LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVI (1996)

LIETUVIŲ KALBA: TYRĖJAI IR TYRIMAI

Irena ANDRIUKAITIENĖ

A SZÍN FOGALMA ÉS ELNEVEZÉSEI A LITVÁN NYELVBEN

A szín az anyagi világ összetett jelensége, amely számos tudományág érdeklődésére tart számot. A fizika a szín energetikai természetét vizsgálja, a kémia a szerves vegyületek színének szerkezetüktől való függését, a fiziológia a látószervek különböző hosszúságú fényhullámok megkülönböztetésére való képességét, a biológia a szín állati és növényi szervezetekre gyakorolt hatását, a pszichológia pedig a látható világ színeinek észlelésével kapcsolatos pszichikai folyamatokat stb. (LTE 1983: 322, 326). A színek ilyen sokrétű tudományos vizsgálata segít kapcsolatot találni az embert körülvevő anyagi jelenség és az emberben végbemenő pszichofiziológiai folyamatok között. E kapcsolat révén a szellemi világ tapasztalata válik hozzáférhetővé, amely aztán a nyelvben valósul meg.

A színnevek különböző szempontú, nagyszámú nyelvészeti vizsgálata kimutatta, hogy a világ számos nyelvében: 1) a színspektrum felosztása eltérő; 2) a színeket pontatlanul észlelik és nevezik meg; 3) a színnevek és jelentések különböző rendszerei léteznek; 4) az egyes színnevek használatában bizonyos szabályszerűségek figyelhetők meg. Az összehasonlító nyelvészet adatai sem mondanak lényegében ellent ezeknek a megfigyeléseknek, amikor egy adott színt jelölő lexémákat vetnek össze.

A világon számos olyan nyelv van, amelyben nincsenek a színek megnevezésére szolgáló szavak, hanem a sötétség és a textúra, illetve a sötét és a világos leírására vannak szavak. Egy adott szín megnevezéséhez ezek a nyelvek valamely természeti tárgyat választanak, például a sárgáról azt mondják, hogy a nap színe, és így tovább. Egyes nyelveknek csak a feketét és a fehéret, vagy a feketét, a fehéret és a pirosat jelölő szavaik vannak. Olyan nyelvek is vannak, amelyekben több tucat elnevezés létezik a szarvasmarhák színének leírására, miközben a spektrum alapszíneit nem nevezik meg, és így tovább.

F. Šemiakin, a szín és annak általános jellemzőinek ismertetésekor, különböző kutatók adataira támaszkodva azt állítja, hogy egy adott szín vagy árnyalat nyelvi megnevezésének hiánya még nem jelenti azt, hogy egy nép ne ismerte volna vagy ne különböztette volna meg az adott színt (illetve árnyalatot). Egyszerűen nagyon gyakran egy konkrét tárgy, az adott szín hordozója révén beszéltek a színről, például a föld, a dió, az orgona, a moha színéről stb. Ezenkívül az egyes nyelvekben magát a színt csak az adott nyelvet beszélőkre jellemző színérzékelési árnyalatokkal, sőt akár igen jelentős színészlelési különbségekkel különböztetik meg (Šemiakin 1960: 5—47).

Az indoeurópai lexika legnagyobb kompendiumában — T. Gamkrelidze és V. Ivanov „Indoeurópai nyelv és indoeuró-

162

pai” című tanulmányában — nincs külön fejezet a színnevek elemzésének szentelve. A szerzők csak a fémekről szólva tesznek említést a színnevekről. Megfigyelésük szerint minden fémet jellegzetes színe alapján neveznek meg; például egyes nyelvekben az arany elnevezése — angolul Gold, németül Gold, lettül zelts — az indoeurópai *ghel- ’sárga’ gyökkel függ össze; az indoeurópai *reudh- gyök a vörös színű réz elnevezésével kapcsolatos, és így tovább (Gamkrelidze, Ivanov 1984: 710—714). Természetesen néha nehéz megmondani, hogy a fém színbeli sajátosságai alapján keletkezett-e az adott szín elnevezése, vagy fordítva — a szín tulajdonsága volt-e a test, az anyag megnevezésének lényeges szempontja.

A kutatók az absztrakt színfogalom kialakulását leggyakrabban „a tudomány és igényei, valamint a festékkészítés és a festőtechnika fejlődésével” hozzák összefüggésbe (Malinauskienė 1983: 101). Például úgy vélik, hogy a lengyel czerwony ’piros’, az orosz червѣнь ’uo.’ és néhány más, piros színt jelölő szláv szó ugyanazt a tövet tartalmazza, mint az orosz червей ’pajzstetű’. Ugyanis e rovarfaj bizonyos egyedeiből vörös festéket — kármint — nyertek (Uspenskij 1967: 284—285).

