STEFANO M. LANZA

Vytautasi Nagy Egyetem

Egy nyelv ereje nem abban rejlik, hogy elutasítja az idegent, hanem abban, hogy elnyeli.

J. W. Goethe

A nyelv nem azért erős, mert elutasít mindent, ami idegen, hanem azért, mert elnyeli azt, ami idegen.

J. V. Gėtė

HÁROM OLASZ KULINÁRIS JÖVEVÉNYSZÓRÓL

A cikk három, Litvániában nemrég elterjedt olasz ételnevet tárgyal: calzone, carpaccio és tiramisù. Egyik sem szerepel sem a A mai litván nyelv szótárában, sem az idegen szavak szótáraiban (TŽŽ 2001 vagy VV TŽŽ 2003). Sem az Állami Litván Nyelvi Bizottság, sem a Litván Nyelvi Intézet tanácsadó adatbázisaiban nincs róluk bejegyzés, és nyelvészek ajánlásait sem találtuk. Az írott nyelvben rendszerint éttermi étlapokon fordulnak elő. Innen került a carpaccio és a tiramisù Albina Šiupienienė 2005-ben megjelent, Segítség az étlapok szerkesztőinek című kézikönyvébe is, egyszerűen olasz ételnevekként. Nem vizsgálták őket lehetséges jövevényszavakként, a litván nyelvben való elfogadhatóságuk kérdését nem érintették, hanem körülírással fordították le őket: nyers marhahúsos előétel (ol. carpaccio di manzo) és nyers lazacos falatka (ol. carpaccio di salmone), valamint kávés sütemény (ol. tiramisù) (Šiupienienė 2005: 97, 100).

Az onomasziológia elméleti szakirodalmában hagyományosan a megnevezés (a névadás aktusaként) három típusát különböztetik meg: a) a nyelvi rendszerben már meglévő szót új tárgyra alkalmazzák (jelentéskölcsönzés); b) új szót alkotnak a saját nyelv erőforrásait felhasználva (új szóalkotás); c) egy idegen nyelvi mintát a saját nyelv rendszeréhez igazítanak, az eredeti alakot kisebb-nagyobb mértékben fonetikailag, morfológiailag módosítva (jövevényszó) (vö. Grzega 2003: 22).

308

KALBOS KULTŪRA | 82

Az új valóság leíró jellemzése a megismerési folyamat első szakasza. Egyszerűen azt magyarázzuk el, mi az új jelenség. Ha a leíró szókapcsolatokat lexikai egységként értelmezzük, az új valóság jellemzése a szóalkotás primitív folyamatának tekinthető. A leíró szókapcsolatok alapvetően két okból primitívek: 1) használatuk kényelmetlen – az egyetlen fogalom megnevezésére szolgáló két vagy több szóból álló szerkezetek ellentétesek a nyelvi gazdaságosság elvével; 2) ritkán elég pontosak: a nyers marhahúsból készült előétel lehet olyan étel, amely egyáltalán nem olasz carpaccio; pontosabb (de nehézkesebb) lenne az ilyen olasz, nyers marhabélszínből vagy lazacfiléből készült előétel¹; az olasz tiramisu megnevezésére pedig még kevésbé meghatározó, ezért alkalmatlan a kávés sütemény².

A nyelvi normák kialakításának irányelvei már régóta érvényben vannak³; jelenleg a Litván Nyelvi Bizottság által elfogadott alábbi elveket követik: 1) el kell utasítani azokat a jövevényszavakat, amelyek saját litván szavakkal, megfelelőikkel helyettesíthetők; 2) litvánosítani kell a jövevényszavakat, ha saját szavakkal nem lehet őket helyettesíteni (vö. 2007. évi Az újabb jövevényszavak normálásának általános kritériumai). Hogy melyik használata célszerűbb – a jövevényszóé vagy egy litván formájú lexikai egységé (akár már meglévőé, akár újonnan alkototté) –, azt maguknak a jövevényszavaknak, szerkezetüknek, használatuknak⁴ és a nyelvi rendszerrel való kapcsolatuknak a vizsgálata alapján döntik el (vö. Pupkis 2005: 252).

