ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLVI (2002), 121–130

A litván összetett oikonimák képzésének sajátosságai

MARIJA RAZMUKAITĖ

Litván Nyelvi Intézet, Vilnius

Az összetett oikonimák (tanyanevek) Litvániában nem különösebben gyakoriak. A litván oikonimák mintegy 5%-át teszik ki. Két összetevőből állnak, amelyek közül a második rendszerint földrajzi vagy növénytani kifejezés, ritkábban helynév. Az első összetevő lehet köznév vagy tulajdonnév, melléknév, illetve (ritkán) számnév. A két tag között lehet kötőhangzó, de el is maradhat. Az ilyen összetételek többségét Nyugat-Litvániában jegyezték fel.

1. BEVEZETŐ RÉSZ

Litvánia oikonímiáját képzési szempontból már sok évtizede vizsgálják (Balčikonis 1978: 339–349; Razmukaitė 1981: 199–205; 1983: 146–153; 1988: 88–104; 1989: 138–147; 1991: 53–60; 1993: 133–165; 1997: 111–116; 1999: 159–201; 2001: 142–150). A legátfogóbban az oikonimák egyik legnagyobb csoportját, a képzőkkel alkotott származékokat tekintették át (Razmukaitė 1998).

Ez a tanulmány a feltehetően legkisebb származékcsoport, az összetett oikonimák képzési tendenciáit kívánja áttekinteni.

Az összetett oikonimák, vagyis összetételek, nem produktív képzésű elemei a litván oikonímiának: a jelenleg hivatalosan nyilvántartott lakott helyek neveinek mindössze 5%-át teszik ki. Más képzési módok – a toldalékolás, valamint a pluralia tantum formák – jóval produktívabbak.

Az összetett oikonimák több szempontból vizsgálhatók. Elemezhetjük tagjaikat szófaji besorolásuk, összetételi módjuk, kötőhangzóik stb. szerint. Továbbá, tekintettel arra, hogy a helynevek összetétellel való megalkotásakor rendszerint a tővégi elem vagy a végződés is megváltozik, az összetételekről úgy is beszélhetünk, mint bizonyos vegyes képzésű (egyúttal végződéssel alkotott) származékokról (az ilyen képzésű alakokról bővebben lásd Urbutis 1978: 290).

Az összetétellel alkotott oikonimák legjellemzőbb képzési sajátosságait kiemelve mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a litván oikonímiára a kéttagú összetételek jellemzők. Ezek determinatív képzések (a terminusról lásd Ulvydas, szerk. 1965: 441; Gaivenis, Keinys 1990: 196), amelyek a helynévi szinten két önálló lexémából állnak, például: Kvieč-laukis: kviečiai ’búza’, laukas ’mező’; Merg-ù-trakis: mergà ’lány’, trá kas ’mocsár’; Šil-a-galys: šìlas ’fenyves’, gãlas ’vég’ stb., és nem egy szerkezetileg összetett szóból erednek, mint például: Aukštakalniai: aukštakalnis ’magas hegy’; Galūlaukis: galūlaukis ’mező vége’; Vidūlaukiai: vidūlaukis ’mezőközép’ stb.

A. Vanagas tárgyalt összetett vízneveitől és hegyneveitől eltérően (Va-

¹Itt „A Litván SZSZK közigazgatási-területi beosztásának kézikönyve” adataira gondolunk (2. rész, Vilnius, 1976).

122 |

MARIJA RAZMUKAITĖ

nagas 1970: 226–257; 1973: 213), kurių abiejų sandų leksemos gali būti iš įvairių kalbos dalių: daiktavardžių, būdvardžių, skaitvardžių ir net veiksmažodžių, gyvenamųjų vietų vardų leksemomis dažniausiai eina bendriniai ir tikriniai daiktavardžiai, būdvardžiai, retais atvejais – skaitvardžiai. Tai, žinoma, nulemta pačių vietovardžių semantinės specifikos.

