LIETUVIŲ KALBOS LEKSIKOS RAIDA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

SIMONAS DAUKANTAS – A LITVÁN NYELVTANI TERMINOLÓGIA ÚTTÖRŐJE

A. BALASAITIS

Įvairiapusiška veikla Simonas Daukantas (1793–1864) yra nusipelnęs vieno iš žymiausių XIX a. pirmosios pusės lietuvių švietėjų vardą. Iki šiol lietuvių literatūros ir istorijos veikaluose nušviečiami ir akcentuojami jo nuopelnai istorijos, literatūros ir tautosakos srityse. Ne mažiau reikšmingi S. Daukanto darbai lietuvių kalbotyroje kol kas mažai tenagrinėti. Šiame straipsnyje apžvelgsime S. Daukanto pastangas kurti lietuvišką gramatikos terminiją.

S. Daukantas tudományos és ismeretterjesztő tevékenységét még a Vilniusi Egyetemen folytatott tanulmányai idején kezdte meg. A XIX. század elején a művelt litván diákok litván középiskolákról és tankönyvekről, valamint a nép anyanyelvű oktatásáról gondolkodtak. A népművelés és a nemzeti kultúra megteremtésének népszerű eszméi hatására a leendő tudós tevékenységének egyik céljává a nép számára hozzáférhető ismeretterjesztő irodalom és litván tankönyvek előkészítését tette¹. Erről tanúskodnak S. Daukantas méhekről, tűzről, kertekről, takarmánynövények, komló és dohány termesztéséről stb. szóló fordított és eredeti könyvecskéi. S. Daukantas a leendő litván iskolák számára tankönyveket is készített. Kiadta a „Prasmą lotynų kalbos” (1837) című latin nyelvtant², az „Epitome historiae sacrae” (1838) című, szójegyzékkel ellátott chrestomathiát, valamint az „Abėcėlę lietuvių kalnėnų ir žemaičių kalbos” (1842) című litván ábécéskönyvet³. Ezenkívül fennmaradt egy általa összeállított, hatalmas lengyel–litván szótár kézirata, egy litván–latin szótár kezdete és egyéb lexikográfiai anyag⁴. Nyelvtana és ábécéskönyve alapján ismertetjük S. Daukantas érdemeit a litván nyelvtani terminológia kialakulásában.

Először néhány szó a „Prasmą lotynų kalbos” című műről. A címből úgy tűnik, hogy ebben a 129 oldalas⁵ könyvecskében csak a latin nyelvtan kérdéseit tárgyalják. Szerzője azonban, miután röviden megismertette az olvasót a latin nyelv hangrendszerével és szófajaival, a főnév tárgyalása előtt egy megjegyzésben így indokolja az anyag elrendezését:

¹ Žr. Lietuvių literatūros istorija, I (red. K. Korsakas), Vilnius, 1957, p. 478.

² Prasmą lotinų kalbos paraszė K. W. Myle. Petrapilis, 1837; toliau „Prasma“.

³ Abečelą lijtuwių-kalnėnių ir žiamajtių kalbos..., Petropilė, 1842; toliau „Abėcėlė“.

⁴ Žr. J. Kruopas, S. Daukanto leksikografiniai darbai, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, IV, Vilnius, 1961, p. 301–317.

A „Prasmos” oldalszámozásában hiba van: a 121. oldal helyett 112 van nyomtatva, utána pedig ismét sorban 113 és így tovább. A számozás a 120. oldallal zárul. Vagyis a „Prasma” valójában 129 oldalas könyv.⁵

203

a tankönyvben megfogalmazott elv: „...a latin nyelv minél tökéletesebb elsajátítása érdekében először a žemait nyelv névszóragozásait, vagyis deklinációit fogom kifejteni, mert mindenki sokkal könnyebben tanul meg egy idegen nyelvet, ha ismeri a saját nyelvének minden lehetőségét, hiszen így össze tudja hasonlítani a kettőt, és láthatja, miben különbözik az egyik a másiktól”⁶. Ezt az elvet követve S. Daukantas részletesen leírja szülőföldi nyugati žemait nyelvjárásának főnévragozását és az igék személyragozását; ennek a témának szenteli a tankönyv csaknem felét: a 129 oldalból a „Prasmoje” 53 oldal foglalkozik a litván nyelvvel. A latin nyelv hangrendszerének ismertetésekor összeveti azt a žemait nyelvjárás hangjaival is. A latin igék fejezeteit és ragozását bemutatva egy kétoldalas jegyzetben a litván igék jelentésbeli különbségeit és igeidőik sokféleségét ismerteti⁷. Így a „Prasma” egyben rövid litván nyelvtankönyv is, amely elsőként fejti ki litvánul a litván nyelv (a szerző anyanyelvi nyugati žemait nyelvjárása) morfológiájának alapvető kérdéseit, és litván nyelvtani szakkifejezéseket alkot.

