Terminológia és szövegnyelvészet

ÁGOTA FÓRIS

Károli Gáspár University, TERMIK

European Association for Terminology

KULCSSZAVAK: terminus, fogalom, terminológia, szöveg, szövegnyelvészet

1. BEVEZETÉS

A nyelv alapvető funkciója a társadalom által felhalmozott tudás kódolása, tárolása és továbbadása. A nyelv szerkezetét és a nyelvhasználat összetett folyamatait a nyelvészet különböző ágai eltérő módokon közelítik meg.

A terminológia és a szövegnyelvészet a nyelvhasználat aspektusait különböző nézőpontokból és különböző módszerekkel vizsgálja. A terminológiai kutatás középpontjában a terminus áll, amelyet alapegységnek tekint. A szövegnyelvészeti kutatás a szöveget vizsgálja. Mindkét megközelítésben fontos kérdés, hogy a vizsgált egység milyen típusú információt tartalmaz, és azt miként hordozza. A terminusok a szöveg részei. A terminuskivonatoló rendszerek például a terminusok szövegbeli szerepére támaszkodnak; különböző módszereket alkalmaznak, például a szövegben való előfordulási gyakoriságuk alapján lexikai egységeket vagy kollokációikat listázzák, illetve a terminusok kivonása során a szöveg egyéb jellemzőit is figyelembe veszik.

Mindkét területen számos modellt dolgoztak ki a vizsgálatok elvégzésére és az eredmények megfogalmazására. Ezeket sokszor részletesen publikálták (pl.: Mel’cuk, Žolkovskij 1970; Dressler 1971; Halliday, Hasan 1976; Petőfi 1979; Beaugrande, Dressler 1981; Károly 2007; Sager 1990; Laurén, Picht 1993; Temmerman 2000; Budin 2001; Cabré 2003).

Az utóbbi időben Magyarországon különös jelentőségre tett szert a magyar tankönyvek vizsgálata, és több tanulmány jelent meg a szövegek pedagógiai célú vizsgálatáról, amelyek többsége kvantitatív kutatás. E kutatási irányhoz az úgynevezett „kvalitatív terminológiai” vizsgálatokkal csatlakoztam, és a szövegnyelvészetnek olyan aspektusát kerestem, amely összekapcsolható

Terminologija | 2011 | 18

51

A terminológiával állítottam szembe (az eredményeket kutatási jelentésekben tették közzé, részben pedig Fóris 2006, 2010b című munkáiban). Egy másik kutatási területem a terminológia és a szótárak skálafüggetlen hálózatai (pl.: Fóris 2007, 2008). A hálózatok több szinten is jelen vannak a szövegekben. A szöveg szerkezete az a hálózat, amely biztosítja a kohéziót. A fogalmak közötti hálózat teremti meg a koherenciát, amely a fogalmak által alkotott tudáskonfigurációként jelenik meg. A szövegen belüli hálózatok külső hálózatokhoz kapcsolódnak, például a szerző tudáshálójához, a befogadó előzetes tudásának hálózatához és intertextuális hátterükhöz.

Beaugrande és Dressler Introduction to Text Linguistics című műve alapul szolgál a szövegnyelvészet és a terminológia egyes aspektusainak összehasonlításához és szembeállításához. A tanulmány ezért azokat a kérdéseket kívánja megvitatni, amelyek meghatározó szerepet játszanak a tudás szövegbeli kódolásában és dekódolásában.

2. SZÖVEGNYELVÉSZET ÉS TERMINOLÓGIA

A szöveg egy nyelv verbális és írott jeleinek felhasználásával jön létre. A szöveg nemcsak információt kódol, hanem annak térben és időben történő terjesztését is biztosítja. Az információ jellegétől függően a szövegek szerkezete és terjedelme eltérő lehet. A szöveg mindig valamilyen fizikai formában létezik, meghatározott térben és időben jelenik meg, kognitív kapcsolatrendszere azonban térben és időben egyaránt korlátlan. A szöveg a fogalmakról szóló információt terminusok révén kódolja; ezért a szövegek vizsgálatakor külön figyelmet kell fordítani a terminusok szövegbeli szerepére.

A szövegek különféle nézőpontokból tanulmányozhatók. Egy adott célra irányuló vizsgálat feltárhatja a szövegek szerkezetének általános elveit, a szöveg és a természetes nyelv közötti kapcsolatokat, a szöveg szerkezete és a kódolt információ viszonyát, illetve a szöveg és a kommunikációs folyamat egyéb összetevői közötti kapcsolatot. A szövegnyelvészeti kutatások számos eredményt tártak fel ezeken a területeken (pl.: Mel’cuk, Žolkovskij 1970; Dressler 1972; Beaugrande, Dressler 1981, 2002; Petőfi 1990).

A terminológia és a szövegnyelvészet eltérő kiindulópontokból és megközelítésekkel vizsgálja a tudás kódolásának és terjesztésének kérdéseit. A terminológiai kutatások középpontjába a terminus kerül, amelyet alapegységnek tekintenek. E kutatások adottnak veszik a kódolási folyamat során létrejött szöveget, és meghatározzák a terminusok szerepét az információ feldolgozásában. A szövegnyelvészeti kutatások középpontjában a szöveg áll. A szöveg

52 Á. Fóris | Terminology and Text Linguistics

az információfeldolgozás összetett kapcsolatrendszerén belül vizsgálják, és leírják a belső és külső hatások jellemzőit. Ebben a megközelítésben a terminus implicit módon jelenik meg: olyan nyelvi összetevőként, amely a nyelvi kód révén rendezi az információ kognitív tartalmát. A két kutatási megközelítésnek van egy közös pontja: a tudás tárolásának és szervezésének vizsgálata. Az eltérő megközelítések és kutatási módszerek ellenére az eredmények közös keretbe illeszthetők, kiegészítik és erősítik egymást.

