LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997)

Vita PRANSKŪNAITĖ

A billegető elnevezései a litván nyelvjárásokban

A kisméretű, hosszú, mozgékony farkú madár (Motacilla) legelterjedtebb elnevezése a litván nyelvjárásokban a kielė¹. A kielė szó közvetlen megfelelői más balti nyelvekben is megtalálhatók, vö.: lett ciėlava, óporosz kylo. Az etimológusok ezt a szót az indoeurópai *kēi- tő mozgást jelentő igéivel hozzák kapcsolatba (Fraenkel 1962: 251; Karulis 1992: 170–171; Sabaliauskas 1990: 149; Toporov 1980: 361–365). Más indoeurópai nyelvekben úgy tűnik, nem ismertek e madárnak a litván kielė szóval közvetlenül egyező elnevezései. Szemantikailag azonban a litván kielė összefüggésbe hozható más nyelvek összetett elnevezéseivel, vö.: orosz трясогузка, трясохво́стка, lengyel trzęsio-gonek, német Bachstelze, francia hochequeue, angol wagtail stb., amelyek egyik tagja a mozgásra, a másik a farokra utal. A litván nyelvjárások közül csak egyetlen településen jegyeztek fel ilyen összetételű billegetőnevet: šytrauodėgė (Musninkai, Širvintos járás). V. Toporov, összevetve a balti kielė szót más indoeurópai nyelvek elnevezéseivel, úgy véli, hogy a balti nyelvekben is létezhetett egy olyan összetett szó, amelynek második tagja „farkat” jelentett, bár az ilyen szerkezet rekonstruálásához nem közöl megbízható adatokat (Toporov 1980: 364).

A Kielės elnevezés K. Sirvydas szótárának első kiadásában (1620 körül), a „Lexicon Lithuanicum” című, 17. századi kéziratos német–litván szótárban, P. Ruigys szótárában (1747), valamint a 18–19. század más lexikográfiai munkáiban és kiadványaiban is megtalálható (K. Milkus, F. Kurschat, A. Juška szótáraiban, S. Daukantas írásaiban).

A mai litván nyelvjárások szinte mindegyikében elterjedt az állandó hangsúlyozású elnevezésforma: kielė (1), de sok helyütt ez a szó a mozgó hangsúlyozású (3) paradigma szerint is ragozódik: kielė. Sok helyen mindkét forma felváltva használatos, bár általában az egyik dominál. Például a déli aukštaitiai nyelvjárásterületen és a kaunasi nyelvjárások keleti részén ez a forma: kielė, másutt pedig: kielė. Ez utóbbi forma főként az általános hangsúly-visszahúzódás övezetében fordul elő (például a panevėžiškiai nyelvjárásterület északi

¹ A billegető elnevezéseit, elterjedésüket és használatukat a litván nyelvjárásokban főként az A. Salis által 1941-ben összeállított, „Apklausas 1” című, a szavak földrajzi elterjedésének vizsgálatára szolgáló kérdőív alapján feljegyzett adatok ismertetik. Ezeket az adatokat Litvánia számos településén 1942–1943-ban gyűjtötték, majd 1972-től kezdve tovább bővítették. Felhasználták továbbá a „Lietuvių kalbos žodynas” (LKŽ) nagyszótárt, annak cédulaanyagát és egyéb forrásokat is.

185

a vėžiškiai nyelvjárásterület egy részén, a žemaitiai nyelvjárásterületen), valamint a kaunasi nyelvjárás nyugati peremén. Csak a žemaitiai nyelvjárás peremterületi beszédváltozataiban (Kelmė, Kuršėnai, Pagramantis, Tauragė járás, Raseiniai) fordul elő mozgó hangsúlyú forma is. A kielė és kielė formák elterjedéséről lásd még az 1. ábrát, valamint LKŽ V 748; kielė DrŽ 151; LzŽ 117.

A keleti aukštaitiai nyelvjárásterület egyes részein (Eriškiai, Panevėžys, Smilgiai) az elnevezés kiela formáját használják (LKŽ V 748).

A nyelvjárásokban a kiel- tőnek számos kicsinyítő képzős származéka él: kielàitis, kieliù-kas, kiel(i)ùkė, kielùtis, kielùtis (LKŽ V 748–749), kieláikė (DrŽ 151), kieláitė (LzŽ 117). Az „Apklauso 1” adatai még gazdagabbak: tíz kicsinyítő képzős kielės alakot jegyeztek fel. Ezek közül leggyakrabban a következőket használják: kielėlė (a litván nyelvterület csaknem egészén előfordul), kielikė (Šaukėnaitól, Užventistől és Šilalėtól keletre, vagyis csaknem a teljes raseiniai nyelvjárásterületen, a Klaipėda-vidék nyugati sarkában, továbbá Jonava és Kaunas környékén), kielùkė (a déli dzūkai nyelvjárásokban), kieláitė (a litván nyelvterület délkeleti részén), kielýtė (a keleti aukštaitiai nyelvjárásterület Rokiškis, Zarasai és Molėtai környéki részén). Ritkább, valamennyi nyelvjárásban előforduló kicsinyítő képzős kielės származékok: kielùtė, kieliūtė, kieliūtė, kieliùkas.

