Alvydas UMBRASAS

Litván Nyelvi Intézet

V. MYKOLAITIS-PUTIN IRODALOMTUDOMÁNYI TERMINUSAI -INIS, -Ė FORMÁJÚ TAGOKKAL

Ebben a rövid tanulmányban a terminológusok által jócskán elfeledett területre, az irodalomtudomány terminológiájára szeretnénk vetni egy pillantást, pontosabban e terület terminusainak egyik típusára, az olyan összetett terminusokra, amelyek egyeztetett tagját -inis, -ė végződésű melléknév fejezi ki. A vizsgálathoz V. Mykolaitis-Putinas irodalomtudományi szövegeiből gyűjtöttünk anyagot¹. A szerző kiválasztását az indokolta, hogy korlátozott mennyiségű vizsgálati anyagra volt szükségünk, és a század első felének szövegeit kívántuk megvizsgálni; V. Mykolaitis-Putinas pedig e korszak egyik legnevesebb irodalomtudósa. Mivel az anyagot nem szótárakból, hanem egyetlen szerző szövegeiből gyűjtöttük, nem túl bőséges. 191 olyan összetett irodalomtudományi terminust találtunk, amelynek egyik vagy két függő tagját -inis, -ė végződésű melléknév fejezi ki. Ez a szám a szókapcsolatok teljes mennyiségét jelöli; a fő- vagy függő tagként szereplő szavak száma ennél kisebb, mivel egyes tagok ismétlődnek a terminusokban. Ha a fő tag változatlan marad, a változó függő tag fajspecifikus terminusokra utal (a denotátumok fajtáit tükrözi). Például: egocentrinė (NLL 41, R VIII 356) // gamtinė (R VIII 444) // idėjinė (R VIII 344) // individinė (NLL 41, R VIII 356) // išpažintinė (NLL 41) // patriotinė (NLL, LE 86, R VIII 325) // pseudoentuz(i)astinė (R VIII 362) lyrika. E terminusok fő tagjából is képezhető -inis, -ė képzőszármazék, amely más terminusok függő tagjává válik, és e denotátumok fajfogalmait nevezi meg. Például: lyrinis aprašymas NLL 36, lyrinė daina LE 113, lyrinis dialogas VD 39, lyrinis eilėraštis R VIII 11, lyrinis herojus R VIII 310, lyrinė impresija LE 213, lyrinis išgyvenimas R VIII 11, lyrinė įvada NLL 269, lyrinis kūrinys R VIII 206, lyrinė kūryba R VIII 356, lyrinė nuotaika VD 43, lyrinė

¹ A forrásrövidítések feloldása a tanulmány végén található; a szövegben a rövidítések mellett álló arab számok az oldalszámokat jelölik; az NLL mellett álló római számok a bevezetés oldalaira utalnak (az eredetiben is így szerepel). Igyekeztünk könyvenként egyetlen (általában az első) előfordulást rögzíteni.

78

poezija R VIII 321, lyrinė proza LE 213. Az ilyen terminusok különösen abban különböznek más (szabad) szókapcsolatoktól, hogy önállóan is teljes egészében betölthetik a kommunikációs funkciót; más szóval a terminus tagjaként szereplő melléknév jelentését tekintve meghatározottabb, mint szabadon funkcionáló melléknévként.

Szerkezetük szempontjából a -inis, -ė végződésű terminusokat két csoportra oszthatjuk: kéttagú és háromtagú terminusokra (a vizsgált anyagban nem találtunk olyan terminust, amelynek kettőnél több -inis, -ė formájú jelzője lenne). A kéttagú terminusok alkotják a többséget: 175 van belőlük, míg háromtagúból mindössze 16 (itt azokat a terminusokat értjük, amelyek két -inis, -ė formájú melléknevet tartalmaznak; azokat az összetett terminusokat, amelyekben -inis, -ė és más formájú függő tagok szerepelnek, nem tárgyaljuk, mivel szerkezetük eltérő, és másként kell vizsgálni őket).

