Pastabos

Chylinskio Ószövetsége berlini példányának másolata előkerült

A Litván Nyelvi Intézetben jelenleg fejezik be Chylinskio Ószövetségének – az első nyomtatott litván Biblia (London, 1660) – tudományos kiadása első kötetének előkészítését. A könyv alapját a Biblia egyetlen fennmaradt példánya képezi, amelyet a British Museum könyvtárában őriznek, valamint a fő fordítási forrás, a holland Statenbijbel megfelelő részletei. A kiadás előkészítése során arra törekedtek, hogy Chylinskio minden nyomtatásban megjelent művét egy helyre gyűjtsék, ezért itt mindkét, Chylinskio által kiadott füzetet is közlik: An Account of the Translation of the Bible into the Lithuanian Tongue (1659) és Ratio Institutæ Translationis Bibliorum in Linguam Lithuanicam (~1660). Mindkettőt Oxfordban nyomtatták.

Chylinskio bibliafordításáról a 17–19. században számos európai bibliográfiai és poliglott kiadványban közöltek adatokat. Ezek az információk azonban szegényesek voltak, és egyik kiadványból a másikba folyamatosan ismétlődtek; a művet leíró bibliográfusok magát a könyvet nem látták. Adalbert Bezzenberger 1879-es felhívására az Athenaeum és a Kurjer Poznański című kiadványokban, majd 1880-ban a Mitteilungen der Litauischen Literarischen Gesellschaft című folyóiratban, a tudományos közösség bekapcsolódott Chylinskio Bibliájának keresésébe, és rövidesen egymás után három ószövetségi példány került elő. A. Neubauer 1891-ben a The Academy című kiadványban közölte, hogy a Biblia egyik példánya a stettini Szűz Mária-kolostor gimnáziumának könyvtárában található (később ezt a példányt Berlinbe szállították, és szokásossá vált berlini példányként emlegetni). 1888-ban a Записки Императорской академии наук. Извлечение из протоколов заседаний Академии című folyóiratban A. Kunik akadémikus arról számolt be, hogy Péterváron megtalálta Chylinskio Ószövetségének Jerzy Grużewski tulajdonában állt példányát; ezt a ritka nyomtatványt később a Vilniusi Egyetemnek ajándékozták, ahonnan Pétervárra szállították. A British Museum könyvtára által megszerzett harmadik Chylinskio-féle ószövetségi példányról John Naake, a könyvtár szláv irodalmi osztályának munkatársa 1893-ban a londoni Athenaeum és The Academy című kiadványokban közölt hírt. Alig néhány nappal később, 1893. július 13-án M. E. Trepka a pétervári lengyel hetilapban, a Kraj-ban ismertette a felfedezést: „pośród szpargałów, jakie antykwarjusze przestawiają całemi pakami zarządowi tej jedynej w świecie biblioteki, znalazł p. Naake książkę bez tytułu, uszkodzoną i kurzem stuleci okrytą“.

Az úgynevezett londoni példány a legrövidebb (176 oldalas, Józsué könyvéig terjed), a berlini példány csaknem kétszer olyan hosszú (384

119

Pastabos

oldal, Jób könyvével végződik), a vilniusi példány pedig a legnagyobb (416 oldal, a 40. zsoltárig van kinyomtatva). Az utóbbi két példány jelenleg eltűntként van nyilvántartva, de részleteiket a 19. század végének és a 20. század különböző kiadványaiban közölték. A készülő könyvbe azokat az újranyomtatott berlini és vilniusi részeket tervezték felvenni, amelyek nem találhatók meg a londoni példányban. A berlini példányból Heinrich Reinhold (1896), August Leskien (1919), Eduard Hermann (1926), Jurgis Gerullis (1927) és Jan Otrębski (1957) közölt részleteket. A vilniusi példány Jacob Quandt kezében volt, aki készülő Bibliája előszavában (1735) említette; Jurgis Pliateris részletesen leírta (1831), részleteit pedig Adamas Jocher (1842), Eduardas Wolter (1887) és Maurycis Stankiewicz (1889) publikálta. A vilniusi példányt 1842-ben Vilniusból Pétervárra vitték, 1918 után pedig semmit sem tudni róla. A berlini példány a második világháború alatt tűnt el, de Jan Otrębski használta a másolatát, amint azt az általa szerkesztett Teksty litewskie 1. Teksty dawne (Warszawa: PWN, 1957) című szöveggyűjteményben jelezte.

Juozas Karaciejus ösztönzésére érdeklődni kezdtem Otrębski professzor hagyatékának sorsa iránt. Norbert Ostrowski (a poznani egyetem) arról tájékoztatott, hogy Otrębski minden könyvét végrendeletében a Vilniusi Egyetem könyvtárára hagyta. A Litván Nyelvi Intézet könyvtárosának, Vilija Lukševičienének a segítségével felvettem a kapcsolatot a VUB kézirattárának vezetőjével, Nijolė Šulgienével, valamint a részleg munkatársával, Loreta Vinclovienével. A katalógusban nem volt utalás Chylinskio Bibliájára, ám a könyvtár igazgatójának, Birutė Butkevičienének a kezdeményezésére a részleg munkatársai ellenőriztek minden, az Otrębski-gyűjteményben őrzött dokumentumot, és örömhírrel szolgáltak: Chylinskio Bibliájának berlini példányáról készült másolat a Vilniusi Egyetem könyvtárának kézirattárában található, jelzete: VUB RS f. 124–155. Otrębski hagyatékát 1989-ben, férje végakaratát teljesítve, Helena Orębska-Samaniūtė adta át a Vilniusi Egyetem könyvtárának.

A másolat valószínűleg még a háború előtt készült; az akkori viszonyok között jó minőségű, a 384. oldallal ér véget, közülük a 337–368. oldalak hiányoznak (a 22. és 23. füzetet kihagyták). Egy A4-es lapra a teljes nyitott könyvet másolták, így az eredetit kissé lekicsinyítették (a londoni példány mérete 18 × 22 cm), de viszonylag jól olvasható. Az első oldalon a „Biblia sacra oct. 9” jelzet szerepel. A bibliofil Andreas Müller, Chylinskio kortársa, e ritka kiadvány első tulajdonosa, saját kezűleg írta rá a címet:

120

Pastabos

A könyv, amelyet a 17. század végétől a 19. század utolsó évtizedéig kerestek, és amelyet a második világháború alatt eltűntnek hittek, most, nyomtatásának 350. évfordulója közeledtével, ha csak másolat formájában is, ismét visszatért az olvasókhoz.

Habent sua fata libelli.

Gina Kavaliūnaitė

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia

[email protected]

121