Nyelvészeti terminusok a középiskolai litván nyelvi tankönyvekben

RITA KATELYTĖ

Litván Nyelvi Intézet

A terminológia tudományának egyik elméleti feladata a terminusok és a terminológiák tudományos megismerésben betöltött szerepének, a tudományos gondolkodásnak és a megismerés fejlődésének, valamint a szakemberek képzésének és kommunikációjának meghatározása (Гринев 1993: 12). Ez a feladat nemcsak a tudomány speciális területeit foglalja magában – a tudományos megismerés fejlesztése már a középiskolában kezdődik.

A közös tantervek és az oktatási standardok hangsúlyozzák a megszerzett tudományos ismeretek tudományosságát, vagyis a tudásnak „megbízhatónak, helyesnek, rendszerezettnek, integráltnak, a valóság jelenségeinek sokrétű kapcsolatait és kölcsönhatásait feltárónak” kell lennie (Bendrosios programos ir išsilavinimo standartai, 2003, p. 10).

A középiskolai litván nyelvi tankönyvek különböző területek terminusait használják (nyelvészeti, irodalomtudományi, stilisztikai, módszertani és más területekről), ezért ez a kutatás azért is érdekes, mert lehetőséget ad az oktatás gyökereinek vizsgálatára – az általános iskolai alapfokú oktatástól kezdve.

Ez a tanulmány a III–XII. osztályos litván nyelvi tankönyvek nyelvészeti terminusait elemzi. A tanulmány fő célja annak bemutatása, hogy a litván nyelvi tankönyvekben milyen mennyiségben fordulnak elő különböző nyelvészeti terminusok, hogyan épülnek fel és miként változnak a nyelvészeti terminológia területeinek rendszerei az oktatási folyamatban. Az anyagot 18 különböző litván nyelvi tankönyvből gyűjtöttük, amelyeket véletlenszerűen választottunk ki. A kiválasztott tankönyvek a közös tantervekben és az oktatási standardokban bemutatott, oktatási szakaszokra jellemző tananyagot tükrözik.

NYELVÉSZETI TERMINUSOK AZ ALSÓ TAGOZATOS SZAKASZBAN

Az alapfokú oktatás az általános iskolarendszer kezdete. Az oktatási rendszer fő célja a nyelvi kompetencia fejlesztése, mint az óvodáskorban megszerzett tudás folytatása. Emellett általános értékrendi és didaktikai alapelvek is kialakulnak. A nyelvi kompetencia fő aspektusai a nyelv-

234 Rita Katelytė | Kalbotyros terminai vidurinės mokyklos...

a nyelvi kommunikáció, az olvasási és írási képesség, az olvasói jellemzők fejlesztése, valamint a nyelv valamennyi szintjének elemi szintű megismerése.

Az általános tantervek és az iskolázottsági követelmények azt javasolják, hogy a III–IV. osztályos évfolyamcsoport litván nyelvi tankönyveiben tanítsák a tanulókat olvasni, gondolkodni és alkotni. A következő évfolyamcsoportba lépve a tanulóknak már el kell sajátítaniuk a fonetikát és a mondatelméletet, meg kell tudniuk különböztetni a szó jelentéssel bíró részeit, és ismerniük kell a szófajokat – az igét, a főnevet és a melléknevet.

Az általános tantervek és az iskolázottsági követelmények hangsúlyozzák, hogy a tantervek tartalmát a nyelvi és az irodalmi nevelés alkotja – ezek az oktatási folyamat elválaszthatatlan részei. A litván nyelvi tankönyvekben azonban a nyelvészeti terminusokat az irodalomtudomány, a módszertan és más területek terminusaitól elkülönítve tárgyalják.

A III–IV. osztályos évfolyamcsoport litván nyelvi tankönyveiben 435 különböző nyelvészeti, irodalomtudományi és módszertani terminust találtak. A nyelvészeti terminusok az évfolyamcsoport összes terminusának 48 százalékát teszik ki. Ez azt mutatja, hogy kellő mértékben fejlesztik a nyelvi kompetenciát, elmélyítik a gyakorlati fonetika, a grammatika (morfológia és szintaxis), a lexika és a szövegalkotás eszközeinek megértését, valamint az ezek gyakorlati alkalmazására való képességet.

