ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLIV (2001), 55–69

Személyeket jelölő, igéből képzett mobilis főnevek (substantiva mobilia)

JUDITA DŽEŽULSKIENĖ

Vytauto Didžiojo universitetas, Kaunas

A cikk a litván mobilis főnevekkel (substantiva mobilia), például a mokytojas, -a szóval foglalkozik. Ezek összetartozó főnévpárokban fordulnak elő, amelyeknek hasonló a tövük és a képzőjük, de a természetes nemnek megfelelően eltérő a ragozási végződésük. Nemüket a jelentésük határozza meg (és ezt morfológiájuk redundánsan is jelzi): a referens nemének megfelelően hímneműek vagy nőneműek. A mobilis főnevek a litván nyelvben az embereket jelölő főnevek egyik legnagyobb csoportját alkotják. A képzés jelentése, az alapul szolgáló tövek, a képzők és a szemantikai tényezők alapján két alcsoportra oszthatók: cselekvők megnevezéseire és igei tulajdonságok birtokosainak megnevezéseire. Arányuk 53,6% és 46,3%. Együtt az emberi lényeket jelölő főnevek önálló kategóriáját alkotják, amely összevethető az olyan kategóriákkal, mint a cselekvésnevek és az eszköznevek. A mobilis főnevek képzési modellje meglehetősen szabályosan teszi lehetővé új, ilyen típusú elemek létrehozását. Ennek eredményeként ez a csoport nyitott és produktív.

0. BEVEZETÉS

0.1. A litván nyelvben az embereket jelölő főnevek egyik legnagyobb csoportját a nemük szerint párokat alkotó mobilis főnevek, vagyis a „substantiva mobilia” (a továbbiakban: SM) alkotják. Ezeknek azonos a lexikai tövük (de azonosak a képzőik is), ám eltérő hím- és nőnemű végződéseik vannak, amelyek a különböző nemű referenseket jelölik. Lexikai tövük jelentése nem különbözik, például a dažytojas, -a jelentése ‘az, aki fest’; csak az változik, hogy ezt a jelentést különböző nemekhez rendeljük: ha például a referens férfi, hímnemű végződés járul hozzá – dažytojas; ha pedig nő, nőnemű végződés járul a tőhöz – dažytoja; vö.: bedarbis, bedarbė; drabužininkas, drabužininkė; juokdarys, juokdarė.

0.2. Az SM személymegnevezések képzési szempontból egyszerű, nem származékos, a našlys, -ė típusú szavakból és képzett alakokból állnak (például: mokytojas, -a, plepys, -ė, pameistrys, -ė, juodadarbis, -ė). A nem származékos SM-megnevezések száma nagyon csekély. Az összes SM személymegnevezés 0,8%-át teszik ki¹. A többi képzett alak. A képzett alakok különösen nagy számban fordulnak elő. Az ilyen személymegnevezések igékből és névszókból (illetve ezekhez közel álló szavakból) keletkeznek. Minden lehetséges szóalkotási módot alkalmaznak: előtagképzést, prefixális, szuffixális és összetétellel történő szóalkotást.

¹ A nemzetközi szavakat nem vettük figyelembe.

56 |

JUDITA DŽEŽULSKIENĖ

szúrás. Megalkotásukhoz számos képzőformáns használatos: 55 képző, 3 végződés és mintegy 15, mássalhangzós formánssal ellátott végződés (lásd 3.2.). Szinte minden igéből képezhetők ilyen főnévpárok bizonyos képző és végződés segítségével. Elmondható, hogy az SM főnévképzési osztály nyitott a litván nyelvben. Emellett az SM főnevek a személymegnevezések teljes lexikai osztályából kitűnnek a szemantikai skálát illetően, amely az emberi életet és életmódot fogja át: változatosságukkal és széles körű jelentésükkel. Segítségükkel személyeket neveznek meg végzett tevékenységük, foglalkozásuk, valakihez való tartozásuk, társadalmi helyzetük, meglévő tulajdonságaik vagy más szempontok alapján².

0.3. Az ilyen mobilis főnevek más indoeurópai nyelvekben is használatosak: mind az ókori nyelvekben, például a latinban dominus ‘házigazda’, domina ‘háziasszony’, a görög δοῦλος ‘rabszolga’, δούλη ‘rabszolganő’, az óind dasā- ‘rabszolga’, dasī- ‘rabszolganő’, a gót magus ‘szolga’, mawi ‘szolgáló’, az óegyházi szláv pabъ ‘rabszolga’, paba ‘rabszolganő’; mind az újabb nyelvekben, például a spanyolban amigo ‘barát’, amiga ‘barátnő’, hijo ‘fiú’, hija ‘lány’, a franciában cousin ‘unokatestvér (fiú)’, cousine ‘unokatestvér (lány)’, a németben Lehrer ‘tanár’, Lehrerin ‘tanárnő’, az oroszban работник ‘munkás’, работница ‘munkásnő’, a lettben skolotājs ‘tanár’, skolotāja ‘tanárnő’. Más nyelvekhez képest azonban a litvánban ez az SM-osztály különösen termékeny, gazdag és szabályos. Azt is meg kell említeni, hogy a litván mobilis főnevek nyelvtani neme következetesen összefügg a referensek nemével (a hímnemű referenst hímnemű végződésű főnév, a nőnemű referenst pedig a nőnemre jellemző végződésű főnév jelöli), míg sok indoeurópai nyelvben ez az összefüggés nem állandó (Corbett 1991: 57–68).

0.4. Az SM főneveket számos, a litván (és általában a balti) nyelv szóképzésével és morfológiájával foglalkozó nyelvészeti munkában vizsgálták. Történeti szempontból a litván mobilis főneveket A. Leskienas (1891), P. Skardžius (1943), J. Otrębskis (1965) és S. Ambrazas (1993) tanulmányozta. A mobilis főnevek más nyelvészek érdeklődését is felkeltették (lásd S. Keinys 1999, A. Valeckienė 1998). Ezek a szerzők azonban nem vizsgálták külön és nem különítették el az SM főneveket. Szinkrón nyelvészeti szempontból V. Urbutis írta le őket a legrészletesebben és legalaposabban (1965: 251–474). Munkáiban azonban a személymegnevezéseket szintén más, hasonló típusú képzett alakokkal együtt tárgyalja, figyelmen kívül hagyva, hogy egyazon képzési kategóriába élőlényeket és élettelen dolgokat jelölő főnevek is tartozhatnak, például: sugyventinis, -ė és sumuštinis, turčiuolis, -ė és meduolis (lásd Urbutis 1965: 323, 346). Továbbá az általa megállapított képzési kategóriák, amelyekbe az SM személymegnevezések tartoznak, különböző képzésű származékokat foglalnak magukba: így például a cselekvésre jellemző tulajdonság hordozóinak és a cselekvés végrehajtóinak megnevezéseit egy csoportba vonja össze, például: vyšniautojas, -a és gydytojas, -a, apgavikas, -ė és nešikas, -ė (Urbutis 1965: 318, 320), holott képzési és jelentéstani szempontból nem egyneműek. Az SM főnevek ráadásul szétszóródnak az egyes képzési kategóriák között (Urbutis, 1965: 317–414). Elmondható tehát, hogy a személyek külön osztályát mindeddig nem emelték ki, és nem vizsgálták külön. Mindezt természetesen az okozta, hogy a kutatók más célokat tűztek ki maguk elé.

²A személymegnevezések más típusai, például a szuppletív tėvas – motina típusú megnevezések, csupán rokonsági viszonyokat tükröznek, míg az úgynevezett „közös nemű” főnevek többnyire pejoratív értelemben jelölnek személyeket – vėpla, kerėpla.

ASMENŲ PAVADINIMAI IŠ VEIKSMAŽODŽIŲ

57

0.5. Munkánk célja egy gyakorlati „személykategória” bemutatása, amely az igékből képzett cselekvésvégrehajtó-megnevezéseket, valamint az igékből és névszókból képzett tulajdonsághordozó-megnevezéseket foglalja magában. A jelen cikk azonban csak az igei SM-származékokra szorítkozik, amelyek az összes személyt jelölő SM-származék 60,4%-át teszik ki. Bemutatjuk az ilyen megnevezések jelentését, alapszavát és formánsait, továbbá statisztikai adatokat közlünk.

