LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987)

STASYS TUMĖNAS

A névmási szerkezetek elterjedéséről az északi aukštaitis nyelvjárásokban

Bevezető megjegyzések

A dialektológusok figyelme rendszerint leginkább a nyelvjárások fonetikájára, lexikájára és morfológiájára irányul — azokra a területekre, ahol a legszembetűnőbbek az irodalmi nyelvtől való eltérések. A nyelvjárások szintaktikai sajátosságait — a szórendet, az intonáció szerepét, a prepozíciók és más analitikus szerkezetek meghonosodását stb. — egyelőre kevéssé kutatják. A prepozíciók használatát tárgyaló munkák közül E. Grinaveckienė¹, J. Senkus² és J. Šukys³ tanulmányai említendők. Ezekben az egyes nyelvjárások prepozícióit betűrendben mutatják be, és megadják fontosabb jelentéseiket.

A névmási szerkezetek kutatása szempontjából módszertanilag fontosak J. Kilius munkái⁴, amelyekben arra törekszik, hogy meghatározza az irodalmi nyelv egyes helyviszonyt kifejező prepozícióinak szemantikai megkülönböztető jegyeit.

A prepozíciók a litván nyelv nyelvjárásaiban igen változatosan használatosak. Szinte valamennyi nyelvjárásra jellemző a névmási szerkezetek térnyerése. Nemcsak a prepozíciók, hanem a kötőszók és a partikulumok szerepe is növekszik; egyes helyeken a mutató névmások szolgálati szavakká, úgynevezett artroidokká válnak⁵.

Ebben a tanulmányban a névmási szerkezetek terjedését az analitizmus jellegzetes jelenségének tekintjük. A nyelvjárásokban a névmási szerkezetek szaporodásának egyik oka más nyelvek hatása. Például a klaipėdai vidék nyelvjárásaiban számos névmási szerkezet a német nyelv hatására honosodott meg⁶, a lett nyelvben pedig a német és az orosz nyelv hatására⁷. Ez azonban nem az egyetlen oka a névmási szerkezetek terjedésének. A tanulmány célja, hogy az északi aukštaitis (keleti aukštaitis panevėžiškiai és nyugati aukštaitis šiauliškiai) nyelvjárások szövegeinek vizsgálatával megállapítsa a ragos és névmási szerkezetek használati arányát ezekben a nyelvjárásokban.

¹ Grinaveckienė E. Pietinės šiaurės vakarų aukštaičių tarmės prielinksnių reikšmės ir vartojimas. — Kn.: Lietuvių kalbos gramatinė sandara (Lietuvių kalbotyros klausimai). V., 1967, t. 9, p. 151—170.

² Senkus J. Prielinksnių vartojimas bei svarbesniosios jų reikšmės kapsų ir zanavykų tarmėse. Lietuvos TSR MA darbai. A serija, 1960, t. 1(8), p. 125—150.

³ Šukys J. Prielinksninių konstrukcijų skverbimosi svarbesnieji atvejai pontininkų ir vakarinių puntininkų tarmėse. — Kn.: Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1963, t. 6, p. 275—286.

⁴ Kilius J. Vietos prielinksnių ir linksnių sistema bendrinėje lietuvių kalboje/Kand. dis. [mašinraštis]. — V., 1973.

⁵ Rosinas A. Lietuvių bendrinės kalbos įvardžių semantinė struktūra. — V., 1984, p. 48—52.

⁶ Laigonaitė A. Vietininkų reikšmė ir vartosena dabartinėje lietuvių kalboje. — V., 1957, p. 33.

⁷ Nitiny, D. A lett írott nyelv elöljárószó-rendszere: a filológiai tudományok kandidátusi fokozatának elnyeréséhez benyújtott értekezés tézisei. Vilnius, 1981; Nitiny, D. Az orosz nyelv hatásáról a lett elöljárós szerkezetekre. In: A lett nyelv kapcsolatai. Riga, 1977.

