HARALD BICHLMEIER

Sächsische Akademie der Wissenschaften zu Leipzig Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg

Kutatási területek: névtan (helynévtan), a germán nyelvek történeti fonológiája, indoeurópai nyelvészet, aljamiado szövegek.

DOI: https://doi.org/10.35321/al182-06

A litván helynevek morfológiája – a különböző névosztályok eltérései és párhuzamai

A litván helynévállomány morfológiája – a különböző névcsoportok eltérései és párhuzamai

ANNOTÁCIÓ

A „Vakarinių pietų aukštaičių vietovardžių integravimas į Lietuvos vietovardžių geoinformacinę duomenų bazę ir jų kilmės bei motyvacijos tyrimai” [A nyugat-dél-aukštaitiai helynevek integrálása a litván geoinformatikai adatbázisba, valamint eredetük és motivációjuk vizsgálata] című projektben való részvétel két érdekes eredményre vezetett: 1) Úgy tűnik, szükség van a (litván) terminológia pontosítására, és 2) jelentős eltérések figyelhetők meg a folyóvizek neveinek (potamonimák) és az állóvizek neveinek (limnonimák) képzésére használt morfológiai (és szintaktikai) szerkezetek arányában. Kiderült, hogy a vizsgált területen a limnonimák között a képzett alakulatok aránya lényegesen magasabb, az összetett nevek aránya pedig lényegesen alacsonyabb, mint a potamonimák között. További kutatás szükséges annak megállapításához, hogy ez a vizsgált terület sajátossága-e, vagy Litvánia egészére jellemző általános tendencia.

KULCSSZAVAK: potamonimák/folyónevek, limnonimák/tónevek, az onimák morfológiája, az onimák szintaktikai szerkezete, nyugat-dél-aukštaitiai/dzūkiai helynévtan.

Straipsniai / Articles

117

HARALD BICHLMEIER

ABSZTRAKTUM

A „Nyugat-déli aukštaičiai helyneveinek integrálása a Litvániai helynevek geoinformációs adatbázisába, valamint eredetük és motivációjuk vizsgálata” című projektben való részvétel és az ott végzett kutatások érdekes következtetésekhez vezettek: 1) úgy tűnik, felül kell vizsgálni és pontosítani kell a toponimák képzésére vonatkozó litván terminológiát; 2) az eredmények összesítésekor jelentős különbségeket figyeltünk meg a folyónevek (potamonimák) és a tavak neveinek (limnonimák) morfológiai (és szintaktikai) képzésében. A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgált limnonimák többsége származékszó, míg a potamonimák ezzel ellentétben többnyire összetett alakulatok. További kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy ez a képzési mód csak a vizsgált régióra jellemző-e, vagy Litvánia egész területére.

KULCSSZAVAK: potamonimák / folyónevek, limnonimák / tónevek, az onimák morfológiája, az onimák szintaktikai szerkezete, a délnyugat-aukštaitiai / dzūk toponomasztika.

1. BEVEZETÉS^¹

A tanulmány célja, hogy betekintést nyújtson a litván toponimákon belüli különböző névosztályok közötti különbségekbe és párhuzamokba.

1.1. Először tehát tisztáznunk kell, pontosan miről beszélünk, mit értünk toponimákon stb.

A toponimákat itt a szó legtágabb értelmében kell érteni, vagyis mindenféle topoi, azaz helyek onimáiként/neveiként – németül ez az Ortsnamen és az Örtlichkeitsnamen együttesének felelne meg. A litván toponimai fogalmát többé-kevésbé így szokás érteni. Elvileg tehát a földrajzi entitásként értett helyek teljes névállományáról beszélünk: egyrészt a lakott helyek neveiről, például városok, falvak, tanyák, házak stb. neveiről, amelyek a szó szűk értelmében vett toponimák, ahogyan a német Ortsname szót gyakran használják, másrészt a nem lakott földrajzi egységek neveiről, például

- drymonimák (erdők és ligetek nevei), - oronimák (dombok és hegyek nevei),

¹ A tanulmány az azonos címmel 2019 novemberében elhangzott előadáson alapul, amelyet a „4-oji tarptautinė mokslinė Aleksandro Vanago konferencija: Tikriniai žodžiai erdvėje ir erdvė tikriniuose žodžiuose. Lietuvių kalbos institutas, Vilnius / The 4th International Scientific Aleksandras Vanagas Conference: Onyms in Space and Space in Onyms. The Institute of the Lithuanian Language, Vilnius“ című konferencián mutattak be. – Az előadás konferencián előadott változatának szerkezete, tartalma és jellege nagyrészt megmaradt ebben a nyomtatott változatban.

118

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

- potamonimák (folyónevek, pataknevek stb.), - limnonimák (tavak nevei), - helonimák (mocsarak nevei), - agronimák (mezők nevei), - leimonimák (rétek nevei).

Természetesen a tengereknek is vannak neveik – ezek a talasszonimák –, de ezek nem játszottak szerepet egy szárazföldi területen végzett kutatási projektben (a projektről bővebben alább).

1.2. A litván nyelv természetesen számos lehetőséget kínál mindezen helynévtípusok megalkotására. A litván helynevek létrehozásának szokásos módjai egyrészt a szóalkotás, vagyis a származtatás és az összetétel, másrészt a szintagmacsoportok létrehozása. Egyik típusban sem találunk olyasmit, ami ne volna ismert a litván közszói szókincsből vagy a litván mondattanból. Mindkét fő típus több alcsoportra osztható, amint azt a következő bekezdések bemutatják.

1.3. A különböző helynévtípusok elemzése azt mutatja, hogy valamennyi különböző névosztályban ugyanazokat a névalkotási eszközöket találjuk, ugyanakkor az egyes típusokhoz tartozó nevek aránya jelentősen eltérhet.

2. A PROJEKT ÉS EREDMÉNYEI

Az alábbiakban főként három dolgot szeretnék bemutatni:

- néhány eredményt a Litván Nyelvi Intézetben 2017-ben és 2018-ban zajlott, Grasilda Blažienė és Laimutis Bilkis által vezetett projektből, - néhány megfontolást a névalkotás morfológiai módjainak hagyományos alcsoportosításáról és elnevezésükről, végül pedig szintén az imént említett projekt egyik eredményét, - néhány megfontolást egy jól ismert folyónévről és egy, az óeurópai hidronímiát kutató szakemberek körében viszonylag ismert tónévről, valamint ezek kapcsolatáról egy litvániai és egy dél-tiroli folyónévvel.

2.1. Az említett projekt nagyjából Délnyugat-Litvánia helyneveit, mikrotoponimáit és hidronimáit vizsgálta európai összefüggésben (a projekt címe: „Vakarinių pietų aukštaičių vietovardžių integravimas į Lietuvos vietovardžių geoinformacinę duomenų bazę ir jų kilmės bei motyvacijos tyrimai” [A nyugati déli aukštaitiai helyneveinek integrálása a litván geoinformatikai adatbázisba, valamint eredetük és motivációjuk vizsgálata]). Végül 2020 januárjában megjelent egy német nyelvű könyv a projekt eredményeivel:

Straipsniai / Articles

119

HARALD BICHLMEIER

Blažienė, Grasilda / Bilkis, Laimutis (szerk.): Die Orts-, Flurund Gewässernamen Südwestaukštaitiens. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2), Hamburg: Baar 2019.