Eddig a litván nyelvtanokat latinul vagy németül írták, a bennük használt terminusok pedig latinok voltak. Igaz, litván nyelvtani terminusok megalkotására már S. Daukantas „Prasmoje” című műve előtt is történtek bizonytalan kísérletek. K. Nezabitauskis a „Naujas mokslas skaitymo” (1824) című ábécéskönyvében litvánul nevezett meg néhány, az olvasáshoz és íráshoz kapcsolódó fogalmat⁸, nevezetesen: skaitytinės „betűk”, balsinės, illetve balsininkės „magánhangzók”, dvibalsinės „kettőshangzók”, pusbalsinės „mássalhangzók”. Egyes lengyel terminusok fordítási megfelelőit K. Kasakauskis is megadta zárójelben a „Kalbrėda liežuvio žemaitiško” (1832) című, lengyelül írt litván nyelvtanában⁹. A litván szóalkotás sajátosságait figyelmen kívül hagyva K. Kasakauskis szolgai módon fordította le a terminusokat lengyelből. Fordítási neologizmusainak többsége szerencsétlen alkotás, például: patbalsės (: samogłoski) „magánhangzók”, skaitlius daug ingas (:liczba mnoga) „többes szám”, susmulkintiniai vardai (:zdrobniale imiona) „kicsinyítő főnevek”, žingsniai (:stopnie) „fokok”, daiktininkas (: rzeczownik) „főnév”, pripultininkas (: przymiotnik) „melléknév”, praštuktojis (: wykrzyknik) „indulatszó”, žodis (: verbum, słowo) „ige” stb. Fordításai közül csak néhány honosodott meg, és használatos ma is: balsės, dvibalsės, aukštesnis || aukščiausiasis (laipsnis), sudėtiniai žodžiai.

S. Daukantas, aki tankönyveit a jövő litván iskolájának szánta, az ábécéskönyvben és a nyelvtanban valamennyi tárgyalt nyelvtani fogalmat litvánul kívánta megnevezni, és ezzel azt is bizonyítani akarta, hogy litvánul is lehet tudományos műveket írni. Ehhez sok új szót kellett alkotnia. A „Prasmoje” csak néhány, más szerzők által alkotott vagy használt terminust alkalmaz (például: balsės, aukštesnysis || aukščiausiasis (laipsnis), laikas, sudėtinis (įvardis), az „Abėcėlėje” pedig még dvibalsės is); a „Prasmos” és az „Abėcėlės” összes többi terminusát (mintegy 150-et) maga S. Daukantas alkotta.

⁶ Lásd: „Prasma”, 11. o. Az idézeteket és terminusokat a kényelem kedvéért mai helyesírással közöljük. A nyelvjárási fonetikai sajátosságokat irodalmi formára alakítottuk.

⁷ A „žemait nyelv szélességének és világosságának” bemutatására S. Daukantas néhol a paradigmába nem használt igeidőalakokat is felvett: būsiu esęs, būčiau esęs, a parūpinamųjų igék közül a būdinti (būti), braukinti (braukti) stb.

⁸ Naujas mokslas skaytima diel mažų waykų Žemajcziu yr Lietuvos… par Kajetona Niezabitawski, Vilnuje, 1824.

⁹ Gramatika języka litewskiego Kalbrieda leżuwio żiamaytiszko przez K. Kossakowskiego, Wilno, 1832.

204

A „Prasmos” terminusait tematikusan, a latin terminusokat véve alapul mutatjuk be. A számok azoknak az oldalaknak a sorszámát jelölik, amelyeken a terminusok előfordulnak.

Grammatica – a nyelv tudománya, vagy grammatika 7,44,113 || pras ma 1.

