ŽODŽIŲ FORMOS IR JŲ VARTOSENA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

V. AMBRAZAS

AZ ACCUSATIVUS CUM PARTICIPIO SZERKEZETE ÉS HASZNÁLATA A RÉGI LITVÁN NYELVBEN

A tárgyesetű főnév és igenév szerkezete (a továbbiakban — GD) azon kevés igenévi szerkezet egyike, amelyek már az írásbeliség korszakában jelentősen változtak. A GD nyelvtani formája a régi litván nyelvben eltért a maitól; használati köre is sokkal szélesebb volt egykor. A XVI—XVII. századi írásokban előforduló GD egyes sajátosságai megvilágítják az egyszerű mondat régi szerkezetét és annak fejlődését. Ezért e szerkezet vizsgálatakor mindenekelőtt a legrégebbi litván nyelvemlékekben megfigyelhető struktúrájára kell figyelmet fordítani.

A litván nyelv GD-szerkezetét elsőként D. Klein nyelvtanaiban írták le¹. A későbbi nyelvtanokban² jelentős mennyiségű adatot találunk e szerkezetről, különösen J. Jablonskis munkáiban³. Történeti nyelvtani szempontból A. Potebnia⁴ és E. Fraenkel⁵ tárgyalta a GD-t; e kérdésben különálló megjegyzések és adatok találhatók A. Bezzenberger⁶, B. Delbrück⁷ és más kutatók munkáiban is. E. Tangl külön tanulmányban vizsgálta a GD-t, amelyből sajnos csak egy összefoglaló jelent meg⁸. Ebben találó megfigyeléseket és jelentős gondolatokat találunk e szerkezet eredetéről és használatáról, de a GD struktúrájának részletes leírását nem helyettesítheti. Az elmúlt évtizedben a GD más szerkezetekkel való kapcsolatát I. Marvan cikkei tovább tárgyalták⁹, J. Palio-

¹ Grammatica Litvanica… edita à M. Daniele Klein… Regiomonti… 1653, p. 163, 165; M. Danielis Kleinii Compendium Litvanico—Germanicum… Königsberg, 1654, p. 111.

² Plg. Universitas Lingvarum Litvaniae… 1737, Vilnae, p. 27, 52; W. Haack, Vocabularium Litthanico—Germanicum et Germanico—Litthavnicum… Nebst einem Anhang einer kurtzgefaßten Litthauschen Grammatic. Halle, 1730, p. 336,; P. F. Ruhig, Anfangsgründe einer Littauischen Grammatik, Königsberg, 1747, p. 150—151 (Ch. G. Mielcke savo gramatikoje p. 188—189 pakartoja tuos pačius duomenis); G. Ostermeyer, Neue Litauische Grammatik ans Licht gestellt, Königsberg, 1791, p. 177; F. Kurschat, Grammatik der littauischen Sprache, Halle a. S., 1876, p. 366, 376, 423, 424; A. Schleicher, Litauische Grammatik, Prag, 1856, p. 263, 316, 321—322, 332.

³ J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, red. J. Palionis, I, Vilnius, 1959, p. 303, 321—322, 472 tt., 614—615.

⁴ А. Потебня, Из записок по русской грамматике, 1—11. М., 1958, 314 тт.

⁵ E. Fraenkel, Syntax der litauischen Kasus, Kaunas, 1928 (toliau — Kas.), p. 154—155.

⁶ A. Bezzenberger, Beiträge zur Geschichte der litauischen Sprache, Göttingen, 1877, p. 223, 227—228, 262.

⁷ B. Delbrück, Vergleichende Syntax der indogermanischen Sprachen, (toliau — Vergl. Synt.) II, Strassburg, 1897, p. 490—491.

⁸ E. Tangl, Der Accusativus und Nominativus cum Participio im Altltauischen, Weimar, 1928 (toliau — Acc.).

⁹ И. Марван, О некоторых функциях литовского причастия „Kalbotyra (Языкознание)“ IV, Vilnius, 1962, p. 33—43; К вопросу о лингво—географическом положении балто—славянских языков, „Baltistica“ V (1), Vilnius, 1969, p. 17—19.

13*

195

nio monográfiája új adatokat közölt a GD XVI–XVII. századi írásokban való használatáról¹⁰.

E munka célja a GD szerkezetének és használatának leírása a régi litván nyelvben, valamint e konstrukció fejlődési irányának és törvényszerűségeinek feltárása. A munka a jelenleg hozzáférhető valamennyi XVI–XVII. századi írásműből (a szótárak kivételével) teljes körűen összegyűjtött adatokon alapul; a fordításokat rendszeresen összevetettük a rendelkezésre álló eredetikkel¹¹.

1. Kettős accusativus főnevekkel és melléknevekkel

1.1. A GD-t rendszerint 3 fő tag alkotja – egy igei (V), egy névszói (N) és egy participiális (P). N és P a V-től függ (alárendeltjei), és accusativusi alakban állnak; emellett P nemben és számban egyezik N-nel. A participiumos névszói accusativusi szerkezetek közül e konstrukció abban különbözik, hogy egyik függő tagja sem helyettesítheti önmagában az egész NP-kapcsolatot úgy, hogy közben megőrizze annak szintaktikai jelentését. Például a (welinas regeia ana išchalkusi (BrP I 271) mondatban elkülöníthetők a regeia ana és a regeia išchalkusi kapcsolatok, de egyikük sem magyarázza a teljes konstrukció sajátos jelentését: „látta, hogy az éhezik”. Noha függő esetű alakok, N és P ebben a konstrukcióban félig predikatív viszonyban állnak egymással, vagyis olyan predikatív viszonyban, amely nem alkotja a mondatszerkezet alapját¹². A konstrukció függő tagjai közötti ilyen viszony csak bizonyos jelentésű igék (verba percipiendi, dicendi stb.) után lehetséges.

Ugyanezek a félig predikatív viszonyok az accusativusi melléknévi és főnévi kapcsolatokban is létrejönnek, vö.: regeiot ghi vschžengenti Mž 299; regeiau tą Moterischkę girtą BrB Apr 17, 6 és regėjome jį … wirą sopulų DP 169⁵². J. Jablonskis kora óta ezeket a szerkezeteket kettős accusativusnak nevezik. A mai nyelvben ritkák¹³, és csak kevés igével (matyti, rasti stb.) alkotnak szerkezetet, a régi írásokban és a hagyományos népköltészetben azonban szélesebb körben használatosak. Mivel a főnevekkel és melléknevekkel álló kettős accusativus segít jobban megérteni a GD kialakulását, célszerű külön tárgyalni.

A. Potebnya gondolatai a kettős accusativus és az ókori nyelvhasználat tágabb tárgyi accusativusának viszonyáról igen fontosak a litván GD története szempontjából. Mivel a közvetlen és a közvetett tárgy egykor formailag nem különült el, a percepciót, mondást stb. kifejező igék mellett az accusativus ugyanúgy kapcsolódott, mint

¹⁰ J. Palionis, Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius, 1967, p. 159–161.

¹¹A GD XVI–XVII. századi elterjedtségére és az eredeti szövegek konstrukcióival való kapcsolatára vonatkozó adatokat lásd a szerzőnél, LKK XI, 41–58. o. J. Bretkūnas és B. Vilentas írásainak részleteit Luther 1549-es bibliai kiadásával vetettük össze: Biblia: Das ist: die gantze heilige Schrifft… D. Mart. Luth. Wittemberg. Gedruckt durch Hans Lufft. 1549. A Vulgatával való összevetéshez a következő kiadásokat használtuk: Biblia Sacra Vulgatae editionis Sixti Qvinti Pont. Max. ivssv recognita atqve edita Romae… MDXCIII; Novum testamentum graece et latine… curavit Eberhard Nestle, Stuttgart, 6¹⁹²¹. E szövegekből vett idézetekben a rövidítéseket nem jelöljük.

¹²A félig predikatív viszonyok terminusa itt nagyjából megfelel annak a „szociatív viszonyok” terminusnak, amelyet A. Muchin használ; lásd A. M. Muchin, Структура предложений и их модели, Л., 1968, p. 92 tt.

¹³E konstrukció ritka használata és A. Schleicher nyelvtanában szereplő, nem egészen pontos leírása miatt (úgy vélte, hogy a sakė tave šiokią, sakė tave tokią megnyilatkozásban elmaradt az esant vagy az esančią kapcsolóelem; lásd A. Schleicher, Litauische Grammatik, p. 263) B. Delbrück úgy vélte, hogy a kettős accusativus a litván nyelvből szinte teljesen eltűnt; vö. B. Delbrück, Vergl. Synt., I, p. 378.

196

… factitív szerkezetekkel. Erre alapozva A. Potebnya rámutatott, hogy például az óegyházi szláv mbnjasėtb otbca svoiego živa „az apját élve találja” szerkezetben az ige kapcsolata az első tárgyesettel ugyanolyan, mint a postavi Mefodbja episkopa „Metódot püspökké nevezte ki” mondatban¹⁴.

A. Potebnya szemléletét a litván nyelvre alkalmazva E. Tangl olyan eseteket emelt ki, amelyekben a regėti, sakyti igék a régi írásokban elöljáró nélkül kapcsolódnak olyan tárgyesethez, amely távolabbi (lazább) tárgyat jelöl, például: pakáiu iėmus sáko DP 203 (= pokoy im opowiada W 211)¹⁵. Az ilyen tárgyesetű bővítményekből, amelyekhez predikátum kapcsolódik, alakult ki a litván nyelv kettős tárgyeseti szerkezete¹⁶.

1.2. A XVI–XVII. századi írott adatok szélesebb körű áttekintése teljes mértékben megerősíti A. Potebnya és E. Tangl megfigyelését a kettős tárgyeset és az ige által vonzott, távolabbi tárgyat jelölő tárgyeset genetikai kapcsolatáról.

A távolabbi tárgy tárgyesete a beszéd igéivel, különösen a sakyti igével, számos régi írásban előfordul.

Minden csodát elmondok Mž 519¹⁷. Elmondom az ő törvényét Mž 506. Megszülte… azt, akiről előbb Gabriel beszélt Mž 179¹⁸. Földi dolgokat mondtam nektek SE 136⁸. A felolvasó… azt parancsolta, hogy mondja el a szabadulást és a bűnök bocsánatát MT LŽ 14, 17—22. Így szólt hozzánk, elmondva vágyakozásotokat ChB II Kor 7, 7. Mózeseknek… azok vannak, akik őt mondják ChB Apd 15, 21. Mindenkinek mondta… a bűnbánat keresztségét ChB Apd 13, 24. Megmondja az okot MP 205⁵. …A saját asszonyával / akit a próféta által mond MP II 354^a25.

J. Bretkūnas a sakyti igét tárgyesettel használja, amikor a német eredeti predigen igéjével alkotott szerkezeteket fordítja; ennek jelentése: „jövendölni, hirdetni, prédikációt mondani valamiről”; vö.:

A foglyoknak szabadulást hirdetnék Iz 61, 1¹⁹ — Zu predigen (praedicarem) den Gefangenen eine Erledigung. Ir wardą Wieschpaties sakisiu Ps 116, 17 — Ich wil… des HERRN namen predigen (invocabo). …Aki békességet hirdet Nah 1, 15 — der da Frieden predigt (annuntiantis pacem).

A sakyti ige ilyen jelentését az is mutatja, hogy a skelbti igével áll párhuzamban, vö.: Dievas… sakitas angu skelptas nog paganu WP 137; ez utóbbi szintén állhat elöljáró nélküli tárgyesettel: skelbtų iżg to Diewą DP 562⁶ (stawili stad Bogą W 956).

M. Daukša Postillájában a sakyti igével alkotott szerkezetek különféle igéket tartalmazó kifejezések fordításaként szerepelnek, nevezetesen: opowiadać (sako praszokusius dabar sanczius ir atęisęczius daiktus 474²⁴ — opowiada przeszłe |ninieysze| y przyszłe rzeczy W 794; ii mumus tikrai sako 409⁴⁴ — ie nam… opowiedą W 671²⁰), powiedać (daiktus žęmiškus sakiau 452⁵ — rzeczy ziemskie powiedat W 755), zwiastować (Angelas… dziauksmą passake 440²⁴ — wesele zwiastowal W 718), sőt a dawać igével is: To kauliimo norint’ tuli tulas priežastis sako 496¹⁰ — rožne przyczyny dawaiją W 836. Sirvydas „Punktai” című művének lengyel szövegében az ilyen, sakyti igével alkotott szerkezeteknek a spowiadać (Sako sawo piktibes — Spowiad aia się swych złości SP I 160²⁶) és powiadać (Iszminti tieğ

¹⁴ A. A. Потебня, op. cit., 295—301. o. A litván és lett nyelvi példákat lásd a 304—305., 306—307., 315. és a következő oldalakon.

¹⁵ E. Tangl, op. cit., 42. o.

¹⁶ Uo., 45. o.

¹⁷ Hasonlóképpen: Mž 333, 397, BrGD LXXVI (132).

¹⁸ Uo. BrGD II, RG 13.

¹⁹ Uo. Iz 61, 2.

²⁰ Uo. DP 203₇ — W 343; DP 452 — W 755.

197

sakome — Powiádamy mądrość SP II 215₁₀); hasonlóképpen Petkevičius katekizmusában, az 1600-as Postillában és az 1674-es Evangéliumokban, vö.: sakisiu gieribę tawo — opowiem twą święta dobroć PK 89; sakidami grieku atłáydimą — powiadádiag grzechow odpuszczenie PK 171; žiamiszkus dayktus sákiau — rzeczy žiemskie powiadal Ev 177₁₉; sako tikrą teisę MP III 17a₁₅ — powieda szczyrą prawdę RP 286²¹. Egy szabadabb fordítás példáját is találjuk az MP III 25₄₂-ben: Girdi nuog Filipa szwenta / kurio nu atminimą sakom — którego dziś pamiątkę wspominamy RP 293a.

A sakyti ige aktív szerkezetei tárgyesettel megfelelnek az alanyesetű, passzív, befejezett melléknévi igeneves szerkezeteknek.

Hol vannak elbeszélve minden csodáid BrB Ps 26, 7 (prediget alle deine wunder) A böjt kihirdettetett BrB Jer 36, 9 (dab man eine Fasten verkündiget)... A pusztítás borzalma / amelyet Dániel által mondatott el DP 372₂ (ktore jest przepowiedziane W 611). A csodák... az egész földön elbeszéltetnek KN 93₁₆. Hogy elmondassék... elbeszéljék SE 89₁₀²². Jézus... akiről korábban mondatott ChB Apd 3,20. Az eljövendő... nem kellett volna elmondatnia MP 172, 172a₉ (nie miało być przepowiedane RP 117).

Mindazonáltal a távolabbi tárgy jelentésű tárgyesetes szerkezetek a többi, velük szinonim konstrukcióhoz képest a régi írásokban korántsem uralkodóak. Az azonos német és lengyel eredeti igéket tartalmazó kifejezéseket sokkal gyakrabban fordítják az apie névutós szerkezetekkel vagy igekötős igével elbeszélni valamiről, vö. elbeszélni az igazi feltámadásról MP 207a — powiedáłá o prawym przyściu RP 142₂₃, Az angyalok elbeszélték a békét / nyugalmat DP 353₂ — opowiádali pokoy W 581₂₄. Néha az igekötős és igekötő nélküli igés szerkezetek akár ugyanabban a mondatban is előfordulnak, például: Megcsaljuk, hogy elbeszéljük szabadulásukat... a papok pedig elbeszélik titkaikat MP III 24a₃₄–₃₆ — abych opowiedat wyzwolenie... opowiádat táiemnice RP 293.

Más mondásigék mellett hasonló jelentésű tárgyesetes szerkezetek, például: byloti, kalbėti, šaukti, sokkal ritkábbak és kevésbé egyértelműek, mivel szinte mindenütt az eredeti szövegek megfelelő kifejezéseit fordítják.

Christus... szirdzie büto pakaiŭ DP 433₂₉ (w sercu mowi pokoy W 707)²⁵. Nepalaimą atsiunsiu, kuri esch prischt ios kalbejau BrB Jer 19, 15 (das ich wider sie geredt habe). És bölcsességet szólunk a tökéletesek között ChB I Kor 2, 6. Kalbame ghi C Hristusiep ChB II Kor 2, 17. Nesa tawe paniekin... ir schauke bedą taw BrB Jer 12, 6 (vnd schreyen zeter vber dich).

Ahogyan a sakyti ige jelentése ’elmondani’, úgy a rašyti jelentheti azt is, hogy ’leírni’, és elöljárószó nélküli tárgyesettel állhat. M. Daukša Postillájában az ilyen kifejezések többnyire a lengyel eredeti opisywać + acc. szerkezetének felelnek meg.

Márk és Lukács szent evangélisták ezt a szent történetet írják le DP 368₃₈ (szerzey opisuq W 606). Az evangélisták és három másik ember írják le a sérelmeket DP 175₄₄ (opisuiq... krzywdy W 301). leírják... a bírák nagy gonoszságát és heves indulatát DP 154₃₉ (opisuiq... wielka złość W₂ 17).

²¹ Hasonlóképpen MP II 386₈₂₂ — RP 261.

²² Hasonlóképpen MP 168₃₁₁, 172₁₀.

²³ Vö. még DP 48₂₁, SP I 303₁₁, MP 169₄₈, 173₁, 181₁₇, 184₁₅, 187₆, 212₄₃, ChB Apd 5, 42; 8,5; I Korint 1,23; Efez 2, 17 stb.

²⁴ Vö. MP 181₂₀: sákisi teyse — bedzies prawdę powiedal, bet apsáko pakaiŭ — opowiádaią pokoy RP 123.

²⁵ A megfelelő passzív szerkezeteket illetően vö.: dabár esme bilomi giwent MP 138 (bywamy rzeczeni mieszkać RP 91a).

198

Néhol még szabadabban fordítják, vö.: Todrinąg ir du Tėwu pirmiaus raszō DP 503₈ (dwu oycu naprzod kladźie W 856).

M. Daukša és K. Sirvydas írásaiban elszórtan előforduló mąstyti és dūmoti igék tárgyesettel való használatának esetei is eltérnek a lengyel szövegekétől, amelyekben a tranzitív igék előtaggal ellátott formái szerepelnek.

Tartsd magad ahhoz, aki ilyen nagy bátorságra tanított (ezt mérlegelve) SP II 196₁₆. Hogy rövidnek tartsuk életünk idejét, és ne tudjuk halálunk idejét DP 552₂₇ (hogy életünk rövidségét fontolgassuk W 941).

Eközben a skaityti (czytać) igét tárgyesettel M. Daukša és J. Vujekas egyaránt azonos módon használja, vö.: Tris tad’ apreiškimus Wieszpatiės skaitome DP 424₁₄ (troie tedy ziawienie Pańskie czytamy W 693)²⁶.

Ugyancsak egyezik a žinoti és a lengyel wiedzieć ige tárgyesettel való használata M. Petkevičius katekizmusában és az 1600. évi névtelen posztillában.

Ezért mi, Isten szeretetét ismerve, vele együtt részesülünk PK 139. Sok jótéteményt ismerünk MP 208ᵃ₁₃ (ismerjük… a jótéteményeket RP 142ᵃ₅). Ismerjük a Fiú jótéteményeit is MP 208ᵃ₁₉ (ismerjük… a jótéteményeket RP 142ᵃ₁₀). Az Úr… ismerve egész rettenetes kínját MP 155ᵃ₃₅ (ismerve… saját kegyetlen kínját RP 107₅₂).

Az észlelési igék közül említést érdemel a girdėti ige, amely a régi írásokban, éppúgy, mint azok német és lengyel eredetijében, tárgyesettel is állhatott, amely az érzékelés útján szerzett információ tartalmát jelölte.

Hogy követhessünk titeket nagy tetteitekben, hallva életeteket és szokásaitokat DK 67₈ (DK¹ 63). János, meghallva Krisztus cselekedeteit DP 17₁ (meghallván… Krisztus tetteit W 14)²⁷. Hallottuk az időt | a helyet | és a módot DP 594₄₃ (Hallottuk az időt | a helyet | és a módot W₃ 199). Hallottunk három csodálatos tettet BrP I 231. Alexandrosz… dicsőséges tetteket hallva… mondja BrB I Mak 10, 15 (hallja a dicséretes tetteket). Ó, és lám, reggelre meghallod őt ChB Apd 25, 22.

A német és lengyel szerkezetekkel való egyezés ezekben az esetekben (akárcsak az említett skaityti, žinoti, byloti, kalbėti igékkel alkotott szerkezetekben) inkább tipológiai és genetikai okokkal magyarázható párhuzamosságot tükröz, mintsem kölcsönzést. A vizsgált időszakban a német és a lengyel nyelvben a távolabbi tárgyat kifejező tárgyesetes elöljárós szerkezetet is jóval szélesebb körben használták, mint ma; általában véve az ilyen jelentésű szerkezetek elöljárós szerkezetekkel való felváltására irányuló tendenciát számos indoeurópai nyelv fejlődésében megfigyelhetjük (vö. 2. 1. 7.). A sakyti, mąstyti, rašyti és hasonló igékkel alkotott példákból világosan látható, hogy a távolabbi tárgy jelentésű tárgyeset a régi litván nyelv saját, őshonos jelensége volt²⁸. A XVI—XVII. században azonban már meglehetősen ritka az ennek megfelelő elöljárós szerkezetekhez viszonyítva. Az ilyen típusú szerkezetek többsége ekkorra feltehetően archaizmussá vált. Jelentőségük abban áll, hogy segítenek megérteni a kettős tárgyeset eredetét és megállapítani a szerkezet tagjai közötti elsődleges szintaktikai viszonyokat.

²⁶ Vö. még DP 562₂₈ — W 957.

²⁷ Uo. VEE 13, 16.

²⁸ Más kérdés a liepti ige tárgyesettel alkotott szerkezeteinek esete, amelyek J. Bretke Bibliájában találhatók, és feltehetőleg a német szöveg közvetlen hatására jöttek létre, vö.: liepe mane eiti — hieß mich gehen Ezech 46, 21; liepk ghi passikelti — heis zu auffstehen II Kar 9, 2; PoNas ghi liepe — der HERR hats jn geheissen II Sam 16, 10; továbbá Nehem 12, 31, Est 1, 17 stb.

199

1. 3. Ugyanazokkal az igékkel, amelyekkel az itt tárgyalt szókapcsolatok alkotott szerkezetek, kettős tárgyesetű szerkezetek is létrejönnek.

Mivel a kettős tárgyeset főnevekkel és melléknevekkel a régi írásokban valamivel gyakoribb, mint az egyetlen távolabbi tárgyat jelölő tárgyesetű szókapcsolatok, kettős tárgyesettel több és változatosabb ige fordul elő. Mindkét esetben azonban ugyanazok a szemantikai csoportok és alapvető lexémák különíthetők el. A főnevekkel (a), illetve melléknevekkel vagy névmásokkal (b) alkotott szerkezetek igei jelentésük szerint lényegében szintén nem különböznek egymástól; a melléknevek viszont második tárgyesetként legalább kétszer olyan gyakran szerepelnek. A fordított szövegek eredetikkel való összevetése, valamint a megfelelő szerkezetek folklórban és népnyelvben fennmaradt maradványai nem hagynak kétséget e szerkezetek őshonos jellegét illetően. A régi írásokban leggyakrabban a következő igék alkotják ezek fő tagját:

1. Észlelési igék: látni, megpillantani, meghallani, hallani, megérezni, találni.

a) És azok jelentették… hogy az urat látták BrP I 401. És látván saját fiát, Jánost alkalmas férfinak találta, őt tette Hoitmanná BrB I Mak 13, 54 (sahe | das sein Johannes ein tüchtiger Man war) De ha valaki idegen asszonyt lát | részegest és gőgöst | és kevélykedőt DP 32₄₇ (iesli ktorego wyźrzy cudzolożnika pijánice | chćiwégo y pysznego W 51). Az Úr látván őt sokbeszédűnek | megkímélte (widząc go wielce mownego SP II 73₂₁. Kurij schwents Ions… Pona sawa paiuta Mž 179₂₉. Leányodat nem találtam szűznek BrB V Moz₂₂ (Ich habe deine Tochter nicht jungfraw funden)³⁰.

b) Nem engedik be őket, mert nehéznek látják a terhet BrP I 60. Hogy téged szegénynek látnak DP 484₁₉ (Gdy ie widzą ubogimi) Mert téged igaznak láttalak BrB I Moz 7, 1 (dich hab ich Gerecht ersehen)³¹. És Áron… úgy látta, hogy leprás BrB IV Moz 12 (wird gewar | das sie aussätzig ist). Úgy látta, hogy nem vidámak BrB I Moz 40 (sahe | das sie traurig waren) Bűnösnek látta őket MP 120³². Némelyek bölcsek BrB Sir 37, 25 (Mancher ist weise) Mert műveidet nem találtam teljesnek BrB Apr 3, 2 (ich habe deine Werck nicht voellig erfunden). Hogy üres házakat talál (znáydzie Dō prożny) SP II 73, 1. Jézust találta (szűz) ChB Luk 9, 36³³.

2. A pszichikai észlelés és tevékenység igéi: megismerni „elismerni”, tudni, érteni, kitalálni, emlékezni, vélni, hinni, tartani.

Hogy mi… téged urunknak ismerjünk el (ciebie Panem swoim wyznawali) PK 184. A Szűz… megszenteli, örök Istenként ismerve Jézust SIG 45₁₁. Téged… egyháznak ismer, Atyát, mérhetetlen Fenséget BrGD XXXVI (50)³⁴. Mit lehet tudni a Szentlélek hét ajándékáról MP 271₃₆. Su-

²⁹ Ugyanígy BrGD Rankr 5; GD II.

³⁰ Ilyen esetekben a második tárgyeset olykor az első nélkül is előfordul: Hallod a leányt | hallod azt is, hogy alázatos DP 598₃₀ (Słyszysz pannę W 723). Pilátus ártatlannak találta: Heródeshez küldte őt. Mž 442.

³¹ Hasonlóan BrB Iz 58, 7; Pat 22, 29; I Mak 12, 28; 4, 21; Mat 25, 37; Apr 17, 6; DP 336₁₆; SP I 165 – 166; MP 79₄; SIG I 47₁₅, 52₉, 78₁₁, 123₅ stb.

³² Hasonlóan BrP II 33, MP 69₈, III 15₂₅.

³³ Hasonlóan a találni igével BrB Išm 8, 11; Sir 37, 21; Zuz 14; Dan 1, 20; Luk 7, 10; II Kor 9, 4; 1, 13; Mž 442; BrGD LXIII 103; DP 289₃₇; ChB II Kor 9, 4; Luk 7, 10; MP II 365₁₈, 366 – 367; SIG II 28₂₄, 83₁₃, 98₁₈ stb.

³⁴ Hasonlóan PK 27; Mž 47, 51, 82; BrGD XII (= RG 133), ChB Jon 17, 3; MP 104₁₄, 107, 146₈₂₄, 167₈₇, 186₁₀, 265₈₃₀, 283₄₁₀, II 347₈₂₄, 351₉₉ stb.

200

úgy értendő, hogy van bálványuk, amely... a királyoknak tetszik, nem istenek, hanem emberek kezének alkotásai BrB Bar 6,550 (nicht Götter | sondern von Menschen henden gemacht). Mi, ostobák, azt gondoltuk... hogy a vége szégyen BrB Išm 5, 4 (hielten... sein ende fur ein schande) De ők ezt idegen tanításnak tartják BrB Hoz 8, 12 (So wirds geacht wie ein frembde lere) Hát akkor ki fogja őket isteneknek hinni vagy nevezni? BrB Bar 6, 55 (Wie sol man sie denn fur Götter halten oder nennen? LB) Ő... nekik tulajdonítja a tulajdonosaikat és úgy tartja őket (azokat) fülük szerint (pabraukta) a saját urainak BrB Sir 3, 8 (helt:ie fur seine Herrn).

b) Jézus apostolai életben vannak... tudja Mž 280. Így fogjuk Istent is magunk előtt megismerni SE 232₂₃... És bár tudják, hogy azok (azok) élettelenek, mégis utánuk járnak BrB Bar 6, 41 Vnd wiewol sie wissen | das kein Leben in jnen ist). Ők... ismerik a szegénységet és a rájuk tapadó bajt BrP II 387. Ismerve az Urat jónak (Znaiać Páná łaskowego) PK 179. Emlékezve arra, hogy az Úr jó | és minden ember iránt irgalmas (Bacząc na to iak tó Pan dobry | a iak ku wsem miłosierny) PK 83. Akkor Éli azt mondta neki: részeg BrB I Sam 1, 14 (Da meinet Eli sie were truncken). Én pedig drágábbnak tartottam őt, mint a királyságot BrB Išm 7, 8 (Vnd ich hielt sie thewrer | denn Koenigreich). És a zsidókat, akiket korábban nem tartott méltónak BrB II Mak 91, 15 (die er zuvor nicht werd geacht).

3. A közlés igéi: mondani, hirdetni, beszélni, kinyilatkoztatni, megvallani, tanúsítani, mutatni.

a) Miért mondtad, hogy ő a nővéred? BrB I Moz 12, 19 (Warum sprachestu denn | sie were deine Schwester?). El kellett ismerniük őt Istennek BrB Išm 12, 27 (vnd musten jn fur einen Gott bekennen) Aki elküldve a maga Fiát kinyilatkoztatta, hogy örökkévaló Atya | Fiú | és Szentlélek MT 187₁₆. Krisztust nem tökéletes Megváltóként mutatja nekünk SE 152.

b) Ezért boldognak mond majd engem minden nemzedék BrP II 259. Hogy minden pogány boldognak hirdessen titeket BrB Mal 3, 12 (Das euch alle Heiden sollen selig preisen). Ez az írás... hű szó | és minden elfogadásra méltó DP 504₁₁ (Wierna | právwi | mowá | y... godná W 857) Akkor valljuk meg mi is Istent, aki igazsággal bűnösnek nyilvánít MT 185₁₁. Igaznak vallak téged SIG II 36₁₅. Ő... a halál bűnösének tanúsítja RG 85₆. Akkor ítélje őt tisztátalannak BrB III Moz 13 (sol jn... vnrein urteilen). Nem rejtem el előletek arcomat (nem mutatom haragosnak) BrB Jer 3, 12 (So wil ich mein Antlitz nicht gegen euch verstellen). És hogy megmutassa a gazdagság dicsőségét ChB Rom 9, 23.

1.4. A fent említett szemantikai csoportok igéin kívül a kettős tárgyeset az úgynevezett faktitív igékkel is létrejön, amelyek valamely tulajdonság vagy állapot létrehozását, illetve fenntartását jelölik, például: csinálni, nevelni, nevezni, engedni, tartani, birtokolni vagy egyszerűen egy olyan tárggyal végzett cselekvést, amely bizonyos állapotban van, például: elfogadni, vezetni, hagyni, gyűjteni, adni, enni, inni stb.

Az ilyen szerkezetekben a főnév második tárgyesete a folyamatosan terjedő eszközhatározói esettel párhuzamosan használatos³⁵.

Mert te kőhalommá teszed a várost BrB Iz 25,2 (Denn du machest die Stadt zum Steinhauffen). Hát nem teszlek-e pusztasággá téged? BrB Jer 22,6 (Ich wil dich zur Wüsten... machen). Tégy minket alkalmas edénnyé (vczyn nas godnym naczyňiem)

³⁵A tárgyeset és az úgynevezett predikatív eszközhatározói eset viszonyáról ezekben a szerkezetekben bővebben lásd E. Fraenkel, Der prädikative Instrumental im Slavischen und Baltischen und seine syntaktischen Grundlagen, AfSlPh 40 (1926), p. 85 tt.; Kas., p. 152 tt., 199–200.

201

PK XXXI. Ezek a gyermekeim, felnevelhetem őket BrB II 275. És többé ne nevezzétek tehernek BrB Jer 23,36 (Vnd nennets nicht mehr Last). És téged látogatott és el nem hagyott városnak neveznek BrB Iz 62,12 (vnd dich wird man heissen die besuchte vnd un verlassene Stadt). Esch dumojau ana (ie) saw prijimti Draugalą BrB Išm 8,9 (Ich habs beschlossen | mir sie zum Gespielien zu nemen). Ghis padare... Trobą, Dukterei Pharaono, kure Salomonas saw Moterį wedens buwa BrB I Kar 7,8 (die Salomo zum Weibe genommen hatte). Idant mus iau nuweizdetu ir aprinktu žmones sāwi izrinktās MP 207₂ (aby nas... obral lud sobie wybrány RP 141).

A második, melléknévi accusativusszal álló szerkezetek közül a régi írásokban különösen termékenyek azok, amelyek a daryti igétől függenek. Ezekkel gyakran teljesen eltérő szerkezetű eredeti megfogalmazásokat fordítanak.

Bátorrá teszlek Mž 564, Br Gd XXXV. Templomait megszentségtelenítem BrB Ezech 7,24 (Ich wil... ire Kirchen entheiligen). Hogy téged megundorítson MP 196₈ (aby cie omierził RP 133₁₃). Érdemtelennek téve őket MP 257₈ (czyniąc ie niegodnemi RP 175₄₆). Azt ígérve, hogy boldoggá tesz benneteket általuk MP 375ₐ (was w nich szczęścić RP 253₄₇).

A főneveknél jóval gyakrabban használatosak a melléknevek a fent említett jelentésű más igékkel alkotott szerkezetekben is.

Az evangélium boldog szegényeknek nevezi őket (zowie błogosławionymi ubogie) SP I 303₁₆. Átkozottnak nevez minden ilyen embert MP 100₂₀ (przeklętym zowie RP 64ₐ₇). Ghys... A gazdagokat üresen hagyja VEE 159₃₆ (Vnd lesst die Reichen leer). Isten jóvá tette az embert BrB Pam 7,29 (hat auffrichtig gemacht). Joáb pedig életben hagyta a városban maradottakat BrB I Kron 12,8 (lies leben die übrigen)³⁷. Élve fogjuk elfogni őket BrB II Kar 7,12 (wollen wir sie lebendig greiffen). Én pedig egész Jákóbot összegyűjtöm hozzád BrB Mich 2,12 (versamlen gantz). Népedet... szárazon vezetted át rajtuk Vln 60–61 (trucken hindurch gefuehrt Lut. Cat. m. 132). Ő egészségesen vitt el és hozott vissza engem BrB Tob 12,3 (hat mich gesund hin vnd wider bracht). És miután megtöltötték az edényeket ChB Jon 2,7. Atyám országában újat iszom ChB Mork 14,25. Élve nyeljük el őket BrB Pat 1,12 (wir wollen sie lebendig verschlingen). Adjátok ide nekem élve a gyermeket BrB I Kar 3,27 (Gebet jr das Kind lebendig). A sebek... amelyek teljesen nyitva vannak WP 9. Egészségemről tanácskozik (o mym zdrowiu radzi) PK 50. Simon élve kihozta őket BrB I Mak 13,50 (lies sie leben).

1.5. A kettős accusativust az 1.2-ben tárgyalt igei szókapcsolatokkal összehasonlítva világosan látható, hogy az ige (V) és az első főnévi vagy névmási accusativus (N) közötti szintaktikai viszony mindkét esetben azonos. A jį mūmus tikrai sako DP 409₄₄ szerkezetben az jį névmási accusativus, amely azt a személyt jelöli, akiről szó van, közvetlenül az igének van alárendelve. Ugyanezt a szintaktikai kapcsolatot látjuk a V és az N között a kettős accusativus szerkezetében is: Kinek mondtad, hogy ő a nővéred BrB I Moz 12,19. Ebben azonban az N-hez egy másik főnévi accusativus (N′) is kapcsolódik, amely az elsőhöz úgy viszonyul, mint a névszói állítmány az alanyhoz; vö. ő a nővéred. A V és az N közötti viszony mindkét esetben közvetlen, közvetítő nélküli és kétségkívül elsődleges. A V és az N közvetlen kapcsolatát a GD transzformációs értelmezése is megerősíti (lásd 3.3.2.). Ezzel szemben a V és az N′ közötti kapcsolat közvetett, és azon alapul

³⁶ Lásd még: BrP II 259.

³⁷ Hasonlóan a palikti igével: BrB II Moz 1,17; I Kar 20,31; II Kar 25,22; Ezech 23,29; 29,12; 16, 39; Luk 1,53.

202

N és N’ félig predikatív viszonyban áll. A szerkezet felépítésében meghatározó szerepet, úgy tűnik, csak később kapott.

Így azokban a szerkezetekben, amelyekben olyan igék szerepelnek, amelyek korábban távolabbi tárgyesetű bővítménnyel állhattak (pl.: žino / sako anuos negyvus), ugyanazok az elsődleges szintaktikai viszonyok állapíthatók meg, mint a közvetlen tárgyat vonzó igékkel (pl.: regi juos grynus). Mindkét típus kettős tárgyesetéhez ugyanaz az elsődleges szintaktikai viszonyokat ábrázoló modell rekonstruálható:

(1) V ⟶ N ←╌→ N’

Ez a modell olyan mondattípus egykori létezését feltételezi, amelyben az igének alárendelt esetek mellett másodlagos, főnévi predikátumok is állhattak. Ez mindenekelőtt a kettős tárgyeset szerkezeti analógiájából látható más esetek konstrukcióival. Ezek közül a kettős birtokos eset áll legközelebb a GD-hez; ennek maradványait a régi írásokban és a népköltészetben találjuk, vö.: Neweiseidekit mane teip iūdos, nesa saule mane teip ischdėge BrB GG 1,6 (Sehet mich nicht an | Das ich so schwartz bin; quod fusca sim); neradau nes darba tawo pilno ChB Apr 3,2. A főnevekhez és névmásokhoz posztpozíciós dativus is kapcsolódik, vö. Rauschiau (=rašiau) iumus Tiewamus BrB I Jon 2, 13 (euch Vetern); kalbu iumus prietelamus ChB Luk 12,4; a második dativusszal – participiummal – alkotott megfelelő szerkezetek (pl. idant… kiekvienas iam tiesu sakunciam be iokio abeiojimo tiketu SP II 138₂₂–ná powieść jego) valószínűleg egykor az absolutivus dativus alapjául szolgáltak³⁸.

1.6. A kettős esetragos szerkezetek, amelyekben V és N között közvetlen alárendeltségi viszony, N és N’ között pedig félig predikatív viszony áll fenn, fejlődésük legrégebbi korszakaiban sok más indoeurópai nyelvre is jellemzőek. Elsőként a lett nyelvi párhuzamokat kell megemlíteni, vö. pazinu vedējus devīgus cilvėkus; saka mani dzērājinu és hasonlók³⁹. Az óegyházi szláv, az óorosz, az ócseh és más szláv nyelvekben⁴⁰ a főnevekkel és melléknevekkel álló kettős tárgyeset ugyanazon szemantikai csoportok igéi után következik, és kapcsolatba hozható a verba percipiendi, cogitandi, dicendi igékkel és hasonlókkal; vö. ócseh mniše jeho posla spravedlivého Ote A 347⁴¹, óegyházi szláv gl(agol)ja vašъ rabъ Mar Jon 15, 15⁴². Ugyanilyen típusú szerkezetek a régi germán nyelvek emlékeiben is tanúsítottak, vö. gót kunnands ina wair geraihtana (εἰδὼς αὐτὸν ἄνδρα

³⁸ Bővebben lásd a szerzőt, LKK V, p. 9 skk.

³⁹ J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 577—578.

⁴⁰ Az óegyházi szláv és az óorosz nyelvről lásd А. А. Потебня, op. cit. 296 skk., 305; J. Łoś, Gramatyka starosłowiańska, Lwów — Warszawa — Kraków 1922, p. 166; T. П. Ломтев, Очерки по историческому синтаксису русского языка, М., 1956, p. 212—216, 220 skk.; В. И. Борковский, П. С. Кузнецов, Историческая грамматика русского языка, М., 1965, 392 skk., 472; Сравнительно-исторический синтаксис восточнославянских языков, Члены предложения, М., 1968, 112 skk.; В. И. Чагишева, О втором винительном падеже имени прилагательного и причастия в истории русского языка, Уч. зап. ЛГПИ, т. 373, 1968, p. 215; az ócseh nyelvről lásd J. Gebauer, Historická mluvnice jazyka českého, IV, Skladba, Praha, 1929, p. 25—26, 319 skk.; F. Trávníček, Historická mluvnice česká, 3, Skladba, Praha, 1956, p. 123—124; az ófehérorosz nyelvről lásd Е. Ф. Карский, Белорусы, Язык белорусского народа, 2—3, p. 397—398; a többi szláv nyelvről lásd F. Miklosich, Vergleichende Grammatik der slavischen Sprachen, IV, Wien, 1868—1874, p. 388—389; W. Vondrák, Vergleichende slavische Grammatik, ²II, Göttingen, 1928, p. 273.

⁴¹ J. Gebauer, op. cit. 321.

⁴² B. Gavranek, A passzívum (genera verbi) az óegyházi szláv nyelvben, „Tanulmányok az óegyházi szláv nyelv szintaxisáról”, Prága, 1963, p. 51.

203

δικαιον)⁴³, óangol wiste hine scyldigne „bűnösnek tudta őt”⁴⁴. Belső szerkezetét tekintve a litván kettős accusativus teljesen megfelel a latin acc. duplex konstrukciónak a videre, intelligere, credere, sperare, iudicare, nuntiare, praedicare, docere igékkel, pl.: me… tristem credas Pl. As. 842; ille navem salvam nuntiat Amph. 988⁴⁵ malitiam sapientiam iudicant⁴⁶, valamint a görög acc. dupl. konstrukciónak a νομίζω, ἡγέομαι, ἀποδείκνυμι stb. igékkel, amelyek ebben a szerkezetben azt jelentik: „hinni, elismerni, valamit valaminek tartani”, illetve ὀνομάζω, λέγω „nevezni, mondani”⁴⁷; vö. továbbá az óind ná vai hatám vírtām vidmá ná jīvám⁴⁸ „nem tudjuk, hogy Vrtra meghalt-e vagy él”, valamint az érzékelést és közlést jelentő igékkel alkotott megfelelő szerkezeteket a hettita nyelvű szövegekben, pl.: ŠĖŠ–YA GIG-an us-ki-ir „betegen hallottam a bátyámat”⁴⁹. E szerkezetek strukturális és szemantikai párhuzamossága meggyőzően mutatja, hogy már az indoeurópai nyelvek igen távoli múltjában az érzékelést és az információközlést kifejező igéktől függő névszói kapcsolatok predikatív viszonyokat fejeztek ki, amelyeket később alárendelő mondatokkal kezdtek kifejezni. Ugyanezeket a viszonyokat látjuk más kettős esetű szerkezetekben is.

