Seirijų šnektos mišriųjų dvigarsių priegaidės

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLIII (2000) Asta LESKAUSKAITĖ Lietuvių kalbos institutas, Vilnius A SEIRIJŲ ŠNEKTOS MIŠRIŲJŲ DVIGARSIŲ PRIEGAIDĖS 0. A déli-ausztrai nyelvjárás kevert kettőshangzóinak hanglejtését és akusztikáját eddig nem tárgyalták és írták le részletesebben!. A nyelvjárás, illetve az egyes beszédváltozatok általános leírásaiban rendszerint empirikus megfigyelésekre támaszkodnak — e témában kísérleti munkák nincsenek. Itt műszeres elemzésre támaszkodva tárgyaljuk a Seirijai beszédváltozat (Lazdijai járás) kevert kettőshangzóinak mennyiségi és minőségi jellemzőit, valamint a kezdő és záró hangsúly megkülönböztető jegyeit. 1. A kutatáshoz? A kettőshangzókat a következő szavakban választották ki: kd-ltxs, kal.tas, ka-m, kam.pas, pakartas, kar.tas, tra-ntas „régi, használhatatlan tárgy“, krantas, nukcėltas, tel.pa, teėėrmsta, kem.ša, plantas, š'ven.tas, parkas, per.ka, pilkas, šil.kas, priki'msta, kim.šta, spinta", aps pin.tx, s'ki-rtas, pir. ktas, uspii-ltas, stul pas, usti-mtas, kum.pas, pu-nskos „Punskas“, atkun.tax, uSku-rtos, tur.tas. Az említett szavakkal rövid (3–5 szavas) mondatokat alkottak. Ezeket nyomatékos intonációval három férfi nyelvjárási beszélő olvasta fel (ketten Seirijai településről, egy pedig Pošnios faluból). Életkoruk átlaga —60 év. A PRAAT386 számítógépes beszédjel-feldolgozó program segítségével megmérték a vegyes diftongusok, valamint egyenként* az első és második összetevőik teljes időtartamát, meghatározták alaphangjukat (félhangokban —At) és intenzitásukat (decibelben —dB), továbbá megkeresték a magánhangzói összetevők formánsait. A kapott mennyiségi adatok értékeléséhez A. Girdenis STUDENT.pas programját használták. A formánsokat, valamint a kompaktság, diffúzság, bemolosság, tonalitás és feszítettség indexeit a FORMANT2.- PAs programmal határozták meg. A grafikonok megrajzolásához az ExceLS.0 FOR WINDOWS programot használták. 1 A. Pakerys megjegyzi, hogy a déli aukštaitis nyelvjárás beszélői a vegyes diftongusokból álló hangsúlyos szótagok intonációit pontosabban ejtik és érzékelik, mint a nyugati aukštaitis és a žemaitis nyelvjárás beszélői (Pakerys 1982: 154). ? A tanulmány a köznyelv, a keleti aukštaitis uteniškiai, a nyugati aukštaitis, a déli žemaitis raseiniškiai és az északi žemaitis nyelvjárások intonációinak kutatási módszertanára támaszkodik (Pakerys 1968; Pakerys 1974; Pakerys ir kt. 1974; Pakerys 1978; Pakerys 1982; Girdenis, Pupkis 1974; Kosienė 1982; Mažiulienė 1996; Atkočaitytė 1998). 3 A nyelvjárásban ez a szó új, azonban már széles körben használatos. A régi šėpa szót már csak maga az idős nemzedék használja. * Mivel egyes kettőshangzók alkotóelemeit nem könnyű elkülöníteni, nemcsak a hallásra támaszkodtak, hanem figyelembe vették az oszcillogram és a spektrogram változásait is; inverz módon hallgatták, hogy nem hallatszik-e más hangok keveredése. 