LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVI (1996)

LIETUVIŲ KALBA: TYRĖJAI IR TYRIMAI

Dalia JAKULYTĖ

A „KNYGOJE NOBAŽNYSTĖS” FŐNÉVI TŐKEVEREDÉSE

A kėdainiųi református nyomda 1653-ban három kálvinista vallási könyvet nyomtatott ki egy közös címlappal, „Knyga nobažnystės krikščioniškos”¹ címmel. Ezek: a żarnowieci Gžegōžo „Suma evangelijų” című műve, amelyet két kėdainiųi református teológus (S. Minvydas és J. Božimovskis) fordított le lengyelből, valamint az általuk összeállított „Maldos krikščioniškos”. Ezenkívül a KN-ben énekeskönyv is található [10]. A. Jakulis összeállította a „Sumos evangelijų”, a „Pasijos”, a „Maldų krikščioniškų” és a „Katekizmo” szómutatóit, H. Siaurukienė pedig az énekeskönyvét [5, 6, 7, 8, 9].

A KN nyelvét részletesebben nem kutatták; néhány A. Jakulis-cikk maradt fenn róla (némelyik csak kéziratban). Feltételezhető, hogy a KN közép-aukštaitiai nyelvjárásban íródott. A. Jakulis azt is megpróbálta megállapítani, mely oldalakat írták különböző szerzők, de ehhez főként a névmások, kötőszók és partikulumok írásmódjára támaszkodott[1, 2, 3, 4]. Ez a tanulmány a főnévi töveket, használatukat és egymáshoz való viszonyukat elemzi. Az anyagot az említett A. Jakulis- és H. Siaurukienė-féle szómutatókból gyűjtöttük; a főneveket tövük szerint csoportosítottuk, és áttekintjük a különböző tövek esetraggal ellátott alakjait.

Minden nyelvjárás és minden írott nyelvemlék fontos forrása a nyelvészeti kutatásoknak, mert mindegyikben más-más nyelvállapot tükröződik. Egyes, „gyengébb” tövű főnevek eltűnnek, és más, „erősebb” tövekhez sorolódnak át. Ebből a szempontból a „gyengébbek”, vagyis az i-, u-, į̨u- és mássalhangzós tövű főnevek érdekesebbek.

A mássalhangzós tövek őrződtek meg a legkevésbé. Eltűnnek, először a j-tövűek közé kerülve, ezek pedig tovább az įo- és įa-tövűek közé. Jelenleg a mássalhangzós tövek alakjait legjobban az n- és r-tövű főnevek, kevésbé az s-tövű főnevek őrzik. A KN-ben 15 ilyen főnevet találtunk: 10 n-tövűt (akmuo², augmuo, geluo, liemuo, pietmuo, pjūmuo, ruduo, sėmuo, vanduo, šuo), 3 r-tövűt

¹ ”KNIGA Nobaznistes krikščionįzkos / Ant gárbos Diewuy TRAYCEY Szwen-toy Wienatijam: Ant wartojimo Bažniczios dides Kunigistes Lietuvos išduotá. KĖDAINYSE, DRVKAWOIA IOCHIMAS IVRGIS RHETAS, Meatu Ponā, 1653” (a továbbiakban: KN).

² A példák rekonstruált alakban szerepelnek.

120

-tövűek (duktė, motė³, sesuo) és 2 s-tövű (debesīs⁴, mėnuo) (lásd az 1. táblázatot).

Többségükből nincs elegendő adat ahhoz, hogy a tő megállapítható legyen (pl. az augmuo főnévnek csak egyetlen alakja van adatolva). A mássalhangzós tövek sajátos alakjai az összes adatolt alak mindössze 38,7%-át teszik ki. A legtöbb mássalhangzós tőalakot az r-tövű főnevek őrizték meg. Kevesebbet az s- és az n-tövűek. A mássalhangzós tövek sajátos alakjai csak öt esetben adatoltak (egyes szám alanyeset, birtokos eset, többes szám alanyeset, birtokos eset, eszközhatározói eset). Az s-tövű főnevek hajlottak leginkább az io-tőbe való átmenetre (az adatolt alakok 22%-a o-tövű), valamivel kevésbé az n-tövűek (19%). Csak az r-tövű főneveknek nincsenek egyáltalán i ā-tövű alakjaik. Kizárólag mássalhangzós tövűként az egyes szám alanyeseti alakok adatoltak.

Mindössze három olyan főnévről beszélhetünk, amelynek minden adatolt alakja mássalhangzós tövű: augmuo (csak az egyes szám tárgyesetű augmenį alak adatolt), geluo (csak egyes szám alanyeset) és ruduo (csak az egyes szám alany- és tárgyeseti alakok).

Ezeken kívül a KN-ben találtunk néhány i-tövű főnevet, amelyek az i-tövű alakok mellett a többes szám birtokos esetében kemény mássalhangzó után -ų végződést kapnak (dantis, dešimtis, durys, krūtis, naktis, priežastis). Mássalhangzós tőalakokat a többes szám allativusában is várhatnánk, de csak az ausiump alak adatolt.

