Dėl šalutinių priežasties sakinių su jungtuku „jog“

A. JUDŽENTIS. A jog kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatokról 77 ARTŪRAS JUDŽENTIS Lietuvių kalbos institutas A JOG KÖTŐSZÓVAL BEVEZETETT OKHATÁROZÓI MELLÉKMONDATOKRÓL A JOG KÖTŐSZÓVAL A tanulmány a jog kötőszóval kapcsolt összetett alárendelő mondatok okhatározói mellékmondati tagmondatait vizsgálja: áttekinti használatukat az első litván írásos emlékektől napjainkig, bemutatja kodifikációjuk fejlődését a köznyelvben, kiemeli a kodifikáció kritériumait, és ismerteti a pozitív kodifikáció érveit. 1. A RÉGEBBI ÍRÁSOS EMLÉKEK ÉS NYELVJÁRÁSOK ADATAI 1.1. Heinrichas Johannas Lysijus kéziratos Kis katekizmusában (1719) Martin Luthernek a nő teremtéséről szóló részletét így fordította: Jr Ponas Diewas padáre Moterißk iß to Sʒonkaulio, kurr iß mogaus ėms buwo, ir atwede jopi. Ekkor mondá az ember: Ez most csont az én csontomból, és test az én testemből. Ezért Wyrene lesz a neve, mivelhogy a férfiból vétetett ki LyK 4514–17 Ebben a fordításban nemcsak a vyrienė új szóalak kelti fel a figyelmet, hanem az elnevezés indítékát megnevező, a jog kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondat is. Az ezt választó Lysijus nem különbözött a korabeli Kelet-Poroszország más szerzőitől és fordítóitól. A jog kötőszót és különféle változatait ezekben a mondatokban már Martynas Mažvydas is használta (vö. Hermann 1912: 8, 12; Drotvinas 1964: 21t; Urbas 1996: 175), pl. : Te ßmagau köteles vagy Istent tisztelni / Mert téged oly jól táplált MžK 122(76)10–11 Ilyen okhatározói mondatokat használt Baltramiejus Vilentas (vö. Hermann 1912: 25), Jonas Bretkūnas (vö. Leskien 1903: 106; Hermann 1912: 28; Kibildaitė 2001: 136t) és mások is (vö. Bezzenberger 1877: 266; Hermann 1912: 67). Az, hogy a jog kötőszó használata az 78 KALBOS KULTŪRA | 82 A mondatokban normatív, a régi litván írott nyelv nyugati változatára jellemző jelenség voltát Danielius Kleinas Grammatica Lithvanica (1653) című műve is megerősíti, amelyben más, okviszonyt jelölő kötőszavak mellett szerepel (vö. PLKG 1957: 142). okhatározói mellékmondatokban Ezt a típusú mellékmondatot széles körben használták a Litván Nagyfejedelemségben készített és kiadott írásokban is. Ezeket megtaláljuk Mikalojus Daukša katekizmusában1 és Postilėjėje (lásd: Hermann 1912: 32, 36; Drotvinas 1964: 21t), pl. : M. Kaipóġ númire Diewîſtei / argu Ʒmogîſtei? Mo. Ʒmogîſtei kaipʼ mógus / iog Diewiſtei kaipʼ Diewas / niekadʼ negałêio mirṫ / nei wel kſt DK 3414–20 Ilyen okhatározói mondatokat a régi írott nyelv középső változatának más képviselői is használtak: Simonas Vaišnoras (lásd Michelini 1991: 224), a Knygos nobažnystės krikščioniškos szerzői (lásd Drotvinas 1964: 21t), Samuelis Boguslavas Chylinskis (lásd Drotvinas 1964: 21t). A régi írott nyelv keleti változatában a jog kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatok az 1605-ös Ledesma-katekizmus fordításából (Hermann 1912: 41) és Jono Jaknavičius Evangéliumaiból és episztoláiból ismertek, vö. : Atáio auſiumṕ máno newieno odʒey / kuriê neyßmánu sákos Cathechiſmo pérguldito / nuog io miliſtos kúngo Mikalóiaus Dáukßos Kanoniko Banicios Ʒemáycu / iog ésus ánas pérguldis ii Ʒemáytißkay LK A2r4–12 És megszülte elsőszülött fiát / pólyába takarta / és