LAIMA JANCAITĖ

Vytautasi Nagy Egyetem

A LITVÁN NYELV ELŐKÉPZŐS IGÉINEK LEXIKALIZÁCIÓJA

KULCSSZAVAK: lexikalizáció, szóalkotás, előképzős igék, korpusznyelvészet, szemantika, litván nyelv.

ABSZTRAKT

A tanulmány célja, hogy meghatározza az előképzős igék lexikalizációjának felismerési kritériumait, és ezeket korpuszelemzésben alkalmazza. Az előképzős ige akkor lexikalizálódik, amikor szemantikailag önálló szóvá válik, amelynek lexikai jelentése nem függ össze a képzőelemmel és az alappal. A lexikalizálódott igék és felismerésük módszereinek részletesebb leírása azért fontos, mert ezek az esetek jelentősek a korpuszalapú szótárakat készítő lexikográfusok, a nyelvtechnológia számára, mivel a számítógépeknek fel kell ismerniük a lexikalizáció kivételes eseteit, valamint a litván nyelvet tanuló külföldiek számára, akiknek szintén fontos megérteniük a szóalkotás e sajátos, rendhagyó eseteit. A tanulmány először a lexikalizáció tágabb fogalmát tárgyalja, hogy bemutassa a jelenség kontextusát. Ezután az elméleti szakirodalom felhasználásával meghatározza az előképzős igék lexikalizációjának felismerési kritériumait, majd négy gyakori előképzős ige példáján mutatja be, hogyan alkalmazhatók a kritériumok a szövegekben előforduló lexikalizáció felismerésére.

BEVEZETÉS

A lexikalizáció a szóalkotáshoz kapcsolódó fontos folyamat, amely a szóalkotás kivételeire utal. Az előképzős ige lexikai jelentése általában csak kis mértékben tér el az alapszóét

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 2

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

lexikai jelentésűek, csupán további szemantikai jegyekkel rendelkeznek. Néha azonban a jelentése teljesen eltérhet az alapszó jelentésétől. Ebben az esetben már szemantikailag önálló szóról van szó, amely nem nevezhető származéknak. Tehát csak formailag igekötős ige (másképpen: igekötővel ellátott ige), mivel szemantikailag nem kapcsolódik az alapszóhoz. Például az apgauti ige a gauti ige származékának tűnik, szemantikailag azonban nincs kapcsolatban vele (a két szó jelentése nagyon eltérő). További példák: ištikti és tikti; padėti („segíteni” jelentésben) és dėti; pradėti és dėti stb.

Az is előfordul, hogy az igekötős és az alapszó közötti szemantikai kapcsolat felismerhető, az igekötős ige azonban nem rendelkezik általános jelentéssel, vagyis nem kapcsolható ugyanazon igekötő más képzett alakjaihoz képzési vagy szemantikai csoportok alapján (egyedi képzési jelentése van, csoportos képzési jelentése azonban nincs). Ebben az esetben az igekötő csak egyetlen igének, egy konkrét esetben ad bizonyos jelentést. Például a persekioti ige kapcsolatban áll a sekioti alapszóval, de Jonas Paulauskas szerint „egyúttal azt jelenti: »nem hagy békén, ártani vagy megsemmisíteni igyekszik«”, vagyis a követés közvetett értelemben értendő (Paulauskas 1958: 432–433).

Más esetben a per- igekötő semmilyen más igének nem kölcsönzi ezt a jelentésárnyalatot.

A lexikalizáció eseteit részletesen le kell írni és vizsgálni, hogy egyértelművé váljon, miként különböztethetők meg a lexikalizálódott igekötős igék a szokásos igekötős igéktől.

Az ilyen igék, valamint a megkülönböztetésükre szolgáló módszerek részletesebb leírása több okból is fontos. Mindenekelőtt a korpuszalapú szótárakat készítő lexikográfusok számára lényeges: a lexikalizáció eseteinek vizsgálata után világosabban lehet őket leírni és feltüntetni a szótárakban. A lexikalizáció témája a nyelvtechnológia szempontjából is fontos, mivel a számítógépes elemzés során fel kell ismerni a lexikalizáció kivételes eseteit. Fontos továbbá a litvánul tanuló külföldieknek is: meg kell érteniük a litván szóalkotás szabályszerűségeit, ugyanakkor a kivételeket, az egyedi és rendhagyó eseteket is fel kell ismerniük. Ez a cikk azt mutatja be, hogyan lehet a korpuszok segítségével felismerni a lexikalizálódott igéket; ez az elemzés azért hasznos, mert kiderülhet, hogyan

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 3

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

ismerhetik fel a tanulók a lexikalizációt a használat alapján, milyen használati információkat érdemes a lexikográfusoknak a szótárakban közölniük, és hogyan lehet a számítógépes szövegelemzés során a szó használati kontextusából felismerni a lexikalizáció eseteit.

A cikk röviden áttekinti a lexikalizáció tágabb értelmezését (lásd az 1. fejezetet), hogy bemutassa a tágabb kontextust – a lexikalizáció és a különféle nyelvi jelenségek, nem csupán a szóalkotás kapcsolatát. A részletes elemzés tárgyául a szóalkotással összefüggő lexikalizációt választottuk, és kifejezetten az igekötős igéket vizsgáljuk. Ez a szófaj alighanem a legösszetettebb: az igék alkotják a mondat központi elemét, és sok ragozott alakjuk van.

Apie vedinių leksikalizaciją yra rašęs Saulius Ambrazas (1990), apie veiksmažodžių leksikalizaciją – Aldona Paulauskienė (1994: 37, 41), būtent apie priešdėlinių veiksmažodžių leksikalizaciją – Jonas Paulauskas (1958), Albertas Ružė (2000). J. Paulauskas apie tai rašė ir Lietuvių kalbos gramatikos antrajame tome Morfologija (1971; toliau – LKG II), skyriuje Priešdėliniai veiksmažodžiai, apie tai rašoma ir Dabartinės lietuvių kalbos gramatikos (2005; toliau – DLKG) skyriuje Priešdėlių vediniai, parengtame Evaldos Jakaitienės.

A cikk célja az igekötős igék lexikalizációjának felismerésére szolgáló kritériumok meghatározása és korpuszelemzésben való alkalmazásuk. A munka módszerei a leíró módszer és a korpusznyelvészet. A lexikalizáció felismerési kritériumait az elméleti szakirodalom elemzésével határozzuk meg, alkalmazásukhoz pedig a korpuszokban gyakori 9 igekötős igét választottunk: apibūdinti, atlikti, išleisti, nustatyti, parduoti, pradėti, priimti, sudaryti, užimti (bár a kutatási eredményeket mind a 9 ige elemzésének összegzése alapján fogalmaztuk meg, a cikkben a kritériumok alkalmazását 4, meghatározott jelentésben használt igével szemléltetjük: nustatyti, išleisti, parduoti, apibūdinti¹). A munka főbb

¹ A lexikalizáció felismerésének kritériumait részletesebben ismerteti, és több igére alkalmazza Laima Jancaitė mesterszakos dolgozata, Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacijos atpažinimas (2020).

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 4

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

források: A mai litván nyelv korpusza (a továbbiakban: DLKT) és a Morfológiailag annotált korpusz (a továbbiakban: MATAS).

Bár az elméleti munkák foglalkoznak a lexikalizációval, mégis nagyobb figyelmet szentelnek az igekötős származékok általános jelentéseinek (vagyis az igekötős igéket szemantikai csoportok szerint általánosítják, illetve csoportos derivációs jelentéseiket írják le), a lexikalizációt pedig inkább szabály alóli kivételként említik. Ez a cikk külön tárgyalja a lexikalizációt, továbbá azt is bemutatja, hogyan lehetne korpuszok segítségével kimutatni, azaz egy objektívebb nyelvi erőforrásra támaszkodva, nem csupán a nyelvérzékre hagyatkozva.

1. A LEXIKALIZÁCIÓ TÁGABB FOGALMA

A tudományos munkákban és a szótárakban a lexikalizáció fogalma nem korlátozódik a szóalkotási esetekre: számos különböző folyamatot foglal magában. Ez a rész azt tárgyalja, milyen folyamatok tekinthetők lexikalizációnak.

