Acta Linguistica Lithuanica 2025, 92. köt., 1–8. o. Tartalomjegyzék hivatkozása / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektronikus)

ÓPOROSZ poaris

Óporosz poaris

VÁCLAV BLAŽEK Masaryk Egyetem E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-6797-7188 Kutatási területek: balti és indoeurópai etimológia és névtan.

https://doi.org/10.35321/all92-02

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány az elszigetelt óporosz poaris ‘lótücsök’ szót elemzi a szóalkotás és az etimológia szempontjából. Ezért összegyűjti és értékeli az összes közzétett etimológiai kísérletet. Végül új megoldást javasol, az indoeurópai *per- ‘átlép, áthalad; behatol’ gyökkel dolgozva; ebből a gyökből levezethető a ‘féreg’ megnevezése a középiráni szogd, hotani, valamint több modern iráni pamíri nyelvben. A ‘lótücsök’ és a ‘féreg’ állatnevek közös szemantikai alapja: ‘behatoló’.

KULCSSZAVAK: lótücsök, féreg, óporosz, iráni, etimológia.

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a szóalkotás és az etimológia szempontjából elemzi az óporosz nyelv egyik szavát, a poaris ‘lótücsök’ szót. Ezért összegyűjti és értékeli az összes közzétett etimológiai kísérletet. Végül az indoeurópai *per- ‘átlép, áthalad; behatol’ gyök alapján új megoldást javasol, amely lehetővé teszi, hogy ugyanebből a gyökből vezessük le a ‘féreg’ megnevezését a középiráni szogd, hotani és több modern, pamíri iráni nyelvben. A lótücsök és a féreg állatnevek közös szemantikai alapja: ‘behatoló’.

KULCSSZAVAK: lótücsök, féreg, óporosz nyelv, iráni nyelvek, etimológia.

1. Az óporosz poaris szót az Elbingi szójegyzék 777. tétele „Ostpreussisch” „werre” alakban, modern németül „Maulwurfsgrille”, azaz ‘lótücsök’ = Gryllotalpa gryllotalpa értelmében közli. A Gryllo­talpidae a szöcskék (tücsökfélék) egyik családját alkotják.

Copyright © 2025 Václav Blažek. Kiadta a Litván Nyelv Intézete. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a Creative Commons Attribution Licence feltételei szerint terjesztik; ezek korlátozás nélküli használatot, terjesztést és sokszorosítást tesznek lehetővé bármely adathordozón, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és a forrást feltüntetik. // Kiadta a Litván Nyelv Intézete. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” hozzárendelési licenc feltételei szerint terjesztik, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan használatát, terjesztését és sokszorosítását bármely adathordozón, a szerző és a forrás megjelölésével.

Beérkezett: / Gauta: 2025-04-24. Elfogadva: / Priimta: 2025-05-17.

1

2. Az első etimológiai kísérletet valószínűleg Antonín Matzenauer javasolta az 1873-ban megkezdett kéziratában, amely azonban csak 2009-ben jelent meg (!), a 105. oldalon (Havlová, szerk., 2009). A *parpis sejtett alakot vetette fel, és összehasonlította a litván megfelelővel, a parplỹs¹ ‘európai lótücsök / Gryllotalpa gryllotalpa’ alakkal, továbbá Adalbert Bezzenberger parplas ‘skorpió’ szavával; ez a par̃pti, parpiù, parpiaũ ‘magas, monoton hangot ad; zúg, csörömpöl; ismétlődő tompa hangot ad (madarakról); prüszköl (lóról); rekedt; fáj a torka, rekedt hangon beszél; horkol’ hangutánzó igéből képzett átlátszó származék (Smoczyński 2018: 914–15); vö. továbbá a lett parpala ‘morcos ember, zsörtölődő’ szóval (Fraenkel 1962: 542).