jászolba fektette: mert nem volt számukra hely a szálláson. JE 913–19 Ilyen mondatokat Konstantinas Sirvydas is használt (Hermann 1912: 44; Drotvinas 1964: 21t). Ezzel a kötőszóval alkotott okhatározói mellékmondatot a Dictionarium trium linguarum harmadik kiadásában (1642) találunk: Muſʒkuł w ćiele wierʒt / y cʒłowiecʒẽ. Muſculus. A testnek azt a részét nevezik pełełének, amely a pełełéből levágatott. SD3 183 Eduardas Hermann megfigyelte, hogy az írott nyelv keleti változatában a jog kötőszót leggyakrabban okhatározói mellékmondatokban használták, míg a Kelet-Poroszországból származó szerzők írásaiban – magyarázó mellékmondatokban (1912: 67). 1 Egyébként az e kötőszóval álló összes okhatározói mellékmondatnak még a harmada sem rendelkezik megfelelővel a lengyel eredetiben (vö. Judžentis, Pajėdienė 2006: 32). A. JUDŽENTIS. A jog kötőszóval álló mellékmondatok okhatározói mellékmondatairól 79 Így a jog kötőszóval álló okhatározói mellékmondatok a régi litván írásbeliség összetett mondatainak jellegzetes sajátosságát, az akkori írott nyelv normatív jelenségét alkotják. Az ilyen mondatokat nemcsak fordításokban, hanem eredeti szövegekben is használták (vö. az anonim Ledesma-katekizmus fordítójának és K. Sirvydasnak idézett mondatait) – valószínűleg a beszélt nyelvből vették át őket2. A régi litván nyelvben a jog kötőszó és különféle változatai az összetett alárendelő mondatokban alkalmazott egyik legelterjedtebb kapcsolóeszköz voltak; a főmondati tagmondathoz nemcsak okhatározói, hanem magyarázó, meghatározó (következményi), sőt célhatározói mellékmondatokat is kapcsoltak (Hermann 1912: 67–68; Ambrazas 2006: 468, 482). E. Hermann nem kételkedett abban, hogy az első három jelentésben korábban egész Litvániában használták3. Igaz, még a régi litván nyelvben sem az e kötőszóval álló mondatok alkották az okhatározói mellékmondatok uralkodó típusát: ezekben a mondatokban már akkor használták a nes és kadangi kötőszó változatait, és a kad kötőszó is kezdett behatolni közéjük. A jog kötőszóval álló okhatározói mellékmondatokat későbbi időszakokban is használták. Megtalálhatók a kretingai nyelvjárásban írt Ziwatban (1759) is, például: : Jézus, hogy nagyon megkínoztatott, megfárasztott, sűrűn összegyűlt tömegben azon az úton Z 187, 26–188, 1; Mit tettél, hogy néped ennyire gyűlöl téged: hogy mindnyájan fellázadtak ellened, meg akarnak ölni a kereszten Z 20822–25. Ilyen mondatokat használt Kiprijonas Lukauskas is a 18. század végi kéziratos prédikációiban, pl. Én ezt erősen hiszem és vallom azért, mert te ezt kinyilatkoztatod. : Aki az Igazság által teremtetlen vagy LP 5712–13 Hasonlókat találunk Kajetonas Nezabitauskis Naujas mokslas skaitymo (1824) című ábécéskönyvének imáiban és hitbeli aktusaiban is: Legjobb Istenem! elbuktam, szívből bánkódva, <...> azért, mert téged, aki önmagadnak valódi jósága vagy, megbántottalak NE 3826–31 2 Nem érthetünk egyet Jono Palionisnak a Lietuvių literatūrinės kalbos istorijoje kifejtett véleményével a jog kötőszóval és a főmondatban különböző korrelátumokkal kapcsolt, okhatározói mellékmondatot tartalmazó alárendelő összetett mondatokról: „feltételezhető, hogy alkalmi jellegűek voltak, és a lengyel eredetik hatására keletkeztek” (1979: 70). Ez a gondolat a tankönyv második kiadásából már kimaradt – feltehetően a szerző elvetette (vö. 1995: 75). 