Derinamojo pažyminio vieta senojoje lietuvių kalboje

Virginija Vasiliauskienė

Preparing document pages…

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXIII (1995) GRAMATIKA IR LEKSIKOLOGIJA

VIRGINIJA VASILIAUSKIENĖ

AZ EGYEZTETETT JELZŐ HELYE A RÉGI LITVÁN NYELVBEN

1. A mai litván nyelvben a jelző rendszerint a jelzett főnév előtt áll. Ez a pozíció semleges, jelöletlen. Posztpozícióban akkor használják, ha hangsúlyozni kívánják (Schwentner 1922: 29–30; Durys 1927: 81–82; Meškauskas 1929: 45; Girdenienė 1981: 156, 168; Ambrazas 1986: 96; Грамматика литовского языка 1985: 685–686).

Megfigyelték, hogy a 16–17. századi régi írásokban az egyeztetett jelző posztpozíciója gyakoribb, a jelző helyét azonban a jelzett szóhoz viszonyítva ezekben az írásokban részletesebben nem vizsgálták; csupán feltételezik, hogy a jelző gyakrabban kerül a jelzett szó mögé a szláv nyelvek hatására — sok vallási könyvet lengyelből fordítottak (Palionis 1967: 208; Ambrazas 1982: 107); a szláv nyelvek kapcsán lásd: Мельничук 1958: 37 tt.; Сиротинина 1965: 12 tt.)

A különböző nyelvek tipológiai vizsgálatai azt mutatják, hogy a meghatározó tag helyzete a meghatározott taghoz képest összefügg a mondatmag összetevőinek sorrendjével (Greenberg 1963: 73 tt., Hawkins 1979: 619–620; 629 tt.). Azokra a nyelvekre, amelyekben a jelző prepozícióban áll, az SOV szórendmodell jellemzőbb. A melléknévi (AdjN), számnévi (NumN) és névmási (PronN) jelző prepozíciója tipológiailag összhangban van ezzel a szórendmodellel (Greenberg 1963: 73 tt.; Ambrazas 1982: 107). A szintaktikai tipológiai munkák rámutatnak, hogy igen erős implikáció kapcsolja össze a jelzőt az elöljárós szerkezetekkel: ha egy nyelvben vannak elöljárós szerkezetek, akkor a jelző posztpozícióban áll: PraepN → NGen → NAdj (Ambrazas 1986: 99).

A mai litvánra jellemző SVO szórendmodell, valamint az elöljárós szerkezetek túlsúlya tipológiailag nem egyeztethető össze a jelző prepozíciójával, ezért úgy vélik, hogy ez a modell újabb lehet, és csak nemrég szilárdult meg az irodalmi nyelvben. Megfigyelték, hogy a népköltészetben és a nyelvjárásokban az SOV és az OV modell gyakoribb, mint a mai standard nyelvben (Ambrazas 1982: 102 tt.), ám e nézet alátámasztásához még részletesebb adatokra van szükség.

A 16–17. századi régi írásokban az egyeztetett jelző posztpozíciója, mint már említettük, gyakrabban fordul elő. Ez felvetette azt a feltevést, hogy a régi litván nyelvben az egyeztetett jelző szabályosabban állhatott a jelzett főnév után, és posztpozícióját az SVO és VO szórendmodellel lehet összefüggésbe hozni. D. Girdenienė a szamogit nyelvjárás egyeztetett jelzőjét vizsgálva megfigyelte, hogy megszólításokban és diszfemizmusokban gyakrabban áll a jelzett főnév után. Véleménye szerint az ilyen szerkezetekben lehetett

124

išlikusi archaiška žodžių tvarka (Girdenienė 1981: 165 tt.).

2. A régi írások adatai segíthetnének meghatározni a szórend változásának irányát. A vizsgálatot azonban nehezíti az a körülmény, hogy szinte valamennyi régi szöveg fordítás, és más nyelvek jelentős hatása érte. A kiválasztott forrásnak eredetinek vagy legalább részben eredetinek kell lennie.

A jelen tanulmány K. Sirvydas „Punktai sakymų” című művében és J. Bretkūnas „Postilė” című művében kívánja megvizsgálni az egyeztetett jelző pozícióját. A „Punktai sakymų” nem fordítás, hanem eredeti mű: először litvánul írták, és csak azután fordították le lengyelre (Zinkevičius 1988: 256). A mellette található fordítás lehetővé teszi a litván és lengyel szövegrészek szórendjének összehasonlítását. J. Bretkūnas „Postilė” című műve szintén nem fordítás, hanem kompiláció; megírásakor a szerző saját prédikációit és más protestáns teológusok munkáit használta fel (Zinkevičius 1988: 66—67).

Stilisztikai szempontból egyik forrás sem teljesen semleges, jelöletlen. Retorikai jellegű szövegek — prédikációgyűjtemények. Ezt a statisztikai adatok felhasználásakor és a semleges szövegben uralkodó szórend meghatározására tett kísérlet során is figyelembe vesszük (Reklaitis 1982: 371 tt.).

3. Az egyeztetett jelzőnek a jelzett szóhoz viszonyított helyzete meghatározására K. Sirvydas „Punktų sakymų” című műve első részéből és J. Bretkūnas „Postilė” című művének 100 oldaláról kigyűjtöttük az összes jelzős mondatot. A szórendet 3447 szerkezetben vizsgáltuk meg (2263-at a „Punktų sakymų”, 1184-et a „Postilė” című műből). Mindkét forrás statisztikai adatai azt mutatják (lásd az 1. táblázatot), hogy az egyeztetett jelző prepozíciója dominál: a „Punktai sakymų” című műben az összes egyeztetett jelző 74,3%-át prepozícióban használják, míg a „Postilė” című műben ez az arány eléri a 89,4%-ot¹.

1. táblázat

Forrás | Összesen | Prepozícióban álló jelzők, db |% | Posztpozícióban álló jelzők, db |% | „Punktai sakymų” | 2263 | 1682 | 74,3 | 581 | 25,7 | „Postilė” | 1184 | 1059 | 89,4 | 125 | 10,6

Az, hogy az egyeztetett jelző a jelzett szó előtt vagy után áll-e, közvetlenül attól függ, hogy melyik szófaj tölti be a jelző szerepét (2. táblázat). Mind a „Punktai sakymų”, mind a „Postilė” című műben a számnévi és a névmási jelző leggyakrabban prepozícióban áll („Punktai sakymų”: NumN=95,2%, PronN=92,4%; „Postilė” — NumN=100%, PronN=93%). A melléknévi és a melléknévi igenévi jelző helyzete változatosabb: a „Punktai sakymų” című műben a melléknévi jelzők 58%-a, a melléknévi igenévi jelzőknek pedig 30,2%-a áll prepozícióban; a „Postilė” című műben ez az arány 86%, illetve 67,8%. Amint láthatjuk, a melléknév és a melléknévi igenév a „Postilė” című műben

¹A statisztikai adatokat a továbbiakban is ebben a sorrendben közöljük: először a „Punktų sakymų”, majd a „Postilė” című műből.

