Apie sudurtines pradėtines veiksmažodžių formas

LEE TSUN Li KAU LI BIOT YR O/S'K L'AUYSTMATL IV LITVÁNIA "T'S RRM OK SY: "AK ADIE-M IJ A A LITVÁN ÖSSZETETT KEZDŐ IGEALAKJAIRÓL N. SLIZIENE A litván nyelv összetett kezdő igealakjait a būti ’lenni’ segédige ragozott alakjai és a beigekötővel álló, önálló lexikai jelentésű ige jelen idejű cselekvő melléknévi igeneve alkotják, pl.: buvau beeings, būsiu beeings, būčiau beeings, būk beeings?. : Az összetett kezdő alakok jelentése nem egységes. A kezdő alakok elnevezése arra utal, hogy a cselekvés kezdetét kellene jelölniük, ezt a jelentést azonban csak az egyszerű múlt idejű kezdő alakok hordozzák. Olyan múltbeli cselekvést jelölnek, amelyet közvetlenül megkezdődése után egy másik cselekvés vagy jelenség megszakított, pl.: „Amikor az úr nyáron még a gyalogosoknak sem engedi meg, hogy átkeljenek a földjén...” — már éppen oda akarta vetni Puodžiūnui Smalinis, de Giedraitis ismét oldalba bökte, és az, be sem fejezve a mondatot, elhallgatott Vien V 217. Talált egy padot, és Monika már éppen tojásokat akart elővenni, amikor odalépett a rendőr, és udvariasan közölte, hogy itt nem szabad falatozni Cv VIII 71. Martynas már éppen kezet akart nyújtani neki, de amikor meglátta a kinyújtott egyetlen ujjat, mintha nem vette volna észre Gaidienėt, továbbment Simon VK II 279. A cselekvés kezdetének jelentésén kívül a kezdő múlt idő formái néha a múltbeli cselekvés viszonylagos időtartamát is kifejezik. Ez az időtartam akkor válik érthetővé, amikor a szövegkörnyezetből látható, hogy a kezdő formák által kifejezett cselekvés tovább tartott, mint egy másik vele egyidejű cselekvés, jelenség vagy pillanat, noha objektív időtartama teljesen rövid is lehetett. Pl. : Maga Tadas Kirla úr már a gyerekekkel együtt az asztalnál ült. Kirlos sesuo, Marcelė, arbatą į stiklines pilstė stovėdama pasienyje prie antrojo staliuko, ant kurio garavo virdulys Pt I 197. Jau seniai buvo įšventintas kunigu, kai gavo kleboniją Šts. Pirmoji mintis, kilusi jo atkaklioje galvoje, buvo kuo greičiau paslėpti arklius. Žigo broliai arklius jau buvo bebaigią kinkytis iš dar neiškrauto vežimo Vencl III 231. Santykinės trukmės reikšmę turi ir kitos pradėtinės formos. Pvz.: | Matysi, aš jau būsiu bemiegąs, kai ateisi manęs guldyti Jb I 318. Širdyje pasigailėjau, kad nesu šv. Jurgis, būčiau bekremtąs sūrį nuo galo Žem II 240. Amikor eljövünk benneteket hívni, már dolgozzatok, akkor hívni sem kell majd Jb I 314. ! A jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek a būti su segédigével nem alkotják a kezdő összetett igealakokat. 67 A jövő idejű kezdő alakok azonban többnyire feltételezett, valószínűsített jövőbeli cselekvést jelentenek. Pl. : Elkezd havazni, éjszakára ir havazás lesz iš Dr. A kéményben valaki nyögdécsel. „Csak gyújtsd meg a lámpát, különben be fog omolni a į belseje” – — gondolják magukban a gyerekek LzP I 367. Holnap havazni fog, akkor kisöpröd a Földet I 184. Teljes alakokkal így mondanánk: Holnap, nézd csak, esni fog, akkor kisöpörsi ir stb. A Bár a cselekvés kezdetének jelentésével csak a múlt egyszerű idő alakjai rendelkeznek, a hagyomány mégis kezdeti iš alakoknak nevezi az összes olyan összetett alakot, amelyben a su jelen idejű cselekvő melléknévi igenévhez a beigekötő kapcsolódik. Ezeket az alakokat elsőként kezdetieknek nevezte K. Jaunius, aki a litván į nyelvtanba bevezette a múlt egyszerű kezdeti idejének paradigmáját, amelyet próbálkozási vagy kezdési múlt időnek nevezett (imperfectum de conatu)? Ši a hagyomány folytatódik J. Jablonskis 1901 m. grammatikájában, ahol a paradigma be mellett a jelentés ir meghatározása is szerepel: „p e Ikísérleti múlt idő (t. praeteritum de conatu) olyan múltbeli cselekvést jelent, amely nem történt meg, csak egy másik cselekvés bekövetkezésekor volt éppen megtörténőben”3. 