LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, III

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

EGYES HELYNEVEK EREDETÉRŐL

V. GRINAVECKIS

Dievytis. A Šilalėi járásban van egy tó, amelyet a helyiek nyelvjárásában (a dūnininkai žemaiták nyelvjárásában) Dývytis néven emlegetnek. Ugyanezen a néven nevezik a tó mellett fekvő hegyet és erdőt is. A tó melletti falut nyelvjárásban Pãdyvytis, illetve Pãdyvytis néven hívják. Nevét egy 1940-ben létrejött szovjet gazdaság viseli. Az említett helyet (a tavat, a hegyet, az erdőt) szépirodalmi művek is megörökítik; például Maironis megalkotta a Dyvitis¹ című balladát. Vienuolis a „Padavimai ir legendos” („Mondák és legendák”) című művében is említi ezt a helyet², és másutt is.

Az irodalmi nyelvben ezt a helynevet igen sokféleképpen írják: a szovjet gazdaság tábláján most Padevytis szerepel, Maironis balladájának címe Dyvitis, a „Lietuvių kalbos rašybos žodynas” című helyesírási szótárban pedig Dievietis³ áll. Hogyan kell ezt a helynevet valójában kiejteni és írni az irodalmi nyelvben? Amint említettük, a helyi žemaiták Dývytis-nek ejtik ezt a helynevet. Ebben a žemaitai (dūnininkai) nyelvjárásban az irodalmi nyelv ie kettőshangzója helyett hosszú y hangot ejtenek, például: dýna, pýva, týsus (diena, pieva, tiesus: nap, rét, egyenes). Tehát a Dyvytis helynév első y hangja kétségtelenül az irodalmi nyelv ie kettőshangzójának felel meg, ezért az irodalmi nyelvben ezt a szót Dievytis-nek kell ejteni és írni (a hangsúly ereszkedő, nem emelkedő, ahogyan néhány nyelvészeti munkában írják⁴). E helynév képzése valószínűleg a következő: a diev- a „dievas” szóval összefüggő tő, a -ytis pedig képző. Mivel az adott hely žemaitai nyelvjárásában az irodalmi nyelv hosszú y magánhangzóját és ie kettőshangzóját teljesen egyformán, y-ként ejtik, a helynév második része kétségeket vethet fel. Talán nem a -ytis képzőről van szó, hanem a -ietis képzőről⁵? A -ietis képző azonban itt nem fordulhat elő, mert a žemaiták egyáltalán nem használják ezt a képzőt; ráadásul a -ietis képző helyett a žemaiták olykor a -ytis képzőt használják, például: vókytis „német”, šiaulýtis „šiauliai lakos” (Akmenė). Žemaitijában több olyan helynév is ismert, amelyben a -ytis képző szerepel, például: Barsvýčiai, „falu a Rietavas járásban”, Laisvýtis, „folyó a Raseiniai járásban”. Másutt Litvániában is vannak -ytis képzős helynevek, például: Žalvytis, „tó a Kapsukas járásban”, Viršýtis, „folyó a Linkuva járásban”, Vižtyris, „tó a Kybartai járásban”. -ietis képzős helynevek is előfordulnak, például: Kalniėčiai, „falu az Anykščiai járásban”, Gilbietis, „falu a Lazdijai járásban”.

¹ Maironis, Rinktiniai raštai, 1, 209, Vilnius, 1956.

² A. Vienuolis, Padavimai ir legendos, 45, Vilnius, 1947.

³ Lietuvių kalbos rašybos žodynas, 391, Kaunas, 1948.

⁴ P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba (toliau Lkžd), 360, Vilnius, 1943; Lietuvių kalbos rašybos žodynas, 391, Kaunas, 1948.

⁵ Lkžd, 360.

321

Az a körülmény, amely mintha ellentmondana annak a véleménynek, hogy a Dievytis helynévben az -ytis képző szerepel, a helynév első szótagra eső hangsúlya, hiszen a mai -ytis képzős szavak a képzőn hangsúlyosak. Ha a dievas „isten” szó tőhangsúlyos volna, akkor arra lehetne gondolni, hogy itt az ősi hangsúlyozás maradványával van dolgunk (vö. vókytis), ám itt ez nem lehet így, mert az említett szó végződésén hangsúlyos (ma a negyedik hangsúlytípusba tartozik). Valószínű, hogy e helynév hangsúlya újabb keletű, mivel a tulajdonnevekben, különösen a helynevekben és a családnevekben gyakran előfordul, hogy a köznevekétől eltérő a hangsúlyozásuk. Erre utal egy másik, hasonló képzésű szó, a Deivelaitis „családnév” is; vö. még: Pamedytis „családnév”.