A -inis, -ė végződésű terminustagok eredete igen változatos. E -inis, -ė képzős származékok jelentős része egyszavas terminusokból származik. Az egyszavas irodalomtudományi terminusok többnyire nem litván eredetűek (a rendelkezésre álló adatok szerint V. Mykolaitis-Putinas egyszavas irodalomtudományi terminusainak mintegy 70%-a idegen eredetű), ezért nem meglepő, hogy 150 kéttagú terminusban a -inis, -ė képzős jelző alaptöve nem litván eredetű. E tőalapok három típusát különböztethetjük meg: nem képzett, képzős és előtagos tövek. Sajnos nem minden esetben könnyű megállapítani, hogy egy tő képzős-e vagy sem. Egyedi szóalkotási módok is megfigyelhetők (lásd alább).

A nem litván eredetű jelzők egy részében a -inis, -ė képzős alaptő egyértelműen képzetlen (pontosabban a litván nyelvben elsődleges töként működik, de a forrásnyelvben lehet képzett szó). Leggyakrabban főnévi alapra támaszkodik. Például: chorejinė (: chorejas) eilutė R VIII 177, daktilinė (: daktilis) galūnė NLL 306, draminis (: drama) veikalas R VIII 336, epinė (: epas) daina LE 158, feljetoninė (: feljetonas) poema R VIII 450, idėjinė (: idėja) lyrika R VIII 344, individualinė (: individas) lyrika NLL 41, R VIII 444, jambinis (: jambas) skandavimas R VIII 180, kantatinė (: kantata) forma NLL 252, metaforinis (: metafora) stilius R VIII 468, patriotinė (: patriotas) lyrika NLL 5, LE 86, R VIII 325, proletarinė (: proletaras) poezija R VIII 446, satyrinis (: satyra) vaizdelis NLL 316, simbolinė (: simbolis) drama

79

R VIII 400, strófai (: strófa) forma NLL 252, tonikus (: tónus) metrum R VIII 346.

Néhány litván -inis, -ė képzett szó melléknévből ered. Pl.: absztrakt (: absztrakt) alkotás VD 40, kereszt- (: keresztirányú²) összecsengés R VIII 175.

Egy nem litván szó -inis, -ė képzővel úgy is létrejöhet, hogy a litván nyelvben nincs alapszava. Például a szillabikus verselés NLL 173, szillabikus metrika R VIII 345 terminusok szillabikus eleme a görög syllabe (szótag) szóra vezethető vissza, ennek a szónak azonban jelenleg nincs litvánosított változata. Ezért a szillabinis, -ė alakot litvánosított képzővel ellátott szónak kell tekinteni.

Nem egészen szokványos a nem származékos alaptövű, kétszavas terminusok függő eleme, a dramатinis, -ė sem. Formálisan, szinkrón szempontból a litván nyelvben a drama szóból képzett alaknak tekinthető, de a dramat- a görög szó töve (gör. drama, dramatos). Pl.: drámai konfliktus VD 27, drámai irodalom NLL 411, LE 161, drámai trilógia LE 200, VD 47. Ez azt mutatja, hogy a képzett szó nem közvetlenül a litván nyelvben jött létre, hanem egy másik nyelvből került át. Litván változata a draminis, -ė.

Ypač saviti yra nelietuviško būdvardžio su -inis, -ė formos priklausomieji terminų dėmenys, turintys priesaginį pamatinį kamieną. Šių terminų darybos analizė yra kiek neįprasta, nes ne visada pamatinio kamieno priesaga pereina į vedinį. Pavyzdžiui, visose išsamiose gramatikose yra minima, kad, darant priesagos -inis, -ė būdvardžius iš tarptautinių žodžių su formantais -ij-, -ik-, šie formantai dažniausiai praleidžiami (pvz., DLKG, 210; LKG I, 573). Šis reiškinys yra aktualus terminijoje. Tiriamojoje medžiagoje turima nemažai dvižodžių terminų, kurių priklausomasis dėmuo yra netekęs minėtų formantų. Pavyzdžiui, netekęs formanto -ij-: agitacinė (: agitacija) literatūra LE 124, alegorinis (: alegorija) atvaizdavimas VD 20, biblinė (: biblija) apysaka LE 214, emocinė (: emocija) lyrika R VIII 344, filosofinis (: filosofija) aforizmas NLL 129, istorinė (: istorija) tragedija LE 211, religinė (: religija) giesmė NLL 135, R VIII 252.

² Alapszónak a kryžma főnevet is tekinthetjük.

