LIETUVIŲ KALBOS SPECIALIOJI LEKSIKA

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXII (1983)

M. LENKEVIČIŪTĖ-NORKAITIENĖ

REGIONÁLIS ELNEVEZÉSEK A LITVÁN NYELVJÁRÁSOKBAN

Helynévi eredetű lakosneveknek (nomina regionalia) nevezzük az embereket származási vagy lakóhelyük alapján. Annak megállapítására, hogy a litván nyelvjárásokban milyen markánsabb tendenciák figyelhetők meg az említett elnevezések képzésében és használatában, anyagot gyűjtöttünk az akadémiai „A litván nyelv szótára” (a továbbiakban – LKŽ) című műből, valamint annak és „A litván nyelv atlasza” (a továbbiakban – LKA) című műnek a cédulatáraiból, továbbá V. Vitkauskas „Az északkeleti dunininkai nyelvjárások szótára” című munkájából¹. Összesen több mint ezer példát gyűjtöttünk össze; ezekből kitűnik, hogy a litván nyelvjárásokban a lakosok származási vagy lakóhely szerinti megnevezésére két módszert használnak: a körülíró és a képzett elnevezéseket.

Körülíró elnevezések

A körülíró elnevezések nem egyszavasak, hanem szókapcsolatok. Kétfélék lehetnek:

a) több főnévből álló szerkezetek, amelyek egyik tagja a helynév birtokos esete (az illető születési vagy lakóhelyének pontos megjelölésére). Pl.:

Én magam Švėkšnában születtem LKŽ III 308 (Šv)². Ő Nemunaitis plébániáján született Alv. A vezetékneve illik, de mi ketten nem vagyunk sem rokonok, sem egy nemzetségből valók – én a Želviai Martinkusok közül, ő pedig a Lazdininkai Martinkusok közül való LKŽ III 239 (Dr). Az emberek Kalnėnai (falu) Urbutisnak tartanak LKK IX 163 (Jrb)³. Honnan jöttél – alytusi ember?! Vrn. Olyan jó a cseresznye – a kuršėnaibeli asszonyok körömmel kaparták le LKŽ VIII 500 (Krš).

b) elöljárószós szerkezetek. Pl.:

Messziről származol? – Én Švėkšnából származom LKŽ V 778 (J. Jabl). Kybartųból jön LKŽ II 1093 (Vlkv). Žvirgždėnaiból származik, Varėnában lakik Pv. Az anyám Palangából jött LKŽ II 1074 (Plng). Elment Rakųból Nč. Úgy rémlik (úgy tűnik), hogy azok a lányok Alizavából valók Slm. Te Šilalėből való vagy LKŽ VIII 430 (Grd). Kukliaisként (vezetéknév) írtak be minket Kaziuliaiból (falu) LKŽ XI 216 (Dv). Ti tintalai falusi csibészek! LKŽ VI 641 (Dr). Kaunasi ember Rs. Agurkiškėből való VŠR. Rūdiškiųből való ember Trak. Girdžiai túlsó feléről valók LKK IX 155 (Jrb).

¹ Vitkauskas V. Šiaurės rytų dunininkų šnektų žodynas. – V., 1976.

²A rövidítések megegyeznek „A litván nyelv szótárában” használtakkal.

³Az ilyen rövidítéssel ellátott mondatok a következő tanulmányból származnak: Grinaveckienė E. A déli északnyugati aukštaitai nyelvjárás elöljárószóinak jelentése és használata. – In: Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1967, t. 9, p. 151–170.

137

Sintautųból származik LKŽ V 778 (Plv). Pašakiai felől való LKŽ II 1093 (Pc). Ő Utenából való (Utena környékéről) LKŽ VIII 902 (Ktk). Az az ember állítólag Pasvalysból való LKŽ VIII 902 (Dj). Az ember Dieveniškiai felől való Šlčn. Az az asszony ott, Varėna felől való Pv. A beszéde alapján csak sejtem, hogy Daugėliškis felől való LKŽ IX 247 (Švnč). Pagudiškaiban volt egy tanítónk — vagy Šiauliaiból, vagy Tauragėből LKŽ IX 100 (Šts). A Šiauliai túloldaláról való LKK IX 157 (Jrb). A Šimkaičiai innenső oldaláról valók LKK IX 157 (Jrb).

Az iš (vagy az összetett iš anapus) elöljáróval álló mondatokban pontosan nevezik meg a személy születési (lakó-)helyét. Ezek a mondatok az első (a) alcsoport mondataival szinonimák.

A hozzávetőleges lakóhely megjelölésekor, vagyis nem egy konkrét település, hanem egy tágabb környék megadásakor, a nuo elöljáróval alkotott szerkezeteket (vagy a nuo anapus, nuo šiapus összetett elöljárós szerkezeteket) használják.