125

jóval gyakrabban áll a jelzett szó előtt.

Érdemes külön tárgyalni a számnévvel, névmással, melléknévvel és igenévvel kifejezett jelző helyzetét.

3.1. Amint már említettük, a számnév leggyakrabban a jelzett szó előtt áll — PS 95,2%, BrP 100%.

Így olvassuk Saul királyról: az Írás azt mondja, hogy két évig uralkodott Izrael fölött PS 136_12–15. Az első napon megtanuljuk, hogy ő valóban Krisztus Urának, Máriának a Betlehemben született fia BrP 93_12–14.

A „Punktų sakymų”-ban a jelzett szó után csak a számnévi jelzők 4,8%-a áll (4 példa). Közülük kettőt nem magukban a pontokban találunk, hanem az evangéliumi részletekben, amelyeket feltehetően nem maga K. Sirvydas fordított (Zinkevičius 1988: 256).

És kiment a harmadik napon, és meglátta a piactéren álló többi bálványt... PS 317_7–8. És ott kőből faragott szobrok voltak elhelyezve a zsidó tisztulási szokás szerint... PS 214_10–11.

Egy esetben a számnév prenominális helyzetben áll, amikor a jelzett főnév előtt egy másik jelző szerepel (az ilyen esetekről bővebben lásd 3.3.). Tie k u s n i e y t r i s ira anie/kurjuosus... PS 379_24–25.

A számnévi jelző főnévhez viszonyított helye eltér a litván és a lengyel „Punktų sakymų” szövegben: négy esetben a litván rész posztpozíciós jelzőjének a lengyel részben prepozíciós felel meg. Példák: tökéletes kilenc PS 86_22–23 — kilencedik tökéletesség; három edény PS 317_7–8 — a harmadik órában; hat korsó PS 214₁₀ — hat korsó.

3.2. A névmási jelzők szinte mindig prepozícióban állnak — PS 92,4%, BrP 93% (2. táblázat). Mindkét vizsgált forrásban az összes prepozitív jelző több mint felét teszik ki (PS 59,9%, BrP 50,1%; lásd a 3. táblázatot). Posztpozitív jelzőként leggyakrabban melléknév szerepel, de érdekes megjegyezni, hogy a névmási jelző a „Postilė”-ben előforduló összes posztpozitív jelzőnek 32%-át teszi ki (PS 14,3%, lásd a 4. táblázatot).

Egyébként a mutató névmások tas, ta, šis, ši, šitas, šita, anas, ana bizonyos esetekben a mai nyugat-európai nyelvek névelőihez hasonlóan használatosak. A. Rosinas ilyen esetekben az artroid elnevezést javasolta rájuk (Rosinas 1972: 84; 88—89; 1980: 96 tt.; 1988: 59 tt.). Mivel azonban nehéz pontosan meghatározni, milyen mértékben állnak ezek a névmások közel a névelőkhöz, a továbbiakban nem különítjük el őket a többi névmási jelzőtől, hiszen itt elsősorban a főnévhez viszonyított helyzetük meghatározása a cél.

Az említett mutató névmások az összes névmási jelző jelentős részét, megközelítőleg a felét teszik ki (43,7% és 52,5%).

Némely jelző használati gyakorisága nyilvánvalóan a szöveg nyelvjárási sajátosságaitól függ (lásd az 5. és 6. táblázatot). K. Sirvydas J. Bretkūnasnál gyakrabban használja a kitas névmást, a šis névmást viszont ritkábban. A tūlas névmás csak K. Sirvydasra jellemző. A kiekvienas helyett J. Bretkūnas prédikációiban a kożnas alak szerepel; a kiekvienas mindössze egyszer fordul elő.

Bet k i e k w i e n a s ż m o g u po io akim thiek stovinti BrP 81_13–14.

Mindkét forrásban csupán néhány névmási jelző használatos gyakrabban posztpozícióban. Elsősorban az anas, ana névmásokról van szó (PS 15,9%, BrP 15,4%).

126

A számnévi, névmási, melléknévi és igenévi jelző helyzete

2. táblázat

Forrás | Számnévi jelző: Pr Po% | Névmási jelző: Pr Po% | Melléknévi jelző: Pr Po% | Igenévi jelző: Pr Po% | “Punktai sakymų” | 80 | 95,2 | 4 | 4,8 | 1008 | 92,4 | 83 | 7,6 | 556 | 58 | 403 | 42 | 39 | 30,2 | 90 | 69,8 | “Postilė” | 82 | 100 | – | – | 530 | 93 | 40 | 7 | 407 | 86 | 66 | 14 | 40 | 67,8 | 19 | 32,2

127

A prepozitív jelzők megoszlása szófajok szerint

3. táblázat

Forrás

Összesen

Számnévi jelzők száma,%

Névmási jelzők száma,%

Melléknévi jelzők száma,%

Melléknévi igenévi jelzők száma,%

„Punktai sakymų”

1682

4,7

1008

59,9

556

33,1

2,3

„Postilė”

1059

7,7

530

50,1

407

38,4

3,8

A posztpozitív jelzők megoszlása szófajok szerint

4. táblázat

Forrás

Összesen

Számnévi jelzők száma,%

Névmási jelzők száma,%

Melléknévi jelzők száma,%

Melléknévi igenévi jelzők száma,%

„Punktai sakymų”

581

0,9

14,3

403

69,4

15,5

„Postilė”

125

—

52,8

15,2

128

és maga, maga (10,8% és 12,2%). Ezeket hajlamosak posztpozícióban használni, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy jobban kiemeljék a főnevet.

5. táblázat

K. Sirvydas „Punktai sakymų” című művében a gyakrabban használt névmási jelzők prepozíciójának és posztpozíciójának aránya

Névmási jelző Prepozícióban használt Posztpozícióban használt Pr% Po% Tas 384 97 12 3 Visas 192 97 6 3 Kitas 123 99,2 1 0,8 Tūlas 72 75,8 23 24,2 Visoks 65 95,6 3 4,4 Anas 37 84,1 7 15,9 Toks 28 90,3 3 9,7 Pats 33 89,2 4 10,8 Kiekvienas 21 91,3 2 8,7 Šis 17 100 — — Koks 2 11,1 16 88,9

...teyp látjuk a k a r a l i s t e y a n o y Istent, az Atyát/ a Szentlelket és a Fiút. Diewo PS 337₁₆–₁₉. Luthernek és Kálvinnak nincs nagyobb bizalmuk magában C h r i s t a u s b a n/ sem más, tőle származó rendelkezésekben PS 275₃₁ – 276₁–₃. Er pawirsta d ů n a n n a, peršėknota ing kuna BrP 66₅–₆.

Azt is megfigyelhetjük, hogy a „Punktai sakymų”-ban ezeknek a névmásoknak a posztpozíciója gyakrabban fordul elő szünet előtt. Ez azzal a körülménnyel függ össze, hogy a litván nyelvben a hátulról számított második pozíció hangsúlyosabb (Girdenienė 1971: 41; 1981: 162–163).

