LIETUVIŲ LEKSIKOS IR TERMINOLOGIJOS

PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIX (1991)

ELENA VALIULYTĖ

AZ INSTRUMENTÁLIS ESET KIFEJEZÉSE A MAI LITVÁN NYELVBEN

0.1. Az instrumentum az igei mondattal (illetve igével) leírt helyzet egyik résztvevője által betöltött szerep¹. Az instrumentum mint a mondat (ige) szemantikai szerkezetének egysége azonos szintű az ágenssel, a pácienssel és másokkal (Sližienė, 1986, 51—54). Másfelől a mondat nagyobb szemantikai egységekre bontható a szubjektum–objektum–adverbális tag modellje szerint (e fogalmak meghatározását lásd Ambrazas, 1986, 24). Fontos, hogy a szemantikai elemzés e szintjeinek egységei között bizonyos megfelelés áll fenn (például a szubjektum magában foglalja az ágenst, a pácienst, a percipienst és a beneficienst). Ezt a kérdést V. Ambrazas meggyőzően elemezte, és rámutatott, mikor célszerűbb az egyik, illetve a másik szint fogalmaival dolgozni (Ambrazas, 1982; 1986, 23 kk.).

0.2. Az instrumentum az objektum fogalmának terjedelmébe tartozik (a páciens, az eredmény, a beneficiens és a kontentívum mellett)². Így az instrumentum és az objektum különböző szemantikai szintek egységei. Az instrumentum terminust a hagyományos nyelvészeti munkákban is használják a névszóragok és névutók – konkrétan az instrumentális eset és a su névutó – jelentéseinek leírására.

0.3. Referenciális szempontból az instrumentum olyan dolog, amelyet a cselekvő felhasználva egy másik dologra irányuló aktív cselekvést végez (ceruzával ír levelet), önmagára irányuló cselekvést végez (vízzel mosakszik), vagy irány nélküli cselekvést végez (a fejét ingatja).

0.4. Az instrumentum kifejezésének fő eszköze az instrumentális eset – önmagában vagy a su névutóval. Az instrumentális eset instrumentumi használatát egy külön tanulmány részletesen leírta (Rasimavičius, 1963, 239 kk.). Az instrumentális esetet a szókapcsolatok szintjén vizsgálják. A szókapcsolatok lexikai-szemantikai összetételét tárgyalják: az igéket tranzitivitásuk/intranzitivitásuk szerint, a főneveket pedig meghatározott szemantikai osztályokhoz való tartozásuk szerint jellemzik (megkülönböztetik a konkrét dolgok jelentésű főneveket, a cselekvő valamely testrészét vagy szervét jelölő főneveket, valamint a közlekedési eszközöket megnevező főneveket). Az ige és a főnév konkrétabb jelentéseit figyelembe véve az instrumentális eset instrumentumi használatát a következő szemantikai csoportokra osztják: 1) eszközt jelölő instrumentális (fejszével hasogatja a tűzifát), 2) anyagot jelölő instrumentális (homokkal szórja be

¹ A valenciaelmélet szerint az ige szemantikai szerkezetének egységeit különféleképpen nevezik: szemantikai szerepeknek, szemantikai funkcióknak, mélységi (szemantikai) eseteknek, aktánsoknak (Sližienė, 1986, 44 kk.).

² Kai kurie tyrinėtojai instrumentą siūlo išskirti iš objekto (plg. Drukteinis, 1982, 17).

148

padlót); 3) közlekedési eszközt jelölő instrumentális (vonattal utazik). Ezenkívül az eszközt jelölő instrumentálisnak két alfaját különböztetik meg: a) a valódi eszközt jelölő instrumentálist (fejszével hasogatja a tűzifát) és b) az eszköz-objektumot (a fejét ingatja, edényekkel csörömpöl). Az utóbbi instrumentálist külön szemantikai egységnek kellene tekinteni. A valódi eszközt jelölő instrumentális közelebb áll az anyagot jelölő instrumentálishoz (és nem az objektum-eszközhöz), vö.: 1) az apa fejszével vágja a tűzifát, a nővér vízzel öntözi a virágokat és 2) a nagyapa ingatja a fejét, a háziasszony edényekkel csörömpöl. Az első esetben (1) háromtagú helyzet tükröződik, amelyben az instrumentum közvetítő az ágens (a cselekvés végrehajtója) és a páciens (a cselekvés tárgya) között, a másodikban (2) pedig kéttagú, amelyben az egyik tag az ágens, a másik, instrumentálissal kifejezett tag pedig a cselekvés tárgyának felel meg (vö. Slizienė, 1986, 59). Ezt mutatja, hogy az ilyen instrumentális (egyes igék mellett) tárgyesettel helyettesíthető, például: ingati a fejét/fejét, vonogatja a vállát/vállait, edényekkel/edényeket csörömpöl, kulcsokkal/kulcsokat csörget (bővebben lásd Valiulytė, 1987, 31–41; Rasimavičius, 1963, 247–248). A párhuzamba állított szókapcsolatok bizonyos árnyalatokban különböznek: a tárgyeset inkább kiemeli a cselekvés tárgyát, mint az instrumentális, mivel az előbbi eset (a tárgyeset) kommunikatív szempontból „súlyosabb”: a szintaktikai alakok hierarchiájában a második helyet foglalja el (a nominativus után).

Más lexikai összetételű és szemantikai szerkezetűek az úgynevezett közlekedési eszközt jelölő instrumentálist tartalmazó szókapcsolatok. Ezeket helyváltoztatást jelentő igék és közlekedési eszközt (a), illetve igavonó állatot (b) jelölő főnevek alkotják, például: a tanár hajóval indult útnak (a), a szomszéd lóval érkezett (b). E szókapcsolatok között jelentésbeli különbség van. Az első csoportban (a) az instrumentális eszközjelentésű, helyjelentésű árnyalattal. Ez a szókapcsolatok alábbi transzformációiból látható, vö.: A tanár hajóval indult útnak ← A tanár a hajón volt. A hajó útnak indult, vagy: A tanár úgy indult útnak, hogy a hajón volt. Vagyis az instrumentálist tartalmazó szókapcsolatok mélyszerkezetében, amely közvetlenül megfelel a leírt valósághelyzetnek, a referensek közötti helyviszony is jelen van, csak formálisan nincs kifejezve. Ezért ugyanazt a valósághelyzetet olykor helyjelentésű szóalakokkal is le lehet írni, például: Aki a szekerén visz, annak a dalát sírva is énekled (az instrumentumi jelentésű lokatívuszról lásd az 5. pontot).