Vytautas Mažiulis (2013 [1988–1997]: 725) egy *pāris tövű io-tövet rekonstruált, és az óegyházi szláv pariti ‘repül’ igével őrizve fennmaradt igéből származtatta. Ez a pьrati ‘emelkedik’ igéből képzett, megnyújtott tőmagánhangzós iteratív (Vykypěl, ESJS X 627; XII 739). A keleti baltiban valószínű rokon alakok a litván spar̃nas ‘madár vagy rovar szárnya’, a lett spārns „szárny”, amelyek a védikus parṇá- ‘toll; levél’, az avesztai parəna- ‘toll; szárny’, a szogd pārrа- ‘szárny’, a középperzsa parr ‘toll’, valamint a pastu pāṇa ‘uo.’ szavakkal állnak kapcsolatban; valamennyi az indoeurópai *(s)per- ‘repül’ gyökből származik (Mayrhofer, EWA I II 97; Kümmel, LIV 2001 [1998]: 579–580). A lótücsök szárnyas rovarokhoz tartozik, ezért ez a szemantikai motiváció kétségtelenül elképzelhető. A probléma az, hogy az indoeurópai s-mobil *(s)phave klaszter folytatói a baltiban rendszerint egyediek, azaz *spor *p-, mind a keleti baltiban, mind az óporoszban²:

(a) litván spáinė ‘a víz felszínén, hullámon képződő hab’; óporosz spoayno ‘Gest’ [EV 387] = ‘sörhab’, latin spūma ‘hab’, szemben az óegyházi szláv pěna ‘hab’, ófelnémet feim ‘hab’ stb. alakokkal (Pokorny 1959: 1001: *(s)poimno-; Mažiulis 2013 [1988–1997]: 873; Smoczyński 2018: 1250);

(b) litván pántis, -čio ‘pányva, a ló lábának összekötésére szolgáló kötél, hogy megakadályozza elkóborlását’, többes számban pánčiai ‘pányvák, béklyók’; óporosz panto ‘Vesser (= Fessel)’ [EV 542] = ‘pányva’; óegyházi szláv pǫto ‘pányva’; mind a litván pìnti, pinù ‘sző, fon, fonatot készít, koszorút fon; összekuszál’, lett pīt, pinu ‘fon, összesző’; óegyházi szláv pьnǫ ‘nyújtok’, főnévi igenév peṭi ‘fon, összekapcsol’, előképzőkkel sъpeṭi

^{¹ Az analógiás szóalkotás és a szemantikai motiváció jellemző a litván kur̃klỹs, gen. -io „európai lótücsök / Gryllotalpa gryllotalpa, nedves talajban élő és a növények gyökereit rágó rovar; skorpió” szinonimára. Ez egy -lys képzős nomen agentis a kūr̃kti „kuruttyol, hápog (békáról); kotkodácsol (tyúkról); ikrázik (békáról)” igéből, lett kūrkt „kuruttyol, hápog”; továbbá óegyházi szláv krъknǫti „nyöszörög, rikolt”, orosz kerkatь „fütyül, nyöszörög” (Smoczyński 2018: 639–40).}

^{² One counter example was proposed by Mažiulis (2013 [1988–1997]: 667), assuming for Old Prussian paycoran ‘sebengestirne’ [EV 6], i.e. „Siebengestin“ = English ‘Seven Sister’ or ‘the Pleiades’, the conjecture *paito, plus the suffix *-āra-, to compare the root with Lithuanian spiẽčius ‘swarm of bees, separate colony of bees’, from the verb spiẽstis, spiẽčiasi, spiẽtėsi ‘to swarm, leave an old hive in order to build a new one; assemble, swarm, gather, associate’ etc. (Smoczyński 2018: 1258). But already Brückner (1898: 513) offered the solution without any conjecture and s-mobile, analyzing paycoran as the compound, where he identified the first member with Lithuanian paĩkas ‘silly, stupid, dull; unwise’ and second one with ǫ́ras ‘air; weather’. He saw an analogy in the designation of another ‘Siebengestirn’, namely ‘Regensiebengestirn’ „Hyades“, in Polish dźdżownice (vs. dźdżowy ‘rainy’), where the meaning ‘rain“ should represent ‘bad weather’.}