171

A névutók használatában bekövetkezett változások feltárása érdekében az idősebb és a fiatalabb nemzedék nyelvjárási beszélőitől gyűjtött adatokat összehasonlítottuk A. Baranauskas XIX. század végén lejegyzett szövegeivel.⁸ Főként 11 panevėžysi nyelvjárási településről — Siesikiai, Raguva, Krekenava, Šeduva, Rozalimas, Pasvalys, Pušalotas, Joniškėlis, Linkuva, Pašvitinys, Žeimelis —, valamint a šiauliaii nyelvjárás 6 településéről — Kėdainiai, Šaukotas, Šiauliai, Pakapė, Kriukai, Joniškis — származó, összefüggő hétköznapi beszédet és népköltészetet tartalmazó szövegeket használtunk.

A névutóhasználat jellegzetesebb esetei

Az észak-dél-litvániai aukštaitis nyelvjárásokban a fonetikai változások következtében újabb névutóváltozatok alakultak ki: åpe „apie” (körülbelül), ap’l’ọjk „aplink” (körül), nò „nuo” (…-tól/-től), prėš „prieš” (előtt), pò „po” (után), ọnt „ant” (…-on/-en/-ön), sò „su” (…-val/-vel), terp „tarp” (között) stb. A névutók többségének jelentése azonban hasonló az irodalmi nyelvben használatoséhoz; csupán néhány névutó, különösen az ọnt, par, prọ, sə, terp használati köre jóval tágabb.

Az illativus szinte teljesen eltűnt, és csak a panevėžysi nyelvjárás keleti részén használatos. A visszaszoruló illativust névutós szerkezetek váltották fel. A XIX. század végén feltehetően az északi panevėžysiek is használták még az illativust, mivel Joniškėlisben A. Baranauskas a következő mondatot jegyezte le: Łape inkżšti leńgwiai ińkżiśe gałwą uzbònən… (lásd ugyanott, 155. o.). Másfelől ugyanennek a mesének egy másik szövegében ezt a mondatot találjuk lejegyezve: Łãpia ikiśt lùngwe ikiśżia gálwo unt uzbòno…

Az ing, int névutók használata szinte teljesen megszűnt — az accusativusszal álló į konstrukció szorította ki őket. Az ing névutó a šiauliaii nyelvjárásban nem teljesen szinonimája az į névutónak. Akkor használják, amikor az irányt hozzávetőlegesen kell megadni (’felé’ jelentésben). A. Baranauskas idejében Joniškisben 13, ma 5, Kriukuose 7 és 2, Pakapėben pedig 3 és 0 esetben jegyezték fel az ing névutó használatát. Szinte mindenütt kiveszett a használatból a nuog / nọg névutó is, amelyet csak Kriukai környékén jegyeztek fel.

A továbbiakban a tárgyalt nyelvjárások azon névutóit ismertetjük, amelyek jelentése a leginkább eltér az irodalmi nyelvben használatosétól.

ọnt|ọn⁹ „ant” (…-on/-en/-ön). Ez az északi aukštaitis nyelvjárásokban leggyakrabban használt névutó. A genitivusszal álló 76, nyilvánvalóan fordításból származó szerkezetet nem számítva, használatának gyakorisága hozzávetőlegesen a nyelv különböző fejlődési időszakait tükröző, körülbelül 2 ív terjedelmű szövegekben a következő: Pašvitinysben 24: 20: 27¹⁰, Pušalotasban 23: 21: 28, Siesikuose 18: 7: 14, Joniškisben 30: 19¹¹, Pakapėben 14: 21, Šiauliaiban 30: 22.

⁸ Specht F. Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski. – Leipzig, 1920, Bd. 1.

