LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, IV

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

AZ ÖSSZETETT KEZDŐ IGEALAKOKRÓL

N. ŠLIŽIENĖ

A litván nyelv összetett kezdő igealakjai a lenni segédige ragozott alakjaiból és egy önálló lexikai jelentésű ige jelen idejű cselekvő melléknévi igenevéből, a be- partikula társaságában állnak, például: buvau beeinąs, būsiu beeinąs, būčiau beeinąs, būk beeinęs¹.

Az összetett kezdő alakok jelentése nem egységes. A „kezdő alakok” kifejezés arra utal, hogy a cselekvés kezdetét kellene jelölniük, ez a jelentés azonban csak a múlt egyszerű idejű kezdő alakokra jellemző. Olyan múltbeli cselekvést fejeznek ki, amelyet alighogy elkezdődött, egy másik cselekvés vagy esemény félbeszakított, például:

„Ha az úr nyáron még a gyalogosoknak sem engedi meg, hogy átmenjenek a földjén...” — éppen rázúdította Puodžiūnasra, de Giedraitis ismét oldalba bökte, mire az a mondat befejezése nélkül elhallgatott Vien V 217. Találtak egy padot, és Monika már éppen rakta volna ki a tojásokat, amikor a rendőr odalépett, és udvariasan közölte, hogy itt tilos enni Cv VIII 71. Martynas éppen kezet nyújtott neki, de amikor meglátta az eléje tartott egyetlen ujjat, mintha észre sem vette volna Gaidienét, továbbment Simon VK II 279.

A cselekvés kezdetének jelentésén kívül a múlt egyszerű idejű kezdő alakok olykor a múltbeli cselekvés viszonylagos időtartamát is kifejezik. Ez az időtartam akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a szövegkörnyezetből kitűnik, hogy a kezdő alakokkal kifejezett cselekvés tovább tartott, mint egy vele egyidejű másik cselekvés, esemény vagy pillanat, noha tényleges időtartama egészen rövid is lehetett. Például:

Tadas Kirla úr a gyerekekkel már az asztalnál ült. Kirla nővére, Marcelė teát töltött a poharakba, a fal mellett állva, a második kis asztalnál, amelyen gőzölgött a konyha Pt I 197. Már régen pap volt, amikor megkapta a plébániát Šts. Az első gondolat, amely a hátsó fejében megfogant, az volt, hogy minél hamarabb elrejtse a lovakat. Žigo fivérei a lovakat már éppen befogták a még ki nem rakodott szekérből Vencl III 231.

A viszonylagos időtartam jelentését más kezdő alakok is hordozzák. Például: Majd meglátod, én már fogok aludni, amikor jössz lefektetni Jb I 318. Fájlaltam a szívemben, hogy nem vagyok Szent György, ropogtattam volna a sajtot a végétől Žem II 240. Amikor eljövünk szólni nektek, már dolgozzatok, akkor nem is kell majd szólni Jb I 314.

¹ A jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek a būti segédigével nem alkotnak összetett kezdő alakokat.

67

A jövő idejű kezdő időformák azonban többnyire feltételezett, valószínűsített jövőbeli cselekvést fejeznek ki. Pl.:

Elkezdi a fagyot, akkor éjszaka is fagyos lesz. Dr. Kamine-ban valaki nyögdécsel. „Gyújtsd csak meg a lámpát, mindjárt beomlik idefelé” — gondolják magukban a gyerekek LzP I 367. Holnap esni fog, akkor majd kimosta Žem I 184.

Egyszerű formákkal így mondanánk: Holnap, nézd csak, esni fog, akkor majd kimosta, és így tovább.

Bár a cselekvés kezdetének jelentése csak a múlt egyszerű idő formáiban található meg, a hagyomány szerint mégis kezdő formáknak nevezik az összes olyan összetett alakot, amelyben a be- partikulumot tartalmazó jelen idejű aktív participium szerepel.