80

Sok olyan elem is van, amelyből a -ik- formáns elmaradt -ik-, pl.: analitikus (: analitika³) leírás NLL 32, didaktikus (: didaktika) próza NLL 46, klasszikus (: klasszika) forma NLL 252, lírai (: líra) hős R VIII 310, retorikai (: retorika) stílus R VIII 143, romantikus (: romantika) költészet NLL5, LE 74, politikai (: politika) szatíra NLL 162, LE 213 stb.

Néha más formáns is elmarad, pl.: dekadens (: dekadentizmus) irodalom R VIII 446. A romantinis, -ė elemet formailag és szemantikailag egyaránt le lehet vezetni a romantika és a romantizmas szóból is.

Az ilyen rövidítéssel járó munkát a szóalkotás külön változatának lehet tekinteni, és dezintegratív? munkának⁴ nevezni. V. Urbutis szerint azonban célszerűbb nem a szóalkotás sajátos módjaként kezelni ezt a jelenséget, hanem a szóalkotás mellékjelenségei közé sorolni, és nem szóalkotási típusról, hanem dezintegrált alaptövekről beszélni (Urbutis V. 1978, 206).

Ezekkel az irodalomtudományi terminusokkal kapcsolatban érdemes megemlíteni a kötött tő⁵ fogalmát is. Nyilvánvaló, hogy egyes -inis, -ė melléknevek alaptöve képző nélkül nem használatos, ezért többek között az alegor-, bibl-, emoc-, lyr-, polit-, romant-, traged- kötött töveket említhetjük. Elsődleges tövekként önállóan nem funkcionálnak a litván nyelvben.

Az olyan, képzővel bővült alaptövű -inis, -ė képzett szavak egy része némileg eltérő: a képzett alakban is megőrzik az alaptő képzőjét (vagy a kettő közül az egyiket). Jelentős csoportot alkotnak azok a -inis, -ė képzett szavak, amelyek alaptövükből átvett képzője -ist-. Pl.: szépirodalmi mű R VIII 49, humoros tárca R VIII 450, publicisztikai polémia LE 211, stilisztikai eszköz NLL 36. Ezeknek is mind dezintegrált alaptövük van, amelyből hiányzik a -ik- formáns -ik-, vö.: beletristinis – beletris-

³ Szóképzési szempontból az analizė szóval is kapcsolatba hozható, de a szokásostól eltérő z:t hangváltás azt mutatja, hogy az analitinis közvetlenül egy másik nyelvből került át, és csak később kapcsolódott az analizė szóhoz.

⁴ Žr. Urbutis V. 1978, 125. V. Urbutis sutinka ir su P. Zvolinskio siūlymu dez integracinės (dez integralinės) derivacijos terminu (ten pat, p. 204–205).

⁵ Kötött (vagy kapcsolt) tőnek azt a tövet nevezzük, amely abban különbözik az önálló (szabad) tőtől, hogy önmagában nem alkot szó- (és ragozási) tövet, és mindig képzővel, előtaggal vagy másik tővel együtt fordul elő (előtagként) (Urbutis V. 1978, 121).

81

humorista – humorisztika. A beletrista, humorista szavakból való származtatás képzésjelentéstani szempontból kétséges.

Egyes, -ist- elemet tartalmazó melléknevek értelmezése jóval bonyolultabb. Például: impresionistinis stilius LE 213, pozityvistinis realizmas NLL 382, realistinis veikalas VD 45, socialistinė poezija R VIII 446. Formailag ezeknek a mellékneveknek személyneveket jelentő főnevek (impresionistas, pozityvistas) az alapszótövei, jelentésük szerint azonban az impresionizmas, pozityvizmas. szavakból kell származtatni őket. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az impresionizmas – impresionistas típusú szavak egymás közötti eredetviszonya sem teljesen egyértelmű, néha kölcsönös motivációt vélnek felfedezni (Urbutis V. 1978, 127). A litván nyelv szempontjából nehéz megmagyarázni, honnan kerül a -inis, -ė képzős melléknévbe a -ist- elem, különösen mivel a -inis, -ė képzős melléknevek nem olyan főnevekből jönnek létre, amelyeknek világos képzési szerkezetük van (az egyik akadály), és amelyek személyeket vagy cselekvőket neveznek meg (a másik akadály) (Kniūkšta P. 1976, 19–20). Így nagyon valószínű, hogy ezek a melléknevek közvetlenül más nyelvekből kerültek át (nyelvtanilag a -inis, -ė képzővel litvánosítva), és az alapszó keresése csupán formai kérdés.

