ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLIII (2000)

Asta LESKAUSKAITĖ

A Litván Nyelvi Intézet, Vilnius

A seirijaiji nyelvjárás vegyes kettőshangzóinak hangsúlyai

0. A déli aukštaitis nyelvjárás vegyes kettőshangzóinak hangsúlyai és akusztikája nincs részletesebben tárgyalva és leírva¹. Az általános nyelvjárási, illetve az egyes nyelvváltozatokra vonatkozó leírások rendszerint empirikus megfigyelésekre támaszkodnak – e témában nincsenek kísérleti munkák. Itt műszeres elemzés alapján a seirijaiji nyelvváltozat (Lazdijai járás) vegyes kettőshangzóinak mennyiségi és minőségi jellemzőit, valamint az emelkedő és eső hangsúly megkülönböztető jegyeit tárgyaljuk.

1. A vizsgálathoz² a kettőshangzókat a következő szavakból választottuk ki: káːltas, kãːltas, káːm, kãmːpas, pakáːrtas, kãːrtas, tráːntas „régi, vacak tárgy”, krãːntas, nukẽːltas, tẽlːpa, tãːmsta, kẽmːša, plẽːntas, šʹvẽnːtas, péːrkas, perːka, píːlkas, šílːkas, prikíːmsta, kímːšta, sʹpʹinːta³, apsʹpʹinːta, sʹkíːrtas, pirːktas, užpúːltas, stulːpas, ustúːmtas, kumːpas, púːnskas „Punskas“, atkunːta, užkúːrtas, tūrːtas.

A megadott szavakkal rövid (3–5 szavas) mondatokat alkottak. Ezeket három férfi nyelvjárási beszélő olvasta fel kijelentő intonációval (ketten Seirijų városából, egy pedig Pošniǫ faluból). Átlagéletkoruk 60 év.

A PRAAT386 számítógépes beszédjelfeldolgozó programmal megmértük a vegyes kettőshangzók teljes időtartamát, valamint az első és második elemük időtartamát⁴, meghatároztuk alaphangjukat (félhangokban – ht) és intenzitásukat (decibelben – dB), továbbá megkerestük a magánhangzó-elemek formánsait. A mennyiségi adatok értékeléséhez A. Girdenis STUDENT.PAS programját használtuk. A formánsok értékelését, valamint a kompaktivitás, diffúzivitás, bélyegzettség, tonalitás és feszítettség indexeinek meghatározását a FORMANT2.PAS programmal végeztük. A grafikonok megrajzolásához az EXCEL5.0 FOR WINDOWS programot használtuk.

¹ A. Pakerys megjegyzi, hogy a déli aukštaitis beszélők a vegyes kettőshangzókat tartalmazó hangsúlyos szótagok hangsúlyait pontosabban ejtik és érzékelik, mint a nyugati aukštaitis beszélők és a žemaitis beszélők (Pakerys 1982: 154).

² A tanulmány a köznyelvi, a keleti aukštaitis utenai, a nyugati aukštaitis, a déli žemaitis raseiniai és az északi žemaitis nyelvjárások hangsúlyainak vizsgálatához alkalmazott módszertanra támaszkodik (Pakerys 1968; Pakerys 1974; Pakerys ir kt. 1974; Pakerys 1978; Pakerys 1982; Girdenis, Pupkis 1974; Kosienė 1982; Mažiulienė 1996; Atkočaitytė 1998).

³ Ez a szó új a nyelvjárásban, de már széles körben használatos. A régi šėpa szót csak az idősebb nemzedék használja.

⁴ Mivel egyes kettőshangzók elemeit nem könnyű elkülöníteni, nemcsak a hallásra támaszkodtunk, hanem az oszcillogram és a spektrogram változásait is figyelembe vettük; fordított lejátszással is meghallgattuk, nem hallhatók-e más hangok keveredései.

153

2.1. Az általános vegyes kettőshangzó-időtartamok eredményei (lásd az 1. táblázatot) azt mutatták, hogy az ereszkedő tónusú kettőshangzók valamivel hosszabbak az emelkedő tónusúaknál – körülbelül 1,1-szer. Ez az arány nagyon hasonló a dél-szamogit raseiniai nyelvjárás ereszkedő tónusú és folyamatos vegyes kettőshangzóinak időtartam-aránya, amely 1,2: 1 (Atkočaitytė 1998: 96). A köznyelvben a a, e+R nem hosszabbak az emelkedő tónusúaknál, míg az o, i, u+R esetében az emelkedő tónusúak hosszabbak (Pakerys ir kt. 1974: 9). Egyes ereszkedő és emelkedő tónusú kettőshangzók időtartama nem különbözik (pl. áˑm és ãm esetében a konfidenciaintervallumok szinte teljesen átfednek – rendre 188÷246 ms és 197÷219 ms –, a Student-féle kritérium értéke pedig kisebb a kritikusnál: 0,69<2,1.