153 2.1. A vegyes kettőshangzók általános időtartamára kapott eredmények (lásd: 1 táblázat) megmutatták, hogy a kezdőhangsúlyos kettőshangzuž ók a végső hangsúlyosaknál kissé hosszabbak, — megközelítől1.1 eg egy alkalommal. Ez az arány nagyon hasonló a déli žemaitių į raseiniškiečių kezdőhangsúlyos, folyamatos ir vegyes kettőshangzóinak időtartamarányához, amely 1,2 : 1 (Atkočaitytė 1998: 96). A köznyelvben a kezdőhangsúla, yos e+R nem hosszabb a végsőhangsúluž yosaknál, az o i, u+R hosszabb a végsőhangsúlyosaknál ir (Pakerys és mtsai. 1974: 9). Néhány kezdőhangsúlyos és ir végsőhangsúlyos kettőshangzó időtartama nem különbözik (pl., dm ir xm. a konfidenciaintervallumok csaknem teljesen átfednek, — rendre ms, a 188+246 ms ir 197+219 Student-féle o kritérium értéke kisebb a kritikusnál: už 0,69<2,1. A kezdőhangsúlyos kettőshangzuž ók első elemei a 1,9 másodikaknál alkalommal hosszabbak (vö. 2-3 táblázat ). Tehát a hangsúlyos zöngés elemek erősen megnyúlnak (vö. Būga 1961: 25; LKA 2 1982: 38-39, térkép 20; 83, térkép 68; 86-87, térkép 70; Zinkevičius 1983: 120; Buch 1998: 12; Skardžius 1999: 483-484). Hasonló időtartam- -arány figyelhető meg a déli žemaitisiek ir raseiniai nyelvjárásban is (Pakerys és mtsai. ir 1974: 9; Atkocaityté 1998: 96). Ez azt mutatja, hogy a tvirtaprades priegaidės hangsúlyának nagy része az első démenire esik, és ez megnyúlik. ir A. Pakeris és ir más kutatók adatai szerint a köznyelvben a szókezdő e+R elemek is hosszaba, ni už a másodikakat, azonban a kezdőhangsúlyosakat i, «+R az első és ir második tagok szinte egyenlőnek tűnnek (Pakerys ir és mtsai. 1974: 9). A tőhangsúlyos ir kettőshangzók első és második elemének időtartam-aránya 1,3: 1 Ez az eredmény ellentmond az LKA által megfogalmazott „hagyományos” állításnak, miszerint a kevert kettőshangzók hangsúlyos második elemét hosszabban ejtik, mint az elsőt (LKA 2 už 1982: 125; térkép. 2 A déli žemaitis raseiniai nyelvjárás Eržvilkas-i beszédében a folyamatos kevert kettőshangzók második elemei szintén szinte mindig rövidebbek az elsőknél, itt az időtartam az első elemben való koncentrálására hajlanak (Atkočaitytė 1998: 97). 106). A köznyelvben a tőhangsúlyos a, e, i, u+R első elemei rövidebbek a másodikaknál. EOF už (Pakerys ir és mtsai. 1974: 9). Vagyis mind a növekvő, mind a csökkenő hangsúlyú kettőshangzók teljes időtartamára nagyobb hatással van az első elem. A kettőshangzó ne teljes időtartamát csak ir a jų hangsúlyfajta határozza meg, az egyes magánhangzóés mássalhangzóelemek saját időtartamát azonban nem. Az olyan vegyes kettőshangzók, amelyek első komponense alsó nyelvállású magánhangzó (a, e), hosszabbak a felső nyelvállású i, u magánhangzókat tartalmazó kettőshangzóknál (az időtartam-arányok rendre VR: ViR= 1,5:1; VYR: ViR= 1,3: 1)". Akárcsak a köznyelvben (Pakerys és mtsai. 