Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
LUCIE HOFÍRKOVÁ
Masaryk Egyetem, Brno
Kutatási területek: finnugrisztika, különösen a finn, az észt és a számi nyelv.
VÁCLAV BLAŽEK
Masaryk Egyetem, Brno
Kutatási területek: indoeurópai nyelvészet, különösen a szláv, balti, kelta, anatóliai, tokhár és indo-iráni nyelvek; finnugrisztika; afroázsiai nyelvek; etimológia; genetikai osztályozás; matematikai modellek a történeti nyelvészetben.
BALTI JÖVEVÉNYSZAVAK A SZÁMI NYELVBEN
Balti jövevényszavak a számi nyelvben
ANNOTÁCIÓ
A jelen tanulmány célja a számi nyelv balti eredetű lexémáinak összefoglalása és értelmezése a finnugor számi és finn-volgai kapcsolatok összefüggésében. Következtetésünk szerint a balti és a számi nyelvek közötti, mintegy 40 balti-finn-számi összehasonlításból származó lexikai párhuzamok körülbelül 20%-ának nincs balti-finn megfelelője. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg közvetlen kapcsolat állt fenn a baltiak és a számik ősei között.
Ebben a tanulmányban a balti eredetű szavak számi szókincsben betöltött szerepét tágabb finnugor számi és finn-volgai perspektívában értékeljük. Fő forrásaink finn szerzők újabb munkái voltak, például Aikio (2006, 2009), Häkkinen (2010), Kallio (2009), Koivulehto (2006), Sammallahti (1998, 1999), de a korábbi tanulmányokat is figyelembe vettük, így Thomsen (1890), Itkonen (1961) és Korhonen (1981) munkáit. Mikko Korhonen (1981) szerint a számik és a finnek ősei közötti első kapcsolatok akkor kezdődtek, amikor a finnugor számi nyelvek már egyértelműen elkülönültek a finn-volgai nyelvektől, és ezzel egyidejűleg megindult a balti-finn és a számi nyelvekre való szétválásuk. Így a balti-finn és a számi nyelvek között csupán csekély, nyelvjárási különbség volt. Vilhelm Thomsen (1890) jóval későbbre tette e kapcsolatokat, mivel feltételezte, hogy azok csak a korszakváltás idején vagy nem sokkal azelőtt kezdődtek. Erkki Itkonen (1961) a lehető legkésőbbi időszakként a következőt adta meg:
Kr. e. 500. Inkább arra hajlott, hogy a balti nyelvek beszélőivel való kapcsolatok jóval korábban kezdődtek. Korhonen szerint a régészek hajlanak arra a véleményre, hogy a baltiak megérkezése a Balti-tenger térségébe egybeesik a zsinegdíszes kerámia kultúrájának megjelenésével a térségben, a Kr. e. 3. évezred végén. Ez a keltezés azonban nem egyezik azzal a fent említett állítással, miszerint a balti népekkel való első kapcsolatok a proto-finn-volgai nyelv szétválása (Kr. e. 19–18. század) után kezdődtek (Blažek 2010; lásd a függeléket). Korhonen szerint több olyan tényezőt is figyelembe véve elfogadhatjuk ezt a hipotézist, amelyek valamiképpen befolyásolják a keltezést. E tényezők egyike az az idő, amely a balti népek Balti-tenger térségébe érkezése és a jövevényszavak átvételének kezdete között eltelt. Bizonyára időbe telt, mire a két, kulturálisan és nyelvileg nagyon különböző nép hatni kezdett egymásra. Korhonen szerint az első balti jövevényszavak Kr. e. 1800–1500 között kerültek át a finn-volgai nyelvekbe (Korhonen 1981: 32–34). Nem szükséges azonban feltételezni, hogy az érintkezések idején a finn-volgai nyelvi kontinuum már felbomlott. Vanagas (1980: 119) a balti víznévkincsű terület északi határát a következőképpen határozta meg: északon Lettország északi határa, Pszkov, Toropec, Zubcov és Kalinyin városa; keleten Moszkva, Kaluga, Orel és Kurszk; délen a Szejm, a Pripjaty és a Nyugati-Bug folyó; nyugaton a Visztula. A balti népek tehát közvetlen szomszédságban éltek északkeleten a mordvinok és a marik őseivel, és a kölcsönzések később, a finn-volgai nyelvek szétválása után is történhettek, a balti-finn-számi kapcsolatoktól függetlenül. Ezt a 2. osztályozási séma is alátámasztja (lásd a függeléket), amely a mari nyelvnek a permi nyelvekhez fűződő, a mordvin nyelvénél szorosabb kapcsolatát tükrözi. A mari nyelvben található balti jövevényszavak tehát a genetikai kapcsolatoktól független, de a területi viszonyokból eredő kölcsönzésekkel magyarázhatók (a mordvin nyelvben tárgyalt hat balti jövevényszó közül öt a mariban is előfordul).
