Acta Linguistica Lithuanica

LXI (2009), 41 – 59

A statikus helyhatározói esetek Bretkénél és más 16. és 17. századi ólitván szövegekben^*

GINA KAVALIŪNAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

A cikk a statikus lokatívuszokkal foglalkozik a 16. és 17. századi litván szövegekben (Daukša, Chylinski, Bretkūnas). Kimutatható, hogy az inessivus és az adessivus eloszlását az élőségi hierarchia határozza meg: a magasabb élőségi fokú főnevek csak adessivusban, az élettelenek pedig csak inessivusban állnak. E két eset komplementer eloszlását szemléletesen mutatják az olyan heterogén főnévi csoportok, mint a žmogup atgimditame (DP). Bretkūnas nyelve ebből a szempontból különbözni látszik kortársaiétól: egyedül ő használ olyan inessivusi 1. személyű egyes számú névmásokat, mint a manyje (az adessivusi manipi mellett). Ingadozik a musui és musip(i), jusui és jusip(i), savęie és savip(i) alakok között, és gyakoriak a javítások. A szabályos inessivusi jame mellett nála a jamije is előfordul (a tavyje, savyje mintájára?). Itt azt feltételezzük, hogy az olyan inessivusi alakokat, mint a manyje, Dievije (a Dievipi helyett) stb., Bretkūnas alkotta meg ad hoc, és hogy az élő nyelvben csak adessivusi alakok léteztek. Úgy tűnik, ugyanez a helyzet a 3. személyű inessivusi jamije alakkal is, amely a jame⟧ megfelelőjeként szerepel élőkre vonatkoztatva.

1. A STATIKUS LOKATÍVUSZOK AZ ÓLITVÁNBAN: A KUTATÁS JELENLEGI ÁLLÁSA

A statikus lokatívuszok (inessivus és adessivus) litván nyelvben való használatának, valamint e két eset állítólagos összekeverésének kérdése már meglehetősen nagy figyelmet kapott a szakirodalomban. Első-

^* A jelen tanulmány egy olyan dolgozat bővített és javított változata, amely 2003-ban elnyerte a PRO BALTICA fórum nemzetközi pályázatának díját, amelyet a Bretke munkásságáról szóló legjobb kutatásnak ítéltek oda. Mivel a pályaművek tervezett közzétételét nyilvánvalóan mellőzték, a szerző úgy döntött, hogy a szöveget más formában használja fel.

41

GINA KAVALIŪNAITĖ

sorban Laigonaitė tanulmányát kell megemlíteni, amely a lokatívuszok használatát vizsgálja a Litvánián kívüli litván nyelvszigeteken (1957:27). A két eset összekeverésének legfontosabb okaként a posztpozíció hangtörvényszerű megrövidülését nevezi meg. Laigonaitė nemcsak a mai nyelvjárásokból, hanem az ólitván írásokból is hoz példákat (žmonėse bediewiūḟemp ir neystikimūḟemp DP 44_52–53). Palionis a Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XXVII amžiuje című könyvében (1967: 120) azt írja, hogy az adessivus és az inessivus kezdettől fogva szorosan összefüggött egymással mind jelentésük, mind szintaktikai használatuk tekintetében, és példákat hoz a két eset keveredésére, például: žmōgųp atgimdāmē DP 255₃₅, kókfai ne wienamę žmōgųp ne bū DP 477₁₈. Rosinas (1995: 65) az újlitván nyelvjárásokból hoz példákat az inessivus és az adessivus szinonim használatára, és megismétli Laigonaitė példáját Daukša posztillájából. Az adessivus önálló esetként való kihalásának feltételezett okaként ő is a végződés hangtörvényszerű megrövidülését jelöli meg. Legújabb könyvében Rosinas (2001: 140–143) részletesen tárgyalja az inessivus és az adessivus közötti ellentét semlegesülését. Bizonyítja, hogy a semlegesülésnek kezdetben bizonyos pontosan körülhatárolható kontextusokban kellett végbemennie, mégpedig olyan statikus igékkel, mint a būti, gyventi, rasti. Rosinas (2001: 142) szerint az adessivus csak ott őrizte meg jellegzetes jelentését, ahol az emberi tudatban lejátszódó folyamatot írnak le; az inessivus és az adessivus közötti oppozíció semlegesülésének okaként pedig ismét az inessivusi és adessivusi alakok egybeesését nevezi meg, amely a posztpozíció megrövidüléséből következett. Gelumbeckaitė Bretke Bibliájából hoz példákat mindkét lokatívusz használatára, valamint az inessivus adessivusszal való helyettesítésére, és óvatosan azt feltételezi, hogy az inessivus adessivusszal való felváltásának oka az emberi tudatban lejátszódó folyamatokat jelölő igéknél abban keresendő, hogy az adessivus az inessivusszal ellentétben felvehette az Adessivus sympathethicus vagy az Adessivus possessivus jelentését (Gelumbeckaitė 1997: 189–190). Maskuliūnas (2000: 205–206) Daukša Postill és Szyrwid Punktai sakimu című műveiből számos olyan helyet idéz, ahol az inessivus és az adessivus egyaránt ugyanabban a birtokos jelentésben szerepel. Az említett kutatók úgy vélik, hogy az inessivus és az adessivus közötti funkcionális különbség magában a nyelvi rendszerben tűnt el.

