A terminológia és a terminográfia néhány lexikológiai aspektusa

VALENTĪNA SKUJIŅA

Institute of the Latvian Language, Riga

2006-ban a Lett Tudományos Akadémián rendezvényt szerveztek a lett nyelvész és terminológus, Rudolfs Grabis születésének századik évfordulója alkalmából.

2008 áprilisában Litvániából, Lettországból és más országokból érkező terminológusokat hívtak meg, hogy vegyenek részt a litván lexikográfus, valamint a jól ismert terminológus és terminográfus, Jonas Kruopas születésének századik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián.

Az 1950-es évektől az 1970-es évekig mindkét tudós a terminológiai bizottságok vezetője volt: Jonas Kruopas Litvániában, Rudolfs Grabis pedig Lettországban.

Az 1960-as évek közepe volt az az időszak, amikor Litvánia, Észtország és Lettország szorosabb kapcsolatokat kezdett kialakítani a nyelvművelés és a terminológia területén.

Moszkva kezdeményezésére 1969-ben Rigában regionális konferenciát rendeztek a terminológia fejlesztéséről és a szakszótárak összeállításáról.

Azóta rendszeresen tartanak konferenciákat Vilniusban, Tallinnban és Rigában, amelyeken a terminológia elméleti és gyakorlati aspektusait egyaránt megvitatják.

Jonas Kruopas részt vett ezeken a konferenciákon. Tagja volt az 1973-ban megjelent konferenciaanyagok kötetét szerkesztő bizottságnak (BPHTT 1973).

Jonas Kruopas és kollégája, Kazimieras Gaivenis terminológiai munkáról és a szakszótárak összeállításáról Litvániában írt cikke (Kruopas, Gaivenis 1973) számos hasonló problémára mutat rá a nemzeti terminológia fejlődésében Litvániában és Lettországban egyaránt:

• a 16^th. századi első írott forrásokról – vallási szövegekről;

• a tükörfordításokról (kalkokról), mint a terminusalkotás termékeny mintájáról (litvánul különösen latin, lengyel, német és orosz eredetű elemekből, lettül pedig különösen latin, német és orosz eredetű elemekből);

Terminologija | 2008 | 15

17

• a lexikai egységek „vándorlásáról”

• az LGP-től (köznyelvi nyelvhasználat) az LSP-ig (szaknyelvi nyelvhasználat), és fordítva;

• az aktív szókincstől a passzív szókincsig, és fordítva;

• az anyanyelvi forrásból származó terminusok és a kölcsönszavak közötti egyensúly kereséséről;

• stb.

A tanulmány címe – A terminológia és a terminográfia néhány lexikológiai aspektusa – nem csupán a megemlékező konferencia fő témáját figyelembe véve született, hanem egyúttal azért is, hogy pontosabban meghatározzon (és korszerűsítsen) néhány terminológiai munkára vonatkozó alapelvet a Lett Tudományos Akadémia Terminológiai Bizottságában.

Nyelvészeti szempontból a terminológiát hagyományosan mindenekelőtt a lexikológia részének tekintették. Az 1960-as évek előtt a Lett Állami Egyetemen a lexikológiai kurzusban mindössze körülbelül 15 percet szenteltek a terminológiának mint a lett szókincs egyik rétegének (Laua 1981: 138–141). Az 1960-as évektől Rudolfs Grabis irányításával tudományos kutatások indultak az elméleti terminológiai kérdésekről a Lett Tudományos Akadémia Lett Nyelvi és Irodalmi Intézetében. Ezt megelőzően a terminusok kiválasztásának és megalkotásának tudományos megközelítéséről beszélhetünk, amely a 19^th század második felétől kezdődött, amikor különböző tudományterületek és a technika tankönyvei és kézikönyvei, valamint terminológiai szótárak jelentek meg lett nyelven, továbbá a terminológia megalkotásának alapvető problémáit (az anyanyelvi képzések és a kölcsönszavak szerepét, a terminus tömörségét stb.) J. Alunāns, K. Valdemārs és mások, az úgynevezett Újlettek külön cikkeikben vitatták meg (lettül – jaunlatvieši).

Az 1960-as évek végétől a terminológiát önálló, interdiszciplináris tudományágnak nyilvánították, amelynek sajátos vizsgálati tárgya a terminus; a terminológia kifejezés ebben az értelemben pedig előnyben részesített szinonimát kapott: terminológiai tudomány (lettül – terminzinātne, oroszul – терминоведение).

