Old Prussian poaris

Acta Linguistica Lithuanica 2025, 92. kötet, 1–8. o. Tartalomjegyzék hivatkozása / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis) Copyright © 2025 Václav Blažek. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; a licenc korlátozás nélkül engedélyezi a felhasználást, terjesztést és sokszorosítást bármely médiumban, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és forrást feltüntetik. // A Litván Nyelvi Intézet adta ki. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztik, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátozás nélküli használatát, terjesztését és többszörözését bármilyen hordozón, a szerző és a forrás megjelölésével. Beérkezett: / Gauta: 2025-04-24. Elfogadva: / Priimta: 2025-05-17. 1 ÓPOROSZ poaris Senosios prūsų poaris VÁCLAV BLAŽEK Masaryk Egyetem E-mail: bla[email protected]ni.cz ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-6797-7188 Kutatási területek: balti és indoeurópai etimológia, valamint névtan. https://doi.org/10.35321/all92-02 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ABSZTRAKT A tanulmány az óporosz poaris „lótücsök” elszigetelt szót szóalkotási és etimológiai szempontból elemzi. Ezért valamennyi közzétett etimológiai kísérletet összegyűjtjük és értékeljük. Végül új megoldást javaslunk, amely az indoeurópai *per- „átlép, áthalad; behatol” gyökkel dolgozik, és lehetővé teszi, hogy ugyanezen gyökből vezessük le a „féreg” elnevezését a középiráni szogdban, a hotaniban, valamint több modern iráni nyelvben a Pamír térségéből. A „lótücsök” és a „féreg” állatnevek közös szemantikai nevezője: „behatoló”. KULCSSZAVAK: lótücsök, féreg, óporosz, iráni, etimológia. ANNOTÁCIÓ A cikk a régi porosz nyelv egy szavát, a poaris ‘lótücsök’ szót, szóalkotási és etimológiai szempontból elemzi. Ezért összegyűjtötték és értékelték az összes közzétett etimológiai kísérletet. Végül, az indoeurópai alapján *per- ‘átlépni, átkelni’ tővel; áthatolni’, új megoldást javasol, amely lehetővé teszi, hogy ugyanabból a tőből vezessük le a közép-iráni szogd, hotáni és több mai iráni pamíri nyelv elnevezését: féreg. A lótücsök és a féreg zoonimáinak közös szemantikai nevezője: ‘áthatoló’. KULCSSZAVAK: lótücsök, féreg, régi porosz nyelv, iráni nyelvek, etimológia. 1. Az óporosz poaris az Elbingi szójegyzék 777. tételében „Ostpreussisch” „werre” megjelöléssel, modern németül „Maulwurfsgrille” jelentésben szerepel, azaz ‘lótücsök’ = Gryllotalpa gryllotalpa. A Gryllotalpidae a szöcskék (bokorszöcskék) egy családját képviseli. 