1919 m. a grammatikában J. Jablonskis által már egy egész rendszer állt össze, amelyet összetett kezdő időknek neveztek.?, to Az idő ji megadása minden litván nyelvtanban szerepel. A kezdő idők terminusának fogalmát J. Jablonskis kibővítette, olyan azonos į képzésű, de eltérő jelentésű alakokat is bevonva, ezeket elnevezve ir „a megkezdett, meggyökeresedett cselekvés időinek”®. 1922 m. a nyelvtanban az egyes megkezdett igeidőket tárgyalva a cselekvés kezdetének jelentését helyesen csak a múlt egyszeri megkezdett idejéhez?. Így a megkezdett idők elnevezésével kezdték illetni azokat az alakokat, amelyek ne csak a cselekvés kezdetét, de tartós ir cselekvést fejeznek ki, ellentétben a befejezett idők elnevezésével, amellyel az elvégzett, befejezett cselekvést kifejező alakokat nevezik. A ir megkezdett idők módjainak rendszere nem olyan teljes, ją amilyet J. Jablonskis bemutatott. A múlt gyakorisági idő ir óhajtó módú alakjai a nyelvben, úgy tűnik, nem használatosak. Az óhajtó mód alakjait nem közölte nė J. A Jablonskis o jo által bemutatott múlt idejű gyakorító alakok példái minden későbbi ir litván nyelvtanban megismétlődnek. E formákat mind a beszélt, mind az írott nyelvben mindeddig nem sikerült megtalálni. A felszólító mód formái szinte ir egyáltalán nem használatosak. Leginkább az egyszeri kezdő múlt idő formái terjedtek el; megjegyzendő, hogy ezeket a žemaitiszek be és az aukštaitiszek használják, míg a jövő idő feltételes módú formái, ir jóllehet ir meghonosodtak az irodalmi nyelvben, kevéssé használatosak, és szinte ir kizárólag a žemaitiszek nyelvjárásának ir képviselőire jellemzőek. ir Éppen ezért kerültek elsőként a nyelvtanba az egyszeri kezdő múlt idő formái. į | 2 Vö. K. AgBnncens, TpaMMarHka JUTOBCKAro S3EIKA, JIHTOBCKHA OpuruKHaJrb, 201, Ilerporpaas, 1908—1916. 3 Lásd: J. Jablonskis, Válogatott írások, 1, 103, Vilnius, 1957. 4 Lásd. P. Kriausaitis ir Rygiškių Jonas, Litván nyelvtan,131, Vilnius, 1919. 5 Lásd. ugyanott, 131. 6 Vö. J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, 1, 426. 68 A kezdő idők rendszere nem ir rendelkezik jelen idővel. J. Jablonskis jo helyette beillesztette a jelen idejű cselekvő melléknévi igenevet a besu partikulumot tartalmazó formában, amelyet soha nem használnak a būti segédige su jelen idejű alakjaival, amelyet ő maga ir J. Jablonskis, akárcsak ir K. Jaunius, korábban másképpen értelmezte. K. Jaunius a šį melléknévi igenevet olyan mellékmondati állítmánynak tekintette, amelyet a közvetett beszéd kifejezésére használnak, pl.: sūnus beskaitąs, tėvas berašąs, duktė besiuvanti (vidi fikum legere, patrem scribere, filiam suere)". A nyelvtanban ilyen vélemény 1901 m. ir 1911 m. a szintaxisban ezt követte ir J. Jablonskis®. A szintaxisban ezt írta: „A melléknévi igenevek nyelvét gyakran használjuk ir váratlan, olykor mintegy késleltetett megfigyelések, tapasztalatok és egyéb megjelölések ir kifejezésére. Pl. : 1. Csak hallod, (Saulytė) — valaki mintha az į ajtón kopogtatna