LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXIX (1998)

Vilija LAZAUSKAITĖ

Litván Nyelvi Intézet, Vilnius

A TÁJNYELVI SZAVAK MEGJELENÍTÉSÉRŐL A „MAI LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN”

Pirmojo „Dabartinės lietuvių kalbos žodyno“ (1954) Įvade (p. V) skelbta nuostata, kad „sutinkamai su praktiniu, norminamuoju Žodyno pobūdžiu, į šį Žodyną įeina <...> liaudies kalbos bei įvairių tarmių žodžiai, plačiau užtinkami literatūroje arba reikalingi kai kurioms sąvokoms reikšti, pvz., buklus, skubrus, namiegas“, nepakito rengiant ir kitus du šio žodyno leidimus. Pasirodžius antrajam „Dabartinės lietuvių kalbos žodyno“ leidimui (1972) tarmybės rengėjų ir recenzentų vertintos kaip bendrinės kalbos turtinimo šaltinis, nes, pasak A. Lyberio (1973: 4), visa tai, kas yra geriausia liaudies kalboje, liejasi į bendrinę kalbą ir ją turtina naujais žodžiais, posakiais, naujomis išraiškos priemonėmis. Kad tarminiai žodžiai buvo (ir tebėra) laikomi lietuvių kalbos turtu, papildančiu bendrinės kalbos žodžių lobyną, nurodoma ir kitų kalbininkų (Paulauskas 1979: 77). E. Grinaveckienė (1973: 5), pasidžiaugusi, kad žodynas teisingai sprendžia bene pačią sudėtingiausią mūsų laikų praktinę kalbos problemą – bendrinės kalbos ir tarmių sąveiką, pastebėjo, kad į žodyną „be reikalo bus pakliuvę kai kurie dialektizmai ar šnekamosios kalbos žodžiai“. Atkreiptas dėmesys į tarminių variantų atrankos problemą, nes bendrinėje kalboje atsirado daug variantų, tik išplečiančių jos žodžių fondą, o leksikos reikšmių fondui nieko neduodančių (Paulauskas 1979: 77).

A tájnyelvi szavak szótári megjelenítésének kérdéseit tárgyalva két szempontot emelnek ki: a köznyelv szavainak tekinthetők azok a tájnyelvi szavak, amelyek olyan fogalmakat jelölnek, amelyek megnevezésére nincs más megfelelő szó (Paulauskas 1974: 43), valamint a tájnyelvi szavak meghonosodása és használatuk elterjedése a köznyelvben (Lyberis 1983: 148).

Ezeket az elveket a tájnyelvi szavak kiválasztásának legfontosabb kritériumaiként kell tekintenünk, amelyeket a „Mai litván nyelv szótára” harmadik kiadásának (1993) előkészítésekor mégsem vettek teljes mértékben figyelembe. A szótár első és harmadik kiadását összehasonlítva látható, hogy a tájnyelvi szavak száma gyarapodott. Például a szótár második kiadásában olyan tájnyelvi szavak jelentek meg, amelyek az elsőben egyáltalán nem szerepeltek: közülük J. Paulauskas (1974: 43) tucatnyit sorolt fel, amelyek mind d betűvel kezdődnek: deinauti, dygmuo, dykoji, dylatė, dilikas, dosai stb. K. Morkūnas (1997: 43) felhívta a figyelmet arra, hogy a harmadik kiadás olyan szavakat is tartalmaz, amelyek a litván nyelvterület egyik vagy másik részére jellemzőek, és nincsenek külön jelöléssel ellátva, noha a nyelvjárásokban meglehetősen szűk körben használatosak, például kapōklė (2) 3. ‘vedega’ stb. Mindez azt mutatja, hogy a „Mai litván nyelv szótára” első kiadásában (VI. o.) kitűzött cél, miszerint a szótárba ne kerüljenek be a szűk körben használatos, a köznyelv számára kevéssé szükséges szakszavak, valamint a ma-

228

gas köznyelvi szempontból kevéssé szükséges tájnyelvi szavak (pl. šutrus ‘forró’, klūkti ‘nagyon kérlel’)¹ nem valósult meg teljes mértékben. Például a szótár második kiadásában szerepelt a klūkti, ~ia, ~ė 2. žem. ‘nagyon kérlel, könyörög’ tájnyelvi alak, noha az akadémiai „Litván nyelv szótára” anyaga szerint a nyelvjárásokban meglehetősen ritkán használatos – J, Vdk, Užv (LKŽ VI 166). A szótár harmadik kiadásából ismét elhagyták. Még érthetetlenebb, hogy a klūkti, ~ia, ~ė žem. homonima ‘télen léket vágva és a halakat azok felé terelve halászni’ mindhárom szótárkiadásban szerepel. Az akadémiai szótárban mindössze egyetlen rövidítés található: J (LKŽ VI 166).

A szakszavak kiválasztását, rendeltetését, a köznyelvi szókészlettel való kapcsolatát és más kérdéseket mindmáig többféle szempontból tárgyalják. A tájnyelvi szavak mindhárom „Mai litván nyelv szótára”-kiadásban tapasztalható eltérő bemutatása és a harmadik kiadás tájnyelvi anyagának elemzése azt mutatja, hogy a leendő köznyelvi szótár számára új kiválasztási kritériumokra van szükség. Annál is inkább, mert a köznyelvi szótárnak normatívnak kell lennie. Szókészletének a nyelv különböző rétegeit kell felölelnie, funkcióját tekintve pedig minimális kifejezési eszközökkel maximális információt kell nyújtania (Zabarskaitė 1996: 106).

A tájnyelvi szavak kiválasztásának kritériumai

A „Mai litván nyelv szótára” harmadik kiadása mintegy 2150, tarm., aukšt., dz., ryt., vak., žem. jelöléssel ellátott szót tartalmaz. Ez a DŽ-ben₃ szereplő összes szó hozzávetőleg három százaléka (Grumadienė 1995: 15). Legtöbbjük a tarm. és žem. jelöléssel szerepel (összesen 698, illetve 687); a ryt., dz. és vak. megjelölésű szavak száma jóval alacsonyabb (478, 161, illetve 111), míg az aukšt. jelölés mindössze néhány szónál (8) fordul elő. A DŽ₃ által közölt tájnyelvi anyag legnagyobb részét főnevek és igék alkotják, a melléknevek és határozószók száma jóval kisebb.