Az összehasonlítás más indoeurópai nyelvekkel is megerősíti a V és N közötti közvetlen alárendelési viszony eredeti voltát. A fizikai érzékelést kifejező igékkel alkotott szerkezetekben ez nyilvánvaló, mivel itt N a V közvetlen tárgya. A. Potebnia⁵⁰ és a későbbi kutatók⁵¹ meggyőzően bizonyították, hogy a szláv nyelvek legrégibb emlékeiben a mentális érzékelést és az információközlést kifejező igék (pl. óorosz vědati, mnĕti, znati, dumati, glagolati, povědati, ispovědati, skazati…) ugyanúgy a távolabbi tárgy accusativusával kapcsolódtak, amely az érzékelés vagy a beszéd tartalmát jelölte, mint a viděti és más fizikai érzékelést kifejező igék; vö. óorosz исповѣда... пакость. К.-П. Плат. 153, помышляю жену ПСРЛ I 179, сказа явление К.-П. Плат. 180⁵², оувѣдаша... погоню I Новг. лет.⁵³. Az ilyen szemantikájú igék után az accusativus más indoeurópai nyelvekben is előfordul (rendszerint reliktum jellegű szerkezetekben); vö. latin iuravit morbum „megbánta a betegséget”, valamint a megkövült Iovem lapidem iurare formulát

⁴³ W. Vondrak, Vergleichende slavische Grammatik, ² II, 273.

⁴⁴ А. А. Мухин, Функциональный анализ синтаксических элементов, М.—Л., 1964, р. 119, 189; plg. dar J. Macháček, Complementation of the English Verb by the Accusative—with—Infinitive and the Content Clause, Praha, 1965, p. 64, 66, 68.

⁴⁵ R. Kühner, C. Stegmann, Ausführliche Grammatik der lateinischen Sprache, II, 1, Hannover, 1912 (a továbbiakban — Lat. Gr.), p. 294—295; O. Riemann, Syntaxe latine d’après les principes de la grammaire historique, Paris, 1927, p. 74—75.

⁴⁶ A. Ernout, F. Thomas, Syntaxe latine, Paris, ²1953, p. 35.

⁴⁷ R. Kühner, Ausführliche Grammatik der griechischen Sprache, ²II, 1., Hannover, 1870, p. 273; С. И. Соболевский, Древне-греческий язык, М., 1948, р. 255.

⁴⁸ B. Delbrück, Altindische Syntax, Halle, 1888, p. 179.

⁴⁹ A. Hahn, Genesis of the Infinitive with Subject Accusative, Transactions and Proceedings of the American Philological Association (=TAPA), v. 81, 1950, p. 128.

⁵⁰ А. А. Потебня, Из зап., I—II, 295—298.

⁵¹ Т. П. Ломтев, ор. cit., р. 257—260; Д. Станишева, Винительный падеж в восточно-славянских языках, София, 1966, р. 34—40 су лит.; ugyanott a többi keleti szláv nyelvről, p. 142-től, 170-től; В. И. Борковский, П. С. Кузнецов, ор. cit., р. 472; Вступ до порівняльно-історичного вивчення слов’янських мов, ред. О. С. Мельничук, Київ, 1966, р. 466. Az ócseh nyelvről lásd még Д. Станишева, К проблеме лексических ограничений синтаксических моделей, Славистичен сборник, София, 1968, р. 33—34; az ólengyel nyelvről ugyanott, р. 39—40.

⁵² Д. Станишева, ор. cit., р. 37.

⁵³ В. И. Борковский, П. С. Кузнецов, ор. cit., 472, vö. a kettős accusativust: Князя своего живого вѣдяще (Ип. лет.). А. А. Потебня, Из зап., I—II, р. 305.

204

Fam. 7, 12, 2 (a szokásos per Iovem helyett); Catilinam atque illa portenta loquebantur C. Mil. 63⁵⁴; hasonlóképpen az óindben a „beszélni” jelentésű igék után (pl.: yām attha „miről beszélsz”, azaz az igéhez személyre utaló tárgy kapcsolódik)⁵⁵, valamint a „gondolni” jelentésű ige után (valamire, az accusativus duplexszel és mellékmondatokkal párhuzamosan) és másutt. Az ilyen szerkezeteket az indoeurópai alapnyelvi mondatokra jellemző gyenge szintaktikai kötöttség és differenciálatlan jelleg indokolja; emiatt az accusativus — a többi esethez hasonlóan — nem csupán közvetlen, hanem távolabbi tárgyi és különféle határozói jelentésben is kapcsolódhatott az igéhez. Az itt említett szerkezetek alapján a kettős accusativusos konstrukciókban történetileg megkülönböztethető az igétől függő főnév és a predikatív appozíció (pl. lat. volo te + consulem⁵⁶).

A névszói appozíciók széles körű használata a mondat egyik legfeltűnőbb sajátossága, amely az ősi indoeurópai nyelvek emlékeiben azonnal szembeötlik. A posztpozíciós névszók itt szabadon kapcsolódhattak különféle esetekhez, és olyan viszonyokat fejeztek ki, amelyeket ma névszói vagy igei állítmányokkal adunk vissza⁵⁷. Így a mondatban másodlagos predikatív központokat alkottak, amelyek azonban szemantikailag a főigétől függtek. Formájuk alapján az ilyen appozíciós névszók semmiben sem különböztek a jelzői névszóktól, félig predikatív funkciójuk pedig a régi szövegekben gyakran csak a pozícióból és a kontextusból állapítható meg⁵⁸. (A predikatív és jelzői névszóalakok ősi azonosságát a litván nyelv meglehetősen jól megőrizte.) A kettős esetű konstrukciókban éppen az ilyen típusú, névszói alakok (vagy azokat helyettesítő névmások) közötti félig predikatív viszonyok állapíthatók meg. Fejlődésük kezdeti szakaszaiban az első névszó (N) igének való alárendeltsége kétségtelenül sokkal gyengébb volt, mint a történeti korszakokban, és mindenekelőtt szemantikai jellegű volt.

1.7. A kettős esetű konstrukciókban a participiumok a második névszó (N’) esetének szintaktikai pozícióját foglalják el. Az ilyen participiumi konstrukciók eredetüket tekintve a kettős esetű konstrukciók morfológiai változatai. A participium használata bennük annak névszói természetén alapul.

A GD történeti szempontból a kettős accusativus különálló esete. Mivel a litván participiumok, akárcsak a rokon nyelvek megfelelő alakjai, a következőkből erednek

⁵⁴ R. Kühner, C. Stegmann, Lat. Gr., II, 1, p. 264; dėl tokių galininkų ryšio su acc. duplex plg. J. B. Hofmann, Syntaktische Gliederungsverschiebungen infolge Erstarrung ursprünglich appositioneller Verhältnisse, IF, 42 (1924), p. 79.

⁵⁵ B. Delbrück, Altind. Synt., p. 173; L. Renou, Grammaire sanscrite, t. 1–2, Paris, ²1961, p. 288.

⁵⁶ Plg. J. B. Hofmann, op. cit.,79; A. Meillet, J. Vendries, Traité de grammaire comparée des langues classiques, Paris, 1924, p. 519 tt.

⁵⁷ Vö. A. Potebnya, op. cit., p. 109–110, 121 skk., 516; H. Hirt, Indogermanische Grammatik, VI, p. 196–197; VII, p. 28; A. Meillet, Introduction à l’étude comparative des langues indo-européennes, Paris, ⁷1934, p. 359 skk.; P. Chantraine, Grammaire Homérique, II, Syntaxe, Paris, 1953, p. 8,16–17, 232, 319 skk.; Г. С. Кнабе, Még egyszer a összetett mondat fejlődésének két útjáról, ВЯ, 1955, № 1, p. 116; Az abszolút participiális szerkezetek eredetéhez az ógörög nyelvben, in: Az antik irodalom és a klasszikus filológia kérdései, М., 1966, p. 430–431.

⁵⁸ A névszói predikáció és a determináció formai megkülönböztetésének hiányáról az ókori nyelvekben lásd B. Havránek, in: Otázky slovanské syntaxe, II, Brno, 1968 (a továbbiakban OSS II), p.410; V. Hrabě, K vývoji jednočlenných infinitivních vět v ruštině a češtině, OSS II, p. 353; R. Večerka, K problematice vět s jmenným a sponově jmenným přísudkem v staroslověnštině, OSS, II, p. 373; R. Mrázek, Nominální věty neslovesné v staré ruštině, Studie ze slovanské jazykovědy, Praha 1958, p. 33, 40, 44–45; Y. Millet, Les tours au gérondif et la fonction d’épithète, OSS, II, p. 399.

205

A melléknévi eredetű igei melléknevek, a GD és a névszói elemekkel álló kettős accusativus tagjai közötti szintaktikai viszonyoknak azonosaknak kellett lenniük. E konstrukciók szerkezeti közössége az írott hagyomány időszakában is jól érzékelhető. A XVI—XVII. századi írásokban a névszó és a participium második accusativusa gyakran felváltva szerepel ugyanazokkal az igékkel, vö.:

Mi balgák, úgy véltük, hogy élete értelmetlen, és gyalázatos a vége BrB Išm 5,4 (hielten sein Leben für unsinnig | vnd sein ende für ein schande). És aki birtokolja a világ javait, és látja szükséget szenvedő testvérét (rászorulót) BrB I Jon 3,17 (sihet seinen Bruder darben) Amikor a tisztákat látod | akkor elalél és sóhajt: ó, amikor gonoszságot elkövetőket látsz, akkor nem is haragszol és nem bosszankodsz DP 484₁₉ (Gdy ie widzą ubogimi... gdy ie widzą grzeszącymi W 183).

A névszókkal és participiumokkal álló kettős accusativus hasonló közelségét más nyelvekben — a szláv, germán, indo-iráni, görög és latin nyelvben — is megfigyelhetjük, különösen fejlődésük korai szakaszaiban⁵⁹. E tekintetben jellegzetes példa J. Bretkūnas Mat 25, 38—39-ből készült német fordítása, amelyben a főnévvel, melléknévvel és két participiummal álló kettős accusativus a latin és görög névszói acc. duplex szerkezeteknek felel meg:

Mikor láttunk téged idegennek, és vendégül láttunk? Vagy mezítelennek⁶⁰, és felöltöztettünk. Mikor láttunk téged betegnek, mezítelenül⁶⁰; vö.: Quando autem te vidimus hospitem… aut nudum… aut te vidimus infirmum, aut in carcere.

A GD alapját tehát olyan konstrukciók alkották, amelyekben az igének alárendelt főneveket vagy névmásokat félig predikatív viszony kapcsolta az ennek megfelelő esetű participiumalakokhoz, amelyek kezdetben igei melléknévi jelentéssel rendelkeztek. A kettős accusativus tagjai közötti kölcsönös viszonyok lehetővé teszik a litván GD elsődleges modelljének meghatározását:

(2) V ⟶ N ←→ P

Ugyanezek az elsődleges szintaktikai viszonyok rekonstruálhatók az ó-szláv, germán, indo-iráni, görög és latin nyelv megfelelő konstrukcióiban is. A névszókkal és participiumokkal álló kettős accusativus szerkezeti azonossága, elterjedtsége és számos rokon nyelvben tapasztalható archaikus jellege arra enged következtetni, hogy e konstrukció az indoeurópai nyelvi közösség korából öröklődött.

1.8. A GD kialakulásáról és elsődleges szerkezetéről az indoeurópai nyelvekben más vélemények is megfogalmazódtak.

Az N és P (illetve N′) közötti félig predikatív viszonyokat — amelyeket sok szerző egyszerűen predikatívnak nevez⁶¹ — olykor attribútív viszonyokból vezetik le.

⁵⁹ E konstrukciók korai latin nyelvbeli nagyobb fokú közelségéhez vö. J. B. Hofmann, op. cit., p. 79, 83; F. Stolz, J. H. Schmalz, Lateinische Grammatik (a továbbiakban — Lat. Gr.), München, 1928, p. 384.

⁶⁰ Aláhúzva, fent: alba.

⁶¹ A litván nyelvhez vö. E. Fraenkel, Kas., 152 kk.; E. Tangl, Acc., 39 kk.; a lett nyelvhez J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 577; a szláv nyelvekhez vö. А. А. Потебня, Из зап., I—II, p. 491, В. И. Борковский, П. С. Кузнецов, op. cit. p. 392—393; В. Л. Георгиева, История синтаксических явлений русского языка, М., 1968, p. 91; arra, hogy a participium predikatív funkcióját itt egyértelműen a rövid participiumalakok mutatják, J. Loś hívja fel a figyelmet, Gramatyka starosłowiańska, 1922, p. 159—160; az óind nyelvhez vö. B. Delbrück, Altindische Syntax, p. 178; a germán és újlatin nyelvekhez vö. В. И. Ярцева, О взаимосвязях синтаксических отношений, сб.: Проблемы сравнительной филологии, М.-Л., 1964, p. 30—31; Исторический синтаксис английского языка, М.-Л., 1961, p. 228; Н. В. Соколова, Трехчленные глагольные сочетания в современном французском языке, сб.: Грамматика, фонетика и стилистика романских языков, Л., 1971, p. 256 kk. irodalommal; В. Е. Коваленко, Именные средства выражения предикации, Львов, 1969, p. 48 kk. irodalommal.

206

A félpredikatív (vö. appozíciós) használatot a participiumok fejlődésének későbbi szakaszaként értelmező nézetet J. Jolly már a múlt század második felében megfogalmazta⁶². A szláv nyelvekből kiindulva O. S. Melničukas az attribútív viszonyok predikatívvá alakulását a participium függő szavakkal való kibővülésével indokolta⁶³, amelynek következtében másodlagos predikatív központ jött létre a mondatban. Tekintettel arra, hogy az ókorban a predikatív és attribútív névszók formailag nem különültek el, az e kérdésben fennálló véleménykülönbséget csupán terminológiai eltérésnek lehetne tekinteni, és az N — P/N′ félpredikatív viszonyokat elsődlegesen differenciálatlan attribútív—predikatív viszonyokból eredőknek⁶⁴. Nagyon kétséges, hogy ezek attribútív viszonyokból alakulhattak volna ki, mivel más esetekben sem jellemző ez a fejlődési irány. A participium kibővülése sem magyarázhatja a félpredikatív viszonyok kialakulását, hiszen az indoeurópai nyelvek legrégebbi emlékeiben a félpredikatív szerkezetek többnyire bővítetlen participiumokból állnak⁶⁵. Másfelől számos nyelvben megfigyelhető, hogy az ókorban a mondathoz közel álló, névszói jellegű szabad bővítmények használata volt elterjedtebb, később pedig ezek szintaktikailag alárendelt attribútumokká, határozókká vagy az igei állítmány részeivé váltak; ez az ellenkező fejlődési irányra utal. Ezt az átalakítás is megerősíti: a névszók attribútív funkciója a predikatív funkcióból vezethető le, nem pedig fordítva.

Ugyanezen okokból szükségesnek látszik pontosítani azt a nézetet is, amely a GD (vö. acc. duplex) eredetét közvetlen igei bővítményekből vezeti le, amelyek között később (fél)predikatív viszonyok alakultak ki.⁶⁶ Azok a szerkezetek, amelyekben az igétől két azonos esetalakú névszó függ, kétségkívül archaikusak. Mivel ezek a névszók egymással rész—egész, illetve más jelentésbeli alárendeltségi viszonyban is állhattak⁶⁷, nincs okunk feltételezni, hogy félpredikatív viszonyaik, amelyek már az indoeurópai nyelvek fejlődésének legkorábbi szakaszaiban is jellemzők voltak, később alakultak volna ki. Későbbi kialakulásuk ellentmondana az indoeurópai mondat fejlődésének fő irányával, vagyis belső összetartásának és alárendelő viszonyainak erősödésével. Kétségtelen azonban, hogy a GD és más félpredikatív szerkezetek attribútív szerkezetektől való határozottabb elkülönülése, majd később formális elhatárolódása későbbi eredetű; ez már az indoeurópai nyelvek történeti fejlődésének időszakaiban megfigyelhető.

A GD névszói mondatokból való eredetére vonatkozó hipotézis egészen ellentétes; ezt J. Zubatý nézeteire támaszkodva⁶⁸ F. Travníček a szláv nyelvek alapján dolgozta ki⁶⁹, később pedig néhány más cseh nyelvész is támogatta⁷⁰. F. Travníček szerint az olyan cseh GD-szerkezetek, mint a vizu tě ležiec, „látlak feküdni”, két mondatból — egy igeiből és egy névszóiból — alakultak ki: vizu tě, leže, „látlak, (te) fekszel”; a „látlak feküdni” jelentés későbbi, másodlagos. A participium kezdetben a névszói mondat funkcióját töltötte be, később pedig az igei mondathoz kapcsolódott (vizu tě), és egyeztetni kezdték a bővítmény accusativusával (te⁷¹). Mivel a GD belső szerkezetét tekintve két egyszerűbb struktúra átalakítása (vö. 3.3.), ezt a feltevést legfeljebb a nyelvtörténet igen távoli korszakaira lehetne alkalmazni,

⁶² J. Jolly. Zur Lehre vom Particip, kn.: Sprachwissenschaftliche Abhandlungen, Leipzig, 1874, p. 89—92.

⁶³ Plg. О. С. Мельничук, Розвиток структури слов’янського речення, Київ, 1966, p. 164 tt., 169—170.

⁶⁴ Plg. B. Havránek, OSS, II, p. 410.

⁶⁵ Plg. A. Hahn, Genesis of the Infinitive with Subject-Accusative, TAPA, 81 (1950), p. 117 tt.; Verbal Nouns and Adjectives in some Ancient Languages, „Language“, 42 (1966), № 2, p. 380—381.

⁶⁶ G. Curme, A Grammar of the English Language, v. 3, 32 tt.

⁶⁷ Az úgynevezett partitivus oppositio eseteit az óind, hettita, latin és görög nyelvben részletesen tárgyalta A. Hahn, Vestiges of Partitive Opposition in Latin Syntax, TAPA, 84 (1953), p. 92—123; Partitive Opposition in Homer and the Greek Accusative, TAPA, 85 (1954), p. 197—289; Verbal Nouns and Adjectives in some Ancient Languages, „Language“, 42(1966), № 2, p. 388 tt.; lásd még F. Stolz, J. H. Schmalz, Lat. Gr., p. 630; az óorosz nyelvre vonatkozóan lásd В. И. Борковский, П. С. Кузнецов, op. cit., p. 452.

⁶⁸ Plg. J. Zubatý, Studie a článki, II, Praha, 1954, p. 107.

⁶⁹ F. Trávníček, Neslovesné věty v češtině, II, Brno, 1931, p. 157; Historická mluvnice česká, 3, Skladba, Praha, 1956, p.186, tt.; plg. dar Slavia 7 (1928—29), p. 818.

⁷⁰ Vö. R. Mrázek, Nominální věty neslovesné v staré ruštině, Studie ze slovanské jazyko vědy, Praha, 1958, p. 44; Dedukce a empirie při srovnávací typologii slovanské věty, OSS II, p. 192. R. Večerka, Ke genesi slovanských konstrukcí participia praes. act. a praet. act I, ”Sborník prací filos. fak. Brněnské univ.” A, r. 7, Brno, 1959, p. 43 tt.

⁷¹ F. Trávníček, Hist. ml. č., 3, p. 187, 189.

207

amikor az egyszerű mondat szerkezete egészen kezdetleges volt⁷². A szintaktikai rekonstrukció azonban korántsem mutatja az indoeurópai nyelvközösség időszakában a mondatszerkezet kezdetlegességét. Az indoeurópai nyelvek összehasonlító mondattanának keretei között ezt a feltevést nem lehet bizonyítani, mivel sem a szláv, sem más nyelvekben nem találunk olyan nyomokat, amelyek alapján arra lehetne következtetni, hogy a névszói állítmány alanyesete tárgyesetté vált⁷³. Másfelől a névszókkal és participiumokkal alkotott kettős tárgyeset a legrégebbi időktől fogva nemcsak az indoeurópai, hanem más (például a sémi) nyelvcsaládokban is adatolt, különösen az érzékelést kifejező igék után⁷⁴. Az ilyen parataxissal összekapcsolt mondatok, mint például

látom: te képes vagy (képes) nagyon régi idők óta a GD-vel párhuzamosan is használatosak lehettek látlak feküdni. A fent felvetett szempontok tehát nem mondanak ellent J. Zubatý gondolatainak a participiumokra jellemző második, névszói állítmányi funkcióról, amely alapvető jelentőségű az indoeurópai egyszerű mondat szerkezetének rekonstrukciója szempontjából.

A balti és szláv nyelvek ragozott participiumokkal alkotott GD-szerkezeteit G. Jacobsson szintén későbbi, másodlagos képződményeknek javasolta tekinteni⁷⁵. Véleménye szerint e szerkezetek alapját egy tárgyesetes szerkezet alkotta az igei főnév (nomen agentis) lokatívuszával, amely idővel gerundiummá (határozói igenévvé) vált; a participium tárgyesetével álló szerkezetek pedig későbbiek, és legalábbis a szláv nyelvekben más nyelvek hatására honosodtak meg. E hipotézisnek azonban erősen ellentmond a ragozhatatlan participiumalakok GD-ben való, történeti időkben adatolt elterjedtsége a balti és szláv nyelvekben, amely nem teszi lehetővé a participium tárgyesetű alakjainak fiatalabbként való értelmezését⁷⁶.

1.9. Bár a XVI—XVII. századi litván nyelvemlékek adatai lehetővé teszik a GD ősi szerkezetének megállapítását, a régi írásokban található e szerkezetpéldák többsége azonban jelentősen eltávolodott az eredeti állapottól.

Már az írásbeliség kezdetén is eltér a GD használata a főnevekkel és melléknevekkel alkotott kettős tárgyesetétől. Ezek az eltérések idővel egyre kifejezettebbé válnak, megteremtve a GD sajátos fejlődésének feltételeit az írott hagyomány időszakában.

Mindenekelőtt a GD használati köre tekintetében tér el jelentősen. A főnevekkel alkotott kettős tárgyeset a XVI—XVII. században már reliktumjellegű és ritka szerkezet volt; később teljesen eltűnik, és a mai nyelvben nem használatos (néhány megkövült eset kivételével). A melléknevekkel alkotott kettős tárgyeset a régi írásokban jóval gyakoribb, de csak a faktitív és a hozzájuk jelentésben közel álló más igék után szokásos és produktív (lásd 1.4). Az érzékelést, beszédet és szellemi tevékenységet kifejező igékkel szintén nem produktív, fokozatosan visszaszorul a használatból, és stilisztikailag jelölt archaizmussá válik.

A szintaktikai eszközök között egészen más helyet foglal el a GD. A régi írásokban igen produktív, és legalább tízszer gyakoribb, mint az összes többi kettős tárgyesetes szerkezet együttvéve. A GD széles körű használata, amelyet az akkori élő nyelv támasztott alá⁷⁷, a XVI—XVII. századi litván mondattan egyik legmarkánsabb sajátossága. A GD a kettős tárgyeset egyéb eseteitől az őt alkotó formák morfológiai és szemantikai csoportjainak sokféleségében is különbözik. Mindez azt mutatja, hogy a tárgyalt időszakban a GD ragoz-

⁷²A GD két egyszerűbb szerkezet összevonásából való lehetséges eredetéről lásd még J. P. Hughes, The Included Sentence Structure in Function Analysis, ”Word“, 23, 1—2—3 (1967), p. 336—337.

⁷³Vö. F. Trávníček hipotézisének szláv nyelvek alapján történő bírálatával: B. T. Коломиец, А. С. Мельничук, ВЯ, 1957, № 5, p. 150; V. Barnet, Vývoj systému participií aktivních v ruštině, Praha, 1965, p. 42—43.

⁷⁴M. Johannessohn, Der Wahrnehmungssatz bei den Verben des Sehens in der hebräischen und griechischen Bibel, KZ, 64 (1937), p. 146—147, 253—254.

⁷⁵G. Jacobsson, The Slavic Active Participles. Original Structure and Interference, ”Scandinavica“, IX, Copenhagen, 1963, p. 132 tt; Славянска Филология, VII, София, 1965, p.49—50.

⁷⁶Vö. a hipotézisről folytatott vitával az V. szlavista kongresszuson: О. С. Мельничук, in: Славянска Филология, VII, София, 1965, p. 56; bírálóan értékeli V. Barnet is, op. cit., p. 43.

⁷⁷A GD őshonosságáról és XVI—XVII. századi elterjedtségéről lásd a szerzőt, LKK, 11 (1969), p. 41—58.

208

meg kell különböztetni a melléknevekkel és főnevekkel alkotott kettős accusativustól, és a másodlagos cselekvés kifejezésének sajátos eszközeként kell összefoglalni. Ez a folyamat világosan tükröződik a GD grammatikai formájában.

2. A participiummal álló accusativus grammatikai formája

2.1. Az igei tag

Az ige megválasztása döntő szerepet játszik a GD szerkezetében. Ettől függ nemcsak a V kapcsolata az N-nel és a P-vel, hanem az utóbbiak félig predikatív viszonya is, amely csak meghatározott jelentésű és meghatározott valenciájú igék után lehetséges. Ezért az igei tagot tekintjük fő tagnak, a névszói és a participiális tagot pedig a GD függő tagjainak.

A GD fő tagjaként az ige különféle ragozott és ragozatlan alakjai állhatnak: participiumok, félparticipiumok, gerundiumok, infinitivus. A szerkezet tagjai közötti szintaktikai viszonyok emiatt nem változnak, például:

Hogy ők… erősen hihetnének | neki az igazságból feltámadottnak BrP II 32. Item [az a mód] a próbára tevés volt | megmutatván | őket szívükből bocsánatot kérőknek. MT 1 142₈. De az Úr… látván természetünket, amely úgy sóvárog e magasság után… megalázott DP 482₃₅ (természetünket úgy sóvárgónak látván W 811). De emlékeztetvén Istenünket, aki szájon át int bennünket, a békében örvendezünk BrP II 469.

A szemantikai analógia alapján néha egyes főnevek és állítmányként álló semleges nemű melléknevek is alkothatnak GD-t, lásd 2.1.4.3–4.

A GD-t két, három vagy több fő tag is alkothatja (a). Másfelől egyetlen fő tagtól gyakran függ két vagy több függő tagot tartalmazó GD (b).

a) És ők bizonyosan megismerik | tudják, hogy egyedül Krisztus az élő szent BrP II 23-24.

b) Mózes… azt tanítja, hogy a világ és minden teremtett dolog rendje | nem öröktől fogva volt | hanem egy meghatározott idő kezdetén keletkezett MT 39₈. Hogy ők… bizonyosan tudják | ő már nincs a földön | hanem a földből és a halottak közül feltámadt | és az igazságból élő BrP II 36.

Mivel a fő tag lexikai és szintaktikai sajátosságai határozzák meg az egész szerkezet szintaktikai viszonyainak felépítését, mindenekelőtt meg kell állapítani, milyen igék állhatnak a GD fő tagjaként.

Más nyelvek megfelelő szerkezeteinek vizsgálatakor az igei tagokat rendszerint lexikai jelentésük alapján osztályozzák. Ez a besorolás az ókorban már megfigyelt összefüggésen alapul az ige jelentése és az egész szerkezet belső felépítése között. Ugyanakkor meglehetősen szubjektív, mivel az egyes szemantikai csoportok terjedelmét, elemszámát és határait a kutató belátása határozza meg, ezért még ugyanazon nyelv leírásaiban is igen változatos. Például azokat az angol igéket, amelyek megfelelő, participiumot és infinitivust tartalmazó szerkezeteket alkotnak, egyes szerzők a) faktitív és b) észlelést, mentális tevékenységet, akaratot stb. kifejező igékre¹, mások a) érzelmeket és érzéki észlelést, b) duratív állapottal kapcsolatos, c) mentális állapotot vagy tevékenységet kifejező igékre², ismét mások pedig a) észlelést, érzést és mentális tevékenységet kifejező igékre osztják,

¹ H. Poutsma, A Grammar of Late Modern English, I, Groningen, 1928–1929, p. 340 tt.

² K. Yamakawa, The two Constructions: „Accusative and participle“ and „Genet. and gerund“, „Annals of the Hitotsubashi academy“, Tokyo, 1957, V. 8, № 1, 58 tt.

14. 520

209

b) kauzatív, c) kívánságot kifejező, d) egyéb jelentésű³. Ilyen körülmények között ugyanazokat az igéket (pl.: want, like, hate) a különböző kutatók eltérő csoportokba sorolják: egyesek az akarati, érzelmi igék közé, mások a pszichés állapotot vagy tevékenységet kifejezők közé. Úgy tűnik, emiatt egyes szerzők teljesen lemondanak ezeknek az igéknek a csoportosításáról, és csupán felsorolják őket. Kísérletek történtek arra is, hogy a konstrukción belüli N- és P-morfológiai alakok eloszlása alapján osztályozzák és határozzák meg az igecsoportokat⁵. Ez az osztályozás objektívebb, a litván nyelvi tények vizsgálata szempontjából azonban kevés haszonnal járna, mivel itt ugyanazok az igék különféle N- és P-alakokkal alkothatnak GD-t, amelyek csak produktivitásuk fokában különböznek. Ezért a GD-konstrukción belüli eloszlás alapján elkülönített igecsoportokat lehetetlen volna szemantikailag értelmezni⁶. Ezenkívül ebben az esetben nehéz lenne összehasonlítani a litván GD-t a rokon nyelvek megfelelő konstrukcióival, amelyekben az igéket szemantikai alapon tárgyalják. Véleményünk szerint a GD fő tagjaként szereplő szavakat célszerű általános valenciális sajátosságaik szerint tárgyalni, mivel így a disztribúciós elemzés összekapcsolható a szemantikaival. Az a körülmény, hogy az igék alapjelentései rendszerint a szintaktikai környezetben tükröződnek⁷, lehetővé teszi csoportosításuk formai indoklását.

A GD-vel előforduló igéket először a vizsgált konstrukció jellegét meghatározó általános valenciális sajátosságaik szerint osztályozzuk, majd kiemeljük az egyes igejelentéseket, amelyeket aztán saját szintaktikai környezetük terminusaival határozunk meg⁸.

A GD tagjai közötti szintaktikai viszonyok nagymértékben attól függnek, hogy a fő tag rendelkezik-e mondatvonzattal⁹, vagyis kapcsolhat-e magához magyarázó mellékmondatot, illetve egyenes beszédet, pl.: Tudom (köztudott), hogy eljössz; azt mondtam: eljössz stb. A mondatvonzattal rendelkező, kommentálhatónak nevezett igéket¹⁰ (pl.: látni, hallani, megérteni, érezni, tudni, mondani) mindenekelőtt el kell különíteni azoktól, amelyek nem rendelkeznek vele—

³ Л. С. Бархударов, Д. А. Штелинг, Грамматика английского языка, М., 1965, р. 380—383.

⁴ Л. С. Бархударов, Структура простого предложения современного английского языка, М., 1966, р. 104; hasonlóképpen az óegyházi szláv nyelvben: R. Večerka, Syntax aktivních participií v staroslověnštině, Praha, 1961, 57 tt.

⁵ Plg. E. A. Nida, A Synopsis of English Syntax, London, The Hague, Paris, 1966, p. 155—156; Д. П. Новиков, Диахронический анализ нефинитных объектно-предикативных сочетаний, авт. канд. дисс., Л., 1969, р. 15 tt.

⁶ Eredménytelennek bizonyult az a kísérlet is, amely a megfelelő angol konstrukciókban a függő tagok eloszlása alapján elkülönített igecsoportokat kívánta szemantikailag meghatározni, lásd Д. П. Новиков, op. cit., р. 17.

⁷ Plg. Р. Мразек, Синтаксическая дистрибуция глаголов и их классы, ВЯ, 1964, № 3, р. 50 tt.; Ю. Д. Апресян, Опыт описания значений глаголов по их синтаксическим признакам (типам управления), ВЯ, 1965, № 5, р. 51 tt.

⁸ A jelentésosztályt tehát a szintaktikai szabályba tartozó szemantikai jegyek együttesének tekintik, vö. R. T. Lakoff, Abstract Syntax and Latin Complementation, Cambridge — Massachusetts — London, 1968, p. 165, 213.

⁹ A mondatvonzatról lásd Р. Мразек, op. cit. 56; erre a célra a mondatvalencia terminust is használják, vö. Н. В. Соколова, Трехчленные глагольные сочетания в современном французском языке, сб.: Грамматика, фонетика и стилистика романских языков, Л., 1971, 255 tt. Arról a lehetőségről, hogy egy ige valenciális sajátosságaként magyarázó mellékmondatot kapcsolhat magához, lásd még W. D. Klimonow, Die Valenzen der russischen Verblexeme, die einen Objektsatz mit der Konjunktion что regieren, ZfSl, 13 (1968), H. 4, p. 632—639. G. Helbig és W. Schenkel az ilyen mellékmondatokat, sok prepozíciós szerkezethez hasonlóan, az ige valenciáját meghatározó I. rangú kategóriáknak tekinti, lásd G. Helbig, W. Schenkel, Wörterbuch zur Valenz und Distribution deutscher Verben, Leipzig, 1969, p. 36 és köv.

¹⁰ Az N. D. Andrejev által javasolt terminusról lásd Л. Ф. Ткаченко, О лексико-синтаксической валентности коммента́бельных глаголов во французском языке, сб.: Исследования по структурно-вероятностному анализу, Горький, 1971, р. 130 tt.

210

…-val rendelkező, azaz nemkommentálható igék (pl.: dolgozni, tenni, vinni, szállítani, számolni, nevezni). Az utóbbiak többnyire faktitív vagy ahhoz közeli jelentésűek, és tranzitív igeként bizonyos tárgyak létrehozását, megváltoztatását, megnevezését stb. jelölik. Így a GD-ben használt igék kommentálható és nemkommentálható igékre való felosztása sok esetben egybeesik a hagyományos, nemfaktitív és faktitív igékre való felosztással¹¹, de világosabb grammatikai alapja van.

A kommentálható igékkel alkotott szerkezetek a legelterjedtebbek, és sajátos használati jellemzőkkel, valamint specifikus fejlődési tendenciákkal bírnak; az accusativus cum participio kifejezést éppen ezekre alkalmazzák az antik grammatika kora óta. A kommentálható igék általános valenciális sajátosságai közül a GD szerkezete szempontjából legfontosabbak a konkrét, illetve elvont jelentésű tárgy accusativusával és az alany nominativusával való kapcsolataik.

E kapcsolatok alapján a kommentálható igéknek, illetve az azok helyén álló más szavaknak négy csoportját különböztetjük meg.

1. táblázat

A GD-t alkotó szavak csoportjai

Csoport | Alany nominativusa | Konkrét jelentésű szavak accusativusa | Elvont jelentésű szavak accusativusa | 1: + | + | + | 2: + | − | + | 3: + | − | − | 4: − | − | −

1. csoport

2.1.1. Az alany nominativusával társuló, valamint konkrét és elvont jelentésű szavak accusativusát vonzani képes igék

Az 1. csoport igéivel jön létre a legtöbb GD (a XVI–XVII. századi írásokban található példák csaknem fele), ám az e csoportba sorolt lexémák száma nem nagy: mindössze 23 ige, ha az igekötős alakokat külön lexémának tekintjük. Kisebb alcsoportokba sorolhatók, mégpedig: a fizikai percepció igéi, a mutatás igéi és néhány mentális percepciós ige, amelyek átmeneti helyet foglalnak el az 1. és a 2. csoport között.

2.1.1.1. A fizikai percepció igéi a legszélesebb körben használatosak, és nemcsak az 1. csoport, hanem maga a GD alapját is alkotják. Az ilyen jelentésű igékkel alkotott GD szinte valamennyi indoeurópai nyelvben használatos volt; megfelelő szerkezetek más nyelvcsaládok nyelveire is jellemzők voltak fejlődésük legősibb korszakában¹².

A fizikai percepció igéi közül a XVI–XVII. századi írásokban a GD-ben a következők fordulnak elő: látni, meglátni, látni, szemlélni, megpillantani; hallani, meghallani, hallgatni, végighallgatni; érezni,

¹¹ Plg. M. Deutschebein, System der neuenglischen Syntax, Leipzig, 1926, p. 272–273.

¹² Pvz., hebrajų, arabų, etiopų, sirų ir kt. semitų kalboms, žr. M. Johannesohn, Der Wahrnehmungssatz bei den Verben des Sehens in der hebräischen und griechischen Bibel, KZ, 64 (1937), H. 3–4, p. 146–147, 253 tt.

14*

211

érezni; találni, felfedezni, megpillantani. A GD leggyakrabban a regėti igével fordul elő (519 példa – messze a leggyakoribb ige ebben a szerkezetben), továbbá a girdėti, išgirsti igékkel (303), az išvysti igével (207), valamint az (at)rasti igével (160); lásd a 2. táblázatot. Mivel konkrét és absztrakt jelentésű tárgyesetű bővítményt vonzanak, ezek az igék nem kapcsolódnak a tárgy tárgyesetéhez. A velük alkotott GD kétféle lehet:

a) N a V közvetlen tárgyának tekinthető, P pedig N-hez és V-hez egyaránt kapcsolódik. Például a ghis… ischwida du laiwu stowincziu pas ezera VEE 91₁₂ mondatban az ischwida és a du laiwu között közvetlen tárgyi viszony áll fenn, de a stowincziu participium szemantikailag szintén a V-hez kapcsolódik (ezt az eredeti is megerősíti: sahe zwey schiff am see stehen). A V és N közötti viszony jellege alapján az ilyen szerkezeteket a továbbiakban tárgyas szerkezeteknek nevezzük.

b) N nem tekinthető a V közvetlen tárgyának, és csak P-vel együtt függ tőle. Az O ischw idens, Szmones bessiba idanczias ing Wandeni eiti… pereija per Wandeni BrB I Mak 16, 6 (sahe | das das Volck eine schew hatte) mondatban a Szmones nem a V közvetlen tárgya, mivel itt nem az emberek megfigyeléséről, hanem a félelmük észleléséről van szó. Az išvysti ige ebben az esetben más jelentésű, mint az (a) példában, és a suvokti, suprasti igékhez áll közel. Az ilyen szerkezeteket a továbbiakban nem tárgyas szerkezeteknek nevezzük.

Mivel az (a) és (b) típusú esetek közötti különbség csak a kontextusból, a helyzetből és abból válik világossá, hogy a V a 2. csoportba tartozó igékkel helyettesíthető-e, ez a különbség nem mindenütt nyilvánvaló. A XVI–XVII. századi írásokban számos olyan példát találunk, amely köztes esetnek tekinthető, és mindkét típushoz besorolható. A GD későbbi fejlődésében azonban e típusok elkülönülése jelentős szerepet játszott.

látni, meglátni, szemlélni, nézni, megpillantani

a) És amikor a sírba ment, meglátta a jobb oldalon ülő ifjút DP 184₃₇ (wyżrząly młodzieńca siedzącego W 315). És amikor meglátjuk ezt a nagy tüzet a hamuba téve RG 514₁₅. Minden nap látjuk a haldokló és eltemetett embereket BrP II 6. És hogyan nézhetem én, hogy rokonságom elpusztul BiB Est 8, 6 (zusehen | das mein Geschlecht umbkome?) Sztay izmiwisk baymey mirsztanti KN 76₂₀.

b) Hogy meglássa maga előtt e világ minden elhagyott dolgát DP 554₃₂ (gdy wyżrzą nãd sobą… wsytkie rzeczy… opuszczone W 944) E látványból sok haldoklót látunk BrP II 99. Azután őt látja, aki szegény volt, és semmi tulajdonnal nem rendelkezett SE 75₂₃. És amint a plébános látja, hogy a bőr nem változott meg a szeme előtt, és tovább nem terjedt (nem terjeszkedett), akkor tisztátalan BrB III Moz. 13, 55 (sehen wird… das das mal nicht verwandelt ist). Amikor látta Mária, hogy megijedt az ő köszöntésétől, ő így biztatta BrP I 336.

hallani, meghallani, hallgatni, meghallgatni

a) Uram, hallak téged sírni, magamhoz beszélni látlak SIG I 97₁₆. Amikor a vak meghallotta, hogy a kövér ember elhalad | és panaszkodik (meghallván, hogy a kövér nő elhalad) SP I 365₁₁. Isten örök egysége | hallgasd meg a hozzád imádkozókat RG 253₇. Király, hallgasd meg minket, akik hozzád kiáltunk BrB Ps 20, 10 (hallgass meg minket | amikor kiáltunk).

b) Hogy meghallja ő az embert, aki mindegyiket visszahozta az életbe RG 563₁₄. Tavasszal pedig, amikor Vespasianus meghallotta, hogy | Nero meghalt, | ő Caesariában volt BrP II 341.

212

érezni, megérezni

a) Akik őt hallgatják… úgy érzik, mintha a szívük összeszorulna (dożnawáia ze iako ošći iake kola serce ich) SP II 83₁₈. Hogy mi is érezzük a földre hulló esőcseppeket DP 616₂₁ (ábbysm… vczuli krople na ziemię padające W 832).

b) Szegénykém most él, de a húsvéti étel után érezni fogod, hogy már meghalt és eltemették BrP II 516. És amikor meglátjátok őket¹³ elcsüggedve és menekülve, akkor… BrB Judit 14, 5 (mercket | das sie verzagt sein werden vnd die flucht geben).

A GD percepciós igéket tartalmazó példái között a tárgyas szerkezetek valamivel gyakoribbak a nem tárgyas szerkezeteknél, bár az egyes igéknek sajátos tendenciáik vannak. Például az megpillant ige leggyakrabban tárgyas, vagyis (a) típusú szerkezetekben fordul elő; a lát igével alkotott szerkezetekben már kisebb a tárgyas szerkezetek fölénye; ezzel szemben a hall, meghall igék gyakrabban fordulnak elő nem tárgyas, vagyis (b) típusú szerkezetekben (lásd a 2. táblázatot).

A kétféle szerkezetben előforduló igék nemcsak a tárgyesettel fennálló szintaktikai kapcsolataikban, hanem lexikai jelentésükben is különböznek. A lát, megpillant stb. igék az (a) típusú példákban azt jelentik: „szemmel, látás útján észlelni”. Ezzel szemben a (b) típusú példákban már nincs ilyen konkrét, „szemmel való látás” jelentésük, hanem azt jelentik: „megérteni, felfogni” (vö. a lát 5. jelentésével: LKŽ VII 916). Hasonló különbség van a hall és szinonimái jelentése között is: az (a) típusú példákban rendszerint azt jelentik: „füllel hangokat észlelni”, a (b) típusúakban pedig: „tudni, megtudni, megtapasztalni” (vö. LKŽ III 330—331). A fizikai észlelés jelentése csak az (a) típusú példákban van meg az érez igében is; a (b) típusú példákban ez is már lelki tapasztalást, nem pedig fizikai érzetet jelent.

Hasonlóan differenciált a feltételesen a percepciós igék közé sorolt talál és szinonimái jelentése a kétféle példában: az (a) típusú tárgyas szerkezetekben ez az ige azt jelenti, hogy „keresés vagy megfigyelés közben rábukkanni”, a (b) típusú nem tárgyas szerkezetekben pedig jelentésében közelebb kerül a észrevesz, megérez (észrevétlenül), megért igékhez.

találni, felfedezni, rábukkanni

a) Megtalálta őt a templomban, amint a tanítók között ül, hallgatja és kérdezi őket (núležli… šiedzacego) SP I 195¹⁴. És halva találta őt BrP I 393. És megtalálta… a jászolban fekvő kisgyermeket VEE 10 (und funden… das Kind in der krippen liegen.). Megérkezett a menyasszonyjelölt | akikre rábukkant, amint nézelődtek | magához vette őket DP 57025 (ktore został gotowe W 969¹⁵).

b) Máskor nagy ellenségeinknek találjuk magunkat BrP II 248. A lélek… beszél, hazatérek… és odaérve tisztára kisöpörve és feldíszítve találja azt. ChB Luk 11, 25¹⁶. Amikor pedig visszatért, ismét alva találta őket SE 250³².