Azóta számos terminológiai konferenciát, szemináriumot és műhelytalálkozót rendeztek különböző országokban, és több száz, kifejezetten terminológiai kérdésekkel foglalkozó könyvet és cikket publikáltak. A terminológia több szempontú, széles körű tudományággá vált, amely

18

Valentīna Skujiņa | Some lexicological aspects of terminology…

nyelvközi jelentőséggel. A terminusokat nemcsak szótárakban, hanem adatbázisokban is összegyűjtik, többek között többnyelvű gyűjteményekben (pl. az ETB adatbázisban).

Bár napjainkban a terminológiát önálló (interdiszciplináris) tudományágként ismerik el, a nyelvészettel fennálló szoros kapcsolatai meghatározzák a nyelvi (nyelven belüli) elvek jelentős szerepét a terminusalkotásban.

A nyelvi elvek lexikai aspektusa megköveteli, hogy figyelembe vegyük a terminológiai réteg sajátos jellegét a nyelv általános lexikai rendszerében, a terminusok és nem terminusok, a terminológiai és általános szókincs közötti kölcsönös viszonyokat, a terminológia és a szakmailag, társadalmilag, területileg, történetileg és stilisztikailag korlátozott lexikai rétegek közötti kapcsolatokat stb.

A nyelv lexikai készletét szótárak gyűjtik össze. A lexikográfia a nyelvészet egyik részterülete, amely a terminológiai szótárak készítésének elméletét és gyakorlatát dolgozza ki, valamint a szavak összeállítására, rendszerezésére, elemzésére és leírására vonatkozó elveket és módszereket fejleszt. Próbáljunk választ adni a kérdésre: van-e különbség a köznyelvi szótár és a terminológiai szótár között? Ennek érdekében hasonlítsunk össze néhány „folyamatot kifejező” és „tulajdonságot kifejező” tartalmú szócikket két értelmező szótárból: a Latvian Language Dictionary (LVV 2006) és a Dictionary of Basic Linguistic Terms (VPTSV 2007) szótárból.

A „FOLYAMATOT” KIFEJEZŐ TARTALMÚ SZÓCIKKEK (I)

LVV (köznyelvi szótár):

tulkot (angolul: to translate) -oju, -o, -o, múlt idejű alakja: -oju, átv. 1. Izteikt (ko) citā valodā (angolul: to express (something) in another language). T. no oriģināla. Tulkotā literatūra. T. grāmatu krieviski. T. runu.

latviskot (angolul: to Latvianize) -oju, -o, -o, múlt idejű alakja: -oju, átv. 1. Pārveidot atbilstoši latviešu valodai, tās īpatnībām; (pa)darīt latvisku (angolul: to transform according to the Latvian language, its peculiarities; to make Latvian). L. uzvārdu.

VPTSV (terminológiai szótár):

tulkošana

a. fordítás

v. Translation f, Übersetzung f, Übertragung f

kr. перевод

Vienā valodā (eredeti nyelven vagy forrásnyelven) rakstīta vai runāta szó,

Terminoloģija | 2008 | 15

19

a szöveg tartalmának, jelentésének, gondolatának (beleértve a mögöttes jelentéseket stb.) kifejezése egy másik nyelv (célnyelv vagy fordítási nyelv) eszközeivel (angolul: a forrásnyelvből a célnyelvre történő kifejezés (a szó, szöveg, gondolat stb.)). ◊ szabad fordítás; szó szerinti fordítás. Lásd még: eredeti nyelv; forrásnyelv; célnyelv.

lettizálás

a. Latvianization, Lettonization v. Einlettischung f kr. латвиизация, летонизация A lett nyelvhez, annak sajátosságaihoz és szerkezetéhez való igazítás. (Angolul: átalakítás a lett nyelvnek megfelelően, a lett nyelvvel összhangban)

A „FOLYAMATJELLEGŰ” TARTALOM KIFEJEZÉSÉRE SZOLGÁLÓ SZÓCIKKEK (II)

LVV (köznyelvi szótár):

deklinál (ragoz) –ēju, –ē, –ē, múlt idő: –ēju, intranzitív. 1. A nyelvészetben – névszókat ragoz (angolul: A nyelvészetben – névszókat ragoz). D. a melléknevet határozott végződéssel. Ez a szó nem deklinálható.

konjugál (igeragoz) –ēju, –ē, –ē, múlt idő: –ēju, intranzitív. Ragoz (igéket) (angolul: igéket ragoz).

ragoz (ragoz) loku, loki, loka, múlt idő: locīju, intranzitív... 4. A nyelvtanban – a szavak alakjának eset vagy személy szerinti megváltoztatása (angolul: A nyelvtanban – a szóalakok megváltoztatása eset vagy személy szerint). L. a főnevet. L. az igét.

