doi.org/10.35321/term28-07

A XX. századi – XXI. század eleji építési szakkifejezések

összetételeinek kognitív propozicionális modelljei

LINA RUTKIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

ORCID-azonosító: https://0000-0001-6661-3115

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány a kognitív modellezés módszerét alkalmazva az önálló eredetű és hibrid építési szakkifejezések összetételeinek kognitív propozicionális modelljeit határozza meg és tárgyalja. Abból a nézetből indul ki, hogy az összetétel onomasziológiai struktúrájával propozicionális jellegű tudás korrelál, az összetételben pedig mindig megmutatkozik a fogalmak közötti kapcsolat. Az empirikus anyag feltárta, hogy az önálló eredetű és hibrid építési szakkifejezések összetételei 16 kognitív propozicionális modell aktualizálásával jönnek létre. Az építés területének középpontjában az objektumok állnak, többnyire az emberi tevékenység anyagi termékei; ezért az építési valóság megnevezésekor az alapvető OBJEKTUM-fogalom aktualizálódik a leggyakrabban.

KULCSSZAVAK: összetétel, kognitív propozicionális modell, konceptus, objektum, építőipar.

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány a kognitív modellezés módszerével azonosítja és tárgyalja az őshonos és hibrid építészeti terminológiai összetételek kognitív propozicionális modelljeit. A feltevés szerint a propozicionális jellegű tudás korrelál az összetételek onomasziológiai struktúrájával, és bennük mindig látható a fogalmak közötti kapcsolat. Az empirikus anyag feltárta, hogy az őshonos és hibrid építészeti terminológiai összetételek 16 kognitív propozicionális modell alapján jönnek létre. Az építési terület középpontjában a tárgyak, főként az emberi tevékenység anyagi termékei állnak; ezért az építési valóság megnevezésekor leggyakrabban az ALAPVETŐ TÁRGY fogalom aktualizálódik.

KULCSSZAVAK: összetétel, kognitív propozicionális modell, fogalom, tárgy, építési terület.

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

Az utóbbi években mind a külföldi, mind a litván nyelvtudományban aktívan fejlődik a kognitív nyelvészet, amely szorosan kapcsolódik a filozófiához, a pszicho-

Terminologija | 2021 | 28

153

lógiával, és a nyelv és a tudat kapcsolatát, a tudásstruktúrákat, valamint azok nyelvi formákban való rögzítését vizsgálja. A litván nyelvtudományban talán a fogalmi metafora elmélete kapja a legnagyobb figyelmet; számos kutatás foglalkozott a különböző diskurzusokban megjelenő fogalmi metaforákkal (pl.: Aliūkaitė, Sideravičiūtė-Mickienė 2006; Marcinkevičienė 2006; Kvašytė, Župerka 2011; Kvašytė, Papaurelytė 2013; Būdvytė-Gudienė ir kt. 2014 stb.).

A kognitív kutatások a terminológia számára is fontosak. A kognitív terminológia képviselői a terminust olyan különleges kognitív-információs struktúrának tekintik, amely nyelvi formában fejezi ki a társadalom hosszú fejlődése során felhalmozott szakmai tudást. A terminusok által jelölt információ megértése, megjegyzése és aktualizálása során az ember nemcsak felhasználja ezt az információt, hanem értelmezi, kiegészíti, módosítja stb. A terminusok kognitív elemzése lehetővé teszi annak magyarázatát, hogyan ment végbe a tudomány világának megismerése, amelynek eredménye a működő terminusrendszer. A terminusok kognitív vizsgálatából azonban az általános szókincs kutatásához képest jóval kevesebb van; ez különösen igaz a terminusként használt összetételek vizsgálatára, ezért e tanulmány az építési terminus-összetételek tárgyalásakor az általános nyelvi összetételek kognitív megközelítését követi.

A tanulmány célja a 20. századi – 21. század eleji őshonos és hibrid építési terminológiai összetételek kognitív propozicionális modelljeinek meghatározása; ezek az építési fogalmak megnevezésének alapjául szolgálhatnak. E cél elérése érdekében a tanulmány tárgyalja a kognitív propozicionális modellekhez kapcsolódó elméleti tételeket; az empirikus anyag alapján meghatározza az összetételi tagok által aktualizált alapfogalmakat; felméri, hogy ezek milyen más fogalmakkal alkothatnak kognitív propozicionális modelleket; valamint tisztázza, hogy e modellek milyen szóalkotási típusokban valósulnak meg.

A 20. századi – 21. század eleji építési szakterület 73 tudományos szövegéből (tankönyvekből, monográfiákból, szótárakból stb.¹) 518 olyan őshonos és hibrid² építési terminológiai összetételt gyűjtöttek össze, amelyek tagjai szabad (önálló) töveken alapulnak. A tanulmány nem tárgyalja az olyan összetételeket, amelyek elő- és utótagként szereplő nemzetközi kötött töveket tartalmaznak, mint például foto-, geo-, makro-,

¹ A 20. század eleji szövegek jelentős részének műfaja nincs megadva.

² Őshonosnak azt az összetételt tekintjük, amelynek mindkét tagja litván (indoeuropeizmusokon, balti és szláv közös elemeken, illetve kizárólag a balti nyelvekre vagy csak a litván nyelvre jellemző szavakon alapul). Hibridnek azt az összetételt nevezzük, amelynek egyik tagja litván, a másik pedig kölcsönzött.

154

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

mikro-, nano-; -gráf és hasonlók. Ha az összetételi tag olyan kötött tő, amely nem rendelkezik grammatikai jegyekkel, nehéz meghatározni, hogy melyik fogalomhoz kapcsolódik³.

Az anyag vizsgálata során a kognitív nyelvészet egyik módszerét, az úgynevezett kognitív modellezést alkalmazzuk (oroszul когнитивное моделирование), amelynek lényege a kognitív modellek – jelen esetben propozicionális jellegűek – meghatározása. Ahogyan Natalija Beszedina írja, a modellezési módszer a kognitív elemzés egyik fő módszere. E módszer alkalmazásával – általában véve a nyelvtudományban – olyan sematikus konstrukció (modell) hozható létre, amely egy összetettebb objektumot helyettesít. A kutató állítása szerint a modell lehetővé teszi a vizsgált objektum legfontosabb jellemzőinek rögzítését (Беседина 2014: 121). A cikkben a kognitív modellezés módszere az analitikus-leíró módszerrel párosul.

ELMÉLETI ALAPVETÉSEK

A kognitív nyelvészet képviselői az új szavak alkotását is a kognitív folyamatokhoz kapcsolják. Jelena Kubrjakova szerint a szóalkotást olyan rendszerként kell felfogni, amelynek lényege az ember azon igényének kielégítése, hogy a sajátos tudásstruktúrákat nyelvi formák segítségével kiemelje és rögzítse. Éppen a származékos szó azon tulajdonsága, hogy olyan nominációs egység, amely alkalmas az információ becsomagolására (oroszul для упаковки информации) és a nyelvi tevékenységben való felhasználásra, jellemzi a származékos szót mint sajátos kognitív struktúrát (Кубрякова 2004: 393–394).

A kognitív nyelvészet képviselői szerint az új szavak – köztük a terminusok – alkotásában bizonyos gondolkodási sémák, vagyis kognitív modellek vesznek részt. Az ember a környezetével kölcsönhatásban jelenségeket, objektumokat vagy tulajdonságokat különít el. J. Kubrjakova szerint e dolgok megismerésének kezdeti szakaszát jelentő elkülönítés a nomináció révén rögzül a nyelvben, amely a szóalkotás eszközeivel valósul meg (Кубрякова 2004: 393).

Egy adott dolog megnevezéséhez azonosítani kell a referenst, meg kell határozni a kognitív rendszerben elfoglalt helyét, és egy adott kategóriához kell rendelni. A nomináció végrehajtásakor az ember megpróbál valamilyen ismert modellt, sémát találni, amely alapján új szavakat alkothat. Így tehát léteznek bizonyos, meglévő tudáson alapuló gondolkodási modellek, és ezek a modellek olyan univerzális algoritmusok, amelyek alapján új szó alkotható, illetve érthető meg.

³ A vizsgálat a „Statybos terminijos dūriniai: formavimasis ir raida” című doktori értekezés elkészítése során foglalkozott az építőipari terminusok összetételeinek kognitív propozicionális modelljeivel; az értekezés kísérletet tett a nem valódi összetételek, vagyis a nemzetközi kötött töveket tartalmazó összetételek kognitív propozicionális modelljeinek tárgyalására is (lásd Rutkienė 2021).

Terminologija | 2021 | 28

155

Amikor az ember új szóval találkozik, ezek a sémák (modellek) aktiválódnak a tudatában; az ember alkalmazza őket a szó jelentésének és annak a szövegnek a megértéséhez, amelyben a szó előfordul (Бабина 2013: 15–16). Hasonlóképpen ír erről Suzanne Kemmer is: állítása szerint a sémák a gondolkodásunkra jellemző tapasztalati minták, amelyek olyan mélyen gyökereznek, hogy nyelvi kifejezések létrehozására és megértésére is alkalmazhatók (Kemmer 2003).

