A KIVÁLÓ NYELVÉSZ, KAZYS ULVYDAS 110. SZÜLETÉSI ÉVFORDULÓJÁRA

RASUOLĖ VLADARSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

KAZYS ULVYDAS – A NYELVI KULTÚRA ÁPOLÓJA

Kazys Ulvydas a 20. század második felének ismert litván nyelvésze, a Litván Tudományos Akadémia levelező tagja volt; életét a litván nyelvnek szentelte: tanításának, kutatásának és ápolásának. Széles látókörű tudós volt, kitartóan dolgozott a nyelvtudomány különböző területein, és kiválóan ismerte a litván nyelv valamennyi szintjét: a kiejtést, a hangsúlyozást, a szókincset, a morfológiát, a szintaxist, a névállományt, a központozást és a helyesírást. Emellett aktív munkaszervező és vezető volt, mai szóhasználattal pedig véleményformáló, befolyásos személyiség. Kivételes kisugárzásával, a retorika és a didaktika finomságait kiválóan ötvözve képes volt megragadni sok ember figyelmét...

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

Rasuolė Vladarskienė. Kazys Ulvydas – kalbos kultūros puoselėtojas | 2

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.16

...és emlékezetükben páratlan nyelvi foglalkozások vezetőjeként megmaradni.

Kazys Ulvydas 1910. augusztus 27-én született a Kėdainių járásban, a Bagotėlės nevű majorságban. Az Apytalaukioi és a Kėdainiųi elemi iskolákban tanult, majd a Kėdainiųi és a kaunasi jezsuita gimnáziumba járt. 1930 és 1937 között litván filológiát és klasszika-filológiát tanult a Vytautas Magnus Egyetemen, később tanulmányait a Vilniusi Egyetemen folytatta, ahol 1940-ben fejezte be. 1942 és 1949 között a Kaunasi Egyetemen, 1949 és 1956 között a Vilniusi Egyetemen tanított. 1951-től a Litván Nyelvi Intézetben¹ dolgozott, és ott maradt haláláig. 1996. március 16-án hunyt el.

K. Ulvydas legjelentősebb munkáit a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben végezte. Három osztályt is vezetett: a Nyelvtörténeti és dialektológiai, a Szótári, valamint a Mai litván nyelvi osztályt. Számára a litván nyelv a nemzet legnagyobb kincse volt, és kötelességének tartotta, hogy ezt a kincset megőrizze, gyarapítsa, továbbadja a jövő nemzedékeinek; erre hívta munkáinak valamennyi olvasóját is. Azokat a feladatokat végezte, amelyeket a litván nyelv megóvása és ápolása szempontjából a legszükségesebbnek tartott. Kiváló szervezőként K. Ulvydas vezette a legnagyobb kollektív litván nyelvészeti művek, a Lietuvių kalbos žodyno és a háromkötetes Lietuvių kalbos gramatikos előkészítését. Szerzői munkacsoportokat hozott létre, tanította és irányította munkájukat.

A litván nyelvtudományért sokat tett tudós munkásságáról számos publikáció jelent meg. K. Ulvydas életét és tevékenységét Vytautas Ambrazas és Elena Valiulytė részletesen áttekintette a „Kalbininkas Kazys Ulvydas” című tanulmányban, amely a halála után kiadott monográfia, a Lietuvių kalbos prieveiksmiai bevezető részében jelent meg. A tanulmány K. Ulvydast a klasszikus nyelvészeti iskola utolsó képviselőjének, Jonas Jablonskis, Antanas Salys és Pranas Skardžius hagyományai következetes őrzőjének nevezi.

¹ 1952–1990 között a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben, 1991-től ismét a Litván Nyelvi Intézetben.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351–7204

Rasuolė Vladarskienė. Kazys Ulvydas – kalbos kultūros puoselėtojas | 3

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.16

utódairól; a nyelvész munkásságának legfontosabb területeit tárgyalja: a lexikográfiai és grammatikai munkákat, a nyelvművelést, valamint külön áttekinti a határozószóval kapcsolatos kutatásokat, mivel ez volt a tudós által legtöbbet vizsgált kutatási tárgy. Kazys Ulvydas 110. születési évfordulójára emlékezve idézzük fel ismét akadémikusi munkásságának egyik irányát, a nyelvtervezési és nyelvi normák kialakítására irányuló tevékenységét.

