LIETUVIŲ KALBOS GRAMATIKOS TYRINĖJIMAI

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

KÉT ÉS HÁROM HANGSÚLYÚ SZAVAK

V. VAITKEVIČIŪTĖ

Minden önálló, nem hosszú (egy, két, három vagy négy szótagú) szónak általában egy hangsúlya van, amely valamelyik szótagra esik. A főhangsúly helyét rendszerint hangsúlyjelöli a szó hangsúlyos szótagjának magánhangzóján, kettőshangzóján vagy vegyes diftongusának szonoránsán, például: ašìs, paėmė, tàu, užúovėja, vadėlės, káltas stb. Vannak azonban olyan szavak, amelyeknek a főhangsúlyon kívül még egy, sőt akár két mellékhangsúlyuk is van. Az első mellékhangsúlyt a szótag elé tett egyenes vonás jelöli¹, például: ˈlangliavandeninis, a második mellékhangsúlyt pedig két egyenes vonás², például: ˈastroˌfotometrija. Egy mellékhangsúlyuk leggyakrabban a két összetételi tagból álló, több szótagú, litván és idegen eredetű összetett szavaknak van, például: ˈketuriasdešimtas, generalgubernatorius, valamint egyes előtagokkal képzett több szótagú szavaknak, például: ˈdeemulsacija, de néha három szótagú szavaknak is lehet (lásd II B b). Két mellékhangsúlyuk rendszerint a legalább három összetételi tagból álló szavaknak van, például: ˈmeteoˌerobiuletenis.

A két hangsúlyú szavakat kettős hangsúlyúaknak, a három hangsúlyúakat pedig hármas hangsúlyúaknak nevezik. A két hangsúlyú szó mellékhangsúlya rendszerint kevésbé intenzív, mint a főhangsúlya. A három hangsúlyú szó két mellékhangsúlyának relatív intenzitása is eltér: a főhangsúlytól távolabb eső hangsúly rendszerint erősebb a másiknál, de a három hangsúlyú szó mindkét mellékhangsúlya általában kevésbé intenzív, mint a főhangsúly. Ez a tanulmány nem vizsgálja a szó fő- és mellékhangsúlyainak intenzitásviszonyát, csupán megadja, hogy a litván és idegen eredetű szavak közül melyeknek van egy, illetve két mellékhangsúlyuk. Azt, hogy egy szónak van-e mellékhangsúlya, magánhangzói és kettőshangzói relatív hosszúsága alapján döntik el. Ha minden más fonetikai körülmény azonos, a magánhangzók, kettőshangzók és vegyes diftongusok relatív hosszúságát a szóban a következő tényezők határozzák meg¹:

1) a hangsúly: a hangsúlyos magánhangzó, kettőshangzó vagy a vegyes diftongus szonoránsa jelentősen hosszabb, mint az azonos fonetikai helyzetben lévő, ugyanolyan hangsúlytalan magánhangzó, kettőshangzó vagy szonoráns;

2) a hangsúly helye a szóban: minél távolabb van a hangsúlytalan, hangsúly előtti szótag a hangsúlyostól, annál rövidebb az azt alkotó hang;

3) a szótagok száma a szóban: minél kevesebb szótagja van a szónak, annál hosszabbak az őket alkotó hangok, és minél több van belőlük, annál rövidebbek;

¹ Lásd V. Vaitkevičiūtė, Lietuvių kalbos balsių ir dvibalsių ilgumas, arba kiekybė, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. 3, p. 207—208, Vilnius, 1960.

231

4) annak a szótagnak a jellege, amelyben magánhangzó vagy kettőshangzó van: nyílt szótagban ezek valamivel hosszabbak, mint zárt szótagban;

5) a szó többi szótagját alkotó hangok időtartama: ha a szóban egy vagy több hosszú magánhangzó, kettőshangzó vagy vegyes hangkapcsolat van, akkor a szó valamennyi szótagját alkotó hang valamivel rövidebb, mint azokban a szavakban, amelyekben nincs hosszú magánhangzó, kettőshangzó vagy vegyes hangkapcsolat;

6) a mássalhangzó, amelyet magánhangzó vagy kettőshangzó követ: zöngés mássalhangzó után ezek valamivel hosszabbak, mint zöngétlen után;

7) a magánhangzó vagy kettőshangzó szóban elfoglalt helye: a szó utolsó szótagjában, különösen nyílt szótagban, a magánhangzók és kettőshangzók sokkal hosszabbak, mint ugyanezek a magánhangzók és kettőshangzók más fonetikai helyzetekben. Például a szóvégi hangsúlytalan magánhangzó vagy kettőshangzó rendszerint még a szó végén kívül álló, ugyanolyan hangsúlyos magánhangzónál is hosszabb;

8) a hangsúly dallammenete: a hosszú szótagokat alkotó, cirkumflexszel ejtett hangok valamivel hosszabbak, mint az azonos fonetikai helyzetben álló, akut hangsúlyú azonos hangok;

9) a magánhangzó minősége: az azonos fonetikai helyzetben álló rövid és megfelelő hosszú magánhangzók időtartama mindig eltérő;

10) a beszédtempó: gyors beszédben (vagyis társalgási stílusban) a szó valamennyi szótagját alkotó hang rövidebb, mint lassú beszédben (vagyis világos, tagolt stílusban).

