Gita KAZLAUSKAITĖ

Vilniusi Pedagógiai Egyetem

A LITVÁN ÉS A NEMZETKÖZI FONETIKAI TERMINUSOK SZINONÍMIÁJA

A tanulmány az eredet szerint megkülönböztetett szinonim terminusok egyik típusának elterjedtségét tárgyalja a 20. századi fonetikai szakterület egyes munkáiban, valamint fejlődési tendenciáit. A kutatás anyagát a század legfontosabb fonetikai szakkönyveiből és nyelvészeti munkáiból gyűjtöttük össze, amelyek valamilyen szempontból a fonetika kérdéseit is érintik¹.

A litván és nemzetközi terminusok szinonímiájáról szólva az egy- és többszavas terminusokra egyaránt gondolunk. Hozzá kell tenni, hogy a nemzetközi terminusok közé itt a hibridek is tartoznak, vagyis olyan terminusok vagy terminuselemek, amelyek nemzetközi és litván elemeket egyaránt tartalmaznak. Ebből a szempontból az egyszavas terminusok szinonímiájának két típusa különböztethető meg: 1) egy litván és egy nemzetközi terminus szinonímiája (pl.: sambalsis || hiatas), 2) egy litván terminus és egy hibrid szinonímiája (pl.: minkštumas || palataliskumas).

Az összetett terminusokban szinonimák lehetnek a fő alkotóelemek (a jelzett szavak) vagy az alárendelt elemek (jelzők). Az egyszavas terminusokhoz hasonlóan itt is megkülönböztethető egy litván és egy nemzetközi terminus szinonímiája (pl.: balsių vienodėjimas || balsių asimiliacija, minkštasis balsis || palatalusis balsis), valamint egy litván terminus és egy hibrid szinonímiája (pl.: fonetinis balsiškumas || fonetinis vokališkumas, gomurinis priebalsis || palatalinis priebalsis). Ezenkívül előfordulnak olyan litván és nemzetközi terminusok közötti szinonímiák is, ahol a szinonimasort eltérő szerkezetű terminusok alkotják, például egyszavas terminus || kétszavas terminus (degeminacija || priebalsio praleidi-

¹ A források jegyzéke és a rövidítések a cikk végén találhatók. A római számok a kötetet, az arab számok az oldalt jelölik. Többnyire a terminus első, forrásbeli előfordulását rögzítjük.

25

mas), egyszavas terminus || háromszavas terminus (afrikata || grynasis priebalsinis dvigarsis), kétszavas terminus || háromszavas terminus (priebalsių metatezė || priebalsių susikeitimas vietomis).

Egyébként magát a szinonímia fogalmát mind általában a nyelvészetben, mind a terminológiában eltérően értelmezik. A szinonimák mellett a dublett terminust is használják. Néha e két terminust szinonimaként értelmezik: „Szinonim (dublett) terminusoknak két vagy akár több olyan terminust nevezünk, amelyek ugyanazt a fogalmat jelölik” (TD, 9). O. Ahmanova orosz nyelvész nem tekinti azonosnak e terminusokat, és dubletteknek (tripletteknek stb.) azokat a szavakat nevezi, amelyeket „különleges terminológiai kapcsolat fűz ugyanahhoz a tudományos objektumhoz. Ezért nem önmagukban vett szavaknak tekintik őket, hanem annak következményeként, hogy lehetetlen különbséget felismerni az általuk jelölt objektumok között” (Achmanova 1969: 13). A nyelvész véleménye szerint e dubletteket tévesen nevezik szinonimáknak. A nézetkülönbség az abszolút és a közönséges szinonimák fogalmával függ össze. A köznyelvben abszolút szinonimáknak „azokat a szinonimákat tekintik, amelyek jelentése azonos. A jelentés azonossága miatt dubletteknek is nevezik őket” (Jakaitienė 1980: 51). A közönséges szinonimák „azok a szinonimák, amelyeknek egy vagy több jelentése nem teljesen azonos, hanem csak hasonló” (Jakaitienė 1980: 52). A terminológiában csak abszolút szinonimákról (dublettekről) beszélhetünk. A tárgyalt típusba tartozó szinonim terminusok kétségtelenül abszolút szinonimáknak, vagyis dubletteknek tekintendők. Jelentésük azonos, csak a kifejezésmódjuk különbözik.

