LAURA GERŽOTAITĖ

Litván Nyelvi Intézet, Vilniusi Egyetem

Kutatási területek: a balti nyelvek areális vizsgálata, geolingvisztika, dialektológia.

A fiatal šiauliaiiak és panevėžysiek nyelvjárási öntudata: határok a mentális térképeken¹

A šiauliai és panevėžysi fiatal lakosok nyelvjárási öntudata: határok a mentális térképeken

ÖSSZEFOGLALÁS

A tanulmány a fiatal šiauliaiiak és panevėžysiek nyelvjárási öntudatának vizsgálatát tárgyalja. A vizsgálati anyagot a perceptuális dialektológia egyik legfontosabb feladatának, a nyelvjárási mentális térképnek az adatai alkotják.

A nyelvjárási határvidéken vagy annak közelében fekvő városokban gyűjtött anyag elemzése kimutatta, hogy a dialektológusok által bemutatott és az átlagos nyelvhasználók öntudatában élő, a litván nyelvjárásokat két csoportra osztó besorolás különbözik egymástól. A fiatal válaszadók hajlamosak a felső-auszta nyelvjáráshoz rendelni a nyelvjáráskutatók munkáiban megjelölt területnek csupán egy kis részét. A felső-auszta nyelvjárás fennmaradó, jelentős területe az egyes nyelvjárási egységnek tekintett dzūkiaiakhoz és suvalkijaiakhoz kerül.

KULCSSZAVAK: perceptuális dialektológia, mentális térkép, nyelvjárási osztályozás, néprajzi régió

¹ A cikk készítése során nyújtott értékes tanácsaiért őszinte köszönetemet fejezem ki Danguolė Mikulėnienė professzor asszonynak, az MTA doktorának, valamint Daiva Aliūkaitė docensnek, az MTA doktorának.

Straipsniai / Articles

121

LAURA GERŽOTAITĖ

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a Šiauliai és Panevėžys városok fiatal lakóinak nyelvjárási önazonosságát vizsgáló kutatást mutatja be. A kutatás anyagául a nyelvjárási mentális térkép adatai szolgálnak, amely a perceptuális dialektológia egyik legfontosabb feladata.

A nyelvjárások határán vagy a közeli településeken gyűjtött anyag elemzése azt mutatta, hogy eltér egymástól a dialektológusok által megadott litván nyelvjárási kettős felosztás és az, amely a hétköznapi nyelvhasználók önazonosságában él. A fiatal válaszadók hajlamosak az aukštait nyelvjárást a dialektológusok munkáiban meghatározott nyelvjárási terület egy kis részére korlátozni. Az aukštait nyelvjárás meglehetősen nagy fennmaradó területét a dzūkiaiakhoz és a suvalkiaiakhoz sorolják, akiket különálló nyelvjárási egységeknek tekintenek.

KULCSSZAVAK: perceptuális dialektológia, mentális térkép, nyelvjárások osztályozása, etnográfiai régió.

A XXI. század elején nemcsak a litván dialektológiában, hanem az etnológiában is megszaporodtak azok a kutatások, amelyek nemcsak a nyelvjárás vagy régió objektív (tudományosan megalapozott), hanem szubjektív (önazonosságon alapuló) képét is összegzik.

A nyelvészek közül Daiva Aliūkaitė kutatásai említhetők a legnagyobb számban és legrészletesebben (Aliūkaitė 2007: 211–223; 2008; 2009: 164–179; 2011: 209–220). Ezekben a perceptuális dialektológia elméleti feltevéseire támaszkodva nemcsak a keleti aukštait anykščiai nyelvjárási beszéd objektív (a tudósok által leírt), hanem szubjektív (a hétköznapi nyelvhasználók által érzékelt) jegyei is feltárulnak; emellett szó esik azokról a szubjektív izoglosszákról is, amelyek a hétköznapi nyelvhasználók önazonosságában élő nyelvjárásokat különítik el.

Ilyen utalások az önazonossággal¹ foglalkozó etnológiai kutatásokban is találhatók. Közel egy évtizede, a dialektológusok által kijelölt žemait és aukštait nyelvjárási határ mentén végzett Petro Kalnius-féle kutatás kimutatta, hogy „a mai žemaitok számára az önazonosság és a nem žemaitoktól való elkülönülés legfontosabb ismérve nem a lakóterület, [...] hanem az eltérő nyelv” (Kalnius 2006: 116). Megállapították, hogy „a válaszadók túlnyomó többsége nem ismeri [...] a nyelvészek által elismert žemait–aukštait nyelvjárási határt [...]. Véleményük szerint Žemaitija ott ér véget, ahol elkezdődnek az tőlünk eltérően beszélő lakosok, akiknek a nyelve szerintük kissé eltér a normától” (Kalnius 2006: 116). Arra a következtetésre jutottak, hogy „ha a nyelvészek nyelvjárási határát tekintjük tájékozódási vonalnak, az önazonosság izofónája mindkét irányban ingadozik tőle egy összesen csaknem 40 km széles sávban” (Kalnius 2006: 116). Žemaitija etnikai önazonosságának területe jelentősen összezsugorodott; kialakuló perifériájához az északi és déli žemait nyelvjárás jelentős peremterületei tartoznak.

122

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose

Rietavas, Palanga, Kretinga, Mažeikiai, Akmenė, Raseiniai és Tauragė környékével (Petrulis 2005: 167–168; Kalnius 2006a: 78–80).

A kutatások megállapították, hogy az aukštaitok is a nyelv révén határozzák meg regionális kulturális identitásukat (Savoniakaitė 2003: 121–126; 2007: 180). Megjegyzendő, hogy az aukštait nyelvjárási (nem regionális) önazonosság területének körülhatárolása nem egyszerű, mivel a mindennapi beszédben használt nyelvjárásnevek csak részben egyeznek a dialektológusok által megadottakkal: mindkét esetben ugyanazon vagy csaknem ugyanazon a területen élő embercsoportot neveznek žemaitnak. Aukštaitnak általában csupán a litván nyelvjárások osztályozásában szereplő nyugat-aukštait šiauliškiaiak nagy részét és a keleti aukštaitokat nevezik. Az aukštait nyelvjárás fennmaradó területén élőket rendszerint dzūkainak és suvalkiaiaknak (vagy suvalkaiaknak) nevezik (Papaurelytė, Župerka 2010: 186–187).

A tanulmány tárgyát a šiauliai és panevėžysi gimnáziumi osztályok (9–12.) tanulóinak mentális nyelvjárási térképei alkotják².

A cél a különböző nagyvárosok tanulóinak nyelvjárási önazonosságát feltáró nyelvjárási képzetek elemzése.