Annak megállapítására, hogy mely szavaknak van egy, melyeknek két mellékhangsúlyuk, és melyeknek egyáltalán nincs, 104 összetett és igekötős szót rögzítettek magnetofonszalagra 380 mm/sec (milliméter/másodperc) sebességgel. A szavakat három, az irodalmi litván nyelvet jól ismerő bemondó (egy férfi és két nő) mondta be világos, tagolt stílusban, egy részüket pedig társalgási stílusban is. Bár a bemondók beszédtempója némileg eltért (a férfi összeállított felvételének meghallgatása 3 percig, az egyik nőé 2 perc 48 másodpercig, a másiké 3 perc 12 másodpercig tartott), és ez a hangok abszolút időtartamának változását eredményezte, a hangok relatív időtartamának szabályszerűségeit, amelyek számunkra ebben az esetben a legfontosabbak, nem változtatta meg. Ezekről a magnetofonszalag-felvételekről H 102 oszcillográffal 312 (104 × 3) szó oszcillogramját készítették el. A filmszalag forgási sebessége 250 mm/sec volt. Minden szó oszcillogramján három felvétel látható: a második vibrátoré, amelynek frekvenciája 10 000 hc (hertz), a nyolcadik vibrátoré, amelynek frekvenciája 1200 hc, valamint az időjelzőé – 100 hc. Egy kettős rezgés 10 msek (milliszekundum). Az összes magnetofonfelvétel és oszcillogram azonos műszaki feltételek mellett készült.

1. Kísérleti vizsgálatok alapján megállapították, hogy a mellékhangsúly megjelenése a szóban nem egyetlen, hanem több feltételtől függ:

1) Az összetett szó melyik tagján van a főhangsúly. Egy mellékhangsúly leggyakrabban azokban a több szótagú, két tagból álló összetett szavakban fordul elő, amelyek főhangsúlya a második tagra esik, pl.: 'baltauodegiáuti; két mellékhangsúly pedig azokban a három tagból álló szavakban, amelyek főhangsúlya az utolsó tagon van, pl.: 'hidroa'l'erodròmas. Azoknak a több szótagú összetett szavaknak, amelyek főhangsúlya az első tagon van, ritkábban van mellékhangsúlyuk, pl.: 'drã-panpalàikė (vö. I 3).

2) Hány szótagból állnak az összetett szó tagjai. A két tagból álló összetett szavaknak rendszerint akkor van mellékhangsúlyuk, ha mindkét tagjuk vagy legalább az egyik tagjuk több szótagú, pl.: 'angliavandeninis (kivételért lásd IV A a). A három tagból álló...

232

amikor az összetett szó szorosan összekapcsolódó tagjainak nincs szükségük erre a feltételre a mellékhangsúly megjelenéséhez, pl.: 'astro' fotometras.

3) Az összetett szó első vagy második tagjának hányadik szótagján van a főhangsúly. Ha a második tag hangsúlyos, minél távolabb esik a főhangsúly a második tag kezdetétől, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy az első tagban mellékhangsúly jelenjen meg, pl.: 'pasikiškiakopūstauti. Ha egy kéttagú összetett szó főhangsúlya az első tag kezdetén van, akkor a második tag mellékhangsúlyos, pl.: 'kūnigpa'laikis. A háromtagú összetett szónak egy vagy akár két mellékhangsúlya is van, ha a főhangsúly a harmadik tagban található — messze az egész szó kezdetétől, pl.: 'astro'fotometrįja.

4) Mennyire szorosan kapcsolódnak az összetett szó tagjai egymáshoz, és mennyire önálló a tagok jelentése. A két, nem túl szorosan összekapcsolódó tagból alkotott új szakszavakra és általában a könyvnyelvi szavakra, pl.: 'angliavandeninis, di'na-m metamorfizmas, valamint a két számnévi tagból alkotott, lazán összekapcsolódó, több szótagú összetett szavakra, pl.: aštuoniasdešimtas, egy mellékhangsúly jellemző; a három, nem túl szorosan összekapcsolódó tagból alkotottaknak pedig két mellékhangsúlyuk van, pl.: 'astro'fot osk opija.