1. AZ IGEI SM-SZÁRMAZÉKOK KÉPZÉSI JELENTÉSE

1.1. A nyelvészetben a szó képzési jelentését a képzett szó szerkezeti elemeiből (az alapszóból és a formánsokból), valamint ezek viszonyából eredő jelentésként határozzák meg. Más szóval, a képzési oppozíción, vagyis a képzett szó és az alapszó (alapszavak) viszonyán alapul (Urbutis 1978: 145). A származék tehát mind kifejezésében, mind jelentésében kapcsolódik az alapszóhoz. Például a šlavėjas, -a ‘aki söpör’ képzett szó megőrzi az alapszóként szolgáló šluoti, šluoja, šlavė ige ‘seprűvel tisztít, söpör’ jelentését és múlt idejű tövét. A származék képzési formánsának, az -ėjas, -a elemnek a -as végződése jelzi, hogy ez a főnév hímnemű személyt nevez meg, míg az -a végződés a nőnemű cselekvésvégrehajtót jelöli. E szó képzési jelentése: ‘aki söpör’ (aki csak ember lehet). Ez egyedi (az adott szóra jellemző) képzési jelentés.

1.2. Ugyanezek a képzési jelentések lehetnek az igékből képzett szuffixumos és végződéses származékoknak is (vö. knisėjas, -a, knisikas, -ė és knisius, -ė), valamint azoknak a származékoknak, amelyekben egy második, támasztó igei összetevő is szerepel (vö. py nėjas, -a és vainikpynis, -ė). A különböző módon képzett, hasonló igei származékok (pl. gamintojas, -a, verpėjas, -a, sėjikas, -ė, žymininkas, -ė, sargas, -ė, duonkepys, -ė) általánosabb jelentése: ‘az, aki az alapszóban megnevezett cselekvést végzi’. Az ilyen elvontabb, kategorikus jelentésű, különféle módokon (és különböző formánsokkal) képzett származékok a cselekvésvégrehajtás képzési jelentését hordozzák.

1.3. Az igei származékok másik csoportjának másféle, elvontabb jelentése van: leíró jelentésűek, és azt mutatják, hogy a megnevezett személyre jellemző a cselekvésből (állapotból) eredő tulajdonság. Például a miegalius, -ė származék nem azt jelöli, hogy ‘aki alszik’, hanem azt, hogy ‘aki szeret sokáig aludni, akire jellemző az alvás’. Az ilyen típusú származékok legáltalánosabb képzési jelentése: ‘olyan személy, akit az alapszóval kifejezett, általa (ritkábban más által) végzett vagy elszenvedett cselekvésből (állapotból) eredő tulajdonság alapján jellemeznek’. Az ilyen kategorikus képzési jelentést különféle módokon megvalósító származékok (pl. gy rūnas, -ė, murmėklis, -ė, įkaitas, -ė, terlius, -ė, pirmāgimis, -ė) az igei tulajdonság hordozójának képzési jelentését fejezik ki.

Az igei származékokból különféle módokon levezethető, elvontabb kategorikus képzési jelentés alapján az SM személymegnevezések kétfélék lehetnek: az egyik csoport az alapszóval kifejezett cselekvés végrehajtóit nevezi meg, a másik pedig az alapszóban megnevezett cselekvést saját tulajdonságként hordozó személyeket (vö. a következtetéseket).

2. DARYBOS PAMATAS

2.1. A nyelvészetben alapszónak azt a szót nevezzük, amelyből egy másik szó képzése kiindul, vagy amelyből egy másik szó létrejött. Amikor azonban a képzett szó alapjáról beszélünk,

58 |

JUDITA DŽEŽULSKIENĖ

akkor nem elszigetelt lexikai szóelemként (tőként) tekintünk rá, hanem mögötte a teljes alapszót látjuk grammatikai és lexikai sajátosságaival együtt (Urbutis 1978: 152). Ezeknek jelentős szerepük van a képzés jelentésének általános alakításában. Ezért a képzett igei személynevek kiválasztásakor nagy jelentősége van az alapul szolgáló igék egymással összefüggő sajátosságainak: a szemantikai komponenseknek, az objektumhoz való viszonynak (tranzitivitásnak), a jelölt folyamat típusának, a tő szerkezeti összetettségének, valamint az igeidőhöz való viszonynak.

2.2. ŽODŽIŲ KLASĖS NUSTATYMAS. Nustatant pamatinius veiksmo atlikėjų pavadinimų žodžius, nekyla jokių abejonių: visi jie yra veiksmažodžiai. Sudurtinių žodžių atraminis antrasis sandas taip pat visada yra veiksmažodinis. Štai vedinys mokytojas, -a padarytas iš mokyti, kūrėjas, -a iš kurti, prausikas, -ė iš prausti. Tačiau nustatant ypatybės turėtojų pavadinimų pamatinius žodžius, kartais sunku pasakyti, kurios klasės žodį – veiksmažodį ar būdvardį – laikyti atraminiu. Sakykim, galūnės -ius, -ė vedinys žabalius, -ė gali būti pamatuotas ir veiksmažodžiu žabalti, ir būdvardžiu žabalas, -a. Plg.: vizgis, -ė (: vizgūs, vizgėti), vingilis, -ė (: vingūs, vingiuoti), tylėnis, -ė (: tylūs, tylėti). Žinoma, kartais tikslinga pasiremti kitais analogiškos semantikos ir formos dariniais, kurie padėtų nustatyti pamatinį žodį ar žodį, kuriam būtų teikiamas pirmumas. Antai galūnės -ys, -ė vedinys nebylys, -ė gali remtis ir nebilti, ir nebylūs, tačiau sugretinus jį su tos pačios galūnės vediniu neregys, -ė: neregėti, neregì, galima numanyti jį esant veiksmažodiniu vediniu. Arba kartais pravartu žiūrėti, kuo aiškinama vedinio reikšmė, pvz., pliuškis, -ė menk. 1. ‘kas mėgsta per daug puoštis’, 2. ‘nerimtas, lengvabūdis žmogus’, atrodytų, remiasi būdvardžiu pliuškus, -i 1. ‘kuris per daug puošiasi’, 2. ‘nerimtas, lengvabūdis’, o pliuškis, -ė 3. ‘plepys, tauškalius’ – veiksmažodžiu pliuškėti 3. ‘niekus kalbėti’. Tačiau kartais tikslingiau nurodyti abu pamatinius žodžius. Toks kai kurių ypatybių turėtojų pavadinimų neaiškus pamatinio žodžio statusas turbūt yra dėl ryškios darinio apibūdinamosios reikšmės, kuri labiau sietina su ypatybę įvardijančiu būdvardžiu nei su būsena, iš kurios kyla apibūdinamoji ypatybė. Bet reikia pridurti, kad darybos krypties nustatymo problemiškumas yra dažnas kalbotyroje (Zverev 1972: 75–76; Urbutis 1978: 73–78).

2.3. SEMANTINIAI KOMPONENTAI ‘AKTYVŲ’: ‘NEAKTYVŲ’. Veiksmažodiniams vediniams labai svarbus rėmimasis kategoriniais semantiniais pamatinių veiksmažodžių komponentais ‘aktyvų’: ‘neaktyvų’, kurių pagrindu šie veiksmažodžiai skiriami į valingą veiksmą ir nevalingą būseną reiškiančius žodžius (Servaitė 1984: 77–85). Iš būsenos veiksmažodžių veiksmo atlikėjų pavadinimų niekada nedaroma. Pavyzdžiui, iš veiksmažodžių miegóti, sirgti, tingėti įmanomi tik ypatybės turėtojų pavadinimai: miegalius, -ė, sirgalius, -ė, tinginys, -ė. Sakykim, iš daugiareikšmio veiksmažodžio išdirbti sememos ‘leisti laiką dirbant, pvz., išdirbti aštuonias valandas’, neišvesim veiksmo atlikėjo pavadinimo *aštuonių valandų išdirbėjas, -a, nes ši semema žymi būseną, o iš to paties veiksmažodžio kitos sememos ‘padaryti tinkamą’ su priesaga -ėjas, -a veiksmo atlikėjo pavadinimas, pvz., odos išdirbėjas, -a, yra įmanomas, nes šia reikšme pamatinis veiksmažodis reiškia nuo veikėjo valios priklausomą aktyvų veiksmą. Taigi toks reiškinys yra aiškiai nulemtas žodžių darybos sistemos.