1974: 15, 17; Pakerys 1982: 51), valamint a déli žemaitis raseiniai Eržvilkas-nyelvjárásában (Atkočaitytė 1998: 96), a Seirijai-nyelvjárás növekvő (és csökkenő) hangsúlyú kettőshangzóinak hosszúságára leginkább az x szonáns van hatással. Valamivel rövidebbek azok a növekvő hangsúlyú kettőshangzók, amelyeknek második komponense m. A kettőshangzót a legkevésbé a / hosszabbítja meg. 2.2. Az egyes magánhangzók időtartamát a növekvő és csökkenő hangsúllyal ejtett vegyes kettőshangzókban vizsgálva (lásd a 2. táblázatot) látható, hogy 0(L), i(L), i(m.), “ A szimbólumok jelentése: V* — hátsó nyelvsori magánhangzó, V“ — elülső nyelvsori magánhangzó, R — szonáns. 154 K M ss S as EG esa k G ss Ms o i i sa i 1. táblázat A növekvő és csökkenő hangsúlyú vegyes kettőshangzók teljes időtartama“ Kettőshangzók n X+s (ms) v (%) 95%-os konfid. int. (ms) tt dl 9 173421 12,2 157+189 232>2.117* al. 9 193+14 73 182+203 am 9 217+38 17,3 188+246 0.69<2.1% am. 9 208+14 6,6 197+219 dn 9 234412 5,0 225+244 4,79>4.01** an. 9 200+17 8.6 187+214 ar 9 201+16 8.0 188-+213 6.71>4,02** ar. 9 147+18 12,0 134+161 él 9 204426 12.6 184224 2.88>2,11% elektr. 10 177+14 8.1 167+187 ém 10 233417 7.5 220-245 6.65>3,02- %* em. 9 191+10 5.0 184+198 én 10 245431 12.5 223+266 3,70>3,22* en. 9 198+23 11,4 181+216 ér 9 199427 13,6 180+218 2.43>2.11* er. 9 168+28 16,4 147+190 r 10 196+14 7,3 186206 0,64<2,10* év. 9 190+25 13.1 172208 rm 9 161420 12,1 147-176 1.01<2,11% im. 9 153+16 10,4 141+165 és 9 230+18 7,8 216+244 6,33>4,02- %* év. 9 178417 9,6 165+191 r 9 179+19 10,3 165-193 5,46>4,02- %* iF. 9 126+22 17,8 109-143 év 9 161+19 11,6 149-174 0,16<2,10* ul. 9 162+17 0,34 150+175 im 9 18149 5.0 174-188 4,75>4,02** ur. 9 201+9 4,2 194+207 mn 9 179+26 14.6 159-200 0.71<2.11* un. 9 187422 11,5 171-204 vagy 9 164+18 10,7 150+177 0.41<2.11* vagy. 9 161415 9.3 149+172 u(m.), u(7.) konfidenciaintervallumai patenka į d@-(1), (I), i-(m), u(m), iv (r) intervalus (plg. d (I) —97+128 ms, a(l) —102+128 ms; (I) —93+114 ms, i(l) —77+104 ms ir kt.). Vadinasi, minėtais atvejais balsiai iš esmės trukme nesiskiria. * Simbolių reikšmės: £ — aritmetinis vidurkis, s — standartinis nuokrypis, v — variacijos koeficientas, + — 9596 konfidencialusis intervalas, 7 — Stjudento kriterijus, 1,— kritinė Stjudento kriterijaus reikšmė. 