A (b) típusú példákhoz hasonló jelentése lehet a talál, felfedez igéknek akkor is, amikor magyarázó mellékmondatok kapcsolódnak hozzájuk, például: Azt találta, hogy eltört a csontom Rm. Azt találta [a gyermek], hogy a barbár keserű és maró Krš. A lengyelek felfedezték,

¹³ Aláhúzva, felül: ios.

¹⁴ Hasonlóan SE 25₁₆, Ev 22—23.

¹⁵ Hasonlóan DP 570₈.

¹⁶ Hasonlóan ChB Mat 12, 44; VEE 56₄; SP II 44₁; SE 64₆.

213

amit már a kolóniának kell megtenni. Pls. Mindazonáltal az említett igéknek ez a jelentése jóval ritkább, mint az, amelyet a „nem objektív” szerkezetekben látunk. Az accusativus cum participio szerkezetet alkotva a rasti, atrasti igék gyakrabban őrzik meg a közvetlen vonzatviszonyt a N-nel és egy bizonyos tárgy megtalálásának közvetlen jelentését, mint a többi percepciós ige.

2.1.1.2.Mutató igék mutatni, megmutatni, jelezni az objektum tárgyesetével és részeshatározójával is állhatnak. Mindkét típusú GD-szerkezetet is alkotnak. Az objektumos szerkezetekben azt jelentik, hogy „láthatóvá tenni”, az objektum nélküli szerkezetekben pedig azt, hogy „megismertetni, megértetni”. Az (a) objektumos szerkezetek közel állnak a jelzős szerkezetekhez.

mutatni, bemutatni, megjelölni

a) Mutasd meg nekünk a te kedves atyádat… és a te szent lelkedet, amely az egy Istenségben van PK 175. És megmutatta nekem a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amint leszállt az égből, Istentől BrB Apr 21, 10 (zeiget mir die grosse Stad… hernider faren). A bokor ott… Máriát jelezte… aki szült, mégsem érzett fájdalmat DP 398₁₉ (známionował… Maryą rodzącą i boleści nie czuiącą W 654).

b) Ez a feneketlen mélység… Istennek azt mutatja, hogy mindent jónak tart magában (kifejezi, hogy Istennek van) SP I 92₁₉. Imáitok által Isten… megmutatja nektek a megszabadultakat SIG I 114₁₀. Megmutatjuk az Urat… valóban feltámadt és élő a halottak közül BrP II 6. Hogy ezzel jelezze, hogy szereti azokat az embereket, akiket megkeresztelt, és hogy maga is az ilyen megkeresztelt emberek barátja akar lenni BrP I 144.

Azokhoz az accusativus cum participio szerkezetekhez, amelyekben a rodyti a (b) típusú példákra jellemző jelentést hordozza, az išrodyti igével alkotott szerkezetek kapcsolódnak; ez utóbbi rendszerint csak elvont tárgyakkal áll.

Ez az az öt ok… amelyek bizonyítják, hogy hited szilárd MT LŽ 7₁₃.

2.1.1.3. Külön említést érdemelnek a pažinti, atmintti ir laikyti ‘megismerni, emlékezni és tartani’ igék, amelyeknek mentális percepciós jelentésük van, de konkrét és elvont főnevek accusativusával egyaránt állhatnak.

pažinti

a) A hit… felismeri a Fiút, aki az Istenség ölén nyugszik | felismeri a fán függőt, felismeri a haldoklót DP 426₅. Téged… köszöntünk | És a szűztől születettet ismerjük fel SIG I 58₂₇.

b) Most már megismerjük | hogy te minden dolgot tudsz VEE 79–80 (Nu wissen wir | das du alle ding wissest). És innen már könnyen felismered a férfit átölelő asszonyt DP 399₂₉ (pozna niewiastę mężą ogarniającą W 656).

Objektív szerkezetekben a pažinti azt jelenti: „megtudni, hogy mi micsoda”, a nem objektív szerkezetekben viszont: „megérteni, tudni”. A pažinti e második, az elsőtől meglehetősen eltávolodott jelentése a mai litván nyelvben ritka, és valószínűleg szláv jövevényszónak tekintendő; vö. a lengyel poznać „gondolatban áthatolni; megismerni valamit; megtanulni valamit” jelentésével¹⁷. (M. Daukša Postillájának nem objektív szerkezeteiben a pažinti igét poznać és znać formával fordítják.)

Az at(si)minti ige jelentései az objektív és nem objektív típusú szerkezetekben kevésbé térnek el egymástól. Az első esetben konkrét tárgyak és személyek, a másodikban cselekvések, állapotok és fogalmak emlékezetben tartásáról van szó. Az objektív szerkezetekben a P leggyakrabban jelzői funkciót tölt be, és csak az N-hez kapcsolódik, a V-hez nem, ezért egyáltalán nem tartozik az itt tárgyalt accusativus cum participio szerkezetek közé. Azonban…

¹⁷ Słownik języka polskiego, VI, Warszawa, 1964, p. 1323.

214

olyan esetekre is alkalmazza, amikor az N még a V tárgyának tekinthető, szemantikailag azonban a V az egész NP-kapcsolathoz kötődik.

emlékezni

a) Emlékezzünk meg a kedves lélekről, aki sok embertől elveszi Isten szavát BrP I 249. E szent angyalok sokasága nagy fáradsággal emlékezik… És Isten, aki kegyelemből megígérte a világnak | hogy megszabadítja BrP I 88.

b) Emlékezzél meg életemről, amely csak szellő, és arról, hogy¹⁸ szemem nem tér vissza, hogy lásson Gero BrB Job 7, 7 (gedenck das mein Leben ein wind ist). Wieschpatie emlékezz rólam, aki jól éltem | színed előtt teljes szívvel | és megtettem, ami neked tetszik BrP II 462. E bánatok közepette emlékezzünk Krisztusra, aki igazság szerint harmadnapra visszatért a földre BrP I 19. Hogy mindenki emlékezzék ránk, akiket a halál elnyelt BrP II 406.

A laikyti ige elsődleges, „tartani, nem engedve leesni vagy kiszabadulni” jelentésében nem kommentálható, és csak konkrét jelentésű főnevekkel vagy névmásokkal használatos. A „valaminek vagy bizonyos tulajdonságokkal rendelkezőnek tartani” jelentésű, mentális percepciót kifejező használatában mindig háromértékű, azaz az alanyeset mellett még két tárgyesetet, vagy – leggyakrabban – tárgyesetet és eszközhatározót kíván; GD vele viszonylag ritkán keletkezik.

Szolgáimat és szolgálóimat¹⁹ idegennek²⁰ tartják BrB Job 19, 15 (achten mich fur frembde). Mert ők tartják²¹ őt barátnak BrB Išm 1, 16 (sie halten jhn fur Freund).

Az ilyen szerkezetek nagyon közel állnak a 2. csoport mentális percepciót kifejező igéivel alkotott GD-khez (vö. 2.1.2.1.); ezt világosan mutatja a laikyti és a tarti szinonímiája J. Bretkūnas Bibliájában.

2.1.1.4. Az 1. csoport igéi által létrehozott (a) és (b) típusú GD-k összehasonlításakor látható, hogy a V szintaktikai valenciája ezekben eltérő. Az objektum nélküli, vagyis (b) típusú szerkezetekre jellemző jelentésben ezek az igék már nem kapcsolhatók egyetlen konkrét főnév tárgyesetéhez, és ezáltal kívül kerülnek az 1. csoport határain. Mentális tapasztalást kifejező jelentésük csak elvont főnevekkel alkotott kapcsolatokban vagy háromtagú szerkezetekben valósulhat meg. Így már az 1. csoportban megmutatkozik a konkrét objektumokat vonzó igéktől azok felé történő fokozatos átmenet, amelyek csak elvont objektumokkal fordulhatnak elő. Az itt tárgyalt esetek mindegyikében a fizikai percepció vagy konkrét dolgok megmutatásának jelentése az elsődleges, a mentális tapasztalásé és az elvont dolgok megmutatásáé pedig másodlagos, az elsőből kialakult jelentés.

A fizikai percepciót kifejező igék másodlagos, mentális percepciós jelentésben való használatára irányuló ilyen hajlamot, amelyet nyilvánvalóan a szemantikai fejlődés általános törvényszerűségei határoznak meg, számos nyelvben megfigyelhetünk. Például a latin video, audio, invenio (akárcsak a mai francia voir, entendre, trouver), a német sehen, hören, finden, valamint az angol see, hear, find nemcsak másodlagos „megérteni, észrevenni, megtapasztalni, megtudni” jelentésükben felelnek meg a litván matyti, girdėti, rasti igéknek, hanem abban is, hogy e jelentések rendszerint predikatív tagot tartalmazó háromtagú szerkezetekben valósulnak meg; vö. latinul: inveniebat ex captivis Sabim flumen milia pas-

¹⁸ Aláhúzva, felül: iog.

¹⁹ Aláhúzva, felül: tar.

²⁰ Javítva erre: Swetim.

²¹ Aláhúzva, felül: taria.

215

suum X abesse Caes. B. G. 2, 16, 1, ²², óangol. Θu… fundest him treowe²³, újangol. He finds him guilty, vagy alárendelt tagmondattal kapcsolva, vö. ném. die Betriebsleitung findet, daß sich die Arbeit verbessern muß²⁴. Figyelemre méltó, hogy éppen alapvető, legrégebbi jelentésükben az észlelést kifejező igék alkotják az eredeti GD-modellnek megfelelő szerkezeteket (amelyben N a V közvetlen tárgyaként szerepel), míg az igék lexikai jelentésének elvontabbá válása a GD belső szerkezetének további fejlődésével függ össze.

2. csoport

2.1.2. Az alanyesettel társuló, és elvont jelentésű szavak tárgyesetét vonzani képes igék

A 16–17. századi írásokban a GD a 2. csoport igéivel csak valamivel ritkábban fordul elő, mint az 1. csoport igéivel. A 2. csoport ugyanakkor a legnagyobb a lexémák számát tekintve: összesen 66 ige tartozik ide, amelyek közül a GD-t leggyakrabban a žinoti (264), az sakyti különféle igekötős alakjai (229), valamint a tikėti (118) alkotja. E csoport igéit három alcsoportba soroljuk: a mentális észlelés és tevékenység, az ítélkezés és ígéret, valamint az információ igéire.

2.1.2.1. A mentális észlelés és tevékenység igéi, ha a GD-szerkezetekben szereplő jelentésükben használatosak, elvont jelentésű ragozható szavak tárgyesetét vonzhatják, de tárgyesetű részes esetet nem vonzanak. Ilyenek a következő igék: žinoti, suprasti, numanyti, perman­yti, išmanyti, pramanyti, nuvartoti; ištirti, pertirti, išmėginti; mąstyti, dūmoti, susimįslyti; tarti „gondolni”, dingoti, sapnuoti „irreálisan gondolkodni”, nuomoniauti, imaginavoti; tikėti; apsimti, sutarti, nusirodyti, nulemti, nusūdyti. Jelentésük alapján az 1. csoport azon igéi is ide kapcsolódnak, amelyeket nem tárgyas (b típusú) szerkezetekben, mentális észlelés jelentésben használnak.

A leggyakoribb, žinoti igével alkotott GD-k e csoport példáinak csaknem 24%-át teszik ki, és különböző szerzőknél fordulnak elő. Ezzel szemben a sužinoti igével alkotott GD-t a 16–17. századi szövegekben egyáltalán nem sikerült találni; ennek az igének a rokon jelentésében rendszerint az ištirti, pertirti igéket használják. A J. Bretkūnas írásaiban a suprasti igével alkotott szerkezeteket gyakran helyettesítik a permanyti, numanyti, išmanyti szinonim igék; az SE-ben ebben a jelentésben egyszer a nuvartoti igét használták²⁵. A „gondolni” jelentésben J. Bretkūnas a GD-szerkezetekben rendszerint a tarti igét használja; más szerzők írásaiban elszórtan előfordulnak a dingoti, sapnuoti „irreálisan gondolkodni”, illetve a nuomoniauti igék is. A tikėti igével alkotott GD nagy elterjedtsége részben a 16–17. századi írások tartalmával magyarázható.

²² R. Kühner, C. Stegmann, Ausführliche Grammatik der Lateinischen Sprache, II, 1, Hannover, 1912, p. 697.

²³ J. Macháček, Complementation of the English Verb by the Accusative—with—Infinitive and the Content Clause, Praha, 1965, p. 70.

²⁴ G. Helbig, W. Schenkel, Wörterbuch zur Valenz und Distribution deutscher Verben, Leipzig, 1969, p. 208. A szótár szerint a finden csak mellékmondattal együtt jelenti azt, hogy „meinen, feststellen”. Hasonlóképpen a zeigen másodlagos jelentése is mondatvalenciához kapcsolódik, p. 204–205. A schauen, sehen mentális észlelési jelentését azonban szintén mondatvalencia kíséri, mégsem különítik el (vö. p. 105). A francia voir, entendre stb. igék másodlagos jelentéseinek a trouver igéhez képest kevésbé differenciált voltára H. B. С о к о л о в а is utal, op. cit., p. 253–255. Az ó- és újangol see, hear, feel stb. igék elsődleges és másodlagos jelentése közötti különbség kapcsán, amelyet a mondatvalencia és az acc. c. inf.-fel való előfordulás lehetősége mutat, lásd J. Macháček, op. cit., p. 43–44, 103. skk.

216

tudni, érteni

Mert a te Fiad … akit tudunk, hogy mellettünk áll a te színed előtt KM 160¹⁴. És bizony tudjuk, hogy mindnyájan meghalunk BrP II 6. Mert tudod, hogy miattad meggyengültünk BrB Jer 15, 15 (du weissest | das wir umb deinet Willen geschmächt werden). Mert tudjátok, hogy a mi gabonánkat a mezőről hordják össze BrP II 395. Megértettem, hogy a hallgatók Isten igéjét kívánják hallani Mž 81. Nem másként, mint ahogy megérti a Megváltó születését | minden otthon maradt, aki elindult menni BrP I 155. Akkor majd megértjük, hogy ti istenek vagytok BrB Iz 41, 23 (so wollen wir mercken daß ihr Götter seyd).

sejteni, átlátni, érteni; kitalálni, „megérteni” jelentésben használni

Ő úgy vélte, hogy a zsidók új királya született BrP I 152. Átláthatjuk, hogy a zsidók… a parancsolatokat nem helyesen értették meg BrP II 288. Mert némelyek úgy gondolták | hogy a zsidók nagyobb tiszteletben tartják | az ő beszédét IEzusa SE 248¹⁸. [A sztoikusok] azt képzelik, hogy Isten a mennyben ül | és romboló vagy elpusztító viharokat küld MT 177¹⁶. Jézus Urunknak tulajdonítva | gyakran tanítványai előtt megemlítette és mondta a szenvedéséről… láthatjuk SE 50¹⁶.

megvizsgálni, újravizsgálni, kipróbálni

És megtapasztalod, hogy békességben van a hajlékod BrB Job 5, 24 (wirst erfahren | das deine Hütten friede hat). Az Úr… aki elsőként támadt fel a halottak közül, megvizsgálja Krisztust SE 79²⁴. Elküldtük… testvérünket, akit gyakran kipróbáltunk (fölötte: próbára tettünk) sok dologban; buzgónak találtuk, de most még buzgóbbnak (margó: igyekvőbbnek) BrB II Kor 8, 22 (den wir oft gespüret haben in vielen stücken | das er vleissig sey | nu aber viel vleissiger). A király pedig, miután kipróbálta a zsidókat, hogy ilyen bátrak-e, megmosolyodott BrB II Mak 13, 18 (als er versucht hatte, das die Juden so freidig weren),

gondolkodni, töprengeni, elmélkedni

Kezdd el elképzelni a te Uradat, Jézus Krisztust a kereszten kiterítve | és kifeszítve (lassan gondolj az Úrra… keresztre feszítve) SP II 58⁴. Akik a fülük között azt gondolják | hogy Istennek tetsző módon szolgálnak… az ilyen szolgálat… haszontalan VEE 70²¹ (sich lesset düncken | er diene Gott). Az emberi értelem azt állítja | vagy azt gondolja | hogy ez a (235) világ örökké megmarad MT 235 – 235ᵃ. Ő a szívében elgondolta | hogy Isten megígért ígéretét beteljesíti | és most a földre küldte a fiát BrP I 119

a „gondolni”, vélni, álmodni „irreálisan gondolkodni”, képzelődni

Mert azt mondja majd: elmenekültünk előlük, akik üldöztek minket BrB I Joz 8, 6 (sie werden gedencken | wir fliehen für jnen). Vajon azt hiszed²⁶, hogy marhahúst akarok enni PsD 93 (Meinstu das ich Ochsen–fleisch essen wolle). [Židai] a királyság… ezer esztendeig a földön fennmarad, és világi hatalma és dicsősége lesz, álmodta MT 257⁷. A pápaság… a szalmán | amely hamisan Krisztus teste gyanánt jelenik meg, vélekedik… bizalma… nyugszik MT (PM) 30, 12.

hinni

És ki hinné el, hogy te ennyire haragszol? PsD 164 (Wer glaubts aber | das du so zeer zörnest?). Az pedig hiszi azt, hogy másoknak adja a bűnbocsánatot, de önmagának nem MT 138¹⁸.

²⁵ Vö. D. Sutkevičius 1848-as „Szótárát”: Nuwartoją intelligo, – Rozumiem.

²⁶ BrB Ps 50, 13: mondja.

217

2.1.2.2.Döntést és ígéretet kifejező igékelvállalni, megegyezni, szándékozni, elhatározni, eldönteni „elhatározni”; megesküdni, fogadkozni, ígérniviszonylag ritkán vonzanak egy tárgyi accusativust; leggyakrabban főnévi igenévvel vagy magyarázó mellékmondattal kapcsolódnak. Ezekkel az igékkel GD-példákat csak J. Bretkūnas Bibliájában találunk.

elvállalni, megegyezni, szándékozni, elhatározni, eldönteni

A zsidók is egyetértettek vele, és vállalták… hogy megtartják ezt a két napot BrB Est 9, 27 (namens auff sich… das sie nicht vbergehen wolten | zu halten diese zween tage). Ők pedig összegyűltek, és elhatározták, hogy megmentik népüket BrB I Mak 3, 42 (vereinigeten sich | Sie wolten jr Volck retten). Megbeszélte velük. Elhatározta… hogy elébe vonul BrB II Mak 13, 13 (beratschlagt er mit jnen | Er wolte… jm entgegen ziehen). A papnak kell megítélnie, hogy az illető jó vagy rossz állapotban van-e (der Priester sols scherzen | obs gut oder böse sey). Akkor neki kell tisztátalannak ítélnie BrB III Moz 13, 25 (Darumb sol jn der Priester vnrein vrteilen).

megesküdni, fogadkozni, ígérni

Salamon király megeskette szolgáját, hogy ma ne ölje meg BrB I Kar 1, 51 (schwere mir heute das er… nicht tödte). És amikor erősen fogadkoztak, noha nem tudták, hol²⁷lenne BrB II Mak 14, 32 (sie schwuren | sie wusten nicht). Megígérte nekik továbbá, hogy rábeszéli a királyt BrB II Mak 11, 14 (werhies jnen daneben | er wolte den König dahin vermugen).

2.1.2.3.Az információt közlő igék elvont főnevek accusativusát és egyidejűleg tárgyi dativust vonzhatnak, de rendszerint nem kapcsolódnak főnévi igenévhez. Közülük a XVI–XVII. századi GD-ben a következők fordulnak elő: mondani, megmondani, elbeszélni, felelni; beszélni, elbeszélgetni, rábeszélni, szólni, említeni, emlékeztetni, közölni, hírül adni, híresztelni, kihirdetni, közzétenni, kinyilatkoztatni, megvallani, elismerni; tanúsítani, bizonyítani, kiáltani, védeni„bizonygatni”, rávenni, állítani„megerősíteni”, vitatkozni, előadni„kijelenteni”, mormolni, motyogni„murmogni”; írni, leírni, olvasni; részben ezekhez kapcsolódik még a tisztelni, dicsőíteniige, amely a kihirdetniigéhez közeli jelentésben fordul elő. A GD leggyakoribb a mondaniigével; különböző szerzőknél a kihirdetni, tanúsítani, megvallani, szólniigékkel is előfordul GD. Másfelől bizonyos információt közlő igékkel csak egy-egy szerző műveiben alakul ki GD, másutt pedig nem figyelhető meg: például a beszélniigét csak J. Bretkūnas és a „Suma Evangelijų” használja így, a írniigét csak J. Bretkūnas, a védeni, állítaniigéket pedig csak S. Vaišnoras. Végül vannak olyan igék, amelyekkel mindössze egy-két GD-példa fordul elő, például: vitatkozni, vitázni, előadni(S. Vaišnoras írásaiban), kiáltani, fogadkozni, híresztelni(J. Bretkūnas Bibliájában).

mondani, megmondani, elbeszélni, elmondani, felelni

Azt mondjuk, hogy az örök üdvösségtől elesettek MT LĮž 6, 4. Azt mondja, hogy a harmadik napon feltámadtak a halottak közül (Powiadá | żesmy… wzbudzeni) SP II 252ₐ. Dávid szolgái féltek megmondani neki, hogy a gyermek meghalt BrB II Sam 12, 18 (furchten sich jm anzusagen | das das Kind tod were) Várta, hogy Hetmonga… a földre érkezve elbeszélje nekik KN 139₁₄. A levél kinyilvánítja, hogy az Úr… Isten jobbján ül, és ő az örök királyok királya MT (PM) 18ₐ, Az üdvösségre születetteknek mindezt először a Szent Angyal mondta el BrP I 79–80. Ők azt felelték neki, hogy igen nagy sokaság (sagten jm wider | das seer eine grosse Menge were).

27 ghisáthúzva.

218

beszélni, elbeszélni, megbeszélni, szólni, említeni, emlékeztetni

A csontbetegségben szenvedő emberről | arról beszélünk, akinek csontjai… nagyok BrP I 188. Simon pedig… Onijáról beszél, aki azt tette, hogy ilyen szerencsétlenséget hozott Heliodóroszra BrB II Mak 4, 1. (rosszat beszél Oniáról | mintha ő okozta volna ezt a szerencsétlenséget). A Sátán… nem… beszélheti rá | az Úristent, hogy ne törődjön velük bajaikban és szükségeikben SE 55₂₀. És Irenæus gyakran így szól lib. 4 cap. 34. Eucharisztiának, azaz | Vacsorának nevezi Krisztust két dolog által MT 153₁₆. És sok jámbor zsidó, akikről Szent Ambrus úgy említést tesz, mint akik így beszélnek DP 456₁₇ (úgy említi őket, mint akik így beszélnek W 761). De miután Isten a bajokon keresztül bűnbánatra hív minket, | nézzük meg BrP II 469.

közölni, közöltetni, jövendölni, hirdetni, kihirdetni, kinyilatkoztatni, megvallani, elismerni; tisztelni, dicsőíteni

Hírül adom neked, hogy az ÚR házat akar építeni neked BrB I Kron 18, 10 hírül adja neked, | hogy az ÚR házat akar építeni neked). Akkor maga az Isten, az Atya… közölte a világgal, elbeszélte és kinyilatkoztatta | ezt a Gyermeket, Krisztust, | aki megszületett BrP I 78. Beszéltem, hogy… a Próféták… akik annak idején megjövendölték, hogy téged küldelek ellenük BrB Ezech 38,17 (megjövendölték, | hogy rajtuk keresztül engedlek jönni). Fiai felkelnek és boldognak hirdetik őt VEE 169₃ (boldognak dicsérik). Ők pedig elmondták, hogy megsegített és egészséges testű BrP I 194. Hogy kinyilatkoztassa neked, embernek, aki nemcsak kenyérből él BrB V Moz 8, 3 (hogy tudtodra adja, | hogy az ember nem csupán kenyérből él). A pápaság megvallotta | a véres áldozatot MT (PM) 8ₐ₁₆. A százados elismeri, hogy Krisztusnak katonái vannak vele (elismeri | hogy Krisztusnak van…) SP I 258₁₉. Amikor leányaikat látják, boldognak mondják (margón: hirdetik) őket, mint Pascholowinta (boldog). BrB GG 6, 9. És dicsőí (fölötte: hirdet) őt megmentettként (fölötte: boldogként) BrB Pat 31, 28 (boldognak dicsérik).

tanúskodni, felülvizsgálni, kiáltani, védeni „bizonyítani”, rávenni, stepinti „állítani”, vitatkozni, kijelenteni „állítani”, hazudni, jajgatni, varčyti „mormogni”

Asch ludiju | tawe prijmamą MT 121ₐ₁₈. Mi ezen a napon vádolunk… mi (azaz minket) imádkozókat, hogy Holofernész városát elpusztítsák BrB Judit 7, 17 (Megmozdítjuk… azt, amit kértünk tőletek). Idant Szmones ant io negaletu schaukti, Ionatha to- delej prapūlusi BrB I Mak 13, 18 (hogy a nép ne panaszkodjék ellene | Jonatánnak ezért kellett elpusztulnia). Nepabasznēghi ginna tha santi Diewu MT 10. Milyen vádakkal bizonyítod, hogy mindenki valóban bűnös lesz? MT 246ₐ₁₆. (Arisztotelész) A világ… örökké fennmarad, állítja MT 46₁₉. Origenész… azt vitatja, hogy a lelki testek feltámadnak MT 246₁. (A rágalmazók) mégis azt állítják, hogy az összes szentség egyféle MT 120₂₄. Ki a hazug, ha nem az, aki azt hazudja, hogy Jézus a Krisztus? BrB I Jon 2, 22 (aki tagadja | hogy Jézus Krisztus). Prades — jajgatni ilyen jóságok miatt, az Úr ajándékai WP 244₃₇. Akik a természetes nyelvet csűrik-csavarják | és a vágyat | önmaguk révén nem tekintik bűnnek MT 61ₐ.

írni, leírni, olvasni

Így írja Szent Lukács | Gábriel angyal Máriához intézett beszédét BrP I 135. Mert így írja le, hogy nem csupán Szent Pál… Krisztussal együtt ültette maga mellé apostolait BrP I 64. És nem olvassuk, hogy ennél többet

219

ez összesen négyszer, az evangéliumot S. elbeszélte DP 474₅₄ (nem olvasható: hogy… elbeszélte W 795).

2.1.2.4. A 2. csoportba sorolt igék rendszerint csak elvont tárgyakat vonzanak. A GD-ben viszont leggyakrabban konkrét jelentésű főnevek és névmások accusativusával alkotnak szerkezetet. Már ez a körülmény is azt mutatja, hogy ezekben a szerkezetekben az N önmagában véve már nem a V közvetlen tárgya. A tárgyi szerkezetekkel való kapcsolat azonban a XVI–XVII. században még nem szakadt meg. A fizikai percepció igéivel alkotott szerkezetekhez hasonlóan itt is átmeneti fokozatokat figyelhetünk meg a tárgyi és nem tárgyi GD-k között.

Például az ilyen fokozatos átmenet nyilvánvaló a tikėti igével alkotott szerkezetek között, ahol a V mindenekelőtt az N fogalmához kapcsolódik, pl.: Tikim Iesu Christu kehlusi ir dangu atwerusi Mž 90, valamint azok között, amelyekben már a V és a P, illetve az egész N és P szerkezet kapcsolata dominál, pl.: Anis tiek tai szitą giwątą būsenčią tiki DP 584₃₁ (ők csak ezt a jelen életet hiszik létezőnek W 995); a két típust itt néhol csak a tágabb kontextus vagy a fordító által használt eredeti alapján lehet megkülönböztetni.

Mivel a XVI–XVII. században a mentális percepció igéi olykor még a távolabbi tárgy accusativusával is összekapcsolódtak (vö. 1. 2.), ugyanez a kapcsolat a GD-kben is felismerhető, ahol az N az észlelés tartalmát jelöli. Ezért például a Szinnot po dweiu dienu busenczes Welikas BrP I 356 szerkezet még tárgyinak tekinthető. Ez a tájékoztatást jelentő igékkel alkotott GD-kre is érvényes. A Angelu pulkas… Sake ghiems Berneli graszu | Galinti ant kiemu Edziu BrGD VI mondatban az accusativus bernelį a sakė ige tárgyának tekinthető (vö. Saulus… sakie Christu ischkalosu VEE 144₃). Az ugyanezt a helyzetet leíró mondatban, Angelas pieminims pasaka Kristu uszginusi BrP II 432, a V tárgya a teljes NP-szerkezet. Innen már csak egy lépés választ el azoktól a szerkezetektől, amelyekben a V és az N közötti közvetlen vonzatviszony nem állapítható meg, pl.: sakiket iem, io Ricerištę liowusę BrB Iz 40, 2 (prediget jr | daß jre Ritterschafft ein ende hat).

Azt, hogy a tájékoztatást jelentő igékkel alkotott GD-k eredendően tárgyi típusúak voltak, a népnyelvi párhuzamos szerkezetek kapcsolata is mutatja: például a kalba mane martelę darbelį nemokančią (Žž) szerkezet kapcsolata a népdalok által megőrzött reliktum szókapcsolatokkal: visi mane kalba BM 463; kalba mudu žmonužėliai, bet nevienais žodeliais JV 61 stb. (vö. LKŽ V 114). A mellérendelő mondatok alárendelt tagmondatával alkotott szinonim kifejezésekből, vö. kalba mane motulė, kad darbelio nemoku (Mrk), látható, hogy az N V-től való függése nem akadályozta meg, hogy az NP-t félig predikatív szókapcsolatként értelmezzék.

Valenciabeli sajátosságaik alapján az 1. és 2. csoport igéi sem különülnek el élesen. Az 1. csoport igéi másodlagos (átvitt) jelentésükben elvont tárgyakkal is előfordulhatnak. A 2. csoport igéinek bizonyos esetekben konkrét tárgyaik is lehetnek. Az 1. csoport igéinek konkrét tárgyakkal alkotott kapcsolatai azonban túlsúlyban vannak és produktívak, míg a 2. csoport megfelelő igei kapcsolatai már az írásbeliség kezdetén eltűnő archaizmusok.

Az 1. és 2. csoport igéivel alkotott GD-k közötti különbség viszonylagos, történeti jellegű. A GD-k fejlődésének különböző szakaszait és a szerkezeten belüli viszonyok átrendeződésének folyamatát tükrözi. A 3. és 4. csoport GD-inek szerkezetét már közvetlenül ennek az átrendeződésnek a következményei határozzák meg.

220

3 grupė

2.1.3. A főnévi alanyesettel összekapcsolódó, de accusativust vonzani nem képes igék

Az ebbe a csoportba tartozó igékkel alkotott GD-k jóval ritkábbak, és a XVI–XVII. századi írásokban az összes példa mintegy 6%-át teszik ki. A GD-k fejlődése szempontjából azonban igen fontosak, mivel az igék intranzitivitása miatt bennük a szerkezet belső felépítésének változásai nagyon világosan kirajzolódnak. Ebben a csoportban hat, eltérő jelentésű és valenciabeli sajátosságú alcsoport különíthető el, nevezetesen: a visszaható mentális percepció, a reménykedés, a tanítás/tanulás, a mentális és érzelmi állapot, valamint az akarás igéi.

2.1.3.1. A mentális percepció visszaható igéi

hasonló jelentésűek, mint a 2. csoport nem visszaható (vagy datívuszi jelentésű visszaható partikula mellett álló, pl. vaizduotis) igéi, de abban különböznek tőlük, hogy nem vonzhatnak tárgyesetet. Más eseteket sem vonzanak rendszerint. A GD-n kívül magyarázó mellékmondatokhoz is kapcsolódhatnak.

tartis „gondolni”; išsimanyti, išsireikšti, ženklintis „kifejezni“

Pikts permanams wel pribūna | Kurs tares sokona dūta BrGD XLII (72. o.). Ebből kifolyólag úgy véli, hogy mindnyájan nagyon vétkesek vagyunk BrP II 489. Idant ischgelbeghimai… išsireikšchtu, Basznicze… dievischka mace sancze sarेंkama | apginama ir ischlaikoma MT 182, 3. És amikor a fáraó ezt másodszor álmodta, úgy vélte, hogy Isten valóban és hamarosan megteszi BrB I Moz 41, 32 (bedeut | Das solchs… thun wird).

A GD használata ezekkel az igékkel könnyen megmagyarázható a jelentésüknek a 2. csoport igéihez való közelségével; ezek tárgyeset-vonzó képessége már igen korlátozott. Például a tartis itt ugyanazt jelenti, mint a tarti „gondolni”, a ženklintis pedig azt, mint a ženklinti (vö. 2. 1. 1. 2. és 2. 1. 2. 1.). Mivel a GD már a 2. csoport igéinél is rendszerint nem tárgyi típusú, a jelentésbeli analógia még tovább terjed: az igékkel alkotott szerkezetek mintájára a GD olyan, megfelelő jelentésű igei szókapcsolatokhoz is társul, amelyek nem vonzhatnak tárgyesetet. Például a ženklinti(s) mintájára J. Bretkūnas a GD-t a duoti ženklą, turėtis ženklą, gauti ženklą. kifejezésekkel is társítja.

És jelet adott nekik, Istent, aki megsegíti őket BrB II Mak 8, 23 (gab jnen ein Zeichen, das jnen Gott helffen würde) Bei turrekes schitai szenklu nog PONO, PoNą tatai darisentį BrB Iz 38, 7 (habe dir das zum Zeichen… das der HErr solchs thun wird). Tu szenklą nug PONO gausi, PONą tatai darisentį BrB II Kar 20, 9 (Das zeichen wirstu haben… das der HERR thun… hat).

A paskelbti igével alkotott szerkezetek mintájára a GD hasonlóképpen a padaryti garsą, kifejezéssel használatos; a liudyti mintájára a liudymą duoti, a susitarti mintájára pedig a padaryti ryšį.

Az egész sereg zúgolódik, ezért hogy a földnek rossz hírt adjon BrB IV Moz 14 (ein geschrey machten | das es böse were). Mindezeket a dolgokat erős bizonyságul mondom, hogy Isten a nagy Úr BrP II 177²⁸. És én… örök szövetséget kötök velük29: én leszek az ő Istenük, ők pedig az én népem BrB Bar 2, 35 (Vnd wil einen ewigen Bund… auffrichten | das ich jr Gott will sein).

²⁸ Hasonlóképpen BrP II 88, 238.

²⁹ Aláhúzva, a margón: Siderejima.

221

2.1.3.2. A reménykedés igéi tikėtis, daboti(s) „figyel, ügyel“, žvalgytis kapcsolódhatnak birtokos esethez³⁰, főnévi igenévhez vagy magyarázó mellékmondatokhoz. Más, visszaható alakú mentális percepciós igékhez hasonlóan jelentésük alapján a 2. csoporthoz állnak közel, szintaktikai valenciájukban azonban különböznek. A GD-ben a tikėtis és a dabotis különböző szerzők (J. Bretkūnas, M. Daukša, S. Vaišnoras, B. Vilentas stb.) írásaiban széles körben adatolt.

tikėtis, daboti(s), žvalgytis

Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a nagy urak kegyelme és szeretete hozza el a legnagyobb boldogságot DP 596₃₂ (ktoryž… navětše szczęście położone byť mniemają W 202) Ames reméltük | hogy megváltja Izraelt (Wir aber hoffeten | er solte Israhel erlö sen) VEE 59₂₉. Nézz fel innen az Úrra | aki a benne hívőkre nagyon gondot visel SE 68₂₃. Érdemes megjegyezni: Senkinek sem való a szentség MT 117₈. Tekints az égre, és nézd meg, valamint szemléld a felhőket, hogy (aláhúzva, fölötte: jas) magasabbak nálad BrB Job 35, 5 (schaw an die wolcken | das sie dir zu hoch sind).

2.1.3.3. A tanítás (tanulás) igéi mokyti(s), pamokyti, išmokti, primokti a tárgy birtokos esetével és főnévi igenévvel kapcsolódhatnak. A 2. csoport információt közlő igéihez hasonlóan viszonyulnak, mint a tikėtis, dabotis a 2. csoport mentális percepciós igéihez. Bár a mokyti, pamokyti vonzhat tárgyesetet, amely a tanított személyt jelöli, a GD soha nem foglalja el ennek a tárgyesetnek a szintaktikai helyét. Ezzel szemben a tanítás (tanulás) tárgyát kifejező tárgyeset³¹ viszonylag ritkán használatos. A XVI–XVII. századi, tanítási igéket tartalmazó GD-szerkezetekben az N sehol sem tekinthető ezen igék tárgyának. Ezek a szerkezetek széles körben használatosak J. Bretkūnas és S. Vaišnoras írásaiban, és felépítésük, valamint lexikai kifejezésmódjuk változatossága jellemzi őket.

mokyti, (-inti), pamokyti; mokytis, (-intis), išmokti, primokti

Schwenkfeldius azt tanítja | hogy az emberi természet az istenihez hasonló MT 31₁₈ Az Úr… megtanítja | a kisgyermekeket, hogy szent angyalok legyenek BrP II 430. Az Úr… meg akar bélyegezni és mindannyiunkat megtanítani | erre a gyermekre, akit Szűz Mária szült (226) aki valóban elsőszülött BrP I 226–227. Ezért tanuljunk ezen a karácsonyon | Krisztus, aki nekünk, embereknek született BrP I 72. Teste feküdt… amíg meg nem tanulta, hogy a magasságos Isten hatalmat adott neki az emberek királyságai fölött BrB Dan 5, 21 (bis das er lernete | das Gott… gewalt hat). Hallottunk és megtanultuk | hogy mindannyian nagy bűneink miatt megfáradtunk BrP II 246.

2.1.3.4. A pszichikai és érzelmi állapotokat, valamint azok kifejezését jelölő igék kételkedni, elcsodálkozni, meglepődni, dicsekedni, panaszkodni, szórakozni tárgyesetű eszközhatározóval vagy magyarázó mellékmondatokkal kapcsolatosak. A GD ezekkel az igékkel ritkán fordul elő. A valamivel gyakoribb, kételkedni, panaszkodni igékkel alkotott szerkezeteket kivéve csak egy-két példát találunk (többnyire J. Bretkūnas írásaiban).

abejoti, nusistebėti, nusitikrinti

Nincs miért kételkedni | hogy más tanítványi szájakkal együtt a saját testét és Krisztus vérét magához vette MT 156₅. Pilátus pedig elcsodálkozott, hogy Jézus már meghalt BrP I 394.

³⁰ A dabotis birtokos esettel való használatának megfelelő jelentéséhez vö. Figyeljétek az ég madarait, mert nem vetnek, sem nem aratnak ChB Mat 6, 26.

³¹ Žr. E. Fraenkel, Kas., p. 76.

222

A hit által… megbizonyosodunk arról, hogy Isten létezik és velünk van, bűnösökkel, ami örömet okoz SE 231–232.

dicsekedni, panaszkodni, örvendezni „vigasztalódni”, örülni

Okot keres, hogyan tudna (aláhúzva) dicsekedni azzal, hogy ilyenek vagyunk, mint mi BrB II Kor 11, 12 (hogy dicsekedhessenek azzal, hogy olyanok, mint mi) Alcimus… Nikanorra panaszkodott, mondván, hogy hűtlen lett BrB II Mak 14, 26 (feljelentette… hogy hűtlenné vált) Mi örvendeztünk, amikor ő a pogányok között fogságban élt BrB JerR 4, 20 (élni akartunk…). Örülök, hogy épségben hazaértél BŽ 496.

A 2. 1. 3. 1. pontban említett esetekhez hasonlóan a GD analógia útján, az igékhez hasonlóan, esetenként a megfelelő jelentésű szókapcsolatokkal is összekapcsolódik. Például a GD-vel megbizonyosodni szerkezet mintájára a megfelelő biztosnak lenni: mažonkai | tikrays budami | ta stong | Ponuy Diewuy | megu ir mielą esanti | teiam… tarnauja SE 30, 10 szerkezet is létrejön. Az ilyen GD-k analóg módon való kialakulását J. Bretkūnas Bibliájának példái szemléltetik, ahol az ige mellett lehetséges változatként a megfelelő jelentésű szókapcsolat is szerepel: Wiras… kalbeia, tikedams (uszmesdams mumus per akis) mus esanczius Tireius³² Szemes I Moz 42, 30 (vnd hielt vns für Kundschaffer des Landes) Maga a hinni ige, bár tárgyesetet is vonzhat, közelebb áll azokhoz az igékhez, amelyek elvont főnevek tárgyesetét vonzzák (lásd 2. 1. 2. 1.).

2.1.3.5. Külön, a többi alcsoporttól távolabb álló csoportot alkotnak azok a GD-k, amelyek a akarásnorėti és a velyti igékkel fordulnak elő. Ezek az igék birtokos esetet vagy főnévi igenevet vonzhatnak, de csak olyan magyarázó mellékmondatokkal kapcsolódnak össze, amelyek állítmánya feltételes módú alak (vö.: látja, hogy jön a vendég, illetve azt akarja, hogy jöjjön a vendég). Jelentésükben is eltérnek az eddig tárgyalt igéktől. Velük a GD-k gyakrabban J. Bretkūnas és S. Vaišnoras írásaiban fordulnak elő; elszórt példák még a Wolfenbütteli posztillában és Slavocinskis énekeskönyvében is akadnak.

norėti, velyti

Pedig ő és a nyomorúságban levők is kívánják WP 284. Aki a legerősebbeket is gyöngébbeknek akarja MT 42₁₂ (Petras) erősítsd meg azok szilárdságát, | akik a mózesi törvényeket meg akarták tartani MT 208₁₄. Azokat, akik egész életükben maguknak szereztek javakat… meg akartad gyalázni MT L[ž 17₂₀ A Szentlelket akarjuk magunkban élni BrP II 142. A fülemülék azt kívánták, bárcsak nyakukat nyújthatnák, nem úgy, mint én, aki menekül, hanem mint aki most szenved SIG I 61. Bárcsak azok a pénzek soha nem lettek volna BrB Tob 5, 24 (ich wolt | das das Geld nie gewesen were) Ó, bárcsak az én uram ott volna Samáriában a prófétánál BrB II Kar 5, 3 (Ah! das mein Herr were bey dem Propheten in Samaria).

Amint a példákból látható, a norėti, velyti igékhez igen változatos szerkezetű, különféle típusú és idejű participiumi alakokat tartalmazó GD-k tartoznak. Azokban a fordított szövegekben, amelyeknek az eredetije hozzáférhető, nem látható, hogy az eredeti szöveg közvetlenül hatott volna a GD ilyen használatára; ellenkezőleg, helyenként igen szabad fordítás figyelhető meg. Közvetett ösztönző hatást itt csak a latin gyakorolhatott: ebben a verba voluntatis után szokásos accusativus cum infinitivo szerkezet a régi írások szerzőiben a litván GD-re emlékeztethetett. J. Bretkūnas a Biblia kéziratának javításakor egy helyen a magyarázó mondat mellékmondatának…

³² Áthúzva, a margón — Spiegoreis.