A kutatás anyaga a A köznyelv helye a litván nyelv mentális térképén³ projekt keretében gyűjtött 284⁴ šiauliai és panevėžysi gimnáziumi tanulótól származó, térképes feladatot tartalmazó kérdőíves adat. A tanulmány a kutatás során összeállított kérdőív A nyelvjárási beszéd és a köznyelv értékelése című első feladatának anyagára támaszkodik (lásd az 1. ábrát).

A térképen, amely feltünteti az önkormányzati határokat és központjaik többségét⁵, a tanulóknak nemcsak azt kellett bejelölniük, hol beszélnek nyelvjárásban, hanem azt is meg kellett adniuk, hogy melyik nyelvjárásban, és értékelniük kellett a nyelvjárási beszédet.

A projekt keretében nemcsak Šiauliaiban és Panevėžysben, hanem Litvánia más városaiban (Kretingában, Biržaiban, Kupiškisben, Merkinėben) megkérdezett fiatal válaszadók kérdőíveinek áttekintése azt mutatja, hogy a térképes feladatot minden tanuló elvégezte

² A perceptuális dialektológiai kutatásokban a mentális térkép (ang. Mental Map) fogalma arra utal, milyen képzet alakul ki a hétköznapi nyelvhasználók tudatában egy helyről vagy helyek csoportjáról. Ezáltal feltárul a nyelvi közösség hétköznapi tagjainak térbeli-nyelvi tájékozódása (Diercks 2002: 52; Aliūkaitė 2009: 166). A nyelvjárások mentális térképe (ang. Mental Map of Dialects) a nyelvjárások szubjektív felosztásaként írható le (Inoue 1999: 161).

³ A projekt a Litván Nyelvi Állami Bizottság támogatásával valósul meg. A projekt vezetője Daiva Aliūkaitė docens, PhD.

⁴ A térképes feladatot a šiauliai gimnazisták 10%-a és a panevėžysi gimnazisták 2%-a nem teljesítette, vagyis a térképeken semmilyen jelölést nem tettek.

⁵ A perceptuális dialektológiában a térképes technika alkalmazásakor (bővebben lásd Preston 1989; 1999; xxiii–xl; 1999a: 359–373) a vizsgálati személyek üres térképeket kapnak (lásd Evans 2002: 76–83), vagy – a tájékozódás megkönnyítése érdekében – olyan térképeket, amelyeken a legnagyobb közigazgatási-területi egységek határai (lásd Long 1999: 178) és a nagyvárosok (lásd Dailey-O’Cain 1999: 228) fel vannak tüntetve.

Straipsniai / Articles

123

LAURA GERŽOTAITĖ

FELADAT

1. Jelöljétek meg a térképen (határoljátok körül, színezzétek ki vagy különítsétek el más módon), hol beszélnek nyelvjárásban (dőlttel, melyik nyelvjárás, kommentáljátok, hogy a használata szép vagy csúnya, helyes vagy helytelen-e stb.)

1. ÁBRA. A kérdőív első térképes feladata

2. ÁBRA. A megjelölt nyelvjárási területek példája a panevėžysi diákok körében (Pn_1_V10)⁸

124

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose

nagyon hasonlóan. A fiatal válaszadók mindhárom módon jelölték meg a térképeket. Az első csoportba azok a térképek sorolhatók, amelyeken csak a megjelölt regionális nyelvi területek vagy övezetek⁶ szerepelnek, ahol nyelvjárásban beszélnek. A második csoportba azok a térképek tartoznak, amelyeken a diákok nemcsak a nyelvjárást használó területeket jelölték meg, hanem valamilyen névvel is ellátták őket, például: žemaičių tarmė, žemaičiai, suvalkiečiai, aukštaičiai, dzūkų tarmė és hasonlók. A harmadik csoport térképeinek az a sajátossága, hogy a litván nyelv területét nyelvjárások szerint osztották fel. Mindhárom térképcsoportnál találtunk diáki megjegyzéseket. A jelen tanulmányban is ezt a csoportosítási szempontot alkalmazzuk. A megkülönböztetett csoportok mindegyike – ez esetben a šiauliai és panevėžysi diákok térképeinek adatait magában foglalva – további alcsoportokra bontható és részletesebben tárgyalható.

Olyan térképek, amelyeken megjelölték azokat a nyelvi területeket, ahol nyelvjárásban beszélnek. A nyelvjárásban beszélt területek központjainak aláhúzásával, bekarikázásával vagy az egész övezet kiszínezésével, de a nyelvjárás megnevezése nélkül a šiauliai diákok 54%-a, a panevėžysi diákok 26%-a jelölte meg a térképet⁷ (lásd 2. ábra).

⁸E térképcsoport legnagyobb részét azok alkotják, amelyeken olyan nyelvi övezetek vannak megjelölve, amelyek általában bármely nyelvhasználóban egy adott nyelvjárást (és gyakran egy néprajzi régiót is) idéznek fel, vagy idézhetnek fel.

Feltehetően a diákok igen gyakran – különösen a šiauliai diákok – nyelvjárási központként jelölték meg Nyugat-Litvánia olyan településeit, mint Plungė és Telšiai, amelyek a žemaitiai etnikai önazonosság területének magjában helyezkednek el; kétségtelen, hogy ezeket a žemaitiai nyelvjárással (vagy a Žemaitija néprajzi régióval) kapcsolták össze. Ezeken kívül valószínűleg szintén žemaitiai jellegűnek tekintették a térképen gyakran megjelölt közeli településeket is, például Mažeikiai, Kretinga és Šilalė városát⁹.

A megjelölt aukštaitiai nyelvjárási települések, illetve az összefüggő területet alkotó csoportjaik – amint az összes kérdőív áttekintéséből kiderül – a diákok önazonosság-tudatában részben vagy akár

⁶ An. Regional Speech Zones (žr. Preston 1999: xxxiv).

⁷ A százalékos adatok pontosságának megőrzése érdekében a nem egyértelműen megjelölt térképeket kihagytuk. Ezek az összes térkép 6%-át teszik ki.

⁸ A cikkben a vizsgálati személyek kódolt rövidítéseit használjuk: Šiaul – a šiauliai gimnázium, Pn – a panevėžysi gimnázium vizsgálati személyei. A kötőjelekkel elválasztott számok az egyes évfolyamokhoz tartozó diákcsoportokat jelölik. Az M és V betűk a vizsgált személyek nemét jelölik. A betűk után álló számok a kérdőívek sorszámát adják meg.

