AXEL HOLVOET, ROLANDAS MIKULSKAS (szerk.)

A GRAMMATIKAI FUNKCIÓK TERMÉSZETE ÉS KIFEJEZÉSE

Vilnius: Vilniaus universitetas, Asociacija „Academia Salensis“, 2009, 202 (+2) p., ISBN 978-9955-33-466-8 [Acta Salensia 1]

Axel Holvoet és Rolandas Mikulskas által szerkesztett tanulmánykötet pótolja a mai litván nyelv grammatikájának elméleti kutatásában keletkezett hiányt, amely a Lietuvių kalbos gramatikos darbų sorozat köteteinek 2006-os megszűnésével alakult ki. A kötetben közölt tanulmányok a 2008 nyarán, a Rokiškis járásbeli Salų falu kastélyában rendezett nyelvészeti nyári iskola elméleti grammatikai szekciójában elhangzott előadásokon alapulnak. A kötet öt szerző hat tanulmányát tartalmazza. Ezek pontosítják és továbbfejlesztik a Lietuvių kalbos gramatikos darbų köteteiben kifejtett, a litván nyelv grammatikai szerkezetének leírására vonatkozó koncepciót. A tanulmányok különböző elméleti alapokon nyugszanak, de közös bennük a mondatrészek témája és a mai litván nyelv kutatási módszertanának megújítására irányuló törekvés.

Axel Holvoet bevezető tanulmányában, „Az argumentumhierarchiák és a grammatikai funkciók” című írásban az általános mondatrész-elmélet a litván mondatrészek aktuális problémáival kapcsolódik össze, és a főbb terminusok is tárgyalásra kerülnek. A litván nyelvészetben megszokott sakinio dalies terminus helyett, amely állítólag „túlságosan általános és többértelmű” (1. o.), a kötetben a továbbiakban is használt gramatinės funkcijos terminust választja (bár ez sem kényelmes minden szempontból). Tárgyalja az állítmány, főnévszó, mondat alapfogalmait, valamint a grammatikai funkciók szemantikai és pragmatikai funkciókkal való kapcsolatát. A grammatikai funkciók többféle felfogását különbözteti meg: egyeseket elsődlegesnek, nem levezetettnek tekintenek (a szerző ezeket primitíveknek nevezi), mások pedig levezetettek. Ez utóbbiak meghatározásai és levezetési szabályai nagymértékben függnek az általánosabb elméleti nézetektől. A szerző ezután áttekinti az elméleti grammatika különböző iskolái által kínált grammatikai funkciófelfogásokat: a konfigurációs felfogást (elsősorban a generatív grammatika képviseli), az empirikus megközelítéseket (Lucien Tesnière strukturális szintaxisa, a relációs grammatika, a prototipikus definíciók, a főnévszók szintaktikai műveletekhez való hozzáférhetőségén alapuló megközelítés

A. HOLVOET, R. MIKULSKAS. Gramatinių funkcijų prigimtis ir raiška

337

(angolul accessibility) és a szemantikai funkciókon alapuló megközelítéseket. A mondatrészek általános elméletének rövid, de igen informatív áttekintése után a szerző visszatér a litván nyelvészethez, és röviden tárgyalja a mondatrészek problémáját a korábbi litván szintaktikai munkákban. A legtöbb figyelmet a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika kapja. Kritikai módon tárgyalja a szintaktikai viszony és az egyeztetés fogalmának kölcsönös összefüggéseit, amelyekre e munkákban a mondatrészek osztályozása épül. A tanulmány ezután kitér a Lietuvių kalbos gramatikos darbų sorozat grammatikai funkcióknak szentelt kötetében¹ kifejtett mondatrész-koncepcióra, és megvilágítja annak elméleti alapjait. A tanulmány végén a mondatrészek kutatásának legfontosabb kérdései kerülnek előtérbe: a közvetett tárgy, az alany és a tárgy jellemzőinek megoszlása, valamint a központi és periférikus grammatikai funkciók különbsége.