Litera – rodbalsė 12,74,112 || rodbalsa 3, 5, 6, 7,24; vocales – balsės: rövidek és hosszúak 4; consonantes – gaudės 4: labiales – ajakhangok 5, dentales – foghangok 5, gutturales – torokhangok 5, liquidae – folyékony hangok 5, mutae – zöngétlen zárhangok 5; diphthongi – gretbalsės, vagy dvekežės 4; syllaba – balsinė¹⁰ 6,38,43,63.

Augmentum – antaugas 50,52,87 || antauga 48,61,85; terminatio – befejezés 114; composita – pryduriniai 9 || összetett szavak 115: simplicia – ištisiniai 9, primitiva – pradiniai 9, pirtmutiniai 112, derivativa – keltiniai 9.

Partes orationis – beszédrészek 7: flexibiles – ragozhatók 7, inflexibiles – nem ragozhatók 7.

Nomina – nevek 7; verba – igék 7; particulae – partikulumok 7; nomen substantivum – főnév 9: proprium – tulajdonnév 9, appellativum – köznév 9, vagy visuomenis 9, commune – általános név 9; nomen adjectivum – vardas būdinis 8, vagy melléknév 8,16,33,38 || būdrod is 36,37: hímnemű || nőnemű || semleges nemű melléknevek 33, „hím-, nő- és semleges nemű melléknevek”; adjectiva numeralia – sorszámnevek 39 „számnevek”: cardinalia – tőszámnevek 39, ordinalia – sorszámnevek 40, distributiva – osztó számnevek 40, adverbia numeralia – számnévi határozószók 40.

Pronomen – névmás 8: pronomina indefinita – általános névmások 20, definita – határozott névmások 21 „névmási melléknevek”, personalia – személyes névmások 42, simplicia – egyszerű névmások 42, composita – összetett névmások 42.

Verbum – ige 8: verba inchoativa – kezdő igék 8,113, frequentativa – gyakorító igék 8,113, impersonalia – személytelen igék 119, activa – cselekvő igék 45, passiva – szenvedő igék 45, deponens – visszaható igék 45, verbum substantivum – segédige 47, pašalpinis 95, pašelpinis 114, participium – igenév 8,60, participia activa – cselekvő igenevek 73, passiva – szenvedő igenevek 81, irregularia – rendhagyó igék 113.

Adverbium – határozószó 8,117.

Praepositio – előtag 12,116 || első előtag 8: praepositiones – elválasztható előtagok 112, elválasztható előtagok 113, praefixae – el nem választható előtagok 112, el nem választható előtagok 116; praefixae verborum – igekötők 20.

Conjunctio – kötőszó 8 || kötőelem 113: copulativae – kapcsoló kötőszók 113, disjunctivae – elválasztó kötőszók 114, conditionales – feltételes kötőszók 114, adversativae – ellentétes kötőszók 114, concessivae – megengedő kötőszók 114, causativae – okot jelölő kötőszók 114, conclusivae – következtető kötőszók 114, ordinativae – rendező kötőszók.

Interjectio – indulatszó, vagyis jajszó 9; jajgatás vagy kiáltozás || indulatszói kifejezés 114. Subjectum – cselekvő 45.

Numerus – szám vagy mennyiség 10: singularis – egyes szám 10, egyes számú 14,24,43, pluralis – többes szám 10, többes számú 14,24,43, dualis – kettős szám 14.

Genus – nem 9: masculinum – hímnem 9, femininum – nőnem 9, neutrum – semlegesnem 9.

Declinatio – ragozás 9 || ragozási mód 12 || eset 12; casus – eset 9: nominativus – alanyeset 10, genetivus – birtokos eset 10 – dativus – részes eset 10, accusativus – tárgyeset 10, vocativus – megszólító eset 10, localis – helyhatározói eset 11; casus recti – egyenes esetek 11.

Gradatio – fokozás 38; gradus – fok 39 || fokozat 112: positivus – alapfok 38, comparativus – középfok 38, superlativus – felsőfok 38, legfelsőbb fok 38.

Tempus – idő 51: praesens – jelen idő 51, imperfectum – múlt idő 51, imperfectum consuetudinis – szokásos múlt 53, perfectum – befejezett múlt 53, plusquamperfectum – régmúlt

¹⁰ A „Prasmos” 3. oldalán egyszer előfordul a balsinys forma is (többes számú alanyeset).

¹¹ A 38. oldalon egyszer ez a terminus felcserélt alkotóelemekkel fordul elő – rodveikvardžiai.

