Page 1LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXX (1993)
PERIFERINĖS LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS
Pietro U. DINI
SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAK LIZIUS ÉS ENGEL KATEKIZMUSAIBAN: ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS
0. Ez az előadás újabb kísérlet arra, hogy hangsúlyozza a régi írásos emlékek kutatásának fontosságát és aktualitását a litván filológia számára. Ugyanakkor ez a konferencia témája szempontjából is legalább ennyire fontos és időszerű lehet.
A szláv jövevényszavak szempontjából itt vizsgált szövegek a 18. század eleji Kis-Litvániából származnak, amikor még folyt a küzdelem a vidék elnémetesítése ellen. Ezek a szakemberek és bibliográfusok előtt ismert Lizijus- és Engel-katekizmusok — mindkettő németből készült fordítás. Ismeretes, hogy Henrikas Johanas Lizijus (H. J. Lysius, 1670–1731), a 18. század második évtizedében (1718–1719) Kelet-Poroszország iskoláinak felügyelője, valamint a litvánok lakta területeken végrehajtandó felgyorsított elnémetesítési terv kidolgozója, 1719-ben elkészítette a „Kleiner Katechismus” kéziratos, azaz litván változatát.
Az is ismert, hogy Gabrielius Engelis (G.Engel, 1685–1761) különösen ellenségesen viszonyult hozzá és szándékaihoz. 1721-ben ő lett az új felügyelő, 1722-ben pedig nyomdába adta a Mažą Katgismą D.[aktaro] Mertino Luteraus lietuviškay ir vokiškay (...) iš naujo Tilžėje mete 1722 perveizdėta. című művet.
E művek nyelvi sajátosságait, csakúgy, mint egymáshoz való tényleges viszonyukat, mindmáig nem vizsgálták. Különösen a szövegek kapcsolatáról találni eltérő véleményeket, ám ezeket mindig megfelelő összehasonlító bizonyítékok nélkül közlik: V. Biržiška az "Aleksandryno" második kötetében (1963, 7) azt írta, hogy Engel „jelentősen kijavította”, míg az "Mažojoje lietuvių tarybinėje enciklopedijoje" (2, 467) azt állítják, hogy Engelis „csekély mértékben módosítva” adta ki a Katekizmust. Különösen meglepő, hogy ilyen kijelentést lehetett tenni, hiszen Lizijus kézirata a második világháború után eltűnt, és e sorok írójának valóban csak két évvel ezelőtt volt szerencséje rábukkanni a Krakkói Egyetem könyvtárában1.
E kérdés számos vonatkozását talán egy másik alkalommal tárgyalom részletesebben. Az előadásban néhány szövegkritikai megjegyzésre szorítkozom, amelyek fontosak lehetnek e művek rokonságának általános jellemzéséhez. Bár csak egy-két bizonyítékot mutatok be, úgy vélem, ezek elegendőek annak igazolására, hogy a korábban említett két vélemény egyike sem felel meg a szöveges anyagnak.
1 Žr. Aut. Del Lizijaus "Mažojo Katekizmo" berlyniškio rankraščio // Baltistica, 1989. T. 25.
33
Page 21. Engel Katekizmusa jóval terjedelmesebb, mint Lizijusé. Az előbbi 72 oldalból áll, ezeket hasábokban nyomtatták ki német és litván nyelven, továbbá 15 oldalnyi, kizárólag litván szöveget tartalmaz; Lizijus kéziratos szövege ezzel szemben mindössze 55 lap.
Ezenkívül már a szövegek felületes összehasonlító elemzése is elegendő volna annak kimutatására, hogy a Katekizmusok jelentősen különböznek egymástól. Pontosabban: Engel katekizmusa Lizijus Katekizmusának szövegéből és Engel által készített új szövegrészekből áll; ezek az új részek helyenként Lizijus Katekizmusának szövegébe illesztve, máshol pedig attól elkülönítve, magának Lizijus Katekizmusának szövege előtt és után szerepelnek.
2. Az említett Katekizmusok szláv jövevényszavainak tárgyalásakor ezúttal az volna a legérdekesebb, ha Lizijus eredetijét összevetnénk ugyanannak a szövegnek Engel „átdolgozott” változatban való megismétlésével.
Lizijus és Engel katekizmusai egyaránt gazdagok szláv jövevényszavakban. Lizijus művében mintegy 160 található, Engelében pedig legalább2 ugyanennyi. Az alábbiakban a szövegek összehasonlító elemzésére támaszkodva bemutatunk és megvizsgálunk néhány esetet, amikor a Katekizmusok összeállítóinak eltérő volt a szláv jövevényszavakhoz való viszonyuk.