C A L Z O N E

Olaszul a calzone (kiejtése: [kal’tsonə⁵]) egy különleges pizzafajta neve. A kinyújtott tésztakorongra (a pizzalapra) először ráteszik a tölteléket. Ezután a tésztakorongot félbehajtják, és az így kapott két felet a szélek mentén összetapasztják-

¹ A. Šiupienienė által javasolt „terminusok” nem felelnek meg a nyelvi gazdaságosság és következetesség elveinek: ugyanazt a carpaccio-t előételnek nevezik, ha húsból készül, és kóstolónak, ha halból.

² Ennek az édességnek a hagyományos receptjében a kávé korántsem fő összetevő.

³ Trumpą lietuvių kalbos norminimo istoriją žr. Pupkis 2005: 251–252.

⁴ Ha másképp nincs jelezve, a cikk a Google keresőeszköz által talált oldalak adataira támaszkodik. Mennyiségi szempontból a Google statisztikai adatai nem megbízhatók: csupán az oldalak hozzávetőleges számát adják meg (egyébként ugyanazon keresés eredményei más keresőeszközökkel eltérnek, sőt ugyanazzal az eszközzel és ugyanazzal a keresőkifejezéssel is, ha különböző országokból végzik a keresést). A Google azonban igen hasznos a használati példák felkutatására, mivel a megjelenített oldalak vitathatatlan nyelvi tényeket tartalmaznak. Ráadásul az internet nyelve olyan sokszínű, hogy a kapott eredmények nem kizárólag az írott nyelv példái (az internetnyelv sajátos jellemzőiről különösen lásd Crystal 2001).

⁵ A kiejtést itt és a továbbiakban a nemzetközi IPA-átírás szerint adjuk meg.

S. M. LANZA. Dėl trijų skolinių iš italų kulinarijos

309

A tésztát. Az így elkészített, félhold alakú ételt sütőbe teszik. Egy ilyen formájú, puffadt sütemény már a 17. században, amikor a calzone szót először feljegyezték (a DELI 1999 szerint), a nadrág (olasz calzone, nyelvjárási cazone) felső részének, a combnál kidudorodó részére emlékeztetett. Az 1877-ben megjelent Vocabolario napoletano-italiano (Nápolyi–olasz szótár) szerzője, R. Andreoli (R. Andreoli) így magyaráz: „A [calzone] olyan töltött lepény, amelynek formája a nadrág combnál lévő részére hasonlít, és amelyet helyénvaló továbbra is saját nevén, calzone-nak nevezni.”

A mai litván nyelvben nincs olyan szó, amely pontosan megfelelne az olasz calzone szónak. Ezért a korábban említett elvek alapján litvánosítani kell, vagy litván kifejezéssel kell helyettesíteni. A beszélt nyelvhasználatban gyakran hallani a kalconė vagy a kalconas alakot, írásban azonban ez az adaptált forma rendkívül ritka⁶. Úgy tűnik, hogy a jövevényszó fonetikai szerkezete teljesen világos a litván beszélők számára, és az eredeti kiejtés meglehetősen pontosan visszaadható. Ez lehet annak is az oka, hogy – amíg nincs köznyelvi norma – gyakrabban megelégszenek az eredeti írásmóddal, például: Nagyon finom pizzák, különösen a calzone; Készíthetnek zárt, „calzone” típusú pizzát is; Hogyan bánnak az olaszok a calzone pizzákkal; A töltött pizzához (calzone) ugyanúgy készül a tészta. Amint a példákból látható, az olasz szó mellett gyakran megadják annak valamilyen jelentésmagyarázatát is, vö.: Sonkás-ananászos calzone (félbehajtott pizza); Calzone (zárt pizza): sajt, sonka, csiperkegomba, „salsa”, hagyma, tejföl; A „Calcone” – azonnal jobb véleménnyel lesz a pizzáról! ez egy zárt pizza; Vegetáriánus „Kalcone”, 13,90 lt, félbehajtott, padlizsános-spenótos töltelékű pizza; Félbehajtott / Calzone. szósz, sajt, sonka, gomba, paprika. Bár általában kevés példát találtak, megjegyzendő, hogy a nyelvhasználatban már több leíró jellegű kifejezés is előfordul, vö.: töltött pizza, félbehajtott pizza, félbehajtott (pizza), zárt pizza. Terminusként legfeljebb a határozott névszói alakok jöhetnek szóba, például az említett félbehajtott pizza.

