ILONA KULAK

Jagelló Egyetem, Krakkó

ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-4229-6087

KUTATÁSI TERÜLETEK: dialektológia, etnolingvisztika, szociolingvisztika.

DOI: https://doi.org/10.35321/bkalba.2024.97.04

AZ EMBER NÉPI KÉPE A DIALEKTÁLIS NÖVÉNYNEVEKBEN MEGŐRIZVE. A KÉRDÉSKÖR ÁTTEKINTÉSE¹

KULCSSZAVAK: dialektológia, etnolingvisztika, nyelvi világkép, az ember képe, növénynevek, a Podhale vidéki dialektus.

ABSZTRAKT

A tanulmány célja, hogy bemutassa az ember népi képét a Podhale vidék északnyugati részén élő gorálok által használt növényneveken keresztül. Az anyagot 2016 és 2017 között, kilenc falu lakosaival készített kötetlen interjúk során gyűjtötték. A szöveg első része az alkalmazott módszertani megközelítés részletes leírását tartalmazza. Emellett ismerteti az összegyűjtött anyag sajátosságaiból fakadó kutatási problémákat is. A tanulmány második része a vidéki társadalom azon jellemzőit tárgyalja, amelyek közvetve megőrződnek a növények népi elnevezéseiben, például az antropocentrizmust, az arisztokratizmust, a valóság bináris szemléletét, a világ érzéki észlelését, az instrumentális racionalitást, a katolicizmushoz való kötődést és a mágikus hiedelmeket.

1. BEVEZETÉS

As Ryszard Tokarski (1993: 335) asserts, vocabulary is a reflection of an individual’s intellectual and emotional stance towards the non-linguistic reality, encompassing objects and human activities within the material world. By analysing the lexis, insights can therefore be gained into the cultural community in question and its modes of perceiving and categorising the world. This assumption serves as the foundation for the present

¹ A cikk a szerző könyvében (Kulak 2022) tárgyalt kérdéseket mutatja be a nem lengyel nyelvű tudományos közösség számára.

76

BENDRINĖ KALBA | 97

a tanulmány, amely az etnolingvisztika² (a kutatás célja és módszertana miatt) és a dialektológia (az anyag típusa és gyűjtésének módja miatt) határterületén helyezkedik el.

A cikk célja az ember népi képének rekonstruálása, amelyet közvetve őriznek meg az Északnyugat-Podhalé több falujában gyűjtött növénynevek. Az „ember népi képe” kifejezés olyan vonások, viselkedésmódok és értékek³ (például a konkrétság, a gyakorlatiasság és a vallásosság) együttesét jelöli, amelyek az egyszerű emberre, a népi (hagyományos) kultúra hordozójára jellemzőek. Ezek a tulajdonságok egymást követő nemzedékek során formálódtak, és a nyelvben maradnak fenn. Ez a megközelítés nem korlátozza a gyűjtött nevek elemzését a falusi lakosok (közigazgatási értelemben vett) képének rekonstruálására, noha nyilvánvalóan ők alkotják az említett kulturális típus legfontosabb képviselőit. Hangsúlyozni kell, hogy a lengyelek többsége városokban telepedett le, paraszti háttérrel rendelkezik, és ők is a népi kultúra résztvevői. Emellett a társadalom fokozódó globalizációja elmosódottá teszi a városi és falusi közösségek nyelve és kultúrája közötti különbséget.

A kutatást Rabka⁴ vidékének gorálok lakta kilenc falujában végezték. Az érintett falvak három községhez tartoznak: Raba Wyżna községhez (Bielanka, Raba Wyżna, Rokiciny, Sieniawa és Skawa), Rabka-Zdrój községhez (Chabówka, Ponice és Rdzawka), valamint Spytkowice községhez (amely egyetlen falut, Spytkowicét foglalja magában). Ezek Kis-Lengyelország délnyugati részén, a Nowy Targ-i járás északi részén helyezkednek el. A fent említett falvak lakói a Podhale vidék változatos nyelvjárását beszélik. Az idősebb és a fiatalabb nemzedék beszédében egyaránt megfigyelhetők bizonyos hangtani következetlenségek. Ezek a standard lengyel nyelv nyelvjárásokra gyakorolt hatásának tulajdoníthatók. A beszélt nyelv változatossága a

² Az etnolingvisztikai kutatás célja egy adott közösség identitásjellemzőinek azonosítása és körülhatárolása. Ennek érdekében a nyelvi világkép fogalmát alkalmazzák (Bartmiński, Chlebda 2008: 11–12). A világ nyelvi képéről további gondolatok találhatók például Adam Głaz (2022) vagy Anna Pajdzińska (2019) munkáiban.

³ Az emberkép összetevőit az elnevezési folyamat elemzésével határozzák meg. Ezt a fogalmat a következő szövegrész fejti ki részletesebben.

⁴ A 19. század közepén Wincenty Pol lengyel költő és földrajztudós (1851: 122) említést tett az úgynevezett „rabkai gorálokról” (lengyelül „Górale od Rabki” vagy „Rabczanie”), akiket a Rabka folyóról neveztek el. Ők Podhale alsó részén (a vidék északkeleti részén) élő népesség.

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

77

a régiót elsősorban a generációs tényező határozza meg. Az idősebb generáció nyelvjárást használ, míg a fiatalabb generáció a városi kulturális közegre jellemző kódot alkalmazza.

A 2016 és 2017 közötti időszakban informális interjúk során 647 növénynevet gyűjtöttünk össze több mint 100 falusi lakostól, akik fel tudták idézni a neveket, és hozzá tudták kapcsolni őket a megfelelő növényekhez. Ezek a nevek több mint 260 növényfajra utalnak. Az adatok lágyszárú növények (például gyomok, gyógynövények, füvek) és fás szárú növények (például fák, cserjék) – vadon termő és termesztett egyaránt – neveit tartalmazzák. Különösen fontos megjegyezni, hogy a kutatási anyagba csak olyan neveket vettünk fel, amelyek motivációját az adatközlők ismerték. Az északnyugat-podhalei régió nyelvjárási növényi lexikájának teljes gyűjteménye kétségkívül értékes és jelentős hozzájárulást jelentene a nyelvészet területén, megvalósítása azonban további kutatási éveket igényelne. Megalapozottan feltételezhető, hogy a gyűjtemény legalább 2000 tételt tartalmazna, mint Halina Pelcowa szótára (2017), amely motivált és nem motivált egységeket egyaránt felölel (természetesen a nyelvjárást használó szemszögéből). Egy ekkora anyag jelentősen hátráltatná a munka kitűzött céljának elérését: annak bemutatását, hogy a megnevezések elnevezései a közösség jellemzőire vonatkozó ismeretek forrásai lehetnek. Hozzá kell tenni, hogy a munka választott célja miatt nem kérdeztük meg az adatközlőket az adott nevek értelmezéséről, és a A sztereotípiák és népi szimbólumok szótára (SSSL 1996–2022) módszertanával összhangban nem készültek kognitív definíciók. A cikk a növénynevekben tükröződő emberképre összpontosít, nem pedig maguknak a növényeknek a képére. Az egyes növények képének átfogó leírása külön vizsgálatot igényelne.