42

Die statischen Lokalkasus bei Bretke und in anderen altlitauischen Texten

Anders äußert sich zu dieser Frage Range (1995: 99–101). Letzterer kommt aufgrund einer Untersuchung zur Verwendung des Inessivs und des Adessivs bei Bretke zum Schluss, die Ursache der Vertauschung dieser Kasus sei im Einfluss der Übersetzungsvorlagen zu suchen. Zusätzliche Beispiele für die Neutralisierung des Gegensatzes zwischen Inessiv und Adessiv führt er aus Moswids Schriften sowie aus Daukšas Postille an. In ihrer Doktorarbeit pflichtet Gelumbeckaitė (1999: 241) dem von Range geäußerten Gedanken bei, die deutsche Konstruktion mit bey dürfte zum Ersatz des Inessivs durch den Adessiv beigetragen haben. Nach den Forschungsergebnissen von Eglė Žilinskaitė (2007: 408–409) dürften zur Verwendung des Adessivs in Daukšas Postille die in der polnischen Vorlage auftretenden Konstruktionen u + Gen. und przed + Instr. beigetragen haben: Diese stehen bei den Übersetzungsvorlagen solcher Verba wie pulti, stotis usw. sowohl zur Bezeichnung der Ortsruhe in der Nähe eines Gegenstandes sowie für Angabe der Richtung nach einem Gegenstand hin. Solche Fälle, wo von einem und demselben Wort sowohl Inessiv wie auch Adessiv gebildet werden, sind ganz vereinzelt:

degs anóie úgnìie ant’ ámžiu be gâfo DP 607; ßìldes’ úgnìp [Petras] DP 158; pats Christùs perfónoie fawóie / krikßtìtu 357₃₆; ne geyde pakàiaus perfônayp nórint didžiaufèip’ 42₁₂ (vgl. Žilinskaitė 2007: 419).

2. A STATIKUS LOKÁLIS ESETEK KÖLCSÖNÖS VISZONYÁRÓL

A Chylinski Újszövetség-fordításában az adessivus használatát vizsgáló tanulmány kimutatta, hogy a fordítási minták nem befolyásolják a lokális eset kiválasztását (Kavaliūnaitė 2001: 93–111). Az adessivus, illetve az inessivus kiválasztásában nem a mintában használt elöljárószók, hanem a főnévi csoportok kategorikus jegyei a meghatározók. Az adessivus használata az élőséggel, az inessivus használata pedig az élettelenséggel függ össze. Az élőséget itt nem referenciális értelemben kell felfogni, hanem a Silverstein-féle élőségi hierarchia értelmében. Bizonyos szóosztályok önmagukban élőként, illetve élettelenként vannak megjelölve. Várható módon az első és második személyű személyes névmások élőként vannak megjelölve, mivel rendszerint emberekre vonatkoznak

43

GINA KAVALIŪNAITĖ

általában mindig. A harmadik személyű névmások azonban szintén magasabb helyet foglalnak el, mint a főnevek, az utóbbiak között pedig a tulajdonnevek magasabban állnak, mint a köznevek stb. Ha egy nyelvtani szabály, például egy esetragozási szabály érzékeny az élőségre, akkor hatókörébe elsősorban azok a kategóriák tartoznak, amelyek az élőségi hierarchiában magasabb besorolásúak. A Silverstein-féle élőségi hierarchia sematikus ábrázolását Anderson (1985: 183) nyomán idézzük:

1. séma. A Silverstein-féle élőségi hierarchia

A Chylinski-féle adessivushasználat meglehetősen pontosan tükrözi ezt az élőségi hierarchiát. Leggyakoribbak az első és második személyű személyes névmások, valamint a visszaható névmás adessivusi alakjai (206x). Ezeket követik a tulajdonnevek (177x), a mutató névmások, a harmadik személyű személyes névmások és a vonatkozó névmások (113x). A legritkábbak a személyt jelölő köznevek (8x), valamint a melléknevek (3x) adessivusi alakjai. Nem személyt jelölő élőkből és élettelenekből nem képeznek adessivust. Megjegyzendő, hogy a keresztény Istenre és személyeire vonatkozó szavakat dievas, tévas és sūnus itt a tulajdonnevek közé sorolták, ami a szöveg sajátosságát tekintve minden bizonnyal indokolható.

A példák közül az alábbiak szemléltetik, hogy az eset kiválasztása független a mintában használt elöljárószótól:

Diewiep nes wifi dayktey ira padabni ChNT (want alle dingen zijn mogelick by Godt StB) Mk 10,27;

44

Die statischen Lokalkasus bei Bretke und in anderen altlitauischen Texten

és az (az) Ige Diewiep ChNT (és az Ige by Godt StB) Jn 1,1;

És az én lelkem örvendezik diewiep Jzganitojep az én ChNT (és az én lelkem örvendezik Godt / mijnen Salighmaker StB) Lk 1,47;

Úgy [van ez], hogy [...] nem gazdag Diewiep ChNT (Így [van ez azzal, aki] [...] nem gazdag in Gode StB) Lk 12,21.

Mind az in Godt, mind a by Godt adessivusszal van visszaadva, nyilván azért, mert Chylinski nyelvi rendszerében nem létezett hasonló oppozíció. Ha az élőkre lett volna inessivus, magától értetődő lett volna ezt az esetet a holland in megfelelőjeként használni, mivel az életteleneknél megtalálható a „holland in = litván inessivus” megfelelés. Például a következő helyen találkozunk vele:

A hang Ramában hallatszott Ramoy ChNT (Egy hang in Rama hallatszott StB) Mt 2,18.

Az, hogy a holland in és by in közötti oppozíció Chylinski nyelvi rendszerében elvileg visszaadható, az élettelenek példáján könnyen megállapítható. Nem egy megfelelő „inessivus: adessivus” oppozíció adja vissza, hanem by az élettelenek esetében elöljárószókkal, többnyire a pas szóval fordítódik:

Péter [...] melegedett pas ugni ChNT (Péter [...] melegedett by het vyer StB) Mk 14,54.

