Nelietuviški XIX a. galo – XX a. pradžios katalikų katekizmų terminai

Aušra Rimkutė

Preparing document pages…

Aušra RIMKUTĖ

Litván Nyelvi Intézet

A XIX. SZÁZAD VÉGI – XX. SZÁZAD ELEJI KATOLIKUS KATEKIZMUSOK NEM LITVÁN EREDETŰ TERMINUSAI

Bár Litvániában a katolicizmust nagyon későn vezették be – 1387-ben a Felföldön, és csak 1413-ban Szamogitiában –, a litván keresztény terminológia a többi litván terminológia között az egyik legrégebbi. Ezt mutatja a litván vallási terminológia legrégebbi rétege: olyan régi jövevényszavak, mint a bažnyčia, gavėnia, krikštas, kūčios, Kalėdos, Velykos, verba stb. (lásd Būga 1958: 348; 1961: 776), amelyek a keleti szláv nyelvekből valószínűleg a X–XII. században, még Litvánia hivatalos megkeresztelkedése előtt kerültek a litván nyelvbe. A litván keresztény terminológia kezdete a XVI. század elejéről fennmaradt, a vilniusi püspökségben feljegyzett, ma ismert legrégebbi kéziratos imaszövegek: az Úri ima, az Angyali üdvözlet és a Hitvallás (Lebedys, Palionis 1964: 109–135; Zinkevičius 2000: 71–73), valamint Martynas Mažvydas első nyomtatott litván evangélikus-lutheránus könyve, a Catechismvsa prasty Szadei (1547).

A tanulmány a XIX. század végi – XX. század eleji katolikus katekizmusokban használt, nem litván eredetű egytagú vallási terminusokat kívánja tárgyalni¹. Ezt az időszakot² nem véletlenül választottuk. Ez az az időszak, amikor a modern irodalmi litván nyelv kialakulásával³ fokozottabb figyelem irányult a vallási írások és általában az egyház nyelvére⁴. Sok mindent kellett rendezni:

¹ Az összetett terminusokat a tanulmány nem tárgyalja, mivel a vizsgált szavak többsége ezek alkotóelemeként szerepel.

² A XIX. század végi – XX. század eleji egyházi nyelvet, különösen pedig a vallási terminológiát (és általában a vallási szókincset) mindmáig viszonylag kevéssé kutatták. A korabeli vallási terminusokról csak néhány különálló tanulmány és megjegyzés jelent meg, például az említett időszak sajtójában – a Varpe, Tėvynės sarge, Vilniaus žiniose, Draugijoje, Vadove című kiadványokban. A vallási szókincsről P. Skardžius, J. Kruopas, V. Urbutis, A. Sabaliauskas, J. Palionis, Z. Zinkevičius, V. Drotvinas, J. Klimavičius, A. Kučinskaitė nyelvészek és mások írtak.

³ J. Palionis szerint a XIX. század vége – XX. század eleje a nyugat-aukštaitiai kaunasi nyelvjárás végleges megszilárdulásának időszaka. Következésképpen ez az irodalmi nyelv fejlődésének egyik időszaka (Pupkis 2005: 44).

⁴ Kaip rašo J. Girčienė, jau M. Daukša stengėsi gryninti kalbą (Girčienė 2003: 394). Taigi religijos kalba rūpintasi jau nuo XVI a. galo.

imakönyveket, énekeskönyveket, katekizmusokat, prédikációskönyveket és az egyház egyéb irodalmát, amelyet idegen elemek szennyeztek be⁵.

A XIX. század végén, a nemzeti újjászületési mozgalom kibontakozásával megkezdődött a litván nyelv nagy megtisztulása a barbarizmusoktól⁶. A XX. század első évtizedének végén (1909) megalakult az Imabizottság⁷, amelynek tagjai Aleksandras Dambrauskas⁸, Alfonsas Petrulis és Juozas Laukaitis papok, valamint a kor legjelentősebb nyelvészei voltak: Kazimieras Būga, Jonas Jablonskis, Juozas Balčikonis és Jurgis Šlapelis, akik „a világi köznyelv normáinak kialakításában a legnagyobb tapasztalattal” rendelkeztek (Zinkevičius 2000: 179). A bizottság munkája 1909 nyarán Seinaiban, Zigmas Zinkevičius szavai szerint, „lényegében az első litván nyelvészkongresszus” volt (ugyanott), ahol rendezték a fontosabb imák és imaszövegek nyelvét, és meghatározták a legszükségesebb vallási terminológiát.

⁵ A tanulmány a nyelvművelési kiadványokban már meghonosodott, hagyományos idegenszó-fogalmat követi. Az idegen szó itt olyan, más nyelvből átvett szót jelent, amely ellentétes a köznyelvi normákkal, és van litván megfelelője.

⁶ A barbarizmus terminust e tanulmány az idegen szó szinonimájaként használja (KTŽ 1990; lásd még LKE 1999).

⁷ A sajtóban, Z. Zinkevičius írása szerint, a XX. század elején kezdtek beszélni az imaszövegek egységesítéséről. „Az első, aki komolyan foglalkozott az imák reformjával és litvánosításával, Juozas Laukaitis prelátus volt” (Zinkevičius 2000: 178). Ő hozta létre az úgynevezett Imabizottságot is. 1909-ben Seinaiban a Bizottság két hónapon át tárgyalta a köznyelv, különösen az egyházi nyelv kérdéseit. Két imaszöveg-változat készült: „1) a nyelvészek, feltehetően maga Laukaitis által javasolt, radikális javításokkal jellemzett változat, amely lényegében csaknem új fordítás volt, és 2) a kompromisszumos változat, amely közelebb állt az addig használt imaszövegekhez, és megőrzött néhány nyelvi szabálytalanságot; ezzel igyekeztek nem elriasztani a konzervatív beállítottságú papokat” (Zinkevičius 2000: 179). 1909-ben a Vadovas 14. számában jelentek meg a Javított imaszövegek. Az Imabizottság a Vadovas című lapban azt írta, hogy „a teljes imahagyományt szem előtt tartva és az imák nagy változatosságát látva nem találtunk más megoldást, mint mindent tudományos alapon, a litván nyelv szellemének megfelelően kijavítani; ugyanakkor kötelességünknek tartottuk figyelembe venni, hogy javított imáink egész Litvánia számára érthetők legyenek, és teljes egészében kifejezzék az Egyház gondolatát. Ezért egyes kérdésekben a szakértők véleményétől sem tartottuk magunkat” (Pataisytieji Poteriai 1909: 107). Az Imabizottságról bővebben lásd Z. Zinkevičius tanulmányát, a Lietuvių poteriai című művet (Zinkevičius 2000: 179–184).

⁸ A. Dambrauskas a litván kultúra alakítója, pap, filozófus, filológus, irodalomkritikus és költő volt; Adomas Jakštas, Druskius és más álneveken írt (LKE 1999; LLE 2001; Keinys 2000: 32).

1. A források áttekintése

A tanulmány forrásai négy, a XIX. század végén és a XX. század elején kiadott katolikus katekizmus: Mokslas Rimo Kataliku (1879), Trumpasis Kun. Filochowskio katekizmas (1901), Katekizmai katalikiški. Visureikalingiausi dėl vaikų ir žmonių prasčiokų su Lementoriu ir Ministranturu (1903), valamint Kazimieras Paltarokas pap Tikybos mokslas (Šv. Istorija ir Katekizmas) (1916) című műve. A források kiválasztása nem véletlenszerű. A XVIII., részben pedig a XIX. században a vallási írások nyelve válságon ment keresztül (bővebben lásd Zinkevičius 1990; 1992; Palionis 1995). Ez összefüggött Litvánia államiságának elvesztésével és az Orosz Birodalomhoz való csatolásával. Az 1863-as felszabadító felkelést követően pedig betiltották a latin betűs nyomtatást. Az ország gyarmatosítása és eloroszosítása zajlott. A XIX. század második felében, sok közép- és kelet-európai országhoz hasonlóan, Litvániában is nemzeti újjászületési mozgalom bontakozott ki. A nemzeti mozgalom egyik követelése a litván nyelv jogaiért folytatott küzdelem volt⁹. Az említett katekizmusok a litván nemzeti újjászületés időszakából származnak.

Mielőtt a katekizmusokban használt vallási terminusok eredetéről szólnánk, érdemes röviden áttekinteni a forrásokat.

A Mokslas Rimo Kataliku. Naujei perweizėtas, pertaišitas ir antra karta atspaustas katekizmust Motiejus Valančius (1801–1875) žemaičių püspök állította össze, és adta ki első alkalommal 1873-ban¹⁰. A vallási terminusokat az 1879-es katekizmuskiadásból gyűjtötték ki. A forrást azért választották, mert ismert,

⁹ Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a litván nyelv helyzete Kis- és Nagy-Litvániában eltérő volt. Nagy-Litvánia žemaitiai és vilniusi püspökségében nagyon különbözött a litván nyelvhasználat köre; például Žemaitijában a templomokban litván imakönyvekből imádkoztak, az imákat pedig litvánul mondták. A lengyelesedés a žemaitiaiakat jóval kevésbé érintette, mint a vilniusi régió lakóit (lásd még Zinkevičius 2002: 333–339, 500–504).

¹⁰ Z. Zinkevičius szerint „Valančius maga köré gyűjtötte a litvánul író művelt embereket, ösztönözte a litván könyvek kiadását, és gyakran saját költségén nyomtatta ki azokat. Ezzel növelte a nép nemzeti öntudatát” (Zinkevičius 1990: 157). Valančius írói és művelői tevékenységének igen nagy jelentősége volt a litván írott nyelv kialakulásában, mert arra törekedett, hogy úgy írjon, hogy írásait minden nyelvjárás beszélői könnyen megértsék. A. Dambrauskas-Jakštas megjegyzi: „Anyanyelvét szeretve Motiejus püspök igyekezett azt teljes erejében megőrizni, és nem tűrte a barbarizmusokat, amelyeket azok használtak, akik kevésbé tudtak litvánul” (Dambrauskas-Jakštas 1930: 209). M. Valančius valóban nem kerülte az olyan idegen szavakat, mint apieravoti, čistata, griešnas, loska, mūka és mások. A püspök tehát nemigen törekedett a vallási nyelv megtisztítására. Szépirodalmi műveit viszont helyes nyelven írta.

hogy ezt a kiadást Aleksandras Vytartas¹¹ szerkesztette át. Ezt írta: „Felhasználtam prof. Kaz. Jauniusnak a kaunasi szemináriumban e tárgyról tartott előadásait; ezenkívül egy egészen új részt is beiktattam a házasságkötés akadályairól. A helyesírást… Maironis költő javította ki, de átírás közben nem tartottam be teljesen a javításait. A házassági akadályokról szóló függeléket… a tisztelt A. Dambrauskas tekintette át” (LTSRSB 1862: 257).