Teyp dare d u š i a a n a/ és azzal az álommal álmodott/ amelyről magáról így beszélt PS 284₂₇–₂₉. Először is a jel a ž i m e a n a/ amelyet az ember a sajátján felismer PS 190₁₆–₁₇....mindenki tudja, hogyan jusson be a mennyek országába... de egyenesen a p r a g a r u p a t i felé úszik PS 276₅–₆.

A posztpozícióban használt pats, pati névmás nem mindig alkot jelzős szerkezetet: a főnévvel appozíciós viszonyban is állhat (Valackienė 1984: 117–118; 123). Ez és néhány más, posztpozícióban használt névmás (visas, visa, tas, ta) újra rámutat a főnévvel kifejezett dologra:

129

6. táblázat

J. Bretkūnas „Postilė”-jében a gyakrabban használt névmási jelzők prepozíciójának és posztpozíciójának aránya

Névmási jelző

Prepozíciósan használt

Posztpozíciósan használt

Prepozíció

Posztpozíció

121

98,4

1,6

111

96,5

3,5

Összes

105

96,3

3,7

Önmaga

87,8

12,2

100

—

Egyéb

96,8

3,2

Minden

94,4

5,6

84,6

15,4

Koks

És Krisztus maga is így beszél BrP 72₁. Ezért azon a borzalmas napon nehéz lesz magának Istennek felelnie BrP 99₁₉–₂₀. Mert minden ember Isten valódi szolgája PS 322₆–₈. A halál és a föld minden halott embert ki fog adni BrP₁₉–₂₀. Mert te, lelkednek adta, amely először a testben élt, és saját hatalma által testedbe visszahelyezte Isten PS 88₂–₆.

Az előbb említett névmásoknál gyakrabban használják posztpozícióban a tūlas szót, amelyet újabban melléknévként javasolnak számon tartani (Rosinas 1986: 30 kk.). Tūlas posztpozíciós használata gyakoriságát tekintve (23%) hasonlít egyes melléknevekéhez (vö. baisus — 23,5%, geras — 24,6%), de az említett névmásokhoz hasonlóan posztpozíciója kiemeli a jelzett szót — a főnevet:

Vagyis az a gyógyszer, amely megvilágítja a csillagokat, és sokféle betegség ellen való PS 355₁–₂. A lelkekben ez a hatalom sokféle emberi kívánságot és szabad akaratot idéz fel; és ismét sokféle tudást PS 292₃–₆.

Tūlas posztpozíciójának van még egy sajátossága: ez a névmás még gyakrabban követi a jelzett szót, mint az anas, és szünet előtt áll (lásd a korábbi példákat is):

Háború, éhínség, sokféle betegség PS 260₂₉–₃₀.

A prepozíciósan használt tūlas névmás helyzete a mondatban nincs ilyen módon meghatározva:

Szobrokat vagy lakomákat rendeztek, nagy, sokféle étellel és itallal teli ünnepségeket tartottak PS 227₅–₈. Ez azt mutatja, hogy Isten… sokféle dolgot teremt az égen és a földön PS 96₁₀–₁₅.

130

A többi névmástól határozottan eltér a koks névmás helyzete. A jelzett szó után még gyakrabban áll, mint előtte (PS 88,9%, BrP 68%).

A fiú apja vagyonából részesedik, nem a saját munkája révén, hanem azért, mert a fiú az PS 323₃₀ – 324₁–₃. ...és így lassanként felfogjuk másik igazságának egy részét is, és mint valami aranyat, úgy fejtjük ki magunknak PS 209₂–₆. Amikor valaki valamilyen asztalt terít vagy készít elő, vagy vendégeket hív meg, vagy családjával együtt akar étkezni BrP 64₂₆–65₁–₂. Akkor Krisztus nekünk saját testét és vérét valamilyen kegyelmi jelként adja BrP67₂₀–₂₁.

Először is, e névmás ilyen használatára hatással lehetett határozatlan jelentése, amelynek alapján megfelel a ma elterjedt koks nors névmásnak. Másodszor, a koks csak posztpozíciósan fordul elő a kažin koks, bet koks, maža koks stb. szerkezetekben, ahol hasonló appozíciós funkciója van, mint a már említett pats névmásnak. Ez arra enged következtetni, hogy a határozatlan koks posztpozíciója reliktumjellegű, és azok a szerkezetek, amelyekben ez a névmás enklitikusan egy hangsúlyosabb főnév után áll, egy korábbi állapotot őriztek meg.

Prepozícióban ez a névmás leggyakrabban akkor fordul elő, ha a jelzett főnévnek más jelzői is vannak:

...hiszen te sok olyan embert küldesz, akiknek valamilyen Isten-szeretetük van PS 173₃–₆. Nem vagyok sem Krisztus, sem Elizeus, sem valamilyen más próféta BrP 40₂₃–₂₄. Az Újszövetségből... azt hallottuk, hogy Krisztus valóban... Betlehemben született, és mint bármely más közönséges gyermek, pólyába takarták BrP 70₁–₆.

A névmások pozíciója eltérhet a „Punktai” litván szövegében és annak lengyel fordításában: ebben a prédikációgyűjteményben a kapcsolatok 9,6%-ában a névmás a litván szövegben a jelzett szó után áll (NPron), míg a szöveg lengyel részében előtte (PronN), például: sutwerimo kiekwieno PS 79₂₃–₂₄ — każdego stworzenia; widurins pačius PS 87–8 — samych wnętrzności; dienomis šitomis PS 370₂₂–₂₃ — te dni; taymiby tokiu PS 38₂₇ — takie szczęście; mariu wisu PS 209₁₀–₁₁ — wszystkiego morza.

Az olyan kapcsolatok, amelyekben a litván szövegben PronN, a lengyelben pedig NPron szerepel, nagyon ritkák (az összes prepozíciósan használt névmás 0,8%-a), például: to swęto PS 108₂₆ — swiata tego; tasay žodis PS 341₂₈ — słowo to; wisi žmones PS 358₂₀ — lud wszytek.

Ezért a névmás posztpozíciója nem magyarázható a lengyel nyelv hatásával. A szöveg egyes elemeinek kiemelése fontos volt a szerzők számára, hiszen magukat a szövegeket (prédikációgyűjteményeket) szóbeli előadásra szánták. A pozíció változatosságát olykor ugyanazon mondaton belül is megfigyelhetjük.

Mert minden ember és minden angyal szeretné tudni, mikor vagy melyik napon kell az Úr Jézusnak másodszor eljönnie az égből, hogy minden embert megítéljen BrP 21₉–₁₂. Ezt a módot semmiféle közönséges ember nem találta ki, sem pedig valamilyen nagy doktor, sem pápa, sem valamilyen császár, sem Isten angyala BrP 63₂₂–₂₅.