A madár kielė nevének töve tükröződik azoknak a nyelvjárásoknak a területén található hely- és személynevekben, amelyekben ez a szó használatos: Kieliai (falu Širvintos járásban), Kielionys, Kieliškas (falvak Prienai járásban), Kieliškės (falu Kaišiadorys járásban), Kieliškiai (falu Biržai járásban), Kieliūgala (falu Panevėžys járásban); Kieliškas (tó Prienai járásban) (Lietuvos 1963: 74; Vanagas 1970: 172); Kiela, Kielà, Kėlė, Kieláitis, Kieliaũskas, Kiẽlius (Lietuvių 1985: 988–989).

Főként a žemaitiai nyelvjárásban és a vele szomszédos nyugati aukštaitiai šiauliai nyelvjárásokban (Ariogala, Raseiniai járás; Dimšiai, Lieporiai, Šiauliai járás; Stupurai, Joniškis járás), ritkábban más beszédváltozatokban (például Zapyškis, Kaunas járás) a kielė elnevezés mellett a ledspira is használatos. A telšiai és šiauliai területen a lėdspira forma dominál (1. hangsúlyozási paradigma), míg a raseiniai terület nagyobb részén (Kelmė, Raseiniai, Varniai, Telšiai járás) a ledspirà forma (3ᵇ hangsúlyozási paradigma); lásd az 1. ábrát, valamint Vitkauskas 1976: 171. E név ė-tövű alakjai csak elszórtan ismertek: lėdspyre (1; Meškuičiai, Šiauliai járás), ledspyre (3ᵇ; Kražiai, Kelmė járás). A. Juška is feljegyezte e tő egyik alakját, vö.: „az a madár, amely tavasszal elsőként repül ide, hogy a jeget csőrével feltörje, neve ledspire” (LKŽ VII 227). Sok helyen az alapforma – lėdspira / ledspirà – mellett kicsinyítő, becéző jelentésű forma is előfordul: ledspirikė, Kuršėnai környékén pedig ledspyriùkas (Vitkauskas 1976: 171).

Azokban a nyelvjárásokban, amelyekben a lėdspira (ledspirà) elnevezés használatos, leggyakrabban e kismadár elsőként említett neve, a kielė is ismert. Az „Apklausa 1” kérdőívre válaszolók közül néhányan azt jelzik, hogy a ledspira a billegetők egyik fajtája.

A ledspira elnevezés eredetét gyakran maguk az emberek magyarázzák: a billegető hazatérve farkával feltöri a jeget, ezért régebben ledspira néven is emlegették (Kaltinėnai, Šilalė járás (LKŽ cédulaanyaga)). T. Ivanauskas ezt írja erről a kismadárról: „tavasszal a gólyával együtt jelennek meg az első billegetők, gyakran a jégen, a folyók és tavak partján. A žemaitiaiak tehát helyesen nevezték a billegetőt ledspira néven, mert amikor hazatér, olvad a jég-

186

kutinis ledas“ (Ivanauskas 1964: 209). Adomynėje (Kupiškio raj.) užrašyta: mėlynoji kiela atskridus ledą išspiria, žalioji kiela žolę atneša (LKŽ kartoteka).

Mivel tavasszal a gólyával együtt tér vissza (a nyelvjárásokban garnak is nevezik), a billegető a gólya társának „hírnevét” szerezte meg. Egyes helyeken (Klampučiai, Vilkaviškis járás) így is nevezik – a garna társa. A billegetőről azt mondják: tavasszal a garn a szárnya alatt hozza vissza délről (Daukšiai, Marijampolė járás (LKŽ kartoteka)), a gólya által hozott (Dotnuva, Kėdainiai járás); a billegető a gólyával repül haza: azt mondják, a gólya a farkán hozza vissza (Eržvilkas, Jurbarkas járás (LKŽ V 748)); hamarosan hazarepül a gólya, a farkán hozza a jégmadárkát (LKŽ kartoteka). Paževonysban (Vilkaviškis járás) a billegető egyik fajtájának neveként garniné, Jiezne (Prienai járás) pedig fehér vagy busilinė szerepel. Ez a gólyával vagy garnnal való összehasonlítás talán nem csupán a barátság miatt alakult ki, hanem a színük miatt is.