A mai litván nyelvben a szín fogalmát a spalva szó fejezi ki (LKŽ XIII 315), amely a keleti balti nyelvek, azaz a litván és a lett közös származéka. J. Pokorny szerint e szó kiindulópontja minden bizonnyal az indoeurópai *(s)p(h)el- igei tő, amely aktív cselekvést jelent: ’hasítani, letörni, letépni, kitépni’; ebből képződött az *spalvā főnév (Pokorny 1959: 985—986). A *(s)p(h)el- szemantikájához V. Urbutis további adatokat szolgáltatott, amikor elemezte a lett spalgs melléknév jelentéseit és eredetét. Az *(s)p(h)el- ’hasítani’ tő mellett megadta a *(s)p(h)el-g tőváltozatot is, amelynek jelentése ’ragyogni, fényleni, fel-felvillanni’ (Urbutis 1981: 180—184).

A lett nyelvben a spalva szó jelentése ’toll, állati szőr’. Valószínűleg éppen a spalva szó e jelentése az ősibb. A lett nyelvben azonban a spalva szót bizonyos esetekben ’szín’ jelentésben is használják, amikor madarak, háziállatok és vadállatok színéről beszélnek (Zinkevičius 1984: 337; Sabaliauskas 1990: 180; 1994: 269).

Litván és lett nyelvben is számos hasonló analógia található, amikor egy szó egyszerre jelöl konkrét tárgyat és színt. Ez azt bizonyítja, hogy ugyanazon szó esetében két különböző jelentés egyidejűleg is létezhet. Például a lett plauka szó, valamint a litván plaukas (LKŽ X 91) és šerys (LKŽ XIV 654) szó jelentései között szerepel a ’szín’; vö.: Kumeļš tumši dzeltena plauka ME III 324; Bēro plauko žirgelis, blizga tvaska balnelis LTR (Lnkv); Koks atjos bernelis, koks žirgo šerėlis (d.) Pin.

A spalva szó régebbi, ’toll’ jelentése és az újabb, ’észlelt fényszín’ jelentése közötti összekötő kapocs az lehet, hogy a konkrét tárgyakra jellemzőek a színbeli tulajdonságok (a toll, a szőr és a sörte egyaránt különféle árnyalatú és tónusú lehet — ragyoghat, fénylően csilloghat, irizálhat, csilloghat stb.).

A ’szín’ jelentés összefüggéseinek összehasonlításakor különböző nyelvekben szemantikai párhuzamok találhatók. Amint az etimológiai adatok mutatják, egyes nyelvekben a ’szín’ jelentés szemantikai alapját ugyancsak színbeli tulajdonságokkal rendelkező tárgyak alkotják, például a virág,

163

dažai ir pan. (Malinauskienė 1983: 102–108 ir ten pateiktą bibliografiją). Akademiniame ”Lietuvių kalbos žodyne” užfiksuotos 3 žodžio spalva reikšmės: 1) regimas šviesos tonas; 2) išraiškos priemonė (ppr. pl. prk.); 3) vienų iš keturių kortų figūrų (LKŽ XIII 315). J. Laučiūtė ”Slavų kalbų baltizme žodyne” pateikia V. Nemėčenkos, tyrusio Lietuvos rusų tarmių lituanizmus, užfiksuotą žodį spalvos reikšmę ”pėstukiniai dažai”. Ją turi ir lietuvių žemaičių bei rytų aukštaičių šnektos (Laučiūtė 1982: 90–91). Tai būtų 4-oji dabartinio lietuvių kalbos žodžio spalva reikšmė.

Bár az elemzett szó a jelek szerint nem szerepel a régi litván írásos emlékekben, egyes onomasztikai adatok tanúsítják, hogy korábban is létezett, vö.: folyó Spálvė, Spálvė (a Dubysa jobb oldali mellékfolyója) (Vanagas 1981: 311). Ugyanehhez a tőhöz tartozó lett víznevet, a Spalvene alakot J. Enzelynas a lett spalvů ’toll’ szóval (Feder), továbbá J. Gerulisra hivatkozva a már említett litván folyónévvel, a Spálvė alakkal veti össze (Endzelīns 1980: 177). Eredeti jelentése ’fénylő, csillogó, hullámzó’ lehetett. E tő régiségét Litvánia különböző vidékeiről származó családnevek is jelzik: Spalvis, Spalvys és mások (LPŽ 1989: 780–781).