Mielőtt rátérnénk Bretke adessivushasználatának sajátosságaira¹, először röviden bemutatjuk az adessivus Bretkénél és más szerzőknél (Chylinski, Daukša) előforduló legfontosabb használati módjait. Az adessivus a következőket jelöli:

1) az ember lelki terében való lokalizációt, amelyet gyakran az isteni működés színtereként értelmeznek:

őrizd meg a szent hitet, amely mufjmp él (megőrizve [...] a Szentlélek által, aki in ons lakozik StB) 2 Tim 1,14;

¹ Wilent az inessivust összességében Bretkéhez hasonlóan használja, nyelvhasználatát azonban ez a tanulmány nem veszi figyelembe.

45

Gina Kavaliūnaitė

Szirdi ne išągtą teikis manīp padarit’ mielaulias Wießpatie DP 534¹¹ (Tiszta szívet teremts bennem, kedves Uram Wuj 580^47–48); Didefnis <tikejimas> búvo taip’ ligōnįp žmōnaip DP 369¹⁴ (Nagy volt a <hite> ebben a beteg asszonyban Wuj 381³¹); Ne tarket / mes ławipi dumofim / mes Abrahama turim Tiewu BP II 240¹⁵²; Nefa iei Sodomoia thie Darbai butų nufsidawę, kurie tawip nufsidawę BNT (Mert ha Szodomában véghez vitt csodák, amelyeket nálad vittek véghez LB; Quia si in Sodomis factae fuissent virtutes quae factae sunt in te V) Mt 11,23.

2) az emberi gondolatok, illetve érzelmek tárgya vagy területe:

Turekit wiera Diewiep ChNT (Higgyetek Istenben StB) Mk 11,22; ir pradźiaugos dwasiá maná / Diewiép įžganitoiįp manámp DP 471^12–13 (És örvendezett az én lelkem / az én megváltó Istenemben Wuj 502⁸); Bei fchitaip apturetu amßina poniep Diewip giwenima ir ifchganima BP I 268¹⁸; nefanga Diewiep pigus ira kiekwienas ßadis BNT (Mert Istennél semmi sem lehetetlen LB; quia non erit impossibile apud Deum omne verbum V) Lk 1,37.

3) a személy közelében vagy környezetében való lokalizáció:

Kurſey buvo Storaſteyp Serguſiep Powilep žmogump įßmintingamp ChNT (Welche was by den Stadthouder Sergius Paulus / eenen verstandigen man StB) Apd 13,7; taӡiau rádo tatái húkiie ſawamé ir ſunų ſawąmp DP 355²⁹ (prӡedfié naydował to w domu ſwoim / y w ſynie ſwoim Wuj 367^17–18); Ne gerai darai jog brolio moteri ſawip laikai BP I 29⁶; nes radai malane Diewip BNT (du haft gnade bey Gott funden LB; invenisti enim gratiam apud Deum V) Lk 1,30.

4) több tárgy között, egy személycsoport körében való lokalizáció:

² Az anyag összegyűjtése során a Vilniusi Litván Nyelvi Intézetben elektronikusan készített Bretke-posztilla konkordanciáját használtuk.

46

Die statischen Lokalkasus bei Bretke und in anderen altlitauischen Texten

Ezeket mondtam nektek, miközben juſimp ChNT (Dēle dingen hebbe ick tot u gesproken / by u blijvende StB) Jn 14,25; nem volt iūſemp helye DP 41₂ (nie miał v nich mieśćá Wuj 40₃₁); És Jézus gyarapodott bölcsességben, korban és kegyelemben Istennél és Szmonijamp BP I 162₁₁; ha az ilyen tettek Tíruszban és Szidónban történtek volna, ahogyan iuſip történtek BNT (weren solche Thatten zu Tyro vnd zu Sidon geschehen, als bey euch geschehen find LB; quia si in Tyro et Sidone factae essent virtutes quae factae sunt in vobis V) Mt 11,21.

5) egy tárgy belsejében való lokalizáció:

uzfodyno Winniczią [...] ir ikafe jeyp profa-wina ⇒ ſpauftuwa ChNT (wijngaert planted[e] [...] ende groeſ eenen wijnperſback daer in StB) Mt 21,33; Ir prānaſiep. Biſo Wielſpatis iźgēlbeſſiu iūs Wielſpatiē Dievē ių DP 257 (Y v Proroká; Mowi Pan /żbawię ich w Panu Bogu ich Wuj 265₂₈).

Ez a jelentés sem a BP-ben, sem a BNT-ben nem tűnik adatoltnak.

6) egy tárgy közelében való lokalizáció. Chylinskinél az adessivus ebben a jelentésben nincs adatolva. Néhány példa azonban előfordul a DP-ben és a BP-ben:

palikig afierą ſawą attōriųp DP 296₉ (ofiáruiß dar twoy do ottaržá Wuj 304₂₂); nekורios moteriſchkes muſiſchkiu / kuros ankſti buwa Grabiepi BP II 17₁₆.

Nach Angabe von Eglė Žilinskaitė (2007:408) machen solche Adessive 6,43% sämtlicher Belege des Adessivs aus. Nach Angabe von Gelumbeckaitė (1997: 191–192) ist diese Verwendungsweise des Adessivs auch im BNT nicht belegt.