2.4. A CSELEKVÉS ÉS AZ OBJEKTUM VISZONYA. A cselekvés és az objektum viszonya meglehetősen fontos szemantikai sajátossága a személynevek alapjául szolgáló igéknek. A cselekvés végrehajtóit jelölő SM

ASMENŲ PAVADINIMAI IŠ VEIKSMAŽODŽIŲ

59

pavadinimai (išimtis dinamiškos būsenos reiškėjų pavadinimai) daromi tik iš aktyvaus, valingo veiksmo, turinčio santykį su objektu. Toks santykis yra dvejopas: veiksmas gali būti orientuotas į objektą arba susijęs su objektu. Objektas, į kurį orientuojamas veiksmas, atlieka veiksmo rezultato (pvz., nerti pirštines) ar paciento (pvz., mindyti žolę) funkciją, o objektas, su kuriuo susijęs veiksmas, atlieka kontentyvo (pvz., aiškinti pamoką) ar beneficiento (pvz., pagelbėti draugui) funkciją (Jakaitienė 1988: 59–64; Sližienė 1994: 19–25; Valeckienė 1998: 35–37). Veiksmo atlikėjų pavadinimų reikšmės ir remiasi pamatinių žodžių reikšmėmis, kylančiomis iš asmens atliekamo veiksmo ir veiksmo objekto santykio, pvz.: gamintojas, -a, pilstytojas, -a, vežikas, -ė, dėstytojas, -a, pasakotojas, -a, sveikintojas, -a. Konkretaus objekto įvardijimas vedinio reikšmei nėra būtinas: nesvarbu, ką nešikas, -ė neša, o vežėjas, -a veža. Tik sudūrimo būdu padarytų SM asmenų pavadinimų pirmuoju sandu įvardijamas tas objektas, į kurį kreipiamas asmens atliekamas veiksmas, nusakytas atraminiu sandu. Taip to veiksmo reikšmė susiaurinama: plg. nešėjas, -a, nešikas, -ė ir knygnešys, -ė; vežėjas, -a, vežikas, -ė ir malkevežys, -ė; kepėjas, -a, kepikas, -ė ir duonkepys, -ė.

Daugiareikšmių SM asmenų pavadinimų atskiros sememos, priklausomai nuo jų pamatinių veiksmažodžių žymimų veiksmų santykio su objektu arba tranzityvumo, gali priklausyti skirtingoms darybos kategorijoms. Antai vedinio šaukinas, -ė pirmoji semema reikšme ‘rėksnys, šaukalius’ remiasi pamatinio veiksmažodžio šaukti reikšme ‘rėkti, klykti’, neturinčia santykio su objektu, o šaukinas, -ė antroji semema žymi ‘asmenį, kuris skelbdavo žmonėms oficialias žinias’, t. y. ji remiasi pamatinio veiksmažodžio semema ‘kviesti, prašyti’, turinčia santykį su objektu. Todėl šaukinas, -ė (1) priklauso ypatybės turėtojų, o šaukinas, -ė (2) veiksmo atlikėjų pavadinimų grupėms.

2.5. A FOLYAMATTÍPUSOK. Az alapul szolgáló igék által jelölt folyamattípus különbsége (bővebben lásd Halliday 1985; Valeckienė 1998: 34–55) szintén fontos a SM személymegnevezések képzési kategóriái szempontjából.

A cselekvés végrehajtóinak megnevezései például mindig csak olyan típusú igékből képződnek, amelyek által jelölt cselekvést az ágens (AG) szemantikai funkcióját betöltő személy hajthatja végre. Az ilyen alapigék szemantikai funkcióinak képletei a következők: AG – V – O (REZ, PAT, CON, BEN): kapoti, šukuoti, sakyti, padėti. Ha az alany más funkciót – perceivens (PER), páciens (PAT), beneficiens (BEN) – tölt be, az igék csak a verbális tulajdonság hordozóinak megnevezéseihez szolgálhatnak alapul (pl.: myletojas, -a, mėgėjas, -a, abe joklis, -ė, turėtojas, -a).

Az olyan igékből, amelyek személyek által végrehajtott, bizonyos eredményhez vezető fizikai, anyagi cselekvéseket jelölnek (AG – V – REZ), csak a cselekvés végrehajtóinak megnevezései képződnek, pl.: audėjas, -a, drožikas, -ė, statytojas, -a. Az ilyen típusú igékből (pl.: gaminti, pjaustyti, minti) nem képződnek a tulajdonság hordozóinak megnevezései.

Bár bizonyos típusú folyamatok (pl. mentális folyamatok, kölcsönös kapcsolatok, érzékelés) igéivel (AG – V – CON) a személy aktív törekvése fejeződik ki arra, hogy egy dolgot vagy tárgyat bevonjon a cselekvés körébe, rendszerint anélkül, hogy hatást gyakorolna rá, az ilyen igék származékai azonban szemantikailag kevéssé illeszkednek azoknak az igéknek a származékaihoz, amelyeknek kifejezett tárgyuk van (REZ, PAT) (Labutis 1994: 49). Nem minden ilyen típusú igéből képezhető a cselekvés végrehajtójának megnevezése, pl.: baigti darbą > *baigėjas, -a, užmiršti knygą > *užmiršėjas, -a, de užmiršėlis, -ė; pradėti paskaitą > *pradėjikas, -ė.

60 |

JUDITA DŽEŽULSKIENĖ

2.6. A TŐ STRUKTURÁLIS ÖSSZETETTSÉGE. A -ikas, -ė képzőjű személymegnevezések közül csak ezeket különböztetik meg a tő strukturális összetettsége alapján a cselekvés végrehajtóinak és a tulajdonság hordozóinak külön csoportjaiként. A cselekvés végrehajtóinak -ikas, -ė képzőjű megnevezései nem képződnek igekötős igékből: az ilyen szavakból alkotott származékok kizárólag a tulajdonság hordozóit jelölik, pl.: apgavikas, -ė, įdavikas, -ė, išdavikas, -ė, pakalikas, -ė, pardavikas, -ė, prigavikas, -ė, plg. nešikas, -ė, vežikas, -ė. E jelentés más képzőinek származékai igekötős alapige tövéből is képződhetnek, pl.: įkainotojas, -a, pardavinėtojas, -a, užrašytojas, -a, nuleidėjas, -a, sukirpėjas, -a a davėjas, -a, rašytojas, -a mellett. A cselekvés végrehajtóit jelölő alapnevek töveire nem jellemző a visszaható képzés: a -tojas, -a képző néhány olyan származéka, amelyben megmaradt a visszaható elem, csupán mesterséges képzés (pl.: pasikėsintojas, -a, pasisavintojas, -a).

3. KÉPZÉSI FORMÁNS

3.1. A származékok bináris elemzésének elméleti követelményét követve a képzés alapja mellett a képzési formáns is elkülöníthető. A nyelvtudományban a képzési formánst a formális képzési eszközök összességeként határozzák meg (Urbutis 1978: 209), amelyek segítségével új képzési jelentésű új szavak alkothatók.

A személyeket nemük szerint jelölő SM főnevek képzési formánsainak kötelező alkotóeleme a hím- vagy nőnemű végződés. A különböző végződések egyáltalán nem bontják meg a képzési formáns egységét, mivel kiválasztásuk a megnevezett referens nemétől függ. Ezért a dažytojas, dažytoja származékokat egyetlen képzési formáns, a -tojas, -a képző származékainak tekintjük. Továbbá: rėplys, rėplė a -ys, -ė végződésű származékok, vyndarys, vyndarė pedig ugyanazon képzési formáns³ összetételei.