Axel Holvoet második tanulmánya, „Diffúz alanyok és tárgyak”, nemcsak az elsőhöz, hanem a mondatrészek problémáival foglalkozó, fent említett Lietuvių kalbos gramatikos darbų sorozatkötethez is szorosan kapcsolódik. A tanulmány először a genitivusszal kifejezett alany néhány vitatott esetét tárgyalja (az alanyesettel nem váltakozó és azzal váltakozó genitivusi alanyt, valamint az utóbbi kapcsolatát egy további tárggyal). Ezt követően a közvetlen tárgy funkciójának mondatbeli meghatározását illető hasonló bizonytalansági eseteket vizsgálja (közvetlen genitivusi tárgy; az accusativusi kvantor, illetve az önálló tárgy meghatározatlansága; továbbá a másodlagos közvetlen tárgy esete ditranzitív szerkezetekben). Külön felveti és tárgyalja a litván közvetett tárgyak státuszának kérdését is. A tárgy-hozzárendelés bizonytalan eseteinek – a ditranzitív szerkezetű mondatoknak – a megoldására elsődleges és másodlagos (vagy lefokozott) tárgyak megkülönböztetését javasolja, és ismerteti az utóbbiak sajátosságait. Ennek megfelelően másodlagos alanyokat is megkülönböztet. A tanulmány azt javasolja, hogy a dativusszal kifejezett, az igék argumentumait jelölő alanyokat kvázi-alanyoknak nevezzük. Például a Jonui pagailo draugo mondatban a dativusszal jelölt, intranzitív ige kvázi-alanyát, Jonui-t, valamint a genitivusszal kifejezett másodlagos alanyt, a draugo-t javasolja megkülönböztetni. A dativusszal kifejezett egyetlen nem alanyi igeargumentumokat, például a dativust a Jonas padeda savo tėvams mondatban, kvázi-közvetlen tárgyaknak nevezi. A tanulmány sok új, a litván nyelvészetben szokatlan és meglepő értelmezést tartalmaz. Ezeket igen tömören fejti ki, gyakran tipológiai érvekkel élve.

¹ Axel Holvoet, Rolandas Mikulskas (szerk.). Gramatinių funkcijų tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005 [Lietuvių kalbos gramatikos darbai 3].

338

KALBOS KULTŪRA | 82

tipológiai érveket, ezért nem mindig kellően világosak, és a jövőben további alátámasztásra és ellenőrzésre szorulnak.