A nyelvi anyag nem korlátozódott kizárólag a megkülönböztető szókincsre. Feljegyeztük mind az általános nyelvjárási kifejezéseket, mind a lengyel nyelv számos változatában közös lexikát, amely a falusi lakosok beszédében is használatos, és tapasztalataikat tükrözi (Pelcowa 2017: 14; Kąś 2011: 13). E két növényszókincscsoport együttes vizsgálata azonban azt mutatta, hogy a kutatási anyagban különféle nyelvi forrásokból származó fitonimák szerepeltek: a nyelvjáráson belül létrejött elemek, jövevényszavak, tükörfordítások, a protoszláv korból örökölt nevek, valamint protoindoeurópai gyökerűek (Waniakowa 2012: 139–187). Mint ismeretes, e nevek többségének elnevezési folyamata évszázadokkal, sőt évezredekkel korábban, olykor más nyelvi térségben ment végbe, az akkori növények észlelt jellemzői alapján. A mai falusi lakosok közösségük uralkodó hiedelmei és babonái, általános tudásuk, valamint a természeti törvényszerűségek szerint fedezik fel újra a fitonimák motivációját (Waniakowa 2012: 115–116).

78

BENDRINĖ KALBA | 97

e nevek többségének elnevezése évszázadokkal, sőt évezredekkel korábban, olykor más nyelvi térségben történt, az akkori növények észlelt jellemzői alapján. A mai falusi lakosok közösségük uralkodó hiedelmei és babonái, általános tudásuk, valamint a természeti törvényszerűségek szerint fedezik fel újra a fitonimák motivációját (Waniakowa 2012: 115–116).

2. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK

Az adott terület lakosai által használt növénynevek etimológiája számos módszertani kérdést vet fel. A lengyel etnolingvisták egyetértenek abban, hogy a nyelvjárási növénynevek elemzése lehetővé teheti a falusi közösség világképének rekonstruálását. Ezt az álláspontot többek között Halina Pelcowa (2002: 140) és Halina Kurek (2004a: 129) is osztja. Köztudott azonban, hogy a nyelvjárási növénynevek jelentős része nem falusi környezetben keletkezett. A népi növénynevek ezért nem mindig tükrözik egy adott közösség világképét. Jadwiga Waniakowa (2006: 493) szerint a nyelvész elsődleges feladata annak megkülönböztetése, hogy mely nevek keletkeztek egy adott vidéki térségben, és melyeket vették át vagy őrizték meg az ólengyel kor óta. A kutató állítása szerint a lengyel népi fitonimákról szóló dialektológiai szakirodalom tévesen azt sugallja, hogy ezek a nevek a lengyel nyelvjárásokban jöttek létre. A szerzők rendszerint a növényeket jelölő nyelvjárási lexémákat a falusi lakosok nyelvi kreativitása példáinak tekintik. Ez az értelmezés azonban nem felel meg teljes mértékben a valóságnak (Waniakowa 2006: 503).

Jadwiga Waniakowa javaslata szerint az autentikus nyelvjárási növénynevek elkülönítése más egységektől (például jövevényszavaktól vagy tükörfordításoktól) kiterjedt és aprólékos etimológiai vizsgálatot igényelne, amelynek eredményei meghaladnák egyetlen tudományos tanulmány kereteit. Még ha megvalósítható volna is a lengyel nyelvjárásban létrejött szókincs elkülönítése egy adott terület lakosainak beszédében használt teljes növényi lexikától – például egy tucat falu vagy egy régió anyagától –, az így létrejövő lexikai korpusz valószínűleg nem lenne elegendő ahhoz, hogy feltárjuk azokat a szabályszerűségeket, amelyek lehetővé tennék a megnevező alany, vagyis a falusi közösség rekonstruálását. Az autentikus nyelvjárási nevek átfogóbb gyűjteménye, amely a teljes lengyel nyelvterületről vagy egyetlen makrorégióból származna, alapul szolgálhatna a világ- vagy közösségkép rekonstruálásához.

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

79

a makrorégiók egyikéből származó gyűjtemény szolgálhatna a világ- vagy közösségkép rekonstruálásának alapjául. Amint azonban korábban említettük, ezt a feladatot rendkívül nehéznek tűnik megvalósítani. Továbbá bizonytalan, hogy az elkülönített nyelvi anyag kellően változatos lenne-e ahhoz, hogy lehetővé tegye a falusi lakosok teljes és torzítatlan képének rekonstruálását.

Az a kutató, aki népi fitonimák alapján kíván képet alkotni egy falusi közösségről, bizonyos mértékig köteles figyelembe venni a kiválasztott terület lakosai által használt növényi szókincs teljes körét. Ebben az esetben az etnolingvisztikai módszertan alkalmazása hasznos, mivel lehetővé teszi az összegyűjtött anyag szinkrón szempontú elemzését, anélkül, hogy elmélyednénk a szóban forgó nevek fejlődésében. A feljegyzett szókincset egységes egészként kell kezelni, amelyet abból a célból elemzünk, hogy következtetéseket vonjunk le egy adott nyelvi és kulturális közösség világának fogalmi megalkotásáról. Az elemzés során az egyes nevek népetimológiáját, nem pedig tudományos etimológiáját vesszük figyelembe. A kiválasztott régióban gyűjtött fitonimák alapján az emberkép rekonstruálása a népi kultúra egyetemességének és a teljes falusi közösség azonos mentalitásának feltételezésével lehetséges (SSSL 1996, vol 1, no. 1: 19). Továbbá hangsúlyozni kell, hogy a használatból kikopó növénynevek értékes információkkal szolgálnak a lengyel nyelvjárások korábbi állapotáról (Wierzbicka 2002: 52).

A népi növényi lexika elemzése nem zárja ki, hogy a rekonstruált képben a lengyel, a szláv, sőt akár az európai közösségre jellemző elemek is megjelenjenek. Nyilvánvaló, hogy a vidéki mikroközösségek tagjai a szélesebb társadalom részét alkotják. A vizsgált szókincs „a különböző kultúrákra és különböző történelmi korszakokra jellemző látásmódok sokféleségét”⁵ hordozza (Bartmiński 1989: 49). Mindazonáltal téves volna a falusi lakosok képét a kulturális körünkhöz tartozó általános közösség képével azonosítani. Ez utóbbi kép rekonstruálásához összehasonlító elemzésre volna szükség. Csak „a különböző kommunikációs közösségek világnyelvi képeinek tanulmányozása teszi lehetővé, hogy feltárjuk a világ fogalmi megalkotásának hasonlóságait és különbségeit” (Niebrzegowska-Bartmińska 2013: 270). Ezek a hasonlóságok azt mutatják meg, miként érzékeli és értékeli a valóságot egy makroközösség.

⁵ Saját fordítás (itt és a további előfordulásoknál).

80

BENDRINĖ KALBA | 97

Arra a kérdésre, hogy a növénynevek a valóság mely konceptualizációját örökítik meg, a választ az alkalmazott kutatási koncepció határozza meg. Az etimológusok inkább általában az ember képét igyekeznek rekonstruálni. Ezzel szemben az etnolingvisztikai eszközök alkalmazása a kiválasztott területen gyűjtött fitonimák elemzésére megkönnyítheti egy adott kulturális közösség képének rekonstrukcióját. Így például a rabkai hegyvidékiek nyelvében használatos kifejezések a falusiak képének bemutatására szolgálhatnak. A fentiek fényében azonban megállapítható, hogy a fitonimák a népi emberképet őrzik meg. A folk (népi) kifejezés valóban a hagyományos vidéki kultúrához kapcsolódik, ám jelentésárnyalatai túlmutatnak ezen az összefüggésen. Ez a szó a régit és az újat egyaránt magában foglalja, vagyis azt, amit a korábbi és a jelenlegi nemzedékek alkottak (szemben a rural (vidéki) melléknévvel, amelynek szűkebb a jelentése). E feltevés elfogadását az indokolja, hogy a fitonimák sajátos anyagtípust képviselnek: többségük nem a lengyel nyelvjárások talaján keletkezett, és főként napjainkban sem jött létre. A kortárs falusiak által használt növénynevek jelentős készlete szláv előtti lexikai elemekből áll, amelyek évszázadokkal ezelőtt keletkeztek, és azóta változáson mentek keresztül.