A különleges kiadványban, a Nyelvészeti szakkifejezések szótárában (a továbbiakban: KTŽ) a lexikalizáció meghatározása a következő: „Egyes nyelvi elemek (morfémák, szókapcsolatok, betűszók stb.) állandó nyelvi egységekké, szóértékű elemekké válása: ERA – elektrografikus sokszorosító készülék és az eros másolata nem elég éles; ranka moti és ranka moti ‘semmi sem fog sikerülni’ stb.” (Gaivenis, Keinys 1990). Ez a felfogás a szóértékű elemek létrejöttét hangsúlyozza: ezek nem valódi szavak, csupán a szó funkcióját töltik be; fontos, hogy az ilyen alakulatok a nyelvben már létező egységekből jönnek létre. A példák között szerepel az akronima közönséges szóként való használata.

A Litvánia egyetemes enciklopédiája (a továbbiakban: VLE) még részletesebb lexikalizációfogalmat közöl (szerzője E. Jakaitienė): „lexikalizáció, egy nem lexikai nyelvi elem (grammatikai forma, morféma) vagy ilyen elemek együttesének önálló lexikai egységgé válása. Pl.,

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 5

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

határozószók létrejötte esetformákból (balsu, šuoliais, žaibu, vakarop), a többes szám szemantikai elkülönülése (pieniai ‘a halak hímjeinek ivarsejtje’, viduriai ‘a hasüreg belső szervei’), a vocativus indulatszóvá válása (varge!), valamint a derivációs formáns önálló szóvá válása (Visi ultros – reactingų įsitikinimų žmonės; Tautų likimais žaidė ir fašistai, ir stalinistai, ir kitokie istai), több szó összevonása összetett szóvá (sudiev < su Dievu, padėkdie < padėk Dieve). A lexikalizációt olykor a szabad szókapcsolatok idiómákká, képes frazeologizmusokká vagy egyetlen fogalmat megnevező összetett terminusokká válásának is tekintik (beržinė košė ‘büntetés’, liežuviu pakišti ‘feljelent’, perkūno oželis ‘a szalonkafélék családjába tartozó madár’). Az ilyen típusú lexikalizációt leggyakrabban szintaktikai lexikalizációnak nevezik.” Látható, hogy mind a KTŽ, mind a VLE_e hasonló fogalmat ad meg: említik, hogy a morfémák, a szókapcsolatok stb. szóértékű elemekké válhatnak, és a nyelvben a szavakkal egyenértékű egységekként kezdhetnek működni.

A lexikalizáció tehát különféle folyamatokat foglalhat magában. Fontos azonban nemcsak az, hogy sokféle folyamatot ölel fel, hanem az is, hogy különbözőképpen értelmezhető. Jurgita Cvilikaitė például azt írja, hogy a lexikalizálódott jelentése „szóval megnevezett” (Cvilikaitė 2005: 34), Jurgita Girčienė pedig a lexikalizáció folyamatát „a lexikai változatok nyelvi rendszerbe való integrálásával” hozza összefüggésbe (Girčienė 2012: 32). Hasonlóan fogalmaz néhány külföldi szerző is: Geert Booij például azt állítja, hogy egy szó akkor lexikalizálódik, amikor lehetségessé válik, és használata elterjed, vagyis meghonosodik a nyelvhasználatban (Booij 2005: 17–18).

Ez a tanulmány abból indul ki, hogy a lexikalizáció bizonyos szemantikai kivételekhez kapcsolódik, amikor grammatikai elemek lexikai elemekké válnak (erről a VLE_e is ír: lexikalizáció történhet például egy eset megmerevedésekor, a többes szám szemantikai elkülönülésekor stb.). A cikk a szóalkotással összefüggő lexikalizációra összpontosít, vagyis azokra az esetekre, amikor egy igekötős ige szemantikailag önálló szóvá válik.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 6

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

2. A LITVÁN ELŐKÉPZŐS IGÉK LEXIKALIZÁCIÓJA AZ ELMÉLETI MUNKÁKBAN ÉS A LEXIKALIZÁCIÓ FELISMERÉSÉNEK KRITÉRIUMAI

Ez a fejezet azt vizsgálja, mit ír a szakirodalom a származékok lexikalizációjáról. Áttekinti a lexikalizáció lehetséges okait, az előképzős igék lexikalizációjának típusait, és mindenekelőtt azt, hogyan lehet felismerni ezt a lexikalizációt.

S. Ambrazas a származékok lexikalizációjáról írva² azt állítja, hogy ennek „során a származékok új, rendszerint speciálisabb lexikai jelentéseket vesznek fel, amelyeket már nem közvetlenül a képzésük határoz meg” (Ambrazas 1990: 60). Vagyis S. Ambrazas a lexikalizációt azokhoz az esetekhez köti, amikor a származékokat már nem tekintik származékoknak, mivel lexikai jelentésük egyre kevésbé függ a képzésüktől. A szerző a lexikalizáció típusairól is ír: szerinte a lexikalizáció lehet teljes és részleges. A teljes lexikalizáció az, amikor „a származék motivációs kapcsolata az alapszóval teljesen megszűnik”, a részleges lexikalizáció pedig az, „amikor a származék kapcsolata az alapszóval fennmarad, és az új lexikai jelentés nem homályosítja el az eredeti képzési jelentést” (Ambrazas 1990: 60–61). A teljes lexikalizáció példája a galas szó. S. Ambrazas szerint a mai nyelvtudományban ezt a szót már nem tekintik származéknak, noha a gelti igéből képződött, és korábban „halálos szúrás, harapás” képzési jelentése volt. Részleges lexikalizációként a szerző a végződésképzéssel létrejött cselekvésnevek és az -imas (–ymas) képzővel alkotott származékok megváltozott viszonyát említi. Szerinte ma számos végződéses származék sajátos jelentést vett fel, és egyes szakterületek terminusává vált; például a mūšis szó, amelynek jelentése korábban „verés” volt, a „harc, ütközet” jelentést kapta. Amint megjegyzi, régebben, a XVI–XVII. században a végződéses származékok és az -imas (–ymas) képzős származékok cselekvési folyamatokat és állapotokat jelöltek (Ambrazas 1990: 61). Látható, hogy S. Ambrazas bizonyos fokozatosságról beszél: egyes származékok lehetnek

² Noha S. Ambrazas csak a képzős és végződéses származékokat elemzi, rájuk támaszkodik és példákat is hoz rájuk, gondolatát általánosítja, és az előképzős származékokat nem különíti el kivételként.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 7

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

lexikalizáltabbak, mások pedig kevésbé. A nyelvész a lexikalizáció okára is rámutat. Szerinte a lexikalizáció történeti folyamat: a szemantikai változás fokozatosan megy végbe, és bár napjainkban az alapszó és a származék közötti szemantikai kapcsolatokat olykor nehéz felismerni, vagy egyáltalán nem sikerül (vagyis szinkrón szempontból a származékot már nem tekintik származéknak), régebben a szemantikai kapcsolatok még láthatók voltak. S. Ambrazas alapján megállapítható, hogy a származékok lexikalizációja történeti jellegű, azaz a származékok idővel elveszítik szemantikai kapcsolatukat a képzési formánsokkal és az alappal. Bár formailag származékoknak tűnnek, olykor szokatlan, egyedi jelentéseik vannak, amelyek nem ismerhetők fel a képzési formánsokból és az alapból.

Jonas Paulauskas, rašydamas apie priešdėlinius veiksmažodžius (Paulauskas 1958: 327–444), išsamiai aptaria kiekvieno priešdėlio reikšmes (šiame darbe vadovaujamasi požiūriu, kad vienas priešdėlis be veiksmažodžio nevartojamas, todėl tai vadinama priešdėlinių vedinių reikšmėmis). Pavyzdžiui, priešdėlio iš- reikšmė nurodyta tokia: „Priešdėlis iš- turi tik vieną pagrindinę reikšmę – krypties reikšmę, kuri sutampa su prielinksnio iš reikšme“ (Paulauskas 1958: 350). Pora iš pateiktų pavyzdžių: Išgarmėjo jau piršliai iš Onytės; Tik neišdribau iš obelies (1958: 351). Aprašytos priešdėlių reikšmės susijusios su daug skirtingų veiksmažodžių, taigi priešdėlis tokią pat reikšmę suteikia ne vienam veiksmažodžiui, ir visi tie veiksmažodžiai sudaro vieną grupę.

