Dėl kai kurių vietovardžių kilmės

Egy dolog, amely mintha ellentmondana annak a véleménynek, hogy a Diėvytis helynévben -ytis képző van, e helynév hangsúlyának az első szótagon való elhelyezkedése, mivel ma az -ytis képzős szavakat a képzőn hangsúlyozzák. Ha a dievas szó tövet hangsúlyozó lenne, akkor feltételezhetnénk, hogy itt egy ősi hangsúlyozás maradt fenn (vö. vdkytis), ez azonban itt nem lehetséges, mert az említett szó végződést hangsúlyozó (ma a negyedik hangsúlyozási típusba tartozik- ). Úgy látszik, e helynév hangsúlya új, mivel a tulajdonnevekben, különösen a helynevekben és a családnevekben, gyakran előfordulnak hangsúlykülönbségek az azonos fajtájú köznevekhez képest. Hogy ez így lehetett, azt egy másik, hasonló képzésű szó, a Deivelaitis „családnév” is mutatja, vö. még. Pamedytis „családnév”. Végül azt, hogy ezt a helynevet hogyan kell az irodalmi nyelvbe átültetni, a legvilágosabban a žemaitiai rietaviškiai nyelvjárása mutatja, amely számára ez a hely is ismert; a Rietaviškiai „az irodalmi nyelv kettőshangzója helyett kettőshangzót ejtenek, pl.: deina ie „nap”, az o irodalmi nyelv magánhangzóját ugyanúgy y ejtik, mint az irodalmi nyelvben, pl. yla. ir Az említett helynevet ők így ejtik Dčiv$firis. Így tehát a rietavi žemaitis nyelvjárás a legvilágosabban mutatja, hogy a šį helynevet az irodalmi nyelvben így kell írni és ejteni ir Dičėvytis. E helynév ilyen képzésének helyességét egy további érv is alátámasztja: az ókori poroszoknak is voltak ilyen képzésű helyneveik. ir Ezt mutatják – bár ir eltorzítva lejegyezve – a porosz helynevek: Dewitte, Dewythen®. A litvánok lakta területen több, dievir tővel képzett su helynév is előfordul, például: : Diéminas ,,BTSR, Yvijos járás, Jaskūnaik. -hegy” (iš *Dievminas, ahol a labiális hang v disszimiláció miatt eltűnt egy másik m labiális hang előtt, vö. diemedis < dievmedis, Šeimena < Šeivmena), Deimena „a Kalinyingrádi terület folyója” (iš *Deivmena). A šilališkiai žemaičiai nyelvjárásban a -ytis képző kicsinyítő, pejoratív jelentésű, pl.: šunytis „hitvány, lerongyolódott kiskutya”, karytis „hitvány, nyomorult kiscica”, mažilytis „kicsi, silány”, ežerytis „kis, nem valami tó”. A Diévytis helynév valószínűleg az ókori litván mitológiával kapcsolatos: a tavat su feltehetően hitvány, silány istennek tartották. ar Ezt látszólag a ir mindmáig fennmaradt mondák, történetek sokasága is bizonyítja, amelyeket ir Maironis említ balladájában. Az említett helyek su kapcsolatát az ókori litván vallás egy másik ir helynévvel, a Šveritupis „a Dievytis-tóba torkolló patak” mutatja. Kekl¥s. A régi északnyugat-zemaitiai terület nevét a források kétféleképpen írják: Ceclis vagy Cecklis®. Nem világos, hogyan ejtették a lakosok területük nevének első hangját — c¢-t vagy k-t. A c betűs írás szinte semmit sem árul el, mivel ugyanazokban a forrásokban c-t akkor is írnak, amikor csak R hangot ejthettek, például „Cartine „Kartena“, Curonia“* „Kuršas“. A c betű használata a 2 hang jelölésére arra enged következtetni, hogy a terület nevének első hangját R-nek ejthették, mivel a c a történelemben $ G. Gerullis, Die altpreussischen Ortsnamen (a továbbiakban ON), 28, Leipzig, 1922. 