Kun. Filochowskio rövid katekizmusa. Vaižgantas fordítása. Második, javított kiadás – ez egy 1901-ben kiadott kontrafaktuális nyomtatvány. Az előcímlapon az 1863-as jóváhagyás olvasható: Nyomtatásra engedélyezve. Kaunas. 1863. február 8. A žemaitiai püspök. Vaižgantas (1869–1933) a katekizmus előszavában Lietuviai, neapsigaukite!! szita kningelė – tai „Katekizmas“, ne „Elementorius“!! jelzi, hogy az imádságok összhangban vannak Valančiauskas imádságaival, vagyis M. Valančius által jóváhagyott, az Aktas ir poterej című könyvecskében (Vilnius, 1853) kinyomtatott imádságokkal. Kissé javított az imádságok nyelvezetén és néhány mondatszerkezeten, továbbá a lábjegyzetekben megadta az imádságokban addig használt megfelelőket, többnyire szláv eredetű szavakat.

Katalikiškai katalikiški. Visureikalingiausi dėl vaikų ir žmonių praszciokų su Lementorium ir Ministranturu (1903). A katekizmus címlapjának hátoldalán egy vignettába foglalt, kontrafaktuális jóváhagyás található: Дозволено цензурою. ВИЛНО 1864 г. Nem egységes a vélemény a katekizmus szerzőjét illetően. V. Biržiška szerint A. Baranauskas (1835–1902) katekizmusáról van szó (Biržiška 1929: 852–853). A Litván SZSZK bibliográfiája azt írja, hogy a katekizmus P. Legeckéé (1844–1934), a könyvek szerzőjéé, fordítójáé és papé (LTSRSB 1988: 673).

Az anyagot K. Paltarok pap¹² Tikybos mokslo (Šv. Istorijos ir Katekizmo) című művéből (1916) is gyűjtötték. A forrás három részből áll: I. Imádságok; II. Szent Történelem; III. Katekizmus. A vallási terminusokat az első és a harmadik részből gyűjtötték. A szerző a Prakalboje című előszóban ezt írja: „A hittanban a katekizmus szorosan összekapcsolódik a szent történelemmel. A szent történet elbeszélése magyarázza a katekizmust, a katekizmus pedig megmagyarázza azt, ami a szent történelemben nincs kifejtve. Ezért ebben a „Hittan

11 A. Vytartas (1837–1863?) – pap, aki az 1863-as felkelés során esett el (Biržiška 1990: 410).

12 K. Paltarokas (1875–1958) – Lietuvos Katalikų Bažnyčios veikėjas, nuo 1926 metų – vyskupas. Parengė ir išleido religijos knygų, tikybos vadovėlių (plačiau žr. LTE 1981).

Mokslė“ abu dalykų sudėjau vienoje knygelėje“ (TM 1916: 3). Būtina paminėti, kad šį leidinį labai plačiai ir kritiškai recenzavo kalbininkas J. Jablonskis (Jablonskis 1933: 97–113). Jis 1917 metais Santaroje rašė, kad „Katekizme“, be tikybos mokslo dalykų ir pagrindinių tikybos tiesų, yra nemaža ir šiaipjau dalykų ir dalykėlių“ (Jablonskis 1933: 97). Apie religijos terminus, deja, recenzijoje neužsimenama.

Az első három katekizmus a sajtótilalom időszakában jelent meg, amikor Litvánia hivatalos nyelve az orosz volt. A XX. század első évtizedeiben az egyházi nyelv is fordulóponthoz érkezett, vagyis felhagytak a barbarizmusok használatával. Az 1916-ban kiadott K. Paltarok-katekizmust azért választották, mert azt kívánták megvizsgálni, hogyan változtak a vallási terminusok, és a vallási írások nyelvezetének intenzív javításának kezdetével elhagyták-e a korábbi katekizmusokban használt idegen eredetű szavakat.

A katekizmusokból 1158 egy szóból álló vallási terminust és azok változatait gyűjtötték össze, de a terminusok egy része azonos, így összesen 613 különböző vallási terminus és 125 változatuk adódik¹³. A legtöbb egy szóból álló vallási terminus saját eredetű: 439 terminus (lásd az 1. ábrát).

2. Nem litván eredetű terminusok

A katekizmusokban használt, egy szóból álló vallási terminusok csaknem egyharmada nem litván eredetű (lásd az 1. ábrát). Ebben a tanulmányban nem litván, azaz idegen eredetű vallási terminusnak¹⁴ a jövevényszavakat, az úgynevezett nemzetközi szavakat és a régi kölcsönszavakat tekintik, amelyek teljesen beilleszkedtek a litván nyelv rendszerébe, és „a köznyelv alapszókészletének részét képezik,”

¹³ A tanulmány nem tárgyalja a vallási terminusok változatait.

¹⁴ A terminusok eredetének meghatározásakor A. Sabaliauskas tanulmányára A litván nyelv lexikája (1990), D. Urbas Martynas Mažvydas írásainak szótárára (1998), J. Kabelka Kristijonas Donelaitis írásainak lexikája (1964) című munkájára, J. Kruopas Szótári szláv elemek M. Mažvydas írásainak nyelvében (1947) című munkájára, valamint V. Urbutis tanulmányaira támaszkodunk: Mažvydas észrevétlen szláv elemei (1962), A régi litván nyelv szláv elemei (1992), A régi szláv elemek eredetének sokfélesége (1994), továbbá K. Būga Válogatott írásai, a Litván nyelv szótára és az idegen szavak szótárai (1936, 1985, 2001, 2003). Ezenkívül áttekintettük K. Alminauskis doktori disszertációját, a Die Germanismen des Litauischen (1931) című munkát, E. Fraenkel Lიტauisches etymologisches Wörterbuch (1955–1962) című művét, P. Skardžius Die slavischen Lehnwörter im Alt litauischen (1931) című munkáját, valamint A. Brückner Słownik etymologiczny języka polskiego (1974) című művét.

és csak a történeti kutatások állapíthatják meg, hogy ezek idegen eredetű szavak” (Jakaitienė 1980: 61). Amint A. Sabaliauskas írja, a régi jövevényszavaknak „legtöbbször nincs saját megfelelőjük vagy szinonimájuk” (Sabaliauskas 1990: 228). Külön tárgyaljuk azokat a terminusokat, amelyek idegen eredetű összetevőket tartalmaznak. Ezek hibrid (vagy kevert) terminusok.

Összesen 141 különböző nem litván és 33 hibrid terminust vizsgálunk.

1. ábra. Az egyszavas vallási terminusok eredet szerinti megoszlása (%)

2.1. Nemzetközi terminusok

A katekizmusokban összesen 34 nemzetközi vallási terminust találtunk (az összes egyszavas terminus kevesebb mint egytizedét). A nemzetközi szavak a régi jövevényszavakhoz és az idegen szavakhoz hasonlóan kölcsönszavak. Mint ismeretes, többnyire közvetítő nyelveken keresztül kerülnek át, de néha nehéz megállapítani az eredeti forrást, sőt gyakran a közvetítő nyelvet (vagy nyelveket) is.

2.1.1. Latin eredetű nemzetközi terminusok. A katekizmusokban latin alappal rendelkező nemzetközi terminusok¹⁵ fordulnak elő a legnagyobb számban – 19 terminus: absoliucija TFK 33 (lat. absolutio)¹⁶, aktas TFK 43 (lat. actus), ceremonija MRK 330 (lat. caerimonia), dekretas MRK 101 (lat. dēcrētum), desperacija MRK 169, TFK 10, KK 48 (lat. desperatio), dispensas MRK 399 (lat. dis-pensus), intencija MRK 297, KK 27 (lat. intentio), kard minor TM 87 (lat. cardinalis), klierikas TM 135 (lat. clericus), komunija MRK 330, TFK 36, TM 126 (lat. communio), komunikantas TFK 37 (TŽŽ 1936), konsekracija MRK 330 (lat. consecratio), monstrancija MRK 323 (lat. monstrantia < monstrare), ostija KK 30, MRK 322, TM 123 (lat. hostia), procesija MRK 323 (lat. processio), relikvija MRK 182 (lat. reliquiae), sakramentas MRK 16, 79, 138, TFK 9, KK 22, TM 72, 85 (lat. sacramentum), sakramenta-lijos TM 137 (lat. sacramentalia), suplikacijos TM 9 (lat. supplicatio). E terminuscsoportot (valamint a 2.1.2. és 2.1.4. alattiakat) nem a legközelebbi forrásnyelv szerint különítettük el, ahogyan más nemzetközi terminusok esetében tesszük (lásd 2.1.1.1, 2.1.1.2, 2.1.2.1, 2.1.2.2, 2.1.2.2), hanem az eredeti nyelv alapján, mivel nem könnyű (gyakran nem is lehetséges) megállapítani, mely nyelveken keresztül jutottak el a nemzetközi szavak.

2.1.1.1. Szláv nyelveken keresztül átvett, latin eredetű terminus. Egy, szláv közvetítéssel átvett vallási terminust találtunk (ezt a terminust külön tárgyaljuk, mivel nem ismert, melyik szláv nyelven keresztül került a litván nyelvbe), eredeti forrása azonban a latin: altorius MRK 176, TM 110 (lengyel ołtarz, belorusz алтар < lat. altāre: lat. altus, vö. altāria „áldozati hely; áldozati oltár” LoLieŽ 1996, vö. VaitkTŽŽ 2003; a TŽŽ 2001-ben szerepel az altarija „az oltárszolga háza, gazdasága”¹⁷.

¹⁵A cikkben a terminusok az 1916-os, azaz K. Paltarokas katekizmusában használt helyesírás szerint szerepelnek, mivel a Tikybos mokslo helyesírása szinte nem különbözik a mai helyesírástól, az előforduló pontatlanságok pedig többnyire sajtóhibának tekinthetők. Mivel a hangsúly az egyszavas terminusok eredetén van, a változatokat külön nem tárgyaljuk.