¹² A 8. oldalon egyszer a prievardė forma fordul elő.

¹³ A „Prasmában” gyakran az egyes eseteket számokkal is megnevezik, például: 4. eset, 1. eset stb.

205

53, kötelezően előidejű 59, futurum — jövő idejű 59, futurum exactum — befejezett jövő idő 61, jövő idejű befejezett 67, praeterita composita — összetett múlt idők 85.

Conjugatio — igeragozás¹⁴ 46,47,112 || időbeli ragozás 62,82 || összekapcsoló 119: conjugatio parisyllabica — azonos szótagú igeragozás 62, imparisyllabica — nem azonos szótagú 82,77; persona — személy 45.

Modus — mód 57,69,73,75,81 || módus 45,51,63 || jelentésmód 45: infinitivus — főnévi igenév 61, indicativus — kijelentő mód 46,63, kijelentő módban 51,75, conjunctivus — kötőmód 46,69 || kötőmódban 57, imperativus — felszólító mód 46 || felszólító módban 61,73,81.

Actio indeterminata — általános cselekvés 48: continua — folyamatos 48, perfecta — befejezett 48, determinata — meghatározott 48.

Az „Abėcėlė” terminus szintén tematikusan mutatjuk be. A számok azokat az oldalakat jelölik, ahol előfordulnak.

Rodbalsės 7 „betűk”: stambiosios 7 „nagybetűk”, smulkiosios 7 „kisbetűk”; balsės 2; gret-balsės vagy glaudbalsės 5 „mássalhangzók”; dvibalsės 3: tikrosios, netikrosios 3; tribalsės 3; rodbalsės dantinės || lūpinės || nosinės || liežuvinės 5; pusnosinės 5; drika 12 „szótag”; praeju­sis (laikas) 5 „múlt idő”; harmadik asaba 5 „harmadik személy”.

Rašto ženklai 7 „írásjelek”: il­sis „vessző”, ilsūnas „pontosvessző”, dvispuogis „kettőspont”, spuogis „pont”, deja „felkiáltójel”, klaustinis „kérdőjel”, svetžodis „idézőjelek”, raukys 8 „aposztróf”.

Mikor alkotta meg S. Daukantas a litván terminusokat? Nyilvánvaló, hogy a hagyományos latin grammatikai terminológia, valamint az akkoriban a lengyel és német nyelvtudományban kialakuló nemzeti terminológia hatással volt rá. Ezért S. Daukantas is gyakran más nyelvekből fordított, amikor litván megfelelőket alkotott. A „Prasma” terminusainak egy része latinból származó fordítás, például: kalbos dalys (: partes orationis), vardai (: nominal), būdvardžiai lykiniai (: adjectiva numeralia) „számnevek”, pamaininiai (: cardinalia) „tőszámnevek”, veikiniai, veiktiniai (: activa), lankuosena, lankuotiné (: declinatio), laipsnis (: gradus), laip­tosena (: gradatio), liepiantinė, liepiančioje dingstė (: modus imperativus), sklidžiosios (: liquidae), veikimas tobulas (: actio perfecta) és mások.

Néhány terminust németből fordítottak: kalbos mokslas (: Sprachlehre), kaslinkis (: Werfall), kienolinkis (: Wesfall), kamlinkis (: Wemfall).

A lengyel grammatikai terminusok hatással lehettek e kifejezések alakulására: laikuosena, laikuotinė (: czasowanie) „igeragozás”, svetžodis (: cudzysłów) „idézőjelek”, rašto ženklai (: znaki pisarskie) „írásjelek”.

Az említett tükörfordításokon kívül S. Daukantas terminusainak többsége önálló, leíró jellegű neologizmus, amelyeket a terminus jelentése vagy funkciói alapján alkotott. A szerző litván iskolának szánt tankönyveiben arra törekedett, hogy az új terminusok alkotóelemei kifejezzék a speciális nyelvészeti fogalom tartalmát, például: daiktavardis (a dolog neve), būdvardis (a tulajdonság neve), rodbalsė (hangot jelölő írásjel), veikrodis (cselekvést, történést jelölő szó), pryvardeš (a név, azaz a névszó mellett álló szó), veikrodvardis (cselekvést jelölő név), veikro­daiškis (az igét magyarázó szó), veikėjas (aki cselekszik).