3. A GYŰJTÖTT NÖVÉNYNEVEK ELEMZÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ FELOSZTÁSA

A növénynevek alapján rekonstruált népi emberképre irányuló kutatásban fontos kérdés a lexikai egységek csoportosításának módja is. Ezt a csoportosítást természetesen azért végzik, hogy feltárják a szemantikai-kulturális motiváció szintjén jelentkező szabályszerűségeket. A nyelvi megnevezés aktusai mögött ugyanis a világ adott közösség általi rendezésének vagy „megszelídítésének” folyamatai húzódnak meg, ahogyan Ryszard Tokarski írja (2012: 249).

A lexikon nagyobbik részének (azaz a tárgyak jellemzői és hasznossága alapján motivált nevek) felosztására a tapasztalati kategóriákat (lengyelül kategorie doświadczieniowe) alkalmazták. Małgorzata Brzozowska meghatározása szerint ezek „az adott kultúra fogalmi rendszerében megjelenő, hordozóik tapasztalatai által meghatározott kategóriák” (Brzozowska 2000: 144–145). Segítségükkel elemezhetők az onomasziológiai (asszociatív) származékok, amelyek „a megismerés aktusában megtapasztalt és relevánsnak ítélt jegyek alapján” jönnek létre (Brzozowska 2000: 144). A szemantikai származékokkal ellentétben az onomasziológiai származékok

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

81

olyan megnevezési mechanizmust képviselnek, amely olyan jegyek felhasználásán alapul, amelyek nem feltétlenül feltűnőek, de a megnevezés pillanatában észlelésileg dominánsak. Ennek következtében az alapszó jelentése nem része a származék lexikai jelentésének, hanem a beszélők által érzékelt, társadalmilag rögzült asszociatív kapcsolatba lép, és így arra a jegyre utal, amelyet a beszélők a származék jelentéséhez társítanak (Brzozowska 2000: 143).

Ezeket az alakulatokat általában szemantikailag szabálytalannak és kategorizálatlannak tekintik, Małgorzata Brzozowska gomba-, lepke- és hónapnevekről készített elemzése azonban vitatta ezt. Még ezekben az esetekben is viszonylag könnyű megkülönböztetni a képzett típusokat (vö. Brzozowska 2000: 143, 149). Az anyag olyan neveket is tartalmaz, amelyek onomasziológiai alapja a népi mágikus hiedelmeken, vallási meggyőződéseken és kulturális asszociációkon alapul, és amelyet valós növényi jellemzők indokolnak. Az ilyen fitonimákat kulturális kategóriákba sorolták⁶.

A gyűjtött növényneveket több tucat tapasztalati és kulturális kategóriába sorolták⁷, például alak, szín, íz, gyógyhatás vagy mágia szerint. Némelyikükön belül alkategóriákat is megkülönböztettek, hogy további belső különbségeket tegyenek lehetővé (például a virág, a termés és a mag, illetve a levél színe szerint). Ezt a gyűjtött egységek sajátosságai és száma indokolta.

A kategóriákat négy átfogó csoportba osztották: (1) a referenst azonosító jellemzők, (2) a növény előfordulásának ideje és helye, (3) a növények hasznossága és haszontalansága, valamint (4) kulturális utalások és asszociációk⁸. Amint látható, az első három csoport tapasztalati kategóriákat, az utolsó pedig kulturális kategóriákat foglal magában. A kategóriáknak ebbe a négy csoportba történő besorolásakor a nevek motivációja volt a döntő tényező. Például a szín, az alak vagy a tapintással érzékelt jellemzők kategóriája az első csoportba (a referenst azonosító jellemzők) tartozik, mivel ezek olyan neveket foglalnak magukban, amelyeket a nyelvhasználó korlátozott, szűk nézőpontból alkotott meg, és kizárólag a megnevezett tárgy jellemzőire összpontosított (vö. megjelenés, íz és szag alapján motivált fitonimák). A második csoportot (a növények előfordulásának ideje és helye) azok a növénynevek alkották, amelyek a virágzás, a vetés és az illatkibocsátás idejére, valamint arra a helyre utalnak

⁶ A cultural categories (kulturális kategóriák) kifejezés a experiential categories (tapasztalati kategóriák) kifejezéssel analóg.

⁷ Hasonló megkülönböztetés jelenik meg Stanisława Niebrzegowska-Bartmińska tanulmányában (2010). A kutató a növénynevek tapasztalati és kulturális motivációjáról írt.

⁸ A javasolt tipológia összhangban áll más kutatók felosztásaival (például Pelcowa 2002).

82 BENDRINĖ KALBA | 97

előfordulás vagy eredet. A név megalkotásakor a névadó tág perspektívából tekintett a dologra, figyelembe véve mind a referenst, mind az azt körülvevő világot. A harmadik csoportba azok a nevek kerültek, amelyek egy faj hasznosságára (pl. gyógyhatására) vagy haszontalanságára (pl. mérgező, bódító és irritáló tulajdonságaira) utalnak. Ez a gyűjtemény tehát olyan fitonímákat fog össze, amelyek szerkezete az emberi életre és környezetére gyakorolt pozitív vagy negatív hatást örökít meg. Az utolsó csoportba a mágiára, vallásra és hiedelmekre utaló nevek, valamint asszociáció útján létrejött egységek tartoznak.

A fitonímák felosztása adta az elemzés keretét: az a megjelenésre és tulajdonságokra motivált nevektől az előfordulás helyére és idejére, valamint a növények felhasználásának módjára utaló neveken át a hagyományos közösség kultúrájához kapcsolódó fitonímákig haladt⁹. Elmondható tehát, hogy az elemzés a „mikroszkopikus nézőponttól” (lengyelül mikrospojrzenie), vagyis a felszínes, konkrét, objektív és legkönnyebben észlelhető jelenségektől haladt a megfoghatatlan értékek és a referens, illetve az ember között fennálló kapcsolat felé. Ezenkívül a feltárt csoportok három különböző nézőpontot szemléltetnek: az észlelésit (csoportok: a referenst azonosító jellemzők, a növény előfordulásának ideje és helye), a funkcionálisat (csoport: a növények hasznossága és haszontalansága) és a kulturálisat (csoport: kulturális utalások és asszociációk).

A szemantikai mezőkhöz hasonlóan itt sem lehetett elkerülni a különféle tapasztalati és kulturális kategóriák közötti határok képlékenységének problémáját. A legnagyobb nehézséget a több elemből álló nevek jelentették, amelyek szerkezete egynél több információt őriz meg. Példaként tekintsük a borówka czarna¹⁰ [fekete bogyó]¹¹ ‘Vaccinium myrtillus’¹² nevet. A név a termés fekete színére (czarny¹³), valamint arra utal, hogy a növény az erdőben fordul elő (bór → borówka). A koniczyna biała [fehér here] ‘Trifolium repens’ név viszont a fehér virágokra (biała), valamint az állatok – főként a lovak – általi gyakorlati felhasználásra utal (koń → koniczyna). Az ilyen fitonímákat szükségszerűen fel kellett venni

⁹ A szerző egy másik tanulmányában részletes elemzés olvasható. A bibliográfiai adatokat a cikk bírálatának kézhezvétele után adjuk meg.

¹⁰ Az eredeti növényneveket a lengyel helyesírási normáknak megfelelően, a nyelvjárási sajátosságok figyelembevétele nélkül írtuk át, hogy megkönnyítsük a cikk megértését.