Két -inis, -ė képzős származék alapszótöve -acija, -encija képzőt tartalmaz (ilyen képzőket különít el többek között a DLKG, 99), például: dedikacinis (: dedikacija) eilėraštis R VIII 449, korespondencinis (: korespondencija) stilius NLL 163. A származékokban az -ac-, -enc- elemek maradnak meg. Ez elgondolkodtat azon, hogy nem kellene-e az alapszótőben két képzőt felismerni, vagy az -acija, -encija elemeket kiterjesztett (vagy összetett) képzőnek tekinteni⁶. Ebben az esetben valószínűleg azt kell megállapítanunk, hogy az -inis, -ė képzős származékban a dezintegráció következtében a képző fele eltűnik. Ez megerősítené azt a gondolatot, hogy az -ij- (és vele együtt az -ik-) nem annyira morfológiai, mint inkább fonetikai elemként marad el, mert kényelmetlen artikulációjú hangkapcsolatokat alkot (Kniūkšta P. 1976, 21).

Kad tiriamosios medžiagos terminuose nelietuviškas priklausomasis dėmuo su -inis, -ė turėtų nedезинтегruotą pamatinį kamieną, yra reta. Tai tik gana dažni dėmenys klasikinis, -ė (: klasika), literatūrinis, -ė (: literatūra), turintys ir priesagas -ūr-, -ik-. Pvz.: klasikinė

⁶ Apie tokias priesagas yra užsiminęs V. Urbutis (1978, 216–219).

82

irodalom R VIII 245, klasszikus költészet R VIII 425, irodalmi levél NLL 7, irodalmi romantika LE 72, irodalmi vázlat NLL V, irodalmi műfaj LE 47.

Külön említést érdemelnek azok az -inis, -ė képzős származékok, amelyek alapszótöve képzős melléknév. A származékba átkerül a nem litván melléknévformáns, az -al-⁷. Például: muzikalinė (: muzika) pjesė NLL 415, originalinė (: originali) literatūra R VIII 403, sentimentalinė (: sentimentali) melodrama LE 30. Ezek a képzések ma már nem használatosak (KPP, 18–19, 96–97).

A V. Mykolaitis-Putinas irodalomtudományi terminusai közül, amelyek két szóból állnak, és nem litván függő tagjuk -inis, -ė képzős, külön csoportot alkotnak azok a terminusok, amelyek -inis, -ė képzős származéka⁸ olyan nem litván szóra épül, amely közel áll az előtagos származékokhoz (vagy összetételekhez). Például: autoanalitinis eilėraštis R VIII 328, autobiografinis veikalas R VIII 420, egocentrinis eilėraštis R VIII 334, pseudoentuziasinė lyrika R VIII 362, pseudoklasinė poezija NLL 5. Ezeknek az -inis, -ė képzős származékoknak azonban mind dezintegrált alapszótövük van.

Kevés olyan kétszavas terminus van a vizsgált anyagban, amelynek litván függő tagja -inis, -ė képzős: mindössze 25 terminus tartalmaz ilyen függő tagot (nem litván függő taggal 150 volt). V. Mykolaitis-Putinas szövegeiben a litván -inis, -ė képzős származékok többsége főnevekből képződött. Az alapszóként szolgáló főnevek különfélék. Túlsúlyban vannak a képzős főnevek, például: kūrybinis (: kūryba) metodas VD 48, tarybinė (: taryba) literatūra R VIII 374, visuomeninė (: visuomenė) lyrika NLL 292, gamtinė (: gamta) lyrika R VIII 444, išpažintinė (: išpažintis) lyrika NLL 41, R VIII 356; valamint az alapképzésűek, például: skiemeninė (: skiemuo) eilėdara R VIII 176, tautinis (: tauta) epas LE 151. Meg kell különböztetni továbbá a végződésképzéssel létrejött alapszóként szolgáló főneveket is. Például: grožinė (: grožis) literatūra

⁷ Felvethető volna az összetett képzőként való elemzés, azaz az -alinis, -ė képzőé, de ezekben az esetekben az -al- formáns inkább az alapszóhoz tartozik. Úgy tűnik, csak a teatrinė dramaturgija LE 222 képződött a teatras szóból, nem pedig a teatralus ar teatralas szavakból.

