The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names

Straipsniai / Articles 117 HARALD BICHLMEIER Sächsische Akademie der Wissenschaften zu Leipzig Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg Kutatási területek: névtan (helynévtan), a germán nyelvek történeti fonológiája, indoeurópai nyelvészet, aljamiado szövegek. DOI: https://doi.org/10.35321/all82-06 A LITHUANIAN TOPONYMS – DIFFERENCES AND KÜLÖNBÖZŐ NÉVTÍPUSOK Lietuvių toponimijos morfologija – įvairių vardų grupių skirtumai ir paralelės MORFOLÓGIÁJÁNAK The participation in the project “Vakarinių pietų aukštaičių vietovardžių integravimas PÁRHUZAMAI ANNOTÁCIÓK: Nyugat-Dél-Aukštaitija helyneveinek a litván helynévi geoinformatikai adatbázisba való integrációja, valamint eredetük és motivációjuk vizsgálata” [A nyugat-dél-aukštaitijai helynevek integrációja a litván geoinformatikai adatbázisba, valamint eredetük és motivációjuk vizsgálata] két érdekes eredményhez vezetett: 1) szükségesnek tűnik a (litván) terminológia pontosítása, és 2) figyelemre méltó különbségek mutathatók ki a folyóvizek neveinek (potamonimák) és az állóvizek neveinek (limnonimák) megalkotására használt morfológiai (és szintaktikai) struktúrák százalékos arányában, illetve azok között is, amelyek a neveket felépítik vagy használják fel ezen nevek megalkotására (potamonimák) és állóvizek nevei (limnonimák).? További kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy ez a vizsgált terület sajátossága-e, vagy általános tendencia egész Litvániában. KULCSSZAVAK: potamonimák/folyónevek, limnonimák/tónevek, az onimák morfológiája, az onimák szintaktikai szerkezete, nyugat-dél-aukštaitis/dzūk nyelvjárási toponomasztika. HARALD BICHLMEIER 118 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII ANNOTÁCIÓ E cikk megírására a „A nyugati déli aukštaitisok helyneveinek integrálása Litvánia helyneveinek geoinformációs adatbázisába, valamint eredetük és motivációjuk kutatása” című projektben kapott érdekes következtetések ösztönöztek, amelyben részt kellett vennem és kutatásokat kellett végeznem: 1) kiderült, hogy felül kell vizsgálni és pontosítani tatus pastebėta didelių skirtumų morfologinėje (ir sintaksinėje) upėvardžių (potamonimų) kell a litván toponimaképzés terminológiáját; 2) a tavak nevei (limnonimák) képzésében kapott yra vediniai, atvirkščiai negu potamonimai, pastarieji dažniausiai yra sudurtiniai dariniai. Reikalinga atlikti daugiau tyrimų, siekiant išsiaiškinti, ar tokia daryba būdinga tik ištirtam eredmények összegzése után. A kutatás kimutatta, hogy a vizsgált limnonimák nagy része a régióra, illetve Litvánia egész területére jellemző. KULCSSZAVAK: potamonimák / folyónevek, limnonimák / tónevek, az onimák morfológiája, az onimák szintaktikai szerkezete, a délnyugati aukštaitisok / dzūkók toponomasztikája. 1. BEVEZETÉS1 A tanulmány célja, hogy betekintést nyújtson a litván helyneveken belüli különböző névosztályok közötti különbségekbe és párhuzamokba. 1.1. Ezért kezdetben tisztáznunk kell, hogy pontosan miről beszélünk, mit értünk többek között helyneveken. A helyneveket itt a szó legtágabb értelmében kell érteni, azaz valamennyi topoi, vagyis hely mindenféle onimáiként/neveiként – németül ez az Ortsnamen és az Örtlichkeitsnamen együttesének felelne meg. Nagyjából így szokás értelmezni a litván toponímiát. Így elvileg a földrajzi entitásokként értelmezett helyek teljes névállományáról beszélünk, vagyis egyrészt lakott helyek neveiről – például városok, falvak, tanyák, házak stb. –, amelyek a szó szűkebb értelmében toponimák, ahogyan a német Ortsname kifejezést gyakran használják, másrészt pedig nem lakott földrajzi egységek neveiről, például - drymonimák (erdők nevei), - oronimák (dombok és hegyek nevei), 1 E tanulmány az azonos című előadáson alapul, amelyet 2019 novemberében mutattak be a „4-oji tarptautinė mokslinė Aleksandro Vanago konferencija: Tikriniai žodžiai erdvėje ir erdvė tikriniuose žodžiuose” című konferencián. Lietuvių kalbos institutas, Vilnius / A 4. Nemzetközi Tudományos Aleksandras Vanagas Konferencia: Tulajdonnevek a térben és a tér a tulajdonnevekben. A Litván Nyelv Intézete, Vilnius“. – A konferencián elhangzott előadás szerkezete, tartalma és jellege nagyrészt megmaradt ebben a nyomtatott változatban. Tanulmányok / Articles 119 The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names - potamonimák (folyók, patakok stb. nevei), - limnonimák (tavak nevei), - helonimák (mocsarak nevei), - agronimák (mezők nevei), - leimonimák (rétek nevei). Természetesen vannak a tengereknek is nevei – thalassonimák –, de ezek nem játszottak szerepet egy szárazföldi területen kutatásokat végző projektben ject further down). 