NORBERT OSTROWSKI

A poznani Adam Mickiewicz Egyetem

Kutatási területek: a balti nyelvek történeti nyelvtana, összehasonlító történeti nyelvészet, történeti tipológia.

JAN OTRĘBSKI ÉLETÉNEK POZNANI IDŐSZAKA

A tanulmány két részből áll. Az első életrajzi jellegű, Jan Otrębski második világháború utáni poznani életét mutatja be, a második pedig röviden ismerteti J. Otrębski válogatott, a poznani időszakban született legfontosabb műveit. Az első rész Magdalena Gawrońska-Garstka Jan Szczepan Otrębski. Życie i dzieło (1889–1971) (2014) című művére támaszkodik.

1. Jan Otrębski élete Poznańban

Kaip teigia M. Gawrońska-Garस्टka (2014: 90–91), prof. J. Otrębskis atvažiavo į Poznanę 1945 m. rudenį. Tuo laiku į Poznanės universitetą atvyko aštuoni profesoriai iš buvusio Stepono Batoro Universiteto Vilniuje, tarp jų J. Otrębskis ir žymus istorikas Henrykas Łowmiańskis¹. Pradžia buvo sunki. Tik kardinolo, o paskui Lenkijos primo Augusto Hlondo dėka J. Otrębskis gavo nedidelį kambarį Poznanės universiteto viešbutyje Matejkos gatvėje 37. Viešbutyje, o iš tikrųjų bendrabutyje, viena virtuve naudojosi 24 šeimos. J. Otrębskio kambarėlyje tilpo dvi lovos ir staliukas, nebuvo atskiros vonios. Kaip rašė pats J. Otrębskis „od 2 miesięcy nie myłem się ani razu jak należy“ („per du mėnesius nė karto nenusiprausiau kaip reikiant“) (Gawrońska-Garstka 2014: 93). J. Otrębskis parsivežė su savimi beveik 10 tūkst. knygų, kurias laikė neišpakuotas koridoriuje, ir daug jų buvo tiesiog išvogtos. Tik 1947 m. J. Otrębskis su savo pirmąja žmona Aniela persikėlė į nedidelį dviejų kambarių butą Rogalińskio gatvėje 8/2 Poznanėje, kur jis gyveno beveik iki mirties. Beje, dėl to buto buvo bylinėjamasi teisme kelerius metus. Pradžioje net buvo pralaimėjęs bylą ir jam grėsė eksmisija. Kaip teigia M. Gawrońska-Garstka (2014: 94), ant J. Otrębskio buvo užsiundyta milicija, ir net buvę išnešti jo baldai, tačiau butą išsaugoti vis dėlto pavyko.

¹ Az olyan monumentális művek szerzője, mint a Studia nad początkami społeczeństwa i państwa litewskiego (1931–1932), a Początki Polski, I–VI. köt. (1963–1985), a Religia Słowian i jej upadek (w. VI–XII) (1979), a Prusy – Litwa – Krzyżacy (1989) és mások.

Įžvalgos / Insights

245

NORBERT OSTROWSKI

J. Otrębski életkörülményeiről érdemes beszélni, mert azok megviselték, és úgy tűnik, később ezek voltak az egyik oka annak, hogy olyan kritikusan ítélte meg Poznańt.

J. Otrębski a poznani egyetemen a Szlavisztikai Tanszéken kezdett dolgozni; annak korábbi vezetője, Henryk Ułaszyn professzor a háború után már nem tért vissza Poznańba. Fennmaradt a poznani egyetem (akkor még Poznanės universiteto, nem pedig az Adomo Mickevičiaus universiteto) Bölcsészettudományi Karának dékánja által a vilniusi egyetem rektorához írt, igen érdekes levele. A dékán ebben a levélben azt írja, hogy J. Otrębski a közeljövőben nem tud majd Vilniusban tanítani, mert „prace związane z tworzeniem nowej placówki naukowej zatrzymają go niewątpliwie na miejscu“ („az új tudományos tanszék létrehozásával kapcsolatos munkálatok kétségkívül helyben tartják őt”) (Gawrońska-Garstka 2014: 95). Ez azt jelenti, hogy a vilniusi egyetem vezetése arra számított, hogy J. Otrębski visszatér. Ez nem történt meg. 1947-ben a poznani egyetemen megalakult a Katedra Filologii Bałtyckiej (Balti Filológiai Tanszék), amelynek székhelye a Matejko utca 48/49. szám alatti Collegium Philosophicum épületében volt. A tanszéken a következők dolgoztak:

• Czesław Kudzinowski, J. Otrębski hallgatója még a vilniusi István Báthory Egyetemen töltött éveiből²,

• Zenon Sobierajski (1947–1948), poznani szlavista és polonista,

• Nina Borowska (1953. 01. 01.–1953. 08. 13. – 1953-ban bekövetkezett haláláig)³,

• Michał Hasiuk (1955-től).