A megismerés során fogalmak jönnek létre a világ elemeinek leképezésére, a gondolkodás folyamatában pedig ezek a fogalmak rendszerré szerveződnek, hogy megkönnyítsék a világ sokféleségének kezelését. A fogalmat jelölő nyelvi jel a terminus, a terminusok osztályozása révén kialakított rendszert pedig terminológiának nevezzük. A jelentés a terminus elválaszthatatlan része, és a terminológiai adatbázisokban, szótárakban, szabványokban stb. definíciók formájában írják le.

Pierre Lévynek az értelmiségiek felelősségéről szóló cikke különböző területeken dolgozó kutatók figyelmét irányította a terminológiai kérdések fontosságára. Az Információs Társadalom (Information Society) című magyar folyóirat egy teljes számot szentelt ennek a témának (2008/4). Lévy szerint a kollektív intelligencia lehetőségeinek kiaknázását többek között a szimbolikus rendszerek nagy változatossága és töredezettsége akadályozza; ezen belül sajátos problémát jelentenek az osztályozási rendszerek, különösen a terminológiai rendszerek változatossága és összeférhetetlensége (Lévy 2007: web, Lévy 2008: 9).

A terminológia jelentős szerepet játszik mind az elméleti, mind az empirikus kutatásban, a terminológia pontos kidolgozása és leírása pedig a tudományos osztályozás és a tudományos elméletek alapja. A tudás nyelven keresztül közvetítődik, a szakmai szövegek pedig nemcsak tudást, hanem szakmai és terminológiai normákat is közvetítenek.

„Ráadásul a szövegek a tudományos feltárás és vita legelterjedtebb hordozói. Az elméletek és modellek státusza a legtöbb tudományágban nem jobb, mint az elfogadott diskurzusmódé. Maguk a tudósok sem tartozhatnak egy tudományos közösséghez, amíg el nem sajátítják annak diskurzus- és érvelési konvencióit” (Beaugrande, Dressler 1981: 211–212).

A fentiekből következik, hogy a tudományos szövegeket a szöveg és a fogalom szempontjából egyaránt célszerű megközelíteni. Ez a tanulmány a szövegeknek és az általuk tartalmazott, információközvetítésre szolgáló terminusoknak a kapcsolatára összpontosít. E megközelítés célja a terminusok szövegbeli szerepének vizsgálata.

Terminologija | 2011 | 18

53

3. A SZÖVEGSZERŰSÉG STANDARDJAI

A szövegeknek több típusa és formája különböztethető meg; különböző célokra készülhetnek (lírai vers vagy használati útmutató), különböző hosszúságúak lehetnek (többkötetes könyv vagy távirat) stb., de vannak bizonyos közös jellemzők, amelyek minden létrehozott szövegben megtalálhatók. Ezeket a jellegzetes tulajdonságokat a szövegszerűség standardjainak nevezzük. Ezen elvek a nyelvi struktúrákban, a fogalmi viszonyokban, a kommunikáció aspektusaiban és a kognitív folyamatok rendszerében jelen lévő jellemzőkre utalnak, és a szövegekben is tükröződnek.

A szövegek jellemzőit vizsgáló szövegnyelvészeti megközelítésben a terminusokat nem tárgyalják kifejezetten, ugyanakkor a fogalmi viszonyok (a fogalmak közötti kapcsolatok) megfejtése során mindig jelen vannak implicit módon.

Beaugrande and Dressler (1981) consider a piece of writing to be a text if it is used in discourse and meets the seven standards of textuality. These are cohesion, coherence, intentionality, acceptability, informativity, situationality and intertextuality. Although these seven standards are widely known, in what follows I will discuss them in detail (by quoting) and elaborate on their terminological aspects.

1. „Az első standardot KOHEZIÓNAK nevezzük, és arra vonatkozik, hogy a FELSZÍNI SZÖVEG összetevői, vagyis a hallott vagy látott tényleges szavak miként kapcsolódnak kölcsönösen egymáshoz egy szekvencián belül. A felszíni összetevők a nyelvtani formáknak és konvencióknak megfelelően függenek egymástól, így a kohézió NYELVTANI FÜGGŐSÉGEKEN alapul” (Beaugrande, Dressler 1981: 3).

A kohézió szövegközpontú fogalom, ami azt jelenti, hogy a kohézió a szöveg felszíni elemeiben (nyelvtani és lexikai elemeiben és jellemzőiben) van jelen, ahogyan azok a szöveg fizikai (verbális vagy írott) formájában megjelennek. Nyelvészeti kutatási módszerekkel vizsgálható. Halliday és Hasan a kohéziót nyelvtani és lexikai kapcsolatokként értelmezik; bevezetik és kifejtik a lexikai kohézió fogalmát, amely arra utal, hogy a szöveg fogalmi hálózata alkotja a kohéziót (Halliday, Hasan 1976: 238–239; Hasan 1984). Hasan a lexikai kohézió két típusát különbözteti meg: az általános lexikai kohéziót és az alkalmi kapcsolatokat. Az ilyen kapcsolatokat általános nyelvi szövegekben és meghatározott célokra írt szövegekben egyaránt lehet és kell vizsgálni. A lexikai-szemantikai kapcsolatok tanulmányozása terminológiai szempontból is fontos, mivel a fogalomra utaló terminus megnevezője rendszerint valamilyen lexikai egységként jelenik meg a szövegben. A befogadó a szöveget koherensnek fogja tekinteni

54

Á. Fóris | Terminology and Text Linguistics

egységként, ha a benne található terminusok előzetes tudásának ugyanazt a mentális képét (fogalmakat és fogalmi viszonyokat) aktiválják. A terminusok ezért jelentősen hozzájárulnak a szöveg kohéziójához azáltal, hogy fogalmi információt közvetítenek. A terminus nyelvi összetevője lehetővé teszi, hogy a terminusok a nyelvi kód lényegi elemeiként beépüljenek a szöveg kohéziójába (Fóris 2010a).