1.2. For all these kinds of toponyms the Lithuanian language offers a multi- (erről a lehetőségek azon kiugró [sokaságáról] bővebben, hogyan lehet ezeket megalkotni. A litván helynevek létrehozásának szokásos módjai egyrészt a szóképzés, vagyis a deriváció és az összetétel, másrészt a szintagmatikus csoportok képzése. Mindkét típusban csak olyasmit találunk, ami a litván közszói lexikából vagy a litván szintaxisból is ismert. Mindkét fő típus több alcsoportra osztható, amint azt a következő bekezdésekben bemutatjuk. 1.3. A helynevek különböző típusainak elemzése azt mutatja, hogy mindezekben a különböző névtani osztályokban ugyanazokat a képzési eszközöket találjuk, ugyanakkor azt is látjuk, hogy az egyes típusok által lefedett nevek aránya jelentősen eltérhet. 2. A PROJEKT ÉS EREDMÉNYEI A következőkben főként három dolgot szeretnék bemutatni: - egyrészt egy, a Litván Nyelv Intézetében 2017-ben és 2018-ban megvalósított, Grasilda Blažienė és Laimutis Bilkis által vezetett projekt néhány eredményét, másrészt néhány megfontolást a névalkotás morfológiai módjainak hagyományos alcsoportosításáról és azok elnevezéséről, végül pedig – szintén az imént említett projekt eredményeként – néhány megfontolást egy jól ismert folyónévről és egy, az óeurópai hidronímiát kutatók körében viszonylag jól ismert tó névről, valamint ezek kapcsolatáról egy litvániai folyónévvel és egy Dél-Tirolban található folyónévvel. 2.1. A hivatkozott projektum nagyjából a dél-nyugat-litvániai helynevek, mikrotoponimák és hidronimák európai kontextusban való kutatásával foglalkozott (a projekt címe: „Vakarinių pietų aukštaičių vietovardžių integravimas į Lietuvos vietovardžių geoinformacinę duomenų bazę ir jų kilmės bei motyvacijos tyrimai” [A nyugat-dél-aukštaitiai helynevek integrálása a litván helynévi geoinformatikai adatbázisba, valamint eredetük és motivációjuk vizsgálata]). Végül 2020 januárjában megjelent egy német nyelvű könyv a projekt eredményeivel: HARALD BICHLMEIER 120 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Blažienė, Grasilda / Bilkis, Laimutis (szerk.): Die Orts-, Flurund Gewässernamen Süddwestaukštaitiens. (A Balti Tanulmányok Társaságának könyvsorozata 2), Hamburg: Baar 2019. Ebben – a két már említett projektvezető, Grasilda Blažienė (a településnevekről, vö. Blažienė 2019) és Laimutis Bilkis (a helonimákról, vö. Bilkis 2019) tanulmányai mellett – Veronika Adamonytė nyms, cf. (on agronyms, cf. Adamonytė 2019), Dalia Kačinaitė-Vrubliauskienė (on oroKačinaitė-Vrubliauskienė 2019), Ilona Mickienė (a drymonimákról, vö. Mickienė 2019a, valamint a leimonimákról, vö. Mickienė 2019b) és e cikk szerzőjének (Bichlmeier 2020a) tanulmányai is megtalálhatók. 2.2. A projekt által kutatott toponimák – a szó litván értelmében – Alytus és Lazdijai in the Lithuanian region Dzūkija, which is the Western part of the Southern Aukštaitija region bordering on Poland and Belarus. In the center of interest járásában, részben Druskininkaiban is találhatók, főként a Nemunas folyótól nyugatra fekvő területeken. Nyelvjárásilag ez egyben a nyugat-dél-aukštaitis régió, litvánul: nyugati déli aukštaitisok, más néven nyugati dzūkók, lit. vakarinių dzūkų. Érdekes módon, annak ellenére, hogy szlávok által lakott területekkel határos, és annak ellenére, hogy a vizsgált területen is meglehetősen sok szláv nyelvet beszélő személy, valamint számos vegyes szláv és litván népességű település található, a tágabb értelemben vett szláv etimológiájú helynevek száma bizonyos névtípusokban igen alacsony lehet; például a tóés folyónevek esetében mintegy 2–3%. Más esetekben, például a rétnevekben, ez – ahogyan egyébként is várható volna – ennek mintegy ötszöröse-tízszerese. Másfelől természetesen a projekt kutatási eszköze, a litván helynevek geoadatbázisa (Lietuvos vietovardžių geoinformacinė duomenų bazė; vö. http://lkiis.lki. lt/ lietuvosvietovardziugeoinformacine-duomenu-baze) ezen a ponton némileg egyoldalú lehet, mivel legalábbis a projektben kutatott régióban az adatokat főként a terület 1935–36-ban végzett néhány tudományos feltárása során gyűjtötték, amelyek során úgy tűnik, túlnyomórészt litvánul beszélő személyeket kérdeztek többé-kevésbé kizárólag a helynevek litván alakjairól. Így ugyanazon helyek, folyók, tavak stb. lengyelül és belaruszul beszélők által használt megfelelő helyneveit általában nem rögzítették. 