Az ereszkedő tónusú kettőshangzók első elemei 1,9-szer hosszabbak a másodikaknál (lásd a 2–3. táblázatot). Tehát a hangsúlyos vokalikus elemek jelentősen megnyúlnak (vö. Būga 1961: 25; LKA 2 1982: 38–39, térkép 20; 83, térkép 68; 86–87, térkép 70; Zinkevičius 1983: 120; Buch 1998: 12; Skardžius 1999: 483–484). Hasonló időtartam-arány figyelhető meg a dél-szamogit raseiniai nyelvjárásban is (Pakerys ir kt. 1974: 9; Atkočaitytė 1998: 96). Ez azt mutatja, hogy az ereszkedő tónusú hanglejtés nyomatékának nagyobb része az első elemre esik, amely így megnyúlik. A. Pakeris és más kutatók adatai szerint a köznyelvben az ereszkedő tónusú a, e+R első elemei szintén hosszabbak a másodikaknál, az ereszkedő tónusú i, u+R első és második elemei azonban csaknem egyenlőnek tűnnek (Pakerys ir kt. 1974: 9).

Az emelkedő tónusú kettőshangzók első és második elemének időtartam-aránya 1,3: 1. Ez az eredmény ellentmond az LKA 2-ben megfogalmazott „hagyományos” állításnak, miszerint a vegyes kettőshangzók hangsúlyos második elemét hosszabban ejtik, mint az elsőt (LKA 2 1982: 125; térkép 106). A dél-szamogit raseiniai nyelvjárás Eržvilkas nyelvváltozatában a folyamatos vegyes kettőshangzók második elemei szintén szinte mindig rövidebbek az elsőknél; itt az időtartam az első elemre összpontosul (Atkočaitytė 1998: 97). A köznyelvben az emelkedő tónusú a, e, i, u+R első elemei rövidebbek a másodikaknál (Pakerys ir kt. 1974: 9).

Vagyis mind az ereszkedő, mind az emelkedő tónusú kettőshangzók teljes időtartamára nagyobb hatással van az első elem.

A kettőshangzó teljes időtartamát nemcsak a hanglejtés, hanem az egyes vokalikus és konzonantikus elemek önálló időtartama is meghatározza. Azok a vegyes kettőshangzók, amelyek első komponense alsó nyelvállású magánhangzó (a, e), hosszabbak, mint a felső nyelvállású magánhangzókat tartalmazó kettőshangzók (i, u) (az időtartam-arányok rendre V̄uR: V̄R = 1,5: 1; V̄uR: V̄R = 1,3: 1)⁵.

Taip pat, kaip bendrinėje kalboje (Pakerys ir kt. 1974: 15, 17; Pakerys 1982: 51) bei pietų žemaičių raseiniškių Eržvilko šnektoje (Atkočaitytė 1998: 96), Seirijų šnektos tvirtrapradžių (ir tvirtagalių) dvibalsių ilgumui daugiausia įtakos turi sonantas n. Kiek trumpesni tvirtrapradžiai dvigarsiai, kurių antrasis sandas m. Mažiausiai dvigarsį ilgina l.

2.2. A különálló magánhangzók időtartamát vizsgálva az ereszkedő és emelkedő tónussal hangsúlyozott vegyes kettőshangzókban (lásd a 2. táblázatot) látható, hogy α(ī), i(ī), i(m̄),

⁵ A szimbólumok jelentése: Vⁿ – hátul képzett magánhangzó, Vⁱ – elöl képzett magánhangzó, R – szonoráns.

154

1. táblázat

A hangsúlyos és a cirkumflexes vegyes kettőshangzók általános időtartama⁶

Kettőshangzók | n | x̄±s (ms) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | t ≥ tα; áˑl | 9 | 173±21 | 12,2 | 157÷189 | 2,32>2,11⁷*; ɑ̄l. | 9 | 193±14 | 7,3 | 182÷203; áˑm | 9 | 217±38 | 17,3 | 188÷246 | 0,69<2,1*; ɑ̃m. | 9 | 208±14 | 6,6 | 197÷219; áˑn | 9 | 234±12 | 5,0 | 225÷244 | 4,79>4,01**; ɑ̃n. | 9 | 200±17 | 8,6 | 187÷214; áˑr | 9 | 201±16 | 8,0 | 188÷213 | 6,71>4,02**; ɑ̃r. | 9 | 147±18 | 12,0 | 134÷161; éˑl | 9 | 204±26 | 12,6 | 184÷224 | 2,88>2,11**; el. | 10 | 177±14 | 8,1 | 167÷187; éˑm | 10 | 233±17 | 7,5 | 220÷245 | 6,65>3,92**; ẽm. | 9 | 191±10 | 5,0 | 184÷198; éˑn | 10 | 245±31 | 12,5 | 223÷266 | 3,70>3,22*; ẽn. | 9 | 198±23 | 11,4 | 181÷216; éˑr | 9 | 199±27 | 13,6 | 180÷218 | 2,43>2,11*; ẽr. | 9 | 168±28 | 16,4 | 147÷190; íˑl | 10 | 196±14 | 7,3 | 186÷206 | 0,64<2,10*; il. | 9 | 190±25 | 13,1 | 172÷208; íˑm | 9 | 161±20 | 12,1 | 147÷176 | 1,01<2,11*; ĩm. | 9 | 153±16 | 10,4 | 141÷165; íˑn | 9 | 230±18 | 7,8 | 216÷244 | 6,33>4,02**; ĩn. | 9 | 178±17 | 9,6 | 165÷191; íˑr | 9 | 179±19 | 10,3 | 165÷193 | 5,46>4,02**; ĩr. | 9 | 126±22 | 17,8 | 109÷143; úˑl | 9 | 161±19 | 11,6 | 149÷174 | 0,16<2,10*; ul. | 9 | 162±17 | 0,34 | 150÷175; úˑm | 9 | 181±9 | 5,0 | 174÷188 | 4,75>4,02**; ũm. | 9 | 201±9 | 4,2 | 194÷207; úˑn | 9 | 179±26 | 14,6 | 159÷200 | 0,71<2,11*; ũn. | 9 | 187±22 | 11,5 | 171÷204; úˑr | 9 | 164±18 | 10,7 | 150÷177 | 0,41<2,11*; ũr. | 9 | 161±15 | 9,3 | 149÷172