Mivel, amint már említettük, a litvániai oikonimák összetett determinatív képződmények, amelyekben az összetétel első tagja meghatározza vagy megjelöli a másodikat, ezért a figyelem rendszerint először a meghatározott, azaz a második tagra irányul². Az oikonimák e tagját leggyakrabban köznevek alkotják. Ezek különféle földrajzi, fiziográfiai és geobotanikai terminusok, valamint az ember mindennapi és kulturális tevékenységéhez kapcsolódó objektumok megnevezései. A legtöbb összetétel (~14%) második tagjában a laukas lexéma található, például: Darb-ā-lau-kis, Švab-a-laukis, Pust-ā-laukiai stb. A -lauk- tag Litvánia különböző vidékeinek összetett oikonimáiban elterjedt³. Különösen népszerű Ignalina, Kelmė, Šiauliai, Tauragė, Vilnius, Vilkaviškis és Zarasai környékének oikonimáiban. A produktivitási sorrendben a második helyen (~9%) a gãlas és a kálnas lexémát tartalmazó összetételek állnak, például: Jack-a-galys, Birj-ā-gala, Aukšt-i-galiai, Šiūkšč-ia-kalnis, Gir-kalnis stb. Kevés összetétel (egyenként 4%) képződött a girià, kiẽmas⁴ és vietà lexémákkal, például: Gáil-ia-kiemis, Pìkt-a-kiemis, Arl-ō-vietė, Šak-vietis, Karál-giris, Degūt-giris stb. Még ritkábbak azok az összetételek, amelyeknek második tagja a kàimas⁵, a sodà (sõdžius), illetve más ritkább vagy akár egyedi lexémák: balà, béržas, būdà, kãmpas, márgas, pjaunỹs, rãgas, šìlas, valãkas, tùltas stb.; ezekből több mint százat jegyeztek fel. Nagyon ritka esetekben a második tag egy másik helynév, például: Raudón-pamušis: raudónas + Pamušis k.; Naũ-stremeniai: naũji + Stremėniai k.; Viršū-ro-dukis: viršùs + Ródūka k.; Skìrs-nemunė: (s)kirsa + Nẽmunas up. stb.

Megfigyelhető, hogy néhány gyakoribb és ritkább második tagi lexéma – a gãlas, girià, vietà, kàimas, kiẽmas – területileg kötötten fordul elő. Például a gãlas lexéma Litvánia középső részének (Anykščiai, Jonava, Kėdainiai, Kelmė, Panevėžys, Pasvalys és Radviliškis járásának) összetett oikonimáiban gyakoribb; a girià Kelmė, Kėdainiai, Šilalė, Jurbarkas és Šakiai járásában; a vietà Kelmė, Šilalė, Kėdainiai, Tauragė, Šilutė, Šakiai, Marijampolė és Prienai, valamint Anykščiai és Utena járásában; a kàimas Jurbarkas, Kėdainiai, Raseiniai és Vilkaviškis járásában; a kiẽmas pedig Kaišiadorys, Prienai, Šalčininkai, Trakai és Varėna járásának helyneveiben.

Továbbá, amikor Litvánia egyes vidékeinek (járásainak) összetételeiben előforduló tagokról beszélünk, azt is hangsúlyozni kell, hogy egyazon járás vagy eldership területén rendszerint ugyanazok a második tagi lexémák ismétlődnek: Akmenė járása – laũkas, Alytus járása – laũkas, Anykščiai járása – gãlas, Biržai járása – gãlas, Ignalina járása – laũkas, salà, Jonava járása – gãlas, Joniškis járása – laũkas, Jurbarkas járása – girià, Kaišiadorys járása – kiẽmas, Marijampolė járása – kálnas, būdà,

² Ez a szóalkotási mód a szuffixációt is magában foglalja; ezzel a módszerrel Litvániában az oikonimák mintegy 30%-a keletkezett (vö. Razmukaitė 1998: 16).

³ Ezt a rendszert követik a közszókincs összetételeinek tárgyalásakor is (Ul vydas, szerk., 1965: 437–471).

⁴ A Kis-Litvániában jelentős számú (~27%) -lauk- tagú oikonimát jegyeztek fel – bővebben lásd Deltuvienė (2001: 14).

⁵ Kis-Litvánia legproduktívabb összetételei a kàimas és kiẽmas lexémákkal alakultak (~35%) (Deltuvienė 2001: 14).

LIETUVOS SUDURTINIŲ OIKONIMŲ DAR YBOS BRUOŽAI | 123

Kaunas járása – kiemas, galas, Kėdainiai járása – galas, kiemas, Kelmė járása – kalnas, laukas, Klaipėda járása – galas, Kretinga járása – galas, Kupiškis járása – galas, Molėtai járása – laukas, Pakruojis járása – laukas, Panevėžys járása – galas, laukas, Pasvalys járása – galas, laukas, Plungė járása – giria, Prienai járása – kiemas, vieta, Radviliškis járása – galas, Raseiniai járása – kaimas, galas, Rokiškis járása – galas, Skuodas járása – laukas, Šakiai járása – būda, kalnas, vieta, Šalčininkai járása – kiemas, Šiauliai járása – laukas, Šilalė járása – laukas, Šilutė járása – giria, vieta, Širvintos járása – laukas, Švenčionys járása – dvaras, laukas, Tauragė járása – laukas, vieta, Telšiai járása – laukas, kalnas, Trakai járása – bala, kiemas, laukas, Ukmergė járása – kalnas, Utena járása – kalnas, kiemas, Varėna járása – kiemas, Vilkaviškis járása – laukas, bala, kaimas, vieta, Vilnius járása – laukas, kalnas, Zarasai járása – polis, laukas, kalnas. Ez részben már az adott hely fiziográfiai, földrajzi vagy hasonló adottságait is jellemzi.

Az alábbiakban az összetételek típusait tagjaik szerint csoportosítva tekintjük át⁶. Több ilyen csoport van. Az összetételek száma mintegy 1200.