¹⁶A példák mellett feltüntetett rövidítések jelzik, hogy melyik katekizmusban használják a terminust, az arab számok pedig az oldalt mutatják, ahonnan az adatok származnak (ez többnyire az első megfigyelt előfordulás helye). A vessző utáni szám az oldalt jelöli, amelyen a tárgyalt terminus változatát megtaláltuk. A források rövidítéseinek feloldása a cikk végén található.

¹⁷ TŽŽ altorius kildinamas iš lotynų kalbos. Tik A. Sabaliauskas (1990: 253), P. Skardžius (1998: 86), J. Kruopas (1998: 36), J. Kabelka (1964: 24) ir E. Fraenkelis (1955: 8) nurodo, kad katekizmuose vartojamas žodis į lietuvių kalbą atėjo per slavų (t. y. lenkų ar baltarusių) kalbas.

2.1.1.2. Lengyel közvetítéssel átvett latin eredetű terminusok. A Mokslas Rimo Katalikų ir Tikybos mokslas katekizmusokban lengyel közvetítéssel átvett latin szavak is előfordulnak (2 terminus): adventas MRK 79, 333, TM 109 (lengy. adwent, lat. adventus LKŽ), suma MRK 403 (lengy. suma < lat. summa).

2.1.2. Görög eredetű nemzetközi terminusok. Mindössze 5 olyan vallási terminust találtunk, amelyek elsődleges forrása a görög nyelv: antifona TM 11 (gör. antiphōnos), balzamas MRK 315 (gör. balsamon [a TŽŽ 1936 szerint a balzamas az arab nyelvből származik]), diakonas MRK 380, TM 135 (gör. diakonos), patriarchas MRK 19, 46, 79 (gör. patriarchēs), subdiakonas MRK 380 (lat. sub + gör. diakonos).

2.1.2.1. Latin közvetítéssel átvett görög eredetű terminusok. Három, latin közvetítéssel átvett egyszavas terminust találtunk (a közvetítő nyelveket nehéz megállapítani, a TŽŽ nem említi őket), eredeti forrásuk azonban a görög nyelv: eretikas MRK 23, 335, KK 22 (lat. haereticus < gör. hairetikos VaitkTŽŽ 2003, a TŽŽ 1936, 1985, 2001 viszont eretikas < gör. hairetikos), katalikas MRK 25, 32, TFK 7, TM 89 (lat. catholicus < gör. katholikos), katekizmas MRK 386, TFK 43, KK 7, TM 3 (lat. catechismus < gör. katēchismos VaitkTŽŽ 2003; más TŽŽ-szótárak szerint görög eredetű).

2.1.2.2. Lengyel közvetítéssel átvett görög eredetű terminus. A katekizmusokban a lengyel nyelv közvetítésével átvett görög eredetű psalmė terminus is előfordul: TM 9 (lengy. psalm < gör. psalmos Kruopas 1998: 238; vö. TŽŽ, amely csak a görög eredetet jelöli meg).

2.1.2.3. Szláv nyelvek közvetítésével átvett görög eredetű terminusok. Két, szláv nyelvi közvetítéssel átvett vallási terminust találtunk, amelyek eredeti forrása azonban a görög nyelv: angelas TM 12, 76 (óorosz ангелъ < gör. angelos Фасмер 1967)¹⁸, evangelija MRK 18, 32, TM 83 (lengy. ewangelia < gör. euangelion Urbas 1998: 116; vö. TŽŽ 1936, 1985, 2001; VaitkTŽŽ 2003)¹⁹.

¹⁸ Angelas, kaip rašoma LKŽ, kurį redagavo J. Balčikonis, yra slavybė (LKŽ I, 1941). Slavybę jį laiko ir P. Skardžius (1998: 87), J. Kruopas (1998: 84), D. Urbas (1998: 19). Žodžio graikiška kilmė nurodyta TŽŽ 1936, 2001; VaitkTŽŽ 2003. Kad žodžio angelas pradinis šaltinis yra graikų kalba, abejonių nekyla, tačiau reikia pažymėti, kad jis gautas per slavų kalbas.

¹⁹ J. Kruopas a Žodyninės slavybės M. Mažvydo raštų kalboje című munkájában azt írja, hogy az evangelija görög eredetű szó (Kruopas 1998: 227).

2.1.4. Héber eredetű terminusok. A tárgyalt egyszavas terminusok között mindössze egy olyan szó van, amelynek eredeti forrása a héber nyelv, ez a mana MRK 79 (gör. manna < héb. mān).

2.1.5. Összegző megjegyzések. A felsorolt terminusok közül jó néhány valószínűleg lengyel vagy más szláv nyelvek közvetítésével került át, ezeket a nyelveket azonban a TŽŽ csak ritkán sorolja fel forrásként. Az egyszavas vallási terminusok valamivel több mint háromötöde latin, körülbelül egyharmada pedig görög eredetű. Héber eredetű szó is előfordul: a mana. Amint a példákból látható, valamennyi nemzetközi terminus ma is használatos.

A nemzetközi, egyszavas vallási terminusok katekizmusokban való használata (az egyszavas terminusok kevesebb mint egytizede) feltehetően azzal függ össze, hogy a katolikus vallási szókincs az egyházi latin nyelv alapjain jött létre.

2.2. Régi jövevényszavak²⁰

A régi jövevényszavakról különféle vélemények vannak. Egyesek megpróbálják kerülni őket (J. Skvireckas), és más szavakkal helyettesíteni, mások elnézőbben viszonyulnak hozzájuk (J. Jablonskis, K. Būga). A neves nyelvész, K. Būga elvetette az olyan idegen szavakat, mint a abelnas, abrozas, abrūšas, adyna…, de szükségesnek tartotta a litván nyelv számára fontos régi jövevényszavak használatát, például: stiklas, kunigas stb. J. Jablonskis „a köznyelvben csaknem valamennyi régi jövevényszót elfogadhatónak tartotta; ezeket még az írásbeliség megjelenése előtt használták. A középkorból átvett jövevényszavak közül azokat támogatta, amelyeknek a nyelvjárásokban nem volt litván megfelelőjük (például a kölcsönzött vallási szókincset), <…>” (Pupkis 2005: 252).

A katekizmusokban 36 régi jövevényszót használnak (a kölcsönzött, egyszavas vallási terminusok több mint egyötödét).

2.2.1. Szláv nyelvekből átvett régi jövevényszavak. Szláv nyelvekből²¹ átvett

²⁰ Mokslo straipsnių rinkinyje Skoliniai ir bendrinė lietuvių kalba (2004) Loreta Vaicekauskienė pateikia tokią G. Thomo senųjų skolinių apibrėžtį: „žodžiai, integravęsi fonologiškai ir morfologiškai, užimantys svarbią vietą leksinėje-semantinėje kalbos sistemoje, neturintys atitikmenų, geriau – pasiskolinti ne iš kaimynų kalbų; daugiausia kodifikuojami teigiamai“ (SBK 2004: 11). Apibrėžtis nėra tiksli, nes, kaip žinoma, skoliniai gali turėti atitikmenų, gali būti (ir dažniausiai yra) skolinami iš kaimyninių kalbų ir pan.

²¹ A tanulmány a szláv nyelvekből származó jövevényszavakat polonizmusokra, belaruszizmusokra, russzizmusokra és szlavizmusokra osztja; a szlavizmusok csoportját akkor különíti el, ha nem világos, melyik szláv nyelvből származik a szó-

5 katekizmusban használt egyszavas vallási terminus: bažnyčia²² MRK 25, TFK 20, 25, KK 19, TM 7, 88 (belarusz божница, lengyel božnica Sabaliauskas 1990: 253), grabas MRK 75, KK 15 (belarusz гроб, lengyel grób Sabaliauskas 1990: 247; Pupkis 2005: 252)²³, kūmai MRK 310 (orosz кум, lengyel kum LKŽ VI 1962, vö. Drotvinas 1986: 117; Skardžius 1998: 173, ahol kūma(s) – belarusz nyelvből átvett szó), ponas TFK 13 (lengyel pan, belarusz пан Sabaliauskas 1990: 232), žydas MRK 74 (belarusz жид, lengyel żyd LKŽ XX 2002; Skardžius 1998: 306).

2.2.1.1. Szláv nyelvek közvetítésével átvett latin eredetű terminusok. A régi jövevényszavak között elkülöníthető egy kis csoport, amelynek eredeti forrása a latin nyelv: alie jus MRK 400 (lengyel olej, belarusz агей < latin oleum vagy ófelnémet olei Sabaliauskas 1990: 244)²⁴, alyva MRK 314 (belarusz алива, lengyel oliwa < olasz oliva vagy latin oliva Sabaliauskas 1990: 237), karūna MRK 278, 331 (belarusz коруна, lengyel korona, vö. orosz корона < latin corōna Фасмер 1986), klebonas MRK 176, TFK 24, KK 24 (lengyel kleban, pleban, belarusz кле́бан < latin plēbanus: latin plebs)²⁵, koplyčia MRK 401 (lengyel kaplica < cseh < német Kapelle < középlatin cappella: latin cappa Sabaliauskas 1990: 254; VaitkTŽŽ 2003)²⁶, kryžius MRK 68 (lengyel krzyż, belarusz крыж < latin crux

közvetlenül átvett. Kétségtelen, vannak olyan szavak, amelyek eredetéről a nyelvészek között sincs egyetértés. Véleménykülönbségeiket a lábjegyzetek ismertetik.

²²P. Skardžius az Használható-e a bažnyčia szó? című cikkében azt írta, hogy a bažnyčia „belarusz jövevényszó, amely a kaladomis, velýkomis, kūčiomis, krikštu, krikštyti stb. szavakkal együtt került a nyelvünkbe” (Skardžius 1999: 691). A nyelvész szerint a bažnyčia szó annyira meghonosodott, hogy nehéz litván megfelelőjét találni: „nemcsak templom, szentély vagy imaház <...>, hanem a hívők bizonyos közössége is” (uo.). Érdekes, hogy történtek kísérletek a bažnyčia szó megváltoztatására: például 1947-ben J. Skvireckas érsek-metropolita a bažnyčios helyett a latin eredetű eklezija vagy a dievi namis, šventovė szavak használatát javasolta (Skardžius 1999: 690, 739–741, 889–892). P. Skardžius nem értett egyet ezzel a javaslattal.