7* — rezultatų patikimumas 95 %, ** — rezultatų patikimumas 99,9 %. Az a: (m) és az a(m.), valamint az u-(I) és az u(l) konfidenciaintervallumok metszése azt mutatja, hogy ezekben az esetekben a magánhangzók időtartama szinte nem különbözik. Általában a hangsúlyos első tagú kettőshangzók első komponense 1,3-szer hosszabb, mint a hangsúlyos második tagú vegyes kettőshangzók első komponense. A hangsúlyos első tagú kettőshangzók első komponenseit alkotó alsó nyelvállású a, e 1,3-szer hosszabbak, mint a hangsúlyos első tagú kettőshangzók felső nyelvállású u, i hangjai. A hangsúlyos második tagú kettőshangzók első komponenseiként előforduló alsó nyelvállású a, e és felső nyelvállású u, i között sokkal kisebb a különbség — 1,1-szeres. 2. táblázat A hangsúlyos első és második tagú vegyes kettőshangzók első komponenseinek időtartama Kettőshangzók n x+s (ms) v (%) 95%-os konfid. int. (ms) tt, da) 9 113420 17.8 97+128 0.28<2.11* a(l.) 9 115+16 14,2 102+128 d-(m) 9 127+24 18,6 109+145 1,66<2.11- *% z(m.) 9 112+14 12,0 101+123 am) 9 156+9 5,7 149+163 5,75>4,02- %* am.) 9 116+19 16,1 102+131 a (r) 9 151+16 10,6 139-164 7.95>4.02- %* él) 9 151432 21,1 (7) 9 93+15 16,2 81+104 127+176 3,93>3,22- %* ed) 10 107+15 14,1 96+118 é(m) 10 167+14 8.4 157+177 8,55>3,97- %* e(m.) 9 90+12 10,7 105+124 ė mn) 10 167+20 11.8 153+181 7,09>3,97- %* efi.) 9 108+16 14,8 96+120 é(r) 9 150+24 15,9 132+168 4.021>4,015** e(r.) 9 103+25 24,3 84+123 (1) 10 103+14 13,8 93+114 1,74<2.11* id) 9 91+18 19.9 77-104 I (m) 9 92412 12,4 83+101 0,76<2,11* i(m.) 9 87+17 19,6 74+100 im) 9 127413 10,0 117+137 5.22>4,02- %* ir(n.) 9 90+17 19,1 77+103 (r) 9 130+18 14,1 116+144 7,153>4,015** i(r.) 9 74+15 19,6 63+85 i) 9 99416 15,8 87+111 1,02<2.11* ud.) 9 109+24 21.9 90-127 ii (m) 9 100+14 14,2 90110 0.14<2.11- *% u(m.) 9 101+10 10,2 93+109 iin) 9 114+18 16.0 100128 3,03>2, 28% un.) 9 92+12 13,2 83+101 t (r) 9 117+17 14,1 104+129 1,09<2,11* u(r.) 9 109+15 13,9 97+120 táblázat A hangsúlyos és a záróhangsúlyos vegyes kettőshangzók második elemeinek időtartama Kettőshangzók n Xts v (%) 95%-os megbízhatósági int. (ms) 156 A hangsúlyos vegyes kettőshangzók első elemei, az a és az e, 1,4-szer hosszabbak, mint a záróhangsúlyos kettőshangzók felső nyelvállású a és e elemei. A hangsúlyos és a záróhangsúlyos kettőshangzók első elemeinek i és u időtartam-aránya 1,2:1. 3 12% (dl 9 60+19 31,7 46+75 2.12>2,11- ** (2). 9 78+15 19,5 66+89 (a-)m 9 90+20 21,9 75+105 0,71<2,11* (a)m. 9 96+17 17,4 83+109 (dn 9 78+12 16,0 68+87 1.04<2.11- %* (2.)i 9 84+14 16.4 74+95 (dr 9 50+6 11,7 45+54 1.28<2.11* (2)F. 9 54+10 18,2 47+62 (€-)I 9 53+10 19,5 45+60 3.79>3,22- %* (e)l. 10 70+10 13.6 63+77 (Em 10 66+9 13.1 6072 2.57>2,11- %* (e)m. 9 76+9 11,4 70+83 (E)n 10 78+14 17,3 68:88 2,31>2,11- ** fe)n. 9 90+11 12.3 83+100 (&)r 9 49415 31,3 37+61 2.70>2.11- ** (e)r. 9 65+9 13,3 58+72 (i-)I 10 92+8 8.5 87+98 1.44<2,11* (il. 9 99+13 13.1 89+110 (r)m 9 69+12 17,3 60+79 0.72<2,11* (i). 