A főnevek körülbelül egyharmada néprajzi szónak tekinthető, például karinỹs (3b) dz. ‘fára felhelyezett kaptár, a méhrajok befogására szolgáló odú’, kėkšis (2) ryt. ‘kampós rúd’, 2 mazginỹs (3b) 1. žem. ‘burgonya, alma stb. hordására szolgáló kosár’, 2. žem. ‘a konyhában vagy a fal mellett edények és kanalak tárolására felakasztott kosár’, 3. dz. ‘kendőbe kötött holmik’, pamautas (2) žem. ‘zabla nélküli kötőfék’, rėzgė (2) dz. ‘gabona és liszt hordására szolgáló kosár’, rintė (2) vak. 1. ‘bordázott deszka, amellyel a mosáskor a mángorlófát görgetik’, 2. ‘bordázott mosódeszka, dörzsölődeszka’, sąmatas (1) ryt., dz. ‘a hám meghúzására szolgáló zsinór vagy bőrszíj befogáskor’, strustis, ~iės (4) vak., dz. 1. ‘a szövőszék foga’, 2. ‘a kosár fonása’ stb. A szótárban azonban csak néhány szerepel a etnogr. megjelöléssel, például darýtinis (1) etnogr. dz. ‘édes vagy savanyú tejjel, illetve tejföllel összekevert túró’, palankynos

¹ Zárójelben a szótár első kiadása bevezetőjében megadott példák szerepelnek.

229

többes szám (2) néprajzi, dz. ‘a gyermekágyas asszony meglátogatása’, pirmaryčiai többes szám (1) néprajzi, keleti, dz. ‘az ifjú pár felébresztésének szertartása az esküvőt követő első reggelen’, sōdas (2) 3. néprajzi, keleti, dz. ‘az asztal fölé függesztett, esküvői szalmadísz’ stb.

Jelentős csoportot alkotnak a sajátos jelentésű főnevek (tárgyak vagy jelenségek megnevezései), például bangas (4) dz. ‘heves eső viharral’, blauždlaūža (1) alföldi. ‘az az időszak, amikor a megfagyott sár még feltörik’, čirškė (1) dz. ‘száraz fenyő- vagy lucfenyőág, tűlevél’, dalgėna (3b) keleti. ‘a kakas vagy más madár farkának legnagyobb tolla’, gaidūonė (1) nyj. ‘zümmögő rovar’, iesmė (3) nyj. ‘egy alkalommal a kemencébe tett tűzifa mennyisége’, irmedė (1) keleti. ‘megfázás, kimerültség vagy ijedtség következtében fellépő betegség; hidegrázás, remegés’, kimša (1) nyugati. ‘a tető vagy a mennyezet nyílása, amelyen át szénát vagy szalmát tömnek a pajtába’, kriōgis (2) alföldi. ‘botokból ácsolt háromszög, amelyet a disznó nyakára akasztanak, hogy ne bújjon át a kerítésen, a tehénre, hogy ne szopjon, illetve a jószágra, hogy legeltetés közben ne kóboroljon’, pūtra (1) nyugati. ‘valamilyen korhadt dolog (ház, fa)’, rūopis (1) alföldi. ‘burgonya vagy cékla tárolására szolgáló halom’, šešiaūninkė (2) nyj. ‘a szülést követő hat hétben lévő gyermekágyas asszony’ stb. E főnevek némelyike olyan fogalmat nevez meg, amelyre a köznyelvben nincs más szó vagy terminus, például balymas (1) keleti. ‘tavalyi, le nem kaszált fű’, dangùs (4) 3. nyj. ‘a kemence belsejének felső része’, skēršė (2) 3. nyj. ‘hosszú, széles, régi, csíkos szoknya’, šēkštis (2) alföldi. ‘a szekér oldalára állított léc, amely lehetővé teszi, hogy több férjen rá’, trīnalas (3ᵇ) 2. dz. ‘zsírszalonna-darab a serpenyő kikenésére, hogy sütés közben ne égjen oda’, žindenė (2) nyugati. ‘szoptatós disznó vagy kanca’ stb. Az ilyen főnevek többségének azonban a köznyelvben vannak megszokottabb, gyakrabban használt megfelelői, például dėrgna (1) nyj. ‘esős, nyirkos idő, havas eső’, gimulys (3ᵇ) nyj. ‘újszülött, csecsemő’, likštis, ~iēs hímnem (4) nyj. ‘hiba, hiányosság’, skyrà (4) alföldi. ‘különbség’, skivytas (2) nyugati, alföldi. ‘rongydarab, rongy’, sōpė (1) keleti, dz. ‘fájdalom, sajgás’, spandà (4), spánda (1) keleti, dz. ‘támasz, kitámasztó’, spirgà (4) nyugati. ‘hőség, szárazság’, stalgītis, ~iēs (4) keleti. ‘nagy kívánság’ stb.

A nyj., dz., keleti, nyugati, alföldi jelölésű igék szemantikai elemzése azt mutatja, hogy többségükre jellemző az expresszivitás, például čiōkšti, ~škia, ~škē dz. ‘hevesen, sugárban folyni, esni’, šliōti, ~ja, ~jo nyj. ‘valamit hevesen csinálni (ütni, esni, menni)’, tuliōti, ~ja, ~jo keleti. ‘kiabálva hajtani, hajtókiáltásokat hallatni’ stb. Ha például a džiukybės szókészletet részletesebben megvizsgáljuk, kiderül, hogy a mozgást vagy cselekvést kifejező szavak vannak túlsúlyban, például plūkti, plūnka, ~o ‘folyni, áramlani’, salvėti, salva, ~jo ‘lassan folyni, csordogálni’ stb. A hangot kifejező igék közül megemlítendők azok a džiukybės szavak, amelyek a beszédet írják le, például kvōkšti, ~čia, ~tē ‘rekedt hangon beszélni, kiabálni’, švarnōti, ~ja, ~jo ‘badarságokat beszélni, fecsegni’ stb. A fényt, a fizikai vagy pszichikai tulajdonságokat, illetve a társadalmi viszonyokat kifejező igéből csupán néhány található a szótárban, vö. a džiukybės szókészletéből: jūnkyti, ~o, ~ė ‘fejleszteni, tanítani’, nogėti, nōgisi, ~josi ‘kívánni, vágyakozni’, žverblėti, žvērblà, ~jo ‘tündökölni, ragyogni’ stb. (Lazauskaitė 1997: 130). Ebből a szempontból érdekes más, tájnyelvi voltukat jelölő címkével ellátott igéket is elemezni. Például a žemaitėknél kiemelkednek a rombolást jelentő igék, például ingti, ~sta,

230

~o 1. ‘megkopaszodni, vedleni’, 2. átv. ‘elszegényedni, hanyatlani’, spilgti, ~sta, ~o ‘napfény híján gyengülni, elhalványulni’ stb. Az expresszív igék rendszerint nem adnak új szemantikai árnyalatot, hanem azt nevezik meg, amit a köznyelv más, megszokottabb szavakkal fejez ki, például dulbsti, ~čia, ~tė nyugati ‘lassan dolgozni’, gorūoti, ~ūoja, ~āvo nyj. ‘nehezen menni, alig mozogni’, niógti, ~ia, ~ė dz., nyugati 1. ‘gyorsan menni, futni’, 2. ‘nehezen vinni, húzni’, plūncinti, ~a, ~o nyj. 1. ‘nehezen menni, vonszolni magát’, 2. ‘ütni’, šižinti, ~a, ~o alföldi ‘hányingert okozni, bosszantani’ stb.