A mozgást jelentő igék olyan instrumentálist tartalmazó szókapcsolataiban, amelyek főneve igavonó állatot jelöl, a valósághelyzet redukáltan, egyik referensének – a közlekedési eszköznek – elhagyásával jelenik meg, például: A szomszéd (a) lóval érkezett (b). Tapasztalatból tudjuk, hogy az ezzel a mondattal társított valósághelyzet háromtagú: referensei az ember (a), az állat (b) és a közlekedési eszköz (c). E helyzet két referense (b és c) töltheti be az instrumentum szerepét, de külsőleg ugyanazzal a morfológiai formával – instrumentális esettel – rendszerint csak az egyikük jelenik meg, például: A szomszéd lóval/szánnal érkezett. Két azonos jelentésű instrumentális alak együttes előfordulása nem jellemző, bár lehetséges, vö.: A szomszéd lóval, szánnal érkezett. Ezen instrumentális alakok szintaktikai kapcsolata azonban eltérő az igével. A közlekedési eszközt (szánt) jelölő főnév instrumentálisa szorosabban kapcsolódik az igéhez, míg az állatot (lovat) jelölő főnév instrumentálisa lazább kapcsolatú – ez redukált mondat. Ezt a szókapcsolat említett transzformációjából is megállapíthatjuk, vö. A szomszéd lóval, szánnal érkezett ← A szomszéd lóval érkezett, a lovat szánba fogva.

149

0.5. Amint már említettük, a hangszer kifejezésének fő eszköze az irodalmi litván nyelvben az eszközhatározói eset (elöljárószó nélkül). E változat mellett az su elöljárószót eszközhatározói esettel használó szerkezet is előfordul, például:

Fényes gyermekkel nem ölsz meg senkit. SLT 239. Tűvel varrt. JablRR I 664. Jonelis elment közel a homokdűnékhez a kis ekéjével. ŠRagSD 44. Selyemhálóval fognak el a kis halászok. JV 27.

Vannak azonban olyan szerkezetek, amelyeket nem lehet egyszerűen az eszközhatározói esettel helyettesíteni, például: išvijo šunį su pagaliu, skaitau su akiniais, vaikšto su ramentais és így tovább.

A su elöljárószós szerkezet hangszer jelentésben széles körben elterjedt a nyelvjárásokban. Ahogyan a litván nyelvatlasz anyaga mutatja, ez a szerkezet Litvánia északi és nyugati térségében dominál (Kelet- és Dél-Litvánia területén, különösen annak peremvidékein, az eszközhatározói eset jellemzőbb), például:

A Šimoniai várdombot réges-régen sapkákkal hordták össze. Ps (LKŽ XIV 14). Messzebbre ment a nagybátyjától az erdőbe, levette a bundát, és bottal ütötte. Pšl. A malomköveket liszteszsákkal hajtja. Mšk (LKŽ XIV 14). Adj egyet bottal a nyakára annak a kígyónak! Mžk. Hajóval hajózz Tilžébe. Rsn (LKŽ XIV 14). Burkolózz be fehér vászonba. Pln (LKŽ XIV 14). Ne támaszkodj a kerékhez – kátrányos leszel. Skr (LKŽ XIV 14). Lovakkal ültessetek krumplit. Rm (LKŽ, I 306). Négy lóval fog megérkezni. Lkš. Csónakkal kelt át a folyón. Šlu. Kerékpárral gyorsabban odaérek, mint lovakkal. Brt.

Az írott nyelvben a su elöljárószós szerkezet ritkábban használatos, mint az eszközhatározói eset. 0.6. Az igék vonzatkeretének vizsgálata során kiderült, hogy a hangszer szerepét betöltő referensek más kifejezési eszközökkel is jelölhetők, rendszerint elöljárószós szerkezetekkel (Sližienė, 1986, 54), például: sijoja grūdus per sietą, šaudo iš patrankų, susidraske rankas į agrastus, joja ant žirgo, važiuoja karieta. Ezek a szerkezetek konkrétabb jelentéseikben térnek el az eszközhatározói esettől, amelyek az eszköz használatának módját és működését is tükrözik. Fontos megjegyezni, hogy e szerkezetek némelyike helyettesíthető az eszközhatározói esettel, amely a hangszer tipikus kifejezési eszköze. Ezt az is megerősíti, hogy azonos jelentésűek. A tanulmány célja a hangszer nem tipikus kifejezési eszközeinek leírása, valamint az eszközhatározói esethez való viszonyuk bemutatása.

1. A per és/vagy pro elöljárószóval és tárgyesettel alkotott szerkezetek

1.1.0. Vannak olyan igék, amelyek a hangszer jelöléséhez a per és/vagy pro elöljárószóval és tárgyesettel alkotott szerkezeteket kívánják meg, például: sijoja miltus per sietą, iškošė pieną per koštuvį, išsunkė tarkuotas bulves per marlę, šukuoja linus per šerinį šepe­tį, siurbia gėrimą pro/ per šiaudelį, žiūri į žvaigždes pro/ per teleskopą. Másfelől a fent említett elöljárószós szerkezetek lexikai összetétele igen korlátozott.

1.1.1. A sijoti, siausti igék (és igekötős származékaik) a per elöljárószóval és a rėtis, sietas, sytelis, kretilas főnevekkel alkotnak szerkezeteket.