U. o. 2. Nézem, — egy mezítlábas gyermek áll ott, ki tudja, mire várva Als. 3. Po Három nap múlva a szülők — látják, hogy a kígyók egész serege becsúszik az udvarukba Ps.: és így tovább. ? J. Jablonskis helyesen jegyezte meg, hogy ilyen esetekben a jelen idejű aktív melléknévi igenévnek a be su részecskével való használata a žemaitis nyelvjárásra jellemző. A keleti aukštaitisok itt előszeretettel használnak személytelen mondatokat a jelen idejű, semleges nemű passzív melléknévi igenévvel, amellyel az ember mintegy közölni akarja, hogy az a hír, amelyet most mond el nekünk, számára magának csupán egy-egy félreeső apróság, amelyet ő maga éppen most vett észre, vagy amelyet egy másik ember — adott neki“!?*. A žemaitisok mondása: „Kyburienė közismert nyelve, de Rimšienė is fogas beesanti“ (Žem) helyenként az aukštaitisoknak is megfelel, de ők ezt így is kifejezhetik: „Kyburienė közismert nyelve, de Rimšienė fogassága bésama““*- ?. J. Jablonskis ezt a jelenséget „elbeszélő nyelvünk“ számos sajátosságának egyikeként jellemezte. J. Jablonskis csak az 1919-es nyelvtanban, nyilván azért, hogy a kezdeti formák teljes rendszerét kialakítsa, nevezte a be részecskével álló jelen idejű aktív melléknévi igenevet összetett jelen időnek, megjegyezve, hogy mindig segédige nélkül mondják. Ettől kezdve minden litván nyelvtanban megadták a jelen idejű kezdő idő paradig­máit, néha még a būti segédigével is! ?, Mivel a dalelytė beniekada részecskével álló igenévi alakot sohasem mondják a būti segédige jelen idejű formáival, nincs okunk feltételezni, hogy azok itt elmaradtak. Ezt megerősítik a fent említett megfelelő keleti aukštaitis nyelvjárási semleges nemű szenvedő igenévi alakok is, amelyeket szintén soha nem használnak a segédige jelen idejű formáival, és amelyek a függő beszéd igenévi kifejezésének bizonyos eszközét alkotják!s, 7 Lásd. K. Jaunius, i. m., 19. 8 Lásd. J. Jablonskis, Válogatott írások, 1, 169, 465, 466, 527, 528. 9 Lásd. ugyanott, 527, 528. 10 Lásd. Ugyanott, 1. Lásd. 465. Ugyanott, 466 (vö. *528). 12 Lásd J. Otrebski, Gramatyka jezyka litewskiego, 3, 278, Warszawa, 1956; J. Žiugžda, Lietuvių kalbos gramatika, 1, 186, Kaunas, 1960 (a segédigét zárójelben írják). 13 Ezeket a formákat J. Jablonskis az 1919-es és 1922-es nyelvtanokban szintén összetetteknek tekinti. 69 Su az összetett kezdő formákban a be-'4 partikula nélküli jelen idejű cselekvő melléknévi igenévhez a cselekmény viszonylagos időtartamának jelentése társul: a cselekmény hosszan tartó. egy másik egyidejű cselekméar ny mozzanatához viszonyítva. — A jelen idejű melléknévi igenévben a be su partikula egy olyan cselekmény jelenségének viszonylagos időtartamát emeli ki, amely ar hirtelen válik láthatóvá, hallhatóvá, válik ismertté, vagy más módon derül ki, és ar csodálkozást vagy más érzelmeket ir vált ki. A beszélő úgy ar mondja el a gondolatokat, mintha azokat valamiféle külső körülmények sugallták volna neki. : | Az itt megjelölt expresszív árnyalatok kifejezésekor a szóban forgó melléknévi igenévvel konkrét vagy általánosított jelen ar idejű cselekvéseket, jelenségeket fejeznek ki. Kemény öklű lévén, özvegy férjet kapsz Škn. O! azok a baibokok bepūrisilją kę... Žem II 401. Finom sütemény, a keresztanya tud sütni... Žem II 448. Aha! Ez Vőlegény ir nélküli Barbie Simon VK II 173. Á, nézd csak, uram, már ir érted a litván nyelvet... Simon VK II 67. Aš azt hittem, tu