VPTSV (szakszótár):

deklináció

a. declension, declining v. Deklinieren f kr. склонение A névszók (főnevek, melléknevek, számnevek) és az ezek helyett használt szavak (névmások, ragozható igenevek) ragozása, azaz a nyelvtani alakok megváltoztatása nemben, számban és esetben. (Angolul: a névszók nyelvtani alakjainak megváltoztatása nemben, számban és esetben)

20 Valentīna Skujiņa │ Some lexicological aspects of terminology...

Lásd még: ragozás.

ragozás

a. ragozás

v. Konjugieren f

kr. спряжение

Az ige ragozása, vagyis a nyelvtani alakok megváltoztatása személy, szám, idő, nem és mód szerint.

(Angolul: az igék nyelvtani alakjainak megváltoztatása személy, idő, cselekvő vagy szenvedő szerkezet és mód szerint)

Lásd még: névszóragozás.

ragozás lásd: névszóragozás; igeragozás

AZ „ATTRIBUTÍV” TARTALOM KIFEJEZÉSÉRE SZOLGÁLÓ SZÓCIKKEK

LVV (köznyelvi szótár):

vienkāršs (egyszerű) melléknév; vienkārši (egyszerűen) határozószó. 1. Olyan, amely egy elemből, egy részből áll... (magyarul: olyan, amely egy elemből, egy részből áll...) Vö. mondat. 2. Olyan, ami nem nehéz, nem bonyolult... (magyarul: olyan, ami nem bonyolult...) Vö. feladat... 3. Hétköznapi, szerény... (magyarul: hétköznapi, szerény...) Vö. étel... 4. Olyan, akinek nincsenek különleges kiváltságai... (magyarul: olyan, akinek nincsenek kiváltságai...) Vö. dolgozó ember.

VPTSV (szakszótár):

egyszerű múlt, imperfektum

a. egyszerű múlt idő

v. Imperfekt n

pl. egyszerű múlt idő

Az ige olyan igeidőalakja, amely a beszéd pillanata előtt megtörtént cselekvést fejez ki, például: Most jöttem haza az iskolából...

(Magyarul: az ige olyan igeidőalakja, amely a beszéd pillanata előtt történt cselekvést fejez ki)

egyszerű mondat

a. egyszerű mondat

v. einfacher Satz n

pl. egyszerű mondat

Terminoloģija | 2008 | 15

21

Teikums, kurā ir tikai egy grammatikai központ... (angolul: az egyetlen szintaktikai központtal rendelkező mondat) ◊ egyszerű bővített mondat. Lásd még: mondat; összetett mondat; grammatikai központ.

A szócikkek összehasonlításából láthatjuk, hogy a fő különbségek a következők:

A LVV-ben (köznyelvi szótár) a következők találhatók:

1) címszóként csak egyszavas alakok;

2) nyelvtani alakok, utalás a szófajra;

3) egyszerű, átfogó magyarázatok;

4) minden jelentés egyetlen szócikkben;

5) a szócikkek elején nem szerepelnek szinonimák;

6) a nyelvtani, folyamatot kifejező jelentést egy ige fejezi ki. (Más nyelvekbeli terminusegyenértékek nem szerepelnek.)

A VPTSV-ben (terminológiai szótár) a következők találhatók:

1) címszóként egyszavas alakok és szókapcsolatok egyaránt;

2) nincs nyelvtani információ;

3) a fogalom releváns jellemzőit megadó definíciók (magyarázatok);

4) minden szócikkben csak egy fogalom szerepel magyarázatként;

5) a szócikkek elején szinonimák szerepelnek;

6) a nyelvtani, folyamatot kifejező jelentést egy főnév fejezi ki. (Más nyelvekbeli terminusegyenértékeket is megadnak.)