⁹ Nem lehetett teljes pontossággal megállapítani, melyik nyelvjárásban beszélő járási önkormányzatokat jelölték meg leggyakrabban a diákok (vagyis statisztikai adatokat közölni), mert a térkép néhány eleme félrevezette őket: ilyen volt például a járási önkormányzatok központjainak feliratelhelyezése, mint Akmenė esetében. A diákok feltehetően nem az ehhez rendelt, hanem a hozzá közelebb fekvő Telšiai járási önkormányzat területével hozták összefüggésbe ezt a feliratot. A jelölést valószínűleg az is megnehezítette a diákok számára, hogy a térképen körülhatárolt egyes önkormányzatok központjai nem voltak feltüntetve, például Rietavas, Tauragė, Pakruojis, Kupiškis vagy Ukmergė.

Straipsniai / Articles

125

LAURA GERŽOTAITĖ

Teljesen egybeesik a Felső-Aukštaitija etnográfiai régió határaival. Ezért kétségtelenül ehhez a nyelvjáráshoz (vagyis a felső-aukštaitiaihoz) kellett kapcsolódniuk mindkét város tanulói által a térképeken különösen gyakran bejelölt, Litvánia északi, északkeleti részén fekvő településeknek: Pasvalys, Biržai, Panevėžys, Utena, Rokiškis, Anykščiai, Molėtai és Ignalina.

A litván nyelvterület déli és délnyugati részein (lásd a 2. ábrát) a tanulók térképi jelölései szerint leggyakrabban a Vilkaviškis, Marijampolė, Alytus, Lazdijai, illetve Varėna környékét is magában foglaló területen beszélnek nyelvjárásban. Mivel nem fűztek hozzá megjegyzéseket, vagyis nem áll rendelkezésre további információ, nehéz megmondani, hogy az említett területhez tartozó nyelvi központokat melyik nyelvjárással (felső-aukštaitiai) vagy régióval (Dzūkija vagy Suvalkija) hozhatták összefüggésbe.

E csoport további néhány térképén a šiauliaii város diákjai (a panevėžysi diákok térképein ilyen jelölést nem rögzítettek) azt jelezték, hogy tájnyelven csak szülővárosuk, Šiauliai (vagyis nyelvi szülőföldjük¹⁰), vagy ritkábban a környező települések – például Plungė, Telšiai, Akmenė, Kelmė és Radviliškis – területén beszélnek tájnyelven. Feltételezhető, hogy a diákok számára a nyelvi szülőföld kettős tájnyelvi megnyilvánulással társulhatott: a žemaitiai (ezt mutatja, hogy Šiauliaitól nyugatra Plungė és Telšiai környékét is megjelölték) és az aukštaitiai (Radviliškis) nyelvváltozattal; nem csupán azért, mert ez alig különbözik az általuk használt változattól. Nyelvjárási szempontból az ilyen többféle nyelvi megnyilvánulás tudatukban való megszilárdulását segíthette az a televízió, rádió és sajtó révén kialakult ismeret, hogy a Šiauliai régió sem nem teljesen žemaitiai, sem nem teljesen aukštaitiai.

Egyes térképeken (mindkét városból ugyanannyi ilyen van) azt jelölték, hogy egész Litvániában, csaknem egész Litvániában (a területet ennek megfelelően teljes egészében vagy majdnem teljes egészében bekarikázták), illetve csupán az ország nagyvárosaiban és azok környékén beszélnek nyelvjárásban. A tanulók egyetlen nyelvjárással sem azonosították Litvánia középső részének (Kėdainiai, Ukmergė, Jonava, Širvintos és Kaišiadorys), illetve délkeleti részének (Švenčionys, Vilnius, Šalčininkai) egyes területeit. Ez azzal magyarázható, hogy azokat a városokat, ahol a szovjet korszakban hatalmas, szövetségi alárendeltségű gyárakat építettek, nem tekintették nyelvjárási övezeteknek, holott ezekbe dolgozni nemcsak a környező városok lakói jártak. A litván nyelvterület délkeleti része, ahol sok más nyelvű lakos él, még a dialektológusok térképein is üresen maradt. A 21. század elejéig a litván nyelvjáráskutatás nem vetette fel a régiók nyelvjárási jellegének kérdését (lásd Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2014).

E csoport térképeihez nem fűztek túl sok megjegyzést. Térképeiket a panevėžysiek tanulók kommentálták a leggyakrabban és meglehetősen részletesen. A különböző városok tanulóinak nézetei között kisebb eltérések is megfigyelhetők. A šiauliaii tanulók térképein a pozitív, többnyire általánosító jellegű megjegyzések dominálnak, például:

¹⁰ An. Linguistic Homeland (žr. Diercks 2002: 51).

126

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose

„Minden nyelvjárás szép, mert örökség. Mindegyik sajátos, és különbözik a köznyelvtől” (Šiaul_1(2)_M13), „Minden nyelvjárást pozitívan értékelek. Minden ember egyedi, és a nyelvjárása díszíti őt” (Šiaul_2(2)_M16), „Minden nyelvjárás más és a maga módján érdekes” (Šiaul_2(2)_M13). A šiauliaii tanulók szerint továbbá a žemaitiai nyelvjárás területén, valamint az ugyancsak žemaitiai, bár meg nem nevezett nyelvi területeken nehezen érthetően és helytelenül, ám szépen beszélnek: „A žemaitiai nyelvjárást sajátos módon szépnek tartom, bár nem túl szabályos” (Šiaul_1(2)_M11), „A žemaitiai nyelvet bonyolultnak, »elrontottnak«, de szépnek tartom. Mi, šiauliaiiak »levágott szóvégekkel« beszélünk” (Šiaul_3(3)_V16), „[Mažeikiai, Plungė, Telšiai] szép, helytelen”¹¹.

A panevėžysiek tanulók térképeinek szélein az egyes területekre vonatkozó megjegyzések dominálnak. A nyelvjárási jelleget nemcsak olyan szempontok alapján értékelik, mint a szép vagy csúnya, helyes vagy helytelen, hanem az érthető vagy érthetetlen, mulatságos, érdekes, furcsa kategóriák szerint is: „[Šiauliai] szép”, „[Panevėžys] mulatságos”, „[Utena] csúnya, helytelen”, „[Kaunas] szép, helyes” (Pn_1_M20), „[Rietavas] nagyon szép, helytelen”, „[Panevėžys] nyelvjárása mulatságos, sérti a fület, helytelen” (Pn_1_M19). Mindössze néhány térképen jelezték, hogy Panevėžys, vagyis nyelvi rokonsága környékének nyelve helytelen (Pn_1_V10, Pn_1_M19).

Figyelemre méltó, hogy a žemaitiai nyelvjárás helytelensége mindkét város tanulóinak tudatában az érthetetlenséggel társul (lásd még Aliūkaitė, Švarcienė 2009: 269), azt azonban nem fejtik ki részletesebben, hogy milyen értelemben. A felső-aukštaitiai nyelvjárás helytelenségét nyelvi okokkal indokolják, elsősorban a „levágott” vagy – ahogy fogalmaznak – „leharapott” szóvégekkel.