¹¹ Az eredeti név szó szerinti angol fordítását szögletes zárójelben adjuk meg. Ha a név fordítása nehézséget okoz, rövid népetimológiai magyarázatot fűzünk hozzá. A szerző egy másik tanulmányában részletesen ismerteti a motivációkat (Kulak 2022).

¹² A növényfaj latin nevét egyszeres idézőjelek között adjuk meg.

¹³ A név etimológiáját zárójelben adjuk meg.

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

83

különféle kategóriákba tartozó elnevezések. Egy nevet akkor is több, egymástól eltérő kategóriához soroltak, ha – az adatközlők állítása szerint – eltérő motivációk álltak mögötte. Például a krakowiak [valami olyasmi, mint Krakkó lakója] ‘Pelargonium zonale’ elnevezést a virágok színével indokolták, amely a krakkói népviselet színére emlékeztet, de azzal is, hogy a növény Krakkó környékéről származik.

4. AZ EMBER NÉPI KÉPÉNEK ELEMEI

Az összegyűjtött fitonimák elemzése, amelynek célja a növények elnevezésében megmutatkozó szabályszerűségek feltárása volt, lehetővé tette egy tucat olyan tulajdonság, viselkedésmód vagy érték elkülönítését, amelyek együttesen alkotják az ember népi képét. A legszembetűnőbb, vagyis a növénynevek szókészletében legerősebben rögzült elemeknek a következők tekinthetők: az antropocentrizmus, az antropomorfizmus, az arisztokratizmus, a valóság fekete-fehér értékelése, a világ érzéki észlelése, az instrumentális racionalitás, a konkrétság, a gyakorlatiasság, a katolikus valláshoz való kötődés és a mágiába vetett hit.

Az antropocentrikus szemlélet a fitonimákban elsősorban az emberre vagy az emberi testre való utalások révén mutatkozik meg, például: panienka [leányka] ‘Phlox paniculata’, sierotka [kis árva] ‘Bellis perennis’, modre oczka [élénkkék kis szemek] ‘Myosotis palustris or Myosotis sylvatica’, język teściowej [anyósnyelv] ‘Sansevieria trifasciata’. Az emberközpontú szemléletet azok a nevek is példázzák, amelyek betegségekre vagy panaszokra utalnak, valamint azok, amelyek az ember alapvető (például az élelem iránti) és magasabb rendű egzisztenciális szükségleteit – így a jóllét, az egészség, a szeretet és a biztonságérzet iránti vágyat – tükrözik. Vö. anginka [kis angina] ‘Pelargonium graveolens’, bieguniec [< biegunka, angolul diarrhea] ‘Ailanthus altissima’, olejnik [< olej, angolul oil] ‘Ricinus communis’, kiełbaśnik [< kiełbasa, angolul sausage] ‘Origanum majorana’, miłosne ziele [szerelmi fű] ‘Levisticum officinale’, drzewko szczęścia [boldogságfa] ‘Crassula ovata’, grzmotnik [< grzmot, angolul thunder] ‘Alchemilla pastoralis’). Az antropocentrizmust azok a fitonimák is tanúsítják, amelyek a növény ártalmasságára vagy alkalmatlanságára utalnak, például parzenica [valami, ami éget] ‘Urtica dioica’, trujaki [valami, ami mérgez] ‘Digitalis purpurea or Digitalis grandiflora’.

Az antropocentrizmus sajátos formája az antropomorfizmus, amely „az a hajlam, hogy a természetet emberi tulajdonságok és emberi magatartásminták segítségével írjuk le, illetve magyarázzuk a fizikai jelenségeket” (Piątek 1988: 12). Az elemzés kimutatta, hogy ez a sajátos világ-

84

BENDRINĖ KALBA | 97

szemlélet két fő módon nyilvánul meg: egyrészt az isteni lények emberi alakban való ábrázolásában, másrészt emberi tulajdonságok növényeknek való tulajdonításában. Ez a fajta motiváció például azokban az etimológiai mondákban mutatkozik meg, amelyek a fitonimák eredetét igyekeznek megmagyarázni; vö. Boże drzewko [Isten kis fája] ‘Artemisia abrotanum’ (Isten, vendéglátóként, elültette a fáját), drzewo Pana Jezusa [az Úr Jézus fája] ‘Betula pendula’ (egy fa vezeti a napkeleti bölcseket Jézushoz), illetve wierzba płacząca [szomorúfűz] ‘Salix sepulcralis’ (egy fűz siratja a Szent Család sorsát). Az emberi érzelmi és affektív állapotok a tárgyak elnevezésének is viszonyítási pontjául szolgálnak, például a płaczące dzbanki [síró kis kancsók] ‘Geum rivale’ esetében (a növényt meghajló szárai jellemzik, amelyek a növény szomorúságának jelei), vagy a gniewosz [haragos személy] és uraźnik [neheztelő személy] ‘Impatiens nolitangere’ neveknél (a növény emberi érintésre adott averzív „érzetei” metaforikusan a harag vagy a neheztelés érzelmét idézhetik fel).

Az arisztokratizmus, vagyis az ember állatokkal szembeni felsőbbrendűségének szemlélete, összhangban áll az antropocentrizmussal (Kempf 1985: 126), és főként az állati elemet tartalmazó fitonimákban nyilvánul meg. Az olyan elnevezések, mint a wilcza borówka [farkasbogyó] ‘esetleg Daphne mezereum’ vagy a wilcze ziele [farkasfű] ‘talán Echium vulgare’ rendszerint mérgező növényekre utalnak. E kifejezések figyelmeztető funkciója a veszélyes állattal kapcsolatos asszociációkból ered. Az olyan fitonimák, mint például a kobylak [kancának szánt valami, lengyelül kobyła] ‘Rumex hydrolapathum’, a świniocha [disznónak szánt valami, lengyelül świnia] ‘Aegopodium podagraria’ vagy a gęsie ziele [libafű] ‘Potentilla anserina’ olyan fajokra utalnak, amelyek kizárólag állati fogyasztásra alkalmasak. Ezzel szemben a psia trawa [kutyafű] ‘Nardus stricta’, a psie mleko [kutyatej] ‘Euphorbia cyparissias or Euphorbia esula’, a psiara, psiarka, psica [pejoratív, < pies, angolul dog] ‘Nardus stricta’ és így tovább a növény teljes értéktelenségét rögzítik, amely a kutyához kapcsolódó negatív sztereotípiából ered.

A valóság dichotóm (vagyis fekete-fehér) értékelése többek között abban tükröződik, ahogyan a vidéki közösség gyakorlati-életviteli szempontból megítéli a növényeket. Ezek így hasznos vagy haszontalan, ehető vagy nem ehető, valódi vagy hamis, termesztett vagy vadon élő, ártalmatlan vagy káros kategóriákba sorolhatók, és így tovább. Például: dzwonek [kis harang] ‘pl. Hypericum perforatum, Hosta tradiflora’ szemben a prawdziwy dzwonek [valódi kis harang] ‘pl. Campanula rapunculoides, Campanula rotundifolia’ elnevezéssel, vagyis azzal, amelyik a leginkább hasonlít a harangra: „csengő hangot adó fémtárgy”.