A beszélt nyelvben egész Litvániában rendszerint körülíró módon adják meg a személy lakóhelyét. Ez arra utal, hogy ez a mód régi. A régi dokumentumokban, anyakönyvi bejegyzésekben is így írták le a nyilvántartásba vett személy születési vagy lakóhelyét, például: Mikolajūnas Norbutų faluból (1742), Jaraitis Puodžiūnų faluból (1702) és így tovább.⁴ Ezenkívül vannak olyan helynevek, amelyekből képzéssel (mint később látni fogjuk, leggyakrabban fonetikai okokból) nehéz lakosnevet alkotni, ilyenkor tehát szintén a körülíró mód segít. Litvánia egyes vidékein ez az egyetlen lehetőség. Például Kėdainiai járás Krakių, Panevėžys járás Upytė környékén, Kaišiadoris és Trakai vidékén, valamint a vilniusi térségben az ottaniak azt mondják valakiről, hogy Panevėžysből, Krekenavából, Kalviaiból, Rūdiškėsből, Nemenčinéből való. Másutt az említett szerkezeteket a képzéssel alkotott egyszavas, képzős vagy végződéses származékokkal párhuzamosan használják, például: Miežiškiai környékén (Panevėžys járás) azt is mondják, hogy panevėžietis, és azt is, hogy Panevėžysből való ember; Varėna járás Valkininkai és Marcinkonys környékén pedig ezt is mondják: Marcinkonysból (felől), Varėnából (felől), illetve marcinkoniškis, varėniškis, varėnis. Hasonló a helyzet Šakiai, Kapsukas, Vilkaviškis, Alytus, Vilnius, Šalčininkai és Molėtai járásban.

Származékos elnevezések

Képzéssel egyszavas elnevezések jönnek létre:

a) főnévi vagy melléknévi képzős származékok, például: salantiškis, -ė, pušėnas, pakruojietis, -ė, veliuonýtis, -ė, žagarininkas, -ė, tverėčinis, -ė stb.;

b) az -is végződésű főnévi származékok, például: ariogalis, -ė, šeduvis, -ė, širvintis, -ė.

A képzős elnevezések vannak többségben, az -is végződésű származékok ritkábban fordulnak elő. E célra számos különféle képző áll rendelkezésre, például: -iškis, -ė; -ietis, -ė; -ėnas; -inis, -ė; -(in)inkas (-ykas), -ė; -ytis, -ė; -(i)ukas, -ė; -(i)utis, -ė; -(i)okas, -ė; -onas, -ė stb. Nem mindegyik használatos egyformán széles körben és gyakran (elterjedésük és használatuk a térképről* világosabban leolvasható). Képzési produktivitásuk szerint tárgyaljuk őket.

⁴ Zinkevičius Z. Lietuvių antroponimika. – V., 1977, p. 35.

* A térképen a számok a dialektológiai lelőhelyeket a „Lietuvių kalbos atlase” jelölése szerint azonosítják.

138

Litvánia egész területén (talán csak az északi panevėžiškieket és a velük határos šiauliškiai területet kivéve) használatos a régi -iškis, -ė képző; a žemaičiai számára ez szinte az egyetlen ilyen szóképzési eszköz. Pl.: A kretingaiak nagy, hosszú rudakkal készítik a szekereket LKŽ VI 555 (Slnt). Úgy tűnik, ő mosėdiškis LKŽ VIII 354 (Slnt). Adomas sediškis, Kirkliųból való Slnt. A kuršėniaiak vastagabban beszélnek, a papilėniaiak vékonyabban LKŽ VI 972 (Pp). Én már igazi laukuvieškė vagyok – itt születtem, itt nőttem fel és egész életemet itt töltöttem LKŽ VIII 189 (Lkv). A rietaviškiai úgy énekelnek, mint a siketfajdok LKŽ XI 582 (Lkv). Blinda luokiškis volt, Luokė volt a hazája LKŽ VII 691 (Užv). Ő innen való, mažeikiškis LKŽ VII 967 (Mžk). Ősidők óta palangiškis vagyok LKŽ IV 157 (Plng). Annak az első férje palangiškis volt LKŽ IX 238 (Ms). Dygimas plateliškis volt LKŽ II 525 (Šts). A plungiškiai is másképp (másképp beszél) már (másként beszél) LKŽ X 350 (Krtn). A gargždiškiai másképp művelik a földeket LKŽ II 570 (Krtn). Mi, raudėniškiai, a telšiškiaikhoz hasonlóan beszélünk LKŽ XI 249 (Rdn). A gruzdžiaiak mezőn élők, a šakyniaiak erdőlakók LKŽ VII 181 (Škn). Annak a férje salantiškis volt Grg. Az angolnák után kutatott Rusnė körül LKŽ XI 1020 (Rsn). A priekuliškiai szépen beszélnek LKŽ X 651 (Plik). A palangiškiai makacsul kijelentették, hogy nem adják meg magukat Tiškevičiusnak LKŽ V 866 (Dr). A kelmiškės nem tudnak köszönetet mondani LKŽ I 17 (Ll). A šilutiškiai és a priekuliškiai mindig elhúzzák a szót LKŽ VI 501 (Sg). A priekuliškiaikkal nem találkozunk (nem jövünk össze, nem találkozunk) Pgg. Ezt a dalt a plateliškiaiak, plungiskiiaiak és alsėdiškiaiak szoktak együtt énekelni a mezőkön, amikor közös munkára mennek Plt. A Šateikai környékén élő más plateliškiaiakat rágtinėmsnek szokták nevezni LKŽ X 80 (Plt). Nálatok hagyma terem: a šakyniaiak már régtől fogva hagymatermesztők LKŽ II 20 (Žg). Abban az évben a vilkiškiaiak dalait és szavait jegyezte le LKŽ II 1152 (Erž). A veliuoniškiaiak žemaitiai tájszólásban beszélnek (žemaitiškai beszélnek) LKŽ VII 75 (Ilg). A papartiškiaiak adták a kertet LKŽ IX 350 (Ppr). A panemuniškiaiak már aratják a rozsot LKŽ IX 333 (PnmA). A ramygalškės férjhez mentek [máshová] LKŽ XI 124 (Rm). A kirdeikiškiai azt ígérték, hogy a következő vasárnap zenével jönnek a vásárba LKŽ V 833 (Trgn). A labანoriškiaiak gombából és bogyókból élnek LKŽ VII 3 (Trgn). Nem engedünk el ilyen hamar; süssünk még kenyeret, és salakiškė leszel Slk. Az antazaviškis egy dustiškė lányt vett feleségül LKŽ I 158 (Ds). A dusetiškinek csak táncolni és aludni kell, a kamaiškiinek pedig kötelet fonni LKŽ II 918 (Dkk). A lóversenyen szépen hajtanak az obeliškiaiak LKŽ VIII 987 (Ob). Priemųból származik, priemiškis LKŽ X 664 (Pln). Prienai tele lett birštoniškiaiakkal LKŽ I 846 (Prn). A perlojiškiaiak közül sokan csak gombából éltek LKŽ IX 839 (Alv). Ezekből a tavakból a dubičiškiaiak sok halat fognak LKŽ II 781 (Dbč). Sok település földje dombos LKŽ II 322 (Alv). miežioniškis, -ė, skaivoniškis, -ė, skraičioniškis, -ė LKK IX 193 (Dv)⁵. dainaviškis, -ė, krėliškis, -ė, kurpešiškis, -ė, narbutoniškis, -ė, narčioniškis, -ė, naugardiškis, -ė, pagiriškis, -ė, vilniškis, -ė, zasečiškis, -ė, zieteliškis, -ė LKK XI (Zt)⁶.