2.3. Valami más azonban meglehetősen világosan látható, nevezetesen az, hogy egy olyan területen vagyunk, ahol egy nyugatbalti szubsztrátum maradványait találhatjuk, amelyet hagyományosan a jatvingokhoz kötnek. Ez főként a keletbalti alakoktól azáltal különböztethető meg, hogy olyan helyeken jelenik meg az s, z, ahol š, ž volna várható. Ez a terület folyóneveinek korpuszából vett három példán Tanulmányok / Cikkek 121 The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names Sãknas m. (2) Ve (42868), Saknius m. (?) Ve (42868) vö. lit. šaknìs f. ‚gyökér‘; 2 Azãgis m. (2) Lp (42933) vö. óporosz assegis (*azegīs), lit. až(e)gs, ež(e)gs ‚Gymnocephalus cernua (egy hal)‘; 3 Zebriùs m. (4) Kr (126445) vs. Lith. žẽbras ‚dirty, unwashed‘.4 2.4. The author’s part in that project consisted of analyzing the 423 names szemléltethető: az állóés folyóvizek neveiből, amelyek 240 limnonimát foglalnak magukban, és 183 folyónév.5 És ez most visszavezet bennünket a morfológiához: 2.4.1. Amint azt már a bevezetésben említettük, a litvánban a helynevek képzésének három fő típusa van – és ezeket a típusokat természetesen actually all other Indo-European languages in Europe – although in different általában a víznevek körében is megtaláljuk. Ezek a típusok a képzett nevek, az összetett nevek és a szintagmatikus nevek. Mindhárom típuson belül megkülönböztethetünk kizárólag köznévi anyagból alkotott neveket és olyan neveket, amelyek névtani anyagot is tartalmaznak. A képzett nevek esetében például a köznévből képzett derivátumok és a tulajdonnévből képzett derivátumok között tehetünk különbséget. Ezek az elméleti megkülönböztetések azonban bizonyos korlátokkal járnak, és pontosabban meg kell őket magyarázni. 2.4.2. Különösen a tulajdonnévből képzett alakulatok szorulnak ilyen pontosabb magyarázatra. Ritkán fordulnak elő más névtípusokból képzett, toldalék nélküli átvételek vagy kvázi-átvételek (az átvételekről lásd alább a § 2.4.4. pontot). Az esetek túlnyomó többségében nyílt szuffixációval képződnek. Az alapszóhoz, a szóképzés alapjához való függőséget általában birtokos szuffixum vagy kicsinyítő szuffixum fejezi ki. Így például egy folyó mellékfolyójának neve képezhető a főfolyó nevéből képzett kicsinyítő alak révén (pl. Savica a szlovéniai Sava egyik mellékfolyójának neveként),6 vagy egy tó öblének neve képezhető a szóban forgó tó nevéből birtokos szuffixummal képzett alak révén. 2.4.3. Az apel­latívumból képzett nevek elemzése szintén problémákat vethet fel. Az many cases we are not able to tell with confidence, whether the suffixation 2 Cf. LitEW 957; not registered in Vanagas 1970; cf. Vanagas 1981a: 287; Vanagas 1981b: 104, 135; ALEW 1003f. 3 Vö. LitEW 28, 118, 125; Savukynas 1960: 299; Savukynas 1966b: 169; Vanagas 1970: 11, 32, 65; Vanagas 1981a: 54; Vanagas 1981b: 77; PKEŽ 1: 104f. ; PKEŽ² 49; ALEW 271f. ; LVŽ 1: 249. 4 Vö. LitEW 1294; Vanagas 1970: 68, 69; Vanagas 1981a: 394; Vanagas 1981b: 135. 5 A teljes korpuszhoz vö. Bichlmeier 2019a, 2019b. 6 Vö. Bezlaj 1956–1961: 2, 171–174; ESSZI 367f. HARALD BICHLMEIER 122 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII happened during the process of onymization – or already in the appellatival sphere: Ha a levezetés már a köznévi szférában megtörtént, akkor természetesen a név a köznévből tulajdonnévvé történő, zéró képzős konverzió aktusa révén jött létre. Mivel különösen a birtokos és a kicsinyítő képzők igen produktívak a litvánban, az a tény, hogy egy bizonyos képzés nem szerepel szótárban, ebben az összefüggésben nem sokat jelent. nem tűnik úgy, hogy létezne egyetlen olyan Anyway we may say that of course there are several suffixes in Lithuanian which turn up more often than others in the formation of names, but there does képző, amelyet névképzőnek lehetne nevezni abban az értelemben, hogy kizárólag nevek képzésére használják. Ugyanez igaz például a következőre is: Nincs kizárólag Slavic family names (cf. Bichlmeier 2020) – and we may actually suppose that this is a universal feature at least of the Indo-European languages of Europe: neveket képző képző. De természetesen vannak képzők popping up in that sphere more often than others. 2.4.4. Mielőtt rátérnénk a névképzés néhány litván terminológiai sajátosságára, vessünk egy pillantást arra, amit az imént „konverzióknak” neveztünk. „Konverzióknak” a zéró képzéssel járó derivációs folyamatokat nevezem. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos szó alakváltozás nélkül egy másik szóvá alakul át. Itt négy altípust találunk: a) „egyszerű” konverziók, amelyek során egy appellatívumot (főnevet) onimává alakítanak át, vö. pl. Balañdis m. Ku (40169): < lit. balañdis m. „galamb”; 7 b) „kettős” konverziók, amelyek során az appellatívum onimává alakítása mellett egy melléknév főnévvé alakítása is végbemegy, vö. pl. Bedùgnis m. Ka (40254, 42932), Ku (40174) < lit. bedùgnis „talaj vagy fenék nélküli”; 8 c) „pszeudokonverziók” olyan, egyszerű konverzióknak látszó konverziók, amelyek azonban valójában visszaképzések, vö. pl. a Šauls tó neve 7 Vö. LitEW 31; Savukynas 1961: 219; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 12; Vanagas 1970: 31; Vanagas 1981a-ban nincs regisztrálva; vö. Vanagas 1981b: 39, 77; ALEW 88; LVŽ (4) < *Šaũlio/-ių ẽžeras (not < šauls m. ‚hunter, shooter‘);9 1: 322f. 8 Vö. LitEW 38, 108; Savukynas 1961: 221; Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 16; Vanagas 1970: 44; Vanagas 1981a: 60f. ; ALEW 101, 238; LVŽ 1: 414. – Vö. még a Bedùgnė f. (2) Al (42731) limnonimát Bichlmeier 2019a: § 2.2.1.1.1. 9 Cf. LitEW 125; not registered in Vanagas 1970; cf. Vanagas 1981a: 327; ALEW 271. Tanulmányok / Cikkek 123 The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names d) „onomasztikai átváltozások”, amelyek során egy onim egyik onimasztikai osztályból egy másik onimasztikai osztályba kerül át, vö. például a Gadeikà f. Šv tónevet (42799) < PN Gadéika.10 2.5. Most vessünk egy pillantást a litván szóés névképzés terminológiájának két sajátosságára. Az első az úgynevezett „végződéses származékok”, németül: Endungsableitungen, litvánul: galūnių vediniai; a másik az úgynevezett „prefixumos származékok”, németül: Präfixableitungen, litvánul: priešdėlių vediniai. 2.5.1. Ezek a „végződéses származékok”, németül: Endungsableitungen, Lith. a galūnių vediniai meglehetősen heterogén csoportnak bizonyulnak: 2.5.1.1. E képzések közé tartoznak: - a közönséges appellatívumok egyszerű többes számú alakjai – tehát valójában semmiféle származtatásról nincs szó –, valamint - azok a nevek, amelyek a név és az appellatívum között szinkrón tőmagánhangzó-váltakozást mutatnak. Ez azonban csupán annak leírása, amit látunk, nem pedig magyarázat. E képzések magyarázata láthatólag némileg eltérő. Többségükben, vagy legalábbis alapjukat tekintve, látszólag jódot tartalmazó képzős származékok. Így ezek a képződmények végeredményben valójában meglehetősen archaikus jellegű származékok, mivel a *-ios képzőt már a proto-indoeurópai nyelvben is származékok, főként pertinenciajelző melléknevek képzésére használták. Így ha van egy XY appellatívum vagy tulajdonnév, és hozzáadjuk a *-io képzőt, akkor olyan szót kapunk, amelynek jelentése: „XY-hoz tartozó vagy arra vonatkozó”. Jó példák erre az óegyházi szláv/óorosz helynevek, például Jaroslav-lь ‘Jaroszlavé (városa)’ < *Yaroslav-ia- ← ORuss. PN Yaroslavъ; hasonló eset a Pol. Przemyśl stb. Korpuszunkban például a következőket találjuk: Ángė f. (1) Si (42698) < *angi-iā- ← Lith. angì-s f. ‘kígyó’; 11 Angs m. (4) Si (42698) < *angi-ia- ← Lith. angì-s f. ‘kígyó’; 12 10 Cf. Savukynas/Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 41; Savukynas 1966a: 185, 186; Vanagas 1970: 107, 108, 134; Vanagas 1981a: 102; Vanagas 1981b: 32; Zinkevičius 2008: 281; LVŽ 3: 7. 11 Vö. LitEW 10; nincs regisztrálva a Savukynas/ Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963-ban; nincs regisztrálva a Savukynas 1960-ban; nincs regisztrálva a Vanagas 1970-ben; vö. Vanagas 1981a: 42 (ngė Būga szerint, apud Vanagas, Anginas címszó alatt); ALEW 40f. ; LVŽ 1: 98f. 12 Vö. LitEW 10; Savukynas/ Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 6; Savukynas 1960-ban nincs regisztrálva; Vanagas 1970-ben nincs regisztrálva; vö. Vanagas 1981a: 42; Vanagas 1981b: 77; ALEW 40f. ; LVŽ 1: 98f. HARALD BICHLMEIER 124 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Dumblis m. (2) Ka (42940), Ka (42945), Lz (40151) < *dumbl-ia- ← lit. dumblas m. ‘iszap (egy tó fenekén)’; 13 Samãnius m. (2) Ka (42923) < *saman-iu- ← lit. sãmana, samanà f. ‘moha’; 14 Nemajūnė f. Lz, Šv (37117) < *Nemaiūn-iiā- ← lit. PlN Nemajūn-ai m. Pl.15 2.5.1.2. Így arra a következtetésre jutunk, hogy ez a szinkrón osztály egyszerűen nem létezik diakrón perspektívában. Mivel azonban csak a diakrón perspektíva kínál magyarázatot – és mi magyarázatokat keresünk –, ezt az osztályt jobb lenne elvetni. Ebbe az osztályba tartozó valamennyi tag vagy egyszerű szuffixális származék, vagy az alapszó többes számú alakja (tehát [többes számú alakok] zéróderivátumai). 