Végül azt, hogy ezt a helynevet hogyan kell átültetni az irodalmi nyelvbe, a legvilágosabban a žemaitiai rietavasi nyelvjárás mutatja, amelyben ez a helynév szintén ismert. A rietavasiak az irodalmi nyelv ie kettőshangzója helyett ei kettőshangzót ejtenek, például: deinà „nap”, az irodalmi nyelv y magánhangzóját pedig ugyanúgy ejtik, mint az irodalmi nyelvben, például: yla. Az említett helynevet Dievytis alakban ejtik. Tehát a žemaitiai rietavasi nyelvjárás mutatja a legvilágosabban, hogy ezt a helynevet az irodalmi nyelvben Dievytis alakban kell írni és ejteni.

A helynév ilyen képzésének helyességét igazoló további érv, hogy az ókori poroszoknak is voltak hasonló képzésű helyneveik. Erre utalnak — bár torzított formában lejegyzett — porosz helynevek: Dewitte, Dewythen⁶.

A litvánok lakta területen több, a diev- tővel alkotott helynév is előfordul, például: Diẽminas „BTSR, Vỹjos járás, Jaškūnai falu melletti domb” (a *Dievminas alakból; a labiális v a labiális m előtt, disszimiláció következtében kiesett, vö. diemedis < diovmedis, Šeimena < Šeivmena⁷), Deimenà „folyó a kalinyingrádi területen” (a *Deivmena alakból).

A žemaitiai šilaliai nyelvjárásban az -ytis képző kicsinyítő, lekicsinylő jelentésű, például: šunỹtis „hitvány, sovány kutyus”, kačiū̃tis „hitvány, csapzott kiscica”, mažỹtis „kicsi, silány”, ežerỹtis „kis, nem valami jó tó”. A Dievytis helynév valószínűleg az ősi litván mitológiával függ össze: a tavat feltehetőleg hitvány vagy silány istennek tartották. Erre látszik utalni a máig fennmaradt mondák és elbeszélések sokasága, amelyeket Maironis is említ balladájában. Az említett helyeknek az ősi litván vallással való kapcsolatára egy másik helynév, a Šventupis „a Dievytis-tóba torkolló patak”⁸ is utal.

Keklys. Az egykori északnyugat-žemaitiai terület neve a forrásokban kétféle alakban szerepel: Ceclis vagy Cecklis⁹. Nem világos, hogy a lakosok területük nevének első hangját c-nek vagy k-nak ejtették-e. A c-s írásmód szinte semmit sem árul el, mert ugyanazokban a forrásokban olyan esetekben is c-t írnak, amikor csak k lehetett a kiejtés, például: Curtine „Kartena”, Curonia¹⁰ „Kursas”. Az, hogy a c betű a k hangot jelöli, arra enged következtetni, hogy a területnév első hangját k-nak ejthették, mert a c

⁶ G. Gerullis, Die altpreussischen Ortsnamen (toliau ON), 28, Leipzig, 1922.

⁷ Lkžd, 233.

⁸Valószínűleg a Lampėdis „tó a Kaunasi járásban” helynév is az ősi litván mitológiához kapcsolódik (a *Laumpėdis alakból; a laumė lábnyomában keletkezett tó). A háromhangzós am kiejtéskönnyítés céljából rövidülhetett le; vö. sukvalt ~ sukvailti, smalgalis ~ smailgalis; lásd E. Grinaveckienė, Mituvos upyno tarmės fonetika. — Lietuvių kalbotyros klausimai, 1, 147, Vilnius, 1957.

⁹ Dr. A. Bielenstein, A lett néptörzs és a lett nyelv határai a jelenkorban és a 13. században, 234, Pétervár, 1892.

¹⁰ K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, 1, XCI, Kaunas, 1924.

