LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVI (1996)

LIETUVIŲ KALBA: TYRĖJAI IR TYRIMAI

Pietro U. DINI

J. GERULISRÓL – MAŽVYDAS (GA, MPr) KIADÓJÁRÓL

Rašydamas apie lietuvių kalbos senųjų raštų leidimą, jau A. Augstkalnis (1935: 156) pastebėjo, kad ”turim ateity saugotis praeities klaidų pakartojimo. Ir jeigu visi tylės, kaip ligšioliniai recenzentai, tai tikrai gali atsitikti”. O iš tikrųjų šitie žodžiai labai tinka ir Mažvydo tekstams bei jų leidimams: apie tai norėtųsi šiuo pranešimu atkreipti filologų lituanistų dėmesį, aptarti du Mažvydo tekstus: Giesmę šv. Ambraziejaus (toliau GA) bei Parafrazį (toliau MPr)¹.

1. Először a Mažvydas-féle Parafrázisról. A M. Mažvydas írásainak nyelvéről szóló cikksorozatában Z. Zinkevičius egyik lábjegyzetben futólag megjegyezte, hogy: ”Az û betű diakritikus jele J. Gerulis 1922-es kiadásának fényképmásolatában, a Formos krikštymo és a Parafrazio szövegében – a rendelkezésre álló mikrofilmekkel való összehasonlítás tanúsága szerint – helyenként homályosan van nyomtatva, vagy teljesen le is kopott. Hogy Gerulis énekeskönyv-kiadásának szövegében is vannak-e ilyen példák, az eredeti példány hiányában nem állapítható meg” (Zinkevičius 1978: 38, 45. lábjegyzet).

És valóban, ha például megvizsgáljuk az Upsalai Egyetemi Könyvtárban őrzött MPr szövegét, és akár csak nagyon felületesen összevetjük a Gerulis által kiadott szöveggel, (más kisebb jelenségektől eltekintve) szembetűnik, hogy gyakran az <u> betűt <û>-re kell javítani. Pontosabban: állítható, hogy Gerulis MPr-ről készült fényképmásolat-kiadásában összesen nem kevesebb mint 15 alkalommal fordul elő az <u>→<û> jelenség az alábbi alakokban:

135, 13: <tu> áll, az MPr eredetijében pedig <tû>; 136, 8: <nug> áll, az MPr eredetijében pedig <nûg>; 137, 9: <roċitu̇ duna> áll, az MPr eredetijében pedig <roċitu̇ dūna>; 137, 10: <nug> áll, az MPr eredetijében pedig <nûg>; 139, 8: <nug> áll, az MPr eredetijében pedig <nûg>; 139, 18: <duſti> áll, az MPr eredetijében pedig <dûſti>; 140, 6: <nug> áll, az MPr eredetijében pedig <nûg>; 140, 8: <Duna> áll, az MPr eredetijében pedig <Dûna>; 140, 13: <ku> áll, az MPr eredetijében pedig <kû>; 410, 20: <tu> áll, az MPr eredetijében pedig <tû>; 142, 2: <iſchdutas> áll, az MPr eredetijében pedig <iſchdûtas>; 140, 4: <Schitu> áll, az MPr eredetijében pedig <Schitû>; 147, 1: <duk> áll, az MPr eredetijében pedig <dûk>; 148, 1: <duki> áll, az MPr eredetijében pedig <dûki>.

Ez csupán egy eset, talán nem is túl jelentős, mégis megmutatja, mire lehetne még számítani

¹ Ez az előadás a Vilniausi Egyetemen tett tanulmányút során készült (1993. 09. 17–1993. 10. 08.); finanszírozója a CONSIGLIO NAZIONALE DELLE RICERCHE volt.

21

a Mažvydas-írások tudományos kiadásától, nem elégedve meg Gerulis 1922-es fényképmásolat-újrakiadásával (amelyet 1923-ban megismételt).

2. Az utóbbi időben ”pontot tettem” a litván írásbeliség második emlékéről folytatott, korábban megkezdett kutatásom végére — ez M. Mažvydas 1549-ben Königsbergben kiadott GA-ja (Dini 1984, 1986, 1987, 1989, végül 1993²). A monográfia készítése és a Gerulis 1922-es, illetve 1923-as kiadásaiban is közölt szöveg vizsgálata során észrevettem Mažvydas e művének néhány sajátosságát, amelyekről véleményem szerint nagyon is helyénvaló ezen a konferencián beszélni.

Az említett kutatás céljai között szerepelt a GA szövegének pontosabb megállapítása. A GA-ra véletlenül bukkant rá 1897-ben Z. Celichowski lengyel bibliográfus a Poznań melletti Kurniki könyvtárban, és még ugyanabban az évben kiadta. Fontos megjegyezni, hogy J. Gerulis (1922-ben és 1923-ban), valamint minden későbbi GA-kiadó Celichowski 1897-es kiadású szövegére támaszkodott. A GA eredetijének gondos vizsgálata és a későbbi kiadásokkal való összevetése után azonban bátran állíthatom, hogy Gerulis fényképmásolat-kiadásában a GA szövege helyenként javításra szorul.