2. KÉT FŐNÉVBŐL ALKOTOTT SZÁRMAZÉKOK

2.1. Mindkét tag közszóból:

Akmeṅ-tiltis vs. (BvdžV)⁷: kő (kövek), híd; Aļksn-ia-kiemis f. (AŠMN): éger, udvar; Alksn-ia-pievís f. (ČLN): éger, rét; Anč-laukas f. (BRT): kacsa, mező; Ašv-a-raistis f. (ŠUT): ašva, mocsár; Bajor-kampis f. (ZB): bajōras, szög; Bažnyt-giris f. (GRŠ): templom, erdő; Berž-a-polis⁸ f. (KRKL): nyír, jövevényszó: polis (<gör. πόλις ‘város’); Berž-a-ragis f. (PLŠ): nyír, szarv ‘földnyúlvány’; Berž-a-tiltis vs. (TRGN): nyír, híd; Berž-a-pelkis f. (LL): nyír, mocsár; Blindž-ia-kupstis f. (SKRD): blindė, halom; Blūd-i-kalnis vs. (BZD): táj. blūdas ‘tévelygés, bolyongás; bolondozás’; Bób-a-raistis f. (GLT): bóba, mocsár; Bób-kalnis f. (KVR): bóba, hegy; Bób-laukis f. (ALVT, KBR): bóba, mező; Bríed-laukis f. (IMBR): brėdis, mező; Bríed-pjaunys f. (JNP): brėdis, pjaunys; Būd-a-viečiai f. (GŽ): būda, hely stb. (összesen körülbelül 230).

2.2. Az első tag személynévből, a második közszóból származik:

Antan-ò-polis vs. (GRŽ): Antānas¹⁰ polis; Ar-iò-gala¹¹ vs. (AR): Arỹs, vég; Arl-ō-vietė vs. (AND): Arlà, hely; Aušr-ā-kaimis f. (LKŽ): Aušra, falu; Bagdon-giris f. (MŠK): Bagdōnas, erdő; Bałk-a-sodis f. (MRS): Bálkus, tanya; Bāč-galiai f. (BČN): Bāčis, Bačỹs, Bāčius, vég; Baltr-a-murgis f. (PRN): Báltras, Báltrus, murgas ‘tarka, földmérték’; Barbōr-laukis f. (DMS): Barborà, mező; Barč-ia-laukis vs. (AŽL): Barčỹs, Barčius, mező; Bart-laukė f. (RDN), Bart-laukis f. (VARN): Bartas, mező; Bat-ė-

6 Darinių grupės sudarytos remiantis A. Vanago (1970: 25) sudarytaja lietuvių vandenvardžių struktūrinės gramatinės klasifikacijos lentele.

7 A lokalizációs hivatkozások rövidítései, például az LKŽ és LPŽ; az ezekben a forrásokban nem szereplő rövidítések a cikk végén találhatók.

8 Dėl tokių darinių su antruoju sandu -polė, -polis dar žr. Vanagas (1995: 229–233).

9 Egyes szavak jelentésének magyarázata, illetve jelentésmegadása a Tudományos Litván Nyelvi Szótár (LKŽ) kötetei alapján történik.

10 Dėl tekste teikiamų asmenvardžių žr. LPŽ ir Kuzavinis, Savukynas (1987).

11 Šio vietovardžio kilmę ir darybą detaliai yra aiškinęs A. Vanagas (1996: 23–29). Dėl oikonimų su antruoju sandu -gala dar žr. Vanagas (1988: 8).

124 |

MARIJA RAZMUKAITĖ

gala f. (Dms): Batís, Batỹs, gãlas; Baũs-giris vs. (Klm): Bausỹs, girià; Bein-ã-šilis f. (Int): Beĩnius, Beinỹs, šilas; Beĩš-trakiai f. (Plm): Beĩšys, trãkas; Beñč-ia-kiemis f. (Jz): *Beñčius, *Beñčys, vö. Bencévičius, kiẽmas; Birj-ã-gala f. (Rz): *Birjus, vö. Birjotas, gãlas stb. (összesen körülbelül 430).

2.3. Az első tag helynévből, a második közszóból származik:

1) az első tag falunévből származik: Dambãv-a-ragis f. (Vrbj): Dambavà f. (Jz), rãgas ‘a tengerbe, tóba vagy erdőbe benyúló hegyes földterület, félsziget; szög, sarok’; Kreting-sodis f. (Rdč): Kretingà város, sodà ‘nem felosztott falu, faluközösség’; Prien-laukỹs f. (Šil): Prienai város, laũkas; Minč-ia-kampis vs. (Šmt): Minčia f. (Trgn), kampas;

2) az első tag folyónévből származik: Jūdr-a-rūdė f. (Všr): Jūdrė folyó (Kzr), rūdà, rūdė ‘vasolvasztó’; rūdà, rūdė ‘tőzeges, rossz mocsaras föld, vasérces föld’; Jies-trakis f. (Šil): Jiesià folyó (Grl), trãkas; Jūost-a-viečiai f. (Sdl): Jūosta folyó (Pn), vietà; Leit-giriai f. (Jkn): Leĩtė folyó (Šlu), ginà; Šyš-giriai f. (Kin): Šyšà folyó (Šlu), girià; Gilãnd-viršiai f. (Lksr): Gilãndė folyó (Pgg), viršùs ‘felső, magasabban fekvő rész’; Meldik-viršiai f. (Trg): *Meldikė¹² folyó, vö. Meldikupė, Meldė folyó (Trg), viršùs.”