u(m̄.), u(r̄.) konfidenciaintervallumai az áˑ(l), íˑ(l), íˑ(m), úˑ(m), úˑ(r) intervallumaiba esnek (vö. áˑ(l) – 97÷128 ms, a(l̄) – 102÷128 ms; iˑ(l) – 93÷114 ms, i(l̄) – 77÷104 ms stb.). Vagyis az említett esetekben a magánhangzók időtartama lényegében nem különbözik.

⁶ A jelek jelentése: x̄ – számtani átlag, s – szórás, v – variációs együttható, ÷ – 95%-os konfidenciaintervallum, t – Student-próba, tα – a Student-próba kritikus értéke.

⁷ * – az eredmények megbízhatósága 95%, ** – az eredmények megbízhatósága 99,9%.

155

Az á·(m) és α(m̃.), illetve az ú·(l) és u(l̃.) egymást metsző konfidenciaintervallumai azt mutatják, hogy ezekben az esetekben a magánhangzók időtartama alig különbözik.

Általában a hangsúlyos kettőshangzók első eleme 1,3-szer hosszabb, mint a cirkumflexes vegyes kettőshangzók első eleme.

A hangsúlyos kettőshangzók első elemeit alkotó alsó nyelvállású a, e hangok 1,3-szer hosszabbak, mint a hangsúlyos kettőshangzók felső nyelvállású u, i hangjai. A cirkumflexes kettőshangzók első tagjaként szereplő alsó nyelvállású a, e, valamint felső nyelvállású u, i hangok között jóval kisebb, 1,1-szeres az eltérés.

2. táblázat

A hangsúlyos és cirkumflexes vegyes kettőshangzók első tagjainak időtartama

Kettőshangzók n x̄±s (ms) v (%) 95%-os konfidenciaintervallum (ms) t≥t₁α á·(l) 9 113±20 17,8 97÷128 0,28<2,11* α(l̃.) 9 115±16 14,2 102÷128 á·(m) 9 127±24 18,6 109÷145 1,66<2,11* α(m̃.) 9 112±14 12,0 101÷123 á·(n) 9 156±9 5,7 149÷163 5,75>4,02** α(ñ.) 9 116±19 16,1 102÷131 á·(r) 9 151±16 10,6 139÷164 7,95>4,02** α(r̃.) 9 93±15 16,2 81÷104 é·(l) 9 151±32 21,1 127÷176 3,93>3,22** e(l̃.) 10 107±15 14,1 96÷118 é·(m) 10 167±14 8,4 157÷177 8,55>3,97** e(m̃.) 9 90±12 10,7 105÷124 é·(n) 10 167±20 11,8 153÷181 7,09>3,97** e(ñ.) 9 108±16 14,8 96÷120 é·(r) 9 150±24 15,9 132÷168 4,021>4,015** e(r̃.) 9 103±25 24,3 84÷123 í·(l) 10 103±14 13,8 93÷114 1,74<2,11* i(l̃.) 9 91±18 19,9 77÷104 í·(m) 9 92±12 12,4 83÷101 0,76<2,11* i(m̃.) 9 87±17 19,6 74÷100 í·(n) 9 127±13 10,0 117÷137 5,22>4,02** i(ñ.) 9 90±17 19,1 77÷103 í·(r) 9 130±18 14,1 116÷144 7,153>4,015** i(r̃.) 9 74±15 19,6 63÷85 í·(l̃) 9 99±16 15,8 87÷111 1,02<2,11* u(l̃.) 9 109±24 21,9 90÷127 ú·(m) 9 100±14 14,2 90÷110 0,14<2,11* u(m̃.) 9 101±10 10,2 93÷109 ú·(n) 9 114±18 16,0 100÷128 3,03>2,28** u(ñ.) 9 92±12 13,2 83÷101 ú·(r) 9 117±17 14,1 104÷129 1,09<2,11* u(r̃.) 9 109±15 13,9 97÷120

156

A csökkenő hangmenetű vegyes kettőshangzók első a, e elemei 1,4-szer hosszabbak, mint az emelkedő hangmenetű kettőshangzók magas nyelvállású a, e elemei. A csökkenő és emelkedő hangmenetű kettőshangzók első i, u elemeinek időtartam-aránya 1,2: 1.