Lizijus kéziratának átdolgozásakor Engelis nemcsak új szövegrészeket illesztett be, hanem a helyesírás egységesítésére és az egyes alakok helyenkénti kijavítására is törekedett. A szláv jövevényszavakról szólva meg kell jegyezni, hogy Engel Katekizmusában meglehetősen következetesen /š/-sel kezdődnek a szláv eredetű šlūžyti ige alakjai (22, 3 ßlužiti, 22, 24 ßlužiciau, 49, 1 užßlužijes stb.), /s/ helyett, ahogyan Lizijus kéziratában mindenütt: 13 Služiti, 16, 8 Služiciau, 31 3 užßlužijes; kivétel a 36, 19 helyen szereplő alak: ßluzma.
Javításra példa a pasninkauti alak (39, 14 Pasninkaut’), amelyben Engelis Lizijus kéziratos szövegének változatát, a pasninkauti alakot (29, 2 Pálnikaut’) módosítja.
Engelis átdolgozási módszerére azonban a helyettesítés jellemző. A helyettesítést közvetlen vagy közvetett módon végzi: más szóval a jövevényszót egy másik, önálló szóval vagy körülírással helyettesíti.
Először azokat az eseteket tekintsük át, amikor a jövevényszót közvetlen helyettesítéssel egy önálló litván szó váltja fel. Például ott, ahol Lizijus a ritka, vitatott szláv eredetű valė jövevényszót használja (38, 15), Engel kiadásának megfelelő helyén a litván valdžia alak szerepel (60, 8). Érdekes, hogy bár jelentésük különbözik, ugyanabban a szövegkörnyezetben fordulnak elő. Lizijus tehát ezt írja: Kožna Dubia tur but padūta Wyraulybei Waļę ant jós turrincżej. Engel pedig ezt a változatot közli: Kožna Dubia tur buti padūta Wyraulybei Waldžia ant jós turrincżej.
2 Lásd erről a szerzőt: O slavizmach u Lysiusa (BJ, Ms. Slav. Quart. 4) // Sprawozdania z posiedzeń komisji naukowych Oddziału PAN w Krakowie és a szerzőtől: Slavismi e germanismi lessicali nel catechismo lituano di Lysius del 1719 // Annali della facolta’ di lettere dell’universita’ della Basilicata, 1989.
34
Page 3Vizsgáljuk meg ezután a parafrázist — a közvetett helyettesítés eszközét —, amikor Engelis közvetve magyarázó parafrázissal helyettesíti a jövevényszót. Erre példa, amikor Lizijus, amely igen elterjedt az egyházi stílusban, a Katekizmus fejezetcímében a lengyelből a litvánba bekerült koznadėja szót használja (a lengyel kaznodzieja szóból). A kontextusok azonosak; Lizijus így fogalmaz: Wykupams, Klebbonams ir Koźnadėjams (37, 1), Engel megfelelő helyén pedig ez a parafrázis olvasható: Wyłkupams Klebonams ir Bažnyčios Kunigams (58, 2). Érdekes, hogy a szláv eredetű szó elkerülése érdekében Engelis mintegy észrevétlenül egy másik szlavizmust használ (azaz a litván bažnyčia szót, amely az óorosz božnica szóból ered)!
3. Itt érdemes megállnunk egy vitatott jövevényszónál (amely Lizijus Katekizmusában is előfordul): a litván nyelvben nagyon ritka többes számú parendininkai alaknál, amely kizárólag Kis-Litvániában írt szövegekben fordul elő3. Ez nomen agentis, amely a parėndyti „beichten; gyónni” igéből, *-iniko- képzővel keletkezett, és a parėndas (hímnemű) / parėnda (nőnemű) „úrvacsora” alakokkal áll kapcsolatban.
Emellett megtalálhatók a parėdyti „zubereiten; előkészíteni”, parėdnas, parėdningas „ordentlich, tüchtig; rendes” és parėdkas, parėtkas „Ordnung; rend” alakok is. Belarusz eredetüket az mutatja, hogy a litván -ė- a belarusz -ja- megfelelője; vö. a rjadit'-sja igével4. Az orrhangzós és az orrhangzó nélküli alakok közötti kapcsolat magyarázatára feltételezhető, hogy a belarusz alak fonetikailag részben ellengyelesedett, és új szemantikai jelentést kapott. Valami hasonló történt — amint Otrębski megjegyezte5 — a tvereči nyelvjárás orrhangzós *pa-reñjic alakjával is (a rašipareñžija „roz-porządził się” forma alapjából), amely szemantikailag a nem orrhangzós parėdyti „zubereiten, zuberichten; előkészíteni” igéhez kapcsolódik. Itt valószínűleg a „hívő ember szívének előkészítésére” kell gondolnunk az úrvacsora előtt; így a jelentés „beichten; gyónni”.
De térjünk vissza Lizijushoz. Katekizmusában a következő mondat található: Apie Graudinimą Parendininkų (57, 13), Engelnél pedig ugyanez a mondat így hangzik: Graudinimas prie Diewo Stalo / einančiųmp (86, 1). Vagyis a litván parendininkai többes számú alakot parafrázis váltja fel: prie Diewo stalo einantys [emberek] — minden bizonnyal azért, mert az eredeti alakot nem tartják mindenki számára érthetőnek.