Ezeket a formákat elsőként K. Jaunius nevezte kezdő formáknak, amikor bevezette a litván nyelvtanba a múlt egyszerű kezdő idő paradigmáját, amelyet a kísérlet vagy a kezdés praesensének (imperfectum de conatu) nevezett². Ezt a hagyományt J. Jablonskis 1901-es nyelvtana folytatja, amelyben a paradigma mellett a jelentés meghatározását is megadja: „a múltbeli kísérleti idő (t. praeteritum de conatu) olyan múltbeli cselekvést jelöl, amely nem következett be, csupán folyamatban volt, amikor egy másik cselekvés közbejött”³. J. Jablonskis 1919-es nyelvtanában már teljes rendszert állított össze, amelyet összetett kezdő időknek nevezett⁴. Ettől kezdve minden litván nyelvtanban szerepel.

J. Jablonskis kibővítette a kezdő idők fogalmát: az azonos képzésű, de eltérő jelentésű formákat is bevonta a rendszerbe, és „a megkezdett, megerősödött cselekvés időinek” nevezte őket⁵. Az 1922-es nyelvtanban, az egyes kezdő időket tárgyalva, helyesen csak a múlt egyszerű kezdő időnek tulajdonította a cselekvés kezdetének jelentését⁶. Így a kezdő idők kifejezést olyan formákra kezdték alkalmazni, amelyek nemcsak a cselekvés kezdetét, hanem a folyamatban lévő cselekvést is jelölik; ezzel szemben a befejezett idők kifejezés az elvégzett, lezárult cselekvést jelentő formákat nevezi meg.

A kezdő idők és módok rendszere nem olyan teljes, mint amilyennek J. Jablonskis bemutatta. Úgy tűnik, a nyelvben nem használják a múlt gyakori idő és a kívánó mód formáit. A kívánó mód formáit J. Jablonskis sem adta meg, a múlt gyakori időre hozott példáit viszont minden későbbi litván nyelvtan is átveszi. Sem a beszélt, sem az írott nyelvben nem sikerült eddig ilyen formákat találni. A felszólító mód formái is alig használatosak. Legelterjedtebbek a múlt egyszerű kezdő idő formái; emellett megjegyzendő, hogy ezeket mind a žemaitisok, mind az aukštaitisok használják, míg a jövő idő és a feltételes mód formái, bár meghonosodtak az irodalmi nyelvben, ritkán használatosak, és szinte kizárólag a žemaitiai nyelvjárás beszélőire jellemzők. Ezért éppen a múlt egyszerű kezdő idő formái kerültek be elsőként a nyelvtanba.

² Lásd K. Явнисъ, Грамматика литовскаго языка, литовский оригиналъ, 201, Петроградъ, 1908—1916.

³ Lásd J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, 1, 103. Vilnius, 1957.

⁴ Lásd P. Kriaušaitis és Rygiškių Jonas, Lietuvių kalbos gramatika,131, Vilnius, 1919.

⁵ Lásd ugyanott, 131.

⁶ Lásd J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, 1, 426.

68

A kezdő igeidők rendszere jelen időt sem tartalmaz. J. Jablonskis ennek helyébe a jelen idejű aktív participiumot illesztette be a be- partikula mellett; ez soha nem fordul elő a segédige būti jelen idejű alakjaival, és magát J. Jablonskist – K. Jauniushoz hasonlóan – korábban más értelmezésre késztette.

K. Jaunius ezt a participiumot a függő beszéd kifejezésére használt, participiális állítmánynak tekintette, például: sūnus beskaitąs, tėvas berašąs, dukte besiuvanti (vidi filium legere, patrem scribere, filiam suere)⁷. J. Jablonskis is ezt a nézetet képviselte 1901-es nyelvtanában és 1911-es szintaxisában⁸. A Szintaxisban ezt írta: „A participiumos beszédet gyakran használjuk váratlan, olykor mintegy késve tett megfigyelések, tapasztalatok és egyéb megjegyzések kifejezésére. Például: 1. Csak azt hallja (Saulytė) — valaki beklabenąs az ajtón Ps. 2. Látom — egy mezítlábas gyerek bestovis, valamit belaukiąs Als. 3. Három nap múlva a szülők odanéznek — egy egész kígyósereg bešliaužiąs a kertjükbe Ps.” stb.⁹