2.4. Az első tag közszóból, a második helynévből származik:

1) a második tag falunévből származik: Virš-ù-rodukis f. (Vrn): viršùs ‘felső, magasabban fekvő rész’, Róduka f. (Mrk);

2) a második tag folyónévből származik: Gal-ã-verknis f. (Tlk): gãlas, Verknė folyó (Jz); Róž-iakmenis (<*Róž-ia-akmenis) f. (Glt): rõžė (rõžės), Akmenà folyó (Pb).

3. MELLÉKNÉVBŐL ÉS FŐNÉVBŐL KÉPZETT SZÁRMAZÉKOK

3.1. Közszóból eredő második tag:

a melléknévi lexémákból az oikonimákban mintegy 30 fordul elő; ezekből mintegy 300 származék keletkezett:

ãštras, -à ‘éles’, aštrùs, -ì: Aštr-ã-kalnis falu (Baib), Aštr-iã-kalnis falu (Graz); a második tag a kálnas ‘hegy’ szóból ered;

ãukštas, -à: Aukšt-ã-dvaris falu (Rm, Sdrv, Vdn, Zb), vs. (Kul, Skm, Vdn); Aukšt-a-girė falu (Lkv); Aukšt-ã-giris vs. (Švnčl); Aukšt-ã-gūnis (<*Aukšt-a-eglynis) vs. (Kzt, Šmt); Aukšt-a-gojis falu (Pmp); Aukšt-ã-kaimis falu (Upn) stb. (összesen 50); a második tagok a következő szavakból erednek: dvaras, eglýnas, gãlas, girià ‘udvarház’, ‘fenyves’, ‘vég’, ‘liget’, szláv gojus, kãimas, kálnas, kiẽmas, laũkas, liẽpa (liepos), mìškas, pamedė (pamedỹs) ‘erdőszél’, sala ‘település, falu’, šìlas, trãkas ‘ligetes erdő’, ‘irtás’;

baĩsus, -ì ‘rettenetes’: Bais-ó-gala¹³ kisváros; a második tag a gãlas ‘vég’ szóból ered;

báltas, -à ‘fehér’: Balt-ã-dvaris falu (Vdn), vs. (Pbrd); Bált-biržis falu (Kzt); Bált-kalnis falu (Lkv); Bált-miškiai falu (Alksnp) stb. (összesen 6); a második tagok a következő szavakból erednek: biržė, biržė ‘az erdő egy meghatározott része; az erdőben kivágott sáv’, dvaras, kálnas, mìškas ‘udvarház’, ‘hegy’, ‘erdő’;

dìdis, -ė, -ì ‘nagy’: Did-kiemis falu (Pj); Did-laukė falu (Pd); Didž-ia-balis vs. (Lbn); Didž-ia-dvaris falu (Pkns); Didž-ia-kaimis falu (Kur); Didž-ia-salis falu (Nmž); Didž-ia-šilis vs. (Kz); Didž-prūdžiai falu (Ants) stb. (összesen 13); a második tagok a következő szavakból erednek: balà, dvaras, kãimas, kiẽmas, laũkas, prūdas, salà, šìlas ‘mocsár’, ‘udvarház’, ‘falu’, ‘telek’, ‘mező’, ‘tó’, ‘sziget’, ‘ligetes erdő’;

¹² Dėl tokios ankstesnės ar buvusios gretiminės upėvardžio lyties plg. Vanagas (1981: 209).

¹³ Plačiau žr. Vanagas (1996: 34–36).