322

A forrásokban tz-vel jelölik, például: Letzime, Rutzowe¹¹. Ezt a véleményt a Litvániában napjainkban is használatos helynevek és közszavak is alátámasztják: a Jiesia vízgyűjtőjében van egy Keklys nevű folyó, amelynek neve azonos lehet az említett terület nevével. A Kėklysön kívül ugyanebben a Jiesia-medencében folyik egy Keklaitis nevű folyó is. Bár A. Salys szerint a Kėklys etimológiája tisztázatlan¹², úgy tűnik, hogy ez a szó a kek- (vö. kekė) tőből és a -lja- képzőből alakult; vö. még kėkulas „gombóc, csomó”: kėkė + -ulas; kekta „csoport, tömeg, csomó”; kėkutas „csoport, tömeg”; keketė „csoport, tömeg, csomó”¹³; kekinda „csoport, tömeg”¹⁴. A kėkėnek más indoeurópai nyelvekben is vannak azonos tövű szavai: lett kekars „bokor”; cekuls „bóbita”; cekūna „konty”; porosz kechrs „borsó”; orosz xoxon „bokor, bóbita”¹⁵. Mivel valamennyi, a keke szóval rokon indoeurópai nyelvi adat kollektív jelentésű, feltételezhető, hogy a Keklys szó is kollektív jelentésű volt; valószínűleg olyan csoportot jelölt, amely az ősközösségben egy emberi nemzetségnek felelhetett meg. Később, amikor ez a nemzetség — a Keklys — letelepedett, nevének fenn kellett maradnia¹⁶ — a továbbiakban azt a területet nevezték így, ahol az ezt a nevet viselő törzs vagy nemzetség letelepedett. A kurók, akik Keklys területével határosak voltak, vagy e terület északnyugati részén éltek, a helynevet szókezdő c-vel is ejthették: Ceklis; a lettek most is saját hangtani szabályaik szerint ejtik a litván helyneveket, például Sventāja „Šventoji”, Laukzeme „Laukžemė” (Digu község, Liepāja járás); Sakine „Šakyna”, Zagare „Žagarė”.

A kek- tővel további helyneveink és családneveink is vannak: Kekiai „Pajuodupys falu része, Klaipėda járás”, Kekys „családnév, Skuodas járás”, Kekinė „erdő Sedas járásban”, Kėkiškės „hegy Šilalė járásban”, Kėkulės „mező Skaudvilė járásban”, Kekirtė „mocsár Ramygala járásban”, Kekersai (egyes számú birtokos eset: Kekėrsus) „falu Klaipėda járásban”¹⁷; Kekirtinių-hegy (Dusetos járás), Kekalaiškiai falu (Klaipėda járás).

Ugyanígy más balti földek neveit is megtaláljuk a mai helynevekben, például: Bārta „porosz föld neve”: Bārtuva „folyónév”, Bārtupė „folyó Kapsukas járásban”; Bārtas „személynév”; Nōtanga „porosz föld neve”: Notā (3) „folyó Kretinga járásban”, Nōtė (2) és Nōtija „folyó Kretinga járásban”, Nōtera „folyó Ukmergė járásban”; Pamedė „porosz föld neve”: Pomiedzia¹⁸ „falu”; Skalvà „a nyugati litvánok földjének neve”: Skalvys „folyó (Pakruojis járás)”¹⁹, wojtowstwo skolowienskie (Skalvių vaitystė)¹⁸; Skalvė, Paskalviai „helyek Ragnit és Tilsit között”¹⁹. Sūduva: Sūduonia „folyó Kapsukas járásban”; Vārmė „porosz föld neve”: Vārmė „folyó Užventis járásban”, Varmikė „folyó Užventis járásban”; Kniūva „az ősi szamogita terület”: Kniūoja „folyó Užventis járásban”.

¹¹ K. Būga, i. m., CXXV. o.

¹² A. Salys, Die žemaitischen Mundarten, 1, 14, Kaunas, 1930.

¹³ Lkžd, 184.

¹⁴ Lkžd, 102.

¹⁵ Litauisches etymologisches Wörterbuch von Prof. Dr. Ernst Fraenkel, Lief. 3, 234–235, Heidelberg.

¹⁶ A történelemben ismertek olyan esetek, amikor egy törzs neve egy ország nevévé válik; például Oroszország nevének történetét is így magyarázzák, lásd: A Szovjetunió története, 1, 62, Vilnius, 1959.

¹⁷ Lkžd, 314.

¹⁸ A litván parasztok és városlakók vitái a földbirtokosokkal, 1, 81, Vilnius, 1959; A Litván SZSZK történetének forrásai, 1, 198, Vilnius, 1955.

¹⁹ ON, 159.

323

EGYES HELYNEVEK EREDETÉRŐL

В. З. ГРИНАВЕЦКИС

Összefoglalás

A Dievytis tó neve (Šilalėi járás) a dievas „isten” szóból ered, a -ytja- képzővel; vö. Deimenė (folyónév), < *Deivmena, Dieminas (hegy a BSSR-ben, Grodnói terület, Ivjei járás, Jaskoviči falu — Jaskūnai).

A žemaitiai vidék északnyugati területének ősi neve, a Cecklis (= Keklys), hasonló a Keklys folyó nevéhez (a Jiesia folyó mellékfolyója); ez a kek- tővel (kekė, kek-utas, kek-ulas, kek-ta stb.) és a -ja- képzővel rendelkezik.