A ChNT-ben az inessivus egy élettelen tárgyhoz viszonyított lokalizációt fejez ki. Az ember tudatában zajló folyamat kifejezésére animatákból képzett inessivusok nincsenek adatolva. Ha az inessivus animatákból képződik, akkor többes számú alakokról van szó, és a jelentése emberek csoportjának közepén való lokalizáció. Arról van szó

47

GINA KAVALIŪNAITĖ

hogy ez olyan jelentés, amely önmagában nem kapcsolódik az élőségi hierarchiához. Többes számban adessivust rendszeresen csak azok a szófajok alkotnak, amelyek az élőségi hierarchiában a legmagasabb besorolást kapják, vagyis az 1. és 2. személyű névmások; egyébként többnyire inessivust használnak. Vessük össze például:

Wiens Diewas ir Tewas wilu, kurley ira and wilo ir per wis, ir juſjmp wiſoje ChNT (Egy Isten és mindenek Atyja, aki mindenek fölött, mindeneken keresztül és mindnyájatokban StB) Ef 4,6.

Ebben a példában egy adessivus található egy inessivus mellett, ugyanazon névszói csoporton belül. Közöttük nyilvánvalóan nincs különbség a kaszusjelentésben, csupán az élőséget jelölő forma tekintetében térnek el.

Auch bei Daukša und in Bretkes Postille ist die Verwendung des Adessivs mit der Belebtheit verknüpft. Adessive von Inanimata sind äußerst selten, z.B., attoriųp DP 296₉, und grabiepi BP II 17₁₆. Rosinas schreibt dazu: „sakiniuose su veiksmažodžiais būti, gyventi ir kitais vartojamas tik participinių įvardžių ir refleksyvinio įvardžio adesyvas, o gimininių įvardžių ir vardažodžių, be adesyvo, dažnai vartojamas ir inesyvas“ (2001: 141).

Rosinas továbbá rámutat arra, hogy „a személyes participiális névmások és a visszaható névmás (vagyis éppen azoké, amelyek az élőségi hierarchiában a legmagasabb besorolást kapják — G. K.) alrendszerében Daukša szövegeiben nincs inessivus; helyette adessivust használnak, amely leggyakrabban belső állapotot fejez ki” (2001: 140). Ez pontosan egybevág azzal, amit Chylinski nyelvi rendszeréről megállapítottunk. Rosinas adatai szerint az 1. és 2. személyű személyes névmások inessivusi alakjai nemcsak Daukšánál, hanem Pietkiewicz katekizmusában és Szyrwidnél sem adatoltak (Rosinas 1995: 17–20; 2001: 140). Ilyen inessivusok csak Bretkénél és Wilentnél fordulnak elő. Ezen írók nyelvének ezt a figyelemre méltó sajátosságát tehát külön is meg kell vizsgálni.

3. A BRETKE-I ÉLETTELEN FŐNEVEK INESSZÍVUSZA

Először is meg kell állapítani, hogy Bretkénél is összefüggés van az adesszívusz és az élőség között. Az élőségi hierarchiában legmagasabbra sorolt kategóriák esetében, vagyis az 1.

48

Die statischen Lokalkasus bei Bretke und in anderen altlitauischen Texten

és 2. személyű névmások, valamint a visszaható névmás esetében Bretke rendszeresen adesszívuszt használ:

Nefa iei Sodomoia thie Darbai butu nuſsidawę, kurie tawip nuſsidawę BNT (Mert ha Szodomában történtek volna azok a cselekedetek, amelyek bey dyr történtek LB; Quia si in Sodomis factae fuissent virtutes quae factae sunt in te V) Mt 11,23; Ir netur ßaknų ſawimp BNT (és nincs gyökere in jhen LB; et non habent radicem in se) Mk 4,17; Dwafe Wieſchpaties ira manip BP II 47₂₆; Ir IEſus daukſinoli iſchmintije / ſenatweie ir maloneie Diewiep ir S₃moniſamp BP I 162₁₁.

Az adesszívusz és az inesszívusz megoszlása világosan kirajzolódik a következő példákban. Minden esetben a Szentírásról vagy annak részeiről van szó, ám ahol egy könyvet a szerző nevén neveznek meg, ott adesszívusz áll, egyébként pedig inesszívuszt használnak:

Schwentamip Ianip trecziame puguldime BP I 420₂₀; Ponas IEſus Kriſtus wadinna Pharifeuſchus Raſſabin̄ikais / Schwentamip Ianip deſchim tame paguldime BP II 61₂; neſa ghi Schwentame raſchte liudima dūſt BP II 88₂₋₃; tada Ponas Diewas Schwentame ßodie / koſnam pamokſla dūſt BP II 279₁₄.

Mivel az adesszívusz és az inesszívusz megoszlását a főnév kategóriális tulajdonságai határozzák meg — így bizonyos főnevek rendszerint csak adesszívuszt, mások pedig csak inesszívuszt képeznek —, a két eset komplementer eloszlásban áll egymással. Ezért nem tekinthetők teljesen önálló eseteknek, hanem csupán ugyanazon lokális eset változatainak (vö. Smoczyński 2001: 215).

Bretke azonban másképpen kezeli a személyes névmásokat, mint Daukša és Chylinski. Itt az 1. és 2. személyű személyes névmások, valamint a személymegnevezések inesszívuszi alakjait találjuk az emberi tudatban vagy az ember belső lényegében végbemenő folyamat kifejezésére.

paſinfite, kaip eſch mano Tiewieie → Tiew + pi eſmi, ir jus manyie → manipi ir eſch iuſuie → iuſuie/iuſuia → iuſpi BNT (megismeritek, hogy én az én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én bennetek

49

GINA KAVALIŪNAITĖ

titeket LB; cognoscetis quia ego sum in Patre meo et vos in me et ego in vobis V) Jn 14,20;

ir ſunus tawa kuris → kurie taweie ira BNT (et filios qui in te sunt V; és gyermekeid veled LB Lk 19,43) Lk 19,44;

Satanas [...] ſaweie pats ne ſudera BNT (Satan [...] önmagával meghasonlott LB; Satanas consurrexit in semetipsum V) Mk 3,26;

Er ne dege ſchirdis muſu muſui BNT (nonne cor nostrum ardens erat in nobis V; Nem lángolt-e a szívünk bennünk LB) Lk 24,32;

Pharifeuſchas ſtowedams / teipo pats ſawije meldefi BP II 353₃; tada permanik ir ßinnok ſchitai ſchtiefos Schwenta Dwaſe tawije darancze BP II 125₂₀.

Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy Bretke maga nem ritkán adesszívuszra javította az ilyen inesszívuszokat:

kaip anis taipo ſawÿa dumoio → anus taipo ſawipi dumoiencзius BNT (hogy így gondolkodtak önmagukban LB; quia sic cogitarent intra se V) Mk 2,8;

dumaia ſawei → ſawip BNT (et cogitabat intra se V; és magában gondolkodott önmagában LB) Lk 12,17;

bilaia ſawÿe → ſawÿp BNT (autem dixit intra se V; ő pedig azt mondta önmagában LB) Lk 18,4.

Az ilyen helyek, ahol az inesszívuszt adesszívusz váltja fel, Bretke bizonytalanságáról tanúskodnak az inesszívusz ilyen kontextusokban való megfelelőségével kapcsolatban. Range (1995: 99–101) az ilyen ingadozásokat a forrás hatásával magyarázza. Valóban nagyon is lehetséges, hogy a német, in elöljárószóval és részes esettel álló szerkezet megteremthette az inesszívusz ilyen használatának feltételeit, noha a források hasonló szerkezeteinek használata Chylinskisnél nem gyakorolt észrevehető hatást a lokáliskasusok megválasztására. Hasonlóképpen a német bey szerkezet Bretkét legalább egyes esetekben arra késztethette, hogy az inesszívuszt adesszívusszal helyettesítse (BNT Lk 12,17; Lk 18,4 stb.).

Mindazonáltal a források hatása nem lehetett az ilyen változtatások egyetlen oka. A BNT-ben több példa is van arra, hogy az inesszívuszt adesszívusz váltja fel, anélkül, hogy a forrás az adesszívusz használatát ösztönözhette volna:

50

Die statischen Lokalkasus bei Bretke und in anderen altlitauischen Texten

fény, amely benned → tawipi van BNT (lumen quod in te est V; a benned lévő fény [...] fey LB) Lk 11,35; tudjátok meg, hogy Atyámban → Tiew+pi vagyok, és ti bennem → manipi, én pedig bennetek → iufuje/iufuią → iufpi BNT (werdet jr erkennen, das ich az én Atyámban vagyok, ti pedig bennem, és én bennetek LB; cognoscetis quia ego sum in Patre meo et vos in me et ego in vobis V) Jn 14,20.

Luther és a Vulgata egyaránt ezekben a helyekben in szerkezeteket használ. A javításoknak tehát ezekben az esetekben nem lehetett más oka, mint a fordító nyelvérzéke. Ugyanerre a benyomásra jutunk azoknak a helyeknek a közelebbi vizsgálatakor, ahol legalább a német szövegben az in helyett más elöljárószók állnak:

olyan dolgokról, amelyek bennünk → muſip teljesedtek be BNT (quae in nobis conpletae sunt rerum V; azokról a történetekről, amelyek közöttünk történtek LB) Lk 1,1;

azok a csodák, amelyek bennetek → iufip történtek BNT (virtutes quae in vobis factae sunt V; tettek, [...] amelyek köztetek történtek LB) Lk 10,13;

ezeket mondtam nektek, köztetek → iufipi tartózkodván BNT (haec locutus sum vobis apud vos manens V; ilyeneket mondtam nektek, mivel köztetek voltam LB) Jn14,25.

A német szövegben néhány esetben bey áll, de más megfelelések is vannak. A muſui → muſip javítás oka más lehetett; az okokról alább még szó lesz.

Továbbá a következőket kell figyelembe venni. Ahhoz, hogy hihetővé tegyük azt az állítást, miszerint az Inessivus Adessivusszal való helyettesítésének oka a német Vorlage hatása, bizonyítani kellene, hogy Bretke fordításában egyáltalán szabályos megfelelés áll fenn a litván Adessivus és a német bey elöljárószó között. Ebben az esetben ilyen ekvivalenciát az életteleneknél is várnánk. Azt tapasztaljuk azonban, hogy Bretkénél a bey elöljárószónak élettelenekkel alkotott kapcsolataival nem Adessivusok, hanem elöljárós szerkezetek felelnek meg:

és a fény mellett melegedett LB (ir ſchildies a pas ſwākę BNT; et calefaciebat se ad ignem V) Mk 14,54;

51

GINA KAVALIŪNAITĖ

azonban a kereszt mellett állt LB (ſtoweio prieg Krijsaus BNT; Stabant autem iuxta crucem V) Jn 19,25; még Enonban keresztel, közel Salim mellett LB (krikſchtya Enone, arti Salim → Salem BNT; baptizans in Aenon iuxta Salim V) Jn 3,23; a bokornál LB (pas erſchkieczius → kruma → pas krumus BNT) Lk 20,37; közel a pusztához LB (arti puſchchczos BNT; iuxta desertum) Jn 11,54.

Egyébként megjegyzendő, hogy a mellett elöljárószóval alkotott kapcsolatok sem mindig adesszivusszal jelennek meg, még akkor sem, ha élőlényre vonatkoznak. Íme egy példa egy nem személyes élőlényre:

és az állatok között volt LB (buwo su Sverimis BNT; Eratque cum bestiis V) Mk 1,13.