2

‘megköt, béklyóba ver’, zapeṭi ‘ledönt; megköt’; továbbá görög πένoμαι ‘fáradozom, dolgozom, elfoglalt vagyok’; örmény hanowm ‘szövök’; A tochár A päñw-, B päñn- ‘nyújt’ szemben a gót spinnan ‘fon’ szóval (Pokorny 1959: 988; Mažiulis 2013 [1988–1997]: 665–666; Smoczyński 2018: 909, 966); közép-breton (1499) queffnid coll. ‘pókok’, egyes számú queffnidenn > walesi cyffniden uo. (GPC), breton kevnid uo. < *kom-spenº (Pedersen 1909: 185; Deshayes 2003: 389), valamennyi a *(s)penh₁- gyökből (Kümmel, LIV 2001 [1998]: 578–79).

4. Wojciech Smoczyński (2000: 195) a poaris alakban a német ^Werre³ ‘lótücsök’ átvételét látta (vö. még Schmalstieg 2015: 247), jóllehet az óporoszban nem volt közvetlen analógia a német w óporosz p- alakra való helyettesítésére. Vannak azonban ezt a helyettesítést dokumentáló keleti balti példák: litván péršas ‘a Szentírás vagy egy dal verse’ < porosz germán verš ‘vers’; lett perša, perša, perša ‘vers’ < (közép-)alsónémet versch(e) uo. (Smoczyński 2018: 949).

5. A (2) és (3) megoldások lehetségesek, de bizonyosan tartalmaznak bizonyos hiányosságokat. Ezért a következő új javaslatot tesszük.

Az iráni nyelvekben ígéretes rokon alakok találhatók a ‘féreg’ vagy hasonló rovarok megnevezésére:

Hotani voc.sg. pira ‘féreg’, nom. pl. pärа, acc. pl. pīrа, abl.-instr. pl. pīryау isa ‘férgekkel’ (Bailey {= B} 1979, 239). Ezek az alakok a protoiráni *pṛia- ~ *paria- alakból vezethetők le; vö. az olyan párhuzamos esetekkel, mint a hotani bira ‘ruha’ < *bṛia- (B 287), pira- ‘ház’ < *pria- (B 239), mir-/mär- < *mria- = a mar- ‘meghal’ jelen idejű alakja (B 324); továbbá dīra- ‘alacsony’ < *adaria- (B 159), ǰīrai- ‘ellenző’ < *gariaka- (B 84), kīra- ‘munka, tett’ < *karia- (B 60), pīr- ‘hisz’ < *paria- (B 239). Megjegyzendő, hogy az ā és az i ugyanazon magánhangzó allofónjai; vö. a fent idézett mir-/mär- < *mṛia alakot vagy a mästa- ~ mišta- ‘nagy’ szót, amely az avesztai masita uo. megfelelője (B 333).

A hotani szó az iráni nyelveken belül nem elszigetelt. Vonzó rokon alakjai vannak az úgynevezett pamíri nyelvekben is (vö. Bailey 1979: 239):

Wakhi p(ə)rič ‘rovar, féreg, szúféreg, farontó bogár’ (Paxalina 1975: 243) ~ prič ‘féreg, hernyó’ (Steblin-Kamenskij 1999: 267) ~ porič ‘féreg’ (Badakhshi 2004 [1960]: 96); talán < *pariči- (?) a magánhangzók hasonló fejlődésével, mint a vahi strin ‘meddő’ < *starīnitekintetében a védikus starī- szóhoz képest (Steblin-Kamenskij 1999: 317);

Iškāšmi pəčúk (Paxalina 1959: 226) ~ ‘hernyó’ (Steblin-Kamenskij 1999: 267) ~ putsuk ‘féreg, pajor’ (Grierson 1920: 92) ~ počuk ‘féreg’ (Badakhshi 2004 [1960]: 96);