K. Ulvydas nyelvi normák kialakítására irányuló tevékenységéről szólva mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy tágabb értelemben a normatív szempont olyan munkákban is tükröződik, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a nyelvtervezéshez: a Lietuvių kalbos žodyne és a Lietuvių kalbos gramatikoje egyaránt. E terület legkiemelkedőbb munkái a K. Ulvydas által alapított Kalbos kultūra című kiadvány, valamint a társadalomban nagy visszhangot kiváltó Taisyklingai kalbėkime ir rašykime. című rádióműsor.

Az akadémikus nyelvművelő munkásságát alapította folyóiratának, a Kalbos kultūra címűnek a publikációi részletesen tárgyalták: Pranas Kniūkšta „Kazys Ulvydas apie kalbos kultūrą ir visuomenę” (78. szám, 2005), Jonas Palionis „Iškilusis lietuvių bendrinės kalbos ugdytojas Kazys Ulvydas (100-osioms akademiko gimimo metinėms)” (83. szám, 2010).

A Kalbos kultūra folyóirat 1961-ben nyelvhasználati kiadványként jött létre. Kazys Ulvydas volt a kiadvány szervezője és hosszú ideig felelős szerkesztője (1961–1991, 1–61. szám), és 45 cikket írt bele (közülük ötöt társszerzőkkel)².

K. Ulvydas így fogalmazta meg a Kalbos kultūra című kiadvány, egyúttal pedig saját nyelvi normákat kialakító tevékenysége célját: „nemcsak a beszélt és írott nyelv műveltségének emelése azzal, hogy a társadalom számára”

² Fontos megjegyezni azt is, hogy a kiadvány mindmáig megjelenik, igaz, jellege és címe megváltozott – ma a Bendrinė kalba című tudományos folyóirat. A gyakorlati nyelvi kérdésekkel foglalkozó Gimtoji kalba című havi folyóirat 1990-es újraindítása után a Kalbos kultūra a nyelvművelés elmélete, a mai nyelvhasználat és a szociolingvisztikai kutatások felé fordult, és lektorált tudományos folyóirattá vált (1994–2003 között felelős szerkesztője Pranas Kniūkšta volt). A kalbos kultūra fogalmának értelmezése megváltozott (egyre inkább kulturált beszédként értelmezik, és már nem kapcsolják össze a nyelvi normák kialakításának elméleti kutatásával), ezért 2014-ben (a 87. számtól) a kiadvány címe Bendrinė kalba lett.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

Rasuolė Vladarskienė. Kazys Ulvydas – kalbos kultūros puoselėtojas | 4

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.16

megalapozott, érvekkel alátámasztott tanácsokat adni, ugyanakkor közérthetően terjeszteni a nyelvészeti gondolkodást, tágítani az olvasók nyelvészeti látókörét, felkelteni érdeklődésüket anyanyelvük iránt, tudatos résztvevőivé tenni őket az anyanyelv teremtő folyamatának, <...> fejleszteni az olvasók nyelvérzékét, <...> szeretetet és tiszteletet ébreszteni bennük anyanyelvük iránt” („Apie vieną svarbiausių „Kalbos kultūros“ uždavinių”, 11. szám, 1966).

Hasonlóképpen írható le K. Ulvydas rádióban vezetett „Taisyklingai kalbėkime ir rašykime” (1957–1984) nyelvi műsorainak célja is. Ezek a rádióadások rendkívül népszerűek voltak, és az emberek szívesen hallgatták őket Litvánia-szerte. Amint Angelė Kaulakienė docens, a Litván Nyelvi Intézet korábbi kutatója és Kazys Ulvydas munkatársa felidézi, férjének szülőfalujában, Kupiškis járásban, ősszel, burgonyaszedéskor rádióvevőt vittek ki a krumpliföld szélére, hogy a krumpliszedők ne maradjanak le K. Ulvydas nyelvi műsoráról.

Az emberek nemcsak szívesen hallgatták a rádió nyelvi műsorait, hanem kérdésekkel is leveleket küldtek, amelyekre K. Ulvydas igyekezett válaszolni. A hallgatókat egyaránt elbűvölte megnyerő hangja, különleges hangszíne és az a szenvedély, amellyel a nyelvész a nyelv finomságait magyarázta; maguk is megpróbálták utánozni hanghordozását, és a műsorokat parodizáló vicceket találtak ki.