2 2. Valószínűleg az első etimológiai kísérletet Antonín Matzenauer vetette fel 1873-ban megkezdett kéziratában, amely azonban csak 2009-ben jelent meg (!), 105. o. (Havlová, szerk., 2009). A +parpis feltevésével spekulált, és összevetette volna a litván megfelelővel, a parplỹs „európai lótücsök / Gryllotalpa gryllotalpa” szóval, amely Adalbert Bezzenberger szerint 1 parplas ‘skorpió’, a hangutánzó pa pti, parpiù, parpiaũ ‘magas, monoton hangot adni, zúgni, zörögni; ismétlődő tompa hangot kiadni (madarakról); horkantani (lóról); rekedtnek lenni, fájni a torka, rekedt hangon beszélni; horkolni’ (Smoczyński 2018: 914–15); vö. továbbá a lett parpala ‘morcos ember, zsémbes’ (Fraenkel 1962: 542). Vytautas Mažiulis (2013 [1988–1997]: 725) egy o-tövű *pārīs alakot rekonstruált, és az óegyházi szláv pariti ‘repülni’ igében például fennmaradt igéből származtatta. Ez a pьrati ‘emelkedőben lenni’ igéből származó, megnyújtott tőmagánhangzós iteratívum (Vykypěl, ESJS X 627; XII 739). A keleti baltiban valószínű rokon alakok találhatók a litván spa nas ‘madár vagy rovar szárnya’, a lett sp rns „szárny” szavakban, amelyek a védikus parṇá- ‘toll; levél’, avesztai parəna- ‘toll; szárny’, szogd pārra- ‘szárny’, középperzsa parr ‘toll’, pastu pāṇa ugyanezt jelentő alakokkal állnak kapcsolatban, valamennyien az IE gyökből a tücsök a *(s)per- ‘to fly’ (Mayrhofer, EWAI II 97; Kümmel, LIV 2001 [1998]: 579–580). The mole szárnyas rovarok közé tartozik, és ezért ez a szemantikai motiváció kétségtelenül elképzelhető. A probléma az, hogy az IE s-mozgó tövének *(s)phave folytatói általában egyedülállóak voltak a balti nyelvekben, azaz *spor *p-, mindig mind a keleti baltiban, mind az óporoszban: 2 (a) litván spáinė ‘hab a víz felszínén, hullámon’; óporosz spoayno ‘Gest’ [EV 387] = ‘sörhab’, latin spūma ‘hab’, vö. óegyházi szláv pěna ‘hab’, ófelnémet feim ‘hab’ stb. (Pokorny 1959: 1001: *(s)po mno-; Mažiulis 2013 [1988–1997]: 873; Smoczyński 2018: 1250); (b) litván pántis, -čio ‘bilincs, kötél a ló lábainak összekötésére, hogy megakadályozza elkóborlását’, többes szám pánčiai ‘pányvák, béklyók’; óporosz panto ‘Vesser (= Fessel)’ [EV 542] = ‘pányva’; óegyházi szláv pǫto ‘pányva’, mind a litván p nti, pinù ‘szőni, sodorni, fonni, koszorút fonni’ igéből adatolt származékok; (en)tangle’, lett pît, pinu „fonni, összeszőni”; óegyházi szláv pьnǫ „nyújtok”, inf. pęti „fonni, összekapcsolni”, sъpęti előtagos alakokkal 1 Az analóg szóalkotás és a szemantikai motiváció jellemző a litván kurklỹs, gen. -io „lótücsök / Gryllotalpa gryllotalpa, nedves talajban élő és a növények gyökereit rágó rovar; skorpió” szinonimájára. Ez egy -lys képzős nomen agentis a ku kti „brekegni, hápogni (békáról); kotkodácsolni (tyúkról); ikrázni (békáról)” igéből, lett kùrkt „brekegni, hápogni”; továbbá óegyházi szláv krъknǫti „nyöszörögni, rikácsolni”, orosz kerkatь „fütyülni, nyöszörögni” (Smoczyński 2018: 639–40). 2 Egy ellenpéldát Mažiulis (2013 [1988–1997]: 667) javasolt, feltételezve az óporosz paycoran ‘sebengestirne’ [EV 6], azaz „Siebengestirn“ = angol ‘Seven Sister’ vagy ‘the Pleiades’ esetében a *paito, valamint a *-āraképzőt, hogy a gyököt összevesse a litván spiẽčius ‘méhraj, különálló méhkolónia’ szóval, amely a spiẽstis, spiẽčiasi, spiẽtėsi ‘rajzani, elhagyni egy régi kaptárt, hogy újat építsen; összeállni, rajzani, gyülekezni, társulni’ stb. igéből származik (Smoczyński 2018: 1258). Brückner (1898: 