Slavizmai Lizijaus ir Engelio katekizmuose: gretinamoji analizė

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI, XXX (1993) A LITVÁN NYELV PERIFERIKUS NYELVJÁRÁSAI Pietro U. DINI SZLAVIZMUS LIZIJAUS ÉS ENGEL KATEKIZMUSAIBAN: ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS 0. Ez az előadás egy újabb kísérlet arra, hogy hangsúlyozza a régi írások kutatásának fontosságát és aktualitását a lituanisztika számára. Ugyanakkor ez nem kevésbé lehet fontos és aktuális e konferencia témája szempontjából sem. Az itt vizsgált szövegek szláv jövevényszavak szempontjából a XVIII. század eleji Litvánia Kis-Litvániájából maradtak ránk, amikor még folyt a küzdelem e vidék elnémetesítése ellen. A szakemberek és bibliográfusok számára ismert Lizijusés Engel-katekizmusok ezek — mindkettőt német nyelvből fordították. Ismeretes, hogy Henrikas Johanas Lizijus (H. J. Lysius, 1670–1731), a tizennyolcadik század második évtizedének (1718–1719) iskolaügyi felügyelője Kelet-Poroszországban, valamint a litvánok lakta területeken végrehajtandó felgyorsított germanizálási terv kidolgozója, elkészített egy kéziratos 1719 m. t. y. „Kleiner Katechismus”, litván változatot. Az is ismeretes, hogy szándékaival szemben jo ir jo különösen ellenségesen viszonyult Gabrielius Engelis (G. Engel, 1685-1761). aki 1721 m. új felügyelő lett, nyomtatásra ir 1722 m. adta A kis Mertin doktor Luther litván–német ir katekizmusa (...) iš új Tilsitben átdolgozott 1722 kiadás. E művek nyelvi sajátosságait, akárcsak ir egymáshoz való tényleges viszonyukat, mindeddig nem vizsgálták. Különösen a szövegek egymáshoz való viszonyáról eltérő vélemények lelhetők fel, ezek azonban mindig a megfelelő összehasonlító jellegű be bizonyítékok nélkül kerülnek előterjesztésre: V. Biržiška az „Aleksandrynas” második kötetében (1963, 7) azt írta, hogy Engelis „jelentősen kijavította”, a o „Kis litván szovjet enciklopédiában” (2. pedig azt állítják, hogy 467) Engel a katekizmust „csekély mértékben megváltoztatva” nyomtatta ki. Ir rendkívül meglepő, hogy ezt így ki lehetett jelenteni, hiszen Lizijusz kézirata po a második világháborúban eltűnt, ir mindössze két évvel ezelőtt volt szerencséje e sorok szerzőjjį ének felfedezni a krakkói egyetemi könyvtárban”. E kérdés számos aspektusát talán egy másik alkalommal részletesebben is megvizsgálom. A közleményben néhány szövegkritikai jellegű megjegyzésre szorítkozom, amelyek jelentősek lehetnek e művek rokonságának nagy vonalakban történő jellemzése szempontjából. Bár itt csak egy-két bizonyítékot fogok bemutatni, úgy vélem, ezek elegendőek annak bizonyítására, hogy a korábban ir említett ir vélemények egyike-másika nincs összhangban a szöveges anyaggal. | Zr. Aut. A(z) Lisius „Kis Kátéjának” berlini kéziratáról // A Baltistica 1989. T. 25. 33 1. Engel A katekizmus lényegesen nagyobb, mint Lizijus. Az első — 72 német és litván nyelvű hasábokban ir nyomtatott oldalai, ir továbbá 15 kizárólag litván szöveget tartalmazó oldalak; eközben Lizijus kéziratos szövegében csupán lapok 55 vannak. | Be ennek kimutatásához elegendő lenne akár a szövegek felületes összehasonlító elemzése is, hogy A katekizmusok nagyon különbözőek. Pontosabban szólva, Engel katekizmusa a következőkből áll iš Lizijus katekizmusának ir szövegéhez további, Engel által készített szövegrészekből; ezeket az új részeket helyenként beillesztették į A Lizijus katekizmuszövegé0 t, amely helyenként külön szerepel, azelőtt ir po saját Lizijus katekizmuszövegének. 