LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, V LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA¹

(az 1961. évi dialektológiai expedíciókból)

E. GRINAVECKIENĖ

I. A MŪŠA VÍZGYŰJTŐJÉNEK NYELVJÁRÁSI SAJÁTOSSÁGAI

Fonetika

1. Hangsúly

A Mūša vízgyűjtőjének nyugati részén beszélt nyelvjárásokat vizsgálva megfigyelhető a hangsúly visszahúzásának és a szóvégek rövidülésének fokozatos erősödése, amint a nyelvjárási területen délnyugatról északkelet felé haladunk.

Tegyük fel, hogy a Kirbaičiai kutatóponton (Šiauliai járás, Kairiai község, 164. sz., kutatója G. Galnaitytė), amely Šiauliaitól mintegy 10 km-re keletre fekszik, a hangsúly szabályosan csak rövid szóvégről a megelőző hosszú szótagra húzódik vissza, például: kõrus ~ koriùs², peĩku ~ peikù, rõnka ~ rankà, šaukù ~ šaukìu, drabužė́lus ~ drabužėliùs. Itt a hangsúly rövid szóvégről rövid tőre is visszahúzódik (gãna, grãžus, šnẽku, tǫšti), ez a visszahúzódás azonban nem szabályos: e példák mellett párhuzamosan sok olyan eset is előfordul, amikor a hangsúly a szó végén marad (esù, pačiù ~ pačiù, senà, takù, trẽčė ~ trečià; dvarè, galè, miškè), különösen, ha a szóvégi szótag zárt (bitès, metùs, miškùs, ratùs, rugùs ~ rugiùs, šakàs, trėnùs). A több szótagú szavak rövid, megelőző szótagjára a hangsúly

¹A tanulmány a „Litván nyelvatlasz” számára 1961-ben, a közép- és kelet-aukštaitis (Mūša vízgyűjtője), valamint az északnyugat-aukštaitis nyelvjárási területéről gyűjtött dialektológiai anyagot vizsgálja. Az expedíciók során sok fontos és értékes dialektológiai anyagot jegyeztek fel, de nagy mennyisége miatt lehetetlen mindet itt elemezni vagy akár csak megemlíteni. A tanulmány kizárólag az összegyűjtött anyagnak azt a részét tárgyalja, amely vagy pontosítja és kiegészíti a korábban megállapított egyes jelenségek eseteit, vagy teljesen új.

²A nyelvjárási példákat a tanulmány a „Litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programja” című kiadványban meghatározott fonetikai átírással közli (II. kiadás, Vilnius, 1956, 105—118. o.); a hangsúlyos hangok félhosszúságát azonban középső hanglejtéssel jelöli. Ezenkívül itt megkülönbözteti a hosszú magánhangzók, valamint az ie, uo kettőshangzók hanglejtését, vö. E. Grinaveckienė: A mássalhangzók palatalizációjának kapcsolata a Stegvilų-nyelvjárás szóvégeinek rövidülésével (a továbbiakban: Prieb. minkšt.), „Lietuvių kalbotyros klausimai” (a továbbiakban: LKK), 4. köt., Vilnius, 1961, 180. o. Az ę hang itt egy rövid, ę és e közötti hangot jelöl. A szó végén az ai kettőshangzóból keletkezett ę hangszíne nem azonos a megkeményedett l utáni ę hangszínével; az előbbinél valamivel nyíltabb, és inkább az e hanghoz hasonlít, ezért a fonetikai átírásban, a ę-hez hasonlóan, ę-vel jelölik. A ǝ hang itt az o és az a közötti hang. Csak röviden fordul elő, és nyíltabb a köznyelvi o-nál.

147

nem vonódik el, pl.: batelùs ~ bateliùs, balzgàną, daržėlius ~ daržėliùs, išeidamà, jurgìnis, kepaliùkis ~ kepaliùkis, negalì ~ negalì, pakurà, paliktà, ridikùs, sėnafve, sparneliù ~ sparneliù, tekìni, viščiùkis ~ viščiùkus. Szórványosan a hangsúly itt olykor a hosszú, cirkumflexes nyílt szóvégi szótagról is visszahúzódik (a többes szám genitivusát kivéve), pl.: gėrè ~ gerai, ląbė ~ labai „nagyon”, nebòv ~ nebuvau, šakò ~ sakiai; ezen típus példáiban azonban a hangsúly többnyire mégis a szó végén marad: gerę, labę, buvò, sakò.

Kirbaičiai felől mintegy 10 km-re északkeletre, a Narušaičiai kutatóponton (Šiauliai járás, Narušaičiai körzet, 135. sz., kutató: B. Grakauskaitė) a hangsúly szabályosan húzódik vissza a rövid szóvégről az azt megelőző rövid szótagra, pl.: (a tőre) bàla, dvėjus, kėlis, kròtu, mėtus, mėškus, nàmūs, rātus; (a képzőre) afimėnę, baràkus, kubilòkus ~ kubilìukus, kiaušėnius ~ kiaušiniùs, meščòkė ~ miestùkė, šveikata, sesòtes ~ sesutės, tekėnius ~ tekìnius. A hangsúly itt szabályosan visszahúzódik a hosszú nyílt szóvégről is az azt megelőző hosszú vagy rövid szótagra a következő esetekben:

a) a többes szám alanyesetében, pl.: arklę ~ arkliai, ežerę ~ ežerai, karę ~ karai, kraštę ~ kraštai, ląnkę ~ lankai, mėškę ~ miškai, vaikę ~ vaikai, žògę ~ žiogai;

b) egyes szám első és második személyben, pl.: bėjà ~ bijau, bòvò ~ buvau, gànò ~ ganiau, gvàldò ~ gvaldau, iširòngò ~ išsirangiau; ištenè ~ ištinai, palòkė ~ palikai, paskàitė ~ paskaitai;

c) -ai végződésű határozószókban, pl.: gèrė ~ gerai, ląbė ~ labai, mažę ~ mažai, retę ~ retai.

Minden más esetben a hosszú, nyílt szóvégi szótagban megmarad a hangsúly, pl.: duktė, teš-muò; arklių ~ arklių, trobų ~ trobų, varlių ~ varlių. Itt a hangsúly a zárt, cirkumflexes szóvégi szótagról sem húzódik vissza, pl.: arklìs ~ arklỹs, drugìs ~ drugỹs, genìs ~ genỹs, kaplìs ~ kaplỹs, našlìs ~ našlỹs, dėnòs, dėmės, valdžòs ~ valdžiòs, naktìes, žuvìes; alaũs, medaũs; sparnės ~ sparnàis, velnės ~ velniais.

További 10 km-re északkeletre, a Beinoraičiai kutatóponton (Pakruojo járás, Lygumai körzet, 107. sz., kutató: D. Čekanauskaitė) a korábban felsorolt hangsúly-visszahúzási eseteken kívül a szóvégi hosszú cirkumflexes szótag hangsúlya is minden esetben visszahúzódik az azt megelőző szótagra, pl.: (nyílt szóvégről) dòkte ~ duktė, tešmù ~ tešmuò; àkò ~ akių, giẽsmò ~ giesmių, kãpo ~ kapų, švẽčo ~ svečių, šẽšo ~ šešių, vaĩko ~ vaikų, žõlo ~ žolių; (zárt szóvégről) bòrnos ~ burnõs, õgnės ~ ugnìes, àls || alaũs ~ alaũs, doñgaus ~ dangaũs; arklìs ~ arklỹs, gaidìs ~ gaidỹs-drògìs ~ drugỹs; arklès ~ arkliais, geinès ~ geiniais, õžės ~ ožiais, vakarès ~ vakarais.

Az itt felsorolt valamennyi kutatóponton (Kirbaičiai, Narušaičiai, Beinoraičiai) a hangsúly az akutusos szóvégi szótagról nem húzódik vissza, pl.: gražòm, mergòm, šakòm (Kirbaičiai); arklėm, ievàm, žmònėm (Narušaičiai), vaikàm, žentàm, arklėm (Beinoraičiai)³.

³A Mūša vízgyűjtő területének nyelvjárásában előfordul, hogy a főnevek és névmások egyes és többes számú (kettős számú) dativusi alakjának szóvégi hangsúlyát – a köznyelvtől és más nyelvjárásoktól eltérően – nem akutusos, hanem cirkumflexes hanglejtéssel ejtik; lásd Prieb. minkšt. 180; lásd továbbá a Lietuvių kalbos atlaso anyagát Nem., Radviliškis, Stegvilai, Gaižūnai településekről, reg. Nr. Nr. 429, 603, 678 és mások. A Kirbaičiai, Narušaičiai és Beinoraičiai kutatópontokról közölt anyag azt mutatja, hogy ebben az esetben itt akutusos hanglejtést ejtenek; lásd a Lietuvių kalbos atlaso anyagát, reg. Nr. Nr. 600, 679, 683.

148

Beinoraičiaitól keletre haladva, a Juknaičiai kutatóponton (Pakruojisi járás, Vilūnaičiai körzet, 136. sz., kutató: D. Brūzgaitė) az általános hangsúly-visszahúzódási eseteken kívül (balta, akìs, vaikė ~ vaikai, šokęs ~ sukiesi, kãktos ~ kaktõs, ãrklis ~ arklys, àls ~ alaus, tẽsmų ~ tẽsmuõ, kãte ~ katė), a hangsúly a többes szám részes esetének végződéséről is visszahúzódik, például: žõsim dãvę lãsti; tõkiem vaikėm, laũkem, gaĩdžem, pàčom, mar̃žom.

Juknaičiaitól észak felé haladva, a Norvaišiai kutatóponton (Pakruojisi járás, Vilūnaičiai körzet, 108. sz., kutató: A. Žygytė) a hangsúly visszahúzódása teljesen ugyanúgy történik, mint Juknaičiaiban, csak itt a szóvégi régi cirkumflexes magánhangzók és kettőshangzók mind eltűntek, például: diẽn ~ dienà, šãk ~ šakà, tvõr ~ tvorà; kãt ~ katė, kãrv ~ karvė, kiẽm ~ kieme, õr ~ õre, vežẽm ~ vežime; mar̃t ~ martì, pàt ~ patì, gẽr ~ gerì, sèn ~ senì; vaik ~ vaikù, sen ~ senù, vẽs ~ visì, per̃k ~ perkì, pẽrk ~ perkù; bẽtės ~ bitės, kẽls ~ kelìas, par̃šoks ~ paršiukùs, vaikẽls ~ vaikelius. Itt a zárt szóvégi -y cirkumflexes hang is eltűnt: ãrkal̃s ~ arklys, gaĩd̃s ~ gaidỹs, õžs ~ ožỹs; hangsúlyát vesztve a nyílt szóvégi u < un redukálódik, például: ãrklo ~ arklių, grūdõ ~ grūdų, šiaudõ ~ šiaudų. A hangsúly visszahúzódása és a végződések rövidülése Juknaičiaihoz hasonlóan a Mūša vízgyűjtőjének többi vizsgált kutatópontján is megfigyelhető: Gaižūnai-ban (Pakruojisi járás, 77. sz., kutató: E. Grinaveckienė), Guostagalisban (Pakruojisi járás, 78. sz., kutató: K. Vosylūtė), Gailioniai-ban (Pakruojisi járás, Lumbeliai körzet, 110. sz., kutató: K. Vosylūtė).

Az itt bemutatott teljes anyag megerősíti azt az állítást, hogy a keleti aukštaitis nyelvjárások hangsúly-visszahúzódásának és végződésrövidülésének központjától — a Mūša vízgyűjtőjétől (Linkuva — Pasvalys)⁴ — délnyugat felé haladva, északkeletről kiindulva a hangsúly visszahúzódása és a végződések rövidülése fokozatosan, egyenletesen gyengül, és konkrét példákkal kibővítve és kiegészítve ezt szemléletesen be is mutatja.

2. Az i, u rövid magánhangzók minőségi változásai

A Pakruojisi járás északi részének, az egykori Linkuvai járásnak (Gaižūnai, Guostagalis, Vaškai, Bardiškiai, Šulaičiai, Pašvitinys, Megučionys, Lumbeliai körzet) nyelvjárásában⁵ megfigyelhető az i, u rövid magánhangzók minőségi átalakulása, mind önállóan, mind az l, m, n, r hangokkal alkotott kettőshangzóban. Az u magánhangzó itt kissé nyíltabbá válik, és egy o hangzóvá alakul, amely az o és az a közötti köztes hang. Kemény mássalhangzó előtt ez az o nyíltabb, lágy mássalhangzó előtt szűkebb. Az i magánhangzó kemény mássalhangzó előtt nyíltabbá és hátrébb képzetté válik, és az u-hoz hasonlóan o-vá alakul; lágy mássalhangzó előtt viszont csak nyíltabbá válik, és e-vé, az ė és az e közötti köztes hanggá alakul. Az új e, o magánhangzók kizárólag a nyelvjárás rövid i, u hangzóiból keletkeznek. Rövid i, u magánhangzók pedig a nyelvjárásban csak a következő esetekben fordulnak elő:

a) Az ősi hangsúllyal hangsúlyosak a végső szótagban, például: bòs ~ bùs, dù ~ dù, dvė ~ dvì, įgrs ~ įgrìs, įkròs ~ įkrìs, ilõs ~ ilìs, išõs ~ išsiùs, jòs ~ jìs, lòps ~ lįps, mǫ̀s ~ mùs, nulõs ~ nulùs, nupõs ~ nupùs, nutrõks ~ nutrùks, padarõs ~ padarỹs, pagadõs ~ pagadìnės, pašõs ~ pasiùs, pataisõs ~ pataisỹs, rasõs ~ rasỹs, sakõs ~ sakỹs, sò ~ sù, sugrõs ~ sugrìs, šòks ~ šùks, sukirmõs ~ sukirmỹs (supus), surõks ~ surùgs, tò ~ tù, įrõs ~ trīs.

