VYTAUTAS LANDSBERGIS

KÉT KIADATLAN JONAS JABLONSKIS-LEVÉL VILIUS GAIGALAITISHOZ

A németországi Marburgban található Johann Gottfried Herder Intézet dokumentumgyűjteményében (Die Dokumentesammlung des Herder-Instituts), P. V. Reklaitis gyűjteményében a litván vonatkozású anyagok között két Jono Jablonskio-levél is fennmaradt, amelyeket a kis-litvániai közéleti szereplőnek, Vilius Gaigalaitisnak írt. A nyilvántartásban így szerepelnek: DSHI 150 Nachlass Gaigalat 146. Az egyik 1895. január 5/17-én kelt, a másik valamivel későbbi válasz — karácsonyt említi —, és ugyanarról az ügyről szól: a tilsitzi „Birutė” egyesület fennállásának tizedik évfordulójára rendezett ünnepségről. A szervezőket a zenei rész is foglalkoztatta, különösen pedig hiányzott a „prológus”, vagyis a megnyitóbeszéd.

Mint ismeretes, a „Birutė” tizedik évfordulójának ünnepségére pontosan egy hónappal a második levél után került sor, így J. Jablonskis Mintaujából semmiben sem tudott segíteni; mindössze azt javasolta, hogy forduljanak Vincas Kudirkához, aki könnyed publicisztikai stílusban tudott megszólalni, bár — annál is inkább — távoli, krími gyógykezelése miatt nem volt elérhető. A bevezető beszédet végül J. Lapinas, a „Birutė” elnöke mondta el, arra buzdítva a jelenlévőket, hogy ne szégyelljék litván identitásukat és anyanyelvüket; színre vitték A. Fromo-Gužuĉis „Išgriovimas Kauno pilies” című darabját; J. Zauerveinas litvánra átültetett „Gals yr tylėjims” című dalát E. Jagomastas adta elő, a további dalokat pedig a helyi „Birutė” kórusa és az odautazott žemaitijai nők kórusa énekelte.

A siker óriási volt; V. Maknys futólag megemlíti, hogy talán ezren gyűltek össze. A német közigazgatás aggódni kezdett, hogy megállítsa a kibontakozó litván nemzeti ébredést; Vydūnas kifogásolta, hogy a litvánok kudarcáról — a keresztesek győzelméről — szóló darabot tűzték műsorra, de hamarosan ő maga is kórusokat szervezett, és más zenei, valamint nevelő munkába fogott. A kezdet nem hallgatás volt.

A megosztott nemzet számára az akkori német–orosz határ nem jelentett választóvonalat. Erről tanúskodik a kis-litvániai V. Gaigalaitis¹, a későbbi lelkész és kulturális…

¹ Vilius Gaigalaitis (1870–1945) ekkor még teológiai és filozófiai hallgató volt, de már tagja volt a königsbergi Prussia egyesületnek.

V. LANDSBERGIS. Du neskelbti Jono Jablonskio laiškai Viliui Gaigalačiui

95

…lelki barátsága és levelezése J. Jablonskiséval, valamint a žemaitijai nők részvétele a tilsitzi ünnepségen.

Idézzék fel azokat az időket és kapcsolatokat ezek a most első ízben közreadott nyelvészlevelek² — különös szavait még ékezettel is kiemeli! —, amelyeket éppen Jonas Jablonskis születésének 150. évfordulója alkalmából emeltek ki a levéltárból.

Kedves Barátom!

Bocsáss meg, hogy ilyen sokáig nem válaszoltam: semmi biztosat nem lehetett tudni. Mostanra minden világossá vált, ezért hírt adok róla.

Antanas Būgnas³ egy kisebb komédiát fordít oroszból, kihagyva belőle az élet minden oroszos vonását⁴, és kissé át is dolgozva. Ezt a komédiát karácsonykor a mi „színpadunkon” tervezzük előadni, majd azonnal elküldjük Önöknek… hátha fel tudják használni. Kár, hogy ilyen későn értesültünk az ünnepségről; ezt-azt még lehetett volna szervezni…

Az ünnepségre szánt beszédet (amelyről Jonas⁵ írt nekünk) nem tudjuk megírni, mert a Birutė⁶ munkássága teljesen ismeretlen előttünk (egyáltalán nem tudjuk, mi jót tett Porosz Litvániában, meddig élt — őrködött, és mennyit aludt…). Ha többet aludt, mint őrködött, nem tudnák-e legalább most felébreszteni, gondoskodva arról, hogy programjának valamelyik jó célját megvalósítsa?

Írtam Pétervárra, de még nem kaptam választ.