513) azonban már találgatás és s-mobile nélkül kínálta a megoldást, a paycoran szót összetételként elemezve, amelyben az első tagot a litván paĩkas ‘ostoba, buta, tompa eszű; balga’ szóval, a másodikat pedig az óras ‘levegő; időjárás’ szóval azonosította. Analógiát látott egy másik ‘Siebengestirn’, nevezetesen a ‘Regensiebengestirn’ „Hyades“ megnevezésében, a lengyel dżdżownice (vö. dżdżowy ‘esős’) szóban, ahol az ‘eső’ jelentésének a ‘rossz időjárást’ kellene képviselnie. 3 ‘kötni, béklyóba verni’, zapęti ‘leteríteni; megkötözni’; továbbá görög πένομαι ‘fáradozom, dolgozom, elfoglalt vagyok’; örmény hanowm ‘szövök’; tochár A pänw-, B pänn- ‘nyújtani’ vö. gót spinnan ‘fonni’ (Pokorny 1959: 988; Mažiulis 2013 [1988–1997]: 665–666; Smoczyński 2018: 909, 966); közép-breton (1499) queffnid coll. ‘pókok’, sglt. queffnidenn > walesi cyffniden uo. (GPC), breton kevnid uo. < *kom-speno (Pedersen 1909: 185; Deshayes 2003: 389), mind a tőből *(s)penh1- (Kümmel, LIV 2001 [1998]: 578–79). 4. Wojciech Smoczyński (2000: 195) a poarisban a német Werre adaptációját látta 3 „vakondtücsök” (vö. még Schmalstieg 2015: 247), jóllehet az óporoszban nem volt közvetlen analógia a német w óporosz p-vel való helyettesítésére. A keleti balti nyelvekből azonban vannak példák, amelyek dokumentálják ezt a helyettesítést: a litván péršas ‘a Szentírás, illetve egy dal verse’ < porosz germán verš ‘vers’; lett pe ša, pērša, pèrša „vers” < (közép)alnémet versch(e) uo. (Smoczyński 2018: 949). 5. A (2) és (3) megoldások lehetségesek, de természetesen tartalmaznak bizonyos hibákat. Ezért a következő új javaslatot terjesztjük elő. Az iráni nyelvekben ígéretes kognáták találhatók a „féreg” vagy hasonló rovarok megnevezésére: Khotani egyes számú megszólító eset pira „féreg”, alanyeset többes szám, pära, tárgyeset többes szám, pīra, ablativus–instrumentalis többes szám, pīryau jsa „férgekkel” (Bailey {= B} 1979, 239). Ezek a formák a protoiráni *p a- ~ *par aalakokból származtathatók, vö. az olyan párhuzamos eseteket, mint a khotani bira „ruha” < *b ia- (B 287), pira- „ház” < *p a- (B 239), mir-/mär- < *m a- = a mar- „meghalni” igéből képzett jelen idő (B 324); továbbá dīra- „alacsony” < *adar a- (B 159), gīrai- „ellenző” < *gar aka- (B 84), kīra- „munka, tett” < *kar a- (B 60), pīr- „hinni” < *par a- (B 239). Említsük meg, hogy az ä és az i ugyanazon magánhangzó allofónjai, vö. a fent idézett mir-/mär- < *m aquoted vagy mästa- ~ miśta- „nagy” alakokat, amelyek az avesztai masitaid alaknak felelnek meg. (B 333). A hotáni szó nem elszigetelt az iráni nyelvek körében. Vonzó kognátumok találhatók az úgynevezett pamíri nyelvekben (vö. Bailey 1979: 239): vakhi p(ə)rič ‘rovar, féreg, szúféreg, szú’ (Paxalina 1975: 243) ~ prič ‘féreg, hernyó’ (Steblin-Kamenskij 1999: 267) ~ porič ‘féreg’ (Badakhshi 2004 [1960]: 96); talán < *parīčī- (?) a magánhangzók hasonló fejlődésével, mint a vakhi strin ‘meddő’ < *starīnīa védikus star - tekintetében (Steblin-Kamenskij 1999: 