Dėl tarmybių pateikimo „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne“

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXIX (1998) Vilija LAZAUSKAITĖ Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A NYELVJÁRÁSI JELENSÉGEK FELTÜNTETÉSÉRŐL A „MAI LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN” Az első „Mai litván nyelv szótárának” Bevezetőjéb- (1954) en (p. V) közzétették azt az elvet, miszerint „a Szótár su gyakorlati, normatív jellegének megfelelően a į šį Szótárba bekerülnek a <...> népnyelv, valamint a különböző nyelvjárások szavai, amelyek szélesebb körben fordulnak elő az irodalomban, vagy amelyekre bizonyos fogalmak kifejezéséhez szükség van, például: buklus, skubrus, namiegas“, ez nem változott ir a szótár du további kiadásainak előkészítése során. A második megjelenésekor a „Mai litván nyelv szótára“ második kiadásának a (1972) nyelvjárási szavakat a ir szerkesztők és a lektorok a köznyelv gazdagításának forrásaként értékelték, mert – A. Lyberis szerint – (1973: 4), minden, ami a népnyelvben a legjobb, beáramlik a köznyelvį be, ir ją új szavakkal, kifejezésekkel és új kifejezőeszközökkel gazdagítja. Hogy a nyelvjárási szavakat a litván nyelv kincsének tekintették (és tekintik ma is), amely kiegészíti a köznyelvi szavak kincsestárát, azt más nyelvészek is jelzik (Paulauskas ir E. Grinaveckienė (1973: 5), örömét fejezve ki amiatt, hogy a szótár helyesen oldja meg korunk talán legösszetettebb gyakorlati nyelvi problémáját — a köznyelv és a nyelvjárások kölcsönhatását, megjegyezte, hogy a szótárba „feleslegesen kerülhetett be néhány dialektizmus vagy beszélt nyelvi szó“. 1979: 77). Felhívták a figyelmet a nyelvjárási változatok kiválasztásának problémájára, mivel a köznyelvben sok olyan változat jelent meg, amely csupán bővíti szókészletét, a lexikai jelentések készletéhez azonban semmit sem ad hozzá (Paulauskas A nyelvjárási szavak köznyelvi bemutatásának kérdéseit vizsgálva két dolgot hangsúlyoznak: köznyelvi szavaknak tekintendők azok a nyelvjárási szavak, amelyek olyan fogalmakat jelölnek, amelyek megnevezésére nincs más megfelelő szó (Paulauskas 1974: 43), valamint a nyelvjárási szavak meghonosodása és használatuk elterjedése a köznyelvben (Lyberis 1983: 148). 1979: 77). Ezeket az elveket a nyelvjárási szavak kiválasztásának legfontosabb kritériumainak kell tekinteni, amelyeket a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas“ (1993) harmadik kiadásának előkészítésekor mégsem vettek teljes mértékben figyelembe. Az első és a harmadik szótárkiadást összehasonlítva látható, hogy a nyelvjárási szavak száma nőtt.( ]} иҟаз? nope ]} alldieweil- ?лирида аусура?}- оурых?]} Például a szótár második kiadásában olyan tájszavak jelentek meg, amelyek az elsőben egyáltalán nem szerepeltek: J. Paulauskas (1974: 43) csak a d betűvel kezdődők közül tucatnyit sorolt fel: deinauti, dygmuo, dykoji, dylatė, dilikas, dosai stb. K. Morkūnas (1997: 43) felhívta a figyelmet arra, hogy a harmadik kiadásban vannak a litván nyelvterület egyik vagy másik részére jellemző szavak, amelyeknek nincs külön jelölésük, jóllehet a nyelvjárásokban meglehetősen szűk körben használatosak, pl. kapokle (2) 3. ‘vedega’ stb. Mindez azt mutatja, hogy a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” első kiadásában (VI. o.) kitűzött cél, miszerint a szótárba ne kerüljenek be a szűk körben