Ebben a két már említett projektvezető, Grasilda Blažienė (a településnevekről, vö. Blažienė 2019) és Laimutis Bilkis (a domborzati nevek, azaz helonimák témájában, vö. Bilkis 2019) cikkei mellett Veronika Adamonytė (a szántóföldnevekről, vö. Adamonytė 2019), Dalia Kačinaitė–Vrubliauskienė (a hegy- és dombnevekről, vö. Kačinaitė–Vrubliauskienė 2019), Ilona Mickienė (az erdőnevekről, vö. Mickienė 2019a, illetve a rétnevekről, vö. Mickienė 2019b), valamint e cikk szerzőjének tanulmányai (Bichlmeier 2020a) is megtalálhatók.

2.2. A projekt a szó litván értelmében vett helyneveket vizsgálta a litvániai Dzūkija régióban, amely a déli Aukštaitija régió nyugati része, Lengyelországgal és Belarusszal határos. A vizsgálat középpontjában Alytus és Lazdijai járásai álltak, részben Druskininkai is, főként a Nemunas folyótól nyugatra fekvő területek. Nyelvjárási szempontból ez egyben a nyugati déli aukštaitija nyelvjárási régió is, litvánul vakarinių pietų aukštaičių, más néven nyugati dzūk nyelvjárás, litvánul vakarinių dzūkų. Érdekes módon annak ellenére, hogy szlávok lakta területekkel határos, és annak ellenére, hogy a vizsgált területen is meglehetősen sok szláv nyelvet beszélő ember, valamint számos vegyes szláv és litván népességű település található, a tágabb értelemben vett, szláv etimológiájú helynevek aránya bizonyos névtípusokban igen alacsony lehet: például a tó- és folyónevek körében mintegy 2–3%. Más típusokban, például a rétnevek között, ez az arány – ahogy egyébként várható lenne – ennek az ötszörösét-tízszeresét is eléri.

Másfelől természetesen a projekt kutatási eszköze, a toponimák litván geoadatbázisa (Lietuvos vietovardžių geoinformacinė duomenų bazė; vö. http://lkiis.lki.lt/lietuvos-vietovardziu-geoinformacine-duomenu-baze)) ezen a téren némileg egyoldalú lehet, mivel legalábbis a projektben kutatott régióban az adatokat főként az 1935–36-os tudományos terepmunkák során gyűjtötték, amelyek alkalmával úgy tűnik, túlnyomórészt litván beszélőket kérdeztek ki, többé-kevésbé kizárólag a helynevek litván alakjairól. Így ugyanazon helyek, folyók, tavak stb. lengyel és belarusz beszélők által használt megfelelő neveit rendszerint nem jegyezték fel.

2.3. Ugyanakkor valami más is meglehetősen világosan látható: olyan területen vagyunk, ahol nyugat-balti szubsztrátum maradványai találhatók, amelyeket hagyományosan a jatvingokhoz kötnek. Ez főként abban különböztethető meg a kelet-balti alakoktól, hogy ott s, z jelenik meg, ahol š, ž várható. Ezt a terület folyóneveinek korpuszából vett három példa szemlélteti:

120

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

Sąknas m. (2) Ve (42868), Saknius m. (?) Ve (42868) vs. litván šaknis f. ‚gyökér‘;^² Ažągis m. (2) Lp (42933), vö. óporosz assegis (*azęgis), litván až(ė)gỹs, ẽž(ė)gỹs ‚Gymnocephalus cernua (egy halfaj);^³ Zebrius m. (4) Kr (126445) vs. litván žẽbras ‚piszkos, mosdatlan‘.^⁴

2.4. A szerzőnek a projektben végzett munkája a 423 álló- és folyóvíznév elemzéséből állt; ezek közül 240 limnonima, 183 pedig potamonima volt.^⁵

Ez pedig most visszavezet bennünket a morfológiához:

2.4.1. Amint a bevezetésben már említettük, a helynevek létrehozásának három fő típusa van a litvánban – és rendszerint Európa szinte valamennyi más indoeurópai nyelvében is megtalálhatók ezek a típusok –, természetesen eltérő arányban.

Ezek a típusok a képzett nevek, az összetett nevek és a szintagmatikus nevek. Mindhárom típus esetében megkülönböztethetők azok a nevek, amelyek kizárólag köznevekből képződnek, és azok, amelyek tulajdonnévi elemet is tartalmaznak. A képzett nevek esetében például a köznévből képzett származékok és a tulajdonnévből képzett származékok különülnek el. Ezeknek az elméleti megkülönböztetéseknek azonban vannak korlátai, ezért pontosabb magyarázatra szorulnak.

2.4.2. Különösen a tulajdonnévi alapú képzések szorulnak ilyen pontosabb magyarázatra. Ritkán jönnek létre más névtípusokból képző nélküli szóátvitellel vagy kvázi-szóátvitellel (a szóátvitelről lásd alább a 2.4.4. §-t). Az esetek döntő többségében nyílt szuffixációval képződnek. Az alapszóhoz, a képzés alapjául szolgáló szóhoz való viszonyt rendszerint birtokos vagy kicsinyítő képző fejezi ki. Így például egy folyó mellékfolyójának neve a főfolyó nevéből kicsinyítő alak képzésével jöhet létre (pl. Savica a szlovéniai Sava egyik mellékfolyójának neveként),^⁶ vagy egy tó öblének neve a tó tényleges nevéből birtokos képzővel ellátott alak létrehozásával keletkezhet.

2.4.3. A köznévi alapú képzett nevek elemzése is problémákat vethet fel. Sok esetben nem tudjuk biztonsággal megállapítani, hogy a szuffixáció

² Vö. LitEW 957; Vanagas 1970 nem tartalmazza; vö. Vanagas 1981a: 287; Vanagas 1981b: 104, 135; ALEW 1003f.

³ Vö. LitEW 28, 118, 125; Savukynas 1960: 299; Savukynas 1966b: 169; Vanagas 1970: 11, 32, 65; Vanagas 1981a: 54; Vanagas 1981b: 77; PKEŽ 1: 1041.; PKEŽ 49; ALEW 2711.; LVŽ 1: 249.

⁴ Vö. LitEW 1294; Vanagas 1970: 68, 69; Vanagas 1981a: 394; Vanagas 1981b: 135.

⁵ For the full corpus cf. Bichlmeier 2019a, 2019b.

⁶ Cf. Bezlaj 1956–1961: 2, 171–174; ESSZI 367f.

Straipsniai / Articles

121

HARALD BICHLMEIER

az onimizáció folyamata során történt – vagy már az appellatív szférában:

Ha a képzés már az appellatív szférában megtörtént, akkor a név természetesen egy appellatívum onimummá való, zéró szuffixációval történő konverziója révén jött létre. Mivel a birtokos és a kicsinyítő képzők különösen produktívak a litvánban, önmagában nem sokat jelent, ha egy adott képzés nem szerepel szótárban.

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a litvánban természetesen több olyan szuffixum van, amely gyakrabban fordul elő a nevek képzésében, mint mások, de úgy tűnik, nincs egyetlen olyan szuffixum sem, amelyet onimikus szuffixumnak nevezhetnénk abban az értelemben, hogy kizárólag nevek képzésére használják. Ugyanez igaz például a szláv családnevekre is (vö. Bichlmeier 2020) – és valójában feltételezhetjük, hogy ez legalábbis az európai indoeurópai nyelvek általános sajátossága: nincs olyan szuffixum, amely kizárólag neveket képezne. Természetesen azonban vannak olyan szuffixumok, amelyek ebben a szférában gyakrabban bukkannak fel, mint mások.