80 NYELVI KULTÚRA | 82 ise}]} 天天中彩票无法? Wait output malformed? Need valid JSON. 3 Vö.: „Nem kétlem, hogy a következtető, éppúgy, mint az okhatározói és a magyarázó jelentés egykor egész Litvániára kiterjedt“ (1912: 68). 80 NYELVI KULTÚRA | 82 A Lietuvių kalbos žodyne a jog kötőszó okhatározói mellékmondatokban való használatára példákat közöltek K. Sirvydas szótárának harmadik kiadásából (lásd az idézett mondatot), Laurynas Ivinskis és Jonas Jablonskis írásaiból, továbbá hivatkozásokat adtak Pilypas Ruigys szótárára (1747), Adalbert Bezzenberger (Beiträge 1877) művére, valamint Ambraziejus Pabrėža írásaira. A jogei forma okhatározói jelentésben való használatát egy Motiejus Valančius írásaiból származó mondattal szemléltetik. A 19. század második felének és a 20. század első felének szépirodalmát alaposabban megvizsgálva Julija Žukauskaitė megállapította, hogy a jog kötőszót okhatározói mellékmondatokban Simonas Daukantas, Motiejus Valančius, Laurynas Ivinskis, Juozapas Dovydaitis, Žemaitė, Vaižgantas, Petras Cvirka és mások is használták (Žukauskaitė 1960: 47–49). A szerző azt állítja, hogy „klasszikusaink írásaiban a jog kötőszót ritkán használják” (uo., 33), ez „csak az írásokban nagyon gyakori” (35), korábban azonban „a szokásos jog sokkal szélesebb körben volt használatos[,] mint a kad” (34), és „[a] korábban író žemaitis írók is gyakrabban használják a jog kötőszót, mint a kad” (33). 1.2. Kevés adat áll rendelkezésre a nyelvjárásokban a jog kötőszóval használt okhatározói mellékmondatokról. Megjegyzendő, hogy nyelvjárásaink szintaxisa – a fonetikával és a morfológiával ellentétben – általában véve alig van leírva. Már August Schleicher nyelvtanában találunk egy megjegyzést arról, hogy ez a kötőszó a régebbi nyelvre és írásokra jellemző; az akkori Kis-Litvánia beszélt nyelvében már alig használták: „jezt wird es in der gewönlichen sprache wol wenig mer gebraucht“ (Schleicher 1856: 332). A jog kötőszó használatát, mivel és minthogy jelentésben, az LKŽ nyelvjárási példákkal nem illusztrálja. Bár Juozas Senkus „A kaps és zanavykai nyelvjárások kötőszava, indulatszava és hangutánzó szava” című tanulmányában megemlíti e kötőszó ritka, ok kifejezésére szolgáló használatát, magyarázó mondatra hoz példát (vö. 1961: 111). Az irodalmi nyelv jog kötőszaváról szóló tanulmányában J. Žukauskaitė sem közöl nyelvjárási példákat, véleménye szerint azonban „az élő nyelvben ma is használható volna a jog ilyen [oki] jelentésben. Ezt mutatják A. Juška által lejegyzett dalok és J. Basanavičius meséi, amelyekben néhány jog teljesen megfelel az irodalmi nyelv kadangi kötőszavának” (Žukauskaitė 1960: 47). Jelentős a szerzőnek a jog kötőszó és a juk partikula egyes nyelvjárásokban történő „összekeverésére” vonatkozó megjegyzése is (ugyanott, 50). Talán okhatározói mellékmondatnak tekinthető az a mondat is, amelyet Mečislovas Davainis-Silvestraitis a 19. század végén Raseiniai környékén lejegyzett meséjében a jogeis kötőszóval használt, vö. : A. JUDŽENTIS. A jog kötőszóval alkotott okhatározói mellékmondatokról 81 Mit nyitnátok már ki itt, és mit sírnátok vissza. Már bizonyára örökre elveszett, hogy aki a zsákból előjön, az el is pusztul DSP 143 Éppen a žemaitis és