⁸ Nem volna helyénvaló ezeket a tagokat előtagos származékoknak tekinteni, mivel csak nagyon ritkán képeznek ilyeneket származékos melléknevekből; emellett a választott képzési módot a képzés jelentése is alátámasztja.

83

R VIII 393, főszereplő (: alap) R VIII 202. Néhány -inis, -ė képzett szó alapja előtagos (világirodalmi (: világ) irodalom NLL III, R VIII 42) vagy összetett főnév (sorformai (: verselés) rendszer R VIII 140, népköltészeti (: népköltészet) elem R VIII 527).

A litván -inis, -ė képzett szavak, amelyeket más szófajokból alkottak, a vizsgált anyagban rendkívül ritkák. Mindössze egy-egy olyan terminus fordul elő, amelynek függő tagja a szenvedő múlt idejű melléknévi igenéven, névmáson vagy az ige főnévi igenévi alakján alapul: fordított (: fordított) írások R VIII 164, egyetemes (: egész) irodalom R VIII 426, olvasandó (: olvasni⁹) dráma LE 222. Az utóbbi két terminusban azonban már nem a -inis, -ė képzőt, hanem annak változatait kell megkülönböztetni: -uotinis, -ė, -tinis, -ė.

A háromszavas irodalomtudományi terminusokból (két -inis, -ė melléknévvel) a vizsgált anyagban mindössze 16-ot találtak. A terminusok tagjai lényegében ugyanazok a melléknevek, mint a kétszavas terminusokban (sok nem litván eredetű, ugyanazok a képzési problémák). Leggyakrabban (10 esetben) mindkét jelző nem litván eredetű alaptővel rendelkezik. Például: agitációs forradalmi dal NLL 202, dialogikus-dramatikus forma LE 112, emocionális retorikai stílus NLL47, epikus drámai jelenet NLL 39, történelmi hazafias tragédia NLL 415, irodalmi drámai műfaj VD 77, metrikus klasszikus verselés NLL 173, ellenzéki politikai vers R VIII 432, propagandisztikus hazafias irodalom NLL 366, hangsúlyos trochaikus metrum R VIII 177. Sokkal ritkábban az egyik jelzőnek litván, a másiknak nem litván eredetű alaptöve van (5 esetben), például: természeti-hazafias allegória NLL 39, szerelmi erotikus líra NLL 212, R VIII 356, nemzeti hazafias ideológia NLL 3, hangsúlyos szótagos verselés R VIII 140, társadalmi hazafias dal LE 10. Mindössze egyetlen esetben litván eredetű mindkét jelző: könyvszerű versmetrika R VIII 369.

V. Mykolaitis-Putino irodalomtudományi terminusai -inis, -ė képzős tagjainak jelentéséről beszélni meglehetősen problematikus. Bár az ilyen melléknevek

⁹ Nem zárható ki, hogy a skaitytinė melléknévi igenéven alapul (skaitytas), de a képzés jelentése alapján úgy tűnik, hogy a főnévi igenév megfelelőbb – „olvasásra szánt”.

84

-inis, -ė jelentését sokat vizsgálták; leggyakrabban a litván eredetű mellékneveket elemzik, a nem litván eredetű alaptővel rendelkező melléknevekről pedig gyakran hallgatnak, vagy csupán egy-két példára szorítkoznak. Ismert, hogy a -inis, -ė képzős melléknevek jelentése az alapszó képzett alakjából ered, ugyanakkor szorosan kapcsolódik ahhoz a szóhoz is, amelyhez a melléknév tartozik¹⁰ (ebben az esetben ez a terminus főtagja) (Kniūkšta P. 1976, 56–59). Ha ezek a tagok konkrét dolgokat jelölnek, könnyebb a jelentésükről beszélni, V. Mykolaitis-Putino irodalomtudományi terminusai azonban többnyire nem litván eredetűek és elvont fogalmakat jelölnek, ezért nehéz a -inis, -ė képzős tagok jelentését a képzett alak és az alapul szolgáló, illetve a függő szó viszonya alapján meghatározni; világos szemantikai típusok nem különülnek el. Elvont és szigorúan nem definiált fogalmakkal dolgozva a funkcionális és a lexikai jelentést is nehéz élesen elhatárolni. A vizsgált anyagban mégis megkülönböztethetünk néhány jelentéstípust a -inis, -ė képzős tagok esetében, nevezetesen:

1. Azok a melléknevek, amelyek a terminus főszavával kifejezett dolog összetételét, szerkezetét, felépítési elvét jelölik – „abból (olyan elv szerint) áll, amit az alapszó jelöl”. (Ezek a melléknevek némileg közel kerülnek a -inis, -ė képzős melléknevek tipikus, általánosított anyagi jelentéséhez.)