²³A Grabas szó „a halott eltemetésére szolgáló hely, sír” jelentésben már M. Mažvydasnál is használatos (Urbas 1998: 137). A Tikybos mokslė a grabo helyett a karstas szót használja. Vagyis az egyik jövevényszót egy másik váltja fel, amelynek idegen volta nem érzékelhető.

²⁴Az aliejaus szó a TŽŽ 1936-ban nem szerepel, csak az aliejaus; ehelyett oleum (latin) található, jelentése: „aliejaus”. A többi TŽŽ-ben sem fordul elő. (Vagyis az aliejaus nem minősül nemzetközi szónak, noha latin eredetű.)

²⁵ Klebonas yra tik VaitkTŽŽ 2003. A. Sabaliauskas, V. Vaitkevičiūtė, P. Skardžius nurodo, kad jis gautas per slavų kalbas (Skardžius 1998: 161; Sabaliauskas 1990: 254).

²⁶A koplyčia jövevényszó meghonosodott, ezért sikertelen kísérlet a kapela szóval való helyettesítése. Ráadásul a szóalkotási rendszer sem engedi a cserét, vö. koplystulp is, koplyt kalnis (Klimavičius 1998: 11).

Sabaliauskas 1990: 254; Kruopas 1998: 43, pagonis MRK 30, TFK 19, KK 22, TM 107 (lenk. pogan, brus. поганъ < lot. pāgānus: lot. pāgus²⁷, poteriai MRK 203, TFK 7, TM 5 (lenk. pacierz < lot. pater Skardžius 1998: 232; Urbas 1998: 297; Kabelka 1964: 181; Fraenkel 1962: 641)²⁸, vynas MRK 78, KK 30, TFK 36, TM 110 (lenk. wino, brus. віно < lot. vinum Fraenkel 1962: 1255, plg. VaitkTŽŽ 2003)²⁹. Iš viso rasti 9 tokie senieji skoliniai.

2.2.1.2. Lengyel közvetítéssel átvett latin eredetű terminusok. Rimo Katalikų művében a lengyel nyelven keresztül átvett latin szavak szerepelnek (2 terminus): mišiolas MRK 328 (lengy. mszał < lat. missale TŽŽ 2001; VaitkTŽŽ 2003; Skardžius 1998: 191), mišios MRK 112, TM 7 (lengy. msza < lat. missa)³⁰.

2.2.1.3. Szláv nyelveken keresztül átvett görög eredetű terminus. A fejezetben tárgyalandó a katekizmusokban talált nemzetközi eredetű terminus, a parapija MRK 118, TFK 9, KK 25, TM 7 (lengy. parafia, belarusz напа фія < lat. po-rochia < gör. paroikia Sabaliauskas 1990: 255). Ez a nemzetközi eredetű szó a szomszédos szláv nyelveken – lengyelen vagy belaruszon – keresztül került át.

2.2.1.4. Szláv nyelveken keresztül átvett szanszkrit eredetű terminus. Mind a négy vizsgált katekizmusban használatos a rojus egyszavas vallási terminus MRK 61, TFK 16, KK 11, TM 79 (belarusz рау́, lengy. raj < skr. Rayih Sabaliauskas 1990: 256), amelynek eredeti forrása a szanszkrit nyelv. A terminus szláv nyelveken keresztül került át.

2.2.1.5. Szláv nyelveken keresztül átvett germán eredetű terminusok. Szláv nyelveken keresztül két germán eredetű szó is bekerült: karalius TM 78, MRK 67 (belarusz кароль, vö. még orosz король, lengy. Król < német, vö. ófelnémet s.

²⁷ Katekizmuose vartojamas terminas pagonis yra tik TŽŽ 1936. O P. Skardžius (1998: 209), A. Sabaliauskas (1990: 255), J. Kruopas (1998: 46), E. Fraenkelis (1955: 524) nurodo jį atėjus per lenkų ar baltarusių kalbą (tačiau pradinis pagonio šaltinis yra lotynų kalba).

²⁸ Poteriai, Z. Zinkevičius szerint, a szláv nyelveken keresztül átvett szó, amely az Úr imádságának latin kezdőszavából, a Pater noster („Mi Atyánk”) kifejezésből ered (Zinkevičius 2000: 26).

²⁹ A vynas szót a TŽŽ 1936, 1985, 2001 nem tartalmazza.

³⁰ A mišios szót a TŽŽ 1936 latin eredetűnek tekinti, míg a TŽŽ 1985, 2001; VaitkTŽŽ 2003; LKŽe pontosítja, hogy lengyel közvetítéssel került át.

német, felsőnémet Karal, Karl)³¹ és a pasninkas TFK 9, TM 7, KK 24, MRK 297 (belarusz nochik < vö. német, felsőnémet fasto Sabaliauskas 1990: 255)³².

2.2.2. Lengyelből átvett régi jövevényszó. Lengyelből csupán a pana terminus került át MRK 72, TFK 7 (lengy. panna LKŽ IX 1973, vö. lengy. panna vagy belarusz панна Kruopas 1998: 47).

2.2.2.1. Lengyel közvetítéssel átvett görög eredetű terminusok. Négy görög eredetű régi jövevényszó is található, amely lengyel közvetítéssel került át: apaštalas MRK 18, TFK 42, KK 23, TM 72 (lengy. apostol < gör. apostolos, vö. gör. apostolos TŽŽ 1936, 1985, 2001)³³, krikščionis MRK 50, 79, TFK 28, TM 86 (lengy. chrześcijanin < gör. christos, vö. lat. Christiāni LoLieŽ 1996)³⁴, popiežius MRK 111, 116, 118, TFK 28, KK 22, TM 78, 87 (lengy. papież < lat. pāpa < gör. pappas³⁵, vyskupas KK 22, 29, TM 86, 121, TFK 38, MRK 30 (lengy. biskup, wiskup < gör. episkopos)³⁶.

³¹ J. Kruopas Mažvydas írásainak szótári kölcsönszavai című tanulmánya kölcsönszójegyzéket tartalmaz, amely szerint a karalius (belarusz король) belarusz kölcsönszó (Kruopas 1998: 42). P. Skardžius (1998: 154), J. Kabelka (1964: 106), D. Urbas (1998: 182) és E. Fraenkel (1955: 219) szintén szláv eredetűnek tekintik ezt a szót. Meg kell említeni, hogy K. Alminauskis nem említi a karaliaus szót A litván nyelv germanizmusai című könyvében. Így feltételezhető, hogy a nyelvész a karalius szót szintén a szláv nyelvekből átvett kölcsönszónak tekinti (lásd még Sabaliauskas 1990: 231).

³²K. Alminauskis nem említi a pasninko szót. Úgy tűnik, nem tartja germanizmusnak. A pasninkas tehát a szláv nyelvekből átvett jövevényszónak tekinthető.

³³ Csak a VaitkTŽŽ 2003 jelöli, hogy a szó a lengyelen keresztül került át. E. Fraenkel Litván etimológiai szótárában az áll, hogy az apaštalas a lengyel apostol szóból ered (Fraenkel 1962: 12). A szó lengyel eredetét az LKŽe is megadja.

³⁴V. Aliulis szerint „a kri(k)ščionis a Kristaus, nem pedig a Krikšto szóból ered” NŽA 2005: 305. A nyelvészek eltérően jelölik meg, melyik nyelven keresztül került át ez a terminus; például E. Fraenkelis, P. Skardžius, R. Eckertas és J. Kruopas szerint a krikščionis az óorosz nyelven keresztül került át, vö. óorosz крьстьjaninъ (Eckert 1971: 39; Kruopas 1998: 41).

³⁵ Žodis popiežius TŽŽ 1985, 2001 nepateiktas. Galbūt jis laikomas lenkybe, kaip ir Etimologiniame lietuvių kalbos žodyne, plg. lenk. papież (Fraenkel 1962: 638). Tačiau TŽŽ 1936, VaitkTŽŽ 2003 ir J. Kruopo darbe popiežius kildinamas iš graikų kalbos, nors nurodoma, kad gautas iš lenkų. LKŽe – lenk. papież < vok. tarm. < lot.

³⁶A vyskupas szó nem szerepel a TŽŽ 1936-ban; helyette az episkopus in partibus infidelium (lat.) – „püspökség nélküli püspök, <…>” szerepel, továbbá az episkopatas (gör.) – „püspökség, a püspökök összessége” (ugyanott). Úgy tűnik, a vyskupas szót nem tekintik nemzetközi szónak. A többi TŽŽ-ben a vyskupas görög eredetű szóként szerepel, vö. gör. episkopos TŽŽ 1985, 2001; VaitkTŽŽ 2003. P. Skardžius véleménye szerint a vyskupas lengyel közvetítéssel került át. A nyelvész nem utal a szó görög eredetére (Skardžius 1998: 296). E. Fraenkelis azt írja, hogy a vyskupas a lengyel nyelvjárási wiskup szóból ered (Fraenkel 1962: 45). A. Brückner szerint a lengyel biskup szó

2.2.2.2. Lengyel közvetítéssel átvett latin eredetű terminusok. K. Paltaroko Tikybos moksle két latin eredetű terminust használ: rožančius³⁷ TM 140 (lengyel różaniec < latin rosarium VaitkTŽŽ 2003, vö. Skardžius 1999: 692), škaplierius TM 141 (lengyel szkaplerz < latin scapularium Skardžius 1999: 692), lengyel közvetítéssel.

2.2.2.3. Lengyel közvetítéssel átvett héber eredetű terminus. Három katekizmusban használják a šėtonas MRK 58, TFK 15, TM 77 terminust (lengyel szatan < latin satanas < héber LoLžiež 1996, vö. LKŽ XVI 1986), amelynek eredeti forrása a héber nyelv.

2.2.3. Fehérorosz nyelvből átvett régi jövevényszavak. Öt, fehérorosz nyelvből átvett régi jövevényszó említendő: gadynė MRK 19 (belorusz годына, година, vö. belorusz год, orosz год Sabaliauskas 1990: 253; Fraenkel 1955: 73; Skardžius 1999: 235; Kabelka 1964: 78)³⁸, gavėnia MRK 238, 333,

mét így magyarázza: biskup < cseh < német Bischof (biscop) < latin episcopus < görög episkopos (Brückner 1974: 27).