2. A szóban forgó katekizmusok szlavizmusait tárgyalva ezúttal az volna a legérdekesebb, ha összehasonlítanánk Lizijus eredeti szövegét magában a su to szövegben Engel „átvizsgált” szövegének megismétlésével. Lizijus ir Engel katekizmusai egyaránt gazdagok szlavizmusokban. jų Lizijus művében körülbelül 160, o Engel — ne maziauZ. Az alábbiakban a szövegek összehasonlító elemzésére támaszkodva több olyan ir esetet mutatunk be, amikor A katekizmusok szerkesztőinek a szlavizmusokhoz į való hozzáállása eltérő. Lizius kéziratának átdolgozása során Engel csupán új szövegrészeket ne illesztett be, de igyekezett egységesíteni a helyesírást, valamint helyenként ir kijavítani az egyes formákat. A szlavizmusokról szólva meg kell jegyezni, hogy Engel katekizmusában meglehetősen következetes a szláv eredetű šlūžyti ige alakjainak írásmódja a /š/ szókezdettel (22, 3 Blugiti, 22, 24 Blujiciau, 49, 1 užBlujijes etc.) a /s/ helyett, mint Lizius kéziratában mindenütt: 13 Slugiti, 16, 8 Služičiau, 31 3 uj/luzijęs; itt kivételt képez a 36, 19 Bfuzma alak. A javítás példája lehet a pastninkauti forma (39, 14 Pastnjkaut’), amellyel Engel Lizius kéziratos szövegének pasninkauti változatát (29, 2 Pi/njkdut’) cseréli le. Engelre azonban az átdolgozásnak egy sajátos módja — a helyettesítés — jellemző. A helyettesítés pedig közvetlen vagy közvetett módon működik, más szóval a kölcsönszót egy másik, önálló szó vagy parafrázis helyettesíti. Először azokat az eseteket tárgyaljuk, amelyekben a kölcsönszót közvetlen helyettesítéssel egyszerűen egy különálló litván szó váltja fel. Például ott, ahol Lizijus egy ritka, vitatott szláv eredetű kölcsönszót, a valė-t (38, 15) használja, Engel kiadásának megfelelő helyén a valdžia litván forma (60, 8) szerepel. Érdekes, hogy bár szemantikai szempontból ezek a szavak különböznek, ugyanabban a kontextusban váltakoznak. Lizijus tehát ezt mondja: Kojna DuBia tur but padūta Wyraulybei Wale ant jos turrincjei. Engel ezzel szemben a következő változatot közli: Kojna DuBia tur buti padiita WyrauJybei Wald3ia ant jos turrinc; ei. 2 Erről lásd Aut. A Lysiusa szlavizmusairól (BJ, Ms. Slav. Quart. 4) II A krakkói Lengyel Tudományos Akadémia Osztálya tudományos bizottságainak üléseiről szóló beszámolók ir Aut. Lexikális szlavizmusok és germanizmusok Lysius 1719-es litván katekizmusában / A Basilicatai Egyetem Bölcsészettudományi Karának évkönyvei, 1989. 34 Vizsgáljuk meg ezután a parafrázist —a közvetett helyettesítés eszközét- —, amikor Engelis a kölcsönszót közvetetten magyarázó parafrázissal cseréli fel. Íme egy példa arra, amikor Lizijus, az egyházi stílus elterjedtsége idején, a Katekizmus fejezetcímében a lengyel nyelvből a litvánba bekerült koznadėją szót használja (a lengyel kaznodzieja szóból). A kontextusok —ugyanazok; Lizijus ezt mondja: Wy/kupams, Klebbonams ir Kojnadéjams (37, 1), Engel kiadásának megfelelő helyén pedig ez a parafrázis áll: Wy/kupams Klebonams ir Bažnyc3ds Kunjgams (58, 2). Érdekes, hogy a szláv eredetű szó elkerülése érdekében Engelis mintegy önkéntelenül egy másik szlavizmust használ (vagyis a litván bažnyčia szót az óorosz božnica szóból)! 3. Itt érdemes megállnunk a vitatott kölcsönszónál (amely Lizijus Katekizmusában is megtalálható) —a parendininkai nagyon ritka litván többes számú alakjánál, amely csak Kis-Litvában írt szövegekben fordul elő“, Ez nomen agentis, amely a parefidyti "beichten; meggyónni" igéből *-inikoképzővel keletkezett, és a parefidas (hímnem) /parefida (nőnem) "úrvacsora" alakkal kapcsolatos. Emellett a parédyti "zubereiten; paruošti", parédnas, parédningas „rendesen, ügyesen; tvarkingas- ”, parėdkas, parėtkas „rend; tvarka”. Hogy ezek fehérorosz eredetűek, azt a litván -ė-nek megfelelő fehérorosz -jamutatja, vö. a rjadit’-sja% igét. Az orrhangú és nem orrhangú formák közötti kapcsolatok magyarázatára feltételezhető, hogy a fehérorosz forma fonetikai szempontból részben elpolonizálódott, és új szemantikai jelentésre tett szert. Valami hasonló figyelhető meg, ahogyan Otrebski® megjegyezte, a Tvereciusz nyelvjárás *pa-refiji¢ orrhangú formájában (a rašipareūijija „roz-porządzit sie” forma alapja), amely szemantikailag a nem orrhangú parėdyti „elkészíteni, előkészíteni; paruošti” igével kapcsolható össze. Itt valószínűleg „a hívő ember szívének felkészítésére” kell gondolni a szentáldozás előtt; ily módon a „beichten; . megvallani” jelentéssel van dolgunk. De térjünk vissza Liziushoz. Katekizmusában a következő mondat található: Apie Graudinnimą Parendininkū (57, 13), Engelnél pedig ugyanez a mondat így hangzik: Graudinimas prie Diewo Stalo /einančiump' (86, 1). A litván nyelv többes számú parendininkai alakját tehát egy parafrázis váltja fel — prie Dievo stalo einantys [Zmonés] —, valószínűleg azért, mert nem mindenki számára érthetőnek tekintik. 