3. táblázat

A csökkenő és emelkedő hangmenetű vegyes kettőshangzók második elemeinek időtartama

Kettőshangzók | n | x̄ ± s | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | t > tα (á)ˑl | 9 | 60±19 | 31,7 | 46÷75 | 2,12 > 2,11** (α)l̄ | 9 | 78±15 | 19,5 | 66÷89 | (á)ˑm | 9 | 90±20 | 21,9 | 75÷105 | 0,71 < 2,11* (α)m̄ | 9 | 96±17 | 17,4 | 83÷109 | (á)ˑn | 9 | 78±12 | 16,0 | 68÷87 | 1,04 < 2,11* (α)n̄ | 9 | 84±14 | 16,4 | 74÷95 | (á)ˑr | 9 | 50±6 | 11,7 | 45÷54 | 1,28 < 2,11* (α)r̄ | 9 | 54±10 | 18,2 | 47÷62 | (é)ˑl | 9 | 53±10 | 19,5 | 45÷60 | 3,79 > 3,22** (e)l̄ | 10 | 70±10 | 13,6 | 63÷77 | (é)ˑm | 10 | 66±9 | 13,1 | 60÷72 | 2,57 > 2,11** (e)m̄ | 9 | 76±9 | 11,4 | 70÷83 | (é)ˑn | 10 | 78±14 | 17,3 | 68÷88 | 2,31 > 2,11** (e)n̄ | 9 | 90±11 | 12,3 | 83÷100 | (é)ˑr | 9 | 49±15 | 31,3 | 37÷61 | 2,70 > 2,11** (e)r̄ | 9 | 65±9 | 13,3 | 58÷72 | (í)ˑl | 10 | 92±8 | 8,5 | 87÷98 | 1,44 < 2,11* (i)l̄ | 9 | 99±13 | 13,1 | 89÷110 | (í)ˑm | 9 | 69±12 | 17,3 | 60÷79 | 0,72 < 2,11* (i)m̄ | 9 | 66±6 | 8,8 | 62÷71 | (í)ˑn | 9 | 103±14 | 13,9 | 92÷114 | 2,53 > 2,11** (i)n̄ | 9 | 88±10 | 11,5 | 80÷96 | (í)ˑr | 9 | 49±9 | 18,4 | 42÷56 | 0,58 < 2,11* (i)r̄ | 9 | 52±11 | 21,9 | 43÷60 | (ú)ˑl | 9 | 58±21 | 36,3 | 42÷74 | 0,44 < 2,11* (u)l̄ | 9 | 54±21 | 38,8 | 38÷70 | (ú)ˑm | 9 | 81±11 | 13,7 | 73÷90 | 2,96 > 2,92** (u)m̄ | 9 | 100±16 | 15,6 | 88÷112 | (ú)ˑn | 9 | 66±21 | 31,8 | 50÷82 | 3,51 > 3,25** (u)n̄ | 9 | 95±15 | 15,8 | 84÷107 | (ú)ˑr | 9 | 47±4 | 9,3 | 44÷50 | 1,41 < 2,11* (u)r̄ | 9 | 51±7 | 13,8 | 45÷56

2.3 A vegyes kettőshangzók második elemeinek időtartamát elemezve megfigyelhető volt, hogy az (áˑ)m, (áˑ)n, (áˑ)r, (íˑ)l, (íˑ)r, (úˑ)r konfidenciaintervallumai az (α)m̄, (α)n̄, (α)r̄, (i)l̄, (i)r̄, (u)r̄ intervallumába esnek (vö. (úˑ)r – 44÷50 ms, (u)r̄ – 45÷56 ms; (íˑ)r – 42÷56 ms, (i)r̄ – 43÷60 ms stb.). Ez azt mutatja, hogy ezekben az esetekben a kettőshangzók második elemei időtartamuk tekintetében valójában nem különböznek.

157

A vegyes kettőshangzók (i̇)m, (u̇)l második elemei kissé hosszabbak, mint az (i)m̄ és (u)l̄ második elemei (vö. konfidenciaintervallumaik: (i̇)m – 60÷79 ms, (u̇)l – 42÷74 ms, illetve (i)m̄ – 62÷71 ms és (u)l̄ – 38÷70 ms).

Az összehasonlításból látható, hogy az emelkedő hangmenetű kettőshangzók második szótagja 1,1-szer hosszabb, mint a csökkenő hangmenetű kettőshangzók második szótagja. Vagyis a hangsúly a második elem időtartamára is hatással van (vö. Pakerys 1982: 160).

2.5. A szakirodalomban változatosan jelölik a déli aukštaitis nyelvjárás kettőshangzói mindkét elemének időtartamát. A druskininkai nyelvjárásban mind a csökkenő, mind az emelkedő hangmenetű kettőshangzók hangsúlyos elemeit félhosszúnak tekintik (pl. ká.l'v'i „kalvi” és ger.s „gers”) (DTŽ 1988). Másutt (LKT 1970; Mikalauskaitė 1975: 140, 142; Markevičienė 1999) minden csökkenő hangmenetű kettőshangzó első eleme hosszúként, az emelkedő hangmenetűek második eleme pedig félhosszúként szerepel. Az LKA 2 szerint az emelkedő hangmenetű am, an, em, en második szótagja hosszú (LKA 2 1982: 84–85, térk. 69; 87–88, térk. 71; 125, térk. 125)⁸.

Az összes kettőshangzó általános időtartamát a csökkenő hangmenetű kettőshangzók első elemeinek időtartamával összehasonlítva 1,5: 1 arányt kaptunk, az általános időtartam és a második elemek időtartama közötti arány pedig 2,8: 1. Az általános időtartam és az emelkedő hangmenetű kettőshangzók első elemeinek aránya 1,8: 1, az általános időtartam és a második elemek időtartamának aránya 2,3: 1.