Bretke gyakran nyilvánvalóan nyelvérzékére hagyatkozott, és olykor bizonyára mérlegelnie kellett, hogy az adott esetben melyik forma volna helyesebb. Másfelől szemlátomást igyekezett visszaadni az előképek bizonyos megkülönböztetéseit az elöljárószók használatában, mivel ezek fontosak voltak az érintett szöveghelyek helyes értelmezéséhez. Így például az Istenben (in Deo) és az Istennél (apud Deum) közötti különbség Bretke számára aligha tűnhetett pusztán szintaktikai vagy stilisztikai okokkal magyarázható, teológiai vonatkozások nélküli jelenségnek. Mivel az ilyen fordulatok a szövegben meglehetősen gyakran fordulnak elő, arra is késztetést érzett, hogy itt lehetőleg következetesen járjon el, és ahol a latin vagy a német szövegben in állt, mindenütt ugyanazt a formát, mégpedig az inesszivuszt használja. Egy olyan élőlény esetében, mint a tėvas ’apa’, az élő népnyelvben alighanem csak az adesszivusz tėviep létezett, amelynek szokásos jelentése „az apánál” („az apa házában”) volt. Az „az apában” jelentés alighanem idegen volt a népnyelvtől, mivel az efféle metaforikus használat valójában csak vallási összefüggésekben fordulhatott elő. Az in Patre, az Atyában fordulat visszaadására vagy egy, a népnyelvben nem létező inesszivuszt alkothatott, vagy a ténylegesen használatos adesszivuszt alkalmazhatta, ez utóbbi esetben azonban le kellett mondania az „az Atyában” és az „az Atyánál” közötti különbségtétel lehetőségéről.

Az adesszivusz inesszivusz helyetti használatának egy ehhez hasonló oka

52

Die statischen Lokalkasus bei Bretke und in anderen altlitauischen Texten

a (német) előkép hatása alatt aligha lehetett. Először is, amint fentebb kifejtettük, úgy tűnik, nem volt szabályos megfelelés az adesszivusz és bármely német elöljárószó között. Másodszor, az adesszivusz inesszivusz helyetti alkalmazása élőlények esetében valójában a litván nyelvi rendszerben megalapozott forma behelyettesítése egy idegen hatásra bevezetett forma helyére.

Amint fentebb kifejtettük, a harmadik személyű névmások az élőlényskálán valamivel alacsonyabb besorolásúak, mint az első és második személyűek. Ez azzal függ össze, hogy élőlényre és élettelenre egyaránt vonatkozhatnak. A névmások összességükben mégis magasabban állnak az élőlényskálán, mint a főnevek. A harmadik személyű névmások viszonylag magas besorolása olykor oda vezet, hogy adesszivuszaik élettelenre vonatkoznak. Az élőlény grammatikai jegye ugyanis nem a referenciától, hanem a kategória élőlényskálán elfoglalt általános helyétől függ. Ez különösen világosan mutatkozik meg Chylinski szövegében, aki több helyen az jampi hímnemű formát élettelenre vonatkoztatva használja:

Ir → O kad kokian Mieſtan aba kieman ateyſite → ieyſit, Kłauſkites kas tęn → jampi ira wertas → wertu ChNT (Ende in wat fſadt ofte vlecke ghy fult inkomen / onderloeckt wie daer in weerdigh is StB) Mt 10,11.

Bretkére nem jellemző a harmadik személyű névmások adesszivuszának ilyen kiterjesztett használata. Az adesszivusz élőlényre vonatkoztatott használata ezzel szemben jól adatolt:

nóg ſcho Kriſtaus niekur neatſtokem / net iampi ſtipra wiera ikki ſmerties ſawa ifſilaikikem BP I 124₁₃; Tu eſſi Sunus Diewo giwoio. Iampi giwena pilnjbe Deiwiftes kunifchkai BP II 88₆.

Élettelenre viszont Bretke úgy tűnik, csak az inesszivuszt használta:

mintha sehol sem lenne olyan keserűség, amely olyannyira kiáltana, mint amilyen benne nem lenne kenyér BP I 211₂₁.

Bretke és Chylinski összehasonlítását egyébként nehezíti az a tény, hogy Bretke gyakran a tę határozószót használja ott, ahol Chylinskinél a személyes névmás egy lokális esete áll élettelenre vonatkoztatva (így például Mt 10, 11, Mt 21, 33 stb.).

53

GINA KAVALIŪNAITĖ

Ott, ahol élőről van szó, Bretkénél különös ingadozás figyelhető meg. Több helyen olyan inessivust találunk, amelyet Bretke később maga adessivusszal javított:

ne wienas bilas ſmerczia ne randu iame → elch newienas prziafties ſmerczio ne randu iampi BNT (nullam causam mortis invenio in eo V; Ich finde keine vſach des todes an jm LB) Lk 23,22; Kurſai walga mana Kuną ir gieria mana Kraughį, paſsiliektis manyè → manipi, ir elch iame → iamimp BNT (Qui manducat meam carnem et bibit meum sanguinem in me manet et ego in illo V; Wer mein Fleiſch iſſet, vnd trincket mein Blut, der bleibt in mir, vnd ich in jm LB) Jn 6,56.

Ehhez még azt a különös tényt is figyelembe kell venni, hogy az élőkre vonatkozó inessivusnak két különböző alakja van: iame és iamije. Úgy tűnik, az előbbi élettelenre, az utóbbi élőre utal. Hasonlítsuk össze a fent idézett BP I 211²¹ helyet:

Nu eſti ſunus zmogaus perſchwiefſtas / ir Diewas iamije ira perſchwiefſtas BP I 363¹⁵; lei Diewas apſchwiefſtas eſt iama, tada Diewas ghi teipaieg perſchwieceg iama pacziama BNT (Iſt Gott verkleret in jm, ſo wird in Gott auch verkleren in jm ſelbs LB; si Deus clarificatus est in eo et Deus clarificabit eum in semet ipso V) Jn 13,32.