Ez az összehasonlítás azonban szemantikailag kétértelmű; a szó skandináv eredetű is lehet, vö. svéd nyj. bark ’rosszindulatú, öszvértermészetű ember’, barkun ’durva, mogorva’ (Pokorny 1959: 163).
3. SaaN čiehkat ’elrejtőzni’ (~ finn. säetä ua.) < PS *čēķe (YSS 146) < FS *śāke- < PB *seg(i)e/a- (vö. lett segt ’befedni; ráteríteni, betakarni’) (Sammallahti 1998: 127; 234). Fraenkel (LEW II 770) szerint azonban a lett segt eredeti jelentése megegyezett a litván sègti ’rögzíteni, hozzáerősíteni’ jelentésével, az ige pedig prefixáció révén kapta az ’elrejteni’ jelentést: apsegt = litván apsègti ’rögzíteni’. A valószínű rokon óporosz seggīt ’tenni, készíteni’ szemantikailag távolabbi. Így az egész összevetés bizonytalan.
4. SaaS daktere ’lány’ (~ finn. tytär ua.) < PS *teḱtēr (YSS 1211) < FS *tüh-tär < PB *duḱtē: gen. *dukteres (vö. litván duktė, óporosz dukti ua. (LEW I 110)) (Sammallahti 1998: 121; Korhonen 1981: 30; Thomsen 1890: 167).
5. SaaN duovli ’tapló’ (~ finn. taula ua.) < PS *tōvlē (YSS 1311) < PreS *tak-la < PB *dagla- (vö. lett dagla ’ua., nyírfakéreg-tapló’; litván dãglas, dėglas ’fekete folt’ (LEW I 86)) (Aikio 2006: 31; Korhonen 1981: 30; Sammallahti 1998: 127; Thomsen 1890: 165).
11. SaaN guoibmi ‘társ’ (~ Finn. kaima ‘névrokon’) < PS *kōjmē (YSS 504) < FS *kajma < PB *kajmā (vö. lit. kaimýnas ‘szomszéd’, káima(s) ‘falu (földműveseké)’, kiēmas ‘tanya’; lett ciems ‘falu’, kaimiņš ‘falubeli (ugyanazon falu lakója), szomszéd’; óporosz caymis ‘falu’ (LEW I 251–52)) (Sammallahti 1998: 127; Korhonen 1981: 30; Thomsen 1890: 177).
12. SaaN guovllas ‘kutyanyakörvön levő jel’ (~ Finn. kaula ‘nyak’) < PS *kōvles < FS *kakla < PB *kaklas és *kaklā (vö. lit. kāklas ‘nyak’, lett kakls uaz (LEW I 205)) (Sammallahti 1998: 127; 1999: 83).
13. SaaN já vri ‘tó’ (~ Finn. järvi uaz) < PS *jāvrē (YSS 258) < FS *jāvrā < PB *jaurjā- (vö. lit. jáura ‘mocsár’, jūra ‘tenger’, lett jūra, jūra, óporosz jūrin uaz (LEW I 198)) (Sammallahti 1998: 249; Aikio 2009: 246). Vö. mordvin erzja erźe, moksa (j)äR’k’ä és mari KB jär, U B jer ‘tó’ (UEW 633).
15. SaaN loapmi ‘lyuk’ (~ Finn. loma uaz) < PS *lāmē (YSS 609) < PB *lōmā (vö. lit. lomà ‘lyuk, mélyedés’, lett lāma ‘mélyen fekvő hely a mezőn vagy réten’ < *lāmā, a lett luôms mellett ‘kerítésen levő nyílás’ < *lōma- (LEW I 385; Smoczyński 2007: 344–45)) (Sammallahti 1998: 127). Vö. mordvin moksa luṷ a käd-luṷ ‘két ujj közötti rés’ kifejezésben; mari KB lo a parnálo ‘ujjak közötti rés’ kifejezésben (UEW 692).