Tehát a csökkenő hangmenetű kettőshangzók vokális elemeit hosszúnak kell tekinteni, az emelkedő hangmenetűek szonánsait pedig félhosszúként kell értékelni.

3. A kísérlet eredményeiből⁹ látható, hogy mind a csökkenő, mind az emelkedő hangmenetű kettőshangzók a, e vokális elemei mély tónusúak, az i, u elemek pedig magas tónusúak (vö. á.(l) F₂=1240 Hz, α(l.) F₂=1210 Hz; í.(n) F₂=2000 Hz, i(n.) F₂=1710 Hz stb.). Ezt a tonalitási index is megerősíti (vö. é.(r) T=115, í.(r) T=597, á.(l) T=-34, u(n.) T=-13 stb.). Magasabb tónuson ejtik a csökkenő hangmenetű vegyes kettőshangzók i, a+r, n vokális elemeit (vö. T=584, T=364), míg az e, u, a+l, m elemek tónusa alacsonyabb (vö. á.(m) T=1, α(n̄.) T=-32).

A csökkenő hangmenetű a, e tömörségi indexe többé-kevésbé magasabb, mint az emelkedő hangmenetű vegyes kettőshangzókban (vö. á.(n) C=901 és α(n̄.) C=880; é.(r) C=882 és e(r̄.) C=861 stb.). Az i, u magánhangzók diffúziós indexe akkor magasabb, ha a vegyes kettőshangzók hangsúlya csökkenő hangmenetű (vö. ú.(n) df=710 és u(n̄.) df=580; í.(l) df=1640 és i(l̄.) df=1130; í.(m) df=1430 és i(m̄.) df=1340 stb.).

A csökkenő hangmenetű vegyes kettőshangzók első a, e, i, u elemeit minden esetben jóval feszítettebb beszédszervekkel ejtik, mint az emelkedő hangmenetűekét (vö. á.(l) įt=540 és α(l̄.) įt=430; í.(m) įt=630 és i(m̄.) įt=470; ú.(r) įt=690 és u(r̄.) įt=470 stb.).

⁸ Taip iš pradžių yra maniusi ir E. Mikalauskaitė (1975: 99, 142).

⁹ Mivel az a vélemény uralkodik, hogy a csökkenő és emelkedő hangmenetű vegyes kettőshangzók minőségi különbségeit inkább az első elemek, nem pedig a másodikak határozzák meg (vö. Pakerys 1982: 64; Atkočaitė 1998: 98), a cikk csupán a vokális elemek minőségi különbségeinek tárgyalására szorítkozik.

158

A bemolossági index azt mutatja, hogy a nyomatékos első szótagú kettőshangzókban u valamivel bemolosabb, mint abban az esetben, amikor a kettőshangzó második eleme nyomatékos második szótagi hangsúlyt kap (vö. ú·(l) b=112 ir u(l̄) b=111; ú·(m) b=112 ir u(m̄) b=110 stb.). A többi hang nem bemolosnak tekinthető (lásd bemolossági indexeiket).

Az akut hangsúlyú a, e tömörségi indexe többé-kevésbé magasabb, mint a cirkumflex hangsúlyú kevert diftongusoké (vö. á·(n) C=901 és α(n̄) C=880; é·(r) C=882 és e(r̄) C=861 stb.). Az i, u magánhangzók diffúziós indexe akkor magasabb, ha a kevert diftongusok akut hangsúlyúak (vö. ú·(n) df=710 és u(n̄) df=580; í·(l) df=1640 és i(l̄) df=1130; í·(m) df=1430 és i(m̄) df=1340 stb.).

Minden esetben a kevert diftongusok akut hangsúlyú első elemeit a, e, i, u jóval feszesebben artikulálják, mint a cirkumflex hangsúlyúakat (vö. á·(l) įt=540 és α(l̄) įt=430; í·(m) įt=630 és i(m̄) įt=470; ú·(r) įt=690 és u(r̄) įt=470 stb.).

A bemollitási index azt mutatja, hogy az akut hangsúlyú diftongusokban u valamivel bemollisabb, mint abban az esetben, amikor a diftongus második eleme cirkumflex hangsúlyt kap (vö. ú·(l) b=112 és u(l̄) b=111; ú·(m) b=112 és u(m̄) b=110 stb.). A többi hang nem bemollisnak tekintendő (lásd a bemollitási indexeiket).

A vizsgált diftongusok artikulációs különbségei is megfigyelhetők. A kevert diftongusok akut hangsúlyú első elemei a, e jóval nyíltabbak, mint a cirkumflex hangsúlyúak (vö. á·(l) F₁=690 Hz, α(l̄) F₁=640 Hz; á·(r) F₁=690 Hz, α(r̄) F₁=630 Hz; é·(m) F₁=730 Hz, e(m̄) F₁=600 Hz; é·(r) F₁=700 Hz, e(r̄) F₁=600 Hz stb.; lásd a 4. táblázatot). Vagyis alacsonyabb nyelvállásúak (vö. még: Pakerys 1974: 148; Atkočaitytė 1998: 88).

Kaip ir bendrinėje kalboje (Pakerys 1995: 174), tvirtapradžių mišriųjų dvigarsių (išskyrus ū·l) pirmieji dėmenys i, u tariami uždarau negu tvirtagalių – plg. ú·(m) F₁=450 Hz, u(m̄) F₁=530 Hz; ú·(n) F₁=450 Hz, u(n̄) F₁=490 Hz; í·(n) F₁=390 Hz, i(n̄) F₁=500 Hz; í·(r) F₁=380 Hz, i(r̄) F₁=490 Hz ir kt.