⁴ Vö. V. Grinaveckis, Galūnių trumpėjimas lietuvių kalbos tarmėse, „Vilniaus Valstybinio Pedagoginio instituto mokslo darbai“, t. 8, Vilnius, 1959, p. 101, 103.

⁵ Elképzelhető, hogy az említett jelenség elterjedési területe nagyobb az itt megadottnál. Ezt a környező járásokban végzett jövőbeli expedíciók fogják kideríteni.

149

A bemutatott magánhangzók minőségileg azért változhattak meg, mert csak ebben az egyetlen esetben maradtak rövidek, amikor ősi hangsúllyal voltak hangsúlyozva, minden más esetben pedig félig hosszúvá nyúltak (: kišė ~ kišė, muš ~ mušą, ligė ~ ligą, šūk ~ šūk, viso ~ visą, višto ~ vištą, žūv ~ žūvi). Emellett minőségi változásukra hatással lehetett az ugyanabban a szótagban velük álló, szóvégi kemény mássalhangzók asszimiláló hatása is, amely sok más litván nyelvjárásra is jellemző⁶.

A példák ilò, išõs, mulõs, mupõs, padarõs, rasõs... azt mutatják, hogy az i, u viszonylag nemrég alakult ǫ-vá, a régi hosszú szóvégi magánhangzók megrövidülése után, mivel itt i, u < ī, ū.

Az i, u magánhangzók ősi hangsúllyal hangsúlyozva a cirkumflexes diftongusban is megváltoztatják minőségüket, például: ilõnida ~ ilìnido, imõntrõ ~ imìnt rìa „furcsát, hallatlant”, jõni ~ jì, kònka ~ kìnko, kòr ~ kùr, krõnti ~ krìnta, lõnkavõ ~ Lìnkavą, mõrs ~ mìrs, paõnik ~ paùnika, põršto ~ pìršta, sõrk ~ sìrk, smõlkst ~ smìlksta, šõlts ~ šìltas, sõmìs ~ šìmìtas, võršom ~ vìršum; ìžgèrst ~ išgìrsti, kèrvė ~ kìrvis, rėnki ~ rìnkti, svėrpãl ~ svìrpì; bòrbols ~ bùrbulas, drõngans ~ druìngnas, põlks ~ pùlkas, stòlps ~ stùlpas; drõmžlės ~ drumžlės „üledék”, gõli ~ gùlti, gõrklė ~ gùrkliai, kòrčės ~ kùrčias, kòrk ~ kùrkia, šòrkščiõs ~ šiùrkščios.

A cirkumflexes diftongus ebben az esetben megőrzi minőségét, például: pìlns ~ pìlnas, dùlkst ~ dùlksta. Ebből világosan kitűnik, hogy a cirkumflexes diftongusok i, u elemei is rövidségük miatt változhattak meg minőségileg.

b) Visszahúzott hangsúllyal hangsúlyozottak, például: àvǫž ~ avìžų, kõš ~ kišų, kòt ~ kitą, lõno ~ linų, lõg ~ ligą, lõp ~ lipù, mergõčk ~ mergìčkà (lány), stipõnė ~ stipinai, tõkrė ~ tikrai, võs ~ visą, võšt ~ vištą, võšts ~ vištas; lõp ~ lupų, mõš ~ mušų, plõt ~ plutą, põt ~ putą, sõk ~ sukì, sõl ~ sulà; kėš ~ kiši, kėi ~ kiti, mėšk ~ miškė, plėk ~ pliki, vės ~ visi; gòl ~ guli, kròt ~ kruti, sõk ~ suki, tòr ~ turi.

Az i, u magánhangzók minőségi változásában ebben az esetben is valószínűleg a rövidségük játszotta a döntő szerepet. Az ugyanabban a szótagban velük álló kemény mássalhangzók jobban megőrzik ezt a változást, mint a lágyak; ez különösen az i magánhangzóra igaz.

A visszahúzott hangsúllyal hangsúlyozott i, u+l, m, n, r diftongusokat a nyelvjárásban cirkumflexes hanglejtéssel ejtik. Első elemük szintén rövid, és valószínűleg éppen emiatt (rövidségük miatt) változott meg a minősége, például: kelõni ~ kelìntą, negėrõng ~ negėrìngą (aki nem képes szeszes italt inni), nukõrst ~ nukìrsta, nusipõrk ~ nusìpirkau, paìlg ~ paìlgą, pèlni ~ pìlni, pèlv ~ pìlvė, pèrtiš ~ pìrtis, rõmtė ~ rìmtai, sõrgã ~ sìrgau, šėrėds ~ šìrdìs; bòrnõs ~ burnõs, čõmp ~ čiùmpa, põrv ~ purvė, sõnk ~ sunkù.

c) Hangsúlytalanok. Neminden rövid, hangsúlytalan i, u alakul ė-vé, ǫ-vá. A hangsúlytalan i, u az elsődleges hangsúly előtti és a nyílt szótagokban mindig változatlan marad, például: apsùkimõs ~ apsùkimas, bičkõrėlė ~ bičkõrėliai, kìtiem, kukìodava ~ kukìodavo, nukùstėję ~ nukùstėjo „elment”, nutùka ~ nutùko, prìkiba ~ prìkibo, prìlipa ~ prìlipo, surìšim ~ surìšim, susilėžùvìot ~ susilėžùvìoti, susisùks ~ susìksus. A hangsúlytalan i, u a nyelvjárásban csak akkor változtatja meg minőségét, ha szóvégi vagy tővégi mássalhangzó előtt áll, és vele egy szótagban van, például: apsùnkõn ~ apsùnkina, àvǫžs ~ àvižas, bùrtinõks ~ bùrtinykas, čìėpõt ~ čìėpyta

⁶ Vö. E. Grinaveckienė, Mituvos upyno tarmės fonetika, LKK, t. 1, Vilnius, 1957, p. 159—161.

150

„beoltva“, dėdõn ~ dėdyną „nagynéni“, įpõls ~ įpilas „tölcsér“, kárkọn ~ kárkina, kãjons ~ kãtinas, knìtọn ~ knìtina „piszkálja“, nuskau̇dõn ~ nuskau̇dina, pãlokts ~ pãliktas, ródos ~ ró̇dys, sukirmìdos ~ sukirmýdins „megrohasztja“, švė̇kõk ~ švė̇kink, tėkons ~ tė̇kinas, viršinõks ~ viršinýkas; čiėpėt ~ čiėpyti „beoltani“, kárkẹn ~ kárkini, knìtẹn ~ knìtini, išnáikėt ~ išnáikinti, išmókėt ~ išmókyti; bė̇rštõls ~ Bė̇ržtulis (patak), kė̇tǫrs ~ kėtúris, nedė̇gõls ~ nedė̇gulis, šáutovs ~ šáutuvas.

Az ę, ǫ-vé alakulást a bū̇rtinõks, švė̇kõk… példák is jelzik, amelyekben az i a hangsúlytalan i, į után ę-vé, ǫ-vé, illetve į-vé alakult.

Ebben az esetben az i, u magánhangzók minőségi változását rövidségük, valamint a végződés rövidülése következtében a szóvégi zárt szótagban való megjelenésük okozhatta. A szótag zártsága ebben a nyelvjárásban feltehetően szintén hozzájárulhatott az említett magánhangzók minőségi változásához. Azokban az esetekben, amikor a hangsúlytalan rövid i, u nem szóvégi, nyílt szótagban áll, mint láttuk, nem alakul át más hanggá.

A vidék nyelvjárásainak mindegyikében azonban nem így viselkedik a hangsúlytalan rövid i, u. Lygumai környékének nyelvjárásaiban (Beinoraičiai kutatópont) minden hangsúlytalan szótag i-je ę-vé, u-ja pedig ǫ-vé alakult, például: ãvežas ~ ãvižas, čuõžū ~ čiuožū, didelės ~ didelis, dõkterėla ~ duktėrėlė, gimėnęs ~ giminės, gė̇rdėję ~ girdėjo, ešmóketøy ~ išmókyti, ešnáikė̇t ~ išnáikinti, jė̇mė ~ imti, kętóriem ~ keturiem, kápas ~ kapūs, Lygumõs ~ Lygumus, márškėnõs ~ márškinius, mū̇žėka ~ mūzika, negálo ~ negaliū, nǫvargės ~ nuvargęs, nǫėję ~ nuėjo, ǫžėję ~ užėjo, sǫgávo ~ sugávo, sǫgíde ~ sugýdė, sǫrišim ~ surišim, sǫsėdūrė ~ susidūrė, sǫsėdráške ~ susidraš-kė, sǫsėkė̇rta ~ susikirto, sǫsėtika ~ susitiko, šėštė ~ šešti, trau̇kėnūka ~ traukinūka, ū̇kenėko ~ ūkininką, vė̇šė ~ visi.

A szóban forgó magánhangzók változásának ilyen eltérő alakulása a Linkuva környéki nyelvjárásban az egyik, illetve a Lygumai környéki nyelvjárásban a másik oldalon feltehetően legalább részben a végződések e nyelvjárásokban tapasztalható eltérő mértékű rövidülésétől is függ.

A hangsúlytalan i, u + l, m, n, r kettőshangzók első tagjának minősége, amelyek a végződés rövidülése miatt a szó végére kerültek, ugyanúgy megváltozott, mint az egyhangzóké; például: ãžondas ~ ãžindas, avikėrpės ~ avikirpės (többes szám tárgyeset — avikirpės), kū̇nongs ~ kūningas „pap”, liė̇tongs ~ liėtingas, piñongs ~ pinigas „pénz“, šáutovs ~ šáutuvas.

Morfológia

1. Ragozás

a) A kettős szám tárgyesete

A Mūsa vízgyűjtő területének nyelvjárásait kutatva érdekes és ritka morfológiai jelenséget figyeltünk meg. A Pašvitinys — Nemunėlio Radviliškis — Biržai — Pasvalys — Joniškėlis — Pakruojis — Linkuva területen első ízben állapították meg a kettős szám tárgyeseti alakjainak használatát a „három” számnévvel, például: rãdǫ trõs dǫbilėl po kė̇tǫrs lapelės ~ találtam három lóherécskét, mindegyiken négy levéllel; trõs glėbėl malko sukūrėna, kur neiškėps ~ három kéve fával tüzeltem be, ahol nem ég ki; sǫdėjǫ trõs šauj apinǫ ~ három véka komlót raktam össze; atnešk trõs bačk ~ hozz három hordót; bãts panesėjo trõs dien ~ három napig hordtam a cipőt; bìts šiemet láidė trõs spiė̇č ~ a méhek idén három rajt bocsátottak ki; gavǫ trõs kelmė̇l jurginǫ ~ kaptam három tő dáliát; mūs brigad turi trõs piemen ~ a brigádunknak három pásztora van; tǫr trõs dėd i trõs tetǫl ~ három nagybátyám és három nagynéném van;

151

trõs paršõk mažõt šimēt augīn ~ három apró malacot nevelt idén⁷ stb. A „három” számnévvel előforduló, kettős számú alakokhoz hasonlók a lett nyelvben is megfigyelhetők⁸.

Ezenkívül az egész említett területen a kettős szám tárgyesetét csak a kettő és a három számnévvel használják; a négy, öt… számnevekkel itt nem figyeltek meg kettős számú tárgyeseti alakokat.

A nyelvjárás o-tövű főneveinek kettős számú tárgyeseti végső mássalhangzója, amint a példák mutatják, keményen hangzik: dvę, trõs bačk, diēn, tetõl. Hogyan magyarázható ez a végződés? Miután ezeknek az alakoknak a szóvégi i < ie⁹ eleme lekopott, a szó végére került mássalhangzó kezdetben kétségtelenül lágy volt, ahogyan a litván nyelvjárások többségében ma is az. A vizsgált nyelvjárásokban később megkeményedett. A végső mássalhangzó megkeményedésére itt hathatott a többi eset analógiája (diēn ~ diēna, diēns ~ diēns…), amely kiegyenlítette a paradigmát. A végső mássalhangzó megkeményedését az is okozhatta, hogy e nyelvjárásokban régóta tendencia a szóvégi lágy mássalhangzók megkeményítése¹⁰.