A szitán átszitáltam a lisztet. Btrm. Aki jó kenyeret akar enni, annak szitán kell átszitálnia a lisztet. Kv (LKŽ XI 492). Szitán átszitálja a hamut, a ruhákat pedig beteszi, és két órán át főzi. Lk (LKŽ XI 492). A hamut szitán átszitálta. Mrc (LKŽ XII

150

540). Előbb a rostán átszitálják a durvább szemeket, aztán kiszelelik a gabonát. Vrd (LKŽ XII 539).

A lisztet sűrű szitán szitáltam át, így olyan lett a kenyér, mint a kalács. Krp (LKŽ XI 491). A lisztet szitán szitáltam át, hogy ne legyenek benne pelyvadarabkák. Šmk (LKŽ XII 488).

Ha a malomba viszik, az asszonyok szitán átszitálják. Gd (LKŽ XII 487).

1.1.2. Az írott nyelvben a sijoti ‘szitál’ igével a pro elöljárószó is előfordul, például:

A por finom, mint a szitán átszitált eső (trš). Nem is olyan erősen, de egész nap a rostán át, mintha szitán keresztül menne (rš).

A rendelkezésünkre álló nyelvjárási adatok nem támasztják alá ezt a használatot.

1.1.3. A sijoti, siausti igékkel – jóval ritkábban – eszközhatározói eset is használatos (a su elöljárószóval), például:

Sűrű [szitával] szitáltam a lisztet, rostával pedig a darát. Ign (LKŽ XI 492). A zabot sűrű szitán átszitálod, aztán a tisztítórostán kitisztítod. Vdš (LKŽ XII 531). Több szitán is átszitáltam, honnan került elő ez a bogárka? Mžš (LKŽ XII 531). Rostával átszitáljuk a gabonát. Rod (LKŽ XII 540). Régebben minden gabonát rostával tisztítottunk meg. Švnč.

A lisztet szitával szitáld, a gabonát pedig rostával tisztítsd. J. Jagu, homok van benne, rostával tisztítsd meg a gabonát. J.

Vö. még: Az eső úgy szitál, mint a rosta. Pn (LKŽ XII 539).

A megadott mondatok eszközhatározói alakjai szinonimái a per elöljárószós szerkezeteknek. Ez azt is mutatja, hogy ezek eszközjelentéssel bírnak. Szemantikailag azonban kissé eltérnek az eszközhatározói esettől. Az eszközhatározói eset általánosan jelöli az eszközt, a per elöljárószós szerkezetek pedig annak használati, működési módját is kifejezik: jelzik, hogy a páciens keresztülhalad az eszközön. Ezt e szerkezeteknek sajátos térbeli jelentésükkel fennálló szemantikai kapcsolata határozza meg, vö.: A rostán át a jó szemek is kihullanak. Ktk. A szitán át rápermeteznek azokra a kiskacsákra – megfáznak. Jrb (LKŽ XI 531).

1.2.1. A košti ige (és igekötős származékai) a per elöljárószóval és a koštuvas/koštuvis, taip pat sietelis, sietas, audeklas stb. főnevekkel alkot szerkezeteket.

Szűrd át a tejet szűrőn. J. Én átszűröm a vizet a szűrőn: a kútvizünk tele van üledékkel. Sdk (LKŽ VI 382). Át kell szűrni a zabot a szitán. Pb (LKŽ XII 531). Szűrd át a tejet egy rongydarabon. Krsn (LKŽ VI 381). Átszűrte a tejet egy vászonkendőn. Ktk.

1.2.2. Az írott nyelvben ilyen helyzetben a pro elöljárószós szerkezet is előfordul, például:

Ezután a csirizt szitán vagy gézen átszűrik, majd lehűtik. NŪE 12. A keveréket szitán átszűrik. NŪE 26.

Bár a košti ige szótári definíciójának megfogalmazása – „folyadék tisztítása anyagon vagy szűrőn keresztül, a fölösleges szennyeződések eltávolítása céljából” (DŽ₁ 329) – a pro elöljárószó felé mutat, a rendelkezésünkre álló nyelvjárási adatok azt mutatják, hogy ebben a helyzetben a per elöljárószót használják. Erre utal a vele korreláló per- igekötő is, például: A leülepedett folyadékot szűrőpapíron átszűrik (trš).

1.3. Az átszűr ige (és képzett igekötős alakjai), akárcsak a szűr, a per névutós szerkezettel használatos, amelynek főnevei géz, vászon vagy hasonló, valamint szita, szűrő (vö. 1.2.), például:

151

A lereszelt krumplit egy vászonkendőn keresztül kinyomkodtam. Ktk. A bogyókat egy csésze aljával összetöröd, aztán egy szitán át leszűröd. Vb (LKŽ XII 582). A kivett mézet egy sajtoszsákon keresztül préselte ki. VdS (LKŽ XIV 163).

Hasonlóan használatos a pertrinti ige is „dörzsöléssel kiprésel” jelentésben, például:

A hagymát szitán átdörzsölni. DŽ₁ 556. A paradicsomot szűrőn átdörzsölni a mártásba (trš).

1.4. A šukuoti ige (lenről szólva) és igekötős származékai a per elöljárós szerkezettel használatosak; ennek főneve a šepetys, például:

A ritka fogú gereblyéken átfésült lenből kócot nyernek. Krkn (LKŽ IX 211). Átfésültem a lent a sörtés kefén – úgy fénylik, mint a selyem. Ktk.

Ebben a pozícióban az említett főnév eszközhatározós alakja is előfordul, például: Fából és vasból készült kefékkel fésülik a lent. DŽ₁ 808. Ezt az ige alapvető lexémájának (jelentésének) szintaktikai vonzata határozza meg, vö.: A haját fésűvel, kefével fésüli.