Néhány évtized elteltével érdekes volna megtudni, miről is volt szó ezekben a műsorokban, és miért bűvölték el annyira az akkori embereket, hogy visszhangjuk mindmáig hallatszik. Néhány rádióműsor alapján publikációk készültek a Kalba Vilnius hetilapban (1967, 1969, 1973, 1976, 1977, 1980). Nagy kár, hogy kevés hangfelvétel maradt fenn, Kazys Ulvydas lánya, Eglė Bugenienė azonban megőrizte a rádióműsorok kéziratos szövegeit, és két dossziényi anyagot készségesen rendelkezésre bocsátott

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204

Rasuolė Vladarskienė. Kazys Ulvydas – kalbos kultūros puoselėtojas | 5

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.16

megismerkedni³. Ezek az 1962–1964-ben (35 adás) és 1978-ban (38 adás) sugárzott rádiós percek kéziratai (lásd az 1. ábrát) és gépiratai. Az adások hetente egyszer, szombatonként hangzottak el (némelyik kéziraton az időpont is fel van tüntetve – néhánynál 11 óra, többnél 14.05 óra).

1. ÁBRA. Kazys Ulvydas rádiós perceinek kézirata

A nyelvi percek kéziratainak átlapozásakor látható, hogy Ulvydas a rádióadásokban nagyon gyakran válaszolt a hallgatók kérdéseire. Talán ez volt az egyik titka annak, hogy olyan szívesen hallgatták őket: a kérdések beküldői várták a válaszokat, a többieket pedig kíváncsivá tette, hogy ki kérdez (a kérdezőt mindig egyértelműen megnevezték, feltüntetve a vezetéknevét – gyakran a keresztnevét, olykor a beosztását is – és

³ Őszinte köszönetemet fejezem ki Eglė Bugenienėnek a kedves együttműködésért és azért, hogy lehetővé tette Kazys Ulvydas kéziratainak alaposabb megismerését.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

Rasuolė Vladarskienė. Kazys Ulvydas – kalbos kultūros puoselėtojas | 6

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.16

a lakóhelyét), valamint azt, hogy miről kérdez. Ez a közvetlen kapcsolattartás konkrét emberekkel azt a benyomást keltette, hogy nagyon egyszerű beszélgetni egy nagy tekintélyű tudóssal, és megtudni a véleményét az érdeklődésre számot tartó kérdésekről (vö. 2. ábra).

2. ÁBRA. Egy hallgatónő újévi köszöntője K. Ulvydasnak⁴

Voltak tematikus adások is, amelyek több adáson át folytatódtak, például: Egyes tudományos művek nyelvi hibái⁵ (5 adás), A szótár pontatlanságai a sajtó nyelvében (12 adás), Szüntessük meg az orvosi nyelv hibáit (2 adás). E címekből látható, hogy a nyelvhasználat különböző területeinek (különféle szakmák képviselőinek) nyelvi hiányosságait vizsgálták.

Egy másik figyelemre méltó dolog a kérdések tartalma: mit kérdeztek az emberek abban a korban, mi foglalkoztatta őket. A kérdések igen sokfélék voltak. A helyes hangsúlyozás felől érdeklődtek például a hangutánzó eredetű, –ėti képzővel ellátott igék (például: kvarksėti, niurnėti), az összetett szavak (például: pusiasalis), a szenvedő melléknévi igenév névmási alakjai (például: rašomasis, –oji), valamint a nemzetközi szavak (például: atmosfera,

⁴ Köszönöm Eglė Bugenienėnek a közlés engedélyezését.

⁵ A műsorok címei a kéziratokban alá vannak húzva.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

Rasuolė Vladarskienė. Kazys Ulvydas – kalbos kultūros puoselėtojas | 7

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.16

korszak), helységnevek (pl.: Prága, Róma). Kiejtési kérdések is felmerültek, például hogy kemény vagy lágy l hangot kell-e ejteni a kelkis, gulkis, vilkis, vilkikas szavakban; tisztázni kellett a hosszú és rövid magánhangzók, valamint a nemzetközi szavakban az e kiejtését. Érdeklődtek a litván (pl.: tymas, teisena) és a nemzetközi (pl.: kolosas, štormas) szavak jelentése, használata (pl. vėliumas) és eredete (pl. perkūnas) iránt is. A beszélt nyelvi kölcsönszavakról is kérdeztek (pl.: mažų, davai). A kérdések egy másik csoportját a szóalkotás problémái alkották, például hogy miként nevezzük meg a lakóhelyük alapján a település lakóit, illetve helyesen vannak-e megalkotva a szavak (pl.: fotokinoprekės, savivartis).