Összesen hat javítandó alakot találtam, amelyekről érdemes részletesebben, pontról pontra szólni. Ezek az alakok négy típusba sorolhatók: 1) hibás betű használata, 2) fölösleges betű betoldása, 3) szükséges betű elhagyása, 4) a nazális betűk diakritikus jeleinek elhagyása.

Az első típus a legváltozatosabb:

<n>→<u>: Gerulis 81,14 (vö. Celichowski 1897: 22) <panta> alakot ad nominativus singularisban, az eredetiben pedig <pauta> áll ugyanebben az esetben;

<a>→<u>: Gerulis 88, 3 (vö. Celichowski 1897: 29) <amβia> alakot ad genitivus singularisban, az eredetiben pedig <amβiu> szerepel genitivus pluralisban;

<i>→</f>, <r>→<i>: Gerulis 91, 22 (vö. Celichowski 1897: 32) <iichgr> alakot ad praepositionisban, az eredetiben pedig <iſchgi> szerepel ugyanebben a funkcióban;

<r>→<x>: Gerulis 92, 14 (vö. Celichowski 1897: 33) <linrmay> alakot ad adverbiumként, az eredetiben pedig <linxmay> áll ugyanebben a minőségben.

A második típusból mindössze egyetlen forma van:

<з>→<,>: Gerulis 86, 2 <зmogų> alakot közöl, az eredetiben pedig <зmo-gu,> acc. sg. áll, vö. az eredeti szövegkörnyezetet: Tu ant iſchgelbeghima prieydams зmo / gu, neſſibayſeijey mergos зiſtos kuna. Úgy vélem, hogy Celichowski, vagyis az első GA-kiadó (aki alig vagy egyáltalán nem tudott litvánul!), a szöveg nyomtatásra való előkészítésekor az említett sorokban, a зmogų és a neſſibayſeijey szavak között tévesen tüntette fel a з betűt, valószínűleg a vessző jelölésének szándékával. Mivel a GA minden későbbi kiadója kritikátlanul átvette Celichowski szövegét, ez a hiba ránk is áthagyományozódott; morfoszintaktikai érvekre támaszkodva már korábban felhívtam erre a figyelmet egy másik helyen (Dini 1987), most pedig az eredeti vizsgálata is megerősíti ezt. Egyébként ezen a helyen figyelemre méltó a különbség a

² Ez a monográfia rendszerezett képet alkot a GA forrásainak fenomenológiájáról, valamint Mažvydas fordítói tevékenységéről, és ismerteti a Mažvydas-szövegek vizsgálatának módszerét. Mint ismeretes, a GA-t húsvéti ajándékként nyújtották át Ragainė akkori kerületének urának, amelyben Mažvydasnak hamarosan lelkészi szolgálatot kellett vállalnia. A mű három húsvéti énekből áll: a főénekből, a „Tawe diewa garbinam”-ból, valamint a „Per tawa /chwentą priekelimā” és a „Chriſtus Diewas muſu” című énekből.

22

Mažvydas 1549-es, illetve ugyanezen szöveg 1570-es nyomtatott kiadásában.

A harmadik típusból szintén csak egyetlen formát találtunk:

ø→<ʃ>: Gerulis 92, 7 <ſunu> alakot közöl, az eredetiben pedig <ſunus> nom. sg. áll, vö. az eredeti szövegkörnyezetet: Christus ſunus Diewa, Welnuwą pra / wiją, ir pati pamine, galwa ijo ſutri / ne. Mivel ebben az egyetlen esetben Gerulis nem Celichowskit követi (vö. 1897: 33), okkal feltételezhető, hogy egyszerű nyomdahibáról van szó, amely Celichowski szövegének újranyomásakor a festék lepattogzása miatt keletkezett.

Végül a negyedik típus a leggazdagabb példákban. Ez az orrhangzós betű diakritikus jelének elhagyása, átlagosan minden második oldalon egyszer:

<a>→<ą>: Gerulis 81, 15 (vö. Celichowski 1897; 22) <ta> alakot közöl, pron. acc. sg. f., az eredetiben pedig <tą>, id.; Gerulis 82, 3 (vö. Celichowski 1897: 23) <amβinaghi> alakot közöl, acc. sg., az eredetiben pedig <amβinąghi>, id.; Gerulis 85, 2 (vö. Celichowski 1897: 26) <Cӡeʃtingaghi> alakot közöl, acc. sg., az eredetiben pedig <Cӡeʃtingąghi>, id.; Gerulis 90, 9 (vö. Celichowski 1987: 31) <dangu> alakot közöl, acc. sg., az eredetiben pedig <dąngu>, id.; a diakritikus jel elhagyása Gerulis 83, 5 esetében is gyanús.