J. Kubrjakova felhívja a figyelmet arra, hogy a nominációs aktus nem mehet végbe propozíció nélkül: a nominációs aktust megelőzi „a propozíció megalkotása már létező, kész fogalmakból; amint azonban az aktus eredményeként új szó jelenik meg, az egy új, különálló fogalom képviselőjévé válik, és az emberek lehetőséget kapnak arra, hogy új, egységes struktúraként műveleteket végezzenek vele” (Кубрякова 2004: 317). A propozíció a fogalmakat összekapcsoló konstrukció, amely a szóalkotási modell analógjának tekinthető a tudásreprezentáció szempontjából. A propozíció révén érthető meg, hogy a világban az események, objektumok, jelenségek és hasonlók nem elszigeteltek, hanem kölcsönhatásban állnak.

A kognitív nyelvészet képviselői tehát azt állítják, hogy a tudásstruktúrák lényegükben kölcsönhatásban álló fogalmak struktúrái, és e fogalmak egyesüléseit nevezik propozícióknak. George Lakoff szerint propozicionálisnak azt a kognitív modellt nevezzük, amely képzeleti mechanizmusok nélkül alakul ki, vagyis nem használ metaforát, metonímiát vagy mentális képeket (Lakoff 1990). Más szóval a propozíció olyan modell, amelyet argumentumok és az ezeket összekapcsoló alappredikátum alkot.

A propozícióelméletet az összetételekre is alkalmazzák, azt állítva, hogy az összetétel onomasziológiai struktúrájával propozicionális jellegű tudás korrelál. Az összetételek különleges nyelvi egységek, mivel bennük mindig látható a fogalmak közötti kapcsolat. J. Kubrjakova szerint az ugyanazon propozicionális struktúrájú egységek csoportjába kerülő származék ugyanazt a kognitív szituációt fejezi ki (Кубрякова 2004: 393–394).

Ebben az összefüggésben tárgyalni kell magának a fogalomnak – a kognitív nyelvészet egyik alapvető fogalmának – az értelmezését is. Aloyzas Gudavičius szerint a fogalmat leggyakrabban „a világról szóló tudás és a tapasztalat heterogén, többdimenziós egységeként” értelmezik (Gudavičius 2011: 112). A Kognitív terminusok rövid szótára a fogalmat olyan terminusként határozza meg, amely „tudatunk mentális vagy pszichikai erőforrásait, valamint azt az információs struktúrát írja le, amely az ember tudását és tapasztalatát tükrözi”; itt egy további meghatározás is szerepel: a fogalom „az emlékezet, a mentális lexikon, a fogalmi rendszer és az agy nyelvének (a tartalommal bíró – a szerző megjegyzéselingua mentalis), az egész világ

156

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

žemėlapio, atsispindinčio žmogaus psichikoje, vienetas“ (Кубрякова ir kt. 1996: 90). „Žmogus mąsto konceptais, jis analizuoja, lygina ir susieja skirtingus konceptus“, – rašo Silvija Papaurėlytė-Klovienė (2007: 16). A. Gudavičius pabrėžia, kad, „sakydami „koncepto raiška kalboje“, turėtume suprasti: koncepto dalis, kuri reiškiama kalbos vienetais“ (Gudavičius 2011: 113). Kalbant apie koncepto raišką, minėtina ir N. Besedinos pozicija: kalbininkė atkreipia dėmesį, kad, konceptą reprezentuojant kalbą, aktyvinamas ne visas konceptas, o tik tam tikra jo dalis. Taigi, nė vienas konceptas nėra verbalizuojamas iki galo (Беседина 2006).

A kognitív nyelvészetben mindenekelőtt az úgynevezett alapkoncepciókat⁴ különítik el: a TÁRGY, a TÁRGY RÉSZEI, a CSELEKVÉS, a HELY vagy TÉR, az IDŐ, a TULAJDONSÁG stb. konceptusát (Jackendoff 1990). Lucy Vanderwende kutató azt javasolja, hogy a konceptusok azonosításához olyan kérdéseket használjunk, amelyek angolul Wh-val kezdődnek (ALANY (ki?) (angolul Subject (Who / what?)), IDŐ (mikor?) (angolul Time (When?)), ANYAG (miből?) (angolul Material (Made of what?)) stb. (Vanderwende 1994).

Ez a cikk elsősorban Anastasija Fedenko által megadott konceptusokra és azokat propozicionális struktúrába kapcsoló predikátumokra támaszkodik, mivel e szerző kutatásának tárgya szintén az összetett szó. A. Fedenko munkájában a következő alapkonceptusokat különíti el, amelyek a predikátumokkal együtt az orosz összetett szavak kognitív propozicionális modelljeit alkotják: CSELEKVŐ (angolul ACTOR), TÁRGY (angolul OBJECT), HELY (angolul PLACE), IDŐ (angolul TIME), CSELEKVÉS (angolul OPERATION). Ezeken kívül az összetett szavak szempontjából releváns a CÉL (angolul GOAL) és a MÓD (angolul MANNER) konceptusa is. Ezeket a konceptusokat a következő predikátumok kapcsolják propozicionális struktúrába: VALAKIHEZ TARTOZNI / VALAKIRE JELLEMZŐNEK LENNI (angolul BELONG TO), VALAMINEK A TÍPUSA LENNI (angolul BE TYPE OF), VALAMIVEL FOGLALKOZNI (angolul DEALS WITH), VALAMIRE HASZNÁLATOSNAK LENNI (angolul BE USED FOR), VALAKI ÁLTAL HASZNÁLATOSNAK LENNI (angolul BY USED BY), VALAMIBŐL KÉSZÜLTNEK LENNI (angolul BE MADE FROM), HASZNÁLATOSNAK LENNI (angolul BE USED), VALAMINEK A RÉSZÉT KÉPEZNI (angolul BE PART OF), MAGÁBAN FOGLALNI (angolul CONTAIN), VALAMIHEZ HASONLÓNAK LENNI (angolul BE LIKE) (Феденко 2015). Az összegyűjtött anyag azt mutatja, hogy az építészeti szakkifejezések összetett szavainak vizsgálatakor célszerű különválasztani a LÉTEZÉS és az EREDMÉNY konceptusát is.

⁴ A mai kognitív nyelvészetben különféle konceptustipológiák találhatók.

Terminologija | 2021 | 28

157

AZ ÉPÍTÉSZETI SZAKKIFEJEZÉSEK ÖSSZETETT SZAVAINAK KOGNITÍV PROPOZICIONÁLIS MODELLJEI

Kognitív propozicionális modell a CSELEKVÉS és a TÁRGY konceptusával

Az építészeti szakkifejezések összetett szavainak kognitív propozicionális modelljeiben szereplő alapvető konceptus a TÁRGY konceptusa, amely különféle kategóriájú dolgokat jelöl: absztrakt dolgokat, tárgyakat, azok részeit, anyagokat és így tovább. A kutatók a tárgy két fő jellemzőjének általában azt tartják, hogy egy tárgy fizikailag pontosan elhatárolható a másiktól (akkor is, ha lisztről vagy kiöntött vízről van szó), valamint a belső kapcsolatok, a homogenitás és az állandóság (Langacker 1991; Кубрякова 1997). Az egyik tárgynak a másiktól való elhatárolhatóságával kapcsolatban említést érdemelnek Jurij Sztyepanov megállapításai: a tárgyszerűség mindenekelőtt a háttér és az alak emberi környezetben megjelenő fogalmához, vagyis a tér és annak felosztása gondolatához kapcsolódik. A tárgy az univerzum diszkretizálásának, egyes töredékei térbeli elkülönítésének legegyszerűbb eredménye (Степанов 2016). Roland Langacker szerint éppen a világos határok megléte, a körvonalazottság, valamint az, hogy a dolog viszonylag meghatározott helyet foglal el a térben, azok az alapvető jegyek, amelyek segítenek a tárgy felismerésében (Langacker 1991: 63). E. Kubriakova hangsúlyozza, hogy a tárgyat mégsem szabad kizárólag fizikai dologként értelmezni – ez a felfogás túlságosan szűk. A tárgyak absztrakt dolgok is lehetnek, vagyis olyanok, amelyeket nem lehet megérinteni. Nincsenek fizikai jegyeik, de mentális jellemzőkkel rendelkeznek (Кубрякова 1997).

Nehéz megmondani, hogyan érzékeljük az egyes konkrét építészeti realitásokat, kognitív szempontból azonban feltételezhető, hogy mindenekelőtt azok tárgyszerűségét érzékeljük.

Az építészeti fogalmak megnevezésekor gyakran olyan kognitív propozicionális modellre támaszkodunk, amely a TÁRGY és a CSELEKVÉS alapkonceptusaiból áll. Az építészeti szakterület absztrakt fogalmainak megnevezésekor fő jellemzőként egy bizonyos tárgyra irányuló vagy azon végzett cselekvést emelnek ki. E modell TÁRGY konceptusa többféle dolgot foglal magában: természeti jelenségeket, absztrakt dolgokat és tárgyakat. Az alábbiakban részletesebben tárgyaljuk e modell TÁRGY konceptusának terjedelmét.