2.4.4. Mielőtt rátérnénk a névképzés néhány litván terminológiai sajátosságára, nézzük meg, mit neveztünk az imént „konverziónak”. „Konverziónak” nevezem a zéró szuffixációval járó derivációs folyamatokat. Ez azt jelenti, hogy egy adott szó alaki változás nélkül egy másik szóvá alakul. Négy altípust különböztetünk meg:

a) „egyszerű” konverziók, amelyek során egy appellatívum (főnév) onimummá alakul, vö. például: Balandis m. Ku (40169): < Lith. balandis m. ‘galamb’;^⁷

b) „kettős” konverziók, amelyek során az appellatívum onimummá való átalakulása mellett egy melléknév főnévvé alakulása is végbemegy, vö. például: Bedūgnis m. Ka (40254, 42932), Ku (40174) < Lith. bedūgnis ‘fenék vagy alj nélküli’;^⁸

c) az „álkonverziók” egyszerű konverziónak tűnő, valójában azonban visszaképzések, vö. például a Šaułys m. (4) tónevet: < *Šaulio/-ių ežeras (nem pedig < šaulys m. ‚vadász, lövész‘);^⁹

^⁷ Cf. LitEW 31; Savukynas 1961: 219; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosyl ytė/Ermanytė 1963: 12; Vanagas 1970: 31; not registered in Vanagas 1981a; cf. Vanagas 1981b: 39, 77; ALEW 88; LVŽ 1: 322f.

^⁸ Vö. LitEW 38, 108; Savukynas 1961: 221; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosyl ytė/Ermanytė 1963: 16; Vanagas 1970: 44; Vanagas 1981a: 60f.; ALEW 101, 238; LVŽ 1: 414. – Vö. még a Bedūgnė f. (2) Al (42731) limnonimát Bichlmeier 2019a: § 2.2.1.1.1.

^⁹ Vö. LitEW 125; Vanagas 1970-ben nem szerepel; vö. Vanagas 1981a: 327; ALEW 271.

122

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

d) „névátvitel”, amikor egy név egyik névosztályból egy másik névosztályba kerül; vö. például a Gadeikà f. Šv (42799) < PN Gadeìka tónevét.^.10

2.5. Tekintsünk most a szó- és névalkotás litván terminológiájának két sajátosságára. Az első az úgynevezett „végződéses képzés”, németül Endungsableitungen, litvánul galūnių vediniai; a másik az úgynevezett „előtagos képzés”, németül Präfixableitungen, litvánul priešdėlių vediniai.

2.5.1. Ezek a „végződéses képzések”, németül Endungsableitungen, litvánul galūnių vediniai, meglehetősen heterogén csoportnak bizonyulnak:

2.5.1.1. Ezek közé tartoznak:

– a köznyelvi főnevek egyszerű többes számú alakjai – tehát valójában semmiféle képzés nem történik – és

– azok a nevek, amelyekben a név és a köznyelvi főnév között szinkrón tőmagánhangzó-váltakozás figyelhető meg. Ez azonban csupán annak leírása, amit látunk, nem pedig magyarázat. Úgy tűnik, e képzések magyarázata némileg eltérő. Többnyire, vagy legalábbis eredeti formájukban, jódot tartalmazó képzővel alkotott képzéseknek látszanak. Végső soron tehát ezek meglehetősen archaikus típusú képzett alakok, mivel a *-io képző már a protoindoeurópai korban is képzett alakok, többnyire viszonyt kifejező melléknevek alkotására szolgált. Ha tehát van egy XY köznév vagy tulajdonnév, és hozzáadjuk a *-io képzőt, olyan szót kapunk, amelynek jelentése: „XY-hoz tartozó vagy XY-ra vonatkozó”. Jó példák erre az óegyházi szláv/óorosz helynevek, például Jaroslav-lb ’Jaroszlávé (városa)’ < *Yaroslav-ia- ← ORuss. PN Yaroslavb; hasonló eset a lengyel Przemyśl helynév stb.

Korpuszunkban például a következőket találjuk:

Ángė f. (1) Si (42698) < *angiiā- ← litván angì-s f. ’kígyó’;¹¹ Angỹs m. (4) Si (42698) < *angi-ia- ← litván angì-s f. ’kígyó’;¹²

¹⁰ Cf. Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 41; Savukynas 1966a: 185, 186; Vanagas 1970: 107, 108, 134; Vanagas 1981a: 102; Vanagas 1981b: 32; Zinkevičius 2008: 281; LVŽ 3: 7.

¹¹ Vö. LitEW 10; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963 nem tartalmazza; Savukynas 1960 nem tartalmazza; Vanagas 1970 nem tartalmazza; vö. Vanagas 1981a: 42 (Ãņĝė Būga szerint, apud Vanagas s.v. Anginas); ALEW 40f.; LVŽ 1: 98f.

¹² Vö. LitEW 10; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 6; Savukynas 1960 nem tartalmazza; Vanagas 1970 nem tartalmazza; vö. Vanagas 1981a: 42; Vanagas 1981b: 77; ALEW 40f.; LVŽ 1: 98f.

Straipsniai / Articles

123

HARALD BICHLMEIER

Dum̃blis hímnemű (2) Ka (42940), Ka (42945), Lz (40151) < *dumbl-ia- ← litván dum̃blas hímnemű ‘iszap (a tó fenekén)’;^¹³ Samānius hímnemű (2) Ka (42923) < *saman-iu- ← litván sãmana, samanà nőnemű ‘moha’;^¹⁴ Nemajūnė nőnemű Lz, Šv (37117) < *Nemaĩn-iiā- ← litván földrajzi név Nemajūn-ai többes számú hímnemű.^¹⁵

2.5.1.2. Arra a következtetésre jutunk tehát, hogy ez a szinkrón osztály diakrón szempontból egyszerűen nem létezik. Mivel azonban csak a diakrón megközelítés kínál magyarázatot – márpedig mi éppen magyarázatokat keresünk –, ezt az osztályt jobb volna elhagyni. Az osztály minden tagja vagy egyszerű szuffixális származék, vagy az alapszó többes számú alakja (vagyis a többes számú alak zéró származéka).

2.5.2. A terminológia szempontjából egy másik problematikus eset az úgynevezett „prefixumképzés”, németül Präfixableitungen, litvánul priešdėlių vediniai. Ebben az esetben is olyan terminológiával van dolgunk, amely szinkrón szempontból problémamentesnek tűnik, történeti, vagyis magyarázó szempontból azonban el kellene vetni. Bár egyes képzések csupán azt mutatják, hogy az alapszó elejére prefixum kerül, az esetek jóval nagyobb részében a szó végén a tőosztály is megváltozik.

2.5.2.1. Mindkét esetben pontosabban kell fogalmaznunk: ha csak prefixum járul a szóhoz, az formailag nem képzés, hanem összetételalkotás. Ha azonban a prefixum hozzáadásával együtt a tőosztály is megváltozik, akkor valójában cirkumfixációs folyamatról van szó. Az ilyen képzések túlnyomó többsége tehát a germán nyelvekből – köztük magából a németből – és a szláv nyelvekből jól ismert képzési folyamatot mutatja: az alapformák kollektívumok voltak, de a jelentés idővel természetesen kiszélesedett, így úgy tűnik, hogy a litvánban ezek a képzési folyamatok bizonyos helynévtípusokban halmozódnak fel.