Azoknak a hímnemű névszóknak és igeneveknek, amelyek töve t vagy d mássalhangzóra végződik, a kettős számú tárgyesetben a szokásos alak mellett gyakran affrikáta nélküli végződésű alakjuk is van, például: dõ, trõs mažõj paršõk, gaid, jaut, med, svēt, perkõnči¹¹ stb. Az ilyen névszók és igenevek szóvégi affrikátája többnyire az egyes szám alanyesetében, részeshatározó esetében és eszközhatározó esetében, valamint a többes szám tárgyesetében is hiányzik¹¹.

b) A kettős szám részeshatározó esete és eszközhatározó esete

A litván köznyelvtől és sok más nyelvjárástól eltérően ezen a területen a többes és kettős szám részeshatározó esete, valamint eszközhatározó esete is más. A többes szám részeshatározó esete itt egyáltalán nem különbözik a kettős szám részeshatározó esetétől. Ebben az esetben csak -m végződésű alakok fordulnak elő. Ezeket valószínűleg a lett nyelvhez hasonlóan a kettős szám részeshatározó eseteinek kell tekinteni¹²; általánosultak a többes szám részeshatározójának kifejezésére is, például: akīm || akīm, beržēm || beržēm || beržām „nyírfának”, gaidžēm || gaidžēm || gaidžēm „kakasnak”, jaučēm || jaučēm „marhának”, jaunom || jaunõm || jaunõm „fiataloknak”, karčēm || karčēm || kartiem „korténak”, katēm || katēm || katēm „macskáknak”, lūpom „ajkaknak”, marčõm || marčõm „menyeknek”, mergõm || mergõm „lányoknak”, naktīm || naktīm „éjszakáknak”, pēm- pēm „bíbiceknek”, pardūodõnčēm || pardūodõntēm „eladóknak”, perkõnčēm || perkõntēm „vevőknek”, penkõm || penkõm „ötnek”, piētum || petūm || piē- tēm || pietēm „pietum”, pīrtīm || pīrtīm „fürdőknek”, saldžēm || saldēm „édeseknek”, sē- nõm || senõm „öregeknek”, stalēm || stalēm || stalām „asztalnak”, sūnum || sunum || sū- něm || sunēm „fiaknak”, švečēm || švečēm || švečēm, šakõm || šakõm „ágaknak”, vagīm || vagīm || vagēm || vagēm „tolvajoknak”, varlēm || varlēm „békáknak”, vežīkem || vežīkam, vī- rēm || vīram; viščiūkem || viščiūkam (a végződéses hangsúlyú szavak végződésének hangsúlyozása inkább e terület északkeleti részére — Biržaira és Nemunėlio Radviliškiškire — jellemző; másutt mindkét alak párhuzamosan használatos, bár a hangsúly hátrahúzásával járó változat gyakoribb). E formák használata legjobban a következő mondatban tükröződik: (Gaižū-

⁷A példák többsége a Pakruojis járás Gaižūnai, Gailionys és Guostagalis kutatópontjairól származik; lásd a 678., 686. és 687. számú regiszterbejegyzéseket.

⁸Lásd J. Endzelynas, Latviešu valodas gramatika (a továbbiakban — J. Endzelīns, Gr.), Rīgā, 1951, § 314.

⁹ Žr. J. Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos, Vilnius 1957, § 215.

¹⁰Vö. Prieb. minkšt., 172. o.

¹¹Lásd Prieb. minkšt., 170., 176. o.

¹²Lásd J. Endzelīns, Gr. § 231.

152

nai) adj jó trágyát ugyanazokra a földekre, meg fog nőni „adj jól trágyát ugyanazokra a földekre, meg fog nőni”; az ilyen kicsi gyerekeknek a szülők mindent megengednek „az ilyen kicsi gyerekeknek a szülők mindent megengednek”, ha adsz, adj mindkét gyereknek „ha adsz, adj mindkét gyereknek”; (Guostagalis) ha vacsorára eszel valamit, akkor a laumėknak is kell vinni „ha vacsorára eszel valamit, akkor a laumėknak is kell vinni”; (Nem. Radviliškis) a kertnek is jó ez az eső „a kertnek is jó ez az eső”, mennyit kér a rozsért „mennyit kér a rozsért”, mennyit ad a lisztért „mennyit fizet a lisztért”, mi van reggelire „mi van reggelire”, tejet két alkalommal „tejet két alkalommal” stb. A bemutatott példák azt mutatják, hogy a többes számú és a kettős számú részes eset formái teljesen egybeesnek.

(i)a — kamienių daiktavardžiu, kaip pavyzdžiai rodo, lygiagrečiai vartojamos dvejopos dgs. (dv.) naud. formos: su galūne -ėm (po kieto priebalsio): daržėm || daržėm; -ėm (po minkšto priebalsio): švėčėm || švėčėm ir tokios kaip lk. (daržām, švėčēm ~ svečiam). Formos, sutampančios su lk., tarmėje retesnės. Galūnę -ėm greta kirčiuotos -iėm turi ir vyr. gim. būdvardžiai, skaitvardžiai, įvardžiai, dalyviai, pvz.: didelėm „dideliam“, mažėsnėm „mažesniam“, karčėm „kartiem“, pačėm „patiem“, pardūodọčėm „pard uodantiem“, stačėm „statiem“, trėčėm „tretiem“ (greta: gyvėm, mažėm, karčėm, pardūodọtėm). Tačiau kaip paaiškinti formų daržėm || daržėm, arklem || arklem, didelėm, plačėm kilme? Visų pirma formos daržėm || daržėm, gaidžėm || gaidžėm… savo kilme negali būti tapatingos su formomis daržām, gaidžēm… jau vien ir dėl to, kad jos abi tarmėje vartojamos greta. Be to, skirtingos šių abiejų formų galūnės nėra ir fonetiškai tapačios: galūniniai -ėm, -ēm šiose tarmėse fonetiškai negali būti išriedėję iš redukuotų -am, -iam, nes žodžio galo -am, -iam, kaip daugumas pavyzdžių rodo (pavyzdžiai daugiausia imti iš šiaurinės Pakruojo rajono dalies — Linkuvos, Gaižūnų, Stegvilių, Guostagalio, Gailionių punktų), redukuodamiesi gali išvirsti tik į -am, -em, pvz.: baltam, didelėm, juodam, naminėm, sōtam, surūgusėm ~ baltām, dideliam, juodam, naminam, sōčiam, surūgusiam (Gaižūnai); aukštam, brangam, drūtam ~ aukštām, brangiam, drūtām (Stegviliai). Iš kitos pusės, garsą ę čia gali atliepti tik lk. ai, o ę — ie, ei, iai, pvz.: sākę ~ sakai, vaikęs ~ vaikais, nešęs ~ nešies, nešeis, sākę ~ sakei. Turėdami tai galvoje, galėtume manyti, kad formų gaidžėm, plačėm ir t. t. galūninis -ėm fonetiškai galėtų būti kilęs ir iš galūnės -iem, būdingos gretimos latvių kalbos dgs. (dvs.) naudininkui ¹², nes toks -iem > ēm šiose tarmėse fonetiškai, kaip matėme, yra įmanomas (dar plg. latvių plašiem, pašiem, tūkstošiem). Tokiu būdu išeitų, kad minima šių formų galūnė (-ėm) galėtų būti aiškinama ir kaip fonetiškai pakitęs latvių kalbos morfologinis skolinys. Tuo atveju ją turėtume laikyti įsigalinu šių tarmių morfologiniu naujadaru, vartojamu šalia įprastinės dgs. (dv.) naudininko galūnės. Galūnė -em, kuriai atitikmenų latvių kalboje nėra, galėtų būti fonetiškai kilusi iš -ien, o tik vėliau sukietėjusi dėl visos a-kamienių daiktavardžių paradigmos išlyginimo (plg. daržs ~ daržas, daržūs; daržę ~ daržai ir pan.). Ar ši prielaida teisinga, parodys tolimesni ir išsamesni šios srities tyrinėjimai.

Ezen a vidéken a többes számú (kettős számú) eszközhatározói esetnek is leggyakrabban pontosan olyan alakjai vannak, mint a többes számú (kettős számú) részes esetnek. Így van ez például mindenekelőtt az (i)o-, ē-, ī-, (i)u- és mássalhangzós tövű főnevekkel, a nőnemű melléknevekkel, számnevekkel, névmásokkal és igenevekkel, például: fejekkel || galvōm „fejekkel”, torkokkal || gerklėm „torkokkal”, menyekkel || marčōm „menyekkel”, kérgekkel || žėvėm „kérgekkel”, szemekkel || akim, fülekkel || ausim „fülekkel”, éjszakákkal || nāktim „éjszakákkal”, szekerekkel || vagīm, fiakkal || sunum „fiakkal”, élőkkel || gyvōm „élőkkel”, testvérekkel, azokkal, tízekkel. (i)a-tövűek

153

főneveknél, valamint a hímnemű mellékneveknél, számneveknél, névmásoknál és igeneveknél kizárólag a kettős számú eszközhatározói alak esik teljesen egybe az e nyelvjárásokban használt többes számú (és kettős számú) részes esettel, pl.: žosūke lāk šo spārnem „a kislibák a szárnyaikkal repülnek”; šo tieni ākinēm kęp tik artī nemātat „azokkal a szemüvegekkel éppen közelre nem látok”; tōi vārga šo tiem dvėim (trīm) telūkėm (bet: ketuores telūkės) „bajlódom azzal a két (három) kisborjúval (de: négy kisborjúval)”; jiė sėdž po tiem dvėim (trīm) beržem, klėvem, medžem, uosem (bet: po tiem || tęs didelės medžes, uoses, klėves, beržes) „azok alatt a két (három) nyír-, juhar-, fa- és kőrisfa alatt ülnek (de: azok alatt a nagy fák, kőrisek, juharok, nyírfák alatt)”; ān mōtōn šo dvėim (trīm) vaikėm (bet: šo ketuores, ōses vaikės) „az anya a két (három) gyerekkel megy (de: négy, minden gyerekkel)”. A többes számú eszközhatározói esetnek rendszerint saját tővégződései vannak, bár időnként mellettük a kettős számú részes eset alakjait is használják, pl.: sėdėję po tiem medžem „azok alatt a fák alatt ültek”; labę pavargę šo tęš švėčės „nagyon elfáradtam azokkal a vendégekkel”.

A bemutatott anyagból látható, hogy a következő alakok: galvōm || galvōn, žievēm || ževeri, ākim || akim, sūnum || sunum, dešimtīm, spārnem || sparnēm || sparnām, vaikēm || vaikēm || vaikām stb. a kettős szám régi részes esetű alakjai. Az eszközhatározói esetben ugyanígy jelenhettek meg, mint a lett nyelvben¹³, vagy akár a szomszédos lett nyelvjárások mintájára.

c) Határozott alakok

A Joniškėlis—Linkuva—Pašvitinys—Lauksodis—Vaškai—Pasvalys terület nyelvjárásainak határozott melléknevei, számnevei, névmásai és igenevei az egyes esetekben a köznyelvtől eltérő ragokat használnak. Ez arra utal, hogy a régi hangok szóvégi fejlődése itt más lehetett, mint a litván nyelvjárások többi részében. A határozott melléknevek, számnevek, névmások és igenevek egyes eseteinek eltérései legvilágosabban a paradigmában mutatkoznak meg. Ezt mutatjuk be alább:

Egyes szám

V. storāšę brāngasę didisę storōj || storō K. storāję didžōję storōšęs N. storājēm didžājēm storājė G. storāj didžēj storājō Eszk. storūoj || storūo didžūo storōj Ht. storājō

Többes szám

V. storēj || storė didie stórāsōs K. storūjō N. storiesēm stórāsōm G. storūōs Eszk. storāisēs stórāsōm

Az a- és u-tövű névmási melléknevek, számnevek, névmások és igenevek egyes számú alanyeseti végződésében az -asai általánosult formáns található, például: gerāšę ~ gerāsai, muš tāšę ~ muš tāsai, saldāsę ~ saldāsai „saldusai”, míg az ia-tövűek

¹³Lásd J. Endzelīns, Gr. §§ 233, 367.

154

-ysai, például: virašnīse ~ vyresnīysai, gerešnīse ~ gerešnīysai. Az -ysai formánst -asai mellett időnként a jaunas, mažas, senas melléknevek is felveszik, például: jaunīse ~ jaunīysai „a fiatal”, mažīse ~ mažīysai „a kicsi”, senīse ~ senīysai „az öreg”. A többi esetben valamennyi tő végződése megegyezik. A névmási alakok régi, eredetileg hangsúlytalan szóvégi -*jā, -*jie, -*juo kapcsolatai a nyelvjárásban többnyire – a lett nyelvhez hasonlóan¹⁴ – lekoptak, például: (egyes szám alanyeset) didžō, gerō, virašnō ~ didžōja, gerōja, vyresnijōja; (egyes szám eszközhatározói) didžō, piktō, savō ~ didžōju, piktōju, savōju; (többes szám alanyeset) gerīe, naujīe, savīe ~ gerīeji, naujīeji, savīeji.