Más nyelvekben a calzone jövevényszóként honosodik meg, vö.: Ízletes, gazdaságos és könnyen elkészíthető, a calzone remek ebéd- vagy vacsoraszendvics lehet; A Calzone töltött pizza; Ki tudna ellenállni egy olasz pizzának, egy jól megpakolt calzonénak?; Milyen finom a calzone egy jéghideg sörrel...; Igen is, meg nem is — a кальцоне nem más, mint a pizza egyik változata⁷. Az írásmód gyakran fonetikailag nem adaptált, a szó azonban morfológiailag beilleszkedik-

⁶ A talált alakok: kalcone, kalzone, calcone, kalcioni. Morfológiailag beilleszkedő alakokra nem sikerült példát találni.

⁷ A calzone szó néha a pizza szóval alkot összetételt, vö.: a pizza calzone, eine Pizza Calzone, une pizza calzone.

310

KALBOS KULTŪRA | 82

mas, vö.: two calzones; zwei große Calzonen; les calzones; los calzones⁸. Mennyire változik a nyelvtani nem még ugyanazon nyelv példáiban is! A német és francia nyelvben a nőnemű alakok dominálnak, spanyolul a calzone szó kizárólag hímneműként fordul elő, oroszul pedig semlegesnemű.

Amikor az olasz calzone litván elnevezéséről döntünk, mindenekelőtt mégis el kell ismerni, hogy a calzone nem pizza, hanem sajátos sütemény. A nyelvileg gazdaságtalan és jelentését tekintve pontatlan félbehajtott pizza kifejezés helyett azt javasolják, hogy honosodjon meg a nyelvhasználatban már előforduló adaptált jövevényszó, a kalčonė⁹. A litvánosított elnevezés jobban megfelel idegen országok sajátos tárgyainak megnevezésére, mint egy saját megfelelő megalkotása; ráadásul rendszerbelileg illeszkedik a nem litván ételeket megnevező más jövevényszavakhoz (vö. pica).

C A R P A C C I O

A Carpaccio (kiejtése: [karpat’tʃo]) lényegében szimbolikus ételnév: nincs szemantikai kapcsolata az étel összetevőivel, nem írja le az étel összetételét. Ritka kivételként a szó keletkezésének dátuma, sőt még a helye is ismert. Velencében, 1963¹⁰-ban a Harry’s bar kávéház különc tulajdonosa, Giuseppe Cipriani, egy válogatós vendég számára talált ki új ételt, aki sem főtt, sem sült húst nem ehetett. A vékony, pácolt nyers marhahússzeletek elnevezését az akkori városi események ihlették. Abban az évben júniustól októberig a híres festő, Vittore Carpaccio képeiből rendeztek kiállítást. Így lett a festő családneve az étel alkalmi elnevezése. Ez a tisztán alkalmi szóalkotás később, az étel és az elkészítési mód népszerűségének növekedésével, meghonosodott a lexikai rendszerben. Külföldön a carpaccio egzotikumként és kulináris terminusként terjedt el (már szerepel az 1973-as francia GR-ben és az 1974-es angol OED-ben).

⁸ Az orosz nyelvben a кальюне szó ragozhatatlannak tűnik, vö.: Для Кальюне мне нравится не очень крутое тесто без опары; Разница с кальюне опять же в размере и принципе жарки.

⁹ Igaz, bizonyos okokból a kalčonas változat jobban megfelelne. Fonetikai szempontból pontosabb, mert az olasz calzone szóvégi [n]-je nem lágy. Emellett a kalconas megőrzi az eredeti nyelvtani nemet (az olasz calzone ugyanis hímnemű), és szabályosabb más olasz jövevényszavakkal összevetve (vö.: balcone > balkon as, cartone > kartonas, vasone > vazonas). Az olasz -e végződést azonban természetes módon a litván nőnemű -ė-vel társítják, és itt valószínűleg a nőnemű pica szóval való analógia hat, ezért a kalčonė alak ígéretesebbnek tűnik.

