ARTŪRAS JUDŽENTIS

Litván Nyelvi Intézet

AZ OKI MELLÉKMONDATOKRÓL

A jog kötőszóval

A tanulmány a jog kötőszóval kapcsolt összetett alárendelő mondatok okhatározói mellékmondatait vizsgálja: áttekinti használatukat az első litván nyelvű írásoktól napjainkig, bemutatja kodifikációjuk fejlődését a köznyelvben, kiemeli a kodifikáció kritériumait, és érveket sorakoztat fel a pozitív kodifikáció mellett.

1. RÉGEBBI ÍRÁSOS EMLÉKEK ÉS NYELVJÁRÁSOK ADATAI

1.1. Heinrich Johann Lysijus a kéziratban, a Kis katekizmusban (1719), így fordította le Martin Luthernek a nő teremtéséről szóló részletét:

És az Úr Isten asszonyt alkotott abból a bordából, amelyet az emberből vett, és odavezette hozzá. Akkor így szólt az ember: Ez csont az én csontomból, és test az én testemből. Ezért asszonynak fogják nevezni, mert a férfiból vétetett. LyK 45_14–17

Ebben a fordításban nemcsak a vyrienė új szóalkotás kelti fel a figyelmet, hanem az elnevezés indokát megadó, jog kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondat is. E választásával Lysijus nem különbözött a korabeli Kelet-Poroszország többi szerzőjétől és fordítójától. Martynas Mažvydas már használta a jog kötőszót és annak különböző változatait is ilyen mondatokban (vö. Hermann 1912: 8, 12; Drotvinas 1964: 21t; Urbas 1996: 175), például:

Tu ßmagau turi garbinti Diewa / Jag tawe taip gerai gis papeneia MžK 122(76)_10–11

Baltramiejus Vilentas (vö. Hermann 1912: 25), Jonas Bretkūnas (vö. Leskien 1903: 106; Hermann 1912: 28; Kibil d aitė 2001: 136t) és mások is használtak ilyen okhatározói mondatokat (vö. Bezzenberger 1877: 266; Hermann 1912: 67). Az, hogy a jog kötőszó használata az okhatározói mellékmondatokban

A. JUDŽENTIS. Dėl šalutinių priežasties sakinių su jungtuku jog

77

hogy a nyugati ólitván írott nyelvi változatban a mondatokban normatív jelenség volt, azt Danielius Kleinas Grammatica Lithuanica című műve (1653) igazolja, amelyben a kötőszó a kauzális viszonyt jelölő egyéb kötőszók mellett szerepel (vö. PLKG 1957: 142).

Az ilyen típusú mellékmondatok széles körben használatosak voltak a Litván Nagyfejedelemségben összeállított és kiadott írásokban is. Megtalálhatók Mikalojus Daukša katekizmusában¹ és Postilė című művében (lásd Hermann 1912: 32, 36; Drotvinas 1964: 21t), például:

M. Kaipóg númire Diewtei / argù 3mogtei? Mo. 3mogtei kaip 3mógus / iog Diewtei kaip Diewas / niekad negalėio mirti / nei wel keſt DK 34_14–20

Ilyen okhatározói mondatokat az ólitván írott nyelvi változat más, középső dialektust beszélő képviselői is használtak: Simonas Vaišnoras (lásd Michelini 1991: 224), a Knygos nobąžnystės krikščioniškos szerzői (lásd Drotvinas 1964: 21t), valamint Samuelis Boguslavas Chylinskis (lásd Drotvinas 1964: 21t).

A keleti ólitván írott nyelvi változatban a jog kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatok az 1605-ös Ledesma-katekizmus fordításából (Hermann 1912: 41) és Jonas Jaknavičius Evangelijos bei epistolos című művéből ismertek; vö.:

Atáio aujium máno newieno odey / kurié neymánų sáhos Cathechijmo pérguldito / nuog io miliſtos kúngo Mikalóiaus Dáukßos Kanoniko Banicios 3emáycu / iog éſus ánas pérguldis ii 3emáytijßkay LK A2_14–12

Ir pagim.de junu ſawo pirmagimi / ir juwiſte gi wiſtiklais / ir padeio gi prakarty: iog ne bowo iemis wietos pádwarioy. JE 9_13–19

Tokius sakinius vartojo ir Konstantinas Sirvydas (Hermann 1912: 44; Drotvinas 1964: 21t). Šalutinį priežasties sakinį su šiuo jungtuku randame trečiajame Dictionarium trium linguarum leidime (1642):

Muſʒkul w ćiele źwierząt / y człowiecźe. Muſculus. Dala kuno pehełe wadinama / iog toligij ira peley nudirtay. SD₃ 183

Eduard Hermann megjegyezte, hogy a keleti írott nyelvi változatban a jog kötőszót leggyakrabban okhatározói mellékmondatokban használták, míg a kelet-poroszországi szerzők írásaiban magyarázó mellékmondatokban (1912: 67).

¹ Egyébként az ezzel a kötőszóval bevezetett összes okhatározói mellékmondat csaknem egyharmadának nincs megfelelője a lengyel eredetiben (vö. Judžentis, Pajėdienė 2006: 32).