Az akut hangsúlyú kevert diftongusok u F₂-je alacsonyabb, míg az i F₂-je magasabb, mint a cirkumflex hangsúlyúak F₂-je (vö. ú·(l) F₂=780 Hz, u(l̄) F₂=890 Hz; ú·(n) F₂=840 Hz, u(n̄) F₂=1050 Hz; í·(n) F₂=2000 Hz, i(n̄) F₂=1710 Hz; í·(r) F₂=1980 Hz, i(r̄) F₂=1590 Hz stb.). Következésképpen az akut hangsúlyú kevert diftongusok u hátrébb képzett, míg a cirkumflex hangsúlyúak u kevésbé hátsó képzésű. Az akut hangsúlyú kevert diftongusok ejtésekor az i jóval elöl képzettebb, mint akkor, amikor a diftongust tartalmazó szótag második része hangsúlyos.

A cirkumflex és akut hangsúlyú kevert diftongusok első tagjainak a, e F₂-értékei változóak (vö. á·(m) F₂=1270 Hz, α(m̄) F₂=1160 Hz; á·(l) F₂=1400 Hz, e(l̄) F₂=1400 Hz; é·(r) F₂=1470 Hz, e(r̄) F₂=1460 Hz).

Az akut hangsúlyú diftongusok magánhangzóelemeinek minőségi tulajdonságai tehát kifejezettebbek, „igazibbak”. Ezzel szemben a cirkumflex hangsúlyúakéi kevésbé markánsak, magánhangzóik redukciónak vannak kitéve. A cirkumflex és akut hangsúlyú kevert diftongusok magánhangzóelemei közötti minőségi különbség – akárcsak a köznyelvben és a déli žemait nyelvjárás Eržvilko nyelvváltozatában (Pakerys 1974: 151; Atkočaitytė 1998: 99) – a hangsúly egyik fontos jelzője.

159

4. táblázat

Az akut és cirkumflex vegyes kettőshangzók első tagjainak minősége¹⁰

Kettőshangzók | F₁ (Hz) | F₂ (Hz) | F₃ (Hz) | b³ | C³ | T³ | df | it á·(l) | 690 | 1240 | 2410 | 107 | 900 | -34 | 550 | 540 á(ˉl.) | 640 | 1210 | 2500 | 108 | 891 | -39 | 570 | 430 á·(m) | 690 | 1270 | 2330 | 107 | 897 | 1 | 580 | 590 α(ˉm.) | 630 | 1160 | 2300 | 108 | 895 | -32 | 530 | 670 á·(n) | 700 | 1260 | 2310 | 107 | 901 | -8 | 560 | 630 α(ˉn.) | 630 | 1310 | 2400 | 108 | 880 | 55 | 680 | 420 á·(r) | 690 | 1330 | 2340 | 107 | 892 | 40 | 640 | 520 α(ˉr.) | 630 | 1340 | 2390 | 107 | 877 | 76 | 710 | 400 é·(l) | 670 | 1400 | 2500 | 107 | 881 | 68 | 730 | 270 e(ˉl.) | 600 | 1400 | 2500 | 107 | 865 | 116 | 800 | 200 é·(m) | 730 | 1470 | 2370 | 106 | 888 | 97 | 740 | 390 e(ˉm.) | 600 | 1530 | 2400 | 107 | 856 | 211 | 930 | 230 é·(n) | 690 | 1370 | 2330 | 107 | 888 | 67 | 680 | 490 e(ˉn.) | 610 | 1410 | 2320 | 108 | 868 | 148 | 800 | 380 é·(r) | 700 | 1470 | 2370 | 107 | 882 | 115 | 770 | 360 e(ˉr.) | 600 | 1460 | 2410 | 107 | 861 | 169 | 860 | 230 í·(l) | 360 | 2000 | 2570 | 108 | 764 | 636 | 1640 | 710 i(ˉl.) | 450 | 1580 | 2390 | 108 | 814 | 366 | 1130 | 240 í·(m) | 420 | 1850 | 2300 | 108 | 794 | 549 | 1430 | 630 i(ˉm.) | 460 | 1800 | 2370 | 108 | 807 | 473 | 1340 | 470 í·(n) | 390 | 2000 | 2670 | 107 | 774 | 584 | 1610 | 780 i(ˉn.) | 500 | 1710 | 2530 | 107 | 820 | 364 | 1210 | 240 í·(r) | 380 | 1980 | 2610 | 108 | 772 | 597 | 1600 | 710 i(ˉr.) | 490 | 1590 | 2530 | 108 | 824 | 309 | 309 | 130 ú·(l) | 510 | 780 | 2270 | 112 | 917 | -279 | 710 | 710 u(ˉl.) | 480 | 890 | 2310 | 111 | 888 | -146 | 630 | 820 ú·(m) | 450 | 910 | 2270 | 112 | 874 | -91 | 640 | 870 u(ˉm.) | 530 | 950 | 2370 | 110 | 894 | -144 | 520 | 710 ú·(n) | 450 | 840 | 2200 | 112 | 885 | -147 | 710 | 1010 u(ˉn.) | 490 | 1050 | 2320 | 110 | 869 | -13 | 560 | 640 ú·(r) | 440 | 920 | 2180 | 112 | 870 | -54 | 640 | 960 u(ˉr.) | 500 | 1080 | 1080 | 110 | 868 | -21 | 580 | 470