már alszol, o tu Ilzéről gondolkodva Simon VK II 213. Az egyiknek visszaadod az adósságát, a másik máris kéreget Vvr. Amint melegebb az este, nézd csak, máris cserebogarak röpködnek ir Slnt. Néha, ha megbetegszik, rögtön ar elküldi a lányt, hogy ir ételt kínáljon Žem I 345. Hogyan tu be Hogy őrzöd azokat a libákat a végsőkig! Az anya csak úgy szaladt, csak szaladt, hogy megnézze a ludakat... Žem II 459. A múlt idő kontextusában a jelen idejű melléknévi igenévvel a su beigekötős igével konkrét vagy általánosított múltbeli cselekvéseket, jelenségekar et fejeznek ki. Ebben az esetben sokkal gyakrabban használják, mint az elsőben. Pl. : Csak azt hallottam: gilgžt gilgžt a rokka [orsó], odanézek, — már szundikálva találom Uzv. Én pedig azt gondoltam, hogy ez a kert kakukkja, pedig ott van az én mátkám na JD 1173. A férjére pillantott, az meg egyenesen iš szundikált! Žem I 73. Vilius ismét dühösen fordult meg, és már éppen vissza akart vágni valamivel, de mögötte ott állt Trumpjonis Simon VK II 307. Még nem is volt időm rendesen „elkezdeni; a part felől pedig jött, vállán törülközővel, haját fésülve, Zuika fiatalabb fia, a tiszt Cv III 116. Mi telezokogtuk a sarkokat, itt pedig pirkadatkor, virradás után, csak anyuka dugta be a fejét, csomaggal, forró védaraiszal cipekedve LzP I 370. Mire megvarrtam annak a nyughatatlan [békét nem hagyó] embernek, majdnem elvesztettem a türelmemet — ahogy jön, csak jön Brs. Rožikė vidám természetű volt: csak, ha eljött a délután, nézd csak, már ott is forgolódott az étteremben” LzP I 405. Nos, az a Cinokas nevű ember, amikor belém kapaszkodott — reggeltől estig, ahogy jött, csak jött, hogy kérjen Žem II 108. Csak nagyon ritka esetekben fejez ki a jelen idejű melléknévi igenév a beigekötővel bármiféle expresszív árnyalat nélküli cselekvést. Pl.: És felvirradt a hajnal, felkelt a napocska, most az anyácska, most a fehér hombárban pihenő JD 1502. Kérdezgették az anyácskát: „Hát hol van a leányka- ?” — 14 Itt csak ennek a részesedőnek azt a használati esetét értjük, amikor a hozzá kapcsolódó partikula a cselekvés tartamának jelentését adja. 70 „A kis kamrácskában ülögető, kesztyűcskéket kötögető” JD 1530. Nappal esőzve, éjjel havazva, a mező végén a leányka engem várakozva Grk. Már több mint négy évtizede van annak, kedves legényem, hogy én itt idegen porták porát söprögetem, és idegen vagyonokat számolgatva könyvek papirosait tarkítgatom LzP II 60. Ott kaszálják a réteket, — juhok legelnek. Az ősz hajú apa a kapuban áll Nėr Poez 456. A jelen idő cselekvő melléknévi igeneve a bepartikulával minden esetben csak a segédige jelen idejű alakjai nélkül használatos. A segédige jelen idejű alakjaival a jelen idő cselekvő melléknévi igeneve a bepartikula nélkül áll, azonban összetett igealakokat nem alkot. Ez a melléknévi igenév a tárgyra vagy személyre jellemző cselekvést vagy állapotot annak tulajdonságaként fejez ki, és csaknem egyenértékű az állítmány névszói részeként szereplő melléknévvel. Pl. : Én képes vagyok az ördögöt kiűzni az uradalomból Šts. Ő sok beszédet mondott, de mind hazugot Sts. Ez a tó elfolyó (folyó folyik ki belőle) Brs. Az a tyúk tojik —karka Prk. Nedves gyerek, csak megázva van Pl. Lány vagy valami félkamasz —elázva, minden ruhájából csöpög a víz felülről —térdig a sárban gázolva a szekér mellett, türelmetlenségében csak vágja, csak vágja a fáradt kancákat Žem II 159. Grėtė