2.5.2.2. Az olyan rét- és mezőnevek, mint a Pa-lazdynė ← litván laz̃dynas, a Pa-salaitys ← litván salaitė (salà), valamint a Pa-sal̃ys ← litván salà végső soron – proto-balti vagy legalább proto-litván szinten – ugyanazt a képzési szerkezetet mutatják, mint germán és szláv megfelelőik: proto-litván *Pa-lazdīn-iiā ← proto-litván *lazdīn-a- ‘mogyoró’,

^¹³ Cf. LitEW 108; Savukynas 1962: 197; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosyl y tė/Ermanytė 1963: 35; Vanagas 1970: 11, 65, 148; Vanagas 1981a: 96; Vanagas 1981b: 65; ALEW 243; LVŽ 2: 386–388.

^¹⁴ Cf. LitEW 761; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosyl y tė/Ermanytė 1963: 142; Vanagas 1970: 69, 220; Vanagas 1981a: 289; Vanagas 1981b: 93.

^¹⁵ Cf. Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosyl y tė/Ermanytė 1963: 108; not registered in Vanagas 1970; cf. Vanagas 1981a: 226.

124

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

*Pa-sal-ia- ← PLith. *salā- ‘sziget, száraz folt a mocsárban’ teljesen párhuzamba állítható az újfelnémet Berg m. ‘hegy’ → Gebirge n. ‘hegység, hegyvonulat’ (PGerm. *berg-a- → *ga-berg-ia) vagy a szerb-horvát Dūnav m. ‘Duna’ → Pӧdunāvље n. ‘Duna menti terület’, a cseh břeh m. ‘folyópart, part’ → po-břež-í n. ‘folyópart menti terület’, ná-břež-í n. ‘folyóparti sétány’ (< CSlav. *bergъ: *po-/na-berg-bje < PSlav. *berg-a-: *pa/nā-berg-ia-).

2.6. Térjünk át az összetett nevekre. Ezek kevesebb problémát vetnek fel, és szerkezetileg világos alcsoportokat mutatnak. Az összetétel második tagja – néhány kivételtől eltekintve, ahol melléknév szerepel – főnév, többnyire valamely víztestet jelölő szó, például a litván ežeras hímnemű ‘tó’, kicsinyítő alakja ežerėlis hímnemű, prūdas hímnemű ‘tó, tavacska’, upė nőnemű ‘folyó’ stb. Az első összetételi tag lehet tulajdonnév vagy köznév; ha köznév, akkor főnév – ez a leggyakoribb eset –, melléknév, sőt ritkán akár ige (tő) is lehet. A második összetételi tagban rendszerint megváltozik a tőosztály, illetve a tőmagánhangzó (ezt az összetételek későbbi rétegeiben nem tapasztaljuk). A tőosztály szinkrón változását rendszerint történeti szuffixumváltás okozza, többnyire jódot tartalmazó szuffixum, mégpedig ugyanaz a jód, amelyet fentebb, a 2.5.1.1. pontban ismertettünk.

Így elméletileg legalább a következő típusokat különböztethetjük meg:

A) köznévi első összetételi tag:

Aa) főnév + főnév:

Pelialapūkas¹⁶ hímnemű (?) Ve (42896): litván pelė nőnemű ‘egér’ vagy litván pėlūs többes számú hímnemű ‘pelyva’¹⁷ + litván lapūkas hímnemű ‘martilapu (Tussilago), mocsári gólyahír (Caltha palustris), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), levél (káposztáé vagy hasonlóé).¹⁸

Ab) főnév + főnév + tőosztály-változás:

Vilkėzeris hímnemű (1) Lp, Ve (42877): litván vilkas ‘farkas’ és ežeras ‘tó’.¹⁹

Ac) melléknév + főnév:

Šventupė²⁰ f. (?) Te (130781): lit. šventas ’szent’ és upė f. ’folyó’.²¹

¹⁶A név ékezetjelölés nélkül szerepel az adatbázisban.

¹⁷Vö. LitEW 565f.,568f.; ALEW 751f., 754f.

¹⁸A Vanagas 1970-ben nincs regisztrálva; a Vanagas 1981a-ban nincs regisztrálva.

¹⁹Vö. LitEW 125, 1251f.; Vanagas 1970: 231; Vanagas 1981a: 384; Vanagas 1981b: 40, 42, 82; ALEW 271, 1243f.

²⁰A név ékezetjelölés nélkül szerepel az adatbázisban.

²¹Vö. LitEW 1041f., 1169; Vanagas 1970: 247; Vanagas 1981a: 337f.; Vanagas 1981b: 111; ALEW 1060–1062, 1155f.

Straipsniai / Articles

125

HARALD BICHLMEIER

Ad) melléknév + főnév + tőosztály-váltás: Bāltabalė f. (1) Šv (42792): lit. báltas ’fehér’ és balà f. ’mocsár’,^²² Senáupis m. (1) Si (133679): lit. šẽnas ’öreg’ és ùpė f. ’folyó’.^²³

Ae) melléknév + melléknév: a korpuszban nem adatolt.

Af) melléknév + melléknév + tőosztály-váltás: Lapõčiazalis m. (1) Se (120807): lit. lapõtas ’leveles’ és žãlias ’zöld’.^²⁴

Ag) ige + főnév: Zūrzaupė f. (1) Si (133303): lit. zur̃zti ’zümmög, zúg, recseg’ és lit. ùpė f. ’folyó’.^²⁵

Ah) ige + főnév + tőosztály-váltás: Šliaũžupis f. (1) Al (39512): lit. šliaũžti ’lassan halad, vonszolódik, kúszik’ és ùpė f. ’folyó’.^²⁶

B) első, tulajdonnévi összetételi tag: Ba) tulajdonnév + főnév: Stasiūpė f. (1) Lp (93705): lit. személynév Stasỹs és lit. ùpė f. ’folyó’.^²⁷

Bb) tulajdonnév + főnév + tőosztály-váltás: Gũdežeris m. (1) Ve (43073): lit. népnév gùdas ’fehérorosz’ és ẽžeras ’tó’,^²⁸ Račkũpỹs m. (3b) Al (120573): lit. személynév Račkỹs vagy Račkùs és lit. ùpė f. ’folyó’.^²⁹

2.7. A helynevek képzésének utolsó módja a szintaktikai egységek létrehozása. Többnyire két, ritkábban három részből állnak. A második tag mindig a fej

^²²Vö. LitEW 30f., 32; Savukynas 1961-ben nincs regisztrálva; vö. Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 13; Vanagas 1970: 251, 252, 254; Vanagas 1981a: 56; ALEW 87, 89f.; LVŽ 1: 338.

^²³ Vö. LitEW 775, 1169; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 144; Vanagas 1970: 248, 252; Vanagas 1981a: 296 (s.v. Senūtė); Vanagas 1981b: 71; ALEW 901f., 1155f.

^²⁴ Vö. LitEW 339f., 1287; Vanagas 1970 nem tartalmazza; vö. Vanagas 1981a: 181; ALEW 1285f.

^²⁵ Vö. LitEW 1169, 1280f.; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963 nem tartalmazza; vö. Vanagas 1970: 240; Vanagas 1981a: 395; ALEW 1155f.; Zinkevičius 2008: 582.

^²⁶ Vö. LitEW 1003, 1169; Vanagas 1970: 252; Vanagas 1981a: 334; ALEW 1044, 1155f.

^²⁷ Vö. LitEW 1159; Vanagas 1970 nem tartalmazza; Vanagas 1981a nem tartalmazza; vö. ALEW 1155f.; Zinkevičius 2008: 345, 475.

^²⁸ Vö. LitEW 125, 174; Savukynas 1966a: 193; Vanagas 1970: 238; Vanagas 1981a: 125f.; Vanagas 1981b: 115; ALEW 271; LVŽ 3: 333, 341.