Mielőtt rátérnénk a fonetikában előforduló, említett típusú szinonim terminusokra, érdemes röviden magát a fonetika fogalmát is áttekinteni. A modern nyelvészetben szinte általánosan elfogadott az a nézet, hogy a beszédhangokat a fonetika tudománya vizsgálja (tágabb értelemben), amely két, viszonylag önálló ágra tagolódik: a tiszta („szűkebb értelemben vett”) fonetikára és a fonológiára (DLKG 15; Pakerys 1995: 5; Girdenis 1995: 23). A fonológia részeként általában a prozódiát különítik el (DLKG 15, Gaivenis, Keinys 1990: 163). A morfonológiát a fonológiát és a morfológiát összekötő köztes területnek tekintik (DLKG 17). Tehát ebből a szempontból a tiszta fonetika, a fonológia, a prozódia és a morfonológia terminusai különböztethetők meg.

26

Összesen több mint 1700 terminust vizsgáltak. Ugyanazon fogalom megnevezéseinek változatosságát több mint 300 szinonimasor tanúsítja, ezek közül 173 sor (55,1%) a litván és nemzetközi terminusok, illetve hibridek szinonímiatípusában különbözik².

A tiszta fonetikai terminusok a fonetikai terminusok mintegy 52%-át (905 db) teszik ki, közöttük csaknem 170 szinonimasor található. Az ilyen típusú szinonímiához 94 szinonimasor sorolható (56%). A 20. század első felében ez nem volt különösebben gyakori. Valamivel több ilyen szinonim terminus csak K. Būga és M. Durys munkáiban található, például: afrikata BRR III 168‖sudėtinis priebalsis BRR III 631, balsių vienodėjimas BRR II 492‖balsių asimiliacija BRR II 492, garsomokslis BRR II 217‖fonetika BRR I 408, apvalusis balsis DKP 94‖labializuotasis balsis DKP 94, minkštasis balsis DKP 126‖palatalusis balsis DKP 126 és így tovább.

A 20. század közepén és második felében, E. Mikalauskaitė fonetikai munkáitól kezdve a „Dabartinės lietuvių kalbos gramatika” című műig, jelentősen megnőtt az ilyen típusú szinonim terminusok száma. E. Mikalauskaitė fonetikai munkáiban 23 ilyen szinonimasort találtak, például: akomodacija MFD 67‖prisiderinimas MFD 67, diftongoidas MFD 59‖netikrasis dvibalsis MFD 59, antrinis dvigarsis MFD 55‖sekundarinis dvigarsis MFD 55, sambalsis MFD 33‖hiatas MFD 33 és így tovább.

A. Pakerys sem kerüli az ilyen típusú szinonim terminusokat (15 szinonimasor), például: afrikata PF 175‖grynasis priebalsinis dvigarsis PF 175, sudvibalsintas balsis PF 67‖diftongizuotas balsis PF 67, minkštumas PF 100‖palatališkumas PF 100, pusbalsis PF 94‖sonantas PF 96 és így tovább.

A. Girdenis munkáiban (16 szinonimasor) az ilyen típusú szinonímia leggyakrabban abból ered, hogy a „Fonologijoje” és a „Teoriniuose fonologijos pagrinduose” című művek ugyanazt a fogalmat eltérően nevezik meg, például: murmamasis balsis GF 6‖redukuotasis („murmamasis“)

²Összehasonlításképpen megadhatók más szinonímiatípusok mennyiségi adatai: a litván terminusok szinonímiája – 84 szinonimasor (26,8%), a nemzetközi terminusok vagy hibridek szinonímiája – 57 szinonimasor (18,1%).

27

balsis GFP 88, tarpbalsinis priebalsis GFP 116||intervokalinis priebalsis GF 83 és így tovább.