³ A kelet-porosz nyelvjárási Werre alakot először a 16ᵗʰ században adatolták (Kluge 2011 [1883]: 983, 991 a német wirr ‘összekuszálódott, gubancos’, ófelnémet wirran ‘összekócol, összegubancol, (össze)kuszál’ melléknévre alapozott etimológiát mutatott be, de szemantikai okokból ez nem meggyőző). Kroonen (2013: 580–581) ígéretes rokon alakokat azonosított a holland weern ‘árpa a szemhéjon’, dán verne ‘bögöly, bögölylárva’, svéd nyelvjárási verna, norvég vere ‘bögöly lárvája; a bögölyfertőzés következtében a bőrön keletkező lyuk’ szavakban; ezek a germán *wer(r)ōn- és *wernōn párost tükrözhetik, a germán előtti *u̯érH-ōn, gen. *u̯erH-n-os paradigmát rekonstruálva. Kroonen (i. h.) hozzátette, hogy a litván valószínű rokon vīras ‘galandféreg, lárva; pattanás’ jelentése lehetőséget ad a latin varus ‘pattanás, gyulladt bőrfolt’ és a tochár B weru ‘hólyag’ szavakkal való összevetésre, mivel ezeket különféle rovarok okozták.

3

Sangleči pəčuk (Morgenstierne 1938: 406: *pəčuk) ~ pəčuk ‘féreg’ (Badakhshi 2004 [1960]: 96);

?Yazghulami pək/g ‘kajszibarackban élő, károsító féreg’ (Edeman 1971: 192; Paxalina 1975: 243). Iškāšmi, Sangleči és talán a Yazghulami alakjai levezethetők esetleg a *pariči- + *-aka- alakból?

A középiráni nyelvekben még egy lehetséges rokon alak van, de más képzővel, nevezetesen *-ān-: szogd prʾn’k, többes szám prʾnyt ‘rovar, féreg’ /parāne/, manicheus prʾny, többes szám prʾnyt ‘kisállat, rovar’ /parāne/ (Gharib 1995: 6979, 6982; Gershevitch 1961: 144, § 966) < *parānaka-^⁴.

Megemlítendő, hogy Harold W. Bailey (1979: 239) a permi és ugor ‘féreg’ megnevezések iráni eredetére is gondolt: komi perk (I) ‘nemez-, szeméremtetű; Phthirius pubis’; manysi (P LU LO) pērk ‘bélféreg; (LU LO) féreg (a húsban); (LU) angyalféreg’, magyar féreg, tárgyeset férget ‘féreg, rovar’ (első adat 1152); (nyelvjárási) ‘mindenféle káros állat: egér, patkány, görény, farkas, medve’ < *perkз (*perkkз) ‘féreg’ (UEWI I 373; EWU 1994: 381).

6. Az itt bemutatott Insecta osztály különböző képviselőit valamilyen közös jegynek kell jellemeznie ahhoz, hogy nyelvészeti értelemben összekapcsolhatók legyenek. A ‘lótücsök’, ‘hernyó’ és a különféle ‘férgek’ közös szemantikai alapja a ‘behatolás’, mégpedig agyagon, fán, gyümölcsön stb. keresztül. Ez az elképzelés az indoeurópai *per- ‘átlép, áthalad; behatol’ gyökön alapuló etimológiát feltételezi (Pokorny 1959: 816–817; Schirmer & Kümmerl, LIV 2001 [1998]: 472–73) > védikus par- ‘átvisz, átjuttat’ (EWAI II 85–86); avesztai pār-/fr- ‘átmegy, átkel’ (Cheung 2007: 293–94); görög πείρω ‘átszúr, átfúr, áthat’ (Beekes 2010: 1163–1164); orosz redakciójú egyházi szláv naperję, naperiti ‘натыкать’ = ‘megszúr, feltűz’ (Sreznevskij 1902: 307) stb.