Az építmények építése szorosan kapcsolódik a természeti világhoz: az emberek védekeznek annak erői ellen, beengedik azokat otthonaikba életkörülményeik javítása érdekében, a természeti realitásokat pedig az építési folyamatban is felhasználják. Ezért e modell TÁRGY konceptusának egy része gyakran a természeti realitásokat is magában foglalja. Ilyen

158

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

Összetételekkel számos különféle építőipari dolgot neveznek meg: építményeket, azok részeit, gépeket, készülékeket stb. A tárgyalt CSELEKVÉS – OBJEKTUM modell összetételeinek egy részében az első tagot a természeti jelenségeket megnevező főnevek alkotják: ég (felhőkarcoló TRLT 1949, RLKP 1959, MK 1977, SMSM 2008), gáz (gázvezeték CPŽŪ 1969, SM 2008; gázfúvó SMGT 2014), füst (füstelvezető PK 1962; füstcsatorna RLSTŽ 1992), eső (esőmérő RLSTŽ 1992, STŽ 2002), hóvihar (hóviharjelző AKTA 1995), homok (homokfúvó ALLA 1993; homokszóró MTPM 1976, KSŽ1988), levegő (légelszívó ŪTSV 1935; légcsatorna MMPK 1988; szellőzőnyílás DD 1967, KSŽ 1988, STŽ 2002, MAVL 2002 / szellőzőcsatorna SDTSS 1930, SSB 1943, MMPK 1988), víz (vízelőkészítés SMSM 2008; vízvezeték RLSTŽ 1992, HS 2008, STŽ 2002), szél (szélfogó SSB 1943; szélfogó SSB 1943).

E kognitív propozicionális modell összetételeiben a második taggal kifejezett cselekvés tárgya lehet valamilyen mennyiség vagy tulajdonság is, amelyet értékelni kell, illetve amelynek számszerű értékét meg kell határozni. Ezen összetételek többségének második tagja a matuoti ’mérni’ tranzitív igére épül, például: dažniamatis STŽ 2002; jėgomatis STŽ 2002; kietmatis RLSTŽ 1992, SIŽ 2004; kreivėmatis STŽ 2002; lygmatís SMGT 2014; gylmatis, gilumo matuoklė RLKP 1959; ilgiamatis RLSTŽ 1992, STŽ 2002; įlinkiamatis SKb 1989, STŽ 2002; slankmatis RLSTŽ 1992, MAVL 2002, SMB 2007, AKTM 2011; slankiamatis STŽ 2002; storimatis SMD 1992 / stormatis ALKPŽ 1958, STŽ 2002; traukomatis RLSTŽ 1992, STŽ 2002.

Az építési szakkifejezéseket alkotó összetételek nagy csoportját képezik azok a származékok is, amelyek TÁRGY-koncepciója konkrét tárgyakhoz és anyagokhoz kapcsolódik. A szóban forgó dolgokat magában foglaló TÁRGY-koncepció és a CSELEKVÉS-koncepció összekapcsolásával különféle építési szakkifejezések jönnek létre – főként épületszerkezetek, alkatrészek és gépek elnevezései, például: gegnėšis STŽT 1978 / gegnianėsis SAV 1935; langaaerė MMPK 1988; stiklalaikis SSB 1943; stiklalutis SSB 1943; akmenskalde SPM 1964; betonkrėtė RLKP 1959, STŽ 2002; betonvežis RLSTŽ 1992, ALLA 1993; blokvežis ST 1992, RLSTŽ 1992; paklotvežis RLSTŽ 1992; panelvežis SP 1965; plokštvežis ST 1992; santvarvežis STŽ 2002; bėgiagrežė SDKŽ 1940; poliakalė RLKP 1959, SP 1965, RLSTŽ 1992; žvyr(a)plovė ALLA 1993, STŽ 2002.

Az előzőekben tárgyalt VISELKEDÉS – TÁRGY modell összetételeiben a CSELEKVÉS-koncepciót jelölő, második tagként szereplő igék többnyire a külvilágra irányuló aktív cselekvést fejeztek ki. Az első tagként a savi- előtagot tartalmazó összetételekben a cselekvés ezzel ellentétes – nem a külvilágra, hanem önmagára irányul: nu

Terminologija | 2021 | 28

159

kifele irányul: savikontrolė RLSTŽ 1992; savireguliacija UGP 1997; savigalba UGP 1997; savitan ka STŽ 2002; savitrauka STŽ 2002; saviįtampa MK 1977; savisauga UGP 1997; savistaba RLKP 1959.

Kognitív propozicionális modellek mindkét OBJEKTUM-konceptussal

Az összetételek propozicionális modelljei egyszerre két TÁRGYAT is magukban foglalhatnak: az egyik tárgy felhasználható egy másikhoz; az egyik tárgy lehet a másik része; az egyik tárgy készülhet egy másik tárgyból, vagy a két tárgy úgy kapcsolódhat össze, hogy egységes anyagot alkosson.

Az építési szakkifejezések összetételeinek nagy csoportja a TÁRGY 1 – HASZNÁLATBAN LENNI – TÁRGY 2 kognitív propozicionális modell aktualizálásával jön létre. A tárgyak között szoros kapcsolat állhat fenn, de az is előfordulhat, hogy az egyik tárgyat egy másik tárgy elkerülésére vagy távoltartására használják. A szoros kapcsolatok jóval gyakoribbak: ezekben a tárgyak nem távol tartják egymást, hanem összekapcsolódnak.

Azt a tárgyat, amelyet egy másik tárgy távoltartására, illetve elkerülésére használnak, az összetétel második tagja jelöli; az első tag rendszerint azt a természeti jelenséget nevezi meg, amelytől védekeznek, például: lietsargė ŪTSV 1935; gaisrasienė STŽT 1978; sniegatvorė („hó elleni kerítés”) SG 1930, AKTA 1995; ugniasienė SDKŽ 1940.

A szoros kapcsolatban álló tárgyak közül az egyik szintén lehet természeti jelenség, míg a másik tárgy arra szolgál, hogy ezt a természeti jelenséget összegyűjtse és az építményből kivezesse (dūmatakis SDTSS 1930 / dūmtakis SP 1965; dūmavamzdis ALKPŽ 1958, SP 1965, STŽ 2002; lietvamzdis SSB 1943, RSD 1962), vagy éppen ellenkezőleg, bevezesse azt az építménybe: šviesangis SEŽ; švieslangis SSM 1937, SDKŽ 1940, ALKS 1972; orlangė MMPK 1988; šviesiastogis SSB 1943.

A tárgyalt modell olyan összetételeivel, amelyek tagjai szoros kapcsolatban álló tárgyakat jelölnek, más viszonyok is kifejezhetők: a kisebb tárgyat egy nagyobb tárgyhoz használják: kaminakaištis, kaminkaištis STŽT 1978; skliautatrama SSB 1943; skliautrėmis SGBT 1931; stiklajuostė PK 1962, MAVL 2002; staktaramstis STŽ 2002; staktajuostė MAVL 2002; kluonaraktis STŽT 1978; helyiséget vagy építményt élőlények (háziállatok) számára használnak: avitvartis STŽT 1978; karvi atvartis STŽT 1978; kiaulėtvartis STŽT 1978; kiauli atvartis STŽT 1978; keltvargtis STŽT 1978; kiauliagurbis STŽT 1978; tárgyat anyag tárolására, szállítására, adagolására használnak: betonvamzdis BDT 1976; cementtakis RLSTŽ 1992; dumblia-

160

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

vamzdis STŽ 2020; skiedintakis RLSTŽ 1992; tešlaskydis (deszkából készült lap a vakolóhabarcs tárolására) SSB 1943; mūrkaltis TRLT 1949, RLKP 1959, STŽ 2002; tinkašukės SSB 1943.

Csak szoros kapcsolatok állnak fenn az OBJEKTUM 1 – LENNI VALAMIVEL – OBJEKTUM 2 kognitív propozicionális modell esetében a szóösszetételek elemei által jelölt objektumok között. E modell összetételei építőanyagokat neveznek meg, az összetételi tagok pedig azok fő alkotóelemeit jelölik. Az adott modellhez tartozó építési szakkifejezések összetételeinek második tagja legnagyobbrészt nemzetközi főneveken alapul: beton és cement. E szóösszetételek propozicionális szerkezete és nagy száma egy kognitív folyamatot tükröz: a betonokat – az építőiparban széles körben használt, kiváló tulajdonságokkal és felhasználási lehetőségekkel rendelkező mesterséges szerkezeti anyagokat – vizsgálják, fejlesztik, és más anyagokkal kombinálják, hogy még jobb tulajdonságokkal rendelkező anyagot kapjanak. A tárgyalt összetételek első tagja azt az objektumot (többnyire anyagot) jelöli, amellyel a beton vagy a cement párosul: kőbeton SDKŽ 1940, SMSM 2008; vasbeton MGN 1933; vascement SSB 1943; kátránybeton SM 1966, AKTA 1995; gyantabeton RLKP 1959; fabeton RLSTŽ 1992, SIŽ 2004; agyagbeton RLKP 1959, CPŽŪ 1969, STŽ 2002, AKTA 1995; fűrészporbeton RLSTŽ 1992; szálcement ŠSDV 2015; hamubeton RLSTŽ 1992, STŽ 2002; acélbeton SSB 1943, ALLA 1993, STŽ 2002, SKT 2009; üvegbeton SMG 1974, STŽ 2002; homokbeton SP 1965.

Kitiems šio modelio dūriniams sandų pasikartojimas nėra būdingas, plg.: derviadažiai SSB 1943; stiklavilinė SŽD 1939; gudrondegutas SMG 1974; putgumė SIŽ 2004.