Az iame alak azonban a Lk 23,22-ben Jézusra vonatkozik, de aligha puszta véletlen, hogy Bretke éppen ezt az alakot törölte, és az iampi adessivusszal helyettesítette. Igaz, az iamije alakot is törölték időnként, és adessivusszal helyettesítették:

nincs benne igazságtalanság → benne BNT (és nincs benne igazságtalanság benne LB; és nincs igazságtalanság abban V) Jn 7,18.

Az iamije alak különböző helyeken fordul elő, ezért nem lehet egyszerű íráshiba. Más ólitván szerzőknél úgy tűnik, ez az alak nincs adatolva. Rosinas (1995) nem említi. Felmerül a kérdés, vajon Bretke új alkotásáról van-e szó. Feltehető, hogy Bretke nyelvi rendszerében (Chylinskiéhez hasonlóan) a harmadik személyű hímnemű személyes névmásnak nem volt az élőkre vonatkozó inessivusa.

54

Die statischen Lokalkasus bei Bretke und in anderen altlitauischen Texten

Mivel Bretke igyekezett visszaadni a forrásnyelvekben (latinban, németben) használt in prepozíciót, ezt inessivusszal tette, a hiányzó alakokat pedig produktív minták alapján pótolta. Az Iamije alighanem a maneie, tawie, ſaweie mintájára keletkezett. Ezzel az alakkal kapcsolatban is némi bizonytalanság figyelhető meg, hiszen az inessivust gyakran adessivusszal javítják. Talán Bretke az iame alakot az élettelenséget jelölő formaként érzékelte. Ez szolgálhatott annak okául, hogy vagy adessivusszal helyettesítette, vagy a maneie, tawie mintájára élőkre vonatkozó mellékalakot alkotott. Ez utóbbi azonban szintén nem elégíthette ki teljesen, hiszen ezt is olykor adessivusszal javította.

A rejtélyes iamije alak mellett, amelyet a szakirodalom figyelmen kívül hagyott, további olyan inessivusi alakokat is meg kell említeni, amelyek Bretkénél adatolhatók, a többi ólitván szerzőnél viszont ismeretlenek. A többes szám második személyű muſui(e), iuſui(e) alakokról van szó (ezekről lásd Rosinas 1971: 147–152):

Er neſinnat […] iog dwafe Diewo iuſuie giwen BP II 370₁₈; Er neſinot / iog kunas iuſu Baßnicze eſti Dwafīos iuſuie giwenanc̄ios BP II 370₂₂.

Itt is elképzelhető, hogy Bretke mesterségesen alkotott alakjaival van dolgunk, hiszen más szerzőknél csak adessivusok adatolhatók. Úgy tűnik, a muſui(e), iuſui(e) alakok sem elégítették ki Bretkét, mert különböző helyeken adessivusokkal helyettesítette őket:

tų daiktų, kurie muſui → muſip nulsidawe BNT (ordinare narrationem quae in nobis completae sunt rerum V; von den Geſchichten, ſo vnter vns ergangen sind LB) Lk 1,1; magnbes kurias iuſui → iuſip daritas ira BNT (factae fuissent virtutes quae in vobis factae sunt V; Thaten, […] die bey euch geschehen sind LB) Lk 10,13.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

A statikus helyhatározói esetek (inessivus és adessivus) használatát tekintve nincs alapvető különbség Bretke nyelve és a többi ólitván szerző nyelve között. Ezeknek az

55

GINA KAVALIŪNAITĖ

Esetek eloszlását nem az esetek szemantikája, hanem a névszói csoportok kategorikus jegyei szabályozzák; az adessivus használata a hierarchiában való magasabb helyet tükrözi. Az egyéb ólitván szerzőktől eltérően Bretke az 1. és 2. személyű személyes névmások, valamint a visszaható névmás inessivusi alakjait is használja; ezek az alakok másutt részben egyáltalán nem fordulnak elő. Olyan, másutt nem adatolt 3. személyű egyes számú hímnemű alakokat is használ animatákra (iamije az iame mellett). Feltehetően a forrásokban használt, latin és német in-t tartalmazó szerkezetek utánzásáról van szó. Azok a számos esetek azonban, amikor ezeket az inessivusokat adessivusokra javították, Bretke bizonytalanságára utalnak e formák helyességét illetően. Nyelvi rendszerében valószínűleg csak adessivusok voltak. Bretke nyelvi rendszere e tekintetben valószínűleg nem különbözött más ólitván szerzőkéitől, például Chylinskiétől, Daukšáétól és másokétól; az inessivus használatának sajátosságai szövegeiben elsősorban fordítási technikájának, nem pedig nyelvének jellegzetességeit tükrözik.

KÜLÖNLEGES JELEK

→ Javítás a kéziratban

⇒ A sor fölé írt szinonima

„…” A kéziratbeli javítás kezdete, illetve vége

<…> A szerkesztők emendációja (Kudzinowski u. Otrębski 1958)

[…] Törlés a kéziratban

[…] Kihagyott szövegrész

[TOT] A Statenbijbel-ben magyarázatként hozzáadott szó

+ olvashatatlan betű a kéziratban

56

Die statischen Lokalkasus bei Bretke und in anderen altlitauischen Texten

FORRÁSJEGYZÉK

BNT — NAVIAS TESTAMENTAS. Ing Lietuwifchką Liefźuwi perraftchitas. per Ianą Bretkuną Labguwos Plebona. 1580. Idézve innen: NAVIAS TESTAMENTAS. Ing Lietuwifchką Liefźuwi perraftchitas. per Iana Bretkuną Labguwos Plebona. 1580. ÚJSZÖVETSÉG Johann Bretke, labiai lelkipásztor litván nyelvre fordításában, 1580: a kézirat fakszimiléje, 7. és 8. kötet, Labiau i. Pr. 1580. Szerk. J.D.Range és Fr. Scholz. 1991. Paderborn – München – Wien – Zürich.