A térképek a bejelölt és nyelvjárási szempontból megnevezett területekkel.

Az első csoport térképeitől a második csoport térképei abban különböznek, hogy azokon a diákok (Šiauliai: 18%, Panevėžys: 38%) azt is leírták, milyen nyelvjárást beszélnek az általuk elkülönített nyelvi régiókban (lásd 3. ábra).

Itt – az első csoport térképeihez hasonlóan – a nyugat-litvániai nyelvi területek központjai vannak a leggyakrabban bejelölve (ez a Šiauliai diákjainak kérdőíveiben tükröződik), és ezek könnyen összekapcsolhatók a žemaitiai nyelvjárással: Plungė, Telšiai, Kretinga és mások. Šiauliai környékén, vagyis a nyelvjárási rokonság területén – véleményük szerint – aukštaitiai nyelvjárásban beszélnek. A diákok olyan megnyilvánulásai, mint „a šiauliai nyelvjárás szép” (Šiaul_1(2)_M07), „szép, mert én magam is így beszélek” (Šiaul_3(3)_M06), azt mutatják, hogy az úgynevezett nyelvjárási kisebbrendűségi komplexus¹² nem jellemző rájuk, a vizsgálat résztvevői nyelvileg biztonságban érzik magukat. Mindazonáltal

¹¹ A diákok megjegyzéseit – miszerint a helyesnek tartott nem feltétlenül kap pozitív értékelést – Fumio Inoue megállapításai is alátámasztják, aki a nagy-britanniai válaszadók nyelvjárásokról alkotott képzeteit vizsgálta (Inoue 1999: 152).

¹² An. Dialect (inferiority) Complex (žr. Inoue 1999: 148).

Straipsniai / Articles

127

L A U R A G E R Ž O T A I T Ė

3. ÁBRA. Példa a térképeken megjelölt, nyelvjáráshoz kapcsolt területekre (Pn_1_M06)

A szülőföldjük környékével kapcsolatos attitűdöket mindkét város diákjai ritkán fogalmazták meg térképeiken. Nehéz megmondani, hogy nagyobb mintára támaszkodva is megerősítést nyerne-e ez a megfigyelés.

A prototipikus aukštaitiai nyelvi zónákat gyakrabban jelölték meg Panevėžys város diákjai. Térképeiken gyakran a szülővárosuk, Panevėžys környékét is elkülönítették. Az ott beszélt nyelvjárást a diákok valamivel tágabb, a szomszédos nyelvjárások területeit is magában foglaló összefüggésben értékelik: például a Pasvalysben és Panevėžysben beszélt aukštaitiai nyelvjárás szerintük „csúnya, helytelen, levágott végződésekkel” (Pn_1_M57), míg a Radviliškisben, Panevėžysben, Anykščiaiban és Utenában beszélt „nagyon szép, tetszik nekem” (Pn_1_M57). Panevėžysen kívül még néhány régió – Biržai, Pasvalys és Anykščiai – központját is aukštaitiai nyelvjárásúként jelölték meg.

A litván nyelvterület fennmaradó részén már nem aukštaitiai nyelvjárást beszélnek, hanem – amint az a diákok megjegyzéseiből kitűnik – etnográfiai alapon elkülönített suvalkiai és dzūkiai nyelvjárásokat. A diákok ismeretei szerint a suvalkiai nyelvjárást főként Kazlų Rūda, Marijampolė és Vilkaviškis környékén, a dzūkiai nyelvjárást pedig a Dzūkija kulturális régió magját alkotó Varėna és Alytus környékén beszélik (Ragauskaitė, Daugirdas 2010–2011: 23).

Megjegyzendő, hogy a vizsgált csoportba sorolt térképek nagy részét a diákok nagyon nehezen értelmezhető módon jelölték be. Egyes térképeken, amelyeken meglehetősen világosan

128

A c t a L i n g u i s t i c a L i t h u a n i c a LXXIV

A fiatal šiauliai és panevėžysi diákok nyelvjárási önazonossága: határok a mentális térképeken

4. ÁBRA. Példa a térképen megjelölt, nyelvjárásokhoz (nem) sorolt területre (Pn_1_M83)

A nyelvjárási területek meg vannak jelölve és pontosan el vannak nevezve, de mindig maradnak olyanok is, amelyekről semmit sem írtak, illetve amelyekhez semmit sem fűztek (lásd a 4. ábrát).

A többi térképen főként a panevėžysi diákok különféle módokon emeltek ki olyan nyelvi régiókat, ahol megítélésük szerint nyelvjárásban beszélnek; a térképek szélén nyelvjárásukat rendszerint így jellemezték: „Litvánia északkeleti részén aukštaitiaiul beszélnek. Északnyugaton – žemaitiaiul” (Šiaul_2(2)_M02, Pn_1_M15) (lásd az 5. ábrát).

Magukon a térképeken (lásd az 5. ábrát) az egyik vagy másik nyelvjáráshoz sorolt, kiszínezett területek gyakran nincsenek egyértelműen elválasztva egymástól. Az ilyen térképek alapján nehéz megérteni, hol húzódik a diákok elképzelése szerint az északnyugati (azaz a žemaitiai) és a keleti (azaz az aukštaitiai) területek közötti határ, ezért nehéz megítélni, hogyan érzékelik a diákok egyes nyelvi területek nyelvjárási hovatartozását, és így nyelvjárási önazonosságukat is.

Az első, különösen pedig a második csoport térképei (még ha nem is egyértelműen vannak megjelölve) azt mutatják, hogy a diákok tudatában nemcsak a kéttagú (žemaitiai és aukštaitiai), hanem a néprajzi alapon kialakult négytagú nyelvjárási rendszer is meglehetősen erősen rögzült: žemaitiaiak, aukštaitiaiak, dzūkiaiak, suvalkiaiak (suvalkaiak) (lásd a 6. ábrát).¹³

¹³ Ugyanezek az eredmények születtek a fiatal žemaitiaiak, valamint a különböző városok diákjainak attitűdjeit vizsgáló kutatásokban is (Aliūkaitė 2011: 211; 2013: 12).

Straipsniai / Articles

129

LAURA GERŽOTAITĖ

5. ÁBRA. Példa a nyelvjárásokhoz sorolt, nem egyértelműen megjelölt területre (Pn_1_M37)

Ez uralkodik mindkét város gimnáziumi osztályaiba járó diákok térképein¹⁴. Csak néhányon (Pn_1_M30, Pn_1_M31) szerepel, hogy a litván nyelvterület déli és délnyugati része nyelvjárási szempontból szintén aukštaitiai.