A KOGNITÍV PROPOZICIONÁLIS MODELL OBJEKTUM 1 – RÉSZE LENNI – OBJEKTUM 2 összetett szavai olyan építőipari valóságokat neveznek meg, amelyek egy bizonyos egész részét alkotják. Ez az egész általában valamilyen épületszerkezet, az épület valamely része vagy maga az épület; például a kluonraštis STŽT 1978 kifejezés a csűr falazatát jelöli; a langabalkis SSB 1943 és a langarėmis SSB 1943 kifejezések ablakgerendát (balkis) és ablakkeretet neveznek meg; a laiptasijė SP 1965, SEŽ 1967 és a laiptotakis TRLT 1949 kifejezések lépcsőgerendát, illetve lépcsőjáratot jelölnek. E modell összetett szavainak csoportjába tartoznak továbbá a következő szakkifejezések: mašinsuolis MMPK 1988; skliautanarys SSB 1943 („a boltozatot alkotó rész, tag”); skliautapėdis SSB 1943; skliautsija SGBT 1931; skliautarkė SSB 1943; tuorlentė RLSTŽ 1992. A tárgyalt kognitív propozicionális modell összetett szavainak tagjai által jelölt objektumok – akárcsak az OBJEKTUM 1 – VELE LENNI – OBJEKTUM 2 modell esetében – konjunktív viszonyban állnak egymással.

Terminologija | 2021 | 28

161

A KOGNITÍV PROPOZICIONÁLIS MODELL OBJEKTUM 1 – VALAMIBŐL KÉSZÜLNI – OBJEKTUM 2 építőipari szakkifejezések összetett szavainak OBJEKTUM 1 fogalma rendszerint azt az anyagot jelöli, amelyből az OBJEKTUM 2 fogalmát megvalósító épület, épületszerkezet vagy építőipari termék készül. Egyes forrásokban az egyszavas összetett szakkifejezés mellett szinonim, két-, olykor háromszavas kifejezések is szerepelnek, amelyek világosabban kifejezik az objektumok közötti viszonyokat; máskor a szakkifejezést néhány szóval magyarázzák meg, például: lentarkė, lentinė arka, arka iš lentų SSB 1943; medjuostė TRLT 1949, MMPK 1988, RLSTŽ 1992 („a padló és a fal közötti sávot eltakaró elem”).

Az említett modell összetett szavaival az építőiparban rendszerint téglafajtákat neveznek meg: durpiaplytė SŽD 1939, SDKŽ 1940, SSB 1943; gipsaplytė SSB 1943; kamščiaplytė SSB 1943; medžplytė SSM 1937; plaušaplytė STŽ 2002; stiklaplytė SSB 1943 / stikliapytė SSM 1937. A tárgyalt kognitív propozicionális modell összetett szavai közé tartoznak továbbá a következő alakulatok: drožliaplokštė DS 1960 / drožleplokštė STŽ 2002; plaušaplokštė STŽ 2002; metal­tinklis SSB 1943; plytskli autis SSB 1943; stiklab lokis STŽ 2002; stiklaplokštė SSB 1943.

Kognitív propozicionális modellek OBJEKTUM- és TULAJDONSÁG-, HELY-, IDŐ-, CÉL-, valamint ÁLLAPOT-fogalmak bevonásával

Az OBJEKTUM fogalma nemcsak egy másik OBJEKTUM és a CSELEKVÉS fogalmával alkothat kognitív propozicionális struktúrát, hanem a TULAJDONSÁG, a HELY, az IDŐ, a CÉL és az ÁLLAPOT fogalmával is.

A TULAJDONSÁG fogalma a színről, alakról, mennyiségről és a dolog egyéb jellemzőiről közvetít információt, és az OBJEKTUM fogalmával együtt az OBJEKTUM – JELLEMZŐJE – TULAJDONSÁG kognitív propozicionális modellt alkotja. E modell OBJEKTUM-fogalma tárgyakat foglal magában: épületeket, azok részeit, építőipari termékeket, munkaeszközöket, segédeszközöket és hasonlókat. Jellemző, hogy az ezeket a tárgyakat megnevező szavak már az építőipar szakkifejezései. A tárgyalt dolgok megkülönböztető tulajdonsága összefügghet a színnel (geltonmedis SAV 1935; raudonmedis SSM 1937, MAVL 2002), az alakkal (skerslangis SSB 1943; skerslentė DD 1967; skerstakis ALKS 1972; stačiaplytė STŽ 2002; statvamzdis SP 1965), a kiterjedéssel (mérettel) (didžianamė STŽT 1978; didžkelis LPMK 1931; didžmedis SSM 1937; laibraštis SMG 1974, StM 2012; siauralentė DSD 2008; storlentė DSD 2008), a mennyiséggel (daugiabutis ŠVOK 2019; daugpjūklis SAV 1935; daugiašakis ALLA 1993; keturstubė STŽT 1978; trišakis SDTSS 1930, SP 1965), az értékeléssel (brangmedis RLSTŽ

162

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

1992; dailyjuostė STŽ 2002; dailylentė TRLT 1949), cselekvéssel (klijuotmedis SSM 1937; klotsienė SŽD 1939; skeltvinė DS 1960; soditkelis SAV 1935; spraustsienė SŽD 1939).

A HELY konceptussal összekapcsolódva a TÁRGY konceptus a TÁRGY – LENNI – HELY kognitív propozicionális modellt alkotja. A HELY konceptus a TÁRGY térbeli pozíciójára vonatkozó információt fejezi ki. E modell HELY konceptusát gyakran a tarp: tarpatramis GSTŽ 2009; tarpcentris RLSTŽ 1992; tarpduris MTPM 1976; tarpkniedis RLSTŽ 1992; tarpkolonis RLSTŽ 1992; tarplangis SKPP 2008; tarplatakis RLKP 1959, SSKR 1989; tarprėmis SAV 1931, DD 1967; tarpsankabis STŽ 2002; tarp- santvaris RLSTŽ 1992; tarpsijis STŽ 2002; tarpslaitis RSD 1962; tarpulангis CPŽŪ 1969 és így tovább.

E modell egyes összetételei a tárgy helyzetét a függőleges tengelyen, a felső–alsó irányban jelölik: viršduris RLKP 1959, RLSTŽ 1992; viršlangis PK 1962 / viršulangis SP 1965, DD 1967; žemulangis SP 1965. Más összetételekben a HELY konceptust a vieta ’hely’ főnévre épülő második összetételi tag fejezi ki: laidovietė SDKŽ 1940; laiptavietė SSB 1943; dumblavietė STŽ 2002, vagy a konkrétabb duobė ’gödör’ főnévre épülő összetételi tag: kalkduobė TD 1934; durpduobė RLKP 1959, AKTA 1995; žvyrduobė KS 1936.

A CÉL konceptus a TÁRGY konceptussal összekapcsolódva a tárgy rendeltetésére vonatkozó információt közvetíti. A TÁRGY – HASZNÁLATBAN LENNI – CÉL kognitív propozicionális modellhez tartozó építőipari terminológiai összetételek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a CÉL konceptus felismeréséhez a többinél nagyobb mértékben lehet szükség a kontextusra, a szemantikai elemzés elvégzésére és a szó lexikai jelentésének figyelembevételére. Például a dailoblis SAV 1935, slopiamedžiagės SSB 1943, slopiaplytė SSB 1943 terminusok a TÁRGY – JELLEMZŐVEL RENDELKEZNI – TULAJDONSÁG kognitív propozicionális modell összetételei közé is sorolhatók, vagyis feltételezhető, hogy a tárgyak – a gyalu, az anyagok, a tégla – bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznek (finom kidolgozottság, tompító jelleg). A kontextus és a szemantikai elemzés azonban lehetővé teszi annak felismerését, hogy az első összetételi tag nem például a gyalu finom kidolgozottságára, hanem a rendeltetésére utal – a gyalu finomításra való („A fa finom megmunkálására legalkalmasabb szerszám a finomító gyalu, más néven dailoblis” SAV 1935: 86) (vö.: a hornyokat készítő gyalu – vagoblis, vagy rumbaoblis STŽ 2002). Az összetételek első slop- tagja szintén a rendeltetést jelöli: a slopiamedžiagės és a slopiaplytės hangcsillapításra szolgáló tárgyak.

Terminologija | 2021 | 28

163

Az építészeti terminológiában számos további ilyen összetétel is található: a kyliaplytis SS 1940 összetétel egy „ékként”, vagyis ékként használt téglát jelöl; rendeltetése az ék beillesztése, „beékelése”. A jungialapis SSB 1943 összetétel gerendák összekapcsolására használt alkatrész neve; a sargšulis RLKP 1959, SG 1930, LPMK 1931 összetétel pedig útszéli oszlopot, „karót” jelöl, amely őrként szolgál, vagyis arra vigyáz, hogy a jármű ne térjen le az útról. A tárgyalt modell TÁRGY konceptusa gyakran valamely meghatározott rendeltetésű eszközöket foglal magában: a skerspjūklis SAV 1935 olyan fűrész, amelyet keresztirányú fűrészelésre használnak; a malksnojūklis STŽ 2002, a vamzdžiapjūklis SP 1965, IŠŠŽ 1983 zsindely, illetve csövek vágására szolgáló fűrészek; a akmenkaltis SŽD 1939 és a kirstkaltis SAV 1931 kövek vésésére használt véső; az orpompis SŽD 1939 és a vandenpompis SŽD 1939 pedig víz szivattyúzására szolgáló szivattyúk.