⁹ A panevėžysi nyelvjárásban e névutónak két változata különböztethető meg: ọnt vagy ọn. A szóvégi t mássalhangzó nem hangzik, ha a névutót követő szó zöngétlen mássalhangzóval kezdődik, például: ọn kiẽ ma ‘a kieme fölött — az udvaron’, ọn tãka ‘az ösvényen’. Ha a névutót követő szó magánhangzóval vagy kettőshangzóval kezdődik, a t mássalhangzó tisztán hallható, például: ọnt áukštą ‘a padláson’, ọnt ãk’ù „a szemeken”. Az ọnt névutót akkor is használják, ha a következő szó első hangja zöngés mássalhangzó, például: ọnt gãtv’ės ‘az utcán’, ọnt žė’mės ‘a földön’. A szonoránsok, l, m, n, r előtt a névutó alakja változó, például: ọn, rupò’nulọnt_rupò’n’ù. Az ọnt/ọn alakváltozatok váltakozása az idősebb nyelvjárási beszélők beszédében figyelhető meg világosabban.

¹⁰ Az első számjegy a XIX. század végéről, a második a XX. század közepéről származó, a harmadik pedig a jelenlegi fiatalabb nemzedéktől lejegyzett szövegekben található névutós szerkezetek számát jelöli.

¹¹ A nyugati aukštaitis nyelvjárás šiauliaii részéből csak a XIX. század végén lejegyzett szövegekre és a jelenlegi fiatalabb nemzedék beszédére vonatkozó statisztikai adatokat közöljük.

172

Az irodalmi nyelvben az ant elöljárószó általános jelentése: valaminek a felszínével érintkezve fölötte lenni.

Az itt tárgyalt nyelvjárásokban ez az elöljárószó sokkal változatosabban használatos, és birtokos esettel álló szerkezete számos esetben az irodalmi nyelv helyhatározói esetét helyettesíti, például: ne-būket’ onˌlieˌtos, onˌsáˌules padėˌk | tuoˌį ež’dž’uvi’s, al’ˌkep ti’c’onˌkiema priˌrištos tōˌs kár’v’es’, onˌteiˌsma tōˌpāˌt’ pasāˌke.

Az ont|on elöljárószó birtokos esettel gyakran a mozgás irányát is jelöli, például: māˌte jīˌ onˌklet’es’ noaiˌnant’, novėje kaškōˌr ontˌmiˌška | musdūˌ kár’v’u mil’š’t’.

Ezekben az esetekben az ont|on elöljárószó birtokos esettel az i…+pū.se „fél” szerkezetet helyettesítheti, például: ontˌmiˌška = iˌmiˌška pū.se.

Az északi aukštaitiai nyelvjárásokban a tárgyalt elöljárós szerkezetet akkor is használják, amikor az irodalmi nyelvben részes eset áll, például: onˌtieˌk gi.vol’u viens pieˌmo „egy ilyen állatcsordára csak egy pásztor jut”, onˌtieˌk vi.štu t’okˌviens gaid’s’ „egy ilyen tyúkcsapatra csak egy kakas jut”.

Par „keresztül”. A par elöljárószó leggyakrabban helyet, távolságot, időt, a cselekvés módját, összehasonlítást jelöl, valamint foglalkozást, szakmát is kifejezhet. Például:

parˌtōˌbāˌle neparei’s’ | t’ok r péˌl’k’e jonˌbu.va, jós nāˌk’t’ parˌdarž | parˌdarž eˌpabėˌga, veži.ms važ’uō’i parˌmiˌško, jósˌnedorns žmogė’l’s’ | jaunī’s’t’e parˌpasā’ul’ kel’ā’v’es’, parˌlaū’ks nū.take kepˌāk’s’ eždēˌg’es’ (vö. irodalmi nyelvi laukais), pas’k’auˌ toksˌg’r’ōv’s’ ē’je parˌlaū’ko, trōs mets tarnāvo parˌbe’no, kō’igsˌpāšekę tęˌt’ok parˌdārbo.

A példákból megfigyelhető, hogy az északi aukštaitiai nyelvjárásokban a par elöljárós szerkezet tárgyesettel kiszorítja az eszközhatározói esetet. A par elöljárószó használatának gyarapodása figyelhető meg, például Kriukuose 1: 3, Šiauliuose 8: 14.

Prọ „át, keresztül”. A prọ elöljárószót tárgyesettel használják, és olyan helyet jelent, amelyet vagy kereszteznek, vagy megkerülnek. A fiatalabb nemzedék képviselői olykor összekeverik a par és a prọ elöljárószót, vagyis szinonimaként használják őket, az idősebb nemzedék tagjai viszont határozottabban megkülönböztetik őket. A prọ elöljárószó használata gyarapszik: Pašvitinyje a prọ előfordulásait 1: 2: 5 arányban rögzítették; Pasvalyje 0: 2: 4, Siesikuose 0: 2: 4, Kriukuose 1: 6. Például:

Ez a folyó így folyik végig | de nem mindenütt ugyanúgy | messzebb a hegyen, talán még kanyarogva folyik, a falu útja pedig egyenesen vezet át a mezőn, a gazda a dombon túlra hajtja a szekerét | ott aztán már jó a fiataloknak.

Po „után, alatt”. A po elöljárószót az északi aukštaitiai nyelvjárásokban több esettel – birtokos, részes, tárgy- és eszközhatározói esettel – használják. Időt, helyet és módot fejezhet ki. A šiauliai nyelvjárásban gyakrabban használatos, mint a panevėžysi nyelvjárásban, például: Joniškyje 16: 17, Kriukuose 14: 19, Pašvitinyje 6: 1: 8, Pasvalyje 3: 1: 4, Siesikuose 7: 6: 8. Például:

A szekér mögött a föld fekszik, a gyerekek a kenyérsütés után leülnek a földre, a seregély szeret a fűben járkálni, a teheneket legeltetni kell, amikor a réten legelnek, a vörösesek, mint a hangyák, a föld elég lesz mindenkinek, amíg a föld el nem fárad, addig | mi tovább megyünk, aztán majd

173

gèr’ l’òne užā’uga, savā’ite po_savā’ites’ e_uprai’n me’te, nereik’ ai’t’ ne_po_ vir / ne_po_mar’c.

A „su” (‘-val/-vel’). Ez az elöljárószó társas viszonyt, módot, eszközt, időt, célt, tárgyat és minőséget jelöl. Az itt tárgyalt nyelvjárásokban különösen gyakori. Megfigyelték, hogy a legészakibb aukštaitiai területeken, ahol a hangsúly leginkább visszahúzódik és a szóvégek redukálódnak, az egyes szám instrumentalis elöljárószó, a so nélkül szinte egyáltalán nem használatos; a többes szám instrumentalis viszont elöljárószóval és anélkül is előfordul, mivel a többes számú paradigmában nem jönnek létre homonim esetek. Pašvitinysben a so elöljárószó használati eseteinek aránya 19: 16: 28, Linkuvában 16: 17: 22, Pasvalysben 9: 8: 13, Siesikuban 11: 14: 17, Joniškisben 25: 29, Pakapėben 16: 21, Šiauliaiban 12: 17. Például: atjó·je so_var’kòl’, atvaž’āvo so_auto.bos, sen’aū· ā·rdavam t’òk so_var’k’l’es’, nebeži.na kõ· dā·ra | t’òk mósuo·i | mósuo·i so_kèr’v’, mā·na babū·tes’ namē·l’s’ so_sen’ stóg. A. Baranauskas Joniškisben a következő mondatokat jegyezte fel: nēs wienām žmógus nū sawēs gīndamas nudrāške weida su nāgais; nāmai daugiaus medinei su lantētems dengti…; senõbēj Jōniškes apīgarda būwa stauni prekiāwimu sù āpyneis.

A terp (‘között’). A terp elöljárószó és birtokos eset szerkezete az inessivus helyett az észak-panevėžysi nyelvjárás feltűnő, jellegzetes vonása. E szerkezet használatát és elterjedését tárgyalták¹².