használatos és a köznyelv számára kevéssé szükséges nyelvjárási szavak 228 (pl. Sutrus ‘forró’, klūkti nagyon kérni')' nem valósult meg teljes mértékben. Például a szótár második kiadásában szerepel a klūkti, ~ia, ~¢é žemaitizmus 2 “nagyon kérni, könyörögni', noha az akadémiai A „Lietuvių kalbos žodyno“ anyaga azt mutatja, hogy a nyelvjáráji sokban meglehetősen ritkán használatos — J, Vdk, Uzv (LKZ VI 166). A szótár harmadik kiadásában ismét ir elhagyták. Még kevésbé érthető a klūkti, ~ia, žem. homonima. -ė A ‘jégen lékeket vágva és a halakat elriasztva ir télen halászni' į jelentés megadása a szótár mindhárom kiadásában. Az akadémiai szótárban mindössze egy rövidítés található J (LKŽ VI 166). A nyelvjárási szavak kiválasztása, su rendeltetése, a köznyelv ir szókincséhez való viszonya és más kérdések különböző szempontokból mindmáig megvitatásra kerülnek. A „Kortárs litván nyelv szótára” mindhárom kiadásában változó a nyelvjárási elemek bemutatása; a harmadik ir kiadás nyelvjárási elemeinek elemzése azt mutatja, hogy a leendő köznyelvi szótárhoz új kiválasztási kritériumokra van szükség. jų Annál is inkább, mivel a köznyelvi szótárnak normatívnak kell lennie. Jo A szókincsnek különböző nyelvi rétegeket kell magában o foglalnia; funkcionális szempontból maximális információt minimális kifejezőeszközökkel kellene közölni (Zabarskaitė 1996: 106). A nyelvjárási elemek kiválasztásának kritériumai A „Kortárs litván nyelv szótára” harmadik kiadásában 2150 körülbelül szótári címszó szerepel a tarm., aukšt., dz., ryt., vak., žem. jelölésekkel. Ez a DZ-ben közölt összes szónak hozzávetőlegesen három százalékát teszi ki (Grumadiené 1995: 15). Legtöbbjük a tarm. jelöléssel található meg. és az alsóbb. (összesen 698 és 687), ryz., dz. hivatkozásokkal, és a nyugati. nyilvánvalóan kevesebb (megfelelően —478, 161, 111), a felsőfokra utaló megjegyzéssel pedig csak néhány (8). A DZ-ben bemutatott teljes nyelvjárási anyag legnagyobb részét főnevek és igék alkotják, míg a melléknevek és határozószók jóval kevesebb. A főnevek körülbelül egyharmada etnografizmusnak tekinthető, pl. karinys (3b) dz. „fára erősített kaptár, méhrajok befogására szolgáló odú”, kėkšis (2) kelet-litván. „kampós rúd”, 2 mazginys (3b) 1. alsó-litván. „kosár burgonya, alma stb. szállítására”, 2. alsó-litván. „a konyhában vagy a fal mellé szegezett kosár edények, kanalak elhelyezésére”, 3. dz. „kendőbe kötött tárgyak- ”, pamaūitas (2) alsó-litván. „zabla nélküli kantár”, rézge (2) dz. „kosár gabona, liszt szállítására”, riūitė (2) nyugati-litván. 1. „rovátkolt deszka, amellyel a mángorlót görgetik a ruha simításakor”, 2. „mosódeszkás, barázdált deszka, rumbė', sąmatas (1) keleti, dz. „zsinór vagy szíj a hám meghúzására befogáskor', strustis, ~iés (4) nyugati, dz. 1. ‘a szövőszék foga’, 2. „kosárfonat keresztszála' stb. Mindazonáltal közülük csak néhányat látnak el a szótárban etnogr. utalással, pl. darytinis (1) etnogr. dz. 'túró, édes vagy savanyú tejjel, illetve tejföllel összekeverve’, palankynos ! A zárójelekben az első szótárkiadás bevezetőjében megadott példák szerepelnek. 