2. „A második standardot KOHERENCIÁNAK nevezzük, és arra vonatkozik, hogy a SZÖVEGVILÁG összetevői, vagyis a felszíni szöveg mögött meghúzódó FOGALMAK és VISZONYOK konfigurációja miként férhető hozzá kölcsönösen és releváns. A FOGALOM a tudás (kognitív tartalom) olyan konfigurációjaként határozható meg, amely többé-kevésbé egységesen és következetesen felidézhető vagy aktiválható az elmében <...>. A VISZONYOK azok a KAPCSOLATOK a fogalmak között, amelyek együtt jelennek meg egy szövegi világban: mindegyik kapcsolat a hozzá kapcsolódó fogalom megnevezését hordozza. <...> A viszonyok olykor, de nem mindig, nincsenek KIFEJEZETTEN megjelölve a szövegben, vagyis a felszíni kifejezések nem AKTIVÁLJÁK őket közvetlenül” (Beaugrande, Dressler 1981: 4).

A koherencia szintén szövegközpontú fogalom abban az értelemben is, hogy a szöveg fizikai megvalósulásában jelenik meg, és nyelvészeti eszközökkel vizsgálható és megállapítható. Ez utóbbi jellemző miatt ez a szövegszerűségi norma a kohézióval együtt a nyelvészet területéhez tartozik.

Ez a jellemző a szöveg kognitív tartalmára utal, amely térben és időben is széles határok között jelenik meg. A kognitív tartalmat fogalmak közvetítik, megértésüket pedig megkönnyítik a közöttük fennálló viszonyok. A fogalmakat megnevező terminusok a szövegben kódolt tudáselemek közötti speciális és időbeli kapcsolatokat hordozzák.

A tudományos szövegek egyik fontos célja a kognitív tartalom fogalmi rendszerének koherens bemutatása. A terminusok – mint a fogalmak megnevezői, egyúttal jelentésük hordozói – fontos szerepet játszanak a szövegekben; pontos és következetes használatuk elősegíti a koherenciát.

3. „A szövegszerűség harmadik standardját INTENCIONALITÁSNAK nevezhetjük; ez a szöveg létrehozójának arra irányuló szándékára vonatkozik, hogy az események összessége kohézív és koherens szöveget alkosson, amely a létrehozó szándékainak megvalósítását szolgálja, például a tudás terjesztését vagy a TERVBEN meghatározott CÉL elérését” (Beaugrande, Dressler 1981: 7).

Az intencionalitás felhasználóközpontú fogalomnak tekinthető abban az értelemben, hogy bár ez az elv jellemzi a szöveget, mivel nyelvi kódon keresztül jut el a befogadóhoz, vizsgálata és létének indoka mégis a szöveg nyelvi jellemzőin kívül esik. A szöveg létrehozója megteremti a

Terminologija | 2011 | 18 55

a szöveg szándékát szolgáló kohézió és koherencia. Ebből következik, hogy a szöveg célja határozza meg a kohézió és a koherencia megnyilvánulását; például a szöveg célközönsége és célja fontos tényezők: a tudományos szöveg szólhat a szakterületen széles körű ismeretekkel rendelkező szakértőknek vagy olyan diákoknak, akik éppen csak ismerkednek az alapokkal. Ezért a textualitás e kritériuma a tudományos szöveg egyik kulcsfontosságú jellemzője, mivel minden ilyen szöveg (pl. cikk, tankönyv, szabvány) alkotójának szándéka az, hogy meghatározott tartalmat és mennyiségű ismeretet közvetítsen a befogadónak.

A szövegalkotó tudatában meglévő ismeretek képezik a szándékoltság alapját a terminusok használatán keresztül. A szövegalkotó kiválasztja azokat az elemeket, amelyek megfelelnek a szándékának. A megfelelően kiválasztott terminusok és nyelvi szerkezetek révén célirányos kohézió és koherencia érhető el.

A szándékoltság túlmutat a szöveg fizikai korlátain, és az alkotó, illetve a befogadó fogalmi rendszerei közötti kapcsolatokra épül. Az alkotó saját ismeretei és a befogadónak tulajdonított ismeretek alapján alakítja ki a szöveg fogalmi tartalmát és nyelvi szerkezetét, így jön létre a kohézió és a koherencia. Ezért ahhoz, hogy kohézív és koherens szöveget alkossunk, ismernünk kell (vagy legalább feltételeznünk kell) a befogadó ismereteit, valamint azokat a terminusokat, amelyekben ezeket az ismereteket kódolják.

4. „A textualitás negyedik kritériuma az ELFOGADHATÓSÁG, amely arra a szövegbefogadójának hozzáállására vonatkozik, hogy az előfordulások összessége kohézív és koherens szöveget alkosson, amely a befogadó számára hasznos vagy releváns, például ismeretszerzést tesz lehetővé, vagy együttműködést biztosít egy terv megvalósításában. Itt is tekinthetjük a kohézió és a koherencia fenntartását a szöveg befogadója által önálló célnak, amelynek érdekében a szükséges anyagokat biztosítják, vagy a zavaró tényezőket eltűrik. A KÖVETKEZTETÉS <...> művelete feltűnően jól szemlélteti, miként támogatják a befogadók a koherenciát azáltal, hogy saját hozzájárulásukkal alakítják a szöveg értelmét” (Beaugrande, Dressler 1981: 7–8).