1.5. A gerti, siurbti igék mellett a pro elöljárós szerkezetnek eszközjelentése van; olyan főnévvel alkotott szerkezetről van szó, amely egy üreges tárgyat jelöl – például šiaudelį –, például:

Ő (Marta) vékony szívószálon át szívta fel az italt. VencIGD 146. Párhuzamosan a per elöljárós szerkezet is használatos, például:

A pohárkákba jeget tesznek, punccsal öntik fel, és szívószálon át isszák. ŠPG 166. Magas poharakból, szívószálon át isszák. ŠPG 169. Minden koktélt – akár édes, akár erős – magas poharakból, szívószállal isznak. ŠPG 170.

A pro šiaudelį és a per šiaudelį szerkezet normatív viszonya ugyanolyan, mint a térbeli jelentésű eiti pro duris és eiti per duris szerkezeté (az utóbbi az előbbi változata) (lásd 1.6.1.).

1.6. A pro elöljárós szerkezetek, amelyek főnevei a akiniai, žiūronas, mikroskopas, teleskopas látást jelentő igékkel žiūrėti, žvelgti, matyti, stebėti, atrodyti ’láthatónak lenni’ alkotott kapcsolataiban szintén eszközjelentésűek, például:

A hajó kapitánya távcsövön át nézett. DŽ₁ 968. Távcsövön vagy teleszkópon keresztül több százszor, sőt ezerszer több csillag látható. LA 137. Még egy hónap sem telt el, amikor már az új teleszkópon keresztül is a csillagokra lehetett pillantani. LA 113. Egy öregembernek volt egy olyan távcsöve, amelyen át meg tudta állapítani, hogy a szemlélt tárgynak van-e szerencséje vagy nincs. MPs IV 5. A feleség összetörte az összes füstös üvegdarabot is, amelyen keresztül az elhunyt a napot figyelte. VienIMA 189. Kis teleszkópon keresztül kerek, halvány foltoknak látszanak. LA 204.

1.6.1. A nyelvjárásokban, olykor pedig az írott nyelvben is ugyanezekkel az igékkel a per elöljárós szerkezet is használatos, például:

Egy ilyen megviselt legyet fogtam, de távcsövön át olyan nagy, tarka, hosszú csőrű. Jrb. Távcsövön keresztül nagyon messzire el lehet látni. Alv. Szemüvegen át ezt tisztán látom. Mšk. A dombocska mögött fekve szépen láttam az egész ellenséges flottát a távcsövemen át. Balč.

Ezeket a szerkezeteket normatív szempontból ugyanúgy kell megítélni, mint a hasonló térbeli jelentésű szerkezeteket, vö.: az ablakon át néz, kiment az ajtón. Azt kell mondani,

152

hogy az ilyen szerkezetek irodalmi nyelvi elfogadhatóságáról vagy elutasítandóságáról mindmáig nincs szilárd és egységes álláspont. Mint ismeretes, J. Jablonskis az ilyen szerkezeteket a pro elöljárószó tárgyesettel való használata javára ítélte meg (Jablonskis, 1957, 670–672). Az írott nyelvben azonban a per-rel alkotott szerkezetek továbbra is használatosak a pro elöljárószós szerkezetek mellett, például: a kapun át fordult be CvR I 90, (a szél) a réseken át tört be ŽemR III 415, kisietett az ajtón KrėvRg 33, az ablakon át nézett VaižgRR I 413, az orrlyukain át fújtatott VienR V 114. A per elöljárószó ilyen használatát a nyelvjárások is támogatják. Ezért a „Lietuvių kalbos gramatikoje” (1971, 630) javasolták e per elöljárószós szerkezetek³ normatívnak tekintését. Ezt az ajánlást azonban egyesek kétségbe vonják (Pupkis, 1980, 153). A nyelvi normáknak szentelt legújabb munkában (Paulauskienė, Tarvydaitė, 1986, 108–109) az ilyen szerkezeteket az irodalmi nyelvben a pro elöljárószós szerkezetek szinonimáiként ajánlják.

1.6.2. Az akiniai főnév a matyti igével a su elöljárószóval is használatos, például: Szemüveggel jól látok. Ktk (de önmagában az eszközhatározós alak nem használatos, vö. *Akiniais gerai matau).

Az általánosabb jelentésű stebėti igével a megjelölt főnevek eszközhatározós alakja használatos, amely a pro elöljárószós szerkezet szinonimája, vö.: Már elkezdték távcsöveikkel megfigyelni a csillagokat. LA 109 — Nehéz, sőt néha egyáltalán nem is lehet megfigyelni őket még a Föld felszínén álló legnagyobb távcsöveken keresztül sem. LA 205.

2. Az iš elöljárószó + birtokos eset szerkezete

2.1. Az iš elöljárószós szerkezet fejezi ki a lövést jelentő igék által megkövetelt eszközt. Másfelől az instrumento jelentésű iš elöljárószós szerkezetek lexikai összetétele igen korlátozott: olyan főnevekkel alkotják őket, amelyek lövőeszközöket — fegyvereket — jelölnek, például: puska, géppisztoly, pisztoly, gépfegyver, ágyú, löveg, valamint íj.

Ágyúkkal lőnek. _DŽ₁ 532. Azt beszélték, hogy Jarmalánál, miután megettek két borjút, Browningokkal lőttek a tyúkra. CvR V 125. Ó, és első golyójával, tarka puskájából lőtte le a mi drága öcsénket. JD 1119. Legeltetés közben íjjal is próbáltam lőni. MašAMB 63. Ők (a madarak) megvetéssel néztek a kétlábú teremtményekre, noha azok néha puskával lövöldöztek rájuk. Balt.

Ezek a szerkezetek szemantikai kapcsolatban állnak a térbeli jelentésű szerkezetekkel. Olyan referenst implikálnak, amely az eszköz belsejéből halad kifelé (azaz az eszköz belsejében tartózkodik). Ez a šauti ige szemantikai szerkezetében is tükröződik; vö. meghatározásával: „golyót kilőni lőfegyverből” (DŽ, 807).