LIETUVOS SUDURTINIŲ OIKONIMŲ DARYBOS BRUOŽAI | 125

dubùs, -ì: Dùb-a-klonis k. (KBŠ, NDž); antrasis sandas iš klónis; gražùs, -ì: Graž-ià-vietė k. (KUR); antrasis sandas iš vietà; ìlgas, -à: Ilg-a-bradà k. (AN); Ilg-a-kiemis k. (GRL, KŠ); Ilg-a-laukiai k. (RK, VB); Ilg-a-pievis vs. (SMAL); Ilg-a-trakis k. (TJ); Ilg-brastė k. (SV); Ilg-viečiai k. (KŽ) ir kt. (iš viso 13); antrieji sandai iš: bradà ‘didelis purvas, klampus kelias, šlapia vieta’, brastà, kiẽmas, laũkas, piẽva, trãkas, vietà; jáunas, -à: Jaun-à-daris vs. (ŠUT); Jaun-à-kampis k. (JNŠM); Jáun-zemė vs. (SMLB); antrieji sandai iš: darà ‘darymas, darbas’, kãmpas, žẽmė ‘žemė’; júodas, -à: Júod-a-kampis vs. (MND); Júod-a-klonis k. (ONŠ); Júod-a-laukis k. (GRB, GRIG); Júod-a-purvis k. (LBN, SUG, ZB); Júod-a-raistis k. (ŠIL); Júod-balai k. (TRAKS); Júod-būdis k. (VY); Juod-laukys k. (ŠMN) ir kt. (iš viso 20); antrieji sandai iš: balà, būdà, dvãras, kãmpas, klónis, laũkas, liẽknas, pjaunỹs, pùrvas, raĩstas, šìlas, valkà ‘šlapia, klampi, pelkėta vieta, dauba’; klẽvinis, -ė: Klevin-kalnis k. (GUOB, GVLT); antrasis sandas iš kálnas; lỹgus, -i: Lýg-ia-laukis k. (PB, ŠŽ); Lýg-laukiai k. (BRŽ); antrasis sandas iš laũkas; lìnksmas, -à: Lìnksm-a-kalnis k. (BGT); Linksm-à-kalnis k. (GRL, SKM), vs. (VDŠK, ŽMT); Linksm-à-vietė k. (BERŽ, KUR) ir kt. (iš viso 7); antrieji sandai iš: kálnas, vietà; naũjas, -à: Naũ-dvaris (<*Nauj-dvaris) k. (KLM, NJ, SLV, ŠLV, UŽV), vs. (VŠVL); Nauj-à-dalis k. (TR), vs. (BLN); Nauj-à-kaimis k. (GŽ, PDVN); Nauj-à-kampis k. (R); Nauj-à-kiemis k. (ASN, ŠLCN), vs. (DGL, VSL, VŽNS ir kt.); Nauj-à-laukis k. (LGM, PLM), vs. (AUK, KMB, PNV) ir kt. (iš viso apie 90); antrieji sandai iš: dalis ‘žemės sklypas, laukas’, dvãras, kãimas, kãmpas, kiẽmas, laũkas, piẽva, pilìs, salà ‘sodžius, kaimas’, sėdà ‘sėdėjimas’, sodà ‘sodžius’, germ. šìkas ‘smuklė’, triobà ‘troba’, sl. ùlyčia, ùlyčia ‘senovino kaimo kelias, gatvė; kaimas, sodžius’, tiltas; pìktas, -à: Pìk-pelkis (<*Pikt-pelkis) vs. (UŽV); Pikt-a-galis k. (TRS); Pikt-a-galỹs k. (KVR, ŠMNŠ); Pikt-a-kiemis k. (KTV); Pikt-a-raistis k. (DBG); antrieji sandai iš: gãlas, kiẽmas, pẽlkė, raĩstas; plìkas, -à: Plìk-a-kalnis vs. (BZD); antrasis sandas iš kálnas; sl. pùstas, -à ‘dykas, be nieko, tuščias’: Pùs-dvaris k. (<*Pùst-dvaris) (TT); Pùst-a-giris k. (TJ); Pùst-à-kiemis k. (ŽSL); Pùst-à-laukiai k. (SKM); Pùst-à-laukis k. (SDRV); Pùst-à-polis k. (AR) (iš viso 6); antrieji sandai iš: dvãras, girìà, kiẽmas, laũkas, polis; raudónas, -a: Raudón-a-laukis k. (BLN); Raudón-balė vs. (AVŽ); Raudón-dvaris k. (KVL, NMČ, PKLNŠ ir kt.) ir kt. (iš viso 11); antrieji sandai iš: balà, dvãras, laũkas, plỹnė; reĩbùs, -ì ‘raibas’: Reĩb-kalnis vs. (GRMZ); antrasis sandas iš kálnas; saũsas, -à: Saus-a-laukė k. (SV); Saus-à-raistis vs. (BLC); Saus-balìai k. (PLV); Saus-girỹs vs. (VEL) ir kt. (iš viso 11); antrieji sandai iš: balà, laũkas, raĩstas, šìlas; sẽnas, -à: Sen-à-būdis k. (KLVR); Sen-à-dvariai k. (GLV, OB); Sen-à-laukis vs. (PNV); Sẽn-a-salis k. (RKN) ir kt. (iš viso 11); antrieji sandai iš: būdà, dvãras, salà; skaistùs, -ì ‘gražus, puikus’: Skaist-à-kaimis k. (GL); Skaist-a-šìlas k. (MGN); Skaist-balỹs k. (VB); Skaist-kalnis k. (KRKN) ir kt. (iš viso 8); antrieji sandai iš: balà, girìà, kãimas, kálnas, šìlas; skẽrsas, -à: Skẽrs-a-balė k. (BBRV); Skẽrs-a-balai k. (BZD, NJN); Skers-à-balis k. (ŪTN); antrasis sandas iš balà;