3.2. A cselekvés végrehajtóinak megnevezéseire nem jellemző a képzéstípusok változatossága: az ilyen származékok 85,3%-a mindössze 3 gyakoribb képzővel képződik (-tojas, -a: skirstytojas, -a, -ėjas, -a: pirkėjas, -a, -ikas, -ė: šėrikas, -ė), a további négy csupán ritka kivétel (-ovas, -ė: rangovas, -ė, -ininkas, -ė: tvāristininkas, -ė, -ūnas, -ė: šaukūnas, -ė, -onas, -ė: valdōnas, -ė). A cselekvés végrehajtóinak megnevezései 10,6%-ban főnév és ige összetételével képződnek (ūkvedys, -ė), míg a végződés meglehetősen atipikus és ritka (1,1%) képzési formáns a cselekvés végrehajtóinak megnevezéseiben (említést érdemelnek a tiszta derivációs végződések: -as, -ė: vadas, -ė, -ius, -ė: knišius, -ė, valamint a bővített végződés⁴ -lys (-lis), -ė: seklys, -ė). Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a -tojas, -a, -ėjas, -ė, -ikas, -ė képzők, valamint a támasztó igei taggal alkotott összetételek képzéstípusai nagyon termékenyek, mondhatni szabályosak.

A verbális tulajdonság hordozóinak kategóriáját a képzéstípusok sokfélesége jellemzi: az ilyen megnevezések 31 képzővel és azok változataival képződnek (gyakrabban: -ėlis, -ė: išbadėjėlis, -ė, -tojas, -a: sąvadautojas, -a, -ūnas, -ė: atskalūnas, -ė, -(t)inis (-(t)inys), -ė: statytinis, -ė, valdinys, -ė, -alius, -ė: sirgalius, -ė, -ėjas, -a: griežėjas, -a, -eklis, -ė: stenėklis, -ė, -ikas,

³ Az összetételek képzési formánsa összetett. Egy bizonyos végződésből és egyúttal az alaptövek illesztéséből áll, amely két szó tövét egyetlen szóvá kapcsolja össze (lásd Urbutis 1978: 88).

⁴ Bővített derivációs végződéseknek azokat a végződéseket nevezzük, amelyek desemantizálódott mássalhangzós formánsokat tartalmaznak. Formai kifejezésük hasonló, képzési jelentésük pedig azonos; különböző környezetekben valósulnak meg (bővebben lásd Ambrazas, ed. 1994: 191–192, 202–203, 223; Valeckienė 1996: 125–131, 1998: 312; vö. Knūkšta 1976: 11–12).

ASMENŲ PAVADINIMAI IŠ VEIKSMAŽODŽIŲ

61

-ė: áruló, -nő, -(t)ukas, -ė: verekedős, -nő, titkolózó, -nő, -uolis, -ė: szerencsétlen, -nő, -ovas, -ė: vetélytárs, -nő, -(t)ininkas, -ė: napszámos, -nő, varázsló, -nő, -ulis (-ulys), -ė: dübörgő, -nő, szoptató, -nő, (t)uoklis, -ė: irigy, -nő), 3 végződéssel és 15 kiterjesztett végződéssel (gyakrabban -ius, -ė: firkáló, -nő, -is (-ys), -ė: sírós, -nő, -lys, -ė: tömő, -nő, -klis, -ė: nevetgélő, -nő), valamint összetétellel, az alapigéből és egy első tagból, amely főnév (hasbeszélő, -nő), melléknév (kárörvendő, -nő), ritkábban számnév (elsőszülött, -nő), névmás (másképp gondolkodó, -nő) és határozószó (kedvesen beszélő, -nő). E képzési típusok többsége azonban improduktív – ezek alapján csak egy-egy származék keletkezik.

3.3. Egyes igei tulajdonság hordozóit megnevező képzők és végződések azonosak a névszói tulajdonság hordozóit megnevezőkkel, vö.: -uolis, -ė: bűzlő, -nő (: bűzlik) és szenvedélyes, -nő (: szenvedély), türelmes, -nő (: türelmes), szerzetes, -nő (: egy); -(t)ininkas, -ė: varázsló, -nő (: varázsol) és tengerész, -nő (: tenger), elnök, -nő (: első); -ius, -ė: szunyókáló, -nő (: szunyókál, szunyókált) és mankós, -nő (: mankó), jövőbeli, -nő (: jövő). Mondjuk az -ūnas, -ė képzővel az igéből, főnévből, melléknévből és számnévből képzett származékok, például: fenyegető, -nő (: fenyeget), tisztségviselő, -nő (: tisztség), kiváló, -nő (: kiváló), első, -nő (: első), azonos kategóriaszintű képzési jelentéssel bírnak: ‘aki az alapszóval megnevezett dolgot tulajdonságaként birtokolja’, ezért egyetlen képzési kategóriába, ez esetben a „tulajdonság hordozóinak” kategóriájába sorolhatók.

4. A SZEMÉLYMEGNEVEZÉSEK SZEMANTIKÁJA

4.1. Az igei személymegnevezések a különböző nemű személyeket az emberi lét különféle aspektusai szerint nevezik meg: tevékenység, foglalkozás, elfoglaltság, alkalmi cselekvések, tettek, állandó, alkalmi vagy változó állapot alapján.

4.2. SZEMANTIKAI KOMPONENSEK. Az SM személyeket jelölő főnevek cselekvésvégzőket és tulajdonsághordozókat megnevező csoportokra osztása olyan kategorikus szemantikai komponenseken alapul, mint az ‘aktív’: ‘inaktív’, a ‘tárgyhoz viszonyul’: ‘nem viszonyul tárgyhoz’, a ‘tárgyra irányul’: ‘tárgyhoz kapcsolódik’, valamint az ‘eredményre irányul’: ‘a tapasztalóra irányul’. Azok a szavak, amelyek az ‘aktív’ és a ‘tárgyhoz viszonyul’ jegyekkel rendelkeznek, cselekvésvégzőket neveznek meg (pl. agyagozó, -nő, tanító, -nő). Azok a szavak, amelyek az ‘aktív’ és a ‘tárgyhoz kapcsolódik’ jegyekkel rendelkeznek (pl. fecsegő, -nő, kitaláló, -nő), illetve a ‘nem viszonyul tárgyhoz’ jeggyel bírnak (pl. halász, -nő, katona, -nő), továbbá az ‘inaktív’ komponenst hordozó szavak (pl. lusta, -nő, bűnös, -nő), valamint azok, amelyek egyáltalán nem különböztetik meg az ‘aktív’: ‘inaktív’ szembeállítást (azok az igei megnevezések, amelyek a megnevezett személyre irányuló más személyek cselekedeteiből fakadó tulajdonságokat jelölnek, pl. száműzött, -nő, utód, -nő), továbbá egyes értékelő jellegű megnevezések (pl. hitvány, -nő, bűzlő, -nő)) a tulajdonsághordozókat nevezik meg. Természetesen kivételek is előfordulnak: például a dinamikus állapotok megnyilvánulóit jelölő cselekvésvégző-megnevezések a ‘nem viszonyul tárgyhoz’ szemantikai komponenst hordozzák (vö. járó, -nő, úszó, -nő), míg a foglalkozásuk alapján személyeket megnevező tulajdonsághordozó-megnevezések ‘a tapasztalóra irányul’ komponenst tartalmaznak (vö. evő, -nő, tömő, -nő). A cselekvésvégző-megnevezések azonban soha nem hordozzák az ‘inaktív’ komponenst, a tulajdonsághordozó-megnevezések pedig az ‘eredményre irányul’ komponenst (lásd 2.5.).

4.3. KIEGÉSZÍTŐ SZÉMA. Az igei származékok szemantikájában jelentős szerepet játszik lexikai és képzési jelentésük jellege, amely változó: egyeseknél nagyjából egybeesik, másoknál markánsabban eltér.

62

JUDITA DŽEŽULSKIENĖ

lexikai és képzési jelentésük jellege, amely változó: egyeseknél nagyjából egybeesik, másoknál markánsabban eltér.

4.3.1. A nagyjából egybeeső lexikai és képzési jelentésű származékok olyan alapszavakból jönnek létre, amelyekhez nem járulnak további szemantikai összetevők⁵, például: nevelő, -nő ‘aki nevel’, hordár, -nő ‘aki visz’, sütő, -nő ‘aki süt’. Szinte minden cselekvésvégző-megnevezés ilyen.