Mindössze egy diák tudja, hogy néprajzi szempontból a litván nyelvterület nem négy, hanem öt régióra oszlik¹⁵. A rendelkezésre álló térképeken az említett ötödik régió, vagyis Kis-Litvánia déli részére eső övezet,

¹⁴ A „Litván nyelv: eszmények, ideológiák és identitástörések” című projekt előkészítő munkálataihoz 2010-ben végzett felmérés eredményei azt mutatták, hogy az átlagos nyelvhasználók tudatában a litván nyelvjárások kéttagú osztályozása egyre gyakrabban két további elemmel egészül ki: a dzūkiai és a suvalkiai nyelvjárással. Feltételezhető, hogy ez az osztályozás egyrészt bizonyos fokig tükrözi a litván nyelvterület régiókra osztásáról szerzett ismereteket, másrészt nem minden olyan nyelvjárási sajátosság egyformán fontos minden nyelvhasználó számára, amely alapján megkülönböztetik a litván nyelvjárásokat. A megkülönböztető jegyek szerepét olyan sajátosságok is betölthetik, amelyeknek rendszerint nincs ilyen funkciójuk, például az úgynevezett dzūkavimas (Aliūkaitė 2013: 22). A nyelvjárások ilyen négytagú rendszerét azért vezették be, hogy megvitassák a litván nyelvjárások litvániai városokban végzett elemzésének eredményeit (bővebben lásd Ramonienė, Krupickaitė 2013: 16–17, 40–53; Krupickaitė, Baranauskienė 2013: 40–51).

¹⁵ Kis-Litvánia régiójához Šilutė járás önkormányzatát még egy panevėžysi, harmadik csoportba tartozó diák térképén is hozzárendelték (Pn_1_V21).

130

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

A fiatal šiauliškiek és panevėžiškiek nyelvjárási önazonossága: határok a mentális térképeken

6. ÁBRA. A litván nyelv nyelvjárásai a diákok szemszögéből (Šiaul_1(2)_M25)

például a Jurbarkas környéki terület egyes részeit a diákok gyakrabban nevezték aukštaitiai (suvalkietiai) nyelvjárásúnak, ritkábban žemaitiai nyelvjárásúnak, vagy egyáltalán nem jelölték és nem kommentálták. Hozzáteendő, hogy bár dialektológiai szempontból ez a felosztás nem pontos, Aliūkaitė (2011: 211) szerint a perceptuális dialektológiai kutatásokban „a nyelvérzék határai”, amelyek a kognitív térképen kijelölik a nyelvjárások határait, ritkán esnek egybe a „nyelvi valóság” határaival.

E csoport néhány térképéből (nincs belőlük sok) kitűnik, hogy nem minden diák érti egyáltalán, hogyan helyezkednek el a nyelvjárások, sőt azok a régiók is, amelyek alapján szinte mindannyian négy nyelvjárási területre osztják Litvániát. A szomszédos nyugati és déli aukštaitiai, vagy etnográfiai szempontból a különálló suvalkietiai és dzūkiai területek összekeverése érthető. Nehéz magyarázatot találni arra, hogy miért beszélnek a žemaitiai nyelvjárás északi részén, vagyis annak magterületén déli aukštaitiai nyelvjárásban, azaz dzūkiaiul, míg Litvánia keleti peremén žemaitiaiul. Így néhány fiatal šiauliškis és panevėžiškis tudatában nemcsak az ebben a tanulmányban vizsgált nyelvjárási, hanem az etnográfiai régiók határairól is pontatlan vagy homályos kép alakult ki.

A térképek szélén található diákmegjegyzések csupán kiegészítik a térképeken szereplő információkat. A šiauliaii diákok žemaitiai nyelvjárásúnak nevezték

Straipsniai / Articles

131

LAURA GERŽOTAITĖ

és értékelték (szép vagy csúnya, helyes vagy helytelen) a Litvánia északnyugati részén megjelölt, egyértelműen felismerhető nyelvi területeket. Az északi és északkeleti részen az általuk megjelölt zónákat ezeken a térképeken többnyire csak értékelték. Nyelvjárási (azaz aukštaitiai) hovatartozásukat nagyon ritkán tüntették fel. A panevėžysi diákok mindkét nyelvjárás területén fekvő vidékeket jelölték, nevezték meg és értékelték.

Hozzáteendő, hogy az e csoportba tartozó térképeken szereplő šiauliai gimnazisták megjegyzéseiből meglehetősen kedvező hozzáállás rajzolódik ki a žemaitiai nyelvjárással kapcsolatban. A legtöbb esetben nem érthető és nem is szép, mégis „sajátos módon érdekes” (Šiaul_1(2)_M25). A panevėžysi diákok számára a žemaitiai nyelvjárás gyakran nemcsak „szép és érdekes” (Pn_1_M38), „[...] szépen hangzó, nagyon egyedi [...]” (Pn_1_M41), hanem „[...] különleges” (Pn_1_M05) is.

Köztudott, hogy a nyelvjárás vonzerejét meghatározó egyik legfontosabb tényező az, hogy mennyire felel meg a televízióban és rádióban használt úgynevezett köznyelvnek (Aliūkaitė 2011: 211). A többnyire saját kérdőíveikben azt állító diákok hozzáállásából, hogy beszélik a šiauliaii, illetve az aukštaitiai, ritkábban pedig a žemaitiai nyelvjárást, kitűnik, hogy a žemaitiai nyelvjárás — noha nem felel meg ennek a kritériumnak — igen kedvező megítélésnek örvend a diákok körében, és jelentős presztízzsel bír.

Hasonlóan értékelték mindkét város diákjai az aukštaitiai nyelvjárást is. A žemaitiaival ellentétben ez „[...] egyszerű, megszokott nyelvjárás” (Pn_1_V41), „[...] nagyon ismerős” (Pn_1_M29), vagyis érthető, ám néhány konkrét nyelvi területen, például Biržai és Rokiškis környékén „[...] faragatlan, durva” (Pn_1_M18), Panevėžys környékén „[...] parasztos [...]” (Pn_1_M10), Anykščiai környékén pedig „[...] furcsa” (Pn_1_M08).

Dovilė Krupickaitė és Viktorija Baranauskienė Litvánia városaiban végzett kutatása kimutatta, hogy a nagyvárosok lakói a legnagyobb presztízsűnek és legmegszokottabbnak nem a žemaitiai, hanem az aukštaitiai nyelvjárást tartották (Krupickaitė, Baranauskienė 2013: 43). Hozzáteendő, hogy a válaszadók a žemaitiai nyelvjárást is kiemelték, amely állítólag a suvalkietiai nyelvjárással verseng.