A panevėžysi nyelvjárásban a 19. század végének beszédében a terp elöljárószó és birtokos eset helyhatározói szerkezetét azonos terjedelmű szövegekben mindössze 7 alkalommal jegyezték fel, míg a jelenlegi generáció beszédében 32 alkalommal; vö. Linkuvában 1: 4: 5, Pušalotasban 1: 4: 5, Pasvalysben 0: 2: 4, Siesikuban 0: 2: 1. Ritkább a šiauliai nyelvjárásban: Joniškisben 1: 4, Pakapėben 1: 3, Kriukuose 0: 2. Például: v’ōšt vē·rd terp_púo·da, v’ės’ pi.neg terp_kišē·n’es’, vā·rn tū·p’ terp_mē·dže, sósį.mušē jie· terp_savēs’ po_gegužī·nes’, terp_panē·l’u mā·t’es’ e_neprāstu.

* * *

Az inessivust nemcsak az északi aukštaitiai, hanem a nyugati žemaitiai nyelvjárásokban is hajlamosak elöljárós szerkezetekkel helyettesíteni¹³. Az analitizmus tendenciája az irodalmi nyelvet sem kerüli el, amelyben az inessivust bizonyos esetekben szintén elöljárós szerkezetek váltják fel; vö. a népköltészetre jellemző inessivust: Kalne rugelių tu nerīši, valamint az irodalmi nyelvi szerkezetet: ant birtokos esettel.

Az idősebb emberektől sikerült olyan mondatokat lejegyezni, amelyekben a nyelvjárás beszélőinek többségére jellemző elöljárós szerkezetek helyett elöljáró nélküli eseteket használnak, például: ka amėręko kõr važ’uo·i vės’ sudie.v atai·dava sakī’t’; tam_dvar’ dā·rba bū·dava je-go_kēt’ ešvaž’uo·dava gevē·n’t’ rigō·; jon_cāp’t’ e_esedē·je kišē·ne palovī· budam, vie·ns t’òk ešē·je kar’uo·mene | tuõj mi.re.

Úgy tűnik, ezek a példák egy korábbi állapotot tükröznek, amikor az elöljárós szerkezetek még nem szorították ki a megfelelő, elöljárószó nélküli eseteket.

¹² Lásd: Laigonaitė A. Min. mű, 32; Tumėnas S. Néhány megjegyzés az észak-panevėžysi nyelvjárás terp elöljárószavának terp disztribúciós határáról. — In: Szintaktikai és szemantikai kérdések/ A Szovjetunió megalapításának 60. évfordulójára rendezett köztársasági tudományos konferencia előadásainak tézisei. Šiauliai, 1982, 47—49. o.

¹³ Laigonaitė A. Min. mű, 32. o.

174

Általános törvényszerűségek

A különböző időpontokban lejegyzett észak-aukštaitis nyelvjárási szövegek összevetésének eredményei megerősítik azt a hipotézist, hogy törvényszerű kapcsolat áll fenn az analitikus típusú elöljárós szerkezetek elterjedése és a végződések redukciója által kiváltott morfológiai változások között¹⁴. A panevėžysi nyelvjárásban a névszóragok és az elöljárós szerkezetek viszonyát 2 tényező határozza meg: a történeti és a földrajzi. Az elöljárós szerkezetek napjainkban sokkal gyakrabban használatosak, mint a XIX. század végén rögzített szövegekben; különösen gyakoriak a nyelvjárás fiatalabb generációjának beszédében. A panevėžysi nyelvjárásban még szembetűnőbb a földrajzi tényező szerepe. A déli panevėžysiekre a hangsúly feltételes visszahúzása jellemző, míg az északi panevėžysiek általános hangsúly-visszahúzást alkalmaznak. Délről észak felé haladva fokozódik a végződések redukciójának mértéke. Minél északabbra jutunk, annál több homonim alak jelenik meg a ragozási paradigmában. A homonímia elkerülése és a jelentések elkülönítése érdekében bővül az elöljárós szerkezetek használata. Az elöljárók használati előfordulásainak száma a nyelvjárási szövegekben a végződések redukciójával együtt növekszik, délről észak felé haladva. Például azonos terjedelmű szövegben az į elöljárót Linkuvában 17: 12: 16, Pušalotasban 1: 11: 10, Siesikuose 3: 8: 6 alkalommal jegyezték fel, prē Pašvitinyben 4: 7: 11, Pasvalyben 2: 6: 10, Krekenavában pedig 1: 2: 2 alkalommal.