A „Lietuvių kalbos gramatikoje” című műben (a „Fonetikos” fejezet szerzője V. Vaitekvičiūtė), valamint a „Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje” című műben (a „Fonologijos” fejezet szerzői K. Garšva és A. Girdenis, a „Morfologijos reiškinių” fejezeté A. Girdenis) szintén előfordulnak ilyen típusú szinonimák (25 szinonimasor), például: degeminacija LKG I 115||priebalsio praleidimas LKG I 115, dvibalsis LKG I 57||diftongas LKG I 57, kietinimas DG 48||depalatalizacija DG 48, gomurinis priebalsis LKG I 57||gutturalinis priebalsis LKG I 71, trigarsis DG 22||triftongas DG 22 és így tovább.

A litván és nemzetközi terminusok (illetve hibridek) szinonímiájának elterjedése a 20. század második felében magyarázható magának a fonetikai tudománynak a fejlődésével, amely új terminusok iránti igényt teremtett. Gyakran a külföldön már használatos terminusokat vették át, vagy a használatban lévő terminusokhoz kerestek litván megfelelőket.

A fonológiai terminusok a fonetikai terminusok mintegy 19%-át (320 db) teszik ki; közülük több mint 50 szinonimasor található.

A litván fonológia első munkái csak a 20. század hatvanas éveiben jelentek meg. Így a fonológiai terminusokat lényegében csak a század második felének munkáiban használják. A litván fonológiai terminológia talán A. Girdenis „Fonologijoje”, „Teoriniuose fonologijos pagrinduose” és „Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje” című műveiben fejlődött ki a leginkább. Ezekben mintegy 230 terminust használnak, vagyis a fonológiai terminusok kétharmadát.

A fonológiai terminológiában – a tiszta fonetikához hasonlóan – az ilyen típusú szinonim terminusok különösen elterjedtek (25 szinonimasor – 45%), például: atskiriamoji funkcija PF 9, GF 20||delimitatyvinė funkcija PF 9, GF 20, minkštoji priebalsinė fonema GF 168||diezinė priebalsinė fonema GF 168, neutralizacija MFD 67||priebalsių kaita MFD 67, neutralizacijos pozicija GF 98||silpnoji pozicija GF 98, skiriamasis požymis PF 9, DG 15||distinktyvinis požymis PF 9, DG 15 és így tovább.

Bár a prozódia elméleti és módszertani problémáinak szentelt monográfia csak a 20. század nyolcvanas éveiben jelent meg (A. Pakerys. „Lietuvių bendrinės kalbos prozodija” (1982)), ezek a kérdések már a 19. század közepétől foglalkoztatták a kutatókat, és ezzel együtt

28

E terület fogalmainak megnevezésére alkotnak terminusokat. A vizsgált munkákban összesen mintegy 400 prozódiai terminust használnak, vagyis az összes fonetikai terminus mintegy 23%-át; ezek között közel 60 szinonimasor található (a szóban forgó típusból 27).

A litván és nemzetközi terminusok, illetve hibrid alakok szinonímiája a prozódiai terminológiában a 20. század második felében terjedt el szélesebb körben. A század első feléből csupán néhány ilyen szinonim terminust érdemes megemlíteni, amelyeket K. Būga, M. Durys és J. Žiugžda munkáiban használnak (7 szinonimasor), például: akūtas BRR III 45||tvirtapradė priegaidė BRR III 45, balsingumas ŽG 12||tonas ŽG 12, kirčiuojamas skiemuo DKP 158||akcentuojamas skiemuo DKP 158, tvirtapradumas BRR III 45||akūtinumas BRR III 45 stb. Később megszaporodtak az ilyen típusú szinonim terminusok (18 szinonimasor), például: akūtas PF 319, LKG I 128||dešininis ženklas PF 319, LKG I 128, ekstencija GF 193||tęstinė priegaidė GF 193, kirtis GF 173||akcentas GF 173, kiekybinis kirtis PF 313, GF 175, LKG I 127||kvantitatyvinis kirtis PF 313, GF 175, LKG I 127, korepcija GF 193||staiginė priegaidė GF 193, savaiminė prozodija GFP 216||nefunkcinė prozodija GFP 216 stb.