Az elfogadhatóság felhasználó-központú fogalom: a befogadó nézőpontjából értékeli a szöveget. Noha a befogadóhoz kapcsolódó jellemző, egyúttal a szöveget is minősíti, ahogyan az a szöveg és a befogadó közötti viszonyban megjelenik. Attól függ, hogy a szöveg kohéziója és koherenciája létrejön-e, hogy kik a befogadók, milyen ismeretekkel, célokkal és érdeklődési körrel rendelkeznek. A túlságosan leegyszerűsített szerkezetek, illetve a fogalmilag túl bonyolult szerkezetek alkalmazása a felszíni szöveg létrehozásakor erősen befolyásolja annak

56 Á. Fóris | Terminology and Text Linguistics

a befogadó számára való használhatóságát. A befogadó számára nem megfelelő terminusszint és a terminusok közötti kapcsolatok nem feltétlenül teremtenek koherenciát, és így korlátozhatják az elfogadhatóságot.

A szöveg elfogadhatóságát a befogadó előzetes ismeretei és a szövegben kódolt ismeretek közötti kapcsolatok határozzák meg; ez közös terminuskészleten keresztül érhető el.

5. „A textualitás ötödik kritériumát INFORMATIVITÁSNAK nevezzük; azzal foglalkozik, hogy a bemutatott szöveg előfordulásai mennyiben várhatók vagy váratlanok, illetve ismertek vagy ismeretlenek/bizonyosak. <...> A nagy információértékű előfordulások feldolgozása igényesebb, ugyanakkor ennek megfelelően érdekesebb is. Óvatosan kell eljárni, nehogy a befogadók feldolgozási folyamata túlterhelődjön, és ez veszélyeztesse a kommunikációt” (Beaugrande, Dressler 1981: 8–9).

Az informatív jelleg szintén felhasználó-központú fogalom, egyúttal olyan jellemző is, amely megjelenik a szövegben, és a befogadó nézőpontjából értékelhető. Ugyanazt a szöveget különbözőképpen lehet megközelíteni a befogadó előzetes ismereteitől függően. Például a tankönyv szövegében kódolt ismereteknek meg kell felelniük a tanulók információfeldolgozási képességének. Ha egy szöveg túl sok új információt tartalmaz (legyen az fogalmi vagy nyelvi), a befogadók esetleg nem tudják feldolgozni; ha pedig túl kevés van benne, unalmasnak találják. Ezért a célközönség előzetes tudása, életkora stb. az informatív jelleg kulcsfontosságú tényezői.

Optimális informatív jellegű szöveg létrehozását a már ismert terminusok koherens használata, valamint az új fogalmakat és terminusokat hordozó információknak a befogadó meglévő ismereteihez igazítása teszi lehetővé.

6. „A textualitás hatodik kritériumát SZITUACIONALITÁSNAK nevezhetjük; azokra a tényezőkre vonatkozik, amelyek a szöveget relevánssá teszik az előfordulás adott HELYZETE szempontjából” (Beaugrande, Dressler 1981: 9).

A szituativitás felhasználó-központú fogalom, amely a szóban forgó szöveg és annak előfordulási helyzetében a külvilág közötti kapcsolatra vonatkozik. A szituativitás érvényesülését jelentősen befolyásolja a szövegben előforduló terminusok és az adott helyzetben szokásosan használt terminusok közötti viszony. Például egy baráti beszélgetésben a formális vagy költői kifejezések használatát ironikusnak vagy sértőnek vélhetik. Egy tudományos dolgozatban a szakkifejezések használata megnehezítheti a szöveg megértését, ugyanakkor elősegíti a műhelyben folyó kommunikációt.

Terminologija | 2011 | 18

57

7. „A szövegszerűség hetedik kritériumát INTERTEXTUALITÁSNAK nevezzük; azokkal a tényezőkkel foglalkozik, amelyek egy szöveg felhasználását egy vagy több, korábban megismert szöveg ismeretétől teszik függővé. <...> Az intertextualitás általánosságban felelős a szövegtípusok mint jellegzetes mintázatú szövegosztályok kialakulásáért” (Beaugrande, Dressler 1981: 10).

Az intertextualitás befogadó-központú fogalom, amely a szöveg és a befogadó által korábban feldolgozott más szövegek közötti viszonyt jellemzi. A befogadó könnyebben ismeri fel az olyan szövegek közötti kapcsolatokat, amelyek hasonló szövegszerűségi kritériumokkal rendelkeznek; hasonló keretek, sémák és tervek alkalmazása (uo. 90) jelentősen megkönnyíti a szövegfeldolgozást. A különféle szövegtípusok (recept, tudományos dolgozat, műszaki brosúra, regény stb.) léte annak eredménye, hogy a szövegalkotók olyan intertextuális jellemzők létrehozására törekednek, amelyek csökkentik a befogadó feldolgozási erőfeszítéseit.

Az intertextualitás kulcsfontosságú a szabványok és tankönyvek szövegeiben. Az oktatás folyamatosan építi a fogalmi és terminológiai rendszert, ezért döntő szerepük van a szövegek közötti kapcsolatoknak. Például a számok fogalma több év alatt alakul ki. Egy új kifejezést (pl. irracionális számokat) tartalmazó szöveg feldolgozása olyan, évekkel korábban feldolgozott más szövegekre (a természetes számokról, egész számokról, törtekről szólókra) támaszkodik, és feltételezi azok ismeretét. Az ilyen kapcsolatokat gyakran nem jelölik kifejezetten a szövegben; a befogadó a szöveg feldolgozása közben hívja elő a megértéséhez szükséges ismereteket. A tankönyvi szövegekben fontos, hogy megfelelő intertextuális szövegeket alkossunk, amelyek megfelelnek a koherencia követelményeinek. A közoktatásban tanított tantárgyak jól megírt tankönyvei megfelelnek az intertextualitás követelményének, egyenként és összességükben is, mind szerkezetük, mind tartalmuk tekintetében a korábbi tankönyvi szövegekre támaszkodva.