³⁷ Senki sem kételkedik abban, hogy a rožančius és a škaplierius, vö. lengyel szkaplerz (Fraenkel 1962: 997) lengyel jövevényszavak. P. Skardžius szerint „az elsőt a lengyel różaniec szóból kölcsönözték (azaz różany wianek »rózsakoszorú«, németül Rosenkranz), a latin rosarium »rózsakert« fordításaként; a szkaplerz pedig a latin scapularium szóból alakult, jelentése »az, ami a vállon (scapulae) függ«, vö. francia scapulaire, német Skapulier” (Skardžius 1999: 692). Ismeretes, hogy Antanas Lelis (Lalys) Lenkų ir lietuvių kalbų žodyne című lengyel–litván szótárában már feltehetően 1919-től a rožančius helyett a rožynas (różaniec – rožynas, *ražančius) szó használatát javasolja. „1940-ben J. Laukaitis a rožinys neologizmust ajánlotta (és Rožancava, azaz Rožančinė – Rožinė). Ezt a formát ma is támogatják (GK 4, 1996, 8–9)” (Klimavičius 2002: 109). Emellett később az LRKŽ 1957 a rožinis alakot javasolta, P. Skardžius azonban már korábban azt írta, hogy „a lengyel rožančius helyettesítésére a rožinis ügyetlen képzés; sokkal jobb a J. Šlapelis lengyel–litván szótárában használt rožynas, amely jelentésében teljesen megfelel a latin rosarium szónak, vö. francia rosaire” (Skardžius 1999: 692, 827–828). A nyelvész elismeri, hogy a škaplierius helyett egyelőre nem sikerült jobb megoldást találni. A TŽŽ 1936-ban megtalálható a škaplieriai szó, amelyet a cseh nyelvből származtatnak. A TŽŽ 1936-ban a rožančius szó nem található. A Religijotyros žodyne a terminusokat latin eredetűnek tekintik, ugyanakkor jelzik, hogy lengyel közvetítéssel kerültek át (RŽ 1991, vö. még Fraenkel 1962: 710). Feltehetően a rožančius és a škaplieriai terminusok hosszú használati hagyománya magyarázza, hogy e szavak ma is használatosak. Csak az 1993-ban kiadott DŽ-ben szerepel a rožinis „rožančius” jelentésben, de fő változatként a rožančius szerepel. Bár a 2003-ban kiadott DŽ-ből a rožančius már kimaradt, a javasolt rožinis szót az emberek ritkán használják, mert a szokásos kifejezés: kalbėti rožančių. (Ezért a jelen tanulmány a rožančius és a škaplieriai szavakat a régi jövevényszavak között tárgyalja, mivel a rožančius, škaplieriai egyházi [eredetű].)

³⁸ A DŽ szerint a gadynė elavult szó, vö. időszak, idő, korszak, az LKŽe pedig jelzi, hogy a szó a mai nyelvben nem használatos. A Gadynė szót már M. Mažvydas is használta (nemcsak óra, hanem idő jelentésben is, amint az D. Urbas példáiból látható (Urbas 1998: 118)).

TM 109 (belorusz žovenie Skardžius 1999: 133; Būga 1958: 431), karstas TM 91 (belorusz kopcma Sabaliauskas 1990: 246)³⁹, knyga MRK 20 (belorusz khiea Sabaliauskas 1990: 247), Velykos MRK 239, TFK 24, KK 25, TM 7 (belorusz вялиki (день) Sabaliauskas 1990: 256; Būga 1958: 348).

2.2.4. Óorosz közvetítéssel átvett latin eredetű régi jövevényszó. Külön említendő az óorosz nyelvből átvett krikštas MRK 120, TFK 9, TM 8, 120 terminus (óorosz крьстъ < latin chrīstus Sabaliauskas 1990: 254; Fraenkel 1962: 298). A szó latin eredete nyilvánvaló.

2.2.5. Német nyelvből átvett régi jövevényszó. További germanizmus a kunigas KK 22, 29, TFK 32, TM 10, MRK 112 (felnémet kunig – „herceg, király” Sabaliauskas 1990: 260, 270; Urbas 1998: 202; Būga 1958: 546, vö. középfelnémet kunig, kunic Alminauskis 1931: 75, a mai németben König⁴⁰.

2.2.6. Összefoglaló megjegyzések. A példákból látható, hogy a legtöbb régi jövevényszó a szláv (5 terminus) és a belorusz (5 terminus) nyelvekből származik. A legkevesebb régi jövevényszó a lengyel (1 terminus) és az orosz (1 terminus) nyelvből ered. Az összes tárgyalt katekizmusban mindössze egy germanizmus fordul elő. A tárgyalt régi jövevényszavak negyede valamennyi katekizmusban használatos. Néhány régi jövevényszó használatát a köznyelvben kerülik. A tárgyalt régi jövevényszavak valamivel több mint fele latin, görög és szanszkrit eredetű (21 terminus).

Z. Zinkevičius megállapítja, hogy „az olyan szavak, mint a bažnyčia, gavėnia, krikštas, Kūčios, a keresztény ünnepek elnevezései – Kalėdos, Velykos, <…> – kétségkívül a keleti szláv nyelvekből kerültek át jóval Litvánia hivatalos megkeresztelése előtt, valószínűleg a X–XII. század körül”, és a litván vallási terminológia legrégebbi rétegét alkotják (Zinkevičius 2000: 12).

2.3. Idegen szavak

Svetimybės – tai „nenorminiai skoliniai“ (LKE 1999). D i d y s i s ben-drinės lietuvių kalbos apsivalymas nuo svetimybių prasidėjo su tautiniu

³⁹ Karstas randamas M. Daukšos postilėje (Sabaliauskas 1990: 247).

⁴⁰ A kunigas szó „német eredetű szó, amely minden balti nyelvben közös. <…> Germanizmusként a kunigas viszonylag új jövevényszó. Természetesen régebbi, mint a kereszténység számos fogalmát megnevező, a XV–XVI. században átvett szókészleti elemek.” (Drotvinas 1993: 24).

a nemzeti újjászületéssel (Aušra). A nem normatív szavak többsége a szomszédos szláv nyelvekből került át. A tanulmány összesen 71 idegen szót tárgyal.

2.3.1. Lengyel jövevényszavak.

A 19. század végi – 20. század eleji katekizmusokban legnagyobb számban lengyel eredetű szavakat találtunk (24 terminust): ölelések MRK 79 (lengy. obrazek – kép TM 95)⁴¹, alamizsna MRK 40, TFK 11, 43, KK 29 (lengy. jałmuzna, vö. Būga 1961: 414 lengy. *almužna, cseh. almužna – alamizsna TM 90), szakadék MRK 95, KK 15 (lengy. otchłań⁴², káromkodások KK 19 (lengy. blužnierstwo – rágalmazás TM 105), testvériség MRK 425 (lengy. bractwo – testvériség TM 141), erény MRK 51, TFK 11, KK 40 (lengy. cnota – erény TM 12, erkölcs TM 135), császár MRK 174, KK 18 (lengy. czar), tisztítótűz MRK 63, TFK 17, KK 16, 37 (lengy. czyścic – tisztítótűz TM 89), tisztaság MRK 191, KK 49 (lengy. czystota – tisztaság TM 102, szüzesség TM 117), lélek MRK 29, TFK 8, KK 11 (lengy. dusza – lélek TM 12, szellem TM 11), gyertyaszentelő MRK 403, 422 (lengy. gromnica), kár MRK 57, TFK 21 (lengy. szkoda), kapzsiság MRK 260, TFK 10 (lengy. łakomstwo – falánkság TM 106, kapzsiság TM 112), kegyelem MRK 18 (lengy. łaska – kegyelem TM 10), bűnbánat MRK 43, TFK 9, 18, KK 28 (lengy. pokuta – vezeklés TM 10), pokol MRK 42, 144, TFK 8, 13, KK 7 (lengy. piekło – pokol TM 6), kincs MRK 279 (lengy. skarb – kincs TM 9), vallomások MRK 123 (lengy. sposób), gyónás TFK 9, 26, KK 25, 28 (lengy. spowiedź – gyónás TM 130, vallomás TM 108), gyóntatószék TFK 32, KK 35 (lengy. spowiednica – gyóntatószék TM 132), gyóntató MRK 176, 340, TFK 38, KK 24, 31 (lengy. spowiednik – gyóntató TM 132), tanú MRK 186 (lengy. świadek – tanú TM 75), esküvő MRK 237, TFK 9, KK 25, 39 (lengy. ślub), titok MRK 50 (lengy. tajemnica). Külön tárgyalandó három, -onė képzővel rendelkező lengyel eredetű szó: felajánlás MRK 333 (lengy. ofierowanie, vö. lengy. ofierować – felajánlani TM 123), bérmálás KK 27, TFK 9, MRK 108 (lengy. bierzmowanie, vö. bierzmować < cseh. birzmovati < ném. firmön, firmen < lat. firmare, confirmare Brückner 1974: 26 – a bérmálás szentsége TM 120), áldás MRK 35 (lengy.

⁴¹ A tanulmány K. Paltarokas katekizmusában használt, az idegen szavaknak megfelelő litván alakokat is közli. Néhány megfelelő nem található meg, mivel a katekizmusok terjedelme eltérő.

⁴² LKŽe atklanės – „az a hely, ahová a meg nem keresztelt csecsemők vagy az igaz életű nem keresztények lelkei jutnak” (M. Valančius).

žegnananie – a keresztvetés (TM 5)⁴³. A nyelvészek között nincs egyetértés abban, hogy ezek hibrid terminusok-e, vagy a szláv nyelvekkel közös képzővel rendelkező terminusok. (A tanulmány az utóbbi álláspontot követi.)

Ezenkívül görög, latin és héber eredetű lengyel jövevényszavak is előfordulnak (7 terminus).

2.3.1.1. Görög eredetű lengyel jövevényszavak. Összesen két, lengyel közvetítéssel átvett terminust találtak, amelyek végső forrása a görög: aniolas MRK 56, TFK 15, KK 10 (lengyel aniol < latin < angelus < görög angelos – angyal TM 5)⁴⁴, arkan'iolas MRK 40, KK 10 (lengyel archaniol < latin archangelus < görög archangelos – főangyal TM 11).