Kristina Lenartaitė „A közvetlen tárgyak és a ditranzitív szerkezetek kérdése a litván nyelvben” című tanulmánya hasonló kérdéseket vizsgál, mint az előzőekben ismertetett A. Holvoet-tanulmány, de más elméleti alapokra támaszkodik, ezért következtetései is eltérnek. A tanulmány mindenekelőtt a közvetlen tárgy fogalmát és meghatározásának kritériumait tárgyalja a litván nyelvészetben. Az elemzés tömör, de pontos és éleslátó. A korábban V. Ambrazas által képviselt állásponttól eltérően, aki a mondat szintaktikai és szemantikai szerkezeti szintjeinek szigorú elkülönítését követelte², a szerző a tárgyat (és általában a mondatrészeket) olyan grammatikai funkcióként javasolja értelmezni, amely a nyelv vizsgálatának két szintjét – a szemantikai és a morfoszintaktikai (kifejezési) szintet – fogja át (vö. 71. o.). Sebastian Shaumyan alkalmazó grammatikájára támaszkodva a közvetlen tárgyak megkülönböztetését a predikátum tranzitivitásához javasolja kötni; ez részt vesz az alapvető predikáció folyamatában, és lehetővé teszi a mondatalkotási törvényszerűségek megfogalmazását. A szerző több predikációs szintet különít el – ez összefügg Simon Dik funkcionális grammatikájának rétegzett szemantikai mondatszerkezetével, amelyet Agnieszka Rembiałkowska tanulmánya mutat be. Kétségeket ébreszt a Vaikas gerai valgo košę mondat elemzése (78. o.): a szerző az valgo operandumot és a gerai valgo rezultánst, továbbá a košę operandumot (nem pedig a valgo košę kifejezést) és a gerai valgo košę rezultánst különíti el. A tanulmány ezt követően világosan megmagyarázza az angol nyelvészet közvetett tárgy fogalma (angolul direct object) és a litván nyelvészet közvetett bővítmény fogalma közötti különbséget. A litván nyelv közvetett tárgyait a tanulmány nem vizsgálja olyan részletesen, mint a közvetleneket; ez a kutatás előzetesnek tekinthető. Mindazonáltal meggyőző az a véleménye, hogy a litván nyelvben nincs szükség a ditranzitív szerkezetek megkülönböztetésére. A tanulmány végén több nehezebb, litván mondatrész-hozzárendelési esetet elemez különböző elméleti alapokon. Arra a kérdésre, hogy egy predikátum megengedheti-e a közvetlen tárgy kétféle megválasztását, a szerző nemleges választ ad, ám ez a válasz nem tűnik kellően megalapozottnak. Üdvözlendő a szerző azon törekvése, hogy a litván szintaktikai jelenségek elemzését tipológiai adatokra alapozza.

Bár Rolandas Mikulskas „A főnévi appozíció szerepe a másodlagos predikáció kifejezésében” című tanulmányát a szerző a kaip kötőszós appozíciós főnévi kifejezések referenciája és funkciói tekintetében vitairatként mutatja be,

² Vö. Vytautas Ambrazas. A litván mondat szintaktikai és szemantikai szerkezetének egységei. – Lietuvių kalbotyros klausimai 25: Lietuvių kalbos sintaksės tyrinėjimai, 1986, 4–44.

A. HOLVOET, R. MIKULSKAS. Gramatinių funkcijų prigimtis ir raiška 339

azonban jóval tágabb problémát tárgyal: a litván nyelv appozíciós szerkezeteinek tipológiáját, a szemantika, a pragmatika és a szintaxis kölcsönhatását. Bírálja az appozíció hagyományos, a litván nyelvészetben kialakult felfogását, és megindokolja az appozíció terminus választását. A nyugati szerzők nyelvészeti munkáira támaszkodva a főnévi appozíció két típusát különíti el – a szoros és a laza appozíciót –, tárgyalja mindkettő referenciáját, tagjainak funkcióit és egymáshoz fűződő szintaktikai viszonyait, valamint mondatrészi besorolásukat. A tanulmány időszerű és sok tekintetben újszerű. A szerzőnek le kellett küzdenie az angol szakszókincs litván szövegben való visszaadásának számos nehézségét; talán ezért a szöveg helyenként nehezen olvasható. A kötetnek ez a tanulmánya különösen szorosan kapcsolódik az új litván nyelvtani iskola korábbi publikációihoz és vitáihoz.

Talán Jurgis Pakeris „A kötelező predikatívumok jelölése a litván nyelv cselekvésneves szerkezeteiben” című tanulmánya tartalmazza a legkevesebb elméleti fejtegetést. A Dabartinės lietuvių kalbos tekstyno adataira támaszkodva a tanulmány a –imas / –ymas képzős főnévi származékok esetváltakozását vizsgálja, amikor ezek alanyként vagy tárgyként szolgáló predikatívumok. Megállapítja, hogy a köznyelvben normatívnak tekintett, az alany vagy tárgy esetéhez való egyeztetés stratégiája a legkevésbé elterjedt. A vizsgált predikatívumokat leggyakrabban instrumentálisszal fejezik ki, a főnévi igenéves szerkezetek mintájára, vagy azért, mert az instrumentális eset hajlamos általános predikatív esetként működni. A munka módszeres, következtetései jól megalapozottak.