223

a személyt a norėti után a GD váltja fel: Bet jei noriu, kaip pasilikčiau (aláhúzva, fölötte: pasiliekanti) iki ataimi Jon 21, 23 (So ich wil das er bleibe)³³; a görög eredetiben és a Vulgatában itt acc. c. inf. áll, amely ilyen sugallatot adhatott (vö. ἐὰν θέλω μένειν, eum volo manere). Egy másik javított fordítási helyen azonban a norėti után álló GD (Er nori scheschūli! deschimtį trapų toliaus aisenti II Kar 20, 9), amelyet az eredeti semmiféle hatása nélkül használtak, magyarázó mellékmondattal helyettesítődik: Er nori iog scheschūlis … eitu (Sol der Schatten zehen stuffen forder gehen, Vis ut ascendat umbra). Nincsenek adataink, amelyek lehetővé tennék az ilyen szerkezetek kölcsönzésére vonatkozó következtetést; ellenkezőleg, változatos és szabad használatuk a régi írásokban arra enged következtetni, hogy a XVI. századi élő litván nyelvben nem voltak idegenek.

A norėti ige (akárcsak a törekvést, célt jelentő más igék) birtokos esettel való vonzata archaikus, az indoeurópai közösség korából örökölt sajátosság, amely számos rokon nyelvre jellemző³⁴. A tárgyeset ezzel az igével meglehetősen ritka, de amikor a kívánt tárgyat egészként jelölik, a balti, szláv, germán és más indoeurópai nyelvekben sem volt ismeretlen. Emellett sokukban találunk GD-t az olyan, azonos jelentésű igékkel, mint a litván norėti, vö. lett gribēj mani drīz augam BW 1923³⁵, latin te volo monitum; patriam exstinctam cupit³⁶, német ich möcht ihn gern getödet³⁷; az ennek megfelelő infinitivusos szerkezetek még elterjedtebbek³⁸. Ilyen körülmények között nem zárható ki az a feltevés, hogy az ilyen GD-k valaha régi tárgyi szerkezetek alapján jöttek létre, majd miután a norėti ige megszűnt tárgyesettel vonzani, fokozatosan eltűntek.

4. csoport

2.1.4. Olyan igék, valamint más szavak és szókapcsolatok, amelyek nem kapcsolódnak alanyesetű alanyhoz, és nem vonzhatnak tárgyesetet

A 4. csoport szavaival a régi írásokban a legkevesebb GD jön létre – mindössze körülbelül 2,7%. Az ebbe a csoportba sorolt példák mind J. Bretkūnas és S. Vaišnoras írásaiból származnak, vagyis azokból a forrásokból, amelyekben a GD-t a legszélesebb körben és a legváltozatosabban használják. Emellett J. Bretkūnas írásai terjedelmüknél fogva önmagukban az összes vizsgált XVI–XVII. századi szöveg mintegy 40%-át teszik ki.

A ragozott és ragozatlan igealakokon kívül a 4. csoportba tartozik néhány modális szó és főnév is, amelyekhez magyarázó mellékmondat kapcsolódhat (azaz az igékkel közös, frazális vonzattal rendelkeznek). E csoport szavai mellett az N és P kapcsolata, miközben megőrzi tárgyesetű alakját, immár nem tárgyeseti, hanem alanyeseti szintaktikai pozíciót foglal el.

³³ Ezt a szerkezetet később a Postillába is átvették, vö.: Iei noriu ana pasiliekanti iki ataimi BrP I 411.

³⁴ B. Delbrück, Vergl. Synt., I, p. 324—327.

³⁵ J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 1001.

³⁶ A. Ernout, F. Thomas, Syntaxe latine, Paris, ²1953, p. 282; R. T. Lakoff, Abstract Syntax and Latin, Complementation, Cambridge – Massachusetts – London, 1968, p. 228—229.

³⁷ O. Behaghel, Deutsche Syntax, II, Heidelberg, 1924, p. 417.

³⁸A görög nyelvhez vö. R. Kühner, Ausführliche Grammatik der griechischen Sprache, Hannover, 1870, p. 593 tt.; С. И. Соболевский, Древнегреческий язык, М., 1948, p. 334—335; a latin nyelvhez R. Kühner, C. Stegmann, Lat. Gr., II, 693—694; az angolszász nyelvhez J. Macháček, op. cit., 40 tt.

³⁹ Felül Z. Blotno kézírásával javítva: Regetis jums.

224

A 4. csoportba tartoznak: a személytelen visszaható igék, a szenvedő melléknévi igenevek semlegesnemű alakjai, a modális jelentésű szerkezetek, valamint az igékből és más főnevekből álló szerkezetek.

A 4. csoport szórványos példái azért jelentősek, mert megmutatják a GD használatának kiterjesztésében elérhető szélső határt, és ebből a szempontból egyedülállók az indoeurópai nyelvek megfelelő szerkezetű igenévi konstrukciói között.

2.1.4.1. A személytelen visszaható igék regisi, rodosi, įsirodo jelentése hasonló a megfelelő, tárgyesetet vonzó nem visszaható igékéhez, amelyek gyakran GD-t alkotnak; ezekhez kapcsolódik S. Vaišnoras két alkalommal használt sekasi ’sikerül, úgy tűnik’ igéje is. Mivel az áttekintett írásokban mindössze 8 ilyen szerkezet található, valamennyit teljes egészében közöljük.

regėtis, rastis, įsirodyti, sektis

Így látott minket | jó szívvel hallgatva BrP I 44. Úgy látott engem, amint eszem és veletek beszélgetek BrB Tob 12, 19 (Es schein wol | als esse ynd trüncke ich mit euch). Úgy látta, hogy a szent egyházi keresztelésről kérdez MT 258⁸. Ha az első megkötözés beszédét elő lehetne hozni | vajon akkor látszik-e, hogy az alapja meg nem ingatható? MT (PM)8^8–10. Mielőtt eladták volna, kiderült, hogy terhes BrB Mat 1, 18⁴⁰ (Erfand sichs | das sie schwanger war); Könyörülj azokon, akik téged várnak⁴¹, hogy igaznak bizonyuljanak prófétáid, akik igazat mondtak BrB Sir 36,18 (das deine Propheten wahrhafftig erfunden werden). Így Mózes könyvéből megtudjuk, hogy korábban nagy szövetség állt fenn az atyákkal, a szentekkel MT LĮŽ 14⁵. Így kétségtelenül kiderül | hogy ezt a misét nem Krisztus rendelte el | hanem… minden ördög a pokolból hozta és vezette be. MT (PM) 2¹⁵.

2.1.4.2. A szenvedő melléknévi igenevek személytelen jelentésű semlegesnemű alakjai sokkal gyakrabban alkotnak GD-t. Az 1. és 2. csoportba tartozó tranzitív igékből képződnek.

A jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek semlegesnemű alakjai főként a regėti, žinoti, kalbėti igékből képződnek, egyes esetekben pedig a rasti, perman yti, sakyti, rašyti, tikėti, suprasti, giedoti. igékből.

regėti, žinoti, kalbėti, rasti, perman yti, rašyti, sakyti, giedoti, tikėti, suprasti

Ebből látható, hogy vannak⁴² olyan istenek, amelyek nem azok BrB Bar 6, 14 (amiből már felismerhetitek, hogy nem istenek). Köztudott, hogy Isten azért küldetett el, nem azért, hogy… elvesszünk MT 137³. Erről bizonyosan tudjuk és hisszük, hogy halhatatlan MT 258⁸. Ezért általában így mondják: az istenség egyetlen szellemi lényeg MT 7¹¹. Az írásban is megtalálható, hogy Jeremiás… prófétának nevezték BrB II Mak 2, 1 (Az írásokban is megtalálható, hogy Jeremiást… nevezték). Hogy lehetséges legyen | a bűnök bocsánata és kiengesztelődés Istennel, kegyelmes ajándékunk által MT 79¹³. Írva van | mondják | hiszik | és éneklik… Ő maga a megholtak közül a harmadik napon feltámadt BrP II 6. Ezért már

⁴⁰Bretkūn saját kezűleg javította az ana nieschęze buwa alakról. Az NT-ben itt már jog kötőszóval bevezetett mellékmondat áll; az 1823-as Bibliában kad kötőszóval; a GNT-ben a latin szöveg alapján az ira nesczia (inventa est in utero habens). alakot találtuk.

⁴¹A -tā-t áthúzták.

⁴²Aláhúzva, felül: ios.

15. 520

225

érthető, hogy farkasok vannak BrB Bar 6, 50 (Darumb kan man mu fort wol erkennen | das es triegerey ist).

Tehát a személytelen szerkezetekben a befejezett igenévi alakokkal a látni, mondani és tudni lexémák dominálnak, amelyek általában leggyakrabban GD-t alkotnak. Ez megerősíti e szerkezetek analógiás eredetét. Csak azután, hogy a tudom a testvéremet visszatértnek típusú szerkezetekben elhalványult a tudom és a testvéremet közötti vonzatviszony, kapcsolódhatott a testvéremet visszatértnek szerkezet – amely a (hogy) a testvérem visszatért megfelelőjeként volt értelmezhető – a tudott alakhoz a következőképpen:

tudom, (hogy) a testvérem visszatért: tudott, (hogy) a testvérem visszatért = tudom a testvéremet visszatértnek: x; x = tudott a testvéremet visszatértnek

A múlt idejű befejezett igenév személytelen nemű alakjai többnyire a mondani, elmondani, válaszolni igékből képződnek, egyedi esetekben pedig a írni, megírni, sejteni, ismerni „megismerni, megtudni” igékből.

mondani, elmondani, válaszolni, írni, megírni, sejteni, ismerni

Először is azt mondták, hogy ilyen módon volt a régi templomban MT 145ᵃ₂. A harmadik napon elmondták Labánnak, hogy Jákob menekül BrB I Moz 31, 22 (wards… angesagt | das Iakob flöhe). De azt válaszolták neki, hogy ilyen dolog nem lehetséges MT 266ᵃ₁₈. Hasonlóképpen az volt megírva, hogy parancsot adtak az egész Földnek BrB Est 3, 14 (Also war der inhalt der schrift | Das ein Gebot gegeben were). Meg van írva | a királyokról… így szól BrP II 472 De Mózes könyvében az áll, hogy Isten megkeményítette a fáraó szívét? MT 174₁₉. Ebből is ki lehet következtetni, hogy azok nem istenek BrB Bar 6, 71 (Auch kan man es daran mercken | das sie nicht Götter sind). Mert miből kellene megtudni, hogy én és a te néped kegyelmet találtunk BrB II Moz 33, 16 (sol… erkannt werden | das ich vnd dein Volck… gnade funden haben).

A GD-t alkotó személytelen nemű alakok maguk is lehetnek egy másik GD-szerkezet alárendelt tagjai. Összesen 3 ilyen esetet figyeltek meg:

Hallottam rólad azt mondani, hogy a szent istenek lelke van benned, továbbá megvilágosodás, értelem és nagy bölcsesség találtatik nálad. BrB Dan 5, 14 (Ich habe… hören sagen | das du den Geist… habest | vnd Erleuchtung… bey dir funden sey). Abase népe hallotta, hogy Simri szövetséget kötött, és megölte a királyt BrB I Kar 16, 16 (höret sagen | das Simri einen Bund gemacht vnd auch den König erschlagen hette). És megtalálták megírva a törvényben, amelyet Mózes adott BrB Neh 8, 14 (Sie funden geschrieben im Gesetz | das der Herr… geboten hatte).

A személytelen nemű alakokkal alkotott szerkezetekhez hasonlóan J. Bretkūno Bibliájának egy helyén a GD-t még egy múlt idejű befejezett igenév hímnemű alakjával is létrehozták:

Én is… ledöntöm azt a földre, amint meglátom, hogy az alapja látható, és az ott fekszik Ezech 13, 14 (das man jren Grund sehen sol | das sie da lige).

A szükségességet kifejező igenév személytelen nemű alakja, amely a GD fő tagjaként szerepel, csupán egyetlen példában fordult elő: Így nyilvánvaló, hogy nem szabad Isten előtt oly nagy gonoszságot tenni MT 196ᵃ₁₄.

A személytelen nemű befejezett igenévi alakoktól függő szerkezetek nem csupán J. Bretkūnas és S. Vaišnoras nyelvének sajátos jellemzői. J. Rėza, aki J. Bretkūnas Bibliájának VI. kötetét szerkesztette, átvette saját „Dávid zsoltárai”-ba a látható lenne alakhoz kapcsolódó igaz Isten Sionban van szerkezetet (Ps 84, 8), amellyel a kéziratban az „magyaráz” szó volt helyettesítve-

226

az összetett mondat alárendelt tagmondata csak az igazi Isten van Sionban (vö. PsD 152; LB: Das man sehen mus | der rechte Gott sey zu Zion). A megfelelő szerkezetekre (immár határozói igenevekkel) a mai litvánban is találunk példát, vö.: Nem ok nélkül mondják, hogy a róka ravasz Vaižg RR II 173.

2.1.4.3. S. Vaišnoras „Žemčiūga” című művének néhány helyén a GD-t modális jelentésű tikrai yra és tiesa yra szerkezetek alkotják; jelentésük közel áll a létige határozói igeneves, személytelen alakjaival képzett állítmányokéhoz.

tikrai yra

Valóban így van | hogy az emberek most a világon, vagyis a földön vannak | és Isten Fiát ítélni fogják 243ᵃ. Valóban akkor küldetett el Isten Fia az Atyától | hogy a világ fölött uralkodjék 106ᵃ–107.

tiesa yra

És valóban így van | hogy az igaz és rendíthetetlen hit… nem áll el a drága kincstől 155ᵃ⁻¹⁰. Mert valóban így van | hogy a megigazult embereket a hit által ígért kegyelemtől senki sem foszthatja meg 168¹.

2.1.4.4. A GD fő tagjaként olykor főnevek is szerepelnek, rendszerint igékből képzettek, amelyekhez magyarázó mellékmondat kapcsolódhat. Ezek a főnevek többnyire a GD-ben használt (vagy ahhoz hasonló jelentésű) igékből képződnek. Szinte minden esetben kimutathatók itt a 2. és 3. csoport szerkezeteivel fennálló szintaktikai analógia kapcsolatai.

Például a GD liudyti, liudijimą duoti alakjai alapján olyan szerkezetek keletkeztek, amelyekben a főnevek liudijimas, liudininkas szerepelnek.

tanúbizonyság, tanú

Isten elrendelte ezt a közösséget… hogy bizonyságul legyen, hogy ez a szövetség szent élet MT 221₈. Hogy a szenvedés és a halál a szentek bizonysága legyen a tanításról | hogy szívből hiszik: az evangélium valóban igaz MT 181₈. Ti ma tanúi vagytok annak, hogy mindent megvásároltam, ami Elimeleké volt BrB Rut 4, 9 (és lásd… Zeugen | das ich alles gekauft habe).

Hasonlóképpen a dūmoti igéhez kapcsolódik a dūmos főnév, továbbá: nusitikėti — nusitikėjimas, ženklinti — ženklas, stebėtis — stebuklas.

füst, bizalom, jel, csoda

Így a legnemesebb gondolkodásmódot is magába foglalja | ezt a tanítást Isten adta MT 3ᵃ₉. A hit erős bizalom az Úr Istenben | aki minket, embereket | elvezet | szeret | minden dologban mellettünk áll | és meg akar menteni BrP I 286. Mi a jele annak, hogy felmegyek az ÚR házába BrB Iz 38, 22 (Welch ein Zeichen ist das | das ich hinauff… sol gehen?) Ez az a csoda, hogy az ÚR így szólt BrB I Kar 13, 3 (Das ist das Wunder das solches der HERR geredet hat).

Más főnevek nem annyira képzés, mint inkább jelentés alapján kapcsolódnak a GD-ben szereplő igékhez. Például a GD garsas „hír” az információközlő igéktől függő megfelelő szerkezetekkel hozható kapcsolatba: skelbti, pranešti, šaukti és így tovább (lásd 2.1.2.3.); hasonlóképpen a sentencija főnév a mokyti, sakyti igékkel, a gramotos pedig a rašyti igével függ össze.

15*

227

hang, mondás, levelek

És támadt egy hazug (fölötte: jogtalan) hír, Antiochusról, hogy meghalt BrB II Mak 5, 5 (Aber es kam ein erlogen geschrey aus / wie Antiochus solt tod sein). A szív mélyéről kell elfogadni ezt a mondást: Isten nem ellenzi a bűnt / nem is akarja / nem is rendeli el a bűnt... MT 54a. Akkor leveleket küldtek... minden embernek, a saját nyelvén. Minden férfinak a maga házában kell uralkodnia BrB Est 1, 22 (Da wurden Brieue ausgesandt... das ein jeglich Man der Oberherr... sey).

Az, hogy az ilyen szerkezetek megszokottak voltak a szerzők számára, a BrB II Sam 13, 30 alapján látható: hír érkezik Dávidhoz, hogy Absolon megölte a király összes fiát, ahol a magyarázó mellékmondatot hogy Absolon megölte volna a király összes fiáts GD-vel helyettesítették a kézirat javításakor. Sem a német, sem a latin szöveg nem szolgálhatott indítékul ehhez a javításhoz, vö. kam das gerüchte für David | das Absalom hette... erschlagen; fama pervenit ad David dicens: Percussit Absalom...; e nyelvek hatása a többi említett esetben sem látható. Az ilyen szerkezetek némelyike közel áll azokhoz a GD-khez, amelyek a nem-visszaható igenevek semlegesnemű alakjaitól függenek, vö. a 2.1.4.2. pontban tárgyalt eseteket a mondva volt kifejezéssel, valamint ezt a példát: És amint ez a hír eljutott a fáraó házába, hogy József testvérei megérkeztek, tetszett a fáraónak. BrB I Moz 45, 16. (Vnd da das geschrey kam... das Iosephs brüder komen weren). Hasonlóképpen a írva volt kifejezéssel (lásd 2.1.4.2.) egyezik a levélben volt ebben a példában: És ez is meg volt írva abban az iratban: a próféta ezt meghagyta... parancsolta, hogy ők... a ládát együtt vigyék. BrB II Mak 2,4 (So stund das... in der selben Schrifft / Das der Prophet... sie geheissen habe)

Így a GD-t alkotó 4. csoport főnevei jelentésük, gyakran képzésük révén is szorosan kapcsolódnak a 2. és 3. csoport igéihez. E csoportban azonban a szerkezet szintaktikai önállósága még nagyobb: az NP alanyeseti pozícióban való használata azt mutatja, hogy itt nem csupán a tárgyeset, hanem általában a tárgyi eset funkciója is teljesen elveszett.

Megjegyzendő, hogy ez az önálló használat éppen azokra a szerzőkre jellemző – J. Bretkūnasra és S. Vaišnorasra –, akiknek írásaiban a GD a legelterjedtebb. A szerkezet nagyobb produktivitása nyilvánvalóan a szintaktikai önállóság irányába ösztönözte fejlődését.

2.1.4.5. A GD önállóságát J. Bretkūnas olyannyira érezte, hogy helyenként még külön mondat vagy mellérendelt mondat tagjának jelentésében is megpróbálta használni. A Postilė I. kötetében ezt a címet találjuk: Ant Pirmo. Mus wissus tarnais sanczius (487), noha körülötte sehol sincs olyan ige vagy más szó, amelyhez kapcsolni lehetne; csak a jelentésből következtethetünk az itt feltételezett tudnunk kell (emlékeznünk kell) vagy hasonló kifejezésre.⁴² Mellérendelt mondat tagját GD-vel fordítja ebben a példában: És (Ptolemaiosz) követeket küldött Demetriushoz, hogy jöjjön el hozzá, egyezzen meg vele, és akkor odaadja neki a leányát. BrB I Mak 11,9 (Vnd schickt Boten zu Demetrio | das er zu jm komen solt | einen Bund mit jm zu machen | So wolt er jm seine Tochter geben); a latin szöveg sem ad itt semmiféle indítékot a GD használatára (vö.: Veni, componamus inter nos pactum; et dabo tibi filiam meam). Az, hogy az NP-t önálló predikatív egységként fogták fel, azokból a példákból is látható,

⁴² V nélküli NP-t találunk a BrB Job 36, 19-ben is: Bes ana (ghi) adboientį tawa Macę alba Auksa, de itt valószínűleg csak figyelmetlenségből maradt ki a tari, gondolod vagy hasonló (vö.: Meinſtu dus er deine gewalt achte).

228

ahol közte és V között egy egész mellékmondati láncolat helyezkedik el. Például a BrB Neb 10, 30-ban a főmondati tag után És eljöttek, hogy esküt tegyenek, és megesküdtek, hogy a mi Istenünk házában fát hordanak egy, a Sokone-hoz kapcsolódó vonatkozó mellékmondat következik, majd két hosszú, az ateia szóhoz kapcsolódó magyarázó mellékmondat (olyan önállóak, hogy mind M. Luther, mind J. Bretkūnas ponttal választotta el őket), aztán ismét egy másodfokú magyarázó mellékmondat, és csak ezután a GD:... És ahogyan a föld népei szombatonként árut és mindenféle portékát hoztak eladásra, mi nem fogadtuk el tőlük (das wirs nicht von ihnen nemen wolten).

2.1.4.6. Külön említést érdemel az az eset, amikor a GD fő tagja indulatszó: Ó, engem megszületettként, hogy népem és a szent város pusztulását látni, és hallgatni kell BrB I Mak 2,7. A német eredetiben mellékmondatot találunk daß (Ah | das ich dazu geboren bin) kötőszóval, a latinban pedig ut (ut quid natus sum) kötőszóval, tehát a GD itt a mellékmondat megfelelőjeként használható – hasonlóan a 4. csoport más példáihoz. A régi írásokban az indulatszók után előforduló szórványos tárgyeseti esetek azonban (vö. Sapūnas és Šulcas példáival: Ay Budą szio Čieso — O mores hujus temporis... Ak manę Biedną. O me miserum 94⁴³), a lett folklórban való használatuk (vö.: ai tu manu lētu dabu!⁴⁴), valamint a szláv⁴⁵, latin⁴⁶ és más nyelvekből ismert számos párhuzam arra enged következtetni, hogy az interjekciók utáni tárgyeset valaha a litván nyelvben sem volt idegen; ebben az esetben az idézett példát a függő tárgyesettel álló tárgyi szerkezetek maradványának lehetne tekinteni, amely eredeti felépítésében megfelel a mondani stb. igével álló GD-nek (vö. 2.1.2.3.).

2.1.5. A GD áttekintése az alaptag (rendszerint ige) szerint azt mutatja, hogy a XVI–XVII. századi írásokban található példák többsége már nem felel meg e szerkezet eredeti szintaktikai viszonyait leíró modellnek. Az igék általános valenciális sajátosságai alapján elkülönített csoportokban a V és az NP kapcsolata eltérő. A V és az N közötti közvetlen kormányzási viszonyok egyértelműen csak az 1. csoport tárgyi (a típusú) szerkezeteiben mutatkoznak meg. Helyenként ilyen viszonyok az 1b. és a 2. csoport szerkezeteiben is felismerhetők, de itt már nem élők és produktívak, hanem csupán a korábbi korszakok örökségeként rekonstruálhatók. Az 1b. és 2. csoport szerkezeteinek többségében az NP már külön szintaktikai egységként függ a V-től. Az NP még nagyobb önállóságot mutat a 3. csoport példáiban, ahol az N tárgyi kormányzása egyáltalán nem állapítható meg. Végül a 4. csoportban az NP-k még alanyeseti pozícióban is előfordulnak. Így az 1. csoporttól a 4. felé haladva az NP V-hez fűződő szintaktikai kapcsolatainak fokozatos változását figyelhetjük meg, amely inkább a GD fejlődésének valós folyamatát tükrözi. Ennek lényege, hogy az eredeti GD-modellre jellemző esetraggal (tárgyesettel) történő kormányzás fokozatosan az egész NP-kapcsolat frázisszintű kormányzásává alakul, amely közömbös az NP esetformája iránt.

A V és az N közötti kormányzási viszony megváltozására utal az a körülmény is, hogy tagadó igék után az N tárgyesete itt többnyire nem alakul át tagadó birtokos esetté, mint a közvetlen kormányzás egyéb eseteiben, például:

⁴³ Žr. A. Bezzenberger, Beiträge zur Geschichte der litauischen Sprache, Göttingen, 1877, p. 239; E. Fraenkel, Kas., 151.

⁴⁴ J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 580 (§ 436).

⁴⁵ Fr. Miklosich, Vergleichende Syntax der slavischen Sprachen, Wien, IV, 1868–1874, p. 392; W. Vondrák, Vergleichende slavische Grammatik, II, Göttingen, 1928, p. 275; F. Trávníček, Historická mluvnice česká, III, Skladba, Praha, 1956, p. 9.

⁴⁶ F. Stolz. I. H. Schmalz, Lat. Gr., p. 385–386.

229

Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged vagy? BrB I Moz 12,18 (Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged?). Vagy talán nem küldöttként hirdeted | Krisztust, aki feltámadt a halottak közül BrP II 21. Hogy ne mondanád őt halottnak’ RG 539b. De a litvánoknál ilyen kossani sakita | én nem tudom BrP II 517. Ha nem akarod, hogy mindazt a bajt, amelyet rád küldök, magadra vedd BrB II Moz 9,13 (Egyébként ezúttal minden csapásomat magadra küldöm)

A tagadó igék mellett álló birtokos esetű forma inkább csak az objektív szerkezetekre jellemző (az észlelést kifejező és hasonló igék után), amelyekben a V és az N közötti alárendelési viszony még világosan érzékelhető, például: soha nem láttam tisztán a sebet MP 109²⁷. A nem objektív szerkezetekben a tagadó birtokos eset csak elszórt esetekben fordul elő.

Az, aki nem akarja egyetlen bűnös halálát sem DP 403₂₃ (niekche śmierči żadnego grzesznego W 661). Hogyan nem tudta (= nem tudná) | miféle asszony az, | aki megengedte, hogy megérintse⁷ DP 479₄₄ (iākoby niewiedział co to żá niewiasti W 808). Nem tudta, hogy kezéből kapott adományok | saját javára válnak DK 124—125 (ich nie poznał być z rąk iego dāne ku swemu lepszemu DK₁ 117).

Az elsődleges tagviszonyokon alapuló ilyen szerkezetek a XVI—XVII. századra már szintaktikai archaizmusokká váltak. Bár N itt irányított esetű alakban áll, szemantikailag már nem tekinthető V tárgyának, ahogyan a megfelelő, accusativusszal álló szerkezetek jelentős részében sem. Például az nem ismerte az ajándékokat… mondásban V tárgya már nem őket, hanem az ajándékokat (= hogy azok…), ugyanúgy, ahogyan a GD tudom, hogy te erre emlékszel BrB Job 10,13 mondás jelentése is csak az NP-t engedi tárgynak tekinteni: téged, aki emlékszel (= hogy te emlékszel). Az alárendelési típus megváltozása itt egészen nyilvánvaló.

Az alárendelési típus megváltozásával maga a GD belső szerkezete is átalakul. A nem objektív szerkezetek már nem az eredeti, hanem a GD szintaktikai viszonyainak átalakult modelljét képviselik, amely a következő sémával jelölhető:

(3) V ⟶ (N ← - - - → P)

Az e modell szerint alkotott szerkezetek háromtagú szókapcsolatok, amelyekben a szintaktikai binomok (V és NP) csak a felbontás különböző szintjein különíthetők el⁴⁷.

A XVI—XVII. századi objektív GD-szerkezetekben (például: látta őt belépni Mž 299) a szintaktikai viszonyok szintén nem tekinthetők azonosnak azokkal, amelyeket a litván nyelv őstörténeti fejlődési szakaszaira rekonstruáltak (lásd 1, 4.). A GD szintaktikai viszonyainak eredeti modellje (2) teljes mértékben megfelelt az óindoeurópai nyelvekre jellemző, kevéssé feszes szerkezetű mondatnak⁴⁸, amely fokozatosan formálódott-

⁴⁷ Vö. E. Nida kettős angol tárgyeseti modelljével, amelyben a két tárgyeseti alak kapcsolatának V-től való függése van jelölve, az alacsonyabb felbontási szinten pedig e kapcsolat tagjai közötti exocentrikus viszonyok szerepelnek; lásd E. A. Nida, A. Synopsis of English Syntax, London — The Hague — Paris, 1966, p. 30, 155—156; hasonlóan tárgyalja az -ing alakos és infinitivusos szerkezeteket is, p. 42, 111—112. A teljes NP-kapcsolatnak, nem pedig valamely tagjának V-hez fűződő szintaktikai viszonyát számos más kutató is jelöli; az angolra vonatkozóan lásd még O. Jespersen, A Modern English Grammar on Historical Principles, II, 1914, 1. 67; The Philosophy of Grammar, London, 1929, p. 115 tt.; Z. S. Harris, Co-occurrence and Transformation in Linguistic Structure, kn. The Structure of Language, Englewood Cliffs, New Jersey, 1964, p. 178; Ch. F. Hockett, A Course in Modern Linguistics, New York, 1969, p. 195—196; J. Machaček, Complementation of the English Verb by the Accusative — with — Infinitive and the Content Clause, Praha, 1965, p. 8; a franciára vonatkozóan vö. H. Nilsson-Ehle, L’attribut de l’objet en français, „Studia Neophilologica“, 25 (1953), № 3, p. 110.

230

amikor az egyik mondatrészről a másikra haladunk, és mindegyikük jelentését magának a szónak az alakjával határozzuk meg, a teljes mondatnak az ige valenciája által meghatározott előzetes projekciója nélkül. A mondat centralizációja során, amely a XVI. századi litván nyelvben már határozottan érezhető, az objektumkonstrukciókban elkerülhetetlenül ki kellett éleződnie az N és P kölcsönös viszonya, illetve az N-nek a V-hez fűződő egyoldalú viszonya közötti ellentmondásnak. Ezt az ellentmondást úgy küszöbölték ki, hogy a V-hez kapcsolták a félig predikatív NP-kapcsolat második tagját is. Ily módon a GD-t alkotó ige valenciája egy pozícióval bővült, és a konstrukció a következő alakot öltötte:

(4)

Az objektumtípusú GD tehát háromtagú szókapcsolatot alkot, amely szintaktikai formájának szintjén nem bontható fel binárisan⁴⁹. Egyoldalúnak bizonyultak azok a próbálkozások, amelyek más nyelvek megfelelő konstrukcióiban is bináris viszonyokat igyekeztek elkülöníteni (ezt a kérdést különösen intenzíven az angol nyelv alapján vizsgálták, amelyben széles körben használatosak a kettős tárgyesetű, a tárgyesetet és főnévi igenevet tartalmazó, illetve a litván melléknévi igenévnek megfelelő -ing alakos konstrukciók). Ha az N-t és a P-t (illetve az N¹-et) külön-külön az igétől függőnek tekintjük⁵⁰, vagyis két binomot különítünk el: V→ N és V → P, akkor az N és a P közötti egyértelmű viszony tisztázatlan marad; ezt a litván nyelvben, más flektáló nyelvekhez hasonlóan, világosan jelzi az egyeztetés. Másfelől, ha csak az első névszót⁵¹ (N) tekintjük a V-től függőnek, nem ragadjuk meg a V és a P közötti kapcsolatot, amelyet az mutat, hogy a P nem hagyható el a konstrukció szintaktikai jelentésének megváltoztatása nélkül⁵². Az ilyen összetett szintaktikai viszonyok azzal magyarázhatók, hogy a GD szinkrón szempontból nem elsődleges, hanem származtatott konstrukció, amely egyszerűbb konstrukciók transzformációjának eredményeként fogható fel, és a belső szerkezet szintjén már binárisan felbontható (lásd 3.3.2).

2.1.6. A tagok kölcsönös viszonya alapján az objektumtípusú GD elkülönült a nem objektum típusúaktól, és közel maradt a frazeológiai vonzatot nem igénylő, azaz nem kommentálható igékkel alkotott konstrukciókhoz. Ezek közül második tárgyesettel – melléknévi igenévvel – általában azok használatosak, amelyek főnevekkel és melléknevekkel is alkotnak megfelelő kettős tárgyesetű szerkezeteket (vö. 1.4), például:

tenni, nevezni, elnevezni

A süketeket hallóvá, a némákat beszélővé tette VEE 113⁴. Minden dolgot magának félretetté tesz VEE 125¹⁸. Halljuk, amint az apostol halottakat nevez

⁴⁸ Plg. Б. Г. Адмони, Развитие структуры простого предложения в индоевропейских языках, ВЯ, 1960, № 1, 24 tt.

⁴⁹ Plg. А. М. Мухин, Структура предложения и их модели, Л., 1968, p. 122; Л. С. Бархударов, Д. А. Штеллинг, Грамматика английского языка, М. 1965, p. 379, 385—386; H. Nilsson-Ehle, op. cit., p. 109; Н. В. Соколова, Трехчленные глагольные сочетания в современном французском языке, сб.: Грамматика, фонетика и стилистика романских языков, Л., 1971, p. 251 tt.; В. И. Чагишева, История простых предложений с предикативными падежами имени, авт. докт. дисс., Л., 1971, p. 6—7.

⁵⁰ Žr. Л. С. Бархударов, Структура простого предложения современного английского языка, М., 1966, p. 104 tt. su lit.

⁵¹Ilyen viszonyokat jelöl A. Muchin sémája, amely a megfelelő angol konstrukciók (például: I saw him cross the road) szerkezetét ábrázolja; lásd А. М. Мухин, Функциональный анализ синтаксических элементов, М.-Л., 1964, p. 42 tt., 104 tt.; Структура предложений и их модели, Л., 1968, p. 91 tt., 133.

⁵²Vö. Z. S. Harris, op. cit., p. 178—179; a félig predikatív (=társas) viszonyban álló tagok egyikének sem elhagyhatóságára A. Muchin is rámutat, lásd А. М. Мухин, Структура предложений..., p. 94—95.

231

Alvó BrP II 519. Téged többé nem neveznek elhagyottnak, és földedet sem pusztaságnak BrB Iz 62, 4 (Man sol dich nicht mehr die Verlassene... heissen). Ezért áldottnak nevezi őt DP 506⁴ (ia blogoslówiona zowa W 861)⁵³. Az Úr őket a Pránaszę prámine nopipiaustitivus MP 174ᵃ₃₅ (przewal / nie obrzezáne RP 118ᵃ).

őrizni, vigyázni, birtokolni, tartani

Minket... alvókat őriz RG 224₁₃. Engem az angyal őrzött, amikor innen elindultam / és itt laktam / és a lábam felé visszatértem DP 522₃₁ (mie strzegł... wychodzącey... mieszkáiącey... wracaiącey W 892) Nagy munkámvan, amit el kell végeznem, nem tudok jönni BrB Neh 6, 3 (Ich hab ein gros geschëfft auszurichten)⁵⁴. A többiek töltsék meg a csűrt behordott [terménnyel] SIG II 3₄⁵⁵. Jonatánt... megvádoltnak tartom BrB I Mak 13, 15⁵⁶ (Ich hab Ionathan... behalten)⁵⁷.

vezetni, kísérni, küldeni, engedni, hagyni, találkozni, fogadni, megütni, elriasztani, életre kelteni...

Azért jött, hogy megkötözve vezesse őket VEE 152₈⁵⁸. Halálba vitte száműzöttjeit BrB II Kar 23, 30 (füreten jn tod). Mi téged... áldókat együttelvezettük DP 617₄₀ (wstępującą... zaprowadzili W 834). Pál és Barnabás... a felszenteltet elküldeniakarták DP 619ₐ₆ (poświęcone wysłali W 849). Miután eloldotta őket,hazatérőként engedem el VEE 103₅⁹. Ti... az összes visszatérőthagytátok MP 185ₐ₁₉⁶⁰. Ha ellenséged ökrét vagy szamarát találod, amint tévelyeg BrB II Moz 23, 4 (begegniest / das er jrret) Akkor őt ezen a szent naponbelépőként befogadja a városba DP 617₂ (przymuie wchodzącą W 833). A leány... megütötte őketmenekülés közben BrB Judit 16, 14 (schlugen sie in der flucht). Az embereket... elriasztottaaz építkezéstől BrB Ezr 4, 4 (schreckten sie ab im bawen). Krisztus pedigéletre keltette a halottat DP 336₂₆ (go... ożywił vmárłego W 556).

Az ilyen szerkezetekben a főnév (névmás) és a melléknévi igenév tárgyesetei ugyanúgy az igének vannak alárendelve, mint a kommentálásra utaló igék utáni tárgyi GD-kben. A melléknévi igenév igétől való közvetlen függését az a körülmény is mutatja, hogy olykor az eszközhatározói eset, vagyis az igéhez közvetlenül kapcsolódó szemantikai eset alakját veszi fel, például: Az apostolok... csak Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadásáról tanúskodnak BrP II 38; vigyázzatok, nehogy magatokat felfedjétek MP 213ₐ₆ stb.⁶¹

A főnevek eszközhatározói alakjai a megfelelő szerkezetekben teljesen szabályosak, és az írott hagyomány időszakában gyors terjedésre hajlamosak; vö.: akarlak titeket

⁵³ Hasonlóképpen DP 471₁₄, 473₄₀, 475₁₉, SE 280₂, MP III 5ᵃ₂₉, 35₁₅; a szerkezet alapja — Luk 1, 48: beatam me dicent. ⁵⁴ Hasonlóképpen BrB Ps 96, 10; Mat 6, 16; Luk 14, 18; Apr 14, 1; 19, 16. ⁵⁵ A tartani igével alkotott szerkezetek gyakori használatát a régi írásokban a megfelelő német, lengyel és latin eredeti szövegek fordulatai ösztönözték, vö.: Mindenki bekötött fejjel ment BrB II Sam 15, 30 — hatte ein ieglicher sein Heubt verhuellet; engem lakóként tart DP 606₃₉ — mnie ma mieszkającego W 742; engem felmentettnek tart BrB Luk 14, 19 — habe me excusatum. ⁵⁶ Hasonlóképpen BrB II Kron 30, 9; I Kar 8, 50; Ps 137, 3; Išm 18, 4; Rom 7, 6. ⁵⁷ A tartani igével álló, értékelő vagy vélekedést kifejező GD-kről lásd 2. 1. 1. 3. ⁵⁸ Hasonlóképpen MP III 14₃; BrB II Kron 28, 55; I Kar 8, 46; II Kar 24, 15; Jer 43, 11; 48, 46; Hoz 4, 19; Ob 1, 11; I Mak 13, 12; Apd 22, 5, vö. még Megkötözve küldte VEE 203₆; ChB Jon 18₂₄. ⁵⁹ Hasonlóképpen MP 266₆, 266ᵃ₆. ⁶⁰ Lásd még BrB I Kar 7, 47; Jer 46, 28; Apd 24, 27; II Timot 4, 20. ⁶¹ További példákat lásd E. Fraenkel, Der prädikative Instrumental im Slavischen und Baltischen und seine syntaktischen Grundlagen, AfSlPh, 40, p. 86; Kas., p. 200, 204, ahol helyesen utalnak a lengyel nyelv hatására az eszközhatározó ilyen használatában.

232

embereket halászokká tenni VEE 137¹³; uramnak nevezve téged VEE 23, 31, láttuk téged jönni ChB Mat 25, 38; isteneknek hitték őket BrB Išm 13,3; imádkozva találtad őket ChB Apr 2,2 és így tovább⁶²; sok esetben az eszközhatározói eset itt idővel teljesen kiszorítja a második főnévi accusativust. A melléknevek eszközhatározói alakja is nagyon aktívan behatol ezekbe a szerkezetekbe, a szláv nyelvek hatására, például: minket gazdagokká tett VEE 135; készségessé tesz benneteket^⁶³ BrB Hebr 13, 21; egészségesen vezessék el őt ChB Apd 23, 24; még a látás és a beszéd igéivel is: téged éhesen láttunk ChB Mat 25, 37; jónak mondta őt ChB Jon 7, 12; a papnak tisztának kell nyilvánítania őt BrB III Moz 13; a tartani igével az eszközhatározói melléknévi alak mára uralkodóvá és normatívvá vált⁶⁴. Mindez azt mutatja, hogy az ige szintaktikai kapcsolata a második függő esettel fokozatosan erősödik, sőt annak morfológiai alakját is megváltoztatja.

A kettős esetek közül a másodiknak az igéhez való közvetlen alárendelése általános jelenség, amely más kettős esetű szerkezetekben is megfigyelhető. Az infinitivusszal álló kettős dativusban szintén ezt mutatja az eszközhatározói eset fokozatos térhódítása a második dativus helyett, vö. vezetőnek kell lenned a régebbi vezetőnek helyett; az ilyen szerkezetekbe a melléknevek eszközhatározói alakja is nagyon aktívan behatol. A szláv nyelvek még tovább jutottak ezen az úton. Például a mai oroszban, csehben és lengyelben a második accusativus és dativus már teljesen átadta helyét az igéhez kapcsolódó eszközhatározói esetnek. Így azok a korábban a főnevekhez félig predikatív viszonyban kapcsolódó esetek idővel a mondat szintaktikai kapcsolatainak központjától, az igétől váltak függővé.

2.1.7. A GD szerkezetének változását az alárendelési viszonyok általános fejlődési iránya segítette elő: mind a litvánban, mind más indoeurópai nyelvekben megfigyelhető az igei vonzat erősödése és differenciálódása. A régi litván nyelvemlékekben és a népköltészetben az esetek használata még jóval szabadabb, mint a mai irodalmi nyelvben. Még az accusativus — az elsődleges tárgyeset — is meglehetősen gyakran szerepel itt különféle adverbális jelentésekben, például hely-, irány-, idő- és eszközhatározóként, amelyek más esetformákra is jellemzők. Eredeti — közvetlen tárgyi — jelentése még nincs világosan elkülönítve az említett másodlagos (adverbális) jelentésektől⁶⁵; ezekben a jelentésekben az accusativus szemantikai esetként működik, vö. az olyan szókapcsolatokkal, mint fogcsikorgatás, fejfárasztás, lovaglás a lovon, tengerek bejárása, mezőn való járás stb.⁶⁶ Az esetek használatának szemantikai, nem pedig szintaktikai elve még világosabban mutatkozik meg az igen régi írásbeliséggel rendelkező nyelvekben. A védikus nyelvben ugyanaz az accusativus nemcsak különféle körülmények között használatos szabadon, jelentés-

^⁶² Žr. dar E. Fraenkel, Kas., p. 199—200.

^⁶³ Javítva erről: gatewus; az ilyen javítások a bibliai kéziratban, ahol a daryti után álló accusativus és eszközhatározói eset gyakran használatos, meglehetősen gyakoriak.

^⁶⁴ Az eszközhatározói eset fokozatos elterjedése a korábbi accusativusi alakok helyett megerősíti a kettős accusativus régiségét, és világosan ellentmond annak a hipotézisnek, hogy a predikatív eszközhatározó eredendő jelenség volna (A. Valeika, A Few Observations on the Structure and Semantics of Predicate Nominal Constructions, LKK, 14 (1973), p. 237).

^⁶⁵ Dėl linksnių pirminių ir antrinių reikšmių žr. J. Kurylowicz, Le problème du classement des cas, kn.: Esquisses linguistiques, Wrocław — Kraków, 1960, p. 137 tt.

^⁶⁶ Lásd J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, I, 240, 611 és köv.; E. Fraenkel egészen hasonló eseteket mind a tárgyi, mind a tér-, idő- és irányjelölő accusativusnál bemutat, vö. E. Fraenkel, Kas., 137. és köv. o., valamint 161. és köv. o.; a lett nyelvi megfelelőket lásd J. Endzelins, Latviešu valodas gramatika. Rīgā, 1951, 578—579. o.