S. Daukantas által használt terminusok közül jó néhány a beszélt nyelv, leggyakrabban szülőföldje nyelvjárásának szava, amelyeket speciális fogalmak kifejezésére alkalmazott. Így alkotott

¹⁴ A „Prasma” egészében használt laikuosenos és az ige laikuojas (eredeti alakja: laikousina, laikouies) a 45. oldalon egyszer laikausina alakban is szerepel. Ez a terminus csak az -ausena képzővel jelenik meg P. Skardžius „Žodžių daryboje” című munkájában (593. o.), holott az egész tankönyvben használt laikuoseną kellett volna felvenni.

206

ezek a terminusok: laikas, drika „szótag“, baigimas „végződés“, ištisiniai (žodžiai), pašalpos „funkciószavak“, antaugas „képző“, dejavimas, arba ačiavimas „indulatszó“, dingstis „mód“, atentis laikas „jövő idő“, prydurai „praefixae verborum“, vientinys (lytis) „egyes szám“, keimarinis (lytis) „kettes szám“ stb. A hangok fajtáinak megnevezései szintén a beszélt nyelv melléknevei: lūbių || dantinės || gerklinės || kimiosios || nosinės (gaudės). S. Daukantas a beszélt nyelv szavait ezeknek a kategóriaszerű fogalmaknak a kifejezésére is felhasználta: ištisiniai žodžiai, tikrasis vardas, aiškiosios (įvardės) „definita“, ištisosios (įvardės) „simplicia“, stambiosios || smulkiosios (rod­bal­sės) „betűk“, tuoigtimpinis veikimas „actio continua“.

Általában S. Daukantas a terminusok megalkotásakor saját dialektusának szóképzési lehetőségeit is felhasználta. A szamogitokra jellemző -sena képző, amelynek jelentése megegyezik a -imas képzőével (vö. krioksena „zuhogás, kiabálás“, lėksena „repülés, gyors futás“, sėsena „vetés“), a terminusokban is használta, például: lankuosena „ragozás“, laiptosena „fokozás“, laikuosena „személyragozás“. Ezzel a képzővel S. Daukantas további új szavakat is alkotott, például: aukau­sena „áldozás“, griesena „rablás“, kariausena, jaunikau­sena, mergusena stb.

Amint a terminusok felsorolásából látható, S. Daukantas arra törekedett, hogy teljes egészében litván nyelvű nyelvtani terminológiát alkosson. Magát a nyelvtan terminusát is a litván prasmą¹⁵ szóval nevezte meg; más írásaiban ezt „megértés“ jelentésben használta, például: „Az asszonyok fontak, szőttek és festették vásznaikat és posztóikat különféle színekkel, senkitől sem tanulva, saját festékeikkel, saját belátásuk szerint. Hegedűvel, vagyis skripčiai hangszerrel is saját belátásuk szerint hegedültek.¹⁶

Az akkoriban és még később is használt fordítási eredetű melléknévi szerkezet, a lietuviškas liežuvis, lietuviška kalba¹⁷ helyett S. Daukantas erre a célra többnyire jellegzetes birtokos esetet használt, például: Prasma lotynų kalbos, „a latin nyelv minél jobb megértése végett először a szamogit nyelv ragozását fejtem ki“ stb.

S. Daukantas nyelvtani terminológiájának tisztaságát, litván jellegét az is mutatja, hogy kerülte az idegen szavakat; ha mégis használta őket, akkor csak a beszélt nyelvben meghonosodottakat, és olyanokat, amelyekre nem talált litván megfelelőjű szót, vagy talán sajátjának, illetve közszónak tekintette őket. A beszélt nyelvben használt idegen szavak közül mindössze néhányat alkalmazott nyelvtani terminusként, például: abelnosios (įvardės) „indefinita“, asaba „persona“, neasabiniai „impersonale“, abelninė (dingstė) „infinitivus“, (veikimas) abelnas „actio indeterminata“.

¹⁵Az 1935-ben megjelent S. Daukantas-féle „Būdė“ című műben a szerkesztő ezt a szót hímneműnek tekinti, és „savo prasmų“ alakban írja. Ez feltehetőleg azért történt, mert az o-tövű és az a-tövű főnevek eszközhatározói ragját S. Daukantas egyformán írta (mivel nyelvjárásában egyformán is ejtették), például: vaiszino keptą mesą, duoną juodą ir prastą mint, jauną budams, to tarpop stb. A szótári kéziratos anyagban S. Daukantas e szó alanyeseti alakját is megadta: prasma – vélemény, ingenium. A szó nőneműségét a belőle képzett prasmėna főnév is jelezné, például: Taip pagal mano prasmenos vis pasakiau, ką apie jaunas augymes buvo galima pasakyti (Pamokslai apie sodnus, 1849, p. 26).