Ugyanaz a névmás gyakran ugyanazzal a főnévvel kétféle sorrendben is előfordul, például: kiekwienam daiktuy PS 99₂₆–₂₇ — dayktuy kiekwienam PS 99₃₁–100₁; šitomis dienomis PS 365₁₅ — dienomis šitomis PS 370₂₂–₂₃; wisokiu

131

_{turtu PS 378₂₄ — turtu visokiu PS 376₆–₇; prarakas koksai BrP 42₂₅ — koksai prarakas BrP 40₂₄; patsai Kristus BrP 41₁–₂ — Kristus patsai BrP9₁₄; wissas szmones BrP 10₂₁ — szmones wissas BrP 19₂₀ és így tovább.}

Tehát a névmás posztpozíciója feltehetően a litván nyelvre jellemző jelenség. A névmási jelzőt posztpozícióban használják a főnév hangsúlyozására; posztpozícióját a mondat intonációja is meghatározhatta, továbbá a névmás akkor áll a főnév után, ha appozíciós kapcsolatban áll vele.

3.3 A melléknevek gyakrabban állnak posztpozícióban, mint a számnevek és a névmások (PS 42%, BrP 14%). A számnevek és névmások posztpozíciójának gyakorisága mindkét forrásban megegyezik, a mellékneveké viszont jelentősen eltér (az eltérés 28%).

A melléknévi jelzők nem túl változatosak, nagy részük folyamatosan ismétlődik. Ez lehetővé teszi az egyes lexémák használati tendenciáinak megállapítását (lásd a 7. és 8. táblázatot).

7. táblázat

A K. Sirvydas-féle „Punktai sakymų” gyakrabban használt melléknévi jelzőinek prepozíciós és posztpozíciós aránya

Melléknévi jelző Prepozíciósan használt Posztpozíciósan használt Pre% Pos% Nagy 104 67,5 50 32,5 Jó 49 75,4 16 24,6 Örök 41 62,1 25 37,9 Kicsi 26 81,3 6 18,7 Igazi 26 65 14 35 Gonosz 24 68,6 11 31,4 Nehéz 24 66,7 12 33,3 Szent 20 16,7 100 83,3 Magas 14 61 9 39 Borzasztó 13 76,5 4 23,5 Régi 11 68,8 5 31,2 Drága 9 39 14 61

K. Sirvydas „Punktai sakymų” című művében mindössze két melléknév posztpozíciója gyakoribb, mint a prepozíciója — drága (Poszt 61%) és szent (Poszt 83,3%). A tizennégy előfordulásból nyolcszor a drága melléknév ugyanannak a főnévnek a jelzőjeként szerepel — drága kő:

132

Azok a dolgok… aranynak/ ezüstnek/ gyöngyöknek/ drága köveknek/ kincseknek/ javaknak/ vagyonoknak neveztetnek PS 366₁₁–₁₈. Jobban megszerettem parancsolataidat az aranynál és topáznál, a drága kőnél PS 354₂₂.

A szent melléknév rendszerint a jelzett főnév után áll különféle terminologizálódott szerkezetekben: szent írás, Szentlélek, szent János, szent templom és így tovább. Úgy tűnik, e melléknév posztpozíciójára más nyelvek (a latin és a lengyel) is hatással voltak; ezekből, illetve ezeken keresztül kerültek be a megfelelő összetevői sorrendű, megszentelt egyházi fordulatok (vö. latin spiritus sanctus, lengyel duch święty és így tovább).

Így a szent Jánosnak, aki megszólította őt, miként a vaknak válaszolt, nem kevesebbet, mint azokra, akiket megszólított PS 139₂₄–₂₇. Csak neki és egyedül neki adatott a Lélek/ vagyis a Szentlélek ajándéka mérték nélkül PS 178₁₉–₂₃. Az írástudók, az ember valódi szíve lesznek… szent angyalok lesznek/ ördögök lesznek/ és más teremtmények is PS 5₁₇–₂₅.

Az összes többi, gyakrabban előforduló melléknévi jelző prepozíciós gyakorisága nagyjából 60% és 75% között ingadozik.

A „Postilėje” (Postillában) valamivel gyakrabban használják posztpozícióban a kedves melléknevet (Po 25%), különösen akkor, ha egyeztetés nélküli névmási jelzővel együtt áll:

8. táblázat

J. Bretkūnas „Postilėje” című művében gyakrabban használt melléknévi jelzők prepozíciós és posztpozíciós előfordulásának aránya

Melléknévi jelző | Prepozícióban használt | Posztpozícióban használt | Pr |% | Po |% Szent 87 88,8 11 11,2 Nagy 60 89,6 7 10,4 Súlyos 32 100 — — Örök 31 86,1 5 13,9 Rossz 28 90,3 3 9,7 Igazi 20 83,3 4 16,7 Drága 16 88,9 2 11,1 Jó 15 88,2 2 11,6 Vidám 10 91 1 9 Kedves 9 75 3 25

És sok embert saját kedves fiaiként Istennek adott/ és örökre üdvözültek BrP 13₂₀–₂₂. Most pedig óvj meg minket, Isten, Atya, Jézus Krisztus által, a te szeretett Fiad BrP 6₉₈–₉.

133

A „Postilėje” gyakrabban prepozícióban használt összes többi melléknévi jelző gyakorisága 83% és 91% között ingadozik.

Egyik forrásban sincs olyan gyakrabban használt melléknévi jelző, amely kizárólag prepozícióban vagy kizárólag posztpozícióban szerepelne.

A melléknév helye a főnévhez képest rendszerint megegyezik a „Punktų sakymų” szövegének litván és lengyel részében.

Az eltérések száma nagyon alacsony. Az olyan szerkezetek aránya, amelyekben a litván részben AdjN, a lengyelben pedig NAdj áll, 2,7%; például: durmo wiro PS 321₃ — męża głupiego; umżinu iżganimu PS 144₂₄ — zbawienie wieczne; biauriu palaydu PS 345₂₉–₃₀ — brźydkich rozpust; paganiszko dziewayčio PS 42₂₉–₃₀ — bożka poganskiego; wienatiji Sunu PS 66₂₇ — Syna iednorodzonego stb.

Az olyan szerkezetek aránya pedig, amelyekben a litván részben NAdj, a lengyelben pedig AdjN áll, 4%: gieydulu piktu 232₂ — złych żądź; luosibes piktos PS 71₉–₁₀ — złey wolności; szwyntibes retos PS 75₇–₈ rzatkey swątobliwosći; warnu uodu PS 85₂₈ — czarna wrona; pagundimu sunkiu PS 24₂₅–₂₆ — ciężkich pokus stb.

Ezekből az eltérésekből látható, hogy a litván szövegrész prepozícióban álló melléknevének helye a lengyelre fordításkor csak ritkán változik meg (2,7%); ezzel szemben az NAdj szerkezetet valamivel gyakrabban fordítják AdjN-ként (4%). A melléknév posztpozíciója tehát nem magyarázható a lengyel nyelv hatásával.