J. Jablonskis helyesen jegyezte meg, hogy ilyen esetekben a be- partikula mellett álló jelen idejű aktív participium a žemaitiai nyelvjárásra jellemző. A keleti aukštaitiaiak itt szívesen használnak személytelen mondatokat, bennük a semleges nemű jelen idejű passzív participiummal, amellyel az ember „mintha azt akarná közölni, hogy az a hír, amelyet most mond el nekünk, őhozzá magához csupán egy-egy mellékes apróság, olyasmi, amit éppen most vett észre, vagy amit valaki más közölt vele”¹⁰. A žemaitiai „Kyburienės žinomas liežuvis, bet ir Rimšienė dantinga beesanti” (Žem) mondás helyenként az aukštaitiaiak nyelvében is megfelel, de ők így is kifejezhetik: „Kyburienės žinomas liežuvis, bet ir Rimšienės dantingos besama¹¹.

J. Jablonskis ezt a jelenséget „elbeszélő nyelvünk” számos sajátosságának egyikeként jellemezte.

J. Jablonskis csak az 1919-es nyelvtanban nevezte a be- partikula mellett álló jelen idejű aktív participiumot összetett jelen időnek – nyilván azért, hogy a kezdő alakok rendszerét teljessé tegye –, megjegyezve, hogy ezt mindig segédige nélkül mondják. Ettől kezdve a litván nyelv valamennyi nyelvtana közölte a kezdő jelen idő ragozási sorait, néha még a būti segédigével is¹².

Mivel a be- partikula melletti participiumot soha nem mondják a segédige būti jelen idejű alakjaival, nincs okunk feltételezni, hogy ezek itt elmaradtak. Ezt megerősítik a keleti aukštaitiaiak említett, semleges nemű passzív participiumalakjai is: ezek szintén soha nem fordulnak elő a segédige jelen idejű alakjaival, és a függő beszéd participiális kifejezésének egyik eszközeként szolgálnak¹³.

⁷ Lásd K. Jaunius, i. m., 19.

⁸ Lásd J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, 1, 169, 465, 466, 527, 528.

⁹ Lásd ugyanott, 527, 528.

¹⁰ Lásd ugyanott, 465.

¹¹ Lásd ugyanott, 466 (vö. 528).

¹² Lásd J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, 3, 278, Warszawa, 1956; J. Žiugžda, Lietuvių kalbos gramatika, 1, 186, Kaunas, 1960 (a segédigét zárójelben írják).

¹³ J. Jablonskis ezeket az alakokat már az 1919-es és 1922-es nyelvtanokban is összetettnek tekinti.

69

Az összetett kiinduló formák jelen idejű, cselekvő melléknévi igenevét, amely a be-¹⁴ partikulaelemet tartalmazza, a cselekvés viszonylagos időtartamának jelentése kapcsolja össze: a cselekvés egy másik, vele egyidejű cselekvéshez vagy időponthoz képest hosszan tart.

A be- partikulaelemet tartalmazó jelen idejű melléknévi igenév olyan cselekvés vagy jelenség viszonylagos időtartamát emeli ki, amely hirtelen láthatóvá vagy hallhatóvá válik, tudomásra jut, vagy más módon derül ki, és meglepetést vagy más érzelmeket vált ki. A beszélő úgy adja elő gondolatait, mintha azokat valamiféle külső körülmények sugallták volna neki.

Az itt említett expresszív árnyalatokat kifejezve a szóban forgó melléknévi igenév konkrét vagy általánosított jelenbeli cselekvéseket, illetve jelenségeket jelöl. Pl.:

Kemény ökle birtokló, özvegy férfit kapsz Škn. Ó! azok a bábuemberek bepūriją a heringet... Žem II 401. Finom a sütemény, komaasszony, sütni tudó... Žem II 448. Aha! Hát ez Barbė, aki már vőlegényt is birtokló Simon VK II 173. Ó, nézd csak, hát te már litvánul is érteni látszol... Simon VK II 67. Azt hittem, már alszol, te meg Ilžėre gondolni látszol Simon VK II 213.