Nyugaton a panevėžysiek a nyugat-aukštaitis šiauliaiakkal határosak. A šiauliaiak jóval kevésbé húzzák vissza a hangsúlyt, és a végződéseket is kisebb mértékben redukálják. Ez a szintaxisban is tükröződik. A šiauliaii nyelvjárásban a földrajzi tényezőnek szinte nincs szerepe az elöljárós szerkezetek elterjedésében. Az elöljárók eloszlása a déli és az északi részen csaknem azonos. Például az ant|ont elöljárót Joniškis lakóinak fiatalabb generációjában 19, Pakapėban 21, Šaukotasban 16 alkalommal jegyezték fel; az iš elöljárót rendre 17, 14, 18 alkalommal; a pro elöljárót Joniškisben 7, Kriukuose 6, Šaukotasban 8 alkalommal. A történeti tényező szerepe azonban nyilvánvaló az elöljárós szerkezetek gyarapodásában. Így például Joniškisben a pro elöljáró használati előfordulásainak aránya 2: 7, Kriukuose 1: 6, Šiauliaiban 2: 5; a su elöljáróé rendre 25: 29, 16: 21, 12: 17; a prieš esetében pedig 0: 4, 1: 5, 0: 3.

Megjegyzendő, hogy az elöljárós szerkezetek jóval gyakoribbak egyes számú alakokkal, mivel a többes szám paradigmájában nem alakulnak ki homonim ragok, ezért a szintaktikai megkülönböztetés igénye sem olyan jelentős.

A prepozíciós szerkezetek elterjedése az észak-aukštaitiai nyelvjárásokban

Összefoglaló

A jelen tanulmány a litván nyelv északi aukštaitis nyelvjárásainak azon elöljáróit írja le, amelyek használata és jelentése eltér az irodalmi nyelvétől: ant|on „-on, -en“, pro|pr „keresztül, mellett el“, per|par „át“, po|po „alatt“, terp „között“, su|so „-val, -vel“.

Statisztikai adatok alapján összefüggést állapítottak meg az analitikus típusú elöljárós szerkezetek elterjedése és a fonetikai folyamatok által okozott végződésredukció között.

¹⁴ Tumėnas S. A névszóragok és az elöljárós szerkezetek viszonya a panevėžysi nyelvjárásban. – In: Fiatal filológusok munkái, V., 1986, 2. kötet.

175

A főnévragos és elöljárós szerkezetek közötti viszony történelmi és földrajzi tényezőktől függ.

A panevėžysi nyelvjárásban a hangsúlyvonzás és a végződések redukciója délről észak felé erősödik. Az analitikus elöljárós szerkezetek elterjedésére is ez az irány jellemző. A nyelvjárás északi településein (Žeimelis, Pasvitinys, Linkuva stb.) az elöljárós szerkezeteket sokkal gyakrabban használják, mint a déli településeken (Raguva, Siesikai).

A šiauliaiak nyugati aukštaitis nyelvjárásában a hangsúlyvonzás és a végződések redukciója a panevėžysi nyelvjáráshoz képest csak gyengén érvényesül. Ezért a nyelvjárás területén az analitikus szerkezetek elterjedésében mutatkozó különbségek (a földrajzi tényező) jelentéktelenek.

A nyelvjárás jelenlegi fejlődési szakaszában rögzített adatoknak a XIX. század végi feljegyzésekkel való összevetése azonban szintén egyértelműen az analitikus szerkezetek térnyerésére utal.