A szemantikai motiváció összevethető a görög τερηδών ‘szúféreg’ [Ar. Eq. 1308] = ‘fúró, vájó’ szóval; vö. τετραίνω ‘átszúr, átfúr’, τέρετρον ‘fúró, fúróeszköz’, óír tarathar, ówalesi tarater uo. stb. (Buck 1949: n. 3.84; Beekes 2010: 1468) < indoeurópai *terh₁- ‘dörzsöl, fúr’ (Pokorny 1959: 1071–1072; Kümmerl, LIV 2001 [1998]: 632–633).

7. Az óporosz poaris ‘lótücsök’ tehát a proto-balti megnyújtott fokú *pāria- alakot tükrözheti, amely belső balti fejlődés eredménye. A balti nyelveken belül elszigetelten állna, ezért hasznos lehet szemléltetni helyét a szóalkotás folyamatában analóg példák segítségével:

Az óporosz poaris szóalkotásában hasonlít a soalis ‘Krewtecht’ [EV 293], azaz ‘fű, gyógynövény’ szóra, amely a saligan ‘grune’ [EV 468], azaz ‘zöld’ o-fokú alakból származó *žālia megnyújtott fokot képviseli (Mažiulis 2013 [1988–1997]: 870, 801–802). A *žali̯ā- alakból vezethető le, hasonlóan a litván žolė ‘fű, gyógynövény’, lett zāle ‘gyógynövény’ < *žāli̯āvs alakokhoz. A litván žalias ‘zöld, éretlen, nyers’, lett zaļš uo. < *žalia-; valamennyi a litván želti, žẽlia ‘nő, zöldell (fűről, bokrokról); a földből felemelkedik, nő, kihajt; megmutatkozik’ igéből származik.

^⁴ Szogd S, B βʾrʾk, M βʾryh C bʾry /bā́rē/ ‘lovas; hátasállat’, jagnóbi vōra ‘lovas’ < *bā́ra’i < *bāraka-; vö. jazgulámi varag, iškāšmi vbrūk ‘ló’; oszét baraeg ‘lovas’, pahlavi bʾrg /bārag/ (Novák 2013: 107).

4

zöld, lett zeļt, zeļu, zēlu ‘zölddé válik’ < indoeurópai *ĝelh₃- (Smoczyński 2018: 1714, 1724–1725, 1757; Bichlmeier 2019: 84).

REFERENCES

Badakhshi Shah ‘A. 2004 [1960]: Dictionary of Some Languages and Dialects of Afghanistan, transl., transliter., and ed. by H. Badghisi, 2 ed., Washington DC: Institute for the Study of Man.

Bailey Harold W. 1979: Dictionary of Khotan Saka, Cambridge: University Press.

Bichlmeier Harald 2019: Etymologický slovník jazyka staroslověnského. Fasz. 19: zakonъ–žьzlь. Bibliografický aparát. Herausgegeben von Aleš Bičan, Vít Boček, Ilona Janyšková, Helena Karlíková, Petr Malčík, Žofie Šarapatková, Jana Villnow Komárková und Bohumil Vykypěl [Etymological Dictionary of the Old Slavic Language. Fass. 19: zakonъ–žьzlь. Bibliographic Apparatus. Edited by Aleš Bičan, Vít Boček, Ilona Janyšková, Helena Karlíková, Petr Malčík, Žofie Šarapatková, Jana Villnow Komárková and Bohumil Vykypěl]. – Kratylos 64(1), 71–90. DOI: http://dx.doi.org/10.29091/KRATYLOS/2019/1/7.

Brückner Alexander 1898: Perssisch und Polnisch [Persian and Polish]. – Archiv für slavische Philologie 20, 481–515.

Buck Carl D. 1949: A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages, Chicago, London: University of Chicago Press.

Cheung Johnny 2007: Etymological Dictionary of the Iranian Verb, Leiden, Boston: Brill.