Térképek, amelyeken (meglehetősen) egyértelműen feltüntették a žemaitiai és aukštaitiai nyelvjárások határát. A litván nyelv területét a šiauliaii gimnáziumok tanulóinak 28%-a, a panevėžysi gimnáziumok tanulóinak pedig 36%-a osztotta fel nyelvjárások szerint¹⁶.

A nyelvjárási (regionális) határok és a diákok tudatában élő határok közötti viszony áttekintése érdekében a rendelkezésre álló térképeket összevetették a litván nyelvjárások térképével (lásd a 7. ábrát).

¹⁶A pontos százalékos adatok torzításának elkerülése érdekében a nem egyértelműen jelölt térképeket kihagyták. Ezek az összes térkép 3 százalékát teszik ki.

132

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

A fiatal šiauliaik és panevėžiškiek nyelvjárási öntudata: határok a mentális térképeken

7. ÁBRA. Példa a litván nyelvjárások és határaik jelölésére a diákok térképein (Pn_1_V58)¹⁷

A diákok térképein (lásd a 7. ábrán a jelölés példáját) a žemaitiai és az aukštaitiai nyelvjárások Kelmė vagy Raseiniai térségéig húzódó határa megfelel a dialektológusok által megadottnak. Dél felé haladva a žemaitiai nyelvjárás területe a térképeken gyakran kissé kisebb: nem foglalja magában Raseiniai és Jurbarkas környékének azon kisebb részeit, amelyeket a nyelvészek általában žemaitiai nyelvűnek tartanak. A legdélebbi részen a diákok nagyon gyakran kissé kiterjesztik e nyelvjárás területét, és hozzá sorolják az aukštaitiai Pagėgiai körzetet.

A térképeken jelölt (vagyis nyelvjárásinak tekintett), két nyelvjárás határán vagy attól mindkét irányban valamelyest távolabb fekvő nyelvi területek regisztrálása azt mutatja, hogy az objektív (a nyelvi jegyek alapján a nyelvészek által meghúzott) és a szubjektív (a hétköznapi beszélők öntudatában létező) nyelvjárási határok némileg eltérnek¹⁸ (lásd a táblázatot).

¹⁷ A térképen fekete szaggatott vonal jelöli a žemaitiai és az aukštaitiai nyelvjárások hozzávetőleges határát (lásd LKA I, 1. térkép).

¹⁸ Az elvégzett kutatások megállapították, hogy Litvánia nagyvárosainak lakói jól ismerik a žemaitiai és az aukštaitiai nyelvjárások határát (Krupickaitė, Baranauskienė 2013: 40–53).

Straipsniai / Articles

133

LAURA GERŽOTAITĖ

TÁBLÁZAT. A žemaitiai nyelvjárás keleti határa Šiauliai és Panevėžys diákjainak megítélése szerint¹⁹

Nyelvi területek; Ž+A²⁰; Ž+A²; Ž+S?; Ž+?; Ž; Ž?; A; A?; S+?;? (?+?); S; M¹; Šiauliai; Pakruojis; Šilalė; Kelmė; Radviliškis; Raseiniai; Jurbarkas; Tauragė; Pagėgiai; Šilutė; Mažeikiai; Akmenė; Joniškis; Telšiai

134

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose

A šiauliųi középiskolások jelentős része (lásd a táblázatot) a két nyelvjárás határát északon Akmenė és Joniškis környékének találkozásánál húzta meg. Akmenė térségét vagy annak egy részét tehát a žemaitiai nyelvjáráshoz sorolták.

A panevėžysi középiskolások gyakran még keletebbre tolták ezt a határt, és nemcsak Akmenė, hanem a nyelvészek által aukštaitiaiként számon tartott Joniškis és Radviliškis környékét vagy annak egy részét is a žemaitiai nyelvjárás területéhez sorolták (lásd a táblázatot).

A Šiauliai régió nagyjából középső részénél (lásd a 8. ábrát) valamivel gyakrabban csak a šiauliai középiskolások húzták meg a nyelvjárási határt.

E térség közepénél csupán néhány panevėžysi középiskolás választotta el egymástól a žemaitiai és az aukštaitiai nyelvjárást. Az adott csoportba sorolt térképeken szinte valamennyi panevėžysi középiskolás žemaitiai nyelvjárásúnak tekintette a Šiauliai környékét (lásd a 9. ábrát).

Kelmė térségének nyelvjárási hovatartozása mindkét város középiskolásai számára meglehetősen egyértelműnek tűnt. Szinte valamennyi fiatal panevėžysi, valamint a šiauliaiak jelentős része jelezte, hogy ott žemaitiaiul beszélnek. A Šiauliaiban megkérdezettek néhány térképén (a dialektológiai munkákhoz hasonlóan), a panevėžysi válaszadók térképeivel ellentétben, Kelmė térségénél nem egy, hanem két nyelvjárás – a žemaitiai és az aukštaitiai – határát jelölték.

Amint az a šiauliai fiatalok térképeiből látható, Raseiniai térsége csak feltételesen sorolható a žemaitiai nyelvjárás területéhez. Hasonló eredmények születtek a panevėžysi középiskolások térképadatainak rendszerezésekor is.

A Šiauliaiból származó középiskolások térképein Jurbarkas térsége nagyon gyakran egyáltalán nem szerepelt. A panevėžysi gimnazisták Jurbarkas önkormányzatának területét a žemaitiai nyelvjáráshoz sorolták.

A Pagėgiai térség nyelvjárási hovatartozásának megjelölése (a dialektológiában a nyugati aukštaitiai kauniškiai nyelvjárási övezethez tartozik) mindkét város középiskolásainak nehézséget okozott. A šiauliai fiatalok többsége nem tudta ezt az övezetet konkrét nyelvjáráshoz kapcsolni. A többiek žemaitiai nyelvjárásúnak tartották. A panevėžysi középiskolások csaknem mindegyike – köztük azok is, akik meglehetősen pontosan különítették el a žemaitiaiakat az aukštaitiaiaktól – nyelvjárási szempontból aukštaitiai Pagėgiai térségét žemaitiai nyelvjárásúként jelölte meg.

A fiatal šiauliaiak és panevėžysiek szinte egybehangzóan a žemaitiai nyelvjáráshoz sorolták Šilalė térségét, akárcsak Šilutėét.

¹⁹ A táblázatban félkövérrel kiemelt helységeknél jelölik a dialektológiában a žemaitiai és az aukštaitiai nyelvjárások határát (lásd LKA I, 1. térkép).

²⁰ A táblázatban a fiatal válaszadók által megjelölt nyelvjárási (etnográfiai) egységek rövidítései a következők: Ž – žemaitiai nyelvjárás, A – aukštaitiai nyelvjárás, S – suvalkiai nyelvjárás, ML – Kis-Litvánia. Kérdőjel jelöli azokat a nyelvi területeket, amelyeket a középiskolások nyelvjárásinak jelöltek, de nem kapcsoltak egyetlen nyelvjáráshoz sem. A šiauliaii és panevėžysi válaszadók feleleteinek elkülönítésére városuk rövidítéseit választottuk: Šl és Pn.