2.3.1.2. Latin eredetű lengyel jövevényszavak. Rimo Katalikų művében négy, lengyel közvetítéssel átvett terminust használnak: apiera MRK 72 (lengyel ofiera < cseh ofiera < német opfar, Opfer < latin offertorium, offero Brückner 1974: 375, vö. Fraenkel 1962: 13 – áldozat TM 123), oplotka MRK 377 (lengyel opłatek < cseh obláté < latin oblata Brückner 1974: 380), majestotas MRK 258 (lengyel majestat < latin majestas, birtokos eset majestatis TŽŽ 1936)⁴⁵, stacija MRK 95 (lengyel stacija < latin statio). E terminusok eredeti forrása a latin nyelv.

2.3.1.3. Héber eredetű lengyel jövevényszavak. Mindössze egy lengyel közvetítéssel átvett idegen szót találtak, amely héber eredetű: mesijošius MRK 70 (lengyel messjasz, vö. egyházi latin messias, görög Messias < héber māšīaḥ VaitkTŽŽ 2003).

Meg kell jegyezni, hogy a vallási tartalmú könyvekben a lengyel jövevényszavak Litvániában a helyi lengyel nyelv, más néven polszczyzna litewska hatására jelentek meg (Zinkevičius 2000: 142). A lengyel nyelvet kezdetben nem tekintették ellenséges nyelvnek, annál is inkább, mert a katolicizmussal érkezett, a vallás nyelve volt. A nemzeti újjászületés idején – mint már említettük – megváltozott a lengyel nyelv megítélése. A bemutatott anyagból kitűnik, hogy K. Paltarokas pap katekizmusában nem használják a lengyel jövevényszavakat.

⁴³ A žegnonė szó nem szerepel a DŽ és a DŽₛ szótárban, használatra azonban javasolják a žegnoti(s) igét és a belőle képzett žegnojimas(is) főnevet. A žegnonė feltehetően nem ajánlott idegen szónak tekinthető, de saját képzésű szónak is tartható. A Žegnoti(s) szintén a lengyelből ered, vö. lengyel żegnać ’búcsúzik’ (Sabaliauskas 1990: 229). A Žegnonė az LKŽe-ben nem idegen szóként szerepel.

⁴⁴ A lengyel etimológiai szótár szerint a lengyel aniol korábban angiol volt, a XIV–XV. században pedig angiel (Brückner 1974: 5).

⁴⁵ A TŽŽ 1936 szerint a terminus olasz eredetű.

2.3.2. Szláv eredetű elemek. Célszerű a barbarizmusok egy további csoportját is elkülöníteni: a szláv eredetű elemekét, amikor nem világos, melyik szláv nyelvből származik a szó. Összesen 28 ilyen terminust találtak (az idegen szavak csaknem kétötödét): apìeka KK 10 (belarusz oneka, lengyel opìeka – gondoskodás TM 112), apiekūnas MRK 169, 419, TFK 13, KK 14 (belarusz опекун, lengyel opiekun – gyám TM 9), asaba MRK 41, TFK 11, 32, KK 8 (lengyel osoba, orosz особа – személy TM 6), atpuskai MRK 323, KK 38 (lengyel odpust, orosz отпуск – búcsú TM 132), griekas MRK 39, KK 11, 36 (belarusz грэхъ, lengyel grzech – bűn TM 7), griešnas MRK 240 (belarusz грешны, lengyel grzeszny, orosz грешный – bűnös TM 89, nupuolęs TM 100), griešnikas MRK 54, 91, TFK 18, KK 9 (belarusz грешник, lengyel grzesznik, orosz грешник – bűnös TM 5), ketvergas TFK 37 (orosz четверг), koronė MRK 54, TFK 35, KK 12 (lengyel karanie, orosz карание – büntetés TM 80), krapyla MRK 374 (lengyel kropidło, belarusz крапіла), krivida MRK 159, TFK 12, KK 19 (belarusz кривида, lengyel krzywda – sérelem TM 128), mylista MRK 17, 18, TFK 17 (lengyel miłość, belarusz міласць – kegyelem TM 10), mislis MRK 49, 50, 98, TFK 22, KK 36 (belarusz мысль, lengyel myśl – gondolat TM 78), nodieja TFK 11, KK 40 (lengyel nadzieja, belarusz надзея – remény TM 11), prisiega MRK 186 (lengyel przysięga, belarusz прысяга), prova MRK 20 (belarusz права, lengyel prawo), roda MRK 107, TFK 12 (belarusz рада, lengyel rada – tanács TM 9), rona MRK 95 (belarusz рана, lengyel rana), stonas MRK 75 (lengyel stan, belarusz стан), sumenė MRK 46, TFK 16, KK 11 (lengyel sumienie, belarusz суменне), ubagas MRK 73, TFK 12, KK 50 (régi lengyel ubog, belarusz убог), vaiskas MRK 119 (orosz войск, lengyel wojsko), valdymieris MRK 45 (orosz володимир, belarusz валадар LKŽe – valdytojas TM 12), veselė KK 25, MRK 237, TFK 9 (lengyel wesele, belarusz вяселле – esküvő TM 109), viečnastis MRK 376 (lengyel wieczność, belarusz вечнасць), viera MRK 16, KK 18, 40, TFK 9 (orosz вера, lengyel wiara – hit TM 88, hit TM 12), viernastis KK 39 (orosz верность, lengyel wierność), zokonas MRK 65, TFK 22 (lengyel zakon, orosz закон – parancs TM 7).

2.3.2.1. Görög eredetű szláv jövevényszó.

Csak egy szláv jövevényszót találtunk: gromata MRK 21 (orosz грамота, vö. gör. γράμματα Фасмер 1986: 451), amely görög eredetű.

Az 1916-ban kiadott K. Paltarokas-féle Tikybos moksle című műben nem találtunk olyan egyszavas vallási terminusokat, amelyeket szláv nyelvekből átvett idegen szavaknak lehetne tekinteni. A példákból látható, hogy a legtöbb szláv jövevényszó a Moksle Rimo Kataliku. című műben található.

2.3.3. Belorusz elemek. A hittudományban nem találhatóak a más katekizmusokban előforduló belorusz elemek sem (7 terminus, az idegen szavak egytizede): vértanú MRK 82 (belorusz мучельник), szerzetes MRK 57, TFK 11, 25, KK 46 (belorusz мука – канчія TM 80), barát MRK 157 (belorusz прыяцель), halál MRK 36, TFK 12, 25, KK 7 (belorusz смерць – halál TM 9, halál TM 90), bíróság MRK 30, TFK 12, KK 18 (belorusz суд – bíróság TM 91), bíró MRK 46, 102 (belorusz судзя), világ MRK 21, TFK 13, KK 9 (belorusz свет – világ TM 73). Valamennyi belorusz elem megtalálható a Rimo katolikus tudományában, kevesebbet találtak a Kun. Filochowskio rövid katekizmusában és a Katakizmuose katalikizskuose című műben.

2.3.4. Német eredetű szavak. K. Paltarokas püspök Tikybos moksle című művében mindössze egy német eredetű szó szerepel (az idegen szavak 1,4%-a): podžiai TM 120 (vö. német nyelvjárási podž, pōd Alminauskis 1931: 103, vö. mai német die Pate – keresztszülők TM 120). Más katekizmusokban nem találtunk német eredetű szavakat.

2.3.5. Összegző megjegyzések. 71 egyszavas vallási terminus (az összes egyszavas terminus mintegy 15%-a, lásd az 1. ábrát) szláv és germán nyelvekből átvett idegen szó. Ezek olyan idegen szavak (néhányat, például: griekas, mylista, pekla, smertis és másokat, már M. Mažvydas írásaiban is megtalálunk), amelyek használatát jóval korábban kezdték kerülni, mint a XIX. század végén és a XX. század elején. Ez az időszak azonban fordulópontot jelentett: ismét az anyanyelv, a litván nyelv és annak gazdagsága felé fordultak.

A katekizmusokban a Mokslas Rimo Kataliku, Trumpajame Kun. Filochowskio katekizme ir Katakizmuose katalikizskuose című művekben az idegen szavak mellett velük szinonimaként litván vallási terminusokat is használnak, például: cnata MRK 51, TFK 11, KK 40 – dorybė MRK 88, TFK 42, KK 40, dora MRK 18, TFK 42; dūšia MRK 29, TFK 8, KK 11 – dvasia MRK 75, TFK 13, KK 8; gramnyčia MRK 403, 422 – žvakė MRK 121; loska MRK 18 – malonė MRK 46, TFK 15, KK 12; pekla MRK 42, 144, TFK 8, 13, KK 7 – pragaras MRK 42, TFK 13; atpuskai MRK 323, KK 38 – atlaidai MRK 70, TFK 35, KK 38; mylista MRK 17, 18, TFK 17 – malonė MRK 46, TFK 10, KK 12; smertis MRK 36, TFK 12, 25, KK 7 – mirimas TFK 17, KK 16, és mások. Nehéz megállapítani, melyik terminusnak – a litvánnak vagy az átvettnek – tulajdonítanak elsőbbséget (ez külön tanulmánytémát jelent). Megfigyelhető, hogy a katekizmusokban litván vallási terminusokat kezdenek használni, idegen eredetű szinonim terminusaikat pedig

zárójelben írják, pl.: szertartások (ceremóniák) a szent templomban MRK 24⁴⁶, erkölcs (cnata) MRK 17, bujaság (lokomstva) MRK 234, szenvedés (mūka) MRK 301, véres szenvedés (mūka) MRK 319, Isten kegyelme (mylista) KK 12, a remény elvesztése (nodiejos) MRK 431, pokol (pekla) MRK 144, csoda (čiūdas) MRK 81, jel (čiūdas) MRK 23 stb. Néha az idegen eredetű terminusok az vagy kötőszó után szerepelnek, pl.: szertartások vagy szent egyházi ceremóniák MRK 419, egyházi szertartások (vagy ceremóniák) TFK 40, csoda vagy čiūdas MRK 81 stb. Bár fordított sorrendben is előfordul, pl.: örök mūka (szenvedés) KK 16, podžiai (kūmai) TM 120, smertis (halál) KK 16 stb., illetve zárójelben a nemzetközi szó megfelelője szerepel, pl.: desperáció (kétségbeesés) MRK 431, áldozás (vagy részesedés) TFK 36 stb. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a katekizmusok a litvánosítás irányába haladnak. Ez K. Paltarokas Tikybos moksle című művében is látható.