A III–IV. osztályos litván nyelvi tankönyvek nyelvészeti terminológiája (összesen 212 terminus) a fonetika és akcentológia (20), a morfológia és szóalkotás (118), a szintaxis (30), a lexikológia (19), valamint az általános és egyéb területek (nyelvtörténet, dialektológia stb.) terminusaiból (25) áll, például: hangintonáció, a mássalhangzók lágyságának jele, a mássalhangzók hasonulása, szótag; személy, főnévi igenév, a melléknév neme, kicsinyítő főnév, képzős főnév; kérdő mondat, a mondat fő része, mondatintonáció, alany; antonima, szinonima, idegen szó, a szó jelentése; ábécé, aukštaitiai nyelvjárás, nyelvtudomány, ábécéskönyv.

NYELVÉSZETI TERMINUSOK AZ ALSÓBB OSZTÁLYOK (V–VIII.) ÉVFOLYAMCSOPORTJAIBAN

Az alapfokú oktatás legfontosabb célja a kommunikatív kompetencia, amely „a gondolatok, érzések és tények szóban és írásban, különböző társadalmi kontextusokban történő kifejezésének, megértésének és értelmezésének képessége” (Általános tantervek és iskolázottsági követelmények 2003: 127). A nyelvi rendszer teljes körű összhangjának megteremtéséhez valamennyi nyelvi tevékenység egyformán fontos – a beszéd, a hallás utáni értés, az olvasás és az írás.

A V–VI. osztályos évfolyamcsoport litván nyelvi tankönyvei a nyelvtanulást szolgálják.

Terminologija | 2008 | 15

235

A teljes nyelvi nevelés a nyelvi tevékenység valamennyi típusából áll, amelyek alapján a felsőbb évfolyamok Általános tantervei és oktatási standardjai készültek. Itt a nyelvtanítás a szövegre épül, de jelentős teret kap a nyelvtan is. Tanítják a főnevet, a melléknevet és az igét, bemutatják a szóalkotás alapjait. Emellett vitázni, fogalmazást írni, jegyzetelni és szöveget szerkeszteni is tanítanak.

Az alsó tagozatos koncentrumból az V. osztályba a nyelvtudományi szakkifejezések jelentős része kerül át. Ez annak figyelembevételével állítható, hogy az V. osztályos tankönyv nyelvészeti terminusainak csaknem felét már használták az alsó tagozatos koncentrumban. E tankönyv 327 nyelvészeti terminusából 161-et használtak az alsó tagozatos koncentrumban.

Az V–VI. osztályos tankönyvekben 741 terminust használnak, amelyek közül 461 nyelvészeti terminus. Az V–VI. osztályok nyelvészeti terminológiájában a morfológiai és szóalkotási terminusok köre a leggazdagabb (208), például: a melléknév alanyesete, jövő idő, többes szám, kötőhangzó, sorszámnév, megszólítás. A mondattan (70), a fonetika és akcentológia (69), a lexikológia (59), valamint az általános és egyéb terminusok köre (55) csaknem azonos nagyságú, például: határozó, párhuzamos mondatkapcsolás, jelzői mellékmondat, kapcsolatos összetett mondat; szabályos hangsúlyjel, hangkapcsolat, hosszú szótag hangsúlyozása, intonáció, tőhangváltakozás; antonima, frazeologizmus, homonima, jövevényszó, nemzetközi szó; hawaii nyelv, hangtudomány, nyelvtörténet, morfológia, a szöveg alapegysége.

A VII–VIII. osztályos koncentrumban az Általános tantervek és oktatási standardok alapja szinte változatlan, megmarad a négy legfontosabb nyelvi tevékenységtípus – beszéd, hallás utáni értés, olvasás, írás –, mivel a koncentrikus oktatás lényege a már megszerzett ismeretek folyamatos ismétlése, bővítése és elmélyítése. A VII–VIII. osztályos litván nyelvi tankönyvek az igéről és az igealakokról meglévő ismereteket mélyítik el. Fejlesztik a nyilvános beszédhez és a társalgási nyelvhez szükséges készségeket. Bővül a mondattani fejezet. A stilisztikai fejezet a legszükségesebb elméleti anyagot mutatja be. Folytatódik a fonetika tanítása és tanulása. Ismétlik a szókapcsolat és a mondat fogalmát, fejlesztik az egyszerű mondatról való ismereteket, részletesen tárgyalva a mondat valamennyi mondatrészét, azok kifejezési és használati sajátosságait, valamint az azonos mondatrészek, a közbevetések és a hasonlító kifejezések jellemzőit és központozását.

A VII–VIII. osztályos litván nyelvi tankönyvekben 745 terminust találtak, amelyek közül 500 nyelvészeti terminus. Megfigyelték, hogy a VII–VIII. osztályos kon-

236 Rita Katelytė | Kalbotyros terminai vidurinės mokyklos…

centrumban szereplő nyelvészeti terminusok 43,2 százalékát az alacsonyabb, V–VI. osztályos koncentrumban is használták, míg a terminusok 56,8 százaléka új.