16. SaaN luossa ‘lazac’ (~ Finn. lohi uaz) < PS *lōsę (YSS 627) < FS *loše < PB *laššia- (vö. lit. lašìša, lãšis, lett lasis uaz, óporosz lalasso, azaz *lasaso (LEW I 341)) (Sammallahti 1998: 127; Korhonen 1981: 30; Thomsen 1890: 194).
17. SaaN luovdi ‘faedény’ (~ Finn. lauta ‘deszka’) < PS *lōvtē (YSS 634) < FS *lavta < PB *plautā (vö. lit. plãutas ‘a gőzfürdőben fekvő deszka; a csónak oldalsó deszkája’, lett plauts ‘polc’ < *plautas (LEW I 608)) (Sammallahti 1998: 127). Az FS izoglosszáinak összevetése a szamojéd anyaggal (UEW 239) kevésbé meggyőző.
(Sammallahti 1998: 127). A manysi, szamojéd nyelvekből és a jukagir nyelvből származó további párhuzamok (UEW 236) kétségessé teszik a számi és a finn „lapockacsont” balti eredetét, valamint az FS és a B közötti szemantikai különbséget.
36. SaaN ga’lłe ‘mennyi’ < PS *kellē < FS *küłłä < PBS?*kʷel- (vö. litván kelì ‘mennyi, néhány’, kelìntas ‘hányadik, valamelyik, néhány’ (LEW I 236)). A kölcsönzés azonban az ellenkező irányú is lehetett; vö. finn kyllä ‘igen’; kylläinen ‘tele’; kyllin ‘elegendő’ (Sammallahti 1998: 242).
37. SaaN galmmas ‘hideg’ (~ finn. kylmä ua.) < PS *kelme- < PFP *külmä (UEW 663) < PBS *gʷel(u)mā- (vö. litván gelumà, gelmuõ ‘erős fagy’ (LEW I 145: gélti ‘szúrni’)) (Sammallahti 1998: 127, 242). Vö. mordvin erzja keľme, moksa keľmä ‘hideg; fagy’; mari KB kalma ‘megfagyott’ (UEW 663: *külmä). Ha a fenno-volgai izoglossza balti eredetű, az első szótag ü magánhangzója megmagyarázható
56
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 7
Baltic Loanwords in Saami
a feltételezett balti forrásban az -u- magánhangzó kiesése által okozott kompenzációs labiális képzés révén.
38. SaaN luokta ‘öböl’ (~ Finn. lahti ua.) < PS *lōḱte (YSS 619) < FS *lakte < Balt. (vö. Lith. lañkstas ‘hajlik’, lañktis ‘nyél’, Latv. jūras līcis ‘tengeri öböl’ (LEW 356–57)) (Sammallahti 1998: 127; SSA II 36). A fenno-szaámi izoglosszát azonban az azonos jelentésű obi-ugor párhuzamokkal vetik össze az UEW 234-ben.
39. SaaN muohta ‘hó’ < PS *mōttē ‘havazik’ (YSS 696) (~ Est. matma ‘eltemet’) < FS *matta- < PBS *mat- (Sammallahti 1998: 255; Koivulehto 2006: 185). A feltételezett balti forrás a Lith. mès-ti ‘dob’ igében adatolt ige származéka lehetett: āt-mata ‘hulladék’, iš-mata, -mota ‘törmelék; hulladék’, pā-matas ‘alap’, prie-mota ‘vakolat’; Latv. mest ‘dob’, at-mats ‘támasz’, pa-mats, -mata ‘alap’; óporosz pomests ‘alávetett, alárendelt’, metis ‘dob’ (LEW 442–43); a példákból azonban világos, hogy a ‘hó’ jelentés nem fordul elő a balti nyelvekben. Közelebb állnak hozzá az olyan szláv szavak, mint az orosz metel’ ‘hóvihar’, a lengyel zamieć ‘hófúvás’ < ószláv *metati. A román omát, omete ‘hó’ szintén szláv eredetű (vö. orosz nyj. omét ‘rög’). A legközelebbi párhuzamot azonban az oszét Iron. mīt, Digor. met ‘hó’ kínálja (Abaev II 124). Az Iron. ī: Digor. e megfelelés az *ai kettőshangzót tükrözi, amely lehet eredeti (mīzyn: mezun ‘folyik’ ~ Avest. maēz- < Iran. *maiz-), vagy másodlagos (Iron. mid-: Digor. med- ‘belül’ ~ Avest. maidiia- ‘közép’ < Iran. *maḍia-). Ha a kettőshangzó másodlagos, az oszét Iron. mīt, Digor. met ‘hó’ a *maṭia- előalakból származtatható, amely összeegyeztethető a PS *mōttē alakkal.