4. Érdemes még megjegyezni, hogy Engel a szlávizmusok tárgyalásakor helyenként kettős módon jár el. Itt megőrzi a Lizius által használt alakot, ott pedig megváltoztatja. Jó példa erre Liziusnak ez a mondata: Kagi tu uj/luijes effi Griekais 3 LKŽ IX 417; P. Skardžius nem említi, lásd. : Skardžius P. A szláv kölcsönszavak az ólitvánban //Tauta ir žodis, 1931. 7. köt. 1–252. o. 47: Būga K. A litván–fehérorosz kapcsolatok és azok kora /Zeit. f. sl. Phil. 1, 1925=RR 3. köt. V., 1963. 749–778. o. Lásd S.-t. Otrębski J. Kelet-litván Twerecz vidéki nyelvjárása. III. rész. Szláv jövevényszavak, a Lengyel Tudományos Akadémia kiadásában. Krakkó, 1932. 35 Jawo? (31, 3), amelyet Engel műve egyik helyén változtatás nélkül közöl (49, 1), másutt pedig így változtat: Ką pelnęs eli Jawo Griekais nū Diewo? (42, 25). A szláv eredetű verbum compositumot, az užslūžyti igét (vö. ólengyel zastuzyč), Engel a „būti pelnęs” litván predikatív szerkezettel adja vissza. Ellenpéldákból sincs hiány, bár kevesebb van belőlük. Például Engel a Lizijus által megadott litván (ne-)tikėti formát szláv eredetű igével, a (ne-) vieryti igével váltja fel ugyanabban a kontextusban. Íme, például Lizijus ezt mondja: O kur’s Bittiems jodjems netik“, arba abbejoj', tas newertingas (39, 26), o Engel: O kuris Bitiems jod jiems newierij' arba abejoj’ tas newertingas (39, 26). 5. Tehát milyen a fordítók-szerkesztők hozzáállása a szlavizmusok į használatához? Vagy pontosabbaar n: beszélhetünk-e a kölcsönszavak tudatos kezeléséről? Érdemes legalább felhívni a figyelmet į du dolgokat. A régi litván írásbeliségben az egyházi szférához tartozó szlavizmusok bőségét a fehérorosz és lengyel nyelveknek a fejlődő litván ir keresztény terminológiára gyakorolt jelentős hatása határozta meg. Másfelől a tizennyolcadik század elején Kis-Litvániában vita folyt arról, hogy milyen nyelven kellene a néphez beszélni su (loguendum cum vulgo), tehát Lizyjus korrektúrázóinak valószínűleg leginkább az volt fontos, hogy minél több német nyelvi iš jövevényszót elkerüljenek; o a jų szlavizmusok ebből a szempontból alig vagy egyáltalán nem tűntek idegennek, mivel már régóta meghonosodtak a litván nyelvben. Mindazonáltal érdekes megfigyelni, hogy az újonnan Engel által előkészített szövegrészekben kevesebb a szlavizmus, mint Lizyjus katekizmusának magában az újrakiadásában, noha ott ir sincs hiány ellentétekben. Általában Engel művében helyenként jól érzékelhető a tendencia az idegen formák ritkább használatára. Így felmerül a kérdés: ar nem kellene-e úgy tekintenünk į Engelre, mint a į nyelv meglehetősen elszánt védelmezőjére? Nos, ar ezúttal nem áll rendelkezésre elegendő adat e feltevés szilárd alátámasztásához, mivel, amint a bemutatott példák mutatják, itt gyakran rendkívül nehéz vagy egyszerűen lehetetlen megállapítani, hol ér véget a spontán 0 stilisztikai válogatás, és hol kezdődik a tudatos „nyelvpolitikai” tevékenység. SLAVISCHE LEHNWORTER IN KATECHISMEN VON LYSIUS UND VON ENGEL : VERGLEICHENDE ANALYSE Zusammenfassung Nach dem Összehasonlítva a Lysius katekizmusának H. J. kéziratát a 1719, im évben 1722 nyomtatott katekizmussal G. Engel megállapítoes tta, hogy a katekizmus Engel viel groger ist: betragt er den Text des Katechismus von Lysius und die von Engel geschriebenen Teile. Engel korrigierte auch den Text von Lysius. Die von Lysius a használt szláv jövevényszavakat nem er ritkán valódi litván zu szavakkal javította. Wortern, z. B.: uzslūžyti: pelnyti "verdienen, gewinnen". Doch kommen auch einige Verbesserungen der gegensitzlichen Art vor (z. B. váratlanok: nevieryti „nem hinni”). Ezenkívül van es in az által angyalok által írt részekben kevesebb szláv jövevényszó, mint a in Lysius által újranyomtatott Szöveg. 36