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

85

A népi növénynevek azt is megerősítik, hogy a hagyományos közösség az érzéki benyomásoknak megfelelően észleli a valóságot. Az emberi megismerés elsődleges forrása a vizuális észlelés. Ennek következtében a nyelvhasználók figyelmüket a virágok és a termések színére és alakjára (vagy általános megjelenésére) összpontosítják; vö. modry kwiatek [intenzíven kék, kis virág] ‘Centaurea cyanus’, czernica [< czarny, angolul black] ‘a Rubus különböző fajai’, dzwoneczek [kis harang] ‘például Campanula rapunculoides, Campanula rotundifolia’, pantofelnik [< pantofel, angolul slipper] ‘Cypripedium calceolus’, świńskie uszy [disznófülek] ‘valószínűleg Anthurium-fajok’, koniki [kis lovak] ‘Aconitum firmum’. A többi érzék, nevezetesen a tapintás, az ízlelés, a szaglás és a hallás jóval ritkábban játszik szerepet a névadás folyamatában; vö. suchar [kétszersült] ‘Helichrysum bracteatum’, kwaśne ziele [savanyú fű] ‘Rumex acetosa’, smrodki [< smród, angolul stench] ‘a Tagetes különböző fajai’, skrzyp [< skrzypieć, angolul to squeak] ‘Equisetum arvense’. Bizonyos esetekben a névadó egyszerre több érzéket is igénybe vesz a növénynevek megalkotásakor; vö. sadełko [< sadło, angolul fat] ‘Sedum maximum’ (látás, tapintás), waciki [vattapamacsok] ‘Eriophorum angustifolium’ (látás, tapintás), sucze mleko [szuka teje] ‘Euphorbia esula; Euphorbia cyparissias’ (látás, tapintás, ízlelés, szaglás).

Az instrumentális racionalitás közvetett jelei az egészség helyreállítását szolgáló gyakorlatokra való utalások a növényekhez kapcsolódó szókincsben; vö. wrzodowiec [< wrzód, angolul ulcer] ‘talán Arnica montana’, płucnik [< płuco, angolul lung] ‘valószínűleg Hepatica nobilis’, zrost [< zrastać, angolul to bond] ‘Symphytum officinale’, urocznik [< urok, angolul charm] ‘Lysimachia vulgaris’. Ez a racionalitástípus a tér saját helyi környezet mintájára történő alakításában is megmutatkozik, ahogyan azt az eredetmagyarázó mondák is tanúsítják; vö. wierzba płacząca [szomorúfűz] ‘Salix sepulcralis’ (egy fűzfa elrejtette a Heródes seregétől menekülő Szent Családot), drzewo Pana Jezusa [Jézus Urunk fája] ‘Betula pendula’ (egy fa elvezeti a napkeleti bölcseket Jézushoz). A bibliai történet ismerős környezethez való igazítása hozzáférhetőbbé teszi azt az egyszerű emberek számára, megkönnyítve a környező valósággal való kapcsolatukat és elősegítve a világ megértését (Kurek 2003: 46). Az instrumentális racionalitás emellett a valóság konkrét szemléletével is összefügg. Ez a konceptualizációs mód arra késztette a névadót, hogy a névadás aktusában a referens valamely lényeges, a névben rögzített részletére irányítsa a figyelmét. A növénynevek ezért egy adott növény szagára, ízére, színére

86

BENDRINĖ KALBA | 97

vagy alakjára utalnak; vö. śmierdziele [büdösek] ‘a Tagetes különböző fajai’, groszek pachnący [illatos borsó] ‘Lathyrus odoratus’, gorczyca [< gorycz, angolul bitterness] ‘Sinapis alba’, kwaśnica [< gorycz, angolul sour] ‘Vaccinium vitis-idaea’, bieluń [< biały, angolul white] ‘Datura stramonium’, modrak [< modry, angolul intensive blue] ‘Centaurea cyanus’, złotnik [< złoty, angolul gold] ‘Solidago virgaurea’, grubosz [< gruby, angolul thick] ‘Crassula ovata’, serduszka [kis szívek] ‘Dicentra spectabilis’. A megnevezett objektumokat meghatározott térben és pontosan kijelölt időben is észlelik (Kurek 2004b: 153); vö. leszczak [< las, angolul forest] ‘Corylus avellana’, przylaszczka [< przy lesie, angolul beside the forest] ‘Hepatica nobilis’, grudnik [< grudzień, angolul December] ‘Schlumbergera truncata’, jesienniak [< jesień, angolul autumn] ‘az Aster különböző fajai’, marcówka [< marzec, angolul March] ‘Galanthus nivalis’. A világ konkrét szemléletére irányuló kognitív beállítódás a gyógyítással, mágikus gyakorlatokkal vagy felhasználással kapcsolatos növénynevekben is tükröződik; vö. anginka [< angina, angolul angina] ‘Pelargonium graveolens’, glistnik [< glista, angolul többes számban worm] ‘Chelidonium majus’, grzmotnik [grzmot, angolul thunder] ‘Alchemilla pastoralis’, lubczyk [< lubić, angolul to like] ‘Levisticum officinale’, urocznik [< urok, angolul charm] ‘Lysimachia vulgaris’, kobylak [< kobyła, angolul mare] ‘Rumex hydrolapathum’, świniocha [< świnia, angolul pig] ‘Aegopodium podagraria’.

Továbbá, az összegyűjtött kutatási anyag azt mutatja, hogy a vidéki lakosságra gyakorlati és haszonelvű szemlélet jellemző. Ezt számos olyan növénynév bizonyítja, amely a növények mindennapi életben való különféle lehetséges felhasználásáról tájékoztat; vö. herbatnik [< herbata, angolul tea] ‘Hypericum perforatum’, kiełbaśnik [< kiełbasa, angolul sausage] ‘Origanum majorana’, olejnik [< olej, angolul oil] ‘Ricinus communis’. A vidéki közösség gyakorlati-haszonelvű szemlélete a gyógykezeléssel kapcsolatos, illetve a mérgezésre figyelmeztető nevekben is tükröződik; vö. krwiściąg [< krew, ściągać, angolul blood, to draw] ‘Sanguisorba officinalis’, żywokost [< żywy, kość, angolul alive, bond] ‘Symphytum officinale’, mordownik [< mordować, angolul to murder] ‘Aconitum firmum’, trujak [< truć, angolul to poison] ‘valószínűleg piros, magányos termésű cserje’.

Kétségtelen, hogy a mágiába vetett hit az ember népi képének különösen hangsúlyos vonása, amely áthatja a hagyományos közösségek életének minden aspektusát. Mindazonáltal e jelenségnek csupán néhány kiválasztott eleme tükröződik a nyelvjárási növénynevekben, például a

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

87

a növények mágikus erejében. Úgy tartották, hogy a növények képesek helyreállítani az egészséget, védelmet nyújtani a veszélyes természeti jelenségekkel szemben, valamint szerelmet és boldogságot hozni; vö. dziewięćsił [< dziewięć, siła, angolul kilenc, erő] ‘Carlina acaulis’, przywrotnik [< przywracać, angolul helyreállítani] ‘Alchemilla pastoralis’, piorunica [< piorun, angolul villám] ‘Alchemilla pastoralis’, miłosne ziele [szerelmesek füve] ‘Levist icum officinale’, drzewko szczęścia [boldogságfa] ‘Crassula ovata’. Emellett az összegyűjtött anyag megerősíti a rontásokba és a titokzatos, romboló erők létezésébe vetett hitet is; vö. urocznik [< urok, angolul rontás] ‘Lysimachia vulgaris’, nietota [< to nie ta, angolul ez nem az] ‘Lycopodium clavatum’, diabelski kwiatek [ördögvirág] ‘Agrostemma githago’.