Az építőipari fogalmak megnevezésekor viszonylag ritkán támaszkodnak a TÁRGY – LENNI – ÁLLAPOT kognitív propozicionális modellre. Az e szerkezetbe tartozó építőipari terminológiai összetételek első tagja az anyagot, a második pedig az anyag formáját (állapotát) jelöli. Az ilyen szerkezetű összetételek csoportjába tartoznak a következő terminusok: cementmilčiai RLSTŽ 1992; klintmilčiai („liszt formájú mészkő”) RLSTŽ 1992, SKKS 1998, SIŽ 2004; medmilčiai SSB 1943, RLSTŽ 1992; pemzamilčiai SAV 1935 („A habkőliszt nagyon finomra őrölt és megtisztított habkő” SAV 1935: 37). Mint látható, az összes említett összetételben az ÁLLAPOT konceptust a milt- főnévi összetételi tag fejezi ki.

Mint említettük, a TÁRGY konceptus propozicionális struktúrát alkothat az IDŐ konceptussal is, amely azt az időtartamot fejezi ki, ameddig a tárgy használatban van. Az építőipari terminológiában azonban mindössze néhány példa van a TÁRGY – HASZNÁLATBAN LENNI – IDŐ modell szerinti összetételre. E modell összetételeinek második tagja egy dolgot (építményt, annak szerkezetét) jelöl, az első pedig az adott dolog használati idejét: vasarlangis SSB 1943; vasarnamis ALLA 1993, STŽ 2002, RNS 2012; žiemlangis SSB 1943.

Kognitív propozicionális modellek a CSELEKVÉS, valamint a MÓD, EREDMÉNY, CÉL és HELY konceptusaival

Amint azt már tárgyaltuk, az építőipari terminusok összetétellel történő megalkotásakor a CSELEKVÉS konceptust leggyakrabban a TÁRGY konceptussal kapcsolják össze. Ezen túlmenően azonban a CSELEKVÉS konceptus propozicionális modelleket alkothat a MÓD, az EREDMÉNY, a CÉL és a CSELEKVŐ konceptusával is. Az említett konceptusokat tartalmazó modelleket azonban nem használják gyakran építőipari terminológiai összetételek alkotására.

164

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

A savigrinda HS 2008 és a savitaka RLSTŽ 1992, ST 1992, valamint a savieiga ALKPŽ 1958 összetett szakkifejezésekre feltehetően a CSELEKVÉS – MÓD propozicionális szerkezet jellemző, mivel az első, névszói tag inkább nem azt az objektumot jelöli, amelyre a cselekvés irányul, hanem a cselekvés módját, vagyis arra enged következtetni, hogyan zajlik az alapozás, az áramlás és a járás. E kognitív propozicionális modell más összetételeinek első tagja módhatározókon alapul: greitai: greitmaišė SSM 1937, ŠŽD 1939; pusiau: pusiauopiova PMST 1923 / pusiauupiūva PMST 1923; skersai: skerspjovė JŠSŽ 1983, RLSTŽ 1992.

Azokat az összetételeket, amelyeknek második tagja a tranzitív daryti (dujodaras SMU 2006, SP 2008 / dujodaris SM 1966, BABJ 2006 / porodaris BABJ 2006, SMB 2007; putodaris StM 2012; stiklodaris STP 1995) ige támaszkodik, valószínűleg a CSELEKVÉS – EREDMÉNY kognitív propozicionális modell szerint létrejöttnek kell tekinteni, bár a második tag által jelölt dolog tárgyszerűsége is hangsúlyos. E csoport összetételeinek első tagja a készítés cselekvésének eredményét mondja meg, vagyis azt, mi készül, például: gáz, pórusok, hab, üveg. E modell szerint jöttek létre a sriegpjovė SP 1965, JŠSŽ 1983, RLSTŽ 1992; vagapjovė SIŽ 2004 összetételek is: első tagjukban az eredmény jelentése aktualizálódik, vagyis a vágás eredménye, a menet és a barázda.

A két világháború közötti szakirodalomban talált graužmilčiai SSM 1937 terminust is e kognitív propozicionális modell összetételei közé lehetne sorolni, mivel a második taggal jelölt valóságdarabnak egyértelműen a cselekvés eredménye a jelentése: a liszt a rágás eredménye, nem pedig a rágás tárgya. Ebben az esetben azonban az eredményt a második tag, a cselekvést pedig az első tag fejezi ki.

Ha a zaj elleni védelemre szolgáló szigetelő szerkezeteket megnevező slopiaklotis SSB 1943 és slopiakabis SSB 1943 összetételek mindkét tagját igékkel kapcsolnánk össze (a szemantikai megfontolás feltehetően ezt kívánja), egy további kognitív propozicionális modellt kellene elkülönítenünk: CSELEKVÉS – CÉL. E modell összetételei például azt fejezik ki, hogy a szerkezetet a hang csillapítása céljából fektetik le és függesztik fel. Amint a példákból látható, ilyen propozicionális szerkezetű összetételek egyetlen szerző, Jonas Šimoliūnas könyvében fordulnak elő. Később nem alkottak ilyen összetételeket.

A CSELEKVÉS konceptusa a HELY konceptusával is összekapcsolódhat a propozicionális szerkezetben, de az építészeti terminológiában ilyen összetételből is igen kevés, mindössze kettő található: šondėlis SSB 1943 és aukštalipys SP 1965. Az első összetétel egy oldalt elhelyezett alkatrészt nevez meg: šone; a második pedig olyan személyt, aki mászik, és az építési munkákat magasan végzi.

Terminologija | 2021 | 28

165

CSELEKVŐ és TÁRGY, CSELEKVÉS, valamint MÓD fogalmakkal alkotott kognitív propozicionális modellek

A továbbiakban egy másik fontos konceptust, a CSELEKVŐ konceptusát kell tárgyalni, amelyet hiper-konceptusnak is neveznek. Ez a konceptus magában foglalhatja egyrészt a tudatossággal, kezdeményezőkészséggel, a környezet értékelésének és a cselekvések irányításának képességével rendelkező alanyt, vagyis többnyire az embert, másrészt a cselekvés végrehajtóját – rendszerint valamely természeti jelenséget –, amely szintén hat az objektumra, megváltoztatja térbeli helyzetét, alakját vagy más tulajdonságait. Az építőipar és az építéstudomány sajátosságai azonban azt eredményezik, hogy a CSELEKVŐ konceptusa nem aktualizálódik gyakran; ebben az összefüggésben sokkal célszerűbb az objektumokat szemügyre venni. A megismerés középpontjában ebben az esetben nem a cselekvő, hanem tevékenységének terméke, az artefaktum áll. Az építőipari terület tehát nem bővelkedik olyan összetételekben, amelyek szerkezete a CSELEKVŐ konceptusát tartalmazó kognitív propozicionális modelleknek felel meg.

Néhány összetétel a CSELEKVŐ – CSELEKVÉS kognitív propozicionális modellt aktualizálja: sulčiatekis SAV 1935; ledostova RLSTŽ 1992; lietlašė MMPK 1988; vandentekis MGN 1933, vagyis a természeti jelenség által végzett, intranzitív igével kifejezett cselekvést jelölik: a nedv folyik, a jég áll, az eső csepeg, a víz folyik.

A CSELEKVŐ konceptusa további két kognitív propozicionális modellben szerepel az építési terminológiai összetételeknél: CSELEKVŐ (élettelen) – CSELEKVÉS – OBJEKTUM és CSELEKVŐ (élő) – CSELEKVÉS – MÓD. A villám elleni épületvédelemre szolgáló berendezéseket megnevező terminusok az első modellt alkalmazzák, vagyis az e modell alapján alkotott szavak azt fejezik ki, hogy a cselekvő által végzett cselekvés az objektummal szembeni védelmet szolgálja: žaibgynėjs / žaibgynėjas ŽG 1900; perkūnsargis SBTĮ 1922, PTŽ 1925, SBPK 1995. A második modell összetételei azt jelölik, hogy a cselekvő meghatározott módon végzi a cselekvést; például a fémeket hidegen vagy elektromossággal munkálják meg: šaltkalvis SDTSS 1930, SAV 1935, SDKŽ 1940; elektrosuvirintojas ASŠ 1969.

A kognitív propozicionális modellek és a szóalkotási típusok kapcsolata

A építési szakkifejezések összetételeinek kognitív propozicionális modelljeit vizsgálva hangsúlyozni kell kapcsolatukat a szóalkotási típusokkal és a szófajokkal: minden modellnek egy vagy több meghatározott szóalkotási típus felel meg, és minden fogalom egy vagy több meghatározott szófajjal valósul meg (lásd az 1. táblázatot).