Az első litván nyelvtanban D. Kleinas ezt írta: „A litván nyelv melléknevei – a latin és a görög nyelvhez hasonlóan – nemben, számban és esetben egyeztetődnek. A német nyelvtől abban különböznek, hogy a litván melléknevek főnevük előtt és után is állhatnak. Vagyis helyesen így mondanánk: piemū geras ir geras piemū” (Pirmoji lietuvių kalbos gramatika 1957: 512).

Arra, hogy a melléknévnek a jelzett főnév előtti vagy utáni használata motivált lehetett, a pozíciójának változása utalna (hasonlóan a névmási jelzőéhez). Nem ritka, hogy ugyanazzal a főnévvel a melléknév mindkét helyzetben előfordul; például: aukszto kalno PS 377₁₀ — kalno aukszto PS 310₃₁; brungiu prekiu PS 365₂₀ — prekiu brungiu PS 366₈; didžiu rupeščiu PS 144₂₆–₂₇ — rupeščiu didžiu PS 134₂–₃; piktus Anielus PS 373₂₁–₂₂ — anielus piktus PS 259₂₃; tikru Diewu PS 30₂₂ — Diewu tikru PS 62₁₈; amsžinu karaliumi BrP 9₂₁–₂₂ — karalumi amsžinu BrP 12₅; czistos panos BrP 6₁₇ — Pannos czistos BrP 16₁₂; grieschnoio szmogaus BrP 8₉₈ — szmogaus grieschnoio BrP 7₆₂₀; prastas szmogus BrP 4₆₁₈ — szmogus prastas BrP 6₃₂₂ stb.

Még ugyanabban a mondatban is változik a melléknév helye:

Tays žodžeys žada Diewas iż g i m i n e s a u k s z t o s karalu/ kuriu wadina a u k s z t u C e d r u/ duot Christu aba Mesiaśiu/ kuris iż pradžios bus m a ž a s z a k i e l e/ iauna/ tayba/ a potam užaugs C e d r u tabay d i d ž i u PS 311₆–₁₅. Wisas s w i e t a s d i d i s ira stebuklingas/ bet ir m a s ž a s s w i e t a s/ tay ira žmogus/ kuriami surakino aba sukrowe Diewas d i d i s s w i e t u/ ir padare iż sumbariomis d i d ž i o s w i e t o/ tot stebuklingiesnis ira PS 176₁₅–₁₄. Maria ira m e r g a c z i s t a/ pirm usžigimimo/ patime usžigimimme ir passiliekt c z i s t a m e r g a/ po pagimdimo sawa BrP 57₁₉–₂₀.

Az említett adatok tehát azt mutatják, hogy mind a melléknév prepozíciója, mind posztpozíciója a jelzett szóhoz képest a régi litván nyelv sajátossága. Ezért fontos megállapítani, hogy mikor áll a melléknévi egyeztetett jelző a főnév előtt—

134

főnevet, illetve azt, amikor utána áll. Itt érdemes néhány esetre felfigyelni:

3.3.1. A főnév előtt álló melléknévi jelző általában nem hangsúlyos:

Nagy irgalmat mutat azoknak, akik télen étlen-szomjan tengődnek, és a magas égből veretnek PS 562₆—₅₇₂. Ahogyan senkinek sem kell elcsüggednie saját alacsony származása miatt, ugyanúgy senkinek sem kell felfuvalkodnia saját előkelő származása miatt BrP ₈₂₆–₇.

3.3.2. A prepozíciós melléknévi jelző akkor hangsúlyos leginkább, ha valamilyen más szó választja el a jelzett főnevétől (ez az úgynevezett távolsági prepozíció; lásd erről a 4. pontot). Az ilyen jelző D. Girdenienė (1981: 159) szerint rendszerint lényegi információt közvetít:

...és ezt gyakran teszik azokkal, akik nem úgy nagy őrizetet tartanak a szívükön PS 200₈–₁₁. ...hogy az Úr Isten, az Atya Krisztusnak, az ő szeretett Fiának jó ajándékot adó áldása BrP ₄₁₈–₂₀.

3.3.3. A melléknév leggyakrabban a jelzett szó után áll, ha a szöveg bizonyos szavait vagy szókapcsolatait kívánják kifejezően hangsúlyozni, illetve a mondat retorikai intonációját és ritmusát kiemelni (Степанов 1989:228). A posztpozíciót helyenként a mondat grammatikai szerkezete vagy más nyelvek hatása is indokolhatta.

3.3.3.1. A jelzett szó után álló melléknév maga is lehet hangsúlyos:

Naponta adja az állandó élő kenyeret PS 227₁₄–₁₆. A kemény kőre csapódik a szikra, ez a szó PS 343₉–₁₁. A maga népét eszesen irányítja PS 22₁₄–₁₆.

D. Girdenienė azt is megfigyelte, hogy a jelzett szó mögé helyezett melléknév kiemelődik, hangsúlyosabbá válik (Girdenienė 1981: 159).

3.3.3.2. A melléknév akkor is állhat a jelzett főnév után, ha előtte névmási prepozíciós jelző áll:

Ha a király fia nagy dolog... milyen sokkal nagyobb dolog... az Atya előtt az ő legfőbb Felsége PS 103₁₅–₂₃. Amint a tengerben gyöngyöt és drága köveket kell keresni mindenféle szent jót PS 189₂₁–₂₅. Ez a macska nagyon éles eszű és kitartó PS 278₁₀–₁₁. Az egész világ nagy és csodálatos PS 176₁₆–₁₇.

Az ilyen típusú szerkezetek a vizsgált források közül csak az egyikre, a „Punktai sakymų”-ra jellemzők.

3.3.3.3. A melléknévi egyeztetett jelző gyakran posztpozícióban is előfordul olyan összetettebb szerkezetekben, amelyek felépítése: jelzett főnév – birtokos névmás – melléknévi jelző:

Végül az Úr Jézus Krisztus... előadja ügyeit, amelyeket mondott, és az ő cselekedetei BrP ₆₁₉–₂₀. A harmadik napon maga Isten, az Atya, az ő szent angyala által hirdette ezt saját fiának születését s..., miután híressé vált BrP ₁₈–₁₉. ...így az Úr, amíg a földön élt, magában tartotta saját legszentebb és legvidámabb lelkét

135

...a édességet látva az Istent PS 309₁₅–₂₀....ez a kenyér a szentebb test szentsége az oltáron PS 227₁₈–₂₀.

A „Punktai beszédeiben” az ilyen összetett szerkezetekben leggyakrabban a szent melléknév tölti be az egyeztetett jelző szerepét, például: akinu szwenčiausiu PS 364₈; Bažnicia io szwenta PS 203₂₃–₂₄; koiose io szwenčiausiose PS 337₉.

3.3.3.4. A melléknév nagyon gyakran posztpozícióban, a mondat végén vagy a mondat közepén valamilyen szünet előtt fordul elő; ezt a szünetet rendszerint írásjel jelöli. A posztpozíciós jelző ilyen helye mindkét vizsgált forrásra jellemző.