^²⁹ Vö. LitEW 1169; Vanagas 1970 nem tartalmazza; Vanagas 1981a nem tartalmazza; vö. ALEW 1155f.; Zinkevičius 2008: 515.

126

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

főnév, az első tag vagy egy vele egyeztetett melléknév, vagy egy függő, birtokos esetben álló főnév, amely lehet köznév vagy név; ha név, akkor lehet személynév vagy helynév.

A) egyeztető szerkezet:

Aa) melléknév + főnév:

Gilulis nádas m. Lp (94814): litván gilūs ‘mély’ + (gyűjtőnévi) nen-dr̄ynas ‘nádas hely’.³⁰

Ab) melléknév + név:

Baltoji Ąnčia f. (1) Lp, Ve (35048): litván báltas ‘fehér’³¹ + az Ąnčia tó neveĄnčia.³²

B) függőségi szerkezetek:

Ba) főnév [birtokos eset] + főnév:

Gluosnių griovis³³ m. Al (120557): a litván glúosnis m. ‚fűz‘ szó többes számú birtokos esete + litván griõvis m. ‚árok, sánc‘,³⁴

Bb) név [birtokos eset] + főnév:

Ãniškio ežeras³⁵ m. Al, Kr (42692): PIN Ãniškis + lit. ẽžeras m. ‘tó’.

2.8. A fent említettek szerint a projektben a szerző feladata a tónevek és folyónevek elemzése volt. Elméletileg természetesen további felosztások is kialakíthatók, és a jövőben még kutatni kell, hogy a külső valóság alapján tett felosztások tükröződnek-e az ezen entitások elnevezésére alkalmazott különböző megközelítésekben. Az ilyen különbségek a névalkotás különféle típusainak eltérő arányaiban mutatkozhatnak meg.

A limnonimák/tónevek itt elsősorban állóvizek neveit jelentik. Ezek lehetnek természetesek vagy mesterségesek, ember alkotta vizek. Így feltételezhetjük, hogy elméletileg a mesterséges tavak neveiben több személynév és helynév fordulhat elő, mivel ezeket gyakrabban nevezhették el a létrehozójukról, az építtetőjükről vagy a tulajdonosukról, illetve arról a faluról vagy tanyáról, amelynek közelében kiásták őket. Mivel azonban az adatbázis nem tartalmaz ilyen adatokat, erről nem sokat tudhatunk. Ugyanez érvényes lehet a folyónevekre, illetve általánosabban a folyóvizek neveire is, ellentétben a

³⁰ Cf. LitEW 151, 493f.; not registered in Savukynas 1966a; not registered in Vanagas 1970; not registered in Vanagas 1981a; cf. ALEW 324, 694f.; not registered in LVŽ 3.

³¹ Cf. LitEW 32; ALEW 89f.

³² Cf. Vanagas 1970: 275; Vanagas 1981a: 42.

³³ A név ékezetjel nélkül szerepel az adatbázisban.

³⁴ Cf. LitEW 158, 171; not registered in Vanagas 1970; not registered in Vanagas 1981a; cf. ALEW 346, 366f.; LVŽ 3: 228.

³⁵ Cf. LitEW 125; Vanagas 1970: 266; Vanagas 1981a: 42; Pupkis 2002: 22; ALEW 271; LVŽ 1: 103.

Straipsniai / Articles

127

HARALD BICHLMEIER

A természetes folyók és patakok, illetve a csatornák, árkok stb. elnevezésének összevetése. Ezért az adatbázis adathiánya miatt egyelőre nem vizsgálhatók az ilyen belső alcsoportok; ehhez levéltári kutatásra lenne szükség. Mint mindig, ez egyrészt nagyon időigényes munka lenne, másrészt viszont igen érdekes eredményekre vezethetne.

2.8.1. Eredményeinkkel azonban összevethetjük egyrészt a folyók és patakok, másrészt a tavak és tavacskák elnevezési stratégiáit, és mint kiderül, meglehetősen jelentős különbségek vannak bizonyos névképzési típusok arányában, következésképpen a különböző típusok rangsorában is a két csoport között. Az eredmények a régió teljes korpuszán alapulnak, vagyis 240 tónéven és 183 folyónéven. Egyelőre azonban nem tudjuk megmondani, hogy ezek az eredmények egész Litvániára nézve reprezentatívak-e, mivel tudomásom szerint az ország többi részén még nem végeztek ilyen jellegű kutatást. Dzukijában azonban valóban jól látható különbségeket mutatnak:

2.8.2. Ha gyakorisági sorrendet állítunk fel a tónévképzés és folyónévképzés különböző módjai között, a következőket látjuk:

a) a tónévképzés esetében: képzős származékok (43.75%) > szintaktikai nevek (18.75%) > konverziók (17.92%) > végződéses származékok (10.42%) > összetett nevek (08.33%); b) a folyónévképzés esetében: képzős származékok (26.23%) > szintaktikai nevek (22.95%) > végződéses származékok (18.03%) > konverziók (17.49%) > összetett nevek (14.75%)

Láthatjuk tehát, hogy a tónévképzésben a képzős származékok alkotják a legkiemelkedőbb alcsoportot, közel 44%-os aránnyal, ami csaknem 2,5-szerese a szintaktikai nevek gyakoriságának. Ugyanez az alcsoport a folyónévképzésben is a leggyakoribb, ám valamivel több mint egynegyedes aránya alig haladja meg a szintaktikai nevekét, amelyek csaknem egynegyedet tesznek ki.

2.8.3. Ahogyan fentebb említettük (§ 2.5.), a végződéses származékokat a litván nyelvészetben és névtudományban külön csoportként kezelik, ám valójában nem mások, mint a képzős származékok sajátos csoportja. Ezért jogosan sorolhatjuk őket a képzős származékok közé, diakrón szempontból. Így a következő sorrendet kapjuk:

128

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

a) tónévképzés:

képzős származékok, a végződéses származékokat is beleértve (54.17%)

> szintaktikai nevek (18.75%)

> konverziók (17.92%)

> összetett nevek (08.33%)

és

b) folyónévképzés:

képzős származékok, a végződéses származékokat is beleértve (44.26%)

> szintaktikai nevek (22.95%)

> konverziók (18.67%)

> összetett nevek (14.75%)

Amint látható, a folyónevek és tónevek hierarchikus szerkezete most már azonos, az alosztályok gyakorisága azonban bizonyos pontokon, vagyis a hierarchiák tetején és alján továbbra is meglehetősen eltérő. A tónevek között lényegesen nagyobb a képzett nevek, és lényegesen kisebb az összetett nevek aránya, mint a folyónevek között.

2.8.4.

Tegyük meg az utolsó lépést: A konverziók valójában nem mások, mint zéró szuffixummal képzett derivátumok (lásd fentebb a 2.4.4. §-t). Végső soron tehát származékok. Így jutunk az alábbi eredményekhez:

a) tónevek:

szuffixummal képzett nevek, beleértve a végződésképzéssel létrejött alakokat és az átminősítéseket (72.09%)

> szintaktikai nevek (18.75%)

> összetett nevek (08.33%)

és a

b) folyónevek esetében a következőket találjuk:

szuffixummal képzett nevek, beleértve a végződésképzéssel létrejött alakokat és az átminősítéseket (62.91%)

> szintaktikai nevek (22.95%)

> összetett nevek (14.75%)

Ezek az együttes eredmények alátámasztják a fent említett megállapítást: a tónevek között lényegesen gyakoribbak a képzett nevek, míg a folyónevek között az összetett nevek fordulnak elő lényegesen gyakrabban. A szintaktikai nevek köztes helyet foglalnak el: a folyónevek valamivel több mint ötödét, a tóneveknek pedig valamivel kevesebb mint ötödét teszik ki.