A fent említett elnevezéseken kívül itt-ott más tövű nevek is feljegyzésre kerültek: pásztorlány (Šlapaberžė, Kėdainiai járás), kis pásztor (Antalieptė, Zarasai járás), pásztorlányka (Alovė, Alytus járás), kis pásztorlány (Joniškis, Molėtai járás; Krosna, Lazdijai járás; Plutiškės, Marijampolė járás), dikā vištaitė (Dubi Čiai, Varėna járás). Néhány helyen feljegyezték a cinege, kis cinege nevet is, de itt valószínűleg összetévesztették a madarakat, bár Lukošaičiuiban (Šiauliai járás) a cinege billegetőcske elnevezést jegyezték fel. Butrimonyse (Šalčininkai járás), Kamojyse (Fehéroroszország), Pliupai (Kėdainiai járás), Rodūnioj (Fehéroroszország) és Siesikai (Ukmergė járás) településen feljegyezték a szláv eredetű pliška, pliška elnevezést (vö. belorusz пліска, lengyel pliszka²). Ugyanehhez a tőhöz tartoznak az átvett litván családnevek is: Pliskà, Plyskáitis, Pliskáuskas, Pliskévičius, Pliskus, Pliškà, Pliškáitis, Pliškáuskas (Lietuvių 1985: 477–478), vö. belorusz Плиска, Плиско, Плискевич, lengyel Pliska, Pliszka.

T. Ivanauskas azt írja, hogy Litvániában mindössze két billegetőfaj fordul elő: fehér vagy szürke billegető, más néven ledspira (Motacilla alba), valamint sárga billegető vagy bandkielė (Motacilla flava). Ha azonban hiszünk az „Apklausas 1” kérdőív adatainak, amelyeket a litván nyelvjárásokból jegyeztek fel, több mint húsz fajt számolhatunk össze. A „besorolás” sokféle szempont alapján történik. Az előfordulási vagy fészkelési hely szerint a következő billegetőfajokat különböztetik meg: hegyi, tetőn élő, mocsári, vízi, mezei, szántóföldi. Vilkabaliaiban (Vilkaviškis járás) és Kalvarijában (Marijampolė járás) ezt jegyezték fel: a szántóföldeken ugrál, ezért azt mondják, hogy felszántja. Szín alapján megkülönböztetnek fehér, illetve busilinė (fehérke), sárga (sárgácska), szürke (szürke csöppség), kék (mesvóji, kék csöppség, kékecske), őszes (őszecske, žylė, žylaitė), csíkos, ezüstös, hamvas, szürke, fekete billegetőt. Egyes helyeken a faj nevét egy konkrét testrész színe vagy a színezet jellege határozza meg: sárgacsőrű, vöröshasú, sárgatorkú, fehértorkú, fehérmellű, fehérhátú, sárgasörényű, kéksörényű, tarka. Némelyik elnevezésből kitűnik, hogy a billegetők kedvelik a szarvasmarhák társaságát, és a közelükben forgolódnak

² E szláv szó etimológiájáról lásd Фасмер М. Этимологический словарь русского языка 3, Москва: 1971, 283.

187

a csordákról: karvākielė, bandōs kielė, bańdkielė, kumelkielikė.

Nehéz beszélni a billegetőfajok nyelvjárási elterjedéséről, mivel az említett neveket a litván nyelvterület különböző pontjairól jegyezték fel. Kivétel a bandōs kielė vagy bańdkielė, amely csak az észak-zsématiaknál ismert. A ritkábban előforduló elnevezéseket a következő helyeken jegyezték fel: Aukštadvarisban (Panevėžys járás) és Šiluose (Panevėžys járás) – širmoji, Sintautuose (Šakiai járás) – šėmoji, Vilkaviškyben – sidabrinė. Žemaitijából jegyezték fel a legkevesebb fajnevet. Egyes helyeken a billegetőket házi és vad típusokra is osztják: vad – szürke, házi – sárga (Virškupėnai, Papilys, Biržai járás). Nem minden kérdőívkitöltő különbözteti meg a billegetőfajokat.

A billegetőt folyton a háza, istállója és jószágai körül látva, viselkedését figyelve az ember gyakran önmagát hasonlítja hozzá: miért ugrálsz itt, mint a billegető (nem hagysz békén) (LKŽ V 748); úgy nyüzsög, mint a billegető eső előtt (LKŽ kartoteka); nem tudod úgy nyugton tartani a farkad, mint a billegető (Kazlų Rūda). A billegető apró termetére és karcsúságára utalva a kicsi, vékony emberről azt mondják: már igazán nagy billegető férfi, ha még egy pūras zabot sem bír el (LKŽ V 748); a vékony lábú emberről: billegetőlábú, billegetőcomrú (LKŽ V 748); a vékony lányról: billegetőfenekű (LKŽ kartoteka), Pilviškiuose (Vilkaviškis járás) pedig még káromkodnak is: vigye el a billegető (LKŽ V 748)! Vadokliuose egy hiedelmet jegyeztek fel: a billegető viselkedéséből szerencsétlenséget lehet megjósolni: Ha valahol találkozol egy billegető madárral, azt kell mondanod: „a billegető viks, a tűzhely füstöljön”. Amelyik oldal felé fordítja a farkát, onnan várd a szerencsétlenséget (LKŽ kartoteka).