És az a bölcsesség a világ emberének követője: halál és pusztulás az ő része PS 382₇–₁₀. Az Úr Jézus Krisztus, Isten és ember, élő könyvek által van nekünk PS 18₁₃–₁₆. Sok súlyos bűn van, amelyeket az ember csak a szívében ismer fel PS 147₂₁–₂₄. Mivel ő a mi királyunk, aki minket mennyei Atyánk szeme előtt megigazít és örökre megment BrP 12₄–₇. És ezért mondják: megkeresztelt egyház, megáldott gyermek, nekünk született BrP 71₂₃–₂₅.

Azt is megfigyelték, hogy a melléknévi jelzőt hajlamosak a jelzett szó után használni, ha a több azonos rangú mondatrész közül csak az egyik rendelkezik ilyen jelzővel:

Megropogtatja a kezét, mert azokban a napokban elhagyja a jó cselekedeteket, az egyházakat, az imákat, a szentmise hallgatását PS 364₁₇–₂₁. Ezek a sugarak az ember valódi szívéhez tartoznak... angyalok, szentek lesznek, lesznek ördögök, és más teremtmények is PS 5₁₇–₂₅. Akkor semmi mást nem tud felemelni, csak kenyeret és bort, vagyis egyszerű ételt és italt BrP 65₂–₄.

A szünet előtt álló melléknevet rendszerint nem hangsúlyozzák. A mondatvégi pozíció a mondat elején álló, azonos pozícióhoz képest általában jelöletlen, a téma középpontja pedig a beszélt nyelvben többnyire az utolsó előtti helyen van (Girdenienė 1981: 161–162). Így azokban az esetekben, amikor a melléknév szünet előtt áll, a jelzett főnék van hangsúlyozva.

3.3.3.5. J. Bretkūnas „Postilėjében” a posztpozíciós melléknevet a jelzett szótól elválaszthatja a koks határozatlan névmás:koks:

...ne nézd drága vízét, hanem a szamarat, sem pedig mindenféle hódolást és hízelgést BrP 9₂–₃. Az sem tudja elviselni, miért történik ez, hogy ilyen drága Gyermek ne aludjon valamilyen pompás helyen BrP 10₂₁–₂₂.

3.3.3.6. K. Sirvydas és J. Bretkūnas írásaiban az egyeztetett jelző posztpozíciója gyakoribb, amikor a szöveg a Szentírás vagy más egyházi művek tartalmát beszéli el:

És veszek én a magas cédrus szívéből, és a felső ágak közül helyezek el egy vékony vesszőt; letöröm, és elültetem a magas hegyen, a termékeny földön. Izrael magas hegyén ültetem el, kihajt, gyümölcsöt hoz, és nagy cédrussá lesz PS 310₂₅–311₃. Ma született nekünk a Megváltó.... Krisztus a Szentlélek által fogant meg Mária, a Tisztaságos Szűz méhében. És ezért mondják: megkeresztelt egyház, megáldott Gyermek

136

az nekünk eljövetel. Ugyanígy. Nekünk született, nekünk adatott egy érintetlen leánytól. Krisztus maga is így beszél: „Így szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” BrP 71₂₀–72₂.

A jelző helyét ebben az esetben befolyásolhatta a latin vagy lengyel egyházi művek hatása, valamint retorikai motívumok — a szakrális szövegek bizonyos fogalmainak kiemelésére, hangsúlyozására irányuló törekvés.

3.3.3.7. A melléknév gyakrabban áll a jelzett főnév után, ha azzal terminologizálódott szerkezetet alkot: szmogus grieschnas BrP 68₃; Basznicze krikschczonischka BrP 71₂₄; Dwasia szwunta PS 175₃–₄ stb. A megfelelő latin és lengyel szerkezetekben hasonló esetekben a melléknév a jelzett szó után áll, így itt is e nyelvek hatásával számolhatunk.

Mint már említettük, K. Sirvydas „Punktai sakymų” című művében a melléknév jóval gyakrabban áll a jelzett szó után, mint J. Bretkūnas „Postilėjében” (PS 42%, BrP 14%). Ez a jelentős különbség valószínűleg több okra vezethető vissza.

K. Sirvydas prédikációiban bőségesen alkalmazta a retorikai jellegű kifejezőeszközöket. Prédikációi a barokk korra jellemző, díszes, expresszív stílusban íródtak, ezért számos inverziós eset fordul elő bennük.

Nagyon sok jót tesznek azokkal a jó cselekedetek, akik Márián keresztül írnak PS 279₁–₃. A gonosz gyógynövények tüze mindenkiben ég PS 232₁–₃.

J. Bretkūnas prédikációi egyszerűbb, kevésbé emelkedett és érzelmes stílusban íródtak; bennük kevesebb retorikai jellegű kifejezőeszközt alkalmaznak. A melléknév posztpozícióját a „Punktai sakymų”-ban a lengyel nyelv hatása is elősegíthette. Mivel a német nyelvben a melléknévi jelző rendszerint a jelzett szó előtt áll, a német nyelv közvetlenül nem befolyásolhatta a melléknév posztpozíciós használatát a „Postilėben”. Feltehető továbbá, hogy a melléknév helyzetének különbségét a szerzők nyelvjárása is okozhatta.

3.4. A melléknévi igenévi jelző még gyakrabban használatos posztpozícióban, mint a melléknévi jelző — a „Punktai sakymų”-ban a posztpozíciója dominál, aránya 69,8%, míg a „Postilėben” eléri a 32,2%-ot. A jelzett szó után a melléknévi igenévi jelző hasonló esetekben áll, mint a melléknévi jelző:

A mi üdvösségünk titkait elrejtett kincseknek, gyöngyöknek és drágaköveknek nevezi PS 186₂₀–₂₅. Tűz lobog az égő vízben PS 240₁–₃. Így Héli fiai szégyenletes módon megmenekülnek PS 212₂₆–₂₈. Más anyák kimondhatatlan fájdalmak között szülnek, Ponna Maria pedig kimondhatatlan örömmel hozta világra fiát PS 169₂₀–₂₄....nézz ide, hogy te se felejtsd el Istennek azt a hallott szavát BrP 99₁₁–₁₃. De most, Uram, Istenem, segítsd meg a fáradt embereket BrP 91₁₈–₁₉. Ő azért küldött engem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket BrP 34₂₀–₂₂. Amely napon eszel a tiltott fa gyümölcséből, halállal halsz meg BrP 73₁–₂.

A posztpozíciós használat a több szótagú (3 vagy több szótagos) melléknévi igenevek esetében gyakoribb. A „Punktai sakymų”-ban az ilyen posztpozíciós jelzők jelentős csoportját a ne-, nu- előtagú melléknévi igenevek alkotják: nemirsztuntis, nepermamomas, neviensituntis, neiszmanuntis, neiszsakomas, neissemtamas, nukriziavotas, numiletas, nurimstantis.

4. A jelző nem közvetlen, vagyis a főnévtől más szavak által elválasztott pozícióban is állhat. A távoli prepozíció

137

a „Punktuose sakymų”-ban használt prepozitív jelzők 5,1%-át, a „Postilėje”-ben pedig 2%-át teszik ki (lásd a 9. táblázatot).