A fent tárgyalt hét szövegszerűségi kritérium mindegyike fontos szerepet játszik a szövegek kommunikációs folyamatban betöltött szerepében. A különböző szövegek eltérő megközelítésekkel értékelhetők, ezért az egyes esetekben más-más elvek játszanak fontosabb szerepet. Mindazonáltal szövegalkotáskor minden kritériumot figyelembe kell venni, és a szöveg értékelésekor mindegyiket mérlegelni kell. Az egyes elvek súlyát az adott helyzettől függően kell megítélni.

A kvantitatív kutatási módszerek lehetővé teszik a felszíni szöveg vizsgálatát. A kohézió részleteire irányuló, gondosan megtervezett vizsgálatok értékes adatokat szolgáltatnak a szövegek megalkotásához és értékeléséhez.

58 Á. Fóris | Terminology and Text Linguistics

A kvalitatív kutatási módszerek lehetővé teszik a fogalmak, a szövegekben kódolt ismeretek és ezek szövegen belüli kapcsolatainak vizsgálatát. Annak eldöntéséhez, hogy egy szöveg megfelel-e a fogalmak kódolására, tárolására és terjesztésére vonatkozó követelményeknek, a tartalmát kell vizsgálnunk, nem csupán a felszíni szerkezetét. Ez magában foglalja a szövegbe kódolt belső fogalmi rendszerek, valamint a hozzájuk kapcsolódó külső fogalmi hálózatok (azaz a szakterület teljes fogalmi rendszerének) vizsgálatát. Ezek a fogalmi viszonyok a terminusokban nyilvánulnak meg, amelyeket a szövegnyelvészet a szövegszerűség kritériumainak nézőpontjából, a terminológia pedig a terminus jellemzői alapján vizsgál. Mindkét megközelítés hangsúlyozza a fogalmi szempontok jelentőségét a szövegek értékelésében.

4. J E L E N T É S É S É R T E L E M

A szövegnyelvészet és a terminológia alapfogalmainak (pl. fogalom, jelentés) ismeretében részletesebben meg kell vizsgálnunk a szövegek és terminusok szerepét a kommunikáció összetett folyamatában.

A szövegek tartalmának vizsgálatában a koherencia játssza a főszerepet. A koherencia lehetővé teszi a terminusok közötti kapcsolatok megértését, és elősegíti a szöveg kognitív tartalmának közvetítését. A kognitív tartalom vizsgálatához ki kell fejtenünk a jelentés fogalmát. Beaugrande és Dressler (1981: 84) a következőképpen tesz különbséget a jelentés és az értelem között:

„Ha a jelentés kifejezést egy nyelvi kifejezés (vagy más jel) ismeret megjelenítésére és közvetítésére való potenciáljának (azaz virtuális jelentésének) megjelölésére használjuk, akkor az értelem kifejezéssel azt az ismeretet jelölhetjük, amelyet a szövegben előforduló kifejezések ténylegesen közvetítenek. Számos kifejezésnek több virtuális jelentése is van, a szövegben azonban normális körülmények között csak egyetlen értelme érvényesül. Ha a szándékolt értelem nem válik azonnal világossá, meghatározatlanság áll fenn. A tartós meghatározatlanságot kétértelműségnek nevezhetjük, ha feltehetően nem szándékos, vagy többértelműségnek, ha a szövegalkotó valóban több értelmet kívánt egyszerre közvetíteni” (Beaugrande, Dressler 1981: 84).

Beaugrande és Dressler szövegnyelvészeti megközelítésében egy nyelvi kifejezés értelme a virtuális jelentés egy elemének sajátos megvalósulása. Például az apa terminus egy adott szövegben az alábbi jelentések egyikét veheti fel: gyermeknemző ős, a gyermeket szigorúan nevelő személy, a gyermekről gondoskodó, őt szerető gyám. Egy adott szövegben az apa terminus a fenti értelmek egyikében fordul elő.

Terminologija | 2011 | 18

59

Az, hogy a jelentés és a tartalom közötti viszony nem egyértelmű, olyan esetekben mutatkozik meg, amikor a meghatározott célú nyelvek szókészletében már meghonosodott „idegen szavakat” „magyar szavakkal” helyettesítik. Az átvevő nyelvben az idegen szavaknak gyakran csak egyetlen virtuális jelentésük van, ezért a szövegben egyértelmű a tartalmuk, míg célnyelvi megfelelőiknek gyakran több virtuális jelentésük van, ezért a befogadó nem biztos abban, hogy az adott kifejezést milyen tartalommal használják. Ekkor szembesül az olvasó a kétértelműséggel. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy tanuló egy általános nyelvi szó szövegben használt tartalmát annak valamelyik virtuális jelentése alapján próbálja meghatározni. Az általános nyelvi jelentésen alapuló megértés csak akkor lehet egyértelmű, ha a szó jelentése azonos az általános nyelvben és a szaknyelvben (minden jelentése azonos). Kétértelműség akkor keletkezik, ha a tanuló a többféle virtuális jelentés közül nem azt választja ki, amelyre a szöveg üzenetének megfejtéséhez szükség van. Ezért rendkívül fontos, hogy az iskolában ne csak a tantárgyi ismereteket, hanem a tantárgy szaknyelvét és e nyelv normarendszerét is közvetítsük. A fordító helyzete a fordítás folyamatában meglehetősen hasonló: a célnyelv lehetséges virtuális jelentései közül meg kell találnia azt, amelyik ténylegesen megfelelő, hogy megfeleljen a forrásnyelvi tartalomnak.