229 többes szám (2) néprajzi dz. "a szülőasszony meglátogatása’, első reggel többes szám (1) néprajzi keleti, dz. az ifjú pár felkelésének szertartpo ásai az esküvő utáni első reggelen", kert (2) 3. néprajzi ryt., dz. ‘asztal fölé akasztott lakodalmi szalmakosár’ kt. ir Jelentős csoportot alkotnak a sajátos jelentéssel rendelkező főnevek (tárgyak vagy jelenségek ba megnevezései), pl. barigas dz. ‘heves eső, vihar’, (4) blaiizdlauža žem. ‘az idő, amikor a fagyott sártenger még beszakad’, čirškė dz. ‘száraz fenyővagy lucfenyőág, tűlevél’, dalgena (3b) ryt. su (1) ‘a kakas vagy más madár nagy faroktolla’, gaūduonė (1) tarm. ar ‘zümmögő rovar’, iesmė tarm. ]} jingï 大发快三是国家 ar ԥхын? Wait malformed. Need fix valid JSON. (1) Translation item last spacing preserve? Original ? Let's output.<lemma 彩神争霸充值? (3) Need ensure only JSON. translate final. [ „a tűzhelybe egyszerre į berakott tűzifa (1) mennyisége”, irmedė, nyugati terület. „megfázás, ar túlterheltség vagy ijedtség következtében szerzett betegség; (1) hidegrázás, reszketés”, kimša, keleti terület. „a tető ar mennyezetének nyílása, amelyen keresztül szénát ar vagy szalmát tömnek az istállás (2) padlására”, kridgis, alsó terület. „botokból összeácsolt háromszög, amelyet a disznó nyakára akasztanak, hogy ne bújjon át a kerítésen, a tehénre, hogy ne szopja magát, a jószágra, hogy legeltetéskor ne (1) szaladgáljon”, piitra, keleti terület. „valamilyen korhadt tárgy (ház, fa)”, riiopis, (1) alsó terület. „krumpli, burla kų tárolására szolgáló kupac”, (1) šešiūuninkė, nyelvjárási szó. „a szülő nő a szülést követő po hat hét ir alatt” kt. E főnevek némelyike olyan fogalmakat nevez meg, amelyek megnevezésére a köznyelvben nincs más szó ar vagy terminus, pl. balymas ryt. (1) ‘előző évi lekaszálatlan fű’, dangūs (4) 3. nyelvj. „a kemence belsejének felső része”, skef'sė (2) 3. nyelvj. „hosszú, széles, régi, csíkos szoknya”, šėkštis (2) žem. „a szekér į oldalaira állított léc, hogy több férjen el”, trinalas (3°) 2. dz. „szalonnadarab a serpenyő bedörzsölésére, hogy sütés közben (2) ne égjen oda”, žindėnė vak. „szoptató nőstény ir sertés, kanca” kt. Az ilyen főnevek többségének azonban a köznyelvben vannak megszokottabb, gyakrabban használt megfelelői, pl. dėrgna (1) tarm. „esőzés, havas eső”, gimulys (3°) tarm. „újszülött, csecsemő”, likštis, ~iés m. (4) tarm. „hiba, hiányosság”, skyrė (4) žem. „különbség”, skivytas (2) vak., žem. „rongy, cafat”, sépé (1) ryt., dz. „fájdalom, sajgás”, spanda (4), spanda (1) keleti, dz. „támasz, támaszték”, spirga (4) nyugati. „forróság, szárazság”, stalgtis, ~iés (4) keleti. „nagy vágy” és hasonlók. A tarm., dz., keleti, nyugati, žem. jelöléssel ellátott igék szemantikai elemzése után látható, hogy legtöbbjükre jellemző az expresszivitás, pl. ¢ioksti, ~Skia, ~§ké dz. „hevesen, zuhatagokban folyni, esni”, šlioti, ~ja, ~jo táj. „hevesen csinálni valamit (ütni, esni, menni)”, fulioti, ~ja, ~jo keleti. „vyti su Sauksmu, lelioti’ és mások. Részletesebben vizsgálva például a dzsük szavakat, kiderült, hogy a mozgást vagy cselekvést jelentő szavak dominálnak, pl. plūkti, pluiika, ~o „folyni, csörgedezni”, salvėti, salva, ~jo „lassan folyni, szivárogni” és mások. A hangot jelentő igék közül említést érdemelnek a beszédet jellemző dzsük szavak, pl. kvoksti, -čia, ~té „rekedtes hangon beszélni, kiabálni”, svamoti, ~ja, ~jo „badarságokat beszélni, fecsegni” és mások. A fényt, fizikai vagy pszichikai tulajdonságokat, valamint társadalmi viszonyokat megnevező igékből a szótárban mindössze néhány található, vö. a dzsük junkyti, -0, —ė „fejleszteni, tanítani- ”, nogėtis, nogisi, ~josi „kívánni, vágyni”, žverblėti, žverbla, ~jo „tündökölni, ragyogni” és mások szavakat (Lazauskaite 1997: 130). Érdekes ebből a szempontból más, olyan jegyzéssel ellátott igéket is elemezni, amely jelzi, hogy tájnyelviek. Például a žemaitis szavak közül kiemelkednek a pusztítást jelentő igék, pl. ingti, ~sta, 230 ~o 1. „kopaszodni, 2. vedleni”, átv. „senyvedni, hanyatlani”, ~o spilgti, be ~sta „a nap ir gyengülni, elhalványulni” stb. Az expresszív igék többnyire nem adnak új szemantikai árnyalatot, hanem azt nevezik meg, amit a köznyelv o más szavai szokványosabką ban fejeznek ki, pl. dulbsti, —čia, ~té vak. „lassan dolgozni- ”, goruoti, —-uoja, ~avo táj. „nehezen menni, alig mozogni- ”, nidgti, ~ia, dz., vak. —ė 1. „gyorsan menni, futni”, 2. „nehezen vinni, húzni”, pluficinti, ~a, táj. ~o 1. „nehezen menni, vánszor2. ogni”, mušti”, šižinti, —0 ~a, žem. „haragítani, ir bosszantani” stb. Az expresszivitásukkal kitűnő igék mellett gyakran képzős vagy végződéses ir jų származékok is szerepelnek. Az utóbbiak negatív konnotációs árnyalatot hordozó személymegnevezések (amint egyébként ir jų az alapszavak), vö. palašiūuti, ~iduja, -iūvo vak. „ingyen inni keresni” ir palašys, -ė főnév (3%) vak. „aki ingyen inni keres”; pliaūinyti, -ija, ~ijo nyj. ‘nesmysly mluvit, žvanit’ ir pliaūnius, ~é podst. jméno (2) nář. ‘ten, kdo žvaní’; tvoroti, ~ja, ~jo nář. “nesmysly mluvit, křičet’ ir tvorénas (2) nář. ‘ten, kdo křičí, pokřikuje- ’; varėzgoti, ~ja, ~jo nář. “nesmysly mluvit, tlachat’ ir varézga b. (2) nyj. „aki nyafog, fecsegő” ir stb. A származékszavakat a nyelvjárásokban általában jų még ritkábban használják, mint az —ė alapszavakat, pl. knékslys, fn. (4) dz. „síró, ordítozó, nyafogó” LKŽ VI 216 (Lš, Sn) vö. ir knéksti, —čia, ~té dz. „halkan sírni’ LKZ VI 216 (Sn, Lp, Mrs, Kb, Sn); purzla b. (4) dz. „piszkos, mocskos ember’ LKŽ X 982 (Rdm, Mrs, Krok) vö. ir purzlinti, ~a, dz. ~o „szennyezve fröcskölni, locsolni” LKŽ X 992 (Lp, Rdm, Lš, Lzd, Pns) kt. ir Mindegyikük meglehetősen szokatlan a köznyelv számára. A DŽ-ben szereplő tájszavak közül az expresszivitás talán leginkább a melléknevekre jellemző, pl. muiglinas, ~a (3?) dz. „piszkos, összekent”, rakstus, ryt., ~i (4) dz. 1. „szúrós, szúró”, 2. „nem világos, zavaros, nehéz”, fösvények, ~i (4) nyj. „fösvény”, uverus, ~i (4) nyj. 1. „ízletes, tetszetős, kitartó”, 2. „kapzsi, falánk; habzsoló” stb. Ezeknek, akárcsak a személyeket megnevező szavaknak, többnyire negatív jelentésárnyalatuk van. Ebből tehát, az elmondottak alapján, látható, hogy a köznyelvi szótárba nem kerülhetnek be: 1. Az expresszív lexika jelentős része, pl. atlagėnti, ~éna, ~éno ryt. ‘ügetve, lassan odafutni- ', dulbsti, —čia, ~té vak. “lassan dolgozni', kluūnikti, ~ia, —ė vak., kluokti, ~ia, —ė žem. ‘nagyon kérni, könyörögni', krčištis, ~iasi, —ėsi žem. 1. “védekezni, ellenállni, szembeszállni', 2. “áskálódni, büntetést magára venni’, fulioti, ~ja, ~jo ryt. "kiabálással hajtani, gügyögni- ’, vaimétis, ~jasi, ~josi dz. ‘megjelenni, kísértetként megjelenni’, vampazyti, ~ija, —ijo tarm. „vambryti, taukSti“, Ziubrénti, ~éna, ~éno dz. „gyorsan rágni, enni” stb. ; kemzys, ~é dkt. (4) vak. „kis nyomorult, csenevész”, pasiutkailis (1) žem. niek. „őrült, csirkefogó”, pluja b. (4) ryt. 1. „csavargó, kóborló”, 2. „semmirekellő”, terliizas b. (2) nyj. 1. „terlius- ”, 2. „kövér, elhízott ember” stb. ; agnūs, ~i (4) žem. „heves, mozgékony, energikus”, grauzdus, ~i (4) 2. dz. „gonosz, durva, kegyetlen”, Sirdingas, ~a (1) 3. nyj. „gonosz, hirtelen- ”, vizgus, ~i (4) Zem. „mozgékony, ügyes, élénk” stb. 231 A szemléletes nyelvjárási anyag bemutatásakor sok esetben elegendő a šnek. utalás. (ez mindenekelőtt az igékre alkalmazható: su farm. utalás). Annál is inkább, mivel a nyelvjárásiasságokhoz közel állnak a kifejezés szabadságával, olykor lekicsinylő, megvető árnyalattal jellemezhető köznyelvi ar szavak (Lyberis A köznyelvben 1983: 149). 