⁵ Példák a cikkből: Lipskienė J., Vidugiris A. Dieveniškių tarmė. – In: Lietuvių kalbotyros klausimai, t. 9, p. 193.

⁶ Példák a cikkből: Vidugiris A. Zietelos tarmės daiktavardis. – In: Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1969, t. 11, p. 157.

139

A panevėžiškiaiak (különösen az északiak) és a šiauliškiaiak egy részének lakóhelyét szívesen körülírással adják meg (az illető Smilgiaiból való, Upytéből jött stb.), de alkalmanként -ietis, -ė képzős származékokat is alkotnak. Pl.:

Ma nagyon sok panevėžietis szed bogyót az erdőben LKŽ IX 334 (Krs). A panevėžiečiai, bizony, másképp beszélnek, mint mi LKŽ IX 334 (Mžš). A kairiečiai megcsúfolnak téged (Kairiai falubeli fiúk), hazajössz a buborékkal Sml. A baisogalietis nem néz a többiekre LKŽ I 69 (Bsg). Megérkeztek a radviliškiečiaiak Šln.

Megjegyzendő, hogy ez a képző mind ezeken, mind Litvánia más vidékein nem kizárólagos: szinonimaként más származékokat vagy szerkezeteket is használnak. Vö.:

A felesége biržietė LKŽ I 850 (Ds), de a biržiškis (Skp) és a biržėnas (Vb) alak is létezik.

Még néhány leliūnietė lány — és máris mindenki vendég LKŽ VII 319 (Dbk), de azt is mondják: Leliūnai emberei (Ut).

Lyduokietė vagyok LKŽ VII 410 (Kkl) – és Lyduokiai-ból / Lyduokiai mellől való(nuo) Lyduokių (Ldk).

A nagyapám pandėlietis LKŽ IX 33 (Krp) – és Pandėlisből valóPandėlio (Rk).

A feleségét a panemuniečiaiak közül vette LKŽ IX 333 (Kp) – és Panemunióból valóPanemunio (Rk).

Valóban, olykor jelentésbeli különbség van az -iškis, -ė és az -ietis, -ė képzővel alkotott származékok között. Például a Šilutė és Tauragė környékén élő žemaičiaiak Klaipėda város lakóit klaipėdiškiaiknak, az egész Klaipėda-vidék lakóit pedig klaipėdiečiaiaknak nevezik. Kairiai környékén (Šiauliai járás) valamely falu lakójának megnevezésére az -iškis, -ė képzőt használják; ez akkor is hasznos, amikor ideiglenesen odalátogató emberről beszélnek. A környék lakóit a helybeliek az -ietis, -ė képzős származékokkal nevezik meg. Ugyanez a helyzet Šalčininkai járásban is. Sok helyen az -ietis, -ė képzővel inkább a nagyobb városok lakóinak megnevezésére alkotnak származékokat (vilnietis, kaunietis, panevėžietis, šiaulietis). A suvalkiečiaiak – más képzőket is használva – a nagyobb települések lakóit az -ietis, -ė képzős alakokkal nevezik meg, például: kaunietis, šakietis (Alk, Kdl); az -iškis, -ė képzőre pedig akkor van szükségük, ha kisebb települések lakóiról beszélnek, vagy azt akarják megmondani, honnan tért haza valaki, aki ideiglenesen tartózkodott ott, de nem ott élt, például: A šakiškiaiak hazajöttek (azok, akik Šakiain voltak) Nm. Kuršėnuose ugyancsak az -iškis, -ė képzőt használják annak megjelölésére, hogy hol tartózkodott a hazatérő, például: Alszanak már a rygiškiaiak? LKŽ XI 594 (Krš). Ez a képző akkor is megfelelő, ha ideiglenesen távol lévő emberről beszélnek: A rygiškiaiak még nem jöttek haza LKŽ XI 594 (Krš). Varėna járásban, ha nem helybeliekről, hanem máshol élő vagy a lakóhelyükön kívül találkozott emberekről beszélnek, az -iškis, -ė képzőt használják (A kauniškiaiak megérkeztek. Genionysban találkoztam egy valkiniskisszel). Máskor körülíró megnevezéseket használnak, az -ietis, -ė képző pedig ritka, és szinte csak a fiatalabb nemzedék használja.