Az 1942–43-as válaszokat az 1972 után feljegyzett újabbakkal összevetve, valamint az itt közölt adatokat összefoglalva néhány következtetésre juthatunk. A litván nyelvterületen a legelterjedtebb elnevezések a kielė és a ledspira. Sok helyről az „Apklauso 1” kitöltői nem jelezték, hogy a ledspira a billegető madár neveként vagy csupán egy faj megnevezéseként használatos-e. Az 1972 óta kitöltött kérdőívek hiányosságai miatt nehéz nyomon követni e két, szinonimaként használt elnevezés alakulását ugyanazon nyelvjárási területen (sok helyről egyáltalán nincs válasz). A meglehetősen töredékes adatokból azonban az is látszik, hogy a köznyelvi kielė elnevezés a teljes nyelvjárási területen kiszorítja a használatból a ledspirą nevet. A Ledspira 1972 után mindössze hat ponton került feljegyzésre: a telšiaiak keleti és délkeleti peremén (Vegeriai, Raudėnai, Luokė), valamint az ehhez a területhez csatlakozó varniškiai terület egy pontján (Gintėnai). De, amint említettük, az újabb adatok nem teljes körűek. A ritkább elnevezések közül említést érdemelnek a piemen- tő változatai, amelyeket Dél-Litvániában használtak, ám ezek is csaknem kiszorultak a kielė miatt. Az utóbbi években a piemenukė nevet egyetlen ponton jegyezték fel – Alovėben, az Alytus járásban.

LITERATŪRA IR ŠALTINIAI

DrŽ: Naktinienė G., Paulauskienė A., Vitkauskas V. Druskininkų tarmės žodynas, Vilnius: Mokslas, 1988.

Fraenkel E. 1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen: Carl Winter. Universitätsverlag.

188

1. ábra. A billegető elnevezései

Ivanauskas T. 1964: Lietuvos paukščiai 3, Vilnius: Mintis.

Karulis K. 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnīca 1, Rīga: Avots.

Lietuvių 1985: Vanagas A., Maciejauskienė V., Razmukaitė M. Lietuvių pavardžių žodynas, Vilnius: Mokslas.

Lietuvos 1963: Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Lietuvos 1976: Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2, Vilnius: Mintis.

LKŽ V, VII: Lietuvių kalbos žodynas 5, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1959; 7: Mintis, 1966.

LžŽ: Petrauskas J., Vidugiris A. Lazūnų tarmės žodynas, Vilnius: Mokslas, 1985.

Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas.

Toporov 1980: Топоров В. Н. Прусский язык. Словарь. И–К, Москва: Издательство „Наука“.

Vanagas A. 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba, Vilnius: Mintis.

Vitkauskas V. 1976: Šiaurės rytų dünininkų šnektų žodynas, Vilnius: Mokslas.

A billegető elnevezése (lit. KIELĖ) a litván nyelvjárásokban

Összefoglalás

A hosszú, mozgékony farkú kiele (billegető) madárkára a litván nyelvjárásokban legelterjedtebb elnevezés a kielė. A litván nyelvterület legnagyobb részén ennek a szónak állandó a hangsúlya – lit. kiélė (1). Litvánia számos településén, különösen délkeleten azonban ennek a szónak a paradigmán belül változó a hangsúlya, vö.: kielė.

A žemaitiai nyelvjárásokban és a szomszédos, Šiauliai környéki nyelvjárásokban a lit. kielė mellett a lit. lėdspira/lėdspirā elnevezéseket is használják.

Ezeken az elnevezéseken kívül más tövekből képzett származékok is előfordulnak: a lit. piemen- szóból képzett alakok, valamint szláv eredetű elnevezések: pliška, plīška.

A nyelvjárásokban a kielė-félékre számos elnevezés létezik, amelyek a tollazat színe, illetve tarkasága, továbbá az alapján alakultak ki, hogy hol él ez a madár, illetve hol rak fészket. Az Antanas Salys által 1942–43-ban gyűjtött, az „Apkla usas 1” / „Umfrage 1” című kérdőívben szereplő kérdésekre adott válaszok összevetése az 1972-ben rögzített újabb válaszokkal azt mutatja, hogy a nyelvjárási terület egészén a köznyelvben használatos kielė szó kiszorítja e madár valamennyi többi elnevezését.

189