4. Amint az olyan példák mutatják, mint a káltas „kalapács” és a kəl.təs „kalapács”, a ká·rk „kéreg” és a kəˉr.k „kéreg”, ebben a nyelvjárásban (valamint az egész déli aukštaitiai nyelvterületen) a vegyes kettőshangzókban egyértelműen megkülönböztetik az akut és a cirkumflex hangsúlyt. E. Mikalauskaitė (1975) a délnyugati dzsük hangsúlyokat jellemezve meg-

¹⁰ A szimbólumok jelentése: V – magánhangzó, F₁ – az első formáns értékei (Hz), F₂ – a második formáns értékei, F₃ – a harmadik formáns értékei, C₃ – kompaktsági index, b₂ – bemolosság, T₃ – tonalitásfok, df – diffúzivitás, it – feszítettség. A formánsok értékelése Piotrovskij (1960) módszere alapján történt.

160

ísérleti magánhangzó-vizsgálatokkal támasztotta alá. Szerinte ebben a nyelvjárásban az akut hangsúly „inkább eső, mint emelkedő jellegű”, míg a cirkumflex emelkedő. A hangsúlyok megkülönböztetésének fő jegyét a szerző a nyomaték helyében látta (Mikalauskaitė 1975: 140–143).

Amikor a vegyes kettőshangzó akut hangsúlyt kap, nyomatéka az első tagra, cirkumflex esetén pedig a második tagra összpontosul¹¹ (vö. még LKA 2 1982: 125, 106. térkép).

Az 1–3. ábrából látható, hogy az akut vegyes kettőshangzók alaphang-görbéi rendszerint ereszkedő vagy ereszkedő-emelkedő jellegűek, a cirkumflexeseké pedig emelkedő. Az akut kettőshangzók alaphangjának csúcspontjai közelebb vannak a kezdethez, a cirkumflexeseké pedig a végéhez. Az akut kettőshangzókat általában magasabb hangon ejtik. Mindazonáltal nincs szigorú szabályszerűség: olykor a cirkumflexes kettőshangzók hangmagassága egyértelműen magasabb, mint az akutaké.

1. ábra. Az [íˑm] és [im̄] vegyes kettőshangzók alaphangja és intenzitása a prikˑmsta (—) és kim̄.šta (– –) szavakban.

2. ábra. Az [úˑn] és [un̄] vegyes kettőshangzók alaphangja és intenzitása a pūˑnskas (– –) és akun̄.ta (—) szavakban.

¹¹ A litván köznyelvre, különösen a nyugati nyelvjárásokra jellemző akútusz esetében az energia egy meghatározott pontba koncentrálódik, cirkumflex esetén pedig a hangsúlyos szótag egészében oszlik el (az észak-zemaitiai nyelvjárásokban a szótag teljes középső részében) (Girdenis 1996: 71, 82).

161

3. ábra. A [ù·m] és [ùm̥] vegyes diftongusok alaphangja és intenzitása a ustù·mas (—), illetve a kuṁ·pæs (- - -) szavakban.

Hasonlóképpen változik az intenzitás is: az akut hangsúlyú diftongusok végén gyengül, a cirkumflex hangsúlyúakéban pedig többé-kevésbé erősödik. Megjegyzendő, hogy a cirkumflex hangsúlyú vegyes diftongusok intenzitásgörbéi nagyon egyértelműen emelkednek, majd esnek, míg az akut hangsúlyúaké egy ideig egyenletesen halad, majd a kiejtés végén esik. Az akut hangsúlyú diftongusok intenzitáscsúcsai – az alaphanghoz hasonlóan – a kezdethez közelebb vannak, a cirkumflex hangsúlyúaké pedig középen vagy a végéhez közelebb összpontosulnak.

Meg kell jegyezni, hogy az akut és cirkumflex hangsúlyú vegyes diftongusok alaphangja és intenzitása közötti ilyen viszonyok korántsem következetesek. Gyakran mindkét típus alaphangja nagyon hasonlóan változik, azaz emelkedik, és szűk tartományra terjed ki. Az alaphang legmagasabb pontját az akut és a cirkumflex hangsúlyú diftongusok kiejtésének végén egyaránt elérheti. Az intenzitásgörbék azonban egyértelműen eltérnek (lásd a 4–5. ábrát). Vagyis a seirijai beszélők vegyes diftongusainak hangsúlybeli különbségtételében gyakran az intenzitás fontosabb, mint a hangmagasság. Ezt a gondolatot a keleti nyelvjárások hangsúlyairól is megfogalmazták¹².

4. ábra. Az [í·n] és [iñ.] vegyes diftongusok alaphangja és intenzitása a sp'rįta (—), illetve az apšpinta (- - -) szavakban.

¹² Úgy vélik, hogy a keleti nyelvjárások hangsúlyainak megkülönböztetésében az alaphang nem különösebben fontos, és jobban ki van téve a mondatintonáció hatásának (Kačiūskienė, Girdenis 1997: 35).

162

5. ábra. Az [áˑr] és az [aˑr] vegyes diftongusok hangmagassága és intenzitása a pakáˑrtas (- -), illetve a kaˑrtas (—) szavakban.