Másfelől a šauti, šaudyti igékkel leírt valósághelyzetek két referense eszközként is felfogható, és mindkettő külsőleg jelenik meg

³ Meg kell jegyezni, hogy itt azokra a szerkezetekre gondolunk, amelyek olyan főnevekkel alkotottak, amelyek üreges vagy összetett tárgyakat jelölnek (kerítés, rács, háló). A nyelvtan ezekkel együtt mutatja be azokat a szerkezeteket is, amelyekben a főnév tömör tárgyat jelöl, például: Három falon keresztül lőtt át. Rs. Erre J. Kilius is felhívta a figyelmet (Kilius, 1973, 27–30). E szerkezetek normativitása nem kérdéses. Előfordul azonban, hogy a per elöljárószó helyén a pro elöljárószót használják, például: Széles vállai megemelkednek, a zakó alatt élesen kirajzolódnak a lapockái. BubnDŽ 52.

153

különböző szóalakokkal, pl.: A vadász söréttel lőtt a puskából. Itt osztott kifejezésű — összetett eszközt találunk: az iš elöljárószós szerkezet az eszköz jelentését hordozza, az instrumentális eset pedig az anyagét, vö. 0.4. 2). Az eszköz azonban instrumentális esettel is kifejezhető (a su elöljáróval), amely az iš elöljárószós szerkezet szinonimája, pl.:

Géppuskákkal lőtték, gránátokkal dobálták (tsp). Puskával lő. Átv.

2.2. A megadott lexikai összetételű iš elöljárószós szerkezetek lövést jelentő szókapcsolatokkal is használatosak: tüzet nyitni, tüzelni, pl.: Éjjel a browningból nyitott tüzet ans. Dr (LKŽ VII 282). Tüzérségi fegyverekből nyitottak tüzet.

2.3. A svaid yklė ’kövek hajítására szolgáló szerkezet’ jelentésű főnév és szinonimái: laid yklė (laidynė), mėtyklė, svilksnė (svilksna) az iš elöljáróval, valamint dobást, hajítást jelentő igékkel együtt használatosak (mėtyti/mesti, svaidyti/sviesti, laidyti/paleisti), pl.:

A gyerekek köveket dobálnak a kőhajítóból. Mšk (LKŽ XIV 256). Az egyik, soványabb, egy követ hajított neki a hajítógépből. LKŽ VII 16. A dobógépből messzire hajít. DŽ₁ 397. Idén a svilksnėből dobott egy követ. Stan.

Ugyanezekkel az igékkel a „kézből” szerkezet is használatos, pl.: Kézből messzebbre dobok, mint Jonas a hajítógépből. A kőhajítóból kétszer annyit dobok, mint kézből. Jz (LKŽ VII 16). On (LKŽ XIV 256).

2.4. Instrumentumjelentésűnek tekinthetők az olyan iš elöljárószós szerkezetek is, amelyek edényeket jelölő főnevekkel állnak, és a gerti ’inni’ igéhez kapcsolódnak (vö. 1.5.), pl.: Serlegből iszik. Dauk (LKŽ IV 156). Megitta a limonádét az üvegből. Ezek a szerkezetek azt a tárgyat jelölik, amelynek használatával a cselekvés végbemegy. A helyet jelentő főnevekkel alkotott és ugyanazzal a gerti ’inni’ igével használt szerkezeteknek azonban tisztán térbeli jelentésük van, pl.: Két galamb ivott, galambocskák ittak a legmélyebb kis tóból. LB 26.

2.5. A nyelvjárásokban, különösen a žemaitis nyelvjárásban, az iš elöljárószóval alkotott, instrumentumjelentésű szerkezeteknek más lexikai összetételű változatai is vannak, pl.:

A kozákok korbáccsal verték. Grd. Próbálkozz csak — kapsz a bottal. Trš. Adj a disznónak karóval, és behajtod az akolba. Ty (LKŽ IV 158). Ha késsel szúrlak meg, majd megtudod! Krp (LKŽ IV 158). A fiatal az öreg sarkába csap a kaszával (szénavágás közben). Vg (LKŽ IV 158). A pásztorok (elindulva) kővel köszöntik az embert. Lk (LKŽ IV 158). Fejszével tudja kivágni (fejszével elkészíteni). Kp (LKŽ IV 158). Üss kézből, akkor az is belevág (adj erősen, a kalapács puszta leesése nem elég). Kp (LKŽ IV 158). (További példákat lásd: DūnŽ 108.)

Amint látjuk, ezeket a szerkezeteket ütéses (vagy hasonló) helyzetek leírásakor használják.

3. Az į elöljárószó tárgyesettel álló szerkezete

3.1. Az į elöljárószó szerkezete bizonyos igékkel alkotott kapcsolatokban szintén hordozhat eszközhatározói jelentést (vö. Slizienė, 1986, 54, 83). Ezt igazolja, hogy helyettesíthetők az eszköz kifejezésének tipikus eszközével, az eszközhatározóval, például: Az öregasszony a köténybe/köténnyel törölte meg a kezét; A tanuló a fűbe/fűvel törölte le a cipőjét;

154

A gyermek az üvegbe/üveggel vágta meg az ujját. Az összehasonlított szerkezetek között jelentésbeli különbség van, amely a valós helyzet referensei közötti viszonyok némi eltérését tükrözi. Az į elöljárószós szerkezet olyan tárgyat jelöl, amelynek helyzete a cselekvés során nem változik, az eszközhatározó pedig szabadon manipulálható tárgyat jelöl (vö. oroszul Апресян, 1974, 140). Ez világosabban látszik e szerkezetek parafrázisaiból, vö. 1) a köténybe törölte a kezét ← úgy szárította meg a kezét, hogy a kötényhez dörzsölte és 2) köténnyel törölte meg a kezét ← úgy szárította meg a kezét, hogy a kezébe vette a kötényt. Tehát az į elöljárószós szerkezet és az eszközhatározó eltérő használatú eszközt jelöl. Az eszközhatározós kapcsolatok az eszköz páciens felé irányulását hangsúlyozzák (köténnyel törli a kezét: kötény → kéz), az į elöljárószós szerkezettel álló kapcsolatok pedig ellenkezőleg, a páciens eszköz felé irányulását (a köténybe törli a kezét: kéz → kötény). Ez utóbbi esetben a referensek közötti mintegy kölcsönös hatás fejeződik ki: a páciens (a kéz) hat az eszközre (a kötényre), és egyúttal maga is hatás alá kerül (a kezet a kötényhez dörzsölik, ezért megszárad, vö. a šluostyti ige meghatározását: „a nedvességet dörzsöléssel eltávolítani, megszárítani”).

3.2. Több olyan į elöljárószós szerkezet van, amely nem helyettesíthető eszközhatározóval, például:

Beütötte a fejét az ajtófélfába Ktk. A kabátujjammal nekiütköztem a falnak – nemrég festették. Ktk. A kemény sziklához vágtam a lámpást. Myk-Put. Kiesett a szúnyog a kis tölgyfáról, és beütötte a fejét a tölgyfa ágába. Krč (LKŽ VIII 472). A tövisek között lehorzsoltam a kezemet. J. A kőhöz ütötte a kaszát. Ktk.

Amint látjuk, a megadott į elöljárószós szerkezetek főnevei rendszerint mozdulatlan tárgyakat jelölnek (ajtófélfa, fal, szikla, kasza), amelyekkel nem lehet manipulálni. Az igék eredményes cselekvéseket jelölnek. Ezek a cselekvések rendszerint más cselekvések eredményei, vö. nekiütközött, amikor hozzáért a falhoz; összetörte, amikor a sziklához ütötte; beütötte a fejét, amikor leesett a tölgyfáról.

3.3. Az alábbi mondatban szereplő į elöljárószós szerkezetet is eszközhatározói jelentésűnek kell tekinteni: Az erdőszélen kürtbe fújt, és hangokkal követelte a hidak leeresztését. VienR IV 163.

4. Az ant elöljárószó birtokos esettel álló szerkezete

4.1.0. Az instrumentum jelentését az on elöljárószó kétféle szerkezete hordozza, vö.: lovagol a lovon, fatörzsön úszik, a hátán hozta, könyökére támaszkodott, térdre ereszkedett. Ezek közül az egyik a közlekedés, a térbeli átkelés eszközét jelöli, a másik pedig az alany testhelyzetének (pózának) megváltoztatására szolgáló eszközt (vagy módot). Ezeknek a szerkezeteknek (vagyis az instrumentumi jelentésűeknek) szemantikai kapcsolatuk van az on elöljárószós szerkezetek alapvető, térbeli jelentésével: „valaminek a tetején lenni, érintkezni valaminek a felszínével”, vö.: lovagol a lovon és a lovon ül (az utóbbi kifejezés jelentése benne foglaltatik az előbbiben, másfelől az előbbi redukáltnak tekinthető).

4.1.1. A közlekedési eszközt jelölő on elöljárószós szerkezetek nem egyformák.

Az instrumentum jelentése egyértelmű az lovagolni (és kontextuális szinonimáival) használt on elöljárószós szerkezetekben, amelyek főneve állatot (általában lovat) jelöl, például:

155

Lehet ezen a lovon lovagolni – már be van lovagolva. Ig (LKŽ IV 351). És megérkezett a legény feketepej lován. KlvD 24. Egy lovas vágtatott el a lovon, és a kasza az alkonyatban megcsendült. Myk-PutR X 213. Odavágtatott a szürke lovon, mint a villám. Ktk. Ez a szerkezet eszközhatározós esettel helyettesíthető, pl.: A lovon (lóval Pnd) lovagolt, a lovat kereste. Rs. Nem a saját lovacskáddal lovagoltál hozzám. JV 10.

A lovaglás eszközét jelölő élettelen tárgyat azonban csak az ant elöljárós szerkezet fejezi ki, és ez eszközhatározós esettel nem helyettesíthető.

A részeg még a botján is meglovagol. Mlt (LKŽ IV 360). Látjuk – a boszorkány seprűn repül. SNėrR I 210. A gallyon lovagolva ment ki. Šim (LKŽ IV 359). Seprűn láttam megérkezni. Kv.

Vannak a joti, továbbá jodyti, jodinėti igéknek az ant elöljárós szerkezettel (és eszközhatározós esettel) alkotott frazeologizálódott kapcsolatai, pl.: ant sprando (sprandu) joti, jodyti, jodinėti „kihasznál, sanyargat, kínoz” (LKŽ IV 348, 350, 359), ant kaklo joti, jodyti, jodinėti „ugyanazt”.

4.1.2. Bizonyos lexikai összetételű, az ant elöljáróval alkotott szerkezeteknek a mozgást jelentő igékkel álló kapcsolataiban a hely és az eszköz szinkretikus jelentése jelenik meg, pl.: varázsszőnyegen repül, járműveket szállít platformokon, deszkán úszik. Ezek a kapcsolatok szintaktikai redukcióval jönnek létre: kimarad belőlük a létezést, tartózkodást jelentő ige, vö.: szőnyegen repül ← a szőnyegen tartózkodva repül. Az ant elöljárós szerkezet megőrzi helyjelölő (a tárgy felszínén való tartózkodást kifejező) jelentését, a mozgást jelentő ige pedig más funkciót – eszközfunkciót – kölcsönöz neki. Az ilyen kapcsolatok létrejöttét inkább a főnév lexikai jelentése korlátozza, pl.:

Mások, lovaikat elveszítve, saját készítésű tutajokon vágtak át az áradáson. VienR IV 192. Deszkán úszott. KatMAR 332. Ki tudta volna kivárni ezt a jeget! Vilkš (LKŽ X 103). A háború után az emberek vagonokban utaztak. Ktk. A televíziókat autók tetején, kocsikon, szánokon, sőt vállon is szállították. KT 1989 Nr. 30.

Ezeknek a kapcsolatoknak bizonyos esetekben az eszközhatározós eset lehet a szinonimája, pl.: Egyszer vidám testvérek tutajokon hajóztak a kedvesükhöz. CvR₁ I 44.

Az átkelés (folyón, tavon stb.) leírásakor a keltas, plaustas főneveket szintén eszközhatározós esetben használják (a su elöljáróval), pl.: Régebben a Neris folyón Žirmūnai mellett kompon keltünk át. Lankupiai falunak nincs átkelője, tutajjal kelnek át a folyón. Rg.

4.1.3. Hasonló jelentésűek azok az ant elöljárós szerkezetek, amelyek főneve testrészt jelöl, és olyan igékkel alkotnak kapcsolatot, amelyek a tárgy helyének megváltoztatását fejezik ki, pl.:

Holnapután véget ér az olvadás, feláznak az utak, talán a hátamon viszem majd a gallyakat? BaltPV I 44. Az ember a vállán vitte a lelőtt őzet. VienR IV 92. Borostyánkát hozok neked a tenyeremen. SNėr. [Paukšteliai] A szárnyukon mindenféle virágmagot hoznak onnan haza. KrėvAP 52. Tauras lehajtotta a fejét, majd nekirontott, hogy a lóval a szarvára emelje. VienR IV 61. Az anya a karjába vette a csecsemőt (lk).

Ezeknek a szerkezeteknek helyjelölő árnyalatuk is van – a páciens és az eszköz érintkezését jelölik, vö. a hátára rakott gallyakat húzza ← úgy húzza a gallyakat, hogy a hátára rakta őket.

156

4.2. A térbeli jelentéstől távolabb állnak azok az ant elöljárós szerkezetek, amelyek főneve testrészt jelöl, és olyan igékkel alkotnak kapcsolatot, amelyek az alany testhelyzetének vagy helyének megváltoztatását fejezik ki. Az ilyen szerkezetek szintén eszközhatározói jelentésűnek tekinthetők. Némelyikük eszközhatározós esettel helyettesíthető, például:

A lány a könyökére támaszkodott (/könyökkel), és Viktor arcát kezdte szemlélni. RimkKK 62. Sötét volt, de megcsúszott, a kezére támaszkodott (/kézzel). BsP IV 33. Van lábam, de a fejemen járok (/fejjel). Ms 12. A lány lábujjhegyen tipegett. RimkKK 63. Kezével az oldalának támaszkodott, és sarkon fordult. VencIGD 21. A ló térdre rogyott... KrėvP 58. Az úr térdre borult a kis pásztorfiú előtt, és kérte, hogy ne tépje szét. ŠŽ 241. Úgy tűnt, a tehén nyugodtan térdre ereszkedik, hogy lefeküdjön. RinkKK 133. Vö.: Az emberek lábujjhegyen kúsznak ki (/lábujjhegyen). SNėrR I 203.

Az eszközhatározói jelentésbe azonban nem soroljuk az állapotot kifejező igékkel alkotott, hasonló szerkezeteket, például: karjára támaszkodik, fél lábon áll, térden áll, az oldalán fekszik. Ezek tartályjelentésűek.

5. Helyhatározói eset

5.1. A közlekedési eszközöket jelölő főnevek a mozgást kifejező igékkel a szokásos eszközhatározói eset mellett időnként helyhatározói esetben is előfordulnak⁴, amelynek ebben az esetben szinkretikus hely- és eszközhatározói jelentése van, például:

Autóbuszon/autóbusszal utazott néhány diák. Repülőgépen/repülőgéppel körülbelül száz utas repült. Mindannyian ugyanabban a szekérben utazunk (mindannyian azonos helyzetben vagyunk). Trgn. Az úton egy úr hajt el mellettünk nagy hintóján, hat lóval befogva. BsP II 205. Fenyőcsemetéket hozott teherautóval.

A helyhatározói esetű szerkezetek a mozgás során az alany (vagy a tárgy) tartózkodási helyét hangsúlyozzák erősebben, az eszközhatározói esetűek pedig magát a mozgást.

5.2. Ugyanilyen jelentése van az edényeket jelölő főnevek helyhatározói esetének is a térbeli áthelyezést kifejező igékkel alkotott szerkezetekben (rendszerint: szállít, visz), például:

Homokot hozott egy ládában. Az expedíció során hordókban szállítják a vizet. Lassan megy, mintha szitában vinné a vizet. KrėvP (Skdt). Bogyókat hozott egy kosárban.

Ebben az esetben is nem tipikus környezetben szerepel a helyhatározói eset, ezért kiegészítő jelentést is felvesz (az eszköz jelentését a hely jelentése mellett).

Hasonló valós helyzeteket a su elöljárós szerkezettel is leírnak, például:

Szitával nem hozol vizet. PPr 232. Vödörrel hordta a teheneknek az innivalót. Ktk. Egy fazékban hoz meleg darát. B. A háziasszony a magtárból teknővel vitte el a lisztet. SV 14. Hordóval hozott vizet.

Záró megjegyzések

1. Az eszköz kifejezésének tipikus eszköze az instrumentális eset (a su elöljáróval – ritkábban).

⁴ A helyhatározói eset tipikus használati környezetét a mozgást nem kifejező igék alkotják – állapotok, konkrét cselekvés stb. (lásd ГЛЯ 463).

157

2. Az egyes igék lexikai jelentésétől és az eszköz funkcióját betöltő referens jellegétől függően azonban ugyanerre a célra más szóalakok is használatosak.

3. Bizonyos igékkel az eszköz jelentését hordozzák:

a) a per és/vagy a pro elöljárós szerkezetek (rostál szitán, átszűrte szűrőn, átnyomta gézen, ritka kefékkel tisztítja a lent, szívószálon át|keresztül issza a vizet, távcsövön át|keresztül néz);

b) az iš elöljárós szerkezet (puskából lőtt, íjból kilőtte a nyilat, géppuskákkal lövöldöz);

c) az į elöljárós szerkezet (a fűbe törölte a cipőjét, a falba kente az ujját, az egresbe dörzsölte a kezét);

d) az ant elöljárós szerkezetek (lovagol a lovon, deszkán úszik, a hátán hozta, a könyökére támaszkodott, térdre ereszkedett);

e) a helyhatározói eset (hintón utazik, teherautóval hozta, kosárban hozta a bogyókat).