A nőnemű névmási alak többes szám tárgyesete megegyezik a hímnemű többes szám tárgyesetével, például: išvalś storuōsś žārns „megtisztítottam a vastagbeleket”, išrōnkō geruōsś sėkls „kiválogattam a jó magvakat”. A storuōsś, geruōsś alakokhoz hasonlóan -uos végződése van a ta, jī, ana névmások többes számú tárgyesetének is, például: tuōs dōrs „azokat az ajtókat”, tuōs gīrns „azokat a malomköveket”, tuōs kāts „azokat a macskákat”, tuōs mergōcks „azokat a lányokat”; juōs vōss „mindet” stb.

A rövid a jelenléte a névmási alakok első szótagjának végződésében (egyes szám tárgyeset: stōraj „a vastagot”; stōrājō „a vastagot” nőnemű alakban; egyes szám helyhatározó eset: stōrājō „a vastagban”; többes szám alanyeset: stōrasōs „a vastagok” nőnemű alakban; többes szám részes- és eszközhatározói eset: stōrasōm „a vastagoknak, a vastagokkal”), kétségtelenül szintén a szóvégi szótagok eltérő fonetikai fejlődésének és megrövidülésének eredménye ezekben a nyelvjárásokban. Az itt bemutatott esetek némelyikében a rövid a a szomszédos lett nyelvjárásokban is ejtődik¹⁵.

2. Szóképzés

Kicsinyítő-becéző képzők

1. -aičia. A szülők családnevének valamennyi tövéből képezhető, és a felnőtt, hajadon lányok (leányok) családnevének jelölésére használatos, például: báikaič ~ Báikaiťia (Baikaitė < Baika), beinōraič ~ Beinōraičia (Beinoraitė < Beinoras), krivickaič ~ Krivickaičia (Krivickaitė < Krivickas), lapšaič ~ Lapšaičia (Lapšaitė < Lapšas), lingaič ~ Lingaičia (Lingytė < Lingis), monkūnaič ~ Mankūnaičia (Mankūnaitė < Mankūnas), murauckaič ~ Murauskaičia (Murauskaitė < Murauskas), poželaič ~ Poželaičia (Poželaitė < Poželė), šimelūnaič ~ Šimelūnaičia (Šimelūnaitė < Šimelūnas).

A hangsúly az első szótagban álló tövű és szárú családnevek e képző felvétele után is megtartják hangsúlyukat a régi helyen; minden más esetben a képző hangsúlyos. Ez a képző a nyelvjárásban nem túl gyakori. Szélesebb körben csak az idősebb nemzedék használja. Helyébe az itt gyakrabban használt -iukė képző lép, lásd 158. o. E képző egy-egy származéka köznyelvi, pejoratív jelentésű főnév, például: plērpaič ~ plērpaīčia „aki nevetésével hirdeti magát”.

2. -aitis, -aitė. A képzett alakok ritkák, például: kumelaitė ~ kumelaitė, mergaitė ~ mergaitė, obelaitė ~ obelaitė, ponaitis ~ ponaitis (az ördög jelentésében is használatos). A képző hangsúlyos, a hangsúlyozás típusa — cirkumflex. A žemaitis ~ žemaitis szót itt akut hangsúllyal ejtik, és nincs kicsinyítő jelentése.

3. -ėkas. A képzett alakok ritkák, pejoratív jelentésük is lehet, például: pužbernēks ~ pus-bernēkas „kamasz fiú”.

4. -elis, -elė. A képzett alakok igen gyakoriak, például: ašēla ~ ašēlė, begēls ~ begēlis „kisfiú”, brūkšnēls ~ brūkšnēlis „kis csík”, brōlāls ~ brōlēlis, dēnēla ~ dienēlė,

¹⁴ Vö. J. Endzelīns, Gr. § 321.

¹⁵ Vö. J. Endzelīns, Gr. §§ 321, 322.

155

galvėla ~ galvėlė, genėls ~ genėlis, glebėls ~ glebėlis, gerėls ~ gerėlis „bárányka“, grudėls ~ grūdėlis, gronėla ~ grandėlė „vasgyűrű, csatocska“, gurklėls ~ gurklėlis, kalnėls ~ kalnėlis, kelāls ~ kelėlis, klugėlė ~ kliugėlai „vesszőcskék“, kresnėla ~ kresnėlė „cseresznyécske“, kripšāls ~ kripšėlis „morzsácska“, kuinėls ~ kuinėlis, lingėla ~ lingėlė, lonėlta ~ lentėlė, ligėla ~ ligėlė, medėls ~ medėlis „gyújtós“, mojėla ~ mojėlė „anyácska, mamácska < moja“, paukštėlė ~ paukštėliai, pedėls ~ pedėlis, plumkšnėles ~ plumkšnėlės, rėbėls ~ rėbėlis „fonott kalitka veréb fogására“, roštėla ~ ruoštėlė „készülődés“, ropikėla ~ rankėlė, saulāla ~ saulėlė, senėls ~ senėlis, senėla ~ senelė, skarėla ~ skarelė, skiltėla ~ skiltelė, slonkšnėls ~ slenksnėlis „küszöböcske“, sprōndėls ~ sprandelis, šakėla ~ šakelė, ōrelā ~ uorėlė „kis kocsi“, upėls ~ upėlis, tačkėls ~ tačkėlis „pontocska“, vadėles ~ vadėlės, virvēla ~ virvelė, žabėlė ~ žabėliai, žaunėla ~ žiaunelė.

Vannak e képzőből képzett, sajátos, meghatározott rendeltetésű tárgyakat, objektumokat stb. jelölő származékok, például: avėla ~ avėlė „juh“, daržēls ~ daržēlis „virágoskert“, enėlės ~ ienėlės „a rokka forgókerekének combjai“, karvēls ~ karvēlis „galamb“, ōžēls ~ ōžēlis „mennydörgés kecskebakja, szöcske“, panēlēs ~ panēlēs „a rokka szárának kis rúdjai“, sesēla ~ sesēlė „nővér/húg“, žmogēls ~ žmogēlis „férfi, maga“, žvirblāls ~ žvirblēlis „a láncszemben lévő forgó, hogy a lánc ne csavarodjon össze“, varlāla ~ varlēlė „két keresztbe tett bot, amelyet a rėkezire helyeznek. Játék közben ~ feladat: bottal leütni a békát“.

Ezzel a képzővel helynevek és személynevek is képződnek, például: kirvėls ~ Kirvėlis (tó Gaižūnai faluban), plikėlė ~ Plikėliai (Pakruojis járás, Gaižūnai körzetének faluja), pūdels ~ Pūdelis (kutyának adott név), šilāla ~ Šilėlė (bokrok Gaižūnai faluban), trakēlė ~ Trakēliai (bokrok Diržiai falu végén), trakēlų miškas ~ Trakēlių miškas (50 hektáros erdő Gaižūnai falu keleti részén), tīrels ~ Tȳrelis (mocsaras láp Kūkų erdejében), dūčo tīrels ~ Dūčių Tȳrelis (170 hektáros láp Gaižūnai falu déli részén). E képző származékai többnyire a II. hangsúlyozási osztályba tartoznak.

5. -ėlis, -ėlė. E képző származékai igen gyakoriak a nyelvjárásban. Nemcsak dalokban, hanem a mindennapi beszédben is előfordulnak. A képző egyszerű és összetett szavakhoz egyaránt járul, például: ančakėlė „szemöldököcskék“, apsukēls ~ apsukēlis „kis kerek terület“, daržinēla ~ daržinēlė, grēžinēls ~ griežinēlis „kenyérszelet a kenyér sarkáról, felső és alsó héjjal“, grōžgalvēla ~ gražgalvėlė „olyan madárka, amely forgatja a fejét; grázgalvė“, jōdumēla ~ juodumėlė, kirstojēls ~ kirstojėlis „kis favágó“, košvirēls ~ košvirēlis „hasas, agyagból készült csésze“, kuliņēlė ~ kūlyņēliai „bokrocskák“, nabašnikēls ~ nabašnikēlis „halott“, padaikšēlė ~ padaikšēliai „kis hajtások“, patinēls ~ patinēlis, pevokšnēls ~ pevokšnēlis „rét“, pušmergēla ~ pušmergēlė, ronkenēlas ~ rankenēlės, samanēlas ~ samanēlės, seniukēls ~ seniukēlis „nagyapa“, vaikeseēls ~ vaikeseēlis „fiú, napszámos, vaikese“, velanēls ~ velenēlis, verdēnēla ~ verdenēlė „forrásocska“, vidurēlė ~ vidurēliai, virbalēls ~ virbalēlis, viršunēla ~ viršunēlė, vognēla ~ vagonēlė „egyenlő oldalú, fedeles faedényke, amelybe a pásztor ételt vitt ki a mezőre; vagonė“, žaburēlė ~ žaburēliai „apró ágacskák a tűzrakáshoz“.

Vannak e képzőnek olyan származékai, amelyek sajátos rendeltetésűek, meghatározott tulajdonságú tárgyakat, objektumokat jelölnek (úgy tűnik, kicsinyítő-becéző jelentésük nincs), például: ašarēla ~ ašarēlė „kora tavasszal virágzó, rózsaszínű virágocska“, bitinēla ~ bitinēlė „méhkirálynő“, bruzdukēls ~ bruzdukēlis „a malomkő emelésére vagy süllyesztésére szolgáló forgó“, dagilēla ~ dagilēliai „ilyen szúrós füvek és ilyen tarka kis madarak

156

“dilginėla ~ dilgynėlė „csípős csalán“, motinėla ~ motinėlė „méhkirálynő“, paminėlas ~ paminėlės „a rokka lábtámaszai“, statinėls ~ statinėlis „bot, amelyhez a kóc van kötve“, šakumēla ~ šakumėlė „kaszaágacska a nyári termény vágásához“, voverėla ~ voverėlė „rókagomba“.

E képző néhány származéka kicsinyítő-lekicsinylő jelentésű, például: kabalėla ~ kabalėlė „rongyos nő“, keraužėls ~ keriaužėlis „alacsony termetű, jelentéktelen külsejű emberke“.

A -ėlis, -ėlė képző származékainak lehet olykor kicsinyítő jelentése is, jelezve, hogy a tárgyban, objektumban az említett tulajdonság csak kis mértékben van meg, például: tie ėbole dar so kartumėł, dar neprinokę ~ azok az almák még kissé kesernyések, még éretlenek.

E képző melléknévi származékai nem gyakoriak a nyelvjárásban, például: bičkorėlė ~ bičkorėliai „ami úgy összecsavarodott, mint a lép sejtje“; mažukėlis, -la ~ mažiukėlis, -lė „nagyon kicsi: mažukėls vaikels“, tvorinėla ~ tvorinėlė „kerítés melletti: a mező végén lévő raktáracska is kerítés melletti (népdal)“, jodberėls ~ juodberėlis: vai ėre ėre, mana mielas ėre: vienu širmu žirgu, ontru jodberėliu (népdal).

Vannak e képzőnek olyan származékai, mindkét nemű főnevek, amelyek előtagos igenevek befejezett múlt idejű alakjából keletkeztek. Az ilyen származékok személyeket, cselekvőket jelölnek, akik többnyire lekicsinylő jelentésű tulajdonságokkal rendelkeznek. Úgy tűnik, maga a képző ebben az esetben nem hordoz lekicsinylő jelentést; az többnyire az ige saját lexikai jelentésében rejlik, ezért az e képzővel képzett igéből származó alakok nem mind lekicsinylő jelentésűek, például: padėgėls ėžols ~ Padėgėlis ąžuolas (a Stukųban, Stegviliai erdejében található leégett tölgytörzs, amelyen a pásztorok pünkösdkor sört ittak), pali̇̀nkėls beržėls ~ Palinkėlis beržėlis (Stukuose növő, meghajlott nyírfácska, amely mellett a pásztorok éjszakai őrködéskor tüzet raktak), apsiminėls -la ~ apsimynėlis, -ė „piszkos ember“, prasikaltėls ~ prasikaltėlis, padūkėls, -la ~ padūkėlis, -lė, pajūodėls, -la ~ pajūodėlis, -lė, išvirkėls, -la ~ išvirkėlis, -lė, nusprógėls, -la ~ nusprógėlis, -lė „aki összeaszott, sovány“.

6. -ėsė. A származékok ritkák, lekicsinylő jelentésűek, például: mergėsė ~ mergėsė „lányka: tę mergęsė palika nāms ~ annak a lánynak otthagyta a házakat“.

7. -ička. A származékok ritkák, talán némi lekicsinylő árnyalatuk van, például: mergõčk ~ mergičkà „kamaszlány“.

8. -ylis, -ylė. E képző melléknévi származékai ritkák a nyelvjárásban; melléknevekből képződnek, és megkülönböztető jelentésben, névmási melléknévként használatosak, például: jaunīls, -la ~ jaunýlis, -lė, mažīls, -la ~ mažýlis, -lė. E származékok kicsinyítő-becéző jelentése valószínűleg a tövük lexikai jelentésében rejlik.