E. Jakaitienė VLEₑ-ben megadott lexikai jelentés-meghatározása szerint: „A szó tartalmát különböző absztrakciós fokú jelentések alkotják: grammatikai (annak a szófajnak a jelentése, amelyhez a szó tartozik), általános (a képzési vagy szemantikai csoportoké, amelyekbe a szó beletartozik), valamint egyedi.” Így megállapítható, hogy az a jelentés, amelyet az előképző sok különböző szónak ad, általános³. J. Paulauskas nem jelzi, hogy

³ E. Jakaitienė által javasolt általános jelentés terminust nem szabad összetéveszteni azzal az általános (kategorikus) képzési jelentés terminussal, amelyet Stasys Keinys (1999: 21) és Vincas Urbutis (1978: 162–164) használ. Az utóbbi szerzők az általános (kategorikus) képzési jelentést olyan jelentésként határozzák meg, amelynél nem egyetlen képzési formáns, hanem formánsok egész csoportja „közeli képzési jelentésű szavakat alkot”; például „a cselekvés végrehajtóit, valamint azokat a személyeket vagy más lényeket, akikre jellemző a cselekvésből eredő tulajdonság”, különféle származékok nevezik meg: rašytojas, nešikas, piršlys, plepys, saugas stb. (Keinys 1999: 21). S. Keinys (1999: 20–22) és V. Urbutis (1978: 144–244) ezt a képzési jelentést az egyéb képzési jelentések – az egyedi (individuális) és a csoportos jelentés – mellett tárgyalja. Amikor E. Jakaitienė az általános jelentésről ír, nem az általános

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 8

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

képzési jelentés vagy szemantikai csoportok jelentését írja le, ám az általa tárgyalt előképzői jelentések összefüggésbe hozhatók a csoportos képzési jelentésekkel (vö.: Urbutis 1978: 145; Keinys 1999: 21). J. Paulauskas azonban „kivételes jelentésekről” is ír (Paulauskas 1958: 432) – ezek az esetek eltérnek az előképzők ismertetett általános jelentéseitől, mivel nem kapcsolhatók egynél több igéhez; ezeknek az igéknek nincs általános jelentésük (csoportos képzési jelentésük). A nyelvész nem említi a lexikalizáció terminust, az általa leírt kivételes jelentések azonban összefüggésbe hozhatók a lexikalizációval. Ezzel kirajzolódik a lexikalizáció felismerésének egyik kritériuma: az előképzős ige akkor lexikalizált, ha nincs általános (csoportos képzési vagy szemantikai csoporthoz kötődő) jelentése, vagyis ha az előképzős származék nem sorolható be azon igék csoportjába, amelyeknek közös általános jelentésük van.

A kivételes jelentésekről írva J. Paulauskas azt állítja, hogy „[A]z előképzők hatással lehetnek egyes egyszerű igék tövének jelentésére, azt kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatva” (Paulauskas 1958: 432). S. Ambrazashoz hasonlóan a szerző azt írja, hogy e kivételes jelentéseknek két típusa van: „Az előképzők egyes egyszerű igéknek valamilyen új, konkrét árnyalatot adnak, amely nem terjeszthető ki más igékre” (vagyis, amint említettük, az ezekből képzett igéknek nincs csoportos képzési jelentésük), más esetekben pedig „[A]z előképzők teljesen megváltoztatják az egyszerű ige tövének jelentését” (Paulauskas 1958: 433). Ebből egy újabb lexikalizációs kritérium rajzolódik ki.

képzési jelentést, hanem a jelentést mint a szó tartalmának részét. Igaz, megjegyzi, hogy ez a jelentés a szóhoz tartozó csoportok jelentése is lehet. Bár S. Keinys és V. Urbutis által használt terminusok E. Jakaitienėnél nem szerepelnek, úgy értelmezhető, hogy ő a csoportos képzési jelentésre gondol; vagyis az említett általános jelentés lehet csoportos képzési jelentés vagy szemantikai csoportok jelentése. V. Urbutis (1978: 144–145) is azt írja, hogy az absztrakció fokát tekintve éppen a csoportos képzési jelentés helyezkedik el a lexikai és a grammatikai jelentés között. Ezért ebben a tanulmányban E. Jakaitienė általános jelentésről adott meghatározására, valamint S. Keinys és V. Urbutis csoportos képzési jelentésről adott meghatározására támaszkodunk (Keinys 1999: 21; Urbutis 1978: 145). V. Urbutis szerint a csoportos képzési jelentés „egy adott képzéstípus vagy egyéb közeli származékcsoport (a szófajon belüli) valamennyi tagjára jellemző” (Urbutis 1978: 145). S. Keinys a -tojas képzővel alkotott származékokra hoz példákat: a dūsautojas, keliautojas, prašytojas, tarnautojas szavaknak közös képzési jelentésük van: „az, aki az alapszóként szolgáló ige által jelölt cselekvést végzi” (Keinys 1999: 21).

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 9

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

a felismerés kritériuma – az igekötős ige akkor lexikalizálódott, ha szemantikailag nem kapcsolódik az alapszóul szolgáló igéhez, vagyis az igekötős ige jelentése teljesen más, mint az alapszóul szolgáló igéé. Tehát szinkrón szempontból az igekötős ige nem tekinthető származéknak – csupán származékformája van (J. Paulauskas ugyan azt írja, hogy az ige gyöke jelentésének megváltozásáról van szó, de mivel az egyik gyök nem használatos, ebben a tanulmányban inkább azt állítjuk, hogy az alapszóul szolgáló szó jelentése más). A részleges lexikalizáció példájaként J. Paulauskas az įsakyti igét említi: bár az alapszóul szolgáló sakyti ige jelentése szemantikailag hasonló az įsakyti ige jelentéséhez, az igekötő „új – parancsoló, követelő árnyalatot ad” (Paulauskas 1958: 432). A teljes lexikalizáció példái között szerepelnek az apleisti, apgauti, nusiminti stb. igék (Paulauskas 1958: 433–434). J. Paulauskas alapján tehát az is állítható, hogy a lexikalizációnak bizonyos fokozatai vannak. J. Paulauskas azonban rámutat, hogy nem világos a határ aközött, amikor az alapszóul szolgáló ige jelentése csak kissé változik meg (az ige nem rendelkezik általános jelentéssel, az igekötő csak valamilyen jelentést, bizonyos jelentésárnyalatot ad neki), és amikor teljesen megváltozik (azaz az ige teljesen lexikalizálódik, szinkrón szempontból már nem tekinthető származéknak) (Paulauskas 1958: 433).

Következésképpen nehéz objektív kritériumokat megállapítani a teljes és a részleges lexikalizáció felismerésére. Ezért a lexikalizáció felismerési kritériumainak alkalmazásakor úgy döntöttünk, hogy nem különböztetjük meg a teljes és a részleges lexikalizációt, hiszen mindkét esetben a szabályok bizonyos kivételeiről (J. Paulauskas megfogalmazásában: sajátos jelentésekről) van szó. E kritériumok alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy az igekötős ige lexikalizálódott, ha nem ismerhető fel szemantikai kapcsolata az alapszóul szolgáló igével; ha pedig a szemantikai kapcsolat felismerhető, akkor az igekötős ige akkor tekinthető lexikalizálódottnak, ha nincs általános jelentése.

J. Paulauskas az igekötős igék lexikalizációjának felismerésére egy másik kritériumot is említ – két igekötő használatát: „A második igekötő az olyan igekötős igékhez járul, amelyekben az első igekötő szorosan összeforrt az igével, és új jelentésű szót alkot

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 10

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

.” Mindazonáltal egy kivételt is említ: az išpasakyti igét; ebben az esetben a pasakyti ige nem lexikalizálódott az alapszóul szolgáló sakyti igéhez képest, noha még egy igekötőt is felvehet (Paulauskas 1958: 418). A szerző megjegyzi, hogy általában azok az igekötős igék lexikalizálódottak, amelyek „széles körben használatosak, és sok jelentésük van” (Paulauskas 1958: 434).