BP — POSTILLA tatai eſti Trumpas ir Praſtas Iſchguldimas Euangeliu [...] Per Ianą Bretkną Lietuvos Plebona Karaliaucziuie Prufſu. Kinyomtattatott Karaliaucziuie Iurgio Oftenbergero által. Az Úr 1591. évében.

ChNT — Czesław Kudzinowski, Jan Otrębski, Biblia litewska Chylińskiego. Nowy Testament. 2, Tekst, Poznań: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1958.

DP — Poſtilla CATHOLICKA Tái eſt: Iſguldimas Ewangeliu kiekwienos Nedelos ir Świętes per wiſſús metus. Per Kúniģą MIKALOIV DAVKSZ[A] Kanoniķą Médniku / iſ lękiſko pergúldita. Su walá ir dalaīdimu wīreuſiuiu. W Wilniui / Drukárnioi Akademios SOCIETATIS IESV. A.D. 1599.

LB — D. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe (Weimari kiadás). Német Biblia, 6. kötet. 1968: Hermann Böhlauſ Nachfolger – Weimar Akademische Druck- u. Verlagsanstalt – Graz.

StB — Biblia, Dat Is De gantſche H. Schrifture, vervattende alle de Canonijcke Boecken des Ouden en des Nieuwen Testaments. Door laſt der Hoogh-Mog: Heren Staten Generael van de Vereenighde Nederlanden [...] Uyt de Oorſpronkelijke talen in onſe Nederlandſche tale getrouwelijk over-geſet [...] ende Door gemeene ordre der Nederlandſche Kercken verbetert van Druckfauten en Miſſtellingen die in den Eersten Druck gevonden worden. T’Amsteldam, Gedruckt bij de Weduwe wijlen Paulus Aertſz van Raveſteijn [...] Anno 1657.

V — Die Vulgata, zitiert nach: Roger Gryson, ed., 1994: Biblia Sacra Vulgata. Stuttgart: Deutsche Bibelgesellschaft.

WuJ — Poſtilla Catholicka Mnieyſza. To ieſt: Krotkie Kaźánia / álbo wykłady wietých Ewngieliy [...] Przeź D. IAKVBA WVYKA 3 Węgrowcá / Theologá Societatis IESV. [...] W KRAKOWIE W Drukárniey Andrzeía Piotrkowcźyká / Roku Páńſkiego 1590.

57

GINA KAVALIŪNAITĖ

IRODALOMJEGYZÉK

Anderson, S. R. 1985: Inflectional morphology. In: T. Shopen, ed., Language Typology and Syntactic Description 3. Grammatical categories and the lexicon. Cambridge etc.: Cambridge University Press, 151–201.

Gelumbeckaitė, J. 1997: Postpoziciniai vietininkai J. Bretkūno „Evangelijos pagal Luką“ vertime. Baltistica 32.2, 179–202.

Gelumbeckaitė, J. 1999: Linksnių ir prielinksnių konstrukcijų vartosena Jono Bretkūno „Evangelijos pagal Luką“ vertime. Daktaro disertacijos rankraštis.

Kavaliaūnaitė, G. 2001. Adesyvas Chylinskio Naujojo Testamento vertime. Acta Linguistica Lithuanica 45, 93–111.

Kudzinowski, Cz. 1997: Indeks–słownik do „Daukšos Postilė“ 1–2. Poznań: Wydawnictwo Naukowe Uniwersytetu im. Adama Mickiewicza.

Laigonaitė, A. 1957: Pašalio vietininkai dabartinėje kalboje. In: Ch. Lemchenas, Hrsg., Kai kurie lietuvių kalbos gramatikos klausimai. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 21–39.

Maskuliūnas, B. 2000: Dėl vieno posesyvumo raiškos atvejo senuosiuose raštuose. Baltistica 34.2, 199–208.

Palionis, J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a. Vilnius: Mintis.

Range, J.-D. 1992: Kommentierte Edition des Bandes 7 der altlitauischen Bibelübersetzung (Evangelien und Apostelgeschichte) von Joh. Bretke, Labiau 1580. Habilitationsschrift, vorgelegt dem Fachbereich 13 Romanistik–Slavistik der Westfälischen Wilhelmsuniversität Münster.

Range, J.-D. 1995: Allativ und Adessiv in altlitauischen Texten des 16. Jahrhunderts. Linguistica Baltica 4, 96–102.

Rosinas, A. 1971: Dėl asmeninių įvardžių formų (mūs)-uje ir (mūs)-yje kilmės. Baltistica 7.2, 174–152.

Rosinas, A. 1995: Baltų kalbų įvardžiai: morfologijos raida, Vilnius: Vilniaus universitetas.

Rosinas, A. 2001: Mikalojaus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

58

Die statischen Lokalkasus bei Bretke und in anderen alitauischen Texten

SILVERSTEIN, M. 1976: Hierarchy of features and ergativity. In: R. M. W. DIXON, ed., Grammatical categories in Australian languages. Canberra: Humanities Press, 112–171.

SMOCZYŃSKI, W. 2001: Przypadki lokalne języków bałtyckich. In: Ders., Język litewski w perspektywie porównawczej. Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego, 214–216.

ŽILINSKAITĖ, E. 2007: Adesyvas Mikalojaus Daukšos Postilėje. Baltistica 57.3, 407–422.

Gina Kavaliūnaitė

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

59