9 66+6 8.8 62+71 an 9 103+14 13.9 92+114 2.53>2,11- %* (in. 9 88+10 11,5 80-96 a)r 9 4949 18,4 42+56 0,58<2,11* (i)r. 9 52+11 21,9 43+60 ai) 9 58+21 36.3 42:74 0.44<2.11* aul. 9 54421 38,8 38+70 (ū-)m 9 81+11 13,7 7390 2.96>2,92- %* (u)m. 9 100+16 15.6 88+112 (ūr)n 9 66+21 31.8 50:82 3.51>3,25- %* (u)n. 9 95+15 15,8 84+107 (ir) 9 4744 9.3 44+50 1.41<2,11* (u)r. 9 51+7 13,8 45+56 2.3 A vegyes kettőshangzók második tagjainak időtartamát elemezve megfigyelték, hogy (adr)m, (dr)n, (dr)r, 0), (t)r, (@)r konfidenciaintervallumai az (x)m., (2)n., (2)F., (i)L, (i)F., (u)F. intervallumokba esnek (vö. (i)r —44+50 ms, (u)f —45+56 ms; (F)r —42+56 ms, (i) —43+60 ms stb.). Ez azt mutatja, hogy ezekben az esetekben a kettőshangzók második tagjai időtartamukat tekintve ténylegesen nem különböznek. 157 A vegyes kettőshangzók második (t)m, (t)! tagjai kissé hosszabbak uz (i)m. ir (u)L a második tagokat (plg. jų megbízhatósági intervallumokat: ()m — 60+79 ms, (1) — 42+74 ms ir (i)m. — 62+71 ms ir (w)l — 38+70 ms). Iš Iš lyginimo matyti, kad tvirtagalių dvigarsių antrasis sandas yra maždaug 1,1 ilgesnis už tvirtapradžių dvigarsių už antrąjį sandą. Vadinasi, priegaidė turi įtakos ir antrojo dėmens trukmei (plg. ir Pakerys 1982: 160). 2.5. Kalbinėje literatūroje pietų aukštaičių abiejų dvigarsių dėmenų trukmės žymėjimas įvairuoja. Druskininkų tarmės tiek tvirtapradžių, tiek tvirtagalių dvigarsių kirčiuotieji dėmenys laikomi pusilgiais (pvz., kd.l'v'i „kalvi“ ir ger.s „gers“) (DTŽ 1988). Máshol (LKT 1970; Mikalauskaitė 1975: 140, 142; Markevičienė 1999) minden tvirtapradžiai kettőshangzó első elemeit hosszúként, a tvirtagaliai kettőshangzók második elemeit pedig félhosszúként adja meg. — Az LKA 2 szerint a tvirtagaliai am, an, em második tagja en hosszú (LKA 2 1982: 84-85, térkép 69; 87-88, térkép 71; 125, térkép. 125). Az összes kezdeti hangsúlyos diftongus ir első komponensei teljes időtartamának összehasonlításakor az 1,5 : 1, o összes ir második komponens teljes időtartamához viszonyított arányt kaptunk — 2,8: 1. A végső hangsúlyos ir diftongusok első komponensei teljes időtartam- — 1,8 : 1, ának ir aránya a második komponensek teljes időtartamához 2,3 : 1. Így a kezdeti hangsúlyos diftongusok vokális komponenseit hosszúaknak, a végső hangsúlyosak o szonánsait pedig félhosszúaknak kell tekinteni. 3. Iš a kísérlet eredményeiből" látható, hogy mind a kezdeti, mind a végső hangsúlyos diftongusok vokális komponensei mély a, e tónusúak, o i, u — magas tónusúak (vö. d-(I) F,=1240 Hz, 2(L) F,=1210 Hz; r(n) F,=2000 Hz, i(n.) F,=1710 Hz ir u.o. ). Ezt megerősíir ti a tonalitási index (vö. €(r) T=115, I(r) T= 597, a- (I) T=-34, u(n.) T=-13 stb. ir ). A vegyes diftongusok a+r elemei magasabb hangmagassággal ejtett, kezdőhangsúli, yos