A sajátos jelentésekről (azaz a lexikalizációról) írva J. Paulauskas megemlíti azokat az igéket is, amelyek csak igekötővel használatosak, és példákat sorol fel: įprasti, išvysti, nustebti, nusterti, panižti, persigąsti, perprasti, prilygti, privalėti, suvokti, suprasti, užrėkti, užmiršti stb. (Paulauskas 1958: 435). Megjegyzi, hogy a nyelvjárásokban ezek közül néhány ige igekötő nélkül is előfordulhat, például: Ar nesikėliau rytelį, ar aš nedirbau darbelio, kad taip tetušėliui bodo? Tehát arra lehet következtetni, hogy az igekötős igék akkor tekintendők lexikalizálódottnak, ha alapszóul szolgáló igéik igekötő nélkül a mai nyelvben nem használatosak (vagyis szinkrón szempontból nem tekinthetők származékoknak). Ez a lexikalizáció felismerésének egy további kritériuma.

A. Paulauskienė az igekötős igék lexikalizációjáról írva azt is az igekötő (affixum), nem pedig az igekötős igék (affixumokkal ellátott szavak) jelentéséhez kapcsolja: „az igekötő (mint minden más szóelem) szemantikájában van egyedi és általános jelentés. Az egyedi jelentés beépül a konkrét képzett szó jelentésébe, az általános jelentés alapján pedig az osztályon belül alosztályok jönnek létre” (Paulauskienė 1994: 34). Azt állítja, hogy „[A]mikor a szó szerkezetében található affixum (képzőelem) jelentése egyedi, és más esetekre nem terjeszthető ki, akkor azt mondjuk, hogy az affixum lexikalizálódott, azaz jelentése elválaszthatatlanul beépült a szó egyedi jelentésébe; ennek alapján nem lehet szócsoportokat meghatározni <...>” (1994: 51). Ez azt jelenti, hogy az affixum jelentése elválaszthatatlanul beépült a szó lexikai jelentésébe. A VLE-ben szereplő, lexikai jelentés-re vonatkozó meghatározás szerint

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351–7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 11

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

ez „a szó tartalmának egyedi része”⁴. A. Paulauskienė szerint a képzőaffixum rendszerint csak a szó legáltalánosabb jelentését módosítja, néha azonban nagyobb különbség jelenik meg a lexikai jelentésben; az affixum olykor „egyedi, más esetekre ki nem terjeszthető jelentést adhat a szónak, azaz lexikalizálódhat” (Paulauskienė 1994: 37). A lexikalizáció példájaként az įrodyti igét említi. A. Paulauskienė alapján tehát megerősíthető a lexikalizáció említett felismerési kritériuma: az igekötős ige akkor lexikalizálódott, ha nincs általános jelentése. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy minden igének van lexikai jelentése (akár lexikalizálódott, akár nem), továbbá bár egyetlen lexikalizálódott igének sincs csoportos képzési jelentése, a részleges lexikalizációhoz sorolt igéknek (amelyeket származékoknak tekintenek) lehet egyedi képzési jelentésük; a teljes lexikalizáció eseteiben pedig az igének nincs egyedi képzési jelentése, és már nem tekinthető származéknak.

A. Ružė (2000), panašiai kaip ir J. Paulauskas (1958), vardija bendrąsias priešdėlinių vedinių reikšmes. Kaip nurodo A. Ružė, savo darbe jis mėgina „pagal priešdėlius pateikti būdingiausias priešdėlinių veiksmažodžių semantines grupes“ (Ružė 2000: 160). Taigi, vardijamos ne grupinės darybos reikšmės, o semantinių grupių reikšmės, kurios irgi yra bendrosios. Pavyzdžiui, minima, kad priešdėlio nu- vediniai „rodo veiksmo kryptį nuo ko nors“ (nulipti, nušliuožti, nužengti ir t. t.), gali žymėti veiksmo kiekį ar intensyvumą (nugerti, numenkinti, nurausti)

⁴ A lexikai jelentést nem szabad összetéveszteni az egyedi képzési jelentéssel. Amint már említettük, létezik csoportos képzési jelentés, amely lehetővé teszi, hogy különböző képzett szavakat egy csoportba soroljunk, de minden képzett szónak van egyedi képzési jelentése is, amely abban különbözik a csoportos képzési jelentéstől, hogy „az adott képzett szóra jellemző egyedi tulajdonságot jelöl”, például mokytojas – „olyan ember, aki tanít” (Urbutis 1978: 145). V. Urbutis rámutat a lexikai és a képzési jelentés közötti különbségre: „A képzési jelentés csupán a szó szerkezete által jelzett hozzávetőleges szemantikai séma. A szó valódi lexikai jelentésének megismeréséről csak akkor beszélhetünk, ha tudjuk, mit szokás valójában a szóval megnevezni” (Urbutis 1978: 146). Az egyik példa, amelyből látható, hogy az egyedi képzési jelentés és a lexikai jelentés nem ugyanaz, a kirstuvas szó: ennek egyetlen képzési jelentése van – „vágásra szolgáló eszköz (amivel vágnak)”, de több lexikai jelentése, például „zöldségek és leveleik aprítására szolgáló eszköz”, illetve „jég és fagyott föld vágására szolgáló eszköz, csákány” (Urbutis 1978: 146–147).

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351–7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 12

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

vagy befejeződést (nulakuoti, nuskęsti, nutilti). Azt is megemlítik, hogy egyes prefixed származékok „lexikai jelentése vagy egyik lexikai jelentése egyedi. Néha feltűnően vagy teljesen eltér az alapszavak lexikai jelentésétől.” Ezért egyes prefixed származékokat nem lehet a felsorolt szemantikai csoportokhoz rendelni – lexikai jelentésük egyedi. A. Ružė munkája tehát két, a lexicalizáció felismerésére szolgáló kritériumot erősít meg: először is a prefixed ige lexicalizálódott, ha nincs általános jelentése, vagyis nem kapcsolható össze más származékokkal a produktív vagy szemantikai csoportok alapján; másodszor a prefixed ige lexicalizálódott, ha nincsenek szemantikai kapcsolatai az alapigével. A szerző azt is megemlíti, hogy egyes származékok alapigéit már nem használják (Ružė 2000: 160), ami egy további, itt megkülönböztetett lexicalizációs kritériumot is megerősít: a prefixed ige lexicalizálódott, ha alapigéje használaton kívül van. A prefixed igék lexicalizációjának kérdésében tehát a nyelvészek lényegében egyetértenek: történeti folyamatnak tekintik, amelynek során idővel elhalványulnak a prefixed ige és alapigéje közötti szemantikai kapcsolatok, és a prefixed igének nincs általános (produktív vagy szemantikai csoportokra jellemző) jelentése. Bár nem mindenki használja ezt a terminust, a lexicalizációt kivételes, egyedi jelentésekkel hozzák összefüggésbe.

A nyelvtanokban is írnak a prefixed igék lexicalizációjáról. Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy ezek 12, igékkel használt prefixumot sorolnak fel: ap- (api-), at- (ati-), į-, iš-, nu-, pa-, par-, per-, pra-, pri-, su-, už- (LKG 1971: 269; DLKG 2005: 402). Nem említik a partikulumokból létrejött prefixumokat, például a ne- prefixumot. A tanulmány szerzője ezért szintén csak e 12 prefixum származékai között kereste a lexicalizáció eseteit. A DLKG E. Jakaitienė által készített, Prefixed származékok című fejezete megemlíti, hogy előfordul, amikor a prefixum „lényegében megváltoztatja az alapszó lexikai jelentését”, továbbá azt írja, hogy ilyen „származékok új fogalmat jelölnek, és nehéz felismerni kapcsolatukat az alapige által kifejezett fogalommal” (DLKG 1994: 402). Tehát olyan eseteket említenek, amikor az alapszavak olyan szorosan összefonódnak a prefixummal, hogy szinkrón szempontból már nem tekinthetők

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 13

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

(vagy csak nehezen tekinthetők) származékoknak – nem szóalkotási eredménynek, hanem szemantikailag önálló, prefixed ige alakú szavaknak számítanak. Példák: apgauti, aptekti, atrodyti, atstoti, įstengti, įmanyti, išmanyti, ištikti, nutuokti, nudėti, pagauti, pavydėti, perspėti, perdėti, parduoti, prarasti, praversti, priklausyti, sugauti, sutikti, užtekti, užgauti (DLKG 2005: 402). A DLKG e fejezete az ilyen kivételes, lexicalizálódott esetek mellett külön megadja a prefixed igék 7 szóalkotási kategóriáját is (DLKG 402–406).