2. szokásosabb megfelelőkkel rendelkező szavak, pl., ditas ryt. (1) "csavargó, nyughatatlan) (1) : akčivos többes szám ryt. ko (4) "nem létező 1 dolog (2) szemmel való megjelenése, varázslás', amas vak. “ígéret, hang’, nibrė nyelvjárási szókapcsolat, “pofa (pl. sertések) smūrgas nyj. (3) ‘takony’, staibis (1) nyj. ‘lábszár’, veltynės tsz. (2) reg. ‘birkózás, birkózóvir erseny’ egyéb ; ylinas, ~a (3*) nyj. ‘hegyes’, tompák, —i (4) nyj. “gyors, fürge’, csúszós, ~a (3?) nyj. “sáros, iszapos’, tiisras, ~a (4) nyj. "sötétpej (ált. lovakról), heves, ~i (3) 2. reggel. “zöld, szárítatlan (növényekről, gabonár3. ól)’, reggel. 'friss' ir stb. ; 2 növekedni, ~a, ~éjo nyj. “zajongani, kiabálni', gaksoti, gakso, ~jo közny. 1. ‘heverészni’, 2. ‘bámulni’, nidkti, ~ia, ~¢é reggel. ‘összekócolni, összekuszálni, nemezelni’, parkilti, ~yla, ~ilo žem. ‘hazautazni, visszatérni’, puzoti, ~ja, ~jo dz. ‘szúrni, emelkedni, dühöngeni’, skųsti, skūndžia, 4. skūndė žem. ‘sajnálni, fukarkodni’, Zabdinioti, ~ja, ~jo žem. ‘összezir avarni’ kt. ; bőségesen hsz. vak. ‘elegendően’, nokabrazda hsz. nyj. ‘fejjel előre, nagyon gyorsan’, határozói prv. nyj. ‘fejjel előre’, igekötő prv. földr. ‘egy időben, együtt, közösen’ stb. ir Figyelmet érdemel az is, hogy a Zr. hivatkozás sok esetben kétségessé teszi, hogy a tájszó egyáltalán ar feltüntethető-e a köznyelvi szótárban, pl. kiduké nyj. (1) lásd kuosa, medžiokas (2) ryt., dz. lásd medkurpė, pūviešis (1) žem. lásd viešnagė, putelis (1) žem. lásd putinas, rgzas (2) ryt. lásd razulys, skeliaūud(r)a (1) tarm. lásd szilánk, magas (3) pattanás lásd pattanás ir stb. ; falánk, ~1 (4) nyj. lásd ėdrus, patisas, ~a (3°) kelet. 3. lásd pratisas, sliūkas, ~a (4) dél. lásd tingus, sparūs, ~i (4) nyj. vö. spartus és mtsai. ; dvakinėti, ~ja, ~jo kelet. vö. dvoklinėti, plausti, ~dzia, ~dé nyj. vö. plauti, riaugėti, ~ja, ~jo nyj. vö. raugėti, ribūoti, —-uoja, ~avo dz. 1. vö. raibuliuoti, 2. vö. riedėti 1–2, skrūpsėti, skriipsi, ~jo nyj. vö. skrūpsoti és mtsai. 3. Ritka, kis nyelvjárási területen használt szavak, pl. daba (4) nyj. „ékszerek” LKŽ II 199 (Pnm), gūlas (4) nyj. „a mocsárban vagy tóban fekvő fa” LKŽ III 705 (VIk, Asm), ilgvakaris (1) žem. „hosszú este” LKŽ IV 55 (Bržr), tvordnas (2) ryt. „aki kerítést épít, kiabál” LKŽ XVII 338 (Trgn), vabolė (1) žem. „fekete bogár” LKŽ XVII 767 (Krkl, Mžk), valgė (4) ryt. 1. „evés” LKŽ XVII 1049 (Ln), 2. „élelmiszerkészlet, étel”: LKZ XVII 1049 (Grš) és másutt. ; ėdrauti, ~duja, ~dvo dz. „hántani, rágcsálni” LKŽ II 1046 (VIk), varangotis, ~jasi, ~josi nyj. „vonaglani” LKZ XVIII 129 (Lp), vdrskanoti, ~oja, ~ojo žem. „gyűrni, ráncolni” LKZ XVIII 311 (Vkš, DiinZ) és egyebek 4. Azok a szavak, amelyek a tudományos „Litván nyelv szótárában” csak DZ jelöléssel szerepelnek, pl. įsagtė (3*) dz. „kicsatolni” LKŽ III 144 (DZ) és egyebek. 