A žmogus főnév egyes szám alanyesetben leggyakoribb alakja u-tövű (97x); a žmuo alak négyszer fordul elő, és mássalhangzós tövűnek tekinthető, de nem teljesen világos, hogyan értelmezzük a kétszer használt žmogęs alakot (ez az alak csak az énekeskönyvben adatolt, ezért a sorban szükséges szótagszám elérése érdekében rövidülhetett). Minden más esetben u-tövű inflexió használatos.

A leggyakoribb és legjobban megőrződött az i-tő (lásd a 2. táblázatot). A 88 lexémából 38 litván szó és 19 jövevényszó kizárólag i-tövű alakokkal rendelkezik, vagyis több mint a fele.

A „gyenge” tövek közül az u-tő maradt fenn a legjobban: minden alak u-tövű. Kétséget csak az olyan alakok keltenek, mint az egyes szám alanyeseti žmogęs, az egyes szám adessivusi sūnum⁵, sūnumpi, sūniep, illetve az egyes szám inessivusi dangie (az utóbbi kettő o-tövű is lehet).

Az įu-tövű egyes számú alakok meglehetősen jól megőrződtek. Csak két főnévnek vannak įo-tövű alakjai (egyes szám birtokos eset: aukštėjo; eszközhatározói eset: mesijošiu). A többes szám szinte teljes egészében įo-tővé alakult. Itt azonban néhány iu-tövű alak is használatos: többes szám alanyeset neprietelius (2x), valamint többes szám eszközhatározói eset kryžiums (1x). Az ūglius főnévnek egy, a karalius főnévnek pedig négy u-tövű alakja adatolt: egyes szám allativus ūglaus, egyes szám birtokos eset karalaus, tárgyeset karalų, eszközhatározói eset.

³ A motė főnév, úgy tűnik, két lexémára vált szét: motė, motės és moteris, moteries. A KN-ben csak néhány ē-tövű alak adatolt: az egyes szám birtokos eset motes alakja (a moters és moteries alak mellett, mindegyik egyszer fordul elő), valamint a motę tárgyeseti alak (kétszer adatolt). Minden más alak mássalhangzós tövűnek tekinthető.

⁴ A debesīs alak csak feltételesen rekonstruálható, mivel a KN-ben az egyes szám alanyeset nincs adatolva.

⁵ Pl.: Nori idánt... ing ij tikietumim... átmin̄dami juog Diewās eſt Tewų muſų / Sunump ſavo / kuri mums už Prietelu ámžingą dawe...KN 214₁₁.

121

karalum és szólító eset: karalaũ⁶.

Az erős tőtípusok közül az ē-tő érdekesebb. Több tőkeveredési esetet is feljegyeztek a legtöbb eset alakjának egybeesése miatt (pl. az ē- és ā-tövű szavak alakjai, amelyek töve l mássalhangzóra végződik: meilė || meila, našlė || našla, sėkla || sėklė).

Valójában itt két dolog fonódik össze: a tőkeveredés (paradigmatikus) és a különböző tövek párhuzamos alakjai (saját paradigmáikkal). A KN-ben meglehetősen sok olyan főnév van feljegyezve, amelynek párhuzamos alakjai vannak:

i-, įo- és ē-tő: pavietris || pavietrė

i- és ē-tő: pramonis || pramonė

ē- és ā-tő: bagotystė || bagotysta, neviemystė || neviermusta, bendrystė || bendrysta, garbė || garba, pagalbė || pagalba, palaimė || palaima

ē- és o-tő: didumė || didumas, moteriškė || moteriškas

ē- és įo-tő: kalinė || kalinys „börtön”, ragotinė || ragotinis

i- és o-tő: pagonis || pagonas

įu- és įā-tő: rotušius || rotušia

o- és ā-tő: evangelistas || evangelista és mások.

A különböző adaptáció miatt kialakult többtövű alakok gyakran kölcsönszavaknál fordulnak elő. Ugyanakkor sok litván szó esetében is nehezen magyarázható, több tőalakú párhuzamos változat figyelhető meg (amžis || amžius, pavoyda || pavoydas, giluma || gilumas). Igaz, ezek többsége elvont főnév. Kevés olyan konkrét jelentésű szó van, amelynek különböző tövű párhuzamos alakjai vannak, és nem mindegyikük alakja adatolt egyértelműen. Az ē-tövű, l tővégű főnevek paradigmáinak változatossága például arra enged következtetni, hogy a KN nem egyetlen konkrét nyelvjárásban íródott. Ez magyarázatot adhatna a többtövű lexémákra is — de ez már további kutatások tárgya.

⁶ A KN-ben ezeket kemény ł-val írják, pl. uglau[p, Karataus.