3. Félig litván egyszavas terminusok

A katekizmusokban olyan egyszavas vallási terminusokat találtak, amelyek hibrid szavak. Hibridnek azokat a szavakat tekintik, amelyek saját eredetű és kölcsönzött szavakból származó alkotóelemeket tartalmaznak (KTŽ 1990; LKE 1999; Keinys 1984: 115)⁴⁷. Összesen 33 hibrid terminust találtak. Egyes hibridek a mai standard litván nyelvben használatosak (13 terminus): kisoltár MRK 424, füzet TM 72, kis kereszt MRK 174, kisasszony TM 82; keresztelés MRK 308, böjtölés MRK 110; fejedelem MRK 75⁴⁸, vámszedő KK 22, MRK 121, keresztvetés TM 5; papság MRK 302, TFK 9, KK 27, 39, TM 8, pogányság TFK 19, pany stė KK 42, MRK 280, püspökség⁴⁹ MRK 118; a többi nem használatos (20 ter-

⁴⁶Itt összetett terminusokra is találhatók példák.

⁴⁷A nyelvészek eltérően határozzák meg a hibrideket. Például A. Pupkis szerint a hibridek „más nyelvekből kölcsönzött képzőelemet (előtagot vagy utótagot) tartalmazó, negatívan kodifikált szavak” (Pupkis 1980: 106).

⁴⁸ K. Alminauskis kunigaikštį kildina iš kunigo ir laiko germanizmu (Alminauskis 1931: 75). A. Rubinas straipsnyje Dvasininkų pavadinimai ir jų istorija rašo, kad kunigaikštis pasidarytas iš žodžio kunigas „karalius“ su priesaga -aikštis (Rubinas 2001: 191, dar plg. Kabelka 1964: 120; Būga 1958: 546).

⁴⁹S. Ambrazas szerint az -ystė képzővel képzett helynevek „a szláv nyelvekből morfémánkénti fordítással kerültek át” (Ambrazas 2000: 70). Az LKG nem tesz említést a képző szláv eredetéről (LKG 1965: 310–311, 402).

minust): brostvinýkas MRK 425, geradėjas MRK 409⁵⁰, nobažnumas KK 49, TFK 12, MRK 433 (vö. lengyel nobożność); geradėjystė KK 49, MRK 42, 54 (vö. hibrid geradėjas, TM 12; már a geradarybė használatos), neprietelystė MRK 64 (vö. hibrid neprietelis); nečystata TFK 10, MRK 214, neprietelis KK 17, MRK 157, TFK 21, pariškada MRK 397 (vö. iškada – lengyelül szkoda LKŽė); apmislijimas MRK 408, atpakūtavojimas TFK 35, apieravojimas MRK 330, 76, blagaslovyjimas MRK 314 (vö. palaiminimas TM 101), bluznijimas MRK 185, nepakūtavojimas TFK 10, pakūtavojimas KK 37, prisiegavimas MRK 191; darbygriekis TFK 27, pradžiogriekis TFK 27; kryževotojas MRK 158, mukryževotas MRK 374.

Összesen 20 olyan hibrid egyszavas terminust találtak, amelyek idegen eredetű (lengyel vagy szláv nyelvi), azaz nem régi jövevényszóból vagy nemzetközi szóból származó, valamint saját eredetű (előtagok vagy utótagok) alkotóelemeket tartalmaznak. Figyelembe véve, hogy a katekizmusok a XIX. század végén és a XX. század elején készültek, nem meglepő, hogy számos hibrid vallási terminus fordul elő bennük, különösen azért, mert ezek háromötöde ma idegen mintára alkotott származéknak tekinthető.

4. Következtetések

1. A 19. század vége – a 20. század eleje a mai köznyelvi litván nyelv gyors kialakulásának időszaka volt. A vallási terminológia ekkorra már megszilárdult, de nagyon tisztátalan volt. A 20. század elejétől a vallási terminológia az egyik legjobban rendezett terminológiai terület. Ezt számos tényező tette lehetővé. A legfontosabb azonban alighanem a korabeli papok (J. Laukaitis, M. Pakalniškis, S. Tijūnaitis, A. Vytartas, J. Tumas, J. Mačiulis és mások) és nyelvészek (K. Būga, J. Jablonskis, J. Balčikonis, J. Šlapelis és mások) következetes és céltudatos munkája volt a vallási terminológia rendezésén.

2. A vizsgált litván nyelvű katolikus katekizmusok terminusainak nyelvi kifejezésmódjára hatással voltak a litván nyelv azon változásai, amelyeket nyelven kívüli tényezők (elpolonizálás, megszállások, sajtótilalom stb.) idéztek elő.

⁵⁰Vö. lengyel dobrodziej, déli belorusz добродей. A Litván Állami Nyelvi Bizottság által jóváhagyott, nagy nyelvi hibákat felsoroló jegyzék a -dėjas elemet idegen szóelemként tartja számon, amely a szóalkotási hibák közé sorolható (LKKN 1998: 149). J. Klimavičius nyelvész a Geradėjas, piktadėjas, niekadėjas című cikkében (jótevő, gonosztevő, gazember – tisztán litván szavak) bebizonyította, hogy a geradėjas tisztán litván szó, nem pedig szláv hibrid kölcsönszó (Klimavičius 2000: 64). A cikk még a hagyományos álláspontot képviseli.

3. Az 1916 előtt kiadott katekizmusokban szereplő nem litván vallási terminusok Mokstas Rimo Katalikų, Trumpasis Kun. Filochowskio katekizmas, Katakizmai katalikiški az egyszavas terminusok csaknem egyharmadát teszik ki (lásd az 1. ábrát).

3.1. A vizsgált időszak katekizmusaiban használt nemzetközi terminusok (a nem litván terminusok 24,1%-a) és régi jövevényszavak (a nem litván terminusok 25,5%-a) lényegében változatlanul ma is használatosak.

3.2. Az 1879 és 1903 között kiadott katekizmusok nem litván terminusai között jóval több az idegen szó (71) – a nem litván egyszavas vallási terminusok valamivel több mint fele (50,4%). Mai szemszögből a vizsgált egyszavas terminusok a litván nyelvfejlődésnek azt az időszakát tanúsítják, amikor az egyházi írásbeliségben áttértek a mai köznyelvi litván nyelv használatára.

3.3. K. Paltarokas pap Tikybos moksle című művében a terminusok nem kevesebb mint 82,2%-a tisztán litván. A katekizmusban mindössze egy német eredetű idegen szó szerepel: podžiai TM 120. Így a 20. század elején néhány év alatt a vallási terminusokat litván szavakkal váltották fel.

3.4. K. Paltarokas katekizmusában olyan idegen eredetű vallási terminusokat használnak, amelyeknek nincs litván megfelelőjük, például régi jövevényszavakat (bažnyčia, pagonis, poteriai, pasninkas, krikščionis, vyskupas ir kt.) és nemzetközi terminusokat (kardinolas, sakramentas, antifona, diakonas ir kt.).

4. K. Paltarokas püspök után a litván katolikus katekizmusok terminológiája lényegében alig változott.

ŠALTINIAI

KK – Katekizmai katalikiški. Visureikalingiausi dėl vaikų ir žmonių praszcziokų su Lementoriu ir Ministranturu, Bitėnai, 1903.

MRK – Mokstas Rimo Katalikų. Naujei perweizetas, pertaisitas ir antra karta atspaus-tas, Vilnius, 1879 (su pieštuku – 1888).

TFK – Trumpasis Kun. Filochowskio katekizmas. Vaiszganto verstas. Antrą kartą išleistas, pataisytas, Vilnius, 1863 (su pieštuku – Tilžė, 1901, trečia laida).

TM – Paltarokas K. Tikybos mokslas (Šv. Istorija ir Katekizmas), Petrapilis, 1916.

LITERATŪRA

Alminauskis K. 1931: Die Germanismen des Litauischen 1. Die deutschen Lehnwörter im Litauischen, Kaunas.

Ambrazas S. 2000: Daiktavardžių darybos raida 2, Vilnius.

Biržiška V. 1929: Lietuvių bibliografija: Spaudos uždraudimo laikas (1865–1904 m.) 3, Kaunas.

Biržiška V. 1990: Aleksandrynas 3. 2-asis (fotografuot.) leidimas, Vilnius.

Brückner A. 1974: Słownik etymologiczny języka polskiego, Warszawa.

Būga K. 1958: Rinktiniai raštai 1, Vilnius.

Būga K. 1959: Rinktiniai raštai 2, Vilnius.

Būga K. 1961: Rinktiniai raštai 3, Vilnius.

Dambrauskas-Jakštas A. 1930: Užgesę žiburiai: Biografijų ir nekrologų rinkinys, Kaunas.

Drotvinas V. 1986: Pagrindinės leksikologijos sąvokos, Vilnius.

Drotvinas V. 1993: Dvasininkų pavadinimai: kunigas. – Gimtoji kalba 8, 24–26.

DŽ₁ 1954: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. J. Kruopas, Vilnius.

DŽ₂ 1972: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. J. Kruopas, Vilnius.

DŽ₃ 1993: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. St. Keinys, Vilnius.

DŽ₄ 2000: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. St. Keinys, Vilnius.

DŽ₅ 2003: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. St. Keinys, Vilnius (e. leidimas).

Eckert R. 1971: Baltische Studien, Berlin.

Fraenkel E. 1955: Litauisches etymologisches Wörterbuch 1. A – priev kiuoti, Heidelberg.

Fraenkel E. 1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch 2. Privykėti – žvolgai, Göttingen.

Gaivenis K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius.

Girčienė J. 2003: Leksikos gryninimo polinkiai bendrinės lietuvių kalbos istorijoje. – Archivum Lithuanicum 5, 391–410.

Jablonskis J. 1933: Jablonskio raštai 2: Švietimo reikalai. Red. J. Balčikonis, Kaunas.

Jablonskis J. 1934: Jablonskio raštai 3: Rašybos dalykai. Red. J. Balčikonis, Kaunas.

Jakaitienė E. 1980: Lietuvių kalbos leksikologija, Vilnius.

Kabelka J. 1964: Kristijono Donelaičio raštų leksika, Vilnius.

Keinys St. 1984: Lietuvių kalbos hibridai (sąvoka, rūšys ir normiškumas). – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A. serija 3 (88), Vilnius.

Keinys St. 2000: Iš A. Dambrausko kalbos ir terminologijos veiklos. – Terminologija 7, 32–47.

Keinys St. 2004: Terminologijos raida, būklė, vaidmuo ir uždaviniai į XXI amžių įžengus. – Terminologijos istorijos ir dabarties problemos: [straipsnių rinkinys]: Kazimierui Gaiveniui atminti, Vilnius, 219–239.