78

KALBOS KULTŪRA | 82

Tehát az okhatározói mellékmondatok, amelyek kötőszava hogy, a régi litván írások összetett mondatainak jellegzetes sajátosságai, az akkori írott nyelv normatív jelenségei. Az ilyen mondatokat nemcsak fordításokban, hanem eredeti szövegekben is használták (vö. a Ledesma névtelen katekizmusfordítójától és K. Sirvydastól idézett mondatokkal) – valószínűleg a beszélt nyelvből vették át őket². A régi litván nyelvben a hogy kötőszó és különféle változatai a mellérendelő összetett mondatokban legszélesebb körben használt kapcsolóeszközök közé tartoztak; a főmondattal nemcsak okhatározói, hanem magyarázó, meghatározó (következmény-) és célhatározói mellékmondatokat is összekapcsoltak (Hermann 1912: 67–68; Ambrazas 2006: 468, 482). E. Hermann nem kételkedett abban, hogy korábban ezt a három első jelentésben egész Litvániában használták³. Igaz, még a régi litván nyelvben sem ez a kötőszós mondattípus volt az okhatározói mellékmondatok uralkodó típusa: már akkor is használták bennük a mert és a mivel kötőszó változatait, és ezekbe a mondatokba a hogy kötőszó is kezdett beszivárogni.

Az okhatározói mellékmondatokat a hogy kötőszóval későbbi korszakokban is használták. Megtalálhatók a kretingai nyelvjárásban írt Ziwate (1759) című műben is, például:

Jezufas jog buwa dydey fukuttas, nuwargintas, tąnkiey puldynieje anamy kelie Z 187, 26–188, 1; Ką padarey, jog tawęs tawa žmones teyp dydey neapkient: jog wyly fufybuntawojy ant tawęs, nor tawi numariti ant kriziws Z 208_22–25

Ilyen mondatokat használt Kiprijonas Lukauskas is a 18. század végi kéziratos prédikációiban, például:

Tay wis tikiu stipray yr iszpazistu diel to, jog tu tay apreyszkie. Kursay efs’i Teysibiu nesutwertu LP 57_12–13

Kajetons Nezabitauskis elemi olvasókönyvének Új olvasástudomány (1824) imádságaiban és hitvallásaiban is találunk ilyeneket:

Diewe geriausis! nupuolau, gayluose ysz szyrdies, <...> diel to, jog asz tawi, kuris esi patsay sawiey tykra gierybe, užrustynau NE 38_26–31

² Nem érthetünk egyet Jonas Palionis A litván irodalmi nyelv történetében kifejtett véleményével az olyan alárendelt összetett mondatokról, amelyekben az okhatározói mellékmondatot a hogy kötőszó kapcsolja a főmondathoz, és a főmondatban különféle korrelátumok találhatók: „azt lehet feltételezni, hogy alkalmi jellegűek voltak, és a lengyel eredetiek hatására keletkeztek” (1979: 70). Ez a gondolat a tankönyv második kiadásából kimaradt – valószínűleg a szerző elvetette (vö. 1995: 75).

Vö.: „Nem kételkedem abban, hogy a következményes jelentés, akárcsak az okhatározói és a magyarázó jelentés, egykor egész Litvániában elterjedt volt” (1912: 68).³

A. JUDŽENTIS. Dėl šalutinių priežasties sakinių su jungtuku jog

79

A Lietuvių kalbos žodyne (A litván nyelv szótárában) szereplő példák a jog kötőszó mellékmondati okhatározói használatára (LKŽ IV 352) K. Sirvydas szótárának harmadik kiadásából (lásd az idézett mondatot), Laurynas Ivinskis és Jonas Jablonskis írásaiból származnak; ezenkívül hivatkozások találhatók Pilypas Ruigys szótárára (1747), Adalbert Bezzenberger munkájára (Beiträge 1877) és Ambraziejus Pabrėža írásaira. A jogei alak okhatározói jelentésű használatát Motiejus Valančius írásaiból vett mondat szemlélteti.

A 19. század második felének és a 20. század első felének szépirodalmát alaposabban megvizsgálva Julija Žukauskaitė megállapította, hogy a jog kötőszót mellékmondati okhatározói mondatokban Simonas Daukantas, Motiejus Valančius, Laurynas Ivinskis, Juozapas Dovydaitis, Žemaitė, Vaižgantas, Petras Cvirka és mások is használták (Žukauskaitė 1960: 47–49). A szerző szerint „klasszikusaink írásaiban a jog kötőszó ritkán használatos” (ugyanott, 33), „nagyon gyakori csak az írásokban” (35), korábban azonban „a szokásos jog jóval elterjedtebb volt, mint a kad” (34), továbbá „[a] régebben író žemaitija írók is gyakrabban használják a jog kötőszót, mint a kad” (33).