4.3.2. A tulajdonsághordozó-megnevezések képzési jelentése gyakran szemantikai többletet tartalmaz (vö. Ermakova, 1984: 6), vagyis a származék lexikai jelentéséhez képest további szémákat, például: ‘valaminek a kedvelője’ (cicomázó, -nő, gúnyolódó, -nő), ‘valamilyen cselekvés résztvevője’ (beszélgetőpartner, -nő), ‘aki sokat tesz valamiből’ (futkosó, -nő, tömő, -nő, ígérgető, -nő), ‘aki valamit bizonyos módon (hosszan, gyakran, gyorsan) tesz’ (piszkálgató, -nő, káromkodó, -nő, fosztogató, -nő) és így tovább. A lexikai és képzési jelentés ilyen összevetése gyakran további kritériumul szolgál az igei származékok jelentésének meghatározásakor. Például olykor az azonos típusú igéken alapuló, ‘aktív’, ‘a tárggyal kapcsolatban áll’ komponensekkel rendelkező személymegnevezések egyaránt jelölhetnek cselekvésvégzőket és tulajdonsághordozókat; ez attól függ, milyen viszonyban áll a személy a cselekvéssel: pusztán végzi-e, vagy szeret ilyesmit tenni, gyakran teszi, stb., más szóval van-e szemantikai többlete. Ezért például a további szémákkal nem rendelkező futó, -nő ‘aki fut’, átkozódó, -nő ‘aki átkozódik’ főneveket a cselekvésvégzők közé soroljuk, míg az azonos alapszóból képzett futkosó, -nő, káromkodó, -nő, káromkodáskedvelő, -nő ‘aki állandóan átkozódik, szeret káromkodni’ alakokat, amelyekben a ‘folyamatosan’, ‘kedvelő’ többlet jelentkezik, az igei tulajdonsághordozó-megnevezések közé. Vö. továbbá kunyeráló, -nő ‘aki kunyerál’ és kunyerálós, -nő ‘aki állandóan kunyerál’, ivó, -nő ‘aki iszik’ és iszákos, -nő ‘részeges’, részeges, -nő ‘aki iszákoskodik, gyakran lerészegedik’.

4.4. SEMLEGESSÉG. A cselekvésvégző-megnevezések értékelő szempontból semlegesek. Az igei tulajdonsághordozó-megnevezések többsége lekicsinylő, megvető vagy ironikus jelentésű, amely az értékelő szempontból nem semleges alapszóige jelentéséből ered, például: falánk, -nő, támolygó, -nő ‘aki bizonytalanul jár’, morgolódó, -nő, nyafogó, -nő. Negatív értékelés tárgya lehet a személy külseje, jelleme, viselkedése, vagy az, ami vele történt (pl.: kopaszodó, -nő, szőrös, -nő ‘akinek szőr borítja a testét’, kicsapongó, -nő, ügyefogyott, -nő, borzalmas, -nő, ügyetlen, -nő). Ha egy-egy megnevezésnek van is pozitív konnotációja, gyakran ironikus szemléletet is kifejez: meggazdagodott, -nő, szerelmes, -nő. Az ilyen használati indítékok miatt az igei tulajdonsághordozó-megnevezések jelentős része csak a köznyelvben használatos.

4.5. VISZONY AZ ALAPSZAVAK JELENTÉSÉHEZ. Az SM személyeket jelölő párjainak jelentése az alapul szolgáló szavakkal megnevezett, maguk (ritkábban mások) által végzett cselekvések, illetve megtapasztalt állapotok jelentéséből ered. Ezért a származékok jelentése közel áll az alapszavak jelentéséhez, bár azzal nem teljesen azonos.

4.6. A CSELEKVÉSVÉGZŐKET MEGNEVEZŐ ALAKOK JELENTÉSE. A cselekvésvégzőket megnevező alakok jelenthetnek fizikai, anyagi vagy mentális cselekvéseket végző személyeket, beszélőket, kölcsönös kapcsolatok, érzékelések és dinamikus cselekvések megnyilvánulóit:

4.6.1. FIZIKAI, ANYAGI CSELEKVÉSEK VÉGZŐIT MEGNEVEZŐ ALAKOK – olyan SM-főnevek, amelyek fizikai, anyagi cselekvéseket végző, ezekkel a cselekvésekkel kapcsolatba kerülő személyeket jelölnek

⁵A lexikai és képzési jelentés azonosságának megállapításakor leggyakrabban a DLKŽ-ben megadott definíciókra támaszkodunk.

ASMENŲ PAVADINIMAI IŠ VEIKSMAŽODŽIŲ

63

tárgyat. Képzésbeli jelentésük: „az a személy, aki az alapszóval megnevezett, közvetlenül a tárgyra irányuló fizikai, anyagi cselekvést végzi”. Az alapszavak által jelölt cselekvés jellegétől függően megnevezhetik a folyamat végrehajtóit, a tárgy készítőit és a tárgy állapotának megváltoztatóit⁶.

4.6.1.1. A FOLYAMAT VÉGREHAJTÓINAK MEGNEVEZÉSEI képzőkkel (kivételesen végződéssel) és összetétellel olyan igékből képződnek, amelyek tárgyra irányuló cselekvést jelölnek, és eredmény nélkül, folyamatként értelmezhetők, például: -tojas, -a: perdavinėtojas, -a, -ėjas, -a: vežėjas, -a, -ikas, -ė: rinkikas, -ė, -lys (-lis), -ė: pirklys, -ė, perpirklis, -ė, -ovas, -ė: varovas, -ė 1. ‘gyvulių varytojas’, -ius, -ė: knisius, -ė; vainiksegi̇s, -ė.

4.6.1.2. A TÁRGYAK KÉSZÍTŐINEK MEGNEVEZÉSEI képzőkkel és összetétellel tranzitív, tárgyra irányuló igékből képződnek, amelyek egy bizonyos tárgy elkészítését jelölik; a tárgy a cselekvés eredményeként értelmezhető, és módosul, például: -tojas, -a: pjautytojas, -a, -ėjas, -a: mezgėjas, -a, -ikas, -ė: malikas, -ė; žvakdarys, -ė.

4.6.1.3. A TÁRGYAK ÁLLAPOTÁT MEGVÁLTOZTATÓK MEGNEVEZÉSEI képzőkkel és összetétellel olyan igékből képződnek, amelyek valamely tárgyra irányuló cselekvést jelölnek, és a betegként értelmezett tárgy állapotát írják le, például: -tojas, -a: šukuotojas, -a, -ėjas, -a: skalbėjas, -a, -ikas, -ė: šveitikas, -ė, -ininkas, -ė: glaistinininkas, -ė, -ovas, -ė: tvarkovas, -ė; knygrišys, -ė.

4.6.2. A MENTÁLIS CSELEKVÉSEK VÉGREHAJTÓINAK MEGNEVEZÉSEI olyan SM-megnevezések, amelyek a személy szellemi tulajdonságai és képességei által meghatározott cselekvéseket végző személyeket jelölnek. Képzésbeli jelentésük: „az a személy, aki az alapszóval megnevezett, tárggyal kapcsolatos mentális cselekvést végez”. Képzőkkel és összetétellel jönnek létre, például: -tojas, -a: dėstytojas, -a, -ėjas, -a: vertėjas, -a, -ikas, -ė: spėjikas, -ė, -ovas, -ė: užsakovas, -ė; raštvedys, -ė.

4.6.3. A BESZÉLŐK MEGNEVEZÉSEI olyan SM-főnevek, amelyek olyan személyeket jelölnek, akik a tárggyal kapcsolatos, de arra át nem menő beszédaktusokat hajtanak végre. Az ilyen megnevezések képzésbeli jelentése: „az a személy, aki az alapszóval megnevezett, tárgyra irányuló beszédcselekvést végzi”. Képzőkkel (ritkán végződésekkel) jönnek létre, például: -tojas, -a: kalbėtojas, -a, pasakotojas, -a, sakytojas, -a, -ėjas, -a: skelbėjas, -a, -ikas, -ė: skelbikas, -ė, -ūnas, -ė: šauktūnas, -ė 2. ‘kas praneša’, -lys, -ė: šauklys, -ė 1. ‘asmuo, kuris praneša žinias’.