233

… is, de ténylegesen szinte minden igével előfordulhat, és csupán bizonyos jelentésárnyalatban különbözik a többi eset alaktól⁶⁷. Minél mélyebbre tekintünk vissza a múltba, annál önállóbb szerepük van az egyes esetformáknak, és annál gyengébb a szintaktikai függésük az igétől. A legrégibb indoeurópai nyelvek emlékei lehetővé teszik, hogy bepillantsunk e nyelvek fejlődésének olyan időszakába, amikor a vonzatviszonyok még igen gyengék voltak, és az önálló esetek mondatbeli használatát mindenekelőtt szemantikájuk határozta meg⁶⁸. Éppen a szóviszonyok fejlődésének ez a szakasza eredményezte a GD szerkezet elsődleges modelljét. Mivel a kettős esetragú szerkezetek feltehetően az indoeurópai nyelvek közös korszakában alakultak ki (vö. 1.6.), a V és az N közötti alárendeltségi viszonynak kezdetben nem kellett olyan erősnek és szintaktikainak lennie, mint a mai vonzatviszonynak; feltehetőleg alapvetően szemantikai jellegű volt. Ezért a kettős accusativusos szerkezetekben kezdetben csak az első accusativus állhatott közvetlen igei alárendeltségben.

Az indoeurópai nyelvek többségének további fejlődése során az esetek igei alárendeltsége megerősödik, az esetek szemantikai és szintaktikai funkciói pedig differenciáltabbá válnak. A litván nyelvben ez a folyamat a prepozíciós szerkezetek fokozatos térnyerésével jár együtt a szemantikai esetek helyett. Az írott hagyomány időszakában az accusativus, a genitivus és a dativus egyre inkább meghatározott tárgyi viszonyokra specializálódik, adverbiális jelentésekben pedig helyettük prepozíciós szerkezetek terjednek el. Ezek idővel teljesen kiszorítják az irodalmi nyelvből az úgynevezett irányt jelölő accusativust (vö. keliauti į svečią šalį, lipti į viršūnę, tekėti į ežerėlį a régebbi keliauti svečią šalelę, lipti viršūnę, tekėti ežerėlį helyett), az útvonalat jelölő accusativust (plaukti per jūras, eiti per lauką a plaukti jūras, eiti lauką helyett), a kiválást és időt kifejező genitivust (gelbėtis mirties, joti nakties), valamint a susimilti, juoktis, pabėgti igék utáni dativust és más eseteket⁶⁹. A vonzatviszonyokat az 1.2-ben tárgyalt, a tranzitív igék után álló közvetlen és távolabbi tárgy formai megkülönböztetése is erősítette. A közvetlen tárgy accusativusszal történő kifejezésének elkülönülése után a távolabbi tárgytól, amelyet prepozíciós szerkezettel kezdtek jelölni, az accusativus használata még inkább meghatározottá vált. A mai litván nyelvben a tranzitív igék utáni accusativus szintaktikai eset, amely a közvetlen tárgy funkcióját tölti be. Az accusativusi alakú szerkezetek, amelyek korábban csupán szemantikailag kapcsolódtak az igéhez, ma már szintaktikailag alá vannak rendelve neki. Így a GD átalakított szerkezete, amelyben az N és a P, illetve a teljes NP-kapcsolat szintaktikailag a V-től függ, teljes mértékben megfelel a litván esetek írott hagyomány időszakában megfigyelhető használatának.

2.2. Participiumos tag

A GD-szerkezetben a participium (P) egyeztetésben áll a főnévvel vagy névmással (N), és ezáltal nyelvtanilag függ tőle. Funkcióját tekintve azonban az NP-kapcsolat központi tagja, és nem hagyható el a szerkezet megváltoztatása nélkül.

⁶⁷ W. D. Whitney, A Sanskrit Grammar, Leipzig, ²1889; 90. és köv. o.; L. Renou, Grammaire de la langue Védique, Lyon — Paris, 1952, 355—356. o.; Remarques générales sur la phrase Védique, in: Symbolae linguisticae in honorem G. Kuryłowicz, Wrocław—Warszawa—Kraków, 1965, 231—232. o.

⁶⁸ Vö. A. Meillet, J. Vendries, Traité de grammaire comparée des langues classiques, Paris, 1924, 519. és köv. o.; A. Meillet, Introduction à l’étude comparative des langues indo-européennes, Paris, ¹1934, 359. és köv. o.; P. Chantraine, Grammaire Homérique, 2, Syntaxe, 8., 16—17., 232., 319. és köv. o.

⁶⁹ Plg. E. Fraenkel, Kas., p. 62, 83, 113, 137 tt., 140, 164.

234

2 lentelė

A XVI–XVII. századi írások accusativus cum participio szerkezetének osztályozása a főtag szerint*

Fő tag | Participiummal álló accusativus | jelen idejű cselekvő | múlt idejű cselekvő | jövő idejű cselekvő | összes cselekvő | jelen idejű szenvedő | múlt idejű szenvedő | jövő idejű szenvedő | összes szenvedő | Összesen | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 1. csoport | (pa)matyti a | 13 | 13 | 2 | 2 | 15 | b | 2 | 2 | 1 | 1 | 3 | regėti a | 228 | 29 | 1 | 258 | 8 | 50 | 58 | 316 | b | 123 | 70 | 3 | 196 | 4 | 3 | 7 | 203 | veizdėti a | 2 | 2 | 2 | b | 2 | 2 | 2 | išvysti a | 160 | 8 | 168 | 1 | 19 | 20 | 188 | b | 13 | 3 | 16 | 3 | 3 | 19 | girdėti, išgirsti a | 92 | 92 | 1 | 3 | 4 | 96 | b | 85 | 83 | 6 | 174 | 9 | 24 | 33 | 207 | (iš)klausyti a | 6 | 6 | 6 | jausti, (pa)justi a | 4 | 4 | 2 | 2 | 6 | b | 12 | 4 | 16 | 1 | 1 | 2 | 18 | (at)rasti a | 86 | 28 | 114 | 36 | 36 | 150 | b | 7 | 2 | 9 | 1 | 1 | 10 | užtrop­ti a | 2 | 2 | 2 | (iš) (pa)rodyti a | 2 | 2 | 1 | 1 | 3 | b | 22 | 16 | 2 | 40 | 1 | 1 | 41 | (pa)ženklinti a | 1 | 2 | 3 | 3 | b | 3 | 3 | 3 | pažinti a | 14 | 2 | 16 | 2 | 1 | 17 | b | 42 | 5 | 47 | 2 | 2 | 4 | 51 | at(si)minti a | 2 | 1 | 3 | 3 | b | 4 | 18 | 1 | 23 | 1 | 2 | 3 | 26 | laikyti a | 2 | 2 | 2 | 1. csoport összesen | 612a | 70a | 3a | 685a | 10a | 114a | 124a | 809a | 313b | 203b | 12b | 528b | 18b | 37b | 55b | 583b | 952ab | 273ab | 15ab | 1213ab | 28ab | 151ab | 179ab | 1392ab | 2. csoport | žinoti | 166 | 59 | 30 | 255 | 4 | 5 | 9 | 264 | suprasti | 34 | 13 | 1 | 48 | 5 | 5 | 53 | (iš) (nu) (per) (pra)manyti | 56 | 15 | 2 | 73 | 2 | 3 | 5 | 78 | nuvaruoti | 1 | 1 | 1 | (iš) (per)tirti | 70 | 19 | 89 | 1 | 4 | 5 | 94 | išmėginti | 1 | 1 | 1 | mąstyti | 1 | 1 | 1 | dimoti | 11 | 3 | 5 | 19 | 1 | 2 | 3 | 22

235

2 lentelė (tęsinys)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 összevissza beszélni 1 1 1 mondani „gondolni” 44 12 7 63 1 1 2 65 gondolni 1 1 1 álmodni 2 1 3 3 vélekedni 1 1 1 elképzelni 1 1 1 számolni 2 2 2 hinni 64 38 11 113 4 1 5 118 vállalni 1 1 1 megegyezni 2 2 2 úgy tűnni 1 1 1 elhatározni, eldönteni 14 14 14 megesküdni, fogadkozni 3 1 4 1 1 5 ígérni 3 1 4 4 (pa) (ap) (api) (at) (iš)mondani 142 52 12 206 3 20 23 229 (pa) (per)beszélni 4 2 1 7 7 szólni 6 2 8 8 említeni 3 3 3 emlékeztetni 3 3 3 közölni 4 6 10 10 hirdetni 1 1 1 (pa)kihirdetni 2 1 3 1 1 4 kinyilatkoztatni 3 2 5 5 megvallani 15 2 17 17 elismerni 1 1 1 imádni 1 1 1 dicsőíteni 1 1 1 vádolni 1 1 1 (ap)tanúskodni 11 24 35 1 1 36 kiáltani 1 1 1 védeni 6 6 1 1 7 bizonyítani 2 2 2 ámulatba ejteni 3 3 3 vitatkozni 1 1 1 állítani „kijelenteni” 2 1 3 2 1 3 6 hazudni 1 1 1 panaszkodni 1 1 korlátozni 1 1 (iš)írni 4 18 22 1 1 23 olvasni 1 12 13 1 1 14 Összesen, 2. csoport 691 279 81 1051 19 49 1 69 1120

236

2 lentelė (tęsinys)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

3. csoport

beszélgetni 6 2 8 2 2 10

megérteni 5 5 5

kifejezni magát 1 1 1

jelenteni „kifejezni” 1 1 1

tudni 1 1 1 1 2

remélni 4 9 13 1 2 1 4 17

figyelni 8 2 10 10

körülnézni 1 1 1

(nem)figyelni 2 2 2

(meg)tanítani 22 5 9 36 1 1 1 3 39

(ki)(meg)tanítani, tanulni 15 1 16 1 1 17

kételkedni 2 1 1 4 4

elcsodálkozni 2 2 2

meggyőződni 1 1 1

vigasztalódni 1 1 1

dicsekedni 1 1 1

panaszkodni 2 1 3 1 1 4

örülni 1 1 1 2

akarni 10 2 1 13 6 6 19

kívánni 5 5 5

tanúságot adni, birtokolni 4 1 5 5

jelet adni, birtokolni, kapni 1 4 5 5

hangot adni 1 1 1

kapcsolatot teremteni 1 1 1

szívébe vésni 1 1 1

szeme elé idézni 1 1 1

nem tulajdonítja magának a bűnt 1 1 1

biztosnak lenni 1 1 1

levelet küldeni 1 1 1

tanúskodni 1 1 1

Összesen 3. csoport 95 21 28 144 9 7 2 18 162

4. csoport

látni, látszani, megjelenni 4 1 2 7 1 1 8

keletkezni 1 1 1 1

bebizonyosodni 1 1 1 1

sikerülni („kijönni”) 1 1 2 2

látható, ismert … (van, volt) 19 12 31 1 1 2 33

237

2. táblázat (folytatás)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 mondva, írva … (van, volt) 4 4 8 1 1 9 látható 1 1 1 valóban van 1 1 2 2 igazság, tanúság, jel … (van, volt) 7 4 11 11 Ó! 1 1 1 Főtag nélkül 4 1 5 5 Összesen 4. csoport 43 24 3 70 1 3 4 74 Összesen 1754 597 127 2478 57 210 3 270 2748

szintaktikai jelentése¹. Másodlagos cselekvést (állapotot) kifejezve az NP-szerkezetben hasonló szerepet tölt be, mint a mondatban az ige ragozott alakja. A P ilyen szerepe a szerkezetben, amelyet a már tárgyalt szintaktikai viszonyok átrendeződése idéz elő, a nyelvtani alakjában is tükröződik. A GD igenévi tagja a mondat állítmányára jellemző számos morfológiai és szintaktikai tulajdonsággal rendelkezik.

2.2.1. A GD cselekvő igenevekkel

A régi írások GD-szerkezeteiben a cselekvő igenevek csaknem tízszer gyakrabban fordulnak elő, mint a szenvedő igenevek (az arány 2478: 270, lásd a 2. táblázatot). Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a cselekvő igenevek általában elterjedtebbek, ami mind a régi írásokban, mind a mai nyelvjárásokban megfigyelhető. Még fontosabb, hogy a cselekvő igenevek szorosabban illeszkednek az igei kategóriák rendszerébe, több igei jegyük van, ezért alkalmasabbak az ún. másodlagos állítmányi funkció betöltésére, amely éppen a GD-szerkezetben jellemző rájuk.

2.2.1.1. A jelen idejű cselekvő igenevek a GD-ben a legelterjedtebbek: velük alkotják a régi írásokban talált összes szerkezet csaknem kétharmadát. Különösen szembetűnő a túlsúlyuk az I. csoport objektumot tartalmazó (a típusú) szerkezeteiben, amelyekben a 685 cselekvő igenév közül 612 jelen idejű (ezeknél az igeneveknél a relatív egyidejűség jelentése itt megfelel a fizikai észlelés igéi szemantikájának: csak a beszéd idején zajló cselekvés figyelhető meg közvetlenül). Hasonlóképpen a jelen idejű alakok uralkodnak más, közvetett igenévi eseteket tartalmazó, félig predikatív szerkezetekben is, például az abszolút dativusban (vö. LKK V 53, 57), ahol arányuk körülbelül 75%.

* A statisztikába nem vettük fel azokat a szerkezeteket, amelyekben a tárgyesetű igenév jelzői szerepű (és gyakran bővítményei is vannak).

¹Az ilyen kölcsönös kapcsolatok, amelyekben ugyanaz a tag egyszerre központi (konstitutív) és grammatikailag függő, általában jellemzők a predikatív (illetve félig predikatív) viszonyban álló szavakra; lásd J. Kurylowicz, Esquisses linguistiques, Wrocław — Kraków, 1960, p. 12, 40; B. Trnka, On the Basic Categories of Syntagmatic Morphology, „Travaux linguistiques de Prague“, 1 1966, p. 167.

238

A jelen idejű igenevek többsége igekötő nélküli, de az igekötős alakok is gyakoriak, rendszerint meghatározott lexikai jelentéssel. A jelen idejű igenevek lexikai összetétele a GD-ben nem korlátozott: itt a legkülönfélébb szemantikai csoportokba tartozó igékből képzett igeneveket találunk, amelyek cselekvéseket és állapotokat egyaránt kifejeznek.

2.2.1.2. A múlt idejű cselekvő igenevek a GD-ben való előfordulás gyakorisága szerint

a második helyet foglalják el. Mindazonáltal a régi írásokban több mint háromszor ritkábbak, mint a jelen idejű cselekvő igenevek. Az utóbbiaktól eltérően a múlt idejű cselekvő igenevek inkább az objektumot nem tartalmazó szerkezetekben jellemzők. Például az I. csoportban a múlt idejű cselekvő igenevet tartalmazó, objektum nélküli szerkezetek száma jóval kisebb, mint az objektumot tartalmazóké (203 b: 70 a), míg a jelen idejű cselekvő igeneves megfelelő szerkezetek aránya fordított (313 b: 612 a). A girdėti, išgirsti igék után múlt idejű cselekvő igeneves, objektumot tartalmazó szerkezetek egyáltalán nem fordulnak elő, az objektum nélküliek viszont elterjedtségükben megegyeznek a jelen idejű cselekvő igeneves megfelelő szerkezetekkel (83: 85). A múlt idejű cselekvő igenevek azonban gyakoribbak, mint a jelen idejűek az (ap)liudyti (24: 11), (iš)rašyti (18: 4) és skaityti (12: 1) igéket tartalmazó szerkezetekben; ezek főként J. Bretkūnas írásaiban fordulnak elő.

A GD-ben igekötős (valamivel gyakoribb) és igekötő nélküli múlt idejű cselekvő igenevek egyaránt előfordulnak. Többségük befejezett aspektusú jelentésű, és az igével kifejezett cselekvésnél korábbi, lezárt cselekvést jelöl. Ugyanakkor meglehetősen megszokottak, bár ritkábbak, a folyamatos cselekvést jelölő igenevekkel alkotott szerkezetek is, például:

Tudjuk, hogy sok viszontagságot szenvedett BrP I 259. Amint olvassuk: maga Krisztus és az ő apostolai tanították a világot BrP II 328. Mert némelyek azt gondolták, hogy Júdásnak volt pénzeszacskója, amikor Jézus beszélt hozzá SE 248₁₈. Az Urat… meghalva és a szenvedéséről, valamint haláláról beszélve elhagyván… láthatjuk SE 50₁₆.

A folyamatos cselekvés jelentésével bír a GD-ben számos, a būti igéből képzett múlt idejű cselekvő igenév is, amely kopulaként működik (lásd 2.2.3.). Így a appozíciós szerkezetekkel (lásd LKK VII 52 kk.) és az abszolút dativusszal (lásd LKK V 58–59, 64) összehasonlítva a jelen és múlt idejű cselekvő igenevek aspektusbeli szembenállása a GD-ben sokkal kevésbé kifejezett.

2.2.1.3. A jövő idejű cselekvő igenevek viszonylag ritkán, de szabályszerűen fordulnak elő a régi írások GD-szerkezeteiben (ellentétben a mai litván nyelvvel és számos más indoeurópai nyelvvel), és itt az összes példa körülbelül 4,6%-át teszik ki. J. Bretkūnas, S. Vaišnoras, M. Daukša, K. Sirvydas, J. Rėza és mások írásaiban találjuk őket. Egyedi esetektől eltekintve a jövő idejű cselekvő igenevek csak objektum nélküli szerkezetekben állnak. Az 1. csoport igéivel a GD-ben talált cselekvő igeneveknek csak mintegy 1%-át alkotják, a 2. csoportban 8%-át, a 3. csoportban pedig akár 20%-át; az utóbbi csoportban számuk még a múlt idejű cselekvő igenevekét is meghaladja. A jövő idejű cselekvő igeneveket tehát leggyakrabban olyan helyen találjuk, ahol a jelzői funkció nemcsak szemantikailag, hanem szerkezetileg is lehetetlen. Ezen igenevek ilyen eloszlása megfelel fejlődésük általános irányának: a jövő idejű cselekvő igenevek jelzői használata már a XVI–XVII. században jelentősen visszaszorult, és a mai nyelvre egyáltalán nem jellemző, predikatív használatuk viszont ma is él számos nyelvjárásban (különösen az ún. függő beszédmód képzésében).

Lexikai kifejezésmódjuk és aspektusuk tekintetében a jövő idejű cselekvő igenevek a GD-ben nem korlátozottak, bár gyakrabban fordulnak elő igekötős, befejezett aspektusú alakok.

Tikrai szinwam. Newiena Szmogu amszinai ne passilikſenti szemeie BrP II 520. Nesa mussitikik, ghin man ios (sanarius) attadusenti BrB II Mak 7,11

239

(remélem | visszaadja nekem). Arisztotelész… a világ… örökké, vég nélkül megmaradó gondolata MT 245₁₅. Aki szeret valakit, csak azt teszi, amiben hisz, azt remélve SE 124₇. A halálra gondolva, mint a télre, készülj fel annak eljövetelére SE 205₁₄. Hogyan mondhatja akkor lelkem, ha elrepül PsD 28 (mondván… repülnie kell)². A Szűzanya angyala azt mondta, hogy emberré válik (megtestesül benne) PK 152. (Az ember) Nem tud a saját… elvetettségéről, nyomorúságáról a bűnei miatt | amelyekben látja Istent halálra szánva, aki végtelenül könyörtelen irántuk SP I 116₁₈. Akik akkor elcsüggedtek, és nem bíztak Istenben, hogy megbünteti őket, azok eltávoztak és elmenekültek BrB II Mak 8,12—13 (nem bíztak abban… hogy megbüntetné). Az úr… közölte a veszélyben lévőkkel, akik kijöttek a rejtekhelyről, és szólt BrP II 77. Azt tudván… hogy az emberek olyan buzgón hallgatják | akkor ő azt mondja BrP I 243. És amikor a fáraó másodszor álmodott erről, megértette, hogy Isten valóban hamarosan megteszi BrB I Moz 41,32 (azt jelenti | hogy ezt… sietve megteszi).

A GD-nek a būsiąs, -antis alakú, jövő idejű cselekvő melléknévi igenévvel való használatáról lásd a 2.2.3. részt.

2.2.2. GD szenvedő melléknévi igenevekkel

A GD szenvedő melléknévi igenevekkel viszonylag ritka. A melléknevekhez közelebb álló szenvedő igenevek a mondatban összességében jóval ritkábban jelölnek másodlagos cselekvést (állapotot), mint a cselekvő igenevek; ez más igenévi szerkezetekre is jellemző³. Ugyanezen okból a szenvedő igenevekkel, különösen a múlt idejűekkel, sokkal inkább tárgyas (a), mint nem tárgyas (b) GD-t alkotnak. Az a típusú, szenvedő igeneves szerkezetek között körülbelül 15% az arány, míg a b típusúak között csak mintegy 7,7%, vagyis csaknem feleannyi.

2.2.2.1. A jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek kisebbségben vannak (a GD-ben használt szenvedő igenevek mintegy 22%-át teszik ki). A velük alkotott GD-k szinte mind J. Bretkūnas és S. Vaišnoras írásaiban találhatók, M. Daukša „Postilė”-jében, K. Sirvydas „Punktai”-jában és a „Suma Evangelijų”-ban előforduló néhány elszigetelt szerkezet kivételével.

Mind az igekötő nélküli (1), mind az igekötős (2) jelen idejű szenvedő igenévi alakok a GD-ben rendszerint folyamatos aspektusú jelentést hordoznak; az igekötők itt lexikailag módosítják az igenevet.

1) Halljuk, hogy dicsérnek téged, mint dicső férfit BrB I Mak 10,19 (Halljuk, hogy dicsérnek). Itt halljuk, hogy a hamis próféták… küldik és várják BrP II 312. Az hiszi, hogy a bűnök bocsánatát másoknak adja MT 138₁₈. A tévelygő emberek… ilyen parancsolatokkal a keresztényeket megfélemlítve tartják MT 204₁₂. A szöveg… megfélemlítve: az egyiptomiakat és a kánaániakat háborúval fenyegetve MT 223₈₁₄.

2) A hívek… hallják, hogy bűneik megbocsáttatnak SE 97₂₃. Hallja, hogy Isten megőrzi és haragját rájuk rója SE 97₂₅. Azt mondja, hogy az Egyház a Fiú Megváltója által fogad be téged | és a Szentlélek által megszentel MT 122₄. Nem kell (mondják) ezt vitatni | a meghalt lelkek megszentelését, az élők számára kinyilatkoztatva MT 265₉₁₆. A szofisták… azt állítják | és az embert hit által, szeretet által megigazulttá formálják MT 88ₐ₁.

²Vö.: Sakat duschei mana. Jei paleksi BrB Ps 11,1.

³Vö. a dativusszal álló szerkezeteket LKK, V, p. 56—57, a kapcsolószavakkal állókat LKK, IX (1967), p. 47, 55, az „és” kötőszóval állókat „Baltistica”, I (1) 1965, p. 62, valamint az appozíciós igeneveket LKK, VII (1964), p. 61.

240

Csak ritkán jelöl befejezett cselekvést a jelen idejű, szenvedő melléknévi igenév.

Mivel a kormányzó parancsára összeszedték a házakat és a gabonát szállító hajókat MT 216₃ Akkor nagy vihar támadt (szokásosan: schturmas) a tengeren, amint mondani szokták, a hajót mintha összetörné BrB Jona 1,4 (azt gondolva, hogy a hajó darabokra törik)

A GD-szerkezetben szereplő jelen idejű, szenvedő melléknévi igenevek, más esetekhez hasonlóan, olykor a melléknévi lehetőség jelentésével bírnak.

Alba úgy vélte (fölötte: ios), hogy kényszerrel átadja (ráveszi) a várost annak, akit meg akart győzni, de nem tudta BrB Judit 7,9 (akiről azt gondolta | hogy nem lehet legyőzni). Ahogyan ő... látta, hogy a zsidó nép legyőzhetetlen... BrB II Mak 11,13 (látta | hogy a zsidó nép legyőzhetetlen volt). Mivel megmutatja, hogy tanításait könnyen teljesíthetőnek és megvalósíthatónak tartja (megmutatja | hogy könnyen teljesíthető) SP II 136₂₁

A GD-ben a jelen idejű, szenvedő melléknévi igenév melléknévi változata is állhat, amelynek nincs szenvedő jelentése, például: Isch schu szodziu paties Kristaus girdim io dangaus szengima didei reikema BrP II 84.

Lexikai szempontból a GD-ben előforduló jelen idejű, szenvedő melléknévi igenevek nincsenek különösebben korlátozva.

2.2.2.2. Múlt idejű szenvedő melléknévi igenevek A GD-ben ezek elterjedtebbek az összes többi szenvedő melléknévi igenévnél, és a XVI–XVII. századi írások többségében használatosak. A jelen idejű, szenvedő melléknévi igenevektől eltérően leggyakrabban az 1. csoport tárgyi szerkezeteiben fordulnak elő: itt több példát találunk rájuk, mint az összes többi csoport nem tárgyi szerkezeteiben (114a: 96 b), különösen a regėti, išvysti, rasti. igék után.

És láttam a megnyílt eget ChB Apr 19,11. Kétségtelenül meglátjuk őt a jászolban fekve DP 35₁₇ (megtartjuk őt a jászolban fekve W 55). Ott látod őt letéve Mž 185.

A GD-ben a múlt idejű, szenvedő melléknévi igenevek többsége igekötős, és befejezett aspektusú. A befejezett cselekvést rendszerint a ritka igekötő nélküli alakok is jelölik, például: Esch isch PONO girdeiau, paslus Pagontump siųstus BrB Jer 49,14 (Ich hab gehört... daß eine Botschafft... gesandt sey). Folyamatos cselekvés jelentése a múlt idejű, szenvedő melléknévi igeneveknek a GD-ben csak elszórtan van, például: Gir déiot taipiaeg Szidus keturaku budu nūdem sunkei vargintus BrP II 347

A GD-ben minőséget kifejező múlt idejű, szenvedő melléknévi igenevek is előfordulnak, amelyek szemantikailag egészen közel állnak a melléknevekhez.

A pogány úgy vélte, hogy megátkozott vagy (áthúzva: santį) BrB Ezech 22,15 (téged... átkozottnak kell tartani). És boldognak mondják őt, a megmentettet⁴ BrB Pat 31,28 (boldognak dicsérik)⁵.

Eközben a nem tárgyi szerkezetekben a múlt idejű, szenvedő melléknévi igenevek száma mindössze kétszerese a jelen idejű, szenvedő melléknévi igenevek számának. Ezek leggyakrabban a girdėti, išgirsti, sakyti igék után fordulnak elő (különféle igekötőkkel).

Hallottuk, hogy ő is... nagy dicsőséggel megkoronázva BrP I 219.

A filiszteusok pedig meghallották, hogy Dávidot Izrael királyává kenték, mindnyájan eljöttek BrB II Sam 5,17 (hallották | hogy... felkenték). Azt mondja: minket a harmadik napon feltámasztottak a halottak közül (azt mondja | hogy... feltámadtunk a halottak közül) _{SP II 252₆}

⁴ Fent: palaiminga, pagirta.

⁵ Ide sorolható a régi írásokban gyakori pagirtą mane (ja) sako (sakys), skelbia Mž 488, VEE 158ₐ, 161ₐ, DP 121ₐ, RG 150 stb. szerkezet is, amelynek alapja a görög μακαρισουσιν με πάσαι és a latin beatam me dicent Luk 1, 48.

16. 520

241

Jóval ritkábban fordulnak elő a befejezett melléknévi igenév passzív alakjai olyan igékkel, amelyek nem vonzanak tárgyesetet, például: Szadīna ghį pro wissus Miesnus Szidai, skunddamiesi, Onią nekaltą uszmuschįtą BrB II Mak 4,36 (und klagten jm | Das Onias vnschüldiglich ermordet were), lásd 2.1.3–4.

2.2.2.3. A jövő idejű passzív igenevek csak S. Vaišnoras „Žemčiūga” című művének következő három GD-példájában fordulnak elő.

A kiválasztásról szóló tanítás… minden üdvözült ember Isten Fiává lett | és engedelmessége miatt… szentekké választottakká 175₁₉. Origenész… a lelki emberek feltámadásáról vitázik 246₁. A gonoszok… szemük fájdalmait és kínjait lelkükben és testükben | halállal végződőket és önmagukat semmivé válókat | reménytelenül, hit nélkül 254₂₀.

Mindhárom szerkezet tárgyatlan, és olyan igékkel áll, amelyekhez rendszerint nem kapcsolódik a megfelelő jelentésű tárgyesetű tárgy.

2.2.3. GD igenévi kapcsolatokkal

A XVI–XVII. századi írásokban található GD-k mintegy 20%-a a būti ’lenni’ ige igenévi alakjaival képződik; ezek önállóan vagy más igenevek, főnevek, melléknevek és határozószók alakjaival együtt fordulhatnak elő. A būti ige igenevei a GD-ben szélesebb körben használatosak, mint az összes többi ige igenevei.

Számos indoeurópai nyelv története világosan mutatja, hogy a *es-, *bhū- tövek igéi, amelyekből később a kopulák kialakultak, kezdetben konkrét, létezést kifejező lexikai jelentéssel bírtak⁶. A GD-szerkezetben a būti ige igenevei sok esetben megőrizték ezt a jelentést. Ez leginkább azokban az esetekben érezhető, amikor az N-nel álló igenév önmagában vagy csak modális jelentésű határozószóval bővítve fordul elő.

a) (epikureusok) swieta schi … teip ir santi ir sugaischenti tikėia MT 46₆. Toke szibanti schwiesibe passirode | log kosznas tare | diena sancze BrP II 337. Diewa santi liudij | sunkus karoghimai piktoio swieto BrP II 178. Raschtas… liudij ir moka (177) Pona Diewa ischtiesos santi ir givenanti | ikki amsziu amszo BrP II 177–178. Idant … ischmanitumbit, Mane santi BrB Iz 43,10 (verstehet | das Ichs bin)

b) Megmaradt még néhány falazott épület és kis kunyhó a mezőn | ahol a város állt BrP II 346. És a legnagyobbaknak látszanak… akik bűnösök voltak BrP II 196.

c) Tanuljuk hát megismerni és elgondolni | a végemet, amely közeledik MT Mld 1₁₃. Ők csak ezt az életet hiszik létezőnek DP 584₃₁ (oni tylko ten żywot być wierzą W 995). Az emberek azt gondolják, hogy a végső nap eljön BrP I 18. A zsidók nagy viszályban és háborúban lévén BrP II 339₇.

⁶ K. Brugmann, Die Syntax des einfachen Satzes im Indogermanischen, Berlin und Leipzig, 1925, p. 72 tt.; E. Benveniste, La phrase nominale en indo-européen, BSL, XLVI, f. 1, 1950, p. 19tt.; „Etre“ et „avoir“ dans leur fonctions linguistiques, BSL LVI, f. 1, 1960, p. 114 tt. Figyelemre méltó, hogy az *es- ige régi „valójában létezni” jelentését mindenekelőtt éppen azoknak az igenévi alakoknak az alapján állítják helyre, amelyek ezt a jelentést a legjobban megőrizték; vö. het. ašant-, óind sant- ’létező, valódi, megbízható’, óizl. sannr, orosz сущий ’valódi’ stb.; lásd Вяч. Вс. Иванов, Общеиндоевропейская, праславянская и анатолийская языковые системы, М., 1965, p. 266.

⁷ Lásd még BrB Jer 14, 15; 14, 19; Sir 48, 7.

242

A részecske konkrét lexikai jelentését ilyen esetekben néha a mellette álló szinonimák hangsúlyozzák, például: Bei isch to permanik Dwase Schwenta ir tawip giwenancze alba esancze BrP II 125. Ez világosan érzékelhető a viszonylagos határozószókkal alkotott szerkezetekben is: ahol, ahogyan, amelyek egyúttal kötőszói szerepet is betöltenek.

Mert miért kellene az embernek tudnia, hol van valami, ha nem tudná, hogyan szerezze meg BrP I 76. Igazat mondtak nekem, de nem tudtam, honnan valók BrB I Joz 2,4 (ich wuste nicht von wannen sie waren). Gondoskodni kell a gyermekekről… hogy minden évben tudják, hol vannak DP 65₄₁ (aby wiedzieli… gdzie się obracają W₁ 65) Jól tudja azt is, milyen természetű az egyes dolog BrP II 335.

A hely- és időhatározókkal a būti melléknévi igenév lexikai jelentése már jelentősen elhalványult. Ilyen esetekben elsősorban a grammatikai idő- és modalitásjelentések jelölőjeként használatos, vagyis a kopulához hasonló funkciót tölt be, de még helyettesíthető a gyventi, egzistuoti stb. igék melléknévi igeneveivel, vö.:

Hallották, hogy azok közel vannak hozzájuk, és közöttük laknak BrB I Joz 9, 16 (das jene nahe bey jnen waren | vnd würden vnter jnen wohnen). Hallotta Krisztusról, hogy a város közelében van BrP I 12. János… a Messiást is ott levőnek ismeri MT 127₁₆. Úgy látva téged, hogy jelen vagy DP 177₁₅ (widząc cię być obecną W 303), (Welinas) elmegy, és a maga halálának napját közelgőnek látja BrP II 437.

Ha főnevek helyhatározói alakjaival és különféle körülményjelentésű elöljárós szerkezetekkel áll, a būti ige melléknévi igeneve ugyanazt a kopulához hasonló funkciót tölti be, mint a helyhatározókkal (kivéve a már említett vonatkozó határozószót: kur).

Látjuk és tudjuk, hogy az egész világ nagy bajban van, vagy abban él BrP II 148. Mondd: hogy te erősen hiszel | abban, hogy a test a földben van RG 305₁₁. Azt gondolván, hogy ő társaságban van, egy napi útra ment (A mniemając że on był w towarzystwie) SP I 195₈. Látjuk, hogy az ÚR veled van BrB I Moz 26,28 (wir sehen… das der HERR mit dir ist). Tudniuk kell, hogy próféta van közöttük BrB Ezech 2,5 (das ein Prophet vnter jnen ist). Ahogyan egymás között megértették volna MP III 31₁₋₂₀ (go być v siebie rozumieli RP 300ₐ₁₉). A szürke lovat látva úgy gondolja, hogy elveszíti az eszét BrP II 395.

Ugyanezekben a szerkezetekben, de jóval ritkábban, a būti aktív participiumának befejezett múlt idejű és jövő idejű alakjai is használatosak.

Aristotelis… Swieta nūg amszu sakie buwussi MT 245₉₁₅. Taliaus ape schus Ischmintingus turrim szinoti | anus ne buwusius isch Gimines Szidu BrP I 153. Treczia saka szenkhus busenczius wandinesa WP 6. Idant szinotu Kristu… daugęsni tarp szmoniu nebusenti BrP II 115. Szinau, anus (kiemelés) išų rankosų busenczius BrB Judit 10, 12 (ich weis | das sie euch in die hende komen werden)

A būti melléknévi igenévi alakjai teljesen grammatizálódott kopulai funkciót töltenek be, ha attribútív (minőségi, birtokos stb.) jelentésű esetekkel, illetve elöljárós szerkezetekkel állnak. Ezek itt absztrakt grammatikai idő- és módjelölőkké váltak, és nem helyettesíthetők más, létezést kifejező igék alakjaival.

⁸ Hasonlóképpen: VEE 24₁, Ev 22₁₆, SE 25₁₃ (Luk 2, 44).

⁹ Hasonlóképpen: MT 46₁₇; vö. még BrP I 152—153, 334

16*

243

De tudom, hogy nem kevés jót tettél velem KN 265₁₄. Idant… saját tanítványainak megtanítsa, hogy ne bízzanak a világi kincsben | hanem magában az Úr Istenben BrP II 321. Nemcsak ezek ketten voltak rokonok | hanem egyazon nemzetségből és rokonságból származtak BrP II 262. És amikor megtudta, hogy Heródes uralma alatt van, elküldte Heródeshez DP 164₂₃. Anyádat bűntelennek tudva RG 47₆. Ius regit tha Wira be proto santi BrB I Sam 21, 15 (sehet | das der Mann unsinnig ist). Dumoket teipaieg, mane isch iusų kaulų ir mėsos santi BrB Teis 9, 2–3 (gedencket… das ich ewr Bein und Fleisch bin)

A kopula közeli funkciót töltenek be a GD-ben alkalmanként előforduló tapti, pastoti „válni” igék participiumainak tárgyesetei is, vö.:

Felismeritek saját nemzeteteket … amely súlyossá lett BrP II 265. Ők vitatkozva azt mondják: az embert saját ereje által igazságossá tevő, Istennek tetsző cselekedet MT 61₁₅.

A kopulaként használt būti ige participiumának tárgyesete leggyakrabban más participiumok és névszók tárgyesetéhez kapcsolódik. Az ilyen, a būti participiumából és az említett alakokból álló szerkezetek funkciójuk szerint megfelelnek az összetett igeidőknek (participiumokkal), illetve az összetett állítmánynak (névszókkal és névmásokkal).

2.2.3.1. Participiumi tárgyesettel álló szerkezetek

A GD-ben az aktív participiumok rendszerint kifejezett igei sajátosságokkal rendelkeznek, és nincs szükségük kopulára. Participiális kopula alkalmanként csak néhány, melléknévi jelentésű igével fordul elő.

Igaz az a hit | amely azt vallja … hogy Isten valóban mindenható | jelen van és segítő MT 196₉. Jézus pedig, amikor megérkezett, látta őt már holtan DP 179₂₅ (vyžtavvšy go už vmárlego W 307). Idant… hogy megerősödjünk… abban a hitben, amely nem halott | hanem eleven és erős a mi szívünkben MT 92₁₅. A farizeus elítélte az asszonyt, mert még bűnösnek látta DP 481₃ (osądzil niewiastę być ieszcze grzeszną W 808). Nesu schita pirmaghi atejima | teipo pawargusi busenti Schwenti Prarakai …. pranesche buwa BrP I 9₁₀.

A melléknévhez hasonlóan (vö. 2.1.6.) az ilyen aktív participium instrumentalisban is állhat, például: sumumi tą algą | kuri nusidėiusiu s ąnti sako DP 348₁₆ (ktorego grze-sznym być wyznawa W 574).

A passzív participiumok, különösen a múlt idejűek, gyakrabban használatosak participiális kopulákkal. Az ilyen szerkezetek azonban a GD passzív participiumos példáinak csak kis részét (mintegy 15%-át) teszik ki. A kopulával álló főnevek és melléknevek mellett gyakran kopula nélküli participiumokat is találunk. J. Bretkūnas Biblia-kéziratában akadnak olyan példák, amelyekben ilyen esetben a participium melletti kopulát kihúzták, például: Pagonis numanjs tawe prakeiktą (áthúzva santi). Ir ischtirs, mane PoNą santi Ezech 22, 16 (du… must verflucht geacht werden). Ezzel szemben Z. Blotnas, amikor javította J. Bretkūnas fordításában Tóbiás könyvét, már azt javasolja, hogy participiális kopulát illesszenek be, vö.: Tobioschus taresi, sawa malda ischklausitą BrB Tob 4,1; margójegyzetben; tikieiasi maldą sawą ischklausitą sant (gedacht | das sein gebet also erhöret werde). Mindazonáltal a XVI–XVII. századi írásokban a passzív participiumok többsége, az aktív participiumokhoz hasonlóan, kopula nélkül áll a GD-ben. E tekintetben a régi litván nyelv jelentősen különbözik a maitól, amelyben a nem tárgyi GD-szerkezetekben a passzív participiumok mellett kötelező a kopula.

¹⁰ Hasonlóképpen BrP II 220, 222, 223.

244

A jelen idejű, szenvedő melléknévi igenevekkel alkotott szerkezetekben a jelen idejű igenévi kopula csak S. Vaišnoras írásainak példáira jellemző. Némelyikükben a jelen idejű, szenvedő melléknévi igenevek közel állnak a melléknevekhez; ilyen esetekben a melléknévi igenév a kopulával együtt összetett állítmánynak felel meg, például: Atgimeghie... tikis... tas biauribes sanczes apdengemas bei malone sancze silingesne MT 59ᵃ₁₉. A jelen idejű, szenvedő melléknévi igenevek többsége azonban a būti melléknévi igenévi alakjával együtt a szenvedő igealakok összetett formáinak felel meg.

Pál... azt tanítja, hogy az ígéret hit által elfogadott MT 138₁₆. És így mondja: a mise szent áldozatnak neveztetik MT (PM) 9₁. Én... e munkák által... téged... a keresztség újjászületésében megmosottként, a bűnöktől és az igaz Isten kegyelméből elfogadottként hirdetlek MT 121–121ᵃ.

A befejezett idejű, szenvedő melléknévi igenevekkel alkotott szerkezetekben a kopula nemcsak S. Vaišnorasnál, hanem időnként más szerzőknél is előfordul — M. Daukšánál, J. Bretkūnasnál, B. Vilentasnál és K. Sirvydasnál. A különféle lexikai jelentésű, befejezett idejű, szenvedő melléknévi igenevek és a būti melléknévi igenévi alakja alkotta szerkezetek szintén rendszerint a szenvedő igealakok összetett formáinak felelnek meg.

És hogy a pogány felismerje: Izrael háza bűnei miatt elhurcoltatott BrB Ezech 39,23 (erfaren | wie das haus Israel... sey weggefüret). Látjuk, hogy Urunk... a halottak közül való feltámadása már előre megmondatott, illetve megjövendöltetett BrP II 8–9. A próféta azt mondja, hogy az ő vétkei megbocsáttattak (65) (powiedział byl | że mu odpuszczony byl) SP II 65–66. János... azt mondja, hogy a halál és a pokol a tűz tavába vettetett (powiada że śmierć | y piekło wrzucone bylo...) SP II 42₁₅. Hogyan tudhatjuk meg, hogy minket az örök életre kiválasztottak? MT 171. Az egyház... tudja, hogy ez a világ a maga idejében teremtetett, és a maga idejében elmúlik MT 235ᵃ₃.

A befejezett idejű, szenvedő melléknévi igenevekkel a būti melléknévi igenév múlt és jövő idejű alakjai is használatosak; így a GD-szerkezetben a szenvedő igealakok múlt és jövő idejű körülírt formáinak megfelelői jönnek létre.

Továbbá az evangélista azt mondja: Szűz Mária, Dávid nemzetségéből, asszonnyá rendeltetett egy férfi számára BrP I 334.

Hogyan merészeled azt hirdetni nekünk, hogy Izrael a maga Istene által megvédve lesz? BrB Judit 612 (jövendölni, hogy a népnek... oltalomban kell részesülnie). Ie... dumai Karalijste Diewa toiaus busenczę ischreikschta BrB Luk 19,11 (úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni). Krisztus mondja, és világosan tanítja | A zsidókat, hogy elvetettek lesznek | És sok pogányt befogadnak az örök életre BrP I 186. Hogy megtanítsa | önmagát ily módon halálra ítéltnek BrP I 144.