1.2. Kevés adat áll rendelkezésre a nyelvjárásokban használt, hogy kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatokról. Megjegyzendő, hogy nyelvjárásaink szintaxisa – a fonetikától és a morfológiától eltérően – általában véve alig van leírva. August Schleicher nyelvtanában már találunk egy megjegyzést, amely szerint ez a kötőszó a régebbi nyelvre és írásbeliségre jellemző; az akkori Kis-Litvánia beszélt nyelvében már ritkán használták: „jet wird es in der gewöhnlichen sprache wol wenig mer gebraucht“ (Schleicher 1856: 332). Az LKŽ a hogy kötőszó mert és mivel jelentésű használatát nem szemlélteti nyelvjárási példákkal. Juozas Senkus „A kapsai és zanavykai nyelvjárások kötőszava, indulatszava és hangutánzó szava” című tanulmányában említi ugyan, hogy ezt a kötőszót ritkán ok kifejezésére is használják, ám magyarázó mondatra hoz példát (vö. 1961: 111). A J. Žukauskaitė sem közöl nyelvjárási példákat az irodalmi nyelvi hogy kötőszóról szóló tanulmányában, véleménye szerint azonban „az élő nyelvben ma is használható volna ilyen [okhatározói] jelentésben a hogy. Ezt A. Juška lejegyzett dalai és J. Basanavičius meséi tanúsítják, amelyekben egyes hogy kötőszók teljesen megfelelnek az irodalmi nyelvi mivel kötőszónak” (Žukauskaitė 1960: 47). A szerzőnek a hogy kötőszó és a hát partikula egyes nyelvjárásokban való „összetévesztésére” vonatkozó megjegyzése is jelentős (ugyanott, 50). Talán okhatározói mellékmondatnak tekinthető az a mondat is, amelyben a hogy-geis kötőszó szerepel Mečislovas Davainis-Silvestraitis 19. század végén Raseiniai környékén lejegyzett meséjében, vö.:

80

KALBOS KULTŪRA | 82

Mit is sírnátok és zokognátok itt. Hiszen már, úgy látszik, örökre elveszett, jog eisaki a zsákból kijön, az el is vész DSP 143

Éppen a žemaitija és az északi aukštaitija nyelvjárásokban maradhattak fenn legtovább a jog kötőszóval vagy annak változataival alkotott mellékmondati okhatározói mondatok.

Az a tény, hogy a jog kötőszós mellékmondati okhatározói mondatoknak nincs (vagy alig van) támaszuk a mai nyelvjárásokban, nem lehet döntő érv kodifikációjuk mellett: a mai nyelvjárásokban az idant kötőszós mellékmondati célhatározói mondatok és a kadangi kötőszós okhatározói mondatok is ritkán fordulnak elő stb., mégis megfelelőnek tartják őket a köznyelvben stilisztikai és funkcionális célszerűségük miatt.

2. MAI HASZNÁLAT

Šalutinių priežasties sakinių su jungtuku jog vartojimo dabartinėje kalboje pavyzdžių ieškota Dabartinės lietuvių kalbos tekstyne (http://donelaitis.vdu.lt). Peržiūrėtose „Respublikinės periodikos“, „Memuarų“ ir „Populiariosios periodikos“ tekstyno dalyse rasti 24 tokie sakiniai – tai sudaro apie 4 procentus visų jose duodamų pavyzdžių su šiuo jungtuku (žr. 1 lentelę). Pavyzdžiui, „Respublikinės periodikos“ dalyje iš 194 šalutinių sakinių su šiuo jungtuku 7 yra priežasties. Kad tai nėra mažai, rodo lyginimas su nusakomaisiais sakiniais – vienu pagrindiniu norminamuosiuose darbuose pateikiamų jungtuko jog vartosenos tipų – jų šioje tekstyno dalyje rasta tik 2. „Memuarų“ dalyje iš 196 jungtuko jog vartosenos pavyzdžių net 14 laikytini turintys šalutinį priežasties sakinį (iš jų 4 greičiausiai per citatas į tekstyną pateko iš senesnių raštų, jie toliau necituojami). „Populiariosios periodikos“ dalyje santykis kiek kitoks: šalutinių priežasties sakinių rasta 3, o nusakomųjų – 9.