166

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

1. táblázat. Az építési szakkifejezések összetételei kognitív propozicionális modelljeinek és szóalkotási típusainak kapcsolata

KOGNITÍV PROPOZICIONÁLIS MODELL

SZÓALKOTÁSI TÍPUS

PÉLDÁK

CSELEKVÉS – OBJEKTUM

főnév + ige, névmás + ige, névmás + főnév

dujotiekis, vėjagaudis; savistaba, savitrauka; savikontrolė, savireguliacija

OBJEKTUM 1 – HASZNÁLATBAN LENNI – OBJEKTUM 2

főnév + főnév

sniegatvorė, ugniasienė

OBJEKTUM 1 – EGYÜTT LENNI – OBJEKTUM 2

főnév + főnév

akmenbetonis, stiklav ilnė

OBJEKTUM 1 – RÉSZE LENNI – OBJEKTUM 2

főnév + főnév

lépcsőgerenda, boltozatbordázat

TÁRGY 1 – ABBÓL KÉSZÜL – TÁRGY 2

főnév + főnév

lécváz, farostlemez

TÁRGY – JELLEMZŐJE – TULAJDONSÁG

melléknév + főnév, határozószó + főnév, számnév + főnév, melléknévi igenév + főnév

vörösfa, keskeny deszka; többfűrészes, sokágú; négyszárú, háromágú; hasított ablakkeret, kertajtó

TÁRGY – LENNI – HELY

főnév + főnév, elöljárószó + főnév

tőzegverem, temetkezési hely; szegecsek közötti rész, ablakok közötti rész

TÁRGY – HASZNÁLATBAN LENNI – CÉL

ige + főnév

díszgyalu, csillapítóanyagok

TÁRGY – LENNI – ÁLLAPOT

főnév + főnév

klintmilčiai, medmilčiai

OBJEKTUM – HASZNÁLATBAN LÉVŐ – IDŐ

főnév + főnév

vasarnamis, žiemlangis

CSELEKVÉS – MÓD

határozószó + ige, névmás + ige, névmás + főnév

greitmaišė, pusiaupliūva; savigrinda, savitaka; savieiga

CSELEKVÉS – EREDMÉNY

főnév + ige, ige + főnév

sriegpjovė, vagapjovė; graužmilčiai

CSELEKVÉS – CÉL

ige + ige

slopiaklotis, slopiakabis

CSELEKVŐ – CSELEKVÉS

főnév + ige

sulčiatekis, ledostova

CSELEKVŐ – CSELEKVÉS – TÁRGY

főnév + főnév

villámhárító, mennykőfogó

CSELEKVŐ – CSELEKVÉS – MÓD

módhatározó + főnév, főnév + főnév

kovács; elektromos hegesztő

Terminologija | 2021 | 28

167

A nyelvtani szófaj kognitív szempontból a mentális tartalmat közvetítő nyelvi formák egyikeként értelmezhető. J. Kubriakova álláspontja szerint a fogalmak a nyelvben „nemcsak konkrét szavakkal, hanem különböző szóosztályokkal és kategóriákkal is objektivizálhatók” (Кубрякова 1997: 118). Ahogyan Nikolaj Boldyrev állítja, például a térbeli jellemzőket az indoeurópai nyelvekben leggyakrabban elöljárószók vagy más szófajok fejezik ki, amelyek alkalmasak e jellemzők változékonyságának és a beszélő vagy a megfigyelő nézőpontjától való függésének jelölésére (Болдырев 2006).

Az empirikus anyagból nyilvánvaló, hogy a főnévvel jelölt tárgyszerűség, egységesség, határok megléte és időbeli állandóság a CSELEKVŐ és a TÁRGY fogalmakra jellemző, ezért ezek a fogalmak is főnévvel valósulnak meg az összetételben. A HELY fogalmát elöljárószók vagy helyjelentésű főnevek fejezik ki. A CSELEKVÉS fogalmát igék jelölik, amelyekre jellemző a cselekvésekhez kapcsolódó valóságos jegyek megjelölése. A TULAJDONSÁGOT melléknevek vagy szenvedő melléknévi igenevek fejezik ki, amelyek a valóságra jellemző, többnyire állandó jegyeket jelölik, illetve számnevek és határozószók, amelyek a valóságok mennyiségi tulajdonságaira utalnak.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A kognitív modellezés módszerét alkalmazva 518 építészeti szakkifejezés-összetételt vizsgáltunk meg, és megállapítottuk, hogy ezek mindegyike 16 kognitív propozicionális modell aktualizálásával jött létre. Száz év alatt, vagyis a 20. század elejétől napjainkig a kognitív propozicionális modellek alig változtak (csak a CSELEKVÉS – CÉL modell tűnt el). Elmondható, hogy az építőipar fejlődése és fogalmainak megnevezése során a terület világképének felismerését és megnevezését szolgáló alapvető struktúrák lényegében változatlanok.

2. Az őshonos és hibrid építészeti szakkifejezés-összetételek kognitív propozicionális modelljeit alkotó fogalmak az építőipar sajátosságait tükrözik. E terület középpontjában az objektumok állnak, főként az emberi tevékenység anyagi termékei. Ezért az OBJEKTUM alapkonceptus is leggyakrabban az építőipari valóság megnevezésekor aktualizálódik. A legtöbb összetételre az OBJEKTUM fogalmát tartalmazó propozicionális szerkezet jellemző: CSELEKVÉS – OBJEKTUM, OBJEKTUM – JELLEMZŐ – TULAJDONSÁG, 1. OBJEKTUM – HASZNÁLATBAN VAN – 2. OBJEKTUM, 1. OBJEKTUM – RÉSZE – 2. OBJEKTUM.

3. Abból a kognitív megközelítésből kiindulva, hogy a nyelv és annak egységei hozzáférést biztosítanak a tudásstruktúrákhoz, elmondható, hogy a kognitív propo-

168

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

zicionális összetételi modellek legalább részben lehetővé teszik annak megértését, miként zajlott (zajlik) az építőipari valóság megnevezése. A kutatási adatok azt mutatják, hogy ez a megnevezés leggyakrabban az objektumok felismerése és átgondolása során történik: megjelölik, hogy mely más objektumokhoz és milyen célokra használják őket, mikor használatosak, milyen viszonyban állnak más objektumokkal, és milyen megkülönböztető jegyek jellemzik őket.

4. Az építőipari valóság megnevezésekor meglehetősen gyakran aktualizálódik a CSELEKVÉS fogalma: megjelölik, milyen cselekvést végeznek az objektumon, valamint megnevezik a végrehajtás módját, célját és eredményét. Az IDŐ, a CSELEKVŐ, a HELY, a CÉL és az EREDMÉNY fogalmai kevésbé fontosak az építőiparban.

5. A kognitív propozicionális modellek a nyelvben bizonyos szóalkotási típusok révén valósulnak meg, a fogalmak pedig olyan nyelvi részekkel, amelyek közvetítik a fogalom jellegzetes jegyeit.

ŠALTINIAI

AKTA – Automobilių kelių terminų aiškinamasis žodynas, sud. E. Palšaitis, Vilnius: Technika, 1995.

AKTM – Automobilių kelių tiesybos medžiagos: vadovėlis, aut. A. Vaitkus, D. Čygas, A. Laurinavičius, A. Tumavičė, Vilnius: Technika, 2011.

ALKPŽ – Anglų–lietuvių kalbų politechninis žodynas, sud. A. Novodvorskis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1958.

ALKS – Anglų–lietuvių kalbos statybos terminų žodynėlis, sud. J. Stonys, Vilnius: VISI, 1972.

ALLA – Anglų–lietuvių kalbų statybos terminų žodynas, sud. A. Kudzys, Vilnius: Technika, 1993.

AŠŠ – Atmintinė statybų šaltkalviui, vert. A. Kazlauskas, Vilnius: Lietuvos TSR MT Valstybinio statybos reikalų komiteto Centrinis techninės informacijos ir propagandos biuras, 1969.

BABJ – Beautoklavis akytasis betonas ir jo gaminiai: monografija, aut. A. Laukaitis, A. Sinica, Vilnius: Technika, 2006.

BDT – Betonavimo darbų technologija: metodinė medžiaga, reng. V. Rimvydienė, Vilnius: „Orgtechstatybos“ tresto spaustuvė, 1976.

CPŽŪ – Civiliniai, pramoniniai ir žemės ūkio pastatai, aut. V. Krasenskis, L. Fedorovskis, Vilnius: Mintis, 1969.

DD – Dailidystės darbai, aut. A. Jevstiugovas, A. Pokrovskis, Vilnius: Mintis, 1967.

DS – Drožliaplokštės statyboje, aut. M. Šaltenis, Vilnius: Vaizdas, 1960.

DSD – Dailidės ir stogdengio darbai: vadovėlis, aut. J. Burokienė, Vilnius: Mintis, 2008.

GSTZ – Gelžbetoninių sijų tempiamosios zonos elgsenos modeliavimas armatūros diagrama, aut. D. Salys, G. Kaklauskas, V. Gribniak. – Statybinės konstrukcijos ir technologijos 1(3), 2009.

HS – Hidrotechnikos statiniai: mokomoji knyga, aut. V. Damulevičius, J. Vyčius, Kaunas: Ardiva, 2008.

JŠŠŽ – Jaunojo šaltkalvio santechniko žinynas, aut. B. A. Žuravliovas, Vilnius: Mokslas, 1983.

KS – Kaimo statyba, aut. P. Drąsutis, P. Gaižutis, L. Gudzinskas, J. Juška, P. Kalita, E. Kersnauskas, V. Švipas, Kaunas: Spindulys, 1936.

KSŽ – Kaimo statybininko žinynas, aut. J. Jacinavičius, V. Matkevičius, Vilnius: Mokslas, 1988.

LPMK – Lietuvos plentai ir moderniškosios konstrukcijos. I dalis, aut. L. Tuskenis, Kaunas: Spindulys, 1931.

MAVL – Medienos apdirbimas: vienvėrių langų gamyba, įsprūdinių (filinginų) durų gamyba, aut. G. Blažys, R. Avižienis, Vilnius: Agora, 2002.

MGN – Miesto gyvenamieji namai: jiems statomi reikalavimai ir jų projektavimas, aut. V. Švipas, Kaunas: Varpas, 1933.

MK – Metalinės konstrukcijos: vadovėlis, aut. J. Paulauskas, A. Kvedaras, Vilnius: Mokslas, 1977.

MMPK – Mediniai ir mūriniai pastatai, konstrukcijos ir elementai: mokomoji knygelė, aut. V. Michalauskas, Vilnius: VISI rotaprintas, 1988.