2.2.3.2. Névszói és névmási accusativusszal alkotott szerkezetek

A főnevekkel, melléknevekkel és melléknévi névmásokkal alkotott igenévi kopula jóval gyakrabban használatos, mint a melléknévi igenevekkel alkotott. Bár a névszók önmagukban is állhatnak a kettős accusativus második tagjaként, a régi írásokban mégis többnyire a būti ige cselekvő melléknévi igeneveinek accusativusával vagy határozói igenévvel kapcsolódnak¹¹. Ezek az igenévi kopulás szerkezetek a névszói (névmási) accusativusszal ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz, mint az igei mondatokban a būti ragozott alakjai a megfelelő szavak nominativusához. Az olyan GD-szerkezetek, mint például az, hogy tudom: ő jó, jelentésükben és számos szintaktikai formai jegyükben megfelelnek az igei megfogalmazásoknak: tudom, (hogy) ő jó.

¹¹ A határozói igenévi kopulával alkotott szerkezetekről lásd a szerzőtől: „Baltistica”, IV (2), 1968, 198. o. és köv.

245

A ragozott igét tartalmazó állítmányhoz hasonlóan a participiumos kapcsolattal járó névszóknak gyakran vannak bővítményeik, sőt alárendelő összetett mondat mellékmondati tagjai is.

A participiumos kapcsolatokban a főnevek és a melléknevek csaknem egyenlő arányban fordulnak elő; a főnevek számottevő túlsúlya csak J. Bretkūnas Bibliájában mutatkozik meg néhány sztereotip szerkezet (pl.: ischtirs mane Poną santį) gyakori ismétlődése miatt, vö. LKK XI 43.

A participiumos kapcsolatokban a névmások csak elvétve fordulnak elő; a számnevek közül csak a vienas. figyelhető meg.

Mert nem akarja tudni, hogy én vagyok az, aki ad neki búzát, fiatal bort és sört. BrB Hoz 2, 10 (Nem akarja tudni, hogy én vagyok az, aki neki adja). Megértjük a Szentlélek cselekedeteit, ezeket a szenteket BrP II 138. Te azt gondolod, hogy én olyan leszek, amilyen te vagy? BrB Ps 50, 21 (Azt gondolod, olyan leszek, mint te)

Mert ezek hinni akarják… Istent<> egyedülinek DP 257₂₃ (hisz… hogy egyetlen Isten van) W 429. Egyes dolgok okát egyedül látom Vln 53.

A főnevek (néha bővítményekkel együtt) accusativusa participiumos kapcsolattal összekapcsolható a semlegesnemű tai, tatai névmási forma megfelelőjével. Az ilyen szerkezetek J. Bretkūnas írásaira jellemzők.

Én úgy látom, hogy népem makacs BrB V Moz 9, 13 (hogy ez a nép keménynyakú nép). Az urak levágják őket, és nem tekintik ezt bűnnek BrB Zach 11,5 (és nem tartják bűnnek)¹².

A GD névszói tagja (N) el is maradhat, implicitté válhat. Ilyenkor a szerkezetet a participiumos kapcsolat és az állítmány névszói részének megfelelő funkciójú főnévi accusativus alkotja.

Nesa Mamah neszinnoia Angelą PONO santį BrB Teis 13,16 (wuste nicht / das es ein Engel des HErrn war). Kaczei Simonas gerai suprata, wilių santį BrB I Mak 13, 17 (mercket / das eitel betrug war) (Vö. 2. 2. 3. azonos külső formájú szerkezeteket, amelyekben a főnévi accusativus a participium állapotának alanyát jelöli).

A főnevek és melléknevek accusativusa leggyakrabban a būti ige jelen idejű cselekvő participiumi alakjával fordul elő:

a) Hinni kell, hogy tested szennyes por MŽ II 418. Az egész város tudja rólam, hogy tisztességes asszony vagy BrB Rut 3, 11 (hogy erényes asszony vagy). Eszter azt mondta, hogy saját népének tagja BrB Est 8,1 (mondjátok meg, kihez tartozik). Az egyházat, amelyet Isten szent, erényes közösségnek akart látni MT 221₁. E példákból megérthetitek, Kedveseim, hogy az ilyen szeretet és irgalom akkor válik láthatóvá, amikor egyik a másikkal kölcsönösen szeretetben egyesül BrP II 247. Vajon hiszed-e, hogy megbocsátottam, hogy Isten megbocsátását nyerted? Vln 31₉.

b) Gondolod, hogy az Úr igazságos? SE 75₂₄. A te… munkáid, embereid tanúsítják, hogy igaz isten vagy (świadczą iżes ty Bog prawy) PK 78. Tanítványaid… hallották prédikációmat, kedvesnek tartanak PsD 246¹³. Tudtam, hogy Megváltóm él BrP II 40. Erzsébet… megismeri… saját nemzetségét, nehéznek érzi BrP II 266.

A befejezett múlt idejű alakok itt jóval ritkábbak (körülbelül 10 példa).

a) Így hallottuk… az ő apja Zakariás volt, az ő anyja Erzsébet BrP II 236. Értjük: Szent János… megáldott és tiszteletre méltó férfi volt

¹² Lásd még Jer 32, 9; II Moz 32, 9; 32, 22; Sir 29, 6

¹³ Vö.: Bus girdėta, jog nama pamokslas mielas ira (aláhúzva; ugyanaz a szöveg, mint a PsD-ben) BrB Ps 141, 6 (wird… Lehre hören / das sie lieblich sey).

246

BrP II 234. Így derült ki, hogy a samaritánusok pogányok voltak, mind közül a leggonoszabbak BrP I 322. És amikor rájönnek, milyen ostobák és bolondok voltak¹⁴ BrB Bölcs 1, 3 (beweiset sie / was jene für Narren gewesen sind)

b) Didžukem. Hogy mindenütt megértsék, hogy mi örvendezők voltunk BrP I 237. Megmutatja az Úrnak, hogy nem volt vétkes, ám mégis bűnhődöm miattunk SP II 128_a.

A jövő idejű alakok szintén csak elszórtan fordulnak elő.

a) A te szenvedésedben | a te szent Krisztusodat eljövendőként megjelölte Vln 61₃. A pogányok… a zsidók szerencsétlenségét az ő szerencséjüknek tartották BrB II Mak 14,14 (hoffeten der Jüden vnglück solt jr glück sein).

b) Hogy az emberek tudják, hogy az ő országa nem világi, hanem lelki BrP I 349. Mert remélem, hogy kegyes és jó lesz hozzátok BrB II Mak 9,27 (Kegyesen és barátságosan fog viselkedni veletek). Ianas… tudván magáról, hogy már nem sokáig fog élni BrP I 31. Mert ki tudja, vajon bölcs vagy bolond lesz-e BrB Pam 2,19 (wer weis | ob er Weise oder Toll sein wird?)

A participiális kapcsolatokkal alkotott szerkezetekben főként a II. és III. csoportba tartozó igék használatosak; az I. csoport igéi ritkábbak, és rendszerint a mentális észlelés jelentését hordozzák, vö.: A király észrevette (azaz megértette), hogy a harc túl heves volt számára BrB II Kir 3,26 (sahe | das jm der streit zu starck war) A participiális kapcsolatokkal alkotott valamennyi GD nem tárgyi (b) típusú. Ezzel szemben azok a szerkezetek, amelyekben a būti ‘lenni’ ige participiuma olyan N-hez kapcsolódik, amelyet közvetlenül a V irányít, attributívak, és a participium bennük konkrét létezést fejez ki, vö.: (János) a méhében felismerte az ő Urát, ugyanígy a legszentebb Szűz méhében levőt DP 462₂ (poznal Páná… w żywocie… będącego W 770₂₀.)

A būti ‘lenni’ ige participiumának accusativusa kopula jelentésben csak akkor honosodhatott meg, amikor az N már nem számított a V tárgyának, az NP-szerkezet pedig egy alárendelt mondattal vált egyenértékűvé. A névszói állítmánnyal vagy összetett igeidőalakkal rendelkező mondatok analógiájára a GD-n belül a būti ige participiuma és egy főnév, névmás vagy másik participium accusativusa között teljesen új szintaktikai kapcsolatok alakultak ki, amelyek a kopula és az állítmány névszói része közötti kapcsolatoknak felelnek meg (vö. tudom, hogy ő király, és tudom: ő király). Ezek az új szintaktikai kapcsolatok a szerkezet külső felépítésére is hatással voltak. Az állítmány névszói részének megfelelő főnév vagy névmás, a būti ragozott alakját tartalmazó mondathoz hasonlóan (tudom: ő király), sok esetben instruktívuszi alakot kapott, és ezáltal megszűnt az N-nel és P-vel való egyeztetése (tudom, hogy ő király)

2.2.3.3. Instrumentalisszal alkotott szerkezetek

A XVI–XVII. századi írásokban ezek a participiális kapcsolatokkal alkotott példák mintegy 28%-át teszik ki (arányuk ≈ 140: 550), és a GD-k teljes számának körülbelül 5%-át. Ezekben leggyakrabban a főnév instrumentalisza kapcsolódik jelen idejű kopulához.

Tudjuk, hogy rablókkal és útonállókkal van dolga BrP II 165. Hogy mindenki felismerhesse, hogy igaz ember BrP I 132. A rómaiak meghallották, hogy Simon az ő testvére főpap BrB I Mak 14,17 (hallották, hogy Simon… főpap volt). A farizeusok szívükben elítéltek engem, hogy nem vagyok próféta DP 479₄₉ (osądził mnie być Prorokiem W 808). Galime… azzal dicsekedve, bátran mondván, hogy mi szent emberek vagyunk Baszniczes MT LĮŽ 3₄.

¹⁴ A kakius a margón áll, a szövegben aláhúzott helyett: kakie anie buwa Durnus.

247

A főnevek accusativusi és instrumentaliszi alakjai néhol teljesen azonos típusú mondatokban fordulnak elő, és egymással versengenek. Például J. Bretkūnas Bibliájában a kézirat javításakor 12 esetben instrumentalisz váltotta fel az accusativust. Mindazonáltal a XVI–XVII. században az accusativusi forma továbbra is népszerűbb, és a kopula mellett több mint kétszer olyan gyakran fordul elő.

A főnevek instrumentaliszi alakjai olykor a múlt és a jövő idejű kopulával is előfordulnak.

Nesa emlékezz arra, hogy te Egyiptomban szolga voltál! BrB V Moz 24,18 (solt gedenken / das du Knecht…. gewesen bist)¹⁵. Olvassuk: ius Prarakais ir Mokitoieis buwussius MT (PM) 16^a19. Sauli királyként… az írás azt mondja… máshol negyven évig volt király (powiada / że dwie lecie królowal) SP I 136¹². Halljuk, hogy Maria és Elsbeta… jó barátnők voltak BrP II 261.

Az Úr … meg akarta tanítani (226) … hogy ő legyen a mi igaz királyunk és legfőbb püspökünk BrP I 226—227. Hogy tudják: ő nem világi valamely király vagy úr lesz, és őket is világi tisztviselőkké teszi BrP II 71¹⁶.

A melléknevek instrumentalisza itt jóval ritkább, mint a főneveké (ugyanígy ritkább a būti ige ragozott alakjaival is).

Tai anis … wertu ij sąnti pazista DP 77¹⁷. (godnym go być znają W₁ 82). Az emberek … igaznak és szentnek hiszik MT 88¹⁵. Akiket ő maga … egyenlőnek és szentnek akar MT LĮŽ 17²⁰.

Azt mondod, hogy a meghalt embert újra élőnek tartod? BrB Job 14,14 (Meinstu ein todter Mensch werde wider leben?)

A melléknevek instrumentaliszi alakjai az accusativusok mellett állnak teljesen analóg mondatokban, vö.: tur ghi ne czistu esanti nusuditi BrB III Moz 13,27 és tur ghi Plehonas neczistu santi nusuditi ugyanott, 13, 11¹⁷ (sol jn… wrein urteilen). A melléknevek analógiájára egy helyen a DP-ben a befejezett idejű melléknévi igenév instrumentaliszi alakja is szerepel, amelyet közvetlenül ugyanilyen lengyel alakból fordítottak: tą kurį tikėjo sąnti užmustu DP 198²⁶ (ktorego wierzyli być zabitym W 337).

A névmások közül olykor a kas, kuris, koks instrumentaliszi alakjai fordulnak elő.

Kinek mondotok engem? VEE 156²¹ (wer saget denn jr / das ich sey? Mat 16,15)¹⁸. És ti kuriū mane santi (465) kinek mondotok? DP 465—466. Azt gyanította, hogy W. Christus olyasvalaki volt, amilyennek hallotta DP 318²⁹ (iakimgo być slyszeli W 528).

Bár az instrumentaliszos szerkezetek a XVI–XVII. századi írásokban jóval ritkábban fordulnak elő, mint az accusativuszosak (az arány hozzávetőleg 95: 230), bennük a melléknévi igenév szintaktikai kapcsolatainak megváltozása a szerkezet többi tagjával különösen világosan kirajzolódik. A būti ige melléknévi igeneve itt elsősorban nem az accusativusszal, hanem a névszói állítmányi résznek megfelelő instrumentaliszszal kapcsolódik össze. A melléknévi igenévi kopula accusativusszal való egyeztetése elvesztette szintaktikai motivációját, mivel a névszói állítmányi rész a kopulával egyébként sem egyezik esetragban (az igei kopulának egyáltalán nincs esetformája). Ezért a melléknévi igenévi kopula olykor a névszói állítmányi rész megfelelőjével, az instrumentaliszszal egyeztethető, amelynek kapcsolata a būti ige melléknévi igenevével a legszorosabb.

¹⁵ Hasonlóképpen V Moz 24,22; 5,15; 15,15; I Sam 24, 21; I Kar 14, 2; Ism 8, 9.

¹⁶ Hasonlóképpen BrP I 9.

¹⁷ Hasonlóképpen BrB III Moz 13,6; 13,7; 13,8; 13,25.

¹⁸ Hasonlóképpen VEE 134¹⁴, 134¹⁸, 156¹⁷, DP 465⁸, Ev 181⁹.

¹⁹ Lásd még MP III 30⁴³, 30²⁹, DP 465³³, Ev 181⁹.

248

Válogattak engem | akiket Isten... fia jóságának részeseivé akar tenni MT 178a₅. Ne tartsatok engem valami más, világi embernek BrP II 37. A Férfi... megmutatván magát, hogy valóban Isten | és a világ megváltója BrP II 453. Nem hitte Krisztust valóban Isten Fiának BrP II 349. Tanuljuk meg | az embereket nem hamis uraknak BrP II 325. Krisztus megmutatta magát valóban Istennek BrP I 279. Gondolhatja, hogy nem lesz valamilyen világi király BrP I 258. Mert jól tudtam, hogy az ő bukása után nem lesz életben BrB II Sam 1,10 (ich wuste wol das er nicht leben kundte).

Hogy a részes igenévnek itt az eszközhatározói alakja érvényesült, azt a névszói állítmányi rész megfelelőjeként álló eszközhatározói eset vonzása határozta meg; ez olyan példákból látható, amelyekben a részes igenévi szerkezet mellett más igével használt igenevek megtartják tárgyesetű alakjukat:

Látjuk... ezeket az embereket igaz hívőknek... őt valóban Istennek | és aki minden... betegséget képes az embertől elűzni BrP II 456. Krisztus a halottak közül feltámadott | és élőnek mutatkozott (9) tíz megjelenése alkalmával BrP II 9–10.

A részes igenévi szerkezetnek a névszói állítmányi rész megfelelőjével fennálló szorosabb kapcsolata néha akkor is megmutatkozik, amikor az tárgyesetben áll: erre a számbeli egyeztetésből következtethetünk, például: Ezt mondja Gellert! schaudus sanczius (nem sančią!) / BrB Job 41,18 (er achtet eisen wie stro)

2.2.3.4. Birtokos esetű szerkezetek

Azok a szerkezetek, amelyekben a kapcsolóelem szerepét a būti ige tagadó alakú igeneve tölti be, a régi írásokban kétfélék.

Ezek egy része a szokásos GD-modell szerint épül fel: az N, a P és a hozzá kapcsolódó másik névszó, amely az állítmányi rész megfelelőjeként szerepel, tárgyesetben áll, például: Tudván tehát, hogy ti nem vagytok istenek, ne féljetek tőlük BrB Bar 6, 64 (wisset | das es nicht Götter sind). Akkor meglátod, hogy nincs más Isten, csak (fölötte: csupán) egyedül Nabukodonozor BrB Judit 6, 2. (wirstu sehen | das kein ander Gott ist). Kérdezd... tudván, hogy nem vagyok gonosz BrB Job 10, 7. (weissest | wie ich nicht Gottlos sey)²⁰.

Más esetekben a tagadó būti-igenév, hasonlóan a ragozott igéhez (vö. láttam: te vagy és láttam: nem vagy), a tagadás birtokos esetével kapcsolódik össze, és maga is birtokos esetben áll. A régi írásokban (különösen J. Bretkūnasnál) különböző igeidőjű igenevekkel találunk ilyen szerkezeteket:

Hogy megtudd: nincs hozzám hasonló az egész földön II Moz 9,14 (innen werden solt | das meins gleichen nicht ist in allen Landen). És hogy a pogányok megismerjék: nincs más, egyetlen... ÚR Tob 13, 4 (erkennen | das kein allmechtiger Gott ist). Mert tudod, hogy közülünk senki sincs I Kar 5, 6 (du weissest das bey vns niemand ist). Sőt ezt is tudd: nincs egyetlen ember sem, aki ilyen jó és szent volna SE 65₂₆.

Azt mondják annak a vidéknek az emberei: egyetlen parázna nő sem volt ott I Moz 38, 22 (sagen die Leute... es sey keine Hure da gewesen).

Hiába reménykedünk, nem lesz baj Jer 8, 15 (verlasset euch drauff | Es solle keine not haben).

²⁰ Lásd még: BrB I Moz 31, 5; 44, 31; II Moz 2, 12; I Kar 22, 33; MT (PM)1, 15.

249

Az ilyen főnévi és igenévi genitivusok párhuzamosan állhatnak ugyanazon, tagadás nélküli igéktől függő, megfelelő accusativusi szerkezetekkel, vö.: Er regit nu, mane vieną santi, ir nesanczio niewieno Diewo prieg manens? BrB V Moz 32, 39 (SEhet jr nu | das Ichs allein bin vnd ist kein Gott neben mir?)

A tagadó genitivusi alak más igék participiumával álló szerkezetekben is előfordulhat, például: Tūgi nu numanat, niewieno szodzio PONO ant szemes nepūlusio BrB II Kar 10, 10 (erkennet… das kein wort… ist auff die erden gefallen).

Hasonlóképpen alkotják a részleges genitivusi szerkezetek megfelelőjét a būti ige pozitív participiumi alakjai is, például:

Turim szinnoti | tokiu kleidunu pamoksle | isch pradzio swieto buwusiu | dabar sancziu ir ikki galo Swieto busencziu BrP II 309 (vö. žinoti: buvo ir bus klaidūnu).

Az igenév és a főnév (névmás) között itt kölcsönös függőségi viszonyt látunk: a tagadó alakú igenév meghatározza a főnév genitivusát, és egyúttal egyeztetve van vele.

A részleges genitivushoz hasonlóan a būti ige participiuma egyezik a daug. határozószótól függő főnévi genitivusszal.

A pogányok… sok istent véltek létezőnek BrP II 180. Sok embert | a világ kezdetétől fogva létezett |, de mindnyájukat halottként halljuk BrP II 6. Mert nem tudod, hogy később több nyomorúság lesz (lehet)? BrB II Sam 2, 26 (Weisestu nicht | das hernach möcht mehr jamers werden?)

Az ilyen szerkezetekben a participium megőrizte lexikai létezésjelentését. A daug, mažai határozószókkal hasonlóképpen más lexikai jelentésű igenevek genitivusai is használatosak, vö.: Janas ischwiddens daug Phariseuschu ir Sadduceuschu savo krikschtop atencziu | bilba iemus BrP II 240²¹.

Az igenév esetalakját itt a főnévi genitivusszal fennálló kapcsolata határozza meg. A közönséges GD-esetekkel való analógia miatt azonban a főnévi genitivus mellett alkalmanként a būti ige participiumának accusativusa is előfordul, például: Hoitmanas Sýrios girdeia, gerūsius pas Judą sanczius, ir daug Szmonių kruwoj essanczias BrB I Mak 3, 13 (hôret… das ein gros Volck bey einander war); vö. a más igék participiumával álló megfelelő eseteket: Rasche regim atspraschiusius daug schwentu szmoniu BrP II 414.

Azokban az alanyi szerkezetekben tehát, amelyekben az igenév kopulaként működik, valamint az itt tárgyalt más esetekben is jól megfigyelhető az igenévi tag esetének változékonysága. Ezt a szerkezeten belül kialakult új szintaktikai viszonyok idézik elő. Amint elhalványult a V és N közötti vonzatviszony, meggyengült az N és P közötti egyeztetés, az igenevet pedig formailag a névszói állítmányrész megfelelőjeként szereplő főnévhez kezdték kapcsolni. A tagok közötti új szintaktikai viszonyok fellazították a korábbi GD nyelvtani szerkezetét, és kedvező feltételeket teremtettek a ragozhatatlan igenévi alakok, az adverbális igenevek behatolásához és elterjedéséhez. Éppen az itt tárgyalt típusú, instrumentalisban és genitivusban álló szerkezetek, amelyekben az N és P közötti egyeztetés a leginkább felbomlott, voltak az adverbális igenév GD-beli elterjedésének első, legkorábbi gócai (vö. 4. 1. 1 és 4. 1. 6.).

²¹ Lásd még BrP II 308, 346, 455; a megfelelő adverbális igenévi szerkezetekről vö. a szerző, „Baltistica“, IV(2), 1968, p. 197—198.

250

2.3. Névszói tag

A GD-ben névszói tagként (N) főnevek, névmások, esetenként pedig főnévi értelemben használt melléknevek vagy számnevek tárgyesete szerepel.

2. 3. 1. Az N-t alkotó főnevek konkrét és elvont dolgok megnevezései lehetnek.

A konkrét jelentésű főnevek közül leggyakrabban azokat használják, amelyek személyeket vagy más élő, cselekvő lényeket jelölnek. Lehetnek tulajdonnevek (a) és köznevek (b).

a) És Dávid látta, amint Saul kivonult BrB I Sam 23, 14. Alexander megtudta, hogy Demetrius Jonathas Prieteliste-t keresi BrB I Mak 10, 15.

b) És láttam egy asszonyt, aki egy skarlátvörös vadállaton ült BrB Apr 17, 3. Azonnal megtaláljátok a megkötözött szamarat VEE 54₉. Olvassuk… a szamaritánusokat, akik annyi ezer embert megöltek BrP I 106.

Az N-t más dolgok megnevezései is alkotják, például:

Hogy meglássa maga körül e világ minden elhagyott dolgát DP 554₃. A fejedelmek… látták a tüzet úgy, hogy az semmit sem tett BrB Dan 3, 27.

Az elvont jelentésű főnevek ritkábban fordulnak elő a GD-ben:

Ha ilyen értékes javakra találunk, azok kedvesebbek számunkra, mint a munkával szerzettek MT 71₉. Amikor meglátjátok a csúf pusztulást... a szent helyen állni Ev 139₁₂. Milyen nagy dolgokról hallottunk, amelyeket véghezvittek BrB Luk 4, 23. Érzem, hogy valaki megérintett engem BrB Luk 8, 46.

Ugyanahhoz a melléknévi igenévhez több főnév is kapcsolódhat.

Honnan tudod, hogy Saul és fia, Jonatán meghaltak? BrB II Sam 1, 5.

Az N-t alkotó főnév más bővítményekkel vagy akár mellékmondatokkal is kibővíthető.

Júdás és társai megértették, hogy Demetriosz, Szeleukosz fia Tripoliba érkezett... BrB II Mak 14, 1. Szerette volna látni kedves... kisfiát, és nem tudta, hogy most mi a rossz; megfojtják BrP I 106.

A melléknevek, számnevek és melléknévi igenevek csak nagyon ritkán töltenek be névszói tagi szerepet, mégpedig csak akkor, ha főnévi jelentésük van (vagy ha a főnév odaérthető), például:

Így beszél a tisztákról és tisztátalanokról: a test nyílásán át semmi mást nem fogadnak be MT 161₁₅. És az visszatérve azt mondta Tóbiás apjának, hogy egy megöltet az utcán fekve talált BrB Tob 2, 3 (das einer auff der gassen tod lege). Ugyancsak azt mondja: a haldoklókat, akik nem akarnak és nem képesek ellenállni, kényszeríti MT 179₅.

2. 3. 2. A névmások igen gyakran töltenek be főnévi tagot a GD-ben. Különösen népszerűek a személyes névmások, amelyek közül legelterjedtebbek a 3. személyű (jis, ji, valamint az ezek jelentésében használt anas, ana) alakok.

Dwasia netur kuno ir kaulu | kaip regit | mane turinti BrP II 30. Ponas... moka | mus wissus Diewui daug skelanczus BrP II 486. Paszin stu, tawe wis galinti BrB Job 42, 2 Regeiot g hy enti VEE 73. Halljuk őket beszélni MP 206₂. Nesa szima, ana sawe pati ne galinti gelbeti BrB Išm 13, 16,... Girdedams... anus peikenczius | ir loioianczus BrP I 301.

A többi névmás közül a GD-ben gyakrabban fordul elő az „ez”, az „az”, a „másik”, ritkábban pedig a „mindegyik”.

Sch i randam wilioianti szmanes musu BrB Luk 23, 2. Tūs sakome nūg ischganima amszinoia atpūlusius MT LĮŽ 6₄. Izwido kitus stowinčius vnt turgamiečiu dikus SP I 317₇. Látjuk, hogy nem mindenki keresztény BrP I 249.

251

A GD főnévi tagját vonatkozó névmások is alkothatják, például: Amit itt testi módon a falakban véghezvittnek látunk, az lelkileg a szívekben megy végbe DP 577³³. Ezékiel azokról a csontokról beszélt, amelyeket a mezőn fekve látott MP 165^a9.

Általában a GD főnévi tagját mindazok a szavak alkothatják, amelyek egy igei mondat alanyaként is szerepelhetnek. Az N kifejezésének uralkodó tendenciái szerint a GD megfelel az abszolút dativusnak, amely ugyancsak egy közvetett esetű, participiummal alkotott szerkezeten alapul (vö. LKK V 67 skk.).

2. 3. 3. Külön csoportot alkotnak azok a GD-szerkezetek, amelyekben a főnévi tag szerepét betöltő személyes vagy visszaható névmás ugyanazt a cselekvőt jelöli, mint a mondat alanya (az ige és a participium cselekvésének alanya azonos). Az ilyen GD a régi írások jellegzetes vonása, a mai nyelvben már csak nagyon ritkán fordul elő. Leggyakrabban a visszaható névmás tárgyesetét használják így, például:

Azt mondta, hogy a zsidók királyának tartja magát VEE 207²². Akkor válasszuk ki azokat, akik igazul meg vannak büntetve | és súlyosabb kínokat szenvedtek el MT 186^g. Azt mondja nekik, hogy ezt akarják tenni BrB II Mak 7, 26.

Jóval ritkábban töltenek be ugyanazt az alanyt jelölő N-ként személyes névmások tárgyesetű alakjai: mane, tave, mus, például:

Akkor megmutatkozom a pogányok szeme láttára, akik között én szent vagyok BrB Ezech 28, 25. Tudtad-e, hogy akkor születtél? BrB Job 38, 21. Hogy… bűneink bocsánatát elnyerve higgyünk Mž II 376.

Ezek a szerkezetek mindenekelőtt a nominativus cum participio problémájához kapcsolódnak¹, ezért itt nem tárgyaljuk őket részletesebben.

2. 3. 4. A GD főnévi tagja teljesen el is maradhat. Az N elliptikus előfordulásai akkor jelentkeznek, amikor a participium cselekvésének alanya ugyanabban vagy egy szomszédos mondatban szerepel, illetve a szövegösszefüggésből és a helyzetből kikövetkeztethető, például:

Igaz férfiak jöttek hozzám, de nem tudtam, honnan valók BrB I Joz 2, 4. Mert a szemetet a kereszten, a bölcsek pedig a kincsesládában ismerték fel: azok borral vannak megtöltve, ezek pedig drágakövekkel vannak kirakva DP 426².

Más jellegűek azok a szerkezetek, amelyekben a jelen és múlt idejű, befejezetlen cselekvésű participiumok semlegesnemű alakjai személytelenül használatosak, és cselekvésük nem kapcsolódik egyetlen konkrét cselekvőhöz sem, például:

Hallottátok, mit mondtak a régiek: Ne ölj BrP II 188. A szent, amikor hallja, hogy az ördögről beszélnek… ezt sem engedi BrP I 293³.

A semlegesnemű participiumtól olykor egy másik GD is függ, például: Szmones Abuse girdeia kalbama Simri sudereghimą padarusį BrP I Kar 16, 16 (lásd 2. 1. 4. 2). A cselekvő participiumok helyett ilyen esetekben a legrégebbi írásoktól kezdve határozói igeneveket használnak⁴.

¹ Su nom. c. part. jas sieja jau D. Kleinas, žr. Grammatica Litvanica, 1653, p. 165; dėl šių konstrukcijų genetinio ryšio plg. A. Bielenstein, Lettische Grammatik, Heidelberg, 1923, § 817; E. Tangl, Acc., p. 50; I. Marvan, О некоторых предикативных функциях литовского причастия, „Kalbotyra“, IV, Vilnius, 1962, p. 35—36; Verbum infinitum в балтийских языках и его отношение к славянскому состоянию, Slavica Pragensia, II, 1960, p. 13 (kur kalbamo tipo konstrukcijos laikomos nepaliudytomis); kiek kitaip aut., Donum Balticum, Stockholm, 1970, p. 10.

² Hasonlóképpen DP 165₁, 407, 265₉₇, WP 6, SIG I 58₂₇, II 111₅; RG 539₁₄.

³ Hasonlóképpen BrB Pam 5, 7; I Joz 22, 11—12; I Mak 16, 21. A megfelelő lett GD-khez lásd J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 1001.

⁴ Lásd a szerzőtől, „Baltistica“, IV (2), 1968, 197 skk.; ugyanott egy, a szükségesség jelen idejű aktív igenévével alkotott problémás esetre vonatkozóan: p. 198.

252

E konstrukciókhoz közel állnak az alkalomszerűen előforduló GD-k, amelyek N-jét semleges nemű névmás alkotja, például: Atmink tatai teipo PONO likta BrB Sir 41, 5; hasonló esetekben a jelen idejű aktív igenév semleges nemű alakja is előfordul esą, például: tikra tariu esą BrB II Petr 1, 13⁵, de a határozói igenév használata a jellemző.

2. 4. A GD nyelvtani formáinak áttekintése azt mutatja, hogy ezt a szerkezetet az ólitván nyelvben szinte minden olyan szó és szókapcsolat alkothatja, amely alárendelt magyarázó mellékmondatot vonz. Ezzel szemben a GD függő tagjai szintaktikai sajátosságaik alapján az igei mondat alanyának és állítmányának felelnek meg. Az igei vonzatkerettel és az ige egyéb tulajdonságaival rendelkező (a személy kategóriáját és a módalakokat kivéve) igenév ebben a szerkezetben különféle, elöljárószós és elöljáró nélküli eseteket vonzhat, a hozzá tartozó szavakkal együtt főnévi igenevet kapcsolhat magához, maga is kopulaként szerepelhet, valamint az összetett igealakok és az összetett állítmány megfelelőit alkothatja. Más szóval az igenévnek itt ugyanazok a szerkezeti lehetőségei, mint az ige ragozott alakjának. Emiatt az ólitván írásos emlékekben a GD gyakran bonyolult, kibővített szerkezetté növi ki magát, amelybe más szerkezetek és alárendelt mellékmondatok is beépülnek.

Bár a GD alapmodellje minden olyan indoeurópai nyelvben közös, amely rendelkezik a megfelelő igenévi alakokkal, e szerkezet olyan változatos és összetett felépítése, amilyet az ólitván nyelvben látunk, már egy későbbi, külön fejlődés eredménye. Használati körét és szintaktikai fejlődésének változatosságát tekintve az ólitván GD sajátos helyet foglal el az indoeurópai nyelvek megfelelő szerkezetei között.

A litván GD legtöbb közös vonást a lett nyelvi GD-vel mutatja, amelyben ugyanazokat az igenévi alakokat találjuk (a mai nyelvben többnyire megkövesedett formában), amelyek nemcsak tranzitív, hanem néhány intranzitív ige után is állhatnak (például šķist „látszani“⁶), bár nem olyan mértékben, mint az ólitvánban. A porosz nyelvi emlékekben GD-t nem jegyeztek fel (nyilván a szó szerinti fordítás miatt). Más nyelvek közül az ólitvánhoz a legközelebb az ó-szláv nyelvek GD-je áll, a megfelelő -nt-, -us-, -mo- és -to- igenévi alakokkal, amelyeknek hasonló jelentésük és szintaktikai sajátosságaik vannak. A balti, szláv és germán nyelvekben közösek a pszichikai észlelést és a beszédet kifejező igékkel álló, nem tárgyi szerkezetek⁷, amelyek szintén összefüggenek a távolabbi tárgy jelentésében használt accusativusszal (lásd 1. 6.). Végül szinte minden indoeurópai (és nemcsak indoeurópai) nyelvben fizikai észlelést kifejező (különösen a látást és hallást jelölő) igék alkothatnak GD-t-

⁵ Részletesebben lásd a szerzőtől, op. cit., p. 202–204.

⁶ Vö. Škīta mani neprotuotam (nepruotuoat) B W 8683, J. Endzelīns, op. cit. p. 1001.

⁷ A szláv nyelvekben azonban ezek jóval ritkábbak, mint a litvánban: az ó-szláv nyelvben, ahol a GD-k mintegy 90%-át fizikai észlelést kifejező igék alkotják, R. Ružička szerint „különösen ritkák“, R. Ružička, Das syntaktische System der altslavischen Partizipien und sein Verhältnis zum Griechischen, Berlin, 1963, p. 240, 243; ráadásul itt csupán néhány, a fent említett jelentésű igével használatosak: minėti, razuměti, (u)vĕděti, glagolati, kazati, lásd R. Večerka, Syntax aktivních participií v staroslověnštině, Praha, 1961, p. 57–58. Az óorosz nyelvben is nagyon korlátozott az elterjedésük, lásd А. Потебня, op. cit., p. 308 skk.; АН СССР, Сравнительно-исторический синтаксис восточнославянских языков, М., 1968, p. 124; az ócseh nyelvre vonatkozóan lásd J. Gebauer, Historická mluvnice jazyka českého, Praha, 1929, p. 600; Dvořák, Vývoj přechodníkových konstrukcí ve starší češtině, Praha, 1970, p. 160 skk. Hasonló a helyzet az ó-germán nyelvekben is: itt szintén a „látni“, „érezni“, „találni“ jelentésű igékkel alkotott szerkezetek vannak túlsúlyban, lásd O. Behaghel, Deutsche Syntax, II, Heidelberg, 1924, p. 388–390, 417–418; А. М. Мухин, Функциональный анализ синтаксических элементов, М.-Л., 1964, p. 104–105, 188–189.

253

igék⁸. Hiába keresünk azonban párhuzamokat más nyelvcsaládokban az ólitván nyelv intranzitív igékkel (3. csoport), főnevekkel, modális és más szavakkal (4. csoport) álló GD-jére. A félig predikatív viszonyok kifejezésének azokban az eseteiben, ahol a litvánban elterjedt a GD, sok más nyelv az infinitivusi szerkezeteket általánosította. Használati körét és az állítmány fő tagját alkotó szavak jelentését tekintve a litván GD nagyjából megfelel a latin acc. cum participio és acc. cum infinitivo együttesének⁹. Hasonló, de jóval halványabb képet látunk az ókori germán nyelvekben (gót, ófelnémet, óangolszász) is¹⁰, amelyekben a percepciót és a közlést jelentő igék után álló infinitivusi (valamint participiális) szerkezeteket a görög és latin példák ösztönözték; e nyelvek későbbi fejlődése során az infinitivusi szerkezetek szilárdan meghonosodtak a litván nyelv nem tárgyi GD-jére jellemző jelentésben. A román nyelvek¹¹ még inkább kiterjesztették az infinitivusi szerkezetek használatát az acc. c. part. helyett.

A litván GD a szintaktikai szerkezet változatosságában és mondatszerű jellegében is különbözik. Itt valamennyi igeidő cselekvő és szenvedő participiumi alakjai használatosak (a viszonylag új, szükségességet kifejező jelen idejű participiumok kivételével), sőt a jövő idejű cselekvő és szenvedő participiumok is, amelyek a szláv és a germán nyelvekben egyaránt hiányoznak. A GD-ben a cselekvő participiumok a ragozott igék egyszerű alakjainak, a szenvedő participiumok pedig a szenvedő igealakok összetett formáinak felelnek meg; az utóbbiak participiális kopulával és anélkül is állhatnak. Bár a participiális kopulás szerkezetek a szláv¹² és a germán¹³ nyelvekben is létrejöttek, használati körük korántsem éri el a litván GD-ét. E tekintetben a görög acc. c. part. áll legközelebb a litvánhoz, amelyben gyakori a ὤν participium accusativusa¹⁴, noha használatát itt is korlátozzák az infinitivusi kopulás szerkezetek (ἔνιαι és hasonlók).

⁸ Már a hettita nyelvű szövegekben is adatolták őket, lásd A. Hahn, Genesis of the Infinitive with Subject—Accusative, TAPA, 81 (1950), p. 128. Az avesztai GD „látni” jelentésben való használatához lásd E. Kieckers, Historische griechische Grammatik, IV, Syntax, Berlin u. Leipzig, 1926, p. 89.

⁹ E szempontból különösen figyelemre méltó az acc. c. inf. használata az alanyeseti alany helyén létigékkel apparet, liquet, constat, convenit, sequitur, efficitur, modális jelentésű szókapcsolatokkal verum est, verisimile est, credibile est, certum est, sőt főnévi állítmányi szókapcsolatokkal is fama est, spes est, testis sum (!) és így tovább – vagyis éppen azokban az esetekben, amelyekben a régi litván írásokban a 4. csoport szavai után GD-t találunk; vö. A. Ernout, F. Thomas, Syntaxe latine, Paris, ²1953, p. 321; vö. továbbá a litván GD-t az egyes szám semlegesnemű szenvedő participiumokkal, mint a sakoma „mondják” és žinoma „tudvalevő”, valamint az olyan latin acc. c. inf. szerkezeteket, mint dicitur Gallos in Italiam transisse vagy adesse Romanos nuntiatur, lásd ugyanott, p. 327.

¹⁰ A gót nyelvhez vö. W. Willmanns, Deutsche Grammatik, III, 1, p. 118–121; az óangolszász nyelvhez M. Callaway, The Infinitive in Anglo-Saxon, Washington, 1913, p. 120 skk.; B. H. Ярцева, Исторический синтаксис английского языка, М.—Л., 1961, p. 231–232; А. М. Мухин, op. cit., p. 120, 188 skk.

¹¹ A francia nyelvhez vö. H. Nilsson—Ehle, L’attribut de l’objet en français, „Studia Neophilologica“, 25, № 3, p. 109 skk.; H. B. Соколова, Трёхчленные глагольные словосочетания в современном французском языке, сб.: Грамматика, фонетика и стилистика романских языков, 1971, p. 251 skk.; A. Ernout, F. Thomas, op. cit., p. 283; a többi román nyelvhez lásd M. Manoliu Manea, „Accusativus cum infinitivo“ dans les langues romanes, „Cahiers de linguistique théorique et appliquée“, VI, 1969, p. 125–136.

¹² A keleti szláv nyelvek összehasonlító-történeti szintaxisa, Mondatrészek, M., 1968, p. 126–127; R. Večerka, op. cit., p. 58.

¹³ Vö. az óangolszász Ie hine cūðe niht wesende Beowulf 372 „tudtam, hogy ő gyermek“, K. Yamakawa, The two constructions: „Acc. and Participle“ and „Genetive and Gerund“, „Annals of the Hitotsubashi Acad.“, 8, № 1, Tokyo, 1957, p. 49.

¹⁴ Lásd R. Kühner, Ausführliche Grammatik der Griechischen Sprache, II. 1, Hannover, ²1870, p. 611 skk.

254

Az indoeurópai közösség korából örökölt GD-szerkesztési lehetőségek az ólitvánban a legszélső határokig fejlődtek. Ennek előfeltételét a népnyelvben elterjedt és produktív participiális szerkezetek bősége teremtette meg. A közvetett esetekkel álló participiális szerkezeteket, amelyeket a szláv és germán nyelvekben az irodalmi hagyomány és a klasszikus nyelvek hatása támogatott, a litvánban az élő nyelvhasználat alapozta meg: annak talaján formálódtak és terjedtek el. E tekintetben fejlődésük mind a történeti nyelvészet, mind az általános nyelvtipológia szempontjából fontos.

3. Accusativus cum participio és a magyarázó mellékmondat

3. 1. A GD szintaktikai viszonyainak fejlődésében óriási jelentősége volt annak, hogy ez a szerkezet szinonim volt a kapcsolt magyarázó mellékmondatokkal.

A kettős accusativus mellett, amely igei melléknevekkel, később pedig az ezekből kialakult participiumokkal állt (pl.: látom az apát jönni), az indoeurópai nyelvekben ősidők óta elterjedtek voltak a parataxisos formájú ilyen megnyilatkozások is: látom: az apa jön. A litvánban napjainkig fennmaradtak¹ (különösen a nyelvjárásokban és a folklórban), a mai irodalmi nyelvben azonban rendszerint csak meghatározott stilisztikai céllal használatosak (a váratlanság hangsúlyozására, a beszélt nyelvi árnyalat kölcsönzésére az elbeszélésnek stb.). A XVI–XVII. századi írásokban a GD-hez hasonló körülmények között találjuk őket, csak jóval ritkábban, például:

Schitai ghi esti taw Mote, kamgi tarrei ghi est mana sessu? BrB I Moz 26, 9. Kitti wel isch Szidu ape lana dumnoia | ghis ira prarakas koksai BrB I 42. Nes pasakia: esmi sumumi Diewo SE 261, 24.

A GD és az aszindetikus mondatrész olykor ugyanattól az igétől függ, és az eredetiben teljesen azonos szerkezetű megoldásoknak felel meg, vö.:

Sakikite sawa Brolims Ammi, anis ira mana Sźmones, ir iusu Sęserei, įę sanczę malonie BrB Hoz 2, 3 (Sagt ewern Brüdern (Ammi) sie sind mein Volck | vnd zu ewr Schwester (Ryhamo) Sie seyn in gnaden).

Az ilyen parataxisos formájú megnyilatkozásokból alakultak ki a magyarázó mellékmondatok, amelyek ugyanabban a szintaktikai környezetben használatosak, és idővel a GD szintaktikai szinonimáivá váltak. Az írásbeliség kezdetén már széles körben elterjedtek voltak, bár a litván nyelvterület nagy részén, legalábbis a žemaitis és a nyugat-aukštaitis nyelvjárásokban használatuk köre akkoriban feltehetőleg még nem érte el a GD-ét. Erre a régi, e nyelvjárások sajátosságait mutató írások alapján következtethetünk. Bár a percepciós igék utáni magyarázó mellékmondatok használatát ezekben a német, lengyel és latin eredetik ösztönözték, amelyeket viszont görög és héber alapszövegek befolyásoltak², a GD mégis jóval megszokottabb és népszerűbb volt ezen a téren. Ez különösen a viszonylag ritka eredeti forrásokra igaz. Például S. Vaišnoras „Žemčiūgos” című művének eredeti litván bevezetőjében 10 GD-szerkezet és 4 nominativus cum participio szerkezet mellett mindössze 6 szinonim mondatot találunk jog kötőszóval, és 1-et kad kötőszóval. A megfelelő magyarázó…

¹ Plg. E. Hermann, Über die Entwicklung der litauischen Konjunktionalsätze, Jena, 1912, p. 5.