Mint látjuk, az -ietis, -ė képző a nyelvjárásokban csupán másodlagos. Származékaival kezdetben, úgy tűnik, a szomszédos, közeli környékek lakóit, illetve a nagyobb településekről való embereket nevezték meg. A beszélt nyelvben ma is főként a nyelvjárási peremterületeken fordulnak elő az -ietis, -ė képzős származékok. Az irodalmi nyelvben a személyeket lakóhelyük vagy korábbi lakóhelyük neve alapján jelölő származékokat szinte kizárólag az -ietis, -ė képzővel alkotják⁷. Ezeknek

⁷ Vö. Lietuvių kalbos gramatika. — V., 1965, t. 1, p. 411 (a továbbiakban — LKG).

140

Az ilyen képzettek elterjedése valószínűleg annak is köszönhető, hogy fonetikai okokból a -iškis, -ė képzővel nem mindig lehet lakosneveket alkotni. Még a žemaitok is, akik szinte kizárólag -iškis, -ė képzős alakokat használnak, mondják: tryškiečius (: Tryškiai). Egyébként azt is mondják: Tryškių žmogus (Rdn). A Tauragėi járás Kunigiškiai környékének lakóit kunigiškiečiais néven említik (Trg).

Kupiškis, Anykščiai vidéke és Rokiškis környékeinek lakói, valamint legközelebbi szomszédaik gyakran az -ėnas képzővel alkotnak helyi lakosneveket, például: Kad jis anykštėnas, pažįnu iš kalbos LKŽ I 141 (An). Duokiškėnų žemės geros LKŽ II 867 (Dbk). Kupiškėnai kupiškėnais palieka LKŽ VI 927 (Kp). Biržėnai juokias iš kupreliškėnų: čia korva, čia kumala, čia duonos plutala LKŽ VI 930 (Kpr). Vabalnykėnai savatinai kalba Brž. Rokiškėnai neskūpūs LKŽ XI 816 (Ob).

Ezek a képzős alakok az említett helyeken olykor nem egy adott település lakóját, hanem a környék lakóját, a nyelvjárás képviselőjét jelölik, például: salamiestėnas, kupiškėnas, vabalninkėnas, kupreliškėnas (Slm), juodupėnas, rokiškėnas, anykštėnas (On). Ha azt akarják mondani, hogy valaki magából a városkából való, a helybeliek így mondják: salamiestietis, alizavietis, antašavietis, papilietis, rokiškietis, juodupietis (Slm), vagy obeliškis, kamajiškis (Rk), čedasėškis (On), biržiškis (Skp). Vessük össze: Tilžė és Ragainė környékének lakóit tilžėnaisnak (Šlu) és ragainėnais néven nevezték (Ra-gainėnai į tur savo tarmę LKŽ XI 14 (Pgg)), a városok lakóit pedig tilžiškiais ir ragainiškiais (Šlu).

Amint a térképről látjuk, az -ėnas képzős alakok Litvánia más részein is előfordulnak. A širvintiškiai nyelvjárás területén: kiauklėnai, šešuolėnai Šš, čiobiškėnai Čb; az uteniškiai nyelvjárásban: užpalenai Sdk, kuktiškėnai (Tas žmogus gal kuktiškėnas? LKŽ VI 809 (Ut); Ignalina vidékén: daugeliškėnai (Jau nėra niekur tokių giesmininkų kaip daugeliškėnai LKŽ II 313 (Dglš)), tverečėnai (Tverečėnai adutiškiečius vadina skersagudžiais (Ad)); a nyugati žemaitok területén: plikėnai Grg, grabupėnai Grdm; Klaipėda vidékén Viešvilė lakói: viešvilėnai Jrb (használatos a viešviliškiai forma is); a déli aukštaičiai nyelvjárásban: žašlėnai Ppr, vieviškėnai Vvs (használatos továbbá a žašliskiai Žsl, vieviškiai Trak forma is), ratnyčėnai (Ši-ta žemė ratnyčėnų LKŽ XI 244 (Drsk)).

Az -ėnas képző nőnemű alakjára vonatkozó példákat sem hallani nem lehetett, sem a „Lietuvių kalbos žodynas” nyomtatott köteteiben, sem annak és az LKA-nak a cédulagyűjteményében nem találtunk, bár az élő nyelvben talán valahol használják. Vajon a nőnemű alak hiánya nem utalhat arra, hogy kezdetben az -ėnas képzővel alkotott alakokkal az egész vidék lakóit jelölték, többes számban (erről még később is szólunk)? Ezt a kettős képzők használata is alátámasztaná, például: Kuktiškėniškėniams naravu: turi geležinkelį, kur nori, gali nuvažiuot LKŽ VI 809 (Trgn). Papilėniškiai dideliai mėgst dainas LKŽ IX 362 (Pp). Skapiškėniškai kalba Skp.

Más szóval az -ėn- képző itt azt jelzi, hogy az adott vidékről származó emberről van szó, míg az -išk- pontosít, és a konkrét helyre utal.