Ezt az évet az összes olasz szótár megadja. Egyes internetes források más éveket jelölnek meg, és másként számolnak be az étel keletkezésének, illetve elnevezésének körülményeiről.¹⁰

S. M. LANZA. Dėl trijų skolinių iš italų kulinarijos

311

A Lietuvos rytas olaszországi tudósítója, aki a carpaccióról írt cikkében (2006. 06. 12.) ironikusan kijelentette: „[El]képzelem, hogy a litván nyelv tisztaságának őrei bizonyára már azon törik a fejüket, hogyan lehetne pontosabban lefordítani ezt az olasz idegen szót, hiszen a pontyokhoz semmi köze. [...] A mi nyelvünk tisztaságának őrei ezúttal hoppon maradnak, mert Litvánia szinte minden éttermében most egy híres festő nevéről elnevezett ételt kínálnak. A neveket pedig eltorzítani nagyon csúnya dolog.”¹¹ Ezt a sablonos humort alighanem az itt korábban említett nehézkes, leíró szókapcsolatok váltották ki. Valójában ezekre nincs is szükség. Annál is inkább, mert nincs mit lefordítani. Ha egy tulajdonnévből köznév lesz, bevett gyakorlat nem saját helyettesítőt alkotni, hanem egyszerűen meghonosítani a jövevényszót, például: begónia (M. Begon amatőr botanikus nevéből), karnotit (M. A. Carnot francia mineralógus nevéből), keynesizmus (J. M. Keynes angol közgazdász nevéből), volt (A. Volta olasz fizikus nevéből), és így tovább.

A kérdés az, melyik kölcsönszóalak tekinthető a legmegfelelőbbnek. Mivel a festő vezetéknevét Karpačas alakban honosítják meg, ennek megfelelően az étel nevének is – morfológiai formát adva neki¹² – karpačas alakúnak kellene lennie. A használatban azonban a karpačas ritka. A sok, honosítatlan carpaccio alakú előfordulás mellett más, kisebb-nagyobb mértékben litvánosított változatokra is találtunk példát, vö.: Amint megnyílt ez a hely, elvarázsolt a csodálatos karpačio; a karpačiót nagyon vékony szeletekre vágjuk, és közvetlenül a tányérra tesszük; a bor nem igazán illik a sózott és friss lazac karpačiusához¹³; érdemes megemlíteni a marha- és lazaccarpaciót, amelyet kissé szokatlan módon salátaként tálalnak. Leggyakrabban a változatlan alakú, meghonosított karpačio forma fordul elő. A karpačas alakra alig akad példa, a fent említett karpačiu eszközhatározói alak pedig (mi lenne az alanyeset? – karpačis, karpačias?) egyedi előfordulás. A részben litvánosított és a teljesen litvánosítatlan alakok a korábban említett elvek alapján nem tekinthetők normatívnak. A karpačio (i-vel) alak elterjedését valószínűleg az eredeti írásmódhoz való némi hasonlóság, valamint az magyarázza, hogy litvánul a lágy [tʃ] a hátsó magánhangzók előtt – különösen az o előtt – jóval gyakoribb, mint a kemény. A ritkább karpačas alak (i nélkül) előnye, hogy morfológiailag formát kap.

Az utóbbi időben a szóvégi zöngétlen [tʃ]-t (és a zöngés [dʒ]-t) tartalmazó jövevényszavak honosítása nem volt következetes. Elhagyták a használati hagyománnyal rendelkező kapričio írásmódot (< capriccio) – helyette a kapričo alakot ajánlva, vagy

¹¹ Meglehetősen paradox, hogy ugyanabban a cikkben a tudósító a bár tulajdonosát Giuseppe helyett Giovanni néven említette, a festőt pedig Vittore – Vittorio helyett.

¹² Apie morfologinio adaptavimo būtinumą plg. Vaicekauskienė (2007: 186–187).

¹³ Ez az egyetlen példa, amelyet a VDU szövegkorpuszában találtunk.