9. -inis. A származékok nagyon ritkák. Valószínűleg a lett nyelvből átvett szavak, például: tėvinš ~ tēvinis „apuka“.

10. -iokas, -iokė. E képző származékai ritkák a nyelvjárásban; az apai családnevek valamennyi tövéből képződnek, és a családok serdülőkorú gyermekeit — fiait és lányait — jelölik, például: baikščioks, -ė ~ Baikščiokas, -ė (< Baikštys), klušõks, -e ~ Klusiokas, -ė (< Klusas), lapšiõks, -e ~ Lapšiokas, -ė (< Lapšys), lopečõks, -e ~ Lopečiokas, -ė (< Lopeta), požėlõks, -e ~ Požėliokas, -ė (< Požėlė).

Van néhány köznévből keletkezett, becéző jelentésű származék is e képzővel, például: kačiõks ~ kačiokas „kiscica“, senõke ~ seniõkė „nagymama“, virõks ~ vyrõkas „férfiacska“.

11. -ytis, -ytė. Ezzel a képzővel a nyelvjárásban leggyakrabban nőnemű becéző származékok jönnek létre, de a képző nem túlságosan produktív, például: avitė ~ avytė,

157

ausitės ~ ausytės, akitės ~ akytės, dulkitė ~ dulkytė, lupitės ~ lūpytės, mergitė ~ mergytė, mojitė ~ mojytė, tutitė ~ tutytė (< tutė „nagynéni“), višitės ~ vi štytės. A hímnemű származékok jóval ritkábbak, például: kripšlitis ~ kripšlytis „apró kavics”, ragįs ~ ragytis „kis szarv”, žosįts ~ žasytis. Helyettük sokkal gyakrabban az -elis képzős származékokat használják, vö. 155—156. o.

E képző egy-egy származéka helynevekben is előfordul, például: viršis ~ Viršytis (a Beržtulįbe torkolló patak).

Melléknévi származékai is ritkák, például: mažītė, -ė ~ mažytis, -ė, trumpītis, -ė ~ trumpytis, -ė.

A -ytis, -ytė képző kicsinyítő-becéző jelentésű, már képzett főnevekhez is járul. Ebben az esetben az új származék jelentése még erősebben kapja meg a kicsinység, a kedvesség és az apróság árnyalatát, például: butelītės ~ butelytės, dulkelītė ~ dulkelýtė „porocska”, kutelītė ~ kūtelýtė „kis istálló”, laždelītė ~ laždelýtė „vesszőcske”, mažutītis, -ė ~ mažutytis, -ė „parányi”, muselītė ~ muselytė, senelītė ~ senelytė, šaudelītis ~ šaudelytis, žmonelītė ~ žmonelytė „asszonyka”.

12. -okšnis. A származékok igen ritkák, például: upokšnis ~ upokšnis „patakocska”.

13. -uiītis, -uiītė. A képző csak olyan tövekhez járul, amelyek állatkölyköket jelölnek, például: gegutiītis ~ gegutiītis „kakukkfióka”, karveliūtis ~ karveliūtis „galambfióka”, kregždžiūtė ~ kregždžiūtiai „fecskefiókák”, kumeliītis ~ kumeliūtis „csikó”, pečlindžiūtė ~ pečlindžiūtiai „pečlinda fiókái”, pempuītis ~ pempuītis „bíbicfióka”, pūzgegutuītis ~ pūšgegutuītis „növendék kakukk”, silkūtės ~ silkūtės „heringecskék”, siratuītis ~ siratuītis „árva”, starkūčė ~ starkūčiai „kis gólyák”, špokūčė ~ špokūčiai „seregélyfiókák”, varnūītis ~ varnūītis „kis varjú”, žurkūčė ~ žiurkūčiai, žvirblūtis ~ žvirblūtis „verébfiú”.

A származékok állandó hangsúlyúak, a hanglejtésük — akut.

14. -(i)ukas, -(i)ukė. A képző a nyelvjárásban eleven és gyakori. Származékai a következők:

a) Kicsinyítő-becéző köznevek, például: akmenūks ~ akmeniūkas, avinūkė ~ aviniūkai, burbulūks ~ burbuliūkas, beržūks ~ beržiūkas, daržūks ~ daržiūkas, dončiūkė ~ dančiūkai, dobilūks ~ dobiliūkas, gėrūkę ~ geriūkai „bárányok”, kailinūkė ~ kailiniūkai, kūilūks ~ kūiliūkas, muilūks ~ muiliūkas, oškūkė ~ ožkiūkai, ožolūks ~ ąžuoliūkas, paukščūkis ~ paukščiūkas, paršūks ~ paršiūkas, pilvūks ~ pilviūkas, seniūks ~ seniūkas, snapūks ~ snapiūkas, telūks ~ teliūkas, ošūks ~ uosiūkas, varlūks ~ varliūkas, velnūks ~ velniūkas, viščiūks ~ viščiūkas, žosūks ~ žąsiūkas, žvirblūks ~ žvirbliūkas.

b) Sajátos, megkülönböztető jelentésű köznevek, például: kapstūks ~ kapstūkas „kerti gyomláló, kapáló”, kvečiūkė ~ kviečiūkai „tavaszi búza”, smakūkė ~ smakiūkai „leanderek, ilyen virágok”.

c) A szülők családnevének valamennyi tőváltozatából képzett, gyermekekre használt becéző családnevek, például: bajelūks, -e ~ Bajeliūkas, -ė (< Bajelis), beinorūks, -e ~ Beinoriūkas, -ė (< Beinoras), baikščiūks, -e ~ Baikščiūkas, -ė (< Baikštys), balčiūnūks, -e ~ Balčiūniūkas, -ė (< Balčiūnas) dulevčiūks, -e ~ Dulevičiūkas, -ė (< Dulevičia), dumbrūks, -e ~ Dumbriūkas, -ė (< Dumbra), gaigalūks, -e ~ Gaigaliūkas, -ė (< Gaigalas), klušūks, -e ~ Klusiūkas, -ė (< Klusas), lapšiūks, -e ~ Lapšiūkas, -ė (< Lapsas), pakalnūks, -e ~ Pakalniūkas, -ė (< Pakalnis), peželiūks, -e ~ Peželiūkas, -ė (< Peželis), poželiūks, -e ~ Poželiūkas, -ė (< Poželė), šiliūks, -e ~ Šiliūkas, -ė (< Šilka). A fiatalok családneveiben az -iukas, -iukė képző különösen produktív, a nyelvjárásban pedig egyre inkább meghonosodik.

158

a -aičia, -iokas, -iokė képzők helyett, lásd 155. o. Azt is megfigyelték, hogy a -iukas, -iukė képző mellett az ifjúsági családnevekben egyre gyakrabban, fokozatosan meghonosodnak az irodalmi nyelvben használatos -aitis, -aitė, -ytis, -ytė… képzők is (bár ezek még nem jellemzőek a nyelvjárásra).

E képző származékai a nyelvjárás helyneveiben és ragadványneveiben is előfordulnak, például: martinaitis našliuks ~ Martinaitis Našliūkas, tirele kelūks ~ Týrelio keliūkas (út Gaižūnaiból a Dučių Tyrelishez).

A -iukas, -iukė képzőt a nyelvjárásban olyan származékos főnevekhez is hozzáteszik, amelyeknek már kicsinyítő-becéző jelentésük van, például: lapelūke ~ lapeliūkai, nagelūke ~ nageliūkai, virbalūke ~ virbaliūkai.

E képző egy-egy ritkább származéka melléknév, amelynek – a jelzői melléknevekhez hasonlóan – megkülönböztető jelentése van, például: graičūke žirne ~ greičiu-kai žirniai „korai borsók”, mėlyniūke žirne ~ mėlyniūkai žirniai „kék borsók”, juodžūke vōšt ~ juodžiūkė višta, raudžiūke kārve ~ raudžiūkė kārvė, žalūke kārve ~ žalūke kārvė, jaunužūke kāune ~ jaunužiūkė kiāunė.

15. -iūkštis, -iūkštė. Ritka képzések, például: berniākštis ~ berniākštis, vočiūkšte ~ vočiūkštė „kis fazék”.

16. -ulis, -ulė. Ritka képzések, például: pundūla ~ pundūlė „régies, hánccsal körbetekert cserépedény tollak tárolására”, tetūla ~ tetūlė „nagynéni (az apa nővére)”, tātula ~ Tātulė (völgy Stegviliai faluban), pirmula ~ Pirmulė (tehén neve), krigūls ~ krigulis „kanyar”, skridūls ~ skridulis „kör”: obole skridūls, dubūls ~ Dubūlis (a Beržtulba ömlő patak).

17. -ušis, -ušė. Ritka képzések, népdalokban fordulnak elő, például: tetūš ~ tetūšis „apácska: raši mani jāuno tetūše dvareli”.

18. -utis, -utė. A képző leggyakrabban melléknevekhez járul, például: jaunūtis, -e ~ jaunūtis, -ė, laibūtis, -e ~ laibūtis, -ė, mažūtis, -e ~ mažūtis, -ė, nedidūtis, -e ~ nedidūtis, -ė, neaukštūtis, -e ~ neaukštūtis, -ė.

E kicsinyítő melléknevek némelyike a nyelvjárásban főnévként használatos, például: bērūtė ~ Bērūtė (Bėroji), gerūtė ~ Gerūtė (tehén neve), rainūtis ~ Rainiūtis (macska neve).

Valamivel ritkábban fordul elő ez a képző kicsinyítő-becéző főnevekben, például: galvūtė ~ galvūtė, gegūtė ~ gegūtė, bačkūtė ~ bačkūtė, alūtis ~ alūtis, nagūtė ~ nagūčiai, slegūtis ~ slėgūtis „slogutis”.

Ezzel a képzővel helynevek és személynevek is képződnek, például: gedūčo mińks ~ Gedūčių miškas (erdő, amely Gedūčiai faluig nyúlik), lapūte ~ Lapūtė (tehén neve), šilūte ~ Šilūtė (3 hektáros mocsár Gaižūnai faluban).

Szintaxis

1. A feltételezett cselekvés kifejezése

Az összetett alárendelő mondatokban ezekben a nyelvjárásokban a feltételezett cselekvést gyakrabban nem a feltételes mód 3. személyű alakjai, hanem a jelen idő 3. személyű alakjai fejezik ki, például: (alanyi mellékmondatok) mān parūpa, kat nemūsaun jā; ke ōms lābe špiri, bais, ka kārve nepāršpiri vēdra ir: tik bais, ka ta vēter nāmo neapvērsto; (tárgyi mellékmondatok) bijōje, kat jū nemūžda; žurēk, ka ta kilp tik neistrūkst; bējo, ka tas šōv pamētęs nemūlāk; bējo, kat neuzmiēg visai; kō gal žinō: tōks sens žmōgs, kat nenumarist; žurēk, kat neiškrent ōgaņs; žurēk, kat nesusilkūoji aš tāmsē tō stiklinē; ain i grīv, ain i grīv: bējo, kat galvo

159

neprasiškė; (időhatározói mellékmondatok) lig tik jōn būtų sudāvus, būčō netilėjęs; lik tik man pamatīto, ōmto verkti, lik tik izgerto stikline āls i susōrkto; (okhatározói mellékmondatok) áidavo so šviēs ing nāms: bijōdavo, kat neprādėd ṗonāičē (velniai) vedzōt; āš skūbinos āī, ka tās šoferēs nepāmet man; mās klāusēm tāmstos, kat nenupjāunam sēklīno āvōžo; mēsk ing pēčo, kat neusikrec; vālgikim silkō, kat jōs nepasēnst; žurēk, susitvārīk, kat neprapōl taū kas; reik užgesit, kat neusideg; uždārō kiētē, kat neiškrent; nusigrēž ing mārō, kat par lāngō kas nepažīžūr; āš skūbōn vīf, kat nepasiveluoj piētō ir: so šlūot suslāuk grīds, kat šāudgalo nebūtō; skērsmēdže padēt, kat akēčps neisiklukito; pāsk sēkdav, kat ne- pamatīc givātēs; (feltételes mellékmondatok) kat māšon būtō prisēst žmōnō, tē neteip mētos; kat nelīo liēts, galētumim āī ing miškō; kat norētō, tē turētō; kat negērō, tē gērē giventō; kat nebūtō buvęs tīnginīs, būtō sēne bagōts buvęs.

A példákból látható, hogy a mellékmondat feltételezett cselekvését jelen időben csak akkor fejezik ki, ha a főmondat állítmánya kijelentő vagy felszólító módú alak, és a cselekvést harmadik személy végzi (előfordul, hogy más személyek végzik a cselekvést, például: reikės mān pasispāusfi, ka tō manēs nepraleńk).

Hasonló szintaktikai szerkezetek nagyon elevenek a lett nyelvben, például: man bailė, ka viš neatbrauc; man bailė, ka viš nenomirst, vö.: mān bais, kat jōs neatvazō; mān bais, kat jōs nenumīrst „félek, hogy nem jön el; félek, hogy meghal”.