Amint a példákból látjuk, az -iškis, -ė, -ietis, -ė és az -ėnas képzős alakok ugyanazon helyeken való használata eltérő szemantikai funkciójukkal magyarázható. Igaz, helyenként a szemantikai különbség nem kifejezett, vagy egyáltalán nincs is. Például a Tverečius nyelvjárásban J. Otrembskio szerint az -iškis, -ė képzővel azonos funkciót az -inis, -ė képző is betölti. Az -iškis, -ė képzőt az -inis, -ė képző váltja fel azokban az eset-

141

ekben, amikor maga a helynév is az -iškis, -ė képzőt tartalmazza. Érdekes, hogy egyes helynevek -iškis, -ė képzője a belőlük képzett alakokban is megmarad, míg más helynevekből nem képeznek -inis, -ė képzős alakot, például: Karališkiai – karališkiniai, bet Latakiškė – latakiniai⁸.

Az -inis, -ė képző használati köre nem olyan széles, mint például az -iškis, -ė képzőé. Az ezzel képzett alakokat leggyakrabban a vilniškių és kauniškių nyelvjárási területeken használják, másutt pedig igen ritkán. Ezek az alakok az ott élő, illetve onnan származó, oda érkezett (visszatért) embert jelölik. Figyelemre méltó, hogy a személynevek fejlődéstörténete szerint az -inis, -ė képzős egyes személynevek szintén a személy származási helyét (például Suder-vinis – Sudervėből való) vagy hovatartozását jelölték (például Geldinis – Geldai, Geldos családja, Geldos fia)⁹.

Az -inis, -ė képzős alakokat gyakrabban használják melléknévi, mint főnévi értelemben. Például:

Ott volt (volt) egy alksnėnini tanító is LKŽ I 104 (Gs). A dūkštiniai fiúk levelet is adnak át LKŽ II 811 (Dglš). Láttam egy dūkštinę és egy salakinę lányt LKŽ II 811 (Slk). Salakiniai zsidó Dglš. Klaipėdinis orvos LKŽ V 948 (Pln). Tauraginis pap Trg. Ez a slavikinis orvos azt mondta nekem Slv. A pilviškiniai orvosok nem vállalják a gyógyítást, Vilkaviškisbe küldik LKŽ IX 1029 (Plv). A fiam, tudják, kauninis KzR. Veiverinis orvos Kps. Sasnavinis pap KzR. Vilkaviškinis plébános volt Lkš. Pupiškinis Zinkevičius Šlčn. Samavinės asszonyok Zr. Mi svėdasiniai emberek voltunk, a svėdasai filiája, az első háború előtt különváltunk Adm. A rygai Petronienė (Rygából hazatérve) LKŽ XI 594 (Kp).

Mi dūkštinėsek vagyunk LKŽ II 811 (Dkšt). Megtámadtak minket a sasnaviniaiak Ss. Erzvėtinis volt OG 176. Rajta keresztül volt egy pašilinis OG 176. Ropidinė (Ropidų község lakója) Krs. Varėniškiaiak, marcinkoniškiaiak és eišiškiniusok is voltak itt, és láttam eišiškiniusokat Dg.

Melléknévi értelemben más képzőkkel alkotott alakokat is használnak. Például:

Ha egy másik városban meglátsz egy dustiškis embert, rögtön felismered, hogy dustiškis LKŽ II 924 (Ds). A naumiestiškis [orvos] Švėkšnába megy LKŽ VIII 592 (Vn). Pabėržiški férfiak járnak-kelnek LKŽ IX 15 (Pb). Minden raudėniškė asszony ismerős LKŽ XI 249 (Krš). Volt még egy alantiškis ember is ugyanilyen ügyben LKŽ I 91 (Dbk). A pabradiškės nők jól tudnak dolgozni (festeni) JnšM. A varėniškė Ievutė se nem telefonál, se nem válaszol Pv.

Egy panevėžysi orvos érkezett LKŽ IX 334 (Krs). A siesikiai doktornő gyógyított Ssk.

Adutiškiai emberek LKŽ I 22 (Ad).

Néhány ritkábban képzett származékszó is előfordul. A -(in)inkas (-nykas), -ė képzővel alkotottak valamivel gyakrabban fordulnak elő a žemaitiai nyelvjárásban, másutt ritkán, például: tarbučininkai Žg; vegerininkas, žagarininkas, kivylininkas Vgr; palukninkas Skd; karkl ininkas Krg; nidininkai, pervalkininkai, pretilininkai Nd; ventininkai Prk; alkininkai Grdm; rygininkė Klk; skardininkai Jrb; moletnykai Dbg; Nekünk, szarukészítőknek, ő adományo-

⁸ Otrębski J. Wschodniolitewskie narzecze twereckie. Gramatyka. – Kraków, 1934, t. 1, p. 170–172 (toliau – OG).

⁹ Zinkevičius Z. Min. veik., p. 241.

142

a szép vilpstvne LKŽ XII 4 (Rdž). Azok a gazdák, akik Šilelis mellett laknak, šilelnykainak nevezik magukat Brž. A délnyugat-Lettországból (Kurzemből) áttelepült kur-földi földnyelv halászait tenyksčių néven kuršininkais, kopininkais emlegetik (Dov). A. Jonaitytė, aki a lett nyelvnek a lett határvidék nyugati aukštaitiai nyelvjárásai grammatikai szerkezetére gyakorolt hatását vizsgálta, megjegyzi, hogy „a lett nyelv hatására e nyelvjárások¹⁰ -(i)ninks ~ -inin-kas képzője olykor a litván nyelv --iškis, -ietis képzőinek jelentését veszi fel, például: dūobelniks ’Duobelė lakosa’ (mãs būvom mvaž’āve pas tuos dūobelnikus Žg), ėlininks ’Elėja lakosa’ (čė gi-vėna lātvei ēlininkai Kyb), tarbū:čninks ’Tarbūčiai falu lakosa’ (āna vis po-vārdu šauk tie tarbū:čņkpai Dilb), vegėr:ninks ’Vegere környékének lakosa’ (vegė:rnin kai dā daugau latv’ūoj ir už mum Škn); rī:ginōks ’Riga lakosa’ (lā:uk’am, ga’l, sā:kom, mūsu rī:gininkai ši mēnesi parvaž’uos ant āplamkū Škn). Vö. lett dobelnieks ’duobelėi lakos’, rīdzinieks ’rigai lakos’, liepājnieks ’liepājai lakos’. A lett -(i)nieks képző e nyelvjárások beszélői számára a saját -(i)ninks képzőjük megfelelője, vö. a kölcsönszavakkal: dār-žininks, lett dārznieks; māšiniks ’motoros’, lett mašīnieks stb.”¹¹