¹⁶ Žr. S. Daukantas, Rinktiniai raštai, 1955, p. 205. I. Simonaitytės raštuose žodis prasma vartojamas „išmislo, išmonės“ reikšme, pvz.: „Čia jau nei tikėti, nei įsivaizduoti; aišku, kad tai ne o, o vienos Eitmes prasma ir darbas. Ir sakyk tu viens žmogau, prie kokių minčių pereinama“ (I. Simonaitytė, Raštai, t. 1, Vilnius, 1957, p. 401).

¹⁷ Pvz.: K. Kasakauskio „Kalbrėda liežuvio žemaitiško“ (1832), S. Stanevičiaus „Trumpas pamokymas kalbos lietuviškos arba žemaitiškos“ (1829), J. Juškos „Kalbos lietuviško liežuvio“ (1861) ir kt.

207

Láthatjuk, hogy S. Daukantas a terminusalkotás helyes útját választotta: az új szavak képzésekor elsősorban a nép beszélt nyelvének szóképzésére támaszkodott. Ezért terminusai érthetőbbek és gördülékenyebbek K. Kasakauskis szolgai tükörfordításainál. S. Daukantast tehát a litván nyelvtani terminológia tudatos, a terminusalkotást helyesen értő úttörőjének kell tekintenünk. A burzsoázia uralma idején Litvániában S. Daukantas nyelvészeti hagyatékát nem vizsgálták, és valószínűleg ezért tartották tévesen A. Baranauskast az első litván nyelvészeti terminusalkotónak¹⁸. S. Daukantas nyelvészeti munkáit figyelembe véve a litván nyelvészeti terminológia kezdetét a XIX. század végéről korábbi időre, mégpedig a XIX. század negyedik évtizedére kell visszahelyezni.

A kedvezőtlen politikai és kulturális viszonyok miatt azonban S. Daukantas „Prasma“ című műve nem tölthette be szerepét. A litván iskolákat, amelyek számára készült, a XIX. században nem alapították meg. A „Prasma“ terminusai ezért nem terjedhettek el széles körben: tankönyvként nem használták, és elfelejtették. Litván nyelven bizonyos tantárgyakat, köztük a litván nyelv kurzusát is, csak 30 évvel később (1867-ben) kezdték oktatni a kaunasi papi szemináriumban; tanárai, A. Baranauskas és K. Jaunius maguk láttak hozzá litván nyelvészeti terminusok megalkotásához, A. Schleicher vagy F. Kurschat nyelvtanait használva, és csak egy-egy jól megalkotott terminust vettek át S. Daukantas „Prasmos“ című művéből. Ez a könyv latin nyelvi tankönyvként akkorra már nehezen volt hozzáférhető a példányok alacsony száma, különösen pedig nyelvjárási jellege miatt. A XIX. század végén, amikor az irodalmi litván nyelv a nyugat-aukštait nyelvjárás alapján formálódott, a „Prasma“ már litván nyelvi tankönyvként sem volt megfelelő.

Mik S. Daukantas érdemei a litván nyelvészeti terminológia terén? Elsősorban tudatos törekvése, hogy litvánul írjon, és példája a későbbi nyelvészeti munkák szerzői számára. S. Daukantas terminusainak egy részét más litván nyelvtanszerzők is elfogadhatónak találták. J. Juška a „Kalbose lietuviško liežuvio“ (1861) és a „Lietuviškoje kalbrėdėje“ (1862) című műveiben ugyanezeket vagy csak kissé módosított „Prasmos“ és „Abėcėlės“ terminusokat használta: abelninė || liepiančioji || linkėtinė || reiškinė dėsmė, aiterėjimas, asaba, ateinansıs || ateisiansis laikas, daiktavardis, gaudžios, laikusena, linkis, lytis, pabaiga, rodobalsė, vienlykis; M. Miežinis a „Lietuviškoje gramatikoje“ (1886): abelninė || liepiančioji || linkinčioji || reiškinė dėsmė, asaba, būdvardininkas, dvispuogis, išūnas, kergė, klausinis, laikusena, lankstysena, linkis, prievardės; K. Jaunius pedig a „Lietuviškame kalbomoksl yje“ című művében: antauga, arba prydura, būdvardis, esantysis || praėjusis laikas, jungė, lankstymas „ragozás“, veikėjas. E terminusok közül azonban nem mind honosodott meg, illetve került be az irodalmi nyelv használatába, mivel sem S. Daukantas, sem a későbbi szerzők nyelvészeti munkái nem válhattak akkor széles körben ismertté, és nem használhatták őket tankönyvként.