n magánhangzók (vö. 7=584, T=364), 0 e, u, a+!, m alacsonyabb hangmagasságúak (vö. a@-(m) T=1, a(n.) T=-32). A tvirtapradZiy a, e kompaktsági indexe többé-kevésbé ar magasabb, mint a tvirtagaliuose vegyes kettőshangzókban (vö. d'(n) C=901 ir z(n.) C=880; ¢(r) C=882 ir e(r.) C=861 ir stb. ). A magánhangzók i, u A diffúzivitási index annál magasabb, minél inkább kezdő hangsúlyosak a vegyes kettőshangzók (vö. 4:(n) df=710 ir u(n.) df=580; i(1) df=1640 ir i(L) df=1130; (m) df=1430 ir i(m.) df=1340 ir stb. ). A vegyes kettőshangzók kezdő hangsúlyos első elemeit minden esetben jóval a, e, i, u feszesebb beszédszervekkel ejtik, mint a végső hangsúlyosakat (vö. d-(!) įt=540 ir x2(L) įt=430; (m) įt=630 ir i(m.) įt=470; w(r) įt=690 ir u(r.) įt=470 ir kt. ). 5 Így vélte ezt kezdetben E. Mikalauskaitė is (1975: 99, 142). ? Mivel azt a nézetet vallják, hogy a feszes kezdetű és feszes végű vegyes kettőshangzók minőségi különbségeit inkább az első, mintsem a második komponensek határozzák meg (vö. Pakerys 1982: 64; Atkočaitytė 1998: 98), a tanulmány csak a magánhangzói komponensek minőségi különbségeinek tárgyalására szorítkozik. 158 A bémól-jelleg indexe azt mutatja, hogy a feszes kezdetű kettőshangzókban valamivel u bémólosabb, mint abban az esetben, amikor a kettőshangzó második komponense feszes végű hangsúlyt kap (vö. (I) b=112 és u(l) b=111; w(m) b=112 és u(m.) b=110 stb. ). A fennmaradó hangokat nem bémólosnak kell tekinteni (lásd bémól-jelleg-indexeiket). A feszes kezdetű a, e kompaktsági indexe többé-kevésbé magasabb, mint a feszes végű vegyes kettőshangzókban (vö. a-(n) C=901 és x(n.) C=880; e:(r) C=882 és e(r.) C=861 stb.). Az į, u magánhangzók diffúziós indexe abban az esetben magasabb, amikor a vegyes kettőshangzókat feszes kezdetű hangsúllyal ejtik (vö. ti: (n) df=710 és u(n.) df=580; i-(I) df=1640 és i(L) df=1130; 1 (m) df=1430 és i(m.) df=1340 ir kt. ). A tőhangsúlyos esetekben a vegyes kettőshangzók első elemeit, az a, e, i, u hangokat a beszédszervek jóval feszesebben ejtik, mint a mellékhangsúlyosakét (vö. a: (1) įt=540 és 2(L) it=430; (m) įt=630 és i(m.) įt=470; vi (r) įt=690 és u(r.) įt=470 stb.). A bemollossági index azt mutatja, hogy a tőhangsúlyos kettőshangzókban az u valamivel bemollosabb, mint abban az esetben, amikor a kettőshangzó második eleme mellékhangsúlyt kap (vö. w(l) b=112 és u(l) b=111; i-(m) b=112 és u(m.) b=110 stb.). ). A többi hang nem bemollosnak tekintendő (lásd bemollossági indexeiket). A vizsgált kettőshangzók artikulációjában is különbségek figyelhetők meg. A tőhangsúlyos vegyes kettőshangzók első elemei, az a, e, jóval nyíltabbak, mint a mellékhangsúlyosaké (vö. d-(/) F,=690 Hz, «(I) F,=640 Hz; d-(r) F,=690 Hz, «(r.) F,=630 Hz; é(m) F,=730 Hz, e(m.) F,=600 He