4. A fent említett szerkezetek vagy alakok némelyike instrumentális esettel helyettesíthető, vö.: rostál szitán|szitával, keféken|kefékkel fésüli a lent, távcsöveken|távcsövekkel figyeli az eget, géppuskákból|géppuskákkal lő, törölközőbe|törölközővel törli meg a kezét, lovon|lóval lovagol, vasvillára|vasvillával tűzte fel a sündisznót, kocsiban|kocsival utazik. Az, hogy a fent említett szerkezetek a hangsúlyos eszközjelölő alakkal helyettesíthetők, azt is mutatja, hogy ezeknek is eszközjelentésük van.

5. Az eszköz kifejezésének nem tipikus alakjai konkrétabb jelentésükben különböznek az instrumentális esettől – ezt a térbeli jelentéssel való szemantikai kapcsolatuk határozza meg.

TOVÁBBI RÖVIDÍTÉSEK

BubnŽDŽ – Bubnys V. Alkana žemė. Po vasaros dangum. Nėsėtų rugių žydėjimas. V., 1977.

LA – Lietuvos astronomija / Sudarytoja Z. Sviderskienė. V., 1984.

DūnŽ – V. Vitkauskas. Šiaurės rytų dzūnininkų šnektų žodynas. V., 1976.

KT – Komjaunimo tiesa (újság).

NŪE – Namų ūkio enciklopedija. V., 1987.

SV – Sužeistas vėjas: Lietuvių liaudies mitologinės sakmės / Összeállította N. Vėlius. V., 1987.

ŠŽ – Stebuklingas žodis: Lietuvių liaudies pasakos. K., 1985.

ŠPG – B. Purvinienė. Šalti patiekalai ir gėrimai. V., 1966.

A többi rövidítés megegyezik az akadémiai „Lietuvių kalbos gramatikoje” használatával.

LITERATŪRA

Ambrazas V. Dėl sintaksinių ir semantinių terminų santykio // Sintaksės ir semantikos klausimai. Šiauliai, 1982. P. 6–7.

Ambrazas V. Lietuvių kalbos sakinio sintaksinės ir semantinės struktūros vienetai // Lietuvių kalbos sintaksės tyrinėjimai. V., 1986. P. 4–44.

Drukteinis A. Objekto sąvoka ir kai kurie požymiai // Kalbotyra. 1982. T. 33(1). P. 15–20.

Jablonskis J. Rinktiniai raštai / Redagavo J. Palionis. V., 1957. T. 1.

Kilius J. Dėl prielinksnių pro ir per // Mūsų kalba. 1973. Nr. 4. P. 27–31.

Kilius J. Dėl vietos reikšmių sistemingumo // Mūsų kalba. 1973. Nr. 5. P. 35–40.

Lietuvių kalbos gramatika. V., 1971. T. 2.

Paulauskienė A., Tarvydaitė D. Gramatikos normos ir dabartinė vartosena. K., 1986.

Pupkis A. Kalbos kultūros pagrindai. V., 1980.

158

Rasimavičius A. Dėl instrumentinio įnagininko vartojimo // Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija. 1963. T. 1(14). P. 239–256.

Sližienė N. Lietuvių kalbos veiksmažodžių valentingumas ir sintaksinė klasifikacija // Lietuvių kalbos sintaksės tyrinėjimai. V., 1986. P. 45–96.

Valiulytė E. Iš galininko ir įnagininko sinonimikos (linguoti galvą / galva) // Kalbos kultūra. 1987. Sąs. 52. P. 31–41.

Апресян Ю. Д. Лексическая семантика. М., 1974.

ГЛЯ – Грамматика литовского языка. Вильнюс, 1985.

Э. ВАЛЮЛИТЕ

СПОСОБЫ ВЫРАЖЕНИЯ ИНСТРУМЕНТА В СОВРЕМЕННОМ ЛИТОВСКОМ ЯЗЫКЕ

Резюме

В литовском языке для выражения инструмента действия, кроме обычной формы — творительного падежа (с предлогом su „с“ — реже), употребляются и иные словоформы.

В зависимости от лексической семантики определенных глаголов инструментальное значение имеют некоторые предложные конструкции, а именно:

1) per „через“ + вин. п.: gerti skystį pro|per šiaudelį „пить жидкость через соломку“, košti pieną per koštuvą „цедить молоко через цедилку“; pro|per „сквозь“ + вин. п. sjoti grūdus per sietą „просеивать зерно сквозь сито“, žiūrėti pro|per žiūronus „смотреть в (букв. сквозь) бинокль“; 2) iš „из“ + род. п.: šaudyti iš šautuvo „стрелять из ружья“, gerti iš butelio „пить из бутылки“; 3) į „в“ + вин. п. šluostyti rankas į prijuostę „вытирать руки о передник“, susiseisti pirštą į stiklą „поранить палец о стекло“, išbalinti rankovę į sieną „выпачкать рукав о белую стену“; 4) ant „на“ + род. п.: joti ant arklio „ехать верхом на коне“, plaukti ant lentos „плыть на доске“, nešti ant nugaros „нести на спине“, atsiremti ant rankų „облокотиться на руки“; 5) местный п.: važiuoti traukiniu „ехать в поезде“, atnešti pintinėje uogų „принести в корзинке ягод“.

Некоторые из упомянутых конструкций чередуются с творительным падежом, напр.: sjoti grūdus per sietą | sietu, stebėti žvaigždes pro teleskopą | teleskopu, šaudyti iš šautuvo | šautuvu, nusišluostyti rankas į prijuostę | prijuoste, joti ant arklio | arkliu, atsiremti ant rankų | rankomis, važiuoti traukiniu | traukiniu (чаще).

Нетипичные формы выражения инструмента отличаются от творительного падежа большей конкретностью своего значения, что обусловлено семантической их связью с конкретным — пространственным значением.