5) Mennyire hangsúlyozza a több szótagú összetett szó első tagja a szó új jelentését, amely eltér az összetett szó második tagjának önálló jelentésétől, pl.: likiburžuazinis² (vö. buržuazinis), likikapitalistinis (vö. kapitalistinis), 'porinkiminis, 'priešrinkiminis (vö. rinkiminis), vö. még II A d.

6) A beszédstílus, amelyet a beszéd célja, körülményei és érzelmi tartalma határoz meg. A világos stílusú beszédben, vagyis viszonylag lassú tempóban, de a meghonosodott kiejtési törvényeket és szabályokat követve, valamint a beszédfolyamat valamennyi hangját pontosan és világosan kiejtve ugyanannak a szónak lehet mellékhangsúlya, pl.: 'atl ap auodėgis; társalgási stílusban viszont, vagyis gyors tempóban és a beszédhangokat kevésbé gondosan ejtve, ugyanannak a szónak nem feltétlenül van mellékhangsúlya, pl.: atlapauodėgis.

II. Egy nagyon erőteljes mellékhangsúly, amely mind a világos, mind a társalgási beszédben jellemző, mindig előfordul:

A) Az első tagban:

a) Azok az összetett szavak, amelyek két számnévi és egy nem túl szorosan hozzákapcsolódó nem számnévi, vagy két nem számnévi és egy nem túl szorosan hozzákapcsolódó számnévi tagból állnak, és főhangsúlyuk az utolsó tagra esik, pl.: aštuoniasdešimtmetis, aštuoniolikavietis, devyniolikaaukštis, devyniolikametis, 'dešimtmetinis, 'dvilinkliežuvauti, penkiolikavietis és egyebek.

Vegyük például a 'dvilinkliežuvauti³ szót. A dvi és link szótagok magánhangzói

dv i l i n kl ie ž u v áu t i I 59 57 65 105 65 300 68 II 61 38 67 92 48 249 90 III 48 45 98 99 60 274 86 56 47 77 98 58 274 81

^²Az iki elöljárószó az irodalmi nyelvben a második szótagra hangsúlyos, ezekben a szavakban viszont az iki- igekötő első szótagját ejtették hangsúlyosan.

^³Az illusztrációkban a hátsó nyelvállású magánhangzók és az ai, au, ui, uo kettőshangzók előtt álló mássalhangzók lágyságát ‘ jellel jelölik, pl.: k’. A betű alatt oszlopban álló számok az adott beszédhang I. (férfi), II. és III. (női) bemondó által kiejtett időtartamát mutatják ezredmásodpercben. A függőleges

233

i mindkettő zöngés mássalhangzók után áll. Mivel az első i nyílt, de a hangsúlyos szótagtól távolabbi szótagban van, a második pedig zárt, de a hangsúlyos szótaghoz közelebbi szótagban, ezért mindkét i-nek körülbelül azonos hosszúságúnak kellene lennie. Az első i azonban hosszabb a másodiknál, ami arra utal, hogy a dvi szótag mellékhangsúlyos.

b) Két számnévi elemből összetett szavak, amelyek közül az első egy, két vagy három szótagú, a második pedig legalább három szótagú, és amelyek főhangsúlya a második elem utolsó előtti szótagjára esik, például: dutūkstantasis, dušimtasis, dvišimtinis, trišimtasis, septyniasdešimtas, aštuoniasdešimtoji, devyniasdešimtasis, keturiasdešimtainės „ilyen mérlegek” és így tovább. A mellékhangsúly különösen erőteljes, ha az első elem két- vagy háromszótagú, és kevésbé erőteljes, ha egyszótagú.

Például a 'dvišimtinis szóban a dvi szótag i magánhangzója 11 ms-mal hosszabb a ši szótag i magánhangzójánál, míg a főhangsúlyos ti szótag i magánhangzójánál az első i csupán 5 ms-mal rövidebb, noha az előbbi szótagtól számítva a harmadik szótagban van. E három i magánhangzó időtartamának eltérése csakis a dvi szótagra jellemző mellékhangsúllyal magyarázható.

d v i š i m t į n i s I 62 52 93 68 76 II 54 46 94 70 72 III 68 51 93 60 78 61 50 93 66 75

c) Két, legalább négy szótagú elemből összetett szavak, amelyek első elemének előtagja van, például: 'pasigervuogiaudamas, 'pasikiškiakopūstaudamas, 'pasikiškiakopūstauti és így tovább.