2.5.2. Egy másik problematikus eset – ami a terminológiát illeti – az úgynevezett „prefixum-származékok”, németül: Präfixableitungen, litvánul: priešdėlių vediniai. Ebben az esetben is egy olyan terminológiai kifejezéssel van dolgunk, amely szinkrón szempontból problémamentesnek tűnik, történeti, vagyis magyarázó szempontból azonban el kell vetni. Noha e képzések némelyike csupán egy prefixum hozzáadását mutatja az alapszó elején, a képzések messze nagyobb része a szó végén a tőosztály megváltozását is mutatja. 2.5.2.1. Mindkét esetben pontosabban kell fogalmaznunk: ha csupán egy prefixumot adunk hozzá, ez formálisan nem derivációs, hanem kompozíciós folyamat. Ha azonban a prefixum hozzáadásán túl a tőosztály is megváltozik, akkor itt valójában cirkumfixációs folyamatot látunk. E formációk túlnyomó többsége tehát a germán nyelvekből – köztük magából a németből – és a szláv nyelvekből jól ismert szóképzési folyamatot mutatja: az alapformációk kollektívumok voltak, de természetesen a szemantika idővel kiszélesedett, így úgy tűnik, hogy a litvánban ezek a derivációs folyamatok bizonyos felhalmozódást mutatnak több onyma-típusban. 2.5.2.2. Formations like the meadow-names and field-names Pa-lazdynė ← lit. lazdýnas, Pa-salaitys ← lit. salaitė (salà), Pa-sals ← lit. salà végső soron – proto-balti vagy legalábbis proto-litván szinten – ugyanazt a szóképzési struktúrát mutatják, mint germán és szláv megfelelőik: PLit. *Pa-lazdīn-iiā ← PLit. *lazdīn-a- ‘mogyoró’, 13 Vö. LitEW 108; Savukynas 1962: 197; Savukynas/ Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 35; Vanagas 1970: 11, 65, 148; Vanagas 1981a: 96; Vanagas 1981b: 65; ALEW 243; LVŽ 2: 386–388. 14 Cf. LitEW 761; Savukynas/ Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 142; Vanagas 1970: 69, 220; Vanagas 1981a: 289; Vanagas 1981b: 93. 15 Vö. Savukynas/ Vanagas/Vitkauskas/Vosylytė/Ermanytė 1963: 108; Vanagasnál nincs regisztrálva 1970; vö. Vanagas 1981a: 226. Tanulmányok / Cikkek 125 The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names *Pa-sal-ia- ← PLith. A *salā- ‘sziget, száraz folt egy mocsárban’ teljesen párhuzamos a NHG Berg m. ‘hegy’ → Gebirge n. ‘a hegyek, hegység’ (PGerm. *ƀerǥ-a- → *ǥa-ƀerǥ-ia) vagy a szerb–horvát Dȕnav m. ‘Duna’ → Pȍdunāvlje n. ‘a Duna menti terület’, cseh břeh m. ‘folyópart, part’ → po-břež-í n. ‘folyóparti terület’, ná-břež-í n. ‘folyóparti sétány’ (< CSlav. *bergъ : *po-/na-berg-ьje < PSlav. *berg-a- : *pa/nā-berg-ia-). 2.6. Térjünk rá az összetett nevekre. Ezek kevesebb problémát vetnek fel, és szerkezetileg jól körülhatárolható részlegeket mutatnak. Az összetétel második tagja (néhány kivételtől eltekintve, amikor melléknévvel van dolgunk) főnév, többnyire víztestet jelölő szó, mint a lit. ẽžeras m. ‘tó’, dimin. Az első összetételi tag lehet tulajdonnév vagy köznév; ežerėlis m., prūdas m. ‘tó’, ùpė f. ‘folyó’ stb. ha köznév, akkor valójában lehet főnév – ez a leggyakoribb eset –, illetve melléknév vagy ritkán akár ige (igegyök) is. A második összetételi tag rendszerint a tőosztály, illetve a tőmagánhangzó megváltozását mutatja (amit az összetételek fiatalabb rétegei nem mutatnak). A tőosztály e szinkrón változását általában történeti szuffixumváltás idézi elő, rendszerint egy jódot tartalmazó szuffixum – ugyanaz a jódtípus, amelyet fentebb, a 2.5.1.1. pontban ismertettünk. ]}2.6. Térjünk rá az összetett nevekhez. (or: az összetett nevekre) They pose less problems = kevesebb problémát vetnek fel? show structurally clear-cut subdivisions = szerkezetileg egyértelmű felosztásokat mutatnak? Lith. abbreviation = litván? Így elméletileg legalább a következő típusokat találjuk: A) app‑ellatív első összetételi tag: Aa) főnév + főnév: Pelialapūkas16 m. (?) Ve (42896): lit. pelė f. ‘egér’ vagy lit. pẽlūs m. Pl. ‘pelyva’17 + lit. lapūkas m. ‘martilapu (Tussilago), mocsári gólyahír (Caltha palustris), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), levél (káposztáé vagy hasonlóé)’.18 Ab) noun + noun + change of stem-class: Vilkežeris m. (1) Lp, Ve (42877): Lith. vilkas ‘wolf’ and ẽžeras ‘lake’.19 Ac) melléknév + főnév: Šventupė20 f. (?) Te (130781): lit. švetas ‘szent’ és ùpė f. ‘folyó’.21 16 A név hangsúlyjelölés nélkül szerepel az adatbázisban. 19 Vö. LitEW 125, 1251f. ; Vanagas 1970: 231; Vanagas 1981a: 384; Vanagas 1981b: 40, 42, 82; 17 Vgl. LitEW 565f.,568f.; ALEW 751f., 754f. 18 Not registered in Vanagas 1970; not registered in Vanagas 1981a. ALEW 271, 1243f. 20 A név az adatbázisban ékezet nélkül szerepel. 