Du neskelbti Jono Jablonskio laiškai Viliui Gaigalaičiui

V. Landsbergis. Két kiadatlan Jablonski-levél Vilius Gaigalaitishoz 95 VYTAUTAS LANDSBERGIS kÉt kiAdAtLaN JOnO JabLOnsKiO LeVeLeK VILIUS GAIGALAITISHOZ A németországi Marburg városában található Johann Gottfried Herder Intézet dokumentumgyűjteményében (Die Dokumentesammlung des Herder-Instituts), P. V. Reklaitis gyűjteményében egyéb litván vonatkozású anyagok mellett Jablonskinak a kis-litvániai Vilius Gaigalaitishoz írt két levele is megtalálható. A DSHI 150 Nachlass Gaigalat 146 jelzet alatt vannak nyilvántartva. Az egyik 1895. január 5/17-én kelt, a másik, valamivel korábbi válaszban pedig – karácsonyra történik utalás – ugyanarról az ügyről leveleznek: a tilziti „Birutė” egyesület fennállásának tizedik évfordulója megünnepléséről. A szervezőket a zenei rész is foglalkoztatta, különösen hiányzott azonban a „prológus” – a bevezető beszéd. Mint ismeretes, a „Birutė” évtizedes jubileumi ünnepségére pontosan egy hónappal a második levél után került sor, így J. Jablonskis Mintau­jából semmivel sem tudott segíteni, csupán azt javasolta, hogy forduljanak a könnyed publicisztikai hangon megszólaló, noha akkoriban éppen a távoli Krímben élő és ott gyógykezeltető Vincas Kudirkához. A bevezető beszédet végül a „Birutė” elnöke, J. Lapinas mondta el, arra buzdítva, hogy ne szégyelljék litván voltukat és anyanyelvüket; előadták A. Fromas-Gužutis „A kaunasi vár lerombolása” című darabját; J. Zauerveinas litvánra fordított „A vég immár a hallgatás” című dalát E. Jagomastas énekelte, további dalokat pedig a helyi „Birutė” kórusa és az érkezett žemaitė nők kara adott elő. A siker hatalmas volt, V. Maknys futólag megemlíti, hogy mintegy ezer résztvevő gyűlt össze. A német közigazgatás igyekezett megállítani a kibontakozó litván kisebbségi újjászületést, Vydūnas pedig megrótta őket, amiért a litvánok kudarcáról – a keresztes lovagok győzelméről – szóló darabot állították színpadra, de hamarosan ő maga is kórusok szervezésébe, valamint egyéb zenei és nevelői tevékenységbe kezdett. A kezdet nem a hallgatás volt. A megosztott nemzet nem húzott határt az akkori német–orosz határnál. Erről beszél a šišioniškisi V. Gaigalaitis1, a leendő lelkész és kultúrtörténész barátsága, valamint J. Jablonskival folytatott levelezése, továbbá a žemaičiai nők Tilžėbe érkezése, hogy az ünnepségen énekeljenek.1 Vilius Gaigalaitis (1870–1945) akkor még teológiai és filozófiai hallgató volt, de már tagja volt a königsbergi Prussia egyesületnek. 96 NYELVI KULTÚRA | 83 Ezekre az időkre és kapcsolatokra emlékeztessen az a két, most első ízben közölt nyelvészeti levél2 – a különleges szavakat még hangsúlyozza is! – éppen Jonas Jablonskis születésének 150. évfordulója alkalmából kerültek elő az archívumból. Kedves Barátom! Bocsásd meg, hogy ilyen sokáig nem válaszoltam: – egyszerűen semmi biztosat nem lehetett tudni. Most már az egész dolog világossá vált, ezért hírt adok róla. Būgnų Antanas3 orosz nyelvből egy kisebb komédiát fordít, kihagyva belőle az élet minden russzicizmusát4, és kissé át is dolgozva. Ezt a komédiát karácsonyunk idején szándékozunk saját „színpadunkon“ előadni, és nyomban elküldeni önöknek..... hátha felhasználnák. Csak az a kár, hogy oly későn szereztünk tudomást arról az ünnepségről, különben ezt-azt még bővebben meg lehetett volna szervezni... Az ünnepségre szánt beszédet (amelyről Jonas5 írt nekünk) nem tudjuk megírni, mert Birūtė6 munkássága előttünk teljesen ismeretlen (egyáltalán nem tudjuk, mit tett jót Porosz Litvániában, meddig élt – virrasztott, és meddig aludt...). Ha többet aludt, mint amennyit virrasztott, nem tudnák-e legalább most életre kelteni őt, gondoskodva arról, hogy programjából valami jót megvalósítson? Pétervárra