A Balti Filológiai Tanszék tudományos egység volt, nem voltak saját hallgatói, munkatársai más filológiai szakok hallgatóinak tartottak előadásokat. Az egyetlen hallgató, aki a tanszéken szerzett magiszteri fokozatot, N. Borowska volt. J. Otrębski egészen 1960. október 30-i nyugdíjba vonulásáig dolgozott a tanszéken. J. Otrębski után Czesław Kudzinowski lett a vezető, és a tanszék 1969-ig működött, amikor összevonták az Általános Nyelvészeti Tanszékkel, majd intézettel (a jelenlegi Instytut Językoznawstwa).

Mint már említettük, a Balti Filológiai Tanszéknek nem voltak saját hallgatói, munkatársai más filológiai szakok hallgatóinak tartottak előadásokat. M. Gawrońska-Garstka (2014: 98–103) összegyűjtött adataiból megtudjuk, hogy az 1945–1946-os tanévben J. Otrębski a következő tárgyakat oktatta: „Język staropruski” („óporosz nyelv”), „Czytanie dawniejszych tekstów litewskich” („régebbi litván szövegek olvasása”), „Czytanie tekstów sanskryckich” („szanszkrit szövegek olvasása”) és „Wykład z języka cerkiewnosłowiańskiego” („előadás az egyházi szláv nyelvről”). Figyelemre méltó, milyen gyakran ismétlődik a „czytanie” („olvasás”) szó. J. Otrębski előnyben részesítette a szövegelemzést,

² Neves litvánkutató (többek között Daukša Postilės című műve indexének szerzője), valamint a finn nyelv szakértője (a finn–lengyel szótár kétkötetes kiadásának szerzője).

³ A mai napig időszerű munka, a „Wpływy słowiańskie na litewską terminologię kościelną na podstawie Dictionarium Szyrwida” szerzője (Studia z filologii polskiej i słowiańskiej 2, 1957).

246

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Poznanės laikotarpis Jano Otrębskio gyvenime

a szöveg tehát kiindulópontul szolgált. J. Otrębski a későbbi években is tartott szanszkritról és szövegeinek elemzéséről szóló előadásokat. A klasszikus nyelvek szakértőjeként az 1950–1951-es tanévben az „Interpretacja języka archaicznych tekstów łacińskich” („Az archaikus latin nyelvű szövegek értelmezése”) című kurzust tartotta. Leginkább azonban a balti nyelvekkel foglalkozott: többek között „Gramatyka języka litewskiego” („A litván nyelv grammatikája”), „Czytanie tekstów łotewskich” („Lett szövegek olvasása”) címmel tartott órákat, elemezte nyelvészeti szempontból Daukša Postilė című művét, valamint a balti nyelvek történeti alaktanáról és más témákról adott elő (lásd Gawrońska-Garstka 2014: 98–103). J. Otrębski az albán nyelv iránt is érdeklődött. Wacław Cimochowski albán szakos disszertációjának témavezetője volt. 1956-ban J. Otrębski azt javasolta, hogy az Adama Mickiewicz Egyetemen (Sztálin halála után a poznani egyetem megváltoztatta a nevét⁴) hozzanak létre egy Katedra Ugrofinistyki (ugorfinisztikai tanszéket). J. Otrębski javaslatát így indokolta:

„Egy ilyen tanszék létrehozása nem okozna komolyabb nehézségeket, mivel intézetünknek van e terület specialistája, Kudzinowski docens, valamint könyvtára” (Gawrońska-Garstka 2014: 110).

Most néhány szót J. Otrębski Poznanéhoz való viszonyáról. J. Otrębski nem szerette Poznanét – ez különösen élete végén vált nyilvánvalóvá. Ezt az ellenszenvet átragasztotta második feleségére, Elenára, Samaniūtėre, akit 1955-ben vett el. Urszula Bielanowska asszony, annak a Rogalińska utcai háznak a gondnoka, ahol Otrębskiek laktak, így jellemezte őt: „Druga żona nienawidziła Poznaniaków, ktoś jej wmówił, że to są Niemcy” („A második feleség gyűlölte a poznaniakat; valaki elhitette vele, hogy németek”) (Gawrońska-Garstka 2014: 128). Lehetséges, hogy U. Bielanowska asszony túlzott, de Otrębskiek vissza akartak térni Vilniusba. M. Gawrońska-Garstka a könyvében (2014: 126) idézi annak a levélnek egy részletét, amelyet J. Otrębski 1970. október 27-én küldött a lengyel oktatási miniszternek:

„Továbbra is a régi módon dolgozom, pihenés nélkül, főként olyan dolgokat készítek elő nyomtatásra, amelyeket már régen felvázoltam. [...] Nálunk nemrég fontos események történtek. A Vilniusi Egyetem (írásban és szóban) felajánlotta nekem, hogy feleségemmel térjünk vissza Vilniusba, megfelelő lakást, élet- és munkakörülményeket ígérve. Még halálom előtt szeretnék nyomtatásra előkészíteni néhány igen előrehaladott, terjedelmes litvánisztikai munkát. Ehhez nélkülözhetetlenek számomra a Vilniusi Litván Nyelvi Intézet anyagai. A poznani lakásban annak szűkössége miatt 25 éve nem

⁴ Ahogy M. Hasiuk professzor elmondta nekem, a poznani egyetem szenátusa így döntött, amikor Poznanéba eljutott a hír, hogy a varsói Oktatási Minisztériumban felmerült az az ötlet, hogy a poznani egyetemet Sztálinról nevezzék el.

Įžvalgos / Insights

247

NORBERT OSTROWSKI

nincs helyem arra, hogy megfelelően elrendezzem könyveimet, és a teljes saját könyvtáramat használjam. Végül pedig feleségem egészségi állapota: Poznanéba érkezése óta reumatikus panaszoktól szenved. Ezért elfogadtam a vilniusi ajánlatot, és megtettem a szükséges lépéseket. Május óta az útlevelek kiutazásra várva a milícián vannak. Mivel a könyvtár és a bélyeggyűjtemény⁵ elszállítása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött számunkra, és én is megbetegedtem, megváltoztattuk a döntésünket, és az országban maradunk” („Továbbra is a régi módon dolgozom, pihenés nélkül, főként olyan dolgokat készítek elő nyomtatásra, amelyeket már régen felvázoltam. [...] Nálunk nemrég fontos események történtek. A Vilniusi Egyetem (írásban és szóban) felajánlotta nekem, hogy feleségemmel térjünk vissza Vilniusba, megfelelő lakást, élet- és munkakörülményeket ígérve. Még halálom előtt szeretnék nyomtatásra előkészíteni néhány igen előrehaladott, terjedelmes litvánisztikai munkát. Ehhez nélkülözhetetlenek számomra a Litván Nyelvi Intézetben található anyagok. Poznanéi lakásomban annak szűkössége miatt 25 éve nincs helyem arra, hogy megfelelően elrendezzem könyveimet, és nem tudom kellőképpen használni a könyvtáramat. Végül pedig feleségem egészségi állapota: Poznanéba érkezése óta reumatikus panaszoktól szenved. Ezért elfogadtam a vilniusi ajánlatot, és megtettem a szükséges lépéseket. Május óta az útlevelek kiutazásra várva a milícián vannak. Mivel a könyvtár és a bélyeggyűjtemény elszállítása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött számunkra, és én is megbetegedtem, megváltoztattuk a döntésünket, és az országban maradunk” (Gawrońska-Garstka 2014: 126).

Ezt egy kétségtelenül keserűséggel teli ember írta. Úgy érezte, nem becsülték meg kellőképpen? A lengyel nyelvészek egyik legnagyobbika volt, Lengyelország határain kívül is ismerték. Kongresszusokra hívták Oslóba, Nápolyba, Hamburgba, Berlinbe, Prágába és Brnóba. A Bécsi Egyetemen a szláv és balti nyelvek történetét tanította. Felmerül tehát a kérdés: honnan ez a keserűség? Vajon csak az életkörülmények, a lakással és annak szűkösségével kapcsolatos gondok okozták, hogy Poznanéban ekkorát csalódott J. Otrębski? Valószínűleg nem csak ezek. A háború előtti és utáni évek a strukturalizmus diadalát hozták; ekkor ragyogott fel például Jerzy Kuryłowicz csillaga. J. Otrębski a nyelvészek régebbi nemzedékéhez tartozott, inkább az újgrammatikusokhoz, és talán a múló idő, valamint azoknak az új nyelvészeti irányzatoknak a felismerése, amelyekkel J. Otrębski újgrammatikusként vallott nézetei nem egyeztek, keserűségének egyik oka volt. J. Otrębski Poznanéhoz fűződő ellenszenve olyannyira megerősödött, hogy 1968. december 4-i végrendeletében ezt is leírta:

„Azt kívánom, hogy Vilniusban vagy Vilnius környékén temessenek el. Poznań számomra a gyötrelem helye volt, ezért nem akarok örökre Poznanéban nyugodni” (Gawrońska-Garstka 2014: 127).