4.6.4. A KÖLCSÖNÖS VISZONYOK KIFEJEZŐINEK MEGNEVEZÉSEI olyan személyeket jelölnek, akik a cselekvő és a tárgy közötti kölcsönös viszonyok által meghatározott cselekvéseket végeznek. Az ilyen SM-származékok képzésbeli jelentése: „az a személy, aki az alapszóval megnevezett, a cselekvő és a tárgy közötti kölcsönös viszonyok által meghatározott cselekvést végzi”. Képzőkkel (ritkán végződéssel) jönnek létre, például: -tojas, -a: sveikintojas, -a, -ėjas, -a: gerbėjas, -a, -ikas, -ė: gyny­kas, -ė, -lys, -ė: kvieslys, -ė.

A kölcsönös viszonyok kifejezőinek megnevezésein belül külön csoportot alkotnak azok, amelyek a személyeket az általuk végzett FELÜGYELETI (őrzési, irányítási, legeltetési) cselekvések alapján nevezik meg; ezek állapotként is értelmezhetők. Ilyenek a képzőkkel (ritkán végződésekkel) képzett SM-főnevek és az összetételek, például: -tojas, -a: globotojas, -a, -ovas, -ė: valdovas, -ė, -onas, -ė: valdōnas, -ė psn., -inin­kas, -ė: valdininkas, -ė, -as, -ė: sargas, -ė; aviganis, -ė.

⁶Ez a felosztás feltételes, mivel a tárgy funkcionális szerepe olykor a szavak lexikai jelentésétől függ. Vö. pjauti šieną (nincs eredmény), pjauti lentas (eredmény elérésére irányul).

64 |

JUDITA DŽĖŽULSKIENĖ

4.6.5. AZ ÉRZÉKLETEKET KIFEJEZŐ SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI – olyan, előképzővel (ritkán képzővel) képzett SM főnevek, amelyek olyan személyeket jelölnek, akik az objektummal kapcsolatos, akarati erőfeszítéssel járó pszichofizikai cselekvéseket végeznek. E személymegnevezések képzési jelentése: „olyan személy, aki akaratlagosan kifejezi az alapszóban megnevezett, objektummal kapcsolatos érzékleteket”, például: -tojas, -a: klausytojas, -a, stebėtojas, -a, ūostytojas, -a, -ovas, -ė: žiūrovas, -ė, -as, -ė: žvalgas, -ė.

4.6.6. A DINAMIKUS CSELEKVÉSEKET VÉGZŐ SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI képzőkkel olyan aktív cselekvést jelölő, tárgyra nem irányuló intranzitív igékből jönnek létre, amelyek akarattal végzett, személy által végrehajtott dinamikus mozgásokat neveznek meg, és bizonyos állapotként értelmezhetők, például: -tojas, -a: lakstytojas, -a, -ėjas, -a: ėjėjas, -a, -ikas, -ė: čiuožikas, -ė.

4.7. AZ IGEI TULAJDONSÁGOK HORDOZÓIT MEGNEVEZŐ FŐNEVEK JELENTÉSEI. Az ilyen SM főnevek olyan személyeket neveznek meg, akiket foglalkozásuk, egymáshoz fűződő viszonyaik, mentális tevékenységük, dinamikus cselekvéseik, akaratlagosan vagy akaratlanul kiadott hangjaik, akaratlan fizikai, változó fizikai, pszichikai vagy egzisztenciális állapotuk, az általuk átélt folyamat kimenetele, illetve a rájuk irányuló külső cselekvések alapján jellemeznek.

4.7.1. AZ AKARATOS CSELEKVÉSEK ALAPJÁN JELLEMZETT SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI öt típusba sorolhatók:

4.7.1.1. A FOGLALKOZÁSUK ALAPJÁN JELLEMZETT SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI – olyan SM főnevek, amelyek olyan személyeket jelölnek, akiknek valamely tulajdonsága az általuk végzett aktív, akarati erőfeszítést igénylő cselekvésből ered, amely valamire való hajlamot, foglalkozást fejez ki. Képzési jelentésük: „olyan személy, akit az alapszóban megnevezett foglalkozásából eredő tulajdonsága alapján jellemeznek”. Képzőkkel, ragokkal, összetétellel jönnek létre, például: -tojas, -a: meškeriotojas, -a, -ūnas, -ė: krapštūnas, -ė, -ėlis, -ė: sukilėlis, -ė, -ėjas, -a: būrėjas, -a, -ikas, -ė: lošikas, -ė, -alius, -ė: rūkal(i)us, -ė, -iūgas, -ė: smaliūgas, -ė (: smilti, smilūs) „édesszájú”, -ninkas, -ė: kariaunininkas, -ė, -ovas, -ė: gerovas, -ė, -uoklis, -ė: rijūoklis, -ė, -uonis, -ė: grobuonis, -ė, -lys, -ė: šaulys, -ė, -klys, -ė: žūklys, -ė (: žūti), -nius, -ė: puošnius, -ė (: puošti); pilvapenys, -ė, veltėdys, -ė.

4.7.1.2. AZ EGYMÁSHOZ FŰZŐDŐ VISZONYOK ALAPJÁN JELLEMZETT SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonságai az egymáshoz fűződő viszonyaik által meghatározott cselekvésekből vagy állapotokból erednek. Képzési jelentésük: „olyan személy, akit az egymáshoz fűződő viszonyokat megnevező alapszóban kifejezett cselekvésből eredő tulajdonsága alapján jellemeznek”. Előképzős és képzős származékok, valamint összetételek, például: -tojas, -a: meil(i)kautojas, -a, -ūnas, -ė: grūnas, -ė, -ėlis, -ė: susimokėlis, -ė, -ikas, -ė: apgavikas, -ė, -tukas, -ė: muščiukas, -ė, -ėjas, -a: kropėjas, -a, -okas, -ė: šaipokas, -ė, -uolis, -ė: pašai(u)olis, -ė, -ovas, -ė: sugerovas, -ė, -tinis, -ė: sugyventinis, -ė, -iūgas, -ė: viliūgas, -ė (: vilti); -ys, -ė: kaul(i)ys, -ė (: kaulyti), -klis, -ė: didžiuoklis, -ė „aki büszke”, -snys, -ė: keiksnys, -ė; miglapūtys, -ė, padlaižys, -ė.

Az egymáshoz fűződő viszonyok alapján jellemzett személyek megnevezései közé sorolhatók a SZERZÉS, ELVÉTEL cselekvéseit végző személyeket megnevező főnevek is. Ezek előképzős származékok és összetételek, például: -ėjas, -a: gavėjas, -a, įgijėjas, -a, -tojas, -a: paveldėtojas, -a, laimėtojas, -a, -ikas, -ė: ėmikas, -ė; duonpelnys, -ė.

4.7.1.3. A DINAMIKUS CSELEKVÉSEK ALAPJÁN JELLEMZETT SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI – olyan SM főnevek, amelyek elmozdulást vagy másfajta mozgást megnevező igékre épülnek, és olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonsága az általuk végzett mozgási cselekvésekből ered, amelyeket úgy értelmeznek, mint

ASMENŲ PAVADINIMAI IŠ VEIKSMAŽODŽIŲ

65

állapot. Az ilyen típusú elnevezések képzési jelentése: ‘olyan személy, akit a valamely tulajdonság alapján jellemeznek, amely az általa megjelenített, dinamikus állapotból ered, és amelyet az alapszó jelöl’. Képzőkkel, végződésekkel és összetétellel alkotják őket, pl.: -ėlis, -ė: nuklėdis, -ė, -ūnas, -ė: bėgūnas, -ė, -tojas, -a: iškylautojas, -a, -alius, -ė: virtalius, -ė ‘aki sorra járva sétál’, -ninkas, -ė: keliaunininkas, -ė, -uklis, -ė: virtuklis, -ė, -uolis, -ė: nerimuolis, -ė ‘nyughatatlan’; -is, -ė: klibis, -ė, -lys, -ė: šoklys, -ė, -vis, -ė: ateivis, -ė, -klis, -ė: klajoklis, -ė, -ius, -ė: krapalius, -ė (: krapalioti) ‘aki bizonytalanul jár a lábán’, -šis, -ė: nepaslankšis, -ė; purvabridys, -ė, aukštalipis, -ė.

4.7.1.4. A MENTÁLIS TEVÉKENYSÉG ALAPJÁN JELLEMZETT SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI – olyan SM főnevek, amelyek olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonsága az illető szellemi sajátosságai és képességei által meghatározott állapotokból ered. E megnevezések képzési jelentése: ‘olyan személy, akit a valamely tulajdonság alapján jellemeznek, amely az általa átélt, az alapszóval megnevezett mentális állapotból ered’. Képzőkkel, végződésekkel és összetétellel alkotják őket, pl.: -ėlis, -ė: užmišėlis, -ė, -tojas, -a: mąstytojas, -a, -iūnas, -ė: žiniūnas, -ė, -ovas, -ė: žinovas, -ė, -inys, -ė: mokinys, -ė, -iūgas, -ė: pramaniūgas, -ė, -iuonis, -ė: žiniuonis, -ė, -klis, -ė: abejoklis, -ė, -ys, -ė: žynys, -ė; laisvamānis, -ė, aklātikis, -ė.

4.7.1.5. AZ AKARATTALANUL KIADOTT HANGOK ALAPJÁN JELLEMEZHETŐ SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI – olyan SM főnevek, amelyek olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonsága a saját erőfeszítésükkel kiadott hangok cselekvéséből ered. Képzési jelentésük: ‘olyan személy, akit az általa végzett, akaratlagos hangadás cselekvéséből eredő tulajdonság alapján jellemeznek, amelyet az alapszó jelöl’. Képzőkkel, végződésekkel és összetétellel alkotják őket, pl.: -tojas, -a: švilpautojas, -a, -eklis, -ė: bambėklis, -ė, -alius, -ė: tauškalius, -ė, -utis, -ė: čiauškutis, -ė, -ėjas, -a: švilpėjas, -a, -ikas, -ė: švilpikas, -ė, -ovas, -ė: kalbovas, -ė, -ininkas, -ė: paūstininkas, -ė, -snys, -ė: klyksnys, -ė, -ulis, -ė: dundulis, -ė, -ūnas, -ė: plepūnas, -ė, -uolis, -ė: šnekuolis, -ė, -lys, -ė: suoslys, -ė, -ys, -ė: plepys, -ė; niekabylys, -ė, aiškiakalbis, -ė.

4.7.2. Az akaratlan állapot alapján jellemzett személyek megnevezései hat típusba sorolhatók:

4.7.2.1. AZ AKARATLANUL KIADOTT HANGOK ALAPJÁN JELLEMEZHETŐ SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI olyan személyeket neveznek meg, akiknek tulajdonsága az akaratlanul átélt állapotból ered, amelynek során hangokat adnak ki. Képzési jelentésük: ‘olyan személy, akit az alapszóval jelölt, akaratlan hangadás állapotából eredő tulajdonság alapján jellemeznek’. Képzőkkel és végződésekkel alkotják őket, pl.: -alius, -ė: čiaudalius, -ė, -eklis, -ė: stenėklis, -ė, -ūnas, -ė: virkūnas, -ė, -enis, -ė: tylėnis, -ė, -esas, -ė: švelpėsas, -ė (: švelpti) ‘selyp’; -lys, -ė: parplys, -ė, -klis, -ė: aimanuoklis, -ė, -snys, -ė: verksnys, -ė, -is, -ė: žliumbis, -ė, -ius, -ė: zaūnius, -ė.

4.7.2.2. AZ AKARATLAN FIZIKAI ÁLLAPOT ALAPJÁN JELLEMEZHETŐ SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI – olyan SM főnevek, amelyek olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonságai az életmódjuk, testhelyzetük vagy más, gyakran akarati erőfeszítést nem igénylő fizikai állapotuk által meghatározott állapotból erednek. Képzési jelentésük: ‘olyan személy, akit az alapszóval jelölt, általa átélt fizikai állapotból eredő tulajdonság alapján jellemeznek’. Képzőkkel és végződésekkel, illetve összetétellel alkotják őket, pl.: -ėlis, -ė: išsišėpelis, -ė, -alius, -ė: miegalius, -ė, -tojas, -a: žiopsotojas, -a, -enis, -ė: tylėnis, -ė, -ikas, -ė: tupikas, -ė, -uklis, -ė: mieguklis, -ė, -ūnas, -ė: sėdūnas, -ė, -ys, -ė: neregys, -ė, -ius, -ė: snaudžius, -dė, -lys, -ė: vėplys, -ė, -šas, -ė: migšas, -ė; trumparegys, -ė.

66 |

JUDITA DŽEŽULSKIENĖ

4.7.2.3. A változó, akaratlan fizikai állapot alapján jellemzett személyek megnevezései olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonságai a változó fizikai állapotuk által meghatározott állapotból erednek. Képzési jelentésük: ‘olyan személy, akit a megváltozott (ritkábban változó), az alapszóval jelölt fizikai állapotából eredő tulajdonság alapján jellemeznek’. Képzőkkel, végződésekkel és összetétellel alkotják őket, pl.: -ėlis, -ė: pér aukėlis, -ė, -alius, -ė: drambalius, -ė (: drimba) ‘nagyhasú’, -ulis, -ė: burbūlis, -ė (: burbti) ‘kövér’, -ūnas, -ė: želūnas, -ė táj. ‘aki szőrrel benőtt, szőrös’; -is, -ė: pliūmpis, -ė ‘aki elhájasodott’, -lys, -ė: tišlys, -ė, -ius, -ė: drisk(i)us, -ė, -kus, -ė: dribkus, -ė (: dribti), -nius, -ė: šūtn(i)us, -ė (: šūto), -snius, -ė: džiušni(us), -ė, -šas, -ė: dribšas, -ė (: dribti), -šis, -ė: lėpšis, -ė (: lėpti), -šlys, -ė: raukšlys, -ė (: rauktis); miegpuvys, -ė pejor. ‘aluszékony’.

4.7.2.4. A lelkiállapot alapján jellemzett személyek megnevezései olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonságai a belső élményeikből erednek, amelyeket gyakran a pszichéjük határoz meg. Képzési jelentésük: ‘olyan személy, akit az alapszóval megnevezett, általa átélt lelkiállapotból eredő tulajdonság alapján jellemeznek’. Képzőkkel, végződésekkel és összetétellel alkotják őket, pl.: -ėlis, -ė: isimylėjėlis, -ė, -tojas, -a: pavyduliautojas, -a, -ūnas, -ė: pavydūnas, -ė, -ėjas, -a: laukėjas, -a, -ikas, -ė: delsi(k)as, -ė, -inys, -ė: tinginys, -ė, -uolis, -ė: pavyd(u)olis, -ė, -onas, -ė: niūr(u)onas, -ė; -lys, -ė: gaišlys, -ė, -is, -ė: įngis, -ė (: įngti) ‘lusta’; -šis, -ė: klaikšis, -ė, -šas, -ė: kluikšas, -ė ‘bolond’; -štis, -ė: klaikštis, -ė ‘aki megőrült’; niekdžiugis, -ė, piktdžiugis, -ė.

4.7.2.5. Az egzisztenciális állapot alapján jellemzett személyek megnevezései képzős és összetett SM főnevek, amelyek olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonságai a létezésükkel, létükkel kapcsolatos állapotokból erednek. Képzési jelentésük: ‘olyan személy, akit az alapszóval jelölt, általa átélt egzisztenciális állapotból eredő tulajdonság alapján jellemeznek’, pl.: -ėlis, -ė: nebūvėlis, -ė, -tojas, -a: gyventojas, -a; sénbuvis, -ė, naujakurys, -ė, čiab(u)vis, -ė.

4.7.2.6. Az átélt folyamat végkimenetele alapján jellemzett személyek megnevezései képzős és összetett SM főnevek, amelyek olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonságai bizonyos egzisztenciális végkimenetelükhöz kapcsolódó állapotokból erednek. Képzési jelentésük: ‘olyan személy, akit az alapszóval jelölt, általa átélt folyamat végkimeneteléből eredő tulajdonság alapján jellemeznek’, pl.: -ėlis, -ė: pražuvėlis, -ė, numirėlis, -ė, -uolis, -ė: paskenduolis, -ė, skenduolis, -ė, -enis, -ė: prapuolėnis, -ė, -ėsis, -ė: mirėsis, -ė 1. ‘halott’, -tininkas, -ė: mirtininkas, -ė ‘halálraítélt’, -uoklis, -ė: pakaruoklis, -ė; šaltmirys, -ė, aklagimis, -ė, antrágimis, -ė.