7 Lkzd, 233. * Valószínűleg az ókori litván mitológiával hozható kapcsolatba a Lasipédis helynév is, „tó a Kaunas járásban” (a * Laumpėdisből; a tündérnő lábnyomában keletkezett tó), amelynek aum hármashangzója a kiejtés megkönnyítése miatt megrövidült, vö. sukvalt ~ sukvailti, smalgalis ~ smailgalis, lásd: E. Grinaveckienė, A Mituvos vízgyűjtő területének nyelvjárási fonetikája. —A litván nyelvészet kérdései, 1, 147, Vilnius, 1957. t * Dr. A. Bielenstein, Die Grenzen des lettischen Volksstammes und der lettischen Sprache in der Gegenwart und im 13. Jahrhundert, 234, Peterburg, 1892, 10 K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, 1, XCI, Kaunas, 1924, a forrásokban tz-vel jelölve, pl. : 322 Letzime, Rutzowe“. Ezt a véleményt a jelenleg is ir Litvániában használatos helynevek és köznevek támasztják ir alá: A Jiesia medencéjében van egy folyó, amelyet így neveznek A Kekljs, amelynek neve azonos lehet a fent su említett terület nevével. Be Kėklio, ugyanabban A Jiesia medencéjében folyik egy Keklaitis nevű folyó. Keklaitis. Bár A. Salys azt állítja, hogy Keklio etimológiája bizonytalan! *, azonban úgy tűnik, hogy ez a szó a kek-(:kekė) szótő képzőjével iš ir -Ija-; vö. még kékulas „gniutulas, gumulas”: kekė-+ -ulas; kekta „csapat, tömeg, fürt”; kékutas „csapat, tömeg”; keketé „csapat, tömeg, fürt” kekinda *; „csapat, tömeg”*, A Kekė szó más indoeurópai nyelvekben is közös tövű szavakkal ir rendelkezik: lett kekars „bokor”; cekuls „fürt”; cekūna „taraj”; porosz kechrs „borsó”; orosz xoxoa „bokor, taraj”!? . Mivel minden indoeurópai A keke rokon származó nyelvekben su meglévő példák kollektív jelentéssel bírnak, így feltételezhető, hogy a szó Keklys szintén kollektív jelentéssel bírhatott; valószínűleg olyan csoportot jelentett, amely az ősi közösségben az emberi nemzetségnek felelhetett meg. Később, amikor ez az emberi nemzetség — Keklys — letelepedett életmódot kezdett folytatni, a névnek fenn kellett maradnia*“ — ezzel kezdték nevezni azt a területet, ahol az e nevet viselő törzs vagy nemzetség letelepedett. A keklysi területtel határos, illetve e terület északnyugati részén élő kuršiaiak ezt a helynevet szókezdő c-vel is ejthették: Ceklis, ahogyan a lettek ma saját fonetikai szabályaik szerint ejtik a litván helyneveket, pl. : Svemtdja „Šventoji”, Laukzeme „Laukžemė” (Digu ciems, Liepājas járás); Sakine „Šakyna”, Zagare „Žagarė“. A kek gyökkel még több helyés családnevet is találunk: Kekiai „Pajuodupis falurészének része, Klaipėdai járás“, Kekijs „családnév, Skuodasi járás“, Kekinė „erdő Sedai járásában“, Kėkiškės „hegy Šilalėi járásában“, Kekūlės „szántóföld Skaudvilėi járásában“, Kekūrtė „mocsár Ramygala járásában“, Kekersai (egyes szám alanyesete: Kekėrsus) „Klaipėdai járás” falu“! "; Kekuftinių kalnas (Dusetų járás), Kekališkių k. (Klaipėdos járás). Éppen így a többi balti föld nevét is megtaláljuk a mai helynevekben, pl. : Bdrta „porosz föld neve““: Bdrtuva „folyónév“, Baftupé „Kapsuko járásbeli folyó“; Bafras „személynév“; Ndtanga „porosz föld neve“: Nota (3) „Kretingos járásbeli folyó“, Nėrė (2) és Nėtija „Kretingos járásbeli folyó“, Ndtera „Ukmergės járásbeli folyó“; Pamedė „porosz föld neve“: PomiedziaTM „falu“; Skalva „a nyugati litvánok földjének neve“: Skalojis „folyó (Pakruojo járás)“, woytowstwo skolwienshie (Skalvių vaitystė)?? ; Skalvé, Paskalviai „a Ragainė és Tilžė közötti helyek?*”. Sūduva: Sūduonia „Kapsuko járás folyója”; Vaimė „porosz föld neve”: Važmė „Užventis járás folyója”, Varmikė „Užventis járás folyója”, Knituva „az ókori žemaitėk területe”: Knitdoja „Užventis járás folyója”. Vö. K. Būga, i. m., CXXV. o. 1* A. Salys, Die žemaitischen Mundarten, 1, 14, Kaunas, 1930. 12 Lkžd, 184. 14 Lkžd, az 102. Ernst Fraenkel professzor, dr. Litauisches etymologisches Warterbuch című művéből, 234—235, Lief. 3, Heidelberg. 16 Ismeretesek olyan esetek a történelemben, amikor egy törzs neve egy vidék nevévé válik; például így magyarázzák Rusz nevének történetét, lásd: TSRS istorija, 1, 62, Vilnius, 1959. 17 Lkžd, 314. 8 Lietuvos valstiečių ir miestelėnų ginčai su dvarų valdytojais, 1, 81, Vilnius, 1959; Lietuvos TSR istorijos šaltiniai, 1, 198, Vilnius, 1955. I» ON, 159. 323