Folyóvidéki nyelvjárásaink, különösen azok északi része, amely a lett nyelv délkeleti határvidékén fekszik, minden bizonnyal a lett nyelvnek ezt a sajátosságát vette át.

2. A névszói esetek és az elöljárószók használatáról

Ezekben a nyelvjárásokban az irodalmi litván nyelvétől eltérő eset- és elöljárószó-használati példákat is megfigyeltek. Például az irodalmi litvánban az už elöljárószóval álló tárgyeset helyett a mokėti „fizetni” ige itt mindig alanyesetet kíván, például: septīņ šōmtē būva mōkēts šāutovs; kiek mōk tāva kārvē; kiek mōk tōks švarkūks. A tikėti „hinni” ige az idősebbek beszédében itt következetesen birtokos esetet vonz, például: jōn tū būrtō tik, azonban a birtokos eset mellett a nyelvjárás fiatalabb beszélői (valószínűleg az irodalmi nyelv hatására) az ing elöljárószóval álló tárgyesetet is használják, például: āš tēk ing diēve i vēlnē neīšžad. A közvetlen tárgy tárgyesete határozói igenévvel itt nagyon gyakori, például: ōmkīt, kō pasiekdamos; prašōm vālgīt, kō matīdam; nēšēm, kō nuvērdamos. A ligi elöljárószó egyes számban itt csak eszközhatározói esetet vonz, például: lig sāules laid ravēj; lig trēc valond pāršidauže; kātra susilaika lig laik, tōj gēr meig; atēje vānd lig tvōr; ibroda ing vāndēn lig kakl; atēje skaudōls lig širō, többes számban pedig csak birtokos esetet, például: mōss ikōnda lig kraujō; mu kūtēs lig kulino. A kas per „miféle” szerkezet mindig tárgyesetet kíván, például: kas tau par vargo „miféle bajod van”, kas par rūpestī „miféle aggodalom”, kas par gērimo „miféle ital”, kas par paukši „miféle madár”, kas par grāje „miféle zenélés” és így tovább. Valószínűleg a lett nyelv mintájára itt széles körben használják a minőséget jelölő részeshatározót a birtokos eset helyett, például: apuōk galv kē katēs, jam kōjōs apžēle, jam snapūks sulēnkes ~ apuōku galvā kaip katēs, jam kōjōs apžēle, jam snapūkas sulinkęs ir pan

160

II. AZ ÉSZAKNYUGATI FELSŐLITVÁN NYELVJÁRÁSOK SAJÁTOSSÁGAI

Fonetika

1. Hangsúly

Az északnyugati felsőlitván nyelvjárások Lūpaičiai (Šiauliai járás, Meškučiai körzet, 106. sz., kutató: J. Keliotytė), Valdomai (Šiauliai járás, Gruzdžiai körzet, 104. sz., kutatók: Ž. Urbanavičiūtė és P. Katinaitė), valamint Bridai (Šiauliai járás, 105. sz., kutatók: Ž. Urbanavičiūtė és P. Katinaitė) környéki területén, amely a hangsúly általános visszahúzódásának zónájához tartozik, a žemaitiai nyelvjárásokhoz hasonlóan a hangsúly visszahúzása után a szó végén a véghangsúly is jól hallható. Különösen feltűnő a hosszú utolsó szótagban és az összetett szavak második tagjának végén, például: dėrmės juosta „szivárvány”, našlės ~ našlýs, rùduõ ~ ruduõ, rùgū̃ ~ rugiũ, sakãu ~ sakãu, vaikũ ~ vaikũ, varškė ~ varškė, vėžys ~ vėžỹs, žaltis ~ žaltys, žinai ~ žinai, Nōrupis ~ Norupỹs (patak), vienakart, vōrtinklis ~ vōrtinklys. A régi hangsúly gyengébben hallható a rövid utolsó szótagban mãžà, pùti, rùsà, šakà. Szinte teljesen észrevehetetlen, amikor a hangsúly rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra húzódik vissza: juõda ~ juodà, rankà ~ rankà, trumpùs ~ trumpùs.

E sajátosságukkal az említett északnyugati felsőlitván nyelvjárások közel kerülnek a žemaitiai nyelvjárásokhoz.

Az északnyugati felsőlitván nyelvjárásokból gyűjtött nyelvjárási anyag mindenekelőtt pontosítja a le, lė kapcsolatok izoglosszáit. Az utóbbi időben a lė kapcsolat (a melléknévi igenevek alakjait kivéve) szórványosan megkeményedik a vonaltól keletre is: Skaistgirys (Žagarė járás, 22. sz., kutató: A. Jonaitytė), Kyburiai, Taliočiai (Joniškis járás, Tali očių körzet, 50. sz., kutató: A. Jonaitytė), Valdomai, Bridai, Šapnagiai (Šiauliai járás, Ginkūnai körzet, 134. sz., kutató: I. Erm anytė), például: klė́tis || klėtis, lė́kti || lėkti ~ lė́kti, plė́šti || plėšti ~ plėšti, pelės || pelės, kaũlas ~ kiaũlės, avėlas ~ avėlės, vaĩla ~ varlė, jerubėla ~ jerubėlė. Ettől a vonaltól keletre az idegen eredetű lė kapcsolat is megkeményedik, például: blėka, kalėdas, kalėjims. Ebből arra lehet következtetni, hogy a lė kapcsolat megkeményedése itt viszonylag új jelenség, amely keletről nyugat felé terjed.

A le kapcsolatot az említett vonaltól keletre szintén szórványosan keményen ejtik, például: lãda || lėda ~ ledà, lắk || lėk ~ lėkia, lãs || lės ~ lesa, lạšt || lėst ~ lėsti, nusiláide || nusilėide ~ nusilėidė. A le kapcsolat (< *lē) a tőben, valamint (< *lē ~ lē) a szó hangsúlytalan végén szórványosan keményedik meg az északnyugati felsőlitván nyelvjárás nyugati részén egészen Žagarėig (7. sz., kutató: A. Jonaitytė), Dilbinaiig (Žagarė járás, 21. sz., kutató: A. Jonaitytė), Dameliaiig, Juškaičiaiig és Tali očiaiig. Itt például így mondják: laišė || lėišė, laš || lėst ~ lėsti, laigvas ~ lengvas, lạc || lėc ~ ledas, lañta ~ lentà; kumėlė ~ kumėlė, mergėla ~ mergėlė, sáula ~ sáulė, kañlem ~ kiaulėm, kaũlas ~ kiaũlės, de: išlėkė, lėlė, negalėje, tilėje.

A bemutatott anyag azt mutatja, hogy a közép-felsőlitván nyelvjárások jellegzetes sajátossága — a le, lė kapcsolatok megkeményedésének hulláma — nyugat felé tolódott, és az északnyugati felsőlitván nyelvjárási terület északi részén terjedt el.

2. Az ei, ou (au) kettőshangzók kiejtése

Az északnyugati felső-auszta nyelvjárás Jurbarkas járásának Smalininkai környéki beszédében a szó tövében – a -ėlis, -ėlė kicsinyítő-becéző képző kivételével (motinėlė ~ motynėlė, kepurėlė ~ kepurėlė, šileinėlei ~ Šilenėliai (ilyen nevű falu), vainikėlis) – egyáltalán

11. Lietuvių kalbotyros klausimai, V

161

nem fordulnak elő a köznyelvi ė, o magánhangzók. Helyettük itt szabályosan ei, ou kettőshangzókat ejtenek, például: (hangsúlyos) bėiga ~ bėga, dėive ~ dėvia „viseli“, gėirims ~ gėrimas, išėida ~ išėda, kėilau ~ kėliau, meisa || mėsa ~ mėsa, pusėt inai ~ pusėtinai, sėiklas ~ sėklas, apsiėridės ~ apsirėdės, šėinis ~ šėnis „száncsúsztató“, žėibe ~ žėbė „héjában főtt burgonya“, žėibiti ~ žėibinti „héjában, hámozatlanul főzni“, apžėlė ~ apžėlė; bėiris ~ Bėris (egy ló neve), galbrastėine ~ galbrastėnė (Galbrasčiai-ból való), lubėinai ~ Lubėnai (falunév), šilėinai ~ Šilėnai (falunév), trapėingiris ~ Trapėngiris (erdőnév); brōškštas ~ brōkštas, dvėjōpū ~ dvėjōpų, kōsuli ~ kōšulė, kōušė ~ kōšė, nōuksta ~ nōksta, žōubris ~ žiōbris „ilyen hal“, dōuyidiene ~ Dōvydienė (Dovydas felesége), dvīlōuje ~ Dvylōja (egy tehén neve), Dōuvas ~ Dōvas (név), Oūbras ~ Obras (név), šventōuje ~ Šventōja (folyónév); hangsúlytalanul: leikīks ~ lėkikas „repülőgép“, meinītis ~ mėnutis „hold“, meisa ~ mėsa, seīdėisu ~ sedėsiu, sākėiva ~ sākėva „mi ketten mondtuk“, švėirėjis ~ svėrėjas, teivīne ~ tēvynė „szülőföld“, teivū ~ tēvų, veisūms ~ vėsūmas; beigūne ~ Bėgūnė (egy tehén neve), milkėirūks ~ Milkėriūkas (Milkėris fia); atōduogei ~ atōdogiai „nyári rozs“, boubāusei ~ bobāusiai, koupūštai ~ kopūštai, šōkinėk ~ šōkinėk, īriobū ~ triobū, žmounā ~ žmōnā, soukācėi ~ Sokāčiai.

Amint a példákból látható, a szó tövében az ė, o magánhangzók helyett ei, ou kettőshangzókat nemcsak hangsúlyos szótagban, éles hangsúllyal ejtenek, ahogyan eddig állították, hanem eső hangsúlyú vagy hangsúlytalan szótagban is, a hangsúly előtt és után.

Az ei, ou kettőshangzók a szó tövében a köznyelvi ė, o helyett viszonylag ritkák. Ez a jelenség, mint ismeretes, nem kizárólag a vizsgált nyelvjárásra jellemző. Ilyen hangváltozásra kevés példát jegyeztek fel a ma már kihalt striukių nyelvjárásban, amely a Smalininkai környéki beszéd szomszédságában van, valamint Viešvilė környékén is¹⁶. Másutt ilyen változást nem állapítottak meg, bár ritkán Jurbarkas környékén (északnyugati felső-auszta) és Sudargasban, Kiduliuoseban (veliuonyskių nyelvjárás) találni egyedi példákat, amelyekben a szokásos o helyett ou (au) hangzik, például: bauboužis || baubažiš ~ baubōžis, broukštėlis || braukštėlis „vajköpülő“, koupūštai || kaupūštai ~ kopūštai, toūli ~ toli, saukācėi ~ Sokāčiai.

Nagyon ritkán az ou kettőshangzót az o helyett a Zietelai litván nyelvjárásban is ejtik¹⁷.

Az ei, ou kettőshangzók megjelenése az ė, o helyett minden valószínűség szerint e nyelvjárásokban az ė, o magánhangzók későbbi fejlődésével magyarázható.

Mind a hangsúlyos, mind a hangsúlytalan ei, ou kettőshangzók mindkét eleme tisztán hallható. Az ou kettőshangzó első eleme hallás alapján kevésbé feszesnek tűnik, mint a köznyelvi o, nyíltabb és szélesebb annál. Hangszíne valamelyest az a magánhangzóéhoz közelít. Ezért néha az a benyomás támad, hogy az ou kettőshangzó inkább az au-hoz hasonlít, mint az ou-hoz. Ez különösen jól hallható az olyan szavakban, mint barzdōuts ~ barzdōtas, kōuts ~ kōtas, oulā ~ olā, ōura ~ ōro, skoulā ~ skolā, vīžōuc ~ vīžōtas stb., amelyekben a kettőshangzót kemény mássalhangzó követi.

Az ei (< ė) kettőshangzó kiejtése általában semmiben sem különbözik a köznyelvi ei-től, azonban a j félhangzó előtt valamivel szűkebb, és kevésbé tisztán hallható, például: nou-rėjėi ~ norėjai, pašisnėkėjom ~ pasišnekėjome, sėijims ~ sėjimas, sėjau ~ sėjau,

¹⁶ Vö. Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose, surašė J. Gerulis ir Chr. Stangas (a továbbiakban — LŽTP), Kaunas, 1933.

¹⁷ Lásd A. Vidugiris, Kai kurios Zietelos tarmės ypatybės (a továbbiakban — Ziet. t. yp.), LKK, t. 2, Vilnius, 1959, p. 198.

162

véjie ~ vėjo, vėja. Ebben az esetben világosabban csak az első, beszűkült szótagja hallható, a második pedig mintha összeolvadna a j-vel.

A ei kettőshangzót olykor a köznyelvi e helyén is ejtik (főként idegen eredetű szavakban), pl.: adeile ~ Adėlė (Adelė), amėirika ~ Amėrika (Amerika), pakėita ~ pakėtą „csomagot”, sibėrijė ~ Sibėrija (Szibéria), štakėtai ~ štakėtai „ilyen kerítés”; ėisam ~ ėsame „vagyunk”.