Nehéz megmondani, hogy a spalva szó – amelynek ma számos származéka van, például atspalvis (LKŽ I 431), bespalvis (LKŽ I 781), spalvėti, spalvìnas, spalvỳnas, spalvìngas (LKŽ XIII 315), spalvònis, spalvìnti, spalvótas, spalvóti (LKŽ XIII 316), spalvuota (LKŽ XIII 317) és mások – mikor kezdett elvont jelentésben használatossá válni; litván nyelvtörténeti szótár híján ezt nem lehet megállapítani. Talán nagyjából akkor, amikor a lett nyelvben a krāsa szó terjedt el az orosz nyelv hatására ’szín’ jelentésben; K. Karulis véleménye szerint ez a XIX. század második felében történt (Karulis 1992 (II): 418).

Ritkábban a dãžas szó is ’szín’ jelentésű a litvánban; ezt főként a žemait nyelvjárásban használják (LKŽ II 344). Ugyancsak ilyen jelentésű a niúodažalas, niúodažė (LKŽ VIII 913), vö.: Többféle festékű világos szivárvány Žem; Az esőtől lekopott az egész szín Bt; A piros niúodažalasod már lekopott a ruháról Nč; Ibolyaszínű nuodažas rs.; žiedas (LKŽ K; Lyberis 1981: 386), vö.: Milyen színű az anyjuk Kp, Ds, Jn; Egyféle len színű ingecskéket varrva NS 995; A pápák által megtiltott öltözékeket eladni és valamiféle színűre festeni A. Baran; Vidám ünnepségeken, amelyek lelkünket felvidítják, az ünnepi szín zöld A. Baran; Panevėžys megyében azt mondják: milyen színűre festetted a fonalat? TS 1897, 36.

Mielőtt a spalva szó a litván nyelvben elvont jelentésben használatba került volna, ezt a funkciót kölcsönszavak is betöltötték: szín, vö. lengyelül barwa, amely ebben a nyelvben a XV. század óta ismert, és a közép-felnémet varwe szóból kölcsönözték (Slawski 1952–1956: 28), borvà, burvà (LKŽ I 673, 796, 1204), bormà (LKŽ 1941 I 673): Ezek W. Christaus barwái ^{DP 528₄₁–₄₂}; mert az egyik borvós és sokféle élőlény, amely virágot hoz, természetes^io eredetű ^{DP 332₃₇–₃₈} (M. Daukša Postillájában a barva alak 1 alkalommal fordul elő, míg a borva és egyéb esetei — 5 alkalommal); Milyen színű kalapot szeretnél? Kal; Idén nem kifogásolható a len színe Kp; A ruhadarab egyszínű, azaz egyféle színű J; Egyféle színű anyagból varrt magának kabátot, szoknyát, azaz egyszínűt J; vö. továbbá az állítólagos Jakub Morkūnas 1600-as Postillájának barvička alakját (lengyelül

164

barwička) ’arcfesték’: Gyöngyöket, koszorúkat, bromkákat, brindákat, barvičkákat és egyéb tárgyakat vásárolva MP III 37 (LKŽ I 673);

párbas, vö. német Farbe, német nyelvjárási farw; a (a német varwe szóból származó barva alaknál) újabb lengyel jövevényszó, a farba (Sławski 1952—1956: 28); megtalálható Pilypas Ruigys (1747) és F. Nesselmanno (1851) szótáraiban (LKŽ IX 408); változatai a párva, párvas (LKŽ IX 439): Az ég szivárványa mindenféle parvából van Prk; Nekem a kék párvas tetszik a legjobban K II 19;

koleris, kolerius, vö. lengyel kolor (LKŽ VI 310);

mostis, mõstis, vö. belarusz маць, lengyel maść (LKŽ VIII 359): „Ha vásárolsz, válassz olyat, hogy mõstį legyen (egyszínű) Btr;

varsà, plg. brus. ворса (Būga 1959: 217; LKŽ K): Lino žiedo varsõs dalgis Kv; šis žodis reikšme ”vilnų kuokštas” užfiksuotas jau pirmajame lietuvių kalbos žodyne — K. Sirvydo ”Dictionarivm trivm lingvarvm” (SD³ 123).

A ’szín’ fogalmának megnevezéseiről és jelentésfejlődésükről adott áttekintés megerősíti, hogy mind a valóságban, mind a nyelvben a jelenségek megismerése és megnevezése a konkrét tárgyaktól az elvont fogalmak kialakulása felé halad. Közvetlen kapcsolat áll fenn tehát egyrészt az ember környezetében ténylegesen létező tárgyak és jelenségek, másrészt azok között a szavak és fogalmak között, amelyek lehetővé teszik a konkrét objektumok tulajdonságainak elvonatkoztatását a nyelvi és gondolkodási folyamatban.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

B ū g a K. 1959: Rinktiniai raštai 2, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

E n z e l ī n s J. 1980: Darbu izlase 3, 2, Rīga: Zinātne.