az északi aukštaitis nyelvjárásokban maradhattak fenn legtovább a jog kötőszóval vagy annak változataival bevezetett okhatározói mellékmondatok. Az a tény, hogy a jog kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatoknak nincs (vagy csaknem nincs) támaszuk a mai nyelvjárásokban, nem lehet kodifikációjuk döntő érve: a mai nyelvjárásokban kevéssé használatosak a célhatározói mellékmondatok az idant kötőszóval, az okhatározói mellékmondatok a kadangi kötőszóval stb. is, mindazonáltal a köznyelvben stilisztikai és funkcionális célszerűségük miatt megfelelőnek tekintik őket. 2. A JELENLEGI HASZNÁLAT A jog kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatok jelenlegi nyelvhasználatbeli előfordulásaira a Mai litván nyelv szövegtárában (http://donelaitis.vdu. lt) kerestek példákat. Az átnézett „Köztársasági sajtó”, „Emlékiratok” és „Népszerű sajtó” szövegtári részekben 24 ilyen mondatot találtak – ez az e részekben közölt, e kötőszóval alkotott összes példa mintegy 4 százalékát teszi ki (lásd az 1. táblázatot). Például a „Köztársasági sajtó” részben az e kötőszóval bevezetett 194 mellékmondat közül 7 okhatározói. Hogy ez nem kevés, azt a vonatkozó mondatokkal való összehasonlítás mutatja – ezek a jog kötőszó normatív munkákban bemutatott használati típusai közül az egyik fő típust alkotják –, ebből a szövegtári részből mindössze 2-t találtak. Az „Emlékiratok” részben a jog kötőszó 196 használati példája közül nem kevesebb mint 14 tekinthető olyannak, amelyben okhatározói mellékmondat szerepel (közülük 4 valószínűleg idézeteken keresztül régebbi írásokból került a szövegtárba, ezeket a továbbiakban nem idézik). A „Népszerű folyóiratok” részben az arány kissé eltérő: 3 okhatározói és 9 vonatkozó mellékmondatot találtak. 1. TÁBLÁZAT. A jog kötőszóval kapcsolódó mellékmondatok a mai litván nyelv szövegtárában Tekstyno dalis Respublikinė periodika Memuarai Populiarioji periodika Értelmező mellékmondatok 184 176 185 Vonatkozó mellékmondatok 2 6 9 Okhatározói mellékmondatok 7 14 3 82 NYELVI KULTÚRA | 82 Tekstyno dalis Respublikinė periodika Memuarai Populiarioji periodika Célhatározói mellékmondatok 1 0 2 Összesen 194 196 199 példát tekintettek át Köztársasági időszaki kiadványok4 Később I. M. azt mondta neki, hogy ismét kifogásolják, amiért lövöldözés helyett robbantásról állapodtak meg; Szinte soha nem fordul elő, hogy ügyfelünk amiatt csalódott lenne, hogy sokáig kell várni a pénzre; És mindig lehet elégedetlenséget kifejezni a Kormány vagy a Seimas határozataival kapcsolatban. Nem azért, mert egyértelműen tévesek, hanem azért, mert állítólag lehetne jobb változat is; Akkor a legegyszerűbb a paraván mögé ültetni a „témára felkészített” előadót (előadónőt). Annál is inkább, mert egyeseknek a műsor végéig a paraván mögött maradása szinte elkerülhetetlen; Most elfáradtunk, és aggódni kezdtünk amiatt, hogy nem tudjuk, helyes irányba haladunk-e, mennyit tettünk már meg, vagy talán egy helyben toporgunk; V. J. megígérte, hogy 2 ezer amerikai dollárt fizet azért, hogy „munkát” szerzett; Most már kijelenthető, hogy a negyeddöntőbe jutás miatt a török, román és spanyol válogatott szurkolói élték át a legnagyobb örömöt. Emlékiratok 1945-ben az NDK egyik tanárnőjét elbocsátották állásából, mert merészelte felolvasni