317); Iškašimi pьčúk (Paxalina 1959: 226) ~ ‘hernyó’ (Steblin-Kamenskij 1999: 267) ~ putsuk ‘féreg, pondró’ (Grierson 1920: 92) ~ pōčūk ‘féreg’ (Badakhshi 2004 [1960]: 96); 3 A kelet-porosz nyelvjárási Werre szó első adata a 16. századból származik (Kluge 2011 [1883]: 983, 991 az etimológiát a német wirr ‘kusza, gubancos’ melléknévre, ófelnémet wirran ‘összegubancol, összekuszál, (össze)fon’ alapozta, ez azonban szemantikai okokból nem meggyőző). Kroonen (2013: 580–581) ígéretes kognátumokat azonosított a holland weern ‘varasodás’, a dán verne ‘bögölycsípés, bögölylárva’, a svéd nyelvjárási verna, a norvég vere ‘bögöly lárvája; „gadfly-fertőzés következtében a bőrön keletkező lyuk”, amelynek a germánban a *wer(r)ōnés *wernōnin párt kell tükröznie, rekonstruálva a germán előtti *érH-ōn, gen. *erH-n-ós paradigmát. Kroonen (i. h.) hozzátette, hogy a litván v ras ‘galandféreg, lárva;’ valószínű rokon értelmű szava ‘pattanás’ lehetőséget ad a latin varus ‘pattanás, gyulladt folt a bőrön’ szóval való összehasonlításra; tochar B weru ‘hólyag’, mivel ezeket különféle rovarok okozhatták. 4 Sangleči pečuk (Morgenstierne 1938: 406: *pərčuk) ~ pōčūk ‘féreg’ (Badakhshi 2004 [1960]: 96); ?jazgulámi pək/g ‘a kajszibarackban élő károsító féreg’ (Edeman 1971: 192; Paxalina 1975: 243). Iškašimi, sangleči és talán a jazgulámi alakok esetleg a *parīčī- + *-akaelemekből vezethetők le? A középiráni nyelvekben még van egy lehetséges rokon szó, de más képzővel, nevezetesen *-ānképzővel: szogd buddhista pr’n’k, pl. pr’nyt ‘rovar, féreg’ /parānē/, manicheus pr’ny, pl. pr’nyt ‘kis állat, rovar’ /parānē/ (Gharib 1995: 6979, 6982; Gershevitch 1961: 144, § 966) < *parānaka-. 4 Említsük meg, hogy Harold W. Bailey (1979: 239) szintén gondolt a „féreg” permják és ugor megnevezésének iráni eredetére: komi perk (I) „Filz-, Schamlaus; Phthirius pubis’; Mansi (P LU LO) pērk „Bauchwurm; (LU LO) Féreg (a húsban); (LU) Angelwurm’, magyar férëg, tárgyeset férget ‘Wurm, Insekt’ (első 1152); (nyj.) „mindenféle kártékony állat: egér, patkány, görény, farkas, medve” < *perkɜ (*perkkɜ) „féreg” (UEW I 373; EWU 1994: 381). 6. Az itt bemutatott Insecta osztály különféle képviselőit valamilyen közös jellemzővel kell jellemezni, amely nyelvi értelemben összefügg velük. A „lótücsök”, a „hernyó” és a különféle „férgek” közös szemantikai nevezője a „behatolás”, nevezetesen agyagon, fán, gyümölcsön stb. keresztül. Ez az elképzelés az IE *per- ‘átlépni, áthaladni; áthatolni’ gyökön alapuló etimológiát sugall (Pokorny 1959: 816–817; Schirmer & Kümmel, LIV 2001 [1998]: 472–73) > védikus par- ‘átvinni, átvezetni’ (EWAI II 85–86); avesztai pār-/fr- ‘átmenni, átkelni’ (Cheung 2007: 293–94); görög πείρω ‘átfúrok, átszúrok, áthatok’ (Beekes 2010: 1163–1164), egyházi szláv (orosz redakciójú) naperjǫ, naperiti ‘натыкать’ = ‘hegyes tárggyal átszúrni, feltűzni’ (Sreznevskij 1902: 307) stb. A szemantikai motiváció összevethető a görög τερηδών ‘szú’ [Ar. Eq. 1308] = ‘fúrómunkát végző’ jelentésével; vö. τετραίνω ‘átszúrok, átfúrok’, τέρετρον ‘fúró, fúróeszköz’, óír tarathar, ówalesi tarater id. stb. (Buck 1949: n. 3.84; Beekes 2010: 1468) < IE *terh1- ‘dörzsölni, fúrni’ (Pokorny 1959: 1071–1072; Kümmel, LIV 2001 [1998]: 632–633). 