²Az újszövetségi görög szövegekben a percepciós igék utáni magyarázó mellékmondatok a héber nyelv hatására terjedtek el, amelyben ezek gyakoribbak, mint a GD típusú participiális szerkezetek; lásd M. Johannesson, Der Wahrnehmungssatz bei den Verben des Sehens in der hebräischen und griechischen Bibel, KZ, 64 (1937), 3–4, p. 145–260, különösen p. 157, 242. Az indoeurópai nyelvekre viszont, legalábbis a látást jelentő igék után, a magyarázó mellékmondatok feltehetőleg nem voltak ősidők óta jellemzőek, vö. ugyanott, p. 252–253.

255

A „Žemčiūga” teljes fordításában az ilyen mondatok száma (körülbelül 100 hozzávetőleges számítás alapján) szintén elmarad a GD számától. Vilento „Evangelijų ir epistolų” című művének 50–200. oldalán mintegy 80, jog kötőszóval bevezetett magyarázó mondat szerepel, így számuk valamivel meghaladja a GD³ számát; ha azonban figyelembe vesszük, hogy németből fordított szövegről van szó, amelyben minden megfelelő esetben alárendelt mondatok álltak, valamint a fordított szöveg szakrális jellegét, amely az eredetihez való ragaszkodásra késztetett, az említett szerkezetek ilyen aránya kétségtelenül a GD nagyobb gyakoriságát mutatja⁴. Ugyanez mondható el J. Bretkūnas írásairól is, amelyek szerzőjének a GD bőséges használatakor minden esetben le kellett küzdenie az eredeti vonzását. Figyelemre méltó, hogy J. Bretkūnas részben eredeti „Postilė” című művében sok helyen a magyarázó mondatok nem gyakoribbak a GD-nél.

Más a helyzet azokban a régi írásokban, amelyek a keleti vagy az úgynevezett közép-aukštaitis nyelvjárásokat képviselik. Itt a magyarázó mondatok gyakoriságukkal jelentősen, helyenként tízszeresen vagy még nagyobb mértékben felülmúlják a GD-t. Például M. Daukša Postilėjének mindössze a 440–470. oldalán 85, jog kötőszóval bevezetett magyarázó mondat fordul elő (ez több mint a Postilė egészében talált GD-k számának fele); mivel a szöveg más részeiben sem ritkábban használatosak a magyarázó mondatok, ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy arányuk a GD-hez képest hozzávetőleg 10: 1. Ezt E. Hermann adatai is megerősítik, amelyek a magyarázó mondatok M. Daukša Postilėjének részleteiben és a Katekizmusban való használatáról szólnak. K. Sirvydas „Punktai” című művének 6–33. oldalán 17, jog és kaip kötőszóval bevezetett magyarázó mondat található (E. Hermann táblázata alapján); ha másutt is ugyanilyen gyakoriak (amire hozzávetőleges számításaink alapján lehet következtetni az SP I 34–380. oldalán), akkor itt a magyarázó mondatok és a GD aránya 5: 1. Az 1600-as anonim Postilėben, ahol a GD összességében viszonylag ritka, a magyarázó mondatok még többször fordulnak elő; nagy elterjedtségüket B. Chylinskis Bibliája, M. Petkevičius Katekizmusa és más szövegek is tükrözik. Noha ezeknek az írásoknak az adatai, figyelembe véve az eredeti szövegek hatását és a fordítási technika egyéb sajátosságait⁵, korántsem tükrözik közvetlenül az említett szerkezetek valódi arányát az akkori élő nyelvben, mindazonáltal világosan megmutatják, hogy a XVI–XVII. században a litván nyelvterület nagy részén a jog, kad, kaip és más kötőszókkal bevezetett magyarázó mondatok az észlelést, beszédet és más kommentálható cselekvéseket kifejező igék után meglehetősen elterjedtek voltak, és használati gyakoriságuk helyenként valószínűleg meghaladta a GD-ét.

3.2. A XVI–XVII. századi írásokban előforduló GD-k szinte mindegyike helyettesíthető jog vagy kad kötőszóval bevezetett magyarázó mondatokkal anélkül, hogy a szöveg értelme torzulna (de fordítva nem, mivel a kad és jog kötőszóval bevezetett mondatok használati köre jóval tágabb). A GD és a magyarázó mondatok szinonímiáját használatuk más sajátosságai is alátámasztják.

3.2.1. Az azonos eredetiből fordított szövegeket összehasonlítva azt látjuk, hogy a megfelelő helyeket egyes szerzők GD-vel, mások magyarázó mondatokkal fordították. Vö.:

Azt mondván, hogy Beelzebub űzi ki belőlem az ördögöket SP II 43₁₂. — Azt mondta, hogy én Beelzebub által űzöm ki az ördögöket DP 117₄₀. — Azt mondjátok, mert én Beelzebubbal űzöm ki az ördögöket SE 63₁₃.

Pilátus pedig látván… annál nagyobb zaj támad… tanúsítja VEE 205. — És amint Pilátus látta… hogy egyre nagyobb zaj támadt BrB Mat 27, 24⁶.

³ Vö. a GD használatára vonatkozó statisztikai adatokat: LKK, 11 (1969), p. 54–55.

⁴E szerkezetek aránya más az „Enchiridionban”, ahol 7 GD mellett 41 jog és jeng kötőszóval bevezetett magyarázó mondat szerepel; lásd E. Hermann, op. cit., melléklet.

⁵ Vö. a szerzőnél: LKK, 5(1962) p. 50–51; LKK, 11(1969), p. 52 és köv.

⁶Hasonlóképpen SE 259₁₇.

256

És miután megpillantották, hogy a kő el van hengerítve a sírtól BrP I 399. – És látva, hogy a kő el volt hengerítve VEE 56⁷.

3.2.2. Hogy a GD-t és a magyarázó mondatot egymással felcserélhető, párhuzamos kifejezőeszközöknek tekintették, az J. Bretkūnas Biblia-fordításának javításaiból világosan kitűnik. Fordítása kéziratának javítása során maga a fordító számos magyarázó mondatot – amelyek rendszerint a német eredeti daß, wie stb. kötőszós mondatait adják vissza – GD-s szerkezettel helyettesített, például:

Hogy megtudják, miként rontotta meg a tűz… az ellenség termését (javítva ebből: hogy a tűz megrontja az ellenség termését) Bölcs 16,26 (Auf das sie inne würden | wie das fewr… der Feinde früchte verderbete).

Ó, Uram, taníts meg engem, hogy végem lesz, és életem mértéke el van szabva, és meg kell halnom (javítva ebből: hogy végem lesz, és életem mértéke megszabott, és el kell mennem) Zsolt 39,5 (lere doch mich | das ein ende mit mir haben mus… vnd ich davon mus).

És híre ment, hogy ő a házban van (javítva ebből: mintha a házban volna) Márk 2,2 (vnd es ward rüchtbar | das er im Hause war; quod in domo esset⁸).

Senki sem panaszkodhat, hogy ne segítene (aki nem segít) (a „kaip”-tól a zárójelig aláhúzva) Sir 40 (vnd man darff vber keinen mangel klagen | an seiner Hülffe).

Az Újszövetség fordításának kéziratában különösen sok ilyen javítás található. Például J. Bretkūnas csupán János evangéliumának fordításában mintegy 20 magyarázó mondatot cserélt GD-s mondatokra⁹; Máté evangéliumában is körülbelül 10 ilyen javítást találunk¹⁰ (az egész Újszövetségben több mint 40 van belőlük)¹¹. Lukács evangéliumában viszont, amelyet latinból fordítottak, a kézirat javítása során csak egyetlen olyan helyet figyeltek meg, ahol GD-t használtak magyarázó mondat helyett.

Ha tudná a gazda, melyik órában jön a tolvaj (fölül aláhúzva: melyik órában kellene megérkeznie a tolvajnak), bizonyosan Luk 12,39 (si sciret… qua hora fur veniret).

Néha a magyarázó mondat és a GD is megmaradt a kéziratban, egymás mellett, két lehetséges és jelentésében egyenértékű fordítási változatként.

Nehogy valaki azt mondja, hogy az én nevemre kereszteltem (hogy én a saját nevemre kereszteltem volna) I Kor 14 -15 (Das nicht jemand sagen möge | Ich hette auff meinen namen getaufft).

Hogy megtudd, a Magasságosnak hatalma van az emberek királysága fölött (a Magasságosnak hatalma van az emberek királysága fölött), és annak adja, akinek akarja. Dán 4,22 (das der Höchest Gewalt hat… vnd gibt sie).

Az ellenkező példák, amelyekben a GD-t magyarázó mondattal helyettesítik, igen ritkák, például:

⁷Hasonlóképpen váltakoznak ennek a helynek a lengyel eredetiből készült fordításai is, vö. DP 184, SP II 225₈, Ev 64₅ – GD, de SE 79,5 – magyarázó mondat. Vö. továbbá Luk 24,20 fordítását: BrB II 17 – GD, SP II 235₁₈, Ev 67₃, DP 189₂₀ – iog kötőszós magyarázó mondat, SE – kad kötőszós magyarázó mondat.

⁸Lásd még BrB Ism 1,3; 18,13; Tob 9,1; 10,9; Bel 23; II Mak 2,25 stb.

⁹ Jon 1,32; 4,1; 6, 15; 7, 26; 7, 32; 8, 54; 9, 20; 9,31; 11,7; 11,13; 11,17; 12,12; 12,34; 19,10; 19,33; 21,17; 21,24.

¹⁰Vö. Mat 5,17; 10,34; 14,5; 16,13; 16,14; 17,10; 17,13; 21,26.

¹¹ Vö. még Márk 2,8; 2,10; 11,32; 15,39; 16,4; ApCsel 9,27; 10,3; 14,19; Róm 2,3; 2,15; 4,21; I Kor 4,9; 6,19; I Kor 7,3; Gal 1,20; Fil 1,30; 2,22; Zsid 11,14.

17. 520

257

És másnap elmenvén, megláta… egy agyonütött embert az utcán feküdni (a margón: hogy egy ember holtan feküdt az utcán) Tob 2,3 (hogy valaki holtan feküdt az utcán).

Hogy a világ megtudja, mire képes ő (javítva: képes lehet) Job 37,7.

3.2.3. A legjobb XVI—XVII. századi szerzők stilisztikai okokból igyekeztek kihasználni a GD és a magyarázó mellékmondatok párhuzamosságát. Amikor egyes német vagy lengyel magyarázó mondatokat megfelelő magyar mondatokkal, másokat pedig GD-vel fordítottak, elkerülték ugyanazon kifejezések ismétlését és az egyhangúságot. Teljesen azonos szerkezetű mellékmondatot. J. Bretkūnas az egyik mondatban a megfelelő mellékmondattal fordított, amelyet kad vagy jog kötőszó vezetett be, a következő, mellette álló mondatban pedig GD-vel. Vö.:

Ha azt mondjuk, hogy az égből származott, akkor azt kérdezi majd tőlünk: Miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, hogy ¹²emberektől való volt, akkor félnünk kell az emberektől Mat 21, 25—26. (Ha azt mondjuk | az égből való volt… Ha pedig azt mondjuk | emberektől való volt).

Hasonló változatosság figyelhető meg ugyanazon magyarázó mondat két mellékmondatának fordításakor is: az egyiket jog, kad vagy hasonló kötőszóval bevezetett mellékmondattal, a másikat pedig GD-vel fordították.

Tudasd meg ezen a napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én pedig a te szolgád, és mindezt a te szavadra cselekedtem BrB I Kir 18,36 (Add tudtul ma, | hogy te vagy az Isten… és hogy mindezt… én tettem).

Egy-egy hírnök találkozik itt másokkal, hogy jelentse Babilónia királyának: városát elfoglalták… és az átkelők elálltak, a harcosok pedig elcsüggedtek. BrB Jer 51, 31—32 (a királynak… jelenteni | hogy városát elfoglalták… és a harcosok elcsüggedtek¹³).

Pilátus pedig látván, | hogy semmit sem érhet el, | hanem hogy még nagyobb lárma támad… így tanúskodik VEE 205¹⁶.¹⁴ (Pilátus pedig látá, | hogy semmit sem ér el, | hanem egyre nagyobb lárma támad).

A magyarázó mondat mellékmondata és az NP-kifejezés, amelyek ugyanattól az igétől függnek, az eredeti szövegekben egymás mellett állnak.

Továbbá megvizsgáltuk, hogy sok kurz és litván… az istenségek vagy bálványok tiszteletét űzi, illetve… képeket készít, amelyekben valamilyen módon ábrázolják őket, és más ártalmas szokásokat vagy tudományokat | valamint varázslásokat tart fenn IF 10—20.

Tanuljátok meg ebből a példából Isten Fiát, | aki értünk, emberekért emberré lett, | és hogy sok jó származik az ő megváltásából számunkra, fáradtak számára | ezért hát… tanuljunk… BrP I 76.¹⁵

3.2.4. A GD és a magyarázó mondat funkcionális egyenértékűsége miatt a régi írásokban előfordul a két szerkezet kontaminációja: a mellékmondatra jellemző alárendelő kötőszó, vonatkozó határozószó vagy névmás a GD elején is előfordul¹⁶, például:

És nem olvassuk, hogy (Mária) csupán négyszer szólalt volna meg a Szent Evangéliumban DP 474⁵⁴. Hogy erősen higgyen | hogy (26) azon bűn által-

¹² Fentebb — jog.

¹³ Vö. még Ezech 20,48; Judit 6,13; I Mak 3,13; 14,21; 7,25.

¹⁴ A DP 167¹⁹-ben található, egészen hasonló szerkezet az eredeti iš-os mondatnak felel meg.

¹⁵ Hasonlóképpen: BrP I 422, II 241, 403, 456—457, 475, Vln 65⁷.

¹⁶ Lásd még 2. 2.3. Hasonló módon más, félig predikatív participiumi szerkezetek is kontaminálódnak a vonatkozó mellékmondatokkal, például az absolutivus, lásd LKK, 5 (1962), 79. és köv. o.

258

... a mennyei szabadon bocsátott vétkeseket Vln 28–29¹⁷. Akkor engedd el őket, amerre akarod, és te ne büntesd meg őket. BrB V Moz 21, 14 (wo sie hin wil). És ahogy a nap lenyugszik, eltávoznak, mintha nem tudnák, hol hagyták őket BrB Nah 3, 17¹⁷ (wo sie bleiben). És a férfiak sem tudták, merre mentem, sem azt, mit cselekedtem BBbB Nehem 2,16 (wusten nicht | wo ich hin gieng | oder was ich machte) Mert ő előre tudta, mit fognak tenni BrB Išm 19,1 (Denn er wuste zuvor wol | was sie künftig thun würden)

3.2.5. Ha a mondatban két vagy több GD szerepel, az egyik függhet a másiktól. Így összetett, „kétszintes” szerkezetek jönnek létre, amelyek két fokozatú alárendelő mondatoknak felelnek meg. A GD-khez néha még egy mellékmondat is kapcsolódik.

E szavakból… megérthetjük, hogy a zsidók az ötödik isteni parancsolatot nem helyesen értették | hanem csak azt hitték, hogy Isten csupán a felsőbb gyilkosságot tiltotta meg BrP II 288. Azt mondja… hogy magukat annak tartották | aki az igazi Messiás, akinek Izraelt kellett megváltania PrP II 26. Látjuk… ezt az asszonyt… szilárdan hitt | hogy az Úr Jézus Krisztus képes és hajlandó megbocsátani neki a bűneit BrP II 304¹⁹. Hallottunk továbbá sok zsidóról | akik nem hitték, hogy ez a Krisztus az igaz Isten által megígért Messiás BrP II 5²⁰. Hogy megmutathassuk, hogy ismerjük | ki az igaz Isten | akit így imádunk MT 119⁵.

Az értelmező mellékmondatokhoz hasonlóan több NP-kapcsolat függhet ugyanattól a V-től, és különféle mellérendelő viszonyok fűzhetik őket egymáshoz.

Ezek… panaszkodtak sírva. A pogányok minden városból… a Ptolemaiszból, Tíruszból és Szidónból, valamint egész Galileából, amely tele volt ellenségekkel BrB I Mak 5,15. Ismerjük fel hát | hogy jogosan szenvedünk büntetést | és súlyosabb kínokat érdemeltünk: de ezek a kínok enyhülnek a Közbenjáró miatt MT 186⁶.

J. Bretkūno és S. Vaišnoro írásaiban olykor egymással különféle módokon összekapcsolt GD-k egész sorozataival találkozunk, amelyek nagyrészt az igei kifejezéseket helyettesítik. Íme egy ilyen időszakra jellemző példa:

Szent Máté… azt írja | hogy bölcs férfiak a földön új csillagot láttak | és annak alapján a zsidók földjén új királyt sejtettek | a világ Megváltóját | aki megszületett | és ezért az ő földjükről Jeruzsálembe jöttek | hogy imádják őt és esküt tegyenek neki | továbbá Heródes királyt | egész Jeruzsálem városával együtt | e hír miatt a bölcseket megrémülve látva. Ezeket a bölcseket pedig felszólította, hogy menjenek Betlehembe Krisztushoz. És amikor odaértek | hogy megtalálják azt a gyermek Jézust BrP I 105²¹.

A GD tehát jelentősen hozzájárul a sok régi írásra jellemző participiumi (vagyis alapvetően nominális) stílushoz. A klasszikus kori latinban és a szanszkritban különösen kifejezetten megfigyelhető az a hasonló tendencia, hogy az egymással összefüggő cselekvések sorát participiumi szerkezetekkel fejezzék ki; ez jól látható a régi germán (például a gót) és a szláv nyelvekben is²².

¹⁷ Vö. E. Hermann, op. cit., 25. o.

¹⁸ Hasonlóképpen: BrP II 288, II 387.

¹⁹ Hasonlóképpen: BrB II 456.

²⁰ Vö.: Elképzelheti | Jánost, aki tudta, hogy ez a Krisztus az igazi Messiás BrP I 31. Itt az értelmező mellékmondat ugyanazt a szintaktikai pozíciót foglalja el, mint a GD az idézett példában.

²¹ Vö. még BrP I 64; BrB I Mak 5,38–39.

²² Vö. E. Hofmann, Zum Gebrauch der Partizipien in den Skeireins, in: Indogermanica, Festschr. für W. Krause, Heidelberg, 1960, 28–30. o.

17*

259

3.2.6. A GD központozása a XVI–XVII. századi írásokban szintén arra utal, hogy a főnév (névmás) és a participium accusativusa különálló szemantikai, olykor intonációs egységnek számított, amely az értelmező mellékmondattal volt egyenértékű. Bár a régi írásokban az írásjeleket sok helyütt következetlenül és változatosan használták, a példák nagyobb számából mégis világosan kirajzolódnak az uralkodó tendenciák. Figyelemre méltó, hogy a közvetlenül irányított N-t tartalmazó tárgyi szerkezeteket szinte sehol sem választják el vesszővel vagy más jellel. Másfelől azokban a mondatokban, amelyekben a V frázisirányítással az egész NP-hez kapcsolódik az értelmező mellékmondat megfelelőjeként, nagyon gyakran találunk vesszőt vagy azzal egyenértékű ferde vonást (/). Íme néhány példa:

O kas tik, tawę taip didei rustaujenti? PsD 164 (Wer gläubts aber / das du so sehr zürnest?) Bei dabokessi, schitas Szmones tawa Szmones sanczes BrB II Moz 33,13 (Vnd sihe doch / das dis volck dein volck ist). Tau uu (= nu) paszistam / tawę wissus daiktus szinanti VEE 71–72 (Nu wissen wir / das du alle ding weisset). … Nepriwala tie / kurie isch schirdies tikki / Christu sedinti descheneip macės MT (PM) 32₆. Pirmiaus / žinokim / Tą ceremoniją / senoja Zokaną… pradžia sawo turinczią nuog Diewą paties SE 23₄. Bau atmeni / Bagocziu pirm lepawusi BrGD LXXIII.

Az NP-kapcsolatot leggyakrabban J. Bretkūnas és S. Vaišnoras írásaiban választják el. Itt olyan gyakran választják el a V után álló, a „lenni” ige participiumaival alkotott nem tárgyi szerkezeteket, hogy a tagolatlan esetek kisebbségben vannak (lásd 2.2.2.). Az említett szerzők írásaiban olykor pontot vagy kettőspontot is tesznek a V és az NP közé.

Szent Lukács azt írja, hogy az Úr sírt, szent könnyeit ontotta, és szíve mélyéből megbánta BrP II 335. Ezt tehát mindenekelőtt ebből a történetből jegyezd meg. Krisztus megszületett, amikor a zsidók már kezdték törvénytelenül… cselekedni BrP I 56. Hymenaeus és Philetus… azt mondták, hogy a feltámadás már megtörtént, és hogy az emberek e földi életben Isten felé fordultak MT 245₁₃. Krisztus János 3. fejezetében tanítja: minket vízből és Lélekből újjászületettekké MT 127₂₀. És Augustinus… írásában így mondja: Krisztust Krisztus vérével megmosva. MT 122₂₁.

A GD központozása tehát a régi írásokban igazolja e szerkezet szemantikai önállóságát. A régi írások szerzői a GD-t az értelmező mondat megfelelőjének tekintve sok helyütt ugyanazokat a központozási elveket alkalmazták rá.

3.3. A GD és az értelmező mondat szinonímiája belső szerkezetük közös vonásain alapul.

A GD tagjai közötti összetett kölcsönös kapcsolatok azt mutatják, hogy ez a szerkezet szinkrón szempontból sem elsődleges, hanem származtatott. A hagyományos grammatika kiemelte mondatszerűségét, és ezt azzal magyarázta, hogy a GD a többi participiális szerkezethez hasonlóan valamiféle összevont mondat²³ vagy mondatértékű szerkezet, amely alany–állítmány struktúrával rendelkezik²⁴. A GD és a mondat kapcsolata pontosabban transzformációs

²³ Plg. Ф. Буслаев, Историческая грамматика русского языка, М. 1959, p. 281 tt, 538–539. Remdamasis rusų kalbos gramatikomis, panašiai aiškino lietuvių kalbos dalyvines konstrukcijas J. Jablonskis, kartu pažymėdamas „sutrauktinio sakinio“ termino sąlygiškumą ir tradiciškumą, žr. J. Jablonskis. Rinktiniai raštai, I, p. 516–518. H. Poutsma taip pat laikė anglų kalbos infinityvines konstrukcijas, atitinkančias lie. GD, sakiniais, įtrauktais į kitus sakinius, žr. H. Poutsma, A. Grammar of Late Modern English, I, Groningen, 1904, p. 433 tt.

²⁴ O. Jespersen, A. Modern English Grammar on Historical Principles, IV, New York, 1956, p. 5 tt.; Философия грамматики, М., 1958. p. 133 tt., 139 tt.

260

olyan módszer, amely ebben az esetben a mondatok elemzésének eszközeként használható, és segít meghatározni a vizsgált konstrukció belső szerkezetét a nyelv más konstrukcióihoz való viszonya alapján²⁵.

Transzformációs szempontból a GD alapját egy olyan mondat alkotja, amelyet bizonyos, az egész komplexum létrehozására vonatkozó, formálisan meghatározott szabályok szerint egy másik mondatba ágyaznak. Az objektumtípusú és a nem objektumtípusú GD létrehozásának (derivációjának) szabályai különböznek egymástól.

3.3.1. A nem objektumtípusú konstrukciók olyan mondatokból jönnek létre, amelyek első (mátrix-)mondatában üres objektumpozíció található (P^ob), amelyet az igei frázis valenciája határoz meg, és amely a második (konstitutív) mondat helyét jelöli²⁶, például: tudom + P^ob (a bátyám visszatért) ⇒ tudom, hogy a bátyám visszatért. Az objektumpozíció vonatkozó névmási funkciót betöltő névmással is kifejezhető: tudom [ezt]. A főnév és a melléknévi igenév accusativusa alkotta kapcsolat (a bátyámat visszatérve) itt főnévi frázist (NP) képvisel, amely az NP→N(S) vagy egyszerűen az NP→S²⁷ szabály szerint írható át. Ez a szabály kimondja, hogy a főnévi frázist egy konstitutív S mondat alkotja, amely ugyanazt a pozíciót foglalja el, mint az N főnév (vö. tudom a történetet). A konstitutív mondat formáját azok a transzformációs szabályok határozzák meg, amelyek szerint fő részeit a főnév és a melléknévi igenév accusativusa fejezi ki.

A nem objektumtípusú konstrukciók létrehozásának menetét nem részletezve fontos megjegyezni, hogy belső szerkezetük teljesen azonos a kapcsolt magyarázó mondatokéval. A tudom, hogy a bátyám visszatért mondat ugyanazokból a mondatokból és ugyanazon derivációs szabály alapján jön létre, mint a GD tudom a bátyámat visszatérve²⁸. Itt csupán azok a transzformációs szabályok különböznek, amelyek más formát adnak a konstitutív mondatnak. Hasonló viszonyban állnak a magyarázó mondatokkal más nyelvek kettős esetragú konstrukciói is²⁹. Mivel a mondat belső szerkezete szemantikai alapon nyugszik

²⁵ A transzformációknak a konstrukciók és mondatok közötti szintaktikai viszonyok meghatározására szolgáló eszközként való felfogásáról vö. Z. S. Harris, Co-occurrence and Transformation in Linguistic Structure, ”Language“, 33 (1957), № 3, p. 283 tt. (= The Structure of Language, Englewood Cliffs, New Jersey, 1964, p. 155 tt.); Transformational Theory, ”Language“ 41(1965), № 3, P. 1, p. 363, 370 tt.; L. G. Heller, J. Macris, Perspectives in Functionalism, ”Word“ 23 (1967), № 1 – 2 – 3, p. 291; a transzformációs módszer generatív grammatikán kívüli jelentőségéről vö. О. Лешка, Место трансформационных отношений в языковой структуре, „Československá Rusistika“ 1966, XI, 2, p. 65—66. Arra, hogy a konstrukciók funkcionális helyettesítőinek vizsgálata a szintaxis egyik legfontosabb feladata, már Ch. Bally is rámutatott: Syntaxe de la modalité explicite, „Cahiers F. de Saussure“, 1942, № 2, Genève, p. 6.

²⁶ A GD szerkezetének tisztázása szempontjából nem döntő, hogy általánosító transzformáció útján létrejöttnek tekintjük-e (a megfelelő megnyilatkozások szerkezetét korábban így magyarázták, vö. R. B. Leest, The Grammar of English Nominalizations, Indiana, 1960, p. 54—55; E. Bach, An Introduction to Transformational Grammars, New York — Chicago — San Francisco, 1964, p. 67; P. Roberts, English Syntax, New York—Chicago, 1964, p. 169; J. Lyons, Introduction to Theoretical Linguistics, Cambridge, 1968, p. 265—266), vagy egyetlen derivációs séma kibontásával, ahogyan ma hajlanak vélekedni, lásd a 27. jegyzetet.

²⁷ Vö. P. S. Rosenbaum, The Grammar of English Predicate Complement Constructions, Cambridge, Massachusetts, 1967, p. 1—5, 71 tt.; R. Lakoff, Abstract Syntax and Latin Complementation, Cambridge, Massachusetts — London, 1968, p. 5, 17, 20—36.

²⁸ A litván nyelv magyarázó mondatainak belső szerkezetéről lásd a szerzőtől: Lietuvių kalbos prijungiamųjų sakinių struktūriniai tipai, „Baltistica“, VIII (1), 1972, p. 39. A mátrixmondat és a konstitutív mondat viszonyáról vö. R. B. Lees, op. cit., p. 54—55; W. Hartung, Die zusammengesetzten Sätze des Deutschen (Studia Grammatica IV), Berlin, 1966, p. 62 tt.

²⁹ A latin és az angol nyelvre vonatkozóan lásd R. Lakoff, op. cit., 75—76; az angolra vonatkozóan P. S. Rosenbaum, op. cit. 71 tt.; a román nyelvek acc. c. infinitivo-s mondatait olykor a kapcsolt mondatokból kiinduló, beágyazási transzformációkkal levezetettnek tekintik, vö. M. Manoliu Manea, „Accusativus cum infinitivo“ dans les langues romanes (completive ou relative?), „Cahiers de linguistique théorique et appliquée“, VI, 1969, p. 125 tt. az irodalommal.

261

közvetlenül tükrözi azt³⁰; a GD és a magyarázó mondat derivációs sémájának közössége azt mutatja, hogy mindkét szerkezet egyenértékű és azonos módon bontható (szegmentálható) szemantikai tartalmat valósít meg.

3.3.2. Az objektum típusú szerkezetek olyan mondatokból jönnek létre, amelyekben az első (mátrix-) mondat tárgya megegyezik a második (konstitutív) mondat alanyával, vö.: látom az apát (az apa visszatért) ⇒ látom az apát visszatérve. E mondatok viszonya tehát más, mint a nem objektum típusú szerkezetek létrehozásakor³¹. A főnévi csoport átírási szabálya itt NP→NS; ez azt mutatja, hogy a szerkezet alapját alkotó főnévi csoportba mind a főnévi objektum, mind egy mondat beletartozik. Ugyanezekből az alaps mondatokból ugyanazon derivációs szabály alapján, de másféle transzformáció alkalmazásával, proleptikus alanynak nevezett alárendelt magyarázó mondatok hozhatók létre: látom az apát, hogy visszatért. A mai irodalmi nyelvre az ilyen mondatok nem jellemzők, a nyelvjárásokban és a régi írásokban azonban gyakran előfordulnak, például: nesa anus girdeia, jog g hie lieszuweis kalbeia VEE 78₂₉³². Az ilyen mondatok külső formája közel áll az objektum típusú GD-k belső szerkezeti sémájához. A GD-k szinonimáiként is előfordulhatnak, például: Nesa kiekwienas girdeia | lieszuwiu sawa yūs kalbanczus VEE 84, vö. még: isz wido Egypczoniey ang žmona, jog buvo labey grėžy ChB (Reinh. 243) és regeia Egypsciakai aną Moterischkę, gražę sanczę BrB I Moz 12, 15 (sahen… das Weib | das sie fast schön war).

3.3.3. A cselekvés proleptikus alanyát, amelyet a mondatban az igétől függő tárgyeset fejez ki, a régi írásokban néha maguk a GD-k is tartalmazzák.

Jól ismered a magad Tie wę ir io Szmones, annus³³ erős szankciókat és kemény szívet BrB II Sam 17,8 (hogy erősek). Nikanórt és seregét Scharwónál fogadja, és velük együtt³⁴összezúzott BrB II Mak 15,28. (ismerték Nikanórt… hogy őt is megölték)³⁵. (Ptolemaiosz) megöli Alexandrát, akit hűtlenül elárult a testőre! BrB I Mak 11,11 (A. bűnös volt | az életére tört…). Ha te magad Jézust is megfenyegeted | a szent Urat BrP II 111³⁶.

A proleptikus alanyt tartalmazó GD közel áll az olyan részes esetraggal szerkesztett konstrukciókhoz, mint iam nuencziam, uszutekęio iam io Tarnai BrB Jon 4,51, lásd LKK V, 10–11. Az objektum esetének megismétlése, amely a GD főnévi tagjának az igével való szemantikai kapcsolatát mutatja, egyúttal kiemeli a szerkezet önállóságát, mondatszerű jellegét.

Az ilyen típusú szerkezetek azért is fontosak, mert bennük válnak világossá az objektum és a nem objektum típus közötti régi kapcsolatok. Éppúgy, ahogyan az 1. csoportba tartozó igéktől,

³⁰ A belső, illetve mélyszerkezet szemantikai értelmezéséről vö. Ch. J. Fillmore, The Case for Case, Universals in linguistic theory, 1968; J. D. McCawley, Concerning the Base Component of a Transformational grammar, kn.: Foundations of Language, 4, 1968, p. 243–269.

³¹ Z. Harris hasonlóképpen magyarázza az angol nyelv megfelelő, -ing igeneves szerkezeteinek különbségét: az olyan megnyilatkozásokat, mint He saw the car stalling on the tracks (azaz objektum típusúakat), az N₁ V₁ N₂ + N₂ V₂ séma szerint létrejötteknek tekinti, az olyanokat pedig, mint I remember the dog barking there (azaz nem objektum típusúakat) – az N₁V₁ (N₂ V₂) séma szerintieknek; vö. Z. S. Harris, Co-occurrence and Transformation in Linguistic Structure, The Structure of Language, 1964, p. 178–179.

³² Lásd E. Fraenkel, Kas., p. 156 su lit., Pietk. p. 87.

³³ Aláhúzva, felül: iós.

³⁴ Aláhúzva, ezt írta: ghi drauge prapulusi.

³⁵ Hasonlóképpen BrB Jer 48, 30.

³⁶ Hasonlóképpen BrP II 24; vö. még BrB II Mak 4,1 a pakalbėti igével, lásd 2.1.2.3.

262

A participiális cselekvés proleptikus alanyát kifejező accusativus olykor a 2. csoportba tartozó mondani igétől is függ, például: Isten bölcsességének titkait mondjuk / az elrejtetteket SP II 205³⁷. Mindazonáltal gyakoriak azok a mondatok is, amelyekben a teljes NP-kapcsolatnak, nem pedig a névszói tagnak az igétől való függését a azt visszautaló névmás hangsúlyozza, például:

Jézus Krisztussal / az egész világ megváltására született, ezt (79) először mindenkinek elmondta a szent angyal, aki az égből jött BrP I 79–80. Ezt mondta népének, akik vele voltak, hogy harmadikként uralkodó király érkezik BrB II Mak 8, 12 (hielt er es seinen lüden fur… wie ein Heer komen würde).

Belső szerkezetük szerint ezek a szerkezetek nem tárgyiak. A GD mondatbeli szintaktikai pozícióját jelölő visszautaló névmás itt éppúgy megmarad, mint ahogy olykor a magyarázó mondatokban is megőrződik, vö. elmondta ezt, hogy megszületett³⁸.

A GD önállósága világosan megmutatkozik azokban a példákban is, amelyekben a participiumi cselekvés alanyát a mondatban az ige által kormányzott elöljárós szerkezet vagy más eset (nem accusativus) fejezi ki. Ezek a szerkezetek szintén nem tárgyi típusúak, az ige valenciájától és jelentésétől függetlenül.

Ezért a bölcseknek tudniuk kell, hogy ők nem a zsidók nemzetségéből valók BrP I 153. És megparancsolta, hogy hirdessék ki róla: ő a harmadik úr, a király BrB Dan 5,29 (das er der dritte Herr sey)³⁹. Ebből megérthetjük, hogy akik Krisztusban hittek, őt megváltójuknak vallják BrP II 387. Ezért tanuljunk meg… hűségesnek maradni Krisztushoz, aki képes őt megszabadítani e bajból BrP II 457⁴⁰.

3.3.4. A két GD-típus belső szerkezetének különbsége formálisan a függőségi elmélet alapján is meghatározható, amely az utóbbi időben a generatív grammatika önálló irányzatává fejlődik⁴¹. A nem tárgyi típusú GD és a magyarázó mondat belső szerkezeti összetevőinek hierarchiáját azonos függőségi szabályok fejezik ki⁴²: V (* N); N (* S); ezek azt jelölik, hogy az igétől (V) függő névszói kategória (N) mondatként (S) valósul meg. Hasonló függőségi viszonyok állapíthatók meg más nyelvek megfelelő szerkezeteinek és magyarázó mondataiknak belső felépítésében is⁴³. A tárgyi típusú GD belső szerkezetét viszont a V (*N), N (* NS) szabályokkal kellene jelölni, amelyek azt fejezik ki, hogy az N kategória névszóként és mondatként is megvalósul.

³⁷ szintén SP II 18²⁵.

³⁸ A visszautaló szavakat tartalmazó magyarázó mondatok transzformációs szempontú szerkezetéről lásd a szerzőt, „Baltistica“ VIII (1), 1972, 38. és köv. o.

³⁹ Lásd még BrP II 238; BrB Iz 16,6; I Mak 8,1.

⁴⁰ Hasonlóan BrP I 92; lásd még 2.1.3.2. a nézelődni BrB Job 35,5 és a küzdeni MT 117^s esetében; lásd továbbá 2.1.3.4. a borotválkozni BrB II Mak 14,26 kapcsán.

⁴¹ Vö. D. G. Hays, Dependency Theory: a Formalism and some Observations, „Language“ 40, № 4, (1964), p. 511–525; J. J. Robinson, A Dependency-based Transformational Grammar, in: Actes du X Congress International des Linguistes, Bucarest, 1970, p. 807–813

⁴² A szabályok J. J. Robinson jelölése alapján vannak megfogalmazva (J. J. Robinson, Dependency Structures and Transformational Rules, „Language“, 46, № 2, 1970, p. 265–266), azzal a különbséggel, hogy a T kategóriát S váltja fel, hogy könnyebb legyen összehasonlítani őket az elbeszélő típusú szerkezet (phrase structure) szabályaival. A csillaggal jelölt vonalak kötelező elemek.

⁴³ A francia acc. c. inf. és a magyarázó mondat belső szerkezetének függőségi grammatika szerinti azonosságáról lásd Б. Ю. Розенцвейг, Об одном типе синтаксической интерфе-ренции, in: Фонетика, фонология, грамматика к 70-летию А. А. Реформатского, М. 1971, p. 270–276; a megfelelő német szerkezetek és mondatok viszonyáról a valenciaelmélet alapján (amelynek általános elvei közel állnak a függőségi grammatikához) lásd R. Große, Zum Verhältnis von Form und Inhalt bei der Valenz der deutschen Verben, in: Beiträge zur Valenztheorie, Halle (Saale), 1971, p. 126–127.

263

3.3.5. Az objektív és nem objektív GD-k közötti különbség nem mindig tükröződik külső szerkezetükben. A kommentálható tranzitív igékkel alkotott számos konstrukció a XVI–XVII. században önmagában véve kétértelmű: vagyis különböző derivációs szabályok szerint, eltérő mondatviszonyokból is létrejöhet. Például a regėjot ghy enti VEE 81 GD a regėjot [tai] (jis eina) mondatokból keletkezhet az NP→S szabály szerint, a regėjot, kad jis eina szinonimájaként; másrészt létrejöhet a regėjot jį (jis eina) szerkezetből is az NP→NS⁴⁴ szabály szerint. Az ilyen GD-k szintaktikai homonímiájának előfeltételei már jóval az írásbeliség kezdete előtt kialakultak, amikor az eredeti objektív konstrukciók közel kerültek az NP→S belső szerkezetű magyarázó mondatokhoz (kezdetben kötőszó nélküliekhez, később kötőszavasakhoz). A GD-t az magyarázó mondatokhoz az kötötte, hogy ugyanazoktól a tranzitív igéktől függtek. A GD névszói és igenévi tagja közötti viszony ugyanolyan szintaktikai eredetű volt, mint a magyarázó mondat alárendelt tagmondatának alanya és állítmánya közötti viszony. A két konstrukció külső formájának legfontosabb különbsége az volt, hogy a GD-konstrukcióban a másodlagos cselekvés alanyát kifejező főnév vagy névmás formailag a fő cselekvést kifejező igétől függött, míg a magyarázó mondatban alakja tekintetében nem függött tőle. Ez utóbbi esetben az ige az egész alárendelt tagmondatot rendelte maga alá. Ez a különbség azonban nem akadályozta meg, hogy a két konstrukciót ugyanabban a környezetben használják, különösen mivel a tárgyesetnek az igétől való függése kezdetben inkább szemantikai jellegű volt.

A vonzatviszony jellegének változásával, valamint a közvetlen és a távolabbi tárgy elkülönülésével az mąstyti, žinoti, sakyti, tarti típusú igékkel alkotott konstrukciókban (pl.: anis tars, mus nog jų beganczius BrB I Joz 8,6) a mus névmás tárgyesetét már nem lehetett az ige közvetlen tárgyának tekinteni. Az ilyen GD-knek vagy el kellett tűnniük, vagy tagjaik szintaktikai viszonyait kellett módosítani. A magyarázó mondatokkal fennálló szintaktikai szinonímia hozzájárult ahhoz, hogy ezek a konstrukciók fennmaradjanak, sőt más kommentálható igékkel való használatuk is kiterjedjen azokra az igékre, amelyek nem vonzanak tárgyesetet, de magyarázó mondatok alárendelt tagmondatait maguk mellé vehetik. A magyarázó mondatok megfelelőjeként a GD azokba a szintaktikai pozíciókba is bekerült, amelyekben korábban nem állhatott. Minél gyakoribbá és megszokottabbá vált, annál inkább előtérbe került ez az analógiás folyamat. Mint láttuk, a XVI–XVII. században azoknak a szerzőknek a nyelvhasználatában haladt a legmesszebbre, akiknél a GD általában is a legelterjedtebb volt.

A nem objektív típusú GD elterjedésével az 1. csoportba tartozó tranzitív, kommentálható igékkel alkotott konstrukciókat (matyti, girdėti, pastebėti, jausti, rasti stb.) szintén az NP→S típusú belső szerkezetű magyarázó mondatok megfelelőiként kezdték használni. Ilyenkor a függő mondatrész alakját viselő főnév vagy névmás tárgyesete egyúttal a konstituens mondat alanyát is képviselte. Mivel e konstrukciók objektív használata is párhuzamosan fennmaradt, szintaktikailag homonimmá váltak. Sokuk típusát a régi írásos emlékekben csak a tagok lexikai jelentése és a szövegkörnyezet alapján lehet meghatározni. A belső szerkezet különbözősége és a külső szerkezet azonossága közötti ellentmondás bizonytalanná tette a konstrukció nyelvtani formáját, és további fejlődését ösztönözte.

⁴⁴ Az angol nyelv -ing alakú megfelelő konstrukcióinak kettős értelmezéséhez vö. N. Chomsky, Current Issues in Linguistic Theory, in: The Structure of Language, p. 73; A Transformational Approach to Syntax, ugyanott, p. 238–239.

264

4. A tárgyeset + participium konstrukció további fejlődésének sajátosságai

A GD szerkezetének és használatának áttekintése a régi litván nyelvben azt mutatja, hogy e konstrukció két fő típusa – az objektív és a nem objektív – az írásbeliség kezdete óta belső szerkezetében és más konstrukciókkal való szinonimikus kapcsolataiban különbözik egymástól. Ez a különbség gyakran a GD tagjainak lexikai és szintaktikai sajátosságaiból is kitűnik. Amint már említettük, az objektív konstrukciók kizárólag tranzitív igékkel jönnek létre, amelyek konkrét és elvont főnevek tárgyesetét vonzhatják. A nem objektív konstrukciókat ezzel szemben valamennyi kommentálható ige létrehozhatja, a vonzatkerettől függetlenül, továbbá gyakran a tagadó alakú tranzitív igék is, amelyek egyébként birtokos esetet vonzanak. Az igenévi és a névszói tag kifejezésmódja is eltér. Például csak a nem objektív konstrukciókra jellemzők az igenévi kapcsolóelemek, illetve a névszói tag helyét betöltő visszaható névmások. A fő tagok morfológiai alakja alapján azonban a GD mindkét típusának többsége megegyezik az írásbeliség kezdetén. E típusok további elkülönülése már az írott hagyomány időszakában is megfigyelhető.