Bár a morfonológiai jelenségek vizsgálata nem tartozik közvetlenül a fonetika (és a fonológia) tárgykörébe, a fonetikusoknak és fonológusoknak gyakran a morfonológia szabályszerűségeire is támaszkodniuk kell. A vizsgált forrásokban összesen mintegy 100 morfonológiai terminust használnak, vagyis az összes fonetikai terminus mintegy 6%-át; közöttük több mint 30 szinonimasor van. A litván és nemzetközi terminusok, illetve hibrid alakok típusába 28 szinonimasor sorolható (azaz több mint 90%), például: aferezė LKG I 118|| priebalsio nukritimas LKG I 118, disimiliacija LKG I 93||garsų išpanasėjimas LKG I 94, epentezė DKP 129||balsio atsiradimas DKP 129, sujungimas DKP 124||sutraukimas DKP 124||kontrakcija DKP 124, artimoji metatezė DKP 131||„kontakto“ metatezė DKP 131 stb. Az említett típusú morfonológiai terminusok szinonímiáját olyan szinonimasorok jellemzik, amelyek tagjai eltérő szerkezetűek (a 28 szinonimasorból 26 ilyen).

Az elmondottakból tehát kitűnik, hogy az eredet szempontjából megkülönböztetett szinonimterminus-típusok közül a litván és nemzetközi terminusok szinonímiája terjedt el talán a leginkább. A 20. század elejét és a vé-

29

gét összehasonlítva világossá válik, hogy az ilyen szinonímia eseteinek száma folyamatosan növekszik. Ez a tendencia valószínűleg a jövőben is fennmarad, mivel jelenleg a tudományok, köztük a fonetika fejlődése is rendkívül gyors. Litvániába először a nemzetközi terminusok jutnak el; ezekhez itt keresnek megfelelőket, a használatban pedig leggyakrabban mindkét változatot ajánlják.

Šaltiniai

BRR – Būga K. Rinktiniai raštai. Vilnius, 1958. T. 1; Vilnius, 1959.T. 2; Vilnius, 1961. T. 3.

DG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika / red. V. Ambrazas. Vilnius, 1994.

DKP – Durys M. Kalbos mokslo pagrindai. Kaunas, 1929.

GF – Girdenis A. Fonologija. Vilnius, 1981.

GFP – Girdenis A. Teoriniai fonologijos pagrindai. Vilnius, 1995.

LKG – Lietuvių kalbos gramatika / vyr. red. K. Ulvydas. Vilnius, 1965. T. 1.

MFD – Mikalauskaitė E. Lietuvių kalbos fonetikos darbai. Vilnius, 1975.

PF – Pakerys A. Lietuvių bendrinės kalbos fonetika. Vilnius, 1986.

ŽG – Žiugžda J. Lietuvių kalbos gramatika. Kaunas, 1966. D. 1.

Literatūra

1. Achmanova 1969 – Ахманова О. Словарь лингвистических терминов. Москва.

2. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika / red. V. Ambrazas. Vilnius, 1997.

3. Gaivenis, Keinys 1990 – Gaivenis K., Keinys St. Kalbotyros terminų žodynas. Vilnius.

4. Girdenis 1995 – Girdenis A. Teoriniai fonologijos pagrindai. Vilnius.

5. Jakaitienė 1980 – Jakaitienė E. Lietuvių kalbos leksikologija. Vilnius.

6. Pakerys 1995 – Pakerys A. Lietuvių bendrinės kalbos fonetika. Vilnius.

7. TD – Terminologinis darbas. Vilnius, 1973.

SYNONYMY OF LITHUANIAN AND INTERNATIONAL PHONETIC TERMS

Summary

This paper analyses synonymy of Lithuanian and international phonetic terms of the 20^th century. Hybrids are considered as one type of international term. One-word and compound terms are taken into consideration.

30

The most frequently occurring type of synonymy is Lithuanian and international terms. There are 173 such synonymy lines - about 55 per cent of all synonymic phonetic terms. If we compare the beginning and the end of the 20^th century, we would see that the number of such synonyms is increasing continually. Most likely this tendency will remain in the future, because the development of sciences is occurring rapidly. International terms come to Lithuania first. They are gradually changed into Lithuanian equivalents, but both versions are used in phonetic works.

Gita KAZLAUSKAITĖ

Gauta 2000 11 06

Vilniaus pedagoginis universitetas Lituanistikos fakultetas Lietuvių kalbotyros katedra T. Ševčenkos g. 31 LT-2009, Vilnius

31