2.9.

Mivel tudomásom szerint egyelőre nem áll rendelkezésre a litvániai folyónevek és tónevek képzési módjainak átfogó számbavétele, nem állapíthatjuk meg, hogy eredményünk „normális”-e a litván viszonyok között, vagy jelentősen eltér az átlagtól. Ennek kiderítéséhez további kutatásra lesz szükség. Ha ezt a kutatást végül elvégzik, eredményeinket szépen össze lehet majd hasonlítani más névtani tájak hasonló eredményeivel. Valójában azonban úgy gondolom, hogy az ilyen kutatás

Straipsniai / Articles

129

HARALD BICHLMEIER

Más névtani tájak vizsgálatát is el kell még végezni. Mindenesetre nem tudok ilyen kutatásról más balti vagy szláv országokban, Németországról nem is beszélve. Ennek egyik oka az lehet, hogy máshol egyszerűen hiányoznak az olyan adatbázisok, mint a Lietuvos vietovardžių geoin-formacinė duomenų bazė.

3. KÉT ETIMOLÓGIA

Végül – mivel az etimológia a kedvenc témám – röviden meg szeretném tárgyalni a korpuszban előforduló két név etimológiáját. Az egyik elsőre meglehetősen unalmas, mivel etimológiája évtizedek óta vitán felül áll; a másik főként a kutatástörténet, az óeurópai hidronímia és az indoeurópai nyelvészet szempontjából érdekes. E két névnek ráadásul van egy közös vonása: kutatási területünk rendkívül kis számú olyan nevéhez tartoznak, amelyeknek meglehetősen jó esélyük van arra, hogy proto-balti, esetleg pre-proto-balti eredetűek legyenek.

3.1. Először a kevésbé izgalmasat tárgyaljuk: Litvánia legnagyobb folyójának, a Nẽmunasnak a nevét:

3.1.1. Számos kutató szerint a Nẽmunas m. (3b) Al, Lp (37080) folyónév egy PBalt. *nemuna- ‘kanyargós, görbe’ jelentésű melléknévre vezethető vissza. Szemantikailag ez jól illik a folyóhoz – akárcsak Kelet- és Északkelet-Európa síkságain lassan átfolyó folyók többségéhez. Ezt a melléknevet a *-na– (< PIE *-nó-) képzővel alkotott másodlagos származéknak tekintik egy PBalt. u-tövű főnévből: *nemu- ‘kanyar, hajlat’, amely a PIE *nem- ‘hajlik’ gyökre vezethető vissza. E gyök jelentését manapság általában inkább ‘meghajol, lefelé hajlik’ értelemben gondolják (így LIV² 453f.). Ez természetesen kevésbé magától értetődővé teszi az imént említett etimológiát. Valószínűleg azonban így is működhet.

Emellett a litvánban olyan szavakat is találunk, mint a Lith. nẽmuogė f. ‘szeder’ vagy a nemùnė f. ‘mocsaras, nedves területeken növő gomba’. A két növénynév magyarázatának lehetővé tételéhez szükséges érvelés nagyjából a következő:

A ‘kanyar, hajlat’ jelentésből kiindulva eljutunk a ‘kanyarulatokkal, hajlatokkal rendelkező’ melléknévhez; a ‘kanyarulatokkal rendelkező’ jelentés ezután újraértelmezhető úgy, hogy ‘egyenetlen, nem sík’, ami végül elvezethet ahhoz, hogy ‘magasabb és mélyebb helyekkel vagy részekkel rendelkező’.

Ezután a fejlődés két irányban halad:

a) ‘magasabb helyekkel vagy részekkel rendelkező’ → ‘száraz’ → ‘száraz talajú/földű’ → ‘erdő’

130

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

→ ‘fenyő–erdő’

→ nẽm–uogė *‘erdő–bogyó’ > ‘szeder’;

b) ‘mélyebb helyekkel vagy részekkel rendelkező’

→ ‘nedvesnek lenni’

→ ‘mocsár’

→ nemūnė ‘mocsár–gomba’.

3.1.2. Természetesen a lat. nemus ’(szent) kis erdő’ is valamiképpen bekerül a tárgyalásba. Általában úgy vélik, hogy az elsődleges jelentése ’olyan hely, ahol az isteneknek juttatják a részüket’ volt. A latinban tehát a balti nyelvekben valószínűleg tovább élő PIE *nem–u– mellett egy olyan PIE *nem–e/os– s-tövű alakot találunk, amely az indo-iráni nyelvekben is megvan. Hogy ez a latin szó azonos-e az óind nāmas– n. ’hódolat’ és az óav. namah– n. ’hódolat’ szóval, végső soron attól függ, hogyan válaszolunk arra a kérdésre, hogy a PIE-ben két gyök volt-e, *tulajdonít₁ és *meghajlik₂ ’meghajol, meghajlik’ (így LIV² 453f.), vagy csak egyetlen PIE *eloszt– ’eloszt’ gyök létezett (így EDLIL 405). Ha az utóbbi változat a helyes, új etimológiát kellhet kidolgozni a Nẽmunas folyónévhez, mivel ebben az esetben aligha feltételezhetjük továbbra is, hogy jelentése ’a kanyargós, görbe’.

Talán a balti nyelvekben is a latinéhoz hasonló szemantikai fejlődést kell feltételeznünk, amely a ‘hely, ahol (az isteneknek) kijár a részük’ jelentéstől az ‘erdő’ jelentésig vezetett. Ha ez helytálló, a PBalt. *nem–u– is jelenthette azt, hogy ‘erdő’, akárcsak a PItal. *nem–e/os–, amiből az következik, hogy a PBalt. *nemu–na– jelentése ‘(körülötte) erdővel rendelkező’ lehetett. Ez a jelentés tükröződhet a nẽmuogė és a nemūnė növénynevekben is. Természetesen egyelőre mindebben nem lehetünk teljesen biztosak – de érdemesnek tűnik elgondolkodni rajta.

3.2. A második érdekes név, amelyre a projekt során bukkantam, az Atesys _{m. (3ᵇ) Al, Mrs, Si (42705)}^³⁶ tónév és a hozzá tartozó Atesė f. (3ᵇ) Si (34967) folyónév:^³⁷

³⁶ Cf. Savukynas 1960: 298; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 9; Schmid 1971: 41f. with fn. 20; Schmid 1972: 7; Vanagas 1970: 137; Vanagas 1981a: 50; Vanagas 1981b: 74, 96, 131; Küh ebacher 1995: 65f. (with a completely different etymology for At(h)esis/Etsch); Pupkis 2002: 29; LVŽ 1: 201.

³⁷ Cf. Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 9; Vanagas 1970: 137, 205; Schmid 1971: 41f. with fn. 20; Schmid 1972: 7; Vanagas 1981a: 50; Vanagas 1981b: 74; Küh ebacher 1995: 65f.; Pupkis 2002: 29; LVŽ 1: 201, 204.