40. SaaN šearrat ‘kitisztul’ < PS *šeàreḍē < *sērā- < PBS *źer- (vö. Lith. žėrėti ‘ragyog, lángol’ (LEW II 1301)) (Sammallahti 1999: 79). A š- kezdetű számi szó azonban viszonylag késői is lehet, mint a SaaN šūvon ‘jól idomított kutya’ esetében.
41. SaaN šūon ‘jól idomított kutya’ < PS *šúouŋje < FS *śōoŋji ~ *śáoŋji < PBS śūōn(i)- (vö. Lith. šuõ ‘kutya’, Gen. šuñs, ólitván Gen. šunès, továbbá különösen a litván nyj. (Šiauliai, Grodno) Nom. šovà, (Szamogitia) šovà; továbbá Latv. suns, Gen. suņa, ólett Gen. suns; óporosz sunis ua. (LEW II 1033)). Sammallahti (1999: 79) megjegyzi, hogy a számi š- más reflexet képvisel, mint a balti *š- átvétele, amely Saa s- és Finn. h- hanggá alakul (SaaN sarvvis ‘rénbika’ ~ Finn. hirvas ua. < FS *širvas). Sammallahti szerint ennek oka az átvétel korábbi kronológiai rétege. Jaakko Häkkinen (Häkkinen 2010) és Petri Kallio (Kallio 2009: 35) azonban inkább azon a véleményen vannak, hogy a fent említett két szó (SaaN šearrat és SaaN šūvon) későbbi kölcsönzés olyan balti nyelvből,
Straipsniai / Articles
57
Page 8
LUCIE HOFÍRKOVÁ, VÁCLAV BLAŽEK
amelyben a fonéma váltakozása š- (pl. a litvánban). Ezt az állítást egyrészt a szavak szűk elterjedése támasztja alá (a SaaN šearrat csak a lulei, északi és inari számi nyelvben fordul elő; a SaaN šūvon a déli, umei, lulei és északi számi nyelvben fordul elő), másrészt a szavak fonológiai szerkezete. Szerintük e szavak azután kerültek át a számiba, hogy a másodlagos *š megjelent a proto-számiban. Ez a másodlagos *š a mai számiban is megőrződött, míg az eredeti *š (amely a legkésőbbi balti kölcsönszavakban fordul elő) *s-sé változott a proto-számiban (és a mai számi nyelvekben is). Ez a magyarázat egyszerűbbnek, ezért valószínűbbnek tűnik, mint Sammallahti elképzelése. Kallio viszont téved, amikor a Lith. šuo < Balt. *šō(n) alakot vetíti vissza. Ha figyelembe vesszük az olyan hasonló nominativusi alakokat, mint a ved. śvā́, śúvā́ és a gör. χύων, a litván forma is az indoeurópai *ḱu̯uō(n) > Balt. *śu̯ō folytatója. A litván nyj. šòva ‘kutya’ belső fejlődés révén szintén származhat ebből az előalakból.
Häkkinen hozzáteszi, hogy a PS *śuovunje a magánhangzó-eltolódás előtt került át a számiba, a PS *śeareḍē (Häkkinen: *śeareṯē) viszont akár később is átkerülhetett. Szerinte ezt az állítást a nem etimologikus *ea-e magánhangzó-kapcsolat támasztja alá (szabályosan: korai PS *e-a > késői PS *ea-ē és korai PS *e-i > késői PS *ie-e, de soha nem *ea-e) (Häkkinen 2010; Kallio 2009).