Példa — a 'pasikiškiakopūstauti szó hangjainak relatív időtartama.

p a s i k i šk’ a k o p ū st áu t i I 60 45 44 60 91 77 308 140 II 55 40 44 49 57 63 244 90 III 54 45 53 50 90 90 232 90 56 43 47 53 79 77 261 107

A zöngétlen zárhangok p és k’ után álló, nyílt szótagokban lévő a magánhangzók mindössze 3 ms-os különbsége arra utal, hogy a pa szótag mellékhangsúlyos, mert máskülönben a hangsúlyostól számított hetedik szótagban lévő a — pa — jóval rövidebb lenne, mint a hangsúlyostól számított negyedik szótagban, a k’a szótagban lévő a.

d) Két elemből összetett szavak, amelyek első eleme két-, a második pedig legalább négyszótagú. Az ilyen összetett szó első eleme a teljes szó jelentését emeli ki, például: 'angliavandeninis, 'baltaodėgiati, 'ikiburžuazinis, 'ikikapitalistinis, 'ikimokyklinis, 'ikimonopolistinis, 'ilgapersčiavimas, 'kitanacionalinis és így tovább.

A vízszintes vonal alatt szereplő oszlopszám az egyes hangok átlagos időtartamát mutatja; ezt úgy kapjuk meg, hogy a három diktáló által kiejtett azonos hang időtartamának összegét elosztjuk hárommal. A cikk a magánhangzók átlagos időtartamával dolgozik.

234

Példaként az ˈikikapitalistinis és ˈkitanacionalinis szavak hangjainak relatív időtartamát vesszük. Mivel az ˈikikapitalistinis szó első szótagja távolabb van a főhangsúlyos szótagtól, mint a második, az első szótag i magánhangzója pedig még 18 msec-mal hosszabb, mint a második szótag i magánhangzója, világos, hogy az első i magánhangzó olyan szótagban van, amelyet mellékhangsúly jellemez.

I 64 42 52 40 60 74 39 98 II 54 44 46 38 68 61 50 59 III 75 53 45 40 70 68 32 80 64 46 48 39 66 68 37 79

ˈk i t a n a c i j o n ā l i n i s I 40 55 60 40 83 165 55 57 II 33 55 55 29 53 245 41 100 III 48 72 51 48 62 229 48 80 40 61 55 39 66 213 48 79

A ˈkitanacionalinis szó ki szótagjának i magánhangzója 1 msec-mal hosszabb, mint a ci szótag i magánhangzója, vagyis a két i hozzávetőleg azonos időtartamú. Mivel a ki szótag a hangsúlyostól számítva a hatodik, a ci szótag pedig a harmadik, kétségtelen, hogy a ki szótag mellékhangsúlyos, mert csak ez magyarázhatja hasonló időtartamukat.

e) Idegen eredetű vagy vegyes típusú összetett szavak, amelyek két, nem túl szorosan összeforrt tagból állnak, például: ˈacetilceliuliozė, arˈteriosklerozė, ˈbalneoterapija, chromoalbuminas, ˈdifenilaminas, ˈhidroinkubatorius, ˈliumiprenproletariatas, mikrobiologija, ˈnukleoalbuminai, paralelpepedas, ˈpoliembrionija, ˈrentgenoteh-nika, seˈkundometris tas, ˈtrofobiozė, ˈtrofoneurozė, ˈultramarinas, ˈultratrump osios, ˈultravioletiniai stb. Például a ˈmikrobiologija szó mi és bi szótagjának i magánhangzóit összehasonlítva azt látjuk, hogy azonos időtartamúak, noha a hangsúlyos szótagtól való távolságuk különböző. Ez azt mutatja, hogy a mi szótag mellékhangsúlyos.

ˈm i kr o b i j o l ò g i j a I 44 66 45 93 98 43 157 II 42 50 42 120 122 50 139 III 40 79 40 119 126 79 140 42 65 42 111 115 57 145

Különösen erős a mellékhangsúly azokban a szótagokban, amelyek magánhangzója a. A litván nyelv hangsúlytalan a magánhangzója egyébként rövid és viszonylag zárt. Ha mellékhangsúlyos szótagban áll, sokkal hosszabban és nyíltabban ejtik, és hallás alapján közvetlenül is könnyű megkülönböztetni a rövid a-tól, például: ˈastronavigacija, dinamometamor fizmas, generalbōsas, generalgubernatorius, kristaloliuminescencija, nacioˈnalliberalai, ˈradiofonija, ˈsaltomortālė, tiˈtanomagnetitas stb.

335

d i 'n a m o m e t a m o r f i zm a s I 69 100 60 69 42 82 52 96 81 II 42 78 60 52 40 80 40 86 90 III 45 72 92 60 41 79 40 76 85 52 83 71 64 41 80 44 86 85 'chr o m o pauzė a l b u m i n a s I 88 73 97 70 50 73 65 97 II 81 40 — 70 52 68 64 96 III 102 96 115 52 52 75 81 103 90 70 71 64 51 72 70 99 p a r a l e l' pauzė e p i p e d a s I 72 90 70 35 145 41 43 75 94 II 69 75 96 55 — 89 61 83 102 III 60 109 70 61 121 40 41 70 83 67 91 79 50 89 57 48 76 93

Például a di'namometamorfizmas szó na szótagjának a magánhangzója több mint kétszer olyan hosszú, mint a ta szótagé, noha az utóbbi a hangsúlyostól számított harmadik, az előbbi pedig a hatodik szótagban van. Az a magánhangzók időtartamának ilyen különbségét csak az na szótagra jellemző nagyon erős mellékhangsúly magyarázhatja. Ha az na szótag nem volna mellékhangsúlyos, az a magánhangzója valamivel rövidebb volna, mint a ta szótagé.