1. TÁBLÁZAT. A hogy kötőszóval alkotott alárendelt mondatok a mai litván nyelv korpuszában

A korpusz része

Köztársasági sajtó

Emlékiratok

Népszerű sajtó

Magyarázó mellékmondatok

184

176

185

Értelmező mellékmondatok

2

6

9

Okhatározói mellékmondatok

7

14

3

A. JUDŽENTIS. Dėl šalutinių priežasties sakinių su jungtuku jog 81

Az 1. táblázat folytatása

A szövegkorpusz része

Köztársasági sajtó

Emlékiratok

Népszerű sajtó

Célhatározói mondatok

1

0

2

Összesen megvizsgált példa

194

196

199

Köztársasági sajtó⁴

Később I. M. azt mondta neki, hogy ismét szemrehányást tesznek neki amiatt, hogy a lelövésről, nem pedig a felrobbantásról volt szó; Szinte soha nem fordul elő, hogy ügyfelünk csalódott lenne amiatt, hogy sokáig kell várni a pénzre; És mindig lehet elégedetlenséget kifejezni a kormány vagy a parlament határozataival kapcsolatban. Nem azért, mert ezek nyilvánvalóan tévesek, hanem azért, mert állítólag lehetne jobb változat is; Akkor a legegyszerűbb a paraván mögé ültetni a „témára felkészített” előadót. Annál is inkább mert néhányuk esetében szinte elkerülhetetlen, hogy az adás végéig ne bújjanak elő a paraván mögül; Most fáradtnak éreztük magunkat, és aggódni kezdtünk amiatt, hogy nem tudjuk, jó irányba haladunk-e, mennyit tettünk már meg, vagy talán egy helyben toporgunk; V. J. megígérte, hogy 2 ezer amerikai dollárt fizet azért, mert „munkát” szerzett neki; Most már kijelenthetjük, hogy a legnagyobb örömöt amiatt, hogy bejutott a negyeddöntőbe, a török, román és spanyol válogatottak szurkolói élték át.

Emlékiratok

1945-ben egy NDK-s tanítónőt azért bocsátottak el az állásából, mert mert merészelt felolvasni az osztályban a Harisnyás Pippi epizódjait; Bu Wilhelm Ulsson már nyolc éve Edla néni és Sixten bácsi stockholmi lakásában nő fel, szeretetlenül és nemkívánatosként. Talán azért, mert örökbefogadó szülei inkább kislányt szerettek volna az árvaházból, nem fiút, de nem kaptak... Másfelől a kritikusok, Pippit más szabad hősökkel összevetve, mindenekelőtt azért veszik észre kivételességét és fölényét, mert „erős, vidám és alapjában véve boldog”; Mio folyton kérdez, és maga válaszol arra, miért segít neki a föld, a barlang, a fák – talán azért, mert mindannyian gyűlölték Katót... Talán azért, mert fantasztikussága, konvencionális jellege teljesen nyilvánvaló, vagy talán azért, mert férfi, Karlsson alakja sokkal kisebb pedagógiai ellenállást váltott ki, mint Pippié, noha egyébként sok közös vonásuk van; gyermek- és kamaszkorom néhány orvosa elhallgatta a cukorbetegség kellemetlen tényeit, „csak jót akarva nekem”, mert mert azt hitték, nem vagyok képes megbirkózni a keserű tényekkel; Igen, vannak érvek. És nem csak azért, mert a főszereplő lány; Ezek a történetek különösen elbűvölők, mert mert a különböző korú olvasók teljesen más-más dolgokat találhatnak bennük; [És az olvasók számára is valószínűleg azért vonzó ez a szereplő leginkább, mert az önmagukra ismerés örömét kelti.

Az internetes példák nyelvezete nincs javítva.⁴

82

KALBOS KULTŪRA | 82

Népszerű sajtó

[N]em beszél a „Viagráról”, amely, úgy tűnik, ma megoldhatná a problémáit. Talán nemigen tud a létezéséről? Vagy talán azért, mertaz életet úgysem élheted le másodszor; De sosem gondoltam, hogy ennek az az oka, hogyivott; Szándékosan nem meséltem el önöknek a kezelés teljes menetét. Nem csak azért, mertíratlan etikai szabályokat követek.

Az idézett példák alapján a hogy kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatok néhány sajátossága állapítható meg. Először is, ok és következmény, illetve állítás és annak logikai alapja közötti viszonyt jelölnek. Másodszor, az összetett mondatban többnyire a főmondat után állnak. Harmadszor, a főmondatban utalószavuk van: leggyakrabban ezért, ritkábban ennélfogva vagy amiatt. Az utalószavak rendszerint a kötőszó előtt állnak, és kiemelik a mellékmondat szintaktikai funkcióját. Az utalószó nélküli mondatok határai nem mindig egyértelműek, többféleképpen is értelmezhetők (vö. az idézett mondattal: Annál is inkább hogynémelyeknek a műsor végére szinte elkerülhetetlen, hogy ne kerüljenek elő a függöny mögül). A vizsgált mondatok sajátosságai a mai litván nyelv hogy kötőszavának többfunkciós és többértelmű voltával magyarázhatók (vö. szinonimájának, a hogy kötőszónak megfelelő mondatokban való használatával).

A hogy kötőszó használatát a mellékmondatokban 2003-ban az Állami Litván Nyelvi Bizottság albizottsága tárgyalta. Sajnálatos, hogy az ülés határozatai csupán általánosságban állapították meg, hogy „[a]z azért, hogy és a hogy meglehetősen archaikus kötőszók, ezért megfontoltan használatosak”. Az albizottság „aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az hogy, azért hogy, valamint kötőszókat túl gyakran, indokolatlanul használják” („Az albizottságok hírei”, 2003 02 04, készítette Aistė Pangonytė, www.vlkk.lt). Az albizottság aggodalmait mintha Rita Miliūnaitė véleménye magyarázná, aki szerint a hogy kötőszó „az írott stílusra, a könyvnyelvre, különösen a tudományos nyelvre jellemző, ahol sok alárendelő és mellérendelő mondatot használnak” (2006: 147)⁵. A kötőszó hogy-ként meghatározott használati köre és stilisztikája legalábbis a mai nyelv okhatározói mellékmondataira nem illik. A Mai litván nyelv korpuszának „Litván állami dokumentumok” részében egyetlen ilyen mondatot sem találtak, a „Filozófiai irodalmi fordítások” részében pedig csupán egyet. Könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a hogy kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatok meglehetősen elterjedtek a mai nyelv kötetlen stílusaiban, ha az internet segítségével

⁵Hasonló véleményt fogalmazott meg a hogy kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatokról a régebbi litván írásokban Jonas Palionis is: szerinte ezeknek „[n]emcsak archaikus, hanem egyúttal könyvnyelvi árnyalatuk is van” (1979: 70).