Következtetés: A köznyelv és a szakszótárak fent említett sajátosságait figyelembe véve arra a következtetésre juthatunk, hogy elméleti szempontból jelentős indok szól amellett, hogy a terminográfiát a lexikológia, a lexikográfia és a terminológia alapjaiból felépülő sajátos interdiszciplináris tárgyként kezeljük.

Ebben az esetben, más sajátosságokat félretéve, fordítsunk némi további figyelmet a különböző szófajok terminológiában betöltött szerepére általában, a szakszótárakban pedig különösen.

Köztudott, hogy a terminusok nem sajátos szavak. A szavak sajátos funkcióban használatosak: egy szó vagy szókapcsolat révén a tudomány megfelelő ágának vagy a tevékenység megfelelő területének fogalmi rendszerében szereplő egységet jelölnek. Más szóval, általában azt mondjuk, hogy a terminusok nem tartalmi, hanem funkcionális elemek.

22 Valentīna Skujiņa │ Some lexicological aspects of terminology...

A terminusnak ez a sajátos funkciója kettős: megnevezni és jelölni a fogalmat. A megnevező nyelvi egységek általában főnevek (pl. a nyelvészetben a hang, morféma, szó, mondat, tranzitivitás főnevek nyelvészeti terminusként használatosak), vagy olyan főnévi szókapcsolatok, amelyeknek a fő alkotóeleme egy főnév (pl. a nyelv főnév a természetes nyelv, mesterséges nyelv, jelnyelv szókapcsolatok fő alkotóeleme, amelyek terminusokként használatosak).

A főnevek olyan szavak osztályát alkotják, amelyek alkalmasak a valóság különféle dolgainak [meg]nevezésére – tárgyak, folyamatok, tulajdonságok, mennyiségek, állapotok stb. megjelölésére. Ezért éppen a főnevek felelnek meg a terminusok funkciójának.

A szakszótárakban rögzített megfelelő fogalmak képviselőiként a főnevek meghatározó szerepe kétségtelen, és számos nyelvész és terminológus hangsúlyozza. A többi szófajról, különösen az igékről, eltérő nézetek fogalmazódnak meg. Egyes esetekben mind a főnevek, mind az igék címszóként szerepelnek az ISO szabványokban (például az ISO/IEC 2382-ben). Hasonlítsunk össze néhány, e szabványokban főnevekre és igékre adott definíciót, és figyeljünk arra, hány fogalmat és a fogalmak mely lényegi jellemzőit említik ezek a meghatározások:

megjelenítés Adatok vizuális bemutatása.

megjeleníteni Adatok vizuális bemutatása.

tárolás Adatok megőrzése egy tárolóeszközben.

tárolni Adatok tárolóeszközben való megőrzése.

programozás Programok tervezése, írása, módosítása és tesztelése.

programozni Programok tervezése, írása, módosítása és tesztelése.

Ha a szemantikai (és terminológiai) háromszög szerint a fogalom a tárgy mentális, a terminus pedig a fogalom nyelvi reprezentációja, akkor hány fogalmat jelenítenek meg ezek a példák? Hármat vagy hatot? Ha összehasonlítjuk a fogalmak „nyelvi reprezentációját” ezekben a meghatározásokban: „vizuális bemutatás” és „vizuálisan bemutatni”, illetve „megőrzés … egy tárolóeszközben” és „megőrizni … egy tárolóeszközben”, vagy:

Terminologija | 2008 | 15

23

„a tervezés, az írás …” és „tervezni, írni …” alapján arra kell következtetnünk, hogy azonos fogalmi tartalmú fogalmakat kifejező szavak csak nyelvtani formájukban különböznek, a megfelelő szófajnak megfelelően. Ezért meggyőzőbbnek tűnik azoknak a nyelvészeknek és terminológusoknak az álláspontja, akik a főneveket a nyelvben a megfelelő fogalmak elsődleges képviselőinek tekintik, az igéket pedig terminológiai egységeknek tartják, amelyek valójában ugyanazt a fogalmat fejezik ki, nyelvtani (morfológiai vagy szintaktikai) változatukban vagy módosulásukban térnek el, és a kontextus igényeinek megfelelően, a diskurzusban használatosak. Természetesen az egyes szakterületeken vannak sajátosságok, például a matematikai, a műszaki terminológiában vagy a sportban.