7. Az óporosz poaris ‘lótücsök’ így a proto-balt *pār anyújtott fokát tükrözheti, amely egy belső balti fejlődés eredménye. Elszigetelten állna a Baltikumban, és emiatt hasznos lehet analóg példák segítségével szemléltetni a helyét egy szóalkotási folyamatban: Az óporosz poaris szóalkotásában a soalis ‘Krewtecht’ [EV 293], azaz ‘fű, gyógynövény’ szóra hasonlít, amely a saligan ‘grune’ [EV 468], azaz ‘zöld’ o-fokából származó megnyúlt *źāl a-fokot képviseli (Mažiulis 2013 [1988–1997]: 870, 801–802). A *źali aszármazékaként vezethető le, hasonlóan a litván žol ‘fű, gyógynövény’, lett zâle ‘gyógynövény’ < *źāli āvs alakokhoz. Litván žãlias ‘zöld, éretlen, nyers’, lett zaļš uo. < *źali a-, mind a litván žélti, žẽlia ‘nő, zöld növényzetet hajt (fű, bokrok esetében); a földből felemelkedik, nő, kihajt; mutat 4 Szogd S, B β’r’k, M β’ryh C b’ry /βr/ ‘lovas; hátasállat’, jagnobi vṓra ‘lovas’ < *β ra’i < *bāraka-; vö. jazgulami varāg, iškasimi vьrůk ‘ló’; oszét baræg ‘lovas’, pahlavi b’rg /bārag/ (Novák 2013: 107). 5 zöld, lett ze t, zeļu, zêlu ‘zölddé válni’ < IE *ĝhelh3- (Smoczyński 2018: 1714, 1724– 1725, 1757; Bichlmeier 2019: 84). REFERENCES Badakhshi Shah ‘A. 2004 [1960]: Dictionary of Some Languages and Dialects of Afghanistan, transl., transliter., and ed. by H. Badghisi, 2 ed., Washington DC: Institute for the Study of Man. Bailey Harold W. 1979: Dictionary of Khotan Saka, Cambridge: University Press. Bichlmeier Harald 2019: Etymologický slovník jazyka staroslověnského. Fasz. 19: zakonъ– žьzlъ. Bibliografický aparát. Herausgegeben von Aleš Bičan, Vít Boček, Ilona Janyšková, Helena Karlíková, Petr Malčík, Žofie Šarapatková, Jana Villnow Komárková und Bohumil Vykypěl [Etymological Dictionary of the Old Slavic Language. Fass. 19: zakonъ–žьzlъ. Bibliographic Apparatus. Edited by Aleš Bičan, Vít Boček, Ilona Janyšková, Helena Karlíková, Petr Malčík, Žofie Šarapatková, Jana Villnow Komárková and Bohumil Vykypěl]. – Kratylos 64(1), 71–90. DOI: http://dx.doi.org/10.29091/KRATYLOS/2019/1/7. Brückner Alexander 1898: Perssisch und Polnisch [Persian and Polish]. – Archiv für slavische Philologie 20, 481–515. Buck Carl D. 1949: A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages, Chicago, London: University of Chicago Press. Cheung Johnny 2007: Etymological Dictionary of the Iranian Verb, Leiden, Boston: Brill. Derksen Rick 2005: The Orthography of the Elbing Vocabulary and the Relationship between Old Prussian and East Baltic. – Baltistica 6, priedas, 51–67. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/baltistica.0.6.757. Deshayes Albert 2003: Dictionnaire étymologique du breton [Etymological Dictionary of Breton], Douarnenez: Le Chasse-Marée. Edelman Džoj M. 1971: Jazgulamsko-russkij slovar [Jazghulam-Russian Dictionary], Moskva: Nauka. ESJS X: Etymologický slovník jazyka staroslověnského [Etymological Dictionary of the Old Church Slavonic Language] 10, ed. by E. Havlová, A. Erhart, I. Janyšková, Praha, Brno: Academia; Tribun EU, 2000. ESJS XII: Etymologický slovník jazyka staroslověnského [Etymological Dictionary of the Old Church Slavonic Language] 12, ed. by E. Havlová, A. Erhart, I. Janyšková, Praha, Brno: Academia; Tribun EU, 2004. EWAI II: Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen [Etymological Dictionary of Old Indo-Aryan] 2, von M. Mayrhofer, Heidelberg: Winter, 1996. EWU 1994: Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen [Etymological Dictionary of Hungarian] 1–2, ed. by L. Benk, Budapest: Akadémiai Kiadó. 6 Fraenkel Ernst 1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch [Lithuanian Etymological Dictionary] 1, Heidelberg, Göttingen: Winter, Wandenhoeck & Ruprecht. Gershevitch Ilya 1961: A Grammar of Manichean Sogdian, Oxford: Blackwell. Gharib Badrozaman 1995: Sogdian Dictionary: Sogdian-Persian-English, Tehran: Farhangan Publications. GPC: Geiriadur Prifysgol Cymru. A Dictionary of the Welsh Language, Centre for Advanced Welsh & Celtic Studies. Internet Access: http://welsh-dictionary.ac.uk/gpc/gpc.html. Grierson George A. 1920: Ishkashmi, Zebaki, and Yazghulami, an Account of Three Eranian Dialects, London: Royal Asiatic Society. Havlová Eva, ed., 2009: Matzenauer, Antonín. Beiträge zur Kunde der altpreußischen Sprache [Contributions to the Study of the Old Prussian Language], Praha: Nakladatelství Lidové noviny. Kluge Friedrich 2011 [1883]: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache [Etymological Dictionary of the German Language], bearb. von E. Seebold, 25th ed., Berlin, New York: De Gruyter. Kroonen Guus 2013: Etymological Dictionary of Proto-Germanic, Leiden,Boston: Brill. LIV 2001 [1998]: Lexikon der indogermanischen Verben: Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen [Lexicon of the Indo-European Verbs: Roots and their Primary Stem Formations], unter Leitung von H. Rix, bearb. von M. Kümmel, T. Zehnder, R. Lipp, B. Schirmer, 2., verbesserte Aufl., Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag. Mažiulis Vytautas 2013 [1988–1997]: Prūsų kalbos etimologijos žodynas [Etymological Dictionary of Old Prussian], comp. by V. Rinkevičius, 2 ed., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Morgenstierne Georg 1938: Indo-Iranian Frontier Languages 2: Iranian Pamir Languages (Yidgha-Munji, Sanglechi-Ishkashmi and Wakhi), Oslo: Aschenhoug & Nygaard. Novák Ľubomír 2013: Problem of Archaism and Innovation in the Eastern Iranian Languages: Doctoral Dissertation, Praha: Charles University. Paxalina Tatjana N. 1959: Iškašimskij jazyk [Ishkashim Language], Moskva: Izdatelstvo Akademii nauk. Paxalina Tatjana N. 1975: Vaxanskij jazyk [Vaxan Language], Moskva: Nauka. Pedersen Holger 1909: Vergleichende Grammatik