126 |

MARIJA RAZMUKAITĖ

hideg, -a: Šalt-a-laūkai f. (AN); a második tag a laukas főnévből ered;

nedves, -a: Šlap-a-balė f. (ARN); Šlap-ia-šilis f. (Sv); a második tag a következőkből ered: balà, šilas;

szent, -a: Švent-a-kalnis f. (ZB); Švent-ragis f. (IGL); Švent-vakariai f. (PRK); Švent-valkis f. (PVN); a második tag a következőkből ered: kalnas, rãgas, vakarai, valkà;

világos, -a: Švies-laukis f. (KLS); a második tag a laukas főnévből ered;

rövid, -a: Trump-ragys f. (RGV); a második tag a rãgas főnévből ered;

zöld, -a: Žal-iā-klonis f. (DČN); Žal-iā-pieviai f. (STN); Žāl-ia-šilis f. (KLVL, LVR); Žal-šīlē f. (NV); Žāl-medžiai f. (MGČ); a második tag a következőkből ered: klōnis, mēdis (mēdžiai), pieva, šilas.

3.2. A második tag egy helynévből ered:

1) a második tag egy folyónévből ered: Auš-bikavis (<*Aukšt-bikavis) f. (VN): magas, -a, Bikavà folyó (VN); Grãž-jūris f. (KV): szép, -a, Jūra folyó (TRG);

2) a második tag egy oikonimából ered: Juod-a-žeimiai f. (JnSM): fekete, -a (többes számban: feketék), Žeimiai f. (JnSM); Nauj-ā-pamūšis f. (LGM): új, -a, Pamūšis f. (LGM); Nauj-a-ro-džiai f. (PTR): új, -a (többes számban: újak), Rōdai f. (PTR); Naũ-stremeniai (<*Nauj-stremeniai) f. (US): új, -a (többes számban: újak), Stremeniai f. (US); Naũ-stubriai (<*Nauj-stubriai) f. (KTČ): új, -a (többes számban: újak), Stubriai f. (KTČ); Raudōn-pamūšis f. (GSTG): vörös, -a, Pamūšis f. (GRŽ).

4. FŐNÉVBŐL ÉS KÖZNEVESÍTŐ SZÓBÓL KÉPZETT ALAKULATOK

Devyn-ia-viršė vs. (SLD): devyni, viršùs; Ketūr-kaimis k. (JDP): keturi, kãimas (kãimai); Ketūr-naujiena k. (SNT): keturi, naujiena, naujienà ‘frissen felszántott föld, újonnan feltört terület, irtás’; Penk-valākiai k. (PLV): penki, valākas (valākai); Tri-kalnis k. (SMAL): trýs, kálnas; Tri-laukys k. (PJV): trýs, laũkas.

Amint az itt bemutatott anyagból látható, Litvánia oikonímiájában a főnév + főnév típusú alakulatok dominálnak (körülbelül 700); ezek közül nagyobb produktivitásukkal az személynév + közszó szerkezetű összetételek emelkednek ki (körülbelül 430).

A litván összetett oikonimák alkotórészeinek összekapcsolási módjai nem különböznek a közszavak vagy más helynévosztályok összetételeinek kapcsolási módjaitól (vö. Vanagas 1970: 225–255; 1973: 213); az újabb oikonima-képzések kötőhangzókkal: (i)a, ai, ē, i, y, (i)o, (i)u, illetve azok nélkül jönnek létre, például: Rūčk-ā-kiemis, Nauj-ā-triobiai, Mazg-ai-galis, Plink-ai-galis, Bat-ē-gala, Aukšt-ī-galiai, Vėt-y-gala, Daukš-io-gala, Diev-ō-gala, Vardž-ū-kiemis, Vyž-ū-kalnis, Šar-kaimys, Vilk-ragis stb. Ezenkívül más módon összekapcsolt alakulatok is lehetségesek, például: Dubōs-giris: dubà ‘különálló gazdaság, lakóhely, tanya’, girià; Šilo-karčemà (Šilutė régi neve): šilas, karčemà stb.

Az összetételekben metatónia is előfordul, például: Anč-laukis f. (BRT): ántis (ántys), laũkas; Eln-ia-kampis f. (SDRV): élnìas, kãmpas; Minč-kampis f. (TRGN): Minčia f., kãmpas; Jies-trakis f. (ŠIL): Jiesià folyó, trãkas stb.

Mint már említettük, az összetételek képzésében a végződésnek is jelentős szerepe van (itt ugyanazok a paradigmatizációs folyamatok érvényesülnek, mint a közszókincsben): amint azt a korábban bemutatott számos példa is mutatja, két alkotórészből képzett oikonimák esetében rendszerint megváltozik a második komponens tővégi hangja, és ezzel együtt a végződése is, például: Liekšn-a-gala: liekšnas + galas; Kāpč-ia-miestis: Kāpčius személynév + miestas; Vyšn-ia-laukis: vyšnia + laũkas stb.