Az LKG J. Paulauskas által készített, Prefixed igék című fejezete megemlíti, hogy „a prefixed származékok egyes jelentései nagyon elterjedtek, vagyis sok prefixed igének megvannak” (LKG 1971: 270). Itt a prefixumok általános (produktív) jelentéseit is felsorolják (mint említettük, e tanulmány más álláspontot képvisel), például a pra- prefixum egyik jelentése: „az alapszó által kifejezett cselekvés valami mellett halad el” (LKG 1971: 285). Az ezt a jelentést hordozó igékként a következőket említik: praeiti, pravažiuoti, praberti. Azt is írják, hogy minden prefixum egyedi módon is megváltoztathatja az igék jelentését – az ilyen eseteket a lexicalizációhoz kapcsolják (LKG 1971: 270). Megjegyzik, hogy ezeknek az igéknek nincs általános (produktív vagy szemantikai csoportokra jellemző) jelentésük, hanem egyedi esetek (bár más munkákból kiderült, hogy egyedi szóalkotási jelentése minden származéknak van, mind a lexicalizálódottaknak, mind a nem lexicalizálódottaknak). Az LKG szerint az ilyen prefixed igék lehetnek befejezett és folyamatos aspektusúak is, és a befejezett aspektusú prefixed igék példáiként többek között az apgauti, apsimesti, įveikti, įgyti, išsižadėti igéket, a folyamatos aspektusúak példáiként pedig az apsimokėti, atsiprašyti, atrodyti, atsid užti, nutuokti, numanyti igéket sorolja fel stb. (LKG 1971: 271). Elmondható, hogy a nyelvtanok a lexicalizációs eseteket a szabályok alóli kivételnek tekintik, mivel egyedi, kivételes esetekként nevezik meg őket, és nem sorolják a közös jelentéssel rendelkező igecsoportokhoz. Ha a prefixumok több ige jelentését hasonló módon változtatják meg, az ezeket tartalmazó igéket nem tekintik lexicalizálódottnak.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 14 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

Kaip aiškėja, leksikalizuotais laikomi veiksmažodžiai, kurie neturi bendrųjų (grupinių darybos ar semantinių grupių) reikšmių, t. y. turi tik individualią darybos reikšmę arba neturi nė vienos darybos reikšmės. Taigi, kad būtų galima teigti, jog priešdėlinis veiksmažodis – leksikalizuotas, reikia patikrinti, ar jis turi bendrąją reikšmę. Tai galima patikrinti remiantis informacija, pateikiama nurodant bendrąsias priešdėlinių vedinių reikšmes. Iš LKG ir J. Paulausko darbo (1958) aiškėtų, kad bendrąsias priešdėlinių vedinių reikšmes turinčius veiksmažodžius kartais galima atskirti pagal gramatinę informaciją. Pavyzdžiui, LKG minint vieną iš priešdėlio ap- reikšmių – „daugelio daiktų aprėpimo reikšmė“ – rašoma, kad šios reikšmės priešdėliniai vediniai yra tranzityviniai (LKG 1971: 272–273). Pabrėžiama, kad jie tranzityviniai net ir tada, kai pamatiniai žodžiai netranzityviniai. Vienas iš šios bendrosios reikšmės pavyzdžių: Žinia apie netikėtą Petro Janulio pagrįžimą ir staigią jo mirtį aplėkė visą parapiją (LKG 1971: 272–273). Išeitų, kad jeigu tam tikras priešdėlio ap- vedinys nėra tranzityvinis, jis šios bendrosios reikšmės neturi. Kitas pavyzdys iš J. Paulausko darbo (1958) – prielinksnis pa- ir jo bendroji reikšmė – „Priešdėlis pa- žymi kryptį po kurio nors daiktu“ (Paulauskas 1958: 367). Rašoma, kad „[S]akinyje paprastai vartojamas šią reikšmę ryškinantis prielinksnis po“ (Paulauskas 1958: 367). Vienas iš šios bendrosios reikšmės pavyzdžių: Vanagas palindo po sparnu, o gaidys eina (Paulauskas 1958: 367). Išeitų, kad jeigu vedinys neprisijungia prielinksninės konstrukcijos su prielinksniu po, jis tikriausiai neturi šios bendrosios reikšmės. Šiuose leidiniuose, LKG ir J. Paulausko darbe (1958), pateikiama daugiau pavyzdžių su įvairiais priešdėliais. Taip, naudojantis gramatine informacija, galima atpažinti, ar tam tikras priešdėlinis vedinys turi kurią nors bendrąją reikšmę ir, jeigu neturi, galima teigti, kad jis yra leksikalizuotas. Taigi, gramatinis junglumas ir bendrosios reikšmės gali būti leksikalizacijos atpažinimo kriterijus.

Összefoglalva elmondható, hogy a prefixed igék lexicalizációján kivételes, egyedi eseteket értünk. Ez olyan jelenség, amelynek során a prefixed ige szemantikailag

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351–7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 15

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

önálló szóvá, nem pedig szóalkotási eredménnyé válik. Összefoglalhatók a prefixumos igék lexikalizálódásának felismerésére szolgáló bizonyos kritériumok: a prefixumos ige akkor tekinthető lexikalizálódottnak, ha

1) nincs általános (szóképzési vagy szemantikai csoportokra jellemző) jelentése, vagyis nem sorolható valamely általános jelentéssel rendelkező igék csoportjába (az adott általános jelentésű igékre jellemző lehet bizonyos grammatikai vonzatkeret, ezért a grammatikai vonzatkeret alapján megállapítható, hogy a prefixumos igének van-e valamely általános jelentése; ha egyik sincs, akkor lexikalizálódottnak tekinthető);

2) nincs szemantikai kapcsolata az alapszóul szolgáló igével;

3) az alapszóul szolgáló igét a mai nyelvben nem használják;

4) még egy prefixumot is felvehet.

3. A PREFIXUMOS IGÉK LEXIKALIZÁLÓDÁSI FELISMERÉSI KRITÉRIUMAINAK ALKALMAZÁSA A KORPUSZBAN

Ez a fejezet azt mutatja be, hogyan próbálták a korpuszokban alkalmazni az elméletből kirajzolódó, a prefixumos igék lexikalizálódásának felismerésére szolgáló kritériumokat. Mint kiderült, a lexikalizálódás tényeit a mai nyelvben kell keresni, nem a korábbi korszakok nyelvében, mivel a lexikalizálódás történeti folyamat: a szavak idővel lexikalizálódnak, és a régebbi nyelvállapotot figyelembe véve bizonyos szavak lexikalizálatlannak tűnhetnek, noha a mai nyelvben már lexikalizálódtak. A lexikalizálódás felismerési kritériumait két korpuszban választották alkalmazni: a DLKT-ben (ez egy nagy terjedelmű korpusz, 140 921 288 szót tartalmaz, tehát sok használati példa található benne, és a mai nyelvet tükrözi)

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 16

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

és a MATAS korpuszban (ez egy morfológiailag annotált, 1,6 millió szóból álló korpusz; jól megmutatkoznak benne azok a grammatikai információk, amelyek fontosak lehetnek a lexikalizálódás felismerésében).

J. Paulauskas szerint a lexikalizálódott szavak többnyire gyakran használt, sokjelentésű szavak; ezért a lexikalizálódási kritériumok ellenőrzéséhez a leggyakoribb igéket választották alapul (apibūdinti, atlikti, išleisti, nustatyti, parduoti, pradėti, priimti, sudaryti, užimti). A cikk négy vizsgált ige – apibūdinti, išleisti, nustatyti, parduoti – példáján szemlélteti ezt az ellenőrzést. A mai írott litván nyelv gyakorisági szótára (a továbbiakban: DRLKŽ), amely egy egymillió szavas, morfológiailag annotált korpusz alapján készült, azt jelzi, hogy a nustatyti ige a nu- prefixummal képzett leggyakoribb ige (gyakorisági rangsorban a 107. szó); az išleisti ige a iš- prefixummal képzett leggyakoribb ige (a 204. szó); a parduoti ige a par- prefixummal képzettek között a leggyakoribb (a 725. szó); az apibūdinti ige pedig a második leggyakoribb az api- prefixummal képzettek között (a 602. szó).