A. JUDŽENTIS. Dėl šalutinių priežasties sakinių su jungtuku jog

83

keresőrendszer Google. Ha a keresőmezőbe beírjuk a „dėl to jog” vagy „todėl jog” szavakat, számos számunkra érdekes mondatot találunk nemcsak a sajtóból, hanem vitafórumokról, fórumokról, blogokról stb. is. Íme néhány példa:

Melyik csoporttag vesztette el az állását azért, mert nem akarta levágatni a göndör haját? www.superma-ma.lt/.../index.../t352404-400.html; akkor dobd be másik helyre is, talán még egy párat sikerül kiszedned, mert az a helyzet, hogy a csuka arra a helyre úszik, ahol mozgolódás van http://www.biteplius.lt/lt/2club.main (válaszlehetőségek: „Én és mások”, „Horgászklub”, „Csukafogás élő csalihallal” téma).

Mindez azt mutatja, hogy a jog kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatok használati köre a mai nyelvben széles; meglehetősen gyakran fordulnak elő kötetlen, nemcsak az írott, hanem a beszélt nyelvhez is közel álló nyilvános nyelvi műfajokban (lásd róluk Miliūnaitė 2008). Az ilyen használat terjedése talán a bizonyos fokú rendszerszerűségre való törekvéssel is magyarázható: a kad és a jog kötőszó szinonímiája a jóval gyakrabban használt magyarázó, valamint tartalmat kifejtő mondatokban fenntartja és ösztönzi a jog kötőszó használatát az okhatározói mellékmondatokban is.

3. A NORMA VIZSGÁLATA ÉS A KODIFIKÁCIÓ FEJLŐDÉSE⁶

Jonas Jablonskis, a jog kötőszó helyesírásának kérdését tárgyalva, már 1893-ban idézett egy e kötőszóval alkotott okhatározói mellékmondatot (az 1598-as katekizmusból) (lásd Balčikonis, szerk. 1935: 23). Az 1901-es nyelvtanban több példát találunk a jog (és változatai, a juog, juogei) kötőszóval kapcsolt tartalmat kifejtő (vagy következményes) és magyarázó mondatokra (Jablonskis 1957: 157). E kötőszó mellékmondatokban való használatát részletesebben a Lietuvių kalbos sintaksėje (1911) ismerteti: példákat hoz a jog szabályos használatára alanyi (1957: 491), állítmányi (uo., 492), tárgyi (493), jelzői (495), okhatározói (500) és módhatározói (506) mondatokban.

A jog kötőszó összetett mondatokban való használatáról és a kad kötőszóhoz fűződő viszonyáról röviden Antanas Salys és Leonardas Dambrauskas-Dambriūnas is írt. A Gimtosios kalbos kérdés-felelet rovatában arra a kérdésre válaszolva, hogy a mondatok összekapcsolásakor mikor használandó a kad, és mikor a jog, A. Salys az utóbbit javasolja

⁶ A jog és kad alárendelő kötőszók használatára vonatkozó ajánlásokat Rita Miliūnaitė röviden áttekintette (lásd 2003: 199–200).

84 KALBOS KULTŪRA | 82

vartoti, „kur sakin yje daug kad susigrūda“ (GK₁ 1938, 9: 138 = Jonikas, red. 1979: 261). Ten pat jis duoda ir šio jungtuko vartojimo aiškinamuosiuose ir priežasties sakiniuose pavyzdžių. Tokios vartosenos nepeikia, tik pastebi, kad „dabar visuose šiuose sakiniuose paprastai linkstame vartoti vien kad“ (ten pat). Beveik tuo pačiu metu L. Dambrauskas-Dambriūnas Kalbos patarėjuje rašė, kad jungtukai jog ir kad yra vienos reikšmės, tik pastarasis vartojamas dažniau (KP 1939: 58). Panašiai jo rašoma ir čikagiškės Gimtosios kalbos klausimų kraitelėje: „Jungtukai k a d ir j o g dažnai savo reikšme neskiria ir daugeliu atvejų gali būti vartojamas vienas arba antras tame pačiame sakiny“ (GK₂ 1960, 4: 75), tačiau aiškinamuosiuose sakiniuose siūlo teikti pirmenybę jungtukui kad.