42. SaaN vuos’si ‘nyél’ (~ Finn. ansa ‘hurok’) < PS *vōssē (YSS: 1470) < FS *ansa < PB *ansā, erre azonban csak egyetlen alak, a *anšas adatolt (vö. Lith. vą̃šas ‘nyél’, szamogit ą̃šas ua. (LEW II 1207)) (Sammallahti 1998: 127). Másik lehetőségként a Finn. ansa ‘hurok’ (> SaaN hansā- ‘deszka’) a Lith. ąsà ‘fogantyú, kapaszkodó, fül’, Latv. ùosa, ùoss ua., óporosz ansis ‘üstkampó’ (LEW I 18) alakokkal képviselt balti forrásból származik; lásd Thomsen 1890: 159; SKES 19. Az SSA I 77-ben mind a SaaN vuos’si ‘nyél’, mind a Finn. ansa ‘hurok’ a Lith. ąsà stb. alakból származik.
KÖVETKEZTETÉS
Balti eredetű szavakat találunk valamennyi fenno-volgai nyelvben: a mariban körülbelül hetet (minikorpuszunkban ötöt), a mordvinban pedig tizenhármat (minikorpuszunkban hatot); közülük háromnak nincs megfelelője a balto-finn nyelvekben (Sammallahti 1984: 140). Néhány szó esetében nagyon nehéz eldönteni, hogy közvetlenül került-e a számi nyelvbe, vagy a balto-finn nyelvek közvetítésével, mivel a proto-balto-finn és az előszámi nyelvállapot között csak csekély különbségekre számíthatunk
58
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 9
Baltic Loanwords in Saami
a kölcsönzések kezdetének idején. Ezért még nem történtek jelentős hangváltozások. A felsorolt balti jövevényszavak közül néhánynak (negyvenből nyolcnak, ha a ##39-et és a 40-et, esetleg a 19-et kizárjuk) nincs megfelelője a balto-finn nyelvekben. Bár ez csupán 20%, arra következtethetünk, hogy a baltiak nemcsak a balto-finn népekkel éltek közvetlen szomszédságban, hanem a számi nép őseivel is, akiknek egy ideig (de nem sokáig) a szomszédaiknak kellett lenniük. Feltételezhetjük, hogy a számik ősei a baltiakkal való érintkezés idején a Finn-öböl és a Néva folyó közelében éltek. Ez Tacitus Fennijeinek2 leírásával is összhangban van, amely valószínűbben vonatkoztatható a számi népre, mint a finn nép őseire. A szűkös földrajzi adatokból arra következtethetünk, hogy Tacitus Fennijei az i. sz. első században valahol a keleti Baltikumban éltek, az aesztektől északra; utóbbiakat balti eredetűnek tartják. Azok a szavak, amelyeknek van megfelelőjük a balto-finn nyelvekben, valószínűleg a proto-balto-finn korszakban, vagy akár korábban, a fenno-számi korszakban kerültek át a számiba. Ezek négyszer annyian vannak, mint a számi–balti párhuzamok, ezért joggal feltételezhetjük, hogy a balti népesség szorosabb és tartósabb kapcsolatban állt északi szomszédaival, mint a számi nép őseivel a balto-finn, illetve a fenno-számi korszakban. Balti eredetű szavak több tucatja csak az északi balto-finn nyelvekben (finn, karjalai, inkeri és vepsze) és a számiban ismert; másfelől mintegy tíz balti kölcsönszó kizárólag a déli balto-finn nyelvekben (észt, vót és lív) fordul elő. Valószínű, hogy a balto-finn nép ősei a baltiakkal való érintkezés idején a Finn-öböl mindkét partján éltek, és a balti eredetű szavakat egymástól függetlenül kölcsönözték (Sammallahti 1984: 140).