LIETUVOS SUDURTINIŲ OIKONIMŲ DARYBOS BRUOŽAI | 127

A pluralia tantum nemű analógia miatt az új oikonima-képzések gyakran többes számú nemű végződést kapnak, például: Plėv-a-galiai, Šalt-a-laukiai, Juost-a-viečiai stb.¹⁴

Bár az összetételek aránya nem nagy, megfigyelhető, hogy népszerűségük Litvánián belül sem egyenletes. Az összetételek produktivitása alapján Litvánia járásai a következő sorrendbe állíthatók (zárójelben az összetételek százalékos aránya): Šilutė járás (9,3%), Vilkaviškis járás (9%), Kėdainiai járás (7,5%), Prienai járás (6,7%), Šakiai járás (6,5%), Pasvalys járás (6,4%), Varėna járás (6%), Kaunas járás (5,8%), Panevėžys járás (5,8%), Jonava járás (5,4%), Kretinga járás (5,4%), Tauragė járás (5,3%). Biržai, Mažeikiai, Plungė és Telšiai járásaiban az összetételek aránya mindössze 5%. A többi járásban az összetételek aránya 5% alatt van; mindössze valamivel több mint 3%-nyi összetételt jegyeztek fel Ignalina, Kupiškis, Molėtai, Rokiškis, Širvintos, Šalčininkai, Ukmergė és Zarasai járásaiban. Nagyon kevés összetétel van Akmenė (2,7%), Švenčionys (2,6%) és Joniškis (2%) járásaiban.

A legnagyobb összetételi arányú régiók Litvánia nyugati és délnyugati részén találhatók, vagyis azokban a járásokban, amelyek határosak Kis-Litvánia vidékével, vagy ahhoz a legközelebb fekszenek; ezen a vidéken az összetett oikonimák meglehetősen produktív képzési alakulatok (Deltuvienė 2001: 14; Górnowicz 1980: 299).

Az összetett helynevek képzése más nyelvekben sem egyformán népszerű. A lett nyelv oikonímiájában is vannak összetételek; az összetételek a szláv nyelvekben is ismertek. Az összetételeket külön képzési típusként tartják számon a nyugati szláv nyelvekben (lásd Šrámek 1988: 69–71), a keleti szláv oikonímiában viszont kevéssé népszerűek, és inkább a német nyelv szerkezeti hatásával magyarázzák őket (lásd Górnowicz 1980: 295).

Ezek e nem produktív oikonimaképzési típus főbb jellemzői és tendenciái; részletes tárgyalásukat a jövőben be kellene illeszteni az oikonímia képzési típusainak átfogó ismertetésébe és elemzésébe.

A HELYMEGHATÁROZÁSOK RÖVIDÍTÉSEI

ALKSNP – Alksnėnai (Plungėi járás)

ARN – Arniōnys (Molėtai járás)

ASN – Ausieniškės (Trakai járás)

AŠMN – Ašmintà (Prienai járás)

AVŽ – Avižieniai (Vilnius járás)

AŽL – Ažulaukė (Vilnius járás)

BAIB – Baibiai (Zarasai járás)

BBRV – Bobruvkà (Trakai járás)

BČN – Bučiūnai (Joniškis járás)

BERŽ – Beržai (Jonavos járás)

BLC – Balčeriškės (Trakai járás)

BGT – Bagótojai (Marijampolė járás)

BVDŽV – Buivydžiai (Vilnius járás)

BZD – Bezdōnys (Vilnius járás)

¹⁴Az ilyen többes számú végződésű alakok azt a téves benyomást kelthetik, hogy az említett származékok nem összetett szavak, hanem összetett lakosnevekből képzett oikonimák.

128 |

MARIJA RAZMUKAITĖ

ČLN – Čiulėnai (Molėtai járás)

DČN – Daugčiūnai (Šalčininkai járás)

DMS – Dūmsiai (Jonava járás)

GLT – Glitiškės (Vilnius járás)

GRB – Grybėnai (Ignalina járás)

GRIG – Grigaičiai (Vilnius járás)

GRMZ – Grimziai (Kelmė járás)

GUOB – Guobai (Marijampolė járás)

GVLT – Gaváltuva (Marijampolė járás)

INT – Įnturkė (Molėtai járás)

JKN – Juknàičiai (Šilutė járás)

JNP – Janãpolė (Telšiai járás)

KBŠ – Kibýšiai (Varėna járás)

KLVL – Kalvėliai (Vilnius járás)

KMB – Kimbartiškė (Zarasai járás)

KUL – Kulva (Jonava járás)

KVL – Kavoliškės (Zarasai járás)

LKSR – Lauksargiai (Tauragė járás)

LVR – Lavoriškės (Vilnius járás)

MGČ – Magùčiai (Zarasai járás)

MGN – Magūnai (Švenčionys járás)

MND – Mindūnai (Molėtai járás)

NJN – Naujenà (Marijampolė járás)