A jog kötőszó köznyelvi használatát a múlt század hatvanas éveiben írt munkákban Julija Žukauskaitė vizsgálta és írta le a legrészletesebben. A litván irodalmi nyelv jog kötőszaváról szóló említett tanulmányában (1960) azt állítja, hogy a kad és jog kötőszóval bevezetett összetett mondatok „az összekapcsolt szavak hangzásában” és stilisztikai árnyalataikban különböznek – a jog kötőszó használata „bizonyos deklarativitást kölcsönöz a mondat gondolatának” (uo., 34–35). A szerző következtetése: „A jog kötőszót alanyi, állítmányi, tárgyi, jelzői, mód- és olykor okhatározói mellékmondatokban használják” (uo., 35). Miután külön megvizsgálta e kötőszó használatát az okhatározói mellékmondatokban, J. Žukauskaitė arra a következtetésre jut: „A jog kötőszóval a mai litván irodalmi nyelvben általában nem kapcsolunk okhatározói mellékmondatokat. Az élőbeszédben azonban ma is használható a jog ilyen jelentésben” (uo., 47). A továbbiakban a szerző bemutatja, miként szűkítették maguk a nyelvészek is a jog kötőszó köznyelvi használatát: Žemaitė műveinek 1948-as kiadásában szereplő, e kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatokat az 1956-os kiadásban következetesen a kad vagy nes kötőszóval bevezetett mondatokra cserélték (uo., 47–48). Jonas Balkevičius a Dabartinės lietuvių kalbos sintaksėje című művében az okhatározói mellékmondatok tárgyalásakor egyáltalán nem említi a jog kötőszót (1963: 362–363).

A jog kötőszónak szentelt másik tanulmányát J. Žukauskaitė a következő mondattal kezdi: „A jog kötőszót a nyelvjárásokban már csak kevés helyen használják” (1968: 21). Ebből arra következtethetünk, hogy a szerző tudta: korábban a nyelvjárásokban szélesebb körben használták ezt a kötőszót, mint manapság. A Lietuvių kalbos gramatikoje (LKG 1971: 675–677) a jog és kad kötőszó használatát így foglalja össze: „A jóg és kàd kötőszó jelentése csak bizonyos esetekben egyezik meg. Közülük a második gyakoribb, és olyan jelentésekben is használható, amelyek nem jellemzők a jóg kötőszóra”

A. JUDŽĖNTIS. Dėl šalutinių priežasties sakinių su jungtuku jog

85

(ugyanott, 677). Azt, hogy a jog kötőszóra nem jellemző, többek között J. Žukauskaitė is jelzi az okhatározói mellékmondatokban való használatát illetően (ugyanott)⁷. Valószínűleg éppen az említett negatív kodifikáció az okhatározói mellékmondatokban való használatát illetően határozta meg a jog kötőszó használati típusának sorsát a későbbi leíró és normatív munkákban, a Lietuvių kalbos gramatikos második kötetében.jog

A következő évben megjelent, programadó Vytautas Ambrazas-tanulmányban, „Lietuvių kalbos prijungiamųjų sakinių struktūriniai tipai” (1972), a jog kötőszóval bevezetett alárendelt okhatározói mondatok már nem szerepelnek. A felsőoktatási tankönyvben, a Lietuvių kalbos morfologija című kötetben megismételték J. Žukauskaitė ajánlását a jog és a kad kötőszó használatáról (vö. Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 235), de egy lábjegyzetben megemlítették, hogy „[a] régebbi írásokban az okviszonyok kifejezésére a jog kötőszót is használják” (uo.). A Lietuvių kalbos gramatikos harmadik kötetében (LKG 1976: 867) a jog kötőszóval bevezetett alárendelt okhatározói mondatokat csak röviden, apró betűvel említik⁸. A későbbi nyelvtani munkák egyáltalán nem említik a jog kötőszóval bevezetett alárendelt okhatározói mondatokat (lásd Sirtautas, Grenda 1988: 169–170; Labutis 1994 II: 69–70; DLKG 1994: 689).

A nyelvhasználattal foglalkozó kiadványok a normatív nyelvtani munkákban rögzített kodifikációt követik. A Kalbos praktikos patarimai példákat ad a jog kötőszó szabályos használatára tárgyi, állítmányi és módhatározói mellékmondatokban, az alárendelt okhatározói mondatokat azonban nem említi (KPP₁ 1976: 117; KPP₂ 1985: 123). A Kalbos patarimai című sorozat harmadik füzetében, miután rámutatnak e kötőszó célhatározói mellékmondatokban való, kerülendő használatára, szabályosként mutatják be a használatát alanyi, tárgyi és következményes mellékmondatok összekapcsolására (KP S 2003: 28), az alárendelt okhatározói mondatokról azonban egy szót sem szólnak.

A kodifikált normát az iskolának és a nagyközönségnek szánt kiadványok is rögzítik. Jonas Šukys a Kalbos kultūra visiems című könyvében (2003) azt állítja, hogy a jog kötőszó gyakran a kad kötőszó szinonimája. A feltételes móddal azonban a jog kötőszó nem használható. A Lietuvių kalbos žinyne a jog kötőszót nemcsak a célhatározói, hanem az okhatározói mellékmondatok fejezetében sem említik (LKŽin 2007: 275, 277).

⁷ A szerző ellentmond önmagának, amikor ugyanazon az oldalon később apró betűs szedéssel azt írja, hogy „[a] nyelvjárásokban és a régi írásokban a jóg kötőszót okviszony jelölésére használják” (LKG 1971: 677), valamint más jelentésekben is.