Az egyiknek visszafizeted az adósságát, a másik máris kérni látszik Vvr. Amint melegebb az este, nézd csak, máris röpködnek a cserebogarak Slnt. Néha nem kel fel, vagy megbetegszik, s a lány máris ételt kínálni küldődik Žem I 345. Hogy őrzöd te azt a sok libát! Anyám maga is csak szaladgál, csak szaladgál, hogy a libákat megnézze... Žem II 459.

Múlt idejű szövegkörnyezetben a be- partikulaelemet tartalmazó jelen idejű melléknévi igenév konkrét vagy általánosított múltbeli cselekvéseket, illetve jelenségeket jelöl. Ebben az esetben jóval gyakrabban használatos, mint az első esetben. Pl.:

Csak a kalvaratas [kis kerék] gilgzs-gilgzs hangját hallottam; odanézek — már szunyókál Užv. Én pedig azt gondoltam, hogy az a kerti kakukkfű, pedig ott jelen van az én fiatal leánykám JD 1173. A férjére nézett vissza, az valóban szunyókált! Žem I 73. Vilius ismét mérgesen fordult vissza, és már készült valamit mondani, de a háta mögött ott állt Trumpjonis Simon VK II 307. Még alig kezdtem el rendesen, máris a parton odaérkezett vállán törülközővel, haját fésülgetve, Zuika fiatalabbik fia, a tiszt Cv III 116. Megtöltöttük a sarkokat, és itt, reggelre virradva, csak anyuka dugja be a fejét, belépőben batyujával, forró vödröket cipelve LzP I 370.

Amíg megvarrtam annak a nyughatatlan embernek, majdnem elvesztettem a türelmemet — akárhányszor csak eljött, megint eljött Brs. Rožikė vidám természetű volt: csak esteledett, nézd csak, már fésülködött az „étteremben” LzP I 405. Szóval az a Cinokas, mihelyt rám akaszkodott — reggel-este csak jött, megint csak jött kérlelni Žem II 108.

A be- partikulaelemet tartalmazó jelen idejű melléknévi igenév csak nagyon ritkán jelöl cselekvést expresszív árnyalatok nélkül. Pl.:

És felvirradt a hajnal, felkelt a nap, most anyácska, most a fehérke a pajtában pihen JD 1502. Kérdezgették anyácskát: „És hol van a leánykád?” —

¹⁴ Itt csak a melléknévi igenév azon használati esetéről van szó, amikor a hozzá kapcsolódó be- partikulaelem a cselekvés időtartamának jelentését adja.

70

„A zugban üldögélve, kesztyűcskét kötögetve” JD 1530. Nappal esőzve, éjjel havazva, a mező végén a leányka rám várva Grk. Már több mint negyven éve, édes fiam, hogy itt idegen zugok porát törölgetem, és idegen javak számával könyvek papírját teleírom LzP II 60. Ott réten kaszálnak — juhok legelnek. Ősz hajú apja a kapuban áll Nėr. Poez 456.

A be-- partikula nélküli jelen idejű cselekvő melléknévi igenév minden esetben csak a segédige jelen idejű alakjai nélkül használatos.

A segédige jelen idejű alakjaival a partikula be-- nélküli jelen idejű cselekvő melléknévi igenevet használjuk, de ez nem alkot összetett igealakokat. Ez az igenév a tárgyra vagy személyre jellemző cselekvést vagy állapotot mint tulajdonságát fejezi ki, és majdnem egyenértékű az állítmány névszói részeként szereplő melléknévvel. Pl.:

Képes vagyok kiűzni az ördögöt a birtokról Šts. Ő sok mesét talált ki, de mind hamis Šts. Ez a tó lefolyó (folyó ered belőle) Brs. Ez a tyúk tojós — kár-kár Prk. A fürge gyerek csak kapkod Pl. A lány vagy valamelyik suhanc — elrejtőzött, ruháik mind csöpögnek felülről — térdig érő sárban gázolva a szekér mellett, türelmetlenségében csak vágja, vágja a fáradt kancákat Žem II 159. Grėtė tekintete olyan esdeklő, olyannyira tele van bánattal, olyan alázatos Simon VK II 123.