G a m k r e l i d z ē T. V., I v a n o v V i a č. Vs. 1984: Гамкрелидзе Т. В., Иванов Вяч. Вс. Индоевропейский язык и индоевропейцы 2, Тбилиси: Издательство Тбилисского университета.

K a r u l i s K. 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnīca 2, Rīga: Avots.

L a u č i ū t ē J. 1982: Лаучюте Ю. А. Словарь балтизмов в славянских языках, Ленинград: ”Наука”. Ленинградское отделение.

LKŽ I—XVI: Lietuvių kalbos žodynas 1—16, Vilnius 1941—1945; II. kiadás 1—2, 1968—1969. A példák után megadott források és lakóhelyek nevének rövidítései ugyanazok, mint az LKŽ-ben.

LKŽ K: ”A litván nyelv szótárának” cédulakatalógusa

LPŽ 1989: Lietuvių pavardžių žodynas 2, Vilnius: Mokslas.

LTE 1983: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 10, Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija.

M a l i n a u s k i e n ē N. 1983: Žodžių, išreiškiančių spalvos sąvoką, semantikos raida senovės graikų kalboje. — Kalbotyra 34(2), 101—108.

ME: K. M ü l e n b a c h a Latviešu valodas vārdnīca. Redigējis, papildinājis, turpinājis J. E n d z e l ī n s 1—4, Rīga, 1923—1932.

P o k o r n y J. 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, Bern und München: Francke Verlag.

S a b a l i a u s k a s A. 1994: Iš kur jie?: Pasakojimas apie žodžių kilmę, Vilnius: Lietuvių k. inst.

S a b a l i a u s k a s A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas.

165

^SD³: Dictionarium trium linguarum... Constantino Sz... Tertia editio... Vilnae... 1642. Az első litván nyelvi szótár, Vilnius, 1979: Mokslas, 568, 882).

Sławski F. 1952—1956: Słownik etymologiczny języka polskiego 1, A—J, Kraków: A lengyel nyelv kedvelőinek társasága kiadásában.

Šemiakin F. 1960: Шемякин Ф. Н. К вопросу об отношении слова и наглядного образа (цвет и его названия). — Известия Академии педагогических наук РСФСР 113: Мышление и речь, Москва: Издательство академии педагогических наук РСФСР.

Urbūtis V. 1981: Baltų etimologijos etiudai, Vilnius: Mokslas.

Uspenskij L. 1967: Успенский Л. Почему не иначе? Москва: Издательство ”Детская литература”.

Vanagas A. 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas.

Zinkevičius Z. 1984: Lietuvių kalbos istorija 1, Vilnius: Mokslas.

A SZÍN FOGALMA ÉS MEGNEVEZÉSEI A LITVÁN NYELVBEN

Összefoglalás

A cikk a szín litván nyelvbeli fogalmát és megnevezéseit tárgyalja, és jelentéseik fejlődését magyarázza. Megállapítja, hogy a jelenségek megismerése és megnevezése a valóságban éppúgy, mint a nyelvben, a konkrét dolgoktól az absztrakt fogalmak kialakulása felé halad.

A mai litván spalva „szín” szó absztrakt, „látható fényárnyalat” jelentése aligha régi. Régi írásokban nem adatolt, noha a spalv- tő Litvánia és Lettország vízneveiben, valamint litván családnevekben is előfordul. A lett és a litván nyelv szemantikai párhuzamai arra engednek következtetni, hogy a spalva szó régebbi jelentése „toll”, vö. lett spalva ’toll, állatok szőre’. A szűkebb használati körben, rendszerint állatokról szólva, a litván pláukas („haj, szőr”), šerýs („sörte”), valamint a lett plauka a szín („látható fényárnyalat”) jelentésben használatos. Más nyelvekben a szín jellemzőivel bíró tárgyak többnyire a szín fogalmát megnevező szavak szemantikai mezejének alapját is képezik, például gelė („virág”), dažai („festék”) és hasonlók. Egyes litván nyelvjárásokban vagy írásokban is előfordulnak ilyen („szín”) jelentésű szavak, például dažas, núodažalas, núodažas, žiedas.

Régi írásokban és nyelvjárásokban kölcsönszavakat is használnak „szín” jelentésben: barvà, borma, borvà, burvà, kòleris, kòlerius, mostìs, mōstis, párbas, parwà, parvas, varsa.

166