Straipsniai / Articles

131

HARALD BICHLMEIER

3.2.1. A Lith. Atesỹs tó neve egy PBalt. *at-es-(i)id̯-. előalakra vezethető vissza. Az általános vélekedés szerint a név tágabb európai összefüggésrendszerbe illeszkedik, és gyakran a dél-tiroli folyónévvel, az Etsch névvel hozzák kapcsolatba, amelyet az ókorban At(h)esis alakban adatoltak. Nem tudhatjuk, hogy az At(h)esis a *at-es-io- alakra vezethető-e vissza, amely megfelelne a litván formának, vagy a *at-es-i alakra. Általában úgy tartják, hogy mindkét név egy PIE *h₂et(h₂)- ‘megy, vándorol’ gyökre vezethető vissza.³⁸ Itt nagy valószínűséggel egy PIE *h₂et(h₂)-es- ‘vándorlás, haladás’ jelentésű s-tövű alak származékát látjuk.

A szemantika azonban továbbra is problémát jelent: az Atesỹs tó neve – a vándorlás, azaz az egy irányban történő előrehaladás pedig nem igazán olyasmi, amit a tavak tenni szoktak. Így arra az eredményre jutunk, hogy az onomasztikai szakirodalomban Hans Krahe és Wolfgang P. Schmid óta szereplő Atesỹs: At(h)esis/Etsch egyenlet talán nem teljesen helytálló. W. P. Schmid olykor már az Atesē alakot is említi az Atesys mellett, ahogyan Greule is, Schmidre hivatkozva (vö. DGNB 135), de egy címszó alatt, ‘Gewässernamen’ (víznevek) megjelöléssel tárgyalják őket, és nem különböztetik meg a tó- és folyónevet. Ha nem akarjuk azt feltételezni, hogy az alpesi és a litván nevek egymástól függetlenek, hanem párhuzamos képzések, akkor kapcsolatot kell keresnünk közöttük – ez azonban eltér attól, amit eddig feltételeztek.

További kapcsolatot vélnek felfedezni a thrák (*)at(–u)– elemmel, amely állítólag ‘patak, rohanó víz’ jelentésű.³⁹ A thrák azonban mint ‘Trümmersprache’, amelyről szinte semmit sem tudunk, alkalmatlan jelölt arra, hogy bármit is bizonyítson. A Lat. annus ‘év’ és a < PIE *h₂et(h₂)-no- (vö. EDIL 43f.), valamint talán a thrák *at(u)– együtt a litván hidronima olyan szócsoportot jelezhet, amely az úgynevezett Caland–Wackernagel-féle szuffixumrendszer képzőit mutatja (ehhez lásd Bichlmeier 2014, további szakirodalommal).

3.2.2. Ha ez az etimológia helyes, akkor szemantikai szempontból valószínűbbnek tűnik, hogy az Atesỹs tóneve a Lith. Atesē < PBalt. *at-es-iid̯a- folyónévből képzett másodlagos származék. Egy ‘vándor’ vagy ‘vándorlás’ jelentésű szóra visszavezethető folyónév meglehetősen magától értetődő, bár még meg kellene magyaráznunk, hogyan jött létre valójában ez a végződéssel képzett alak, és miért tűnik itt az elsődlegesnek a nőnemű forma – holott rendszerint éppen fordítva van.

3.2.3. Litvániában van még néhány olyan hidronima, amelynek végén ugyanez a szuffixumkombináció található – és nincs kapcsolata Litvánián kívüli képzésekkel. Ilyen például a Lith. Eglesỹs (Lith. ėglė f. ‘jegenyefenyő’),

³⁸ Cf. LIV² 273; IEW 69.

³⁹ Cf. Duridanov 1969: 90.

132

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

Žalesÿs (Lith. žãlias ‘zöld’) stb.^⁴⁰ Problémát jelent azonban, hogy az at- elem számára semmiképpen sem tudunk belső litván kapcsolatot találni. Másfelől az -es szuffixumelemmel képzett hidronimák elsősorban Kelet-Litvániából ismertek.^⁴¹

3.2.4. Végül tehát azt kell mondanunk: az Atesÿs és az Athesis ‘Etsch’ közötti kapcsolat nagy valószínűséggel valóban fennáll, de nem közvetlen, mivel az Atesÿs tó neve. Az elsődleges kapcsolat a Lith. Atesẽ < PBalt. *at-es-iã– alakkal áll fenn, amely egy régebbi *at-es-i- belső balti újraalakítása lehet; ez talán az Athesis/Etsch alakban is fennmaradt.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

Mit tanulhatunk mindabból, amit itt bemutattunk? Főként három dolgot:

1. A nevek elemzése és magyarázata mindig diakrón megközelítést igényel; a szinkrón nyelvészet szinte soha nem ad magyarázatot semmire.

2. Érdemes alaposabban megvizsgálni azon névcsoportok szemantikáját és szerkezetét, amelyeket eddig gyakran együtt kezeltek: a Dzǖkija-régió két hidronimacsoportjának, a folyóneveknek és tóneveknek az összehasonlító elemzése jelentős különbségeket mutatott ki a névképzéstípusok arányában. Litvánia többi részére vonatkozó további kutatások szükségesek annak kiderítéséhez, hogy ez egész Litvániára jellemző általános vonás-e, vagy valami sajátos jelenség. Hasonló irányú további kutatások is végezhetők: a mikrotoponimákon belül az agronimák és a leimonimák összehasonlítása szintén érdekes eredményeket hozhat.

3. Mindig érdemes a munkát rászánni, és gyakran egyenesen szükséges is ellenőrizni, hogy a régi etimológiák ma is érvényesek-e. Minél régebbiek az etimológiák, annál inkább.

RÖVIDÍTÉSEK

Al – Alytaus seniūnija Croat. – horvát CSlav. – közös szláv dimin. – kicsinyítő Germ. – német Ka – Kapčiamiestis (Lazdijai járás)

^⁴⁰ Cf. Vanagas 1970: 137f.; Vanagas 1981a: 99, 397; Vanagas 1981b: 91. ^⁴¹ Cf. Skardžius 1943/1996: 311–313; Vanagas 1970: 136–138.

Straipsniai / Articles

133

HARALD BICHLMEIER

No – Noragelis (Lazdijai járás) Kr – Krokialaukis (Alytus járás) Ku – Kučiūnai (Lazdijai járás) lit. – litván Lp – Leipalingis (Druskininkai járás) Lz – Lazdijai (Lazdijai járás) Mrs – Miroslavas (Alytus járás) NHG – újfelnémet ORuss. – óorosz PGerm. – ős-germán PBalt. – ős-balti PItal. – ős-itáliai PLith. – ős-litván Pol. – lengyel Pl. – többes szám PIN – helynév PN – személynév PSlav. – ős-szláv Se – Seirijai (Lazdijai járás) Serb. – szerb Sg. – egyes szám Si – Simnas (Alytus járás) Še – Šeštokai (Lazdijai járás) Šl – Šlavantai (Lazdijai járás) Šv – Šventežeris (Lazdijai járás) Te – Teizai (Lazdijai járás) Ve – Veisiejai (Lazdijai járás)

BIBLIOGRAPHY

Adamonytė Veronika 2019: Ursprung und Bildung der mit menschlicher wirtschaftlicher Tätigkeit verbundenen Agronyme der Gemeinden Kapčiamiestis und Veisiejai. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2). Hamburg: Baar 2019, 287–313.

ALEW – Altlitauisches etymologisches Wörterbuch. Vol. 1: A–M. Vol. 2: N–Ž. Unter der Leitung von Wolfgang Hock und der Mitarbeit von Elvira–Julia Bukeviciūtė und Christiane Schiller bearb. von Rainer Fecht, Anna Helene Feulner, Eugen Hill und Dagmar S. Wodtko. Bd. 3: Verzeichnisse und Indices. Unter der Leitung von Wolfgang

134

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

Hock und der Mitarbeit vieler anderer bearb. von Rainer Fecht. (Studien zur historisch-vergleichenden Sprachwissenschaft 7), Hamburg: Baar 2015.