Egy terminus főnévi természete a fogalom főnévi természetén alapul. Az olyan terminológiai elem, mint a termeme (Skujiņa 1996) fogalma lehetővé teszi, hogy a különböző szófajú szavak (és/vagy szóalakok) meghatározott helyet foglaljanak el a terminológiai szókészleten belül: a fogalmat képviselő terminus (főnév) a termeme központi eleme (például a translation terminus), míg az ige és más szavak, illetve szóalakok (igenevek, határozószók, melléknevek) valójában ugyanazt a fogalmat fejezik ki, és másodlagos elemek (például: translate, translating, translated).

Minden tudományos tevékenység alapelvekre épül. Lettországban évtizedeken át a terminológiai feladatok fő részét E. Wüster (Wüster 1979) nézetei és az osztrák terminológiai iskola alapján végezték, az úgynevezett „hagyományos terminológiaelmélet” keretében érvényesülő rendszerszemléletnek megfelelően (Cabré Castellví 2000: 35). Ezek a feladatok elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a klasszikus, nyelvek közötti terminológiaelméletben kidolgozott tudományos követelmények és alapelvek szerint elérjenek bizonyos célokat a nemzeti terminológia fejlesztésében. E feladatok nem csupán a terminológia szabványosítását szolgálták, hanem különösen a nemzeti lexikai rendszer gazdagítását is.

Összegzésként szeretném hangsúlyozni, hogy több évtized alatt (nagyjából az 1960-as évek óta) a terminológia tudománya a nyelvészet alapjaira épülő multidiszciplináris tárggyá vált, amelynek alapját annak részterületei – a lexikológia, a lexikográfia, a szóalkotástan stb. –, valamint a logika, a filozófia, a kognitív tudomány, az ontológia, a kommunikációtudomány stb. alapvető elemei alkotják.

Besides (as it is stressed in terminology literature (Cabré Castellví 2000: 55)), while being interdisciplinary, terminology is also transdisciplinary,

24 Valentīna Skujiņa │ Some lexicological aspects of terminology…

mivel terminológia nélkül nincs strukturált tudományág, és terminológia nélkül a tudományos ismeretek kifejezése és átadása sem lehetséges. A terminológiára mindazonáltal mindmáig jellemző, hogy a terminusalkotás fő tudományos elveinek alkalmazási sokfélesége meghatározó szerepet játszik.

A terminológia tudományában ma megfigyelhető az új megközelítések keresése, amely segíthet számot adni a terminológiai egységek összetettségéről mind az általános, mind a szakmai kommunikáció keretében, figyelembe véve a terminusok szintaktikai és kommunikatív természetét a szövegekben. Ez azonban nem jelenti a hagyományos megközelítés elvetését. Azt jelenti, hogy a terminológia új elméletének alapja a terminológia reprezentációs és kommunikatív funkciójával egyaránt számolna (Cabré Castellví 2000: 36, 46). Az új megközelítés egyrészt a fő tudományos elvek érvényesítését, másrészt a terminusok alkalmazási sokféleségére való összpontosítást jelenti.

Az „új elmélet” lehetőleg ne pusztán „a terminológia nyelvészeti elmélete” legyen, hanem „a terminológia terminológiaelmélete”, amely „a terminusokat a természetes nyelvhez tartozó, megnevező és fogalmi egységek halmazaként fogná fel”, és „egy adott szakterület speciális ismereteit képviselné, valamint a szakmai kommunikációt szolgálná” (Cabré Castellví 2000: 53).

K Ö V E T K E Z T E T É S E K

1. Az első írott forrásoktól számított mintegy öt évszázad során a litván és lett terminológia fokozatosan multidiszciplinárissá és kellően gazdaggá vált ahhoz, hogy betöltse az államnyelv valamennyi szükséges funkcióját, amelyek a 20^th. század végén váltak sürgetővé, és mindmáig aktuálisak. A lett és litván terminológusok szorosabb kapcsolatai a 60^ies-as évek közepétől, a 20^th. századtól kezdtek kialakulni, amikor rendszeres terminológiai és nyelvművelési konferenciákat rendeztek Vilniusban, Rigában és Tallinnban. Ekkor nyilvánították a terminológiát önálló interdiszciplináris tárggyá, amely a nyelvészet alapjaira, valamint a logika, a filozófia, a kognitív tudomány, az ontológia, a kommunikációtudomány stb. alapvető elemeire épült.