Derksen Rick 2005: The Orthography of the Elbing Vocabulary and the Relationship between Old Prussian and East Baltic. – Baltistica 6, priedas, 51–67. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/baltistica.0.6.757.

Deshayes Albert 2003: Dictionnaire étymologique du breton [Etymological Dictionary of Breton], Douarnenez: Le Chasse–Marée.

Edelman Džoi M. 1971: Jazgulamsko–russkij slovar [Jazghulam–Russian Dictionary], Moskva: Nauka.

ESJS X: Etymologický slovník jazyka staroslověnského [Etymological Dictionary of the Old Church Slavonic Language] 10, ed. by E. Havlová, A. Erhart, I. Janyšková, Praha, Brno: Academia; Tribun EU, 2000.

ESJS XII: Etymologický slovník jazyka staroslověnského [Etymological Dictionary of the Old Church Slavonic Language] 12, ed. by E. Havlová, A. Erhart, I. Janyšková, Praha, Brno: Academia; Tribun EU, 2004.

EWAI II: Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen [Etymological Dictionary of Old Indo-Aryan] 2, von M. Mayrhofer, Heidelberg: Winter, 1996.

EWU 1994: Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen [Etymological Dictionary of Hungarian] 1–2, ed. by L. Benkő, Budapest: Akadémiai Kiadó.

5

Fraenkel Ernst 1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch [Lithuanian Etymological Dictionary] 1, Heidelberg, Göttingen: Winter, Wandenhoeck & Ruprecht.

Gershevitch Ilya 1961: A Grammar of Manichean Sogdian, Oxford: Blackwell.

Gharib Badrozaman 1995: Sogdian Dictionary: Sogdian–Persian–English, Tehran: Farhangān Publications.

GPC: Geiriadur Prifysgol Cymru. A Dictionary of the Welsh Language, Centre for Advanced Welsh & Celtic Studies. Internet Access: http://welsh-dictionary.ac.uk/gpc/gpc.html.

Grierson George A. 1920: Ishkashmi, Zebaki, and Yazghulami, an Account of Three Eranian Dialects, London: Royal Asiatic Society.

Havlová Eva, ed., 2009: Matzenauer, Antonín. Beiträge zur Kunde der altpreußischen Sprache [Contributions to the Study of the Old Prussian Language], Praha: Nakladatelství Lidové noviny.

Kluge Friedrich 2011 [1883]: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache [Etymological Dictionary of the German Language], bearb. von E. Seebold, 25^th ed., Berlin, New York: De Gruyter.

Kroonen Guus 2013: Etymological Dictionary of Proto-Germanic, Leiden,Boston: Brill.

LIV 2001 [1998]: Lexikon der indogermanischen Verben: Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen [Lexicon of the Indo-European Verbs: Roots and their Primary Stem Formations], unter Leitung von H. Rix, bearb. von M. Kümmel, T. Zehnder, R. Lipp, B. Schirmer, 2., verbesserte Aufl., Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag.

Mažiulis Vytautas 2013 [1988–1997]: Prūsų kalbos etimologijos žodynas [Etymological Dictionary of Old Prussian], comp. by V. Rinkevičius, 2 ed., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

Morgenstierne Georg 1938: Indo-Iranian Frontier Languages 2: Iranian Pamir Languages (Yidgha-Munji, Sanglechi-Ishkashmi and Wakhi), Oslo: Aschenhoug & Nygaard.

Novák Ľubomír 2013: Problem of Archaism and Innovation in the Eastern Iranian Languages: Doctoral Dissertation, Praha: Charles University.

Paxalina Tatjana N. 1959: Iškašimskij jazyk [Ishkashim Language], Moskva: Izdatelstvo Akademii nauk.

Paxalina Tatjana N. 1975: Vaxanskij jazyk [Vaxan Language], Moskva: Nauka.