Az expresszivitásukkal kitűnő igék mellett a DŽ₃ gyakran képzett, toldalékos vagy végződéses származékaikat is közli. Ezek személyeket megnevező főnevek, amelyeknek negatív konnotációjuk van (ahogyan egyébként alapszavaiknak is); vö. palašiaūti, ~iāuja, ~iāvo nyugati ‘ingyenes italért járni’ és palašys, ~ė főnév (3^b) nyugati. ‘aki ingyenes italért jár’; pliaūnyti, ~ija, ~ijo nyj. ‘badarságokat beszélni, locsogni’ és pliaūnius, ~ė főnév (2) nyj. ‘aki pliaunija’; tvoróti, ~ja, ~jo keleti ‘badarságokat beszélni, kiabálni’ és tvorónas (2) keleti. ‘aki tvorója, kiabál’; varėzgoti, ~ja, ~jo nyj. ‘badarságokat beszélni, fecsegni’ és varėzgà rövidítés (2) nyj. ‘aki varėzgoja, fecsegő’ stb. A származékok rendszerint még ritkábban használatosak a nyelvjárásokban, mint alapszavaik, például knėkšlýs, ~ė főnév (4) dz. ‘síró, kiabáló, nyafogó’ LKŽ VI 216 (Lš, Sn), vö. knėkšti, ~čia, ~tė dz. ‘halkan sírni’ LKŽ VI 216 (Sn, Lp, Mrs, Kb, Šn); purlà rövidítés (4) dz. ‘piszkos, mocskos ember’ LKŽ X 982 (Rdm, Mrs, Krok), vö. puržlìnti, ~a, ~o dz. ‘szennyezve fröcskölni, locsolni’ LKŽ X 992 (Lp, Rdm, Lš, Lzd, Pns) stb. Mindegyik meglehetősen szokatlan a köznyelvben.

A DŽ₃ által közölt tájnyelvi szavak közül az expresszivitás talán a melléknevekre jellemző leginkább, például mūrglinas, ~à (3^b) dz. ‘piszkos, összemaszatolt’, rakštìs, ~i (4) keleti, dz. 1. ‘szúrós, tüskés’, 2. ‘homályos, bonyolult, nehéz’, skaugùs, ~i (4) alföldi. ‘fösvény’, uvėrùs, ~i (4) nyj. 1. ‘vakmerő, tolakodó, makacs’, 2. ‘kapzsi, falánk; mohó’ stb. Ezeknek, akárcsak a személyeket megnevező szavaknak, többnyire negatív jelentésárnyalatuk van.

Az eddigiekből tehát az látható, hogy a köznyelvi szótárba nem kerülhetnének be:

1. Az expresszív szókészlet jelentős része, például atlagénti, ~ēna, ~ēno keleti ‘ügetve, lassan odafutni’, dulbsti, ~čia, ~tė nyugati ‘lassan dolgozni’, kluikti, ~ia, ~ė nyugati, kluókti, ~ia, ~ė alföldi ‘nagyon kérni, koldulni’, krēištis, ~iasi, ~ėsi alföldi 1. ‘védekezni, ellenállni, szembeszegülni’, 2. ‘fenyegetőzni, büntetést ígérni’, tuliōti, ~ja, ~jo keleti ‘kiabálva hajtani, hajtókiáltásokat hallatni’, vaimétis, ~jasi, ~josi dz. ‘megjelenni, színlelni’, vampāžyti, ~ija, ~ijo nyj. ‘fecsegni, ostobaságokat beszélni’, žiubrēnti, ~ēna, ~ēno dz. ‘gyorsan rágni, enni’ stb.;

kemžỹs, ~ė főnév (4) nyugati. ‘elszegényedett, fejletlen ember’, pasiūtùkailis (1) alföldi, tréf. ‘megátalkodott, csintalan’, plūja rövidítés (4) keleti. 1. ‘csavargó, kóborló’, 2. ‘üres fecsegő’, terliūzas rövidítés (2) nyj. 1. ‘maszatoló’, 2. ‘kövér, elhízott ember’ stb.;

agniùs, ~i (4) alföldi. ‘heves, mozgékony, energikus’, grauždùs, ~i (4) 2. dz. ‘mérges, durva, kegyetlen’, širdingas, ~a (1) 3. nyj. ‘mérges, hirtelen haragú’, vizgùs, ~i (4) alföldi. ‘mozgékony, ügyes, élénk’ stb.

231

A szemléletes nyelvjárási anyag bemutatásakor sok esetben elegendő csupán a besz. utalás (ez elsősorban a nyj. utalással ellátott igékre vonatkozik). Annál is inkább, mert a nyelvjárási szavakhoz közel állnak a kötetlen kifejezésmódú, olykor lekicsinylő vagy pejoratív árnyalatú köznyelvi szavak (Lyberis 1983: 149).