4. Érdemes még megjegyezni, hogy Engelis a szlavizmusokat illetően olykor kettős módon jár el. Néhol megtartja a Lizijus által használt alakot, máshol megváltoztatja. Jó példa erre Lizijus következő mondata: Kągi tu užlužijęs elfi Griekas
3 LKŽ IX 417; P. Skardžius nemlíti, lásd: Skardžius P. Die slawischen Lehnwörter im Altlitauischen // Tauta ir žodis, 1931. T. 7. P. 1-252.
4 Lásd: Buga K. Die litauisch-weißrussischen Beziehungen und ihr Alter // Zeit. f. sl. Phil. 1, 1925-RR T. 3. V. 1963. P. 749-778.
5 Lásd: Otrębski J. Wschodniolitewskie Narzecze Twereckie. Część III. Zapożyczenia słowiańskie. Nakładem Polskiej Akademji Umiejętności. Kraków, 1932.
35
Page 4ławo? (31, 3), amelyet Engel kiadásának egyik helyén változtatás nélkül ad vissza (49, 1), másutt pedig így módosít: Ką pelnęs elfi ławo Griekas nū Diewo? (42, 25). A szláv eredetű verbum compositumot, az užsłużyti alakot (vö. ólengyel zasłuzyć), Engel a „kiérdemelte” jelentésű litván predikatív szerkezettel adja vissza.
Az ellenkező esetek sem hiányoznak, bár kevesebb van belőlük. Például Engel a Lysius által közölt litván (ne-)tikėti alakot ugyanabban a szövegkörnyezetben a szláv eredetű (ne-)vierýti igével cseréli fel. Íme, például Lysius ezt mondja: O kur’s Bittiems žodžiams netik’, arba abbejoj’, tas newertingas (39, 26), Engel pedig: O kuris Bitiems žodžiams niewierij’ arba abejój’ tas newertingas (39, 26).
5. Tehát hogyan viszonyultak a fordítók-szerkesztők a szlavizmusok használatához? Vagy pontosabban: beszélhetünk-e a kölcsönszavak tudatos kezeléséről?
Legalább két dologra érdemes felhívni a figyelmet.
A régi litván írásbeliségben az egyházi szférához tartozó szlavizmusok nagy számát a fehérorosz és a lengyel nyelv jelentős hatása okozta a fejlődő litván keresztény terminológiára. Másfelől a 18. század elején Kis-Litvániában vita folyt arról, hogy milyen nyelven kellene beszélni a néphez (loquendum cum vulgo), ezért Lysius lektorait valószínűleg leginkább az foglalkoztatta, hogy minél több német kölcsönszót elkerüljenek; a szlavizmusok pedig az ő szemükben alig vagy egyáltalán nem tűntek idegennek, mivel már régóta meghonosodtak a litván nyelvben.
Érdekes azonban megfigyelni, hogy Engel újonnan elkészített szövegrészeiben kevesebb a szlavizmus, mint magának Lysius katekizmusának újranyomásában, bár ott sem hiányoznak az ellenkező példák. Engel művében általában helyenként jól érzékelhető az idegen alakok ritkább használatára irányuló tendencia. Felmerül tehát a kérdés: nem kellene-e Engelt a nyelv meglehetősen határozott védelmezőjének tekintenünk? Akárhogy is, ezúttal nincs elegendő adat e feltevés megalapozására, mivel — ahogy a bemutatott példák is mutatják — gyakran rendkívül nehéz, vagy egyszerűen lehetetlen megállapítani, hol ér véget a spontán stilisztikai válogatás, és hol kezdődik a tudatos „nyelvpolitikai” tevékenység.
Szláv jövevényszavak Lysius és Engel katekizmusaiban: összehasonlító elemzés
Összefoglalás
Nach dem Vergleichen der Handschrift des Katechismus von H. J. Lysius, datierter 1719, mit dem im Jahre 1722 gedrucktem Katechismus von G. Engel wurde es festgestellt, daß der Katechismus von Engel viel größer ist: er beträgt den Text des Katechismus von Lysius und die von Engel geschriebenen Teile. Engel korrigierte auch den Text von Lysius. Die von Lysius gebrauchten Slavischen Lehnwörter verbesserte er nicht selten zu echt litauischen Wörtern, z. B.: užsłużyti: pelnyti "verdienen, gewinnen". Doch kommen auch einige Verbesserungen der gegensätzlichen Art vor (z. B. netikėti: nevie ryti "unglauben"). Außerdem gibt es in den von Engel geschriebenen Teilen weniger Slavischer Lehnwörter als in dem von Lysius nachgedrucktem Text.
36