Mindebből, amit elmondtunk, látható, hogy: 1) az összetett kezdő formák kifejezés olyan alakokat jelöl, amelyek nemcsak a cselekvés kezdetét, hanem annak tartamát is kifejezik; 2) az összetett kezdő formák nem alkotják az igeidők és módok teljes rendszerét: nincs jelen és múlt gyakori idő, valamint óhajtó módú alak, a felszólító mód alakjai pedig csaknem használaton kívül vannak; 3) a be-- partikulával képzett jelen idejű cselekvő melléknévi igenév, amelyet J. Jablonskis 1919-es nyelvtana óta jelen idejű kezdő időnek tekintettek, soha nem használatos a segédige jelen idejű alakjaival, és nem összetett kezdő forma, hanem a függő beszéd igenévi kifejezésének egy bizonyos eszköze.

Rövidítések

Brs — Barstyčiai, Sedos járás.

Cv — P. Cvirka, Raštai, III, VIII, Vilnius, 1949.

Dr — Darbėnai, Kretingos járás.

Grk — Girkalnis, Raseinių járás.

Jb — J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, I, Vilnius, 1957.

JD — Antanas Juškevičė által lejegyzett litván dalok. 3 kötet. Kazan, 1880, 1881, 1882. (A rövidítés mellett álló számok a dalok sorszámát jelölik).

LzP — Lazdynų Pelėda, Művek, I, II, Vilnius, 1954.

Nėr. Poez — Salomėja Nėris, Poezija, Vilnius, 1954.

Pl — Palėvenė, Kupiškio járás.

Prk — Priekulė.

71

Pt — G. Petkevičaitė-Bitė, Raštai, I, Kaunas, 1947.

Simon VK — I. Simonaitytė, Vilius Karalius, II, Vilnius, 1956.

Slnt — Salantai.

Skn — Šakyna, Žagarės járás.

Šts — Šatės, Skuodo járás.

Užv — Užventis.

Vencl — A. Venclova, Raštai, III, Vilnius, 1955.

Vien — A. Vienuolis, Raštai, V, Vilnius, 1954.

Vvr — Veiviržėnai, Priekulės járás.

Žem — Žemaitė, Írások, I, II, Vilnius, 1956.

AZ ÖSSZETETT KEZDŐ IDŐALAKOKRÓL

Н. К. СЛИЖЕНЕ

Резюме

A litván nyelv összetett kezdő cselekvést kifejező igealakjai a būti ’lenni’ segédige ragozott alakjaiból és a be- partikulumot tartalmazó, önálló lexikai jelentésű jelen idejű aktív melléknévi igenévből állnak, pl.: buvau bedirbąs, būsiu bedirbąs, būčiau bedirbąs, būk bedirbąs. Az orosz nyelvben nincsenek ezeknek megfelelő igealakok.

A kezdődő cselekvés jelentését csak az egyszeri múlt idő alakjai hordozzák. Olyan múltbeli cselekvést jelölnek, amely éppen csak elkezdődött, majd egy másik cselekvés vagy jelenség megszakította. Ebből a jelentésből ered valamennyi kezdő cselekvést kifejező alak elnevezése, annak ellenére, hogy a jövő idő, a feltételes és a felszólító mód alakjai, olykor pedig az egyszeri múlt idő alakjai is a cselekvésnek egy másik, vele egyidejű cselekvéshez, jelenséghez vagy időponthoz viszonyított relatív tartósságát fejezik ki; a jövő idő alakjai pedig egy feltételezett jövőbeli cselekvést is jelölnek.

Az összetett kezdő cselekvést kifejező alakok nem alkotnak teljes igeidő- és módparadigmát. A nyelvben nincsenek jelen és múlt általános időt kifejező alakok, sem óhajtó módú alakok. A felszólító módú alakokat alig használják.

A jelen idő összetett, kezdő cselekvést kifejező alakjának az 1919-ben megjelent, I. Jablonskis-féle nyelvtan óta csak a be- partikulumot tartalmazó jelen idejű aktív melléknévi igenevet tekintették. Ez az igenév azonban soha nem fordul elő a būti segédige jelen idejű alakjaival, ezért nincs alap arra, hogy összetett alaknak tekintsük. Ez csupán az egyik esete a litván nyelvben a függő beszéd melléknévi igeneves kifejezésének.

72