az osztályban Harisnyás Pippi epizódjait; Vilhelm Ulson immár nyolc éve él Edla nagynénje és Siksten nagybátyja stockholmi lakásában, nem szeretik, és nincs rá szükség. Talán azért, mert az örökbefogadó szülők inkább kislányt akartak hozni az árvaházból, nem fiút, de nem kaptak... Másfelől a kritikusok, amikor Pippit más szabad szellemű hősökkel állítják párhuzamba, mindenekelőtt azért veszik észre különlegességét és fölényét, mert „erős, vidám és alapvetően boldog”; Íme, Mijo folyamatosan azt kérdezi, és maga válaszolja meg, miért segít neki a föld, a barlang, a fák – talán azért, mert mindannyian gyűlölték Katót... Talán azért, mert fantasztikussága, feltételessége teljesen nyilvánvaló, vagy talán azért, mert férfi, Karlsson alakja sokkal kevesebb pedagógiai ellenállást váltott ki, mint Pipié, noha egyébként sok közös vonás fűzi össze őket; Gyermekés serdülőkorom néhány orvosa „csak a javam akarták”, ezért elhallgatták a cukorbetegség kellemetlen tényeit, mivel úgy vélték, hogy nem vagyok képes megbirkózni a keserű tényekkel; Igen, vannak érvek. És nem csupán azért, mert a főszereplő egy kislány; Ezek a történetek különösen elbűvölők, mert a különböző életkorú olvasók teljesen eltérő dolgokat találhatnak bennük; [És] az olvasók számára ez a szereplő valószínűleg leginkább azért vonzó, mert az önmagukra ismerés örömét váltja ki. 4 Az internetes példák nyelve változatlan. Az 1. táblázat folytatása A. JUDŽENTIS. A jog kötőszóval bevezetett mellékmondati okhatározói mondatokról 83 Népszerű folyóiratok [N]em tesz említést a „Viagráról”, amely, úgy tűnik, ma megoldhatná a problémáit. Talán nem sokat tud ennek a létezéséről? Vagy talán azért, mert az életet úgysem éled le másodszor; De soha nem gondoltam, hogy azért van így, mert részeg volt; Szándékosan nem meséltem el önöknek a kezelés teljes menetét. Nemcsak azért, mert betartom az íratlan etikai szabályokat. Az idézett példák lehetővé teszik a jog kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondatok néhány sajátosságának kiemelését. Először is, az ok és a következmény, illetve az állítás és annak logikai alapja közötti viszonyt jelölik. Másodszor, az összetett mondatban többnyire a főmondati tagmondat után állnak. Harmadszor, a főmondati tagmondatban utalószavaik vannak: leggyakrabban a dėl to, ritkábban a todėl vagy az už tai. Az utalószavak általában a kötőszó előtt állnak, és kiemelik a mellékmondat szintaktikai funkcióját. Az utalószavak nélküli mondatok határai nem mindig világosak, többféleképpen is értelmezhetők (vö. az idézett mondattal: Juo labiau jog kai kurių neišlindimas iš už širmos laidos gale yra beveik neišvengiamas). E vizsgált mondatok sajátosságai a mai litván nyelv jog kötőszavának többfunkciós és többértelmű voltával magyarázhatók (vö. szinonimájának – a kad kötőszónak – a megfelelő mondatokban való használatát). A jog kötőszó használatát a mellékmondatokban 2003-ban tárgyalta az Állami Litván Nyelvi Bizottság albizottsága. Kár, hogy az ülés határozataiban csak általános megállapítással elégedtek meg, miszerint „[a]z idant és a jog kötőszók meglehetősen archaikusak, ezért megfontoltan használandók”. Az albizottság „aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a jog, az idant és a bei kötőszókat túl gyakran, minden