Terminologija | 2021 | 28

169

MTPM – Medžiagyot yra tinkuotojams, plytelių ir mozaikos klotojams: vadovėlis, aut. A. V. Aleksandrovskis, Vilnius: Mokslas, 1976.

PK – Pastatų konstrukcijos. I dalis: vadovėlis, aut. A. Bistrickas, N. Geršas, J. Kapčius, K. Kaušinis, J. Mikuckas, V. Verbickis, B. Ziberkas, A. Žintelis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1962.

PMST – Papr asčiausiųjų medinių sijinių tiltų tipai⁵, Kaunas: Valstybės spaustuvė, 1923.

PTŽ – Perkūnsargiai (trobų nuo žaibo apsaugojimo būdai), aut. J. Šliogeris, Kaunas: Spindulys, 1925.

RLKP – Rusų–lietuvių kalbų politechninis žodynas, red. kol. A. Novodorskis, L. Kumpikas, J. Mikuckas, J. Stanaitis, S. Vasauskas, J. Vidmantas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1959.

RLSTŽ – Rusų–lietuvių kalbų statybos terminų žodynas, aut. J. Kiviliša, A. Kudzys, A. Rosinas, Vilnius: Lietuvos ūkis, 1992.

RNS – Rastinio namo statyba: žinynas, aut. R. Bortkūnas, T. Braškys, V. Č eikauskas, R. Daraškevičius, T. Gecas, T. Lapinskas, E. Norvaišas, M. Sakaitis, A. Sirvydis, T. Šlivinckas, G. Unikas, V. Uosaitis, Vilnius: Balto print, 2012.

RSD – Ruloniniai stogai ir jų dengimas, aut. S. K. Noskovas, Vilnius: Centrinis techninės informacijos ir propagandos biuras, 1962.

SAV – Stalių amato vadovėlis amatų mokykloms ir staliams. I dalis. Medžio sunėrimai, aut. P. Dankšas, Klaipėda: Rytas, 1931.

SAV – Stalių amato vadovėlis. II dalis. Pagalbinė, arba gretimoji medžiaga medžio dirbiniams: užbaigiamieji medžio dirbinių paviršiaus darbai: beicavimas, politūravimas ir dažymas, aut. P. Dankšas, Klaipėda: Rytas, 1935.

SBPK – Suvirintų ir besiūlių plieninių konstrukcijų saugos ir ilgalaikiškumo įvertinimas, aut. A. Kudzys, V. Vaitkevičius, Vilnius: Solertija, 1995.

SBTĮ – Statybos ir butų tvarkymo įstatymai, taisyklės, reng. K. Zubauskas, Tilžė: E. Jagomasto sp. „Lituania“, 1922.

SDKŽ – Statybos darbininkų kvalifikacijos žinynas, reng. S. V. Bašinskij, P. V. Blaževič, I. A. Petrov, Kaunas: Vilnius, 1940.

SDTSS – Statybos darbams technikinės sąlygos, sutartys ir kainos (gelžbetonas, kanalizacija, vandentiekis, centrinis apšildymas, elektros šviesos instalacija ir t. t.), aut. K. Dušauskas–Duž, Kaunas: A. Bako spaustuvė, 1930.

SEŽ – Statybos ekonomisto žinynas, aut. P. Rogožinas, Vilnius: Mintis, 1967.

SG – Sauskeliai. Gruntkeliai (vieškeliai). Dalis 2, aut. J. Gabrys, [n. d.], 1930.

SGBT – Sauskeliai. Gelžbetoniniai ir betoniniai tiltai, aut. J. Gabrys, Kaunas [n. s.], 1931.

SIŽ – Statybos inžinieriaus žinynas, aut. Č. Aksamitau skas, A. Ambrasas, A. Astrauka, T. Bal tušis, V. Barkauskas, J. Binkis, R. Bliūdžius, G. Brazauskas, G. Cinelis, V. Čaplikas, A. Čekanavičius ir kt., Vilnius: Technika, 2004.

SKb – Statybinės konstrukcijos 15. Mokslo darbai, red. kolegija: G. Marčiukaitis, J. Meškauskas, V. Stankevičius, K. Šapalas, Vilnius: Mokslas, 1989.

SKKS – Statybinės konstrukcijos: kūrimas ir stiprinimas, aut. D. Bačinskas, A. Baltrušaitis, A. Bičiulaitienė, E. Dulinskas, A. Endriukait ytė, A. Jarmolajev, V. Jokūbaitis, G. Jurkėnas ir kt., Vilnius: Technika, 1998.

SKPP – Statinių konstrukcijų projektavimo pagrindai: vadovėlis, aut. J. Parasonis, Vilnius: Technika, 2008.

SKT – Statybinės konstrukcijos ir technologijos. Engineering Structures and Technologies 1(1), red. kolegija: G. Marčiukaitis, A. Daniūnas, R. Šalna, A. Andruškevičius, J. Atkočiūnas, M. Augonis ir kt., Vilnius: Technika, 2009.

SM – Statybinės medžiagos: vadovėlis, aut. S. Ščesnulevičius, Vilnius: Mintis, 1966.

SMB – Statybinės medžiagos. Betonai: mokomoji knyga, aut. A. Naujokaitis, Vilnius: Technika, 2007.

SMD – Statybinės medžiagos ir dirbiniai, aut. M. Peliksa, A. Rumševičius, Kaunas: Technologija, 1992.

SMG – Statybinės medžiagos ir gaminiai: vadovėlis, aut. B. Grigaliūnas, Vilnius: Mintis, 1974.

SMGT – Statybinių medžiagų gamybos technologiniai procesai ir įranga: vadovėlis, aut. Dž. Nagrockienė, G. Skr ipkiūnas, Vilnius: Technika, 2014.

SMSM – Statybos menas, statybinės medžiagos, bendrieji statybos darbai, aut. A.Vaidila, J. Vėlyvis, Vilnius: Mintis, 2008.

SMU – Statybinės medžiagos. Užpildai: mokomoji knyga, aut. A. Naujokaitis, Vilnius: Technika, 2006.

⁵ Kalba netaisyta.

170

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

SP – Statybos pagrindai, aut. A. Iljičiovas, A. Kokinas, J. Rebortovičius, vert. R. Kuosaitė. Vilnius: Vaizdas, 1965.

SP – Statybos pagrindai: mokomoji knyga, aut. D. Ramukevičius, Kaunas: Ardiva, 2008.

SPM – Stambiablokių pastatų montavimas, aut. N. Svorcovas, vert. D. Markauskas, Kaunas: Šviesa, 1964.

SS – Statyba. III tomas. Sienos, aut. J. Šimoliūnas, Kaunas: Spindulys, 1940.

SSB – Statyba. IV tomas. Stogai, bokštai, lubos, grindys, laiptai, durys, langai, tinkavimas, dažymas, apmušalai, stiklavimas, sanitariniai bei ūkiniai įrenginiai, aut. J. Šimoliūnas, Kaunas: Spindulys, 1943.

SSKR – Sutapdintųjų stogų konstrukcijų ir remonto žinynas, aut. K. Ilginis, K. Vaikšnoras, Vilnius: Mokslas, 1989.

SSM – Statyba. I tomas. Statybinės medžiagos, aut. J. Šimoliūnas, Kaunas: Spindulys, 1937.

ST – Statybos technologija: vadovėlis, aut. V. Krušinskas, V. Mažeika, P. Mikša, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1992.

StM – Statybinės medžiagos: vadovėlis, aut. R. Žurauskienė, A. P. Naujokaitis, R. Mačiulaitis, R. Žurauskas, Vilnius: Technika, 2012.

STP – Silikatų technologijos pagrindai: vadovėlis, aut. A. Balandis, V. Jasiukevičius, M. Martynaitis, K. Strazdas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995.

STŽ – Statybos terminų žodynas, aut. A. Kudžys, A. Rosenas, B. Kudzienė, Vilnius: Lietuvos mokslas, 2002.

STŽT – Statybos terminų žodynas. Trobesiai, aut. V. Michalauskas, Vilnius: VISI, 1978.

SŽD – Statyba. II tomas. Žemės darbai, aut. J. Šimoliūnas, Kaunas [n. s.], 1939.

ŠN – Šiaudiniai namai: straipsnių rinkinys, antroji laida, Vilnius: Atsinaujinančios energijos informacijos konsultacinis centras, 2010.

ŠSDV – Šlaitinio stogo dengimas vienetine ir lakštine danga: vadovėlis, reng. J. Burokienė, Vilnius: Ard reklama, 2015.

ŠVOK – Šildymas, vėdinimas, oro kondicionavimas: teorija ir praktika, aut. J. Čiuprinskienė, K. Čiuprinskas, V. Motuzienė, Vilnius: Super namai, 2019.

TD – Trobesių dažymas, aut. V. Švipas, Kaunas: Spindulys, 1934.

TRLT – Trumpas rusiškai–lietuviškas techninis žodynas, aut. A. Novodvorskis, Kaunas: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1949.

UGP – Ugniagesybos ir gelbėjimo pagrindai, aut. A. Rutkauskas, Vilnius: Justitia, 1997.

ŪTSV – Ūkiškų trobų statybos vadovas, aut. V. Kindurys, Kaunas: Žaibas, 1935.

VPPG – Vienaukščio pramoninio pastato gelžbetoninių kolonų ir pastatų projektavimas: mokomoji knyga, aut. R. Balevičius, V. Jokūbaitis, D. Zabulionis, Vilnius: Technika, 2011.