Másfelől a gyűjtött növénynevek a katolicizmushoz való kötődést örökítik meg. A keresztény hit például bizonyos növényfajok megszentelésében nyilvánul meg; vö. Boże drzewko [Isten kis fája] ‘Artemisia abrotanum’, drzewo Pana Jezusa [az Úr Jézus fája] ‘Betula pendula’. A népi vallásosság azokban a növénynevekben is megmutatkozik, amelyek valamely isteni vagy szent személy nevéből származnak, a megnevezett növény külseje és az adott alak tulajdonságai közötti különféle asszociációk eredményeként; vö. kluczyki Świętego Piotra [Szent Péter kulcsocskái] ‘Primula officinalis, Primula elatior’, Boże liczko [Isten arca] ‘Tussilago farfara’, sukienka Matki Boskiej [Szűz Mária ruhája] ‘Gentiana pneumonanthe’, pantofelki Matki Bożej [Szűz Mária papucskái] ‘Aconitum firmum’. A szóban forgó fitonimák közvetve a jámborság általános formáit is tükrözik, például a szentek tiszteletét és képmásaik kultuszát; vö. lilia Świętego Józefa [Szent József lilioma] ‘Lilium candidum’, lilia Świętego Antoniego [Szent Antal lilioma] ‘Lilium candidum’.

Ezenkívül a növénynevek a falusiak közvetlenséggel, vaskos humorérzékkel és éles megfigyelőképességgel társuló egyszerűségére, valamint a sztereotípiák alkalmazására való hajlamára utalnak. Az egyszerűség például a nevek megalkotásának spontán, komplikációktól mentes módjában mutatkozik meg. A megnevező az elnevezés aktusában nem törekszik kifinomult metaforák használatára; ehelyett a legegyszerűbb, intuitív asszociációk révén hoz létre fitonimákat; vö. cegłarka [< cegła, angolul tégla] ‘Pelargonium zonale’, mordownik [< mordować, angolul gyilkolni] ‘Aconitum firmum’, pantofelek [< pantofel, angolul papucs] ‘Cypripedium calceolus’. A falusiak közvetlenségét olyan elnevezések példázzák, amelyek jellegzetes motivációs értékkel bírnak

88

BENDRINĖ KALBA | 97

; ezek tehát egyértelműen és közvetlenül tükrözik a növény valamely tulajdonságát vagy előfordulási helyét; vö. suchar [kétszersült] ‘Helichrysum bracteatum’, żółciec [< żółty, angolul sárga] ‘Rudbeckia laciniata’, grudniaczek [< grudzień, angolul december] ‘Schlumbergera truncata’, borówka [< bór, angolul erdő] ‘Vaccinium myrtillus’. A nagy kifejezőerejű lexémák, például azok, amelyek intim testrészekre vagy kínos betegségekre utalnak, szintén a közvetlenség példáinak tekinthetők; vö. stulidupa [< stulić, dupa, angolul elhallgattatni, segg] ‘Capsella bursa-pastoris’, korcipka [< cipka, angolul picsa] ‘Prunus padus’, księże jajka [paptojások] ‘Polygonatum multiflorum’, bieguniec [< biegunka, angolul hasmenés] ‘Ailanthus altissima’, bździoch [< bździć, angolul szellenteni] ‘Polygonum hydropiper’. A fent említett nevek vaskos humorérzékről tanúskodnak, amely az élet intim szférájára kivetett tabut kérdőjelezi meg.

A falusi közösség valóságra irányuló éles megfigyelőképességét tovább példázza olyan fitonimák megjelenése, amelyek összetett biológiai jelenségek észleléséhez kapcsolódnak. Ilyen például a virágok nap felé fordulása: słonecznik [< słońce, angolul nap] ‘Helianthus annuus’; a szirmok alkonyatkor való összezáródása: tulipan [tulipán] ‘Narcissus jonquilla’, zawilec [< zawijać, angolul becsavarni] ‘Anemone nemorosa’; a magok szél általi szétszóródása: wiatrowe ziele [szélfű] ‘Spergula arvensis’; valamint a fejlődés periodikussága: siedmiolatka [hétéves] ‘Allium fistulosum’.

A tájnyelvi növénynevek gyakran idéznek fel pozitív és negatív emberi képeket, amelyek az egyszerű ember tudatában rögzültek. Ezek a nevek így példázzák a falusiak valóságot sztereotípiákba sűrítő és leegyszerűsítő hajlamát; vö. panienka [hajadon] ‘Phlox paniculata’, sierotka [árva] ‘Bellis perennis’, wdówka [özvegy] ‘talán Scabiosa lucida vagy Scabiosa canescens’, dziad [koldus] ‘Arctium lappa’, pijanica [< pijany, angolul részeg] ‘Vaccinium uliginosum’, żydowska wiśnia [zsidó cseresznye] ‘Physalis alkekengi’. Az állati összetevőt tartalmazó népi szókészlet használata szintén megmutatja az állatokról alkotott sematikus képzetek társadalmi tudatra gyakorolt hatását; vö. wilcze ziele [farkasfű] ‘talán Echium vulgare’, gadzi mlecz [< gadzi, mleko, angolul hüllőszerű, tej] ‘Chelidonium majus’, psiarka [pejoratív, < pies, angolul kutya] ‘Nardus stricta’.

Kisebb mértékben a következő jellemzők is megmutatkoznak a fitonimákban: népi etiológiák, az időbeli távolság érzékelésének hiánya, szociomorfizmus és csodás érzékenység. A népi etiológiák egyik megnyilvánulása, vagyis

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

89

A név eredetét vagy valaminek a történetét mítoszok és legendák szemszögéből magyarázó legegyszerűbb formába (Serafin 2002: 120) olyan nevek tartoznak, mint a Boże drzewko [Isten fája] ‘Artemisia abrotanum’ vagy a rdest plamisty [foltos keserűfű] ‘Polygonum persicaria’. A Boże drzewko nevű növényt állítólag maga Isten ültette, míg a rdest plamisty elnevezés arra utal, hogy a leveleken lévő foltokat a Szűzanya érintése okozta a helyiek hite szerint. A válaszadók által idézett legendák azt mutatják, hogy nem érzékelik az egymás mellé helyezett események és szereplők közötti időbeli távolságot (Zowczak 2013: 23). Ez a jelenség bizonyos nevek népi etimológiáiban is megfigyelhető, például a wierzba płacząca [szomorúfűz] ‘Salix sepulcralis’ vagy a drzewo Pana Jezusa [az Úr Jézus fája] ‘Betula pendula’ esetében. A felidézett bibliai események a lengyel vidék jellegzetes környezetében jelennek meg. Ez arra utal, hogy Jézus és Mária életét egy meghatározatlan jelenbe helyezték át.

A szociomorfizmus, vagyis az a hajlam, hogy a Mennyek Országában uralkodó hierarchiát a jobbágyság korának falusi rendjéhez hasonlóan képzeljék el (Zowczak 2013: 52), megjelenik a Boże drzewko [Isten fája] ‘Artemisia abrotanum’ név eredetét magyarázó legendában. A név eredetéről szóló elbeszélés a teremtőt jóindulatú házigazdaként ábrázolja. A vallásossághoz kapcsolódó csodaváró érzékenység – vagyis a csodák megtapasztalásának vágya (Hemka, Olędzki 1990: 9) – olyan nevek motivációjában is megmutatkozott, mint a drzewo Pana Jezusa [az Úr Jézus fája] ‘Betula pendula’ (egy nyírfa vezette a három királyt az újszülött Jézushoz), illetve a rdest plamisty [foltos keserűfű] ‘Polygonum persicaria’ (a levélen megjelenő foltot a Szűzanya érintése okozta).