⁸ Vö.: „A nyelvjárásokban, a régebbi írásokban, időnként pedig a szépirodalomban is előfordulnak okhatározói mondatok a jog kötőszóval. Az ilyen mondatokban a rámutató szó szintén a dėl to” (LKG 1976: 867). Három példát hoznak erre a használatra: a LKŽ-ből, Jonas Basanavičius által lejegyzett mesékből, valamint Simonas Daukantas írásaiból.

86

KALBOS KULTŪRA | 82

A jog kötőszóval álló okhatározói mellékmondatok kodifikációjának története röviden a következőképpen foglalható össze: a 20. század elején és közepén normatív, bár ritkábban (a beszélt nyelvben) használt mondatokként kodifikálták őket; a múlt század végi (az LKG III. kötete utáni) leíró, normatív és oktatási művek egyáltalán nem említik őket, mintha már nem használnák ezeket.

KÖVETKEZTETÉSEK

A jog kötőszóval álló okhatározói mellékmondatok saját, nem kölcsönzött összetett alárendelő mondattípust alkotnak. A 16. századtól napjainkig folyamatosan használják őket, különféle nyelvjárási alapokra támaszkodó írásművekben. A régebbi írásokba minden bizonnyal a beszélt nyelvből kerültek be.jog

A kad kötőszóval álló mondatok szinonimáiként ezek a mondatok a mai litván nyelvben is meglehetősen elterjedtek. Jellemzőek a sajtónyelvre, a szépirodalomra, valamint a közbeszéd kötetlen műfajaira.kad

A 20. század végétől a jog kötőszóval álló okhatározói mellékmondatokat a leíró, normatív és oktatási nyelvtani munkák nem említik többé. E mondatok régebbi és mai nyelvbeli használatának jellege elegendő alapot nyújt ahhoz, hogy megfontoljuk pozitív kodifikációjukat a köznyelvben. Az ilyen mondatokat tovább kell vizsgálni és új nyelvtani munkákban le kell írni.jog

ŠALTINIAI

DK – Mikalojaus Daukšos 1595 metų katekizmas. Parengė Vida Jakštienė ir Jonas Palionis, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995.

DSP – Pasakos, sakmės, oracijos. Surinko Mečislovas Davainis-Silvestraitis, Vilnius: Vaga, 1973.

GK₁ – Gimtoji kalba, Kaunas, 1933–1941.

GK₂ – Gimtoji kalba, Čikaga, 1958–1968.

JĖ – Jono Jaknavičiaus 1647 metų EWANGELIE POLSKIE Y LITEWSKIE. Dokumentinis leidimas ir kompaktinė plokštelė su skaitmenine faksimile. Parengė Milda Lučinskienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005.

LyK – Heinrich Johann Lysius. Mažasis katekizmas. Pagal Berlyno rankraštį parengė Pietro U. Dini, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993.

A. JUDŽENTIS. Dėl šalutinių priežasties sakinių su jungtuku jog

87

LK – KATHECHISMAS, ABA PAMOKIMAS WIENAM KVRIAMGI KRIKSČZONIVY REYKIAMAS. PARASZITAS Nuog D. IOKVBO LEDESMOS Theologo Soc: IESV... WILNIVY: Drukórnioy Acadêmios SOCIETATIS IESV... 1605.

LP – Kiprijonas Lukauskas. Pamokslai. Tekstą parengė Juozas Karaciejus, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996.

MžK – Martynas Mažvydas. Katekizmas ir kiti raštai, Vilnius: Baltos lankos, 1993.

NE – Kajetonas Nezabitauskis. Naujas mokslas skaitymo dėl mažų vaikų Žemaičių ir Lietuvos. Fotografuotinis leidimas, Vilnius: Alma littera, 1996.

SD₃ – Pirmasis lietuvių kalbos žodynas. Konstantinas Širvydas. Dictionarium trium linguarum. Įvadą ir žodyno rodyklę parengė Kazys Pakalka, Vilnius: Mokslas, 1979.

Z – 1759 metų „Ziwatas“. Parengė Aleksas Girdenis ir Petras Skirmantas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1998.

LITERATŪRA

Ambrazas V. 1972: Lietuvių kalbos prijungiamųjų sakinių struktūriniai tipai. – Baltistica 8 (1), 23–48.

Ambrazas V. 2006: Lietuvių kalbos istorinė sintaksė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Balčikonis J., red. 1935: Jablonskio raštai 4, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys.

Balkevičius J. 1963: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Bezzenberger A. 1877: Beiträge zur Geschichte der Litauischen Sprache auf Grund litauischer Texte des XVI. Und des XVII. Jahrhunderts, Göttingen: Verlag von Robert Peppmüller.

DLKG 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Redaktorius Vytautas Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Drotvinas L. 1964: Priežasties ir tikslo sudėtinės konstrukcijos XVI–XVII a. lietuvių kalbos raštuose. – Kalbotyra 10, 19–52.

Hermann E. 1912: Über die Entwicklung der litauischen Konjunktionalsätze, Jena: Frommannsche Buchdruckerei.