Érdemes megjegyezni, hogy a jelentés és a tartalom megkülönböztetésére a szemantikai és pragmatikai szakirodalomban különböző kifejezéseket használnak, például: lexikai jelentés és aktuális jelentés. A felszíni és mélyszerkezet megkülönböztetése, illetve a kultúrák közötti nyelvi és fogalmi különbségek is erre a kettősségre vezethetők vissza.

A terminológia a virtuális jelentés és a tartalom közötti különbséget a következőképpen fejezi ki. Egy terminus tartalmát (aktuális jelentését) több összetevő alkotja: a fogalom, a pragmatikai helyzet és a nyelvi megvalósulás együttesen határozza meg a terminus tartalmát (aktuális jelentését) (Fóris 2010a).

A kifejezés tartalmának tisztázása után a szöveg tartalmát is ki kell fejteni. A szöveg kifejezések (terminusok) segítségével kódolja a tudást. Egy kifejezés tartalma az adott kontextusban előhívott tudás. A kérdés az, hogyan aktiválódik ez a halmozódó tartalom – amelyet a szöveg tartalmának nevezhetünk – a kifejezések használata révén.

In Beaugrande and Dressler’s understanding (1981: 84–85), the sense of the text is established through the continuity of knowledge activated

60 Á. Fóris | Terminology and Text Linguistics

terminusok segítségével; vagyis a terminusok koherens elrendezése és kapcsolatrendszere révén jön létre. Egy szöveg lehet koherens, mégis érthetetlen a befogadó számára (például, ha nem rendelkezik a szükséges háttértudással), és az is előfordulhat, hogy a szöveg nem koherens, a befogadó mégis megérti, mert ki tudja tölteni a folytonosságban lévő hiányokat. Ha például egy fizikatankönyv összekeveri a makro- és mikrovilág nézőpontjait, az információ eloszlása nem lesz koherens, ha a befogadó nem ismeri mindkettő szövegvilágát (vagyis nincs elegendő tudása sem a makro-, sem a mikrovilágról).

A szöveg jellemzőinek vizsgálatakor a szövegnyelvészet elkerülhetetlenül érinti azokat a kérdéseket, amelyekre a terminológiának elméleti alapjainak lefektetésekor választ kell adnia. E kérdések egyike a fogalom mint kognitív egység meghatározása.

„A FOGALOM olyan tudáskonfigurációként határozható meg, amely többé-kevésbé következetesen és egységesen előhívható vagy aktiválható. Ez a meghatározás operatív, és azon a vitathatatlan tényen alapul, hogy a nyelvhasználók egy bizonyos kifejezés használatakor vagy azzal szembesülve nagyjából ugyanazt a tudásegységet szokták AKTIVÁLNI, azaz a tudásegységet AKTÍV TÁROLÓBA helyezik <…>. A különböző nyelvhasználók közötti eltérések nem tűnnek elég jelentősnek ahhoz, hogy gyakran zavart okozzanak. Ebből az következik, hogy egy fogalom jelentése a lehetséges használatainak összessége (Schmidt 1978). Sajnos sok fogalom annyira alkalmazkodó a különböző környezetekhez, hogy összetevőik és határaik meglehetősen ELHOMÁLYOSULTAK maradnak. A fogalmak meghatározása ezért összehasonlító VALÓSZÍNŰSÉGEKKEL való munkát jelent <….>.” (Beaugrande, Dressler 1981: 85)

A terminológia alapegysége a fogalom; nyelvi jele a terminus. Ezen alapfogalmak bevezetésekor az empirikus eredmények (fordítás, kontrasztív nyelvészet stb.) feltárták, hogy a fogalom és a terminus jellemző jegyei elmosódott halmazt alkotnak. A besorolási jegyek szabad megválasztása, illetve a különböző kultúrák világképei közötti eltérések stb. ugyanannak a világban létező valóságnak az eltérő kategorizálásához vezetnek. Egy adott fogalom jegyei nemcsak a különböző kultúrák eltérő fogalmi rendszereiben különböznek, hanem a különböző szakterületeken is, sőt olykor még az ugyanazon a területen dolgozó szakértői csoportok között is. A fogalom elmosódott természete terminológiai szempontból is leírható: a terminus aktuális jelentése változhat

Terminologija | 2011 | 18

61

különböző kommunikációs helyzetek (vagy a fentiekre utalva: különböző tudáskonfigurációkat aktivál).

A fogalmak közötti viszonyok „alkotják azt a kapcsolatot, amely meghatározza az egyes fogalmak használatát” (uo. 86). A fogalomnak ez a meghatározása nem mond ellent a terminológiai értelmezésnek, hiszen ugyanazt az elképzelést írja le, amelyet a terminológia a terminus nyelvi jele és a fogalom jellemzői közötti kapcsolatról vall.

„Ha a fogalmak valóban magukban foglalhatnak különböző tudáselemeket az aktiválás feltételeinek megfelelően, akkor a fogalmak nem lehetnek primitív, monolitikus egységek. Ehelyett a fogalmaknak saját összetevőik kell legyenek, amelyeket a KAPCSOLAT ERŐSSÉGE tart össze.” (uo. 86). A fogalmak összetevői különbözhetnek a különböző háttértudással rendelkező emberek elméjében; vegyük például azokat a fogalmi összetevőket, amelyek egy fizikus, egy vegyész és egy irodalmár elméjében az atom kapcsán felmerülhetnek.