Klimavičius J. 1998: Keturi talkos kėlinukai. – Gimtoji kalba 10, 10–14.

Klimavičius J. 2000: Geradėjas, piktadėjas, niekadėjas – grynai lietuviški žodžiai. – Acta Linguistica Lithuanica 42, Vilnius, 58–65.

Klimavičius J. 2002: Katekizmo kalba – kalbos katekizmas. – Kalbos kultūra 75, 105–119.

Kniūkšta P. 2001: Kalbos vartosena ir tvarkyba, Vilnius.

Kruopas J. 1998: Rinktiniai raštai, Vilnius.

KTŽ 1990: Gaivenis K., Keinys St. Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas.

Lebedys J., Palionis J. 1964: Seniausias lietuviškas rankraštinis tekstas.

– Bibliotekininkystės ir bibliografijos klausimai 3, Vilnius, 109–135.

LKE 1999: Lietuvių kalbos enciklopedija, Vilnius.

LKG 1965: Lietuvių kalbos gramatika, Vilnius.

LKKN 1998: Lietuvių kalbos komisijos nutarimai 1977–1998. Sudarė R. Dobelienė, Vilnius.

LKŽ I₁ 1941: Lietuvių kalbos žodynas, Kaunas.

LKŽ I₂ 1961: Lietuvių kalbos žodynas, Vilnius.

LKŽ VI 1962: Lietuvių kalbos žodynas, Vilnius.

LKŽ XVI 1986: Lietuvių kalbos žodynas, Vilnius.

LKŽ IX 1973: Lietuvių kalbos žodynas, Vilnius.

LKŽ XX 2002: Lietuvių kalbos žodynas, Vilnius.

LKŽe: Lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. www.lkz.lt.

LLE 2001: Lietuvių literatūros enciklopedija. Red. V. Kubilius, V. Rakauskas, V. Vanagas, Vilnius.

LoLieŽ 1996: Kuzavinis K. Lotynų–lietuvių kalbų žodynas, Vilnius.

LRKŽ 1957: Lietuvių rašomosios kalbos žodynas 3. Sudarė A. Senn’as ir A. Salys, Heidelberg.

LTE 1981: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 8, Vilnius.

LTSRSB 1985: Lietuvos TSRS bibliografija. Serija A. Knygos lietuvių kalba 2. 1862–1904. Kn. 1. A–P. Sudarė E. Binkytė ir kt. Red. kol. V. Merkys ir kt. Ats. red. A. Lukošiūnas, Vilnius.

LTSRSB 1988: Lietuvos TSRS bibliografija. Serija A. Knygos lietuvių kalba 2. 1862–1904. Kn. 2. R–Ž. Sudarė E. Binkytė ir kt. Red. kol. V. Merkys ir kt. Ats. red. A. Lukošiūnas, Vilnius.

NŽA 2005: Aliulis V. Dvasinėje sanatorijoje. – Naujasis Židinys – Aidai 7/8, 2005.

Palionis J. 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius.

Pataisy tieji Poteriai 1909: Pataisytieji Poteriai. – Vadovas 14, 107–129.

Pupkis A. 1980: Kalbos kultūros pagrindai, Vilnius.

Pupkis A. 2005: Kalbos kultūros studijos, Vilnius.

Rubinas A. 2001: Dvasininkų pavadinimai ir jų istorija. – Acta Linguistica Lithuanica 44, 189–200.

RŽ 1991: Religijotyros žodynas, Vilnius.

Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius.

SBK 2004: Skoliniai ir bendrinė lietuvių kalba, Vilnius.

Skardžius P. 1997: Rinktiniai raštai 2. Bendrinės kalbos dalykai, Vilnius.

Skardžius P. 1998: Rinktiniai raštai 3. Bendrinės kalbos kultūra, Vilnius.

Skardžius P. 1998a: Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen. – Skardžius P. Rinktiniai raštai 4. Moksliniai straipsniai ir studijos, Vilnius, 62–309.

Skardžius P. 1999: Rinktiniai raštai 5. Akcentologija. Bendrinės kalbos kultūra. Publicistika, Vilnius.

TŽŽ 1936: Tarptautinių žodžių žodynas. Red. J. Žiugžda, Klaipėda.

TŽŽ 1985: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius.

TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. A. Kinderys, Vilnius.

VaitkTŽŽ 2003: V a i t k e v i č i ū t ė V. Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius (e. leidimas).

U r b a s D. 1998: Martyno Mažvydo raštų žodynas. 2-as leid., Vilnius.

U r b u t i s V. 1962: Nepastebėti Mažvydo slavizmai. – Kalbotyra 4, Vilnius, 387–390.

U r b u t i s V. 1991: Senosios lietuvių kalbos slavizmai. – Baltistica 27 (1), Vilnius, 4–14.

U r b u t i s V. 1994: Senųjų slavizmų kilmės įvairovė. – Baltistica 28 (1), Vilnius, 91–101.

Z i n k e v i č i u s Z. 1990: Lietuvių kalbos istorija 4. Lietuvių kalba XVIII–XIX a., Vilnius.

Z i n k e v i č i u s Z. 1992: Lietuvių kalbos istorija 5. Bendrinės kalbos iškilimas, Vilnius.

Z i n k e v i č i u s Z. 1994: Lietuvių kalbos istorija 6. Lietuvių kalba naujaisiais laikais, Vilnius.

Z i n k e v i č i u s Z. 2000: Lietuvių poteriai: Kalbos mokslo studija, Vilnius.

Z i n k e v i č i u s Z. 2002: Rinktiniai straipsniai 2. Valstybė ir kalba. Senųjų raštų kalba. XVIII–XIX a. rašomoji kalba. XX amžius. Rytų Lietuva, Vilnius.

Фасмер М. 1967: Этимологический словарь русского языка 1, Москва.

Фасмер М. 1986: Этимологический словарь русского языка 3, Москва.

NON-LITHUANIAN TERMS IN THE CATHOLIC CATECHISMS FROM THE END OF THE 19ᵗʰ AND THE BEGINNING OF THE 20ᵗʰ CENTURIES

Summary

Lithuanian Christian terminology is one of the oldest fields of terminology – the old borrowings (for instance, bažnyčia (church), gavenia (Lent), krikštas (baptism), kūčios (Christmas Eve), Kalėdos (Christmas), Velykos (Easter)) came into Lithuanian before the official conversion of Lithuania to Christianity – in 10ᵗʰ-12ᵗʰ centuries. The beginnings of Lithuanian terminology are found in extant manuscripts of prayers (Viešpaties malda (The Lord’s prayer), Angelo pasveikinimas (Hail Mary), Tikėjimo išpažinimas (The Nicean Creed) written down in Vilnius diocese in the 16ᵗʰ century, which are the oldest of all presently known texts and the first printed Lithuanian book – an evangelical Lutheran catechism Catechismvsa prasty Szadei written by Martynas Mažvydas in 1547. This article analyses one-word non-Lithuanian origin terms of religion used in Catholic catechisms from the end of the 19ᵗʰ and the beginning of the 20ᵗʰ centuries. This period is not a random choice, because the literature of the Church and its language at that time were corrupt with barbarisms.

From four Catholic catechisms published at that period – Mokslas Rimo Kataliku (Teaching of Roman Catholics) (1879), Trumpasis Kun. Filochowskio katekizmas.

Vaišzganto verstas (Short Catechism by Priest Filochowski. Translated by Vaišzgantas) (1901), Katekizmai katalikiški (Catholic Catechisms) (1903) and Tikybos mokslas (Šv. Istorijos ir Katekizmo) (Teaching of Religion (Holy History and Catechism)) (1916) by the priest Kazimieras Paltarokas – 1158 one-word terms of religion and their variants, were picked up. Some terms were the same, so it made 613 different terms and 125 their variants. The majority of one-word terms – 439 terms – were of the native origin. This article investigates 141 different terms of non-Lithuanian origin and 33 hybrid terms of foreign origin.

Non-Lithuanian, i.e. terms of religion of the foreign origin are so called international words (34 terms), barbarisms (71 term) and old borrowings (36 terms). The absolute majority of international terms (33 terms) are derived from classical languages – Latin (aktas (act, note) TFK 43, ostija (host) KK 30, MRK 322, TM 123, sakramentas (sacrament) MRK 16, 79, 138, TFK 9, KK 22, TM 72, 85) and Greek (antifona (versicle) TM 11, balzamas (balsam) MRK 315). Some international terms came through Slavonic (Belorussian, Polish) languages, for instance, altorius (altar) MRK 176, TM 110, adventas (advent) MRK 79, 333, TM 109, angelas (angel) TM 12, 76 and other.

The origin of old borrowings varies. These catechisms have majorily old borrowings from Slavonic languages, for example, bažnyčia (church) MRK 25, TFK 20, 25, KK 19, TM 7, 88, grabas (coffin) MRK 75, KK 15 and other. This is the oldest layer of Lithuanian terms of religion.

There are many barbarisms in earlier mentioned catechisms (71 term): Polonisms (abrozas (picture) MRK 79, dušia (spirit) MRK 29, TFK 8, KK 11, tjemnyčia (mystery of rosary) MRK 50), Slavonicisms (ap ieka (care) KK 10), Belorussianisms (mūka (suffering) MRK 57, TFK 11, 25, KK 46) and germanisms (podžiai (godparents) TM 120).

The end of the 19^th and the beginning of the 20^th centuries is the period of the fast creation of common language. At that time terms of religion were already established, but the language was corrupted with barbarisms and was not pure. In the beginning of the 20^th century there were attempts to normalize terms of religion – barbarisms were changed, international terms and old borrowings were left. In the work of the priest K. Paltarokas Tikybos mokslas (The Teaching of Religion) even 82% of terms are purely Lithuanian. In this catechism there is only one barbarism from German language – podžiai (godparents) TM 120. Furthermore, barbarisms, used in catechisms published in 1879-1903, were changed, for instance, dirmavonė MRK 108, TFK 9, KK 27 – sutvirtinimo sakramentas TM 120 (confirmation), čyščius MRK 63, TFK 17, KK 16, 37 – skaistykla TM 89 (purgatory) and others. After the bishop Paltarokas the terminology of Lithuanian catholic catechisms hardly changed.

Aušra RIMKUTĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected], [email protected]

Gauta 2005-10-25