Figyelembe kell venni, hogy egy ige minden jelentésében vagy csak egyes jelentéseiben lehet lexikalizálódott. Például a pradėti ige csak „nekikezd valaminek, kezdetet ad” jelentésében lexikalizálódott, amint azt a A mai litván nyelv szótára (a továbbiakban: DŽ_7i) jelzi; „nem találja el, hogy a helyére tegye” jelentésű igeként viszont nem lexikalizálódott (DŽ_7i). A nutuokti igének a DŽ_7i szerint egyetlen jelentése van: „sejteni, megérteni”; ebben az értelemben használva lexikalizálódott.

Ennek a cikknek azonban nem célja az igék jelentéseinek elemzése és annak megállapítása, hogy mely jelentésekben lexikalizálódtak az igék; a megnevezett igék példáján azt kívánja szemléltetni, hogyan alkalmazhatók a lexikalizálódás felismerési kritériumai a korpuszban.

Az első alkalmazott kritérium szerint a prefixumos ige akkor lexikalizálódott, ha az alapszóul szolgáló igét a mai nyelvben nem használják. Ezt a kritériumot célszerű elsőként alkalmazni, mivel könnyen ellenőrizhető: ehhez csupán a lehető legnagyobb korpusz szükséges. Megállapítható például, hogy az apibūdinti ige (amelynek jelentése a DŽ_7i szerint „a jellemző vonásokat megnevezni, jellemezni”) a DLKT-ben előfordult

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 17

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

14 958 alkalommal. A korpuszban az alapszóként szolgáló būdinti ige mindössze két előfordulását találták: Vaižgantas felsorolja az összes szereplőt a „Būdinamieji asmens“ cím alatt; Különösen szemléletesen, mindig elfogultan būdindavo a vezető személyeket, politikusokat. Az első előfordulás régebbi nyelvállapotból származik: Vaižgantas szövegcímének része. Amint a 2. fejezetben említettük, a lexicalizációt a mai, nem pedig a régebbi nyelv adatai alapján kell megítélni. A korpusz méretét tekintve a két előfordulás statisztikailag jelentéktelennek minősül (csak kettőt találtak, míg a prefixumos igék előfordulása jóval gyakoribb). Tehát megállapítható, hogy az apibūdinti ige lexicalizált, mert alapszava, a būdinti, a mai nyelvben nem használatos (az ige a mai nyelvben már nem tekinthető származéknak).

A második alkalmazott kritérium a prefixumos ige azon képessége, hogy egy második prefixumot is felvegyen. Amint már tárgyaltuk, a prefixumos ige akkor tekinthető lexicalizáltnak, ha még egy prefixumot felvehet. Ezt a kritériumot célszerű másodikként alkalmazni, mert szintén könnyen ellenőrizhető.

Bár az, hogy e kritérium alapján nem mutatható ki lexicalizáció, még nem jelenti azt, hogy az ige nem lexicalizált, a kritérium fontos, mert lehetővé teszi a lexicalizáció felismerésének automatizálását – nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy a két prefixum automatikusan felismerhető. Ezt a kritériumot az elsőhöz hasonlóan nagy korpuszon kell ellenőrizni. Például a DLKT-ben a parduoti ige (alapszava: duoti) olyan származékai fordulnak elő, mint: išparduoti, išsiparduoti, perparduoti (az išparduoti származékot a DRLKŽ is említi). Tehát megállapítható, hogy a parduoti ige az alapszóként szolgáló duoti igéhez képest lexicalizált (szinkrón szempontból már nem tekinthető származéknak), mivel még egy prefixumot is felvehet.

Ha e két kritérium ellenőrzése során nem mutatkozott lexicalizáció, a következő, az általános jelentésre irányuló kritériumot alkalmazták. Ha egy prefixumos igének általános jelentése van, akkor szemantikai kapcsolatban kell állnia az alapszavával (szinkrón szempontból származék): a prefixum szemantikai komponenst ad hozzá az alapszóhoz, de annak jelentését csak kis mértékben változtatja meg. Ha a prefixumos ige és az alapszó között nincs szemantikai kapcsolat, akkor megállapítható, hogy a prefixumos ige

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 18

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

nem rendelkezik általános jelentéssel. Ezért fontos ellenőrizni, hogy a prefixumos és az alapszóként szolgáló ige között van-e szemantikai kapcsolat. Ennek vizsgálatakor érdemes figyelembe venni az ige használati környezetét⁵. Például ha egy adott jelentésben használt prefixumos ige lexikai kollokabilitása nagymértékben eltér az alapszóként szolgáló ige valamennyi jelentésének lexikai kollokabilitásától, megállapítható, hogy az adott prefixumos ige szemantikailag igen távol áll az alapszóként szolgáló ige jelentéseitől. Például az nustatyti ige „tényekkel igazol, kiderít” jelentésben (DŽ₇i) hajlamos az absztrakt lexikai-szemantikai csoportba tartozó főnevekkel társulni: A szem vizsgálatakor megállapíthatjuk a szem vörösségét és szárazságát (DLKT). Ebben az esetben a kapcsolódó kollokátumok: paraudimas ir sausumas. Az nustatyti ige „előre kijelöl, elrendel” jelentésben (DŽ₇i) szintén hajlamos az absztrakt lexikai-szemantikai csoportba tartozó főnevekkel társulni: Az állatgyógyászati gyógyszerek vizsgálatának rendjét az Állami Állategészségügyi Szolgálat határozza meg (DLKT). Ebben az esetben a kapcsolódó kollokátum: tvarka.

Az MATAS korpuszban a prefixumos nustatyti és alapszava, a statyti konkordanciáinak vizsgálata és összehasonlítása alapján állapították meg, hogy az nustatyti ige az említett jelentéseiben hajlamos az absztrakt lexikai-szemantikai csoportba tartozó főnevekkel társulni. Az alapszóként szolgáló statyti konkordanciájának elemzéséből kiderült, hogy az inkább konkrét főnevekkel társul: Palackot tesz butelį a sarokba, hunyorog, megtörli a szemét; Külföldön a litvánok lakó- és ipari objektusokat építenek; mopedus ir dviračius két sorban szabad leparkolni (DLKT). Ebben az esetben a kapcsolódó kollokátumok: butelis, gyvenamieji ir pramonės objektai, mopedai ir dviračiai. Nem találtak olyan esetet, amikor a statyti ige az absztrakt lexikai-szemantikai csoportba tartozó főnevekkel társult volna

⁵ Arról, hogy a szavak jelentése a használati környezetből meghatározható, például Rūta Marcinkevičienė írt: egy szó megértéséhez figyelembe kell venni a használati kontextust, mivel nem tudhatjuk, mit jelent a szó, amíg nem hallottuk vagy olvastuk szövegben (Marcinkevičienė 2011: 9). John Sinclair a kiterjesztett jelentésegységről írt: rendszerint nem a szónak van jelentése, hanem egy, a szónál nagyobb nyelvi egységnek (Sinclair 1996: 114, idézi Marcinkevičienė 2000: 42).

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 19

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

tartozó főneveket nem találtak. Mivel az nustatyti ige „tényekkel igazol, kiderít”, illetve „előre kijelöl, elrendel” jelentésben használt lexikai kollokabilitása nagymértékben eltér az alapszóként szolgáló ige lexikai kollokabilitásától, megállapítható, hogy az nustatyti ige ezekben a jelentéseiben szemantikailag igen távol áll az alapszóként szolgáló igétől, tehát lexicalizált.

Tehát a lexikalizáció eseteinek keresésekor és az igék lexikai kapcsolódási képességének értékelésekor célszerű figyelembe venni a lexikai-szemantikai csoportokat, de néha a kollokátumokat is. Példa lehet a kiad ige, amelyet „felkészít, kiképez” jelentésben használnak (DŽ_7i). Az MATAS korpuszban kevés példa fordult elő az kiad ige ilyen jelentésű használatára, ezért ennek és alapszavának, az enged igének a konkordanciáit a DLKT-ben ellenőriztük. A DRLKŽ alapján kiválasztottuk a kiad ige három leggyakoribb alakját – kiadta, kiadni, kiadva –, konkordanciáikat pedig összevetettük az alapszó megfelelő alakjaival – engedte, engedni, engedve. Kiderült, hogy a „felkészít, kiképez” jelentésben használt kiad ige az emberi lexikai-szemantikai csoportba tartozó főneveket vonzza, akárcsak az alapszó, az enged ige bizonyos jelentéseiben. A kiad ige azonban nagyon gyakran hajlamos a végzősök és évfolyam: 1940-ig a Vytautas Magnus Egyetem 3790 végzőst; 1919. december 16-án a katonai repülőiskola kibocsátotta az első és egyben utolsó évfolyamot (DLKT). Az enged ige nem hajlamos ilyen kollokátumok vonzására.

Tehát olykor nem elegendő a lexikai-szemantikai csoportok figyelembevétele: a lexicalizáció a kollokátumok alapján is felismerhető. Megállapítható, hogy ez a felismerési kritérium fontos, de szubjektív: a korpusz elemzésekor ki kell választani, mi alapján vizsgáljuk a lexikai kollokabilitást – a lexikai-szemantikai csoportok vagy a kollokátumok alapján (és ha csoportok alapján, akkor melyek szerint).

Ha a prefixumos ige szemantikai kapcsolatban áll az alapszóként szolgáló igével, és lexikai kollokabilitásuk hasonló, az még nem jelenti azt, hogy a prefixumos ige nem lexicalizált – előfordulhat, hogy nincs általános (csoportos szóalkotási vagy szemantikai csoportokhoz kötődő) jelentése. Ezért tovább kell vizsgálni. Ennek egyik módja, ha figyelembe vesszük a grammatikai

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 20

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

vonzatképesség. A meghatározott általános jelentéssel bíró igékre bizonyos grammatikai vonzatképesség jellemző. Ezért fontos tisztázni, milyen grammatikai vonzatképesség jellemző a meghatározott általános jelentéssel bíró igékre. Ha egy igére a közös jelentésű igékétől eltérő grammatikai vonzatképesség jellemző, akkor kijelenthető, hogy nincs általános jelentése (más általános jelentése lehet, vagy egyetlen általános jelentése sincs), és lexicalizálódott.

Például a nustatyti ige „beállít” jelentésben hajlamos arra, hogy a tárgyak lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főnevek tárgyesetű alakját vonzza: az asztronómia pontos eszközeit könnyen be lehet állítani; a dolgokat a helyükre rakni és az órákat beállítani (DLKT).

A nu- igekötős igék általános jelentéseit megvizsgálva látható, hogy az ezzel az igekötővel képzett igék hajlamosak a tárgyak lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főnevek vonzására: „A nu- igekötővel képzett igék az alapszóval kifejezett cselekvés térben vagy valamely felületen való kiterjedését jelölik.” (LKG 1971: 208). Azonban az LKG az igekötő igéinek említésekor példaként a következőt hozza: Skujom, šakelėm ir šiškom nuklotą kepina saulė nenaudingą plotą (LKG 1971: 208).

Így válik világossá, hogy a tárgyak lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főnevek a nukloti igéhez eszközhatározói, nem pedig tárgyesetben kapcsolódnak. Az egyik jelentésében használt nustatyti igének van ilyen általános jelentése: nem „beállít”, hanem „sok mindent elhelyez” (DŽ_₇i). A DŽ_₇i a következő példákat hozza: Nustatyti stalą valgiais, valamint visszaható igeként használva: Visus kampus nusistatė vazonais. A DLKT-ben talált példa: Stalai šampanu ir konjaku nustatyti. Amint látható, a nustatyti ige „sok mindent elhelyez” jelentésben eszközhatározói esetben vonzza a tárgyak lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főneveket, ezért kijelenthető, hogy rendelkezik az LKG által leírt általános jelentéssel: „A nu- igekötővel képzett igék az alapszóval kifejezett cselekvés térben vagy valamely felületen való kiterjedését jelölik” (LKG 1971: 208). A nustatyti ige „beállít” jelentésben tárgyesetben vonzza a tárgyak lexikai-szemantikai csoportjába tartozó főneveket, tehát nem rendelkezik ezzel az általános jelentéssel.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 21

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

Így ellenőrizték, hogy az igének van-e akár egyetlen általános jelentése. Egy adott igekötővel képzett igékre több általános jelentés is jellemző lehet, ezért azt kell ellenőrizni, hogy az igekötős igének nincs-e egyáltalán ilyen jelentése. Ha egyetlen általános jelentés sem állapítható meg, az igét lexicalizáltnak tekintik. Így arra a következtetésre jutunk, hogy a nustatyti ige „beállít” jelentésben lexicalizálódott. Ez objektívebb kritérium a lexicalizáció felismerésére, és korpuszban kényelmesen ellenőrizhető.

A lexicalizáció felismerésének kritériumai tehát a következő sorrendben alkalmazhatók a korpuszban (ha megállapítható a lexicalizáció, a következő kritérium alkalmazása már nem szükséges). Először azt ellenőrzik, hogy használatos-e a vizsgált igekötős ige alapigéje; ha nem használatos, az igekötős igét lexicalizáltnak tekintik. Ezután azt vizsgálják, hogy az igekötős ige felvehet-e még egy igekötőt; ha találnak ilyen eseteket, az egy igekötővel képzett alakot lexicalizáltnak tekintik. Ezt követően azt ellenőrzik, hogy az igekötős ige lexikai vonzatképessége hasonlít-e az alapige lexikai vonzatképességéhez; ha eltér, az igekötős igét lexicalizáltnak tekintik. Végül a grammatikai vonzatképesség alapján ellenőrzik, hogy az igekötős igének van-e valamelyik általános jelentése. Ha grammatikai vonzatképessége eltér a más általános jelentésekkel bíró igékétől, az igekötős igét lexicalizáltnak tekintik.

KÖVETKEZTETÉSEK

A lexicalizáció tág terjedelmű, több nyelvi szintet érintő és nem teljesen egységesen értelmezett jelenség. Az igekötős igék lexicalizációja a képzett szó szemantikai önállóságával és jelentésének egyediségével függ össze: az ige akkor lexicalizálódik, amikor szemantikailag önálló szóvá válik, és már nem csupán a szóalkotás eredménye, vagy amikor csak

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 22

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

egyedi szóalkotási jelentéssel rendelkezik, de nincs általános (szóalkotási csoportokra vagy szemantikai csoportokra jellemző) jelentése.

A cikk bemutatja, milyen kritériumok rajzolódtak ki az elméleti munkákból az igekötős igék lexikalizációjának felismerésére, valamint azt, hogy miként próbálták ezeket a kritériumokat korpuszokban alkalmazni. Két korpusz alapján kilenc igekötős ige (apibūdinti, atlikti, išleisti, nustatyti, parduoti, pradėti, priimti, sudaryti, užimti) lexikalizációját elemezve, továbbá közülük négy (nustatyti, išleisti, parduoti, apibūdinti) lexikalizációs tendenciáit leírva a cikkben kirajzolódik a lexikalizációs kritériumok alkalmazásának bizonyos sorrendje: ha az egyik kritérium alkalmazásával felismerhető a lexikalizáció, nincs szükség a következő kritérium alkalmazására.

Elsőként egy nagy terjedelmű korpuszban ellenőrizték, hogy használatos-e az igekötős ige alapigéje: ha nem használatos, az igekötős igét lexikalizáltnak tekintik. Ezt a kritériumot célszerű elsőként alkalmazni, mert könnyen ellenőrizhető.

Ezután egy nagy terjedelmű korpuszban ellenőrizték, hogy az igekötős ige kaphat-e még egy igekötőt: ha igen, az egy igekötővel álló igét lexikalizáltnak tekintik (kivétel az išpasakyti ige). Ezt a kritériumot is célszerű alkalmazni, mivel szintén könnyen ellenőrizhető.

Ezt követően azt ellenőrizték, hogy az igekötős ige szemantikai kapcsolatban áll-e az alapigével: ha nem, az igekötős igét lexikalizáltnak tekintik. A korpuszban a szemantikai kapcsolatot a lexikai kollokáció összevetésével ellenőrizték: elemezték az igekötős ige és az alapige konkordanciáit, és figyelembe vették, hogy az igekötős ige és alapigéje ugyanazon lexikai-szemantikai csoportokba tartozó szavakat és azonos kollokátumokat vonz-e. Bár a lexikalizáció felismerésének e kritériuma némileg szubjektív, nagyon fontos. Ellenőrzése jelentős időt vesz igénybe (nagy konkordanciákat kell áttekinteni), ezért harmadikként alkalmazták.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 23

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

Végül azt ellenőrizték, hogy az igekötős igének van-e általános jelentése: ha egyetlen általános jelentése sincs, az igét lexikalizáltnak tekintették. Ezt a grammatikai vonzatkeret alapján ellenőrizték: ha az igekötős ige grammatikai vonzatkerete eltér az általános jelentésekkel rendelkező igék grammatikai vonzatkeretétől, ezt az igét lexikalizáltnak tekintették. Ez objektívebb kritérium, amelyet célszerű alkalmazni, ám jelentős időt vesz igénybe (sok konkordanciát kell áttekinteni).

Bár ezek a lexikalizáció felismerésére szolgáló kritériumok korpuszokban alkalmazhatók, kiderült, hogy az egyes igék lexikalizációjának felismeréséhez eltérő kritériumokra lehet szükség, tehát nincsenek univerzális kritériumok. Olyan esetek is előfordulhatnak, amikor e kritériumok alapján a lexikalizáció nem ismerhető fel (további kritériumokra lehet szükség annak felismeréséhez, hogy az igekötős igének nincs általános jelentése). Ilyenkor a lexikalizációt nem korpuszban lehet keresni, vagy megvizsgálható, milyen további kritériumok létezhetnek, amelyek korpuszban alkalmazhatók.

Az igekötős igék lexikalizációját felismerő kritériumok vizsgálata hasznos a szemantika tudománya számára. Ebben a munkában a kritériumokat rendszerezték és leírták; az elméleti kiadványokban nagyobb figyelmet fordítottak az általános jelentésekre, mint a lexikalizáció kivételes eseteire. A továbbiakban más lexikalizációs esetek is vizsgálhatók (például a ragozott alakok megmerevedése, a többes szám szemantikai elkülönülése stb.).

ŠALTINIAI

DLKT – Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas. Prieiga internete: http://tekstynas.vdu.lt/tekstynas [žiūrėta 2019 m. rugpjūčio mėn.–2020 m. gegužės mėn.].

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 24

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

DRLKŽ – Dažninis rašytinės lietuvių kalbos žodynas. A. Utka, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas, 2009. Prieiga internete: http://donelaitis.vdu.lt/publikacijos/Dazninis_zodynas.pdf.

DŽ_7i – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (internetinis), vyr. red. S. Keinys, 7-as patais. ir papild. leid., Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015. Prieiga internete: http://lkiis.lki.lt/dabartinis.

MATAS – Lithuanian Morphologically Annotated Corpus – MATAS v1.0. E. Rimkutė, A. Bielinskienė, V. Dadurkevičius, J. Kovalevskaitė, A. Utka, L. Boizou, 2019: Prieiga internete: https://clarin.vdu.lt/xmlui/handle/20.500.11821/33.

LITERATŪRA

Ambrazas Saulius 1990: Lietuvių kalbos istorinės žodžių darybos principai. – Lituanistica 1, 59–65.

Booij Geert 2005: Grammar of Words: An Introduction to Linguistic Morphology, Oxford: Oxford University Press.

Cvilikaitė Jurgita 2005: Leksinės ertmės: anglų kalbos „A Pet“ ir jo lietuviškų atitikmenų analizė. – Žmogus kalbos erdvėje: mokslinių straipsnių rinkinys 4, Kaunas: Vilniaus universiteto leidykla, 34–46. Prieiga internete: https://etalpykla.lituanistikadb.lt/fedora/objects/LT-LDB-0001:J.04~2005~1367153653318/datastreams/DS.002.0.01.ARTIC/content.

DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas. 4-as patais. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005.

Girčienė Jurgita 2012: Naujoji lietuvių kalbos leksika: teorija ir praktika: metodinė priemonė, Vilnius: Edukologija. Prieiga internete: http://talpykla.elaba.lt/elaba-fedora/objects/elaba:4331816/datastreams/MAIN/content.

Jancaitė Laima 2020: Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacijos atpažinimas: magistro darbas. Vadovė prof. habil. dr. Rūta Petrauskaitė, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 25

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

Keinys Stasys 1999: Bendrinės lietuvių kalbos žodžių daryba, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla.

Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa.

LKG 1971 – Lietuvių kalbos gramatika 2: Morfologija, vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis.

Marcinkevičienė Rūta 2000: Tekstynų lingvistika: teorija ir praktika. – Darbai ir dienos 24, 7–64.

Prieiga internete: http://donelaitis.vdu.lt/publikacijos/marcinkeviciene.pdf.

Marcinkevičienė Rūta 2011: Žodžio reikšmė. Žodynai ir tekstynai, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Prieiga internete:

https://www.vdu.lt/cris/bitstream/20.500.12259/208/1/ISBN9789955127543.pdf.

Paulauskas Jonas 1958: Veiksmažodžių priešdėlių funkcijos dabartinėje lietuvių literatūrinėje kalboje. – Literatūra ir kalba 3, 301–453.

Paulauskienė Aldona 1994: Lietuvių kalbos morfologija. Paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Ružė Albertas 2000: Priešdėlinių veiksmažodžių semantika. – Paradigmatika, sintagmatika ir kalbos funkcijos: tarptautinės mokslinės konferencijos pranešimų medžiaga, Kaunas: Vilniaus universitetas, 160–162.

Urbutis Vincas 1978: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslas.

VLE_e – Visuotinė lietuvių enciklopedija (elektroninis variantas), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Prieiga internete: https://www.vle.lt.

Gauta 2020 06 02

Priimta 2020 10 30

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 26

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

A LEXICALIZATION OF PREFIXED LITHUANIAN VERBS

Summary

A lexicalization of prefixed verbs is a phenomenon when a verb becomes semantically independent word, and its meaning is not related to the formant and its root word. Lexicalization is related to individual, exceptional cases (exceptions to the rules). Therefore, it is important to investigate and describe lexicalized words for lexicographers who write corpus-based dictionaries, computerized analysis of Lithuanian language, learners of Lithuanian and the science of semantics.

The aim of this article is to identify the criteria of identification of lexicalization of prefixed verbs and to adapt it to the corpus analysis.

First of all, the common concept of lexicalization was described in order to show a broader context of this phenomenon. The criteria of identification of lexicalization of prefixed Lithuanian verbs then were identified by analyzing theoretical works. Finally, it was demonstrated how the criteria of identification of lexicalization could be applied in corpus analysis with four common Lithuanian verbs used in certain meanings (nustatyti, apibūdinti, parduoti, išleisti). In this research 9 common Lithuanian verbs in total were analyzed in two corpora: Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas, i.e. Corpus of Present Day Lithuanian and Morfologiškai anotoutas tekstynas, i.e. POS Tagged Corpus of Lithuanian.

The results showed that the criteria of identification of lexicalization of prefixed Lithuanian words should be applied in particular order. Firstly, it should be checked in a big corpus whether the root word of prefixed word is used: if it is not used, then the prefixed verb is supposed to be lexicalized and no more criteria should be applied. Secondly, it is important to check whether prefixed verb could be used with one more prefix: if it can be used with one more prefix, then the prefixed verb with one prefix is supposed to be lexicalized and no more criteria should be applied.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

LAIMA JANCAITĖ. Priešdėlinių lietuvių kalbos veiksmažodžių leksikalizacija | 27

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.05

Thirdly, it is important to check whether prefixed verb with particular meaning is semantically related to its root verb (in corpus, this criteria was applied by comparing lexical valency of prefixed verb and its root verb; if lexical valency was very different, it was stated that the prefixed verb and its root verb are not semantically related and prefixed verb is supposed to be lexicalized; therefore, no more criteria should be applied). Finally, it was checked whether prefixed verb had a common meaning or just individual (common meaning is related to the group of different derivatives). If prefixed verb does not have a common meaning, then it is supposed to be lexicalized. In corpus analysis this criteria can be checked by analyzing grammatical valency because verbs that have the same common meaning are associated with the same grammatical valency (if prefixed verb has a different grammatical valency than verbs that have common meanings, it can be stated that prefixed verb does not have any common meaning, only an individual one).

The criteria of identification of lexicalization of prefixed verbs were successfully applied in corpus analysis and the results showed that the lexicalization of every verb can be detected by using different criteria.

KEYWORDS: lexicalization, word formation, prefixed verbs, corpus linguistics, semantics, Lithuanian language.

LAIMA JANCAITĖ

Vytauto Didžiojo universitetas

Humanitarinių mokslų fakulteto Lituanistikos katedra

V. Putvinskio g. 23-206, LT-44243 Kaunas

[email protected]

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204