A nem litván tulajdonnevek és elnevezések használatával kapcsolatos számos kérdésből kitűnik, hogy ez a probléma már korábban is foglalkoztatta a nyelvhasználókat; a kérdések megfogalmazásából pedig arra lehet következtetni, hogy akkoriban is egyértelműen ellentmondásos vélemények léteztek. A nem litván tulajdonnevek megfelelő alakjairól, adaptálásáról és nyelvtani beillesztéséről, a litván–orosz és orosz–litván tulajdonnevek átírásáról érdeklődtek, ellenezték az idegen nevek litvánosítását; azt is csodálkozva kérdezték, miért oroszból, nem pedig belaruszból írják át a belarusz tulajdonneveket.

Sok kérdés vonatkozott a személynevekre. Kérdeztek a női vezetéknevek képzéséről (pl.: Senkienė vagy Senkuvienė); a vezetéknevek köznyelvben helyes alakjairól (pl.: Narmantas vagy Narmontas); a vezetéknevek többes számáról (pl.: Mažeikiai, Daukšai, ha az egyes számú alak Mažeika, Daukša); a szlengnevek rövidítéséről (pl.: Lionka, Gedma, Jurka, Milka); tisztázták, melyik becéző alak a jobb – Petrukas vagy Petriukas –, és érdeklődtek a helynevek (pl.: Balsupiai, Skardupiai, Balsė, Pabradė) eredetéről. A hallgatókat helyesírási kérdések is foglalkoztatták: a helynevek írása (pl.: Biliakiemis, Nevėžis), a j hang jelölése a nemzetközi szavakban (pl.: paviljonas, milijonas, legionas), valamint az, hogy nem volna-e jobb elhagyni az orrhangúságot jelölő betűket.

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

Rasuolė Vladarskienė. Kazys Ulvydas – kalbos kultūros puoselėtojas | 8

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.16

Érdeklődtek a ragok és névutók helyes használatáról, például: tanár lett vagy tanárként végzett, őt kérdezem vagy őt kérdezem, orron át lélegezni vagy az orron át.

A rádiós nyelvi műsorok kéziratait olvasva K. Ulvydas nyelvi ajánlásainak érvelése is kezd kirajzolódni. A nyelvész rendszerint meglehetősen részletesen magyarázta az adott nyelvi jelenséget, hasonló analóg példákra támaszkodva, és ha alkalmasnak találta, más nyelvekből is hozott példákat. Javításokat javasolva több helyes megfelelő megadására is törekedett; például a nyelv számára fölösleges biškį (biški) kölcsönszó helyett szép litván szavak egész sorát ajánlotta: truputis, trupulėlis, truputytis, trupuč(i)ukas, mažumėlė, kruopelė, kruopelytė, kruopeliūtė (1963 04 17).

K. Ulvydas gyakran elfogadta az alakváltozatokat, például: įsirpti és išsirpti, a többes szám birtokos esetének végződéseit: ašų és ašių. Véleménye szerint nem lehetett megmondani, melyik alak tekintendő normának, mivel ez egy még nem megszilárdult, „átmeneti” jelenség; ezért mindkét alakot el kellett fogadni (1963 04 17). A szótári változatokról viszont azt mondta, hogy a nyelv nem kedveli az abszolút szinonimákat, mert bizonyos nehézségeket okoznak; különösen igyekeznek megszabadulni a különböző tudományterületek fogalmait jelölő párhuzamos terminusoktól.

A nyelvész nemcsak maga vizsgálta részletesen a nyelvi kifejezésmód helyességét, hanem arra is ösztönözte a hallgatókat, hogy érdeklődjenek a nyelvi kérdések iránt, és a problémákat szótárakban vagy más kiadványokban próbálják tisztázni: „Ha valamelyik nemzetközi szó jelentésével kapcsolatban kérdés merül fel, mindenképpen kézbe kell venni a nemzetközi szavak szótárát.” (1963 12 06). Néha egyszerűen megadta azokat a könyveket és fejezeteket, amelyekben utána lehetett olvasni az érdeklődésre számot tartó kérdéseknek.

Ellenezte a szükségtelen javításokat, mert úgy vélte, hogy a nyelvben csak azt kell javítani vagy megváltoztatni, ami valóban javításra szorul; az indokolatlan javítások csak félrevezetik az olvasókat, és csorbítják a nyelvi lektorok tekintélyét. Ezért több műsorban is türelmesen, érvekkel alátámasztva magyarázta el a hallgatóknak a

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

Rasuolė Vladarskienė. Kazys Ulvydas – kalbos kultūros puoselėtojas | 9

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.16

az indokolatlan javaslatokat elvetni. Például a norma állandóságának kritériumára hivatkozva azt állította, hogy „ha a megszokott, általánosan meghonosodott kifejezéseket skambinti (paskambinti) telefonu a telefonuoti szóval kezdenénk helyettesíteni, a nyelvnek egyáltalán nem tennénk szolgálatot, csak megingatnánk egy már meghonosodott és általánosan elterjedt normát” (1978. 04. 15.).