der keltischen Sprachen [Comparative Grammar of the Celtic Languages] 1, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch [Indo-Germanic Etymological Dictionary], Bern-München: Francke. Schmalstieg William R. 2015: Studies in Old Prussian: A Critical Review of the Relevant Literature in the Field from 1975 until 2005, Vilnius: Vaga. 7 Smoczyński Wojciech 2000: Untersuchungen zum deutschen Lehngut im Altpreussischen [Investigations into German Fiefdoms in Old Prussia], Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego. Smoczyński Wojciech 2018: Lithuanian Etymological Dictionary, ed. by A. Holvoet, S. Young with the assist. of W. Browne, Berlin: Peter Lang. Sreznevskij Izmail I. 1902: Materialy dlia slovaria drevne-russkogo jazyka po pismennym pamiatnikam [Materials for the Dictionary of Old Russian Language on Written Monuments] 2: L–P, Sankt-Peterburg: Izdanije Otdelenija russkogo jazyka i slovesnosti Imperatorskoj AN. Steblin-Kamenskij Ivan M. 1999: Etimologičeskij slovar vachanskogo jazyka [Etymological Dictionary of the Wakhi Language], Sankt-Peterburg: Sankt-Peterburgskij Gosudarstvennyj universitet. UEW I: Uralisches etymologisches Wörterbuch [Uralic Etymological Dictionary] 1: töredék, von K. Rédei, C. Sándor, I. Erdélyi, E. Vértes, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986. ACKNOWLEDGEMENT I would like to express my thanks to Stefan Zimmer and Harald Bichlmeier for their valuable feedback. Senosios prūsų poaris SANTRAUKA Senosios prūsų kalbos žodis poaris iki šiol etimologizuotas trimis skirtingais atžvilgiais: Adalbertas Bezzenbergeris, siekdamas jį palyginti su lietuvišku atitikmeniu parplỹs 5 ‘kurklys’, įvedė sąvoką +parpis; Wojciechas Smoczyńskis pritaikė vokiečių žodį Werre ‘kurklys’; V. Mažiulis jį kildino iš veiksmažodžio, išlikusio, pavyzdžiui, senojoje bažnytinėje slavų kalboje, pariti ‘skristi’, kuris turėtų būti siejamas su liet. spanas ‘paukščio ar vabzdžio sparnas’ ir kt. Šiame straipsnyje pateikiamas naujas sprendimas, lyginant senosios prūsų kalbos poaris su rytų iranėnų kalbos pavadinimu kirminas, išlikusiu chotanų nom. pl. pära, acc. pl. pīra, vachių p(ə)rič ‘vabzdys, sliekas, kirminas, medgraužis’, budistų sogdų pr’n’k, pl. pr’nyt 5 Tokia pat žodžių daryba ir semantinė motyvacija būdinga lietuvių kalbos sinonimui kurklỹs, gen. -io ‘paprastasis kurklys (Gryllotalpa gryllotalpa), drėgnoje dirvoje gyvenantis ir augalų šaknis graužiantis vabzdys; skorpionas’. Jis žymi veikėjo pavadinimą su galūne -lys, padarytą iš lietuvių veiksmažodžio ku kti ‘kvaksėti, krykšti (apie varlę); kudakuoti (apie vištą); kvarkti (apie varlę)’, latvių kùrkt ‘kvaksėti, krykšti’; toliau senosios bažnytinės slavų kalbos krъknǫti ‘inkšti, klykti’, rusų kerkatь ‘švilpti, inkšti’ (Smoczyński 2018: 639–640). 8 ‘rovar, féreg’ stb.; mindegyik a *per- ‘átlépni, áthaladni; „behatolni”, ami a régi porosz és a keleti iráni nyelvek rovarneveinek közös szemantikai nevezőjét, a „behatoló” jelentést fejezi ki.