A növénynevek emellett az ember természethez fűződő bensőséges kapcsolatát is kifejezik. Ez a kapcsolat tükröződik azokban a növénynevekben, amelyek a növény előfordulási helyéből vagy virágzásának időszakából erednek; vö. bagno [< bagno, angolul swamp] ‘Caltha palustris’, przylaszczka [< przy lesie, angolul beside the forest] ‘Hepatica nobilis’, majowniczka [< maj, angolul May] ‘Maianthemum bifolium’, zimowit [< zima, witać, angolul winter, to greet] ‘Colchicum autumnal’.

A nyelvjárási növénynevek – bár töredékesen – a népi világkép számos alapvető tételére is utalnak, köztük az etnocentrizmusra, a család elsődlegességére és a munka fontosságára, valamint a múlttól formált valóságérzékelésre.

90

BENDRINĖ KALBA | 97

A beszélő által megélt elkülönülés érzése, amely a „saját” és az „idegen” szembeállításán alapul, különösen jól látható az eredetük alapján motivált növénynevekben; vö. amerykanka [amerikai] ‘Solanum tuberosum’, węgierka [magyar] ‘Prunus domestica’, szwabka [sváb] ‘Solanum tuberosum’. Az olyan elnevezések, mint a język teściowej [anyósnyelv] ‘Sansevieria trifasciata’, a wdówka [özvegy] ‘talán Scabiosa lucida vagy Scabiosa canescens’, illetve a sierotka [árva lány] ‘Bellis perennis’ társadalmi kapcsolatokat vagy azok hiányát jelzik. A munkára a mezőgazdasági környezethez kapcsolódó állatokat vagy tárgyakat felidéző lexikai elemek utalnak; vö. gęsiówka [< gęś, angolul goose] ‘Echinochloa crusgalli’, wołe oczy [ökörszemek] ‘Aster alpinus’, kosy [kaszák] ‘Iris sibirica’, widłak [< widły, angolul pitchforks] ‘Lycopodium annotinum; Lycopodium clavatum’, miotła [seprű] ‘Apera spica-venti’. A régi korok étkezésére, betegségeire, pénzrendszerére és gyógynövényes gyógyászatára utaló növénynevek etimológiájából sok minden megtudható a letűnt időkről; vö. trędownik [< trąd, angolul leprosy] ‘Scrophularia nodosa’, talary [tallérok] ‘Lunaria annua’.

5. ÖSSZEGZÉS

Nyilvánvaló, hogy az emberképet alkotó, felsorolt elemek között a lengyel vidéki közösségekre jellemző vonások, valamint olyan egyetemes sajátosságok is vannak, amelyek a szláv, sőt az európai kulturális kör valamennyi közösségére jellemzők. Az elemzésből kirajzolódó vonásokat nem lehet egyértelműen két külön kategóriára, vidéki és nem vidéki jellemzőkre osztani. Ennek oka, hogy a nyelvi anyag – mint említettük – a nyelvjárási szókincs mellett a lengyel nyelv különböző változataiban közös lexikát is tartalmaz. A fitonimák motivációinak vizsgálata ezért nemcsak a vidéki közösség megismerését teszi lehetővé, hanem általában az emberi természet megértéséhez is hozzájárul. A rekonstruált emberkép mindazonáltal nem azonosítható sem az ember nemzeti, sem a nemzetek fölötti képével. Ennek oka, hogy a nyelvjárási magyarázatok szolgálnak alapul azoknak a szabályszerűségeknek a kereséséhez, amelyek segítségével feltárható a növénynevekben rögzült kép. Ezért a cikk a népi kép kifejezést használja, amely – ezt érdemes megjegyezni – a sztereotípiák lublini etnolingvisztikai kutatására utal.

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

91

REFERENCES

Bartmiński Jerzy 1989: Językowe sposoby porządkowania świata. Uwagi na marginesie biłgorajskich relacji o kosmosie. – Etnolingwistyka. Problemy Języka i Kultury 2, 49–58.

Bartmiński Jerzy, Chlebda Wojciech 2008: Jak badać językowo-kulturowy obraz świata Słowian i ich sąsiadów? – Etnolingwistyka. Problemy Języka i Kultury 20, 11–27.

Brzozowska Małgorzata 2000: Derywaty onomazjologiczne (asocjacyjne) w językowym obrazie świata. – Język a Kultura 13: Językowy obraz świata i kultura, eds. A. Dąbrowska, J. Anusiewicz, Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 143–152.

Głaz Adam 2022: Routledge Studies in Linguistics: Linguistic Worldview(s): Approaches and Applications, New York: Routledge.

Kąś Józef 2011: Słownik gwary orawskiej 1, Kraków: Wydawnictwo Academica.

Kempf Zdzisław 1985: Wyrazy „gorsze” dotyczące zwierząt. – Język Polski 65(2–3), 125–144.

Kulak Ilona 2022: Ludowy obraz człowieka utrwalony w nazwach roślin. na przykładzie leksyki górali rab czańskich, Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego.

Kurek Halina 2003: Przemiany leksyki gwarowej na Podkarpaciu, Kraków: Towarzystwo Autorów i Wydawców Prac Naukowych Universitas.

Kurek Halina 2004a: Językowo-kulturowy obraz wsi podkarpackiej wpisany w nazwy roślin. – Studia Linguistica: Danutae Wesołowska oblata, eds. H. Kurek, J. Labocha, Kraków: Towarzystwo Autorów i Wydawców Prac Naukowych Universitas, 129–156.

Kurek Halina 2004b: Językowy obraz świata wiejskiego obszaru językowo-kulturowego. – W kręgu wiernej mowy, eds. M. Wojtak, M. Rzeszutko, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej, 147–162.

Niebrzegowska-Bartmińska Stanisława 2010: Sakronimy w polskim ludowym obrazie ziół. – W świecie nazw: Księga jubileuszowa dedykowana Profesorowi Czesławowi Kosylowi, ed. H. Pelcowa, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej, 277–289.

Niebrzegowska-Bartmińska Stanisława 2013: Projekt badawczy (ETNO)EUROJOS a program etnolingwistyki kognitywnej. – Etnolingwistyka. Problemy Języka i Kultury 25, 267–281.

Pajdzińska Anna 2019: Linguistic worldview and grammatical categories. – Etnolingwistyka. Problemy Języka i Kultury 30, 41–54. DOI: 10.17951/et.2018.30.41.

92

BENDRINĖ KALBA | 97

Pelcowa Halina 2017: Słownik gwar Lubelszczyzny 5: Świat roślin, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej.

Pelcowa Halina 2002: Językowy obraz roślin w gwarach Lubelszczyzny. – Język polski: Współczesność, historia 3, eds. W. Książek-Bryłowa, H. Duda, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej, 127–144.

Piątek Zdzisława 1988: Aspekty antropocentryzmu, Kraków: Uniwersytet Jagielloński.

Pol Wincenty 1851: Rzut oka na północne stoki Karpat i przyległe im krainy, Kraków: Zakład Litograficzny Czasu.

Serafin Ewa 2002: Ludowe opowiadanie ajtiologiczne. – Genologia literatury ludowej: Studia folklorystyczne, eds. A. Mianecki, V. Wróblewska, Toruń: Wydawnictwo Uniwersytetu Mikołaja Kopernika, 119–127.

SSSL 1996–2022: Słownik stereotypów i symboli ludowych 1: Kosmos (no. 1–4), 2: Rośliny (no. 1–7), ed. J. Bartmiński, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej.

Tokarski Ryszard 1993: Słownictwo jako interpretacja świata. – Encyklopedia kultury polskiej XX wieku 2: Współczesny język polski, ed. J. Bartmiński, Wrocław: Wiedza o Kulturze, 335–362.