4.7.3. A rájuk irányuló külső cselekvés alapján jellemzett személyek megnevezései képzős és végződéses SM főnevek, amelyek olyan személyeket jelölnek, akiknek tulajdonsága egy másik személy által végzett (végrehajtott) aktív fizikai, anyagi vagy mentális cselekvésből ered, amely a megnevezett személyre irányul. Képzési jelentésük: ‘olyan személy, akit a másik személy által végzett, a jellemzett személyre irányuló, az alapszóval jelölt cselekvésből eredő tulajdonság alapján jellemeznek’, pl.: -(t)inis, -ė (-inys, -ė): auklėtinis, -ė, pasiuntinys, -ė, -uklis, -ė: gird(u)klis, -ė ‘akit itatnak’, -ininkas, -ė: samdininkas, -ė, -ėlis, -ė: pastūmėlis, -ė, -ukas, -ė: žindukas, -ė ‘szoptatott gyermek’, -ulys, -ė: žindulys, -ė, -uon(is), -ė: palikuonis, -ė; -as, -ė: įkaitas, -ė, -ys, -ė: kankinys, -ė.

ASMENŲ PAVADINIMAI IŠ VEIKSMAŽODŽIŲ

67

5. PÁR NÉLKÜLI SZEMÉLYNEVEK

A megfelelő referens hiánya miatt a cselekvés végrehajtóját vagy egy tulajdonság hordozóját jelölő személynevek kis része csupán az egyik – hím- vagy nőnemű – nyelvtani nemhez tartozik. Ezek olyan főnevek, amelyek kizárólag az egyik nemre (férfira vagy nőre) jellemző tevékenységet, foglalkozást jelölnek: angliakasys, artójas, auklė, slaugė, gimdyvė. Az ilyen megnevezések elszigetelt képzett alakok. Ezt gyakran nem a szóalkotási rendszer, hanem a társadalmi szerepek társadalmon belüli megoszlása határozza meg (vö. Boel 1976: 16–73). Ez jól látható azokban az igéből képzett személynevekben, amelyek férfiakat vagy nőket jelölnek, akik olyan tevékenységet végeznek, amelyet a társadalom kizárólag férfias vagy nőies területnek tart, például: munka: žiedžius, kalvis és priemėja, pribuvėja, nešiotė; háború: minuotojas, karvedys; promiszkuitás: svetimoteriautojas, žagintojas és padraika. Így a pár nélküli személynevek a mobil főnevek általános szóalkotási modelljének kivételeiként tekinthetők. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy a hímnemű személynevek többségének teljesen lehetséges nőnemű párja, ahogyan más, látszólag kifejezetten férfias tevékenységet jelölő személynevek mellett is léteznek ilyen párok. Vö.: angliakasys, auksak asys, de molkasýs, -ė, rūdakasýs, -ė, žemkasýs, -ė; továbbá kalnavertys és kelmavertys, -ė. Vagy egyes nőnemű személynevek mellett, például slaugė, lehetséges a slaugas; a gimdytoja mellett lehetséges a gimdytojas (amelyet a beszélők gyakran használnak is). A nőnemű priemėja megnevezés a priemėjas, -a SM-képzésű főnév lexikalizálódott alakja, és annak homonimájának tekinthető, mivel ugyanarra az alapigére épül.

A társadalmi szerepek nemek közötti megoszlásának elmosódásával a mobil főnevek szóalkotási modellje a litván nyelvben az egyre modernebbé váló világban sem akadályozza az újonnan kialakuló oppozíciók jelölését: a cselekvés végrehajtója férfi – a cselekvés végrehajtója nő; a tulajdonság hordozója férfi – a tulajdonság hordozója nő.

6. KÖVETKEZTETÉSEK

A különböző szóalkotási jelentések, alapok, formánsok és szemantika alapján az igéből képzett személynevek két osztályba sorolhatók: a cselekvés végrehajtóit és az igével kifejezett tulajdonság hordozóit jelölő nevek osztályába. Arányuk a következő: 53,6%: 46,3%. A névszói képzésekkel együtt egyetlen szóalkotási „személykategóriát” alkotnak, amely megfelel az olyan főnévképzési kategóriáknak, mint a cselekvések, eszközök stb. megnevezései. A litván nyelvben a mobil főnevek (SM) szóalkotási modellje alapján az új valóságok megjelenésével folyamatosan új szavak jönnek létre. Ezért ez az osztály termékeny, eleven és nyitott. Ezenkívül a litván nyelvben a főnévpárok rendszeresen képződnek a referensek nemétől függően.

68 |

JUDITA DŽĖŽULSKIENĖ

1. TÁBLÁZAT. AZ IGÉBŐL KÉPZETT MOBIL FŐNEVEKKEL KIFEJEZETT SZEMÉLYNEVEK JELENTÉSEI

A cselekvés végrehajtóinak jelentéstípusai Százalék A tulajdonsághordozók jelentéstípusai Százalék Fizikai, anyagi cselekvés végrehajtói 34,5 Foglalkozás szerint 8,6 Kölcsönös kapcsolatok kifejezői 8,3 Változó, akaratlan fizikai állapot szerint 8 Mentális cselekvés végrehajtói 6,7 Szándékosan kibocsátott hangok szerint 4,5 Dinamikus cselekvések kifejezői 2,5 Kölcsönös kapcsolatok szerint 4,2 Beszélők 1,1 Lelkiállapot szerint 4,2 Érzékletek kifejezői 0,5 Dinamikus cselekvések szerint 4,1 Akaratlanul kibocsátott hangok szerint 3,4 Mentális tevékenység szerint 3,2 Külső személy cselekvése szerint 2,6 Akaratlan fizikai állapot szerint 1,7 Az átélt folyamat kimenetele szerint 1,3 Egzisztenciális állapot szerint 0,5 Összesen 53,6 Összesen 46,3

LITERATŪRA

AMBRAZAS, S. 1993: Daiktavardžių darybos raida. Lietuvių kalbos veiksmažodiniai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

AMBRAZAS, V., ed. 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

BOEL, E. 1976: Le genre des noms désignant les professions et les situations féminines en français moderne. Revue roman 11, 16–73.

CORBETT, G. 1991: Gender, Cambridge: University Press.

ERMAKOVA, O. P. 1984: Лексические значения производных слов в русском языке, Москва: Русский язык.

HALLIDAY, M.A.K. 1985: An Introduction to Functional Grammar, London: Edward Arnold.

JAKAITIENĖ, E. 1988: Leksinė semantika, Vilnius: Mokslas.

KEINYS, S. 1999: Bendrinės lietuvių kalbos žodžių daryba, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla.

KNIUKŠTA, P. 1976: Priesagos -inis būdvardžiai, Vilnius: Mintis.

LABUTIS, V. 1994: Lietuvių kalbos sintaksė 1, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

LESKIEN, A. 1891: Die Bildung der Nomina im Litauischen, Leipzig: Hirschel.

OTRĘBSKI, J. 1965: Gramatyka języka litewskiego, Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe.

SERVAITĖ, L. 1984: Lietuvių kalbos leksiniai statyvai. Kalbotyra 35 (1), 77–85.

ASMENŲ PAVADINIMAI IŠ VEIKSMAŽODŽIŲ | 69

Skardžius, P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Sližienė, N. 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Urbutis, V. 1965: Daiktavardžių daryba. In: Ulvydas, K., red., Lietuvių kalbos gramatika 1, Fonetika ir morfologija, Vilnius: Mintis, 251–474.

Urbutis, V. 1978: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mintis.

Valeckienė, A. 1996: Dėl veiksmažodinių būdvardžių darybos. LKMA suvažiavimo darbai 16, 125–131.

Valeckienė, A. 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Zverev, A. D. 1972: Выражения направления производности в русском языке. Тихонов, А. Н., ред. Актуальные проблемы русского словообразования 1, Самарканд: Самаркандский гос. университет им. А. Навои, 72–80.

Judita Džežulskienė

Vytauto Didžiojo universitetas

Lietuvių kalbos katedra

Donelaičio g. 52, 3000 Kaunas, Lietuva

Gauta 2001 06 04