5. A TUDÁS MEGSZERZÉSE ÉS SZERVEZÉSE

A szöveg kódolásának és dekódolásának kérdéseit tárgyalva felmerülnek az agyi adattárolás és a tárolt elemek keresésének kérdései. Ahhoz, hogy a tudást szövegbe lehessen kódolni, a szövegalkotónak meg kell találnia a szükséges nyelvi elemeket, valamint a kódalkotás szabályait. Dekódoláskor a befogadónak ki kell hámoznia a tudáselemeket a nyelvi jelekből. Az agyban zajló folyamatok a szövegben, a szövegszerűség normáin keresztül megjelenő jellegzetes vonásokra támaszkodnak. Az agy különböző részei tárolják a nyelvi jeleket és a kognitív tudást. A kérdés az, miként jön létre a nyelvi kód a tudás közvetítésére, illetve fordítva: dekódoláskor hogyan kapcsolódik össze a kognitív tudás a beérkező nyelvi jelekkel.

A kognitív idegtudományban azt a mentális folyamatot, amelynek során a tudás az agy különböző részeiben tárolódik, majd felhasználásakor előhívódik, aktív memóriának nevezik (R szcsmány 2003, Gósy 2005: 27–71).

A kognitív idegtudomány eredményei arra utalnak, hogy az agyban szerveződő tudás hálózati szerkezetű (Gósy 2005: 193–200), vagyis a hálózati struktúra gyors hozzáférést tesz lehetővé a tárolt tudáshoz és a nyelvi jelekhez. A terminológia területén végzett kutatásaim alapján feltételezem, hogy az agyban zajló mentális folyamatok egy sajátos, úgynevezett skálafüggetlen hálózati struktúrában mennek végbe, hasonlóképpen a terminusok tárolásához és előhívásához (Fóris 2007).

6 2 Á. Fóris | Terminology and Text Linguistics

Ezek a hálózatok nem véletlenszerűen fejlődnek, hanem célirányosan jönnek létre, sajátos jellemzőik pedig nagyon gyors és megbízható működést tesznek lehetővé. Az ilyen hálózati struktúra alkalmas a nyelvi és kommunikációs folyamatok működésének számos részlete modellezésére. A szöveg belső és külső kapcsolatai is hálózatot alkotnak, amely rövid idő alatt feltérképezhető. A nyomtatott szótárak utalórendszerei vagy az online szótárak keresőmotorjai a szótárak hálózatán vezetnek végig (Fóris 2008). A fogalmi/terminológiai hálózatok jóval túlnyúlnak a szöveg fizikai határain: megjelennek az intertextualitásban, a kohéziót és koherenciát létrehozó kapcsolatokban, valamint a szövegalkotó terminuskészlete, maga a szöveg és annak befogadója közötti viszonyokban.

A tudás és a jelentések kontextusérzékenyek, a kontextustól függenek. A tudás és a jelentések mindig valamilyen hálózaton keresztül jelennek meg. A tudás különböző módokon szervezhető hálózatba; ha ez a hálózat jól szervezett, a szöveget koherensnek tekintjük. Beaugrande és Dressler (1981: 94) a koherenciát fogalmakat és viszonyokat tartalmazó hálózat eredményének tekinti: „A koherenciát olyan hálózat létrejötteként képzeljük el, amelyben a fogalmak és a viszonyok egyesülnek, s amely a fő TÉMÁK köré szerveződő TUDÁSTERÜLETEKBŐL áll.”

A fogalmak hálózatában a csomópontoknak különböző funkcióik vannak. Vannak elsődleges és másodlagos fogalmak. A besorolás alapja az, hogy a fogalom mennyire alkalmas annak az irányító csomópontnak a céljaira, amely a mentális folytonosságot biztosítja. E kérdés részletes tárgyalása a szövegjellemzők vizsgálatában rendkívül fontos, mert a tankönyvben előforduló terminusokat úgy kell kiválasztani, hogy a megfelelő fogalmakat aktiválják, amelyek biztosítják a mentális folytonosságot.

A fogalmak és a viszonyok hálózatba szervezése nemcsak fogalmi hálózatot eredményez, hanem a kohézióban jelentős szerepet játszó grammatikai hálózatot is.

A szöveg nyelvi kódrendszerével kódolt tudás dekódolása összetett pszichológiai folyamat. Az információ előhívása nem pusztán a kódok jelentésének megfejtésére szolgáló kulcs alkalmazása. A szövegszerűség számos normája a befogadó és a szöveg közötti viszonyra összpontosít. A szöveg dekódolása pszichológiai folyamat, ugyanúgy, mint a szövegalkotás, és a folyamat ugyanazokat az átfogó mintázatokat követi. Az információ előhívása során fontos szerepe van a következtetésnek, a kiegészítésnek és a szövegalkotási konvenciók ismeretének.

Terminologija | 2011 | 18

63

A szöveg akkor töltheti be a célját, ha a dekódolás befejeződött. A dekódolás sikere attól függ, hogy a befogadók ismerik-e a jeleket és a kódkulcsot, vagyis az elfogadott kifejezésmódokat. Az ismeretátadás csak akkor lehet hatékony, ha a befogadó képes megérteni a szöveg tartalmát. Ez a megértés attól függ, hogy a befogadó elsajátította-e az adott szövegtípus normáit; e tekintetben a terminológiai normák kritikus fontosságúak.

K Ö V E T K E Z T E T É S

A szövegnyelvészet keretében a szövegstruktúra és a tárolt információ kapcsolatára összpontosítottam. A textualitás hét kritériuma közül a koherencia játssza a fő szerepet a tudományos szövegek vizsgálatakor. A szöveg koherenciáját a fogalmak közötti kapcsolatok hálózataként értelmezzük; ebben fontos szerepet játszik a terminusok jelentése és szövegbeli szerepe.

A terminusok fontos szerepet töltenek be a textualitás kritériumai között. A szöveg információtartalma a terminusok által alkotott hálózatban kódolódik. Beaugrande és Dressler szövegnyelvészeti modellje az információáramlást a szöveghálózat kapcsolatrendszerén keresztül írja le. A modellben a terminusok a tudáskonfigurációk (fogalmak) hordozóiként jelennek meg. A terminológia a fogalom és a terminus kapcsolatából indul ki, és a kommunikációs folyamat modelljét építi fel; ez a modell a szöveg különféle kapcsolatait is magában foglalja.