²¹ A zárójelben a használati előfordulások száma szerepel.

Straipsniai / Articles

135

LAURA GERŽOTAITĖ

8. ÁBRA. A peremvidékek nyelvjárási hovatartozása a šiauliai középiskolások szemszögéből

136

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

A fiatal šiauliaii és panevėžysiek nyelvjárási önazonossága: határok a mentális térképeken

9. ÁBRA. A peremvidékek nyelvjárási hovatartozása a panevėžysi középiskolások szemszögéből

Straipsniai / Articles

137

LAURA GERŽOTAITĖ

Az elmondottakból kiderül, hogy egyes fiatal šiauliaiiak és panevėžysiek térképein nagyon ingadozik a žemaitiai nyelvjárás földrajzi határainak észlelése: egyes térképeken a žemaitiai terület határa kissé vagy valamivel jobban keletre tolódik, más térképeken pedig ez a terület jelentősen nyugatra szűkül.

A kutatásban részt vevő fiataloknak nehézséget okozott a aukštaitiai nyelvjárás területének meghatározása. A térképekből és a hozzájuk fűzött megjegyzésekből láthatóan a diákok csak Litvánia északi és északkeleti részének aukštaitiai területét különítik el (tehát szinte a teljes néprajzi Aukštaitiját), ahol – mint jelezték – gyakrabban aukštaitiai, jóval ritkábban észak-aukštaitiai, illetve kelet-aukštaitiai nyelvjárásban beszélnek (lásd a 7. ábrát). A Litvánia más városaiban végzett kutatás során megkérdezett diákok térképein is nagyon hasonlóan határozták meg az aukštaitiai nyelvjárás területét.

A šiauliai és panevėžysi, valamint más városok diákjai rendkívül ritkán jelölték, hogy Litvánia délnyugati részén is aukštaitiai nyelvjárásban beszélnek (Šiaul_2(3)_V08, Šiaul_2(3)_V10). A litván nyelv délnyugati területére vonatkozó leggyakoribb megnevezések: suvalkų tarmė (Šiaul_2(2)_M08), suvalkai (Šiaul_2(3)_M04), suvalkietiška (Pn_1_M01), suvalkiečių (Pn_1_M42). Rima Bakšienė szerint (Bakšienė 2015: 8) ez azt mutatja, hogy „a hétköznapi nyelvhasználó szempontjából a suvalkiaiak külön terminusegységnek tekintendők; a hétköznapi nyelvhasználó tudatában nem szokás őket az aukštaitiaiak közé sorolni”.

Külön terminusegységnek tekintendők a dzūkiaiak, vagy terminológiai szempontból a déli aukštaitiaiak is; területüket a diákok a térképeken külön vagy az említett suvalkiaiakkal együtt jelölték. A fiatal válaszadók különösen hajlamosak voltak összekeverni ezt a két területet²². Más városok – például Biržai – gimnáziumait képviselő, a projekt során megkérdezett diákok közül néhányan, amint térképeikből kitűnik, egyszerűen azt írták, hogy nem tudják, milyen nyelvjárásban beszélnek ezen a területen, vagy egyáltalán nem jelölték meg azt.

A šiauliai diákok térképszélein található néhány megjegyzés (emlékeztetőül: ehhez a csoporthoz nagyon kevés térképet lehetett sorolni) a nyelvjárások tekintetében nem különbözik a második csoportba tartozó šiauliai diákok térképein szereplő bejegyzésektől. Számukra a žemaitiai nyelvjárás „nagyon szép, természetesen nehezen érthető, de az igazi (helytelen)” (Šiaul_2(3)_M07). Az aukštaitiai nyelvjárás – különösen a panevėžysi gimnazisták véleményéből látszik ez – anyanyelvi, ezért a legszebb, a legközelebb áll hozzájuk („Kelet-aukštaitiai nyelvjárás. Ez áll hozzám a legközelebb” (Pn_1_V53)), a legérthetőbb („[...] számomra az Aukštaitijából származó emberek beszéde a legérthetőbb” (Pn_1_M80), „Szerintem az aukštaitiai beszéd a legérthetőbb nyelvjárás” (Pn_1_V22)) és a leghelyesebb, mivel „[...] leginkább a köznyelvre emlékeztet” (Pn_1_M52).

²² Hasonló eredményekre jutott Žilvytis Šaknys: a fiatalabb nemzedék adatközlőinek különösen nehézséget okozott Dzūkija régió határainak meghatározása (Šaknys 2012: 135).

138

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose

KÖVETKEZTETÉSEK

A Šiauliai és Panevėžys városában megkérdezett gimnáziumi osztályok tanulói térképfeladatából gyűjtött adatok elemzésének eredményei alapján sok esetben ugyanazokra a következtetésekre jutottunk, mint a perceptuális dialektológia elvei szerint már korábban elvégzett kutatások.

A fiatal nyelvhasználók többsége a térképen meglehetősen pontosan jelölte és nevezte meg azokat a főként vitathatatlan, prototipikus területeket, ahol a žemaitiai és aukštaitiai nyelvjárásokat beszélik. A térképek jelentős részén jelezték, hogy nyelvjárásban csak a szülőhelyükön, illetve az azt körülvevő vidéken beszélnek.

Az etnológiai kutatások állításaival ellentétben a tanulók meglehetősen jól ismerik a litván nyelvjárások – az aukštaitiai és a žemaitiai – rendszerét: a dialektológiában meghúzott, ezeket elválasztó határ nagyrészt egybeesik a fiatal válaszadók térképein megjelenő észlelési izoglosszákkal.

A fiatal šiauliaiiak és panevėžysiek önképében kialakult aukštaitiai nyelvjárási területbe csak a dialektológiai felosztás szerinti nyugati aukštaitiai šiauliaiiak és a keleti aukštaitiaiak egy része tartozik bele. A litván nyelvnek az a fennmaradó területe, amelyet nem kapcsolnak össze az aukštaitiai nyelvjárással, a néprajzi régiókat meghatározó suvalkiai (vagy suvalki) és dzūkiai elnevezést kapja.

LITERATŪRA

Aliūkaitė Daiva 2007: Tarminio kalbėjimo estetinė vertė: nuostatų tyrimas. – Tekstai ir kontekstai 1, 211–223.

Aliūkaitė Daiva 2008: Tarminio kalbėjimo suprantamumas: apriorinės eilinių kalbos bendruomenės narių nuostatos. – Lietuvių kalba 2. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/4/4.