Nem tekintjük távoli pozíciónak azokat az eseteket, amikor a jelző és a jelzett főnév közé egy nem egyeztetett jelző birtokos esete vagy más egyeztetett jelző ékelődik, azaz amikor mindezek a jelzők ugyanahhoz a jelzett szóhoz tartoznak. A távoli pozíció eseteiben az egyeztetett jelző és a jelzett szó keretszerkezetet alkot.

A távoli prepozíció a melléknévként álló jelzőre a legjellemzőbb (PS 8,8%, BrP 3,4%); a számnévi (PS 5,1%, BrP 2,4%) és a névmási jelző (PS 3,2%, BrP 1%) ritkábban fordul elő távoli helyzetben, a participiális jelzőre pedig nem jellemző a távoli prepozíció – csupán egy példát találtunk (lásd a 10. táblázatot).

A prepozitív helyzetben használt egyeztetett jelzőt a jelzett szótól ige, az igéhez tartozó szavakkal együtt álló ige, határozószó, elöljárós szerkezetként vagy helyhatározói esetben álló nem egyeztetett jelző választhatja el.

Mindkét vizsgált forrásban az olyan szerkezetek, amelyek keretébe ige kerül – önmagában vagy a hozzá tartozó szavakkal együtt –, csaknem az esetek kétharmadát teszik ki.

A gyónáskor a papoknak tudniuk kell a bűnök számát és súlyosságát, hogy mennyire nagy elégtétellel képesek jóvátenni PS 146₂₁–₂₇. Mennyire bűnös kínokat érdemel az, aki Isten Fiát meggyalázza PS 156₁₈–₂₁. Mert e két lopás között nem csekély különbség van… hiszen a szent dolog ellopása kétszeres gonoszságot hordoz magában PS 147₁₀–₁₅. És sokan akkor Istenhez imádkoztak, hogy az Úristen, az Atya, adjon jó áldást Krisztusnak, az ő Fiának BrP 4₁₇–₂₀. Itt először Krisztust halljuk, nem büszkén, hanem egyszerű elfoglaltságban BrP 605–6.

Hasonló módon a határozószó is keretbe foglalható:

A bűnök megvallása után hálát kell adni Istennek azért, hogy igen nagy jóságot tanúsított PS 249₈–₁₁. Istennek az az elhagyása, amikor az Atya és a Szentlélek elhagyja őt, kétféle okból következik be PS 199₃₀ – 200₃. Tanuljunk ebből a kérdésből, hogy mindenki így cselekedjen… mindenki később földműves és apa vagy nevelő legyen BrP 32₂₀–₃₀.

A távoli prepozíció további esetei igen változatosak; leggyakrabban hosszú szócsoportok ékelődnek az egyeztetett jelző és a főnév közé, például:

Krisztus Urunk azt akarja, hogy mindenki engedelmeskedjen neki PS 50₁₀–₁₃. Senki sem mondhatja, milyen súlyos dolgokat tesznek a bűneik miatt PS 161₂₇–₃₀. Szűz Mária háza, milyen szent, milyen jó volt az Úristen kezdettől fogva az ember iránt BrP 99₂₃–₂₆.

A „Punktuose sakymų”-ban szokatlan helyet foglal el néhány, elöljárós szerkezettel vagy helyhatározói esettel kifejezett, nem egyeztetett jelző: az egyeztetett jelző és a jelzett szó közé ékelődik:...bet didė ar plati ara ant upinu ir g e r a u s d o w a n u PS 301₂₈–₃₁. Wi s o k i a r p e t i k i b y b a r-

138

9. táblázat

A jelzős szerkezet egyeztetett jelzőjének kontaktusos és távolsági prepozíciója

Forrás | Az egyeztetett jelző kontaktusos prepozíciója: előfordulásszám |% | Az egyeztetett jelző távolsági prepozíciója: előfordulásszám |% | „Punktai sakymų” | 1596 | 84,9 | 86 | 5,1 | „Postilė” | 1037 | 98 | 22 | 2

10. táblázat

A távolsági prepozíció megoszlása szófajok szerint

Forrás | Névmási távolsági jelzők: előfordulásszám |% | Számnévi távolsági jelzők: előfordulásszám |% | Melléknévi távolsági jelzők: előfordulásszám |% | Melléknévi igenévi távolsági jelzők: előfordulásszám |% | „Punktai sakymų” | 32 | 3,2 | 4 | 5,1 | 49 | 8,8 | 1 | 2,6 | „Postilė” | 5 | 1 | 2 | 2,4 | 14 | 3,4 | – | –

139

… bizonytalansággal és szegénységgel kapcsolatos kérdés vagy kérdezősködés/ … PS 306₅–₈. Egy másik nagy, fáradságos munkával vagy szorgalommal …, vágy arra, hogy lángokban mutatkozzon PS 330₂₈–₃₁.

A főnév előtti helyzetük jelölt.

5. Az indoeurópai alapnyelvben és az ókori indoeurópai nyelvekben a különféle hangsúlytalan vagy gyengén hangsúlyos szócskák a lexikai jelentéssel bíró, hangsúlyos önálló szavakhoz simultak, és a mondatban a második helyet foglalták el (Wackernagel 1953; Степанов 1989: 225). A „Punktai sakymų”-ban a jelzőhöz vagy a jelzett főnévhez a már, csak, ismét partikula (12 példa), ritkábban a akkor határozószó (3 példa), illetve a ez névmás (1 példa) simulhat. A partikulák leggyakrabban a mondat elején álló névmáshoz vagy melléknévhez simulnak:

De más teremtményeknek nincs, maga Isten és az angyal birtokol szabadságot PS 325₂–₅. Magukban csak a hit által mondják: üdvözülök PS 258₈–₉. Te pedig Isten hatalmát és ismeretét Krisztusnak nevezed PS 341₁₈–₂₀. Aztán rövid időre leszáll a világra PS 242₃₀–₃₁. A gonosz tettek kicsik, bűneik könnyebbek PS 314₂₇–₂₉.

A akkor határozószó a mondat elején álló főnévhez simul:

Jónás ekkor nem adta magát kiválasztani Messiásnak PS 73₈–₁₀. Az asszony ekkor a legszentebb volt, és József, mivel jót tett vele, ezért csodálkozott PS 190₄–₇.

Az ez névmás egy melléknévhez simult:

Kicsi, és mégis oly szűkölködő, hogy nem tud jóllakni PS 270₃₂–271₂.

Amikor az említett enklitikumok a jelző és a jelzett szó közé ékelődnek, az utóbbiak hangsúlyosabbá válnak. Itt a magyar nyelvi szórend változásai hasonló szerepet töltenek be, mint számos rokon nyelvben azok régi fejlődési korszakában.

KÖVETKEZTETÉSEK

A „Punktuose sakymų” és a „Postileje” című művekben a jelzői szerkezet prepozíciója dominál (PS 74,3%, BrP 89,4%).