⁵ Otrębski osztrák filatelista volt.

248

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Poznanės laikotarpis Jano Otrębskio gyvenime

J. Otrębskit nem Poznańban, hanem Puszczykowóban, egy Poznań közelében fekvő festői kisvárosban temették el, ahová élete végén költözött. J. Otrębskit a háború előtti, Pavilnyben álló házát (Kolonia Wileńska, Kryniczna u. 5.) szerette volna elajándékozni, amint azt az említett végrendeletben írta:

„„na własność naczelnej instytucji naukowej w Wilnie, a więc Litewskiej Akademii Nauk, która by urządziła w nim jakiś posterunek naukowy [...]“ („a vilniusi fő tudományos intézménynek, vagyis a Litván Tudományos Akadémiának, hogy ott megfelelő tudományos részleget hozzanak létre [...]“).

2. Jan Otrębski tudományos tevékenysége Poznańban

J. Otrębski mintegy 350 indoeurópai, óind filológiai, klasszika-filológiai, szláv, lengyel és természetesen balti, különösen litván filológiai munkát írt. Igazi munkatitán volt. Itt két olyan műre szeretném felhívni a figyelmet, amely véleményem szerint J. Otrębski Poznańban töltött időszakának legfontosabb alkotása. Az első a Lingua Posnaniensis című folyóirat, amelyet J. Otrębski alapított, és amelynek első kilenc számát szerkesztette. Az 1. kötet 1949-ben jelent meg. Elég csak megemlíteni azokat a szerzőket, akik cikket küldtek az első kötetbe: Holger Pedersen, Christian Stang, Jānis Endzelīns, Eino Nieminen, Václav Machek, a lengyelek közül pedig Zdzisław Stieber, Wacław Cimochowski és Tadeusz Milewski, akit már akkor foglalkoztatott a tipológia és az amerikai indián nyelvek. J. Otrębski maga az első kötetben ismertette Specht Der Ursprung der idg. Deklination, Benveniste Origines de la formation des noms en indo-européen és Rozwadowski Studia nad nazwami wód słowiańskich című könyvét.

A második kötetben H. Pedersen, J. Otrębski (a „La formation des noms de lieux en Lithuanien“ című cikkel), Ernst Fraenkel, V. Georgiev, V. Machek és T. Milewski közölt tanulmányt. A folyóirat cikkei gyakorlatilag valamennyi indoeurópai nyelvet érintették, és túl is léptek az indoeurópai nyelvészet határain. A második kötetben jelent meg T. Milewski „La structure de la phrase dans les langues indigènes de l’Amérique du Nord“ című tanulmánya. A harmadik kötetben J. Otrębski, V. Machek, J. Endzelīns, E. Fraenkel és E. Nieminen írásai jelentek meg. A negyedik kötetben H. Pedersen a hettita nyelvről írt, az ötödikben pedig Johannes Friedrich, a neves német orientalista a luwi nyelvről. Ugyanebben az ötödik kötetben Jonas Balčikonis közölt tanulmányt a veizdėti ige eredetéről. Számomra ez az ige legjobb ismert etimológiája, amelyet sajnos úgy tűnik, a mai etimológusok teljesen elfelejtettek. Szintén az ötödik kötetben írt van Windekens a pelaszgokról, J. Otrębski pedig az óporosz névtanról. T. Milewski a kaukázusi és az észak-amerikai indián nyelvek fonológiai rendszereit hasonlította össze. J. Balčikonison kívül más litvánok is küldtek tanulmányokat. A hetedik kötetben jelentek meg

Įžvalgos / Insights

249

NORBERT OSTROWSKI

litván emigránsok munkái: Leonardo Dambrūno tanulmánya a litván aspektusról, valamint Pranas Skardžius írása a lit. duoklė és a fehérorosz djaklo szóról. Bátran kijelenthetjük, hogy Lengyelországban nem volt, és valószínűleg ma sincs még egy ilyen színvonalú, világszínvonalú folyóirat, noha maga a Lingua Posnaniensis mindmáig megjelenik.