é(r) F,=700 He elf) F, =600 Hz stb.; lásd a 4. táblázatot). Tehát alacsonyabb emelkedésűek (vö. még a köznyelvi Pakerys 1974: 148 Atkočaitytė 1998: 88). A köznyelvhez hasonlóan (Pakerys 1995: 174) a hangsúlyos első tagú vegyes kettőshangzók (az 1! kivételével) első i, u elemei zártabban ejtendők, mint a hangsúlyos második tagúaké — vö. 4-(m) F =450 Hz, u(m.) F,=530 Hz; u(n) F, =450 Hz, u(n.) F,=490 Hz; r(n) F, —390 Hz, i(n.) F, =500 Hz: I(r) F. =380 Hz, iff) F, =490 Hz és stb. A hangsúlyos első elemű vegyes kettőshangzók uF-je alacsonyabb, az oi pedig magasabb, mint a hangsúlyos második eleműeké F, (vö. @ (1) F,=780 Hz, u(l) F, =890 Hz; tt:(n) F,=840 Hz, u(n.) F,=1050 Hz; i-(n) F,=2000 Hz, i(n.) F, =1710 Hz; (r) F, =1980 Hz, iF) F, =1590 Hz stb.). Vagyis a hangsúlyos első elemű vegyes kettőshangzók u-ja hátrébb képzett, a hangsúlyos második eleműek u-ja pedig nem annyira hátul képzett. A hangsúlyos első elemű vegyes kettőshangzók ejtésekor az i jóval elölképzettebb, mint abban az esetben, amikor a kettőshangzót alkotó szótag második része hangsúlyos. A hangsúlyos második és első elemű vegyes kettőshangzók első komponenseinek a, e F,-értékei változatosak (vö. «d-(m) F,=1270 Hz, 2(m.) F,=1160 Hz; «-(I) F, =1400 Hz, e(l) F,=1400 Hz; é¢(r) F,=1470 Hz, elf) F, =1460 Hz). Tehát a hangsúlyos első elemű kettőshangzók magánhangzó-komponenseinek minőségi sajátosságai kifejezettebbek, „igazibbak“. Ezzel szemben a tőhangsúlyosaké halványabb, a magánhangzók redukciónak engedelmeskednek. A tőhangsúlyos és a kezdőhangsúlyos vegyes kettőshangzók magánhangzó-összetevőinek ilyen minőségi különbsége – akárcsak a köznyelvben és az alsó-zemgalei Eržvilkas-nyelvjárásban (Pakerys 1974: 151; Atkočaitytė 1998: 99) – a hanglejtés egyik fontos mutatója. 159 4. táblázat A ir kezdőhangsúlyos és tőhangsúlyos vegyes kettőshangzók első összetevőinek minősége" Kettőshangzók| Fi(Hz) | F>(Hz) F; (Hz) bi Cc 17 df jt a:(I) 690 1240 2410 107 900 -34 550 540 a2(l.) 640 1210 2500 108 891 -39 570 430 d-(m) 690 1270 2330 107 897 1 580 590 a(m.) 630 1160 2300 108 895 -32 530 670 d-(n) 700 1260 2310 107 901 -8 560 630 a(n.) 630 1310 2400 108 880 55 680 420 d-(r) 690 1330 2340 107 892 40 640 520 2(F.) 630 1340 2390 107 877 76 710 400 él) 670 1400 2500 107 881 68 730 270 el) 600 1400 2500 107 865 116 800 200 č (m) 730 1470 2370 106 888 97 740 390 e(m.) 600 1530 2400 107 856 211 930 230 én) 690 1370 2330 107 888 67 680 490 efi.) 610 1410 2320 108 868 148 800 380 ė (r) 700 1470 2370 107 882 115 770 260 er.) 600 1460 2410 107 861 169 860 230 i) 360 2000 2570 108 764 636 1640 710 id.) 450 1580 2390 108 814 366 1130 240 i-(m) 420 1850 2300 108 794 549 1430 630 i(m.) 460 1800 2370 108 807 473 1340 470 in) 390 2000 2670 107 774 584 1610 780 in.) 500 1710 2530 107 820 364 1210 240 I(r) 380 1980 2610 108 772 597 1600 710 ir.) 490 1590 2530 108 824 309 309 130 il) 510 780 2270 112 917 279 710 710 u(l.) 480 890 2310 111 888 -146 630 820 i (m) 450 910 2270 112 874 91 640 870 um.) 530 950 2370 110 894 -144 520 710 ii: (n) 450 840 2200 112 885 -147 710 1010 ui.) 490 1050 2320 110 869 -13 560 640 ii (r) 440 920 2180 112 870 -54 640 960 u(r.) 500 1080 1080 110 868 21 580 470 4. Amint azt az olyan példák mutatják, mint a kd-ltxs „kaltas” és a kal.tas „kaltas”, a kd-rk „kark” és a kar.k „kark”, ebben a nyelvjárásban (ahogyan a déli aukštaitis területén általában is) a vegyes diftongusokban világosan elkülönül a hangsúly első, illetve második morára eső típusa. E. Mikalauskaitė (1975) a délnyugati dzūk nyelvjárás hanghanglejtéseit jellemezve rėSimbolių reikšmės: V —magánhangzó, F, —az első formáns értékei (Hz), F, —a második formáns értékei, F, —a harmadik formáns értékei, C, —a kompaktusság indexe, b, bé molezettség, T. —a tonalitás foka, df —diffúzusság, įt —feszültség. A formánsok értékelését Piotrovszkij (Piotrovskij 1960) módszere alapján végezték. 160 kísérleti egyszótagú vizsgálatokkal foglalkozott. Szerinte ebben a nyelvjárásban az első morára eső hangsúly „inkább ereszkedő, mint emelkedő jellegű”, míg a második morára eső hangsúly — emelkedő. A szerző a hangsúly megkülönböztető fő jegyének a nyomaték helyét tekintette (Mikalauskaitė 1975: 140-143). Amikor a vegyes diftongus erős kezdő hangsúlyt kap, annak nyomatéka az első, amikor pedig erős záró hangsúlyt — a második összetevőben koncentrálódik"* (vö. még LKA 2 1982: 125, térkép 106). Amint az 1—3. ábrából látható, az erős kezdő hangsúlyú vegyes diftongusok alaphanggörbéi általában ereszkedő vagy ereszkedő-emelkedő, az erős záró hangsúlyúaké pedig emelkedő jellegűek. Az erős kezdő hangsúlyú diftongusok alaphangjának csúcsai közelebb vannak a kezdethez, az erős záró hangsúlyúaké pedig közelebb a végéhez. Általában magasabb hangon ejtik az erős kezdő hangsúlyú diftongusokat. Mindazonáltal nincs szigorú szabályszerűség: az erős záró hangsúlyú diftongusok hangja néha egyértelműen magasabb az erős kezdő hangsúlyúakénál. ji 8 14. or © I + 10 er %+ 8 a 74 4 6+ | at 24 [1] La | a RA EE A Ey 1. ábra A vegyes kettőshangzók [fm] és [ir] alaphangja és intenzitása a priki'msta (—) és kim.šta (---) szavakban. 2. ábra A vegyes kettőshangzók [tn] és ir [ufi.] alaphangja és intenzitása a punskas (---) és atkuni.ta (—) szavakban. " A litván köznyelv, különösen a nyugati nyelvjárások akútusára jellemző az energia egyetlen konkrét pontban való koncentrálása, a cirkumflexusra pedig — annak szétoszlása az egész hangsúlyos szótagon (az északi žemaitis nyelvjárásokban — az egész szótagcentrumon) (Girdenis 1996: 71, 82). 161