Aliūkaitė Daiva 2009: Perceptyviniai dialektų tyrimai: mentalinis žemėlapis. – Respectus Philologicus 15(20), 164–179.

Aliūkaitė Daiva 2011: Jaunųjų žemaičių raiškos idealai: sąmoningosios nuostatos. – Respectus Philologicus 20(25), 209–220.

Aliūkaitė Daiva 2013: Horizontalusis ir vertikalusis kalbos kontinuumo skaidumas: XXI amžiaus kalbėjimo variantai paprastojo kalbos vertintojo požiūriu. – Taikomoji kalbotyra 2. Prieiga internete: http://taikomojiikalbotyra.lt/lt/2013/03/horizontalusis-ir-vertikalusis-kalbos-kontinuumo-skaidumas-xxi-amziaus-kalbejimo-variantai-paprastojo-kalbos-vertintojo-poziuriu.

Straipsniai / Articles

139

LAURA GERŽOTAITĖ

Aliūkaitė Daiva, Merkytė Erika 2009: Sociolingvistinis terminų kodų taisyklingumo tyrimas. – Kalbos kultūra 82, 259–274.

Bakšienė Rima 2015: Terminio kalbėjimo savivertė ir gyvybingumas: XXI a. pradžios Šakių ir Jurbarko šnektos. – Lietuvių kalba 9. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/viewFile/172/140.

Dailey-O’Cain Jennifer 1999: The Perception of Post-Unification German Regional Speech. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 227–242.

Diercks Willy 2002: Mental Maps. Linguistic-Geographic Concepts. – Handbook of Perceptual Dialectology 2, ed. by Daniel Long, Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 51–70.

Evans Betsy 2002: Attitudes of Montreal Students towards Varieties of French. – Handbook of Perceptual Dialectology 2, ed. by Daniel Long, Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 71–93.

Inoue Fumio 1999: Subjective Dialect Division in Great Britain. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 161–176.

Inoue Fumio 1999a: Classification of Dialects by Image. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 147–159.

Kalnius Petras 2006: Aukštaitijos ir Žemaitijos paribio vietinių gyventojų savimonė. – Lietuvos etnologija 6(15), 95–121.

Kalnius Petras 2006a: Aukštaitiškumas lietuviškosios tapatybės kontekste. – Aukštaičių tapatumo paieškos, sud. Vitalija Vasiliauskienė. Kaunas: Žiemgalos leidykla, 66–88.

Krupickaitė Dovilė, Baranauskienė Viktorija 2013: Regioniniai kalbų vartojimo Lietuvos miestuose ypatumai. – Miestai ir kalbos 2. Sociolingvistinis Lietuvos žemėlapis, sud. Meilutė Ramonienė. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 9–20.

LKA I – Lietuvių kalbos atlasas 1. Leksika, ats. red. Kazys Morkūnas. Vilnius: Moks-las, 1977.

Long Daniel 1999: Geographical Perception of Japanese Dialect Regions. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 177–198.

140

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose

Mikulėnienė Danguolė, sud. ir aut., Meiliūnaitė Violeta, sud. ir aut. 2014: XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai). Vilnius: Briedis.

Papaurelytė Silvija, Župerka Kazimieras 2010: Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje. – Kalbos kultūra 83, 185–201.

Petrulis Valdas 2005: Žemaitijos etninės savimonės regiono erdvinė struktūra. – Geografijos metraštis 38(1), 163–175.

Preston Dennis 1989: Perceptual Dialectology: Nonlinguists’ Views of Areal Linguistics. Dordrecht: Foris.

Preston Dennis 1999: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, xxiii–xl.

Preston Dennis 1999a: A Language Attitude Approach to the Perception of Regional Variety. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Daniel Long, Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 359–373.

Ragauskaitė Alma, Daugirdas Vidmantas 2010–2011: Dzūkijos kultūrinis regionas. – Annales Geographicae 43–44, 16–28.

Ramonienė Meilutė, Krupickaitė Dovilė 2013: Įvadas. Miestai ir sociolingvistika. – Miestai ir kalbos 2. Sociolingvistinis Lietuvos žemėlapis, sud. Meilutė Ramonienė. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 9–20.

Savoniakaitė Vida 2003: Aukštaičiai apie savo tradicinę kultūrą. – Tautosakos darbai 18(25), 120–133.

Savoniakaitė Vida 2007: Bendra, bet sava: apie šiuolaikinius aukštaičius. – Lietuvos kultūra. Aukštaitijos papročiai, sud. Rasa Paukštytė-Šaknienė, Vida Savoniakaitė, Žilvytis Šaknys, Irma Šidiškienė. Vilnius: LII leidykla, 120–133.

Šaknys Žilvytis 2012: Etnografiniai regionai Lietuvoje: šiuolaikinio jaunimo požiūris. – Tautosakos darbai 43, 126–142.

Straipsniai / Articles

141

LAURA GERŽOTAITĖ

Dialectal Self-awareness of the Young Inhabitants of Šiauliai and Panevėžys: Borders in Mental Maps

SUMMARY

The dialectal images that reveal the dialectal self-awareness of the schoolchildren of two cities – Šiauliai and Panevėžys – are discussed in the article. A questionnaire designed according to the principles of sociolinguistics, dialectology and perceptive dialectology served as a research tool. The data collected according to the first task in the questionnaire – the mental map – were drawn on in this work. Most attention was devoted to the analysis of the subjective maps (existing only in the self-awareness of the ordinary language user), which revealed the Lithuanian dialectal classification.

The analysis of the data of the task of the map collected in the cities of Šiauliai and Panevėžys in most cases led to the same conclusions which had already been drawn when employing the methods of perceptive dialectology.

In the given map most young language users rather precisely marked and named the areas of the prototypical Samogitian and Aukštaitian dialects, which raised no doubts. It was pointed out in the greater part of the maps that the dialects were only spoken in native areas or also in the surrounding environs. The schoolchildren were a little more in favour of the not very regular but beautiful dialect of the Samogitian dialectal area or the dialect of the neighbouring Šiauliai region.

Contrary to some ethnologists’ research, the analysis of the data gathered in border towns demonstrated that the schoolchildren are rather well aware of the border between the Lithuanian dialects – Samogitian and Aukštaitian – drawn in dialectology. Nevertheless, the binary classification of Lithuanian dialects given by dialectologists and the one existing in the self-awareness of the nave language user is different. In the self-awareness of the young responders the language area attributed to the Aukštaitian dialect encompasses one-third of the area of this dialect only. Quite a large area of the rest of the Southern and South-western dialectological Aukštaitian is comprised of the people of Suvalkija and Dzūkija who are considered dialectal units by ordinary language users.

Įteikta 2016 m. sausio 8 d.

LAURA GERŽOTAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308, Vilnius, Lietuva

[email protected]

142

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV