DAIVA ALIŪKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

doi.org/10.35321/bkalba.2022.95.09

A szerzői nyelvjárási grafolektus és annak percepciós lehetőségei

KULCSSZAVAK: nyelvjárási grafolektus, percepció, a nyelvjárás átírása.

ÖSSZEFOGLALÓ

A cikk az írásbeli nyelvjárásiasság vizsgálatát mutatja be. A kutatás célja annak értékelése volt, hogy a szerzői grafolektus miként közvetíti a beszélt nyelvjárásiasságot, valamint milyen lejegyzési megoldásokat alkalmaz. A nyelvjáráskutatási diskurzus alapját egy keleti aukštaitiai panevėžiškiai nyelvjáráshoz tartozó nő Facebook-bejegyzései alkotják, amelyeket nyelvjárási grafolektusban tett közzé. A cikk először az informátorként szereplő szerző helyesírási döntéseit elemzi, amelyekkel a keleti aukštaitiai panevėžiškiai nyelvjárás megkülönböztető sajátosságait közvetíti; ezt követően bemutatja a nyelvjárási grafolektus percepciójának vizsgálatát, és azt elemzi, hogyan olvassák és értik meg a nyelvi közösség átlagos tagjai a nyelvjárási grafolektusban írt szöveget.

ÖSSZEFOGLALÓ

A cikk az írásbeli nyelvjárásiasság vizsgálatát tárgyalja, amelynek célja annak felmérése volt, hogyan közvetíti a szerzői grafolektus a beszélt nyelvjárásiasságot, valamint a szerző milyen helyesírási döntéseket hoz. A vizsgálat nyelvjárási diskurzusa egy női adatközlő nyelvjárási grafolektusban közzétett Facebook-bejegyzéseiből áll. A cikk első része azokra a konkrét helyesírási döntésekre összpontosít, amelyeket a szerző-adatközlő anyanyelvi keleti aukštaitiai panevėžiškiai nyelvjárása jellegzetes vonásainak közvetítésére alkalmaz. A cikk második vizsgálati része a nyelvjárási grafolektus percepcióját elemzi, különös tekintettel arra, hogy az átlagos nyelvhasználók miként olvassák és értik meg az ebben írt szövegeket.

BEVEZETÉS

A dialektológusok a nyelvjárási kódok életerejének mérésére és folytonosságuk értékelésére törekedve továbbra is főként a kimondott szóra összpontosítanak. Az autentikus megnyilatkozás és a nyelvjárásiasabb vs. kevésbé nyelvjárásias szimulációk elkülönítésére irányuló erőfeszítések arra ösztönzik a kutatókat, hogy változatosabbá tegyék a (regionális) változatok megfigyelésének elveit és technológiáit-

48

BENDRINĖ KALBA | 95

(vö. a közvetlen és közvetett megfigyelési módszerekkel, az incognito technikával stb.). A kutatási anyag (a beszélt nyelv) leltározásának megközelítései természetesen változatosabb és pontosabb regionális változatossági vizsgálatokat egyaránt lehetővé tesznek. Mindazonáltal, annak ellenére, hogy a 21. században a nyelvjárások és a nyelvjárásiság megismerése többdimenziós – itt nem csupán a nyelvjárásisági adatok gyűjtésének megközelítéseire, hanem általában a nyelvjárásiság per se elismerésére is gondolunk (vö. Mikulėnienė 2019: 60–61) –, a beszélt nyelv önmagában végzett megfigyelése nem elegendő a célirányos dialektológiai narratíva kidolgozásához (amennyire egyáltalán pontos lehet a szóról szóló másodlagos diskurzus). Walter J. Ong felvetette, hogy az írás olyan hatalommal ruházza fel a grafolektust, amely jóval meghaladja bármely szóbeli dialektus hatalmát (Ong 2002: 8). Kétségtelen tehát, hogy az írásbeli nyelvjárásiság vizsgálata nemcsak a dialektológiai adatok új rétegét legitimálhatja, hanem új perspektívákat is kínálhat: először is annak értékelésére, hogy az egyes közösség egyszerű tagja milyen szerepet játszik egy konkrét nyelvjárási kód életerejének történetében; másodszor a nyelvjárási kódoknak a közösség tagjai szemszögéből releváns sajátosságainak feltárására; harmadszor pedig általában a nyelvjárási grafolektus funkcionalitásának, más szóval az új grafolektusok közösségen belüli lehetőségeinek és kommunikációs értékének értékelésére. A tanulmány tehát az írásbeli nyelvjárásiságra összpontosít, vagyis egy szerzői nyelvjárási grafolektus vizsgálatát mutatja be. A bemutatandó vizsgálatnak két célja van: egyrészt a szerzői grafolektust a beszélt nyelvjárásiság visszaadásának és lejegyzési megoldásainak szempontjából kívánta értékelni, másrészt a percepció szempontjából, azaz annak vizsgálatára törekedett, hogy milyen közönség megszólítására irányul a nyelvjárási grafolektussal való írás.

A kutatás anyagát egy keleti aukštaitiai panevėžiškiai nyelvjárási csoporthoz tartozó képviselő, Danutė Montvilaitė nyelvjárási grafolektusban közzétett Facebook-bejegyzései alkotják. Danutė Motvilaitė a Panevėžys járásbeli Paežeris faluban született, a Vilniusi Egyetemen biológiát tanult, később Joniškėlisben biológiát tanított, majd Panevėžysbe visszatérve író lett. Köznyelven két önéletrajzi füzetet adott ki (Pakelių žydėjimo šviesa, 2018; Prisiminimai apie Bernotus; Prie ežerėlio, 2010), a Facebook Suskambėjimų csoportban pedig aktívan ír a társadalmi és kulturális élet aktuális témáiról, valamint ünnepekről a panevėžiškiai nyelvjárásban. Elmondható, hogy ez a szerző-informátor megfelel az úgynevezett helyi (angolul indigenes) adatközlő jellemzőinek (vö. Chambers 2000: 181; lásd még Aliūkaitė és mtsai 2014: 57). Tanulmányi éveit leszámítva az informátor egész életét a nyelvjárási területen töltötte. További információ hiányában¹

¹ A dialektológiai diskurzus következetessége érdekében a tanulmány mind az egyes szerző, informátor terminusokat, mind a szerző-informátor kifejezést használja.

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

49

szülei származásáról és lakóhelyéről, az informátor regionalitási indexe (angolul regionality index; a regionalitási indexről bővebben lásd Chambers 2000: 178–181) 1–3-ként foglalható össze; másként fogalmazva, a közösség olyan tagja, aki valódi helyi státusszal rendelkezik.

Az anyaggyűjtés során a közvetlen megfigyelési technika egyik változatát alkalmazták. El kell ismerni, hogy a regionális változatosság kutatásában a közvetlen megfigyelési módszer (angolul direct method) és a közvetett megfigyelési módszer (angolul indirect method) közötti különbségtétel – amely a kutató szerepét jelöli az anyag egyik vagy másik módon történő gyűjtésében (az első esetben közvetlen végrehajtóként, a másodikban pedig valamely anyaggyűjtő eszköz, például kérdőív vagy feladatlap kidolgozójaként, inkább pedig a kutatás irányítójaként²), valamint az anyag hitelességét fenyegető kockázatok mindkét esetben történő figyelembevétele (az első esetben például a megfigyelői paradoxon (angolul observer’s paradox)³ tényezőjének bevonása, a második esetben pedig a nyelvjárási adatok lejegyzésének megbízhatósága stb.) – a beszélt nyelvjárásiság megfigyelésének gondolatából kiindulva alakult ki. Mindazonáltal a kutatók által végzett, nem szabványos helyesírású szövegek keresése, éppúgy, mint a nyelvjárási kódok képviselőivel folytatott beszélgetések és interjúk rögzítése az elsődleges dialektológiai anyag megszerzése érdekében, a közvetlen megfigyelés megközelítésének felelne meg. Az írásbeli nyelvjárásiságra összpontosítva tehát a közvetlen megfigyelési módszer fogalma is kibővül: az ilyen anyaggyűjtési mód nemcsak beszélt, hanem írott anyag gyűjtését is magában foglalja.

A kutatási anyagot 2022 januárja és szeptembere között gyűjtötték. Ez idő alatt a nyelvjárási grafolektus szerző-informátora 39 bejegyzést tett közzé. A bejegyzések anyaga (példákat lásd az 1. táblázatban) alapul szolgál a nyelvjárásiság visszaadásáról és lejegyzési megoldásairól szóló kritikai diskurzus kidolgozásához.

A kutatási anyag második rétegét a szerzői nyelvjárási grafolektus percepciós feladatának adatai alkotják. Az ilyen anyag értékes az írásbeli nyelvjárásiság értékelésének bővítéséhez, és egyúttal a nyelvjárási grafolektus funkcionalitásáról szóló diskurzus megkezdéséhez. A szerzői nyelvjárási grafolektus feltáró percepciós feladatát módszertanilag Georg Wenker, a marburgi nyelvföldrajzi iskola megalapítójának közvetett megfigyelési módszerre vonatkozó elgondolására építve dolgozták ki. G. Wenker az atlasz számára történő anyaggyűjtés céljából (Sprachatlas des Deutschen Reichs) 40⁴ mondatot készített elő

² Dėl metodų žr.: Seiler 2010: 502–506; Van Keymeulen 2018: 49–50.

³ Dėl termino žr. Labov 2006: 86.

⁴ Megjegyzendő, hogy G. Wenker 1876-ban, az észak-németországi dialektusok (a Porosz Rajna-vidéken) kutatásakor kezdetben 42 mondatot használt. Később egy ideig 38 mondatos készlettel dolgozott, és csak 1881-ben véglegesítette azt a 40 mondatot, amelyet napjainkig elsősorban a német dialektusok vizsgálatára használnak, nemcsak Németországban.

50 BENDRINĖ KALBA | 95

1. TÁBLÁZAT. A szerzői nyelvjárási grafolektus példái

A bejegyzés időpontja

2022 09 04

Bejegyzés

A bejegyzés átírása

Gamt su mum atsisveikin tykė, iš palungva.

A bejegyzés időpontja

2022 05 22

Bejegyzés

A bejegyzés átírása

BARAVYKS. Történhetett egy nyár második felében. Már nem emlékszem, hány éves lehetett akkor, de az iskoláról még szó sem volt. Egészen egyszerű történet. Apám nagyon szeretett gombászni. Amint adódott egy kis szabad ideje, már nem is volt otthon, elindult az erdőbe. Az erdő körülbelül egy kilométerre volt, talán valamivel messzebb. Sokszor kértem, hogy hadd menjek vele, de nem engedett, azt mondta: „Még nem neked való a gombászás.” A mi erdőnk vegyes, vizes, bozótos, nehéz benne járni. Aztán elfárad, nem bírja tovább, és gond lesz belőle a gombászni induló kislány miatt. <...>

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

51

A bejegyzés időpontja

2022 01 22

Bejegyzés

A bejegyzés átirata

A szomszédunknak, Ladze-nak volt egy eladásra szánt tehene. Elmentek eladni. Mindketten, ő meg a felesége, már jócskán a hetvenes éveikben jártak. Nyugdíjat kapnak, minek nekik ez a vesződség? Mindennap gondozni, fejni, sehova sem mozdulni. Elég, mindent megvesznek a boltban. Nem élhetünk a nappal együtt. No és hirdették, hirdették, a piacon árulták, árulták. A kupec folyton járt. De ránéz, és azt mondja: a tehén olyan, mint egy tehén, de nem szokásos. Nem tartottunk ilyeneket, hát nem az én ízlésem, göcsörtös. És elhajt. Tegnap az utcán találkozott Ladzienėvel. Megkérdezte, vajon eladta-e a tehenét. Azt mondja: nem a tehén miatt van minden baj, hanem mert a kupec nem volt értelmes. A tehén egészséges, tejelős, fiatal. Mit ér a küllem, a szépség, ha haszna annyi, mint egy kecskének? De az ostobának tölcsérrel sem lehet észt tölteni a fejébe. Így hát tavaszig megtartottuk. Talán a friss fűre akad majd értelmesebb kupec.

a standard német nyelvre (pl.: 1. Im Winter fliegen die trockenen Blätter in der Luft herum; 2. Es hört gleich auf zu schneien, dann wird das Wetter wieder besser; 3. Tu Kohlen in den Ofen, damit die Milch bald zu kochen anfängt), (lásd: Chambers, Trudgill 2004: 15–16; Schrammbke 2010: 88–90), amelyeket az adatközlőknek saját dialektusukra kellett lefordítaniuk. G. Wenker és követői kutatásainak részletesebb tárgyalása nélkül érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a szerzői grafolektus percepciós feladatának összeállításában maga a dialektusfordítás ötlete is fontos. A nyelvföldrajz képviselőinek (vagy később általában a dialektológusoknak) feladataival ellentétben azonban a szerzői grafolektus percepciós feladatában a nyelvi közösség laikus tagjainak az írásbeli dialektusosság eseteit standard nyelvre kell lefordítaniuk, vagyis a dialektális grafolektust a standard nyelv kódjával kell átírniuk (az elvégzett feladat példáját lásd az 1. ábrán).

A percepciós vizsgálathoz az írásbeli dialektusosság két esetét adták meg: Nu i ronkių tuos ubalėls. Pakėlo galvo pažiūrėt a da daug unt medže likė (No és összeszedem azokat a kis almákat. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, vajon sok maradt-e még a fán) a szerző-adatközlő 2022. augusztusi 24-i Facebook-bejegyzéséből;

52

BENDRINĖ KALBA | 95

1. ÁBRA. Példa a szerzői dialektális grafolektus fordítására

a szerző-adatközlő Facebook-bejegyzéséből; Gyvenam tam laiki katra viss mets labjaus laukiam. Gal ne viss mets, a viso gyvenimo (Abban az időben élünk, amelyet egész évben a legjobban várunk. Talán nem egész évben, hanem egész életünkben) a szerző-adatközlő 2022. június 12-i Facebook-bejegyzéséből) (lásd az 1. ábrát). A vizsgálati alanyoknak nemcsak le kellett fordítaniuk és standard nyelven át kellett írniuk ezeket, hanem a perceptuális dialektológiai kutatások (vö. Preston 1999: XXXIV–XXXV) hagyományára jellemző, a dialektális kód értékelésére szolgáló paraméterek szerint is értékelniük kellett: érthetőség, esztétikum és helyesség. Amint az 1. ábrán látható, a dialektális kód paramétereinek magyarázatakor ötfokú szemantikai skálát alkalmaztak. A percepciós vizsgálathoz viszonylag egyszerű dialektális grafolektusrészleteket választottak; másrészt a mondatok kiválasztásakor ügyeltek arra, hogy azok reprezentálják a keleti aukštaiták megkülönböztető sajátosságait (vö. az an, am, en, em kettőshangzók, valamint az ą, ę nazális magánhangzók megőrzésének hiánya), továbbá az alkörzet jellemzőit (vö. a szóvégi magánhangzók redukcióját). A szerzői dialektális grafolektus percepciós vizsgálatában 20 egyetemi hallgató (21–28 éves) vett részt. A homogén vizsgálati csoportot szándékosan alakították ki; várakozás szerint a homogén csoport percepciós eredményei alapul szolgálnak majd elsődleges értékelő megállapítások megfogalmazásához.

A már említett elemeken kívül a percepciós adatok értelmezése szempontjából fontosak a dialektális kóddal kapcsolatos kompetencia önértékelésére és a környezet nyelvi jelöltségének megítélésére vonatkozó kérdésekre adott válaszok is (lásd a 2. ábrát).

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

53

2. ÁBRA. A kutatási eszköz részlete

A tanulmányban bemutatott szerzői grafolektus elemzése kvalitatív-feltáró jellegűnek tekinthető. Célja az általános alapelvek rögzítése – annak megállapítása, hogy a szerzői, nyelvjárási grafolektus következetes és kialakult (vagy kialakulóban lévő), egységes helyesírási rendszerként, illetve hogy egy ilyen grafolektus kommunikációs szempontból sikeres lehet-e.

A vizsgált tárgy – a tág értelemben vett írott nyelvjárásosság – kutatottságát értékelve el kell ismernünk, hogy a következetes elemző diskurzusok hagyománya a litván dialektológiában még csak most kezd kialakulni, ezért a bemutatott kutatás sem lezártnak, hanem inkább egy modell ismertetésének tekinthető: miként vonható be az írott nyelvjárásosság, akár egyetlen szerző (vagy dialektológiai terminológiával: adatközlő) anyaga a dialektológiai elemzésbe, miért érdemes ilyen anyagot bevonni, milyen kockázatokkal jár az ilyen tárgy általánosítása, és így tovább.

Iš atliktų tyrimų galima paminėti Violetos Meiliūnaitės (2015: 248–258; taip pat 2019) darbus, kuriuose tyrėja, vertindama kai kuriuos Antano Baranausko užrašytų tekstų netikslumus, yra aptarusi šnekamosios kalbos užrašymo specifiką. Vadinasi, galima pripažinti, kad iš esmės keltas tarminio grafolekto klausimas. Paskirų įžvalgų dėl tarminio kodo autofiksacijos teikė ir kiti tyrėjai (Balčiūnienė ir kt. 2019).

A tanulmány szerzői egyúttal megkezdték a kortárs írott nyelvjárásosság következetesebb, kritikai diskurzusát. A kelet-felföldi szövegeket elemezve,

54

BENDRINĖ KALBA | 95

publikuotus almanachuose Bundanti versmė (2013, 2014), nagrinėta, ar rašytinis tarmiškumas yra tarminių kodų gyvybingumo ir tęstinumo indikacija, taip pat apžvalgiai vertinta, kaip tarminiuose grafolektuose perteikiamos skiriamosios rytų aukštaičių ypatybės (Aliūkaitė, Meiliūnaitė 2022). Galima teigti, kad šiuo – autorinio tarminio grafolekto – tyrimu tęsiamas pradėtas diskursas, tiek plėtojant konceptualias įžvalgas dėl rašytinio tarmiškumo ir jo vertės tarmėtyrinių tyrimų tradicijai, tiek tvirtinant tam tikras metodologines nuostatas, tiek vertinant autorinį tarminį grafolektą per percepcijos perspektyvą, kitaip – komunikaciniu požiūriu.

1. A STANDARD HELYESÍRÁSTÓL A NEM STANDARD ÍRÁSMÓDBELI DÖNTÉSEKIG

1.1. Írásmódbeli döntések

A kutatók rámutatnak, hogy a nem standard helyesírás alapvető feltétele a standard ortográfia létezése (vö. Bowdre 1964: 8). Tehát egyrészt a dialektusok pozicionálásakor eltérnek a standard ortográfiától, másrészt új grafolektust hoznak létre. Ez tehát jelentéssel bíró destruktivitás, bár a kutatói diskurzusokban előfordul, hogy a nem standard ortográfia eseteit mind a szépirodalomban, mind az elektronikus diskurzusban hibás írásmódként (ang. elírás) vagy „írástudatlan” helyesírásként (ang. „írástudatlan” helyesírás) nevezik meg (vö. Leech, Short 2007: 135). Amint az a tanulmány elemző részében látható lesz, ez a kategorizálás első pillantásra megalapozottnak tűnik, különösen, ha a nem standard ortográfiát a percepció perspektívájából értékeljük. Erről azonban majd később lesz szó a tanulmányban. Mind a regionális, mind a társadalmi változatok nem standard írásmóddal történő megjelenítésének elemzésekor leggyakrabban Dennis R. Preston 1985-ben bemutatott, a beszéd lejegyzésére vonatkozó hármas tipológiáját alkalmazzák, vagyis az úgynevezett allegro beszédet (ang. allegro beszéd), a szem (vizuális) dialektust (ang. szemdialektus) és a dialektus átírását (ang. dialektus-újraírás) (Preston 1985: 328–329; további részletekért lásd Aliūkaitė, Meiliūnaitė 2022). Az első típus, az allegro beszéd, a szavak rövidítésével, illetve szavak vagy szótagok összevonásának megjelenítésével kapcsolatos (vö. Beal 2006: 84). A második típus, ahogyan azt az elnevezés találóan kifejezi, a szemdialektus, csupán vizuálisan kelti a standard ortográfiától való eltérés illúzióját. Például az angol ‘sez’ megfelel a ‘says’ alaknak (lit. mondja), vagyis a szemdialektussal lejegyzett alakok semmiféle fonológiai különbséget

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

55

nem jelenítenek meg, tehát a szemnyelvjárás inkább az írástudatlanság stilisztikai vagy egyéb megfontolásokból történő pozicionálása (vö. Adamson 1999: 600). A harmadik típus, a nyelvjárási átírás – a szemnyelvjárással ellentétben – tényleges különbségek megjelenítésén alapul. A metaforikus terminológiát folytatva azt mondhatjuk, hogy a nyelvjárási átírás a fül nyelvjárásának felel meg, vagyis a nyelvjárási átírás szövegét olvasva a fül hallja (és felismeri) a különbségeket (vö. Preston 1985: 328–329; lásd még Aliūkaitė, Meiliūnaitė 2022). A szemnyelvjárás tehát csupán azt a benyomást kelti, hogy a kiejtés nem standard, míg a fül nyelvjárásával (nyelvjárási átírással) rögzített változat de facto más.

Mivel a nem standard ortográfia tágabb fogalom, amely nemcsak a regionális változatok grafolektusaihoz kapcsolódik, a kutatók más írástípusokat is elkülönítettek. A már említett hibás írásmód és írástudatlan helyesírás típusain (vö. Leech, Short 2007: 135) kívül a kutatók megkülönböztetik a félig fonetikus írásmódot (angolul semi-phonetic spelling) és a regionalizmusok írásmódját (angolul regionalisms) is (vö. Beal 2006: 84). Külön említést érdemel Jannis K. Androutsopoulos német fanzinokról⁵ készített kutatása, amely a nem standard helyesírás egyik legrészletesebb tipológiáját mutatja be. A fanzinok elemzésekor hat nem standard írástípust különít el: a fonetikus írásmódot (angolul phonetic spellings), a köznyelvi írásmódot (angolul colloquial spellings), a regiolektális írásmódot (angolul regiolectal spellings), a prozódiai írásmódot (angolul prosodic spellings), a nyelvek közötti írásmódot (angolul interlingual spellings), valamint a homofón írásmódot (angolul homophone spellings), amely magában foglalja a lexikai helyettesítést (lexikai helyettesítések; angolul lexical substitutions) és a grafémahelyettesítést (grafémahelyettesítések; angolul grapheme substitutions) (bővebben lásd Androutsopoulos 2000: 521–522). A műfaj sajátosságai miatt természetesen nem minden, a fanzinszövegekben alkalmazott stratégia lehet hasznos az írott nyelvjárásosság elemzéséhez. Ez például a homofón írásmódra is igaz. A lexikai helyettesítés során bizonyos szavak vagy szószegmensek helyére homofón szavakat vagy számjegyeket írnak, például németül az 1-es számjegy az /ain/ szótagot helyettesíti az ‘Eintritt’ szóban – 1-tritt (magyarul: belépés) (Androutsopoulos 2000: 522). Mindazonáltal e módszertani megközelítés egyes elemei a szerzői, nyelvjárási grafolektus áttekintésekor is hasznosak lehetnek. Természetesen hozzá kell tenni, hogy D. R. Preston hármas és J. K. Androutsopoulos hatos nem standard helyesírási rendszerének összevetésekor⁶ tartalmi megfelelések is megállapíthatók; például az úgynevezett nyelvjárási átírás kapcsolatban áll

⁵ Fanzinai – tai specializuota įvairių subkultūrų spauda (plg. Liubinienė 2009: 199–220).

⁶ J. K. Androutsopoulos és D. R. Preston egyaránt rendszereket mutatott be, ezek azonban nem saját modelljeik: a kutatók a kutatási hagyományokat és eseteket összegezték.

56

BENDRINĖ KALBA | 95

a fonetikus és regiolektális írásmóddal szemben az allegro beszéd a beszélt nyelv írásával függ össze. A szemnek szóló (vizuális) dialektus megnevezésére J. K. Androutsopoulas, a fanzinok szövegeit elemezve, a technikaibb „graféma-helyettesítések” (angolul grapheme substitutions) terminust használta (Androutsopoulas 2000: 522).

A modern írott nyelvjárásiság kezdeti vizsgálataiból (vö. Aliūkaitė, Meiliūnaitė 2022) kirajzolódott, hogy az úgynevezett litván nyelvjárási grafolektusok (angolul dialect grapholect; a terminusról lásd Redling 2006: 16) megfelelnek D. R. Preston nyelvjárás-átírási elveinek, vagy – ahogy a cikkben metaforikusan neveztük ezt az ortográfiai stratégiát – a fül nyelvjárásának. Vagyis a nyelvjárás-átírással készült, illetve a fül nyelvjárását tükröző szöveg elolvasásakor különbségek, egy másik kód hallhatóak (és felismerhetőek). Így ezzel a szemlélettel az alkotói nyelvjárási (dialektus-)grafolektus is elemezhető.

1.2. Az írás motivációja

Az írott nyelvjárásiság vizuálisan létezik, és állandóbb, mint a beszélt nyelvjárásiság (lásd még Barton 2007: 89). Ezért úgy értékelhető, hogy a nyelvjárási kóddal való írásról hozott döntés különleges nyelvjárási tudatosságról tanúskodik. A lejegyzés a megőrzés és a továbbadás szándékát fejezi ki. Mivel nincs szabványosított nyelvjárási helyesírás, a nyelvjárási kód minden képviselője, aki reprezentálja, és bizonyos szempontból „konzerválja” a nyelvjárásiságot, kétségkívül több erőfeszítést tesz azért, hogy ilyen vagy olyan okból erőteljesebben pozicionálja a nyelvjárási kód képviselőjeként való identitását, mint az, aki pusztán nyelvjárásban beszélve képviseli a nyelvjárási kódot. Philippe Blanchet és Nigel Armstrong nyelvjáráshasználói tipológiájára visszaemlékezve, amely négy típust különböztet meg (Blanchet, Armstrong 2006: 254), elmondható, hogy az írott nyelvjárásiság képviselői egyrészt a rendszeres aktív nyelvjáráshasználókhoz (angolul regular active speakers) kapcsolhatók, vagyis olyan nyelvjáráshasználókhoz, akik szabadon beszélik a nyelvjárási kódot, amely mindennapi életük kódja; másrészt azt is állíthatjuk, hogy az írott nyelvjárásiság képviselőinek nyelvi viselkedése a szimbolikus nyelvjáráshasználókéra (angolul symbolic users) is emlékeztet, vagyis azokéra, akik hűséget éreznek a nyelvjárás iránt, támogatják annak terjedését, és a nyelvjárást a kulturális identitás szimbólumaként értékelik. Ugyanakkor itt azt is kritikusan mérlegelni kell, hogy az írott nyelvjárásiság képviselője valóban rendszeres aktív nyelvjáráshasználó-e. Mivel az írott nyelvjárásiság anyaga másodlagos, a kutató a beszélt nyelvjárásiság vizsgálatától eltérően csak az eredményt figyelheti meg; nincs módja meggyőződni arról, hogy a kifejezésmód mennyire hiteles, illetve hogy ilyen vagy olyan okból mennyire túlzó vagy szimulált.

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

57

Ezzel kapcsolatban arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy éppen az írott nyelvjárásiság megfigyelése ösztönöz annak kritikus mérlegelésére, vajon leküzdhető-e az úgynevezett megfigyelői paradoxon (angolul observer’s paradox; a terminusról lásd Labov 2006: 86). Az írott nyelvjárásiságot kutató soha nem lehet biztos abban, hogy egy bizonyos ortográfiai döntéssel „megdermesztett” nyelvjárásiság a megfigyelői idő (angolul apparent time; a fogalomhoz vö. Sankoff 2006: 110–116) nyelvjárási kódjának életképességéről tanúskodik-e, vagyis van-e még kommunikációs értéke a közösségben, vagy már csupán egy fenntartott helyi identitás bizonyos mutatója, amelyet tudatosan a múltból támasztottak fel. Fumio Inoue japán dialektológus igen találóan javasolta az emlékezeti idő (angolul memory time) kategóriáját. Az emlékezeti idő technikai terminus, amely elsősorban a kutatói megközelítést jelöli, és természetesen a beszélt nyelvjárásiság adatainak gyűjtéséhez kötődik: a dialektológus az areális nyelv jellegzetességeinek és sajátosságainak feltárása érdekében arról kérdezi az adatközlőt, milyen szavakat használt, illetve milyen változatjellemzők valósultak meg (vagy legalább voltak hallhatók) gyermekkorában stb. (vö. Inoue 2022: 142–145; továbbá Aliūkaitė, Meiliūnaitė 2022). Mindazonáltal, bár az írott nyelvjárásiság képviselői nem feltétlenül saját, rájuk jellemző nyelvjárásiságukat próbálják lejegyezni, és az emlékezeti idő technikáját alkalmazhatták azért, hogy egy egykor létező areális nyelvjárásiságot pozicionáljanak, dialektológiai szempontból az ilyen eseteket is a megfigyelői idő adataiként kell elismerni, hiszen – amint azt W. J. Ong már idézett, a grafolektusnak a szóbeli dialektussal szembeni erejéről szóló gondolata is sejteti – a nyelvjárási grafolektussal egy vagy másik nyelvjárási jellegzetesség itt és most is feléleszthető és rögzíthető.

A kutatók azzal magyarázzák a nem standard grafolektusok választását, hogy az azonosulás tényezője játszik szerepet. A nem standard kódot választók egyrészt igyekeznek elhatárolódni más grafolektusok képviselőitől, másrészt az adott grafolektussal való írással másságukat és egy másik közösséghez tartozásukat kívánják pozicionálni (vö. Fasold 1984: 248, idézi Unseth 2005: 22). Következésképpen még a felélesztett nyelvjárási jellegzetesség is jelentős, mert egyszerre működik elválasztó és összekapcsoló, vagyis identitásjelölő elemként.

Lényegében az identitás szempontja a legfontosabb a nem standard lejegyzési megoldások keresésére irányuló motiváció értékelésekor. Először is az identitás szempontja egyrészt a kommunikációs pontosság igényével függ össze: az eltérő beszélt nyelvi kifejezésmódot másképpen kell lejegyezni, hogy a standard kód ne tüntesse el a nyelvjárás lényegi és konnotatív információit. Ahogyan Aleksas Girdenis fogalmazott: „<...> nem szabad a nyelvjárásra csupán ugyanazon szavak többé-kevésbé eltérő kiejtéseként gondolni, jóllehet ez is rendkívül fontos. Csak nagyon megkeményedett lelkű ember nem érzi, hogy valamely keleti dungus vagy kolnas sokkal

58

BENDRINĖ KALBA | 95

nemesebben hangzik, mint a dangus és a kalnas, észre sem venni a kelet-litván és az észak-zsémiai mondatok eltérő energiáját” (Girdenis 2001: 457). Következésképpen a nem standard lejegyzési megoldások a nyelvjárásiság per se identitásának kifejezéséhez szükségesek. Másodszor, a motiváció identitással összefüggő szempontja a használóhoz is kapcsolódik. A jelölt kifejezésmód az önmegvalósítás kifejeződésévé válik mind szubjektív szinten, mind pedig egy bizonyos (és nem másik) közösséghez való tartozás tanúságaként.

2. A SZERZŐI DIALEKTUSGRAFÉMA LEHETŐSÉGE

2.1. Szerzői dialektusgrafolektus az oralitás dialektális jellegének közvetítése és lejegyzési döntések szempontjából

A szerzői dialektusgrafolektus alkotója, Danutė Montvilaitė, a panevėžiškiai dialektust beszélők képviselője a vizsgált Facebook-bejegyzésekben az aktív, állandó dialektushasználóra jellemző nyelvhasználatot mutatja be. Anyanyelvjárását következetesen használja aktuális megfigyelések, tréfák vagy a hagyományos kultúrához kapcsolódó jelenségek közvetítésére. A rendelkezésre álló szövegek elemzése alapján megállapítható, hogy alapvetően a panevėžiškiai nyelvjárás központi részének valamennyi sajátosságát tükrözik (amint említettük, a szerző Paežerio faluban született, amely a panevėžiškiai nyelvjárás északi és déli része közötti átmeneti övezethez tartozik).

A szerző-informáns szövegeiből mindenekelőtt a kelet-aukštaitiai megkülönböztető sajátosságok életképességére következtethetünk. Az an, am, en, em kettőshangzók első elemeinek szűkülését az alábbi helyesírási megoldások tanúsítják: A tarnaut reikėdava pinks mets (január 12-i bejegyzés); Kuntrė stov krumtydams pamesto šieno, aukštyn žemyn musikuodams galvo (március 6-i bejegyzés); Unt parunkių blizguns ridikulė (április 23-i bejegyzés); Da venuolek ilgejunčių denų lika (június 12-i bejegyzés); Paskutinė vasaras švintė, da šiułt, da graž, ale nebejilgė (szeptember 13-i bejegyzés). Hozzátehetjük, hogy az oralitás dialektális jellege esetében tapasztaltakhoz hasonlóan itt is következetlenség figyelhető meg: ugyanabban a diskurzusrészletben a szerző egyaránt közvetíthet dialektális és nem dialektális sajátosságot, vö.: Pincijjėls gaun, kam jem tas klapats. Kasdien liuobt, melžt, niekur neatsitraukt. Užteks, viska krautuvė nusipirks. Su saul negivens. (január 22-i bejegyzés). Az, hogy a dialektus szerzői grafolektusa az akkomodációs folyamatokat is tanúsítja (a vertikális konvergencia esete), bizonyos szempontból a kifejezésmód hitelességét támasztja alá. Állítható, hogy a szerző-informáns nem „viszi túlzásba” a dialektális jelleg hangsúlyozását, hanem úgy ír, ahogyan beszél, és ha változóan beszél, akkor ezt is

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

59

tükrözi a grafolektus. Tehát az akkomodációs folyamatok eredményeinek rögzítése az írásbeli dialektális jelleg esetében bizonyos előfeltétele annak, hogy a megfigyelői paradoxon leküzdhető legyen.

A szerzői grafolektus a kelet-aukštaitiai egy másik megkülönböztető sajátosságát is tanúsítja: a nazális magánhangzók (ą, ę) szűkülését, például: Tėvs nutaikės kukio liusesne dieno čystė nusiskut barzdo, nusivaksavoj čebats, apsimaun galifė kelns (január 12-i bejegyzés); A nupiepės nubalės kėp meškašuds slabaks viso amžel trešk trešk i nelūžt (április 6-i bejegyzés); Ka tik nutaikis kiek liusesnė valundo, ja jo i nera, unt miško išlėkės (május 22-i bejegyzés). Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a szerző-informáns a grafolektusban az adott területre jellemző magánhangzó-szűkülést kívánja tükrözni, de nem alkot különleges jeleket, hanem a köznyelvi grafémák készletére támaszkodik, ehhez az o és az ė grafémákat alkalmazza. Dialektológiai szempontból úgy fogalmazhatunk, hogy az informáns-szerző meglehetősen kidolgozott lejegyzési rendszert fejleszt ki, természetesen szubjektív szinten (azaz maga többé-kevésbé következetesen alkalmazza). Elsősorban az a közös bennük, hogy igyekszik a dialektális kiejtést közvetíteni, ezért az úgynevezett dialektusátírási stratégiáról beszélhetünk. Elismerendő azonban, hogy a különböző magánhangzók jelölésére használt grafémák alkalmazása (vö. Tėvs nutaikės) megtévesztheti az olvasókat. Amint a továbbiakban látni fogjuk, az ė graféma a ai, ei diftongusok monoftongizációja nyomán keletkező monoftongus jelölésére is szolgál, így az ilyen kétértelmű grafolektális megoldások írástudatlan írásmódként értékelhetők (lásd még a 2.2. fejezetet).

A panevėžiškiai egyik megkülönböztető sajátossága a szóvégi magánhangzók rendkívül erős redukciója. A szövegekben következetesen rögzül a rövid magánhangzók redukciója, többnyire nullafokúvá válásuk, például: Gird tų žmonių šnekts, daug kas atsinaujin, sugrįžt (december 30-i bejegyzés); Kol žmogos given, tol ieška grožė (április 5-i bejegyzés); Didžiausss gamtas sujudims, augims i žydėjims. Kožns augalėls paroda savo žiedo, žėdel (június 12-i bejegyzés); ni či aš nor išsakyt kuks neigiams emocijs, ni pasidėjuot, ale buva kėp buva (szeptember 18-i bejegyzés). Amint a példákból látható, mind a nyílt, mind a zárt szóvégi magánhangzók erősen redukálódnak. Szinte minden esetben eltűnik a magánhangzó. Így azonban az olvasónak magának kell elgondolkodnia és megállapítania, hogy a szó végén elöl- vagy hátulképzett magánhangzó állt-e, mert a szerző-informáns külön jelekkel nem jelöli, hogy az elölképzett magánhangzó redukcióját követően megmarad a mássalhangzó lágysága. A hangsúly helyét sem jelöli, implicit módon arra számítva, hogy a címzett kellően kompetens ahhoz, hogy ismerje a szerző nyelvjárásának hangsúlyozási rendszerét. Egyrészt ilyen esetekben a sikeres kommunikáció bizonyos elvárása sejlik fel, másrészt,

60

BENDRINĖ KALBA | 95

a címzett percepciós kompetenciájának ilyen túlbecslése arra is enged következtetni, hogy az írás csak „a mieinknek” szól.

Formai szinten felvethető, hogy a szóvégi magánhangzók redukciójának megjelenítése megfelelhet-e D. R. Preston említett típusának – az allegro beszédnek –, vagy J. K. Androutsopoulos azon társalgásinyelv-írástípusának, amely az írásban a beszélt nyelvre jellemző redukciót jeleníti meg. Az olvasóban kialakulhat ilyen benyomás. Ennek állítása azonban sem fogalmilag, sem módszertanilag nem lenne pontos, mivel a panevėžiškiai nyelvjárásban a szóvégi redukció per se jellemző: önmagában is sajátosság, nem pedig a körülmények hatására kialakuló jelenség.

Külön jeleket nem alkot a hangsúly hatására megnyúlt magánhangzók, illetve a panevėžiškiai sajátos hangjainak jelölésére sem, például: Sekmadien atėjo unt mūsų Panioižė parko, kad nepražiupsot tų japoniškų sakurų žydėjima, katruos daba vis tep garbin. Saka jas žydž api dvi savaitį. Nugi gražūs medelė i žmonių nemažė apžiūrinėj, futigrafuojes. Da nepardidelė, tik prieš kels mets pasudint. Ale rado i daugiau gružybių, mum įprastų. I juodvarnių lizdų kulonijo, i žydinčių klevų, i slyvelių prie Nevėže (május 2-i bejegyzés). Amint a szövegből látható, a szerző nem jelöli a hangsúly hatására megnyúlt rövid magánhangzók hosszúságát; azokat a hosszú magánhangzókat pedig, amelyek hangsúlytalan helyzetben kiejtéskor megrövidülnek, hosszú hangokat jelölő grafémákkal írja le. Alapvetően ugyanazt az írási elvet követi, mint a köznyelv: a magánhangzók pozicionális mennyiségi változásait írásban külön nem jelöli. Az ai, ei diftongusok monoftongizációja során keletkezett monoftongusok közötti különbséget sem jelöli (vö. gražūs medelė (= medeliai) i žmonių nemažė (= nemažai) – mindkét esetben a köznyelvi ė grafémát választja; emlékeztetőül: a tudományos átírásban e hangokat két jellel jelölik – ɛ, e). Megjegyzendő, hogy a hangsúlytalan helyzetben álló, kiejtéskor meggyengülő o hang a panevėžiškiai nyelvjárásban az u-hoz hasonlóan hangzik, ezért írásban is az u graféma jelöli (nepražiupsot = nepražiopsot(i), gružybių = grožybių, kulonijo = koloniją).

A példákat áttekintve látható, hogy a szerző következetesen a köznyelvi helyesírásra támaszkodik, és a köznyelv ortográfiai jeleinek rendszerét használja – a panevėžiškiai sajátos hangjainak közvetítésére nem keres különleges betűket. A magánhangzók pozicionális mennyiségi változásait és a mássalhangzók palatalizációját sem jelöli külön írásban. Arra lehet tehát következtetni, hogy a szerző a nyelvjárás lejegyzéséhez átveszi a köznyelvi grafémakészletet és az általános helyesírási elveket, ezért legalább elméletileg az így lejegyzett szövegeket más litván nyelvváltozatok beszélői is többé-kevésbé el tudják olvasni. Más kérdés azonban, hogy az olvasottak mennyire pontosan érthetők.

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

61

2.2. A szerzői nyelvjárási grafolektus percepciója

Éppen a szerzői nyelvjárási grafolektus kommunikációs sikeressége vs. sikertelensége értékelhető percepciós vizsgálattal. Természetesen, figyelembe véve a vizsgálati mintát, nem fogalmazhatók meg szigorú megállapítások a nyelvjárási grafolektus kommunikációs sikerességéről stb., a vizsgálandó feltevések azonban tisztázhatók. Először tehát a vizsgálat résztvevőinek szociolingvisztikai portréit kell bemutatni a nyelvjárásiassághoz való viszonyuk szempontjából, vagyis fel kellett tárni, milyen nyelvi tapasztalatokkal rendelkező vizsgálati résztvevők próbálták értelmezni a nyelvjárási grafolektust. Megállapítható, hogy a nyelvjárási grafolektus percepciós vizsgálatának résztvevői számára a nyelvjárási kód inkább idegen, mint saját. Mindössze négy résztvevő vallotta, hogy ismer nyelvjárást. ADG_M01⁷ azt vallotta, hogy ismeri a panevėžysi nyelvjárást, és elismerte, hogy gyakran használja; úgy értékelte, hogy jól ismeri, és ilyen kifejezésmódot választ, amikor kortársaival beszél, akikkel szoros kapcsolat vagy legalább ismeretség fűzi össze; az ADG_M02 vizsgálati résztvevője saját megítélése szerint gyakran használt és jól ismert nyelvjárásként a varniškiai žemaitiai nyelvjárást nevezte meg, amelyet kortársaival és szülei nemzedékéhez tartozó közeli hozzátartozóival vagy ismerőseivel folytatott kommunikáció során egyaránt választ; az ADG_M08 vizsgálati résztvevője azt vallotta, hogy nagyon jól ismeri a aukštaičiai nyelvjárást, és minden nemzedékhez tartozó közeli hozzátartozóival és ismerőseivel használja. Egy további vizsgálati résztvevő, az ADG_M15, azt vallotta, hogy kiválóan ismeri a suvalkiai nyelvjárást, és időnként használja a saját nemzedékéhez, illetve nagyszülei nemzedékéhez tartozó, hozzá közel álló emberekkel. Az összes többi vizsgálati résztvevő deklarált kompetenciája alapján elhatárolódik a nyelvjárási kódtól, de elismerte, hogy mikro környezetében (családban vagy baráti körben) vagy makrokörnyezetében (a városban) van lehetősége ilyen kódot hallani (lásd a 3. ábrát). Összességében tehát elmondható, hogy a vizsgálat valamennyi résztvevőjének van (vagy volt) lehetősége percepciós tapasztalatot szerezni a nyelvjárási kódról.

Mindazonáltal különbséget kell tenni a nyelvjárási kód hallásának lehetősége és a nyelvjárási kóddal írt szöveg olvasásának lehetősége között. A szerzői nyelvjárási grafolektussal lejegyzett mondatokat a vizsgálati résztvevők közepesen érthetőnek, inkább helytelennek, mint helyesnek ítélték. A vonzerőre adott értékelések átlaga, bár magasabb az érthetőség és a helyesség értékelésénél, mégsem nagy (lásd a 4. ábrát). Más szóval úgy értékelhető, hogy ez a percepció bizonyos fokú elhatárolódást mutat a vizsgálati résztvevők részéről.

⁷ A vizsgálati résztvevők kérdőíveinek kódolása: ADG – szerzői dialektusgrafolektus, M – a vizsgálati résztvevőt jelöli, a szám – a vizsgálati résztvevő kérdőívét. Ezt a kódolást abban a reményben választottuk, hogy a kutatás folytatódik, és az adatok más dialektusgrafolektus-vizsgálatokba is bevonhatók lesznek.

62

BENDRINĖ KALBA | 95

3. ÁBRA. A nyelvjárási kód használatára és percepciójára vonatkozó tapasztalatszerzés lehetőségei

A helyességi értékelések kapcsán külön megjegyzést kell tenni. El kell ismerni, hogy a feladat megfogalmazásakor módszertani hiba történt. A vizsgálati résztvevőktől nem pontosították, hogy a lejegyzés helyességét kell-e értékelniük, ezért ez az értékelés különösen összefügghet mind a nyelvjárási kód egészére vonatkozó elvi állásponttal, mind a nem standard helyesíráshoz való viszonnyal. Így csak

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės 63

Érthetőség Esztétika Helyesség

4. ÁBRA. A nyelvjárási grafolektussal lejegyzett szövegek értékelése

azt feltételezni, hogy a vizsgálati résztvevők azért is értékelhették ilyen kritikusan a szövegeket, mert Geoffrey Leech és Mick Short szavaival élve (Leech, Short 2007: 135) helyesírásuk műveletlen volt.

A tanulmány 2.1. fejezetében megkezdett, a nyelvjárási grafolektussal lejegyzett szövegek olvashatóságáról és megértéséről szóló diskurzust folytatva el kell ismerni, hogy a nyelvjárásiasságot közvetítő dialektusátírás a nyelvjárási kóddal nem rendelkező vagy csak kevés percepciós tapasztalattal rendelkező személy számára csak részben értelmezhető. Természetesen, amint Gladis Massini-Cagliari megjegyezte: „[M]inden beszélő szükségképpen anyanyelvének „poliglottja” (Massini-Cagliari 2004: 16)⁸. Mindazonáltal, bár a mondatok jelentése holisztikus megközelítésben érthetővé vált, a dialektusról a köznyelvre készült fordítások nem teljesen pontosak (lásd a 2. táblázatot).

A dialektusfordítás pontosságát, illetve pontatlanságát az egyes, megkülönböztető és jellemző panevėžiškiai sajátságok szempontjából értékeltük (lásd a 3. táblázatot). A lefordított mondatokban tehát a dialektusátírás köznyelvi rekonstrukciója változatosnak bizonyult.

⁸ Így ír a tudósnő, aki a braziliai nyelvi helyzetet vizsgálta, és a portugál nyelv, valamint 200 másik ma is élő nyelvváltozat – köztük 170 őshonos nyelvváltozat-dialektus – viszonyát elemezte: minden anyanyelvi beszélő, miután megtanulta nyelvét, megtanul különbséget tenni a nyelvváltozatok között is; minden beszélő szükségképpen anyanyelvének „poliglottja”, továbbá az anyanyelvi beszélő tudja, mely kifejezések tartoznak a fiatalokhoz, melyek illenek csak nem hivatalos helyzetekhez stb. (Massini-Cagliari 2004: 3–23).

64

BENDRINĖ KALBA | 95

2. TÁBLÁZAT. A dialektusok köznyelvi fordítása

Vizsgálati személy

Első részlet. Na, szedem azokat az almácskákat. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fán (Na, szedem azokat az almácskákat. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fán).

Második részlet. Olyan időket élünk, amelyeket minden évben egyre jobban várunk. Talán nem minden évet, hanem az egész életet (Olyan időket élünk, amelyeket minden évben egyre jobban várunk. Talán nem minden évet, hanem az egész életet).

1.

2.

3.

ADG_M01

Almát szedek. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fán.

Ilyen időket élünk, amikor minden év egyre jobban várjuk. Talán nem az éveket, hanem az egész életet.

ADG_M02

Na, hát szedi azokat a kis almákat. Felemelte a fejét, hogy megnézze, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyet egész évben a legjobban várunk. Talán nem az egész évet, hanem az egész életet.

ADG_M03

Na, hát szedem azokat a kis almákat. Felemelem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok.

Abban az időben élünk, amikor minden év egyre jobban várjuk. Talán nem az egész évet, hanem az egész életet.

ADG_M04

Na, hát azokat a bogárkákat gyűjtöd. Felemelte a fejét, hogy megnézze, maradt-e még sok a fákon.

Olyan időket élünk, amelyeket egész évben a legjobban vártunk. Talán nem az egész évet, hanem az egész életet.

ADG_M05

Na, vedd a kezedbe azokat a kis almákat. Felemelte a fejét, hogy megnézze, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyet egész évben a legjobban várunk. Talán nem is egész évben, hanem egész életünkben.

ADG_M06

Na, szedd össze azokat az almákat. Emeld fel a fejed, és nézd meg, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amikor egész évben a holnapot várjuk. Talán nem az egész évet, hanem az egész életet.

ADG_M07

Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyre évről évre a legjobban vártunk. Talán nem az egész évet, hanem az egész életet.

ADG_M08

Na, szedem össze azokat az almákat. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amikor egész évben nagyon várunk. Talán nem az egész évet, hanem az egész életet.

ADG_M09

Na, szedegeti azokat az almákat. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyben egyre inkább várjuk az évet. Talán nem az egész évet, hanem az egész életet.

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

65

1.

2.

3.

ADG_M10

No, hát szedd csak azokat az almákat. Felemelte a fejét, hogy megnézze, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyet egész évben a legjobban várunk. Talán nem egész évben, hanem egész életünkben.

ADG_M11

No, hát érnek azok a kis almák. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyet mindig a legjobban várunk. Talán nem mindig, hanem egész életünkben.

ADG_M12

No, hát szeded azokat a kis almákat. Felemelte a fejét, hogy megnézze, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amikor mindig várunk valamire. Talán nem egész évben, hanem egész életünkben.

ADG_M13

No, hát szedd azokat az almákat. Emeld fel a fejed, hogy megnézd, maradt-e még sok a fákon.

Olyan időben élünk, amelyben egyre inkább várjuk az éveket (?) Talán nem az összes évet, hanem az egész életet.

ADG_M14

No, hát szedni azokat az almákat. Felemelte a fejét, hogy megnézze, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyet minden évben a legjobban vártunk. Talán nem minden évben, hanem egész életünkben.

ADG_M15

Hát, a kezemben van az a kis darab. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyet minden évben egyre jobban várunk. Talán nem minden évben, hanem egész életünkben.

ADG_M16

Hát, összeszedte azokat az almácskákat. Felemelte a fejét, hogy megnézze, maradt-e még sok a fán.

Egy bizonyos időszakban élünk, amelyet egész évben a legjobban várunk. Talán nem egész évben, hanem egész életünkben.

ADG_M17

Leszedtem azokat az almácskákat. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fákon.

Abban az időben élünk, amelyet egész évben a legjobban várunk. Talán nem egész évben, hanem egész életünkben.

ADG_M18

Hát, szedi (szedegeti) az almácskákat. Felemelte a fejét, hogy körülnézzen, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyet egész évben a legjobban várunk. Talán nem egész évben, hanem egész életünkben.

ADG_M19

Hát, szedem azokat az almákat. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyet egész évben a legjobban várunk. Talán nem egész évben, hanem egész életünkben.

ADG_M20

Hát, szedi azokat az almákat. Felemelte a fejét, hogy megnézze, maradt-e még sok a fán.

Abban az időben élünk, amelyre egész évben a legjobban várunk. Talán nem egész évben, hanem egész életünkben.

66

BENDRINĖ KALBA | 95

3. TÁBLÁZAT. Az egyéni dialektus-grafolektussal közvetített megkülönböztető jegyek percepciója és fordítása

A vizsgálat résztvevője ronkij ← rankioj(a) gal-vo ← galvą likė ← likę viso gyvenimo ← visą gyvenimą viss mets ← visus metus ADG_M01 gyűjtöm fejét maradt egész életében minden év ADG_M02 gyűjtöm fejét maradt egész életét minden év minden év ADG_M03 gyűjtöm fejét maradt egész életében minden év minden év ADG_M04 gyűjti fejét maradt egész életét minden év minden év ADG_M05 kezet fejét maradt egész életét minden év minden év ADG_M06 gyűjts fejét maradt egész életében minden év minden év ADG_M07 – fejét maradt egész életét évről évre minden év ADG_M08 gyűjtöm fejét maradt egész életében minden év minden év ADG_M09 gyűjtögeti fejét maradt egész életében évek óta minden idő minden idő ADG_M10 gyűjtsd fejét maradt egész életét minden év minden év ADG_M11 érik fejét maradt egész életét mindenkor mindenkor ADG_M12 gyűjtsd fejét maradt egész életét mindig (?) mindenkor ADG_M13 gyűjtsd fejét maradt egész életében egyre inkább minden év minden év ADG_M14 gyűjteni fejét maradt egész életét minden évben minden évben ADG_M15 gyűjt fejét maradt egész életét minden évben minden évben

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

67

A vizsgálat résztvevője | ronkii ← rankioj(a) | gal-vo ← galvą | likė ← likę | viso gyvenimo ← visą gyvenimą | viss mets ← visus metusADG_M16 | gyűjtötte | fejét | maradt | egész életét | minden év | minden évADG_M17 | leszedtem | fejét | maradt | egész életét | minden év | minden évADG_M18 | gyűjt (gyűjtöget) | fejét | maradt | egész életét | minden év | minden évADG_M19 | gyűjtöm | fejét | maradt | egész életét | minden év | minden évADG_M20 | gyűjt | fejét | maradt | egész életét | minden év | minden év

Összefoglalásként elmondható, hogy a kelet-aukštaitiai nyelvjárás megkülönböztető jegyeit – az an kettőshangzó panevėžiškiaiakra jellemző on megfelelőjét – a dialektus köznyelvre való átírásában három vizsgálati résztvevő fordította pontosan. A legpontosabban az ADG_M09 résztvevője, aki ezt írta át: rankioja; az ADG_M18 résztvevője pontosítással írta le: renka (rankioja). Az ADG_M10 résztvevőjének rankiok alakú leírását értékelve hozzátehető, hogy bár az on megfelelő rekonstruálása nem bizonyult nehéznek, a grafolektussal írt igealak terminusának fel nem ismerése miatt a vizsgálat résztvevője kissé pontatlanul értette meg a mondatot. Feltételezhető, hogy a ranką (ADG_M05) vagy a rankoj (ADG_M15) rekonstrukciós változatok is azt mutatják, hogy az an→on megfelelő pontosan lett kiolvasva, azonban a ronkii leírás leküzdhetetlen azok számára, akik nem képviselői a vizsgált nyelvjárási kódnak. Mint említettük, nyelvjárási grafolektus írásakor feltételezik, hogy a címzett kellően kompetens; ha ez nincs így, a kiolvasás némileg pontatlan. Feltételezhető, hogy ebben az esetben is ez történt. A megértés szempontjából a renku, renki, rinkti változatok sem tekinthetők hibásnak; feltételezhető, hogy ez inkább a holisztikus percepció kérdése, a szó egészként ismerhető fel. A grafolektus szerző-informátora az ą és az ę nyelvjárási megfelelőket – a szűkebb ejtésű hangokat – az o és az ė grafémával jelöli; a percepciós vizsgálathoz adott mondatokban a résztvevőknek a következő szavakat kellett megérteniük és köznyelvre átírniuk: galvo, likė és viso gyvenimo. A vizsgálat valamennyi résztvevője pontosan rekonstruálta az ą-t a nyelvjárási változatban szereplő o alapján: galvą←galvo. A résztvevők 65%-a pontosan rekonstruálta: likę, 35%-uk pedig liko alakot írt. A résztvevők 95%-a szintén pontosan írta le a köznyelvi alakot

68

BENDRINĖ KALBA | 95

nyelven a visą gyvenimą alakot, csak egy résztvevő hagyta meg a viso gyvenimo alakot. Az ADG_M13 résztvevője egyáltalán nem értette meg a második értékelt részletet (lásd a 2–3. táblázatot).

A magánhangzó-redukció viss mets esetét a résztvevők 55%-ának sikerült pontosan visszaállítania a köznyelvi alakra (2–3. táblázat). Feltételezhető, hogy a többi résztvevőnek hiányzott valamiféle jelöltség. Feltételezhető, hogy azokban az esetekben, amikor következetesen lehet támaszkodni a köznyelv írásrendszerére, a nyelvjárási grafolektus pontosabban érthető; ez nem mondható el a végződések redukciójának eseteiről. Mindazonáltal összességében elismerendő, hogy kommunikációs szempontból a vizsgált esetben az egyéni nyelvjárási grafolektus részletei informatívak voltak a résztvevők számára.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az egyéni nyelvjárási grafolektusnak a beszélt nyelvi nyelvjárásosság közvetítése, az írásbeli megoldások és a percepció szempontjából végzett vizsgálata után a következő összegző megállapítások fogalmazhatók meg:

1. A kelet-aukštaitiai panevėžiškiai nyelvjárás szerző-informátorának nyelvjárási grafolektusa meglehetősen rendszeres – az átírás többnyire fonetikai elven alapul, morfológiai elvet pedig azokban az esetekben alkalmaz, amikor a magánhangzók pozicionális mennyiségi változásairól van szó; az egyes szóalakokban megjelenő változatosságot nem rögzíti írásban. A szerző-informátor a köznyelvre jellemző grafémakészletre támaszkodik – a panevėžiškiai sajátos hangjainak jelölésére sem új grafémákat nem alkot, sem más nyelvek helyesírási készleteiből nem kölcsönöz.

2. A szerző-informátor nyelvi szülőföldjén a hangsúly visszahúzódása gyakran a végződések redukciójának egyik oka, ám ha írásban sem a hangsúlyt, sem a magánhangzó kiesése után megmaradó mássalhangzó-palatalizációt nem jelölik, az olvasó – különösen, ha a litván nyelv egy másik változatát (nyelvjárást vagy köznyelvet) képviseli – túl nehezen tudja egyértelműen meghatározni, milyen grammatikai alakot rögzített a szerző-informátor. Ezt a percepciós vizsgálat is feltárta. Az egyéni nyelvjárási grafolektus percepciós vizsgálatának résztvevői számára – szociolingvisztikai portréjukat figyelembe véve – a nyelvjárási kód aktív használat szempontjából inkább idegen, mint saját, ugyanakkor lehetőségük volt tapasztalatot szerezni a beszélt nyelvjárási kód percepciójában. Mindazonáltal, bár az egyéni nyelvjárási grafolektust holisztikus szempontból megértették, nem sikerült teljesen pontosan köznyelvre fordítaniuk. A dialektus átírása (mind az első, mind a

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

69

és a második vizsgált részlet) változatos fordítása köznyelvre feltárja az írásbeli nyelvjárásosság kommunikációs korlátait. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem az egyéni nyelvjárási grafolektus kritikai értékelése, hiszen a kommunikációs korlátozottságnak nemcsak hátrányai, hanem előnyei is vannak. A nyelvjárási grafolektus elkülönítő funkciót tölt be, más szóval a változat közösségén kívül félreértett vagy csak részben megértett nyelvjárási grafolektus a közösségen belül teljes értékű kódként működik (működhet), amelyre még egyfajta önszabályozás is jellemző. Természetesen ebből a szempontból az írásbeli nyelvjárásosság vizsgálatát tovább kell bővíteni és mélyíteni.

3. A vizsgált eset példájából kiindulva megfogalmazhatók olyan megállapítások, amelyek egy adott közösség hétköznapi tagjának szerepére vonatkoznak egy konkrét nyelvjárási kód történeti fennmaradásában. A szerző-informátor bizonyos helyesírási döntése által „megdermesztett” panevėžysi nyelvjárásosság, amely mind a megkülönböztető, mind a jellemző sajátosságokat reprezentálja, nem feltétlenül tanúskodik a nyelvjárási kód megfigyelt időszakban tapasztalható életképességéről, még ha ezt az értelmezést alátámasztanák is az ugyanazon diskurzusrészletben együtt előforduló nyelvjárási és nem nyelvjárási sajátosságok, hiszen úgy írnak, ahogyan beszélnek, a beszéd pedig változatos. Mindenesetre el kell ismerni, hogy a helyi, vagyis a közösségben (akár csak annak egyes tagjai számára) hozzáférhető, a vizsgált esetben – a Facebookon olvasva – megjelenő nyelvjárási sajátosságok „konzerválása” a nyelvjárási szótárakkal ellentétben hatással lehet e sajátosságok terjedésére. Természetesen az ilyen feltevések igazolásához nagyobb léptékű kutatásokra van szükség.

LITERATŪRA

A d a m s o n S y l v i a 1999: Literary Language. – The Cambridge History of the English Language 4, ed. S. Romaine, Cambridge, UK: Cambridge University Press, 589–692.

A l i ū k a i t ė D a i v a, J a r o s l a v i e n ė J u r g i t a, M e i l i ū n a i t ė V i o l e t a 2014: Teoriniai medžiagos rinkimo pagrindai. Anketų (klausimynų) sudarymo principai. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 49–62.

A l i ū k a i t ė D a i v a, M e i l i ū n a i t ė V i o l e t a 2022: Tarminiai grafolektai XXI amžiaus pradžioje kaip tarminių kodų gyvybingumo ir tęstinumo apraiška. – Verbum 13, 1–15.

A n d r o u t s o p o u l o s J a n n i s K. 2000: Non-Standard Spellings in Media Texts: The Case of German Fanzines. – Journal of Sociolinguistics 4, 514–533.

70

BENDRINĖ KALBA | 95

Balčiūnienė Asta, Meiliūnaitė Violeta, Rinkauskienė Regina 2019: Kupiškėnų, uteniškių ir panevėžiškių paribio šnektos XXI amžiuje, Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla.

Barton David 2007: Literacy: An Introduction to the Ecology of Written Language, 2nd ed., Oxford, UK: Blackwell.

Beal Joan C. 2006: Language and Region, London, New York: Routledge.

Blanchet Philippe, Armstrong Nigel 2006: The Sociolinguistic Situation of ‘Contemporary Dialects of French’ in France Today: An Overview of Recent Contributions on the Dialectalisation of Standard French. – French Language Studies 16, 251–275.

Bowdre Paul Hull Jr., 1964: A Study of Eye Dialect: daktaro disertacija, Florida: University of Florida.

Chambers Jack K. 2000: Region and Language Variation. – English World-Wide 21, 169–199.

Chambers Jack K., Trudgill Peter 2004: Dialectology, 2nd ed., Cambridge: Cambridge University Press.

Girdenis Aleksas 2001: Visa lietuvių kalba! – Kalbotyros darbai 3, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 456–469.

Inoue Fumio 2022: Style, Prestige, and Salience in Language Change in Progress. – Handbook of Japanese Sociolinguistics 8, eds. Y. Asahi, M. Usami, F. Inoue, Berlin, Boston: De Gruyter Mouton, 113–149.

Labov William 2006: The Social Stratification of English in New York City, 2nd ed., Cambridge: Cambridge University Press.

Leech Geoffrey, Short Mick 2007: Style in Fiction: A Linguistic Introduction to English Fictional Prose, 2nd ed. Harlow: Pearson Longman.

Liubinienė Neringa 2009: Metalo muzikos gerbėjų fanzinai: subkultūrinės grupės tapatybės kodai. – Grupės ir aplinkos: tarpdisciplininis mokslo darbų 1, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla, 199–220.

Massini-Cagliari Gladis 2004: Language Policy in Brazil: Monolingualism and Linguistic Prejudice. – Language Policy 3, 3–23.

Meiliūnaitė Violeta 2015: Antano Baranausko tarmių tekstai – kvazautentiškų tekstų chrestomatija. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 4, sud. V. Ragaišienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 248–258.

Meiliūnaitė Violeta 2019: Tarmių gyvybingumo matmenys XXI a. pradžioje. – Res Humanitariae 26, 50–59.

Mikulėnienė Danguolė 2019: Tarmiškumo bruožų nomenklatūra: nuo tarminių požymių prie tarmiškumo žymenų. – Respectus Philologicus 35(40), 51–62.

Ong Walter J. 2002: Orality and Literacy: The Technologizing of the Word, London, New York: Routledge.

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

71

Preston Dennis R. 1985: The Li’l Abner Syndrome: Written Representations of Speech. – American Speech 60(4), 328–336.

Preston Dennis R. 1999: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. D. R. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, XXXIV–XXXV.

Redling Erik 2006: “Speaking of Dialect”: Translating Charles W. Chesnutt’s Conjure Tales Into Postmodern Systems of Signification, Würzburg: Königshausen.

Sankoff Gillian 2006: Age: Apparent Time and Real Time. – Elsevier Encyclopedia of Language and Linguistics 1, ed. K. Brown, 2nd ed., Oxford: Elsevier, 110–116.

Schrambke Renate 2010: Language and Space: Traditional Dialect Geography. – Language and Space. An International Handbook of Linguistic Variation, Volume 1: Theories and Methods. HSK Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft, eds. P. Auer, J. E. Schmidt, Berlin, New York: Walter de Gruyter, 87–101.

Seiler Guido 2010: Investigating Language in Space: Questionnaire and Interview. – Language and Space: An International Handbook of Linguistic Variation 1: Theories and Methods. HSK Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft, eds. P. Auer, J. E. Schmidt, Berlin, New York: Walter de Gruyter, 512–527.

Unseth Peter 2005: Sociolinguistic Parallels Between Choosing Scripts and Languages. – Written Language & Literacy 8(1), 19–42.

Van Keymeulen Jacques 2018: The Dialect Dictionary. – The Handbook of Dialectology (Blackwell Handbooks in Linguistics), eds. Ch. Boberg, J. Nerbonne, D. Watt, Hoboken NJ: John Wiley & Sons, 39–56.

Gauta 2022 11 25

Priimta 2022 12 30

DAIVA ALIŪKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ

THE AUTHORIAL DIALECT GRAPHOLECT AND THE POSSIBILITIES OF ITS PERCEPTION

Summary

This article discusses a study of written dialecticism, conducted in order to assess how the authorial grapholect conveys oral dialecticism and to analyse the spelling choices made by the author. The dialectal discourse used for this study consists of a number of Facebook posts published in a dialectal grapholect by a female

72

BENDRINĖ KALBA | 95

informant. The first part of the article focuses on specific orthographic decisions made by the author-informant to convey the distinct features of her native Eastern Aukštaitian subdialect of Panevėžys. The second investigative section of the article examines the perception of a dialectal grapholect, looking closely at how ordinary language users read and understand texts written in it.

The study shows that the dialectal grapholect used by the author-informant – a speaker of the Eastern Aukštaitian subdialect of Panevėžys – is relatively systematic. Her transcription is predominantly phonetic, with the morphological principle employed in cases of positional quantitative vowel changes, i.e., no variations in individual word forms were captured in the written materials. The author-informant utilises the grapheme inventory of the standard language, without inventing any new graphemes or borrowing them from the orthographic sets of other languages in order to reflect certain specific sounds of the Panevėžys subdialect. Stress retraction is one of the most common causes for ending reduction in the linguistic homeland of the author-informant. However, when neither the accent nor the consonant palatalization after dropping the vowel are marked in the written text, anyone reading it, especially speakers of other Lithuanian variants, may struggle to clearly identify the grammatical form recorded by the author-informant. This was also confirmed by the perceptual study conducted at the same time. The sociolinguistic portraits of its participants indicate that dialectal codes were more alien than familiar to them in terms of active usage, but that they have had opportunities to gain some perceptual experience in spoken dialectal codes. However, despite a relatively good holistic understanding of the authorial dialectal grapholect, the participants of this study were not able to translate it accurately into Standard Lithuanian. Variations in translating the transcribed dialect into the standard language indicate communicational limitations of written dialecticism. It is important to stress that this is not a critical evaluation of the authorial dialectal grapholect, as communicational limitation can have certain advantages, too. By distinguishing, a dialectal grapholect also designates. While it may be misunderstood or partially understood outside of the variant’s community, a dialectal grapholect functions (or can function) as a fully-fledged, even self-regulating, code within that community. However, this aspect of written dialecticism requires more in-depth research.

The discussed case study provides certain insights into the role of an ordinary community member in preserving the vitality of their dialectal code. By making certain orthographic decisions, the author-informant “solidifies” the dialecticism of her native variant, with all its distinguishing and common features. But this does not necessarily confirm the vitality of the dialectal code in apparent time, despite the co-existence of certain dialectal and non-dialectal features in the same discourse fragment (spelling the way one pronounces but that pronunciation can

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

73

vary). Either way, it is clear that local “conservation” (i.e., within the community or at least amongst some of its members) of dialectal features, differently to dialect dictionaries, can have an impact on the spread of those features. However, this subject would undoubtedly benefit from further large-scale studies.

KEYWORDS: dialect grapholect, perception, dialect respelling.

DAIVA ALIŪKAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]

VIOLETA MEILIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]

DAIVA ALIŪKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ

AUTORINIS TARMINIS GRAFOLEKTAS IR JO PERCEPCIJOS GALIMYBĖS

Santrauka

Straipsnyje pristatomas rašytinio tarmiškumo tyrimas. Atliekant tyrimą siekta vertinti autorinį grafolektą sakytinio tarmiškumo perteikimo ir užrašymo sprendimų požiūriu. Tarmėtyrinio diskurso pagrindas – vienos rytų aukštaičių panevėžiškių atstovės feisbuko įrašai, paskelbti tarminiu grafolektu. Straipsnyje pirmiausia analizuojami autorės-informantės ortografiniai sprendimai perteikti skiriamąsias rytų aukštaičių panevėžiškių ypatybes, paskui pristatomas dialekto grafolekto percepcijos tyrimas, analizuojama, kaip paprastiesiems kalbinės bendruomenės nariams yra perskaitomas ir suprantamas tarminiu grafolektu užrašytas tekstas.

Atlikus autorinio tarminio grafolekto tyrimą, formuluojamos apibendrinamosios įžvalgos, kad rytų aukštaičių panevėžiškių patarmės autorės-informantės tarminis grafolektas yra gana sistemingas – perrašoma dažniausiai remiantis fonetiniu principu, morfologiniu principu remiamasi tais atvejais, kai kalbama apie pozicinius kiekybinius balsių pokyčius; atskirose žodžio formose atsirandantis įvairavimas rašte nėra fiksuojamas. Autorė-informantė remiasi bendrinei kalbai būdingu grafemų inventoriumi – specifiniams panevėžiškių garsams atspindėti naujų grafemų nei kuriama, nei skolinamasi iš kitų kalbų ortografijos rinkinių. Autorės-informantės kalbinėje gimtinėje kirčio atitraukimas dažnai yra viena iš galūnių redukcijos priežasčių, tačiau kai rašte nežymimas nei kirtis, nei nukritus balsiui

74

BENDRINĖ KALBA | 95

likusi priebal­sio palatalizacija, skaitytojui, ypač atstovaujančiam kitam lietuvių kalbos variantui, tampa pernelyg sunku aiškiai nustatyti, kokia gramatinė forma autorės-informantės fiksuota. Tai atskleidė ir percepcijos tyrimas. Autorinio tarminio grafolekto percepcijos tyrimo dalyvėms, sprendžiant iš jų sociolingvistinių portretų, aktyvios vartosenos požiūriu tarminis kodas yra labiau svetimas nei savas, bet jos turi galimybių įgyti percepcinės sakytinio tarminio kodo patirties. Nors joms autorinis tarminis grafolektas holistiniu požiūriu ir buvo suprantamas, vis dėlto jo išversti į bendrinę kalbą visiškai tiksliai nepavyko. Dialekto perrašos variantškas vertimas į bendrinę kalbą atskleidžia rašytinio tarmiškumo komunikacinį ribotumą. Būtina pabrėžti, kad tai nėra kritinis autorinio tarminio grafolekto įvertinimas, nes komunikacinis ribotumas turi ne tik trūkumų, bet ir pranašumų. Tarminis grafolektas atskirdamas pažymi, kitaip – nesuprastas ar iš dalies suprastas tarminis grafolektas už varianto bendruomenės ribų, bendruomenėje veikia (gali veikti) kaip visavertis kodas, kuriam netgi būdinga savotiška savireguliacija. Žinoma, šiuo aspektu rašytinio tarmiškumo tyrimas plėstinas ir gilintinas.

Tirtojo atvejo autorės-informantės pavyzdžiu galima grįsti įžvalgas dėl paprastojo paskiros bendruomenės nario vaidmens konkretaus tarminio kodo gyvybingumo istorijoje. Tam tikru autorės-informantės ortografiniu sprendimu „sustingdytas“ panevėžiškių tarmiškumas, reprezentuojąs ir skiriamąsias, ir būdingąsias ypatybes, nebūtinai yra stebimojo laiko tarminio kodo gyvybingumo paliudijimas, nors tokį vertinimą grįstų tame pačiame diskurso fragmente koegzistuojančios tarminės ir netarminės ypatybės, nes rašoma taip, kaip tariama, o tariama įvairiai. Bet kokiu atveju reikia pripažinti, kad lokalus, t. y. pasiekiamas bendruomenėje (kad ir dalies jo narių), tarminių ypatybių „konservavimas“, kitaip nei kokie nors tarmių žodynai, gali turėti poveikį ypatybių sklaidai. Žinoma, siekiant tokių prielaidų patvirtinimo, reikalingi didesnės aprėpties tyrimai.

ESMINIAI ŽODŽIAI: tarminis grafolektas, percepcija, dialekto perraša.

DAIVA ALIŪKAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

VIOLETA MEILIŪNAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

DAIVA ALIUKAITĖ, VIOLETA MEILIŪNAITĖ. Autorinis tarminis grafolektas ir jo percepcijos galimybės

75