232 5. Azok a szavak, amelyeket a DŽ olyan jelentésekben használ, amelyek a tudományos szótárban nem szerepelnek. 1 Például a (1) DŽ-ben a rėnta szó ryt. a következő jelentések szerepelnek: 1. „tuščia kalba, tauskalas’, 2. b. ‘kas aiškiai, iš reto kalba’, 3. b. “tuščiakalbis žmogus', o „Lietuvių kalbos žodyne“ antrosios reikšmės nėra (LKŽ XI 455). 6. Szavak, į amelyek más szótárakból kerültek be iš az akadémiai szótárba, de az utóbbi időben a nyelvjárásokban nem használatosak, pl. urėti, tra, ~jo ryt. "būriu bėgti, gužėti' LKŽ XVII 528 (NdZ, FrnW, DZ) stb. ? ir Talán érdemes lenne megfogadni G. Kirvaitis (1984: 55) javaslatát, iš hogy a szótárból „hagyjanak ki számos ir ritkán használt nyelvjárási és elavult szót. A audrotie, blįsti, dagoti, keleivystė, laiškus, slasnos, slaptė, šaras, tviega, vystas szavakat egy, az nė utcán megkérdezett ember sem fogja megérteni“. Így tehát a nyelvjárási szavak kiválasztásának fő kritériumai a következők: 1. A nyelvjárási szó ir elterjedtsége az irodalomban és a szótárakban (XIX–XX. század), pl. mėdžliepis nyelvj. (1) lásd ‘juhar’ LKŽ VII 999 (LzP, Vaižg, Kos 135; Ak, Sb, Rm, An, Brz, Vj, Kp, Pnd, Pšl...), uvėrūs, ~i (4) tarm. 1. ‘fürge, élénk, kitartó’, 2. ‘kapzsi, falánk; kapzsi’ LKZ XVII 571 (S, DZ, NdZ, KZ, Myk-Put, Krév; V. V. An, Ktk, Rk, Lkm, Dgl§, Drsk, Smn, Ds, V1k, Vdšk, Zl, Blnk ...) ir stb. 2. A szó elterjedése a nyelvjárásokban, pl. (1) spalgena keleten. dz. lásd tőzegáfonya LKŽ XIII 312 (Smn, Užg, Brb, LS, Žin, Dg, VIk, Dv, Rod, Pb, MI, Vdš, Dgp, Ob, Pn, Gdr, Dbg, Drsk, Ps, Pv, Glv, Trgn nyelvjárási szó. ...), (2) 1. „fiú, legény”, 2. „béres, legény” LKZ XVII 867 (Krz, Skdv, Dov, Krg, Akm, Skd, Vgr, Plt, Jdr, Sts, Pln, KlvrZ, Vn, Sv, Rdn, Als, Trk, Trkn, Bdr, Krš, Všv, Brzr, End, Rt, Pp, Krtn, LkzZ ...) ir stb. 3. Rendszerszerűség. Az írásban és a nyelvjárásokban meghonosodott igék mellett szükséges megadni azok elterjedt igekötős származékait is, pl. tėšti, tėšia, —ė dz. „tešmeniui tvinkti prieš atsivedant“ LKŽ XVI 128 (Lp, Lzd, Smn, Mrs, Btr, Skdt, Kč, Vrnv, Užp, Klt, Krok), és vö. pritėšti „labai pritvinkti“ LKŽ XVI 129 (Arm, Lp, Svn, Krsn, Smn, Al, Alv, Kit, Osn, VIk, Srj). Az utóbbi származék a DZ-ben nem szerepel. A muginti, ~a, ~o ige pedig nyelvjárási. 1. „mozgatni, lötyögtetni“, 2. „ösztönözni, serkenteni“ DZ. Ritkán használatos, igekötős jmuginti, ~a, —0 nyelvjárási származék van megadva. „nehezen, mozgatva bedugni“ LKZ VIII 383 (MI). 4. A jelentések eltérése. Hivatkozásokkal: dzs., ke., ny. vagy žem. azokat a szavakat kellene megadni, amelyek a köznyelvben egy jelentésben, a nyelvjárásban pedig más jelentésben használatosak, és ez utóbbi megnevezésére többnyire nincs köznyelvi szó, pl. gomurys (3*) 1. ‘a szájüreg felső része’, 2. ke. “a kemence belsejének teteje’, stulpas (4) 1. “a földbe ásott vagy rögzített vastag rúd’, 2. “építmény támasza- ’, 3. “ami hosszúkás, függőleges alakú’, 4. dzs. „šalinė“ ir kt. Taip pat ir tuo atveju, jei žodis tarmėse vartojamas skirtingomis * Akademiniame „Lietuvių kalbos žodyne“ pateikiant žodį švirkštelėti, ~ja, ~jo 2. dz. „Svilptelėti“ nenurodoma tarmės faktų LKŽ XV 599 (Š, DŽ, NdŽ), nors, pavyzdžiui, L. Gutausko raštuose šis žodis vartojamas dažnai. 