122

17. táblázat

ESET | TŐ | MÁSSALHANGZÓS TŐ ALAKJAI | į TŐ ALAKJAI | įo TŐ ALAKJAI EGYESSZÁM Alanyeset: n — 31; r — 8; s — 5 Birtokos eset: n — 12, 14; r — 3, 1; s — 4 Részes eset: n — 5; r — (1), (1); s — 1 Tárgyeset: n — (16), (16); r — (2), (2) Eszközhatározói eset: n — 8, 9 Belső helyhatározói eset: n — (3), (3); s — (1), (1) Allatívusz: n — 2 Megszólító eset: r — 1; (? — dukte) TÖBBES SZÁM Alanyeset: n — 9, 3; r — 2; s — 1

⁷A táblázatokban a különböző tövek alakjainak száma szerepel. Az első táblázatban az n, r és s tövű főnevek alakjai találhatók. A másodikban az i tövű főneveké (i-tövűnek tekintünk minden olyan főnevet, amelynek egyes számú birtokos esetében legalább egyszer adatolt a -ies végződése, kivéve a fent említett n, r és s töveket). Ha több tő alakjai egybeesnek, számukat az összes tő oszlopában zárójelben tüntettük fel.

123

Az 1. táblázat folytatása

ESET TŐ MÁSSALHANGZÓS TŐ ALAKJAI į TŐ ALAKJAI įo TŐ ALAKJAI Birtokos eset n 9 (7) (7) r 3 s 3 Részes eset n 6 Tárgyeset n (8) (8) 1 r (2) (2) s (4) (4) Eszközhatározói eset n 1 5 r 1 2 s 1 Belső helyhatározói eset s 2 Allatívusz n 1 Megszólító eset r 1

2. táblázat

ESET į tövű főnév mássalhangzós tő įā tövű főnév įō tövű főnév ē tövű főnév įū tövű főnév o tövű főnév ā tövű főnév EGYESSZÁM Alanyeset (189) 42 4 (189) Birtokos eset 403 11 (?— šiṙdes) 2 18 1 1 Részes eset 16 5 Tárgyeset (317) 5 (317) 2 1 1 Eszközhatározói eset 31 99 4

124

A 2. táblázat folytatása

ESET | i tövű főnév | mássalhangzós tő | iā tövű főnév | io tövű főnév | ē tövű főnév | iu tövű főnév | o tövű főnév | ā tövű főnév | Belső helyhatározói eset | 99 | 1 | Illatívusz | 39 |. | Allatívusz | 8 | Megszólító eset | 30,?— | krikš- | čio- | ne (1) | smertì (1) | TÖBBES SZÁM | Alanyeset | 99 | 2 | 2 | Birtokos eset | (207) | 18 | (207) | (207) | 1 | Részes eset | 9 | 2 | 2 | 2 | 1 | Tárgyeset | 197 | 1 | 3 | 4 | Eszközhatározói eset | 46 | 1 | 1 | 4 | 1 | Belső helyhatározói eset | 39 | 2 | Illatívusz | 9 | Allatívusz | (6) | (6) | 1 | KETTŐS SZÁM | Alanyeset | 22 | Tárgyeset | 4 | Eszközhatározói eset | 3

LITERATŪRA

1. J a k u l i s A. 1860 m. katekizmas ir ”Knyga nobažnystės” Baltistica 7(1), 1971, 87—99.

2. J a k u l i s A. ”Sumos evangelijų” ir ”Maldų krikščioniškų” autorystės klausimu. — Baltistica 18(2), 1982, 173—178.

3. J a k u l i s A. Galiniai -o ir -e ir įvardžiai mano, tavo, savo ”Sumoje evangelijų” ir ”Maldose krikščioniškose” (rankraštis), Klaipėda, 1984.

4. J a k u l i s A. ”Sumos evangelijų” ir ”Maldų krikščioniškų” ryšiai su ankstesniais lietuviškais raštais. — Kalbotyra 35(1), 1984, 31—41.

5. J a k u l i s A. ”Knygos nobažnystės” leksika 1, Klaipėda, 1995.

6. J a k u l i s A. ”Maldų krikščioniškų” leksika (rankraštis), Klaipėda, 1984.

7. J a k u l i s A. ”Katekizmo” leksika (rankraštis), Klaipėda.

125

8. Jakulis A. ”Pasijos” leksika (rankraštis), Klaipėda, 1984.

9. Siaurukienė H. Giesmyno leksika (rankraštis), Klaipėda, 1984.

10. Vladimirovas L. Knygos istorija, V., 1979, 478—480.

MIXING OF NOUN STEMS IN ”KNYGA NOBAŽNYSTĖS”

Summary

A. Jakulis had been started examining the language of the book ”Knyga nobažnystės” (KN), issued in 1653. He paid most attention to the question of authorship, using the writing of pronouns, conjunctions, particles as a base. In this article the nouns of the KN are examined: their stems, usage, interrelations, mixing tendencies. The variety of the paradigms of the nouns allows us to suppose that KN was not written in one certain dialect.

126