Bez laj France 1956–1961: Slovenska vodna imena. I. del (A–L). II. del (M–Ž), Ljubljana: Slovenska Akademija Znanosti in Umetnosti.

Bichlmeier Harald 2014: Caland System and Greek. – Georgios Giannakis (ed.): Encyclopedia of Ancient Greek Language and Linguistics [EAGLL], Leiden, Boston: Brill, 256–260.

Bichlmeier Harald 2019a: Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südau(k)staiten (Teil 2). – Acta Linguistica Lithuanica 80, 195–263. DOI: https://doi.org/10.35321/all80-09

Bichlmeier Harald 2019b: Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südwestaukštaiten. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2), Hamburg: Baar 2019, 13–83.

Bichlmeier Harald 2020: Die häufigsten Suffixe in Familiennamen slawischer Herkunft: ein etymologischer Überblick. – Namenkundliche Informationen 111 (2019[2020]), 123–152.

Bilkis Laimutis 2019: Ursprung und Motivation der Helonyme. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2), Hamburg: Baar 2019, 85–123.

DGNB – Greule Albrecht 2014: Deutsches Gewässernamenbuch. Etymologie der Gewässernamen und der zugehörigen Gebiets-, Siedlungsund Flurnamen. Unter Mitarbeit von Sabine Hackl-Rößler, Berlin, Boston: de Gruyter.

Duridanov Ivan 1969. Thrakisch-dakische Studien. Erster Teil: Die thrakischund dakisch-baltischen Sprachbeziehungen, Sofia: Verlag der Bulgarischen Akademie der Wissenschaften.

EDLIL – de Vaan Michiel 2008: Etymological Dictionary of Latin and the other Italic Languages. (Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series 7), Leiden, Boston: Brill.

ESSZI – Snoj Marko 2009: Etimološki slovar slovenskih zemljepisnih imen, Ljubljana: Modrijan / Založba ZRC.

IEW – Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch I, Band. München, Basel: Francke.

Kač inaitė–Vrubliauskienė Dalia 2019: Ursprung und Motivation der südwestaukštaitischen Oronyme. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-,

Straipsniai / Articles

135

HARALD BICHLMEIER

Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2), Hamburg: Baar 2019, 185–220.

Kühebacher Egon 1995: Die geschichtlich gewachsenen Namen der Täler, Flüsse, Bäche und Seen. (Die Ortsnamen Südtirols und ihre Geschichte 2), Bozen: Athesia.

LitEW – Fraenkel Ernst 1962–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch. 2 vols. (Indogermanische Bibliothek: 2. Reihe Wörterbücher), Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

LIV² – Rix Helmut et al. 2001: Lexikon der indogermanischen Verben. Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen. Zweite, verb. u. erw. Aufl., Wiesbaden: Reichert.

LVŽ 1 – Bilkis Laimutis (ed.) 2008: Lietuvos vietovardžių žodynas I, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

LVŽ 2 – Bilkis Laimutis (ed.) 2014: Lietuvos vietovardžių žodynas II, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

LVŽ 3 – Bilkis Laimutis (ed.) 2018: Lietuvos vietovardžių žodynas III, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Mickienė Ilona 2019a: Südwestaukštaitische Drymonyme. Entstehung und Bildung. – Grasil­da Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2), Hamburg: Baar 2019, 221–249.

Mickienė Ilona 2019b: Die Onyme der Region Südwest–Aukštaitija: Überblick über Ursprung und Bildung der Wiesennamen. – Grasil­da Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2), Hamburg: Baar 2019, 251–286.

PKEŽ – Mažiulis Vytautas 1988–1997: Prūsų kalbos etimologijos žodynas 4, Vilnius: Mokslas.

PKEŽ² – Mažiulis Vytautas 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas. Antrasis pataisytas ir papildytas leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Available at: http://www.prusistika.flf.vu.lt [without the pagination of the print version].

Pupkis Aldonas (ed.) 2002: Vietovardžių žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Savukynas Bronys 1960: Ežerų vardai [A]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 289–299.

Savukynas Bronys 1961: Ežerų vardai [B]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 4, 216–226.

136

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII

The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

Savukynas Bronys 1962: Ežerų vardai [Č–D]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 5, 191–198.

Savukynas Bronys 1966a: Ežerų vardai [E–G]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 183–194.

Savukynas Bronys 1966b: K probleme zapadnobaltišskogo substrata v jugozapadnoj Litve. – Baltistica 1/2, 165–176.

Savukynas Bronys, Vanagas Aleksandras, Vitkauskas Vytautas, Vosylytė Klementina, Ermantytė Irena 1963: Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Schmid Wolfgang P. 1971: Zum litauischen Flussnamen Aitra. – Baltistica 7/1, 37–42.

Schmid Wolfgang P. 1972: Baltische Gewässernamen und die Vorgeschichte Europas. – Indogermanische Forschungen 77/1, 1–18.

Skardžius Pranas 1943/1996: Lietuvių kalbos žodžių daryba / Die Wortbildung im Litauischen, Vilnius/Wilna: Lietuvos mokslų akademija, Lietuvių kalbos institutas / Litauische Akademie der Wissenschaften, Institut für litauische Sprachforschung 1943. [Reprint: Rosinas Albertas (ed.): Skardžius Pranas: Rinktiniai Raštai 1. Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1996.]

Vanagas Aleksandras 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba, Vilnius: Mintis.

Vanagas Aleksandras 1981a: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas.

Vanagas Aleksandras 1981b: Lietuvių hidronimų semantika. – Lietuvių onomastikos tyrinėjimai = Lietuvių kalbotyros klausimai XXI, 4–153.

Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Lietuvių toponimijos morfologija – įvairių vardų grupių skirtumai ir paralelės

SANTRAUKA

Straipsnio pradžioje kritiškai analizuojama ir tikslinama lietuviškų žodžių ir tikrinių vardų darybos terminija, pavyzdžiui, galūniniai vediniai ‘Endungsableitung’, priešdėliniai vediniai ‘Präfixableitung’ ir konversija ‘Konversion’. Antrojoje dalyje atliekama pietvakarių aukštaičių (dzūkų) upių ir ežerų vardų lyginamoji analizė, iš kurios aiškėja, kad abiejų

Straipsniai / Articles

137

HARALD BICHLMEIER

vandenvardžių grupių darbai būdingi tie patys darybos būdai, tik jų dažnumas kiekvienoje grupėje gana stipriai skiriasi. Stambiau klasifikuojant vedinius pastebima ta pati sintaksinių vedinių ir dūrinių hierarchija – ežerų vardų, kaip vedinių, žymiai daugiau, o dūrinių atvirkščiai – proporcingai mažiau negu upėvardžių. Mėginant detaliau klasifikuoti darybos principus, gaunami įvairesni rezultatai. Trečiojoje straipsnio dalyje pateikiamas upėvardžio Nemunas ir ežerų Atėsys bei Atesė patikslintas etimologinis aiškinimas ir susiję komentarai.

Įteikta 2020 m. kovo 6 d.

HARALD BICHLMEIER

Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg Orientalisches Institut Seminar für Indogermanistik und Allgemeine Sprachwissenschaft Ludwig-Wucherer-Str. 2 D-06099 Halle (Saale) [email protected]

Sächsische Akademie der Wissenschaften zu Leipzig Arbeitsstelle Jena: Etymologisches Wörterbuch des Althochdeutschen Zwätzengasse 12a D-07743 Jena [email protected]

138

Acta Linguistica Lithuanica LXXXII