Például: trochaikus „trocheusokból álló” sor R VIII 177, daktilikus zárlat NLL 306, jambikus négysoros versszak NLL 255, páros „párok elve szerint szerkesztett” összecsengés R VIII 175, szótagos metrika R VIII 370, hangsúlyos verselés R VIII 140.

Ehhez a típushoz a melléknévből képzett melléknevek is közel kerülhetnek – keresztrímű „keresztben rímelő, keresztben szerkesztett” rím R VIII 12.

Szemantikailag ebbe a típusba sorolhatók a következő terminusok is: szótagos verselés NLL 173, R VIII 140, szótagos metrika R VIII 345, bár mivel a szótagos tagnak a litván nyelvben nincs alapszava, képzési jelentésről nem lehet beszélni. A besorolás lexikai alapon történne

¹⁰ Lényegében ezek a viszonyok alapozzák meg a -inis, -ė képzős melléknevek jelentésének valamennyi osztályozását. Például: Skardžius P. 1943, 246–253; Valeckienė A. 1957, 257–270; LKG I, 568–571; Gaivenis K. 1975, 70–85; Kniūkšta P. 1976, 59–85; DLKG, 210–215.

85

jelentés; mivel felismerjük, hogy szillabikus = szótagi, érvényesül az analógia elve.

2. Azok a melléknevek, amelyek azt jelölik, hogy az alapszóként szereplő főnévvel kifejezett dolog mire szolgál – „arra szolgáló, amit az alapszó kifejez”.

Például: agitációs „agitációra szolgáló” irodalom LE 124, dedikációs vers R VIII 498, didaktikus vers R VIII 133, svobdinė daina R VIII 23.

3. Azok a melléknevek, amelyek a főnévvel kifejezett dolog tárgyát jelölik – „leíró, motívumokat merítő, az alapszóval kifejezett dologra irányuló”.

Például: természeti „a természetről szóló” költészet NLL 31, R VIII 239, történelmi „történelmi motívumokra épülő” dráma NLL 17, LE 9, politikai szatíra NLL 162, LE 213, társadalmi líra NLL 292.

4. Azok a melléknevek, amelyek a főnévvel kifejezett dolog hovatartozását jelölik – „az alapszóval kifejezett dologhoz tartozó”.

A hovatartozás tipikus kifejezési formája a birtokos eset. Az -inis, -ė képzős melléknév gyengébb hovatartozási viszonyt fejez ki; olykor ez a viszony nem egészen világos. A legvilágosabb esetekben a melléknév birtokos esetre alakítható át. A jelentés úgyszólván nem változik. Például: irodalmi műfaj LE 140 = az irodalom műfaja.

A vizsgált anyagban az ilyen típusú melléknév gyakran egy adott területhez vagy műfajhoz való tartozást fejez ki, például: szépirodalmi stílus NLL 46 (vö. a szépirodalom stílusa), bibliai stílus R VIII 535, verselési rendszer R VIII 140, folklorisztikus elem R VIII 449, kantátaforma NLL 252, klasszikus irodalom R VIII 245, levelezési stílus NLL 163, alkotói módszer VD 48, irodalmi alkotás VD 40, világirodalom NLL III, R VIII 42, költői eszköz R VIII 189, stilisztikai eszköz NLL 36, népköltészeti elem R VIII 527.

Az irodalomtudományban az -inis, -ė képzős melléknév meglehetősen gyakran egy adott irányzathoz, áramlathoz való tartozást is jelöl, például: dekadens líra LE 216 (vö. a dekadentizmus lírája), impresszionista stílus LE 213, realista mű VD 45, romantikus költészet NLL 5, LE 74, szocialista költészet R VIII 446, szovjet irodalom R VIII 374.

A hovatartozás személyhez vagy közösséghez is kapcsolódhat, például: nemzeti eposz LE 151.