Néha az ilyen típusú, kevéssé összeforrt tagokból álló összetett szavakban a mellékhangsúly annyira erős, hogy az első, mellékhangsúlyos tag után – akárcsak egy önálló szó után – rövid szünetet tartanak, és csak azt követően ejtik ki az összetett szó második tagját. A szünet ugyan fakultatív, de meglehetősen gyakran előfordul.

Például a 'chromoalbuminas, paralelėpipedas szavakat a három bemondó közül ketten szünetekkel ejtették.

f) Litván és idegen eredetű összetett szavak, amelyek három, nem túl szorosan összeforrt tagból állnak, s az utolsó tag akár önállótlan is lehet; főhangsúlyuk a harmadik tagra esik. E szavak második tagja – különösen magyarázó stílusú beszédben – fakultatív második mellékhangsúlyt kaphat, például: 'astro'fotometras, 'astro'fotometrija, 'astro'spektroskopija, 'chlora'cetofenonas, 'chromo'litografija, 'hidroa'erodromas, 'hidroa'eroplanas, 'meteoa'erobiuletėnis, 'mikro'fotografija, 'mili'ampermetras, 'rentgeno'spektroskopija stb.

Például a 'meteoa'erobiuletėnis szó első szótagjának e magánhangzója, mivel a főhangsúlyos szótagtól legtávolabb álló szótagban van, hosszabb, mint a hangsúlytalan te és le szótagok e magánhangzói. Ebből látható, hogy a me szótag mellékhangsúlyos. Ezt megerősíti a meteo tag után tartott szünet is. Az aero tag második szótagja szintén mellékhangsúlyos, mert e szótag e magánhangzója – amely a főhangsúlyos tē szótagtól számított ötödik szótagban van – mindössze 5 msec-mal rövidebb az utóbbi ē magánhangzójánál, ugyanakkor 28 msec-mal hosszabb a hangsúlyos szótag melletti le szótag e magánhangzójánál.

236

'm e t e o szünet a 'l e r o b’u l e t è n i s

I 72 39 111 105 138 78 90 54 76 96 74 II 84 72 125 — 142 90 69 46 70 79 109 III 90 88 173 102 94 144 105 39 82 152 78 82 66 136 69 91 104 88 46 76 109 87

A 'chromo' szó litográfiájában az első mellékhangsúlyt a chro szótag kapja, mert magánhangzója o.

'chr o m o 'l i t o gr ā f i j a

I 75 59 50 58 180 40 105 II 65 47 32 57 165 40 122 III 81 58 40 70 191 23 168 74 55 47 62 179 34 132

19 msec-mal hosszabb, mint a mo szótag magánhangzója o, amely közelebb van a főhangsúlyos szótaghoz, bár mindkét o magánhangzó egyéb fonetikai feltételei azonosak; a hangsúlyos szótag melletti to szótag o magánhangzójánál pedig 12 msec-mal hosszabb. A második mellékhangsúly a li szótagra esik, mert i magánhangzója 13 msec-mal hosszabb a szó végéről számított második szótagban álló fi szótag i magánhangzójánál.

E csoport kivételét az idegen eredetű, három igen rövid elemből álló szavak alkotják, amelyek mindegyike vagy legalább kettőjük igen szorosan összeforrt. Ezeknek rendszerint nincs mellékhangsúlyuk, például: kilogrammėtras.

B) A második összetételi tagban:

a) Két számnévi tagból álló összetett szavak, amelyek második tagja dešimt (tíz), és a főhangsúly az első három szótagú tag második, illetve a kétszótagú tag első szótagjára esik, például: aštuonias'dešimt, devynias'dešimt, penkias'dešimt, šešias'dešimt stb.

Az egyébként hangsúlytalan, rövid e magánhangzó mellékhangsúly miatti megnyúlása ebben az esetben hallás útján is jól érzékelhető. Ezt kísérleti adatok is alátámasztják.

a š t úo n’ a s 'd e š i mt

I 27 200 94 127 33 92 II 46 150 103 100 55 108 III 76 190 101 77 45 92 50 180 99 101 44 97

Például az aštuonias'dešimt szó de szótagjának e magánhangzója 101 msec hosszú, míg az aštuoniasdešimtmetis szó megfelelő szótagjának e magánhangzója mindössze 54 msec hosszú, vagyis csaknem feleannyi. A hosszúság ilyen jelentős különbsége csak a de szótag mellékhangsúlyával magyarázható. Ezt a nyilvánvaló különbséget nem okozhatják eltérő fonetikai feltételek: az aštuoniasdešimtmetis szó több szótagja és a főhangsúly jelenléte az utolsó összetételi tagban.

b) Két, lazán összeforrt tagból álló idegen eredetű összetett szavak, amelyek első, egy szótagú tagján van a főhangsúly, a második tag pedig grafas (gróf), például: būr'grafas, már'grafas, pálc'grafas.