312

KALBOS KULTŪRA | 82

kapričas (TŽŽ 1985, TŽŽ 2001)¹⁴, – bet paliktas solfedžio (< solfeggio). Kai vartosena neprieštarauja vidinėms kalbos taisyklėms, ji turėtų būti palaikoma. Ne tik nekaitomas -o galūnės žodis karpačio neprieštarauja lietuvių kalbos normoms (plg. DLKG₄ 2006: 82), bet sistemiškai tinka prie solfedžio ir prie į normą grąžintino kapričio. Siūloma teikti vartoti pastovaus kirčiavimo vyriškosios giminės (plg. DLKG₄ 2006: 64) formą karpačio.

T I R A M I S Ū

A hagyományos olasz desszertnek, a tiramisùn (kiejtése [tiramiʼsu]) számos receptje létezik. Az első szót rögzítő szótár (Zingarelli 1983) szerint ez „piskótaalapú, kakaóréteggel bevont félhideg édesség, mascarponéból¹⁵, tojásból és cukorból készül”. A tiramisù eredete nem pontosan ismert, de a szótárak legalább az első feljegyzés dátumában egyetértenek: 1980. Az elnevezés két szóból, a tirami su¹⁶ kifejezésből ered, amely szó szerint azt jelenti: „emelj fel”. Figyelembe véve a tirare su igei szókapcsolat átvitt „felvidítani valakit, erőt adni neki” jelentését, ennek a desszertnek a célja a felfrissítés.

Elméletileg mérlegelve, mi lehetne a tiramisu magyar megfelelője, világosnak kell lennie, hogy egy ilyen elnevezést szóelemenként lefordítani értelmetlen (és úgy tűnik, eddig fordítási javaslat sem született). A leíró elnevezések célszerűségét illetően a cikk már kétségeket fogalmazott meg: ritkán elég pontosak, használatuk kényelmetlen, ezért nehezen honosodnak meg a nyelvhasználatban. Mindezt a használati adatok is megerősítik. A változatlan tiramisu forma már meghonosodott a litvánban, bár néha még mindig nagy kezdőbetűvel, tulajdonnévszerű elnevezésként írják: Tiramisu. Szinte minden esetére találtunk példát, vö.: A tiramisu egyszerűen elkészíthető, mindössze 30 percet vesz igénybe; minden kávézóban más a tiramisu íze; a tiramisut állni, pihenni kell hagyni; tálalás előtt a tiramisut meg

¹⁴ A kapričio alak mint az olasz capriccio kiejtésbeli megfelelője már szerepel az 1936-os Tarptautinių žodžių žodyne című idegen szavak szótárában. A Litván Nyelvi Bizottság határozatára hivatkozva A. Pakerys (1991: 5) sem értett egyet a kapričo alakkal.

¹⁵ A maskarponė forma (< olasz mascarpone) már normatív alaknak számít (Girčienė, Liutkevičienė 2008: 117). Bizonyos szempontból azonban a maskarponas pontosabb lenne (vö. a kalconas alakra vonatkozó érvekkel a 9. lábjegyzetben).

¹⁶ Az olasz szótárakban még mindig a két szóból álló írásmódot adják meg, de a tirami su alak lényegében már nem használatos.

S. M. LANZA. Dėl trijų skolinių iš italų kulinarijos

313

tartsa a hűtőszekrényben 4 órán át; desszertként legszívesebben az édes tiramisut választja; mikor jössz a tiramisuval?. A beszélt nyelvben hallottam már, hogy litvánul [tira’misu]-nak ejtik, de az eredeti hangsúly helyétől függetlenül nincs nyelvi alapja ennek a hangsúlyozásnak. Ráadásul a szóvégi hangsúly jellemző az –u végű jövevényszavakra, vö.: interviù, kakadù, meniù, reviù, tabù stb.

A litván nyelvben nincs megfelelő helyettesítője a tiramisu jövevényszónak. A tiramisu szó egy másik ország kultúrájának sajátos realitását nevezi meg; jövevényszóként a világ más nyelveiben is széles körben használatos¹⁷, fonetikai és morfológiai szerkezete pedig nem ütközik a litván nyelvtan normáiba. A hangsúlyos végződésű –ù-ra végződő litván jövevényszavakhoz hasonlóan nem ragozható (vö. DLKG₄ 2006: 82), neme hímnemű (vö. DLKG₄ 2006: 64), hangsúlya állandó.