233 reikšmėmis, pvz., grébas (1) 1. aukšt. „Sonkaulis2. “, žem. „Zarna“, Saiitas 2) 1. žem. levélszótár, lapiené’, 2. nyj. ‘rossz szag, Sutas’, varmas (4) 1. “földr. ‘szúnyo2. g’, nyj. ‘bögöly, pőcsik’ ir egyéb A javasolt į kiválasztási elvek figyelembevételével az új köznyelvi szótárban a tájszavaknak minden bizonnyal kevesebb mint fele maradna DŽ által közölt szavak (azaz a DZ, a terjedelem körülbelül egy százaléka). Elsősorban szinte minden olyan határozószótól meg kellene válni, amelynek a köznyelvben megszokottabb megfelelői vannak, továbbá a melléknevek és igék jelentős részétől, valamint azoktól a főnevektől, ir amelyek csak expresszivitásukkal tűnnek ir ki (annál is inkább, mivel a normatív köznyelvi szótárról van szó). A tájszói utalások feltüntetése A tájszavak kiválasztási kritériumainak meghatározása még nem oldja meg a „Bendrinės lietuvių kalbos žodynas”-- ban való feltüntetésükkel kapcsolatos összes problémát. Először is, amint K. Morkūnas (1997: 44) megjegyzi, „a dz., ryt., vak. rövidítések tartalmát az olvasó ma már többféleképpen is értelmezheti: a hatvanas évek közepe óta K. Jaunius helyett —A. Salys által megkezdett litván nyelvjárási felosztás helyett A. Girdenis —Z. Zinkevičius felosztásában (A. Baranauskas felosztásának továbbfejlesztett változatában) a dzsuk nyelvjárás egyáltalán nem szerepel, a keleti és nyugati aukštaitis nyelvjárások területei pedig jelentősen kibővültek. Az utóbbi három rövidítés —dz., ryt., vak. —iš tikrųjų daugiau rodo pagrindinius aukštaičių etnografinius regionus“. Tada kyla klausimas, ar iš viso būtina nuoroda aukšt. (juolab kad ją randame tik prie 8 žodžių, iš kurių geriausiu atveju tik 2 arba 3 dėtini į bendrinės kalbos žodyną). Kita vertus, nuoroda aukšt. galėtų būti teikiama vietoj pažymos tarm. tais atvejais, kai tarmybė vartojama tik aukštaičių tarmių plote, pvz., pakasa (3%) tarm. “bulvių derlius’ LKZ IX 158 (Dkš, Tr, Lel, Grl, Sdk, Ktk, Švnč, Sm). Ne visada aišku, kodėl prie vienų žodžių pateikta nuoroda tarm., o prie kitų ryt., dz. vagy nyug., zem. és stb. A farm. hivatkozással ellátott szavak elterjedésének elemzése után kiderül, hogy a gyakran említett jelölés sokszor két hivatkozás kombinációjával helyettesíthető, pl. raktis, rakasi, rakesi tarm. „kaltis iš kiauSiniy’ LKZ XI 112 (Skr, Als, Kv). Ebben az esetben a farm. helyett a Zem., vak. jelölés is használható. Hiszen más, nagyon hasonló esetekben is a hivatkozások kombinációját (vak., dz.) választják, nem pedig a tarm. jelölést, pl. persėlis (1) vak., dz. ‘be nem vetett földsáv, kerülőút’ LKŽ IX 848 (Kps, Krok, Gdl, Al, Rdm).} ]} Rendszerhiba: hiányzik a záró idézőjel. } ] A tudományos „Litván nyelv szótárában” néha általában túl kevés anyag szerepel ahhoz, hogy a hivatkozások kiválasztásáról dönteni lehessen, pl. puždti, ~dja, ~djo dz., vak. „kilti, rigti’ LKŽ XI 152 (Kt), vėjapūta (1) 3. b. tarm. ‘véjavaikis’ LKZ XVIII 572 (Gs, ZIb) stb. * Ilyen esetből a DZ.-ben is több van, pl. vampazyti, ~ija, ~ijo tarm. ‘vambryti, tauksti’ (LKZ XVIII 76 (Rs, Trk, Jrb). 234 Wag BA 0 < (snuruouronp ZY snuernwad) fz sewilfojrea hpotonu higuiey, ‘sepond žem., ! / 7 paud T A nyelvészeti földrajz adatai alapján elvégezték a gyakrabban használt tájszavak, a mų DZ, valamint a keleti, dz. ; nyugati, dz. ; nyugati, alsó-litván ir vak., paplitimo analizė (lásd 1 a mellékletet) ar hivatkozásokkal rendelkező szavak vizsgálatát. A tisztázás érdekében a mindig ajánlott, a megadott jelölések kombinációit tartalmazó, az akadémiai „Litván nyelv szótára” anyagára támaszkodtak (lásd 2 a mellékletet). Iš A térképen látható, hogy néha pontatlanul választják meg a nyelvjárási utalások kapcsolatait, pl. a (2) medžiokas „vadászat” nyelvjárási szó keleti, dzsuk nyelvjárási használata. lásd a medkurpė ir „számítá- (1) s” nyelvjárási szó keleti, dzsuk nyelvjárási használata. a „kötél vagy bőrszíj a hámistrángok (1) összekötésére befogáskor” jelentésű szó Radviliškisben használatos; a skerspjūvė „keresztmetszet” nyugati, dzsuk nyelvjárási használata. lásd skerspjūklis — Pašvitinysben, Pakruojai járásában a skivytas (2) nyugati, žemaitis nyelvjárási használatú. „rongy, cafat” — Anykščiaiban (bővebben lásd az 1. és 2. függeléket). Ha a nyelvjárási tények, amelyek a szavak szélesebb körű használatát mutatják, nem véletlenszerűek, ezekben az esetekben a tarm. utalás adandó meg. Figyelmet kell fordítani a többjelentésű szavakra is. Néha nem egyezik meg a nyelvjárási jelentések használati területe, pl. rakstus,- ~i (4) ryt., dz. 1. “szúrós, szúró) LKZ XI 110 (Mrk, Ds, SId, RS, Trgn, Sdk, Dgšl, Tvr), 2. “nem világos, kusza, nehéz' LKZ XI 110 (Lzd, LTR (Vik)), strustis,- ~iés m. (4) vak., dz. 1. ‘szekérkerék foga' LKŽ XIII 1004 (Jz, Ud, Lš, Švn, Rmš, Zsl, Al, Kt, Bgt, Grš, Lp), 2. “kosár fonadéka' LKŽ XIII 1004 (Rtn, Dbč, Mrc). Amint a bemutatott adatokból látható, az utaláskapcsolatok csak a nyelvjárási szavak első jelentéseihez adandók meg. Az akadémiai szótár anyaga azt mutatja, hogy a megadott szavak második jelentései a déli aukštaitis nyelvjárás kis területén ismertek, ezért ha ezek a jelentések egyáltalán beilleszthetők a köznyelvi szótárba, mindkét esetben csak a dz. jelölés használható. Úgy tűnik, azokban az esetekben, amikor a szó széles körben használatos a nyelvjárásokban, a tarm. jelölés szükséges; ha egy kis nyelvjárási területen adatolt, vagy egyáltalán nem veendő fel, akkor a konkrét nyt., vak., dz. vagy žem. hivatkozás használandó. S. Keinys (1991: 95) úgy véli, hogy ezeket a jelöléseket „nem kell szó szerint értelmezni”, és azt javasolja, hogy a nyelvjárási szavakat a köznyelv szűkebb körben használt szavainak tekintsük, amelyek a köznyelv valamely használati területére és az onnan elszármazottak nyelvére jellemzők. Néha a nyelvjárási hivatkozások mellett stilisztikai jelöléseket is használnak —menk., niek., például gongalvis, ~é dkt. (1) vak. niek. „csirkefogó, haszontalan ember”, vö. ditas (1) ryt. „csibész, nyughatatlan”; nepaeitūvas b. (2) nyug., nyj. gyengébb minőségű „aki mindent lassan, ráérősen csinál, nem sietős ember” és vö. ¢idpa (1) alf. „ügyetlen ember” és egyebek. Szemantikailag a bemutatott példapárok nem különböznek túlságosan. Úgy tűnik, következetességre kellene törekedni, és hasonló esetekben a nyelvjárási megjelölések mellett a stilisztikaiakat is meg kellene adni, de jobb lenne ez utóbbiakról teljesen lemondani, mivel az expresszivitás a DZ, tarmybiy többségére jellemző. Nem fér hozzá kétség, hogy a köznyelvi szótárba etnografizmusokat is fel kell venni (Klimavičius 1997: 23). A. Lyberis (1983: 148) felhívta a figyelmet arra, hogy a szépirodalomban számos nyelvjárási szó a falusi élet sajátos színezetét teremti meg, egy részük pedig a köznyelvben etnográfiai kifejezések szerepét tölti be. Egyébként a DŽ-ban gyakran egyáltalán nem szerepel az etnogr. minősítés, például: raugtinė (3°) žem. 1. „vödör űrtartalmú, fedeles faedény vaj vagy aludttej tárolására”, 2. „laukneša*, vatūkai dgs. 235