21 Vö. LitEW 1041f., 1169; Vanagas 1970: 247; Vanagas 1981a: 337f. ; Vanagas 1981b: 111; ALEW 1060–1062, 1155f. HARALD BICHLMEIER 132 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII 3.2.1. A Lith. tó név Az Atess (3b) egy korábbi PBalt. *at-es-(i)iaalakra vezethető vissza. Az általános felfogás szerint a név tágabb európai összefüggésekbe illeszkedik, és gyakran hasonlítják a dél-tiroli Etsch folyónévhez, amely az ókorban At(h)esis alakban adatolt. Nem állapítható meg, hogy az At(h)esis az *at-es-ioalakra vezethető-e vissza, amely megfelelne a litván alaknak, vagy az *at-es-iwe alakra. A két nevet általában a PIE *h2et(h2)- ‘megy, vándorol’ gyökre vezetik vissza.38 Itt minden valószínűség szerint egy *h2et(h2)-es ‘vándorlás, járás’ s-tövű indoeurópai tőből származó képzett alakot látunk. A szemantika azonban továbbra is problémát jelent: az Atess tó neve – a vándorlás, vagyis az egy irányba való előrehaladás pedig nem igazán olyasmi, amit a tavak tenni szoktak. Így arra az eredményre jutunk, hogy talán az Atess : At(h)esis/Etsch egyenlet, amely Hans Krahe és Wolfgang P. Schmid óta megtalálható a névtani szakirodalomban, nem teljesen helyes. W. P. Schmid néha már az Atesys mellett az Atesė alakot is említi, ahogyan Greule is, Schmidre hivatkozva (vö. DGNB 135), de ezeket egyetlen címszó alatt ‘Gewässernamen’ (víznevek) néven foglalják össze, és nem különböztetik meg tóés folyónévként. Ha nem akarjuk úgy vélni, hogy az alpesi és a litván nevek egymástól függetlenek, hanem párhuzamos képzések, we must look for a connection – but it is different from what has been assumed so far. Egy további kapcsolatot a thrák nyelvvel is feltételeznek. (*)at(-u)-, amely állítólag ‘patak, zuhatag’ jelentésű.39 A thrák azonban mint ‘Trümmersprache’, amelyről szinte semmit sem tudunk, rossz jelölt annak bizonyítására, hogy egyáltalán bármit is bizonyítsunk. A latin annus „év” < PIE *h2et(h2)-no- (vö. EDLIL 43f.) és talán a trák *at(u)- mellett a litván víznév olyan szavak csoportjára utalhat, amelyek az úgynevezett Caland–Wackernagel-féle szuffixumrendszerből származó képzőket mutatnak (erről vö. Bichlmeier 2014, további szakirodalommal). 3.2.2. Ha ez az etimológia helyes, akkor szemantikai szempontból valószínűbbnek tűnik, hogy az Atess tó neve a Lith. folyónévből származó másodlagos képzés. Atesė < PBalt. *at-es-iiā-. Az, hogy egy folyónév egy „vándor” vagy „vándorlás” jelentésű szón alapul, meglehetősen triviális dolog, jóllehet továbbra is meg kellene magyaráznunk, hogyan jött létre valójában ez a végződéses képzés, és miért tűnik itt a nőnemű forma elsődlegesnek – holott általában fordítva szokott lenni. 3.2.3. Litvániában van még néhány más víznév, amelyeknek ugyanilyen szuffixumkombinációjuk van a végükön – és amelyeknek nincsenek kapcsolataik Litvánián kívüli képzésekkel. Ilyen például a lit. Egless (lit. ẽglė fn. „fenyő”), 38 Vö. LIV² 273; IEW 69. 39 Vö. Duridanov 1969: 90. Straipsniai / Articles 133 The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names Žaless (Lith. žãlias ‘green’) etc.40 But we have the problem that there is no way hogy belső litván kapcsolatot hozzunk létre az atelem számára. Másfelől az -es toldalékelemű víznevek főként KeletLitvániából ismertek.41 3.2.4. Így végül azt kell mondanunk: Az Atess és az Athesis ‘Etsch’ közötti kapcsolat minden valószínűség szerint létezik, de nem közvetlen, mivel az is a lake-name. The primary connection is with Lith. Atesė < PBalt. *at-es-iiāwhich might be an inner-Baltic restructuring of an older *at-es-i-, which might Atess az Athesis/Etsch névben is fennmaradhatott. 4. KÖVETKEZTETÉSEK What can we learn from all that which has been presented here? Mainly three things: 1. A nevek elemzése és magyarázata mindig diakrón jellegű, syn2. Érdemes chronic linguistics hardly ever explains anything. közelebbről megvizsgálni az eddig gyakran együtt kezelt névcsoportok szemantikáját és struktúráját: a Dzūkija régió két hidronimacsoportjának, a potamonimák és a limnonimák összehasonlító elemzése jelentős különbségeket mutatott a megállapított névalkotási típusok százalékos arányában. További kutatásra van szükség Litvánia többi részét illetően annak megállapításához, hogy ez egész Litvániában normális jelenség-e, vagy valami sajátos dologról van szó. Ebben az irányban további kutatásokat lehetne végezni: a mikrotoponimák körében az agronimák leimonimákkal való összehasonlítása szintén jó eredményeket hozhatna. 3. Mindig megéri a fáradságot, és gyakran egyenesen szükséges is ellenőrizni, hogy a régi etimológiák továbbra is érvényesek-e. Minél régebbiek az etimológiák, annál inkább. RÖVIDÍTÉSEK Al – Alytuszi eldership Croat. – Croatian óegyházi szláv – közös szláv kicsinyítő – kicsinyítő germ. – német Ka – Kapčiamiestis (Lazdijai járás) 40 Vö. Vanagas 1970: 137f. ; Vanagas 1981a: 99, 397; Vanagas 1981b: 91. 