A VII–VIII. osztályok nyelvészeti terminológiájában a morfológia és a szóalkotás (253), valamint a mondattan (109) területe a leggazdagabb, például: személyes névmás, személytelen ige, semlegesnem, tárgyeset, gyűjtő számnév; határozó, nyelvtani állítmányi rész, láncszerű mondatkapcsolási mód, egyszerű állítmány, egyeztetett jelző. Jóval kisebb a fonetika és akcentológia (61), a lexikológia (26) és az egyéb terminusok (51) területe, például: a melléknév intonációja, intonáció, bal oldali hangsúlyjel, negyedik hangsúlyozási típus, szabad hangsúly, elöl képzett magánhangzó; antonima, barbarizmus, több szótagú szó, frazeologizmus, szinonim alak; a felső-aukštaitiai nyelvjárás sajátossága, hangtudomány, a bekezdések kapcsolásának módja, nyelvjárás alcsoportja, déli aukštaitiai nyelvjárás.

NYELVÉSZETI TERMINUSOK A FELSŐBB (IX–X.) OSZTÁLYOK KONCENTRUMÁBAN

A IX–X. osztályos koncentrumban használt litván nyelvi tankönyvek célja, hogy megismertessék a tanulókat a nyelv hangrendszerének, nyelvtani és lexikai felépítésének alapjaival, valamint a nyelvtudomány alapjaival. Céljuk a helyes kiejtéshez és hangsúlyozáshoz, a helyesíráshoz és központozáshoz, valamint a szavak, szóalakok és szerkezetek használatához szükséges biztos készségek kialakítása. A IX–X. osztályos koncentrumban használt litván nyelvi tankönyvek anyaga a tanulók kommunikációs képességének fejlesztésére, a nyelvi tudatosság kialakítására, valamint a beszélt és írott nyelv gyakorlati használatára irányul.

A IX–X. osztályos litván nyelvi tankönyvekben 1335 terminust találtak, amelyek közül 800 nyelvészeti terminus. E koncentrumban a terminusok 33,75 százalékát az alacsonyabb, VII–VIII. osztályos koncentrumban is használták, 66,25 százalékuk pedig új.

Ezen osztályok nyelvészeti terminológiájában az általános és egyéb terminusok köre a leggazdagabb (260), például: egyházi szláv nyelv, dialektus, a nyelvtudomány alapjai, írott szó, retorikai funkció; kisebb a morfológia és a szóalkotás (174), a mondattan (140), a fonetika és akcentológia (125), valamint a lexikológia (101) terminusterülete, például: felsőfokú melléknév, köznév, igenév, többes szám, appozíció, cselekvő igenév; kötőszó nélküli mondat, igenévi jelző, mennyiségjelölő határozó, vegyes összetett mondat, alárendelő összetett mondat; jobb oldali hangsúlyjel, zöngétlen mássalhangzó, mozgó hangsúly, az utolsó szótagon hangsúlyos, lágy mássalhangzó, hangmagassági hangsúly; antonima, balti eredetű víznév, barbarizmus, hangutánzó szó, hidronima, homonima.

Terminologija | 2008 | 15 237

NYELVTUDOMÁNYI TERMINUSOK A FELSŐBB (XI–XII.) OSZTÁLYOK KONCENTRUMÁBAN

A XI–XII. osztályos koncentrumban a litván nyelvi tankönyvek oktatása a nyelvi tevékenység mind a négy típusát magában foglalja: beszédet, hallás utáni értést, írást és olvasást. Leginkább az olvasásra és az írásra fordítanak figyelmet, kevésbé a beszédre és a hallás utáni értésre.

A XI–XII. osztályos litván nyelvi tankönyvekben 1151 terminust találtak, amelyek közül 427 nyelvtudományi terminus. E koncentrumban a terminusok 62,5 százalékát az alacsonyabb, IX–X. osztályos koncentrumban is használták, míg 37,5 százalékuk új.

Ezekben az osztályokban a nyelvtudományi terminológia legbőségesebb területei az általános és egyéb terminusok (169), valamint a morfológia és a szóalkotás (125), például: közigazgatási irat, többnyelvűség, fonetika, lexikológia; felsőfokú melléknév, múlt idő egyes szám harmadik személy, kettőshangzó alakja, igéből képzett származékos forma, tőszámnév, birtokos eset. Jóval kisebb terület a szintaxis (83), a lexikológia (67), valamint a fonetika és az akcentológia (28) terminusainak köre, például: egyeztetett jelző, közbevetés, kijelentő mondat, szintaktikai szerkezet, mellérendelő összetett mondat tagmondata; köznyelvi szókincs, homonima, idegen szó, lexikai szinonima, neologizmus, a szinonimasor domináns eleme; artikulált hangok képzése, megkülönböztető intonáció, fonetikai alakzat, logikai hangsúly, a mondat dallami szerkezete.