írtam, de választ még nem kaptam. Nagyon nehéz olyan kevéssé ismert barátságról7 írni, amely saját tetteiből ismerhető meg. Mindenki megkérdezi majd, mit tett..... Amikor Moszkvába írtam róla, magam sem tudtam, mit írjak azokra a kérdésekre, amelyeket tudomásom szerint a moszkvaiak szerettek volna feltenni. Közülünk aligha jön el valaki: Landsbergis messze, Moszkvában él, Mačys az Urál hegységben, mi pedig mind olyan munkát végzünk, hogy nagyon nehéz számunkra elmozdulni a helyünkről. Sok sikert kívánunk – a komédiát (vagy vaudeville-t) elküldjük. Minden Tamsta ismerőse és barátja jó napokat kíván. Jablonskis /parašas/ 2 A szöveg néhány kommentárja a levelekhez van csatolva. 3 Antanas Kriščiukaitis (1864–1933, Antanas iš Būgnų, Aišbė), jogász és irodalmár, aki akkoriban Mintaujában dolgozott. A levél szövegében a név alá van húzva, akárcsak a többi név; úgy tűnik, nem J. Jablonskis, hanem későbbi kéz által. Egyébként a szavakat és a helyneveket maga Jablonskis húzta alá. 4 J. Jablonskis, amikor javította, így jelölte a „rusicizmusokat (élet)”: a 2-es és 1-es számokkal, ezért most az ő korrekciója alapján közöljük. 5 Valószínűleg a Porosz Litvánia-beli közéleti szereplő, Jonas Vanagaitis, aki később Panemunių Jonu néven írta alá magát. 6 Ez az írásmód (hosszú ū-val) minden bizonnyal még s. Valiūno korából, a „Birūta” idejéből öröklődött. 7 Barátság – egyesület. V. Landsbergis. Jono Jablonskis két kiadatlan levele Vilius Gaigalaitishez 97 I 5/17 95 Kedves Honfitársam! Ma érkeztem vissza Mintaujába, és megtaláltam az Ön levelét. Sietek válaszolni. Január 10/22-én hazatér Būgnų Antanas, akit a hatóság munkára küldött. Emiatt késett megírni a megígért munkát. Amint hazatér, elküldjük a munkáját. Amennyire tudom, befejezi annak megírását. Pranaitis8 nem ígérte, hogy elutazik. Úgy tűnik nekem, hogy most már nem is lehet arra várni, hogy eljöjjön, íme, miért: újévünk idején letartóztatták a bátyját9, egy papot, a héber nyelv lektorát a pétervári Teológiai Akadémián. A muzsikus annyira el van keseredve, hogy aligha lesz kedve mulatni és másokat szórakoztatni. Állítsátok össze úgy a programot, hogy meg lehessen lenni nélküle. Amennyire én tudom, közülünk aligha jön el valaki: mi, bármennyire is szívesen mennénk, semmiképpen sem tudnánk elutazni... Ha Antano orosz nyelvből fordított komédiája most nem felelne meg önöknek, akkor talán máskor előadhatják... A prológus ügyében forduljatok V. Kudirkához, hiszen köztünk ő az egyetlen valamennyire jó kakas. Címe: Szevasztopol, Malaja Morszkaja, 37. szám, Gavrilov háza. Az orvosnak 50 peh. A Belosztoki ezredből, L. Terciánu10 számára, V. részére történő továbbításra. K. * A program összességében nagyon tetszik nekünk, és a magunk részéről semmit11 sem tudunk hozzátenni. Szívből üdvözlünk mindenkit Jablonskis /parašas/ * Remélem, hogy valóban írni fog. Jó lenne, ha kapnátok néhány prológust. Kiválaszthatnátok egy jobbat... 8 Petras Juozas Pranaitis (1868–1942) – pétervári zenész, orgonista, kórusvezető és zeneszerző, aki 1893-ban V. Kudirkával együtt kinyomtatta az első, hangsúlyozottan „litván” zongoradarabokat. A Polka Lietuvaite című darabot négy kézre P. J. Pranaitis hangszerelte. Petropile. Az áru 1 rubel – ez volt a sajtótilalom figyelmen kívül hagyása is. 9 Justinas Bonaventūra Pranaitis (1861–1947) – pap, aki a pétervári Római Katolikus Hittudományi Akadémián végzett és tanított. 1891-től az Akadémia prefektusa, az eloroszosítás ellen küzdött, tevékenykedett a Litván–Žemaitija Jótékonysági Társaságban, 1895–1896-ban Tverbe száműzték. 10 Az 50. belosztoki gyalogezred orvosának, Laurynas Tercijonasnak a vezetéknevét J. Jablonskis aláhúzta (akárcsak a szevasztopolit). 11 Kétszer „semmit” – a szerző figyelmetlensége.