2. Nyelvészeti szempontból a terminológiát hagyományosan elsősorban a lexikológia részeként kezelték. A terminológia lexikológiai megközelítése megköveteli a terminológiai réteg sajátos jellegének figyelembevételét a nyelv általános lexikai rendszerén belül, a terminusok és nem terminusok, a terminológiai és az általános szókincs közötti kölcsönhatás, valamint a kapcsolatok

Terminologija | 2008 | 15

25

a terminológia és a szakmai, társadalmi, területi, történeti és stilisztikai szempontból korlátozott lexikai rétegek stb. között.

3. Egy nyelv lexikai állományát szótárak gyűjtik össze. A lexikográfia a nyelvtudomány egyik ága, amelyben kidolgozzák a szótárak összeállításának elméletét és gyakorlatát, valamint meghatározzák a szavak összeállítására, rendszerezésére, elemzésére és leírására vonatkozó elveket és módszereket.

A terminológiai szótárak összeállításának elmélete és gyakorlata egy másik tudományág, a terminográfia alapja. Van-e különbség az általános nyelvi szótár és a terminológiai szótár között? A terminográfia csupán a lexikográfia része? Az általános nyelvi és a terminológiai szótárak sajátosságait figyelembe véve arra a következtetésre juthatunk, hogy elméleti szempontból alapos indok szól amellett, hogy a terminográfiát olyan sajátos interdiszciplináris tárgyként kezeljük, amelynek alapjai a lexikológiából, a lexikográfiából és a terminológiából származnak.

4. Az egyik sajátosság a szófajok eltérő kezelése a terminológiai szótárakban az általános nyelvi szótárakhoz képest. Ez a terminusok sajátos funkciójából ered: a fogalom megnevezéséből és jelöléséből. A főnevek olyan szóosztályt alkotnak, amely képes a valóság különféle elemeinek – tárgyaknak, folyamatoknak, tulajdonságoknak, mennyiségeknek, állapotoknak stb. – a megnevezésére. Ezért éppen a főnevek alkalmasak a terminusok funkciójára. A melléknevek és a participiumok (azaz az igék alakjai) rendszerint a terminusok jelölőelemei.

5. Egyes esetekben az ISO-szabványokban főnevek és igék egyaránt szerepelhetnek címszóként. Ha összevetjük az ezekhez a főnevekhez és igékhez (azonos gyökkel vagy tővel) megadott definíciókat, például display – „vizuális megjelenítés”; to display – „vizuálisan megjeleníteni”, arra kell következtetnünk, hogy a fogalmakat azonos fogalmi tartalmú, ám a megfelelő szófajnak megfelelően nyelvtanilag eltérő szavak fejezik ki. Ezért meggyőzőbbnek tűnik azoknak a nyelvészeknek és terminológusoknak az álláspontja, akik a főneveket a megfelelő fogalmak fő képviselőinek tekintik, az igéket pedig olyan terminológiai egységeknek tartják, amelyek valójában ugyanazt a fogalmat fejezik ki, nyelvtani módosulásban különböznek, és a kontextus igényeinek megfelelően használatosak.

6. A terminus terminológiai egységként vett főnévi természete a fogalom megfelelő természetén alapul. Az olyan terminológiai elem, mint a termeme fogalma lehetővé teszi, hogy a különböző szófajokhoz tartozó szavak (és/vagy szóalakok) a terminológiai szókészleten belül meghatározott helyet foglaljanak el a terminológiai lexika (összességként értett) egységeiként.

26 Valentīna Skujiņa | Some lexicological aspects of terminology...

7. A terminológia tudományában ma új megközelítések keresését figyelhetjük meg, amelyek segítenének számot adni a terminológiai egységek összetettségéről. Ez azonban nem jelenti a hagyományos megközelítés elvetését. Azt jelenti, hogy a terminológia új elméletének alapja figyelembe venné a terminológia reprezentációs és kommunikatív funkcióját egyaránt. Az új megközelítés először is azt jelenti, hogy a terminusokat a megfelelő fogalomrendszert tükröző, tudományos elvek szerint rendeződő terminusrendszer egységeiként kell szemlélni, másodszor pedig, ezzel egyidejűleg, a terminusok diskurzusbeli alkalmazásának sokféleségére kell összpontosítani.

REFERENCES

Cabré Castellví M. T. 2000: Elements for a theory of terminology: Towards an alternative paradigm. – Terminology. Vol. 6, No 1, Amsterdam/Philadelphia; John Benjamins PC, 35–57.