Pedersen Holger 1909: Vergleichende Grammatik der keltischen Sprachen [Comparative Grammar of the Celtic Languages] 1, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch [Indo-Germanic Etymological Dictionary], Bern-München: Francke.

Schmalstieg William R. 2015: Studies in Old Prussian: A Critical Review of the Relevant Literature in the Field from 1975 until 2005, Vilnius: Vaga.

6

Smoczyński Wojciech 2000: Untersuchungen zum deutschen Lehngut im Altpreussischen [Investigations into German Fiefdoms in Old Prussia], Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego.

Smoczyński Wojciech 2018: Lithuanian Etymological Dictionary, ed. by A. Holvoet, S. Young with the assist. of W. Browne, Berlin: Peter Lang.

Sreznevskiĭ Izmail I. 1902: Materialy dlia slovaria drevne-russkogo jazyka po pismennym pamâtnikam [Materials for the Dictionary of Old Russian Language on Written Monuments] 2: L–P, Sankt-Peterburg: Izdanije Otdelenija russkogo jazyka i slovesnosti Imperatorskoj AN.

Steblin-Kamenskij Ivan M. 1999: Etimologičeskij slovar vachanskogo jazyka [Etymological Dictionary of the Wakhi Language], Sankt-Peterburg: Sankt-Peterburgskij Gosudarstvennyj universitet.

UEW I: Uralisches etymologisches Wörterbuch [Uralic Etymological Dictionary] 1: törədək, von K. Rédei, C. Sándor, I. Erdélyi, E. Vértes, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986.

ACKNOWLEDGEMENT

I would like to express my thanks to Stefan Zimmer and Harald Bichlmeier for their valuable feedback.

Senosios prūsų poaris

SANTRAUKA

Senosios prūsų kalbos žodis poaris iki šiol etimologizuotas trimis skirtingais atžvilgiais: Adalbertas Bezzenbergeris, siekdamas jį palyginti su lietuvišku atitikmeniu parplỹs⁵ ‘kurklys’, įvedė sąvoką +parpis; Wojciechas Smoczyńskis pritaikė vokiečių žodį Werre ‘kurklys’; V. Mažiulis jį kildino iš veiksmažodžio, išlikusio, pavyzdžiui, senojeje bažnytinėje slavų kalboje, pariti ‘skristi’, kuris turėtų būti siejamas su liet. sparnas ‘paukščio ar vabzdžio sparnas’ ir kt. Šiame straipsnyje pateikiamas naujas sprendimas, lyginant senosios prūsų kalbos poaris su rytų iranėnų kalbos pavadinimu kirminas, išlikusiu chotanų nom. pl. pāra, acc. pl. pīra, vachių p(ə)rič ‘vabzdys, sliekas, kirminas, medgraužis’, budistų sogdų pr’n’k, pl. pr’nyt

⁵ Tokia pat žodžių daryba ir semantinė motyvacija būdinga lietuvių kalbos sinonimui kurklys, gen. -io ‘paprastasis kurklys (Gryllotalpa gryllotalpa), drėgnoje dirvoje gyvenantis ir augalų šaknis graužiantis vabzdys; skorpionas’. Jis žymi veiksėjo pavadinimą su galūne –lys, padarytą iš lietuvių veiksmažodžio kurkšti ‘kvaksėti, krykšti (apie varlę); kudakuoti (apie vištą); kvarkti (apie varlę)’, latvių kūrkt ‘kvaksėti, krykšti’; toliau senosios bažnytinės slavų kalbos krъknǫti ‘inkšti, klykti’, rusų kerkatь ‘švilpti, inkšti’ (Smoczyński 2018: 639–640).

7

‘vabzdys, kirmėlė’ ir kt., visi jie yra kilę iš šaknies *per- ‘peržengti, pereiti; prasiskverbti’, o tai reiškia tiek senosios prūsų, tiek rytų iranėnų kalbų vabzdžių pavadinimų bendrą semantinį vardiklį ‘prasiskverbiantis’.

8