86

5. A birtoklást kifejező melléknevek – „rendelkezik azzal, amit az alapszó kifejez”.

Pl.: érzelmi „érzelmekkel rendelkező” líra R VIII 344, eszmei líra R VIII 344.

6. A főnévvel jelölt dologhoz való hasonlóságot kifejező melléknevek. Ebben az esetben a hasonlóság nem csupán két résztvevő összehasonlításaként értendő, hanem egy tulajdonság birtoklásaként is – „hasonló, az alapszóval kifejezett dologra jellemző tulajdonsággal rendelkezik” (így igen közel kerül a birtoklás jelentéséhez). E jelentés meglétét leginkább bizonyos műfajok kölcsönhatásakor lehet felismerni.

Pl.: epikus „az eposz jellemzőivel rendelkező, az eposzhoz hasonló” ballada R VIII 558, epikus költészet NLL 32, LE 158, R VIII 335, feuilletonos költemény R VIII 450, filozófiai aforizma NLL 129, filozófiai allegória VD 96, humoros feuilleton R VIII 450, lírai próza LE 213, szatirikus feuilleton R VIII 450.

7. A főnévvel jelölt dolog nevét kifejező melléknevek – „az, ami az alapszóval kifejezésre jut”. Ez a jelentés meglehetősen sajátos típusa; ezekben a melléknevekben lényegében a teljes összetett terminus jelentése rejlik.

Pl.: drámai alkotás VD 12 (=dráma), lírai alkotás R VIII 356 (= líra), költői alkotás VD 12 (= költészet).

8. Számos melléknévnek sajátos, homályos jelentése van. A melléknévnek a fő- és az alapszóhoz való viszonya meghatározatlan, csupán valamiféle kapcsolatként értelmezhető.

Pl.: egocentrikus elégia NLL 212, szépirodalmi alkotás R VIII 460, hiperbolikus párhuzam NLL 397, lírai impresszió LE 213, irodalmi levél NLL 7, főszereplő R VIII 202, retorikai hiperbolizmus R VIII 143, szimbolikus dráma R VIII 400.

Még a szótárakban (pl. DŽ₃) sem adják meg egyértelműen e melléknevek jelentését; csupán a képzés és a jelentés alapszóval való kapcsolatát jelzik, pl.: lírai – „a lírával kapcsolatos”, fő- → alap, szimbolikus → szimbólum.

Sajátosak azok az esetek is, amikor az összetett terminus fő tagját igéből képzett főnév fejezi ki, pl.: analitikus leírás NLL 32, allegorikus ábrázolás VD 20, allegorikus megjelenít-

87

lavimas NLL 27, emocinis aprašymas NLL 36, epinis pasakojimas R VIII 558, LE 158, lyrinis išgyvenimas R VIII 11. E terminusok alaptagja mind magának a cselekvésnek, mind a cselekvés eredményének megnevezéseként értelmezhető. Mivel a cselekvés megnevezésének jelentése is érzékelhető, nehéz meghatározni a -inis, -ė melléknév jelentését. Mondhatjuk, hogy a melléknév a cselekvés vagy folyamat bizonyos módját fejezi ki, de ezt nem sikerül az alapszóhoz való viszonyával meghatározni.

Külön említést érdemelnek a melléknévi melléknevek. Nincs sajátos képzési jelentésük, jelentésükben közel állnak az alapszavakhoz (Kniūkšta P. 1976, 87). Az alapszóhoz képest csupán a jelentés módosul kissé, terminologizálódik (a -inis, -ė melléknevek a terminológiai jelleg ismertetőjegyének tekinthetők). Például: abstraktinė kūryba VD 40, individualinė poezija R VIII 27, muzikalinė pjesė NLL 415, sentimentalinė poezija NLL 5.

Meg kell jegyezni, hogy V. Mykolaičio-Putino szövegeiben viszonylag kevés olyan két szóból álló irodalomtudományi terminust találtunk, amelynek függő tagja birtokos esetben áll (42). E birtokos esetű alakok kevesebb mint fele versenyezhetne részben a -inis, -ė melléknevekkel. Például: liaudies poezija VD 9, lyrikos šedevras R VIII 424, literatūros srovė VD 8, propagandos kūrinėlis VD 42, tautosakos poezija R VIII 22, žodžio menas LE 26, R VIII 20. Ezeknek a birtokos esetű alakoknak a használata azonban nem jellemző: amint azt a -inis, -ė melléknevek és a birtokos esetű alakok terminusokban megfigyelhető aránya mutatja, V. Mykolaitis-Putinas inkább a melléknevek használatát részesíti előnyben, olykor olyan esetekben is, amikor a birtokos esetű alak jobban megfelelne. Nem találtunk olyan esetet, amikor a -inis, -ė melléknév és a birtokos esetű alak ugyanazzal az alapszóval szinonimaként szerepelt volna.