ISO/IEC 2382-1 Information processing systems. Vocabulary. Part1: Fundamental terms.

ISO 2382-12 Information processing systems. Vocabulary. Part 12: Peripheral equipment.

ISO/IEC 2382-13 Information processing systems. Vocabulary. Part 13: Computer graphics.

Kruopas J., Gaivenis K. 1973: Юнас Крупас, Казимерас Гайвенис. Терминологическая работа и под- готовка терминологических словарей в Литовской ССР. – Вопросы разработки научно-технической терминологии, Рига, 23–36.

Laua A. 1981: Latviešu leksikoloģija, Rīga.

LVV 2006: Latviešu valodas vārdnīca (Latvian Language Dictionary), Rīga.

Skujiņa V. 1996: The Specify of the Term and the Concept of the Termeme. – IITF Infoterm. Multilingualism in specialist communication. Vol. 2. Vienna: TermNet, 1123–1130.

VPTSV 2007: Valodniecības pamatterminu skaidrojošā vārdnīca (Dictionary of Basic Linguistic Terms), Rīga.

Wüster E. 1979: Einführung in die Allgemeine Terminologielehre und terminologische Lexicographie, Wien.

BPHTT 1973: Вопросы разработки научно-технической терминологии, Рига.

KAI KURIE LEKSIKOLOGINIAI TERMINOLOGIJOS IR TERMINOGRAFIJOS ASPEKTAI

Per beveik penkis šimtmečius latvių, kaip ir lietuvių, kalba pasiekė tokį lygį, kad dvidešimtojo amžiaus pabaigoje mūsų kalbos buvo visiškai pasirengusios atlikti visas aktualias valstybinės kalbos funkcijas savo šalyse. Reguliarūs latvių ir lietuvių kalbininkų kontaktai prasidėjo nuo dvidešimto amžiaus septintojo dešimtmečio, kai buvo pradėtos rengti terminologijos ir kalbos kultūros konferencijos.

Septintasis dešimtmetis – tai laikas, kai terminologija, iki tol laikyta leksikologijos šaka, dėl gausių teorinių tyrinėjimų tapo savarankiška tarpdalykine mokslo sritimi, besiplečiančia lingvistikos ir keleto gretutinių sričių – logikos, filosofijos, kognityvistikos, ontologijos, komunikacijos mokslų – sandūroje.

Leksiniu atžvilgiu terminologija laikoma specifiniu kalbos leksinės sudėties sluoksniu, kreipiant dėmesį į terminų ir ne terminų santykį, terminų ir profesinių, socialinių, teritorinių, istorinių, stilistinių ir kitų leksikos sluoksnių sąsajas.

Leksinę kalbos sandarą atskleidžia žodynai. Teoriniai ir praktiniai žodynų sudarymo aspektai – leksikografijos, kaip kalbotyros šakos, tyrimų objektas. Viena iš žodynų rūšių – terminų žodynai. Bendrinės kalbos ir terminų žodynų lyginimas leidžia apibūdinti terminografiją kaip gretutinę discipliną, esančią leksikologijos, leksikografijos ir termi-

Terminologija | 2008 | 15

2 7

nologijos sandūroje. Terminų žodynų specifika atsiskleidžia atrenkant žodynų straipsnių antraštes ir leksiškai bei gramatiškai aprašant. Terminų žodynuose vyrauja daiktavardžiai, kadangi jie pavadina pačias įvairiausias realijas – daiktus (objektus), procesus, savybes, kiekius, aplinkybes ir kt. Daiktavardžiai geriausiai įvardija sąvokas. Kitos kalbos dalys, pavyzdžiui, būdvardžiai, dalyviai (t. y. veiksmažodinės formos) paprastai atlieka termino apibūdinančio dėmens funkciją.

Kartais, pavyzdžiui, kai kuriuose ISO standartuose, pasitaiko antraščių ir su daikta-vardžiais, ir su veiksmažodžiais: display – „vizualinis pateikimas“ ir to display – „pateikti vizualiai“ (apibrėžčių vertimas pateiktas straipsnio autorės). Kaip matyti iš apibrėžčių, abiem atvejais kalbama apie tą pačią sąvoką, skiriasi tik žodžio gramatinės formos pasirinkimas. Toks dubliavimas yra netikslingas. Pakaktų išreikšti sąvoką daiktavardžiu, o veiksmažodis, reikalui esant, gali būti vartojamas tekste.