A NYELVTUDOMÁNYI TERMINUSOK DEFINÍCIÓINAK KÖZLÉSE

A nyelvtudományi terminusok definícióinak közlése a középiskolai litván nyelvi tankönyvekben a tanulók képzettségi szintjétől függ. Az alsó tagozatos koncentrumban a tankönyvek mindössze egy-két terminust definiálnak. A definiált terminusok hangsúlyos szótagjait kiemelik, magukat a definíciókat pedig tudományos magyarázat nélkül közlik, például: két vagy több szereplő beszélgetése, amelyben az egyik kérdez, a másik pedig válaszol: párbeszéd; az a szó, amely megmondja, mit csinál, csinált, szokott csinálni vagy fog csinálni a mondat alanya: állítmány; a főnevek a ki? kinek? kinek? kit? mivel? hol? (miben?) kérdésekre válaszolva változtatják végződésüket. Ezt nevezik a főnevek ragozásának.

Az V–VI. osztályos tankönyvekben több nyelvtudományi terminus definíciója szerepel. A meghatározások tömörek, a magyarázatok nem tudományosak, de részletesek. A magyarázott terminusokat kiemelik, többségüket hangsúlyjellel is ellátják, például: a szó végi rész, amely a többi szótól függően változik, a végződés; a tulajdonnevek egyes (konkrét) személyek vagy dolgok nevét jelölik; a többjelentésű szó olyan szó, amelynek több jelentése van stb. A VII–VIII. osztályos tan-

238

Rita Katelytė | Kalbotyros terminai vidurinės mokyklos...

könyvekben még több terminusdefiníció található. A VIII. osztályos tankönyvben a terminusok definíciói tudományos megfogalmazásúak, a magyarázatok részletesek és hosszúak, például: az ortoépia a fonetika tudományának az a része, amelynek feladata a kiejtési normák megállapítása és az esetleges megsértésük előrejelzése; az elöljárószó önállótlan, ragozatlan szófaj, amely rendszerint egy esettel együtt áll, és a ragozott szó más szavakhoz fűződő kapcsolatát jelöli; azokat az igéket, amelyeknek csak egyes szám harmadik személyű alakjuk van, és egyetlen személyt sem jelölnek, személytelen igéknek nevezzük.

A felsőbb osztályok tankönyveiben még több nyelvtudományi terminusdefiníció szerepel. A definiált terminusok többsége hangsúlyjellel van ellátva, a meghatározások tudományosak és részletesek, gyakran megegyeznek K. Gaivenis és S. Keinys Nyelvtudományi terminusok szótára című művének (1800 nyelvtudományi terminus; V., 1990) terminusdefinícióival, például: a partikula ragozatlan szófaj, amely a mondatnak vagy részeinek további jelentésárnyalatokat kölcsönöz; a dialektológia a nyelvjárásokat kutató tudomány; a szóhangsúly egy szó egyik szótagjának erőteljesebb kiejtése.

A legfelsőbb osztályok tankönyveiben még több terminus szerepel definícióval. Például V. Salienė és A. Smetona Litván nyelv: XI–XII. osztály számára című tankönyvében szinte minden nyelvtudományi terminus különféle enciklopédiákból, kézikönyvekből és szótárakból származó definícióval szerepel. A tankönyv végén a fontosabb terminusok magyarázó szójegyzéke található; benne minden terminust kiemelnek és hangsúlyjellel látnak el, például: a bekezdés a szöveg olyan egysége, amely egy lezárt gondolatot fejez ki; új sorral kezdődő szövegrész; a stilisztika a stílust és annak eszközeit vizsgáló tudomány; a szöveg nyomtatott, írott vagy elhangzott, szóbeli formájú mű vagy annak részlete; olyan szósorozat, amely meghatározott egészet alkot, és szóban vagy grafikusan (írásban) kifejezve, lemezre, magnetofonszalagra vagy hasonló hordozóra rögzítve jelenik meg.

KÖVETKEZTETÉSEK

A középiskolai litván nyelvi tankönyvekben szereplő 2445 nyelvészeti terminus vizsgálata során megállapítottuk, hogy a terminusok száma jelentősen eltér az egyes oktatási szakaszokban. Az alsó tagozatos szakaszban 212, az V–VI. osztályos szakaszban 461, a VII–VIII. osztályos szakaszban pedig 500 nyelvészeti terminust használnak. A legtöbb nyelvészeti terminus a IX–X. osztályos szakaszban fordul elő: 800. A legfelső, XI–XII. osztályos szakaszban 472 nyelvészeti terminust használnak.