REFERENCES

Beaugrande R. de, Dressler W. 1981: Introduction to Text Linguistics, London/New York: Longman.

Beaugrande R. de, Dressler W. 2002: Introduction to Text Linguistics. http://www.beaugrande.com/introduction_to_text_linguistics.htm (09.10.2011)

Budin G. 2001: A critical evaluation of the state-of-the-art of terminology theory. – ITTF Journal 12 (1–2), 7–23.

Cabré (Castellví) M. T. 2003: Theories of terminology. Their description, prescription and explanation. – Terminology 9 (2), 163–200.

Dressler W. 1972: Einführung in die Textlinguistik, Tübingen: Max Niemeyer Verlag.

Fóris Á. 2006: A terminológiai szemlélet a tankönyvek minőségi megítélésében. [Terminological perspectives in the qualitative assessment of coursebooks.]. – Iskolakultúra XVI (5), 79–88.

Fóris Á. 2007: A skálafüggetlen hálók nyelvészeti vonatkozásai. [Linguistic approaches of scale-free networks.] – Alkalmazott Nyelvtudomány VII (1–2), 105–124.

Fóris Á. 2008: Scale-free Networks in Dictionaries. In Bernal, E. – DeCesaris, J. (eds.) Proceedings of the XIII EURALEX International Congress (Barcelona, 15–19 July 2008). Sèrie Activitats. 20. Barcelona: Institut Universitari de Lingüística Aplicada, Universitat Pompeu Fabra, 1499–1504.

Fóris Á. 2010a: Change of paradigm in terminology: new models in KO. In: Gnoli C., Mazzocchi F. (eds.) Paradigms and conceptual systems in knowledge organization. Proceedings of the Eleventh International

64

Á. Fóris | Terminology and Text Linguistics

ISKO Conference 23–26 February 2010, Rome, Italy. (Advances in Knowledge Organization Vol. 12.), Würzburg: ERGON VERLAG, 57–63.

Fóris Á. 2010b: Tankönyvvizsgálatok terminológiai és szövegnyelvészeti szempontból. [Course book analysis from terminological and text linguistic aspects.] – Magyar Terminológia 3 (2), 229–250.

Gósy M. 2005: Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó.

Halliday M. A. K., Hasan R. 1976: Cohesion in English. London: Longman.

Hasan R. 1984: Coherence and cohesive harmony. In: Flood J. (ed.) Understanding Reading Comprehension, Delaware: International Reading Association, 181–219.

Károly K. 2007: Szövegtan és fordítás. [Text linguistics and translation.] Budapest: Akadémiai Kiadó.

Laurén C., Picht H. 1993: Vergleich der terminologischenSchulen. In: Laurén C., Picht H. (eds.). Ausgewählte Texte zur Terminologie, Vienna: TermNet, 493–539.

Lévy P. P. 2007: Nouvelle responsabilité des intellectuels. Le Monde Diplomatique. http://www.monde-diplomatique.fr/2007/08/LEVY/15006 (30.09.2011)

Lévy P. P. 2008: Az értelmiség új felelőssége a kommunikáció korában. – Információs Társadalom VIII (4), 8–11.

Mel’cuk I., Žolkovskij A. 1970: Towards a functioning meaning-text model of language. – Linguistics 57, 10–47.

Petőfi J. (ed.) 1979: Text versus Sentence: Basic Questions in Text Linguistics, Hamburg: Buske.

Petőfi S. J. 1990: Szöveg, szövegtan, műelemzés, Budapest: OPI.

Racsmány M. 2003: Az emlékezet kognitív neuropszichológiája. In: Pléh Cs., Kovács Gy., Gulyás B. Kognitív idegtudomány, Budapest: Osiris Kiadó.

Sager J. C. 1990: A Practical Course in Terminology Processing, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins.

Schmidt S. 1978: Some problems of communicative text theories. In: Dressler W. (ed.) Current trends in text linguistics, Berlin: de Gruyter, 47–60.

Temmerman R. 2000: Towards New Ways of Terminological Description. The Sociocognitive approach, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins.

TERMINOLOGIJA IR TEKSTO LINGVISTIKA

Nagrinėjant kalbos vartojimo klausimus, terminologijos ir teksto lingvistikos tyrimai remiasi skirtingais požiūriais ir metodais. Terminologijos tyrimuose pagrindinis dėmesys tenka terminui, kuris laikomas pagrindiniu vienetu, teksto lingvistikos tyrimuose – tekstui. Abiem atvejais domimasi, kokią informaciją ir kaip perteikia tiriamas vienetas. Straipsnyje, remiantis R. de Beaugrande ir W. Dressler knyga Introduction to Text Linguistics, atskleidžiamos terminologijos ir teksto lingvistikos sąsajos. Jas tiriant pagrindinis dėmesys kreipiamas į ryšį tarp teksto struktūros ir jame perteikiamos informacijos. Iš septynių teksto požymių ypatingas vaidmuo skiriamas koherencijai, kurią atskleidžia ryšių tarp sąvokų tinklas. Čia didelės svarbos įgauna terminų reikšmė ir jų vaidmuo tekste. Straipsnyje nagrinėjama, kaip tekste užkoduojamos ir iškoduojamos žinios. Trumpai paliesti klausimai, kaip žinios gaunamos, apdorojamos, saugomos ir perduodamos naudojant kalbą.

Gauta 2011-11-14

Ágota Fóris Károli Gáspár University, TERMIK Reviczky u. 4., 1088 Budapest, Hungary E-mail [email protected]

Terminologija | 2011 | 18

6 5