Skirtingų kalbos dalių vietą ir vaidmenį terminologijoje padeda nustatyti terminema, kurios pagrindinis dėmuo yra daiktavardis, o kitos kalbos dalys (susijusios su ta pačia sąvoka) – antraeiliai dėmenys (plg. перевод – переводить, переведен, переведенный ir pan.).

Pastaruoju metu terminologijoje ieškoma naujo požiūrio, pabrėžiant kompleksinį terminologinių vienetų pobūdį, tačiau tai nereiškia, kad atsisakoma tradicinio požiūrio. Dėmesys turi būti skiriamas ir reprezentacinei, ir komunikacinei termino funkcijai, t. y. termino sistemiškumui terminų sistemoje ir vartosenos įvairovei, atsižvelgiant į kontekstą.

НЕКОТОРЫЕ ЛЕКСИКОЛОГИЧЕСКИЕ АСПЕКТЫ ТЕРМИНОЛОГИИ И ТЕРМИНОГРАФИИ

В течение около пяти столетий латышский, как и литовский, язык постепенно развиваясь достиг такого уровня, благодаря которому в конце 20^го века наши языки полностью были готовы выполнять все актуальные функции государственного языка в наших государствах. Регулярные контакты латышских и литовских языковедов начались с 60^ых годов 20^го столетия с организацией конференций по терминологии и культуре языка.

60^ые годы – время, когда терминология из подобласти лексикологии, благодаря многочисленным теоретическим исследованиям, приобрела статус самостоятельной междисциплинарной области науки, развиваясь на грани лингвистики и целого ряда смежных областей знания – логики, философии, когнитивистики, онтологии, коммуникативных наук и др.

В лексическом аспекте терминология рассматривается как специфический слой лексического состава языка, обращая внимание на соотношение терминов и нетерминов, связи терминов с профессиональным, социальным, территориальным, историческим, стилистическим и другими пластами лексики.

Лексическое богатство языка дано в словарях. Теоретические и практические аспекты составления словарей – объект исследования лексикографии как подобласти языкознания. Один из видов словарей — терминологические словари. Сравнение общелитературных и терминологических словарей дает основу для выделения терминографии как смежной дисциплины на грани лексикологии, лексикографии и терминологии, т. е. терминоведения. Специфика терминологических словарей

28

Valentīna Skujiņa | Some lexicological aspects of terminology...

выявляется как при выборе, так и при лексическом и грамматическом описании заголовков словарных статей. В терминологических словарях преобладают имена существительные, так как именно при помощи существительных возможно назвать самые разнообразные реалии – предметы (объекты), процессы, качества, количества, обстоятельства и др. Существительные используются как представители понятий. Другие части речи, напр., имена прилагательные, причастия (т. е. формы глаголов) обычно используются в функции определяющего терминоэлемента.

Иногда, например, в некоторых стандартах ИСО, наблюдается наличие заголовков как с существительными, так и с соответствующими глаголами: display – ‘визуальное представление’ и to display – ‘представить визуально’ (перевод дефиниций дан автором статьи). Как следует из дефиниций, речь в обоих случаях идет об одном и том же понятии, лишь отличается подбор грамматической формы слов. Подобное дублирование кажется не целесообразным. Репрезентацию понятия достаточно предъявить, используя существительное, а глагол автоматически согласно системе языка при необходимости может использоваться в тексте.

Место и роль различных частей речи в терминологии помогает предопределить понятие о терминеме с существительным как основным компонентом термина и другими частями речи (имеющими связь с тем же понятием) – как второстепенными членами (сравн.: перевод – переводить, переведен, переведенный и т. п.).

В последнее время в терминоведении наблюдаются поиски нового подхода с акцентом на комплексный характер терминологических единиц. Но это не означает отказа от традиционного подхода. Внимание следует уделить одновременно как на репрезентативную, так и на коммуникативную функцию термина, т. е. на системность термина в терминосистеме и разнообразность в употреблении в зависимости от контекста.

Gauta 2008-05-26

Valentīna Skujiņa

Terminology Commission at the Academy of Sciences of Latvia

Akadēmijas lauk. 1, Riga, LV-1050, Latvia

E-mail: [email protected]

Terminoloģija | 2008 | 15 2 9