Jablonskis J. 1957: Rinktiniai raštai 1. Red. J. Palionis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Jakaitienė E., Laigonaitė A., Paulauskienė A. 1976: Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslas.

Jonikas, red. 1979: Antanas Salys. Raštai 1. Bendrinė kalba. Redagavo Petras Jonikas, Roma: Lietuvių katalikų mokslo akademija.

88

KALBOS KULTŪRA | 82

Judžentis A., Pajedienė J. 2006: Mikalojus Daukšos Katekizmo (1595) sudėtiniai prijungiamieji priežasties sakiniai. – Baltų filologija 15 (1–2), 27–40.

Kibildaitė E. 2001: Priežasties šalutiniai sakiniai Bretkūno postilėje. – Acta Linguistica Lithuanica 44, 129–144.

KP 1939: Kalbos patarėjas. Paruošė L. Dambrauskas, redagavo A. Salys ir Pr. Skardžius, Kaunas: Lietuvių kalbos draugijos leidinys.

KPP₁ 1976: Kalbos praktikos patarimai. Sudarė A. Pupkis, Vilnius: Mokslas.

KPP₂ 1985: Kalbos praktikos patarimai. Sudarė A. Pupkis. II pataisytas ir papildytas leidimas, Vilnius: Mokslas.

KP S 2003: Kalbos patarimai. Sintaksė: įvairūs dalykai. Sudarė Rita Miliūnaitė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Labutis V. 1994: Lietuvių kalbos sintaksė 1–2, Vilnius: Vilniaus universitetas.

Leskien A. 1903: Litauische Partikeln und Konjunktionen. – Indogermanische Forschungen 14, 89–113.

LKE 2008: Lietuvių kalbos enciklopedija. Sudarė Kazys Morkūnas, redagavo Vytautas Ambrazas. 2-as patiksl. ir papild. leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

LKG 1971: Lietuvių kalbos gramatika 2: Morfologija. Vyr. redaktorius K. Ulvydas, Vilnius: Mintis.

LKG 1976: Lietuvių kalbos gramatika 3: Sintaksė. Vyr. redaktorius K. Ulvydas, Vilnius: Mokslas.

LKŽ IV 1957: Lietuvių kalbos žodynas 4. Ats. red. Kazys Ulvydas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

LKŽin 2007: Lietuvių kalbos žinynas. Sudarė Pranas Kniūkšta, Kaunas: Šviesa.

Michelini G. 1991: Le traduzioni dal latino di un volume lituano del 1600. Studio sulla lingua della Margarita theologica, Potenza: Il Salice [Università degli Studi della Basilicata, Istituto di linguistica 3].

Miliūnaitė R. 2003: Lietuvių kalbos gramatikos norminimo pagrindai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Miliūnaitė R. 2006: Apie kalbą ir mus, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Miliūnaitė R. 2008: Tinklaraščių kalbos vieta dabartinės vartosenos schemoje. – Lietuvių kalba, www.lietuviukalba.lt

Palionis J. 1979: Lietuvių literatūrinės kalbos istorija, Vilnius: Mokslas.

Palionis J. 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Piročkinas A. 1986: Jono Jablonskio kalbos taisymai, Kaunas: Šviesa.

PLKG 1957: Pirmoji lietuvių kalbos gramatika. Atsak. redaktorius J. Kruopas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

A. JUDŽENTIS. Dėl šalutinių priežasties sakinių su jungtuku jog

89

Schleicher A. 1856: Litauische Grammatik, Prag: J. G. Calve’sche Verlagsbuchhandlung. [I. Lemeškin, J. Zabarskaitė, sud., Lituanistinis Augusto Schleicherio palikimas 1, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008, p. 150tt.].

Senkus J. 1961: Kapsų ir zanavykų tarinių jungtukas, jaustukas ir ištiktukas. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai, A serija, 1 (10), 105–127. [D. Mikulėnienė, R. Senkutė-Kašetienė, sud., Juozas Senkus. Kalbotyros darbai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2006, 391–413].

Sirtautas V., Grenda Č. 1988: Lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Mokslas.

Šukys J. 2003: Kalbos kultūra visiems, Kaunas: Šviesa.

Urbas D. 1996: Martyno Mažvydo raštų žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Žukauskaitė J. 1960: Lietuvių literatūrinės kalbos jungtukas jog. – Kalbotyra 2, 33–58.

Žukauskaitė J. 1968: Jungtuko jog vartojimas. – Kalbos kultūra 14, 21–22.

Gauta 2009 09 14

ON REASON CLAUSES WITH THE CONJUNCTION JOG

Summary

The conjunction jog connects reason clauses frequently used in old Lithuanian writings as well as in present-day publicist, belles-lettres and free style Lithuanian; however, new descriptive, standardising and pedagogical grammars fail to mention them. The paper deals with older and modern usage of the above clauses, offers an overview of their research and development of codification. The paper suggests that the above clauses should be treated as appropriate for standard Lithuanian; arguments for the claim are provided.

ARTŪRAS JUDŽENTIS

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

90

KALBOS KULTŪRA | 82