4.1. Nem objektív konstrukciók

4.1.1. A nem objektív konstrukciók további fejlődését nagyban befolyásolta a terjedő magyarázó mondatokkal való szinonímia. Az aoristos participium, miután a magyarázó mondat alárendelt tagmondatában álló ige megfelelőjévé vált, tárgyeseti alakjának elveszett a szintaktikai indokoltsága. A nem objektív típusú GD intenzív használata a régi litván nyelvben még jobban kiemelte az ellentmondást a participium régi névszói esetalakja és új, igei állítmánya között. Mindez kedvező feltételeket teremtett a ragozhatatlan participiumalakok, a félparticipiumok meghonosodásához.

A félparticipium már kialakult eszközként került be a GD-be, amellyel egy másik cselekvő által végzett (vagy spontán bekövetkező) másodlagos cselekvést lehet kifejezni. A félparticipiumok XVI–XVII. századi fokozatos elterjedését külön tárgyaltuk¹, ezért itt nem vizsgáljuk; csupán megjegyezzük, hogy egyes XVI. századi emlékekben, különösen J. Bretkūnas írásaiban, még felismerhetők elterjedésük első szakaszai: a félparticipiumok rendszerint csak semleges nemű melléknevekkel és névmásokkal fordulnak elő (pl.: regesit tātai prassidėdant BrP I 15₁₀; isch̄tirsíu… ger essant BrB I Sam 20, 12), kiszorítva a semleges nemű participiumok régebbi alakjait (vö.: tikra tariu esą BrB II Petr 1, 13), vagy az első tárgyeset nélküli konstrukciókban használatosak (gird kẽikent BrB Pat 29, 24); alkalmanként más esetekben is igei kapcsolóelem szerepét töltik be (pl.: rassi tikrai tiesą sant BrB Moz 17, 4). A félparticipiumok további terjedése igen gyors volt: a XVI. századi írásokban az összes GD 3,4%-ában, a XVII. századiakban már 38%-ában fordulnak elő. A XVIII–XIX. században a félparticipium alakja válik a nem objektív konstrukciók elsődleges és uralkodó formájává. A ragozott participiumot tartalmazó nem objektív konstrukciók fokozatosan eltűnnek, helyüket a félparticipiumos GD-k, a vonatkozó mondatok és más szintaktikai eszközök veszik át.

4.1.2. A ragozott participiumot tartalmazó nem objektív konstrukciók visszaszorulása és a félparticipiumok meghonosodása világosan látható, ha összehasonlítjuk a különböző időszakokban, ugyanazon vagy hasonló eredetikből fordított szövegeket. Például számos olyan helyen, ahol J. Bretkūnas ragozott participiumú GD-t használ, Bytner 1701-es Újszövetség-fordí-

¹ Lásd a szerzőtől: Galininkas su padalyviu senuosiuose lietuvių kalbos paminkluose, „Baltistica“, IV(2), 1968, p. 195–209 su lit.

265

…-ben, illetve L. J. Rėza 1824-es Bibliájában már megtaláljuk a megfelelő határozói igenévi szerkezeteket (lásd a 3. táblázatot). Vö.:

Ti pedig mit mondotok rólam? BrB Luk 9, 20 – mit mondotok, ki vagyok Bt – mit mondotok, hogy én vagyok RB (Vos autem quem me esse dicitis? Wer saget jr aber das ich sey?)².

Šinom, ghi mus klausanti BrB I Jon 5, 15 – žinom, ji mus klausant RB – žinome | jog klauso mus Bt (Wir wissen | das er vns höret; scimus quia audit nos).

Tureio nekurįs Klausimus... ape vieną... kurį Powilas sake giwenantį. BrB Apd 25, 19 – kurį ésant gijwą... sake Bt – sake gywą ésantį RB (Paulus sagete | er lebete; quem affirmabat Paulus vivere).

De testvéreit úgy vélte BrB Apd 7, 25 – azt gondolta, hogy testvérei megértik RB – azt gondolta | hogy testvérei… megértik Bt (Er meinet aber seine Brüder soltens vernemen. Existimabat autem intelligere fratres³).

Girdejot, ghi sirgusi BrB Filip 2, 26 – išgirde sergant ji Bt – girdėje, ji sirgusi RB (gehöret hattet | das er kranck war gewesen; audieratis illum infirmatum).

J. Bretkūnas által használt 102, részesülővel alkotott nem tárgyi szerkezet közül S. Bytner fordításában 10-et, L. J. Rėza Bibliájában pedig 20-at cseréltek le. A nem tárgyi GD-t ragozott igenevekkel sokkal inkább a magyarázó mondatok szorítják ki a használatból, mint a határozói igenévi szerkezetek. Szerepük növekedése különösen szembetűnő S. Bytner Újszövetségében, ahol a jog (alkalmanként a kad) kötőszós magyarázó mondatok J. Bretkūnas valamennyi GD-jének több mint felét váltják fel. Néhány GD, például a norėti igével alkotottak, nem határozói igenévi szerkezetekkel helyettesítődnek, hanem teljesen eltűnnek, helyüket pedig főnévi igeneves szókapcsolatok veszik át, például:

Kaip ghis ghi naretų wadinamą BrB Luk 1, 62 – kaip jis norėtų jį vadint Bt – norėtų praminti RB (quem vellet vocari eum; wie er jn wolt heissen lassen).

Hasonlóképpen a GD-k is, amelyekben a személyes vagy visszaható névmás ugyanazt a cselekvőt jelöli, mint az igei cselekvésé, nem a határozói igenévi szerkezeteknek, hanem a részesülős alanyesetnek (nominativus cum participio) adják át a helyüket.

Kurie sakos, sawe Židus sanctius BrB Apr 3, 9 – kurie šákos Žydaís esą Bt – kurrie sakos, esą Žydai RB (die da sagen | sie sind Juden; dicunt se Judaeos esse).

Priesziniks... radidomasi sawe diewu santi⁴ BrB II Tes 2, 4 – rodidamasis Diewu esąs Bt – sakosi, Diewu ésąs RB (gibt sich für | er sey Gott; tamquam sit Deus).

4.1.3. A magyarázó mellékmondatok és más szinonim szerkezetek terjedésével a nem tárgyi GD használati köre a XVIII–XIX. században általában beszűkül. Például S. Bytner 1701-es Újszövetség-fordításában a ragozott melléknévi igeneves, nem tárgyi típusú GD mindössze 5 olyan helyen maradt fenn a 102-ből, ahol J. Bretkūnas alkalmazta, a nem tárgyi GD-k (melléknévi igenevekkel és határozói igenevekkel) pedig J. Bretkūnas GD-megfelelőinek csupán mintegy 15%-át teszik ki. Hasonló eredményre jutottak J. Bretkūnas fordítását az 1816-os J. A. Giedraitio-féle „Új Törvénnyel” összehasonlítva is.

²Hasonlóképpen Márk 8, 27; Lukács 9, 18.

³Vö. még Lukács 5, 24; 20, 6; Róm 3, 8; I Kor 14, 23; II Kor 8, 22; 12, 19, Róm 4, 18.

⁴ sawe ir santialáhúzva, mellette – essans.

266

J. Bretkūno pavartotų GD atitikmenys S. Bytnerio (1701) ir L. J. Rėzos (1824) Naujojo testamento vertimuose

3. táblázat

Bt 1701

RB 1824

Nem tárgyi

Tárgyi

Nem tárgyi

Tárgyi

Főnévi igenévvel álló tárgyeset

5

149

33

160

Határozói igenévvel álló tárgyeset

10

6

20

11

Mellékmondat

68

14

20

5

Egyéb szerkezetek

19

12

29

5

A nem tárgyi típusú GD sokkal jobban fennmaradt J. L. Rėza 1824-es Bibliájában, amelyben a melléknévi és határozói igeneves szerkezetek J. Bretkūnas GD-megfelelőinek mintegy 50%-át teszik ki. Rėza Bibliájában ráadásul a GD gyakran olyan helyeken is előfordul, ahol J. Bretkūnas más szintaktikai eszközöket használt. Például egyedül az ApCsel könyvében 36 nem tárgyi típusú, melléknévi igeneves GD-t és 13 határozói igeneveset találunk, vagyis még többet, mint J. Bretkūnas fordításában. Mindazonáltal nagyon kétséges, hogy a ragozott melléknévi igenevekkel alkotott nem tárgyi szerkezetek ilyen nagy száma tükrözi-e az akkori élő nyelvhasználat tendenciáit. K. Donelaitis tájnyelven írt műveiben – azon a nyelvjáráson, amelyben a GD-nek igen elterjedtnek kellett lennie – egészen más képet látunk: a nem tárgyi szerkezetekben itt kizárólag határozói igenevek szerepelnek. Úgy tűnik, hogy a ragozott melléknévi igenevek használatát a XIX. századi vallásos írásokban az irodalmi hagyomány tartotta fenn, amely különösen erősen korlátozta a szakrális szövegek nyelvének változását. A ragozott melléknévi igenevekkel alkotott GD, amely a régi irodalomban megszokott volt, akkorra valószínűleg már archaikus színezetet kapott, és stilisztikai megfontolásokból éltek vele. A régi írásokra jellemző nyelvi eszközök megőrzésére irányuló törekvésekkel részben magyarázható, hogy S. Daukantas műveiben gyakrabban fordul elő ragozott melléknévi igeneves GD; alkotásaiban egyébként is sok hagyományos szintaktikai eszköz található (vö. a ragozott melléknévi igeneveket az abszolút dativusban, lásd LKK V 61); a nem tárgyi szerkezetek többségében azonban itt is határozói igeneveket találunk. Hogy a ragozott melléknévi igeneves, nem tárgyi típusú GD a XIX. századi élő nyelvben már ritka, sok helyen pedig teljesen eltűnt, az a népnyelvhez közelebb álló M. Valančius, A. Baranauskas, A. Strazdas, S. Stanevičius és más szerzők írásaiból, valamint az akkor feljegyzett prózai népköltészeti szövegekből is látható (az énekelt népköltészet metrikai és ritmikai sajátosságai miatt sokkal jobban megőrizte a ragozott melléknévi igeneves GD-t). A XIX. század végétől – a XX. század elejétől, amikor az irodalmi nyelv szilárdan a népnyelv alapjára helyeződik, a ragozott melléknévi igeneves nem tárgyi szerkezetek kiszorulnak az aktív használatból. A mai irodalmi nyelvre nem jellemzők, és csak alkalmanként használják őket a szépirodalomban stilisztikailag jelölt archaizmusként⁵.

4.1.4. A határozói igenévvel alkotott nem tárgyi szerkezetek fő tagjaiként a mai nyelvben ugyanazoknak a valenciacsoportoknak az igéi szerepelnek (néha más szavak is-

⁵ Vö. Talán ezért gondolta mindenki már régtől fogva, amikor Gigi­s még fiatalabb volt, hogy ő, KrėvRg 85, varázsló; lásd még: LTSR MA, Lietuvių kalbos gramatika, II, Vilnius, 1971, p. 363.

267

-szavak), amelyek a XVI–XVII. században megfelelő szerkezeteket alkottak ragozott igenevekkel. Közülük leggyakrabban a következők használatosak:

1. csoportba tartozó igék: látni, észrevenni, hallani, meghallani, hallgatni, érezni, megérezni, találni, mutatni, gyanítani, amelyek más esetekben tárgyi szerkezeteket is alkotnak, például: A tanácsos látta, hogy egész munkája hiábavaló BsRP 84. Észrevettem, hogy az óra egyáltalán nem a megfelelő időben ütött CvR III 234. Hallom, hogy a kedvesed mással ivott Nm. Az apa, miután meghallotta, hogy munkásnőt fogad, valószínűleg odasiet CvR III 41. Andrius hallgatja, amint a német nő számára érthetetlen szavakat ismétel CvR IX 179. Hogyan érezte, hogy az apa mit fog tenni? LKŽ IV 318. Kastis érezte, hogy szemét könnyek homályosítják el ŠRagR III 21. (A fiú) rájött, hogy minden kárba vész BsMt II 207. Ez arra utal, hogy ezek a motívumok igen régiek (trš). Hogy gyaníthatod rólam, hogy itt egoista vagyok! ŠRagR III 236.

2. csoportba tartozó igék: tudni, megérteni, gondolni, hinni; mondani, beszélni, állítani, közölni, amelyek a GD-ben ragozott igenevekkel a mai nyelvben már egyáltalán nem alkotnak ilyen szerkezeteket.

Hogy tudná, hogy már virrad JD I 201. Megértette, hogy az apja kölcsönt kapott PaukšK 55. Kastis azt hitte, hogy alszik ŠRagR III 124.⁴ Nem hittem volna, hogy Cipras ennyi év elteltével is ilyen marad. ŽemR II 118. Mondják hát ki a férfiak, hogy a nők nem tudnak pénzt keresni VaižgRR II 1689. Az emberek azt beszélték, hogy a szomszéd eladta a tehenet Krs. A lánya megerősítette, hogy az apja csaknem ugyanabban az időben tért vissza (trš.). Megjön az inas, és jelenti, hogy valaki ügyben érkezett ŠRagR II 102.

A 3. csoportba tartozó visszaható igékkel egyezkedni, remélni a határozói igeneves szerkezetek nagyon ritkán fordulnak elő, míg a dicsekedni, örülni, panaszkodni, tanulni stb. igékkel egyáltalán nem használatosak. Ugyanakkor meglehetősen gyakran kapcsolódnak állítmányi szerepű főnévi igenévhez, például: Hallatszott, ahogy kaszákat fenekelnek CvR III 190. Ebből látható volt, hogy kiváló háziasszony Sln. És a fiatal Vidmantok előtt kezdett úgy tűnni, hogy az apa a hibás VaižgR VII 40.

A határozói igeneves szerkezetek itt alanyeseti pozíciót töltenek be, és ebből a szempontból megfelelnek a régi írásokban a 4. csoport szavai után álló GD-szerkezeteknek. Az alanyesetű alannyal való szoros kapcsolatuk miatt a névszói tagjuk maga is olykor ezt az esetformát ölti, például: úgy látszik, nagyobb hajó mosódik el SimonVK I 206⁶ (vö. látszik a hajó). Alanyeseti alanyi pozícióban állnak predikatív, semleges nemű melléknevek, passzív igenevek és egyes igék (látszani, kiderülni, nyilvánvalóvá válni stb.) mellett is, például: Világos volt, hogy közeledik a jégesővel járó vihar MPs 43. Még nem látszott… hogy hamuvá változott VaižgRR I 134–135. Nem hiába mondják, hogy a róka ravasz VaižgRR II 173. A vendég úgy véli, hogy a világ minden szakácsa sem találná ki… VaižgRR 118. Ebből az következik, hogy két pap volt LT I 345.

Tehát a mai litván nyelvben a tárgyesetű alanyos határozói igeneves szerkezetet ugyanazokban a környezetekben találjuk meg, mint a XVI–XVII. századi írásokban az igeneves nem tárgyi szerkezeteket. A nem tárgyi típusú, tárgyesetű alanyos határozói igeneves szerkezet használati köre azonban ma jóval szűkebb. A megfelelő esetekben a régi nyelvhez képest sokkal gyakrabban használatosak helyette azonos jelentésű magyarázó mondatok.

4.1.5. A határozói igenév térnyerése a GD-ben része a tulajdonságjelzői és a félig predikatív igenevek tágabb differenciálódási folyamatának, amely más, közvetett eseteket tartalmazó szerkezetekben is megmutatkozott. Hasonló okokból, csak jóval korábban, a ragozott igenevek előtagi szárának dativusi alakja megmerevedett az abszolút dativus-

⁶ Lásd ugyanott, p. 395.

268

… szerkezetben, megteremtve magának a határozói igenév kategóriájának az alapját⁷. Ahogyan a GD-be, a határozói igenév a birtokos esetű főnév és igenév szerkezetébe is behatolt, vö.: sehol sem tapasztalta, hogy az jelen volna Jrk 112⁸.

A ragozhatatlan igeneveknek (az úgynevezett gerundiumoknak, abszolút szerkezeteknek stb.) a félig predikatív igenevek helyett való térnyerése számos más rokon nyelvben is megfigyelhető. Ezen az úton még tovább jutott a lett nyelv, amelyben a jelen idejű, nem ragozott, -m végű igenévi alakok is megmerevedtek, és széles körben használatosak a GD-szerkezetekben (vö. neredz saules uzlecam⁹). A szláv nyelvek GD-szerkezeteiben a ragozhatatlan igenévi alakok már a legrégebbi emlékekben is megtalálhatók (vö. s. sl. vidiši učenika predaješte Supr 408)¹⁰, ám végleges térnyerésüket maguknak a nem tárgyi szerkezeteknek a megszűnése és magyarázó mellékmondatokkal való felváltásuk akadályozta meg. A latin accusativus cum infinitivo használata, amely a litván nyelvben a tárgyesetű főnév és határozói igenév szerkezetéhez hasonló jelentéssel bírt, és irányt szabott a megfelelő szerkezetek kialakulásának a neolatin, részben pedig a germán nyelvekben, feltehetően szintén nem eredeti jelenség, hanem az infinitivusnak a korábbi tárgyesetű igenévi alakok helyett való térnyerésével magyarázható¹¹.

4.1.6. A litván nyelv fejlődésében a GD szintaktikai viszonyainak további változására irányuló tendenciákat is megfigyelhetünk. Miután a határozói igenév a tárgyesetű igenevek helyébe lépett, a P és az N közötti, egyeztetéssel jelölt függés a nem tárgyi szerkezetekben végleg elhalványult. A határozói igenév, amely ugyanazt a funkciót tölti be, mint a magyarázó mondat alárendelt tagmondatának igéje, az NP-kapcsolat fő tagjává vált, képviselve annak V-hez fűződő szintaktikai viszonyait. A nem egyeztetett forma lehetővé tette, hogy főnévi vagy névmási tárgyeset (illetve birtokos eset) nélkül is használják. A régi litván nyelvben az alany nélküli és más, hozzájuk közel álló, N nélküli szerkezetek voltak a határozói igenév GD-beli terjedésének első gócpontjai; a XVI—XVII. századi nyelvemlékekben az összes határozói igeneves szerkezet 14,1%-át teszik ki, J. Bretkūnas írásaiban pedig, ahol ez a terjedés még csak kezdetét veszi, arányuk eléri a 65%-ot. A mai nyelvben a tárgyeset nélküli határozói igeneves szerkezeteket személytelen, határozatlan alanyú, elliptikus és más megnyilatkozásokban egyaránt használják, például:

Megértettem, hogy szükség van az állomásra ValPJ 29. Éreztem, hogy csöpög Grž. Azután mellettem meghallottam, hogy beszélnek ŽemR II 52. Láttam, hogy verekednek Sk. Látom, amint felkúszik és kizöldül a pompás kis udvaron KlvD 32¹².

Ha nincs főnévi vagy névmási tárgyesetű alak, maga a határozói igenév foglalja el ezekben az esetekben a tárgyi eset helyét, vö.: Miután megtett egy kis utat, meghallotta, hogy valaki az orrán szisszent egyet, aztán köhintett, majd nemsokára egy rémült hangot is CvR III 61.

A szintaktikailag szükségtelenné vált főnévi vagy névmási tárgyesetű alakot a határozói igénév függő elemének kezdik tekinteni. Ez az N-nek a P-től való függése leginkább a tagadó határozói igenevekkel alkotott szerkezetekben mutatkozik meg, amelyek — az igékhez hasonlóan — az N birtokos esetű alakját vonzzák, például:

⁷ Erről bővebben lásd: LKK V 15. skk.

⁸ Lásd: J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, I, 473—474. o.; E. Fraenkel, Kas., 84. o. skk.; LTSR MA, Lietuvių kalbos gramatika, II, Vilnius, 363., 395. o.

⁹ J. Endzelins, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 1001 — 1002; LPSR ZA, Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika, I, Rīgā, 1959, p. 664.

¹⁰ W. Vondrák, Vergleichende Slavische Grammatik, ² II, 407.

¹¹ Vö. A. Hahn, Genesis of the Infinitive with Subject-Accusative, TAPA, 81 (1950), 117. o. skk.

¹² Žr. dar J. Balkevičius, Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, V., 1963, p. 195; LTSR MA, Lietuvių kalbos gramatika, V., 1971, p. 395—396.

269

Azokban a házakban, ahol betartják ezt a szokást, azt mondják, hogy egész éven át nincsenek bolhák MLLG II 179. A halász, látva, hogy nem lesz derekas, úgy tett, ahogyan az a német legény kívánta MLLG I 360 (Š). (vö.: láttátok őt, amint földművesként dolgozik VaižgRR I 443).

Az ilyen szerkezetek már a régi írásokban is előfordulnak, például: a szentségek között semmiféle elkülönülés nem lévén / hanem egyetlen mód lévén felállítva MT 120₁₆. A megfelelő, participiumos szerkezetektől eltérően, például: tudod, hogy egyikünk sincsen BrB I Kar 5, 6 (lásd 2.2. 3. 4.), itt már nincs kifejezett kölcsönös szintaktikai kapcsolat N és P között, és csak N formája függ a határozói igenévtől, nem pedig fordítva¹³. Hasonló viszonyokat látunk azokban a szerkezetekben is, amelyekben a határozói igenév részleges birtokos esettel áll, például:

Látható volt, hogy a lelkében valamiféle nyugtalanság van VaižgRR I 128. Eleinte arra számítottunk, hogy nekünk is lesznek ilyen ártatlan tréfáink VaižgRR II 151. Házról házra úgy tűnik, csoportokban járnak az emberek CvR IX 110.

Az itt tárgyalt típusú szerkezetek egy ilyen, nem tárgyi típusú GD szintaktikai viszonyrendszer kialakulását jelzik:

(5) V → P → N

4.2. Tárgyi szerkezetek

4.2.1. A tárgyi szerkezetek fejlődésében a magyarázó mellékmondatokkal való kapcsolat jóval kisebb jelentőségű volt, mivel a velük szinonim magyarázó mellékmondatok proleptikus alannyal (vö.: látom apámat visszatérni és látom apámat, hogy visszatér, lásd 3.3.2.) viszonylag ritkák, a mai irodalmi nyelvben pedig egyáltalán nem jellemzők. A V és az N között ezekben a szerkezetekben megmaradt a vonzatviszony. A mondat tömörülésének és egyes részei igei függőségének erősödésével az ige közvetlenül alárendelt tagjává vált a GD participiumi tagja is, lásd 2.1.5.(4). A tárgyi GD szintaktikai kapcsolatainak ez a modellje, amely már a legrégebbi írásokban is megfigyelhető, lényegében változatlan maradt a mai litván nyelvben is. A nem tárgyi GD formális különválásával azonban a ragozható participiumokat tartalmazó tárgyi típusú GD még közelebb került azokhoz a megfelelő szerkezetekhez, amelyek frazális vonzat nélküli, vagyis nem kommentálható igéktől függnek, maga a participium tárgyesete pedig világosabb minőségi jelentést kapott.

A mai litván nyelvben a ragozható participiumokkal alkotott tárgyi szerkezeteket leggyakrabban az 1. csoportba tartozó, kommentálható fizikai érzékelést kifejező igék alkotják: látni, szemlélni, megpillantani, hallani, meghallani, észrevenni, érezni, megérezni, találni, például:

Gyakran láttam őt a nagyobbak között forgolódni Maš AMB 78. Látjuk, hogy a juhok ügye elveszett VaižgRR II 158. Amikor pedig meglátta a távolban parázsló tüzet, elindult abba az irányba LTR. Csak azt hallani, hogy zúg az erdő JD II 551. Meghallotta, hogy egy méhecske közeledik. Vrn. Anyám észrevett engem remegni SimonOBT 158–159.

¹³ A régi írásokban átmeneti esetek is előfordulnak, amikor ugyanattól az igétől függ egyrészt egy, a participium birtokos esetével alkotott szerkezet, másrészt egy határozói igeneves szerkezet, vö.: S. Powilas... azt mondja, hogy nincs egyetlen teremtmény sem, és nem is lehet (powiada że niemasz stworzenia / y że byc nie może) SP II 114₆. Mert látja, hogy ereje elfogy, s hogy mindkét dolog elzárva és elhagyatva van BrB V Moz 32, 36 (wird ansehen / das jre Macht dahin ist / vnd beide das verschlossen vnd verlassen weg ist).

270

Mintha már érezném, hogy valami szerencsétlenség közeleg… ŽemR IV 474. Az emberek fagyottan találták meg Gugét KrevRg 254¹⁴.

A nem kommentálható igékből az objektumot tartalmazó szerkezetekben leggyakrabban ezek állnak főtagként: hagyni, találni, rajtakapni, tartani, birtokolni, vezetni, vinni, szállítani, dobni, őrizni, segíteni, (el)venni, (fel)emelni és így tovább, például:

Jasiulis… Marelę nehéz sóhajtozás közben hagyta ott JD III 1210. A gazda… még azelőtt elkapta, hogy kiszaladt volna az udvarról CvR II 59. Pi menú egész éjjel megkötözve tartotta a lovakat. LKŽ VII 37. Purvinas legénye a legszörnyűbben kimerülten hozta haza őt SimonoOBT 70. Bizony, alva őriz minket Šd (MLLG IV 45). Nem tudta eltartani a gyermeket, az útszélre tette, bepólyálva CvR III 14.

Az ilyen szerkezetekben a participium tárgyesete elsősorban azt jelöli, hogy a tárgy bizonyos tulajdonsággal rendelkezik az igei cselekvés idején¹⁵. Így itt a participium minőségi, melléknévi jelentése dominál; vö. fáradtnak | dühösnek találtam őt, vagy felöltözetlenül | meztelenül vezette ki őt. Másfelől azokban az objektumot tartalmazó szerkezetekben, amelyekben a participium igei jelentése dominált, már az írott hagyomány időszakában elterjedtek a határozói igenevek.

4.2.2. A régi írásos emlékek adatai arra engednek következtetni, hogy a határozói igenév csak akkor kezdett beszivárogni az objektumot tartalmazó szerkezetekbe, amikor már meghonosodott a nem objektumot tartalmazó (személytelen) szerkezetekben, illetve a semleges nemű névmásokkal együtt. J. Bretkūnas az objektumot tartalmazó szerkezeteket még csak ragozott participiumokkal alkotja; ritka kivételektől eltekintve ugyanez mondható el M. Daukšáról, B. Vilentasról és S. Vaišnorasról is. A XVII. századi írásos emlékekben (például K. Sirvydas „Punktai” című művében) azonban az objektumot tartalmazó szerkezetekben már gyakran találunk határozói igeneveket; ez a használat különösen B. Chylinskis Bibliájában válik szembetűnővé. K. Donelaitis írásaiban, akárcsak a mai nyelvben¹⁶, a határozói igenevek dominálnak, és szabadon használatosak a következő igéktől függő tárgyesettel: látni, hallani, meghallani, érezni és így tovább, például: mind látjuk, amint nyáron életerősen térnek vissza DnR 42; hallva a csillogó kocsik dübörgését 28; hallotta, amint a parasztok váltják egymást 46; ne ijedjünk meg, ha meghalljuk, amint a viharok zúgnak 31; a nyár meleg napjaival már érezzük, hogy visszatér 30.

Mivel az objektumot tartalmazó szerkezetek a kommentálható és a nem kommentálható igék után ugyanazon szintaktikai viszonyrendszer szerint alakulnak, a határozói igenév az utóbbiak mellé is elkezdett beszivárogni, különösen a közeli jelentésű igékkel. Például miután a határozói igenevek meghonosodtak a találni igével alkotott szerkezetekben, lehetővé vált a határozói igenév használata e ige nem kommentálható szinonimájával, a rajtaütni igével alkotott megfelelő kifejezésekben is (például: sokszor munka közben lepett meg a forgószél DnR 79), vagy részleges antonimájával, a hagyni igével (például: úgy hagytam őket, hogy bűzt csinálnak DnR 132). A mai nyelvben leggyakrabban ezekkel a nem kommentálható igékkel alkotott szerkezetekben találunk határozói igeneveket: hagyni, találni, rajtakapni, utolérni, elcsípni, elkapni, tetten érni, megragadni és így tovább.

Azok (a lányok)… ugrás közben alva hagyták megmentőjüket BsMt I 186. Egy embert lóháton érkezőben találtak BsV 299. És rajtakapta azt a gyermeket, hogy tollai vannak BsMt I 68. A farkas pedig kifutott utána, és utolérte azt a bolondot, amint az kocsin hajtott LB 242. Talán elkapjuk

¹⁴ Lásd még J. Jablonskis, op. cit.; 472. o. és köv.; 614–615; J. Balkevičius, op. cit., 193. o. és köv.; LTSR MA, Lietuvių kalbos gramatika, II, 362–363. o.; ugyanott az ilyen, birtokos esetet tartalmazó szerkezetekről: 363–364. o.

¹⁵ Vö. A. Valeckienė, Predikatyvinis pažyminys kaip atskira sakinio dalis, LKK IX, 99. o. és 13. jegyzet.

¹⁶ Lásd J. Jablonskis, op. cit., 321–322., 472. o.; J. Balkevičius, op. cit., 193. o. és köv.; LTSR MA, Lietuvių kalbos gramatika, I, 392. o. és köv.

271

a tolvajt, miközben lop J (LKŽ II 115) Gyrūnas felbosszantja magát, amikor hazugságon kapják KrėvP III 11. Egyszer apja a kertben répát ásva kapta rajta LzPR II 138. Hazudozás közben ragadta meg Upt.

Amint látjuk, a határozói igenévi szerkezetek nem minden olyan igével alkothatók, amely a megfelelő igenévi szerkezetek fő tagjaként szerepelhet, hanem csak azokkal, amelyek szemantikailag a kommentálhatókkal állnak kapcsolatban. Ezzel szemben az 1. csoportba tartozó, fizikai észlelést jelentő kommentálható igékhez mind igenévi, mind határozói igenévi szerkezetek kapcsolódhatnak. Jelentésük azonban nem teljesen azonos. Ha az észlelés tárgya maga a cselekvés, rendszerint határozói igenévi szerkezeteket használunk, ha pedig a tulajdonság, akkor igenévi (vagy melléknévi) szerkezeteket. A két szerkezet jelentése már K. Donelaitisnál is szépen elkülönül, vö.: de mások közülük… bukfencezve gurultak ki, és az udvaron kapálózva rátaláltak Durakára DnR 99 és a szalmát mindenütt nagyon átnedvesedve találták 22. A mai litván nyelv határozói igeneves szerkezeteiben szintén az igei, az igenévi szerkezetekben pedig a függő tag melléknévi jelentése dominál, vö.: láttam a bátyámat visszatérőben KlvD 138 és az asszonyt… meglátta a férfit közeledni CvR IX 114. Így a határozói igeneves tárgyi szerkezetek jelentésük szerint közelednek a megfelelő nem tárgyi szerkezetekhez (vö. 4.1.4.). A tárgyi szerkezetek jelentésbeli differenciálódásának folyamata korántsem zárult le, és sok esetben a határozói igenév és a tárgyesetű igenév felcserélhető, csak igen csekély jelentéskülönbséggel.

4.2.3. A megfelelő szerkezetek hasonló differenciálódását más indoeurópai nyelvekben is megfigyelhetjük. A latin accusativus cum participio és accusativus cum infinitivo szerkezetek fizikai észlelést jelentő igék, például a video, audio után, például: eum audivi cane-u tem / canere vagy eum vidi ingredientem / ingredi¹⁷, majdnem ugyanazzal az árnyalatnyi jelentéskülönbséggel térnek el, mint a litván girdžiu jį dainuojantį / dainuojant arba matau jį įeinant / įeinantį. Hasonló különbség alakult ki az angolban is a tárgyesetes, -ing alakú szerkezetek (amelyek az igenéveinkhez állnak közel) és az infinitivusi szerkezetek között¹⁸.

4.3. A GD áttekintéséből kitűnik, hogy tagjainak szintaktikai viszonyai ugyanabba az irányba változtak, mint a közvetett esetű igenévi szerkezetekben. Ezeket a változásokat mindenekelőtt a szintaktikai rendszer fejlődésének alábbi általánosabb törvényszerűségei idézték elő:

a) a félig predikatív szerkezetek fokozatos alárendelődése az igének, ami összefügg a mondat egyre szorosabbá és egységesebbé válásával;

b) az igei kormányzás erősödése, valamint a kormányzott és a hozzásimuló szerkezetek elkülönülése;

c) a félig predikatív és az attribútív viszonyokat kifejező formák differenciálódása.

Beérkezett

1973.III.12

¹⁷Lásd O. Riemann, Syntaxe latine d’après les principes de la grammaire historique, Paris, 1927, p. 536. Vö. A. Hahn Plautus műveiben megfigyelt, az infinitivus és az igenév jelentése közötti különbségre vonatkozó megállapításával is: az infinitivus jelentése ”perceive that”, az igenévé pedig — ”perceive someone doing something“ Lásd A. Hahn, Genesis of the Infinitive with Subject-Accusative, TAPA, 81 (1950), p. 125.

¹⁸Vö. K. Yamakawa, The Two Constructions: ”Accusative and Participle“ and ”Genetive and Gerund“, ”Annals of the Hitotsubashi Academy“, Tokyo, 1957, V. 8, № 1, p. 44—45, 47, 62.

272

В. АМБРАЗАС

AZ ACCUSATIVUS CUM PARTICIPIO SZERKEZETE ÉS HASZNÁLATA AZ ÓLITVÁN NYELVBEN

Összefoglalás

Az accusativus cum participio (a továbbiakban: AP) szerkezeti és genetikai alapját a két accusativusos szerkezetek alkotják, amelyekben a főnév vagy névmás első accusativusa közvetlenül függ az igétől, míg a főnév, névmás vagy participium második accusativusa az elsőhöz félállítmányi viszonyban kapcsolódik, pl.: Kat sakei ie tawa Seser? BrB I Moz 12, 19. A két accusativusos szerkezetek valamennyi változata közül az AP terjedt el leginkább az ólitván nyelvben, és sajátos fejlődési utat járt be.

A XVI–XVII. századi emlékekben az kalbėti, sakyti, byloti, skelbti, rašyti, girdėti, klausyti, žinoti, mąstyti igék mellett a nem elöljárószós accusativus közvetett tárgy jelentésű reliktumai (pl.: kalbame išzminti ChB I Kor 2, 6; girdeiom… darbus BrP I 231) megerősítik A. A. Potebnya és E. Tangl feltevését, miszerint a szerkezet névszói tagja (N) eredetileg az igétől (V) függött, és lehetővé teszik az AP szintaktikai kapcsolatainak egységes ősi modelljének rekonstruálását: V→N←→P. Ezt a modellt az indoeurópai mondat néhány ősi sajátossága motiválta: az esetalakok igéhez fűződő kapcsolatának szemantikai jellege, a mondatszerű appozíciós szerkezetek szabadabb használata, valamint a névszói eredetű participiumi alakokra jellemző másodlagos állítmányi funkció.

Az AP szintaktikai formájának és használatának elemzése a tanulmányban a XVI–XVII. századi litván nyelv jelenleg hozzáférhető írott emlékeinek csaknem teljes körén alapul. Az AP fő összetevőjeként szereplő igék osztályozását és statisztikai jellemzését lásd az 1. és 2. táblázatban.

Az ólitván szövegek AP-szerkezeteinek csaknem felét olyan igék alkotják, amelyek konkrét és elvont jelentésű tárgy accusativusát egyaránt vonzzák. Ide tartoznak a fizikai észlelés igéi: matyti, regėti, veizdėti, išvysti, girdėti, išgirsti, klausyti, jausti, pajusti, rasti és hasonlók; a jelölés igéi: rodyti, ženklinti; valamint néhány szellemi tevékenységet jelölő ige: pažinti, atminti, laikyti. Többségük még megőrizte közvetlen tárgyi kapcsolatát az AP névszói tagjával. E szerkezetek csaknem 41%-ában azonban a főnév vagy névmás accusativusa már nem tekinthető az ige közvetlen tárgyának. Ilyen esetekben a szóban forgó fizikai észlelési igék történetileg másodlagos, szellemi észlelést kifejező jelentésben szerepelnek.

Szintén széles körben elterjedtek a szellemi tevékenységet jelölő igékkel alkotott AP-szerkezetek, amelyek rendszerint csak elvont tárgyakat vonzanak: žinoti, suprasti, manyti, mąstyti, dingoti, sapnuoti, tikėti, nulemti és mások. Az ige és a főnév vagy névmás accusativusa közötti közvetlen tárgyi kapcsolat itt csak viszonylag ritka, archaikus jellegű esetekben figyelhető meg.

18. 520

273

Az első accusativus (N) közvetlen függését az igétől már a legkorábbi emlékekben is gyakran felváltja az egész szerkezet mondatszintű vonzata. Ennek következtében az AP olyan igékkel is kapcsolatba kerül, amelyek nem vonzhatnak, és úgy tűnik, soha nem is vonzhattak accusativust: például a feltételezést kifejező visszaható igékkel tikėtis, tartis (palaima padetą tikis DP 596), valamint állapotot kifejező személytelen igékkel rodytis, regėtis, rastis (regissi [iums] mane walgantį BrB Tob 12, 19) és mások. Az ólitván írásbeliségben az AP középfajú, állítmányi szerepű participiumtól is függ, pl. žinoma, giedama, rašoma, kalbama, randama… sakyta, parašyta, regėtina (yra, buvo), egyes esetekben pedig még főnevektől is: garsas, stebuklas, nusitikėjimas, sententencija, dimos, gromata. A participiumi kapcsolóelem széles körű használata (pl.: kosznas tare, diena sancze BrP 337) ugyancsak a szintaktikai kapcsolatok megváltozásáról tanúskodik, amely a következő sémával fejezhető ki: V→(N←—→P).

A mondat centralizálódása következtében a szintaktikai kapcsolatok azokban a szerkezetekben is megváltoznak, amelyekben a főnév accusativusa (N) megőrizte tárgyi függését a regėti, matyti, jausti, rast és hasonló igéktől. A kizárólag a főnévvel egyeztetett participium az igével is kapcsolatba kerül, és a szerkezet tipikus háromtagú szókapcsolattá válik:

A vizsgált szerkezetben a participium az ige valamennyi szerkezeti tulajdonságával rendelkezik. Az aktív participiumok itt az egyszerű ragozott igealakok, a passzív participiumok pedig a körülíró passzív alakok megfelelőiként használatosak. Számos más indoeurópai nyelvtől eltérően az aktív és passzív participiumok jövő idejű alakokban is előfordulnak. Különösen elterjedtek a būti igéből képzett participiumokkal alkotott AP-szerkezetek; ezek funkciójuk szerint az összetett állítmányi alakoknak felelnek meg, és az ólitván írásbeliség összes AP-szerkezetének mintegy 20%-át teszik ki.

Az AP szintaktikai szerkezetének vizsgálata arra a következtetésre vezet, hogy nyelvtani formájának összetettsége, igéinek szemantikai változatossága és alkalmazási körének szélessége tekintetében az ólitván szerkezet felülmúlja a rokon nyelvek megfelelő szerkezeteit. E szerkezet képzésének és használatának az indoeurópai nyelvközösségtől örökölt lehetőségei az ólitván nyelvben különösen gazdagon bontakoztak ki, s ennek következtében az AP olyan funkciókat is ellátott, amelyekben számos más rokon nyelv az infinitivusos szerkezeteket és a mellékmondatokat általánosította.

Mélystruktúráját tekintve, amelyet a transzformációs elemzés tár fel, az ólitván AP a tárgyi mellékmondatnak felel meg. A XVI–XVII. századi emlékek AP-szerkezeteinek többsége az NP→S derivációs szabály szerint épül fel. A tárgyi függést mutató AP-szerkezetek megőrizték az NP→NʹS típusú mélystruktúrát, amely szintén jellemző

274

a proleptikus alanyú magyarázó mellékmondatok esetében. Az accusativus cum participio és a magyarázó mellékmondat belső szerkezeti közelsége szolgált széles körű szinonimikus használatuk alapjául, és fontos szerepet játszott a vizsgált szerkezet további fejlődésében.

A szerkezeten belüli szintaktikai viszonyok átalakulása kedvező feltételeket teremtett a -nt és -us- végű, ragozhatatlan igenévi alakok, az úgynevezett gerundiumok térnyeréséhez. A gerundiumok már kész, kialakult eszközként kerülnek be az accusativus cum participio szerkezetbe, a félpredikatív-adverbiális viszonyok kifejezésére. Elsősorban semleges nemű melléknevek és névmások mellett, valamint az első tárgyi accusativus nélküli szerkezetekben jelennek meg; a XVII. században azonban nagyon gyorsan elterjednek az első tárgyi accusativusszal álló, hím- és nőnemű főneveket tartalmazó szerkezetekben is. Míg a XVI. század valamennyi, vizsgálatra hozzáférhető emlékében a gerundiumok csak a szerkezetek 3,4%-ában fordulnak elő (az arány 76: 2.177), addig a XVII. században már 38%-ában (349: 571).

A XVIII–XIX. századi írásbeliségben a gerundiumos szerkezetek további terjedése figyelhető meg, és ezek fokozatosan uralkodóvá válnak. Számos ige után az accusativus cum participio szerkezetek használata megszűnik, és a megfelelő gerundiumos szerkezetek vagy mellékmondatok veszik át a helyüket.

A mai irodalmi nyelv accusativus cum participio szerkezete mind felépítésében, mind a szintaktikai eszközök rendszerében elfoglalt helyét tekintve különbözik a megfelelő ólitván szerkezettől. Napjainkban a ragozható igenévi alakokat tartalmazó szerkezetek csak akkor használatosak, ha az első accusativus az érzékelést jelentő igék (matyti, regėti, išvysti, pastebėti stb.), a megtalálást jelentő igék (rasti, aptikti, suikti) és egyes, frázisszintű vonzatot nem igénylő faktitív igék (vesti, siųsti, palikti, suikti stb.) tárgya. Az igenév accusativusa itt predikatív jelzői funkciót tölt be, és kettős szintaktikai kapcsolata van (az első accusativusszal és az igével); gerundiummal váltakozik, vö. matau tėvą sėdintį (sėdint). Ha az ige az egész szerkezetet vonzza, és az első accusativus nem tekinthető közvetlen tárgyának, csak gerundium használatos, pl. žinau tėvą sėdint (az igenév accusativusa ilyen esetekben csak stilisztikailag jelölt archaizmusként lehetséges).

Az accusativus cum participio szerkezetében bekövetkezett változások, amelyek ugyanabba az irányba haladtak, mint a dativusi igenévi szerkezetek változásai, a szintaktikai rendszer fejlődésének néhány általánosabb törvényszerűségével magyarázhatók:

a) a félpredikatív szerkezetek igei alárendelésének fokozatos folyamatával, amely a mondat belső egységének (tömörségének) növekedésével függ össze;

b) a félpredikatív és az attribútív viszonyokat kifejező alakok differenciálódásával;

c) a névutó nélküli accusativus alkalmazási körének szűkülésével, amely a közvetlen és közvetett tárgy alakjainak világosabb elhatárolódásából következik.

Beérkezett 12.III.1973

18*