ŽG – Žaibas ir griaustinis, aut. V. V. Lynkevič, vert. P. Vileišis, Tilžė: Otto Mauderodes spaustuvė, 1900.

LITERATŪRA

Aliūkaitė Daiva, Sideravičiūtė-Mickienė Ilona 2006: Gėrio ir grožio konceptai lietuvių kalbinėje sąmonėje. – Liaudies kultūra 6(111), 16–22.

Budvytytė-Gudienė Aina, Gudavičius Aloyzas, Jurgaitis Nedas, Papaurelytė-Klovienė Silvija, Toleikienė Reda 2014: Konceptualiosios metaforos viešajame diskurse: konceptualiųjų metaforų žodynas, Vilnius: BMK leidykla.

Jackendoff Ray 1990: Semantic Structures, Cambridge: MIT Press.

Gudavičius Aloyzas 2011: Reikšmė – sąvoka – konceptas ir prasmė. – Res humanitariae 10, 108–119.

Kemmer Suzanne 2003: Schemas and lexical blends. – Motivation in Language, Amsterdam: John Benjamins Publishing Company, 69–97.

Kvašytė Regina, Papaurelytė Silvija 2013. Kai kurie koncepto LIGA bruožai Lietuvos viešajame diskurse. – Filologija 18, 107–117.

Kvašytė Regina, Župerka Kazimieras 2011: Ašarų konceptualizavimas lietuvių ir latvių frazeologijoje. – Baltistica XLVI(1), 113–122.

Lakoff George 1990: Women, Fire, and Dangerous Things: What Categories Reveal about the Mind, Chicago: Chicago University Press.

Langacker Ronald Wayne 1991: Concept, Image, and Symbol: The Cognitive Basis of Grammar, Berlin–New York: Mouton de Gruyter.

Marcinkevičienė Rūta 2006: Konceptualioji metafora vertime. – Darbai ir dienos 45, 109–118.

Papaurelytė-Klovienė Silvija 2007: Lingvistinės kultūrologijos bruožai, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla.

Terminologija | 2021 | 28

171

Rutkiene Lina 2021: Statybos terminijos dariniai: formavimasis ir raida: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvos kalbos institutas.

Vanderwende Lucy 1994: Algorithm for automatic interpretation of noun sequences. – Proceedings of the 15th conference on Computational linguistics, COLING ’94, Kyoto, Japan, 782–788.

Бабина Людмила 2013: Об одном из способов изучения производных слов в рамках когнитивно-дискурсивного подхода. – Теоретические и прикладные аспекты изучения речевой деятельности 8(1), 15–19.

Беседина Наталья 2006: Морфологически передаваемые концепты: монография, Тамбов: ИздвоТГУ.

Беседина Наталья 2014: Когнитивное моделирование процессов репрезентации знаний в морфологии. – Когнитивные исследования языка 8: сборник науч. трудов, 121–123.

Болдырев Николай 2006: Языковые категории как формат знания. – Вопросы когнитивной лингвистики 2(7), 5–22.

Феденко Анастасия 2015: Двухкомпонентные сложные существительные как модели репрезентации знаний о человеке и артефактах в современном английском языке: диссертация канд. филол. наук, Тамбов.

Кубрякова Елена 1997: Части речи с когнитивной точки зрения, Москва: Наука.

Кубрякова Елена 2004: Язык и знание. На пути получения знаний о языке (Части речи с когнитивной точки зрения. Роль языка в познании мира), Москва: Языки славянской культуры.

Кубрякова Елена, Демьянков Валерий, Панкрац Юрий, Лузина Людмила 1996: Краткий словарь когнитивных терминов, Москва: Издательство Московского государственного университета.

Степанов Юрий 2016: В трехмерном пространстве языка. Семиотические проблемы лингвистики, философии, искусства, Москва: Ленанд.

COGNITIVE PROPOSITIONAL MODELS OF COMPOUNDS IN CONSTRUCTION TERMINOLOGY IN THE 20ᵗʰ – 21ˢᵗ CENTURIES

S u m m a r y

The linguistic representation of the cognitive structures studied by cognitive linguistics, which focuses on the relationship between language and mind, changes the attitude towards compounds. From the cognitive perspective, compounds are viewed as special language units, in which we can see the relation between concepts. Compounding may be studied in the framework of the propositional theory by asserting that the knowledge of propositional nature correlates with the compound’s onomasiological structure.

The article studies indigenous and hybrid construction terminology compounds of the early 20ᵗʰ – 21ˢᵗ centuries from the scientific literature on construction of the aforesaid period using the cognitive modelling method. The aim of the article is to identify the cognitive propositional models of these compounds, which may serve as the grounds for the nomination of construction concepts. To achieve this aim, the theoretical viewpoints pertaining to cognitive propositional models are discussed; the basic concepts expressed by the components of compounds are identified; it is evaluated with which other concepts they may form the cognitive propositional models of construction terminology compounds. The study investigates the word-formation types followed in the actualization of these models.

The analysis of the empirical data revealed that compound construction terms are coined on the basis of 16 cognitive propositional models. The concepts comprising these models reflect the specificities of the field of construction. Objects, usually material man-made products, are in the centre of the construction field. Hence, in nom-

172 Lina Rutkienė │ XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai

inating construction realities, the basic concept of the OBJECT is actualized most often. Most compounds feature the threefold propositional structure: ACTION – OBJECT (dangoraižis TRLT 1949, RLKP 1959; dujopūtė SMGT 2014; lietmatis RLSTŽ 1992), OBJECT – TO BE CHARACTERISTIC OF – FEATURE (skerstakis ALKS 1972; stačiaplytė STŽ 2002; statvamzdis SP 1965) and OBJECT 1 – TO BE USED FOR – OBJECT 2 (dūmatakis SDTSS 1930; kluonaraktis STŽT 1978; svieslangis SSM 1937), OBJECT 1 – TO BE A PART OF – OBJECT 2 (kluonraštis STŽT 1978; langabalkis SSB 1943; skliautarkė SSB 1943).

As revealed by the latter two models, the concept of the OBJECT may also enter into a propositional structure with the concept of another OBJECT. There are more models of this type: OBJECT 1 – TO BE WITH – OBJECT 2 (gelžbetonis MGN 1933; gelžcementas SSB 1943; degubetonis SM 1966), OBJECT 1 – TO BE MADE OF – OBJECT 2 (kamščiaplytė SSB 1943; drožliaplokštė DS 1960; metaltinklis SSB 1943). By joining the concept of the PLACE, the concept of the OBJECT creates the propositional model OBJECT – TO BE – PLACE (laiptavietė SSB 1943; tarpatramis GSTŽ 2009; tarpduris MTPM 1976; viršduris RLKP 1959); meanwhile, by joining the concept of the PURPOSE, it makes up the cognitive propositional model OBJECT – TO BE USED FOR – PURPOSE (dailoblė SAV 1935; slopiamedžiagės SSB 1943; slopiaplytė SSB 1943). In rare cases, the nomination of construction concepts resorts to the cognitive propositional models OBJECT – TO BE – STATE OF MATTER (cementmilčiai RLSTŽ 1992; klintmilčiai RLSTŽ 1992; medmilčiai SSB 1943, RLSTŽ 1992) and OBJECT – TO BE USED FOR – TIME (vasarlangis SSB 1943; vasarnamis ALLA 1993; žiemlangis SSB 1943).

The concept of the ACTION may not only form the propositional models with the concept of the OBJECT but also the MANNER (savitaka RLSTŽ 1992; savieiga ALKPŽ 1958), the RESULT (dujodaras SMU 2006; porodaris BABJ 2006; putodaris StM 2012), the PURPOSE (slopiaklotis SSB 1943; slopiakabis SSB 1943), the PLACE (šondėlis SSB 1943; aukštalipys SP 1965), the AGENT (lietlašė MMPK 1988; vanden-tekis MGN 1933).

The concept of the AGENT plays a role in two more cognitive propositional models of construction terminology compounds: AGENT (non-living) – ACTION – OBJECT (žaibginėjis ŽG 1900; perkūnsargis SBTĮ 1922) and AGENT (living) – ACTION – MANNER (šaltkalvis SDTSS 1930, SDKŽ 1940; elektrosuvirintojas ASŠ 1969).

In the analysis of the cognitive propositional models of compounds in construction terminology, their connection with word-formation types and parts of speech should be highlighted: each model corresponds to a certain word-formation type or several of them, whereas every concept is expressed by a certain part of speech or several parts of speech.

The research revealed that over the last century, i.e. from the beginning of the 20ᵗʰ century until now, cognitive propositional models have remained virtually unchanged (only the model ACTION – PURPOSE is no longer in use). It can be pointed out that with the development of the field of construction and the nomination of its concepts, the principal structures underlying the recognition and designation of the field of construction stay largely the same. Following the cognitive approach according to

Terminologija | 2021 | 28

173

which language and its units grant access to cognitive structures, we could state that the cognitive propositional models of compounds enable us to comprehend, at least in part, how the nomination of construction realities actually took place (takes place). The research data show that this nomination usually occurs by recognizing and reflecting upon the objects, specifying for which other objects, for what purposes and at what time they are used, what their relationships with other objects and their distinguishing features are.

Gauta 2021-09-25

Lina Rutkienė

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

E. paštas [email protected]

174

Lina Rutkienė

XX a. – XXI a. pr. statybos terminų dūrinių kognityviniai propoziciniai modeliai