S. Daukantas alkotta vagy használta terminusai közül a későbbi szerzők a következőket használták, és ezek honosodtak meg: daiktavardis, būdvardis, trumpieji balsiai (S. Daukantasnál: trumpos bal-

¹⁸ Lásd a Lietuviškoji enciklopedija II. kötetének 1181. hasábját, ahol ez áll: „Ő (A. Baranauskas. — A.B.) a litván nyelvtani terminológia első megalkotója, a régi nyelvtani mű latinul és németül íródott. Balsis, liemuo, būdvardis, skaityvardis, sakinys, rašyba, tarmė... szavai azonnal általánosan meghonosodtak“. Láthatjuk, hogy ez az állítás nem felel meg a történelmi tényeknek. Ráadásul az itt említett terminusok közül nem mindegyik A. Baranauskas munkája. S. Daukantas már használta a balsė, būdvardis terminusokat. Eközben a Lietuviškoji enciklopedija VI. kötetében, S. Daukantasról szólva, „Prasma“ című művét nem tárgyalják részletesebben, és a terminusokról sem esik szó (lásd a 144–145. hasábot).

208

(fokozat), a legfelső fok, fogmedri || ajakhangok || nazális (mássalhangzók), szófajok, összetett szavak, összetett igeidők, hímnemű || nőnemű (nem). Ezek az alapvető nyelvtani szakkifejezések, amelyeket S. Daukantas a litván nemzeti kultúra fejlődése szempontjából kedvezőtlen körülmények között alkotott meg, egyúttal a litván tudományos terminológiához való hozzájárulásának (a történelem és a néprajz területéről további meghonosodott szóalkotásai is vannak), valamint általában az irodalmi nyelv kialakulásának részét képezik.

SIMONAS DAUKANTAS – A LITVÁN NYELVTANI TERMINOLÓGIA MEGALAPOZÓJA

A. BALASAITIS

Резюме

Simonas Daukantas (1793—1864) a XIX. század első felének egyik kiemelkedő litván felvilágosítója és tudósa volt. Számos népszerű művet írt Litvánia történetéről és néprajzáról. A litván nép nemzeti öntudatra ébredésének időszakában S. Daukantas anyanyelven írt művei igen kedvező szerepet játszottak. Emellett a nyelvészet és a pedagógia területén is érdemeket szerzett: szótárakat állított össze, és elsőként adott ki litván nyelven latin nyelvtant „Prasma lotynu kalbos“ (1837).

S. Daukantas tevékenységének egyik területe különös figyelmet érdemel: szóalkotó munkássága. Ahhoz ugyanis, hogy litván nyelven tankönyveket írjanak, különleges terminológiát kellett létrehozni, hiszen az addig kiadott valamennyi litván nyelvtan latin vagy német nyelven íródott. Az említett latin nyelvtanban és az „Abėcėlė” (1842) című ábécéskönyvben S. Daukantas mintegy 150 litván nyelvészeti szakkifejezést alkotott. Sok közülük sikeresnek bizonyult, és más litván nyelvtanok szerzői (I. Juška, K. Jaunius) is használták őket; az olyan kifejezések pedig, mint a daiktavardis „főnév”, a būdvardis „melléknév”, a laipsnis „összehasonlítási fok”, a kalbos dalys „szófajok”, a sudurtiniai žodžiai „összetett szavak”, a trumpieji balsiai „rövid magánhangzók” stb. szilárdan beépültek a litván irodalmi nyelvbe, és ma is használatosak. Ezért a litván nyelvészeti terminológia kezdetének a XIX. század első felét kell tekinteni, megalapítójának pedig S. Daukantast, nem pedig A. Baranauskast (1835—1902), ahogyan ezt eddig tették.

14. Užsak. Nr. 174