5. A tárgyalt kísérleti eredményekből a következő következtetések vonhatók le: a) a Seirijų nyelvjárás akut hangsúlyú vegyes diftongusainak első tagjai hosszúnak, a cirkumflex hangsúlyúaké második tagjai pedig félhosszúnak tekintendők; b) összidőtartamuk alapján az akut hangsúlyú diftongusok valamivel hosszabbak a cirkumflex hangsúlyúaknál; c) a hangsúly (cirkumflex vagy akut) jellege meghatározza a vegyes diftongus magánhangzó-tagjának minőségét; ez pedig hozzájárul a hangsúlyok megkülönböztetéséhez; d) a seirijai akut és cirkumflex hangsúlyú vegyes diftongusok hangsúlyának megkülönböztetésében az intenzitás fontosabb, az alaphang gyakran nagyon hasonlóan változik; e) a hangsúlyok legfontosabb megkülönböztető jegyeinek a tagok mennyiségét és minőségét kell tekinteni.

LITERATŪRA

Atkočaitytė D. 1998: Dvibalsių ir mišriųjų dvigarsių priegaidės Eržvilko šnektoje: kiekybė ir spektrai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 40, 88–101.

Buch T. 1998: Opuscula Lithuanica, Warszawa.

Būga K. 1961: Rinktiniai raštai 3. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Girdenis A. 1996: Energetinė šiaurės žemaičių tarmės priegaidžių fonetinės prigimties interpretacija. – Baltistica 31(1), 71–84.

Girdenis A., Pupkis A. 1974: Pieninių vakarų aukštaičių priegaidės. – Eksperimentinė ir praktinė fonetika 6, Vilnius, 107–125.

Girdenis A., Kačiuškienė G. 1997: Rytų aukštaičių ir šiaurės žemaičių priegaidės: bendrybės ir skirtumai. – Kalbotyra 46 (1), 31–36.

Kosienė O. 1982: Rytų aukštaičių uteniškių monoftongų priegaidės. – Kalbotyra 33(1), 61–71.

LKA 2 1982: Lietuvių kalbos atlasas. Fonetika, Vilnius: Mokslas.

LKT 1970: Lietuvių kalbos tarmės: Chrestomatija, Vilnius: Mintis.

Markevičienė Ž. 1999: Aukštaičių tar mių tekstai. I dalis, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Mažiulienė I. 1996: Centrinės šiaurės žemaičių tarmės prozodija. – Kalbotyra 45(1), 30–115.

Mikalauskaitė E. 1975: Lietuvių kalbos fonetikos darbai, Vilnius: Mokslas.

Naktinienė G., Paulauskienė A., Vitkauskas V. 1988: Druskininkų tarmės žodynas, Vilnius: Mokslas.

Pakerys A. 1968: Lietuvių literatūrinės kalbos sudėtinių dvibalsių au, ai, ei akustiniai požymiai. – Eksperimentinės fonetikos ir kalbos psichologijos kolokviumo medžiaga 3, 7–118.

163

Pakerys A. 1974: Tvirtapradžių ir tvirtagalių dvigarsių spektras.– Eksperimentinė ir praktinė fonetika 6, 142–155.

Pakerys A. 1978: Artificial Modification of Prosodic Features of Lithuanian Accents. – Estonian paper in phonetics.

Pakerys A. 1982: Lietuvių bendrinės kalbos prozodija, Vilnius: Mokslas.

Pakerys A. 1995: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika, Vilnius: Žara.

Pakerys ir kt. 1974: Pakerys A., Plakunova T., Urbelienė J. Lietuvių kalbos mišriųjų dvigarsių santykinė trukmė.– Eksperimentinė ir praktinė fonetika 6, 3–47.

Pakerys A. ir kt., 1978: The Pitch of Lithuanian Diphthongs. – Estonian paper in phonetics, Tallinn.

Piotrovskij 1960: Пиотровский Р. Г. Еще раз о дифференциальных признаках фонемы. – Вопросы языкознания 6, 24–38.

Skardžius Pr. 1999: Rinktiniai raštai 5, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Zinkevičius Z. 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Z. 1983: Dėl lietuvių kalbos kirčio ir priegaidžių raidos. – Baltistica 19(2), 120–122.

Zinkevičius Z. 1994: Lietuvių kalbos dialektologija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

PITCH IN DIPHTHONGOID SEQUENCES IN THE SEIRIJAI DIALECT

Summary

The paper offers an analysis of the mutual relationship between acoustic features and pitch in diphthongoid sequences in the dialect of Seirijai. Experimental investigations show that the principal differentiating features of pitch in such sequences are the quantity and quality of their components. The overall length of diphthongoid sequences with acute pitch slightly exceeds that of sequences with circumflex pitch, the ratio being 1.1 to 1. The first component in a sequence with acute pitch should be considered long, the second component in a sequence with circumflex pitch half-long. Among the remaining prosodic features, viz. fundamental tone and intensity, the latter is more important as a means of differentiating pitch. The timbre quality of the first component in a sequence with acute pitch is more clearly pronounced and closer to that of vowels proper, whereas in circumflexed sequences the first component is subject to various degrees of reduction.

Asta LESKAUSKAITĖ Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6 LT-2055, Vilnius, Lietuva El. paštas [email protected]

Gauta 2000 09 25

164