alap nélkül használják” („Albizottsági hírek”, 2003 02 04, készítette Aistė Pangonytė, www.vlkk.lt). Az albizottság aggodalmait mintegy megmagyarázza Rita Miliūnaitė véleménye, miszerint a jog kötőszó „az írott stílusra, a könyvnyelvre, különösen a tudományos nyelvre jellemző, ahol sok alárendelt és mellérendelt mondatot használnak” (2006: 147)5. A jog kötőszó használati területének és stilisztikájának ez a meghatározása legalábbis a mai nyelv okhatározói mellékmondatainak nem felel meg. A mai litván nyelv szövegtárának „Litván állami dokumentumok” részében egyetlen ilyen mondatot sem találtak, a „Filozófiai irodalom fordításai” részében pedig csak egyet. Arról, hogy a jog kötőszóval alkotott okhatározói mellékmondatokat a mai nyelv kötetlen stílusaiban meglehetősen széles körben használják, könnyen meggyőződhetünk az internetes 5 A jog kötőszóval alkotott okhatározói mellékmondatokról a régi litván írásokban hasonló véleménye volt Jonas Palionisnak is: szerinte ezeknek „[n]emcsak archaikus, hanem egyben könyvnyelvi árnyalatuk is van” (1979: 70). 84 KALBOS KULTŪRA | 82 keresőrendszer, a Google segítségével. Ha a keresőmezőbe beírjuk a „dėl to jog” vagy „todėl jog” szavakat, számos, számunkra érdekes mondatot találunk nemcsak a sajtóból, hanem vitafórumok, fórumok, blogok stb. anyagaiból is. Íme csupán néhány példa: A csoport melyik tagja veszítette el a munkáját, mert nem akarta levágatni a göndör haját? www.supermama.lt/.../index.../t352404-400.html; aztán dobd át egy másik helyre is, szintén egy párat ki kellene tudnod húzni, az pedig azért van így, mert a csuka odamegy arra a helyre, ahol mozgás van http://www.biteplius.lt/lt/2club.main (az „Én és mások”, „Horgászklub”, „Csukafogás élő hallal” beállítások, téma ). Mindez azt mutatja, hogy a jog kötőszóval álló okhatározói mellékmondatok használati területe a mai nyelvben széles; meglehetősen gyakran használják őket a nyilvános beszéd olyan kötetlen műfajaiban, amelyek nemcsak az írott, hanem a beszélt nyelvhez is közel állnak (róluk lásd: Miliūnaitė 2008). Az ilyen használat terjedése valószínűleg bizonyos rendszerességre való törekvéssel is magyarázható: a kad és jog kötőszók szinonímiája a sokkal gyakrabban használt magyarázó, valamint meghatározó mondatokban fenntartja és ösztönzi a jog kötőszó használatát az okhatározói mellékmondatokban is. 3. A NORMÁK VIZSGÁLATA ÉS A KÓDOLÁS FEJLŐDÉSE6 Jonas Jablonskis, a jog kötőszó helyesírásának kérdését vizsgálva, már 1893-ban idézett egy e kötőszóval álló okhatározói mellékmondatot (az 1598-as katekizmusból) (lásd Balčikonis, szerk. 1935: 23). Az 1901-es nyelvtanban több, a jog kötőszóval (és változataival: juog, juogei) összekapcsolt határozói (vagy következményi) és magyarázó mondatra találunk példát (Jablonskis 1957: 157). E kötőszó mellékmondatokban való használatát részletesebben a Lietuvjų kalbos sintaksė (1911) írja le: példákat közöl a jog szabályos használatára alanyi (1957: 491), állítmányi (uo. 492), tárgyi (493), jelzői (495), okhatározói (500) és módhatározói (506) mondatokban. A jog kötőszónak az összetett mondatokban való használatáról és a kad kötőszóval való kapcsolatáról röviden Antanas Salys és Leonardo DambrauskasDambriūnas is írt. A Gimtosios kalbos klausimų kraitelė című műben arra a