Végül pedig J. Otrębski opus magnumja, élete fő műve, a háromkötetes Gramatyka języka litewskiego. A grammatika szövegéből megtudhatjuk, hogy J. Otrębski egy negyedik, a litván nyelv szintaxisának szentelt kötetet is tervezett. J. Otrębski ezt írta az első kötet előszavában (XI. o.):

„A IV. kötet a mondattanról szóló fejezetet fogja tartalmazni. Ez a rész különleges erőfeszítést igényel. Elsősorban a mai irodalmi nyelv mondattanának bemutatásáról van szó. Ez a nyelv azonban éppen a mondattan terén számos bizonytalan, véglegesen el nem döntött részletet mutat. A jelen Litván nyelvtan szerzőjére így mintegy az a feladat hárul, hogy a mondattan terén jelezze, sőt olykor meg is állapítsa a normát – ez nem kívánatos és hálátlan feladat. Másodszor, a litván mondattan szerzőjére hárult az a feladat is, hogy a IV. kötetben bemutassa a litván mondattan történeti fejlődését“ („A negyedik kötet a szintaxist fogja tárgyalni. Ez a fejezet különleges erőfeszítést igényel. Mindenekelőtt a mai litván nyelv szintaxisát kell bemutatni. Ez a nyelv azonban, különösen a szintaxis terén, számos tisztázatlan, véglegesen meg nem oldott részletet tartalmaz. A Litván nyelvtan szerzőjének nemcsak be kell mutatnia, hanem a szintaxis terén meg is kell állapítania a normákat – ez nem kívánatos és hálátlan feladat. Másrészt a litván szintaxis szerzőjének a negyedik kötetben be kell mutatnia a litván szintaxis fejlődését a kezdetektől fogva“).

Otrębski nyelvtanának tehát a diakróniát és a szinkróniát kellett egyesítenie, és valóban ilyen is. M. Hasiuk professzor alaposan átnézte és átlapozta J. Otrębski könyveit és a Vilniusi Egyetemi Könyvtárban őrzött dokumentumokat, de nem talált semmit. J. Otrębski professzornak nem jutott ideje arra, hogy ezeket a terveket megvalósítsa. Vagy talán a Vilniusi Egyetemi Könyvtárban valahol mégis rejtőzik legalább némi anyag vagy terv a „Litván nyelvtan“ negyedik kötetéhez?

A nyelvtan megírására a varsói Państwowe Wydawnictwo Naukowe kérte fel J. Otrębskit, az igazi spiritus movens azonban a neves szlávista, Tadeusz Lehr-Spławiński volt. Először a harmadik kötet jelent meg, a Nauka o formach (1956), aztán az első, a Wiadomości wstępne. Nauka o głoskach (1958), és csak a végén a második, a Nauka o budowie wyrazów (1965). J. Otrębski a leghosszabb ideig a második köteten dolgozott. Ez Pranas Skardžius Žodžių darybą című művére adott válasz volt. Ez a két könyv máig példaként szolgál mindenkinek, aki a litván nyelv történeti szóalkotásával szeretne foglalkozni.

J. Otrębski nyelvtana olyan mű, amelynek akkoriban nem volt párja. Elég arra rámutatni, hogy a litván nyelv akadémiai nyelvtanának első kötete csak 1965-ben jelent meg, amikor J. Otrębski utolsó kötete már

250

Acta Linguistica Lithuanica LXXII

Poznanės laikotarpis Jano Otrębskio gyvenime

már a kiadónál van. J. Otrębski nyelvtana ma is nagy benyomást kelt. Magam a litván nyelv történetét kutatom, és J. Otrębski nyelvtana valódi kincsesbánya a munkához szükséges anyagok szempontjából. Természetesen némely része elavultnak tűnhet, és valóban az is, de a munka ettől még lenyűgöző. Szerzőjének műveltsége és erudíciója is lenyűgöző volt. Ráadásul olyan ember írta, aki maga nem használhatta a litván nyelv szótárának cédulakatalógusát. Remélem, eljön az idő, amikor J. Otrębski nyelvtanát újra kiadják, mégpedig kritikai kiadásként, kommentárokkal, ahogyan más régi írások esetében is teszik. Például 2009-ben Oxfordban jelent meg Jakub Wackernagel Vorlesungen über Syntax című művének angol fordítása. Éppen azért, mert kritikai kiadásról van szó, a könyv új értékre tett szert. Remélni kell, hogy egyszer J. Otrębski nyelvtanával is ez történik.

I R O D A L O M

Gawrońska-Garστάka Magdalena 2015: Jan Szczepan Otrębski. Życie i dzieło (1889–1971). Poznań: Wydawnictwo Rys.

Beérkezett 2015. május 18-án.

N O R B E R T O S T R O W S K I

Instytut Językoznawstwa, Zakład Bałtologii

Uniwersytet im. Adama Mickiewicza w Poznaniu

al. Niepodległości 4, PL-61-874, Poznań

[email protected]

Įžvalgos / Insights

251