2 A fennik különös módon vadak és visszataszítóan szegények: nincs fegyverük, lovuk, hajlékuk; táplálékuk a fű, ruházatuk a bőr, fekhelyük a föld; egyedül nyilaikban bíznak, amelyeket vashiány miatt csonttal hegyeznek meg. A vadászat egyaránt eltartja a férfiakat és a nőket, mert a nők mindenhová elkísérik őket, és részt kérnek a zsákmányból. A kisgyermekeknek nincs más menedékük a vadállatok és a viharok elől, mint hogy az ágak valamiféle összefonódásában húzódnak meg; ide térnek vissza az ifjak, ez az öregek menedéke. Mégis boldogabbnak tartják ezt, mint a földeken való kesergést, a házak építésével való fáradozást, valamint a saját és mások vagyonának remény és félelem közötti hányódását; az emberektől és az istenektől egyaránt biztonságban elérték a legnehezebbet: még kívánniuk sincs szükségük. „A fennik különös módon vadak és visszataszítóan szegények; sem fegyverük, sem otthonuk nincs; táplálékuk a fű, ruházatuk a bőr, fekhelyük a föld. Teljesen nyilaikban bíznak, melyeket vashiány miatt csonttal hegyeznek meg. A vadászat egyaránt ellátja a férfiakat és a nőket; hiszen a nők mindig velük vannak, és részt kérnek a zsákmányból. A kisgyermekeknek nincs menedékük a vadállatok és a viharok elől, csupán az összefonódó ágakból készült fedél. Ilyenek a fiatalok otthonai, ilyen az öregek nyughelye. Mégis nagyobb boldogságnak tartják ezt, mint a földeken való kesergést, az építkezéssel való fáradozást, valamint a saját és mások vagyonának remény és félelem közötti hányódását. Az emberektől és az istenektől egyaránt nem tartva elérték a legnehezebbet: még kívánniuk sincs szükségük.“ (Germania §46; fordította A.J. Church et alii).
Straipsniai / Articles
59
Page 10
LUCIE HOFÍRKOVÁ, VÁCLAV BLAŽEK
FÜGGELÉK
(1) A balto-szláv nyelvek szétválásának modellje az „újrakalibrált” glottokronológia alapján (lásd Novotná & Blažek 2007):
Megjegyzés: *Beleértve a „Narew nyelvjárását”.
(2) Az uráli nyelvek szétválásának hagyományos modellje, amelyben a mordvin és a mari a volgai ágat képviseli (vö. Collinder 1960, 11; Hajdú 1985, 173; lásd még OFUJ 1974, 39):
60
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 11
Baltic Loanwords in Saami
(3) A finnugor nyelvekre alkalmazott glottokronológiai teszt eredménye, „újrakalibrált” glottokronológiát alkalmazva (lásd Blažek 2010)
REFERENCES
Abaev II – Абаев Василий И. Историко-этимологический словарь русского языка 2. Ленинград: Наука, 1973.
Aikio Ante 2006: On Germanic-Saami contacts and Saami prehistory. – Journal de la Société Finno-Ougrienne 91, 9–55.
Aikio Ante 2009: The Saami loanwords in Finnish and Karelian: Academic dissertation. Available: http://cc.oulu.fi/~anaikio/slw.pdf.
Blažek Václav 2010: Was there a Volgaic unity within Fenno-Ugric? (Contribution presented at the Conference of Finno-Ugric Studies Association of Canada, Montreal, May 2010).
Collinder Björn 1960: Comparative Grammar of the Uralic Languages. Stockholm: Almqvist & Wiksell.
Hajdú Peter 1962: Finnugor népek és nyelvek. Budapest: Gondolat – quoted after the Russian translation of E. Xelimskij: Xajdu, Peter. 1985. Uralskie jazyki i narody. Moskva: Progress.
Häkkinen Jaakko 2010: Jatkuvuusperustelut ja saamelaisen kielen leviämien (osa 2). Helsingin yliopisto. Available: http://www.mv.helsinki.fi/home/jphakkin/Jatkuvuus2.pdf.
Itkonen Erkki 1961: Suomalais-ugrilaisen kielen- ja historiantutkimuksen alalta. Helsinki: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura.
Kallio Petri 2009: Stratigraphy of Indo-European loanwords in Saami. – Máttut – máddagat: The Roots of Saami Ethnicities, Societies and Spaces/Places, ed. by Tiina Äikäs. Oulu: Giellagas-instituutti, 30–45. Available: http://www.mv.helsinki.fi/home/petkalli/mattut.pdf.
Koivulehto Jorma 2006: Wie alt sind die Kontakte zwischen Finnisch-Ugrisch und Balto-Slavisch? – The Slavization of the Russian North: Mechanisms and Chronology (Slavica Helsingiensia 27), ed. by Juhani Nuorluoto, 179–196.
Korhonen Mikko 1981: Johdatus lapin kielen historiaan. Helsinki: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura.
Novotná Petra, Blažek Václav 2007: Glottochronology and its application to the Balto-Slavic languages. – I. Baltistica 42(2), 185–210; II. Baltistica 42(3), 323–346.
OFUJ – Василий И. Лыткин, Клара Е. Майнтинская, Кароли Ре́дей 1974: Основы финно-угорского языкознания 1. Москва: Наука.
Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch. Bern-München: Francke.
Saarikivi Janne 2004: Über die samischen Substratennamen in Finnland und Russland. – Finnisch-Ugrische Forschungen 58, 162–234.
Sammallahti Pekka 1984: Saamelaisten esihistoriallinen tausta kielitieteen valossa. – Suomen väestön esihistorialliset juuret. Tvärminnen symposiumi 17.–19.1. 1980. Helsinki
62
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 13
Baltic Loanwords in Saami
(Bidrag till Kännedom av Finlands Natur och Folk 131), ed. by J. Gallén. Helsinki: Societas Scientiarum Fennica, 137–156.
Sammallahti Pekka 1998: The Saami Languages. An Introduction. Kárášjohka: Davvi Girji.
Sammallahti Pekka 1999: Saamen kielen ja saamelaisten alkuperästä. – Pohjan poluilla. Suomalaisten juuret nykytutkimuksen mukaan. Finska Vetenskaps-Societeten, 70–90.
SKES – Suomen kielen etymologinen sanakirja 1–7, ed. by Y.H. Toivonen et al. (Lexica Societatis Fenno-Ugricae 12), Helsinki: Suomalais-Ugrilainen Seura, 1955–1981.
Smoczyński Wojciech 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego. Wilno: Uniwersytet Wileński.
SSA I–III – Suomen sanojen alkuperä. Etymologinen sanakirja 1–3, ed. by Erkki Itkonen, Ulla-Maija Kulonen. Helsinki: Kotimaisten kielten tutkimuskeskus ja Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 1992–1995.
Tacitus Cornelius Publius 1942: Complete Works of Tacitus, ed. by Alfred J. Church, William J. Brodribb, Lisa Cerrato. New York: Random House. Available: http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus:text:1999.02.0083.
Thomsen Vilhelm 1890: Beröringer mellem de finske og de baltiske (litauisk-lettiske) Sprog. En sproghistorisk Undersøgelse. Kobenhavn: Lunos.
Toporov III – Топоров Владимир Н. Прусский язык 3. Москва: Наука, 1980.
UEW – Uralisches etymologisches Wörterbuch, ed. by Károly Rédei. Budapest: Kiadó, 1986–88.
Vanagas 1980: Александрас Ванагас. Максимальный ареал балтской гидронимии и проблема происхождения балтов. – Этнографические и лингвистические аспекты этнической истории балтских народов. Рига: Зинатне, 119–123.
Avest. Avestan; Balt. Baltic; Digor. Digorian; Est. Estonian; Finn. Finnish; FS Fenno-Saamic; Gmc. Germanic; Gr. Greek; IE Indo-European; Iran. Iranian; Iron. Ironian; KB Kos-modemjansk (hill) dialect of Mari; Lith. Lithuanian; Latv. Latvian; Oset. Ossetian; PB Proto-Baltic; PBS Proto-Balto-Slavic; PFP Proto-Fenno-Permic; Pol. Polish; Pruss. Prussian; PreS Pre-Saami; PS Proto-Saami; PSl. Proto-Slavic; Russ. Russian; Saa Saami: I Inari, N North, S South, U Ume; Sw. Swedish; U B Uržum-Birsk dialect of Mari; Ved Vedic.
Straipsniai / Articles
63
Page 14
LUCIE HOFÍRKOVÁ, VÁCLAV BLAŽEK
Baltų skoliniai samių kalboje
SANTRAUKA
Šiame straipsnyje pateikiamos kelios identifikuotos ir menamos samių baltiškos kilmės leksemos, siekiant nustatyti platesnius samių ir Volgos upės baseino finų interferencinius ryšius. Reziumuojant daroma išvada, kad 8 lyginami samių ir baltų žodžiai iš tirtų 40 baltų, samių ir Volgos upės baseino finų leksinių atitikmenų nesuponuoja baltų ir finų izoleksų. Vadinasi, galima iškelti hipotezę, kad baltų ir samių protėviai, bent jau trumpą laiką, tiesiogiai kontaktavo. Interferencinė teritorija gali būti apibrėžta Nevos upės baseinu.
ACKNOWLEDGEMENT
The present study was prepared in cooperation with the Centre for Interdisciplinary Research of Ancient Languages and Older Stages of Modern Languages (MSM 0021622435) and thanks to the grant GAAV, Nr. IAA901640805.