A jelzőnek a jelzett szó előtti vagy utáni használata közvetlenül attól függ, hogy melyik szófaj tölti be a jelző szerepét. A számnév és a névmás többnyire prepozícióban szerepel („Punktuose sakymų”: NumN 95,2%, PronN 92,4%; „Postileje”: NumN 100%, PronN 93%). A melléknévi és igenévi jelző gyakrabban szerepel posztpozícióban: a „Punktuose sakymų” című műben a melléknévi jelzők 42%-a és az igenévi jelzők 69,8%-a szerepel posztpozícióban, míg a „Postileje” című műben ezek az arányok 14%, illetve 32,2%.

A névmási és melléknévi jelző posztpozíciója nem magyarázható kizárólag más nyelvek hatásával. A névmási jelző posztpozícióban való használata a főnév kiemelését szolgálja. Posztpozícióját – a melléknévhez hasonlóan – a mondat intonációja is okozhatta. Egyes esetekben a jelzett főnév után álló névmás appozíciós viszonyban kapcsolódik hozzá.

A melléknév a jelzett szó után áll, ha a szöveg bizonyos szavait vagy szókapcsolatait kifejezőbben akarják kiemelni. A melléknévi jelző gyakran a jelzett szó után, a mondat végén vagy valamely mondatszünet előtt áll.

140

Egyes megszentelt egyházi kifejezések összetevőinek sorrendjére más nyelvek (a latin és a lengyel) is hatással lehettek. Emellett a melléknévi jelző gyakrabban szerepel posztpozícióban, amikor a szöveg más egyházi művek tartalmát beszéli el. A melléknév a jelzett főnév után állhat, ha annak már van más prepozíciós vagy posztpozíciós jelzője.

A „Punktuose sakymų” című műben a melléknév jóval gyakrabban áll a jelzett szó után, mint a „Postilėje” című műben, talán azért, mert K. Sirvydas bőségesebben alkalmazta a barokk korszakra jellemző retorikai kifejezőeszközöket.

A jelző nem érintkező pozícióban is állhat. Ez a helyzet a „Punktuose sakymų” című műre jellemzőbb. A távolsági pozíció esetén a jelző a jelzett szóval keretes szerkezetet alkot. A prepozíciós jelzőt leggyakrabban ige választja el a jelzett szavától.

Az enklitikus partikula jau tik vėl a mondat második helyét foglalja el, és az erősebben hangsúlyozott szavakhoz (a jelzőhöz vagy a jelzett szóhoz) tapad.

LITERATŪRA

1. Am brazas V. Dabartinės lietuvių kalbos žodžių tvarkos modeliai. — Lietuvos mokslų akademijos darbai. A Ser. T. 3(96), 1986, p. 92—102.

2. Ambrazas V. Žodžių tvarka ir baltų kalbų sakinio tipo rekonstrukcija. — Baltistica. T. 18(2), 1982, p. 100—118.

3. Durys M. Lietuvių kalbos sintaksė. K., 1927.

4. Girdenienė D. Aktualioji skaida ir jos vaidmuo bei reiškimo būdai lietuvių kalboje. — Kalbotyra, T. 22(1), 1971, p. 35—47.

5. Girdenienė D. Derinamojo pažyminio vieta tarminėje ir bendrinėje lietuvių kalboje. — Baltistica. T. 17(2), 1981, p. 156—169.

6. Greenberg J. Some universals of grammar with particular reference to the order of meaningful elements. — Universals of language. Cambridge, 1963, p. 73—114.

7. Hawkins J.A. Implicational universals as predictors of word order change. — Linguistics. V. 55, N 3, 1979, p. 618—648.

8. Meškauskas P. Lietuvių kalbos sintaksė. K., 1929.

9. Palionis J. Lietuvių literatūrinė kalba XVI—XVII a. V., 1967.

10. Park F. Typology and word order change. — Linguistics. V. 18, 1980, p. 269—288.

11. Pirmoji lietuvių kalbos gramatika. V., 1957.

12. Reklaitis J.K. The PIE word order controversy and word order in Lithuanian. — Papers from the 3rd International Conference on Historical Linguistics. Amsterdam, 1982, p. 369—385.

13. Rosinas A. Žymimasis artikelis lietuvių kalbos tarmėse ir senuosiuose raštuose. — Kalbotyra. T. 24(1), 1972, p. 83—90.

14. Rosinas A. Dar kelios mintys dėl baltų kalbų artikelio, arba artroido. — Kalbotyra. T. 31(1), 1980, p. 96—98.

15. Rosinas A. Dėl tūlas statuso ir kilmės. — Mūsų kalba, 1986, Nr. 2, p. 30—33.

16. Rosinas A. Baltų kalbų įvardžiai. V., 1988.

17. Schwentner E. Die Wortfolge im Litauischen. Heidelberg, 1922.

18. Wackernagel J. Kleine Schriften. Bd.1. Göttingen, 1953.

19. Valeckienė A. Lietuvių kalbos gramatinė sistema. Giminės kategorija, V., 1984.

20. Zinkevičius Z. Lietuvių kalbos istorija. T. 3. V., 1988.

21. Грамматика литовского языка. В., 1985.

141

22. Мельничук А.С. Порядок слов и синтагматическое членение предложения в славянских языках. Киев, 1958.

23. Сиротинина О.Б. Порядок слов в русском языке. Саратов, 1965.

24. Степанов Ю.С. Индоевропейское предложение. М., 1989.

THE POSITION OF ATTRIBUTES IN CONCORD IN OLD LITHUANIAN

Summary

Attributes of Modern Lithuanian precede the noun. They follow the noun only in the case of inverted word order. In Old Lithuanian the attribute followed the noun more often.

Modern Lithuanian has the SVO order of the major sentence constituents. By implicational universals of Greenberg if any language has the SVO word order, the genetive and the adjective follow the noun. Modern Lithuanian is inconsistent with these implicational universals.

The article deals with the position of the attribute in concord in K. Sirvydas ”Punktai sakymų” and J. Bretkūnas ”Postilė”. Statistical data show the dominance of prepositional attribute (PS 74,3%, BrP 89,4%).

The pronoun and the numeral precede the noun more often than adjective (in ”Punktai sakymų” Adj N 58%; in ”Postilė” AdjN 86%).

The postposition of attributes in Old Lithuanian writings can’t be explained only as a result of the influence of Slavonic languages.

A pronoun follows the noun in such cases: when the noun is stressed; when the pronoun is connected with the noun by appositional relations; it can follow the noun as a result of the intonation and rhythm of the sentence.

An adjective goes after the noun in such cases: when the adjective is stressed; when it is used in constructions with other attributes (pronoun or genetive); when it goes at the end of the sentence or before the pause. The position of the adjective in some frozen constructions of religious phraseology can be the result of Polish and Latin influence. The position of adjectives can be motivated by genre and style, e.g. postpositional adjectives in ”Punktai sakymų” are more often used for rhetorical reasons.

The usage of enclitical words in the position between the attribute and the noun is being explained in connection with the law of Wackernagel.

142