A mai szemlélet szerint a vizsgált V. Mykolaičio-Putino-féle irodalomtudományi terminusok nem elavultak, csaknem mindegyik ma is használatos (némelyik morfológiai formáját módosítani kellene). V. Mykolaitis-Putinas maga sem valószínű, hogy e terminusok megalkotója volt (lehet, hogy fordítójuk). Nem véletlenül mondják olykor, hogy az irodalomtudományban szinte nincsenek elavult, lecserélt elméletek, ezért a terminusok folyamatosan használatban maradnak (ESJL, 357; LES, 439).

88

Mint látható, a vizsgált anyagban szereplő -inis, -ė melléknevek legnagyobb része nem litván eredetű, képzésük meglehetősen összetett. Ez arról tanúskodik, hogy az irodalomtudományi terminusok e csoportját többnyire kölcsönzik. A nem litván melléknév alapszavának keresése gyakran csupán formai kérdés, mivel számos -inis, -ė melléknév közvetlenül átvehető más nyelvekből (a képző hozzáadásával litvánosítva), különösen összetett terminus fordításakor. Ezért olykor csak a kapcsolódó tő felismerése marad.

Beérkezett: 1999. 10. 01.

Šaltiniai

LE – Mykolaitis-Putinas V. Literatūros etiudai. Kaunas, 1937.

NLL – Mykolaitis-Putinas V. Naujoji lietuvių literatūra. T. 1. Kaunas, 1936.

R VIII – Mykolaitis-Putinas V. Raštai. T. 8. Vilnius, 1962.

VD – Mykolaitis V. Vydūno dramaturgija. Kaunas, 1935.

Literatūra

1. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Vilnius, 1997.

2. DŽ₃ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vilnius, 1993.

3. ESJL – Энциклопедический словарь юного литературоведа. Москва, 1987.

4. Gaivenis K. 1975 – Dvიოžodžiai sudėtiniai terminai dabartinėje lietuvių kalboje // Lietuvių kalbotyros klausimai. T. 16. Vilnius.

5. KPP – Kalbos praktikos patarimai. Sud. A. Pupkis. Vilnius, 1985.

6. LES – Литературный энциклопедический словарь. Москва, 1987.

7. LKG I – Lietuvių kalbos gramatika. T. 1. Vilnius, 1965.

8. Skardžius P. 1943 – Lietuvių kalbos žodžių daryba. Vilnius.

9. Urbutis V. 1978 – Žodžių darybos teorija. Vilnius.

10. Valeckienė A. 1957 – Dabartinės lietuvių kalbos įvardžiuotinių būdvardžių vartojimas // Literatūra ir kalba. T. 2. Vilnius.

89

TERMS HAVING COMPONENTS WITH THE SUFFIX -INIS, -Ė IN MYKOLAITIS-PUTINAS TEXTS ON LITERARY SCIENCE

Summary

This article is devoted to terms of literary science, a field of the Lithuanian language which has not been widely analysed from the linguistic point of view. Subordinate term components of adjectives with the suffix -inis, -ė have been discussed in this study. The research material has been collected from the literary texts by Mykolaitis-Putinas. The number of examples presented in the article amounts to 191 compound terms, of which one or two subordinate components are expressed by adjectives with the suffix -inis, -ė (175 of two-word and 16 of three-word terms).

Adjectives with the suffix -inis, -ė have been divided into adjectives of Lithuanian and non-Lithuanian word-building focusing on the issues of their word-building. Non-Lithuanian adjectives having a disintegrated (abbreviated) underlying stem have been analysed most deeply. The hypothesis that they are not formed in the Lithuanian language but are adopted ready-made from other languages (which causes various word formation difficulties) by adding only a Lithuanian suffix has been introduced in the present study.

The article analyses the problems of meaning of literary term components of adjectives with the suffix -inis, -ė; classification of types of meanings is presented herein as well.

90