237

pf á l’ c’gr a f a s I 116 64 40 80 II 146 72 93 74 III 115 68 51 52 126 68 61 69

Például a pfálc’grafas szó gra szótagjának a magánhangzója több mint kétszer rövidebb, mint a főhangsúlyos szótag pfálc részében álló a magánhangzó, de csupán 8 msec-kel rövidebb a szóvégi szótag a magánhangzójánál. Ez azt mutatja, hogy a grafas összetételi tag első a hangzója mellékhangsúlyt kap, amelyhez az energia nem a főhangsúlyos szótagból, hanem a szóvégi szótagból származik. Érdemes felidézni, hogy rendszerint a szóvégi szótag rövid, hangsúlytalan magánhangzója jóval hosszabb lehet, mint ugyanilyen, a végétől számított második vagy akár harmadik szótagban található hangsúlyos magánhangzó (lásd II A b és II A d, és vö. a dviišimtinis szó két utolsó szótagjának i magánhangzóit, valamint az ikikapitalistinis szó három utolsó szótagjának i magánhangzóit).

C) Az előtagban:

a) Több szótagú nemzetközi szavak vagy terminusok de-, inter-, re- előtagokkal, amelyek főhangsúlya több szótagnyira van az előtagtól, például: ’deemulsacija, ’dekalcinacija, ’dezabilė, ’internacionalinis, ’internacionališkumas, ’reorganizacija stb.

Például az ’internacionališkumas szó első magánhangzója, amely a kilencedik

i n t e r n a c i j o n a l išk ù m a s I 73 72 51 50 85 40 57 84 78 38 83 II 45 88 63 64 59 28 48 52 47 50 90 III 60 67 58 33 61 57 75 64 48 53 77 59 76 57 49 68 42 60 67 58 47 83

szótagban van a főhangsúlyos szótagtól számítva, 17 msec-kel hosszabb a hangsúlyos szótaghoz sokkal közelebb eső ci szótag i magánhangzójánál. Ez azt mutatja, hogy az inter- előtag első szótagja mellékhangsúlyt kap.

Ugyanezekkel az előtagokkal alkotott, viszonylag rövid szavakat, amelyek főhangsúlya az előtag mellett vagy annak közelében lévő szótagra esik, mellékhangsúly nélkül ejtik, például: dekal̃kuoti, interlinija, interliūdija, intermėdija.

b) Idegen és litván eredetű szavak kontr- előtaggal, amelyek főhangsúlya általában nem a szótőre esik, például: ’kontratakà, ’kontrmanėvras, ’kontrre- cenzija, ’kontrrevoliūcija, ’kontržvalgyba stb. A ’kontrrevoliūcija szó előtagjának

’k o n t r e v o l’ ù c i j a I 60 60 60 66 54 74 88 II 72 85 57 66 63 96 75 III 85 50 80 96 79 105 44 72 65 66 76 65 92 69

a kontr- o magánhangzója csak 4 msec-kel rövidebb a vo szótag o magánhangzójánál. Ez a kis hosszúságkülönbség azt mutatja, hogy a kontr- előtag mellékhangsúlyt kap. Ha nem lenne mellékhangsúly, akkor a vo szótag o magánhangzója fonetikai helyzetéből adódóan (az o magánhangzó a zöngés után következik

238

a hangsúlyos szótag melletti nyílt szótagban lévő mássalhangzó (a szótag o magánhangzója pedig – zöngétlen mássalhangzó után és a hangsúlyostól számított negyedik zárt szótagban) lényegesen hosszabb kell legyen, mint az előtag o magánhangzója.

III. Két igen erős mellékhangsúlya van azoknak a három, lazán összeforrott számnévi tagból álló összetett szavaknak, amelyek főhangsúlya az utolsó tagra esik, például: penkias'|dešimttūkstantàsis, 'keturias'|dešimttūkstantàsis vagy 'keturias'|dešimttūkstantỹsis⁴.

k e t u r’ a z'|de š i m t ū kst a n t ỹ s i s I 72 32 106 92 38 62 48 79 60 170 90 II 82 47 85 70 23 80 47 61 80 157 59 III 60 37 91 88 35 54 58 59 73 175 62 71 39 94 83 32 65 51 66 71 101 70

Például a 'keturias'|dešimttūkstantỹsis szó ke és de szótagjának e magánhangzói viszonylag igen hosszúak — 71, illetve 83 msec. Ez azt mutatja, hogy ezeknek a szótagoknak mellékhangsúlyuk van. Például a keturivalentìškùmas szóban, amely egy szótaggal rövidebb a vizsgált szónál, és csak egy hosszú szótagot tartalmaz, ezért hangjai valamivel hosszabbak, a ke szótag e magánhangzója mindössze 53 msec hosszú, a len szótagé pedig 65 msec.