41 Vö. Skardžius 1943/1996: 311–313; Vanagas 1970: 136–138. HARALD BICHLMEIER 134 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII No – Noragelis (Rayon Lazdijai) Kr – Krokialaukis (Rayon Alytus) Ku – Kučiūnai (Lazdijai járás) lit. – litván Lp – Leipalingis (Druskininkai járás) Lz – Lazdijai (Lazdijai járás) Mrs – Miroslavas (Alytus járás) NHG – újfelnémet óorosz. – óorosz PGerm. – protogermán PBalt. – protobalti PItal. – protoitalikusz PLith. – Őslitván Pol. – lengyel Pl. – Többes szám PlN – helynév PN – személynév PSlav. – Ősszláv Se – Seirijai (Lazdijai járás) Serb. – szerb Sg. – egyes szám Si – Simnas (Alytus járás) Še – Šeštokai (Lazdijai járás) Šl – Šlavantai (Lazdijai járás) Šv – Šventežeris (Lazdijai járás) Te – Teizai (Lazdijai járás) Ve – Veisiejai (Lazdijai járás) BIBLIOGRAPHY Adamonytė Veronika 2019: Ursprung und Bildung der mit menschlicher wirtschaftlicher Tätigkeit verbundenen Agronyme der Gemeinden Kapčiamiestis und Veisiejai. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2). Hamburg: Baar 2019, 287–313. ALEW – Altlitauisches etymologisches Wörterbuch. Vol. 1: A-M. Vol. 2: N-Ž. Unter der Leitung von Wolfgang Hock und der Mitarbeit von Elvira-Julia Bukevičiūtė und Christiane Schiller bearb. von Rainer Fecht, Anna Helene Feulner, Eugen Hill und Dagmar S. Wodtko. Bd. 3: Verzeichnisse und Indices. Unter der Leitung von Wolfgang Straipsniai / Articles 135 The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names Hock und der Mitarbeit vieler anderer bearb. von Rainer Fecht. (Studien zur historisch-vergleichenden Sprachwissenschaft 7), Hamburg: Baar 2015. Bezlaj France 1956–1961: Slovenska vodna imena. I. del (A-L). II. del (M-Ž), Ljubljana: Slovenska Akademija Znanosti in Umetnosti. Bichlmeier Harald 2014: Caland System and Greek. – Georgios Giannakis (ed.): Encyclopedia of Ancient Greek Language and Linguistics [EAGLL], Leiden, Boston: Brill, 256‒260. Bichlmeier Harald 2019a: Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2). – Acta Linguistica Lithuanica 80, 195–263. DOI: https://doi.org/ 10.35321/all80-09 Bichlmeier Harald 2019b: Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südwestaukštaiten. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2), Hamburg: Baar 2019, 13–83. Bichlmeier Harald 2020: Die häufigsten Suffixe in Familiennamen slawischer Herkunft: ein etymologischer Überblick. – Namenkundliche Informationen 111 (2019[2020]), 123–152. Bilkis Laimutis 2019: Ursprung und Motivation der Helonyme. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext. (Schriftenreihe der Gesellschaft für baltische Studien 2), Hamburg: Baar 2019, 85–123. DGNB – Greule Albrecht 2014: Deutsches Gewässernamenbuch. Etymologie der Gewässernamen und der zugehörigen Gebiets-, Siedlungsund Flurnamen. Unter Mitarbeit von Sabine Hackl-Rößler, Berlin, Boston: de Gruyter. Duridanov Ivan 1969. Thrakisch-dakische Studien. Erster Teil: Die thrakischund dakisch-baltischen Sprachbeziehungen, Sofia: Verlag der Bulgarischen Akademie der Wissenschaften. EDLIL – de Vaan Michiel 2008: Etymological Dictionary of Latin and the other Italic Languages. (Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series 7), Leiden, Boston: Brill. ESSZI – Snoj Marko 2009: Etimološki slovar slovenskih zemljepisnih imen, Ljubljana: Modrijan / Založba ZRC. IEW – Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch I, Band. München, Basel: Francke. Kačinaitė-Vrubliauskienė Dalia 2019: Ursprung und Motivation der südwestaukštaitischen Oronyme. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (eds.): Litauische Orts-, HARALD BICHLMEIER 136 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Mezőés víznevek európai kontextusban. (A Balti Tanulmányok Társaságának könyvsorozata 2), Hamburg: Baar 2019, 185–220. Kühebacher Egon 1995: A völgyek, folyók, patakok történetileg kialakult nevei (Indogermán Könyvtár: 2. sorozat Szótárak), und Seen. (Die Ortsnamen Südtirols und ihre Geschichte 2), Bozen: Athesia. LitEW – Fraenkel Ernst 1962–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch. 2 vols. Heidelberg: Carl Winter Egyetemi kiadó. LIV² – Rix Helmut et al. 2001: Az indogermán igék lexikona. A gyökök és elsődleges tőkeképzéseik. Második, jav. és bőv. kiadás, Wiesbaden: Reichert. LVŽ 1 – Bilkis Laimutis (szerk.) 2008: Lietuvos vietovardžių žodynas I, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. LVŽ 2 – Bilkis Laimutis (szerk.) 2014: Lietuvos vietovardžių žodynas II, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. LVŽ 3 – Bilkis Laimutis (szerk.) 