kérdésre válaszolva, hogy mondatok összekapcsolásakor mikor használatos a kad, és mikor a jog, A. Salys az utóbbit javasolja 6 A jog és kad alárendelő kötőszók használatára vonatkozó ajánlásokat röviden áttekintette Rita Miliūnaitė (lásd 2003: 199–200). A. JUDŽENTIS. A jog kötőszóval álló okhatározói mellékmondatokban való használatáról 85, „ahol a mondatban sok kad torlódik össze” (GK1 1938, 9: 138 = Jonikas, red. 1979: 261). Ugyanott példákat is közöl e kötőszó magyarázó és okhatározói mondatokban való használatára. Nem helyteleníti az ilyen használatot, csupán megjegyzi, hogy „ma mindezekben a mondatokban általában az egyetlen kad használatára hajlunk” (ugyanott). Majdnem ugyanebben az időben L. Dambrauskas-Dambriūnas a Kalbos patarėjuje azt írta, hogy a jog és a kad kötőszók jelentése azonos, csak az utóbbit használják gyakrabban (KP 1939: 58). Hasonlóképpen ír a chicagói Gimtosios kalbos klausimų kraitelėje is: „A kad és a jog kötőszók jelentésükben gyakran nem különböznek, és sok esetben ugyanabban a mondatban az egyik vagy a másik is használható” (GK2 1960, 4: 75), azonban az értelmező mondatokban a kad kötőszó előnyben részesítését javasolja. A jog kötőszó köznyelvi használatát a múlt század hatvanas éveiben írt munkáiban Julija Žukauskaitė vizsgálta és írta le a legrészletesebben. A lietuvių literatūrinės kalbos jungtuką jog (1960) című említett tanulmányában azt állítja, hogy a kad és a jog kötőszóval alkotott összetett mondatok különböznek „az összekapcsolt szavak hangzásának csengésében” és stilisztikai árnyalataikban – a jog kötőszó használata „bizonyos deklaratív jelleget kölcsönöz a mondat gondolatának” (ugyanott, 34–35). A szerző következtetése: „[a] jog kötőszót az alany-, állítmány-, tárgy-, jelző-, módés időnként az okhatározói mellékmondatokban használják” (ugyanott, 35). Miután külön megvizsgálta e kötőszó használatát az okhatározói mellékmondatokban, J. Žukauskaitė arra a következtetésre jut: „[a] mai litván irodalmi nyelvben a jog kötőszóval általában nem kapcsolunk okhatározói mellékmondatokat. „Az élő nyelvben azonban ez a jelentésű jog ma is használható lenne” (ugyanott, 47). A szerző ezután bemutatja, hogyan szűkítették maguk a nyelvészek is a jog kötőszó használatát a köznyelvben: Žemaitė írásainak 1948-as kiadásában az e kötőszóval álló okhatározói mellékmondatokat az 1956-os kiadásban következetesen a kad vagy nes kötőszóval álló mondatokkal cserélték fel (ugyanott, 47–48). Jonas Balkevičius a Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė című művében a jog kötőszóval álló okhatározói mellékmondatok fejezetében egyáltalán nem említi ezt a kötőszót. (1963: 362–363). J. Žukauskaitė a jog kötőszó használatának szentelt másik cikkét a következő mondattal kezdi: „A jog kötőszót a nyelvjárásokban már csak ritkán használják“ (1968: 21). Ez arra enged következtetni, hogy a szerző tudta: korábban a nyelvjárásokban ezt a kötőszót szélesebb körben használták, mint manapság. A Lietuvių kalbos gramatika című műben (LKG 1971: 675–677) a jog és kad kötőszók használatát a következőképpen foglalja össze: „A jóg és kàd kötőszók jelentése csak bizonyos esetekben esik egybe. A kettő közül a második gyakoribb, és olyan jelentésekben is használható, amelyek nem jellemzőek a jóg kötőszóra“