IV. Gyenge mellékhangsúlya van (amely köznyelvi stílusban beszélve akár el is maradhat):

A) Az első tagban:

a) Bizonyos idegen eredetű összetett szavaknak, amelyek első tagja egy szótagú, a két tag pedig nem forrott össze szorosan, például: 'grosmeísteris, 'kvintesencija, 'landšaf-tas, 'prespapjė, 'berkkolegija, 'grammolėkulė stb.

A 'kvintesencija szó első tagján mellékhangsúly van, mert i magánhangzója 10 msec-kel hosszabb, mint az utolsó előtti szótag į magánhangzója. Ha az első tagnak nem lenne mellékhangsúlya, akkor a ci szótag i magánhangzója – mivel nyílt, utolsó előtti szótagban áll – nem lehetne rövidebb az első szótag i magánhangzójánál.

'kv i n t e s e ñ c i j a I 48 62 79 81 130 31 145 II 50 61 68 138 111 43 123 III 60 80 75 98 148 54 118 53 68 74 106 130 43 129

b) A žūtbūtinis melléknév.

'ž ū t b ū t i n i s I 92 84 70 62 II 78 72 68 68 III 77 75 43 75 82 77 60 68

⁴ Ezt a szóalakot, amely eltér az irodalmi nyelvben meghonosodott normától, a 'keturias'|dešimttūkstantàsis alakot a Lietuvių kalbos žodyno V. kötetéből vették át (V., 1959, 656. o.).

239

Ennek a melléknévnek a žūt szótagja mellékhangsúlyt kap, mert ū magánhangzója valamivel hosszabb, mint a második szótag ū magánhangzója, noha a második szótag nyílt és közel van a hangsúlyos szótaghoz, az első pedig zárt és távolabb esik tőle.

A fent felsorolt eseteken kívül néha a gyenge mellékhangsúlyt azok az összetett szavak is megkapják, amelyek mindkét tagja két- vagy háromszótagú, és az első előtaggal képzett, például: ˈapspiaustsmāk­ris, ˈatlapauodēgis, ˈatlaūstuodēgis, ˈatsuktauodēgis, ˈužsmauktkepūris stb.

B) A második tagban mellékhangsúlyt kapnak azok az összetett szavak, amelyek első tagja kétszótagú, és a szó főhangsúlya az első vagy a második szótagra esik, míg a második tag három- vagy négyszótagú, például: drāpanpa- laikē, kiškiakoˈpūstis, kūnigpaˈlaikis, laikraštpaˈlaikis, algāpaˈlaikē, bobēlpāˈlaikē, drabūžpaˈlaikis, āntraˈpamušalis, kiaūliabēraˈlinis stb.

Például a drāpanpaˈlaikē szó lai szótagja mellékhangsúlyos, mert viszonylag hosszú. A nebepērlaikē szó ai kettőshangzója mindössze 83 msec hosszú.

dr ā p a n p a ˈl ai k ē I 240 52 71 57 120 122 II 171 50 90 60 159 130 III 200 50 82 60 141 159 204 51 81 59 140 137

Az ilyen típusú összetett szavak második, három szótagú tagjának első szótagja vagy második, rövid szótagja rendszerint nem kap mellékhangsúlyt, például: balan̄dvanagis kanāpdūrp inē, kevēškepūris stb.

Néha gyenge mellékhangsúlyt kapnak azok az összetett szavak, amelyek főhangsúlyos első tagja egyszótagú, a második pedig legalább négy szótagból áll, például: laūkkanaˈpėlēs, zuīkburāˈvykis stb.

C) Az előtagban:

a) Anti- előtagú idegen eredetű szavak, amelyek főhangsúlya legalább egy szótaggal távolabb esik az előtagtól, például: ˈantioksnai, ˈantireo- idānas stb.