<e>→<ę>: Gerulis 81, 12 és 81, 13 (vö. Celichowski 1897: 22) <ije> alakot közöl, acc. sg., az eredetiben pedig <įje>, id.; Gerulis 83, 1 (vö. Celichowski 1897: 24) <tawęʃp> alakot közöl, acc. sg., az eredetiben pedig <tawęʃp>, id.; az orrhangzós jelölés Gerulis 82, 5 és 82, 6 esetében is gyanús. Továbbá ugyanez áll Gerulis 86, 6-ra is (vö. Celichowski 1897: 27).

3. Nyilvánvaló, hogy Gerulis kiadásaiban meglehetősen kritikátlanul vette át Celichowski 1897-ben kiadott szövegét, anélkül, hogy az eredetit megnézte volna, amely akkor is, mint ma, a Kurniki Könyvtárban volt őrizetben. Nem szeretnék Gerulis filológusi figyelmetlenségéről beszélni (bár nehéz elképzelni, miként lehetett volna számára hozzáférhetetlen a GA eredetije), de ez a hat javítandó forma — bár kevés van belőlük — mégis jelentős és figyelemre méltó, mivel ismét bizonyítják, hogy Mažvydas más művei is korrekcióra szorulhatnak.

Más szóval, az MPr és a GA esetei azt mutatják, hogy ez a helyzet egyaránt jellemző Mažvydas azon írásaira, amelyeket először maga Gerulis fedezett fel és adott ki, valamint azokra, amelyeket nem Gerulis fedezett fel és adott ki elsőként. Ez felveti a kérdést, hogy továbbra is valóban megbízhatunk-e Gerulis Mažvydas-írásokat tartalmazó kiadásában.

Gerulis Mažvydas-írásainak 1922-es és 1923-as kiadásai nagy érdemet szereztek azzal, hogy a litván írásbeliség úttörőjének valamennyi művét hozzáférhetővé tették a szélesebb olvasóközönség számára. Gerulis kiadását bírálva Būga ezt írta: „most már Mažvydas írásai minden érdeklődő számára hozzáférhetők. Rajta hát, lássunk neki Mažvydas kutatásának! Mažvydas nemcsak a nyelvészeknek, hanem más filológusoknak is munkát ad” (Būga 1961: 691). Sajnos felhívása nem talált olyan visszhangra, amilyet remélt, és bármilyen paradoxnak tűnjék is, ezek a fényképes utánnyomások távolról sem ösztönözhetik a további paleográfiai vizsgálatokat, mert magukat Mažvydas írásait, úgy mondanám, gerulisi módon „bebalzsamozzák”³.

³ Fontos megjegyezni, hogy a porosztikában hasonló szerepet játszott R. Trautmanno műve, a „Die altpreussischen Sprachdenkmäler” (Göttingen, 1910).

23

Ideje volna, hogy a Mažvydas művei kritikai kiadásának ügye is végre meginduljon… Gerulis könyvét ma már aligha lehet Mažvydas művei tudományos kiadásának tekinteni.

LITERATŪRA

Būga K. 1961: Rinktiniai raštai 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

GA — Mažvydas M. Giesme S. Ambraziejaus bey S. Augustina... Karalauczuy, 1549.

MPr — Mažvydas M. Paraphrastis, permanitina poteraus malda... Karalauczuy, 1589.

Augstkalns A. 1935: Smulkūs pastebėjimai. — Archivum Philologicum 5, 149—159.

Celichowski Z. 1897: M. Mosswida Waitkuna przekład litewski pieśni Te Deum Laudamus z r. 1549, Poznań.

Dini P. U. 1984: Martynas Mažvydas e la lingua del Canto di s. Ambrogio. — Europa Orientalis 3, 17—31.

Id. 1986: Apie Mažvydo 1549 m. Te Deum vertimą. — Baltistica 22(1), 66—75.

Id. 1987: Apie Mažvydo vertimų bei šaltinių fenomenologiją I: Giesme s. Ambraziejaus bey s. Augustina. — Baltistica 23(1), 52—56.

Id. 1989: Apie Mažvydo vertimų bei šaltinių fenomenologiją II: Giesme Schwenta Dwaſſe muſſump ateik. — Kalbotyra 40(1), 11—16.

Id. 1993: L’inno di S. Ambrogio di Martynas Mažvydas. Il secondo monumento linguistico lituano. Studio filologico-linguistico del testo antico lituano (1549) e delle sue fonti latine e polacche, Roma, 1993.

Gerulis J. 1922: Mažvydas. Seniausieji lietuvių kalbos paminklai iki 1570 metams, Kaunas.

Id. 1923: Mosvid. Die ältesten litauischen Sprachdenkmälern bis zum Jahre 1570, Heidelberg.

Zinkevičius Z. 1978: M. Mažvydo raštų kalba. — Baltistica 14(1), 38—44.

24