tekintete olyan könyörgő, olyan bánattal teli, olyan megalázkodó Simon VK II 123. Mindezekből, amiket elmondtunk, látható, hogy: 1) az összetett kezdő formák terminusával azokat a formákat nevezik meg, amelyek nemcsak a cselekvés kezdetét, hanem annak tartamát is jelölik; 2) az összetett kezdő formák nem alkotják az igeidők és módok teljes rendszerét: nincs jelen és múlt idejű gyakorító igeidő, valamint óhajtó módú alak, a felszólító mód alakjai pedig csaknem használaton kívül vannak; 3) a jelen idejű cselekvő melléknévi igenév a bepartikula mellett, amelyet J. Jablonskis 1919-től megjelent grammatikája jelen idejű kezdő időnek tekintett, soha nem használatos a segédige jelen idejű alakjaival; az yra összetett kezdő forma, a függő beszéd igenévi kifejezésének bizonyos eszköze. Rövidítések su ir ne o Brs — Barstyčiai, Sedos r. Cv — P. Cvirka, Raštai, III, VIII, Vilnius, 1949. Dr — Darbėnai, Kretingos r. Grk — Girkalnis, Raseinių r. Jb — J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, I, Vilnius, 1957. JD — Lietuviškos dajnos užrašytos par Antaną Juškėvičę. 3 kötetek. Kazan, 1880, 1881, 1882. (A rövidítés melletti számjegyek a dalok számát jelölik). LzP — Lazdynų Pelėda, Írások, II, I, Vilnius, Nėr. 1954, Poez — Salomėja Nėris, Poezija, Vilnius, 1954. PI — Palėvenė, Kupiškio r. Prk — Priekulė. 71 Pt —G. Petkevičaitė-Bitė, Raštai, I, Kaunas, 1947. Simon VK —I. Simonaitytė, Vilius Karalius, II, Vilnius, 1956. Slnt —Salantai. Skn —Šakyna, Žagarės r. Šts —Šatės, Skuodo r. Užv —Užventis. Vencl —A, Venclova, Raštai, III, Vilnius, 1955. Vien —A, Vienuolis, Raštai, V, Vilnius, 1954. Vvr —Veiviržėnai, Priekulės r. Žem — Žemaitė, Raštai, II, I, Vilnius, 1956. O CJIOXXHbIX HAYHHATEJIbHBIX BPEMEHHbIX ®OPMAX H. K. CJIMXKEHE Pesrome Сложные Именательные Временные Формы литовского языка 06изучаются M3 спрягаемых форм вспомогательного TrJIaroJia lenni 'OkITb' H A jelen idejű melléknévi igenév beigekötős alakjának önálló lexikai jelentése, pl.: : buvau bedirbąs, būsiu bedirbąs, būčiau bedirbąs, būk bedirbgs. B orosz nyelven Nincsenek a TragoJia-nak megfelelő formák. A megkezdődő cselekvés jelentése VANNAK CSAK (OpMEI MpOLIemero ofHOKpaTHoro BpeMeHH. OHH 0603HAuYalOT Takoe Mpollejliee HAeHCTBHE, KOTOpOe 4yThb HauaBIUHCh, OBLIO npepBaHO APYTHM JeHCTBHEM HJIH sBJIeHHeM. OT 3TOro 3HaueHHs NIpOH3ONLIJIO Ha3BaHHE BCeX HauHHATeJIbHbIX ¢opM, HeCMOTpPs Ha TO, UTO (OOpMkI Gyjymiero A melléknévi H határozói hajlítás, a a múlt H formái az egyszeri cselekvés idejének a cselekvés viszonylagos időbeliségét fejezik ki MO összeHEHHIO C MeHbllell JJIMTeJbHOCTbIO APYroro OJHOBPEMEHHOTO AEHCTBHS, 5BneHHS, MOMeHTa, GopMbl a Gyayliero BpeMeHH 0003HAUaIOT €llle H MpeanoJaraemMoe Gyjymee JeHCTBHe. CJI0)XHble HaUKHHATEeJIbHbIe DOpMBbI He 06pa3yloT NOJHOH CHCTEMbl BpeMeH H HakJoHeHH#, B s3bIKe HeT (GOpM HACTOSAILIEro H NpolUeAlIero MHOTOKparHOTO BpeMeHH H (OPM KelaTeJbHOr0 HakJOHeHHS. OOpMEI MOBEJHTENBHOIO HAKJOHEHHSI SZÁJ He YVyNOTpeOJISIOTCSI. Cox H0oKh HauHHATeJIbHOKH (OpPMOH HACTOSILIEro Ideiglenes nyelvtan C V1. Lengyel, visegrádi B 1919 év, összetett Ő csakKO valódi jelenlét jelenlegi A c BpeMeHH uacTHuel be-. OnnaKO 3TO MPUYACTHe HHKOTAA He ynorpebusercs ¢ GOpMaMH HACTOSIUEro BpeMEHH BCIIOMOraTeJbHOro rviaroja būti, MOTOMY H Her OCHOBAHHS CUHTAaTh ero CJIOxXHOH (HopMOi. ITO CSAK EGY H3 ESETE VÉLETLENSZERŰ KIFEJEZÉS NHS KÖZVETETT BESZÉD B LITVÁN SfI3bIKe. 72