2. Olyan szavak, amelyeknek a köznyelvben gyakoribb helyettesítőik vannak, például áitas (1) keleti. ‘csibész, nyughatatlan’, akėivos többes szám (1) keleti. ‘nem létező dolgok látomása, varázslat’, ãmas (4) nyugati. ‘ígéret, hang’, 1 nibrė (2) nyj. ‘pofa (általában a disznóé)’, smúrgas (3) szamogit. ‘takony’, stãibis (1) szamogit. ‘lábszár’, veltỹnės többes szám (2) keleti. ‘birkózás’ stb.;

ýlinas, ~à (3ᵃ) szamogit. ‘hegyes’, kutrùs, ~ì (4) nyj. ‘gyors, fürge’,šliūkinas, ~à (3ᵇ) nyj. ‘piszkos, sáros’, tīm̃sras, ~à (4) nyugati. ‘sötét pej (általában lóról)’, ūmùs, ~ì (3) 2. keleti. ‘zöld, szárítatlan (növényekről, gabonáról)’, 3. keleti. ‘friss’ stb.;

2 áidėti, ~a, ~ėjo nyj. ‘zajongani, kiabálni’, gaksóti, gãkso, ~jo nyugati. 1. ‘heverészni’, 2. ‘bámulni’, niókti, ~ia, ~ė keleti. ‘összekuszálni, összeborzolni, összegubancolni’, parkílti, ~ýla, ~ilo szamogit. ‘visszatérni, hazajönni’, pužóti, ~ja, ~jo dz. ‘erjedni, kelni, savanyodni’, skū̃sti, skū̃ndžia, skū̃ndė 4. szamogit. ‘sajnálni, sajnálkozva megvonni’, žabáinoti, ~ja, ~jo szamogit. ‘összezavarni’ stb.;

ikvãliai határozószó nyugati. ‘elegendően’, nókabrazda határozószó nyj. ‘fejvesztve, nagyon gyorsan’, patarándom határozószó dz. ‘fejvesztve’, tuõžyg határozószó szamogit. ‘egyszerre, egy időben, együtt’ stb.

Arra is figyelmet kell fordítani, hogy a „lásd” utalás sok esetben kétségessé teszi, vajon a nyelvjárási szó egyáltalán köznyelvi szótárba való-e, például kiáukė (1) dz. lásd kuosa, medžiõkas (2) keleti., dz. lásd medkurpė, pãviešis (1) szamogit. lásd viešnagė, pùtelis (1) szamogit. lásd putinas, rážas (2) keleti. lásd ražulys, skeliáud(r)a (1) nyj. lásd skeveldra, spáugas (3) aukštait. lásd spuogas stb.;

eškùs, ~ì (4) nyj. lásd ėdrus, pãtisas, ~à (3ᵇ) keleti. 3. lásd pratisas, slìnkas, ~à (4) szamogit. lásd tingus, sparùs, ~ì (4) nyj. lásd spartus stb.;

dvakinėti, ~ja, ~jo keleti. lásd dvoklinėti, pláusti, ~džia, ~dė nyj. lásd plauti, niáugėti, ~ja, ~jo nyj. lásd raugėti, ribúoti, ~úoja, ~ãvo dz. 1. lásd raibuliuoti, 2. lásd riedėti 1–2, skrūpsėti, skrū̃psi, ~jo nyugati. lásd skrūpsoti stb.

3. Ritka, a nyelvjárás kis területén használt szavak, például dabà (4) nyj. ‘díszek’ LKŽ II 199 (Pnm), gùlas (4) dz. ‘mocsárban vagy tóban fekvő fa’ LKŽ III 705 (Vlk, Asm), ilg vakaris (1) szamogit. ‘hosszú este’ LKŽ IV 55 (Bržr), tvorõnas (2) keleti. ‘aki kerítést készít, kiabál’ LKŽ XVII 338 (Trgn), vãbolė (1) szamogit. ‘cserebogár’ LKŽ XVII 767 (Krkl, Mžk), valgà (4) keleti. 1. ‘evés’ LKŽ XVII 1049 (Ln), 2. ‘élelemkészlet, étel’ LKŽ XVII 1049 (Grš) stb.;

ėdráuti, ~áuja, ~ãvo dz. ‘eszegetni, rágcsálni’ LKŽ II 1046 (Vlk), varangótis, ~jasi, ~josi nyj. ‘tekeregni’ LKŽ XVIII 129 (Lp), vãrškanoti, ~oja, ~ojo szamogit. ‘gyűrni, ráncolni’ LKŽ XVIII 311 (Vkš, DūnŽ) stb.

4. Olyan szavak, amelyek az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas”-ban csak a DŽ megjegyzéssel szerepelnek, például įsagtė (3ᵃ) dz. ‘atsagtė’ LKŽ III 144 (DŽ) stb.

232

5. A szavak, amelyeket a DŽ₃ az akadémiai szótárban nem szereplő jelentésekben használ. Például a DŽ₃ a 1 rénta (1) keleti tájszói alakhoz a következő jelentéseket adja meg: 1. „üres beszéd, fecsegés”, 2. nyj. „aki világosan, ritkán beszél”, 3. nyj. „üres beszédű ember”, a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban azonban a második jelentés nem szerepel (LKŽ XI 455).

6. Más szótárakból az akadémiai szótárba bekerült, de az utóbbi időben a nyelvjárásokban már nem használatos szavak, például urėti, ūra, ~jo keleti tájszói alak: „csoportosan fut, tolong” LKŽ XVII 528 (NdŽ, FrnW, DŽ) stb.²

Gal pravartu pasinaudoti G. Kirvaičio (1984: 55) siūlymu iš žodyno „išmesti nemažą tarmybių ir šiaip retai vartojamų, pasenusių žodžių. Žodžiu audrotie, blisti, dagoti, keleivystė, laiškus, slasnos, slaptė, šaras, tviega, vystas nesupras nė vienas gatvėje užklaustas žmogus“.

Tehát a tájszavak kiválasztásának következő fő kritériumait javasoljuk:

1. A tájszó előfordulása az irodalomban és a szótárakban (XIX–XX. század), például mėdžlie-pis (1) nyj. LKŽ VII 999 (LzP, Vaižg, Kos 135; Ak, Sb, Rm, An, Brž, Vj, Kp, Pnd, Pšl …), uverius, ~i (4) nyj. 1. „arcátlan, tolakodó, kitartó”, 2. „kapzsi, falánk, mohó” LKŽ XVII 571 (Š, DŽ, NdŽ, KŽ, V. Myk–Put, V. Krėv; An, Ktk, Rk, Lkm, Dglš, Drsk, Šmn, Ds, Vlk, Vdšk, Žl, Blnk …) stb.

2. A szó meghonosodása a nyelvjárásokban, például spalgėna (1) keleti dzsükiai tájszó, lásd: tőzegáfonya LKŽ XIII 312 (Smn, Užg, Brb, Lš, Žln, Dg, Vlk, Dv, Rod, Pb, Ml, Vdš, Dgp, Ob, Pn, Gdr, Dbg, Drsk, Ps, Pv, Glv, Trgn …), vaikis (2) žemaitiai tájszó 1. „fiatalember, legény”, 2. „béres, legény” LKŽ XVII 867 (Krž, Skdv, Dov, Krg, Akm, Skd, Vgr, Plt, Jdr, Šts, Pln, KlvrŽ, Vn, Šv, Rdn, Als, Trk, Trkn, Bdr, Krš, Všv, Bržr, End, Rt, Pp, Krtn, Lkž …) stb.