Például a ˈantifašistas szó an szótagjának a magánhangzója 14 msec-mal hosszabb, mint a hangsúlyos szótag melletti fa szótag a magánhangzója, ami azt mutatja, hogy az an szótag mellékhangsúlyos.

la n t i f a š i s t a s I 68 71 41 70 68 74 II 78 80 39 56 78 87 III 80 82 43 58 80 89 75 78 41 61 75 83

b) Dis- előtagú idegen eredetű szavak, különösen, ha a szó főhangsúlya távol esik ettől az előtagtól, például: ˈdisgregācija, ˈdisharmonija, ˈdisjunktỹvinis, ˈdiskredi- tūoti, ˈdiskriminācija, ˈdislokācija, ˈdisproporcija stb. A ˈdisharmonija szó mindkét i magánhangzójának hosszát összehasonlítva azt látjuk, hogy az első i, mivel távolabb van a főhangsúlytól

240

'd i sh a r m ò n i j a I 52 87 101 60 126 II 59 68 128 62 98 III 70 60 98 60 125 60 72 109 61 116

A főhangsúlyos szótagot, valamint a zárt szótagban, a szóvégtől számított második szótagban álló második i-t is mindössze 1 msec-cel múlja felül. Ez arra utal, hogy a dis- előtagnak mellékhangsúlya van.

Az anti- és dis- előtaggal képzett idegen eredetű szavakon kívül gyenge mellékhangsúlyuk olykor a san- előtaggal képzett litván eredetű szavaknak is van, ha az előtagot nem számítva legalább három szótagból állnak, és a főhangsúly a szó utolsó szótagjára esik, például: 'sankertìnỹs.

A cikk hozzávetőlegesen áttekinti a litván és idegen eredetű szavak valamennyi legjellemzőbb típusát, amelyeknek az irodalmi nyelvben egy vagy két mellékhangsúlyuk van.

KÉT- ÉS HÁROMHANGSÚLYOS SZAVAK

В. ВАЙТКЯВИЧЮТЕ

Összefoglalás

A litván irodalmi nyelv minden önálló szavának rendszerint egy hangsúlya van. A két összetevőből alkotott összetett szavaknak azonban két, a három összetevőből állóknak akár három hangsúlyuk is lehet. Kísérletekkel⁵ megállapítottuk, hogy a mellékhangsúly, illetve a két mellékhangsúly megléte a következő feltételektől függ:

1) Az összetett szó melyik összetevőjén van a főhangsúly. Rendszerint egy mellékhangsúlyuk van azoknak a két összetevőből álló összetett szavaknak, amelyek főhangsúlya a második összetevőre esik, például: 'baltauodegiáuti „nem komolyan viselkedni”; két mellékhangsúlyuk pedig azoknak a három összetevőből álló összetett szavaknak, amelyek főhangsúlya az utolsó összetevőre esik, például: 'hidroa'l erodròmas „hidrozorodrom”. Az első összetevőn főhangsúlyos összetett szavak ritkábban kapnak mellékhangsúlyt, például: dràpanpalaikė „egyszerű ruha”.

2) Hány szótagból állnak az összetett szó összetevői. A két összetevőből álló összetett szavaknak rendszerint csak akkor van mellékhangsúlyuk, ha mindkét összetevőjük vagy az egyik több szótagú, például: 'langliavande-nìnis „szénhidrogén”. A három összetevőből álló összetett szavaknál ez a feltétel nem kötelező, például: 'astro'fotomètras „asztrofotométer”.

3) Az első vagy a második összetevő melyik szótagján van a főhangsúly. Ha az összetett szó második összetevőjén van, minél távolabb esik a főhangsúly e komponens kezdetétől, annál inkább várható mellékhangsúly az első összetevőben, például: 'pasikìškiakopùs-

⁵ A mellékhangsúly meglétét vagy hiányát a magánhangzók, diftongusok és szonoráns mássalhangzók oszcillogramon mért időtartama alapján állapítottuk meg. A hangsúly intenzitását nem vizsgáltuk.

16. Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai

241

táuti „nyúl káposztát gyűjteni”. Ha a főhangsúly egy két tagból álló összetett szó első tagjának elejére esik, akkor a mellékhangsúly a második tagra jellemző, pl.: drabužpa'laikė „egyszerű ruha”. A három tagból álló összetett szónak egy vagy akár két mellékhangsúlya is van, ha a főhangsúly a harmadik tagra esik, pl.: 'astro'fotomètrija „asztrofotometria”.

4) Az összetett szó tagjai milyen mértékben különülnek el jelentésük szerint. A két meglehetősen önálló tagból álló összetett szónak egy mellékhangsúlya van, pl.: angliavandenìnis „szénhidrogén”, a háromtagúaknak pedig kettő, pl.: 'astro'fotaskòpija „asztrofotoszkópia”.

5) Mennyire hangsúlyozza az összetett szó első tagja az egész szó új jelentését, pl.: 'ikikapitalistìnis „kapitalizmus előtti” (vö. kapita-listinis „kapitalista”).

6) A beszéd stílusa és tempója. A mellékhangsúly néha lassú beszédtempónál jelenik meg, pl.: atlapauodēgìs „az a személy, aki nem csukja be maga után az ajtót”, gyors tempónál viszont hiányzik, pl.: atlapauodēgìs.