KÖVETKEZTETÉSEK

Ha felmerül egy új realitás litván megnevezésének igénye, annak eredeti nyelvű elnevezése helyettesíthető saját szóval, vagy jövevényszóként átvehető, a litván nyelv fonetikai és morfológiai rendszeréhez igazítva. Más országok hagyományos ételei idegenek a litvánok számára, ahogyan a nevük is a litván nyelv számára, ezért megnevezésükre nem tűnik célszerűnek saját szót javasolni. Annál is inkább, mivel a használatban jövevényszóként terjednek, és ha a nyelvhasználat nem sérti a nyelv belső szabályait, támogatni kell. Kívánatos a jövevényszavak fonetikai adaptálása annak a nyelvnek a kiejtéséhez igazodva, amelyből származnak, valamint morfológiai rögzítésük, a formai változatosság elkerülésével. Ezen elvek alapján az alábbi három olasz ételnévforma használata javasolt: kalčònė (2. hangsúlyozási osztályú, nőnemű), karpàčio (ragozhatatlan, hímnemű) és tiramìsù (ragozhatatlan, hímnemű).

¹⁷Erről könnyen meggyőződhetünk, ha az interneten felkeressük a tiramisu „Wikipédia”-szócikkének oldalát.

314

KALBOS KULTŪRA | 82

LITERATŪRA

Andreoli R. 1877: Vocabolario napoletano-italiano, Torino.

Crystal D. 2001: Language and the Internet, Cambridge: Cambridge University Press.

DELI 1999 tt.: Dizionario etimologico della lingua italiana, Bologna: Zanichelli.

DLKG₄ 2006: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Red. V. Ambrazas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Girčienė J., Liutkevičienė D. 2008: Sūrių pavadinimų vartosena ir norma. – Kalbos kultūra 80, 110–122.

GR 1973 tt.: Le Grand Robert de la langue française, Paris: Le Robert.

Grzega J. 2003: Borrowing as a Word-finding process in cognitive historical onomasiology. – Onomasiology Online 4, 23–32.

OED 1974 tt.: The Oxford English dictionary, Oxford: OUP.

Pakerys A. 1991: Tarptautinių žodžių kirčiavimas, Kaunas: Šviesa.

Pupkis A. 2005: Kalbos kultūros studijos, Vilnius: Gimtasis žodis.

Šiupienienė A. 2005: Į pagalbą valgiaraščių tvarkytojams, Vilnius: Ciklonas.

TŽŽ 1985: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija.

TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Alma littera.

Vaicekauskienė L. 2007: Naujieji lietuvių kalbos svetimžodžiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

VV TŽŽ 2003: V. Vaitkevičiūtė. Tarptautinių žodžių žodynas (elektroninis leidimas).

Zingarelli N. 1983₁₀: Vocabolario della lingua italiana, Bologna: Zanichelli.

Gauta 2009 12 14

ON THREE BORROWINGS FROM ITALIAN CUISINE

Summary

The paper discusses three Italian borrowings which have recently become very popular in Lithuania; they refer to the dishes calzone, carpaccio and tiramisù. On the basis of onomasiologic research and the criteria adopted for standardising borrowings, each of the above borrowings is analysed from several points of view: language history, semantics, morphological structure, usage and relation with the Lithuanian language system.

When adapting the borrowing, it should be decided which is better: a morphologically and phonetically adapted (to Lithuanian) unit or a Lithuanian lexical unit.

S. M. LANZA. Dėl trijų skolinių iš italų kulinarijos

315

It is generally held that to refer to foreign realia, the adapted variant is more suitable than the native equivalent. Moreover, the words like calzone, carpaccio and tiramisu usually spread in language like borrowings, and the users take efforts to grammatically adapt them (however, a large variety of forms has been noticed).

When the actual usage does not violate the rules of the language system, it should be supported. After the analysis of each of the three words, the following forms have been suggested for use: kalcòne (2nd accentuation pattern, feminine gender), karpãčio (uninflected, masculine gender) and tiramisù (uninflected, masculine gender).

STEFANO M. LANZA

Vytauto Didžiojo universitetas

K. Donelaičio g. 58, LT-44248 Kaunas

[email protected]

316

KALBOS KULTŪRA | 82