3. Rendszerszerűség. Az írásokban és a nyelvjárásokban meghonosodott igék mellett feltétlenül meg kell adni a gyakori igekötős származékaikat is, például tėšti, tėšia, ~ė dzsükiai tájszó: „ellés előtt megduzzad a tőgye” LKŽ XVI 128 (Lp, Lzd, Smn, Mrs, Btr, Skdt, Kč, Vrnv, Užp, Klt, Krok), vö. pritešti „nagyon megduzzad” LKŽ XVI 129 (Arm, Lp, Švn, Krsn, Smn, Al, Alv, Klt, Osn, Vlk, Srj). Ez utóbbi származékot a DŽ₃ nem említi. A mūginti, ~a, ~o nyj. „mozgat, billeget”, „ösztökél, buzdít” ige mellett a DŽ₃ egy meglehetősen ritkán használt igekötős származékot is megad: įmūginti, ~a, ~o nyj. „nehezen, mozgatva betesz” LKŽ VIII 383 (Ml).

4. A jelentések eltérése. A dzsükiai, keleti, nyugati vagy žemaitiai jelöléssel azokat a szavakat kellene megadni, amelyek a köznyelvben az egyik, a nyelvjárásban pedig egy másik jelentésben használatosak, és ez utóbbinak a megnevezésére többnyire nincs köznyelvi szó; például gomurys (3ᵃ) 1. „a szájüreg felső része”, 2. keleti tájszó: „a kemence belsejének felső része”, stulpas (4) 1. „földbe ásott vagy rögzített vastag rúd”, 2. „építmény támasza”, 3. „hosszúkás, függőleges alakú tárgy”, 4. dzsükiai tájszó: „szénapajta” stb. Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha a szó a nyelvjárásokban különböző jelentésekben használatos

² Az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” a švirkštelėti, -ja, -jo 2. dzsükiai tájszó „füttyent” jelentéséhez nem közöl nyelvjárási adatokat LKŽ XV 599 (Š, DŽ, NdŽ), holott például L. Gutauskas írásaiban ez a szó gyakran előfordul.

233

jelentésekkel, pl. gróbas (1) 1. felföldi ‘borda’, 2. alföldi ‘bél’, šautas (2) 1. alföldi ‘leveles leves, levélleves’, 2. dzūk ‘rossz szag, bűz’, vármas (4) 1. alföldi ‘szúnyog’, 2. dzūk ‘bögöly, pőcsik’ stb.

A javasolt kiválasztási elvek figyelembevételével az új köznyelvi szótárban a tájnyelvi szavak száma biztosan nem érné el a DŽ³-ben szereplő szavak felét sem (vagyis a DŽ³ terjedelmének körülbelül egy százalékát tenné ki). Elsősorban csaknem az összes olyan határozószót el kellene hagyni, amelynek a köznyelvben elterjedtebb megfelelője van, továbbá a melléknevek és igék jelentős részét, valamint azokat a főneveket is, amelyek csupán expresszivitásukkal tűnnek ki (annál is inkább, mivel egy normatív köznyelvi szótárról van szó).

A tájnyelvi szavakra való utalások megadása

A tájnyelvi szavak kiválasztási kritériumainak meghatározása még nem oldja meg a „Bendrinės lietuvių kalbos žodynas” című szótárban való közlésükkel kapcsolatos valamennyi problémát. Először is, ahogyan K. Morkūnas (1997: 44) megjegyzi: „a dz., ryt., vak. jelölések tartalmát az olvasó ma már többféleképpen értelmezheti: a hatvanas évek közepétől a K. Jaunius – A. Salys-féle litván nyelvjárásfelosztás helyett használni kezdett A. Girdenis – Z. Zinkevičius-féle felosztásban (az A. Baranauskas-féle felosztás továbbfejlesztett változatában) a dzsúk nyelvjárás teljesen hiányzik, a keleti és nyugati aukštait nyelvjárások területe pedig jelentősen megnövekedett. Az utóbbi három jelölés – dz., ryt., vak. – valójában inkább a fő aukštait etnográfiai régiókat mutatja.” Ezután felmerül a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán az aukšt. jelölésre (annál is inkább, mivel csak 8 szó mellett találjuk meg, amelyek közül legfeljebb 2 vagy 3 illene a köznyelvi szótárba).

Másfelől az aukšt. jelölés a tarm. jelölés helyett is használható olyan esetekben, amikor a tájnyelvi szó csak az aukštait nyelvjárások területén használatos, például: pakaša (3^b) tarm. ‘burgonyatermés’ LKŽ IX 158 (Dkš, Tr, Lel, Grl, Sdk, Ktk, Švnč, Slm).

Nem mindig világos, miért szerepel az egyik szó mellett a tarm. jelölés, a másik mellett pedig a ryt., dz. vagy a vak., žem. stb. A tarm. jelöléssel ellátott szavak elterjedtségét elemezve kiderül, hogy gyakran az említett jelölés két utalás együttesével helyettesíthető, például: rãktis, rãkas, rãkesi tarm. ‘kikel a tojásból’ LKŽ XI 112 (Skr, Als, Kv). Ebben az esetben a tarm. helyett a žem., vak. jelölés is használható³. Hiszen nagyon hasonló más esetekben az utalások együttese szerepel (vak., dz.), nem pedig a tarm. jelölés, például: pèršelis (1) vak., dz. ‘bevetetlen földsáv, kerülő’ LKŽ IX 848 (Kps, Krok, Gdl, Al, Rdm). Néha az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” szótárban összességében túl kevés adat szerepel ahhoz, hogy meg lehessen ítélni az utalások kiválasztását, például: pužóti, ~ója, ~ójo dz., vak. ‘kelni, erjedni’ LKŽ XI 152 (Kt), vėjapjūta (1) 3. b. tarm. ‘szélvágta’ LKŽ XVIII 572 (Gs, Žlb) stb.

³ A DŽ³-ben több ilyen eset is van, például: vampážyti, ~īja, ~ījo tarm. ‘locsogni, fecsegni’ (LKŽ XVIII 76 (Rs, Trk, Jrb).

234

1. függelék. A tájnyelvi utalások használata a DŽ₃-ban (az LKŽ adatai alapján)

ryt. dz. vak. dz. vak. žem. žem. vak.

A nyelvföldrajzi adatok alapján elvégeztük a DŽ₃-ben gyakrabban használt, ryt., dz.; vak., dz.; vak., žem. és žem., vak. jelölésekkel ellátott tájnyelvi szavak elterjedésének elemzését (lásd az 1. mellékletet). Annak tisztázására, hogy a megadott jelöléskombinációk minden esetben indokoltak-e, a tudományos „Lietuvių kalbos žodynas” anyagára támaszkodtunk (lásd a 2. mellékletet).

A térképről látható, hogy a nyelvjárási jelöléskombinációkat olykor pontatlanul választják meg; például a medžiokas (2) ryt., dz. žr. medkurpė és a sąmatas (1) ryt., dz. ‘zsinór vagy kis kötél, amellyel befogáskor a hámot összehúzzák’ Radviliškisben használatos; a skerspjūvė (1) vak., dz. žr. skerspjūklis – Pašvitinysben, Pakruojis járásban; a skivytas (2) vak., žem. ‘rongyos ruha, rongy’ – Anykščiaiban (bővebben lásd az 1. és 2. mellékletet). Ha a szavak szélesebb körű használatát mutató nyelvjárási adatok nem véletlenszerűek, ezekben az esetekben a tarm. jelölést kell megadni.

A többjelentésű szavakra is figyelmet kell fordítani. A tájnyelvi szavak jelentéseinek használati területe olykor eltérő; például a rakštūs, ~į (4) ryt., dz. 1. ‘szúrós, szúró’ LKŽ XI 110 (Mrk, Ds, Sld, Rš, Trgn, Sdk, Dgšl, Tvr), 2. ‘homályos, bonyolult, nehéz’ LKŽ XI 110 (Lzd, LTR (Vlk)), strustis, ~iės m. (4) vak., dz. 1. ‘a szövőszék foga’ LKŽ XIII 1004 (Jz, Ūd, Lš, Švn, Rmš, Žsl, Al, Kt, Bgt, Grš, Lp), 2. ‘a kosár keresztfonata’ LKŽ XIII 1004 (Rtn, Dbč, Mrc). A közölt adatokból látható, hogy a jelöléskombinációk csak a tájnyelvi szavak első jelentései mellett indokoltak. A tudományos szótár anyaga azt mutatja, hogy a megadott szavak második jelentései a déli aukštaitis nyelvjárás kis területén ismertek; ezért ha ezek a jelentések egyáltalán bekerülnek a köznyelvi szótárba, mindkét esetben csak a dz. jelölés használatos.

Úgy tűnik, azokban az esetekben, amikor egy szó széles körben használatos a nyelvjárásokban, a tarm. jelölés szükséges; ha csak egy kis nyelvjárási területen adatolt, vagy egyáltalán nem vehető fel, akkor a konkrét ryt., vak., dz. arba žem. jelölés használatos. S. Keinys (1991: 95) úgy véli, hogy ezeket a jelöléseket „nem szabad szó szerint érteni”, és azt javasolja, hogy a tájnyelvi szavakat a köznyelv szűkebb használatú szavainak tekintsük, amelyek a köznyelv egy bizonyos használati térségére, illetve az onnan származók nyelvére jellemzők.

A nyelvjárási jelölések mellett olykor stilisztikai jelölések is szerepelnek – menk., niek., pvz., góngalvis, ~ė dkt. (1) vak. niek. ‘csibész, gazember’, vö. áitas (1) ryt. ‘csibész, nyughatatlan’; nepaeitūvas b. (2) vak., dz. menk. ‘aki mindent lassan csinál, lassú ember’, vö. čiópa (1) žem. ‘ügyetlen ember’ stb. Szemantikailag a bemutatott példapárok nem különböznek túlságosan egymástól. Úgy tűnik, következetesnek kellene lenni, és hasonló esetekben a nyelvjárási jelölések mellett a stilisztikaiakat is fel kellene tüntetni; még jobb lenne azonban ez utóbbiakat teljesen elhagyni, mivel a kifejezőerő a DŽ₃ tájnyelvi szavainak többségére jellemző.

Nekyla abejonių, kad į bendrinės kalbos žodyną dėtini etnografizmai (Klimavičius 1997: 23). A. Lyberis (1983: 148) atkreipęs dėmesį į tai, kad daugelis tarminių žodžių grožinėje literatūroje kuria kaimo gyvenimo kolor itą, o dalis jų bendrinėje kalboje atlieka etnografizmų funkcijas. Beje, dažnai DŽ₃ apskritai nepateikta pažyma etnogr., pvz., raugtinė (3ᵇ) žem. 1. ‘kibiro talpos medinis indas su dangčiu sviestui ar rūgusiam pienui laikyti’, 2. ‘lauknėša’, ratūkai dgs.

235

(2) 2. vak., dz. ‘vetélőcskék fonállal körbetekerni’, kūltuvas (3^b) ryt. ‘cséphadaró’ stb. E jelölés szükségességéhez nem férhet kétség: elsőként az etnogr. jelölést kellene feltüntetni, ezt követően pedig azt a jelölést, amely egy adott nyelvjárási területet mutat, bár a DŽ₃-ben ellenkező példák is előfordulnak, például a rytągonė (1) ryt., dz. etnogr. ‘az állatok napfelkeltétől reggeliig tartó legeltetése’. Úgy tűnik, a következetesség elvét kellene követni: ha megadjuk az etnogr. jelölést, általában nincs szükség a tarm. vak., ryt., dz., žem. jelölésekre. Talán csak akkor kellene megadni az említett jelöléseket, ha a szót a nyelvjárásokban eltérő jelentésekben használják; például: geinys (4) etnogr. 1. dz. ‘kötélből készült eszköz, amellyel fára másznak mézet gyűjteni’, 2. ryt. ‘szövet láncfonala, leszedett fonalak’, 3. ryt. ‘ritmuša’, 4. žem. ‘mintákból összekötött tutajrakodó állás’ stb. A ryt., vak., dz., žem., tarm. és aukšt. jelölések kiválasztásakor nemcsak a szó használatának kiterjedtségét kell figyelembe venni – a nyelvföldrajzi adatokból kell kiindulni. A tarm. jelölés pedig azokban az esetekben is használatos, amikor a tájnyelvi szó még nem honosodott meg szilárdan a köznyelvben.

2. melléklet. A térképen feltüntetett települések jegyzéke

medžiokas (2) ryt., dz. lásd medkurpė LKŽ VI 997 142 – Vabalninkas, Biržų járás. 164a – Radviliškis 232 – Naujamiestis, Panevėžio járás. 267 – Ėriškiai, Panevėžio járás. 643 – Miroslavas, Alytaus járás. 684 – Veisiejai, Lazdijų járás.

pirmaryčiai többes szám (1) etnogr. ryt., dz. ‘a fiatal házasok felébresztésének szertartása az esküvő utáni első reggelen’ LKŽ X 9 212 – Dūsetos, Zarasų járás. 313 – Dūkštas, Ignalinos járás. 508 – Strūnaitis, Švenčionių járás.

rakštūs,~į (4) ryt., dz. 1. ‘szúrós, szúró’, 2. ‘homályos, bonyolult, nehéz’ LKŽ XI 110 212 – Dūsetos, Zarasų járás. 276 – Sudeikiai, Utenos járás. 315 – Rimšė, Ignalinos járás. 346 – Tauragnai, Utenos járás. 350 – Daugėliškis, Ignalinos járás. 381 – Saldutiškis, Utenos járás. 420 – Tverėčius, Ignalinos járás. 649 – Valkininkai, Varėnos járás.

672a – Lazdijai. 688 – Merkinė, Varėnos járás.

šąmatas (1) ryt., dz. ‘zsinór vagy kis kötél a hám befogáskor történő összehúzásához’ LKŽ XII 92 79 – Grūžiai, Pasvalio járás. 111 – Joniškėlis, Pasvalio járás. 146 – Panemunėlis, Rokiškio járás. 164a – Radviliškis. 174 – Kupiškis. 231 – Sidabravas, Radviliškio járás. 234 – Miežiškiai, Panevėžio járás. 241 – Užpaliai, Utenos járás. 275 – Vyžuonos, Utenos járás. 276 – Sudeikiai, Utenos járás. 315 – Rimšė, Ignalinos járás. 335 – Surviliškis, Kėdainių járás. 378 – Skudutiškis, Molėtų járás. 454 – Kaltanėnai, Švenčionių járás. 630 – Pivašiūnai, Alytaus járás. 670 – Dieveniškės, Šalčininkų járás. 678 – Varėna. 686 – Leipalingis, Lazdijų járás. 688 – Merkinė, Varėnos járás. III – Leñtupis, Fehéroroszország. IV – Gervėčiai, Fehéroroszország.

236

sõdas (2)

3. néprajzi kelet-dzūkiai ‘asztal fölé függesztett, lakodalmi szalmakarika’

LKŽ XIII 273

57a – Biržai

176 – Skãpiškis, Kupiškio járás

212 – Düsetos, Zarasų járás

238 – Šimonys, Kupiškio járás

241 – Užpaliai, Utenos járás

312 – Šalakas, Zarasų járás

343 – Skiemonys, Anykščių járás

449 – Žėlyva, Ukmergės járás

645 – Ál̃ovė, Alytaus járás

699 – Dubičiai, Varėnos járás

stavariúotas, -a (1) keleti dzūkiai, dzūkiai

‘aki stavariaisokkal rendelkezik’ LKŽ XIII 725

212 – Düsetos, Zarasų járás

312 – Šalakas, Zarasų kerület

627 – Krōkialaukis, Alytaus kerület

686 – Leipalingis, Lazdijų kerület

694 – Druskininkai, Varėnos kerület

697 – Marcinkonys, Varėnos kerület

VII – Nočia, Fehéroroszország

X – Aziérkai, Fehéroroszország

stōgas (3)

3. keleti nyelvjárás. ‘törzs’ LKŽ XIII 825

174 – Kupiškis

275 – Vyžuonos, Utenos kerület

276 – Sudeikiai, Utenos kerület

350 – Daugėliškis, Ignalinos kerület

383 – Vidiškės, Ignalinos kerület

415 – Linkmenys, Ignalinos kerület

454 – Kaltanėnai, Švenčionių kerület

483 – Švenčionys

609 – Balbieriškis, Prienų járás

630 – Pivašiūnai, Alytaus járás

677 – Perloja, Varėnos járás

687 – Liškiava, Varėnos járás

704 – Kabeliai, Varėnos járás

IV – Gervėčiai, Fehéroroszország

VI – Varanavas, Fehéroroszország

haszon mn. (1) népnyelvi, tréfás, ironikus

„jó, dicséretes ember” LKŽ VIII 578

514 – Lekėčiai, Šakių járás

565 – Alksnėnai, Vilkaviškio járás

644 – Alytus

684 – Veisiejai, Lazdijų járás

VIII – Rōdūnia, Fehéroroszország

elmaradott mn. (2) népnyelvi, pejoratív

„aki mindent lassan csinál, nem sietős ember”

LKŽ VIII 660

468 – Veliuona, Jurbarko járás

566 – Pilviškiai, Vilkaviškio járás

585 – Šunskai, Marijampolės járás

622 – Bartninkai, Vilkaviškio járás

631a – Dūsemenys, Trakų járás

649 – Valkininkai, Varėnos járás

659 – Nemunaitis, Alytaus járás

ratūkai dgs. (2)

2. vak., dz. „kis korongok a nyiči emelgetéséhez”

LKŽ XI 245

547 – Žvirgždaičiai, Šakių járás

605 – Keturvalakiai, Vilkaviškio járás

655 – Rudamina, Lazdijų járás

skėršpjūvė (1) vak., dz.

lásd: keresztfűrész

LKŽ XII 833 (keresztmetszet, keresztmetszet)

76 – Pašvitinys, Pakruojo járás

512 – Šakiai

530 – Griškabūdis, Šakių járás

565 – Alksnėnai, Vilkaviškio járás

569 – Veiveriai, Prienų járás

603 – Pajevonys, Vilkaviškio járás

625 – Dauksiai, Marijampolės járás

642 – Simnas, Alytaus járás

spaṅgas, -à (4) vak., dz.

‘vak’ LKŽ XIII 319

492 – Gelgaudiškis, Šakių járás

513 – Lukšiai, Šakių járás

530 – Griškabūdis, Šakių járás

546 – Kudirkos Naumiestis, Šakių járás

548 – Barzdai, Šakių járás

584 – Vilkaviškis

585 – Šunskai, Marijampolės járás

605 – Keturvalakiai, Vilkaviškio járás

237

606 – Marijampolė 622 – Bartninkai, Vilkaviškio járás 627 – Ūdrija, Alytaus járás 639 – Kalvarija, Marijampolės járás

strustis, ~iės m. (4) vak., dz. 1. ‘szita fogai’, 2. ‘a kosár fonata’ LKŽ XIII 1004 536 – Rumšiškės, Kaišiadorių járás 538 – Žasliai, Kaišiadorių járás 549a – Bagotoji, Marijampolės járás 591 – Jieznas, Prienų járás 627 – Ūdrija, Alytaus járás 672 – Šventežeris, Lazdijų járás 686 – Leipalingis, Lazdijų járás 687 – Liškiava, Varėnos járás 697 – Marcinkonys, Varėnos járás 699 – Dubičiai, Varėnos járás 702 – Ratnyčia, Varėnos járás

naša (4) 1. síkság, nyug. ‘termés, érettség, hozam’ LKŽ VIII 568 321 – Teneniai, Šilalės járás 361 – Skaudvilė, Tauragės járás 392 – Tauragė 468 – Veliuona, Jurbarko járás 491 – Jurbarkas 513 – Lukšiai, Šakių járás 514 – Lekėčiai, Šakių járás 584 – Vilkaviškis

skivytas (2) nyug., síkság ‘rongy, cafat’ LKŽ XII 959 33 – Tirkšliai, Mažeikių járás 305 – Anykščiai 364 – Raseiniai 392 – Tauragė 397 – Vadžgirys, Jurbarko járás 490 – Sudárgas, Šakių járás 491 – Jurbarkas 529 – Sintautai, Šakių járás 565 – Alksnėnai, Vilkaviškio járás

vinis, ~iės (4) 2. síkság, nyug. ‘gereblyefog’ LKŽ kartoteka 392 – Tauragė 399 – Girkalnis, Raseinių járás 426 – Plaškiai, Šilutės járás 491 – Jurbarkas

spāras (4) 1. nyug., síkság lásd gegnė LKŽ XIII 322 216 – Gargždai, Klaipėdos járás 364 – Raseiniai 490 – Sudárgas, Šakių járás 492 – Gelgaudiškis, Šakių járás 548 – Barzdai, Šakių járás 550 – Skriaudžiai, Prienų járás 566 – Pilviškiai, Vilkaviškio járás 639 – Kalvarija, Marijampolės járás

Beérkezett: 1998. 05. 28.

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

A mai litván nyelv szótára (felelős szerk. J. Kruopas), Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1954.

Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (ats. red. J. Kruopas), Vilnius: Mintis, 1972.

_DŽ₃ – A mai litván nyelv szótára (felelős szerk. St. Keinys), Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993.

G r i n a v e c k i e n ė E. 1973: Az irodalmi nyelv tárháza. – Irodalom és művészet 6,5.

G r u m a d i e n ė L. 1995: „Dabartinės lietuvių kalbos žodyno“ tarmybės. – Leksikografijos problemos: semantika, etimologija, terminų faktų pateikimas, žodyno sudarymo principai. Konferencijos pranešimų tezės. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 15–16.

K e i n y s S. 1991: „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas“ ir kalbos normalizacija. – Lietuvių kalbotyros klausimai 29, 92–98.

238

Kirvaitis G. 1984: Kokį norėtume turėti „Dabartinės lietuvių kalbos žodyną“. – Kultūros barai 8, 54–57.

Klimavičius J. 1997: Kas yra bendrinės kalbos leksika? Sampratos, nuomonės ir prietarai. Žodyno praktika ir teorija. Vartojimo reikmės ir problemos. – Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 20–32.

Lazauskaitė V. 1997: Dėl dėsuk-ybių pateikimo „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne“. – Jaunųjų kalbininkų konferencija. Konferencijos tezės. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 13–15.

Lyberis A. 1973: Antrasis žodyno leidimas. – Tarybinis mokytojas 19,4.

Lyberis A. 1983: Žodžių atrankos problema „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne“. – Lietuvių kalbotyros klausimai 22, 147–154.

LKŽ II₂ – A litván nyelv szótára 2, Vilnius: Mintis, 1969.

LKŽ III – XVIII – A litván nyelv szótára 3–6, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1956, 1957, 1959, 1962; 7–9: Mintis, 1966, 1970, 1973; 10–15: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, 1991; 16–18: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1995, 1996, 1997.

Morkūnas K. 1997: Norminamasis žodynas ir lingvistinė geografija. – Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 40–45.

Paulauskas J. 1974: Aktualios leksikos norminimo problemos ir žodynas. – Kalbos kultūra 27, 40–49.

Paulauskas J. 1979: Leksikos variantų norminimas. – Kalbos kultūra 37, 77–80.

Zabarskaitė J. 1996: Bendrinės kalbos žodynas – realybė ar fantazija. – Metai 3, 105–107.

A DIALEKTIZMUSOK PROBLÉMÁJÁRÓL „A MAI LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN”

(„A mai litván nyelv szótára”)

Összefoglalás

Aufgrund des im „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas“ (Vilnius,1993) vorliegenden Verzeichnisses (insgesamt 2150 Wörter, d. h. cca 3% der Lexik des ganzen DŽ₃ („Großes Wörterbuch der litauischen Sprache“) werden die Auswahlkriterien der Wörter erörtert sowie der Gebrauch der dialektalen bzw. stilistischen Hinweise. Die Analyse der Wörter mit den beigefügten dialektalen Hinweisendz., ryt., vak., žem., aukšt. und tarm. zeigt, daß in das Wörterbuch der Gemeinsprache Folgendes nicht aufzunehmen ist: 1) ein beträchtlicher Teil der „expressiven“ Lexik; 2) Wörter, die in der Gemeinsprache gebräuchlichere Äquivalente haben; 3) seltene, auf einer kleinen Fläche des Dialektes gebräuchliche Wörter; 4) Wörter, die im akademischen „Lietuvių kalbos žodynas“ durch DŽ allein gekennzeichnet sind; 5) DŽ₃ - Wörter, die mit im akademischen Wörterbuch nicht verzeichneten Bedeutungen auftreten; 6) Wörter, die aus anderen Wörterbüchern in das akademische Wörterbuch übertragen sind, doch gegenwärtig in den Mundarten nicht mehr gebraucht werden.

A dialektizmusok kiválasztásakor a következő kritériumokat ajánlják a legfontosabbaknak: 1) a dialektizmus elterjedtsége az irodalomban és a szótárakban (19–20. század); 2) a szó elterjedtsége a nyelvjárásokban; 3) rendszerszerűség; 4) a jelentések eltérése. E kiválasztási kritériumok figyelembevételével a DŽ₃ dialektizmusainak mintegy 1%-a vehető fel az akadémiai szótárba.

239