NMŽ – Nemėžis (Vilnius járás)

PDVN – Padovìnis (Marijampolė járás)

PKLNŠ – Pakalniškiai (Radviliškis járás)

PKNŠ – Pakniškės (Zarasai járás)

PNV – Piniavà (Panevėžys járás)

RDČ – Rūdaičiai (Kretinga járás)

SDRV – Sudervė (Vilnius járás)

SMLB – Smilgiai (Biržai járás)

STN – Stoniškiai (Šilutė járás)

SŽ – Sužionys (Vilniusi járás)

ŠMNŠ – Šeimyniškiai (Anykščiai járás)

ŠMT – Šeimatis (Utena járás)

ŠUT – Šutai (Švenčionys járás)

TRAKS – Senieji Trākai (Trakai járás)

ŪTN – Naujōji Ūta (Prienai járás)

VRBJ – Verebėjai (Alytus járás)

VSL – Visalaukė (Vilniusi járás)

VŠVL – Viešvilė (Jurbarkas járás)

ZB – Zibalai (Širvintos járás)

LIETUVOS SUDURTINIŲ OIKONIMŲ DARYBOS BRUOŽAI | 129

EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK

avd. – személynév

germ. – germán

gr. – görög

k. – falu

r. – járás

skol. – jövevényszó

sl. – szláv

up. – folyó

vs. – szórványtelepülés

LITERATŪRA

Balčikonis, J. 1978: Gyvenamųjų vietų pavadinimai iš ežerų ir upių vardų. I d., Rinktiniai raštai 1, sudarė A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 339–349.

Deltuvienė, D. 2001: Mažosios Lietuvos oikonimai (XIV–XVIII a.) (daktaro disertacijos santrauka), Kaunas.

Gaivenis, K., Keinys, S. 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa.

Górnowicz, H. 1980: Toponimia Powiśla Gdańskiego, Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. (Pomorskie monografie toponomastyczne, 4.)

Kuzavinis, K., Savukynas, B. 1987: Lietuvių vardų kilmės žodynas, Vilnius: Mokslas.

LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–19, Vilnius, 1968–1999.

LPŽ – Lietuvių pavardžių žodynas 1–2, red. A. Vanagas, Vilnius: Mokslas, 1986–1989.

Razmukaitė, M. 1981: Priesaginės darybos Lietuvos TSR gyvenamųjų vietų vardai iš hidronimų. Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 199–205.

Razmukaitė, M.1983: Asmenvardiniai priesaginės darybos Lietuvos TSR oikonimai. Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A ser. 2 (83), 146–153.

Razmukaitė, M.1988: Apeliatyviniai priesaginės darybos Lietuvos TSR oikonimai. Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A ser. 3 (104), 88–104.

Razmukaitė, M. 1989: Būdingesnės Lietuvos TSR oikonimų darybos priesagos. Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A ser. 3 (108), 138–147.

Razmukaitė, M.1991: Lietuvos oikonimai, išversti iš kitų oikonimų. Lituanistica 2 (6), 53–60.

Razmukaitė, M.1993: Oikonimų, atsiradusių iš asmenvardžių su patroniminėmis priesagomis, paplitimas Lietuvoje. Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 133–165.

Razmukaitė, M.1997: Priesaginiai Lietuvos oikonimai iš asmenvardžių. Baltistica 32 (1), 111–116.

Razmukaitė, M. 1998: Lietuvos priesaginiai oikonimai (daktaro disertacija), Vilnius.

Razmukaitė, M. 1999: Priesaginiai oikonimai iš asmenvardžių ir apeliatyvinių asmenų pavadinimų. Acta Linguistica Lithuanica 41, 159–201.

Razmukaitė, M. 2001: Kelios pastabos dėl oikonimų derivatų su priesagomis -inink- (tarm. -inyk-), -nink- (tarm. -nyk-) paplitimo Lietuvoje. Linguistica Lettica 8, 142–150.

Šrámek, E. 1988: Strukturtypen der slawischen Ortsnamen, Leipzig: Karl-Marx-Universität.

Ul vydas, K., red. 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija, Vilnius: Mintis.

Urbutis, V. 1978: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslas.

Vanagas, A. 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba, Vilnius: Mintis.

Vanagas, A. 1973: Структурно-словообразовательный анализ названий гор Литвы. Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A ser. 3 (44), 209–219.

Vanagas, A. 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas.

130 |

MARIJA RAZMUKAITĖ

VANAGAS, A. 1988: Ariogala, Ramygala, Vaikšnėgala. Gimtasis kraštas, sausio 14–20, 8.

VANAGAS, A. 1995: Сложные ойконимы Литвы со вторым компонентом -polė, -polis. Kondratiuk, M., red., Badania dialektów i onomastyki na pograniczu polsko-wschodniosłowiańskim, Białystok, 229–233.

VANAGAS, A. 1996: Lietuvos miestų vardai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Marija Razmukaitė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 2055 Vilnius, Lietuva

Gauta 2002 03 13