Szemantikai szempontból a tárgyalt képző származékai többértelműek. Például Kuršėnaiban rygininkais azoknak nevezik, akik rendszeresen járnak Rigába (LKŽ XI 594). Másutt így nevezik a Rigába elutazott helyi lakosokat, például: Ale ka mūsų r ygininkai šį kartą ilgai neparvažiuoja LKŽ XI 594 (Skn).

Az -ytis képzővel mindössze néhány származék fordult elő, például: veliuonytis Jrb, zarasytis (Nuvažiavo milicija zarasyčia Zr), šiaulytis Rdn, Lk, Akm, Trk. Upynojban a štaulytis általában az aukštaitiai nyelvjárás beszélőjét is jelenti.

Šilutė környékén a -ujis képzővel alkotnak származékokat, például: lankininkujis (: Lankininkai), lažynujis (: Lazdūnėnai), skardupėnujis (: Skardupiai) Šlu, paplynujis (: Paplyniai) NmŠ.

Néhány igen ritkán képzett származékszó is előfordul. A -(i)ukas, -ė képzővel: kazlinukė (: Kazlų Rūda) Kps, pasodėliukai (: Pasodėlė) Krkn; a -(i)utis képzővel: kauniutis (: Kaunas) Ut.

Más (köztük szláv) képzőkkel alkotott származékok időnként olyan helyeken fordulnak elő, ahol vegyesebb a lakosság nemzetiségi összetétele. Például:

-onas, -ė, -(i)onis, -ė: rygionis, -ė Brž, Ps, Grž: A háború alatt Rigából rygionės kezdtek jönni LKŽ XI 594 (Lnkv); biržionis, -ė: Galgi žmogus suprasi, ką biržio-nys (biržėnai) čekčioja LKŽ II 62 (Trgn); vilnionis, -ė Mlt; salakonas, -ė: Abu tikri salakonai, tik Antanas išvažiavęs buvo Slk. Salakonas ir ardamas šoka, be jam ir pilvas groja Ds. Salakonai skirtingai kalba Alv. Salakonės ir šoka, ir audžia Ds; narčionis, -ė Zt. Az utóbbi példát A. Vidugiris egy hasonló jelentésű és képzésű régi jövevényszóval, a miesčionis szóval veti össze, és megjegyzi, hogy Zietela környékén Narčių falu lakosának megnevezésére gyakrabban használják a narčioniškis származékot, mint a narčionis¹².

¹⁰ Ezek Joniškis járás Skaistgirys és Žagarė környékének, Šiauliai járás Gruzdžiai, Šakyna és Šiupylys környékének, valamint Akmenė járás Kruopiai környékének nyelvjárásai.

¹¹ Jonaitytė A. Latvių kalbos poveikis palatvės vakarų aukštaičių šnektų gramatinei sandarai. — Kn.: Lietuvių kalbotyros klausimai, t. 9, p. 174—175.

¹² Lásd: Vidugiris A. Min. str., p. 157.

143

-(i)okas, -ė. „Ezek a személynevek, amelyek az illetők lakóhelyének tulajdonneveiből képzett alakok, és olykor a pejoratív jelentés mellékárnyalatát is hordozzák (a származás mellett a hovatartozás jelentésével), szinte kizárólag a déli aukštaitis nyelvjárásokban (Alytus, Kaišiadorys, Kapsukas, Veisiejai) használatosak, pl.: Kaišiadoriokas, -ė, kauniokas, -ė, lazdijokas, -ė, palomeniokas, -ė, prieniokas, -ė, seir(i)okas, -ė, veisiejokas, -ė¹³.

Néha más (különösen szláv) képzőkkel alkotott származékok is előfordulnak, pl.: raguvekas, traupekas Tršk, vilenskas Zr, švenčėnskas Ck, ignalińskas Ign, adutinskas Ad, smėliniskis Zr, paringuckas Ign, druskin(e)ckas Lzd, butrimancas Šlčn stb.

Az -is végződésű származékok száma csekély. Gyakrabban fordulnak elő Pakruojis, Radviliškis, Panevėžys és Ukmergė járás nyelvjárásaiban. Pl.:

Linkuva: linkuvis, -ė Sdb. Mi, žemiečiai (Žeimelis lakói), teip šnekam, linkuviai kiteip, pašvitiniečiai vėl kiteip LKŽ VII 551 (Žml). Linkuvės labai gražius milus audavo LKŽ VII 551 (Lnkv). Mi a csűrbe hordjuk a gabonát, a linkuviai csépelnek LKŽ II 1016 (Rz).

Pušalotas: pušalotis, -ė. A pušalotiai és Veliuona vidékén lejegyzett litván dalok LKŽ XI 105 (JD címlap).