Daug kur rašyti apie draugystę⁷ teip mažai težinoma iš savo darbų – labai sunku. Kiekvienas paklaus, ką ji padarė..... Rašydamas į Maskvą apie ją, pats nežinojau, ką parašyti ant klausymų, kuriuos, kiek žinojau, norėtų užduoti maskviečiai.

Közülünk aligha jön el bárki: Landsbergis messze, Moszkvában él, Mačys az Urál hegységben, nekünk pedig mindannyiunknak olyan munkánk van, hogy nagyon nehéz elszakadnunk a helyünkről.

Sok sikert kívánunk — a komédiát (vagy vaudeville-t) elküldjük.

Ismerősei és barátai mindnyájan üdvözletüket küldik.

Jablonskis /parašas/

²A szöveg egyes megjegyzései a levelekhez kapcsolódnak.

³ Antanas Kriščiukaitis (1864–1933, Antanas iš Būgnų, Aišbė), teisininkas ir literatas, tuo metu dirbęs Mintaujoj. Laiško tekste vardas pabrauktas, kaip ir kiti vardai, regis, ne J. Jablonskio, o vėliau. Šiaip žodžiai ir vietovardžiai pabraukti paties Jablonskio.

⁴J. Jablonski írás közben javított: a „rusicizmusok (élet)” kifejezést 2-es és 1-es számmal jelölte, ezért most az ő javítása szerint közöljük.

⁵Valószínűleg Jonas Vanagaitisról, a Porosz Litvánia közéleti szereplőjéről van szó, aki később Panemunijų Jonas néven írta alá műveit.

⁶Ez az írásmód (hosszú ū-val) alighanem még S. Valiūnas korából, a „Birūta” idejéből öröklődött tovább.

⁷Barátság – társaság.

96

KALBOS KULTŪRA | 83

I 5/17 95

Kedves Honfitársam!

Ma érkeztem vissza Mintaujába, és megtaláltam a levelét. Sietek válaszolni.

Január 10/22-én hazatér Būgnu Antanas, akit a hatóság munkára küldött el. Emiatt késett el, és nem tudta megírni a mellékelt munkát. Amint hazatér, azonnal elküldjük a munkáját. Tudomásom szerint éppen most fejezi be az írását.

Pranaitis⁸nem ígérte, hogy elutazik. Úgy vélem, most már arra sem lehet számítani, hogy eljön, mégpedig ezért: újévünk idején elfogták a testvérét⁹, a papot, a héber nyelv lektorát a pétervári Teológiai Akadémián. A Muzikantas annyira el van keseredve, hogy aligha lesz kedve mulatni, és másokat is mulattatni. Állítsák össze úgy a programot, hogy nélküle is meg lehessen tartani. Amennyire látom, közülünk aligha jön el bárki: mi, bármennyire is szívesen mennénk, semmiképpen sem tudunk elutazni...

Ha az Antanas oroszból fordított vígjátéka most nem felelne meg Önöknek, talán máskor előadhatják...

A prológus ügyében forduljanak V. Kudirkához; hiszen ő az egyetlen valamirevaló kakas közöttünk. Címe: Севастополь, Малая Морская, № 37, д. Гаврилова. Врачу 50 пех. Белостокского полка, Л. Терцияну¹⁰, В. К.* továbbítására.

A programot nagy vonalakban tekintve nagyon tetszik nekünk, és mi a magunk részéről semmit sem tudunk hozzátenni¹¹.

Mindannyian szívélyesen üdvözöljük

Jablonskis /parašas/

* Remélem, valóban írni fog. Jó lenne, ha több prológust is kapnának. Kiválaszthatnák a jobbat...

⁸ Petras Juozas Pranaitis (1868–1942) – peterburgietis muzikas, vargonininkas, chorų vadovas ir kompozitorius, 1893 m. išspausdinęs, vienu sykiu su V. Kudirka, pirmuosius pabrėžtinai „lietuviškus“ kūrinėlius fortepijonui. Polka Lietuvaite ant 4 rankų sustatė P. J. Pranaitis. Petropile. Prekė 1 rub. – tai buvo ir spaudos draudimo ignoravimas.

⁹ Justinas Bonaventūra Pranaitis (1861–1947) – dvasininkas, baigęs ir dėstęs Peterburgo Romos katalikų dvasinėje akademijoje. Nuo 1891 m. Akademijos prefektas, kovojęs prieš rusinimą, veikęs Lietuvių–žemaičių labdaringoje draugijoje, 1895–1896 m. ištremtas į Tverę.

¹⁰ Az 50. białystoki gyalogezred orvosának, Laurynas Tercijonynak a vezetéknevét J. Jablonskis aláhúzta (Sevastopolt is).

¹¹ A „semmit” szó kétszeri előfordulása – a szerző figyelmetlensége.

V. LANDSBERGIS. Du neskelbti Jono Jablonskio laiškai Viliui Gaigalačiui

97