Az ei, ou kettőshangzókat a szó tövében a köznyelvi ie, uo helyén, hangsúlytalan szótagokban is ejtik, pl.: deigėlei ~ diegėliai, geidoujims ~ giedojimas, keimėlis ~ kiemėlis „falucska”, keimūs ~ kiemūs „falvakat”, pasileiktū ~ pasiliektū, šėinavė ~ šienavė, veináip ~ vienaip, veinókuei ~ vienókie, žėiminei ~ žieminiai, leibgirei ~ Leipgiriai (egy falu neve), leipalóta ~ Leipalóta (rét), vitkeimei ~ Vitkiemiai (egy falu neve); dounūtė ~ duonūtė, noudai ~ nuodai, noudū ~ nuodų.

Az említett kettőshangzók ilyen megfelelése igen régi is lehet.

Az ei, au kettőshangzókat (ebben az esetben nem ou, hanem világosan hallható au) ebben a nyelvjárásban a szó tövében a mellékhangsúlyos eredetű, régi *an, *en helyén is ejtik; ezek a köznyelvben ę-nek, illetve en-nek felelnek meg (az utóbbi d, t előtt), pl.: áužuols ~ ą́žuolas, aužuolū ~ ą́žuolų, aužuolijė ~ Ąžuoliją (falu), įkáus ~ įkãs¹⁸, spáustai ~ spą́stai, sáunarūs ~ są́narius; gabėiti ~ gabėnti, gabėis ~ gabéns, givėidava ~ gyvėndavo, givėiti ~ gyvėnti, givėikie ~ gyvėnkie, givėikite ~ gyvėnkite, kūrėis ~ kūréns, kūrėiti ~ kūrėnti, mekėiti ~ mekėnti.

A mellékhangsúlyos eredetű régi an kettőshangzó au-vá alakulását ebben a nyelvjárásban most rögzítették először. Ilyen változást a litván nyelvjárásokban korábban nem állapítottak meg. Eddig az ą-n kívül csak az ai-vá alakulása volt ismert¹⁹. A jelenlegi kutatások adatai a régi an au-vá alakulásának egy további, új, a nyelvtörténet és a dialektológia szempontjából fontos változatára mutatnak.

A mellékhangsúlyos eredetű régi en kettőshangzó ei-vé alakulása szintén viszonylag ritka, a nyelvjárások fonetikájának ma már csak kevés helyen fellelhető jelensége²⁰.

A szó tövében álló régi an, en kettőshangzók ilyen megfelelései minden bizonnyal a kettőshangzók második elemének eltűnésekor keletkeztek, és napjainkig fennmaradtak.

A mellékhangsúlyos eredetű an, en a szóvégen, akárcsak a köznyelvben, minden esetben rövid a, e hanggá alakult, pl.: su rankà, su kárve, šakàs, pelès.

A mellékhangsúlyos eredetű régi an kettőshangzó a szó tövében ā-vá (ą) alakult, akárcsak a köznyelvben; a szó végén hangsúlytalan helyzetben rövid a-vá rövidült, pl.: anādien ~ anādien, tāšik ~ tāšyk, žāsū ~ žąsų; bālta ~ bāltą, vaika ~ vaiką, vīra ~ vyrą.

A mellékhangsúlyos eredetű régi en kettőshangzónak ebben a nyelvjárásban a szóvégi, hangsúlytalan helyzetben háromféle megfelelője van. Általában a szóvégi, hangsúlytalan régi en itt rövid e-vé alakult, pl.: kāte ~ kātę, kārve ~ kārvę, medine ~ medinę, a melléknévi igenevek nyitott szóvégi alakjában azonban ie kettőshangzóvá: būvie ~ būvę, apāugie ~ apāugę, rādie ~ rādę, turėjie ~ turėję, apžėlie ~ apžėlę, zárt szóvégi alakban pedig e hanggá: ārės ~ āręs, āugės ~ āugęs, dirbės ~ dirbęs, givėnės ~ gyvėnęs, išsimokūnės ~ išsimokęs, pėrsitikridavęs ~ pėrsitikrindavęs. Szűk e hangot ejtenek a visszaható névmások és a személyes névmások egyes számú birtokos esetének ragjában is: manės || manės || monės „engem”, tavės „téged”, savės „magát”.

¹⁸ Az igék jövő idejének III. személyében nem figyeltek meg hangsúlymetatóniát.

¹⁹ Lásd: LŽTP, 11. o.; Žiet. tr. yp., 198. o., 7. jegyzet.

²⁰ Lásd: LŽTP, 9. o.

163

A régi cirkumflexusos kettőshangzó en, amely a szó rövidítetlen, nyílt végződésében áll, ie kettőshangzóvá, zárt végződésben pedig ė-vé alakulását szintén nem írták le eddig. Az 1959-es dialektológiai expedíciók során a Šilutėi járásban újonnan megállapították, hogy ei-vé alakult²¹, az idei nyelvjáráskutatás pedig e kettőshangzó megfeleléseinek további két új változatát tárta fel. Ez valószínűleg szintén az en kettőshangzó második elemének eltűnéséből ered.

Alaktan

1. A múlt idő ismétlődő alakja

A Bridai, Valdomai, Lūpaičiai, Narušaičiai és Kirbaičiai közötti nyelvjárási területen megfigyelték az igék múlt idő ismétlődő alakjának ragozhatatlan formáját a -davai képzővel (visszaható alakja -davaisis), például: (Bridai) kas megėjės, gaudavai izgėrį; į briką sudėdavai friždėšimt įris gūbas; aš šėnberniu skaičau, ale toks virūks nėka būdavai; nōns į nepatogūs būdavai tie sijōnai, ale ka māda, tai i grāžu; męs pasigaudavai žōgą i sakīdavai: žōgai žōgai, dūk degūta, kat nedūosi sūksim rāga; (Valdomai) mūdu su vīru dainūodavai: aš viena pūnkta, jis kita; mergaites māni vaišīdavai; mūsu senūte nusakīdavai apė lāžus; jie māni mīldavai; ateidavai lig to klōjima, pastōv pastōv švėsikes; (Lūpaičiai) sūknės pirmą nepakėldavai: pākulnė iššausdavai i dėvėdavai, vilkdavāsis sijōnai: kat išėdavai rugū rišt, nepērībdavai par pēda; (Narušaičiai) jie būlbu nepļaudavęs; žuvies sugāudavę daugenibė; kė jaunī būvam, šōkdavę, gērdavę, balavōdavę; (Kirbaičiai) aš kāda nueidavę, tāda i veikdavę; kė pradėdavę čir, niēks neprīžiūrėdavę tū vaikū; nēšdavę i skarūtė bātus susirišę.

A -davai képző (visszaható alakja -davaisis) valószínűleg a múlt idő ismétlődő alakjának -dav- képzőjéből és a -ai(-aisis) posztpozícióból áll. Amint a példákból látható, ez az összetett, ragozhatatlan képző a múlt idő ismétlődő alakjának egyes és többes számú személyeihez egyaránt járul. A megjelölt területen a -ai posztpozíció az egyszeri múlt idő tövéhez is kapcsolódhat, például jam nerūpėjėi ritėlį kėlti, žirgėlį šėrti stb. (Bridai). A szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban (Kelmėi járás) és más északnyugati aukštaitiai nyelvjárásokban (Šiauliaii járás déli része) a -ai posztpozíció gyakran az összes jelen idejű tőhöz kapcsolódik, például: (Pakapė, Šiauliaii járás, 196. sz., D. Skurkaitė kutatása) giestai „énekel”, išbirnai „kihullik”, nenūrai „nem akar”, pākėlai „felemel”, sūrisai „sajtot készít”, stūovai „áll”, tūrai „van neki”²². Az északnyugati aukštaitiai nyelvjárásban, Šakyna és Žagarė környékén, a -ai posztpozíció minden ragozható és ragozhatatlan szófajhoz kapcsolódhat²³.

Mondattan²⁴

1. Az állítmány helye a mondatban

Smalininkai környékének nyelvjárásában az irodalmi nyelvtől és más nyelvjárásoktól eltérően a kijelentő mondatok állítmánya állandóan a mondat végén áll. Ez különösen érvényes az összetett és származtatott állítmányok kapcsolatára, például: māna darbai atlikti irā; viskas išārdita tāpo; jau

²¹ Lásd: E. Grinaveckienė, Tarmių medžiagos rinkimas lietuvių kalbos atlasui, LKK, 3. köt., Vilnius, 1960, 195—196. o.

²² Lásd még: LKK, 3. köt., Vilnius, 1960, 198. o.

²³ Lásd: A. Jonaitytė, Šakynos tarmė, kand. disert., Vilnius, 1962 (kézirat), 266—268. o.

²⁴ A mondattani rész csak néhány, a Smalininkai nyelvjárásaira (Jurbarkasi járás) jellemző mondattani szerkezetet ismertet.

164

most minden másképp van: a lelet megvan; a forgács már kijött a fából; ez a mese a régi időkről szól; a nyír nagyon nedves:

Az állítmány ilyen állandó helye valószínűleg a német nyelv hatására alakult ki, amely e vidékek lakosai számára hosszú ideig hivatalos nyelv volt. A német nyelvre pedig éppen az ilyen, nem szabad szórendű állítmány jellemző.

Ezenkívül ebben a nyelvjárásban szinte mindig használatos a jelen idejű kopula van, amelyet az irodalmi nyelvben és más nyelvjárásokban rendszerint elhagynak, például: a strázs „seregély” költöző madár, ősszel eltűnik, tavasszal megjelenik.

2. A tagadás tárgyesete

Ebben a nyelvjárásban egyáltalán nem használatos a tagadó birtokos eset. Ezt itt minden esetben a tagadás tárgyesete helyettesíti, például: egy foga sincs; én a gépet egyáltalán nem láttam; anya, amikor megírták, csak nem értette ezeket a szavakat; nem tudták teljesíteni azt a kívánságot.

Ez is kétségtelenül a német nyelv hatására alakult ki.

3. A közvetett tárgy instrumentálisa elöljárószóval

A közvetett tárgy instrumentálisa helyett itt a német nyelv mintájára igen gyakran a közvetett tárgy instrumentálisa használatos a su „-val/-vel” elöljárószóval, például: minden benőtt gombákkal; azok a hegyek nagy, szép erdőkkel benőttek; a vakondbogár férgeket fog, és férgekkel táplálkozik.

4. Az o kötőszó

Az egyenrangú mondatrészek összekapcsolására itt az ir kötőszó helyett széles körben az o kötőszót használják, például: jie gėire ou linkšminousi; lakštingãlas mažas ou pilks; vakar bùva apšùkusi ou veisi; pėrnai ou šìmet jis pas ją gyvenà; tas ant laũka dirbà ou valga pietùs; meškinis (degtinė su medumi) susided į galvà ou į kóujes.

5. A prim elöljárószó

A prim elöljárószót időbeli jelentésben, a prieš elöljárószó helyett használják. Birtokos esetet vonz, a nyelvjárásban gyakori, például: tas prim tūkstančė metų bùva; jie isigėrs prim pinigų dalinimà; prim toũ važáva vienc bagoũc poũnc.

6. A ką a kiek helyett

A kiek névmás helyett itt a kas kérdő névmás tárgyesetű alakját, a ką-t használják, például: ką kaštùo svārs cūkraus; ką prékeva rugėi turguj; ką sveikàtas mana ištraukė tie darbai.

7. Az į elöljárószó tárgyesettel

A belső helyhatározói eset helyett itt gyakran, valószínűleg a német nyelv mintájára, az į elöljárószót használják tárgyesettel, például: senóuvė gėrdava paščiūkų (másodfajta sör) į šilumà; kóujes šiltas bùdava į višas.

A litván nyelvjárások néhány sajátossága

(Az 1961-es dialektológiai expedíciók során gyűjtött anyagok alapján)

Э. ГРИНАВЕЦКЕНЕ

Összefoglalás

A „Litván nyelvatlasz” számára 1962-ben a keleti, középső és északnyugati aukštait nyelvjárásokból gyűjtöttek dialektológiai anyagot. Az összegyűjtött anyag lehetővé teszi néhány korábban már megállapított jelenség alaposabb megvilágítását, valamint elterjedési határaik pontosítását. A fent említett nyelvjárások néhány sajátosságát most először fedezték fel.

1. a) A Pakruojis és Šiauliai járás területén fekvő keleti és középső aukštait nyelvjárások vizsgálata során megállapították, hogy az említett területen délnyugatról északkelet felé fokozatosan erősödik a hangsúly visszahúzódása és a szóvégek rövidülése. E jelenségek legmarkánsabban a Pakruojis járásban, Linkuva városka környékén figyelhetők meg. A cikkben bemutatott anyag azt a nézetet támasztja alá, hogy ezek a helyek a fent említett fonetikai sajátosságok kialakulásának, valamint a litván nyelvterületen való további elterjedésének központjai.