Šeduva: šeduvis, -ė Rz, Klov, Sdb, Pšš, Šml, Rm. Már šeduvis Rd. A šeduvisok ötösével vetették a centnereket Šd. Ő šeduvis, én meg baisogalis Bsg.

Baisogala: baisogalis, -ė. Ez az ember baisogalis LKŽ I 569 (Bsg). A baisogaliaiak nyelvükben nagyon különböznek a šeduvisoktól LKŽ I 569 (Šd).

Ramygal(a): ramygalis, -ė. Rokonságba keveredtél a ramygalaiakkal LKŽ XI 124 (Ėr).

Raguva: raguvis, -ė. Hová valósi vagy? — Raguvéből LKŽ XI 43 (Ukm).

Deltuva: deltuvis, -ė LKŽ II 398.

Širvintos: širvintis, -ė. Elmenekültem a širvinti orvosoktól. Nyugatról összejönnek a širvintiaiak, a távoliak voltak Šr.

Varėna: varėnis, -ė Dg.

A képzési eszközök használati területei, amint a térképen láthatjuk, csaknem egybeesnek a nyelvjárások által elfoglalt területekkel. A produktívabb képzők nyelvjárásibbakkal váltakoznak, kettős szinonim alakokat hozva létre (különösen a nyelvjárások peremvidékén). A képzési eszközök elterjedését tehát a lakosság nyelvi (nyelvjárási) egysége határozza meg.

Szemantikailag nemcsak a származás vagy hovatartozás alapján személyeket jelölő származékok csoportját lehetne elkülöníteni, hanem azon származékokét is, amelyek közös tevékenység által összekapcsolt, valamely rendezvényen részt vevő nagyobb embercsoportot jelölnek, pl.: Ka tiems kalvariškiams (a kalvarijai búcsú résztvevőinek) esni kezdett LKŽ V 165 (Als).

A nyelvjárásokban a képzőkkel alkotott elnevezések vannak többségben, különösen az -iškis, -ė képzősek. Sajnos az irodalmi nyelvben ezt fokozatosan kiszorítja a képzést egyre inkább monopolizáló -ietis, -ė képző. Az -ietis, -ė képző meghonosodását valószínűleg leginkább meghatározó okok nyelvtani természetűek:

1) az -ietis, -ė képzővel alkotott nomina regionalia alakokat rendszerint csak főnévként használják; az -iškis, -ė képzővel alkotott elnevezések pedig nemcsak főnév-

¹³ LKG, I. köt., 413. o.

144

nemcsak főnevek, hanem melléknevek is, például: Sok perloji lakos csak gombából élt LKŽ IX 839 (Alv) és A perloji nemes LKŽ IX 839 (K. Būg); A vilniusiak már elutaztak Pv és Vilniusi közönség DŽ 940;

2) vele hím- és nőnemű megnevezések egyaránt alkothatók (például a -ėnas képzővel, amelyet a keleti aukštaitiaiak széles körben használnak, rendszerint csak hímnemű megnevezések jönnek létre);

3) a -ietis, -ė képzős származékok stilárisan semlegesek (ez például a -okas képzővel alkotott származékokról nem mondható el: A lazdijaiak még indulatosabban beszélnek LKŽ VII 213 (Rdm).

Azt a tényt, hogy a nyelvjárásokban még ma is elevenen használatos az -iškis, -ė képző, talán a következőkkel magyarázhatjuk: 1) az ilyen használat régi hagyományával (különösen a žemaičiaiak és dzūkai körében, részben pedig az aukštaitiaiaknál); 2) az -iškis, -ė képzős melléknevek főnevesülésével¹⁴.

Megjegyzendő, hogy attól függetlenül, melyik képzővel alkotják a megnevezéseket, leggyakrabban többes számban használják őket, például: A vásárra összejött az összes aviliškiai LKŽ I 526 (Avl). Ma nagyon sok debeikiai volt Anykščiuosban LKŽ II 348 (Dbk). Már sehol sincsenek olyan énekesek, mint a daugėliškėnai LKŽ II 313 (Dglš). A papilėniaiak nagyon szeretik a dalokat LKŽ IX 362 (Pp).

Más nyelvekben is így van. Az orosz szaknyelvi szótárak a többes számú alakot adják meg alap- és kiinduló formaként¹⁵. Úgy tűnik, itt teljesen indokolt az az értelmezés, hogy a többes szám azért „kényelmes, mert a csoport fogalmát fejezi ki, anélkül hogy megjelölné az azt alkotó személyek nemét”¹⁶. Ennek következtében a megnevezések szemantikailag elvontabbá válnak. A többes számú inessivusi alak ráadásul határozószóvá is vált: általánosabb lexikai jelentést kapott, és a mondatban már helyhatározói szerepet tölt be. Például:

Mindenütt szegényesek (skudučiai) nálunk, a biržiaiaknál RdN. Most pandėliaiaknál él (Pandėlio környékén) LKŽ IX 331 (Kp). A pandėliaiaknál ezt nem így mondják LKŽ IX 331 (Pnd). Három évig éltem palangaiaknál (Palangos környékén) LKŽ IX 238 (Ms). Papilėniaiaknál (Papilės környékén) élt, és ott tanulta meg azt mondani, hogy douma, peins LKŽ IX 362 (Krš). Két évig éltem rietaviškiaiaknál LKŽ XI 582 (Jdr). Sokat volt a salakiškiaiaknál Imb. Másféle a nyelv a salakiškiaiaknál Vj. A svedasiškiaiaknál már kezdik vágni a rozsot Dbk. A fiam Svedasinaiban agronómus volt Adm.