2018: Lietuvos vietovardžių žodynas III, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mickienė Ilona 2019a: A délnyugat-aukštaitiszi drymonimák. Keletkezés és képzés. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (szerk.): Litván hely-, mezőés víznevek európai kontextusban. (A Balti Tanulmányok Társaságának könyvsorozata 2), Hamburg: Baar 2019, 221–249. Mickienė Ilona 2019b: A Délnyugat-Aukštaitija régió onimái: A rétnevek eredetének és képzésének áttekintése. – Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis (szerk.): Litván hely-, dűlőés víznevek európai kontextusban. (A Balti Tanulmányok Társaságának sorozata 2), Hamburg: Baar 2019, 251–286. PKEŽ – Mažiulis Vytautas 1988–1997: Prūsų kalbos etimologijos žodynas 4, Vilnius: Tudomány. PKEŽ² – Mažiulis Vytautas 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas. Második javított és bővített kiadás, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Elérhető: http:// www. prusistika.flf.vu.lt [a nyomtatott változat oldalszámozása nélkül]. Pupkis Aldonas (szerk.) 2002: Vietovardžių žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Savukynas Bronys 1960: Ežerų vardai [A]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 289–299. Savukynas Bronys 1961: Ežerų vardai [B]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 4, 216–226. Tanulmányok / Cikkek 137 The Morphology of Lithuanian Toponyms – Differences and Parallels of Different Classes of Names Savukynas Bronys 1962: A tavak nevei [Č–D]. – A litván nyelvészet kérdései 5, Savukynas 191–198. Bronys 1966a: A tavak nevei [E–G]. – A litván nyelvészet kérdései 8, Savukynas Bronys 183–194. 1966b: A nyugati balti szubsztrátum problémájához DélnyugatLitve. – Baltistica 1/2, 165–176. Savukynas Bronys, Vanagas Aleksandras, Vitkauskas Vytautas, Vosylytė Klementina, Ermanytė Irena 1963: A Litván SZSZK folyóés tóneveinek névtára, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó. Schmid Wolfgang P. 1971: Az Aitra litván folyónévről. – Baltistica 7/1, Schmid Wolfgang P. 1972: Balti víznevek és Európa őstörténete. – 37–42. Indogermanische Forschungen 77/1, 1–18. Skardžius Pranas 1943/1996: Lietuvių kalbos žodžių daryba / A szóképzés a litván nyelvben, Vilnius/ Wilna: Lietuvos mokslų akademija, Lietuvių kalbos institutas / Litauische Akdemie der Wissenschaften, Institut für litauische Sprachforschung 1943. [Újranyomás: Rosinas Albertas (szerk.): Skardžius Pranas: Válogatott írások 1. A litván nyelv szóképzése, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 1996.] Vanagas Aleksandras 1970: A Litván SZSZK hidronimáinak képzése, Vilnius: Mintis. Vanagas Aleksandras 1981a: A litván hidronimák etimológiai szótára, Vilnius: Tudomány. Vanagas Aleksandras 1981b: A litván hidronimák szemantikája. – Litván névtani kutatások = A litván nyelvészet kérdései XXI, 4–153. Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Lietuvių toponimijos morfologija – įvairių vardų grupių skirtumai ir paralelės ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány elején kritikusan elemzik és pontosítják a litván közszavak és tulajdonnevek képzésének terminológiáját, például a „galūniniai vediniai” ‘Endungsableitung’, a „priešdėliniai vediniai” ‘Präfixableitung’ és a „konversija” ‘Konversion’ terminusokat. A második részben a délnyugati aukštaitisok (dzūkók) folyóés tóneveinek összehasonlító elemzését végzik el, amelyből világossá válik, hogy mindkét HARALD BICHLMEIER 138 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII vandenvardžių grupių darybai būdingi tie patys darybos būdai, tik jų dažnumas kiekvienoje grupėje gana stipriai skiriasi. Stambiau klasifikuojant vedinius pastebima ta pati sintaksitípusú képzett szavak és összetételek hierarchiája – a képzett tónevek száma lényegesen nagyobb, míg az összetett tóneveké ezzel ellentétben arányosan kisebb, mint a folyóneveké. A képzési elvek részletesebb osztályozására tett kísérlet változatosabb eredményeket hoz. A tanulmány harmadik részében a Nẽmunas folyónév, valamint az Atess és Atesė tónevek pontosított etimológiai magyarázatát és a hozzájuk kapcsolódó megjegyzéseket közlik. Beérkezett 2020. március 6-án. HARALD BICHLMEIER Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg Keleti Intézet Indogermanisztikai és Általános Nyelvészeti Szeminárium Ludwig-Wucherer-Str. 2 D-06099 Halle (Saale) [email protected] Jénai Munkacsoport: Az Sächsische Akademie der Wissenschaften zu Leipzig ófelnémet etimológiai szótára Zwätzengasse 12a D-07743 Jena harald.bic[email protected]