В северной части Пакруойского района установлены некоторые качественные изменения гласных звуков i, u. Отмечено, что качественным изменениям поддаются гласные звуки i, u только будучи краткими и в дифтонгических сочетаниях в безударном положении или под ударением с восходящей интонацией. Их качественные изменения зависят также и от места в слове: если такой i (один или в дифтонгическом сочетании) издавна находится в последнем слоге или в слоге, за которым следует (или следовал) слог с гласным звуком заднего ряда (a, o, u), он всегда превращается в гласный звук o, переходный между гласными a и o, напр.: fròs, литер. яз. tris „три, трех“, rašòs, литер. яз. rašỹs „будет, -ут писать“, ilȯnda, литер. яз. ilindo „влез, -ла, -ли“, šȯlts, литер. яз. šiltas „теплый“, lõpo, литер. яз. linū „лен“, võsts, литер. яз. vištas „курицы“, nusipirko, литер. яз. nusipirkau „я купил, -ла“; если такой i находится в слоге, за которым следует (или следовал) звук переднего ряда (i, y, e), он всегда превращается в гласный звук e, переходный между гласными e и ė, напр.: mėšk, литер. яз. miškė „в лесу“, plėk, литер. яз. plikì „голые“, vėš, литер. яз. viši „все“, šėrdas, литер. яз. širdàls „сердце“, pėrìs, литер. яз. pirtis „баня“, šmòkėi, литер. яз. išmokyti „выучить“. Краткий гласный u при условий качественных изменений всегда превращается в гласный звук o, напр.: nulõs, литер. яз. nulùs „обломится, -ятся“, põlks, литер. яз. pulkas „полк“, gõlt, литер. яз. gulti „ложиться“, põt, литер. яз. putà „пень“, sõk, литер. яз. suki „ты крутишь“, bõrnos, литер. яз. burnõs „рта“, põrvì, литер. яз. purvė „в грязи“, kėtõrs, литер. яз. kėtūris „четыре“.

A cikk felveti, hogy a rövid magánhangzók említett minőségi változása i, u viszonylag késői jelenség, amely a vizsgált nyelvjárásokban az egykori hosszú, hangsúlytalan ī, ū rövidülése után következett be.

166

b) A Pakruojisi, Pasvalysi és Biržai járásban, a Pašvitinys–Nemunėlis Radviliškis–Biržai–Pasvalys–Joniškėlis–Pakruojis–Linkuva közötti területen először jegyezték fel a kettős szám tárgyesetű alakjainak használatát a „három” számnévvel, például: mús brigãd tùf fròš piemẽn, irodalmi nyelven múšu brigadã tùri tris piemenis „a brigádunkban három pásztor van”. A kettős szám tárgyesetű alakjainak hasonló használatát a lett nyelvben is megállapították.

Ugyanezen a területen a többes szám részes esetének alakjai egybeesnek a kettős szám részes esetének alakjaival. A szomszédos lett nyelvvel való összehasonlítás alapján a cikk felveti, hogy az említett területen használt többes számú részes esetű alakok a kettős szám megfelelő, mindkét szám jelentésére kiterjesztett alakjaiból származnak. Az a, ia tövű főnevek, valamennyi melléknév, számnév, névmás és hímnemű igenév többes és kettős számú részes esetben a szokásos végződés mellett gyakran -ėm végződésű alakokkal (kemény mássalhangzó után), illetve -ęm végződésű alakokkal (lágy mássalhangzó után) is előfordulnak, például: daržėm, irodalmi nyelven daržam „kerteknek”, svėčėm, irodalmi nyelven svečiam „vendégeknek”, karčėm, irodalmi nyelven kartiem „keserűeknek”, pãčėm, irodalmi nyelven patiem „maguknak”, trėčėm, irodalmi nyelven tretiem „harmadikaknak”, pardūodopn-čėm, irodalmi nyelven pardūodantiem „eladóknak”.

A cikk szerint az említett végződések fonetikailag az -iem végződésből fejlődhettek ki, akárcsak a szomszédos lett nyelvjárásokban.

A vizsgált nyelvjárásokban a többes szám részes esetében használt alakok a többes és a kettős szám eszközhatározói esetében is használatosak; az a, ia tövű főnevek azonban ezeket az alakokat itt csak kettős számban őrzik meg, többes számban pedig gyakrabban az irodalmi nyelvben használatos alakokkal élnek.

A névmási melléknevek alakjaikban és eredetükben is eltérnek az irodalmi nyelvtől, és részben közelítenek a lett nyelv névmási mellékneveinek alakjaihoz.

A vizsgált nyelvjárásokban 18 kicsinyítő-becéző jelentésű képzőt jegyeztek fel. E képzők egy része a litván irodalmi nyelvben nem fordul elő, vagy más jelentésben használatos. Az egyes képzőkhöz tartozó példák között nemcsak a nyelvjárások köznevei szerepelnek, hanem tulajdonnevek is: emberek és állatok nevei, családnevek és ragadványnevek, földrajzi és víznevek stb.

c) Az összetett alárendelő mondatokban a feltételezett cselekvést itt leggyakrabban nem a kötőmóddal, mint az irodalmi nyelvben, hanem a kijelentő mód jelen idejével fejezik ki, akárcsak a szomszédos lett nyelvben, például: mãn baisu, kad kárve neparšpìr viėdra, irodalmi nyelven: mãn baisu, kad kárve neparšpirtų viėdro „félek, nehogy a tehén felrúgja a vödröt”. A ragozási esetek és az elöljárószók használatában is megfigyelhető némi különbség: a tikėti ’hinni’ ige itt többnyire birtokos esetet vonz (jōn tū bùrto tīk, irodalmi nyelven: jì tiki burtais „hisz a varázslatban”,

167

az ligi ’-ig’ elöljárószó egyes számban eszközhatározói esetet, többes számban pedig birtokos esetet vonz) atėję vandu lig tvorõ, irodalmi nyelven atėjo vanduõ ligi tvorõ „a víz elért a kerítésig”; įbrõd ing vánden lig kėlių, irodalmi nyelven įbridai į vándeni ligi kėlių „térdig gázoltál a vízbe” stb.

II. a) A Šiauliai járás északnyugati részén fekvő északnyugati aukštait nyelvjárásokban, vagyis a hangsúly teljes visszavonásának övezetében megállapították, hogy amikor a hangsúly a végződésről a megelőző szótagokra húzódik vissza, az alapvető visszahúzott hangsúly mellett a szó végén mellékhangsúly is hallható, akárcsak a szomszédos žemait nyelvjárásokban. Ez különösen erősen a szóvégi hosszú szótagban és az összetett szavak második tagjának végződésében érvényesül, például: žáltis, irodalmi nyelven žaltys „kígyó”, võftãklis, irodalmi nyelven vorãtinklis „pókháló”.

A Šiauliai, Joniškis és Žagarė járásokban az expedíciók során gyűjtött anyag pontosítja az le, lė kapcsolatok megkeményedésének izoglosszáját is. Mint ismeretes, az le, lė kapcsolatok megkeményedése a közép-aukštait nyelvjárások jellegzetes vonása. A jelenleg rendelkezésre álló, nagy mennyiségű gyűjtött anyag azt mutatja, hogy az lė kapcsolat szórványosan az északnyugati aukštaitok területén is keményen ejtődik, nyugaton egészen a Skaistgirys (Žagarė járás)–Kibūriai–Toliūčiai (Joniškis járás)–Valdomai–Bridai–Šapnagiai (Šiauliai járás) vonalig; az le kapcsolat megkeményedésének izoglosszája pedig még nyugatabbra nyúlik, és a Žagarė–Dilbinai–Damėliai–Juškaičiai–Toliūčiai vonalig ér. Az le, lė kapcsolatok megkeményedési hullámának nyugat felé terjedése az északnyugati aukštaitok területén olyan jelenség, amelyet elsőként mi állapítottunk meg.

Az irodalmi nyelv hangsúlyhelyét megőrző északnyugati aukštait nyelvjárásokban (a Jurbarkas járásban, Smalininkai város környékén) a szó tövében — a képzők kivételével — nem fordulnak elő az irodalmi nyelv ė, o magánhangzói. Helyettük szabályosan az ei, ou kettőshangzók állnak, például: béiga, irodalmi nyelven bėga „fut, futnak”, mėita, irodalmi nyelven mėta „mentát”, kõušė, irodalmi nyelven kõšė „kását”, žõubris, irodalmi nyelven žióbris „széles kárászféle hal”, teivine, irodalmi nyelven tėvynė „haza”, žmounà, irodalmi nyelven žmona „feleség”, Trapėingiris, irodalmi nyelven Trapėngiris „a Trapėnai környéki erdő”, Õbras, irodalmi nyelven Obras „férfinév”, Beigūnė, irodalmi nyelven Bėgūnė „tehénnév”.

A felsorolt példákból látható, hogy az ė, o magánhangzók itt ei, ou kettőshangzókká alakulnak nemcsak ereszkedő intonációjú hangsúlyos helyzetben — ahogyan azt néhány, azóta eltűnt szomszédos litván nyelvjárásban feljegyezték —, hanem emelkedő intonációjú hangsúlyos helyzetben és hangsúlytalan helyzetben is.

Az ei, ou kettőshangzók kiejtése az irodalmi nyelv ė, o hangzói helyett igen ritka jelenség. Valószínűleg az ė, o magánhangzók e nyelvjárásokban végbement további fejlődésével magyarázható.

Az ei, ou kettőshangzók a szó tövében a hangsúlytalan ie, uo kettőshangzók helyett is előfordulnak, például: keimài, irodalmi nyelven kiemai „falvak, tanyák”, dounùtė, irodalmi nyelven duonìtė „kenyérke”, noudài, irodalmi nyelven nuodai „méreg”, Vitkeimei, irodalmi nyelven Vitkiemiai „egy falu neve”. E kettőshangzók ilyen megfelelése igen régi is lehet.

A vizsgált nyelvjárásban az au, ei kettőshangzókat az ősi, erős szókezdő diftongikus kapcsolatok, az án, én helyén ejtik (irodalmi nyelven q; en előtt

168

t, d), pl.: āžuols, irodalmi nyelvi āžuolas „tölgy“, aužolijė, irodalmi nyelvi Ąžuoliją „egy falu neve“; įkāus, irodalmi nyelvi įkās „megharapni“, givėikie, irodalmi nyelvi gyvėntkie „élj“, kūrėiti, irodalmi nyelvi kūrėnti „fűteni“. Az ősi, erős kezdetű diftongikus kapcsolat an au-vá alakulását először állapítottuk meg. A cikk feltevése szerint az említett diftongikus kapcsolatok ilyen átalakulása második elemük eltűnésekor történhetett meg, és ebben a formában maradt fenn napjainkig.

Az ősi diftongikus kapcsolat, a en (irodalmi nyelvi ę), a vizsgált nyelvjárásokban szó végén rendszerint rövid e-vé alakul, a melléknévi igenevekben azonban — az irodalmi nyelvtől eltérően — más jelenség figyelhető meg: nyílt szóvégi helyzetben diftongikus ie kapcsolattá, zárt szóvégen pedig szűk monoftongussá, ė-vé válik. Például: bùvie, irodalmi nyelvi bùvę „egykoriak“, bùvės, irodalmi nyelvi bùvęs „egykori“. Ezt a jelenséget is most rögzítették először. A cikk az irodalmi nyelvtől eltérő változást az utóbbi elem eltűnésének eredményeként magyarázza.

б) A Šiauliai járásnak a Bridai—Valdomai—Lupaičiai—Narušaičiai—Kirbaičiai közötti területet elfoglaló nyelvjárásaiban a múlt ismétlő igeidő igéi — az irodalmi nyelvtől és más litván nyelvjárásoktól eltérően — ragozatlan alakban, -davai képzővel fordulnak elő (visszaható alak: -davaisis), például: pākulnė išāusdavai i dėvėdavai, vilkdavaisis žemė sijonai: kat išėdavai rugių rišti, nepėrlibdavai per pėda; vö. az irodalmi nyelvi pākulinio išāusdavo ir dėvėdavo, vilkdavosi žemė sijonai: kad išėdavo rugių rišti, nepėrlipdavo per pėdą „a pokrócvásznat megszőtték és viselték, a szoknyák a földön húzódtak: amikor kimentek rozsot kötözni, nem lehetett átlépni a kévén“.

в) A Smalininkai környékén elterjedt jurbarkasi nyelvjárásban — az irodalmi nyelvtől és más nyelvjárásoktól eltérően — az állítmány rendszerint a mondat végére kerül, például: tà pāsaka nou senóvės laikù irà; vö. az irodalmi nyelvi tà pāsaka vrė senóvės laikù „ez a mese ősidőkből való“. Ez valószínűleg a német nyelv hatására vezethető vissza.

Itt néhány további szintaktikai sajátosság is megfigyelhető. A mondat azonos mondatrészeinek kiemelésére az „és” jelentésű ir kötőszó helyett széles körben az „és/meg” jelentésű o kötőszót használják, például: jiė gėrė ou liūksminosi; vö. az irodalmi nyelvi jiė gėrė ir liūksminosi „ittak és mulattak“ stb.