Külön ki kell emelni még azt, hogy képzős eljárással nem minden helynévből lehet megnevezést alkotni; olykor csak a körülíró megoldás megfelelő. Ez a helynév fonetikai és morfológiai szerkezetétől függ.

A következtetések helyett néhány ténymegállapító megjegyzést teszünk:

1) Ha maga a helynév -iškis képzőt tartalmaz, amely a k mássalhangzóra végződő tőhöz járul (például Grinkiškis, Duokiškis, Karsakiškis, Rokiškis), akkor ilyen esetben a nomina regionalia soha nem alkotják -iškis képzővel, feltehetőleg a hangalaki ismétlődés elkerülésére (az eredmény például grinkiškiškis lenne).

¹⁴ Az -iškis, -ė képzős melléknevek főnevesülési hajlamáról lásd: Lietuvių kalbos gramatika, 1. köt., 574. o.

¹⁵ Словарь названий жителей РСФСР. – М., 1964; Словарь названий жителей СССР. – М., 1975.

¹⁶ Словарь названий жителей СССР. – М., 1975, с. 8.

145

2. Amint azt a V. Vitkauskas „Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodyno” című szótárából kiválasztott példák mutatják, ebben a nyelvjárásban minden nomina regionalia (ahogyan egyébként egész Žemaitijában is) az -iškis, -ė képzővel keletkezik. Ha a helynév tőhangsúlyos, származékai az első, ha pedig végződéshangsúlyos, akkor a második hangsúlyozási osztályba tartoznak, például: akmėniškis, -ė 1 (:Akmenė), janapoliškis, -ė 1 (: Janapolė), juozapaviškis, -ė 1 (: Juozapava), kuršėniškis, -ė 1 (: Kuršėnai), kūrtuvėniškis, -ė 1 (: Kūrtuvėnai), micaitiškis, -ė 1 (:Micaičiai), papilėniškis, -ė 1 (: Papilė), raudėniškis, -ė 1 (: Raudėnai), šakyniškis, -ė 1 šakyniškis, -ė 2 (: Šakyna), šaukėniškis, -ė 2, šaukėniškis, -ė 1 (: Šaukėnai), telšiškis, -ė 2 (: Telšiai), tvėriškis, -ė 1 (: Tverai), upyniškis, -ė 1 (: Upyna), užventiškis, -ė 2 (: Užventis), varniškis, -ė 1 (: Varniai), vidasodiškis, -ė 1, vidasodiškis, -ė 2 (: Vidasodis), viekšniališkis, -ė 1 (: Viekš naliai), žagariškis, -ė 1 (: Žagarė).

3. A kéttagú helynevekből a nomina regionalia többnyire körülírással vagy csak az egyik (gyakrabban a második) tagból képződik, például: Aukštoji Panemunė – ember Aukštoji Panemunėből vagy panemunietis LKŽ IX 333. Kazlų Rūda – Kazlų Rūdából való vagy kazliškis, kazlinukas Kps, rūdininkas LKŽ XI 871 (Zp). Naujoji Akmenė – Naujoji Akmenėből való vagy akmenietis Akm. Žemaičių Kalvarija – Kalvarijából való, kalvariškis LKŽ V 165.

Ha egy kéttagú nevet összetétellé alakítanak (például Lauko Soda – Lauksodis), akkor belőle egyszavas származék is alkotható: lauksodiškis.

4. Az egyes nyelvjárásokban a hasonló helynevekből eltérő képzőkkel alkotnak elnevezéseket, például: Kudirkos Naumiestis – naumiestietis, -ė; Žemaičių Naumiestis – naumiestiškis, -ė.

5. Néha a hely neve átvitt értelemben az ott lakók megnevezésére szolgál, például: Jis kad jims par pečius pliūšyti Rudikus („úgy szétzúzza Rudikus lakóit” [Rudikų falu lakóit])! LKŽ X 285 (Slm). Atsimenu, ba ženklūs metai buvo: Pivašiūnai su Einoromin mušės Pv.

6. Az -uva képzős helynevekből (Linkuva, Raguva, Šeduva) hajlanak arra, hogy -is végződésű végződéses származékokat alkossanak (nőnemben -ė végződéssel), noha ilyen végződésű származékok másféle végződésű helynevekből is vannak (Baisogala, Pušalotas, Varėna).

7. Kapcsolat van a származékképzés és a jelentéstan között. Megfigyelték, hogy a nyelvjárásokban a nomina regionalia változatainak száma nem nagy, és hogy azok alig függenek az alapszavak képzésmódjától.

NOMINA REGIONALIA A LITVÁN NYELVJÁRÁSOKBAN

Összefoglalás

A tanulmány azokat a szavakat vizsgálja, amelyek az embert lakóhelye vagy származási helye alapján nevezik meg.

Megállapítást nyert, hogy a litván nyelvjárásokban az ember és valamely terület közötti kapcsolat kétféleképpen fejezhető ki: körülíróan és képzett szóval. A körülíró megnevezéseket Litvánia egész területén használják, a képzett alakoknak (vagyis a különféle képzőkkel vagy az -is végződéssel létrehozott nomina regionalia alakoknak) pedig saját elterjedési területeik vannak, amelyek szinte egybeesnek a nyelvjárásokéval (lásd a térképet).

Megfigyelhető összefüggés e megnevezések képzése és szemantikája között; szóba kerülnek a változatosságukat előidéző grammatikai, szemantikai, stilisztikai és egyéb okok.