Tokarski Ryszard 2012: O kilku zadaniach współczesnej semantyki leksykalnej. – Słowa, style, metody, eds. H. Pelcowa, M. Wojtak, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej, 247–259.

Waniakowa Jadwiga 2006: Antroponimia w polskich gwarowych nazwach roślin. – Munuscula linguistica: In honorem Alexandrae Cieślikowa oblate, eds. K. Rymut, K. Skowronek, B. Czopek-Kopciuch, M. Malec, Kraków: Wydawnictwo Instytutu Języka Polskiego Polskiej Akademii Nauk, 493–505.

Waniakowa Jadwiga 2012: Polskie gwarowe nazwy dziko rosnących roślin zielnych na tle słowiańskim: Zagadnienia ogólne, Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego.

Wierzbicka Agnieszka 2002: Metody zbierania słownictwa dotyczącego roślinności na terenie Kujaw. – Acta Universitatis Lodziensis. Folia Linguistica 42, 49–59.

Zowczak Magdalena 2013: Biblia ludowa: Interpretacje wątków biblijnych w kulturze ludowej, Toruń: Wydawnictwo Naukowe Uniwersytetu Mikołaja Kopernika.

Gauta 2024-09-03 Priimta 2024-10-16

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

93

ILONA KULAK

THE FOLK IMAGE OF A HUMAN PRESERVED IN THE DIALECTAL PLANT NAMES. AN OVERVIEW OF THE ISSUES

Summary

The objective of this article is to present the folk image of a human perpetuated in dialectal plant names. The subject of the analysis comprises 647 informal names of plants used by the Gorals, an ethnic group residing in the Rabka region. Accordingly, the research was conducted in nine villages situated in the southwestern region of Lesser Poland, within the northern Nowy Targ district, which is located in the northwest of the Podhale region. The material was collected between 2016 and 2017 through unofficial interviews with villagers.

The first section of the paper is dedicated to methodological considerations. The author’s primary focus is on the research challenges that emerge from the distinctive nature of the collected material. Consideration leads to the conclusion that it is possible to reconstruct a folk image of a human, rather than an image of a rural community, on the basis of phytonyms collected in villages. This assumption is primarily attributable to the fact that the gathered lexis encompasses both the vocabulary typical of the studied group and words common to disparate varieties of Polish, i.e. phytonyms derived from various sources. The members of the contemporary community rediscover the meanings of these units by referring to local customs, beliefs, general knowledge and certain laws of nature.

The author emphasises that the plant names do not inherently perpetuate an image of a human per se. The source of knowledge about the categorisation of the world and the values is the naming mechanism itself. In order to uncover the principles governing naming processes, it is necessary to search for regularities. Therefore, the researcher groups the collected names into dozens of experiential and cultural categories.

The second section of the article presents the findings of the analysis conducted on folk plant names, offering insights into the characteristics of the simple man. The most significant of these are: anthropocentrism, aristocratism, binary perception of reality, sensory perception of the world, instrumental rationality, concreteness, pragmatism, attachment to Catholicism and magical beliefs. The plant-related vocabulary studied also suggests that representatives of folk culture are direct, simple, have a ribald sense of humour and tend to stereotype. To a lesser extent, folk aetiology, lack of awareness of temporal distance, sociomorphism or miraculous sensibility are indirectly perpetuated in the phytonyms. The

94

BENDRINĖ KALBA | 97

collected plant lexis furthermore implies, albeit in a fragmentary way, such important components of the folk worldview as ethnocentrism, the primary importance of family or work and the strong bond with nature.

KEYWORDS: dialectology, ethnolinguistics, linguistic worldview, image of a human, names of plants, dialect of Podhale region.

ILONA KULAK

Chair of Cultural Linguistics and Sociolinguistics

Faculty of Polish Studies, Jagiellonian University

Gołębia Street 16, Cracow, 31-007, Poland

[email protected]

ILONA KULAK

TARMINIUOSE AUGALŲ PAVADINIMUOSE IŠSAUGOTAS LIAUDIES ŽMOGAUS VAIZDINYS. PROBLEMŲ APŽVALGA

Santrauka

Šio straipsnio tikslas – pristatyti liaudišką žmogaus įvaizdį, įamžintą tarminiais augalų pavadinimais. Analizės objektas yra 647 neoficialūs augalų pavadinimai, kuriuos vartojo Rabkos regione gyvenanti goralų etninė grupė. Atitinkamai tyrimas buvo atliktas devyniuose kaimuose pietvakarių Mažosios Lenkijos regione, šiauriniame Naujojo Targo rajone, kuris yra Podhalės regiono šiaurės vakaruose. Medžiaga buvo renkama 2016–2017 metais per neoficialius pokalbius su kaimo gyventojais.

Pirmoji straipsnio dalis skirta metodologiniams svarstymams. Autorės dėmesys sutelktas į tyrimo iššūkius, kylančius dėl išskirtinio surinktos medžiagos pobūdžio. Analizė leidžia daryti išvadą, kad remiantis kaimuose surinktais fitonimais galima atkurti liaudišką žmogaus, o ne kaimo bendruomenės įvaizdį. Ši prielaida visų pirma sietina su tuo, kad surinkta leksika apima ir tiriamai grupei būdingą žodyną, ir įvairioms lenkų kalbos tarmėms bendrus žodžius, t. y. fitonimus iš įvairių šaltinių. Šiuolaikinės bendruomenės nariai iš naujo atranda šių vienetų reikšmes remdamiesi vietos papročiais, tikėjimais, bendromis žiniomis ir tam tikrais gamtos dėsniais.

Pabrėžiama, kad augalų pavadinimai savaime neįamžina žmogaus įvaizdžio. Žinių apie pasaulio ir vertybių skirstymą į kategorijas šaltinis yra pats įvardijimo mechanizmas. Norint atskleisti įvardijimo procesus valdančius principus, būtina ieškoti dėsningumų. Todėl surinkti pavadinimai yra sugrupuoti į dešimtis patirties ir kultūrinių kategorijų.

ILONA KULAK. The Folk Image of a Human Preserved in the Dialectal Plant Names. An Overview of the Issues

95

Antroje straipsnio dalyje pateikiami liaudiškų augalų pavadinimų analizės rezultatai, įžvalgos apie paprasto žmogaus savybes. Reikšmingiausios iš jų: antropocentrizmas, aristokratizmas, binarinis tikrovės suvokimas, juslinis pasaulio suvokimas, praktinis racionalumas, konkretumas, pragmatiškumas, prisirišimas prie katalikybės ir magiški įsitikinimai. Ištirtas augalų žodynas taip pat rodo, kad liaudies kultūros atstovai yra tiesūs, paprasti, turi niūrų humoro jausmą ir linkę į stereotipus. Fitonimais netiesiogiai įamžinta liaudiška etiologija, laiko distancijos suvokimo stoka, socialinis morfizmas ar tikėjimas stebuklais. Be to, surinkta augalų leksika, nors ir fragmentiškai, suponuoja tokius svarbius liaudies pasaulėžiūros komponentus kaip etnocentrizmas, pirminė šeimos ar darbo svarba ir stiprus ryšys su gamta.

ESMINIAI ŽODŽIAI: dialektologija, etnolingvistika, kalbinė pasaulėžiūra, žmogaus vaizdinys, augalų pavadinimai, Podhalės regiono dialektas.

ILONA KULAK

Chair of Cultural Linguistics and Sociolinguistics

Faculty of Polish Studies, Jagiellonian University

Gołębia Street 16, Cracow, 31-007, Poland

[email protected]

96

BENDRINĖ KALBA | 97