A nyelvészeti terminusok valamennyi területe közül a morfológia és a szóalkotás terminusainak területe a leggazdagabb. E terület terminusai leggyakrabban valamennyi szakaszban előfordulnak, a legfelső osztályok szakaszát kivéve.

Az alacsonyabb szakaszból a magasabb szakaszba átkerülő terminusok az összes vizsgált nyelvészeti terminus 37 százalékát teszik ki. A nyelvészeti terminusok legnagyobb mértékű átkerülése a VII–VIII. osztályos szakaszból a IX–X. osztályos szakasz tankönyveibe történik.

Terminologija | 2008 | 15 239

A nyelvészeti terminusok definícióinak megadása a tanulók műveltségi szintjétől függ. Az alsó tagozatos szakasz tankönyveiben a terminusok definíciói elszórtan szerepelnek, az alsóbb osztályok szakaszának tankönyveiben pedig a terminusokat tudományos módon határozzák meg. A felsőbb osztályok tankönyveiben a nyelvészeti terminusokat gyakran ugyanúgy határozzák meg, mint a Kalbotyros terminų žodyne, a legfelső osztályok tankönyveiben pedig a terminusokat enciklopédikusan definiálják.

ŠALTINIAI

Čepaitienė G., Palubinskienė E. Lietuvių kalba: VII klasei. Kaunas, 2000.

Čepaitienė G., Palubinskienė E. Lietuvių kalba: VIII klasei. Kaunas, 2001.

Dobrovolskis B., Kavaliauskas V., Koženiauskienė R., Zinkevičius Z. Lietuvių kalba: X klasei. Kaunas, 2001.

Koženiauskienė R., Dobrovolskis B., Zinkevičius Z. Lietuvių kalba: IX klasei. Kaunas, 1999.

Marcelionienė E., Plentaitė V. Šaltinis: III klasei. I dalis. Kaunas, 2004.

Marcelionienė E., Plentaitė V. Šaltinis: III klasei. III dalis. Kaunas, 2004.

Marcelionienė E., Plentaitė V. Šaltinis: IV klasei. II dalis. Kaunas, 2005.

Marcelionienė E., Plentaitė V. Šaltinis: IV klasei. IV dalis. Kaunas, 1997.

Plentaitė V., Marcelionienė E. Šaltinis: III klasei. II dalis. Kaunas, 2004.

Plentaitė V., Marcelionienė E. Šaltinis: III klasei. IV dalis. Kaunas, 2004.

Plentaitė V., Marcelionienė E. Šaltinis: IV klasei. I dalis. Kaunas, 2005.

Plentaitė V., Marcelionienė E. Šaltinis: IV klasei. III dalis. Kaunas, 2005.

Salienė V., Smetona A. Lietuvių kalba: XI–XII klasei. Vilnius, 2004.

Sirtautai J., V., V.V. Lietuvių kalba: V klasei. I dalis. Vilnius, 2005.

Sirtautai J., V., V.V. Lietuvių kalba: V klasei. II dalis. Vilnius, 2005.

Sirtautai J., V., V.V. Lietuvių kalba: VI klasei. Vilnius, 1998.

Šukys J. Lietuvių kalba: XI klasei. Kaunas, 2001.

Župerka K. Lietuvių kalba: XII klasei. Kaunas, 2001.

LITERATŪRA

Ambrazas V., Girdenis A., Morkūnas K., Sabaliauskas A., Urbutis V., Valeckienė A., Vanagas A. Lietuvių kalbos enciklopedija. Vilnius, 2008.

Bendrosios programos ir išsilavinimo standartai. Vilnius, 2003.

Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Red. V. Ambrazas, Vilnius, 1997.

Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. St. Keinys, Vilnius, 2000.

Gaivenis K., Keinys St. Kalbotyros terminų žodynas. Kaunas, 1990.

Lietuvių kalbos gramatika 1. Vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius, 1965.

Tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. V. Kvietkauskas, Vilnius, 1985.

Tarptautinių žodžių žodynas. Red. A. Kinderys. Vilnius, 2001.

Vaitkevičiūtė V. Tarptautinių žodžių žodynas. Vilnius, 2001.

Гринев С. Введение в терминоведение. Москва, 1993.

Gauta 2008-11-28

Rita Katelytė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 E. paštas: [email protected]

240

Rita Katelytė | Kalbotyros terminai vidurinės mokyklos…