Agnieszka Rembiałkowska „A litván nyelv szabad dativusai és a predikáció szintjei” című tanulmánya jól áttekinti a litván nyelv szabad dativusainak korábbi és újabb kutatásokban adott értelmezéseit. Egyet kell értenünk a szerzővel abban, hogy „nagyon hiányzik egy olyan átfogó elemzés, amely egyrészt a szabad dativusokat mint morfoszintaktikai jelenséget egészükben vizsgálja, másrészt pedig nem csupán konvencionális »jelentések« alapján különíti el a szabad dativusok típusait” (149. o.). Ezután a szabad dativusok értelmezésének elméleti alapjait ismerteti – a Simon Dik funkcionális nyelvtanából átvett rétegzett szemantikai mondatszerkezet koncepcióját. Végül a tanulmány a korábban ismertetett módszertan alkalmazására tér át, a litván szabad dativustípusok meghatározása céljából. Sajnos a tanulmány ezen része nagyon rövid. Az empirikus eljárásokat – a kilencféle tesztet – csak futólag tárgyalja, és néhányat közülük (a relativizációt és a licencelést) egyáltalán nem magyaráz meg. Nagyon hiányoznak a tesztek alkalmazását szemléltető példák. Talán ezért nincs a tanulmánynak következtetése, csak záró megjegyzései. Ezek szerint a litván szabad dativusok típusai

340 KALBOS KULTŪRA | 82

a mondat különböző predikációs rétegeihez kapcsolhatók. Ennek az állításnak az alátámasztása és részletes leírása a jövő feladata.

A litván nyelven írt elméleti nyelvtani munkák egyik legsúlyosabb problémája a terminológia. A recenzált kötetben sok az új terminus. A valamennyi tanulmány közös irodalomjegyzéke után elhelyezett litván, latin és angol terminusmutatók segítenek eligazodni közöttük. A terminusok nagy részét sikerült megfelelően megválasztani. Néhányat már ugyanezen szerzők korábbi munkáiban is használtak. Ennek ellenére egy-két angol terminus megfelelője kétségeket ébresztett.

A primityvios semantinės funkcijos terminus (5. o. és tovább) a primityvus szó litván nyelvbeli negatív jelentésárnyalata miatt nem tűnik megfelelőnek. Talán ebben az esetben a pirminės, pamatinės semantinės funkcijos (elsődleges, alapvető szemantikai funkciók) volna alkalmasabb? Ugyanezen okból a downgraded predication terminus sintaksiškai pažeminta predikacija megfelelője sem tűnik teljesen szerencsésnek (34. o.). Talán a žemesnio lygmens (ar rango) predikacija (alacsonyabb szintű vagy rangú predikáció), végül pedig a antrinė (arba šalutinė) predikacija (másodlagos, illetve mellékes predikáció) volna megfelelő (összetett mondat esetén); vö. még: „pažemintasis“ intranzityvinis subjektas (»alárendelt« intranzitív alany; 63. o.) és így tovább. A kontroliuoti, kontrolė nemzetközi szavak a litván nyelvben az angol to controll, controller jelentésétől eltérő jelentést kaptak, ezért azt javasolnám, hogy az olyan kifejezésekben, mint „[az alanyi dativusok] kontrollálják a reflexivizációt” (61. o.) és „nem mutatják a korábban említett, kvázi-alanyokra jellemző reflexivizációs kontrollt” (63. o.), váltsák fel őket. Talán ezekben az esetekben elegendő volna egyszerűen azt mondani, hogy „reflexivizálhatók”, illetve „reflexív szerkezeteket alkotnak”, továbbá „a kvázi-alanyokra jellemző reflexivizáció”, illetve „a kvázi-alanyokra jellemző reflexív szerkezetek”. Magyarul ügyetlenül hangzik azt írni, hogy a másodlagos funkció „ráhelyeződik” az elsődlegesre (81. o.; később már idézőjelek nélkül). Az angol deputative beneficiary terminust a szöveg pontatlanul pavaduojantis recipientas alakban fordítja (154. o.); a terminus a mutatóban javítva szerepel: pavaduojamasis beneficientas (199. o.). Edward Keenan és Bernard Comrie obliqueness hierarchy terminusának vardažodžių hierarchija megfelelője túlságosan általános, ezért pontatlan (vö. 15., 37. o.), a noun phrase accessibility hierarchy terminus közvetlen megfelelője, a (vardažodžių) prieinamumo hierarchija (főnévi csoportok hozzáférhetőségi hierarchiája; 15. o.) viszont mintha hiányozna – a hozzáférhetőség fogalmát külön el kell magyarázni (azaz a különféle szintaktikai műveletek számára való hozzáférhetőséget; vö. 15. o.). A kötet egészében a szemantikai funkció (vagy eset) megnevezésére az eksperienceris terminust használják (48. o. és másutt): talán a litván nyelvészetben az eksperientas (plg. patientas, beneficientas...) (experiens, vö. patiens, beneficiens...) volna megfelelőbb? A javasolt predikatiniai rėmai terminus (angolul frames) (160. o.), de ugyanott rėmas egyes szám szerepel: ez a főnév litvánul „fokozat, határok” jelentésben csak többes számban használatos, ezért még akkor is, ha egyetlen igéről van szó, a következő alakot kell használni:

A. HOLVOET, R. MIKULSKAS. Gramatinių funkcijų prigimtis ir raiška

341

rėmai.

S. Dik funkcionális nyelvtanának bemutatásakor ügyesen merítettek Vitas Labutis korábbi terminológiájából: néhány terminust átvettek (például išplėstinė predikacija, angolul extended predication), másokat pontosítottak; például a žievės predikacija helyett a šerdinė predikacija terminust javasolták (vö. angol core predication), a dalykų padėties – elementarioji situacija helyett pedig az „elemi szituáció” kifejezést (vö. angol state of affairs). Bevezetik az operatorių (angol operators) és a palydovų (angol satellites) terminust, utóbbit azonban később nem használják; helyette a közvetlen kölcsönszót, a satelitas alakot alkalmazzák. Nem tisztázzák Kees Hengeveld terminusainak litván megfelelői (a szemantikai szintek) reprezentacinis és interpersonalinis planas terjedelmét (160. o.). Elkerülte a szerkesztők figyelmét, hogy ezek a funkcionális nyelvtani terminusok nem kerültek be a mutatóba.

A tanulmánykötet gondos szerkesztésű. Ennek ellenére itt is előfordul a terminusok nemkívánatos váltogatása, például: antrinė dviguba funkcija és antrinė dvisluoksnė funkcija (84. o.). Néhány terminust indokolatlanul hol idézőjelek között, hol azok nélkül írnak. Végül, a lábjegyzeteket (amelyekből a kötetben sok van) és az oldalszámozást nagyon apró betűvel nyomtatták, ami megnehezíti az olvasást.

A Gramatinių funkcijų prigimtis ir raiška című könyv sok új gondolatot kínál a litván elméleti nyelvtan iránt érdeklődő olvasónak, vitára ösztönző jellege pedig arra késztet, hogy vitába szálljunk, új megoldásokat keressünk, a korábbiakat ellenőrizzük és elvessük, vagy újra megindokoljuk. Ezzel a tanulmánykötettel egy új, elméleti nyelvészeti munkáknak szentelt sorozatot kívántak elindítani, a Acta Salensia sorozatot. Kívánatos, hogy az új sorozat további kötetei is olyan érdekesek és olyan magas tudományos színvonalúak legyenek, mint a röviden ismertetett kötet.

Beérkezett: 2009. 12. 11.

ARTŪRAS JUDŽĖNTIS

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

342

KALBOS KULTŪRA | 82