Arra buzdította a hallgatókat, hogy lehetőségeikhez mérten járuljanak hozzá az anyanyelv szókincsének összegyűjtéséhez a Lietuvių kalbos žodynui – ezt hazafias kötelességnek nevezte: „ha a társadalom felismerné a szókincs kincse összegyűjtésének fontosságát a nemzet kultúrája szempontjából, valamint az összegyűjtött kincs jelentőségét a következő nemzedékek számára, rövid idő alatt valóságos hőstettet hajthatna végre a litván kultúra történetében: évente több ezer gyönyörű szót és kifejezést menthetne meg a pusztulástól és a feledéstől” (1978. 09. 09.).

Érdemes megemlíteni azt is, hogy a nyelvész a nyelvi kultúrát nemcsak helyes, hanem kulturált, udvarias beszédként is értelmezte, ezért arra tanította hallgatóit, hogy „[Í]rásban és beszédben ne fukarkodjunk az udvariasság, a bizonyos fokú gyengédség eszközeivel, mert ezek javítják az emberek közötti kapcsolatokat. A litván nyelvben nincs túl sok udvariassági és gyengédségi formula, ezért ne habozzunk olykor más nyelvekből, például a lengyelből, az oroszból, az angolból és különösen a franciából tanulni” (1978. 06. 24.).

Ha átfutjuk Kazys Ulvydas több évtizeddel ezelőtt vezetett rádiós nyelvművelő műsorainak számos kéziratát, láthatjuk, hogy az olvasókat hasonló kérdések foglalkoztatták, és hasonló kétségeik voltak, mint amelyekről ma is élénk vita folyik (a helyesírásról, a hangsúlyozásról, az idegen tulajdonnevek írásáról stb.).

A nyelvésznek a felvetett kérdésekre adott válaszai világosabb képet adnak arról, milyen őszintén és felelősségteljesen végezte a nyelvi norma szabályozásának munkáját, és milyen szempontok alapján fogalmazta meg ajánlásait. Leginkább a javítások mértéktartása és óvatossága rajzolódik ki: „Ahhoz, hogy a javítások meggyőzőbbek legyenek és hasznot hozzanak, nagyon óvatosan kell javítani, és csak azt, ami valóban hibás és javításra szorul” (Több óvatosságot a nyelvi javításokban. Kalba Vilnius, 1977, 21). A javítások a nyelvi rendszer sajátosságain alapultak,

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204

Rasuolė Vladarskienė. Kazys Ulvydas – kalbos kultūros puoselėtojas | 10

doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.16

hasonló eseteken, olykor más nyelvek példáival is alátámasztva. A rádiós nyelvművelő műsorokban nemcsak a nyelvi hibákat és hiányosságokat javították, hanem a nyelvi kifejezőeszközök sokféleségéről is szó esett, a szavak jelentését és eredetét egyaránt magyarázták; a hallgatókat arra ösztönözték, hogy maguk is aktívan érdeklődjenek a nyelv iránt (keressék a válaszokat nyelvészeti kiadványokban), és gyűjtsenek szavakat a Lietuvių kalbos žodynui számára. Így ébresztettek szeretetet és tiszteletet a litván nyelv iránt.

K. Ulvydas nyelvi normák kodifikálásában szerzett érdemeit Pranas Kniūkšta értékelte igen pontosan. Azt írta, hogy az akadémikus „kifejtett gondolatai és következtetései egységes rendszert alkotnak, amelyet Ulvydas iskolájának nevezhetünk. Legfontosabb jellemzői: a nyelvi tényekre támaszkodás, a nyelvészetileg megalapozott elméleti elvek, a széles körű és meggyőző érvelés, a társadalom igényeinek figyelembevétele és a mértéktartás, a köznyelv lehetőségeinek és kifejezési eszközeinek bővítése” (Kalbos kultūra, 68. szám, 1995). Kazys Ulvydas által kijelölt nyelvi normakodifikációs irány a mai kutatók és nyelvművelők munkájában is visszhangra talál.

Beérkezett: 2020. 12. 02.

RASUOLĖ VLADARSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Petro Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius

[email protected]

BENDRINĖ KALBA 93 (2020)

http://journals.lki.lt/bendrinekalba

ISSN 2351-7204